[BH Küldetés] A Trükkök Háza

by **The Gleam Eyes** Vas. Jún. 13 2021, 19:10

Résztvevők:
- Hinari
- Silence
- Simeon
- Akito

A ti fületekbe is eljutott a hír a különös Zafir Öbölbeli kastélyról, mi egyszerűen csak úgy megjelent a játékosok szeme előtt. Hogy eddig is itt volt? Vagy valami miatt idekerült? Nem tudni. Egy azonban biztos: Valamilyen ok folytán, ha minden igaz, a megjelenő koromfekete kastély kapcsolatban áll az aktuális szint egykori főbossával, a Trükkmesterrel. A kastély alapjáraton viszonylag díszes, de a bejáratot, csak két ormótlan ülő helyzetben lévő oroszlán szobor „őrzi”, kik a két szárny mellett találhatóak. Méretük az ajtóval egyenértékűen elég nagyok, jószerével még Akito is beférne a szájába, ha ez a dög hirtelen megelevenedne. Mindegyik szobor akkora, mint az ajtó, így eléggé kérdéses, ki lehetett az a lelkes kőfaragó, aki ezt idáig elvonszolta…
Ti döntésetek miért és hogyan kerültetek ide, de ahogy szépen sorjában megjelentek az aktuális helyszínen, egy dolgot elég hamar észre vehettek. A fekete kastély, brutális méretű fő ajtaja, mi nagy eséllyel obszidiánból készülhetett… egyszerűen… nem nyílik. Se kulcslyuk, se csengő, se semmi. Egyszerűen… zárva van. Mert hát… valahogy csak ki lehet nyitni… nem?

Határidő: 2021.06.27.

Feladat: érkezzetek meg a helyszínre, és ~~szórakoztassatok~~ ügyeskedjetek.

by **Akito** Kedd Jún. 15 2021, 08:05

Egy újabb mendemonda, egy újabb kaland. Remélem ezúttal kevesebb pixelt látok majd, mint a legutóbbi kalandomon. Még hogy vérfarkas.... egy nagy fenét, bár az lett volna. Mindig is szerettem volna látni egyet, persze tisztes távolságból. Mindegy, most talán több szerencsém lesz.....
Most egy kastélyról hallani Aincrad szerte, ami csak úgy megjelent a semmiből a Zafír öbölben. Ha ez nem érdekes, akkor mi? Egy bazi nagy épület jelenik meg a semmiből és senki nem tud róla szinte semmit. Állítólag van hozzá valami köze az egykori szintfőnöknek, akit lealáztak a frontharcosok. Nos... a jó bossoktól nem kell félni és ő a legjobbak közé tartozik, hisz a halott bossnál nincs is jobb. Magamhoz vezet pár kulacsnyi vizet és felcsapom a csuhát, mint a Sithek a Star Wars-ban. Indulásra készen állunk, mehet a teleport
Megérkezvén igazán gyönyörű látvány fogad. Kék tenger, hatalmas part, napsütés, minden ami egy tengerparti turista paradicsomnak alapfeltétele megtalálható. Az összképet mindössze az a csúnya nagy és fekete kastély rontja el. Nagyon nem illik a képbe és ezért van az, hogy én most oda sétálok és berontok ajtóstól és mindenestől. Vagyis bekéredzkedek, hogy körülnézhessek egy kicsit.
A kaput megközelítve látszik csak igazán, milyen hatalmas építmény ez. Egy óriási kétszárnyú kapuval találom szembe magam, aminek mindkét oldalán egy-egy oroszlánszobor feszít, de akkorák, hogy simán beférnék a szájukba. Várjunk csak! Miért is én férjek be a szájukba? Férjen be valaki más. Eszem ágában sincs a fejemet egy oroszlán szájába bedugni, még ha az köböl is van.... fityfenét.....
Na nézzük csak hogy lehet itt bejutni... közelebb megyek és keresgélek valamit, bármit ami segíthet bejutni.
- Hát kilincs az nincs - állapítom meg ügyesen - se kulcslyuk, vagy kopogtató - jobbra balra sétálgatok a fejemet törve közben, hisz mégsem lenne túl udvarias betörni a kastélyba
- Csengő? - újfent körülnézek - Persze, miért is lenne?- csalódottan állapítom meg, hogy a lehetőségeim egyre csak fogynak. Nincs más lehetőség, kopogjunk be. Először csak finoman kopogok az ujjaimmal, ahogy szokás, majd teli tenyérrel míg el nem kezdem ököllel püfölni és addig nem jutok, hogy lábbal is besegítsek....
- Azt a vegetáriánus oroszlánszobrát neki! - térdeimre támaszkodva pihegek rövid ideig. Kissé elragadtattam magam....

by **Hinari** Kedd Jún. 22 2021, 22:44

Azt hiszem ha magamtól nem tűnt volna fel ez az ide nem illő, ormótlan, fekete kastély, ami a semmiből tűnt elő, a hírek úgyis elég hamar eljutottak volna hozzám. Most viszont nem volt szükség ilyesmire, hiszen éppen a szokásos, tengerparti sétánkat tettük Allal, amikor felfedeztük, hogy ez odafele bizony nem volt még itt. Nagyon, de nagyon nem.
Mégis jópár napba beletelt, amíg eljutottam a bejáratig.
Hogy miért döntöttem úgy, hogy több nap elteltével mégis megnézem magamnak? Igazából egyáltalán nem terveztem; úgy voltam vele, hogy bőven lesz bátor kalandor, aki végigviszi ezt a küldetést (hiszen egy ilyesféle épület mi mást adna?), azaz hamar lecseng majd és elfelejtem. Talán már másnap. De a gondolat csak bennem maradt, mert végülis ez a harmincnegyedik szint volt, kellően magas az átlag játékosi szinthez képest és ha véletlenül mégsem küldetést ad, hanem egy kazamatát, akkor bizony bőven lehet ez még problémás. Arról nem is beszélve, hogy a meg nem erősített pletykák szerint a bosshoz is köze van, aki inkább a megtévesztésre épített, mintsem az erőre, ez pedig, mondhatni, megadta nekem a végső motivációt. Ott kell lennem megnézni, mit rejtenek az obszidián falak. Kicsit utánajártam még az itt-ott elejtett információknak, ezután pedig felkerestem Fuwát, hogy volna-e kedve csatlakozni hozzám: egyedül nem szerettem volna menni, a lánynak pedig szüksége volt az ilyen tapasztalatokra és ha már belebonyolódik ezekbe, inkább én akartam mellette lenni, mint más. Mint... mondjuk Simeon, aki meggondolatlanságával mindkettejüket bajba sodorhatja.

Odaérve viszont rá kellett eszmélnem, hogy vagy a valaha volt boss által hallucinálok máris, vagy Simeonék tényleg errefele tartanak.
- Szia Akito - köszöntöttem az idősebb idomárt, szájam szegletében pedig mosoly bujkált, hisz a távolból jól láttam a kirohanását - Szóval már bejutni sem egyszerű - állapítottam meg és kicsit közelebbről is megvizsgáltam az ajtót és környékét, beleértve a két oroszlánt is. Tenyerem végigfuttattam a hatalmas kapun, a faragott állatok mancsán és a gömbön, amit tartottak. Közben valószínűleg a hármas is befutott, így a srác felé is intettem és köszöntem a két petjének is.
- Kimi esetleg körberepülhetne, hátha van valahol ablak, ahol be tud jutni - tanácsoltam - Vagy lecsúszhatunk a nyitott száján át - tettem hozzá egy félmosollyal, mert egyelőre tényleg semmi, de semmi okom nem volt a szorongásra. Persze azért ha találtam valami gombot, titkos lejárót vagy egyebet a szobrokon, esetleg egy rejtett vésetet az ajtón, akkor azt jeleztem, de elsősorban Fuwát figyeltem most, mik az ő ötletei és hogyan áll neki a probléma megoldásának. Amolyan első leckeként, vagy hogyan.
- Neked vízelementálod van, ha jól emlékszem - ballagtam vissza Akito mellé, ha semmivel sem jártunk eleddig sikerrel - Ő minimális helyeken is be tud szivárogni? Ha igen, talán segíthetne - tűnődtem el, persze csak akkor, ha nem tükörsima volt minden felület, amihez csak hozzáértem. Persze... ha egyáltalán hozzáértem bármihez is - Mindenki figyeljen oda magára és a társaira - emeltem meg azért a hangom, hogy mindenki hallja - Ha ez a Trükkmester kastélya, akkor, kiindulva a bossból, annak sem szabad hinni, amit eddig törvényszerűségnek könyveltünk el.

