[magánküldetés] Hóvihar

by **Cearso** Csüt. Szept. 14 2017, 14:43

Résztvevők: Hinari és Tsumijoto Eiki

Békésen fedezitek fel külön-külön az újonnan felszabadult szintet, mikor mindkettőtökre hirtelen szakad rá az ég. Figyelmeztetés nélkül érkezik a hatalmas hózuhatag egyik másodpercről a másikra. Amerre csak a szemetek ellát mindenhol ugyanez a helyzet. A közelben egy barlang bejárata magasodik. Mintha a vihar előtt az még nem lett volna ott? Vagy csak a szemetek káprázik a sok hótól? Az tény, hogy ez az egyetlen pont, ami nem teljesen fehér.
Ha a hazatérés kristályt akarnátok használni, hogy kiszabaduljatok a viharból, az valami különös oknál fogva nem működik.
Rajtatok áll, mit tesztek.

by **Hinari** Pént. Szept. 15 2017, 20:20

Általában itt szoktam mobozni - most éppen itt, hiszen ez volt a legerősebb, már felfedezett szint. A huszonhetes boss legyőzése óta többször is voltam már itt; részben segítettem Ozirisznak feltérképezni a bosskazamata lehetséges helyét, s habár ő találta meg ténylegesen is, azért elégszer végigjártam már a helyszínt ahhoz, hogy tudjam, mire számítsak odabent. Az új szintekkel való megismerkedésnek másik része mindig abból állt, hogy az elérhető küldetéseket teljesítettem; egyedül vagy céhtársaimmal, esetleg csupán Allal kettesben. Ilyenkor a legjobb jutalmak még megtalálásra várnak s a legjobb helyek sincsenek tele játékossal, legyen szó akár egy expben gazdagabb farmhelyről vagy különleges kávézóról, étteremről.
Ma is emiatt jöttem fel.
Végigsétáltam a településről induló ösvényen, felmásztam a magasabb területekre is és ami felém jött mob, azt elpixeleztem. A szint egyik hidegebb és havasabb része felé igyekeztem egy félinformáció alapján, amit az egyik npc mondott, és mivel különösebb tervem nem volt a mobozáson kívül mára, úgy döntöttem, odafent fogok letáborozni egy rövid ebéd erejéig, lehetőleg egy fa tetején, aktivált Rejtőzéssel: egy korábbi eset óta különösen figyeltem erre, főleg, ha egymagam indultam útnak. Virtuálisan teli gyomorral pedig sokkal könnyebben megy az egyébként elég unalmas farmolás. Már meg is láttam a célállomásom - egy csoport, hóval beborított fa -, amikor hirtelen belecsöppentem a viharba. Olyan gyorsan és váratlanul érkezett, hogy önkéntelenül is nyitva maradt a szám a csodálkozástól, majd ráébredve, hogy hol is vagyok, vettem fel a legmelegebb ruhákat, amiket csak Aincradban kapni lehetett, és fogcsikorgatva meneteltem előre tovább. Felfedeztem a barlangot a közelben, talán a fáktól éppen ellentétes irányban, de ilyen időben nem számított: ott megvárom, amíg eláll a vihar, eszek is és igaz nem az eredeti terv szerint, de végülis csak végigveszek mindent, amit elgondoltam. Lassú tempóban, nem elsietve a dolgot érkeztem meg végül a barlang szájához, és néztem be óvatosan, aktivált jártasságokkal és kivont fegyverrel: sosem lehetett tudni, ki vagy mi használja menedékként vagy búvóhelyként az ilyesmi képződményeket, főleg egy semmiből érkező hóvihar tombolásának közepén.

by **Tsujimoto Eiki** Szomb. Szept. 16 2017, 16:55

28. szint. Hm. Úgy tűnik kicsit bele kéne húznom. Annak ellenére, hogy lassan megszerzem a 41. szintet rá kell eszmélnem, hogy lassan, komótosan, de szépen elkezd utolérni a front szintbe. A legutóbbi szintlépésem óta is már 2 bosst öltek meg, és mivel a szinthatárok exp szükséglete egyre jobban nő, úgy el kell gondolkodnom azon, hogy vajon megéri-e a semmittevések. Lassan, de biztosan közelít a front, és hozzá kell tennem ez kicsit zavaró… ugyanis végre elhatároztam, hogy én magam is csatlakozok a bossharcosok közé. Jó az igaz, hogy iylen tempóba csak 46-47 környékén kerülnék csak bajba, de azért jóérzés, ha leelőzöd 10 szinttel az ellenfeled… főleg akkor, ha az egy rohadt boss… Mindenesetre mindegy. Jelenleg jól elvagyok itt. A 27.szint bőven elég „kellemes” légkörrel rendelkezik, hogy ne hívjon ide kellemetlenkedő személyeket, s bár sebzéstűrésem továbbra sem valami csodás, azért a mobok nagy része elkerül, ha csak nem támadok rájuk. Imádom a szintkülönbségek adta előnyt. Hehe. Viszont nem minden móka kezdődik vígan. Most is alig kezdtem bele a felfedező utamba, egy komolyabb hangvételű vihar rontott rám. Remek… szóval ha vonulok fedezékbe nem a szörnyek, vagy a vörös játékosok fognak megölni, hanem a fagysebzés. Kitűnő. Itt az ideje akkor egy kicsit szüneteltetni az utam és valamivel unalmasabb procedúrát előtérbe helyezni. Épp találtam is egy barlangszerűséget, mely talán elmegy némi fedezéknek, így belépve elég hamar bekapcsoltam a Látásom és Érzékelésem. Azonban nem álltam meg. Ha már úgyse tudok semmit se csinálni, legalább felfedezem a barlangot, amíg még lehet. Vállamra dobott pallossal indulok meg hát befelé.

by **Cearso** Szomb. Szept. 16 2017, 17:33

Mikor aktiváljátok az észleléseteket, mind a ketten különös dolgot tapasztaltok.
A következőt tudjátok meg ebből: Rengeteg apró entitást jelez. Amik mind felülről érkeznek, és hozzátok nagyon közel érve eltünnek. Ha egy kicsit gondolkoztok, hamar rájöttök, hogy a hócseppeket kezeli mobként a rendszer. Minden egyes hócseppet külön-külön.

