[Magánküldetés] Új Kezdetek

Hogy miért éppen az első szinten vadásztok? Nyilvánvalóan azért, mert itt találni a legnagyobb mennyiségben azokból a növényekből, amire nektek a kristályaitokhoz szükségetek van. Igaz, itt már nem találtok semmi vadat vagy halat, amit ne fogtatok volna már rég ki, és semmiféle új jelvénnyel nem kecsegtet. De a szint hatalmas, tele T1-es növényekkel. És persze rengeteg meglepetéssel.
Az erdők legmélyebb részeit járjátok Timidussal. A mobok szintetekből kifolyólag már nem támadnak meg titeket. A legtöbb különben is barátságos, hacsak meg nem támadják őket. Lévén Aincrad lelkes felfedezői vagytok, így igen nehezen találtok az első szinten olyan területet, amit még nem jártatok volna be. De aztán hogyan, hogy nem, csak találtok olyan helyet, ami még nektek is új. Csupán egy ösvényről kell letérni hozzá.
A fák egy ponton egyre csak ritkulnak. A napsugár egyre erősebben és fényesebben szűrődik be a ritkás lombok közül, míg aztán egy olyan dologra bukkantok, ami szinte hihetetlennek hat. Ennyi év után még mindig tartogat valami meglepetést ez a világ, még itt, az első szinten is! Ugyanis nem akármit találtok… hanem egy eddig ismeretlen települést, amit még a térképed sem jelez ki.
Első látásra nagyobb, mint egy falu, azonban még mindig kisebb, mint egy város. Legjelentősebb épülete a temploma, a messzeségben pedig, mintha csak hegyek lennének, látod a szint széleit. Mire vársz hát? Irány felfedezni.

Az üzenetet elküldöd, meglepetésedre azonban nincs vele probléma. Ezek szerint a kommunikációdat a külvilággal nem vágták el, csupán elmenni nem tudsz innen.
Nem estek pánikba, ehelyett veszitek az akadályt, és belevágtok a nyomozásba. A város egyetlen jelentősebb épületéhez értek, a templomhoz. Átvágtok a kis kerten, ami a bejáratát övezi, és bekopogtok a fa ajtón. A Kezdetek Városának templomával ellentétben ezt sokkal szolidabb. Jóval kevesebb rajta a dísz, semmi arany, semmi kirívó. Nagyrészt közönséges, sima házépítéshez használt alapanyagokat láttok, amitől kétségtelenül csinos és biztonságot nyújtó templom látszatát kelti.
A réz kopogtató koppan néhányszor a tölgyfaajtón, igaz, utána állnotok kell ott egy rövid ideig, amíg ki nem nyitják azt nektek. Egy nagyjából korodbeli lány áll veled szemben, feltűnően kék hajjal. Ami még szembeötlő, az a kis mókus, ami a vállán ücsörög. Ruházata egyértelműen kezdő felszerelés, hacsak nem változtatta meg valamikor a kinézetét.
- Titeket nem ismerlek, úgyhogy nem engedhet… Azta, hogy van neked ekkora peted? O.O – közli veled a tényállást, azonban erről mintha megfeledkezne, amikor meglátja Timidust, és észleli is annak méretét.