/aktív dixi: Liliomanó/

by **Simeon** Szomb. Jún. 26 2021, 12:26

Simeonék sokat járkáltak a vizes, de még nem teljesen vízalatti szinteken: bebarangolták a környéket, együtt fagyiztak vagy ültek le a homokos strandokon piknikezni és amíg Tengerszem a vízben úszkált és Kimi felfedezőútra indult, Simeon végigsétált a partra sodort uszadék között és keresett valamit. Valami csillogót, szépet és tökéleteset! Amióta Mirikával lent jártak a hatalmas, felfordított óceán alatti sivatagban, az idomársrácnak feltett szándéka volt keresni Fuwának valami olyan kincset, ami még a lenti cápafogaknál és töröttszélű, fogas kagylóknál is jobb - ezek közül végül nem is adott oda a lánynak semmit, azt viszont nagyon sajnálta, hogy a csontvázsereg miatt, akik feléjük meneteltek, nem volt alkalma ajándékot keresni, amit aztán jó szívvel, napcsíkokkal övezve nyújthat át kedvesének. De majd most!
- Ph-phhh-ph - bukkant elő a víz alól a polip, egyik csápjában pedig egy gyöngyházfényű kagylóhéjat tartott: a kincs nem volt több öt centinél és az egyik ívén apró pontokként sorakoztak a lyukak; az abalone kagyló sajátsága.
- De szép! - gázolt bele a vízbe Simeon azonnal és a tenyerébe vette az apró tárgyat - Ennek biztos örülni fog! - lelkendezett és tette el azt az inventoryjába, hogy majd a városban szerez hozzá egy nyakláncot, hogy aztán a kettőt együtt, medállal és lánccal adhassa oda Fuwának. Kimi ekkor tért vissza és hangos, izgatott csiripeléssel tudatta a csapattal, hogy egy fekete kastélyt talált nem is olyan messze tőlük.
A csapat hamar eldöntötte, hogy közelebbről is megnézi magának a helyet, közeledve viszont Simeonnak nem a fekete kastély tűnt fel először:
- Fuwa! - integetett már messziről és elkezdett rohanni a kapu előtt ácsorgók felé - Szia! Sziasztok! - köszönt és hajolt meg a többiek felé illedelmesen, aztán magához húzta párját és őt csókkal köszöntötte - Nem is tudtam, hogy ti is ide tartotok - mosolygott és még percekig ez a véletlen szerencse járt a fejében és nem az, hogy igazából lehet be se tudnak jutni. Persze a talált kagylót mélyen titkolta, hiszen így csak nem adhatja oda Fuwának, nem igaz? Eközben Tengerszem is végignézegette a bejáratot, Kimi pedig Hinari ötlete alapján körberepülte a kastélyt és olyan ablakot keresett, ahol esetleg be tud jutni.
- Kimi vette észre az épületet, éppen a standon töltöttük az időt, mert annyi, de annyi napcsík volt! Ha tudtam volna, hogy ráérsz ma, elhívlak téged is - vigyorgott Fuwára, a szőke kardforgató figyelmeztetésére viszont láthatóan zavarba jött - Szóval itt lakott a boss? Remélem nem lesz olyan sötét odabent, mint amikor a bosshoz mentünk - biggyesztette le rögtön ajkait és aggodalmasan pislogott a fekete falak felé.

/Egy Tűzköpőm van!/

by **Silence** Vas. Jún. 27 2021, 21:12

Rettentően izgatott lett. De hát nincs ezen csodálkozni való. Hinari éppen és csakis őt kérte meg, hogy vele menjen kibogozni egy rejtélyt. Számított rá, és ő pedig nagyon szívesen segített neki. Ráadásul egy kastélyt indultak felderíteni!
Ha ez kényelmes lett volna neki, végigcsacsogja az utat, így viszont csak szinte szárnyakon repülve lépkedett hol a hercegnő mellett, hol előtte, hol pedig mögötte pár lépéssel.
Aztán megérkeztek, és ismerős alakot pillantott meg a bejáratnál. Hinarit követően nem hangosan köszöntötte a vöröshajú idomárt, hanem mosolygós biccentéssel. Ha ő is itt van, úgy erősebbek is lesznek együtt!
Végül ő is észrevette, hogy itt vannak az oroszlánok. Aztán mivel elképzelhetetlennek tartotta, hogy lehetetlen legyen bejutni, óvatosan közelebb ment, hogy egyelőre semmihez nem nyúlva jobban is megnézze az oroszlánokat. Érdekesnek tartotta, ahogy a kezüket tartják, így félrebillent fejjel elnézte egy darabog, hogy vajon lehet-e a kezeiket mozgatni.
Ebben a nézelődésben “zavarta” meg Simeon hangja. Pillanatok alatt sarkonperdült, és ragyogó mosollyal futott kedvese ölelésébe, és ölelte meg ő is a fiút. A csókjától pedig halvány pír költözött az arcára, miközben viszonozta a szeretetnek ezt az édes kifejezését.
Miután megsimogatta Kimit, hogy jelezze, ügyes volt, megölelte Tengerszemet is, és ezután Hinarihoz (és a többiekhez is) fordult, hogy megossza, amit esetleg talált az oroszlánoknál.
A mondandójába pedig beleszőtte, hogy ha sötét lesz, akkor mindenképpen kelleni fog a fény. Például a bányász sisakja… De csak akkor, hogyha nincsenek a közelben olyan ronda denevérek, mint legutóbb a kazamatában. Akkor… akkor inkább Simeonba kapaszkodik, és legyen sötét, amíg muszáj… A mondandója végén ennek megfelelően már egészen Simeonhoz bújva áll.

//Tehát: Fuwa az oroszlánokat nézi meg, különös tekintettel a mancsaikra, és ha valamit talál, ami kapcsoló vagy kar lehet, akkor azt a többieknek is jelzi.

by **The Gleam Eyes** Hétf. Jún. 28 2021, 06:56

Akito a helyzet magaslatán az eszét használja, mint egy igazi férfi. Magyarul miután nem sikerült izomból kinyomni az ajtót, előszór bekopog, aztán már dörömböl is. Már csak egy tyúk hiányzik és mehetne is a "Bözsi nééééni!". Persze ez idő alatt, míg dörömbölt, konkrétan felfigyelhet rá, hogy nem a szokványos üreges, ajtóhangot hallja. Sőt. Mintha egy masszív falon dörömbölne. Ám, ha erre felfigyelhet, hogy ahogy ott áll a két ajtószárny között, az szárnyak közti résbe pillantva feltűnik, hogy... nincsen rés. Az egész "ajtó" gyakorlatilag egy falba vésett dombormű, így dörömbölése gyakorlatilag teljesen felesleges, hisz ha lenne benn is valaki, nagy eséllyel csak kitörni tudná a falat, de kinyitni biztos nem.

Eközben a többiek ki-ki a maguk módján próbáltak megoldást keresni. Sil nem sok mindenre ment az oroszlán manikűrrel, ahogy a többiek se nagyon jutottak semerre se a maguk nyomozásán. Már-már azt hinnétek sohase juttok már be, amikor is Kimi észrevehetett valamit az oroszlános szobornál. Talán Hina csak viccből mondta, amit mondott, de ha utána járt a dolognak (Kimi jelzése előtt, vagy a saját vizsgálatai során), felfigyelhettek arra, hogy amennyiben az oroszlán előre tartott mancsára ráálltok, úgy gyakorlatilag be tudtok látni az oroszlán szájába, amelyből egy csúszda vezet egészen az épület belsejébe. Egy biztos... sötét van benn... nagyon sötét.

by **Akito** Hétf. Jún. 28 2021, 13:37

A ajtó nem nyílik. Hiába az erő, az udvariassággal egybekötött szakszerű eljárás vagy a kicsivel erőszakosabb megoldás. Elég masszív egy ajtó, hogy a fene enné meg. Mintha egy kőkemény sziklát püfölnék, nem pedig valami olyan anyagot, amiből ajtót szoktak készíteni. Mindegy, ha ez nem vált be, akkor most jön a gondolkodás ideje.
- Hehh?!- épphogy elkezdenek forogni azok a bizonyos fogaskerekek, valaki kizökkent egy laza rám köszönéssel. Előfordulhat, hogy egy kicsit meg is ugrottam a meglepettségtől. Lehet ideje lenne beszerezni valami jártasságot az ilyen esetekre. Észlelés, vagy mondjuk hallgatózást.
- Szia! - köszönök vissza illedelmesen, mikor felé fordulva meglátom ki az, ki megzavart. Csak természetes, hogy mások is érdeklődést mutatnak egy hirtelen megjelenő kastély felé. Azt csodálom, hogy nem hemzsegnek itt az emberek.
- Hát.... legalábbis nem tolják az arcunkba a bejutás módját - válaszolok, de ő már azon ügyködik, miként lehet bejutni az épületbe. Ez a csaj.... komolyan mondom, ha fél perc alatt megtalálja nekem a bejáratot, dőljön össze a kastély, én hazamegyek az biztos.
Míg Hinari végigtaperol itt mindent, persze rajtam kívül, én csak nézelődök, hátha látok valamit, ami eddig elkerülte a figyelmem. Elképzelhető, hogy pont emiatt tudnak megint mögém lopakodni és meglepni, ketten is. ráadásul az egyik Simeon, a másik meg egy Jl-es csajszi, akit láttam már, de a neve nem ugrik be.
- Sziasztok! - köszönök az új jövevényeknek, kínosan ügyelve arra, hogy tartsam a két méter távolságot a... a szerelmespártól? a pöttöm szöszi itt is kiosztja a parancsokat és mindenki eszerint cselekedik, kivéve én. Én mit sem szeretek jobban annál, hogy helyettem oldanak meg problémákat, de azért zavart egy-két dolog, aminek utána kell járjak.
Mialatt keresgélnek még, oda oldalazok Hinari mellé óvatosan, közel hajolok hozzá, hogy a fülébe suttogjak valamit:
- Ő fiú? - kérdezem és egy pillanatra a páros lánynak kinéző tagjára mutatok. Teljesen tisztában vagyok vele, hogy nőneműnek néz ki, de a mai világban sosem lehet tudni, mi is van igazából a szoknya alatt.... Nem feltételezek semmi ostobaságot, mindössze úgy vélem jobb tudni kinek fordíthatok hátat a bandában.

Amennyiben szükség lenne Walter segítségére valamiben, a menüm legörgetve előveszek egy kulacsot, majd a kérdező kezébe nyomom
- Ez csak természetes.... ő sima vízből van - oda is adom a kezébe, tegyen vele belátása szerint. főleg, ha van valami ötlete a bejutásra, mert én még mindig csak a fejtörés fázisában vagyok és már azt is csak színlelem...
Közben elhangzik egy figyelmeztetés, mire egyből körülnézek. Nos az én társam Walter, de ő vízből van. A nevét nem tudom kis csaj Hinari céhtársa, a harmadik meg Simeon. Vagy most mi egy team vagyunk és figyeljünk oda mindenkire? Mindegy, majd a körülmények úgy is elárulják.
- Vicces egy boss lehetett - megállapítom és közben belegondolva el is mosolyodom. Kezdem megbánni, hogy nem mentem el rá...