A barlang viszont teljesen üres(amíg be nem léptek) hosszú folyosó, aminek a végét még látás jártassággal sem látjátok. Miután beléptek, a hócseppek is jönnek veletek, és körüllötetek forognak, amig hozzá nem érnek a testeteknek. Akármilyen mélyre is mentek be a barlang száján keresztül újabb hócseppek követnek. Egyelőre minden következmény nélkül.

by **Hinari** Szomb. Szept. 16 2017, 19:31

Már akkor érzékeltem őket, amikor elkezdődött a vihar, vagy csak azután, hogy közel értem a barlanghoz? Az út elejétől kezdve be volt kapcsolva minden jártasságom; mindig, amikor a védett övezeten kívül tartózkodtam, de talán a hirtelen időjárásváltozás lehetett az oka, hogy ezúttal nem voltam benne biztos, hogy pontosan mikor jelzett be először a rendszer: elsősorban a menedékhez való eljutásra koncentráltam, s csak utána arra, mi lehet odabent. Ezek pedig nem voltak kevesen.
Az eleddig az övemen lévő Katanát kihúztam a tokjából, és léptem befelé egy lépést, körbekémlelve, de rajtam és ezeken az apróságokon kívül senkit sem találtam idebent. Felpillantottam a mennyezetre, a körülöttem szálldosó pelyhek felé, és amikor rájöttem, hogy ők a felelősek a már-már elviselhetetlenül sok jelzésért, egyet grimaszolva dőltem neki a hideg falnak, és néztem el a játékuk. Nem, hiába akarják elérni, hogy kikapcsoljam a jártasságot, nem fogom. Meg is ráztam a fejem hozzá. A kinti vihar viszont nem csillapodott, tehát idebent ragadtam - vagy, másik opció gyanánt, előveszem a teleportkristályt és hazamegyek, de akkor felesleges lett volna elsétálni idáig s ezt nem akartam. Maradtam tehát, de mielőtt bármibe is belekezdtem volna, ráfókuszáltam az egyik ilyen kis pehelyre, hátra kiírja a rendszer a nevét s esetleg egy indikátort és életcsíkot is társít hozzá. Ha már mobok. Csak ez után telepedtem le; a barlang szájától egy jó öt méterre, ahol már nem ért el a szél, és hívtam le a menüt, hogy kipakoljak pár kelléket: egy adag fát és szenet, egy rácsot, egy doboz gyufát, két pokrócot, egy termoszt forró teával és persze a nyers ételt, amit majd meg fogok főzni. A Katanát csak akkor csúsztattam vissza a tokjába, amikor meggyőződtem róla, hogy energiapazarlás lenne a temérdek havat csapkodni vele és nincs más ártó szándékú lény sem a közelemben. Bíztam benne, hogy hamar elmúlik a vihar, de addigis feldobtam az első két szelet húst a tűz feletti rácsra sülni. A tűz talán ezeket a lényeket is távol tartja, és én is jóllakok közben.

by **Tsujimoto Eiki** Kedd Szept. 19 2017, 17:54

A hideg kíméletlen szél vadul ostromolta a barlangot, de látszólag sokkal kevésbé gyötört meg, mint kellett volna. Igazából, ha őszinte akarom lenni, mindig is bírtam a hideget… inkább álltam sokáig, nagyon hidegben, mint ugyanannyi időt melegben. Nem tudom miért, egyszerűen én inkább teles személy vagyok, nem nyaras. Így érthető, hogy egy vastagabb kabátban miért nem éreztem magam pocsékul olyan helyzetbe, ahol amúgy vacogva ülnék le, valami random meleget biztosító hőforrás mellé. Én egyelőre elvoltam a nélkül is. Azonban úgy tűnt ez a barlangalkalmatosság jóval zavaróbb, mint amilyet eltűr az ember. Alig kapcsoltam be az Észlelést, szinte nyomtam is ki. Ez a rengeteg apró entitás okozta sípolgatás, jelezgetés, információbombázgatástól… egyszerűen szinte még a fejem is megfájdult. Nem akartam semmilyen idegesítő, szellemileg lefárasztó vackot a felfedezőtúra alatt, és bár az Észlelésemtől megfosztottak a Hallgatózásom egyelőre még tökéletesen működik, és bár a vihar zúgása elég zavaró, egyelőre a kis hópelyheken kívül nem akadtam semmilyen entitással szembe. Persze a pallossal megpróbáltam, lappal szétütni őket, de nem igazán foglalkozok egyelőre velük. Fontosabb dolgokat is tudok csinálni, mint holmi kis entitásokkal való harc. Nyílván, ha ezek Hó Pixiek akkor szívás már a dolog, de egyelőre, amíg nem halmozódik, vagy jelenik meg valami Státuszikon, addig remélhetőleg nem kell velük túlontúl sokáig vacakolnom. A pallosom bár továbbra is a vállamon pihen, miután felhagytam a fölösleges csapkodással, de jóval élénkebb voltam, mint eddig. Sokkal jobban figyeltem a környezetemre és az esetleges mozgásokra. Szerencsére Látásom és Hallásom azért nem hagy cserbe, ha már más igen, s még ha a hópihék kicsit korlátoznak is látás terén, a jártasságomat nem hiszem, hogy blokkolni tudnák. Így hát nyugodt szívvel továbbmegyek. Ideje felfedezni!

by **Cearso** Kedd Szept. 19 2017, 18:38

Hina:
Ahogy ráfókuszálsz egy véletlenszerű hópihére a következőket tudod felfedezni:
a neve: Hópihe #33578D (Ha esetleg többet is megnéznél, az összes körülötted forgó hópihe neve vége D betűvel végződik) halvány-rózsaszín indikátorral. Életpont: 1/1. Ha elég szemfüles vagy, azt is észreveszed, hogy a számkombinációk pár percen belül ismétlődnek. Mégl a sütésben is bezavarnak, a hő ugyanis nem elűzi, hanem vonzza őket. És ugye ha a hó elolvad, abból víz lesz. A mennyiségből következtetve pedig mindenféle tűzet hamar kioltanak. Az elolvadt hópihék hamar elpárolognak (miközben más folyadék nem). Ráadásul a forró tea sincs teljes biztonságban.

Eiki:
Nem érdemes küzdeni, a számuk se nem nő se nem csökken, akármit is csinálsz. Ahogy haladsz befelé a barlangba egy darabig nem hallasz vagy látsz semmi különöset. Viszont egy negyed órás monoton séta után egy barna ajtóba futsz, minden sarkában egy kis kék X-szel. Sehol egy kilincs, viszont ha elég szemfüles vagy (és nem zavarnak be a hópihék) az ajtó mellett láthatsz egy nyomógombot.

