[Küldetés] A Káosz királynője

by **Lizbet** Pént. Jan. 21 2022, 00:12

Résztvevők: Chancery, Moxie, Eiki mint RE Kari

Baljós fellegek gyülekeznek a Magas ormok felett már lassan egy hete és nem csak ez. Állítólag az ottani mobok száma drasztikusan lecsökkent és a megmaradtak is különös viselkedési formákat produkálnak. Hogy konkrétan mit, az nincs leírva ide a Kezdetek városának központi hirdetőtáblára, ahol megtaláljátok ezt a felhívást Könnyed felfedező expedíció címen Suspect

Elég szűkszavúan fogalmaznak, de az biztos, hogy valami nem stimmel azokkal a hegyekkel, akár ti is láthattátok már a felette elterülő viharfellegeket, melyek alig-alig mozdulnak csak el. Ennyit tudtok, ez derül ki a leírásból. Amennyiben elfogadjátok, úgy felkerül a quest listátokba Fedd fel a rejtély-t címmel. Az első utasítás a questben: Menjetek a Tolbana külvárosától nem messze lévő táborhelyre, ahol ellátnak benneteket kellő felszereléssel, étellel, itallal és információval. Ehhez pedig egy Irina nevű személyt kell megkeresnetek ott....

Jussatok el a táborhelyre, ahol már szinte hemzsegnek a playerek és keressétek meg Irina-t
Határidő: Jan 29

by **Chancery** Pént. Jan. 21 2022, 14:44

Nem lesz épp a legkönnyebb munka ismét feltornázni magam legalább akkora szintre, hogy ne kelljen félnem egy esetleges (újabb) halálos csapástól. Bár nem valószínű, hogy bajom eshetne, nem akarom a véletlenre bízni a dolgot. Így, hogy pár napja már játszok ismét, merültek fel kérdések, de nem igazán akartam zavarni ezzel a mentoromat. Bőven elég volt nekem az, hogy kénytelen voltam időről időre eltűnni ebből a világból, csak hogy eleget tegyek "munkáltatóim" kérésének. Anyám az ilyen alkalmakkor még próbált ismét kapcsolatba kerülni velem, de őszinte leszek... nem kívántam.
Elég volt nekem az, amit annak idején kaptam. Vagyis, amit nem kaptam.
Az elmémet jobban foglalkoztatta az, vajon Eikinek mit mondjak arról, mi történik ilyenkor velem, vagy hogy mennyit sejthet és miként reagáljak, ha esetleg kérdezni kezdene. Hisz tudom, hogy figyel, látja, nem vagyok mindig elérhető. Bár igyekszem az offline időt minél kisebbre redukálni, több okból is, de néha a fáradtság jobban úrrá lesz rajtam és játékon kívül is átalszom egész éjszakákat, ami valljuk be, pihentetőbb, mint a játékon belül, bizonyos szempontból. És most nem csak arra értem a dolgot, hogy Eiki vajmi ritkán hagy ténylegesen aludni egész éjszaka.
Ragaszkodott persze hozzá, hogy velem tartson, mikor közöltem vele, hogy ideje lenne végre küldetésbe fognom, hisz abból jelentősen több exp jön be rövidebb idő alatt, mint a grindolásból, viszont cserébe veszélyesebb is, ha pont olyat fogok ki, amit nem kéne. Kerestem párat persze azok közül, amikre emlékeztem, miket csináltam az előző első szintenem, de nem adtak elég pontot, sem aranyat. Muszáj volt kockáztatnom, és bevallom, engem megnyugtatott a jelenléte. Hogy vigyáz rám, akár egy oroszlán.
Tekintetem a hegyek felé fordul, majd ismét Eikire. A küldetést már elfogadtam, és széles mosollyal lépek közelebb hozzá. Miután az első nap is, a céhházból kilépve, nem vonult el mellőlem, hogy semlegessé váljon, hanem pont ellenkezőleg, én se rejtem épp véka alá az iránta való érzéseimet, akárki is látja. Álomkelő durcás ábrázattal kucorog a hirdetőtábla alatt, amíg a közelében vagyok, és bevallom, vicces látvány a számomra, ahogy a nagy macska most ismét egy kiscica formáját vette fel, aki állandóan hátra csapja a füleit és villámokat szóró tekintettel méregeti a környezetét.
-Ugyan, ez egyszerű lesz. Szerintem csak nagyobb a füstje, mint a lángja. Remélhetőleg ezzel már szintet lépek végre.
Nyugtatom meg talán mind a kettejüket, majd bejelölöm a kis térképen, merre kell mennünk. Szeretnék sietni; bár most megint akad pár órányi játékidőm.

Mikor a táborhelyhez érünk, megtorpanok ámbár egy pillanatra. Megrettent kicsit a sok játékos; ennyi kezdő döntött volna úgy, hogy fejlődés útjára lép, vagy nagyobb fába vágtam a fejszém, mint kellene? Kérdőn Eikire pillantok, majd vissza a tábor felé anélkül, hogy végül bármit is kérdeznék. A küldetés leírására nézek, hogy vajon ad-e leírást Irináról, vagy jelzi-e, merre kell keresni a tömegben, majd elmosolyodom. Ha én lennék Irina, hol lennék?
Talán valahol középtájon, ha én lennék a túraszervező. Egy sátor környékén, asztal mögött, ahonnan adhatom a szükséges holmikat az érdeklődőknek.

by **The Gleam Eyes** Csüt. Jan. 27 2022, 11:57

Tsujimoto Eiki

Miután Chan visszatért, sokkal élénkebbnek tartom magamat és a lendületem is visszatért a mindennapokhoz. Ez önmagában is elég nagy pozitívum, az pedig, hogy Chan nem hagyott el és velem maradt, amennyire csak ideje engedi, csak hab a tortán. Alapjáraton természetesen hagytam némi teret neki a játékba, de hallani se akartam róla, hogy az első küldetését egyedül vigye végig. Hívjon aggodalmaskodónak, de nem érdekel. Alapjáraton is könnyebb lesz a dolga, ha van jelen ismerős, mivel, ha esetleg összefutunk valakivel, akit esetleg tényleg ismerünk, az gáz. Bár előbb utóbb mindenkihez elkerül a visszatérésének híre, egyelőre jó, ha minél kevesebben tudnak róla, míg ilyen kis szintű.
Nem szóltam bele, a küldetésválasztási szándékába, hagytam, hogy azt válasszon, amit akar, nekem igazából egykutya, hogy mit fogunk ma csinálni, ha vele vagyok. Ahogy közelebb húzódik hozzám, miután választott, úgy fogom meg a kezét és rámosolyogva, elindulunk a kijelölt cél felé. Megjegyzésére pedig pimaszul csipkelődök:
- Ezt majd megismétlem, amikor durcizol, hogy mikor lesz ennek már vége. - dugom ki a nyelvem felé.