- Persze, hogy az oroszlán szájába kell dugnod a fejed..... meg mindened - felelem, ha valaki megosztja velem a bejutásunk titkát. Az egyetlen hely, ahová nem akartam benézni, na az a bejárat. Mivel a kíváncsiságom általában legyőz engem, valószínűleg le kell csusszannom a cicus torkán
- Vajon mindkét macska szájában van bejárat, és ugyan oda vezethet? Ki lesz az első? - bombázom őket kérdéseimmel, de lassan leállítom magam - Én bevállalom - önként jelentkezek a bevetésre, és ha senki nem ellenkezik fejjel előre beugrok.

by **Hinari** Szer. Jún. 30 2021, 10:12

Nem, úgy tűnt az ajtón nemhogy vésetek nincsenek, de ajtó sem, maradtak tehát az esetleges ablakok és az oroszlánszobrok, mint bejutási mód. Halk sóhajjal engedtem el tehát a kapunak kinéző, fekete falat és sétáltam oda az oroszlánok mellé, hogy ott is jobban körülnézzek. Eközben befutott Simeon is a két petjével, a srác pedig a tőle megszokott módon kezdett bele a csevegésbe, jóllehet ezúttal nem igazán figyeltem oda rá, hisz amúgyis Fuwának hadart, nem nekünk. Arcomon mosollyal néztem Fuwa örömét és Simeon csillogó szemeit, gondolataimból viszont Akito halk kérdése zökkentett ki.
- Mármint... hogy Fuwa? - akadtam meg, mert lehet, csak én láttam rosszul, kire mutatott az idomár voltaképpen. Ezután fél szemmel rásandítottam a srácra, próbálva megtippelni, hogy komolyan kérdezi-e, vagy csak trollkodik, de mivel ez elsőre nem volt egyértelmű (lehet Akito túl profi benne, ki tudja), így végül halványan elmosolyodtam és én is közel hajolva súgtam a srác fülébe a választ - A japánoknál nehéz megkülönböztetni, ugye? Kérdezd meg Simeont, ő egészen biztosan megadná a választ, amire vágysz - kuncogtam és elképzeltem, hogy a két idomár beszélgetéséből mégis milyen eredmények születnének. Simeon részéről leginkább egy zavart pislogást feltételeztem, esetleg felháborodást vagy értetlenséget, de ki tudja, talán ha sértésnek venné, Akito még egy tockost is kaphatna tőle. Mindenesetre nem adtam meg Akitonak azt az örömöt, hogy egyértelmű választ kapjon, ehelyett inkább ellibbentem mellőle és folytattam a szobor átkutatását, a félviccnek szánt mondatomnak azért utána is járva, biztos, ami biztos. Hiszen ha nincs klasszikus bejárat, de itt van két kitátott száj, az kicsit furcsa egybeesés, nem igaz?
- Hát, viccesnek épp nem nevezném - feleltem a felvetésre összeráncolt homlokkal és közben egy meglepett fejrázással utasítottam vissza a felém nyújtott kulacsot - Azt viszont nem tudom, hogy itt lakott-e - válaszoltam Simeonnak is eltűnődve és közben felmásztam az egyik oroszlán gömbön lévő mancsára - Lehet. Ha igen, ha nem, furcsa dolgok történhetnek majd odabent. A boss híres az illúzióiról, a harc alatt például maga Kayaba képében jelent meg és először sebezni se lehetett - húztam el a szám szélét.
- Oh, és itt is van a bejárat.
Kimivel talán pont egyszerre találtuk meg a csúszdát és Akito kérdése nyomán lehet valaki meg is nézte, hogy mindkettő szobor rejt-e ilyesmit, vagy csak az egyik. Én közben aggódón kémleltem elsősorban Fuwát, hogy mégis mit szól mindehhez, de tanácsot egyelőre nem adtam: döntsék el ők maguk, hogy hogyan szeretnének lecsúszni itt. Mivel kint voltunk a védett övezetből, minden jártasságom aktívan működött, így először Látással belenéztem a sötétségbe, hátha ezáltal tudok szerezni némi plusz információt, aztán mosolyogva bólintottam Akito felajánlására - Köszönjük. Kiálts vissza, ha leértél, hogy minden rendben van-e - kértem őt, majd lehívtam a menüm és küldtem a jelenlévőknek egy partymeghívást - Nem árt, ha látjuk egymás helyzetét és életcsíkját - bólintottam és ha mindenki készen állt, előreengedtem Akitot és figyeltem, ahogyan alakja eltűnik az oroszlán szájában.
- Szerintem csússzunk ugyanabba a szoborba és fogjuk meg egymás kezét is. Nem lenne jó már az elején elszakadni egymástól - ajánlottam és ha a fiatalok egyetértettek, Fuwa kezét fogva csúsztam le én is a lejtőn, bele a sötét semmiségbe.

by **Simeon** Csüt. Júl. 08 2021, 21:00

A fekete falak úgy tűnt nem nyíltak és Kimi is siker nélkül tért vissza hozzájuk, habár az izgatott csiripelésből Simeon nem tudta teljesen kibogozni, hogy akkor a madárka most talált-e ablakot vagy sem. Ami viszont egyre inkább aggasztotta - főleg miután Hinari is felidézte azt a borzalmasan hosszú utat - az maga a sötétség volt. Mert hiába forgatta a fejét körbe, Fuwával és Hinarival Leo most nem jött el, aki olyan gyönyörű fénycsíkokat kreált nekik a múltkor! Az idomársrác bizonytalanul pislogott körbe a lány mellett és csak remélni tudta, hogy valami szép fényes várja őket odabent.
A bejárat, amit találtak, viszont nem éppen erre engedett következtetni.
- Biztos, nincs másik? - próbálkozott a srác és azért belekukucskált a másik oroszlán szájába is, hogy ott vajon lát-e valami világosságot, de aztán visszasietett Fuwa mellé, akinek ötletétől azonnal felragyogott a tekintete: hát persze, a Bányász sisak! - Csodálatos vagy - mosolygott a lányra és amikor előkerült a sisak, Kimi volt az első, aki odareppent Fuwa karjára és csőrével megkocogtatta az itemet. Ilyen volt az övé is - vagyis voltaképpen Simeoné, de a kis sasfiókának semmit se jelentett ez a különbség, hiszen bármit előhívhatott onnan. Még egy ugyanolyan Bányász Sisakot is, igen! Kimi megborzolta a tollait és rikoltott egyet, aminek nyomán feje búbján, két toll köé rögtön odakerült az item egy hozzá illeszkedő, kisebb változata. Kimi rettentő büszke volt. Felrepült a levegőbe és sorra odarepült a csapattagokhoz, Akitotól kezdve Hinarin át Fuwáig, végül pedig a megilletődött Simeon feje tetején pihent meg és onnan szemlélte kíváncsian a továbbiakat. Az idomár eközben kapta meg a partymeghívót és fogadta is el, illedelmes köszönetmondás mellett, a szőke kardforgató ötlete pedig kifejezetten tetszett neki: bizony, ő majd fogja Fuwa kezét és el nem engedi! Az oroszlán szája előtt azért megtorpant, de elég volt csak egy pillantást vetnie a mellette ácsorgó lányra, hogy jelenlétéből bátorságot merítsen. A Fény Lovagjai nem futamodnak meg holmi sötétségtől, nem bizony! Főleg akkor, ha Fuwa is itt van. Kimi tehát Simeon fején trónolva világította be az utat, amíg Simeon Fuwa kezét, Tengerszem pedig Simeon kezét fogta meg. Csak ne olyasmi legyen ez a csúszda, mint azon a másik, labirintusos bosson!

by **Silence** Pént. Júl. 09 2021, 20:30

Tulajdonképpen... Ő is arra jutott, hogy fel lehet állni az oroszlánok mancsára... De végül nem jutott oda, hogy ő mutassa meg a többieknek is.
Abban teljesen egyetértett Hinarival, hogy az a boss egyáltalán nem volt vicces. Bár számára jó emlék volt, mert megmutathatta, hogy lehet rá számítani, és a sisakjával segíthetett a többieknek.
Azzal a sisakkal ami most is eszébe jutott, és amit boldogan említett is Simeon aggodalmára.
Ámulva figyelte Kimit, és rettentően mulatságosnak találta, hogy a madárka fején megjelent egy ugyan olyan sisak, mint amilyet ő előkeresett. Nevetve figyelte a madarat, és csak akkor keseredett el egy kicsit, amikor Kimi végül nem állapodott meg nála, hanem tovább repült. Simeon fején látva a madárkát viszont már biztos volt benne, hogy a kisállat a helyén van, és mosolyogva fogta meg az idomárfiú kezét.
Nem volt ellenvetése az ellen, hogy Akito előre menjen, bár azért a sisakot a fejére téve kérdőn pillantott Hinarira, hogy ez-e a legjobb ötlet... De látta Simeon riadtságát, amikor felmerült, hogy sötét lesz odabent, és az oroszlán szájából sem érkezett fény... Így pedig egyetlen pillanatig sem tiltakozott, hogy a fiú mellett maradjon, hogy a világosságot meg tudja osztani a fiúval.
Boldogan csillant fel a szeme, és bólogatott, amikor Hinari felvetette, hogy hárman együtt csússzanak le, és középen állva úgy érezte magát, mint az óvónénik, akik boldogan fogják a gyerekek kezét, hogy el ne vesszenek, és bajuk ne essen. Hogy ez fordítva volt inkább (legalábbis Hinari esetében mindenképp)... ilyen gondolatokkal nem rontotta el a pillanatot. Fontosnak, ás kompetensnek érezte magát, ami nagyon sokat jelentett neki.