Mindketten:
Negyed óra telhetett el nagyjából mikor azt veszitek észre, hogy a hópihék az eddiginél gyorsabb ritmusban forognak körülöttetek egy kicsit hűvösebb levegőt létrehozva.

by **Hinari** Kedd Szept. 19 2017, 23:42

Nem találkoztam még sorszámozott mobokkal. Mindnek más-más számkombináció volt a neve után és az egyelőre ismeretlen eredetű D betű, különösebb értelmet azonban nem társítottam hozzá és az érdeklődésemet se ragadta meg annyira, hogy pár pillanatnál többet foglalkozzak velük. Semmilyen veszélyt nem jelentettek számomra és csupán az Észlelés miatt voltak zavaróak - először. Alighogy felraktam az első húsokat sülni, ezek máris körülrajongták a hevenyészett tüzet s még mielőtt a hús az elsőt sercegte volna, a lángok nyom nélkül kialudtak. Bosszankodva hajoltam a kupac fölé, megpiszkálva a szétázott fadarabokat, majd egy lemondó sóhajt követően elraktam az ételt: annyi hópihe rajzott körülöttem, hogy esélytelen lett volna újra megpróbálni. Ezek a kis lények viszont nemcsak a tüzet, de a teámat is szerették így gyorsan meg kellett innom azt, mielőtt túlzottan felvizezik - csak ezek után pakoltam össze és indultam el a barlang egy messzebbi pontjára, abban reménykedve, hogy odáig már csak nem jönnek el a zavaró pelyhecskék.
Hiú remény volt. A hópihék végig követtek és így elsőre a barlang sem láttatott semmi különöset, már ameddig besétáltam persze, hiszen nem mentem be túl mélyre: éppen annyira csak, hogy halljam még a kinti hóvihart s így tudjam azt is, mikor szűnik meg. Azon a ponton leültem egy kiálló sziklára, ha volt ilyen, és jobb híján egy süteményt kezdtem el majszolgatni, csillapítva ezzel virtuális éhségem. Éppencsak befejeztem, amikor felfigyeltem a változásra. Apró különbség volt; talán nem is veszem észre ha valami másra koncentrálok abban a pillanatban, de ezek a mobocskák valamiért felgyorsultak, és nekem semmi kedvem nem volt megtapasztalni, hogy miért. Izgatottak lennének, valami közeleg? Vagy csak túl régóta követem őket az eszemmel, és kezdek elfáradni benne? Behunytam szemeim és mélyet lélegeztem, beszippantva a hűvös levegőt s pár ügyetlen mobocskát is talán. Jó lenne már, ha mihamarabb elmúlna ez a vihar...

by **Tsujimoto Eiki** Szer. Szept. 20 2017, 17:55

Nyilvánvaló volt, hogy a rendszer, vagy legalábbis ez a hóvihar esemény eléggé csak az agyunkra akar menni. És hogy miből gondolom? Abból, hogy a bekapcsolt érzékelés kb jobban megőrült, mint egy bűzös, tetemekkel teli mocsárban, ami ráadásul tömve van apró szúnyogokkal. Nem tudom, hogy ez mire jó, de ahogy gondolják… én benne vagyok a buliba, és mivel agyrákot nem akarok kapni a sok bittyegéstől, így úgy döntöttem csak Látásomra és Hallgatózásomra fókuszálok a következőkbe. Sok választásom persze nem maradt, de hát, na. Inkább veszélyeztetve közlekedek, megbízhatatlan Észleléssel, mint csöndben, megbízhatóbb Hallgatózással. De lehet, csak én gondolom így. A pihék meg egyszerűen csak bosszantóak. Nyilvánvaló az is, hogy támadásaim egyáltalán nem lesznek rájuk hatással, hisz túl könnyű lenne az egész, ha el lehetne őket ilyen könnyen tüntetni. Így hát útra kéltem. Egyedül, többedmagammal, s bár kissé zavartak a pihék, igazából elég könnyen kizártam őket a tudatomból. Viszonylag hosszabb bevezető séta következett, mielőtt bármi szokatlan dolog történt volna (a hópihék figyelmen kívül tartása és a jó hidegtűrő adottságom miatt a rajtuk átfutó változás egyelőre nem tűnt fel). Egy ajtó. Egy tök random ajó. Egy tök random ajtó, mindenféle kilincs, vagy egyéb nélkül. Viszont volt rajta pár X. Mert az X az fontos! Minden kincset az jelez, és minden izgi hely, ahova nem lehet bemenni, azt is X-el jelölik! Bár ennél a 4 apró vacadéknál azért nagyobb X, de végül is nem kritizálhatok. Lehet, spórolnak a kék ragasztóval. Pedig ha szóltak volna adtam volna nekik… mondjuk nem kéket, hanem zöldet. Mindenesetre azért nem távolodtam el. Nem volt más merre út, és mivel kíváncsi voltam el kezdtem valami titkos vacadékot keresni, mielőtt megpróbáltam volna betörni. Egy ideig nem igen sikerült semmi, majd észrevettem egy nyomógombot az ajtó mellett. Hm… Hogy nem vettem észre eddig? Meh… nos mindegy, odaálltam a gomb mellé, el az ajtó elől és meg is nyomom mindjárt. Végtére is, lehet, épp most nyílna meg előttem a föld, így jobb óvatosnak lenni.

by **Cearso** Szer. Szept. 20 2017, 18:16

Hina: szépen elfoglaltad a helyen egy kisebb kiálló sziklán. Nem valami kényelmes, de aki fáradt, annak megteszi. Egy picit megszédülsz a sebességtől, és becsukod a szemed. Ha viszont kinyitod, mintha valami halványan fénylene beljebb a barlangban. Te olyan félúton ülhetsz a barlang bejárata, és a halvány derengés közt. Az észlelésed nem jelez semmit, abból az irányól.
Ha esetleg közelebb mész, nagyjából öt perc séta után, egy nagy kék ajtóhoz érhetsz, rajta négy halványan pislákoló barna X-szel, az ajtó mellett pedig egy nyomógombbal.