A lány csak nézi a tollas sárkányt, mint aki életében először lát ilyet. Nem tudni, hogy az arcán az öröm vagy a félelem rajzolódik ki inkább. Kicsit mintha mindkettő történne egyszerre. Aztán egy furcsa hang kíséretében egyezik ki az önmagában viaskodó érzelem kavalkáddal, de végül csak megjelenik arcán egy vigyor.
- Heeeeee... – adja ki azt a fura hangot, amit a már említett vigyor követ. Majd a vállához kap, a kezébe veszi a mókust, és a tenyerét nyújtja felétek.
- Pip is folyton csak eszik, még sem nő semmit! Még egy vaddisznót sem sikerült legyőznünk, mert mindig csak tömi magát! >.< – Pip, aki valószínűleg a petje lehet, cuki fejjel rágcsál valami diófélét most is, és néz Shuura nagy, kerek szemekkel. Aztán visszakerül tulajdonosa vállára.
- Na ez az, hogy mi sem tudjuk. De akkor ti sem tudjátok, igaz? Pedig reménykedtem. – sóhajt egyet, majd teljesen kitárja az ajtót.
- Gyertek csak be. Páran itt lakunk, kicsi a város, a fogadóban pedig sok pénzt kérnek. Valami nagyobbra számítottam, amikor idejöttem. – betessékel téged a templomba, ami ugyanolyan egyszerű belül, mint kívül. A fa padok sorai nem tűnnek valami kényelmesnek, viszont sokan férnek el bent, ami majdnem ugyanolyan jó. Az oltárról hiányoznak az arany színű díszek, ehelyett inkább a fehér és a vörös dominálnak. Az oltár mögött két kisajtó, az egyik valószínűleg a pap öltöző és felkészülő termébe, a másik pedig a szállásokra vezet. Emellett ha az oltárra nézel, akkor mögötted is van egy ajtó, közvetlenül a bejárati ajtó mellett, ami az orgonához visz egy lépcsőn át. A díszítések nagyon egyszerűek, azonban előszeretettel használnak élő virágokat. Eszedbe jutnak a kinti növények is, amiket olyan szépen gondoznak. A bentiek is hasonlóak, mint amiket ott látsz. Bár a mester kertészkedéseddel biztosan lenne pár tipp, amit adhatnál.

Megcsóválja a fejét a feltételezésre, amitől a mókusnak aztán jobban meg kell kapaszkodnia gazdája vállában. Vékony hangjával adja nemtetszését a mozdulat miatt, mire azonban csak egy gyengéd buksisimit kap.
- Ne aggódj, Pip. Nem lesz semmi bajod. – azzal a mókus hálásan cincog még egyet – bár ki tudja, milyen hangot is adhat ki egy mókus - , és tovább majszolja a tízóraiját.
- A tesómmal együtt jöttem. Mivel messze lakik, úgy gondoltuk, jó ötlet, ha itt találkozunk. – magyarázza a dolgokat a lány.
- Egyébként Ingri vagyok. Ő pedig a petem, Pip. A simogatással csak óvatosan. Idegenektől nem szereti. Kivéve, ha adsz neki valamit enni, akkor mindig engedi. – végigmasíroztok a padsorok között, elhaladtok az oltár mellett, és kinyitjátok a jobb oldali ajtót, ami a szállások szárnyába visz titeket.
- Még van pénzed? De jó neked! *-* Én elköltöttem mindet. Ha pedig nem akarsz költeni, akkor tudunk neked helyet csinálni, ha a többiek is beleegyeznek. Nem szeretjük az idegeneket. – a szállásokra érkeztek, ami egyetlen, hatalmas teremből, és emeletes ágyakból, valamint egy kisebb konyhából áll.
- Nem tudom, nem én csinálom a növényeket. Láttam, hogy van rá jártasság, de még nem jöttem rá, hogyan fejlesszem. Milyen húsotok van? *-* Esetleg megtaníthatnátok főzni. Akkor biztosan megengedik, hogy itt aludjatok. – legalább egy barátságos arc van ebben a városban. Hát, több, mint a semmi.