by **The Gleam Eyes** Szomb. Júl. 10 2021, 07:38

Annak ellenére, hogy a másik oroszlánfejbe is látszólag ugyanolyannak tűnő csúszda van, végül mindannyian úgy határoztok, hogy a biztonság kedvéért csak egybe csúsztok be. Hinari a Látásával láthatja, hogy a csúszda erősen jobbra kanyarodik, ám e nyomán mást nem igazán láthat a továbbiakban. Így nincs mit tenni, csúszni kell. Először Akito indul fejjel előre, majd őt követi a trio, akiknek kézen fogva pokoli nehéz volt beszenvedniük magukat a magasan lévő oroszlán szájába, de persze meg tudják oldani, majd végül ellökve magukat a külvilág fényétől megindulnak lefelé. Bár az alagút maga sötétnek tűnt, valójában Akitonak, aki mindenféle fény nélkül csusszant le, láthatta, hogy a falak tompán fénylenek, így mindig tudta, hogy épp hol van a fal és még a saját magát is láthatta. A probléma csak az volt, hogy a jobbra fordulás után gyakorlatilag egy körkörös ívbe vezetett a csúszda, és közel tucatszor fordult, mire végül megtört az ív és egyenesbe váltott a szakasz… majd szinte kiköpte magából a csúszda. Egyszerűen mintha véget ért volna A-ról B-re a csúszda, úgy siklott a levegőben a lendülete miatt és vészesen közeledett a padlószint felé, természetesen eléggé nagy sebességgel. Amennyiben Akrobatika jártassága aktív talán még meg tudja oldani a helyzetet, viszont ha elbambul, rövidesen igen közeli kapcsolatot fog ápolni a talajjal. A hab a tortán pedig az, hogyha leérkezik, és nem megy arrébb, három koloncot is kap a nyakába, akiknek különös csúszási tervük miatt, igencsak bonyodalmas lesz az érkezés. Végül miután mindenki megérkezett egy igencsak üres szobában találhatjátok magatok, amelynek fekete kövezetét kéklángú fáklyák világítják meg. A terem viszonylag fényes, de a lángok színe miatt kísértetiesen hidegnek tűntek a falak. A teremben mindent összevetve csak két dolog volt. Egy sötét színű fa ajtó az északi oldalon, és egy furcsa galacsin közvetlenül előtte. A papírdara fehérsége miatt, szinte csak úgy világít az obszidián padlón, jószerével csak akkor nem venni észre, ha valaki nem is nézelődik. Azonban ha le is nyúltok érte és felveszitek, nagy eséllyel nem lesztek okosabbak, ugyanis, ahogy kibontjátok azt, egy gyöngybetűkkel írt pár szavas jegyzetre bukkantok csak, mi ezt tartalmazza:

by **Akito** Hétf. Júl. 19 2021, 14:18

Teret engedve kíváncsiságomnak, felteszek egy egyszerű kérdést, amire nem várok mást csak egy egyszerű választ. Nem azért mert létfontosságú, sokkal inkább azért, mert jobb tudni, hogy kinek érdemes hátat fordítani a jelenlévők közül.
- Nem egészen erre gondoltam - abban teljesen gaza van Hinari-nak, hogy a japánoknál nehezebb megkülönböztetni a nemeket, ha tök egyforma frizurával és alakkal rendelkeznek, itt viszont nem ez a helyzet. Ez az úgynevezett Fuwa tökéletesen lánynak néz ki, egyáltalán nem hasonlít egy fiúra. Csak hát ott van ez a Simeon kérdés, ami megnehezíti a helyzetet. Első látásra csak egy túl kedves, fülig száj fiúnak látszik, akire simán, heccből rámondják, hogy meleg. Aztán ha egy leheletnyivel többet kap belőle az ember, csak megerősíti a gyanút. Erre most itt mászkál egy elvileg lánnyal. A helyemben bárki meggyanúsítaná a csajt, hogy egy vérbeli transformer... csak ne legyen igazam... hagyjuk is, majd jobban figyelek.
A többiek tovább keresik a bejáratot, amit nagyon jól tesznek. Addig pihentetem a testem és figyelek, találnak e bármi érdemlegeset.
- Pont emiatt vicces- felpattanok és alaposan kinyújtóztatom végtagjaimat - Illúziót használ egy játékban, ami maga is egy tökéletes illúzió - azért, hogy Kayaba képében jelent meg, hálásak lehetnének. Legalább nekiugorhattak és az iránta felgyülemlett düh egy kis részét kiadhatták magukból. Még akkor is, ha sebezhetetlen volt. Én sajnos a kezdetek városa óta nem láttam a mocskot....
- Nagyszerű - kiáltok fel, mikor Hinari megtalálja a bejáratot. Az oroszlán szájába kell lecsúszni, minő meglepetés. Mivel ők mindhárman ilyen kis tesze-tosza céhes alakok, egyből jelentkezek az első csúszó szerepére. Elkezdek felmászni a szoborra, mikor kapom a csapatfelkérést, amit kissé vonakodva, de elfogadok. Nem vagyok én hozzászokva ehhez az egész csapatos questhez.
- Vettem - azzal fejjel előre beugrok a csúszdába...
A vártnál sokkal jobbak a fényviszonyok és még így, nagy sebesség mellett is elég jól látok. Ez a csúszda pont olyan, mint a strandokon, csak nincs benne víz és vagy tízszer tovább tart. Elég élvezetesnek mondható az egész, bár gyengébb gyomorral rendelkezőknél lehet kiszökne a róka. A vége felé kiegyenesedik és olyan hirtelen ér véget, hogy csak pislogok. Egy kevés repülés után talajt érek és isten tudja mennyi bukfenc után talpra érkezem, kezeimet a magasba emelve felegyenesedek, mint a menő tornászok szoktak
- Safe! - körülnézek gyorsan, de semmi extra. Nagy terem, kék lángok, szemét a padlón, egy ajtó.... teljesen normális minden. Ha még eddig nem érkeztek meg, akkor felordítok a többieknek - Jöhettek! - címszóval, azután őket meg sem várva megpróbálom kinyitni az ajtót és belépni rajta.....

by **Hinari** Pént. Júl. 23 2021, 09:36

Ha a sötét lyukba való leugrás erősen emlékeztetett a labirintusos bossra, hát az út csak méginkább alátámasztotta a párhuzamot: a csúszás kanyargós és gyors volt és ha most nem egy illúziómester kastélyába ugrottunk volna be, talán még eszembe jutott volna élvezni is a dolgot, így viszont összeszorított ajkakkal igyekeztem nem elengedni Fuwa kezét, egészen a végéig. A csapatmeghívást azért örültem, hogy mindenki elfogadta és amikor Akito felkiabált, hogy biztonságos, kissé nyugodtabban indultam lefelé a csúszdán - ahova, szerencsére, egyszerre érkeztünk meg.
- Legalább nem szakadtunk el egymástól, mint annál a másiknál... - fújtam ki a levegőt és néztem körül. A terem nem ígérkezett sem érdekesnek, sem pedig barátságosnak, az idősebb idomár pedig eközben már az ajtót feszegette a túloldalt. Én a magam részéről előszöris megnéztem, hogy tiltva van-e a teleport vagy az üzenetküldő rendszer, aztán ezen információk birtokában, aktív jártasságokkal sétáltam Fuwa és Simeon mögött. Figyelmemet persze nem kerülték el a fáklyák és a papírdarab sem: előbbi esetében kipróbáltam, el lehet-e venni őket a helyükről, ha a továbbiakban esetleg tényleg a teljes sötétség várna ránk, utóbbinál pedig kíváncsian vártam, hogy vajon céhtársam vagy a barátja észreveszik-e és ha igen, mit olvasnak fel rajta. A szöveg, főleg az írás szépsége olyasmit sejtetett, hogy ezt, nos, nem a boss írta. Esetleg egy játékos, vagy kisgyerek, akinek írásképe még nem romlott le az évek során?
- Hm, mikor is volt a nagy bejelentés? - tűnődtem el és bár elsősorban magamnak tettem fel a kérdést, de elég hangosan ahhoz, hogy a közelben lévő fiatalok is hallhassák, meg Akito, ha be tudtuk érni eddigre és nem rohant előre túlságosan nagyon. A 2022 ugyanis egyértelműen a játék indulásának éve volt, sőt annak első hónapjai, a cetlit író személy tehát aligha lehetett játékos, vagy... vagy maximum bétás. Hiszen maga a kastély is csak most jelent meg ezen a szinten; simán elképzelhető volt tehát, hogy a bétában lejjebb kapott megfelelő helyszínt. Ehhez kapcsolódó gondolataimat viszont ezúttal megtartottam magamnak: érdekelt, hogy Fuwa hogy reagál rá és mire jut vele, így aztán csöndben maradva lépdeltem mögöttük, figyelmemet elsősorban a környezetre és az esetleges csapdák idő előtti felfedezésére fordítva.

by **Simeon** Pént. Júl. 30 2021, 14:20

Simeon erősen fogta Fuwa kezét és Tengerszem csápját, amikor végül elindultak és igaz az ifjú idomár egy kicsit meg volt szeppenve a menet elején, hiszen tényleg, de tényleg nagyon sötétnek tűnt a csúszda, de aztán csakhamar elkezdte élvezni azt.
- Nézzétek, fénylik! - kiáltotta az első pár kanyar után és már majdnem emelte volna a kezét, hogy mutassa is a csodát, de aztán rájött, hogy ez a jelenlegi felállásban aligha működne jól. Maradt tehát a hang, Simeon pedig ezt ki is használta - Olyan, mintha a fénycsíkok ide is bejutottak volna, csak kicsit máshogy - mosolygott és nézett rá Fuwára, akinek persze a fején volt a Bányász Sisak, ami Simeont is elvakította, sokat tehát - egyelőre - nem látott a lányból. Kimi eközben abban lelte kedvét, hogy fejét mindig az éppen aktuális útirányba fordítsa, ami a sok kanyar miatt nehéz volt, de pont ezért volt kihívás! A sasfióka boldogan csicsergett, amikor pedig elfogyott alóluk a csúszda, jó érzékkel reppent fel Simeon fejéről és már tett is egy kört a teremben, mielőtt a többiek feltápászkodtak. Az idomársrác persze azonnal felsegítette Fuwát és ha kellett, utána Hinarit is és csak ezután nézett körül: a fekete falak egyáltalán nem tetszettek neki, de ezek a furcsa, kék fényű lángok szinte vonzották a tekintetét.
- Egészen csodálatos - nevetett fel és már rohant is oda az egyikhez, hogy megnézze, vajon forró-e, aztán ha le tudta venni a falról (kicsit még súlyemeléssel is próbálkozott), úgy boldogan fogta a fáklyát, minthacsak egy országzászlót fogna az olimpiai felvonuláson.
- Az ott mi? - kérdezte aztán, ha más eddig nem vette észre a galacsint és nézte meg közelebbről is - Mit jelent az, hogy annyira sajnálja? Ki és mit? - billentette félre a fejét, mert ez az egész neki abszolút semmit nem mondott - Én azt, hogy nincs mégtöbb fénycsík - gondolkodott aztán el, végül pedig megvonta a vállát és vidáman meredt rá az ajtóra, amit Akito nyitott ki éppen. Vajon mi van a túlfelén?

