[Magánküldetés] Új Kezdetek

Nagyon sok gyerek nincs a templomban, talán csak egy-kettő, utánuk pedig Ingri tűnik a legfiatalabbnak, de ő is inkább veled egy idős. Női játékosokból viszont akad bőven, talán még több is, mint férfiból, így elég hamar össze tudod szedni az evakuálhatók listáját.
A tömeg körülbelül megfeleződik, Torrint pedig amúgy sem nehéz megtalálni. Ugyan idebent, a templomban nem látni az indikátorokat, ő igazából személyesen keres fel, amikor meghallja, hogy embereknek fizetsz. A barna hajú fiú odasiet hozzátok, miután az egyik lány, akinek pénzt adtál, látványosan a fülébe súg valamit.
- Szia. Öhm... Megkérdezhetem, hogy mit csináltok? Az előbb azt mondták nekem, hogy pénzt adogatsz az embereknek... - érdeklődik tevékenységed után. De legalább remek alkalom ez arra, hogy megkérd rá, vezessen körbe a templomban.
Jelenleg a főhajóban vagytok. A főbejárattal szemben, túl a padsorokon a szentély az oltárral, amit először megnéztek. Mivel a jártasságaidat bekapcsolod, így most már felfedezed azt, amit akkor nem tettél meg, amikor először léptél be. A templomban ugyanis a tipikusan keresztény motívumok mellett vegyítve van ott egy másik jel, ami valahogy nem illik oda. Konkrétan az oltáron lévő terítőn látsz egy furcsaságot. A sok díszítés közül a legfontosabb és leginkább kiemelt nem egy kereszt, vagy bármilyen keresztény szimbólum, hanem egy kéz lenyomata. A hímzés a fehér anyagon ugyan nem fekete, láthatóan a grafikusok megpróbálták neki a lehető legsötétebb színt adni, amivel még beolvadhat a környezetbe. Kísérőd persze valamiért nem nagyon foglalkozik ezzel. Neki nem tűnik fel, hogy ez így nincs rendjén. Inkább kísérne tovább, hogy a templom többi részét is megmutassa.

- Gyerekek? Kislányok? O_O - értetlenkedik Torrin, és zavartan megvakarja tarkóját.
- Ugye tudod, hogy ez csak az avatarjuk? Ő például... - mutat rá a legfiatalabb lolira. Aranyos masnik a hajában, és édes kis ruha. Teljesen normálisnak tűnik.
- ...róla már első nap kiderült, hogy igazából ki is. Úgy hitte, előnyhöz juthat, ha nőnek adja ki magát. - a "kislány" mosolyogva csüng egy játékos karján, és még pont látod a templomból kifelé távozó alakját.
A terítőmintán nem találsz semmi más nyomot, se világítást, se semmit. Viszont akkor is furcsa. Nem egy ilyen környezetbe illik egy ilyen szimbólum. Odailleszted a tenyeredet, azonban annál az nagyobb. Most, hogy felhívtad rá a figyelmet, mintha Torrinnak is furcsa lenne ez a dolog.
- Eddig ezt észre se vettem... Valahogy nem illik ide. - odailleszti ő is a saját tenyerét, azonban az túl nagy hozzá.
- De most, hogy mondod, már láttam ezt a jelet. Nem csak itt, a templom többi részében, sőt, az egész városban is. - int neked, hogy kövesd. Most a főbejárat melletti csigalépcsőhöz vezet, onnan pedig az orgonához juttok. Az orgona alapjába véve egyszerű, semmi arany díszítéssel, azonban ha figyeled egy darabig, akkor láthatsz rajta egy hasonló jelet. Ez már szín fekete, s úgy ül ott, mint egy közönséges márkajelzés. Ha pedig az ablakon kinézel, mivel elég magasan vagytok, már a város látképét is teljes mértékben megvizsgálhatod.
Megszoktad talán Aincradban, hogy tele van érdekes kinézetű és megépített városokkal. Például ott van Wiskota, ahol a házakat a fák tetejére építették. Vagy a Kezdetek Városa, aminek a hatalmas főtere köré épült az egész település, ezáltal kör alakúvá téve azt.
Newsbury azonban olyan elrendezkedésű, amilyet te még sohasem láttál. Konkrétan ha te most megrajzolnál egy térképet, rajta minden kis utcácskával, fő épülettel, és mindennel együtt, egy tenyérnyomot kellene lerajzolnod. Mintha minden kis sikátor, minden kis utca csupán egy-egy barázda lenne a tenyér bőrén. A templom valahol a képzeletbeli tenyér közepén, kicsit a csukló felé helyezkedik el.