Torrin alapjába véve barátságos arcú fiú, alig lehet több tizenhétnél. Kísérőd azonban azt állítja, hogy ő az, aki a szállásokat, és hasonló dolgokat vezeti itt úgy, hogy mindenkinek jó legyen. Tehát a vörös indikátor lehet, tényleg csak népriogatás. Elvégre ha ilyen feladatokat lát el, ez azt jelenti, hogy az emberek itt megbíznak benne. Annak ellenére is, hogy az indikátora vörös, ráadásul neki is kezdő felszerelései vannak.
Azonban ez fordítva már nem feltétlenül van így. Ugyan kedves srácnak tűnik, gyerekes arca elkomorodik, amikor Timidusszal odaléptek hozzá. Az pedig helyes meglátás, hogy nem ő gondozhatja általában véve a virágokat, lerí róla, hogy nem valami tapasztalt ebben a dologban.
- Mondtam már neked, hogy ne hozz be idegeneket. – elutasító válaszát Ingrinek intézi. A lány azonban megfogja Torrin kezét a csuklójánál fogva, így próbálván meg segíteni nektek kicsit.
- Naaaa… Ők is beragadtak. És különben is, nézd, mekkora petje van! – lelkendezve fordítja barátját Timidus felé. Ha mással nem, akkor ezzel, meg a kisemlőscsemegével a lányt már biztosan megvettétek.
A szállásvezető azonban cseppet sincs elragadtatva. Megvárja, míg Ingri elereszti a csuklóját, egyik kezében még mindig egy kis lapátot fog közben, majd feláll, hogy alaposabban végigmérjen titeket. Ha máshonnan nem, akkor innen már tudhatjátok, miért is éppen ő ennek a közösségnek a vezetője. Fiatal ugyan, és még csak nem is magas, viszont kellően határozott, és megvan a maga kiállása. Pont, ahogyan egy vezetőnek viselkednie kell.
- Tényleg elég nagy. – konstatálja a tényt. Látjátok rajta, hogy néhány másodpercig hezitál, hogy hogyan tovább. Ellenben ő legalább nem lepődik meg azon, hogy Timidus milyen nagy, sőt, még azon sem, hogy beszél.
- Mikor érkeztetek? Nem emlékszem rátok, pedig mindenkit ismerek a városban. – teszi fel első kérdését. Végül aztán kezet nyújt Shunak, miután a lapátot átveszi a másik mancsába.
- A nevem Torrin. És ti? – kézfogás után átadja a lapátot Ingriéknek, és megkéri őket, hogy fejezzék be az ültetést.
- Mindannyian két napja érkeztünk. Az akkoriak miatt viszont nem szeretjük az idegeneket. Ha viszont találtok valami hasznos elfoglaltságot, akkor nem bánom, szorítunk nektek helyet. Ha nem bánjátok, hogy csak egy ágyat tudunk nektek adni. – magyarázza.

- Pár perce, érdekes... – hümmög magában egy sort, miután egyik kezét ökölbe szorítja, és az álla alá rakja. Ahogyan sok ember gondolkodni szokott, pont úgy.
Ingri éppen azon van, hogy a lyukat a muskátlinak nagyobbra és mélyebbre fúrja. Elég szerencsétlenül végzi ezt, a lapát hamar beleragad egy kiálló gyökérbe, látszik rajta, hogy nehezen boldogul vele.
- Úgy, hogy az első nap volt egy Mokaszin a piacon hatvan aranyért. A maradékból pedig vettem csemegét Pipnek. Nem hittem volna, hogy nem tudunk kijutni. Ugye, Pip? – válaszol nektek a kérdésre. Még ha nem is úgy, ahogyan azt szerettétek volna. Torrin kicsit meghökkenve pillant rá a tollas sárkányra viszont.
- Kellett valaki, aki rendet teremt a káoszban. Miután pedig megtámadtak minket, és én intéztem el a rendbontókat, ez én lettem. – elemeli kezét az állától, majd ki tudja, milyen oknál fogva, de megnyitja maga előtt a paneljét.
- Úgy, ahogyan bétásként is. Megnyitottam a menüt, és megkerestem a kijelentkezés gombot, de az valamiért nincs ott senkinek. – adja meg a választ.