Eiki:
Miután ráteszed a kezed a nyomógombra, semmi sem történik... még beljebb sem nyomódik a gomb... néhány pillanatig. Majd nagyjából két tucat hópihe úgy dönt, segít neked, és odaszállnak a gombhoz, a gomb megmozdul. Viszont...
Nem történik semmi.
(Legalábbis a te környékeden)
Aztán néhány pixeldarabot láthatsz a gomb környékén, az előbb segítő pihék pedig eltűntek.
(Viszont mivel ki van kapcsolva az észlelésed, nem veszel észre semmi különöset.)

by **Hinari** Szomb. Szept. 30 2017, 17:08

Mert miért ne lehetne fény az alagút végén? Mégha eddig nem is volt ott és mégha biztosan tudtam azt is, hogy a másik oldalán egészen bizonyosan van már egy kijárata. Hóviharral és hideg, fagyasztó széllel. Jobb híján felkeltem, és egy kis tétovázás után elindultam befelé, minden apróságot figyelemmel követve, kezemben a Katanával, továbbra is aktivált jártasságokkal, főleg ami az Észlelést - s a fény miatt - a Látást illeti. Hogy a pelyhek ide is követtek-e? Valószínűleg; bár az első másfél percnyi unalom után úgy döntöttem, hogy egy kicsit gyorsabbra fogom a haladást, így igencsak igyekezniük kellett, ha lépést akartak tartani velem. A kiálló szikla után utunk első, komolyabb állomása tehát ez az ajtó volt, amely láthatóan nem tartozott hozzá a barlang természetközpontú felépítéséhez: egy ronda kék ajtó, rondabarna szegecsekkel. Nézegettem is egy kis ideig, de nem, nem kaptam kedvet a kinyitásához, hiszen teljesen egyedül voltam s ki tudja, mi rejtőzik ennek a másik oldalán. Lehet akár egy miniboss is, vagy egy csapda, amibe szeretnék, ha belesétálna az óvatlan játékos. Ha többen lennénk, úgy talán, de... nem, én soha nem voltam meggondolatlan. Lenyitottam a térképem, s ha tudtam, megjelöltem rajta a helyet, leírva pár szót az ajtóról és a nyomógombról, hogy tudjak konkrétumokkal szolgálni, ha esetleg szerveznénk errefele egy expedíciót. Az eddig megtett nyomvonalamat is elmentettem, ezek után pedig megfordultam, és visszasétáltam a barlang bejáratához, gondolataimban már elkezdve a szervezkedést holnapra. A céhtársaimat mindenképpen el akartam hívni, meg talán párakat Hoora csapatából is. Hátha tényleg valami nagyra bukkanunk a túloldalon, vagy ha más nem, némi aranyra és új mobokra. Ki tudja...

by **Tsujimoto Eiki** Csüt. Okt. 05 2017, 16:50

Egy ajtó. Négy X. Egy gomb. Egy gomb mind fölött. Egy gomb kegyetlen. Egy gomb a sötétbe zár, mert bilincs az Egyetlen. Nem… nem unatkozok. De tényleg nem. Komolyan. Eskü. Most mit nézel? Hót ziher, hogy én tökre élvezem ezt. Nem. Nem zápult meg az eszem lágya. He? Szólt valaki? Mit akarsz te mi? Kekeckedni akarsz? Gyere ki a hóra, úgyis jól esik! Szakad most kint, mint ahogy az ínszalagod fog, ha odamegyek Szájbergyerek! Khm… na de most komolyan… ki a franc csinálta ezt a nyamvadt barlangot, hogy ennyire unalmas legyen? De most komolyan. Megnyomom a gombot, erre hirtelen mit kapok, pár pillanattal később? Egy kis fénydisco-t az ujjaimnak a környező hópelyhektől. Aztán… aztán semmi. Se ajtó nem nyílt, se mögöttem nem jött elő egy random szörny, se a lábam alatt nem nyílt meg egy csapóajtó, mely a pajkos sellőlányok otthonába vezet, ahol épp szaporulat hiány van és jöhetnék én a hős férfi harcos -^-. Semmi. Csak néhány hópehellyel lettem kevesebb(, meg néhány agysejttel). Sóhajtok és mivel úgysem volt jobb dolgom, egyszerűen elővarázsoltam az inventorymból egy üveg tintát és egy ecsetet, majd szépen lassan felrajzoltam egy elég gyengén sikerült varázslót, hosszú szakállal, magasra emelt kezekkel, kezébe egy mágusbottal. Felette egy gyors feliratot skiccelek: „Itt úgysem jössz át!”. Háh! Tökély. Így legalább mindenki tudni fogja, hogy Gandalf itt járt! Mondjuk.. az én rajztudásommal ez akár Ichigo is lehetne, aki épp bankait forgat. De szerintem azért vannak itt olyan Gyűrűk Ura-fanok akik legalább biztos értékékelnék a poént és nem rögtön arra gondolnak, hogy „Kocog a Dancu” (Getsuka Tenshou). HM… ki kéne találnom hova tovább… vagy asszem a maradék agytevékenységem is leáll és hamarosan kifogható Loot leszek a patakból, mint Lyukas Zokni.

by **Cearso** Csüt. Okt. 05 2017, 20:38

Hina:
A térképpel nincs szerencséd. A helyet kazamataként kezeli a rendszer, és nem enged átváltani a szint térképére. A térképen pedig csak a barlang bejáratától látod a helyet.
Nos, eljutottál az ajtóig, de nem fogott meg. A Hópihék viszont izgatottak lettek. és mielőtt megfordultál volna, néhányuk a gombhoz közelít, és ott lebeg előtte néhány milliméterrel, mintha csak várnának valamire.
Miután megfordulsz, és elindulsz visszafele, már nem olyan kedvesek veled, mint mikor bejöttél. Nem tudod lerázni őket, és egyre hevesebbek, és gyakrabban csapodnak neked, ezzel együtt, egy kis fagyasztást is elkönyvelhetsz magadnak. Ez semmilyen életpont-csökkentéssel nem jár, viszont igencsak megnyújtja az utat. Negyed óra alatt, csak az út negyedét tudnád megtenni. (Amennyiben megfordulsz, és visszaindulsz az ajtóhoz, azonnal felelevenednek, és leolvadnak rólad, és rendesen tudsz menni, viszont ezzel a módszerrel nem fogod tudni kicselezni őket, mert a kifele út mindig lassabb lesz, mint az ajtó felé vezető út)