by **Silence** Hétf. Aug. 02 2021, 22:03

Magának sem akarta elismerni, hogy kicsit megijedt, amikor a csúszda kanyarogni kezdett. A társai annál jobban érezhették abból, hogy rászorított a kezükre. A csúszda kanyarjai kicsit el is szédítették, de végül gond nélkül leérkeztek, és Simeon kezét el sem engedve kezdett bele az induláshoz illő komolysággal, hogy feltérképezze a helyet. Figyelte, hogy Akito boldogul-e az ajtóval, és szélesedő mosollyal vizsgálta meg a kék lángokat. Neki furcsa volt. Nem látott még ilyet, kémiát pedig nem igazán tanult, így a fényfestést sem ismerte igazán.
A fiú lelkesedése viszont átragadt rá is, és ragyogó szemmel bólintott, és figyelte a fiú büszkeségét, ha sikerült levenni a fáklyát a falról.
Nagyjából egyszerre vették észre a galacsint, de hagyta, hogy Simeon vegye fel. Ő csak fürkész szemekkel olvasta, és kereste, hogy van-e még hasonló valahol.
Hinari kérdésére pár pillanatig gondolkodott, aztán igyekezett mutatni szabad kezével, hogy ennél nagyjából egy héttel később. Az emlékezetébe vésődött a dátum. Hogy ne vésődött volna? Hiszen hetekig várta, hogy végre beléphessen a játékba. Ez a cetli ezekszerint még a bétásoktól származik.
Ezután alaposabban megnézte magának a falakat is, hátha még rejtenek valamilyen információt.
Végül az ajtó is sorra került. Megnézte, van-e valamilyen mintázata, ami nem illik egy szokványos ajtóra, vagy valami festés rajta.
Ha nem talált semmit, ugyan ilyen komolyan fürkészve ment tovább az ajtón át. Miután sikerült kinyitniuk… Az okozhatott gondot, mert neki nem volt zárnyitás jártassága, és hacsak a falak zugaiban nem találtak kulcsot, akkor eszköze sem, hogy kitáruljon előttük a kastély többi része. Biztos hogy jó bejáraton át jöttek, ugye?

by **The Gleam Eyes** Kedd Aug. 03 2021, 16:43

Szépen sorjában mindannyian megérkeztek a lenti szakaszra, szerencsére, bár fogtátok egymás kezeit, sikerült úgy esnetek, hogy ne teljesen egymás hegyére-hátára, bár nagy eséllyel a csapat egy része talán még ezt is élvezte volna. Míg Hinari a környezettel és a menüjével babrált Akito egyszerű nyugodtsággal megközelíthette a folyosó végén lévő ajtót, melynek kilincsét le tudja nyomni, mely azt jelenti, hogy az ajtó nyitva van. Mindeközben Hinari és Simeon is képes levenni egyik-másik fáklyatartót, ám legnagyobb bánatukra (nagy esetben) a fény azonnal kialszik, ahogy leveszik a helyükről, ám ahogy visszakerülnek a tartójukba, ismét fellobbannak. Mindeközben Akito, „csapatára való veszélytől aggódva” gyorsan meg lesi mi fogadja őket a következő teremben, azonban csak egy ismét, az ittenihez hasonló üres szoba csupán, azzal a különbséggel, hogy közvetlenül az ajtó közelébe két nagy méretű kőszobor áll és vár türelmesen (természetesen a fal egyik felét látjátok, ha csak belestek, mert az ajtó nem átlátszatlan, de a fallal szemközti oldalon is van ám 2 ugyanolyan szobor Razz

). Természetesen csak ironikusan, mert indikátoruk, ha van is, egyelőre nem látszik. Hinari körülbelül ekkor fejezi be a vizsgálódást és megnyugodhat, mivel se a teleport, se az üzenetrendszer nincs blokkolva, így a minden jól megy, rövidesen folytathatjátok utatokat.
A következő terembe érve, a Térképetek is rövidesen frissül, így nem kell attól tartanotok, hogy körbe-körbe futkoznátok, azonban, ahogy beértek, ugyanaz a szokatlan csend és üresség vár csupán csak rátok, mint az előző teremben, csupán a négy gigászi szobor arctalan „tekintete” nézett le rátok. Bár elsőre talán nyugtalanok lehettek, ám bármit is csináljatok, azok nem mozdulnak. Viszont a szemfüleseknek feltűnhet, hogy a bal oldali két szobor között hibádzik egy fáklya, ami ugyanazon a helyen csak a túloldalt szintén enyhe, kék fényben lobog. Remélhetőleg senki OCD-jét nem zavarja a dolog, ugyanis szabad fáklyát sehol se találtok. Mindenesetre a teremről kb ennyit tudtok csak megpillantani, mivel az ajtót leszámítva, semmi sincs a teremben. Se cetli, se szörny, bár szerencsére sötét sincs.

Határidő: 08.17. 23:59

by **Akito** Vas. Aug. 15 2021, 17:58

Közös megegyezés alapján én érkezem elsőként a terembe, ahol aztán semmi veszélyre utaló jelet nem találok. Felkiáltok a többieknek a megbeszéltek alapján, hogy tiszta a terep. Hamarosan megérkeznek ők is, én addig szemügyre veszem a jelenlegi termet. Amit a teremben találok az majdnem egyenértékű a semmivel, ezért az ajtó felé veszem az irányt, mialatt a többiek is belevetik magukat a vad felfedezésekbe. Az ajtót kinyitva újabb szobrokat látok és még egy hasonló termet. Kezdem egy hangyányit lehangoltnak érezni magam. Azért egy boss lakásában valamivel többet vár az ember, nem üres termek sokaságát. Lehet a többiek csak túlreagálták a dolgot és valójában tök vérszegényt volt ez a boss. Esetleg becuccoztak előtte, azért kamilláztak minden félét. Mostanában hallani furcsaságokat ilyen-olyan anyagokkal keresztezett italokról, cukorkákról Twisted Evil

Hiába, ilyenek az emberek. Ha valamire igény van, akkor azt megvalósítják. Itt Aincradban talán sokkal könnyebb dolgunk van....
- Azt hiszem ez egyértelmű - válaszolok Simeon fél füllel meghallott kérdésére, visszanézve az ajtóból - A lakberendező sajnálja, hogy ennyire kontár volt - egy laza kézmozdulattal mutatok az adott terem igen egyszerű mivoltára, majd félreállok és kitárom az ajtót. - Ez sem jobb, mint látjátok - válaszra nem várva lépek be az újabb terembe és szemügyre veszem az újabb szobrokat, amik ezúttal nem oroszlánok.
- Nagy bejelentés? Miféle? - az itt leélt évek alatt volt már szerencsém mindenféle bejelentéshez. Nem tudom mire gondol pontosan a lány, de majd biztos elmagyarázza. Én közben körbejárom ezt a szobát, talán van benne valami érdekes, bár a hirtelen frissülő térkép alapján nem vagyok ebben annyira biztos.
Lehet óvatlannak tűnök mások szemében, de sosem voltam az, na jó.... talán egyszer-kétszer, de akkor egész más befolyásoló tényezők voltak... de most más a helyzet.... főleg, mivel be lett harangozva a bossocska különlegessége. Bár ő már halott, szóval nem biztos, hogy feltűnik itt Kayaba bácsi Sad