Végül, ahogy a táborhelyhez érkeztünk, én reflexszerűen mentem volna tovább, hogy megkeressem az illetékest, azonban mikor érzem, hogy Chan megtorpan, én is megállok.
- Megemeljelek egy picit? – kérdezem tőle vigyorogva – Vagy a nyakamba is vehetlek, ha szeretnéd.
Igazából technikailag ezzel egy csapásra észrevenné azokat a pontokat, ahol nagy a nyüzsgés, vagy az olyan személyeket, aki látszólag előszeretettel osztogat parancsokat, utasításokat. És tekintve, hogy egy nőt kell keresni, neve alapján pedig egy orosz személyt, nem lesz igazából szerintem nehéz dolgunk. Bárhogy is döntsön aképp cselekedek, természetesen tiszteletben tartva azt is, ha maradna inkább a lábán. Álmot viszont felkapva, hagyom, hogy a kezemben, vagy a vállamon lustálkodjon, tekintve, hogy nem lenne szerencsés, ha ebben a tömegben valaki véletlen rálépne. Aztán Chan hallgathatná a panaszkodását egész nap, hogy ő megmondta előre, hogy ez a küldizés hülyeség. Akár, hogy is szememmel keresek egy külföldi vonású, nagy eséllyel szőkés hajviseletű hölgyet. Az oroszoknál asszem az a hajszín elég gyakori. Max tévedek és nem orosz, ez van, nagyon nem aggodalmaskodtam ilyenek miatt.

by **Moxie** Csüt. Jan. 27 2022, 16:24

Rejtélyes és baljós fellegekbe burkolództak a Magas ormok, amihez egy érdekes küldetés is társul és mivel nagy bizonyosággal csak akkor tudom kielégíteni a kíváncsiságom, ha elfogadom, így elég egyértelmű mi lesz a választásom. Tehát nem gondolkoztam sokat mikor megláttam a hirdetőtáblán megakadt a tekintetem a szűkszavú felhíváson. Végül is mi baj lehet belőle? Maximum nem fog tetszeni a jelenlétem néhány embernek, de ez sosem szokott feszélyezni és amúgy sem azért fogadtam el a feladatot, hogy a rosszallókkal foglalkozzam. Hisz az, hogy pusztán a kíváncsiságom kielégítése végett elfogadok egy küldetést, még nem a világ és azt sem jelenti, hogy áldozatokat keresnék. Úgy tűnik, hogy nem is kell olyan messzire mennem, akár még az üzletből is magammal rángathatnám a drága üzlettársam, aki szinte el se mozdul a süteményei mellől, bár kétlem, hogy épp egy hegyi túrázásra vágyna, előbb veszem rá egy bevásárlókörútra, mintsem egy ilyen feladatra. Mindenesetre, mivel amúgy is Tolbanában fészkelünk, így megtettem azt a röpke kitérőt, pusztán jóbaráti jóindulatból, hogy megkaphassam az egyértelmű elutasítást, majd folytathassam az utam a külváros felé a táborba, ahol meglelem azt a személyt, aki majd útbaigazítást ad a továbbiakról. Ritka az ilyesféle nyüzsgés errefelé, de hát egy érdekesnek ígérkező küldetés vagy esemény, mindig hamar bevonzza a népeket. Egyelőre céltudatosan keresem azt, aki az eligazításért felelős, nem foglalkozom a többi játékos jelenlétével. Amíg nem szükséges, addig nem csatlakozom egyik csoportúláshoz sem, egyelőre csak az érdekel miféle expedícióra is vállalkoztam, amint megvannak a szükséges infók, már foglalkozhatok is a következő lépéssel. Ha meg netán hozzá kell szegődni egy kiránduló csoporthoz, akkor mint mindig a legjobb arcom veszem elő, még ha nem is igazán vágyom arra, hogy még mások bizalmának elnyerésével is foglalkozzam, mindenesetre bízom a szerencsében és abban, hogy a küldetés jobban érdekel mindenkit, mint az, hogy egy vörös játékos járkál köztük.

//Ékkő Gyűrű (30%-os); Dixi: Catia

by **Lizbet** Vas. Jan. 30 2022, 15:54

Irina-t nem nehéz megtalálni, ugyanis a minimap pontosan mutatja, hogy hol van. A legnagyobb sátrak egyikében tanyázik, ahol az épp eléje kerülő playereket világosítja fel a küldetéssel kapcsolatban, ám nem fér be egyszerre az összes ember, ezért várnotok kell. A sátorból távozók arckifejezéséből több mindent is leolvashattok. Van aki csalódottan hagyja el azt, mások erősen gondolkodó fejet vágnak és olyan is akad, ki ragyogó szemekkel halad tovább. Ahogy elnézitek a kis szintűek tűnnek boldogabbnak, a nagyobb szintűek között vannak inkább a csalódottak, bár ezt mind felszerelés alapján tudjátok csak megállapítani, ami nem teljesen mérvadó.
Majdnem negyed óra várakozás után riadót vernek a táborban, amire csak az njk-k mozgolódnak, ugyanis a többi player sem nagyon érti miről van szó. Először csak a készülődés zajait észlelitek, majd halk morajlást, egyre erősödő dübörgést az erdő felől.
- Megtámadtak minket.... készüljetek!!! - kiáltja egy a sátorból kiszaladó fiatal nő, hófehér hajjal. alaposan fel van páncélozva, kasztja bizonyára lovag. Amennyiben ránéztek a térképre.. rájöhettek, hogy ő Irina...
Tegyetek bármit, alig pár perc múlva az erdő szinte okádja magából az ellenfeleket, amik nem mások mint mobok. Rengeteg van belőlük, de javarészt egyes vagy kettes szintű, ám akadnak köztük kihívást jelentő példányok is. Van itt vaddisznó, farkas, vadmacska, patkány.... mindenféle állat, de humanoid egyelőre egy se. A céljuk a tábor és a benne állomásozó emberek.
A küldetés ebben a pillanatban frissül: Védd meg Irina-t

Mit tesztek? Belevetitek magatokat a csatába? Esetleg elbújtok és csak nézői lesztek az egésznek, vagy elteleportáltok? Ha belevetitek magatokat a csatába, akkor írjatok egy meseszép postot a harcotokról. Dobni nem kell, mert bár sokan vannak, az ellenfeleitek irtó gyengék, Channak jelenthetnek némi kihívást ezek is.
Határidő: febr. 6.