Eiki:
Hát, nem sok minden történt. Rajzolsz. Mintha a hópihék is megbámulnák a rajzodat, majd egy kicsit irigykedve összegyűlnek az állad köré, szakállnak összeállni.
[mikor Hina hópihéi a gombhoz közelítenek: ] A fények az ajtón mintha egy kicsit pislákolnának, de ezek elég gyorsan ki is alszanak.
[mikor Hina elindul visszafele: ] A hópihék (amik épp nem az álladat díszítik), elindulnak visszafelé a barlangban, azzal a sebességgel, amilyen gyorsan és amerre Hina halad valahol máshol. Nem tudsz róla, de te szerencsésebb vagy, és nem kapsz lassítást. (Kivéve, ha Hina visszafordul az ajtó felé, te meg a hópihéket nem követve, kifelé mennél tovább.)

by **Hinari** Szomb. Okt. 07 2017, 14:43

Nyomogattam egy ideig, hátha csak az érzékelője nem reagál azonnal vagy csupán külső zajnak kezeli az érintésem. De nem, többedszerre sem engedte átváltani a térképet külső nézetre, az ilyen rendszerkorlátozások pedig általában olyan történésekre voltak jellemzőek, amelyek közül egyikben sem volt tervben, hogy részt veszek ma. Lehet, hogy önkéntelenül kerültem bele valami questbe vagy trükkös kazamatába? Elindultam kifelé.
Illetve próbáltam, a kis mobocskák viszont most mutatták meg igazán, hogy minek is vannak itt. Elhozni engem a gombhoz. Megálltam és karba tett kézzel dőltem neki a falnak, szemben a pehelytömeggel. Kijutni aligha fogok tudni, legalábbis ebben a hónapban, így megvártam, amíg megnyugodnak kissé és elmúlik a fagyasztás hatása is. Kifelé folytatni az utat viszont fölösleges lett volna, így egy egyszerűbb módszerhez folyamodtam, gondolatban bosszankodva egy kicsit, hogy kárba ment az egész napom:
- Teleport, Kezdetek Városa - emeltem fel a kristályt bosszúsan, az azonban nem igazán akart működni. Halk sóhajjal nyugtáztam, hogy bizony egyértelműen beleestem a csapdájukba, engedve holmi fény kísértésének, ami valószínűleg az egyetlen lehetséges folytatása az utamnak. A szegecses ajtóval és a gombbal együtt. Vajon a többiek látják a helyzetem, vagy azt is letiltotta ez a barlang? Érdemes volt tehát írni legalább Alnak, merre vagyok, hogy ne aggódjanak feleslegesen. "Csak elkapott a vihar, és nem akar kiengedni." Párom biztos érdekes fejet vágna, ha ez fogadná a beérkezett üzenetei között Rolling Eyes

Természetesen nem ezt, de valami hasonlót írtam neki, feltéve, ha a hely engedte az üzenetküldést, majd ellöktem magam a faltól, és visszasétáltam a ronda kék ajtóig - Ez már tetszik nektek, mi? - pillantottam a hópelyhekre, amik minden kétséget kizáróan azt szerették volna, ha végre megnyomom azt a gombot. S igen, szórakozhattam volna még órákat azzal, hogy nem teszek eleget a kérésüknek és eljátszok velük ha már ők is ezt teszik velem, de kezdtem fázni s az igazat megvallva sok értelme nem lett volna itt maradnom sem. Kezeimet fújkodtam, leheletemmel melegítve fel magam egy kicsit, majd előhívtam egy másik termosz teát, a hópihék felé tartva azt:
- Ha nem hűtitek le nekem, mielőtt meginnám, akkor megnyomom azt a gombot. Rendben? - néztem végig rajtuk kérdőn, s persze ennek nem az volt az elsődleges célja, hogy ne fázzak: csupán meg akartam tudni, mennyire vannak intelligensre programozva - másodsorban persze nem lett volna rossz forrón meginni se az italt, de first things first, ugyebár. Ha engedték, úgy jólesőn kortyoltam a termoszból majd el is tettem azt, ha viszont megint belerepültek, úgy csak leöntöttem őket egy adag forró vízzel, a maradékot gondosan meghagyva későbbre. Ezt követően alaposan megvizsgáltam a gomb és az ajtó környékét, hátha találok repedéseket, amik valamilyen csapóajtót jeleznek, majd lehetőleg úgy helyezkedve, hogy semmi se tudjon meglepni, megnyomtam a gombot. Lássuk, mi következik most!

by **Tsujimoto Eiki** Szomb. Okt. 07 2017, 20:25

Unalmamban nem tudtam mást csinálni, mint azt, amihez a legjobban értek. Mindenféle baromságot összehordani. Sokszor mondták már, hogy mikor unatkozom, kb leolvadni látszik az agyam és nagyon rossz hatással van a környezetem felé, mert úgy tűnik gyakran a környezetemre is rossz befolyásossal vagyok. Szinte… mintha csak bármihez érnék az lelohad o.O Mármint értelmi szinten… khm… nos.. igen… Mindenesetre úgy tűnt a hó mobocskák is annyira le voltak épülve agyilag, mint én. Hiába… a betegség fertőző… Cool

Mindenesetre azért meg-meghúzogatom újdonsult Mikulás „szakállamat” persze csak finoman, hisz nem állandó, fix, szőrtömegről van szó, hanem mobszerű valamikről (remélem azért nem fog lefagyni az arcom, mikor elmennek, szóval nem két jégtömb lesz az ajkam helyén… meg kiderülne, hogy még csak a kezdet és hamarosan én leszek a hóember a Frozenből… eh… azt inkább ne. ;-; Sóhajtok és úgy döntök ennyi végül elég volt. Bár ha odafigyeltem volna feltűnhetett volna a közelembe levő, furcsán viselkedő hókupac, de mivel már az eleje óta igen kevés érdeklődést mutattam a pihék után, így érthető tehát, hogy nem igazán zavar az sem, ha egy-kettőtől elválok és azok új utat kezdenek. Sajna én ilyen vagyok. Amik nem érdekelnek azokat „kirekesztem”a tudatomból és néha ezek megszűnnek létezni a tudatomban. Legalábbis amíg komolyabb érdeklődést nem kell mutatnom feléjük. Végül elnyújtózok és úgy döntök kicsit szusszanok addig, míg a vihar eláll. Talán addigra ezek a furcsa, idegesítő mobok is eltakarodnak innen. Nincs sok esélyem rá, de talán mákom van. Így hát kényelembe helyezem magam a falnak dőlve, ölembe a Flamberggel és egy kicsit lehunyom a szemem, hogy pihengessek egyet. Megpróbálva nem beszívni a hópihék felét az ásításkor.