Kettejüket, plusz a mókust egy gyors búcsúzás után ott hagyjátok, hogy a fogadóban keressetek még több információt. Ingri még utánad kiált, hogy készít neked szállást. Bár hogy mennyire jó ötlet ezt kihasználni, még nem tudod biztosra, ugyanis több elméleted is van arról, mi lehet a háttérben.
A városban három, különböző fogadó van. Gyors körbekérdezés után viszont hamar megtudod, hogy egyedül a The Storyteller nevű vendéglátó egységben kínálnak szobákat. Ez a második legnagyobb épület Newbury városkájában, a maga három emeletével, és feltehetően rengeteg szobájával.
Ugyan a templomban nem sok emberrel találkoztál, a fogadó már tele van velük. Annak ellenére, hogy még csupán kora délután van, a kis fogadó helyiség alaposan meg van tömve vendégekkel. Valószínű, az ebédidő miatt – éppen veled szemben egy nagyobb asztaltársaság, akik egy jól megtömött, stílusosan almát a szájába sült vaddisznót kapnak épp az asztalukhoz. Ez valószínűleg épp elég lesz mind a tízüknek. A legtöbb asztalnál esznek, isznak, de van, ahol pókereznek, kockáznak, vagy egyéb szerencsejátékot játszanak. Eddig itt találsz először NJK-t is. A bögyös szőke, aki a söröket és ételeket szolgálja fel mosolyogva, láthatóan minden férfi kedvence. A zene ellenére, ami valamiért automatikusan jár a kocsmához, a hangulat valahogy még sem olyan önfeledt, mint amilyennek lennie kéne. A legtöbben most sem akarnak foglalkozni veled, elfordulnak, vagy éppen sugdolóznak. Minden jóléti dolog ellenére van valami feszült a levegőben. Kellemes taverna zene ide vagy oda. Körülbelül hatvanan lehetnek itt játékosok, tehát azért nem valami kicsi ez a helyiség.
Szabad asztalt elvétve találsz, de úgy is dönthetsz, hogy odaülsz valamelyik asztaltársasághoz. Esetleg az NJK-t is megszólíthatod, bár kérdés, hogy jutnál-e vele bármire is. Az óra most üti meg a délután egy órát. Az éjszakáig még van időd tehát. Márpedig ha gyanúid közül bármelyik is igaz, akkor talán megérné kivárni számodra az éjszakát.

A fogadó emberei közül hárman is felállnak a kihívásodra. Két nagy Izom Tibi a vadkan mellől, valamint egy még nálad is fiatalabb fiú, a hátán egy íjjal. Azonnal feltűnik, hogy ezeknek is csak kezdő felszerelésük van. Itt-ott felismersz néhány fejlettebb fegyvert, esetleg más felszerelést, de egyik sem ritka, és mindegyik tier egyes.
- Általában nem szokásom kislányokat verni. De ha cserébe ingyen eszek, legyen! – az egyik Izom Tibi az első ellenfeled. A fogadóban persze csúnya lenne verekednetek, így javaslatra kimentek a fogadó elé, hogy ott ütközzetek csatába.
A harchoz kisebb közönséget is kapsz. Természetesen másik két kihívód is végignézi a harcodat a harcossal, akinek egy Kemény Pörölye van. Biztosan láttatok már ilyet, szóval nem is ecsetelem tovább.
Egész életes kihívást küld, miután gyorsan felszerelkezik. Látod, hogy az egy szem Mini Potiját is jó előre kikészíti, ha esetleg szüksége lenne rá. A visszaszámláló elindul, s ahogyan eléri a nullát, ő azonnal megrohamoz téged. Hogy te milyen harcmodort választasz, az már igazán csak rajtad múlik. Ami viszont a részéről biztos, hogy nem sebez többet 22-nél, ráadásul Timidust támadja. Kétségtelen, hogy csak első, legfeljebb második szinten lehet.
Ha legyőzöd, a második Izomhuszár visszakozik, az íjászt pedig pont ilyen egyszerűen meg tudod verni.

A küldetés ablakotok természetesen üres. Számítani lehetett rá, hiszen nem volt semmiféle felugró ablak, vagy egy véletlenül megnyomott „elfogadom a küldit” gomb, legalábbis semmi olyasmi, amire biztosan emlékeztek. Talán még sem Aincrad ajándéka ez a hely. Talán tényleg csak balesetből vagytok itt.
A harcok ugyan nem tartanak sokáig, már lassan háromnegyed kettő, mire visszaértek a templomhoz. Az égen egy ideje sűrűsödnek a felhők, szürkére festve a fellegeket. A templomnál most már jóval több embert, tanácstalan, kezdő szintű játékost látsz, mint ezelőtt. Sokan a városból rohannak a templom felé, hogy menedéket keressenek az eső elől. Itt vagy hát, újra a templom kapujában, ami ezúttal tárva-nyitva. Nehezítheti a dolgodat, hogy már nem vagy egyedül, mi több, körülbelül harmincan lehetnek ott, ám mindannyian inkább a maguk dolgaival foglalkoznak. Miután beérsz, még látni véled, ahogyan az első esőszemek pixelekre robbantják a rosszul elültetett virágokat. Épp időben érkezel. A kérdés csupán az, hogy mit teszel?