by **Chancery** Csüt. Feb. 03 2022, 11:44

-... Nem tudom, mit vártak egy első szinten zajlódó küldetéstől...
Jegyzem meg, alig suttogva, elfeledkezve róla, hogy ha valakinek be van kapcsolva a Hallgatózása, könnyedén kiveheti a szavaimat, amiket csak Eikinek szánok. Álom Eiki karjai között marad, szinte meglepően nyugodtan, csak a füleit csapja kissé hátra, jelezve, hogy a helyzet nem épp a kedvére való,de valamilyen oknál kifolyólag most nem szól fel ellene. Talán ő sem akar a sok-sok láb között ugrálni, engem mindenesetre boldogsággal tölt el, hogy így látom kettejüket. Mintha a tény, hogy Álom hajlandó elviselni Eikit, egyfajta zöld lámpát jelentene a kapcsolatunknak.
Tekintetem kicsit felvándorol a szőkeség arcára, majd inkább visszafordulok előre, az előttem levő hátát bámulni, mikor érzem, ahogy az arcom enyhe vörösbe fordul. Valamiért amióta tényleg felvállaljuk, ami van köztünk, nem pedig csak mindenki tekintetén kívül, a sötétben, titokban ölelkezünk össze, azóta sokkal erősebben ver a szívem, mikor rá gondolok, hogy pontosan mi is zajlik körülöttem. Eiki pedig nem hazudott. Amióta kiléptem, tényleg...
Álomkelő az, aki talán először merevedik meg, majd mellső lábaival feljebb tolja magát Eiki karjában. Szinte pillanatokkal később kitör a riadó, a pulzusom pedig az egekbe szökik.
-Támadás? Kik?
Ösztönösen is Eiki elé állok egy pillanatra, de a macska fújtatni kezd, és a szőkeség sem épp olyan, aki elbújna, így hamar rájövök, hogy most nem nekem kéne védelmeznem őt, hanem fordítva. A macska kiugrik Eiki öleléséből és mellém szegődik, szorosan a lábamhoz, ahol nem érheti őt baj, de megvédhet, ha szükséges, azzal a kevés ponttal, amink van. Ujjaim ráfognak a pálca markolatára, majd nyelek egyet idegességemben. Amennyire tudtam, felszerelkeztem, de ahhoz képest, amilyen pontjaim voltak annak idején, szabályosan meztelennek és védtelennek érzem magam.
Félek.
Tudom, hogy elő kéne hoznom a régi énem, talán pont azt, aki a bossharcokon szerepelt legtöbbet. Álomkelő talán tudna segíteni, hogy mikor mit tegyek, de ebben a formájában még nem képes a kommunikációra - és persze meglehet, hogy később se fog tudni, de még reménykedem. Az én dolgom pedig csak a fejlődés, és a mobok megjelenése talán hozhat is némi... bónusz tapasztalati pontot ehhez.
-Najó. A kicsikkel még mi is elbánunk, ne aggódj. Kövessük Irinát, és ha valami nagyobb jönne, azt rád bízom!
Mosolygok fel Eikire, majd mellette, vagy épp a háta mögött maradva, kissé kiugrunk oldalra. Álomkelő karmai alatt általában egy-két csapást jelentenek a patkányok és kisebb állatok, vaddisznó vagy farkas esetében pedig alig egy-kettővel vagyok hajlandó megbirkózni, amíg le nem pixelezik a páncélom nagyját. Ekkor döntök úgy, hogy teljesen befordulok Eiki mögé, és onnan lesek ki, hogy miként áll a helyzet. Nem akarom, hogy a felszerelésem adta plusz pontok eltűnjenek, mert bár ezektől a moboktól az életpontjaim sem esnének drasztikusan le rövid idő alatt, nem kockáztatnék.
Álomkelő nálam bátrabb, lévén a rendszer őt már megvédi, és Irina közelében forgolódva kezdi el írtani a kisebb mobokat. Sokan vagyunk, sok játékos, felesleges belemennie a nagyobb csatákba ősellenségeivel, a farkasokkal, vagy talán épp a saját fajtársaival.
Kaotikus a helyzet a számomra.

by **The Gleam Eyes** Szomb. Feb. 05 2022, 01:11

Tsujimoto Eiki

Chan szavaira a tömegen nézek végig nyugodtan és én nem vagyok olyan finomkodó, mint ő, egyáltalán nem suttogok, mikor mondom.
- A haszonszerzés ösztöne elég sok emberben benne van, egy könnyű küldetés pedig könnyű hasznot jelent. És biztonságot is. – nézek rá vigyorogva.
Mikor zavarába elfordul tőlem, lágyan elmosolyodva, már lépnék oda mellé, hogy átkarolva magamhoz húzzam őt, azonban egy pillanat alatt minden kedveskedő szándék ki ugrott az irányításomból. Riadót fújtak és a kezdeti pánikot tovább fokozta a mondandó. Megtámadtak. Mikor Álom felegyenesedik, a vállamra tolom fel, hogy onnan nézelődjön inkább, mivel nagy eséllyel szükségem lesz a kezemre, azonban hamarosan tovább is szökken. Chan elém lép, mintha védelmezni próbálna, de csak ellépek mellőle és bátorítóan vigyorogva mellé lépek. Nem fogom azt mondani, hogy megvédem. Nem. Ő nem ezt szeretné.
- Ne aggódj. Itt vagyok, hogy melletted harcoljak. – mondom neki egyszerűen.
Mikor felbukkant a mob hullám egyáltalán nem estem kétségbe, nem hátráltam meg, hanem lelkesen előhúzom a fegyveremet a tokjából, mely nyomán a Flamberg hatalmas pengéje megcsillan a napfényben.
Végül mindkét oldal üvöltve megindul egymás felé, és én is örömmel vetem bele magam az ütközetbe. Sosem voltam a leggyorsabb játékos, de a szintkülönbségek nyomán, ezek a kis dögök tényleg lajhár lassúságúnak tűntek a szemembe. Ahogy megérkeztem az első hullámba, egy hatalmas csapással sodortam félre az első mobhullám megannyi tagját. A csapást követően fogást változtatva újabb kegyetlen vágással lendítettem meg ezt a brutális súllyal rendelkező fegyvert, mi újabb mobokat hasított félbe. A játék egyik legnagyobb sebzéskiosztói közé tartozok, ha egy csapásos rendszert vesszük alapul és pont emiatt, van is pót tervem.
- Chan-chan mit szólnál egy kis erősítéshez. Ne aggódj, ezúttal most nem te leszel a legyűrendő feladat. – nézek hátra a kedvesemre, rákacsintva, majd csettintve egyet kezemmel.
A következő pillanatban 4 hasonmásom jelenik meg az árnyékomból és szilárdul meg fizikai testbe, az előbb rendet vágott területen. Mindegyik hasonmás kivont fegyverrel és elszánt tekintettel, csupán tompa színük jelezték a különbözetet köztem és köztük. Majd elszabadult a pokol. Irine nyomába rugaszkodtunk, és én és a klónjaim egy pillanat alatt vágtunk rendet a lovaghölgy körül. Bár egyetlen találat szükséges csak a klónoknak, mit aztán én szenvedek el helyettük, talán nem marad sok idő, míg az összes klónom megsemmisül, és ha a sebzésük az enyémnek csupán negyede is, ahogy az enyém is leugrott, de ezekhez a lényekhez, bőven elegendő és talán Irinácskánk is fel tud lélegezni kicsit, a nagy eséllyel ádáz rohamom után keletkező rövidke szünetbe. Persze azért fél szememet mindig rajta tartottam Chanon, de alapjáraton a harcra összpontosítottam, hogy minél előbb megtizedeljem a fegyverem pusztító csapásaival az ellenfél hordáit.