Pedig úgy szájba vágnám bounce

- Az illúzióin kívül tudott mást is ez a boss? - ha már az ő lakhelye, lehet érdemes lenne megtudni róla más információt. Már ha vannak érdemlegesek, amiket tudhatnak a többiek. Én személy szerint még csak nem is hallottam felőle, azaz a tudásom róla egy nagy nulla scratch

by **Simeon** Vas. Aug. 15 2021, 19:44

Simeon elszontyolodott, ahogyan a fény kialudt a kezében tartott fáklya végéről és szomorúan tette vissza azt a helyére - csakhogy a következő pillanatban ijedten pislogjon a falra, ahol újra felcsaptak a lángok.
- Nézd, Fuwa! Olyan, mintha a falból jönne a láng, nem? A kék fénycsíkok jobban szeretik a falat, mint engem - bámult bele a lángokba, de inkább csak kíváncsian, mintsem sértetten: ezek olyan furcsa fénycsíkok voltak, biztos közel akartak maradni a fekete falakhoz, hogy ne legyen sötét.
- Ph-hh! - szólt nekik hátra Tengerszem, hogy eközben megnyílt az út előre. Kimi azonnal át is repült Akito feje fölött és tett pár kört ebben a második teremben is, végül pedig (mivel az idomár még a galacsinnal volt elfoglalva) a másik idomár fejére landolt és onnan csicsergett vidáman. Simeon pedig értetlenül, tátott szájjal bámult rá a srácra:
- Hogy érted, hogy a lakberendező? Az ki?
Végül inkább Fuwa felé fordult és ragyogó arccal bólogatott a lány által mutatott időre, hogy bizony, Fuwa egészen biztosan jól tudja, mikor kerültek ide be. Őneki már túl rég volt ez ahhoz, hogy emlékezzen, de a lány tehetsége ámulatba ejtette. A papírt azért biztos, ami biztos a zsebébe süllyesztette, hogy majd vissza tudja adni annak a lakberendezőnek és még mindig fogta Fuwa kezét, úgy léptek át a szobros terembe.
- Vajon ezeknek is be lehet ugrani a szájába? - nevetett és persze egyáltalán nem gondolta komolyan, hiszen a kőszobroknak nem is volt nyitva. Vagy igen? Hát, innen alulról ő úgyse tudta megnézni, de Kimi már a levegőben is volt, hogy megválaszolja neki ezt a roppant fontos kérdést. Simeon figyelmét viszont csak ennyi időre kötötték le a szobrok: inkább az a hiányzó fáklya zavarta, oda is rohant tehát az említett falrészhez és szabad kezével megvakarta a kobakját - Innen valaki levette a fáklyát - nyilatkoztatta ki az egyértelmű tényt és elkezdte körbe forgatni a fejét, hogy vajon lát-e eldobott vagy eldugott fáklyát valahol. Az eszébe se jutott, hogy máshonnan vegyen el, hiszen mindnek megvolt a helye! Amúgysem akarta magára haragítani ezeket a kék fénycsíkokat, ők űzték messzire idelent a sötétséget.
- Szerinted mit kellene csinálnunk? - fordult Fuwa felé mosolyogva. Tengerszem eddigre már átért a termen és csápjával a szemközti ajtó kilincse felé nyújtózott, hátha ki tudja nyitni - Kimi pedig jókedvűen csicsergett hol a szobrok feje tetején, hol pedig Fuwa vállán vagy éppen Simeon karján. Sőt, egyszer még Hinarit is megnézte magának, bár ahogy Akito fején, úgy a kardforgató lány vállán sem tölött el sok időt.

by **Silence** Kedd Aug. 17 2021, 11:12

Semmi nem tűnt úgy, hogy veszélyes lenne. Kissé összeráncolt szemöldökkel gondolkodott, hogy miért alszik ki a fáklya, amit levettek. De tulajdonképpen nem találtak olyasmit, ami fontosnak tűnt volna az előrehaladás szempontjából, így azon igyekezett, hogy megjegyezze a dolgokat, ha esetleg később kiderülne, hogy mégis fontosak voltak. Simeon megjegyzése a falakra irányította as figyelmét mégjobban. És valóban, ő is látta, hogy a kék fény nem járja úgy körül kedvesét, mint az igazi napcsíkok odakint. Sokáig viszont nem ámult ezen, hanem az idomárfiúval kézenfogva átsétált a következő terembe.
Simeon kérdésén kuncogva azért megnézte, hogy van-e csúszda a szörnyek körül. Csak hogy biztos legyen. Miután a kinti szobrok nem jelentettek gondot, ezektől sem ijedt meg. Sőt rácsodálkozott, hogy milyen szép szimmetrikus a terem elrendezése. Nézte, nézte... Aztán összehúzta a szemöldökét. Mégsem egészen szimmetrikus.
Még mindig nem engedve el kedvese kezét futott ő is oda, ahol kellett volna lennie egy fáklyának. Úgy gondolta, kell jelentősége legyen a dolognak. Mi másért hibázna egy ilyen dolog?
- Néz-zük meg job-ban - javasolta a fiúnak.
Ha ott hely sem volt a fáklyának, akkor átsétált a túloldalra, hogy jobban megnézze az ottani fáklyát. Valami kar is lehetne, vagy kapcsoló, ha elveszik a fáklyát.

Ha viszont talált a hiányzó fáklyának helyet, akkor miután megnézte, hogy van-e ott valami rejtett dolog, keresni kezdte - mindkét teremben körbenézve - hogy van-e olyan fáklya, ami szintén kevésbé illik a helyére.
Vizsgálódás közben, ha Kimi éppen az ő vállára szállt, óvatosan megsimogatta a madárka tollait, de a koncentrációból nem zökkent ki.
Bármit is talált, megmutatta Hinarinak is. Az ajtón csak akkor ment át, ha megegyeztek, hogy amit lehetett, azt már átnézték itt a szobroknál.

by **Hinari** Szer. Aug. 18 2021, 09:16

Több fokkal nyugodtabban sétáltam a csapat után úgy, hogy tudtam, bármikor elteleportálhatunk és segítséget is kérhetünk. Nem mintha ne lett volna nálam egy-két kristály az ezzel ellenkező esetekre, de itt most nem egyedül magamra kellett figyelnem: ahogy elnéztem a többieket, talán Fuwa volt még közülük a legkörültekintőbb. A kérdésemre is tőle kaptam meg végül a választ és valóban, ha két hét is eltelt, akkor ez vagy egy bétás játékos, vagy njk. Persze hogy mit sajnál és miért, az nem derült ki - habár Akito igyekezett megfelelő választ adni rá, ami kuncogásra is késztetett, főleg azután, hogy Simeon komolyan is vette a szavait.
- A legelső. Amikor közölte, hogy nem lehet kilépni és valójában is meghalhatunk - feleltem az ezt követően feltett kérdésére és eltűnődtem rajta, mennyire élénken él bennem az a nap attól függetlenül is, hogy azóta eltelt... mennyi év is? Igazából lassan teljesen mindegy volt. Közben átléptünk a következő terembe és az idomárnak igaza volt; ez sem különbözött sokban az előzőtől, kivéve a szobrokat. Ahogy Simeon és Fuwa is, persze én is észrevettem a fáklyákat, de hogy őszinte legyek, egyáltalán nem volt kedvem semmiféle csapdát aktiválni, így egy ideig azért aggódva figyeltem Fuwáék szaladgálását, de ha nem volt fáklyatartó vagy nem találtak odaillő bármit, amit a kimaradt helyre illeszthettek volna, úgy én sem nagyon igyekeztem ilyesmi után nézni.
- Nem igazán tudott mást - ráztam meg a fejem és soroltam be Akito mellé - Csak az illúziót, bár azt elég jól. Miután képesek voltunk sebezni őt, egyetlen ütés elég volt az elpixeleződésére - feleltem és közben elmosolyodtam a kismadáron, aki épp rajtam keresett pihenőhelyet és ha engedte, meg is simogattam őt. Ezidőalatt pedig ha minden igaz odaértünk a következő ajtóhoz is, így ha Tengerszemnek sikerült egymaga kinyitni, bekukkantottam most én azon az ajtón, ha viszont nem, úgy segítettem neki lenyomni a kilincset. Márha engedett és nem volt bezárva. Ha viszont zárva volt... nos, ráértünk akkor és csak akkor elővenni újra a fáklyás kérdést, nem igaz?

by **The Gleam Eyes** Csüt. Aug. 19 2021, 08:20

A csipet-csapat majdnem, hogy külön-külön utakon járkálva fedezték fel a termet, mintha csak egy szabaduló szoba nyomkeresői volnának. Ezzel alapjáraton nem is volt gond, hisz szétválva lehet a legeffektívebben nyomokat keresni, de minden pozitívumnak megvan a maga kára. És ezt ti magatok is hamarosan meg is tapasztalhatjátok. Sil nagyon jó nyomon járt, mikor gyanúsnak érezte a fáklya nélküli falat, amit Simeon bár megnézett, nem foglalkozott vele különösebben. Ellenben, ahogy a barátnője felnyújt, hogy megfoghassa az üres fáklyatartót, amaz nem fogott mást csak, csupán levegőt. Egyszerűen átcsusszant a keze a fáklyatartó textúráján, sőt ha megpróbált volna nyújtózkodás közben megkapaszkodni a falon, nagy eséllyel átborult volna rajta, ugyanis a teljes fal a két szobor között, egyszerű illúzió volt, de olyan tiszta, hogy még csak az se rezegtette meg a látszatát, hogyha a lány félig a falban áll. Azonban a baj nem itt kezdődött. Akito épp a T alakú folyosó bal szárnyán járhatott, amikor Tengerszemnek már majdnem sikerült kinyitnia a zárat. Kissé akadt, minta szorult volna, de ha megtapadt a falon a kis tapadókorongjaival és úgy húzta, jóval több erőt volt képes kifejteni, mintha csak lelógott volna. Hinari is akkor tájt indulhatott el segíteni a kis polipkának, ám a zár kattant egyet. Ezután a másodperc tört része alatt történtek a dolgok. Szörnyű zaj törte meg a terem eddigi csendjét, és valamiféle szerkezet fémes nyikorgásának a kísérteties „sikolya” nagy eséllyel sokatokból a frászt is kiverte. Azonban akiknek ez az egész még félelmetesebb lehetett, az Hinari, Akito és Tengerszem, ugyanis, ahogy a kilincset meghúzta a polip, úgy vágódott ki a földbe illesztett csapda, amiről eddig semmi se árulkodott. Hinari jószerével csak Akrobatikájának hála nem bukott előre, ugyanis gyakorlatilag az éppen lerakni kívánt lába alatt nyílt meg a föld, a mélyben pedig borotva éles tüskék szemeztek fel rá. Tengerszem tapadó korongjainak hála képes rátapadni a kilincsre és a falra, szóval ő biztonságban van, és szerencséjére még Akito is biztonságos távolságba volt a veszély zónától. Bármit is csináljatok a kilinccsel, sajnos a csapda nem deaktiválódik, így Akitonak ugrania/nagyon óvatosan átlépnie kell, Tengerszemnek pedig tapadó korongjaira támaszkodva kell megkerülni a csapdát. Ha menet közben valamit ledobnátok, mint például követ, vagy hasonlót, fémes csilingelés jelzi a tüskecsapda valódiságát, jelezve, ha beleestek viszonylag gyors véget fogtok érni. Bárhogyan is jut át azonban a két kiszorított (bármilyen kreatív megoldást szívesen fogadok, amiket felvetettem, csak opciók), most már biztos számotokra: ez itt nem békés sétálgatás mostantól.