by **Cearso** Szomb. Okt. 07 2017, 21:26

Hina:
Hát a hópihék is megnézik azt a térképet... Mármint egyre jobban eltakarják előled a dolgokat, így a térképnek jó részét is. Most ugyan még nincs felfedezve a terület, de hát ez később még problémákat jelenthet még.
Az üzenetet minden nehézség nélkül elküldted.
Választ viszont nem kapsz.
(OOC: Nem is kaphatsz, a rendszer bizonyos okok miatt tiltja a bejövő üzeneteket, de a kimenőket nem)
Mikor előveszed a teát, a hópihék többsége a tea felé indul, és egy-kettő oda is ér, mielőtt befejeznéd a mondandódat, de mikor kimondod a "megnyomom" és "gomb" szavakat nagy részük hirtelen megtorpan (egy részük a megnyomni szóra, a másik fele a gomb szóra áll meg)
Eltelik néhány másodperc, mire újra mozogni kezdenek, de békén hagyják a teádat, és nyugodtan ihatsz.
Miközben iszol, azért néhány hópihe a gomb felé lebeg.
Semmilyen csapdát nem találsz, hiába keresel.
Mikor megnyomod a gombot, a hópihék is segítenek neked. Az észlelésed viszont bejelzi hogy szám szerint 25 entitás eltűnt, és nem jön helyettük másik. Aztán az ajtó lassan felemelkedik.

Eiki:
hát te sem sokat csinálsz... Még eszedbe se jut lelépni... Mitől jobb ez a barlang, és a folyosó végén az ajtó, mint a hóvihar odakint?
Eltelik egy kis idő, majd az ajtó fénye egy kicsit ismét pislákolnak, majd ki is gyulladnak. Ezután egy kis morajlással fel is emelkednek.

Mindketten:
Miután beléptek az ajtón (amennyiben beléptek), egy négyzet alapú szobában találjátok magatokat. Az ajtó felett belülről egy 28-as szám van írva. És minden másik irányba szintén vannak ajtók. Viszont sehol egy gomb, vagy bármi ami kinyitná az ajtókat.
A szobák berendezése mindössze három darab tükör. Egy-egy minden ajtó előtt/mellett.
Miközben beljebb mentek, néhány hópihe leelőz titeket, és aktiválja a veletek szembeni tükröket (ezáltal el is tűntek). A tükörben pedig egymást láthatjátok. Ha esetleg nem ismernétek fel egymást a körülöttetek repkedő Hópihék (és Eiki újdonsült szakálla) miatt a rendszer még ezen is segít, és a kép fölé kiírja a másik játékos nevét.
Látni ugyan látjátok egymást, arra viszont hamar rájöhettek, hogy beszélgetni nem tudtok, mert hallani egy szót sem hallotok a tükör túloldaláról.

by **Hinari** Vas. Okt. 08 2017, 16:29

Úgy tűnt, az üzenetküldést nem tiltotta le a rendszer, habár ahogy elnéztem, a körülöttem lebegő mobocskák nemigen bírtak magukkal. Egyértelműen volt valami céljuk, már azon kívül is, hogy szerették volna, ha megnyitom előttük a továbbhaladás útját - s mindezt sokféle eszközzel igyekezték elérni, elég jól leprogramozott módon. Értették a kulcsszavakat. Ezt is megjegyeztem magamnak, miközben belekortyoltam a teámba, majd egy kis kutakodás után végül eleget tettem az akaratuknak. Az ajtó kinyílt, én pedig bekukkantottam a következő helyiségbe.

Ez már sokkal inkább mutatta a civilizáció jeleit, mint a hideg barlang: voltak benne tükrök és igen, elég sok továbbvezető ajtó. Jobb híján beléptem, körüljártam a szobát és konstatáltam, hogy csupán a kifelé vezető ajtó felett - amin bejöttem - van szám. Huszonnyolc. Vajon mit jelenthet? Gondolkodni persze később is lehetett ezen, hisz ennél történtek itt fontosabb dolgok is most: korábban huszonöt, most pedig egy újabb adag hópihe vált semmivé; ami azt jelezte számomra, hogy minél előrébb járok, annál kevesebb pihe fogja segíteni a továbbhaladást. Ezzel együtt pedig minél kevesebb van, annál közelebb járok a célállomáshoz. Próbáltam megszámolni őket, majd egyszerűbb megoldáshoz folyamodtam: kérlek számold meg őket - kértem inkább a Katanát; hiszen ő, program lévén jobban értett ezekhez. Ameddig pedig a kardban lévő szellem ezzel volt elfoglalva, én közelebb sétáltam a felfénylő tükörhöz, és meglepődve néztem szembe a saját tükörképem helyett Eiki alakjával.
- Szia - intettem neki meglepetten - Hogy kerültél ide? - kérdeztem, illetve akartam, de hang nélkül talán nem lesz elég pusztán az artikuláció, hogy meg is értse... így, ha nem kaptam érdemi reakciót, először ráleheltem a tükörre és tükörírással írtam meg neki ezt a pár szót, ha viszont valamiért ezt sem sikerült, úgy megpróbáltam neki írni egy üzenetet: amennyiben szükségünk lesz egymás segítségére a továbbjutáshoz, elengedhetetlen volt, hogy megfelelően tudjunk kommunikálni.

by **Cearso** Hétf. Okt. 09 2017, 10:44

"Mini" mese: (aka: erre nem gondoltam ^^)
Hina hiába lehel rá a tükörre, a lehelete nem marad a felületen, egymásnak üzenet küldést pedig nem enged a rendszer. Az irott szöveget Eiki meg csak nehézségek árán tudja kivenni a két tükrön, és a rengeteg hópihén keresztül. Ezt még el tudja olvasni, de hosszabb szövegekhez sokkal több idő lesz szükséges.