by **Lizbet** Kedd Feb. 08 2022, 16:41

Jó pár játékos már lelépett korábban és van olyan, akit a csatározás gondolata ijesztette el, de ti nem estek kétségbe és felkészültök a harcra. Körülöttetek páran ugyan ezt teszik, de legtöbben értetlenkednek csupán, nem értik mi folyik itt és egészen addig csak néznek értetlenül, egymást kérdezgetik, míg meg nem jelenik a horda a szemetek előtt.
Irinához csatlakoztok a fronton és aprítjátok a mobokat körülötte. egyikőtök a gyengébb, másikatok az erősebb ellenségekkel végez és ezzel nagyszerű csapatmunkát mutattok a többieknek, kik közül van aki csak fejjel rohan előre és kaszál mindent, amit ér, vagy csak pislog jobbra-balra zavarában, hogy hol is kezdje!
A csata nem kevesebb, mint 72 percig tartott, pontosabban ekkor vágja le Irina az utolsó mobot, egy szürke farkast és diadalittasan, üvöltve felemelte karját, akihez jó páran csatlakoznak. Nem kis csatát vívtak most meg, még ha egyeseknek szinte veszélytelennek is bizonyultak a megjelent mobok. Ám az ünneplésre még várni kell...
Sötét fellegek kúsznak a táj fölé, estéhez illő fényviszonyokat varázsolva, amit néha egy-egy hangos csattanással megvillanó villám tesz jobban átláthatóvá, kivéve azoknak, akik rendelkeznek látással persze. A sötét felhők lassan egy örvényt alkotnak az égen, amiből egy kisebb fekete vagy inkább sötétkék füstből álló gömb ereszkedik le és egyenesen a földre zuhan nagy hangzavart és némi földrengést hozva magával. A füstben először csak mozgást láttok, azután előbukkan egy pár kéken izzó szempár, végül tisztán látható ezek gazdája is. Egy méretés, kifejlett sárkánnyal néztek farkasszemet.
Mire belétek csapna a felismerés, hogy ez már nem gyerekjáték, a sárkány hatalmasra nyitja a száját és az utolsó amit megpillantotok, az a torkából előtörő fehér fény, és egy felugró státuszjelző ikon, majd csak a feketeség következik.
Kitudja mennyivel később tértek magatokhoz a földön fekve, bénult állapotban. Az ég ugyan olyan baljóslatú, de sárkányt azt nem láttok, már amennyire láttok valamit a tájból. Halk, szökkenő léptek zaját halljátok, amihez nemsokára hang is párosul.
- Ezt hozzátok! Meg azt is....meg ezt is. Nem azt! Ezt!!! - egy fiatal lány parancsolgat valakinek a közeletekben.
- Hé! Micsoda meglepetés! Ezt ismerem! Hozzátok őt is! - a látómezőtökbe ér egy alacsony, vékony kékhajú kislány, kék masnival a hajában, de pár szó és kézmozdulat után tovább halad.

Chan, Moxie:
Miután rád mutat a kislány és elhalad melletted, nemsokára elfek tűnnek fel, akik felnyalábolnak téged és egy kisebb, 1x1m-es ketrecbe zárnak, amit aztán egy fedett szekérre pakolnak több másikkal együtt. Lassan lejár a bénultség és szabadon mozoghatsz.... a ketrecedben.

Eiki:
Te továbbra is ott vagy a földön fetrengve, míg el nem múlik a bénulás. Ha eddig nem láttad volna, most tűnik fel, hogy elvitték Chan-t és vele együtt az összes idomárt, aki jelen volt a csatában. Ellenséget nem látsz, mindössze a nyomukat, ami a hegy felé vezet.

Moxie pótolhat még, de szerintem ő most egy hosszabb babaszünetre fog menni. Mindenesetre ha lesz némi ideje az oldalra, akkor keressen meg ez ügyben Very Happy

Határidő: Febr 20

by **Chancery** Szer. Feb. 09 2022, 14:44

Aggódva néztem azokat, akik megrémültek vagy inkább elbújtak. Én már ismertem a játék ezen oldalát, olyanokat láttam, amiket ők talán sosem fognak, és ismét a csapat jutott eszembe, a csapat, akik jelen pillanatban talán szervezik a következő boss elleni harcot, vagy talán már gyülekeznek is előtte, ki tudja. Kissé elfintorodtam, összepréseltem a szám a gondolatra. Minél előbb vissza kell térjek oda, nincs mese. Előbb viszont az itteni helyzetet szeretném megoldani, és minél hamarább minél magasabbra hágni a ranglétrán.
Eiki képessége most kifejezetten jól jön, bár nem állom meg, hogy ne kuncogjak a láttukra. Egyszer már volt alkalmam megismerkedni velük, de valahogy most nem láttam jónak arra a helyzetre visszaemlékezni. Tekintetemmel megkerestem ismét Irinát, és örömmel láttam, hogy különösebb gondja nem akadt. Álomkelő, amint az utolsó mob is eltűnt, visszatért a lábamhoz és szorosan összekucorodott, én pedig lehajoltam és a karomba vettem őt. Bébi formában jobban szerettem volna vigyázni rá, amíg vissza nem szerzi nagyobb fejlettségi szintjét.
-Szép volt. Köszönöm.
Mosolygok fel Eikire, és már pont elszánnám rá magam, hogy pipiskedve legalább egy kis puszit nyomjak az ajkaira, mikor minden elsötétül és szinte remeg a föld. A villámok láttán megpendül a szívem és mosolyra húzódik a szám, a tekintetem felcsillan, a lelkem pezsegni kezd. Imádom a villámokat, imádom a viharokat. Álomkelő felmászik a karomon át a vállamra, ő nem osztozik a lelkesedésemben, én viszont boldog kisgyerekként üdvözlöm eleinte a fényeket, amíg meg nem látom a sárkányt.
-Oh jaj, ez még nagy falat lenne nekem. Mit keres az első szinten?
Bújok Eiki háta mögé, önszántamból, de nem kell sok, hogy elérjen engem is azt, ami mindenki mást. Nincs időm gondolni semmire.