Azonban végül, ha mind kihevertétek a hirtelen okozott esetleges sokkot, az álfalon átlépve egy furcsa folyosón találjátok magatokat, ahol egyáltalán ne volt már fáklyafény, ám ennek ellenére se volt sötét. A folyosó végén egy hatalmas kert szerűséget pillanthattok meg gazdag növényvilággal és egy hatalmas fával a közepén. Azonban még mást is felfedezhettek a folyosón haladva, ugyanis van egy kis forduló, ahol mindössze csupán egy kis asztalka van, rajta egy nyitott naplóval, melyből ki van szaggatva pár lap. Bár vannak üres oldalak, mindössze csak egy apró kis szakaszt vagytok képesek csak felfedezni:

A kert jóformán üres, csupán egy apró faajtó vezet valamerre, amely a túloldalt elég könnyen kiszúrhattok, ugyanis a terem falai minta üvegből lennének és mögöttük a tiszta felszíni tájat mutatná. Gyakorlatilag bármerre is néztek (a folyosót leszámítva) olyan hatást kelt, minta tényleg a felszínén lennétek, a mennyezetre felnézve pedig a nap jelenlegi állását követve láthatjátok amaz fényes gömbjét, és bőrötökön sugarainak lágy, kellemes melegét is. A kis kert virágai kellemesen illatoznak, és a a középen lévő fa is valamiféle gyümölcsfa lehet, de észrevehetitek, hogy egynél több típusú gyümölcsöt is teremt (láttak almát, körtét, barackot stb). A fű lágy és puha, és minta kellemes hűs levegőt éreznétek az arcotokon. Viszont a falakat elérve érezhetitek annak hideg, kemény érintését, ám az illúzió nem törik meg.

Térkép:

Határidő: 09.02.

by **Akito** Szomb. Aug. 28 2021, 00:10

Azért egy fél pillanatra meglepődök, hogy valaki komolyan vette a viccemet és még vissza is kérdez :O Vagy szalajt kicsit szegény fiú, vagy abban a hitben van, hogy nem viccelődnék egy ilyen komoly helyzetben Suspect

Akárhogy legyen, mindegyik vicces egy pindurit.
- Hát a lakberendező... Akinek az a dolga, hogy otthonossá változtasson egy szobát, lakás, palotát, várat? Itt azonban egyértelműen kudarcot vallott... Vagy nektek ez a hely otthonos? - kicsit belemegyek a játékba, hogy legalább legyen miről beszélni és oldódjon a hangulat, mert úgy érzem magam, mint egy tea partin.... Ahol ott a féltő, gondoskodó mégis olvadozó anyuka, a két lüke kölyök, én meg csak úgy odakerültem Suspect

- Nem tudom... a dátumok, évfordulók mindig is a gyengéim voltak. A saját születésnapomat is képes vagyok elfelejteni. - válaszolok közben Hinarinak és útnak indulok a következő terembe. Keresgélek, nézelődök, körbejárom az egészet, hisz sosem tudhatja az ember, mire bukkan akár a legapróbb lyukban...
- Hé... elismerem, hogy néha elmarad a fésülködés, de ettől még nem néz ki fészeknek a frizurám >.>- hessegetem el a madarat, aki szemtelenül megtelepedett vörös fürtjeim között. szemtelen madárka....
A kérdésemre szinte azonnal megkapom a választ, miszerint nem volt valami erős boss. Csak illúziói voltak, de amint azok eltűntek, elég volt egyetlen ütés a kivégzéséhez. Szerencse, hogy nem használta többre a trükkjeit, mert az illúziókkal csomó galibát lehetne okozni..
- Értem, szóval csak a képességben volt erős.... -gondolkodom hangosan, de közben már haladok tovább. A polip a kilinccsel szórakozik, a fiatalok a szobroknál vizsgálódnak, Hinari meg ott elvan, ahol van.
- Hozzád azért jobban illik - felelem, mikor a pici madárka ezúttal a kardforgatót kezdi el zaklatni, bár őt nem igazán zavarja a dolog... érthetetlen...
A polipot nézem, mit szerencsétlenkedik annyit, majd körülnézek még egyszer, ki mit csinál. Enyhén szólva elképedek, amikor látom a fiatalabb lánykát félig eltűnni a falban. Egy pillanatra elképedek, megdörzsölöm a szemem, ami mégsem csal. Körbe-körbe járkálva, az államat piszkálgatva elkezdek gondolkodni milyen veszélyesek is az illúziók, amikor hatalmas hangzavar üti meg a fülem, ledermedek és pár pillanatig csak pislogok, míg a szívem, a torkomban dobog... elég erősen.
Minden olyan gyorsan történt... a csaj félig eltűnt a falban, a polip meghúzta a kilincset és jött a csapda, amibe Hinari majdnem beleesett...
- Huhh... - fújom ki a beszorult levegőt végre... - Ki hitte volna, hogy pont egy polip fog az életedre törni? - most már egy kicsit megmosolyogtat a dolog és örülök neki, hogy van velünk pár JL-tag, mert ők köztudottan vonzzák a bajt a saját fejükre, így talán kevesebb jut az enyémre.
- Na nézzük meg azt az új járatot! - átugrom a csapda árkot, előveszek egy palackot és eldobom, mire az földet éréskor eltörik, ezzel megszabadul Walter a fogságból. Óvatosabban kezelem most már az illúziókat és előttem a petem kúszik a földön, most ő a felderítő. Neki nem sok baja lesz, ha netalán egy járólap is illúzió lenne. Maximum egy kis része zuhan csak le, akkor meg öntünk hozzá egy kis vizet és kész.
Átlépve az illúzió falon egy újabb folyosóra érünk, aminek a végén valamiféle kertszerűség, vagy annak az illúziója vár minket. Balra van egy elágazás, ahol nincs más csak egy asztal, rajta egy könyvel. Közelebb lépkedek és alaposabban is megnézem, majd felolvasom hangosan, ami oda van írva.
- Ennek a bossnak Vörös haja volt? - lehet hülyeség, de azért megkérdezem, hátha... - Jönnek... jönnek de kik? Ez tök olyan, mint a LOTR-ban amit az öreg törpe irt móriában - egy icipici kis nosztalgia a kedvenc könyvemből, amit lehet nem értenek, mert nem olvasták a művet, de azért poén...
- Ebben az esetben- gondolkodok pár pillanatig, majd A kiscsajra mutatok - Frodó - fordulok Simeon felé - Samu- azután Hinari a következő - Hmmm.... scratch

Boromir - és végezetül már csak én maradok... magamra mutatva mondom - Gandalf - halkan el is nevetem magam mindaddig, míg eszembe nem jut, hogy a történet szerint Gandalf murdel meg először >.>
- Hehh... inkább tovább megyek - belépve a kertbe nagyot szippantok a virágok illatából... elég kellemes. Vajon ez is csak illúzió? :O

by **Simeon** Szomb. Aug. 28 2021, 12:55

Azért akadt még olyan dolog, amire Simeon az első teremből kilépés előtt kíváncsi volt: csillogó, tágra nyílt szemekkel hallgatta a másik idomár magyarázatát, végül pedig körülnézett mégegyszer, csakhogy biztos legyen a válaszában:
- Nem annyira - rázta meg a fejét - Nincsenek ablakok, hogy bejöhessenek a napcsíkok és az itteni lángok is olyan távolságtartók - gondolkozott el és így lépte át végül a küszöböt. Azon tűnődve, hogy vajon a kék lángok mit tennének, ha kivinné őket a napra.
Sok ideje persze nem volt ezen agyalni, hiszen jött az új terem, Simeon pedig nevetve rohant Fuwával kézenfogva, oda, ahova a lány vitte őt: először ehhez, majd ahhoz a fáklyához, vagyhát annak helyéhez. Amikor Fuwa keze csak a levegőt érintette, az ifjú idomár eltátotta a száját és gyorsan ő is megpróbálkozott vele, de a fáklya úgy volt ott, hogy valójában nem is volt ott!
- Illúzió! - nevetett fel Simeon és elkezdett azzal játszani, hogy hol belépett a falba, hol kilépett onnan, mindeközben pedig sugárzó arcal figyelte Fuwa minden rezdülését, hogy a lány vajon mit szól a felfedezéshez.
Eközben Kimi durván el lett hessegetve Akito fejéről, Tengerszem pedig az ajtónál motoszkált. A kismadár elégedetlen csiripeléssel reppent fel és még megcsípte a fiú fejét, mielőtt végleg továbbállt volna: ez jár annak, aki így elüldözi őt! Inkább megnézte, hogy a fiatalkorú polip min ügyeskedik és amikor a két pet meghallotta a kattanást, izgatottan kapták az ajtóra a fejüket, hogy vajon kinyílik-e. De helyette valami egészen más történt.
- Ph-hhh! - hívta Tengerszem hangosan és ijedten azonnal Simeont, aki rögtön megfeledkezett az illúzióról és már rohant is volna oda első petjéhez... ha tudott volna. Az idomár talán még a nagy igyekzetében le is esett volna a tüskék közé, ha Fuwa vagy esetleg Hinari nem húzza vissza őt, így viszont kétségbeesetten és tehetetlenül nézte, ahogyan Tengerszem egyre lejjebb csúszik a falon, miközben csápjaival a kilincsbe kapaszkodik.
- Mindjárt segítünk! - kiáltotta azért oda az idomár, de ötlete, hát az nem sok volt. Kiminek viszont annál inkább! A sasfiókának, mivel végig a levegőben tartózkodott, nem jelentett akadályt a csapda és mivel idomárja jártasságával is rendelkezett, odarepült Tengerszem alá és alulról, ügyetlenül verdesve tartotta őt, mialatt a polip oldalazva végül eljutott a falon a biztonságos részig. Ezután aztán már csak azon a sarkon kellett átjutni, viszont Simeon ott már egész egyszerűen átnyúlt a polipért és a karjaiba zárta őt.
- Nem szeretem ezt a helyet - panaszkodott az idomár, miközben Tengerszemet igyekezett megnyugtatni és közben azért Kimi is megkapta a maga dícséretét egy kis simogatás és pár szó formájában.
A hármas furcsa arckifejezéssel nézte, ahogyan Akito gondtalanul továbbsétál az illúzió rejtette járatba.