Tanárnak elég fiatal, azonban nyilvánvaló, hogy nem ez a valódi arca. Érdeklődve hallgatja meg, hogy hogyan készítetted el az avatarodat. Nem látsz rajta kétkedésre utaló jelet. Végtére is, teljesen hihető, amit mondasz.
- Prémium? Ebben lehet valami. – egyik kezét az állához teszi, és megdörzsöli azt, kis gondolkodás közben.
- Azonban ez nem magyarázza azt, miért nem tudunk kilépni. – bosszankodik kicsit.
Úgy döntesz, átutalsz neki némi aranyat, hogy megvehesse a jártasságot. Miután ez megtörténik, megpróbálja elmozdítani az orgonát, de ezzel jó hosszú időt töltötök el. Az orgona súlya ugyanis jóval nagyobb, mint amit egy kettes szintű súlyemeléssel csak úgy el lehet tolni. Erre legalább egy Asu vagy egy Anat kellene. Azonban ők most nincsenek itt, valószínű, nem is lesznek. Így Torrinra kell hagyatkoznod. A srác nem adja fel egykönnyen, a jó tíz perces szenvedés közben pedig elsztorizgatja neked, hogy milyen volt, amikor a feleségével költöztek be a saját lakásukba. Ha ott a helyére tudta rakni a szekrénysort, akkor egy virtuális orgona már kispálya…
Hosszú időbe telik ugyan, de sikerül annyira elmozdítania, hogy lásd, nincs alatta semmi. Se egy fura jelzés, se egy tenyérnyom, de még por sem. Titkos lépcsőt tehát nem találsz, egy közönséges hangszer az egész.
- Nincs itt semmi. Meg akarod nézni máshol is? – várja Torrin az utasítást. Még mindig nem tudja, mit tervezel, de nem kergetett el. Úgy tűnik, bízik benned.

Elég sok időt eltöltötök a kutakodással. Mindent átnéztek, amit csak tudtok, titkos járatokat kerestek, megfejthető kódok után lestek, és mindent összekombináltok, amit csak tudtok. Azonban így sem találtok semmit, legalábbis semmi újat. A magasban legalább jobban látjátok a város kéz formájú elrendeződését. Mintha minden kis utcácska egy-egy vonal lenne a képzeletbeli tenyéren.
Talán sikerül levonnotok a következtetést, hogy itt nem találtok semmit. Torrin pedig elég hosszan gondolkodóba esik, amikor megkéritek, hogy a legöregebb NJK-hoz vezessen titeket.
- Hmmm... – agyal a dolgon, és fel-alá kezd el járkálni.
- Newburyben nincsen sok NJK. Néhány boltos meg a kocsmárosok. – végül kifelé indul meg, intvén nektek, hogy kövessétek. Hátha juttok így valamire.
- A legjobb NPC árus. Felszerelést persze nem árul, de nagyon olcsón ad alapanyagokat az ételekhez. – magyarázza nektek út közben.
- Persze, itt nem tudnánk éhen halni, de az éhségérzet megvan. – sétáltok el a templomtól közben. Még azért messze a naplemente, de elég sok idő eltelt érkezésetek óta. Valahol négy és öt óra között lehet lassan.
Egy piac szerűséghez vezet titeket, ami tulajdonképpen egész közel van. Nem mentek messzire, hogy a rövid, ám széles utcához jussatok. Azt onnan tudjátok, hogy egy piac lehet, mert mind a két oldalán színes bódék sorakoznak, hosszú asztalokkal, és kiadó helyekkel a kereskedők számára. Azonban egyet kivéve mindegyik üres. Csak az opciót kínálja fel, ha ki akarod bérelni ezeket a helyeket.
Az egyetlen, amelyiknél embert látsz, egy hal árus. Ezt onnan tudhatod, hogy az ő bódéja hatalmas hordókkal van kirakva, és van egy nagy akváriuma, élő halakkal. Épp olyanok, amilyenek a szupermarketekben is vannak, csak a víz tisztább, és a halak is egészségesebbnek tűnnek. A halszag méterekről is érezhető.
A férfi nem annyira idős, messze van tőle az aggastyán kor, ellenben már szépen kopaszodik, és kissé őszes a haja is. Tradicionális „hal-árus” öltözete van. Fehér felső, sötétebb nadrág, és egy fehér fejpánt. Semmi különös.