Ahogy lassan magamhoz térek, az első, amire gondolok, hogy ez nagyon nem jó irányt vett. Megpróbálnék felkelni, de a testem nem reagál; nem tudom, hogy paralízis miatt-e, vagy pedig a sisak mozdult esetleg félre. Eikit akarom szólítani, de nem jön ki hang a torkomon, mikor viszont meghallok egy másik hangot, úgy érzem a szívem is megáll egy pillanatra. Ajkaim elrebegik a nevet, még ha a hangszálaim nem is reagálnak.
"Shukaku?"
A tekintetem talán felvillan, mikor egy pillanatra meglátom a lánykát, de mielőtt jobban megnézhetném, már el is tűnik. Egy baba tehetetlenségével tűröm, hogy elvigyenek, és bekerüljek a ketrecbe, de az agyam nem hajlandó leállni. Sárkány, kék masni, kék haj, kislány, és elfek...
Mi történt veled, Shu? Hova tűntél el ennyire, és mi ez az egész most? Beszélni akarok veled...
Ahogy lassan magamhoz térek teljesen és már mozogni is tudok, ujjaim a ketrec hideg rácsára kulcsolódnak és térdelő helyzetbe húzom magam, amennyire a terem engedi. Kétségbeesetten nézek körbe, de csak a többi szerencsétlenül járt idomárt látom, petet viszont egyet sem. Újabb pont, hogy ki lehet az, aki ezt műveli velünk. De...
-Jól van. Legalább nekik nem fog bajuk esni...
Térek vissza ülő helyzetbe. Nem tehetek elvégre most mást a várakozáson kívül, de az legalább biztos, hogy ha ő Shukaku, akkor nem fogja bántani a peteket. Minket annál inkább.

by **Moxie** Szer. Feb. 16 2022, 18:05

Jól láthatóan elég nagy az érdeklődés a küldetés iránt, hisz még az eligazításra szolgáló nagysátorba sem lehet beférni, így kialakult némi sorbanállas. Így nem különösebben zavartatva magam elvegyültem a sátor körül kialakult tömegben és jómagam is belevetettem magam az “izgalmas” várakozásba. Közben figyeltem a játékosokat, na megpróbáltam kihallgatni azokat, akik már bejutottak, hátha említenek valamit a távozásukkor, így megspórolva nekem azt az időt, amit várakozással kellene töltenem és helyette kicsit jobban szemügyre vehetném a tábort. De sajnos érdemi infót nem sikerült lefülelnem, így csak szükséges volt az, hogy bejuthassak a sátorba. Ahogy telt az idő egyre inkább kezdtem unni magam és mintha ezt az eseményhorizont is észlelte volna, ugyanis elkezdtek riadót fújni, amit eleinte senki se tudott hova tenni. Viszont az értetlenkedők morajlása mögűl kivehető hangok azt mutatták, hogy egy elég nagy hordányit valami közeledik felénk. Tekintve, hogy az első szinten tartózkodom, nem különösebben váltott ki belőlem bármiféle reakciót a mobok érkezése, hisz egyik sem volt különösebben erősebb az előírtnál. Ahogy a körülmények változtak, úgy változott meg a feladat is. Ugyan eleinte nem nagyon akartam belefolyni a harcba, hisz vagyunk itt elegen, így csak azokkal a mobokkal törődtem, amik épp átcsúsztak a réseken és nagyon muszáj volt megcsípni őket. Viszont idővel, ahogy a csatározás kezdett elhúzódni és kezdtek meglépni a csatatérről az alkalmatlanok vagy épp az alkalmatlanságuk miatt buktak az oldala, szükségessé vált, hogy komolyabban belevessem magam a harcba, hisz nem lett volna jó elbukni a kapott feladatom és újrakezdeni az egészet, ha a védelemre szoruló npc elbukik. Végül szerencsésen véget ér a viaskodás és úgy tűnik sikeresen lerendeztük a hordát. De miért is lett volna vége ennyivel, úgy tűnik a küldetés úgy döntött, hogy felpörgeti magát és ezt a baljós fellegek, amik közül időnként villámok törnek elő. Hirtelen elég zorddá vált a hangulat, amin a megromlott látási viszonyok sem segítenek sokat. Sok robaj, rejtélyes füstgömb, kis hatásszünet után pedig megjelenik egy izzó kék szempárral rendelkező sárkány is. Ezt követően nem igazán volt idő sem a felismerésre, sem pedig bámészkodásra, és arra sem hagyott esélyt, hogy esetleg egérutat nyerjen bárki is az itt maradtak közül, szinte azonnal levett a lábáról mindenkit, amint megmutatta magát és az ezt követő sötétségből levehető volt, hogy ki is ütötte a népet egy jó időre. Legalább is az biztos, hogy számomra kiesett egy kis idő és már csak azt sikerült realizálnom, miközben zavaros fejjel magamhoz térek, hogy a mozgás az nem igazán opció számomra jelenleg. Még mindig be van borulva, de úgy tűnik a sárkány nem kezdett további ámokfutásba, legalább ezt sikerült kivenni abból, amit hallok magam körül, mert a mozdulatlanságnak hála eléggé beszűkült látómezővel rendelkezem. De abból a kevésből, amit látok elég egyértelműen sikerült kivennem, hogy valószínűleg mindenki padlót fogott, ami egy elég kellemetlen helyzet. Viszont az is jól kivehető, hogy a támadóink sem maradtak tétlenek, úgy tűnik elkezdték begyűjteni azt amiért jöttek, pontosítva inkább foglyokat gyűjtenek és olybá tűnik, hogy jómagam is erre a listára kerültem. Szóval, ha még egyelőre rejtély is számomra, hogy miért van szükségük ennyi fogolyra, látszólag random begyűjtve, de mivel sikerült nekem is az egyik kis ketrecben végeznem, így jóeséllyel mindenre fény fog derülni, mikor megérkezünk oda, ahova kell. Időközben kezdett elmúlni a bénulás is, így mikor ez megtörtént valamivel kényelmesebben helyezkedtem el a kis börtönömben. Amíg nem szüksége nem zavartatom magam különösebben, inkább arra igyekszem fókuszálni, hogy kihallgassak valamit az elrablóinktól, hátha van esélyem valamit elcsípni a kocsit kísérőktől, ami érdekes lehet.

by **The Gleam Eyes** Vas. Feb. 20 2022, 23:04

Tsujimoto Eiki

Bár a káosz eluralkodott a területen, igazából nem okozott komolyabb problémát a jelenlévőknek, főleg mivel több magas szintű játékos is jelen volt, köztük természetesen ugye én magam is. A klónjaim természetesen óhatatlanul el-eltűntek elég hamar a harcmezőröl, hisz egyetlen kár betalálása után szétfoszlottak, ennyi ellenfél ellen pedig képtelenség többedmagadra figyelve küzdeni. Ahogy végül azonban az utolsó mobok is elfogytak, kissé merülve nyújtózok egyet jól esően, és már ölelném is át Chan-chant, aki odajött hozzám gratulálni, azonban nekem sajnos nem jutott időm, hasonló csipkelődő bíztatásra, mivel rövidesen elsötétült az ég. Mivel én nem voltam annyira a villámlások nagy imádója, mint Chan-chan, így én nagy eséllyel előbb készültem a legrosszabbra, és már előzőleg beálltam picim elé, mielőtt felbukkant volna a sárkány előttünk. Érzem, ahogy Chan hozzám bújik, és akár tetszik neki, akár nem, de felé kiáltok.
- Ha támadásba kezd, azonnal teleportálj el. Ne kockáztass, ha a harc úgy alakul, én is rövidesen követlek! – szólok oda neki.
Azonban ahogy visszafelé fordulok, pont akkor villant a sárkány szájából a fény, és a következő pillanatban, már minden elsötétült.