by **Tsujimoto Eiki** Csüt. Okt. 12 2017, 17:59

Eredetileg úgy terveztem alszok egyet, míg el nem megy a vihar. Igazából semmi dolgom nem volt mostanság és ténylegesen az egész délután itt volt még előttem. Ha máshova mentem volna, nagy eséllyel ugyanezt csinálnám, mint most. Semmit. Semmit, de egészen pontosan valamit, ami elég közel állt a semmihez. Hát mert ugye az alvásra mindig is mondták, hogy semmittevés, de mégis csinálok valamit! Nem? Öhm… már fogalmam sincs. Elvesztettem a vonalat… a… fonalat… mindegy. A lényeg, hogy pihenni akartam, nem igazán zavartatva magam azzal, hogy azért elég hűvös van ezen a szinten. Ám mégse a zord időjárás vagy a zavaró moblények tartottak ébren. Nem… Hanem inkább maga a teremben következő változások. Furcsa volt úgy átélni az ajtónyílódást, hogy kb nem is csináltam semmit. A gombot már jó régen megnyomtam és ha csak nem arról szólt az egész, hogy időzítőre van rákapcsolva, úgy eléggé… elhúzódott az ajtókat működtető mechanika működéséhez szükséges idő. Viszont nem érdekes. Legalább kinyílt. Elnyomok egy ásítást és nyújtózok egyet, most hogy végre lefeküdtem, kelhetek is fel. Egy kicsit nyögvenyelősen, de hát azért végül is muszáj. Mikor felállva megindulok az ajtó felé, hamarosan új „esemény” megindulása kezdődött meg. Legalábbis ha lehet így fogalmazni. Ugyanis a hópihék megint önállósultak és aktiválták a tükröt, ami felé közeledtem, s bár mégiscsak egy tükörről van szó, azért kicsit furcsa volt, hogy velem szembe nem a tükörképem, hanem egy ismerős női alak kép bontakozott ki előttem. Azért gyors le kellett ellenőriznem, nem-e nekem nőttek-e bögyeim, de (csalódva tapasztaltam, hogy) nem. Volt pár sejtésem, hogy mégis mi folyik itt, tekintve, hogy a lány mögül is hasonló hátteret láttam, mint nálam (bár magamnál még nem tapasztaltam azt a 82-es számot), viszont kommunikatív próbálkozásait sajnos a tükör, illetve a hópihék eléggé lekorlátozták, így nem igen tudtam a A-ról a B-re jutni. Megvonom a vállam és meg kocogtatom az üveget és a fülemhez emelve kezem jelzem, hogy nem hallom. Egyelőre ha nem akar mással próbálkozni megyek megnézem az ajtókat, hátha ezek nem gombbal működnek.

by **Cearso** Csüt. Okt. 12 2017, 20:14

A hópihék egy része úgy tűnik szeretnék teljesíteni Eiki vágyait, és egy részük elkezdett formát ölteni a srác mellkasa előtt... Viszont egy másik fele nem vette a lapot, és maradtak a szakállnál, így a végeredmény elég bizarra sikeredett: Egy félig szakállas, félmellű Eikit láthatott Hina a tükörben.
Egy darabig eltart míg a Kata számol az eredmény végül 39975-ről esett le 39970-re a tükrök aktiválásakor.
Eikinek szerencséje van. Az ajtók nem gombbal müködnek

Cearso írta:Viszont sehol egy gomb, vagy bármi ami kinyitná az ajtókat.

(aka előző mese)

Néhány pillanat múlva egy-egy hópihe aktiválja a másik tükröket is.
Néhány pillanat múlva az egyik tükörből (Hinának a bejárattól bal) hangokat hallotok, de kép az nincs:
-Na végre, hogy megvagy... De hogy kerültél a tükörbe?
A másik tükörből jön is a válasz:
-Mi van, nem hallok semmit...

Mind a kettő tinédszer srác hang... (mondjuk tart egy ideje a játék, szóval ez alapján nem nagyon lehet behatárolni a korukat, de megsaccolással lehet próbálkozni)

by **Hinari** Kedd Okt. 17 2017, 12:51

Nem, ez nem használ. Nagyjából látom az alakját, illetve azt hiszem, mert egy kicsit más... talán a vicceskedő hópihék miatt. De a hang az nem jut át, így a kommunikáció is elég nehézkes lesz. Ha egyáltalán az kell a továbbjutáshoz, hiszen nincs bezárva az idevezető ajtó; visszafele még mindig mehetnénk. Eközben a Katana hosszú csöndbe burkolódzott s ahogy közelebbről megnéztem ezeket a pihéket, bizony igencsak kicsik voltak. Többszázan is lehettek, vagy még több is... de ahogy hátrafordultam, folyamatosan jöttek még, így elfogyni valószínű nem fognak.
- Vajon mi lehet a célotok? - tettem fel nekik az erősen költői kérdést, majd odahajoltam a tükörhöz és megpróbáltam megkocogtatni a lapját. Talán ha a hangot nem is, de ezt érzékelni fogja a túloldalon lévő fiú és nem is tudom... majd morzézunk egymással. Vagy valami Neutral

A minimoboknak viszont más megoldásuk volt s ahogyan aktiválták a másik két tükröt is és meghallottam a két másik játékos hangját, bólintottam - Áh, szóval így - mosolyodtam el, majd odasétáltam ahhoz a tükörhöz, ahonnan az első hang jött. Ha az egyik oldal felé nyitott a csatorna, valószínű a másik irányban is.
- Szia - köszöntem a (feltehetőleg) srácnak - Én Hinari vagyok, illetve ha hallasz egy ismeretlen hangot is, ő pedig Eiki. A barátod nem fog hallani, de én mindkettőtöket hallak, és az előbb azt felelte neked az ismerősöd, hogy "Mi van, nem hallok semmit..." - mondtam, majd tartottam egy kis szünetet, hogy eméssze a dolgot - Azt hiszem csak úgy jutunk tovább, ha együttműködünk, mivel ti úgy hiszem látjátok egymást, de nem halljátok - folytattam - És mi is ugyanígy vagyunk Eikivel.
Nem tudom, mennyire volt sok információ ez a tükör másik oldalán lévő tagnak, így újfent hagytam egy kis időt neki; közben pedig körülnéztem: bekukkantottam a tükrök mögé, hátha van írva valami a túloldalukra, de persze figyeltem a srác esetleges feleletére is.
- Szia, Hinari vagyok - másik tükör, másik srác - Ha hallottad amit a barátodnak mondtam, úgy te is tudod, mi a helyzet - mondtam, negatív válasz esetén azonban vele is ismertettem a meglátásaim - bár ha én középről mindkettejüket hallottam, valószínű ők is ugyanígy járhattak. A szituáció felismerése viszont önmagában nem oldotta meg azt, de mielőtt további lehetőségekben kezdtem volna el gondolkozni, egy halvány mosollyal emeltem meg a hangom:
- Valamelyiktek megmondaná a srácnak akit nem láttok, hogy Hinari azt üzeni neki, hogy mellek helyett inkább egy varázslósapkát varrasson magára?
Széles mosollyal álltam az Eikit mutató tükör előtt, intettem neki, tenyerem a fülem mögé emeltem jelezve hogy hallgatózzon, végül pedig kezeim a melleim alá téve kihúztam magam, hátha ebből őneki is leesik, hogy ha nem is közvetlenül, de tudunk kommunikálni. A melleket viszont hagyja meg nekem. A hosszú szakállhoz a varázslósapka amúgyis sokkal jobban illik.