Az NJK csalogató mosollyal, és teátrális intésekkel próbál közelebb invitálni titeket. Az érmét nem segít felvenni, de látszik rajta, lelkes, amiért vásárlói jöttek.
- Új vagy? Újaknak ingyen kóstoló jár. Egy tányér yakizakanát?[/b] – az egyik hordó fedelét felnyitja, amiből kivesz egy nyers, friss, de már nem élő halat. Főzés jártasságod jó magasan van, így jól tudod, mit csinál. Az NJK helyben megcsinálja neked a japánban egyébként elég átlagos ételt
- És az újaknak kedvezmény is van. Ott, a táblán! Nem azon, a másikon, ami zöld! - mutat a mögötte lévő, két külön tábla egyikére, amiken az árakat láthatod kiírva krétával. A zöld színűek a frisseknek és újaknak, és mindegyik ár nevetségesen kevés, mindenféle ingyen kóstolóval. Főleg, ha a drága kocsmára visszagondolsz, nem csoda, ha inkább itt vásárolnak.
- Ha pedig segíthetek valamiben a kisasszonynak, akkor tessen csak szólni! - lelkesen készíti az ételt, már látod is, miféle fűszereket pakolt elő.

Boltot nem találtok, legalábbis olyat nem, ami nyitva is. Valószínű, kávét csak a kocsmákban szolgálnak fel, kezdő tőkéhez képest drágán. Az utak mentén viszont rengeteg, vadon élő virágot láttok, amiknek a szirmai megfelelőek teának, valamint fát is találtok, aminek a termése alkalmas erre. Sajnos ezzel kell most beérnetek.
A színpad, amiről a halárus beszélt, egy parkosított rész közepén van. Jól ismered Aincrad városait, és tudod, hogy az efféle pódiumokat a különféle eventek miatt szokták a városokba rakni. Tehetségkutatók, szépségversenyek, meg amit akarsz... elég sok ilyen rendezvény volt már Aincradban, hogy képben legyél. Ha jó a memóriád, akkor könnyen visszaemlékszel rá (ha nem, akkor meg Timidus úgyis felhívja a figyelmed), hogy a halárus azt is mondta, hogy még soha egy színdarabot nem adtak ott elő. A park egyébként nem túl nagy, körülbelül akkora, amit a szmogos nagyvárosokba is telepítenek, hintákkal és libikókákkal, meg amit szoktak. Leszámítva, hogy itt jobbára csak néhány pad pihen két bokor között.
Átkutathatod a színpadot, meg is találod a tenyérnyomot, bár ezt igazán nem nehéz. Egyenesen a színpadra festették. Találsz egy titkos lejárót is - egy csapóajtót, ami a színpad alá visz. Ezt a különböző bűvésztrükkökre szokták használni, vagy arra, ha egy színdarabban valakinek hirtelen kell eltűnnie, a jelenet során. De egyébként semmi különös, nem nyílik onnan titkos alagút semerre. Csak egy közönségesnek tűnő színpad, egy nagy tenyérlenyomattal, és ideges járókelők. Ráadásul közel már a naplemente...
Ahogyan a naplemente közeledik, úgy telik meg a park több és több emberrel. Azért még nem az egész lakosság az, ami képviselteti magát, de elég sokan lelátogattak, még a templomból ismerős arcok is.

Megkeresitek hát Ingrit, aki Pippel együtt a tömegben van. Nem nehéz kiszúrni őket, alapjába véve ritka itt az állatidomár, de azért kiszúrtok néhányat. Mindegyik bébi pettel, de olyan is van, aki csak egy tojást szorongat idegesen.
- Áh, sziasztok! - köszön nektek, amikor észrevesz, majd csúnyán néz egy véznább fickóra, mert az véletlenül belejött. Látszik, hogy tényleg ügyetlenségből történt, semmi különös.
- Premier? - kerek szemekkel pislog, aztán elkuncogja magát.
- Nem, te buta. Torrin kérte, hogy jelenjen meg mindenki. Amikor rájöttünk, hogy nem tudunk kimenni, megbeszéltük, hogy minden naplementekor itt találkozunk, és megbeszéljük a mai napot. - gyorsan elmagyarázza, mi ez az egész. Az ég már egészen narancssárga, szóval tényleg idő van. Ezek szerint lehet, hogy tényleg ennyi? Végtére is, talán egy működő rendszerük is lehet ez a megbeszélde.
- Látod? Itt is van! - mutat rá a most érkező Torrinra. Nem tudod, hogy eddig hol lehetett, de valószínű, a találkozóra készülhetett.