Kitudja mennyi idő után, végül nagy nehezen képes lennék kinyitni a szemem, ha nem a földön feküdnék arccal lefelé. Így jobbára csak egyik szememmel „kukucskálva” tudok körbe nézni, miközben folyamatosan próbáltam megmozdulni. Sajnos nem láttam Chant, és hallom, ahogy több személy lépked körülöttünk. Hosszú idő telt el, mire végül ismét megmozdulhattam és mikor körbe néztem, tisztán láthattam. Chan nincs már jelen. Nem tűnt fel, hogy kik tűntek el, őszintén nem is nagyon érdekelt. Kedvesem hiányának dühe, szépen lassan fokozatosan eltorzította az arcomat. Lehívva a menümet, természetesen első dolgom az volt, hogy ellenőrizzem, hogy a lány él-e még, és miután meggyőződtem róla, hogy rendben van, már nyitottam is le a menümet, hogy ellenőrizzem a pozícióját. Bármennyi idő is telt el egy dologban biztos voltam. Nem ússza meg az, aki szórakozni mer az én Chanommal. A térképre kattintva, felnagyítottam a két pontunk közötti részt, és miután felemeltem a Flambergemet a hátamra, és teljes sebességemmel futni kezdek az adott irányba. Legyenek bármennyien az elfek, ha rabokkal együtt kell mozogniuk, akkor kénytelenek lassabban mozogni… és ha utol érem őket, akkor megfizetnek azok, akik bántani merték az én kincsemet. Legyenek elfek, mobok, vagy játékosok, engem nem érdekel!

by **Lizbet** Szomb. Feb. 26 2022, 22:42

Eiki:

A támadás mint mindenkit, téged is kiütött és mire újra ura voltál saját testednek, már csak Chan hűlt helyét találod. Elvitték őt is, ahogyan sokmás embert, persze ez téged nem nagyon érdekel, csak arra az egy személyre koncentrálsz, aki fontos neked. A térképre pillantva pontosan látod, merre is van. Az őt jelző pont folyamatosan mozgásban van, méghozzá egyenesen a hegy felé, nem kis sebességgel, ám az utolérésük nem egészen lehetetlen. Azonnal futásnak eredsz teljes sebességgel, ahogy csak az állóképességed bírja, persze azért alkalmanként meg kell állnod pihenni, hisz a folyamatos futás elég hamar leszívja a kitartásod. amit csak pihenéssel tudsz visszatölteni. Már félúton járhatsz, bent az erdőben követve a kitaposott ösvényt, amikor a lábaid hirtelen beragadnak, te magad pedig majdnem orra buksz. Lenézve láthatod, hogy a lábad a földhöz fagyott, és a hideget is csak most kezded érezni. A közelben bokrok hangos zizegését, ágak roppanását, léptek gyenge dübörgését hallod, egyértelműen jelezve, hogy közelednek feléd. Hamarosan elő is bukkannak a növényzet takarásából. Az első egy mosolygós lány, barna haját oldalt két copfban hordja hatalmas hajgumikkal megfogatva. Szoknyája talán a világ összes össze nem illő, rikító színét tartalmazza. Mellette egy férfi sétál, kinek arcát csuklya fedi és egész testét barna lepel borítja, csak a széles vigyora látod, de azt rendesen.
Tőlük jobbra két tizenéves kislány bukkan elő. Az egyikük haja lila és fakó tekintettel mered rád, míg a másik szőke és majd ki csattan az örömtől.
- Ejnye-bejnye! - billegteti kinyújtott mutatóujját jobbra-balra - Téged nem hívott meg Loki-sama! - többet nem mond, de talán ez épp elég, hogy rájöjj, ők azért vannak itt, hogy ne engedjenek tovább....

Chan, Moxie

Túl sok lehetőségetek nincs abban a szűk ketrecben, amibe kerültetek, még forgolódni sem tudtok rendesen, ráadásul a szekeret húzó állatok hamarosan vágtába csaptak át, és minden egyes bukkanót és gödröt alaposan megéreztek. Micsoda szerencse, hogy fájdalom nincs a világban, ennek ellenére a kényelem hiányát annál jobban. Fogalmatok sincs mennyi idő telik el, mire a szekér megáll és a ponyva felbillen. Újra elfeket pillantotok meg, akik leszednek titeket a kocsiról, majd egy helyre rakodnak titeket. Több rémült Playert is láttok kuporogni a saját ketrecében. Összesen olyan huszan lehettek, talán valamivel kevesebben. A hegy egyik fennsíkján lévő táborban vagytok. Eléggé hideg van, de ez még semmi a téli levegőhöz képest. Körbenézve láthattok több kisebb-nagyobb kő és faépületet, de a tábor közepén, nem messze egy nagyobb kőemelvényen, melyre lépcső vezet fel, árválkodik egy trón. Egy ideig békén hagynak titeket, ám hamarosan kiszednek benneteket a ketrecből és az emelvény elé leásott cölöpökhöz láncolnak titeket. Most már tisztán látjátok, hogy a trónon a korábbi kékhajú kislány ül, két oldalán egy-egy jól felfegyverzett elfel védve.
- Köszönöm kedves idomárok, hogy elfogadtátok a meghívásomat! - kezd bele nagy mosollyal. Szemmel láthatóan mókásnak találja ezt az egészet. - Az én nevem Loki, de régebben máshogy neveztek, amit talán ismerhettek is. - a vidám mosoly átfordul számitóba- Már jó ideje elvesztettem a szolgámat és nélküle elég fárasztóvá vált számomra pár egyszerű feladat- talán most már leesett mindannyiótoknak, hogy mit akarhat elrablótok, vagy mégsem? :O
- Egyikőtök helyetts..... - nem tudja befejezni a mondatát, ugyanis a jobbján álló elf mellkasát átlyukasztja egy kéz, majd hamarosan pixeleire bomlik, a vörös áradatból pedig egy szőke férfiú tűnik elő, hosszú ujjú kék ingben, fehér nadrágban...
- Gyűlölöm az elfeket! - jelenti ki és indulna a másik felé, de a lány elkapja a kezét
- Hálás lennék, ha nem ölnéd halomra a népemet - mire befejezi mondandóját, a szőke férfi csak csettint egyet, a hegyesfülű mob pedig jó messzire repül. A kislány csak sóhajt egyet, végül elengedi a másik karját.
- Mit akarsz Timidus? - kérdi a trónon ülőtől
- Loki, ha kérhetem! - a vidám mosoly újra visszatér az arcára. - Neked mi is a rendes neved Reginald?- a kérdésre a szőke csak sóhajt egyet, mielőtt válaszolna
- Amun-Ra.....