by **Hinari** Szomb. Nov. 04 2017, 17:50

Cear, kérlek adj meg határidőt a küldetésre. Én a nagyonmax 2 hetet javaslom (mesélői hsz-től számítva).
Köszönöm.

by **Cearso** Szomb. Nov. 04 2017, 18:03

Jogos...
Sajnálom, reménykedtem benne, hogy nem kell rugdosnom senkit...

Nyoh...
akkor Eiki kap még egy hetet, hogy írjon, ha nem ír, mesélek tovább.
szóval a határidő: nov 10. (Péntek)

by **Tsujimoto Eiki** Szomb. Nov. 04 2017, 18:50

Csalóka volt úgy tűnik. A hópihék valamennyire kapcsolatban vannak velük, így úgy vélem ezért reagálnak arra, amire éppen gondolok, vagy éppen csinálok. Legalábbis így sejtem. Nem vagyok benne 100%-ig biztos, de talán. Az viszont másik kérdés, hogy ez akkor sem igazán illő dolog KA-tól. Mi van, ha valaki valamilyen huncutságra gondol és a hópihék ezt teljesítik. Hehehe. Persze én nem vagyok ilyen. Én maga vagyok az ártatlanság. A dicső tisztesség. A… jó… valljuk be… k*bszottul de nem vagyok fehér bárányka… Nem tudom mások mit szeretnek az unalmas mindennapokban, de én pont ezt szeretem magamban, hogy enyhe perverzióval, kis káosszal és ki „Eiki féle titkos elevenség rohammal” (avagy minden baromság tűrhető, amíg nem lesz belőle komolyabb gond). Ez az egész amúgy egy kicsit uncsi. Már bőven látszik, hogy mi a fene az egész. Valami csapatmunkás valami… ez megmagyarázná, hogy miért kellett ennyit várnom az előző feladatnál. Mindenesetre ez már lényegtelen. Gőzöm sincs, hogy Hinari milyen ezen a téren, de én nem vagyok a legjobb logikai feladatozó. Néha-néha megcsinálok egyet-egyet, de amúgy nem igazán ülök le önszántamból megoldani egyet és hagytam, had döntse el ő maga, hogy ez a némított szoba feladata, most milyen megoldást igényel. Az ajtók nem nyílódtak, így kénytelen kelletlen visszamásztam Hinari-nyan elé, aki azonban amikor elkezdi a melleit „tapogatni”, nos. Ha a gondolataimmal eddig tudtam irányítani a hópihéket remélem most is sikerül és az összes hópihét felhasználva egy nagy „Like”-ot mutató kézfejet és egy „NICE” feliratot fölé operálok, persze mindezt szemtelen mosollyal. A két hangoskodót, pedig egyelőre próbálom figyelmen kívül hagyni, mielőtt leordítom a fejüket is, hogy „Halkabban, vazze, itt aludni akarnának”… na jó nem… ilyen gonosz nem lennék.

by **Cearso** Szomb. Nov. 04 2017, 20:10

Hina kérdése után a termében található hópihék kisebb csoportokra oszlanak. Egy részük továbbra is körülötte forog, határozottan kevesebb, de még mindig zavaró mennyiségben. Hirtelen történik az egész, és pillanatok alatt új pozíciót vesznek fel.
A bejárattal szembeni ajtó közepén egy hatalmas célkereszt fehérlik, a bal oldalin sok négyzetből álló, az autóversenyekből ismert célvonal lesz látható, míg a jobb oldalin egy a golfozóknak ismerős zászló képe fedezhető fel. A maradék hópihe egy keretet alkot a bejárat feletti szám körül, és onnantól a kijárat felé mutató nyílba végződik.
Eiki a saját tükréből maximum a szám körüli keretet, és a nyilat láthatja.
-Úgy néz ki nem hallak, mikor a tükörben vagy, és a reakciódból ítélve te se hallasz engem. De vajon hogyan szedhetnélek ki onnan?
A másik tükörből egyenlőre csak egy sóhajtás hallatszik.
Egy jelét se adják annak, hogy hallották volna, amit Hinari mondott.
Eiki sajnálatára a hópihék nem gondolatolvasóak, és mivel határozott gesztust nem tett, és nem beszélt, maradnak ők ott, ahol vannak.

határidő: november 19, vasárnap reggel.

by Ajánlott tartalom

[magánküldetés] Hóvihar

[magánküldetés] Hóvihar

Re: [magánküldetés] Hóvihar

Re: [magánküldetés] Hóvihar

Re: [magánküldetés] Hóvihar

Re: [magánküldetés] Hóvihar

Re: [magánküldetés] Hóvihar

Re: [magánküldetés] Hóvihar

Re: [magánküldetés] Hóvihar

Re: [magánküldetés] Hóvihar

Re: [magánküldetés] Hóvihar

Re: [magánküldetés] Hóvihar

Re: [magánküldetés] Hóvihar

Re: [magánküldetés] Hóvihar

Re: [magánküldetés] Hóvihar

Re: [magánküldetés] Hóvihar

Re: [magánküldetés] Hóvihar

Re: [magánküldetés] Hóvihar

Re: [magánküldetés] Hóvihar

Re: [magánküldetés] Hóvihar

Re: [magánküldetés] Hóvihar

Re: [magánküldetés] Hóvihar

Re: [magánküldetés] Hóvihar

Re: [magánküldetés] Hóvihar

Re: [magánküldetés] Hóvihar

Re: [magánküldetés] Hóvihar

Re: [magánküldetés] Hóvihar