Vártok egy kicsit, míg mindenki ideözönlik. Ezzel el is megy jó negyed óra, hogy az utolsó késők is befussanak. Torrin ekkor már a színpadon, hiszen onnan mindenki látja őt. Még akkor is, ha ő nem feltétlenül lát mindenkit tisztán. Már nem olyan tiszták a fényviszonyok, mint nappal.
- Nos... köszöntök mindenkit a mai gyűlésen. - a vörös indikátoros srác belekezd a beszédbe. Észreveszel rajta egy minimális feszültséget. De ez valahogy az első mondata után eltűnik. Mintha erőt merítene abból, hogy mindenki figyeli szavait. Mert tényleg mindenki rá figyel. A japánokra amúgy sem jellemző, hogy tiszteletlenül belebeszélnének meg suttognának más előadásába. Ez viszont más. Nem az a fajta katonás rend. Hanem az a fajta tisztelet, amit Torrin valamiért kiérdemelt. Vajon miért szeretik őt ennyire? Miért bíznak benne ennyire?
- A mai napon valami rendhagyó dolog történt. Mint azt páran már tudjátok, egy új játékos került be Aincradba, aki azt mondta, segít hazajutni mindenkinek. - most már látod, hogy tekintetével téged keres. Ha nem állsz messze a színpadtól, akkor ki is szemel. Ha viszont távol maradsz, akkor nem sikerül kiszúrnia a tömegből.
- Shukaku, megtennéd, hogy mondasz pár szót? Kérlek. - akár meglát téged, akár nem, megkér arra, hogy fáradj fel mellé. A kezét nyújtja, hogy segítsen könnyebben felmászni rá. A pódium egy kicsit magasan van, igaz, ha megkerülöd, akkor van lépcső is. Meg persze, az akrobatikád.

Timidusnak igaza van. Ezek harci dobok. Támadás alatt vagytok.
De mégis hogyan? Hogy történhetett ez meg? Hiszen ti mindannyian védett zónán belül vagytok, nem igaz? Pillanthatsz a védettséget jelző ikonra – az azonban már nincs ott. Eltűnt, mintha elvarázsolták volna. Nem vagytok biztonságban.
Ugyan társad gyorsan akar cselekedni, és mihamarabb mindenkit a biztonságosnak tűnő templomba vezényelni, már nincs időtök erre. Pittyegést hallasz, olyat, mint amit egy üzenetkor, vagy küldetés megkapásakor szerzel. Ha pedig most újra eligazítanád az embereket, hogy ki hova álljon, mindannyian egyöntetűen jobbra állnának. Te is kapsz egy küldetést. Egyedül a neve az, amit meg tudsz érteni, mert az angolul van.
„Let the massacre begin.”
A küldetés leírása pedig, rengeteg kód. Ha láttad a Mátrixot, akkor valami ahhoz hasonló kódhalmaz, ami abban is szerepel, az egész pedig olyan hosszú, hogy sok időre lenne szükségetek arra, hogy a végére görgessetek.

A nagyjából kör alakú parkból öt, különböző út vezet kifelé, ha nem akartok átmászni az azt körbeölelő, magas fákon. Lovak patáinak dobogását hallod, és egy perc sem kell a zene indulása után – de mind az öt utat elzárja előletek egy-egy felfegyverzett, páncélos lovas. Fejüket sisak védi, éppen ezért az arcukat nem láthatod. A vörös indikátorukat viszont igen.
Az első sikolyok elhangzanak. A lovas harcosok megkezdik a játékosok irtását, nem engednek ki senkit a parkból. Ha lámpa nem is, de a színes, konfettiként repkedő pixeleső talán elég világítást nyújt.

A paták dobogása megáll, pallosa pedig centiktől dermed meg nyakadtól. Nem hogy nem harcolnátok, de még kérdést tesztek fel neki. Legalábbis, Timidus.
Mire végigértek a kérdésen, már senki nem marad rajtatok kívül. A lovas, akit megszólítottatok, felemeli balját, amivel nyugalomra inti társait, és hogy jöjjenek oda hozzátok. Az azért egyértelmű, ha fenyegetést látnak bennetek, akkor nem fognak szórakozni tovább, és azonnal megpróbálnak megölni titeket. De az is, hogy nem hülyék. Látják, hogy te nem ide tartozol, és semmi keresnivalód itt.
- Hogy kerültél be a városba? – mély, robusztus férfihang, ami egy kicsit visszhangzik a sisakja miatt. De így is teljesen érthető. Most már jól látjátok a kesztyűt, amit viselnek. Még soha nem láttatok ehhez hasonló itemet sem. Kétlitek, hogy a páncélkinézet változtatónál kérték Sauron kezét.
- Távozzatok a városból önként, és nem esik bántódásotok. Nem tehettek semmit, semmi keresnivalótok itt. – szólít fel titeket a távozásra. Ha most elmegy, valószínű, tényleg nem fog bántani titeket. Másrészt viszont, mi fog pontot tenni az ügy végére? Vagy csak ennyi lenne? Egy mészárszék az egész?