Eiki-t megtámadók:

Eiki-nek kérném a pontozását Very Happy

Határidő: márc 10

by **Chancery** Kedd Márc. 01 2022, 09:58

A megfigyelésen, a türelmen és a várakozáson kívül semmit sem tehettem, és gyűlöltem ezt az érzést. A tekintetem újra és újra végig járt a területen, amit láthattam, keresve akár Shukaku alakját, akár Eikit. A térkép szerint pedig eleinte távolodtam tőle... majd mikor azt láttam, hogy kifejezetten közeledni kezd, egyszerre örültem is neki és elnyomtam egy káromkodást magamban. Eiki erős, de nagyon remélem, hogy nem fog meggondolatlanul viselkedni és ezáltal veszélybe sodorni magát. Annyit azért még én sem érek.
Mikor végre megálltunk, megejtettem egy sóhajt, majd összehúztam magam, mikor a ponyva eltűnt végre és kinyílt a külvilág a számomra. A tekintetem, mikor hozzá szokott a fényhez, kis késéssel mérte fel a területet, és bár tudtam, hogy Eiki nincs velünk, mégis végig futtattam a pillantásom a többi játékoson, hát ha meglátom őt köztük. Irina holléte szintén érdekelt, de mikor megláttam a trónt és azt, aki rajta ült, megdermedtem. Szám kissé elnyílt a döbbenettől pár pillanatig, majd mire észbe kaphattam volna, ujjaim a rácsaim köré fonódtak és arcomat szinte hozzá nyomtam a hideg fémhez. Nem szólaltam meg, Shukaku megelőzött, és szívem megszakadt azért, amit mondott, ám egy szó csak megütötte a fülem, ami szinte villámcsapásként ért.
Valami nem stimmel...
-Szolga...?
Az események felgyorsultak. Az elf halálának láttán ismét eltávolodok a rácsoktól, de mikor felbukkan egy újabb ismerős arc, sikítani támad kedvem, a szívem mégis mintha vérezni kezdene a látványtól. Csak hallgatom őket... és mintha egy kirakós darabjait dobálnák felém, egymás után sorban, hogy kirakhassam őket.
-Ti nem ők vagytok!
Kiáltok végül fel. A ketrecem padlóján térdelek, kezeim a combjaimon pihennek, ökölbe szorítva, ahogy végül elszántan nézek fel a két alakra. Nem törődik az elfekkel, mert nem részei a dolognak.
-Shukaku vagy Timidus sosem hívta volna a másikat a szolgájának. Itt buktatok le!
Érzem a lelkemben a felháborodás lángjait éledni, pillanatok alatt, mintha egyenesen olajat öntöttek volna rá. Elfeledkezem arról, hogy már nem vagyok a front tagja, csak egy első szintű kis kezdő, mert most szívem szerint tényleg nekiugranék ennek a két csalónak. Hogy merészelik felvenni szeretett ismerőseim alakját? Shukaku, lehetett akármilyen, fontos ember volt a számomra, és a szeretet, a kötelék, ami Timidus és közte volt, rendkívül inspirált engem is. Ren és Reginald pedig... mindig is olyanok voltak, akiknek tudtam, hogy soha nem férhetek a közelükbe, hogy talán a mai napig nem tudják, hogy én létezem egyáltalán, és csak csillogó szemekkel néztem őket és tanultam tőlük, ahogy egy rajongó az általa szeretett világsztártól.
Majd a szám mosolyra fordul.
-Ráadásul, miért pont Loki, könyörgöm? Nem elég, hogy meggyalázzátok egyesek szeretteit, de még... eh, mindegy is. -legyintek végül. -Najó. Fejezzétek be, amit elkezdtetek. Mit akartok?

by **Moxie** Hétf. Márc. 07 2022, 10:38

Nem épp a legkényelmesebb helyzetbe sikerült kerülnöm és egyelőre úgy tűnik semmi haszna fülelni, hisz nem túl beszédesek népek ezek. Miután pedig zötyögősebb lett az út, már nem is igazán tudtam figyelni, ha nem ebben a virtuális kalitkában lennék, akkor elszámolhatnék magamnak néhány kék-zöld foltot. Viszont, mivel ez itt nem lehetséges, így csak a szűk ketrecben való rázkódás kellemetlen érzésével kell megbirkóznom. Az egész utazás egy örökkévalóságnak tűnt, viszont mikor végre a kocsi megállt és a ponyva fellibbent, kissé megkönnyebbülve éreztem magam a helyzetem ellenére is. Mikor pedig az elfek lepakoltak a kocsiról, kezdte felütni magát a kíváncsiságom is, bár egyelőre nézelődésen kívül nem sokat tudok tenni. Elég szerszámban felhalmozták a playereket, remélhetőleg nem valamik tömeges kivégzést terveznek. A korlátozott teremnek köszönhetően nem igazán sikerült semmi érdemlegeset kiszúrnom a tábor maga nem tűnt nagy számnak a trónnal sem igazán törődtem, valószínűleg nemsokára ott fog megjelenni valaki és talán magyarázatot ad a dolgok miértjére vagy kiadja a parancsot arra, hogy a továbbiakban mit tegyenek velünk. Viszont amig időm engedte addig inkább a ketrecem vizsgálatával foglalkoztam, hátha véletlenül kapok valami lehetőséget az egérútra. De kis időelteltével úgy tűnt, hogy feleslegesen kerestem a kiutat, hisz kiszedtek az apró börtönömből és a többiekkel együtt a trón elé vezettek, ahol cölöpökhöz láncoltak ki. Ennyit a gyenge ötletemről a szökés kapcsán, most már muszáj lesz kivárnom milyen lapokat is akarnak osztani nekem. A trónon egy kislány foglal helyet, úgy tűnik akkor most ő lesz a helyi ügyelete. Egyelőre lényegtelen ki van kikiáltva vezérnek, csak derüljön ki végre, hogy mi is folyik itt. Már az üdvözlésnél megütötte a fülem valami. Idomárok? Akkor körültem mindenki az lenne, de ha ők kellettek, akkor engem miért szedtek össze és hoztak ide? Bár így, hogy kis kedvencek sehol, így nehéz megmondani, hogy van e más is, aki szintén más kasztot képviselne, viszont egyelőre jobb csendben meghúzni magam és figyelni, egyelőre nem szeretném megtudni, hogy mi a kakukktojások sorsa. Bár a kialakult kis közjátéknak hála, egyelőre még mindig nem derült ki az sem, hogy az idomárokra mi várna, viszont közben elhangzott pár név, amit nem árt megjegyezni és mérlegelni a jelentésüket, bár lehet nincs különösebb jelentőségük, de mivel itt sose lehet tudni, jobb minél több lehetőségre felkészülni.