Végül persze tovább kellett menni. Simeon durcásan baktatott Fuwa mellett, ölében a megrettent polippal és feje tetején a kíváncsi, bátor sasfiókával. Még az a kis beugró sem igazán mozgatta meg: nem szerette ezt a helyet. Majdnem baja esett Tengerszemnek! Aztán persze, ahogy Akito elkezdte felolvasni az újabb irományt, az idomár is odafigyelt, igaz nagyon nem értett semmit belőle. Kik jönnek és milyen törpéről van szó?
- Mint az ősember? - vágta rá a kérdést, amikor Akito Samunak nevezte őt, viszont rögtön ezután odahajolt Fuwához és a fülébe suttogta - Szerintem te maradj Fuwa. Igaz, hogy F és F, de sokkal jobban illik hozzád - vigyorgott rá a lányra szerelmesen, figyelmét viszont hamar elterelte a séta közben elébük táruló látvány: ez a kert csodaszép volt! Simeon rögtön elfelejtette, hogy haragudni kell erre a helyre és csillogó szemekkel nézett körbe.
- Hát nem gyönyörű! És mennyi meleg napcsík mindenhol! - nevetett és nézett rá kedvesére megerősítésért. Kimi közben felszállt Simeon fejéről, hogy letelepedjen egy hűs faágra és megnézze közelebbről is azokat a furcsa gyümölcsöket, ez a tett pedig elég volt rá, hogy Tengerszem is lekérje magát az idomár öléből: a fiatalkorú pet féltette a kismadarat és ott akart lenni, hogy segítsen neki, ha esetleg most Kimi kerülne bajba. Meghát... vajon azok a gyümölcsök mennyire édesek?

by **Hinari** Szer. Szept. 01 2021, 15:15

Alapvetően figyelmesen és csöndesen baktattam a többiek mögött, elnézve Fuwa és Simeon pörgését és néha bólintottam Akito közbeszúrt következtetéseire is, már ami a helyet és a bosst illeti. Igazából tényleg nem volt egy erős boss, az illúziói viszont... hát igen, pontosan olyan élethűek voltak, mint ez a fal itt.
- Szép - mosolyogtam Fuwára, aki megtalálta a titkos továbbhaladási irányt, aztán Akito felé fordultam, közben megsimogatva Kimit - Ezzel azt akarod mondani, hogy az én hajam egy fészek? - mosolyogtam rá és bár nem hittem az idomárnak, de azért... eligazgattam a szőke tincseimet, hogy még véletlenül se álljanak össze-vissza. Eközben mindenki felfedezőútra indult, én pedig úgy döntöttem, hogy megnézem a következő ajtót, aminek kilincsére Tengerszem felkapaszkodott, de, hát, odáig már nem jutottam el. Egyetlen lépés és a talaj eltűnt a lábam alól. Az volt az egyetlen szerencsém, már az aktív akrobatikán kívül, hogy a testsúlyomat még nem helyeztem át teljesen az elöl lévő lábamra, így a viszonylag gyors reakcióidőnek köszönhetően még hátra tudtam vetni magam és inkább karjaimat letéve estem hátra, mintsem hogy a gödör alján lévő tüskék felnyársaljanak. Még akkor is, ha valószínűleg amúgysem tudnának lenullázni egyszerre.
- Hát ez nem sokon múlt... - kommentáltam és gyorsan körülnéztem, hogy megbizonyosodjak a csapat épségéről. Simeon pedig valamikor pont ekkor rohant a lyuk felé, szóval ha Fuwa nem húzta vissza őt, akkor én voltam kénytelen - Innentől mindenki óvatosabban, rendben? - sóhajtottam és amint Tengerszem és Akito is visszaugrott hozzánk, más választásunk nem lévén elindultunk a fal túloldalán lévő járatban.
- Őszintén szólva nem tudom. Kayaba alakjában volt akkor is, amikor elpixeleztük - feleltem Akito kérdésére már a beugróban lévő, újabb cetli olvasása után, majd enyhe mosollyal hallgattam végig az idomár Gyűrűk Urából szedett asszociációit és persze Simeon értetlenségét rögtön ezután. Nem mintha én lettem volna az, aki kijavítja a kissrácot. Már a lakberendezős szóváltáshoz sem szóltam hozzá és most is csak azon gondolkoztam el, vajon Boromirnak milyen szerepe volt a könyvben, amit nem volt alkalmam elolvasni a játékba kerülés előtt. Aztán ahogy Akito továbbment, én azért rápillantottam arra a cetlire és fel is tűnt az egyezés.
- Korábbi kérdésedre válaszolva - szóltam az idomár után, meglengetve a papirost - Ezek valószínűleg mi voltunk. Mármint a front. 2029 októberében győztük le a 34-es bosst - közöltem és odaadtam Fuwáéknak is a cetlit, hogy ha akarnak, hozzászólhassanak ők is. Vagy írhassanak. Ahogy tetszik.
Végül aztán odaértünk a kerthez is, a trükkmester újabb illúziójához, de hiába a meleg és a napsütés, én azért óvatosan közlekedtem és végig az ösvényen.
- Ne egyen senki a gyümölcsökből - figyelmeztettem azért a csapatot a sasfiókával az élen - És ne tévesszen meg senkit a látvány, nem odakint vagyunk - tettem hozzá, továbbra is a vízelementál nyomában haladva egészen a faajtóig.

by **Silence** Pént. Szept. 03 2021, 00:11

Örömmel fedezett fel mindent, persze kellő óvatossággal, Simeonnal az oldalán. Először döbbenten, aztán fintorral az arcán figyelte Simeon játékát az illúzió falon. Gyűlölte. Nagyon gyűlölte az illúziókat. Mi lesz vele, ha nem hihet a szemének sem? Ő szeret látni, és tudni, hogy mi van pontosan körülötte!
A figyelmét végül elvonta, hogy Tengerszem ügyködése nyomán végül kattanás hallatszott, és nemsokkal utána Hinari majdnem be is esett a gödörbe az ajtó előtt...
Nem gondolkodott semmit, még Simeon kezét is elengedte, úgy futott-ugrott oda, és végül látva, hogy Hinarinak nem esett baja, megölelte a lányt. Nem hosszan, mert nem kerülte el a figyelmét, hogy a kedvese közben Tengerszemhez indult futva. Elkapta a kezét, mielőtt leesett volna, és megállította.
Valamit találni kellett, hogy segítsenek Tengerszemnek. Keresgélt az inventoryjában, ha már a teremben nem volt olyasmi, amivel áthidalható lett volna a gödör. Valamit csak találnak, hogy átsegítsék a polipot, ugye?
Végül Kimi megoldotta, így mehettek tovább nyugodtan, figyelve az ehhez hasonló csapdákra.
Valamicskét megcsappant lelkesedéssel nézte a naplót, és bólintott Hinari szavaira. Ő is úgy emlékezett, hogy olyan-tájt harcoltak az illúziós boss ellen.
A Gyűrűk Urás beszélgetésből nem sokat értett... de Simeon megjegyzésére fülig pirult. Eddig sem volt baja a nevével, de most nagyon nagyon megszerette, és a világért sem akart Frudó lenni. Vagy valami ilyesmi.
A kertben ő is ámulva állt meg, és nézett körbe. Simeonnak igaza volt. Csodásan ragyognak a fénysugarak itt.
De Hinarinak is... Még a kastély területén vannak. A gyümölcsökből pedig eszébe sem jutott enni.
Az ajtó felé menet viszont megállította Hinarit a kezét megfogva, biztosnak vélt távolságban az ajtótól.
- Ki-mi nyissa ki - mutatott a madárra. Az előző csapda után óvatosnak kellett lenni. Kiminek pedig nem esik baja, ha megnyílik egy újabb verem.

by Ajánlott tartalom

[BH Küldetés] A Trükkök Háza

[BH Küldetés] A Trükkök Háza

Re: [BH Küldetés] A Trükkök Háza

Re: [BH Küldetés] A Trükkök Háza

Re: [BH Küldetés] A Trükkök Háza

Re: [BH Küldetés] A Trükkök Háza

Re: [BH Küldetés] A Trükkök Háza

Re: [BH Küldetés] A Trükkök Háza

Re: [BH Küldetés] A Trükkök Háza

Re: [BH Küldetés] A Trükkök Háza

Re: [BH Küldetés] A Trükkök Háza

Re: [BH Küldetés] A Trükkök Háza

Re: [BH Küldetés] A Trükkök Háza

Re: [BH Küldetés] A Trükkök Háza

Re: [BH Küldetés] A Trükkök Háza

Re: [BH Küldetés] A Trükkök Háza

Re: [BH Küldetés] A Trükkök Háza

Re: [BH Küldetés] A Trükkök Háza

Re: [BH Küldetés] A Trükkök Háza

Re: [BH Küldetés] A Trükkök Háza

Re: [BH Küldetés] A Trükkök Háza

Re: [BH Küldetés] A Trükkök Háza

Re: [BH Küldetés] A Trükkök Háza

Re: [BH Küldetés] A Trükkök Háza

Re: [BH Küldetés] A Trükkök Háza

Re: [BH Küldetés] A Trükkök Háza

Re: [BH Küldetés] A Trükkök Háza