by **The Gleam Eyes** Szomb. Márc. 12 2022, 22:10

Tsujimoto Eiki

Alig ébredtem fel, már Chant kezdtem el keresni, és mivel nem találtam őt a lehető leglogikusabb módon próbáltam ismét visszaszerezni őt. Természetesen megyek és visszaszerzem őt. A lehető legnagyobb lendülettel, nem épp bíztató arcvonásokkal indultam el, és csak úgy faltam a métereket, épp, hogy csak annyira meg-megállva, hogy visszatöltődjenek az elvesztett CSP pontjaim. Kitartásom az egyetlen oka annak, hogy nem voltam, még elég közel Chanhoz, de nem esek kétségbe. Ha valami bajos dolog történne, azt már tapasztalnám, hisz továbbra is figyelemmel követem a helyzetét és az állapotát is. Végül azonban, mielőtt elérhettem volna őt, társaságom akadt. A hirtelen ledermedő lábaimra, a fronton eltöltött idő bőven elegendő volt arra, hogy ösztönszerűen reagáljak, és a kardommal megtámasztva magamat meggátoljam, hogy elessek. Miután pedig visszalöktem magam szépen elő is bukkantak a környék nagyokosai. Egyáltalán nem hatott meg, hogy gyerekekkel álltam szemben, ugyanolyan hidegen bámultam rájuk, mintha mobok lennének. A kardom lapjával el-eltörve a jeget a lábamon, megforgatom a pengémet, majd feléjük emelem.
- Engem nem érdekelnek a meghívók! A kedvesemért jöttem. Eltűntök, vagy én tűntetlek el titeket! És nem lesz figyelmeztetés!
Évek teltek el a játék megkezdése óta, így pontosan tudom, hogy a jelenlévő legfiatalabb lány is már bőven túl van azon a koron, hogy tudja, hogy ez már nem játék. És én nem is a levegőbe beszéltem. Akár meg akarnak állítani akár nem, én megindulok, és nagy eséllyel az tapasztalhatja meg legelőször, hogy milyen komolyan gondolom a dolgot, aki legelőször próbál az utamba állni, aki, ha nem készül fel rá, annak el kell viselnie a Flambert teljes vendégszeretetét. Az oldal legerősebb frontharcosa is legfeljebb 3-4 ütés számomra, így jobb lenne számukra, ha nem bohóckodnának és lelépnének a picsába. Most nincs hangulatom szórakozni, amit csinálnak amúgy is bűncselekmény /az emberrablás/. És Hinarival ellentétben én nem vagyok elnéző másokkal.

statok:

by **Lizbet** Hétf. Márc. 28 2022, 00:09

Chan, Moxie

Chan, készakarva magadra vonod a figyelmet, ami Moxienak csak jó, hisz amúgy sem nagyon akar kitűnni a "tömegből". Az ismerős kislány először hangosan felkacag, majd villogó szemmel mered rád Chan, de továbbra is mosolyra húzódik a szájacskája.
- Mégis mit tudsz te rólunk Chan?! Csak mert ismertél minket régen, még nem jelent semmit. Mindösszesen azt láttad, amit mutatni akartunk- pillant a mellette lévő szőke férfira, aki válaszra sem méltatja, csak a szemeit forgatja- Szerettem Shu-t annak ellenére, ami volt, de annak már vége. Álom is teljesen máshogy látná a világot, ha levennéd róla a láncait.... jut eszembe, hogy van mostanában? Elvihetném megint repülni...
- Miért érdekelnek ezek egyáltalán? Csak hagyd őket és pk is békén hagynak téged. - kezével körbe mutat rajtatok, a rabságban tartott embereken- Ha mégsem, csak tanítsd őket móresre - fejezi be végül, azután hátat fordítva a lánynak, távozáshoz készül.
- Az emberek veszélyesek, főleg önmagukra, ezért vigyázni kell rájuk, vagy egy részükre.
- Fufufufuu - nevet madárszerűen a férfi- Fura vigyázás ez - megfordul és újra végigtekint rajtatok, rabokon - De nekem aztán mindegy. Csak, hogy tudd Susaya-t egyáltalán nem érdekli a dolog. Hisame-t pedig láttam itt ólálkodni a környéken.... ráadásul engem is hidegen hagy... dolgom van - amint kimondja e szavakat, vad lángok csapnak ki a testéből amik végül egy szép nagy főnix alakját veszik fel. Az újdonsült teremtmény felreppen és sasszerű sikollyal hagyja el a helyszínt.
- Madáragyú.... - mérgelődik a kislány, bár mosolya nem akar lehervadni - Hol is tartottam? Áh..! Melyikőtök akar a személyes szolgám lenni? Na és a többieknek?

Eiki

A jég fogságából könnyen kiszabadítod magad, nem esik nehezedre, majd a jövevényekre figyelsz, akik elmondják, hogy nem vagy meghívva arra a bizonyos partira, amire be akarsz sunnyogni. Szépen elmagyarázod nekik, hogy téged nem igazán érdekel a belépő hiánya, és ha az utadba állnak, akkor kénytelen vagy felaprítani őket.
- Ó jajj! Hát ez sajnálatos Sad

Mi tényleg megpróbáltuk szép szóval - Vág egy pillanatra szomorú arcot az eddig is beszélő lány, de mindössze egy pillanatra, hogy azután újra csillogó mosoly kerüljön a helyére, és már támadnak is, mind a négyen egyszerre, minden irányból. A búskomor kislány és a csuklyás támadási elől ki tudsz térni, hárítani ám a maradék két lány húznak pár vérvörös csíkot a mellkasodon a fene nagy körmükkel
- Végre mi is játszhatunk \o/ - örvendeznek a cuki lányok

Eiki: 100/100 HP, 140/240 páncél
Sebzés: 188, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia, 1 SP kiskörönként.

by **Chancery** Hétf. Márc. 28 2022, 10:27

Szinte éget belülről a méreg. Fogaimat csikorgatva hallgatom ezt az imposztort, mert teljesen biztos vagyok benne, hogy ő nem Timidus, és nem is leszek hajlandó annak szólítani. Lehet, hogy tényleg igazam van és jó a megérzésem, lehet, hogy tévedek és csak a naivitás beszél belőlem, de nem érdekel. Én ismertem Timidust, a céhem tagja volt, szerettem és tiszteltem. Álom említésére viszont elfordítom a fejem. Sose akartam őt láncon tartani, és a macska soha nem adta jelét annak, hogy rabságban érezné magát mellettem. Pont ellenkezőleg... sokszor pont az ő tanácsai fordítottak rajtam a jó irányba. Ő nem csak a petem, nem csak egy harci fegyver, hanem a barátom, és szeretnék törődni vele. Most meg felemlegeti úgy, hogy itt sincs, hogy elszakítottak minket egymástól. Felháborító!
Nem is tudom válaszra méltatni, mert Reginald végül beleszól és lefoglalja az imposztort egy időre, bár gondolom, akkor a főnix is egyfajta csaló lehet. Mikor viszont felveszi valódi alakját és elrepül, nem tehetek róla, a csodálat és a rajongás szemeivel nézem végig, elengedve a ketrec rácsait és hátrább húzódok, térdelve a lábaimra ülve. Csodálatosan szép, mennyei látvány. Ha ő viszont tényleg Reginald, tényleg Ren egykori társa, akkor...
Nem. Ezt egyszerűen képtelen vagyok felfogni. Susaya, Hisame... az összes hajdani pet itt lenne...?
Vajon Álomkelő is? Vezér? Hati? Oh, istenem.
Előre nyújtom a lábaimat, a hátam a hideg rácsokhoz ér, és felsóhajtok. Ha mindez igaz, akkor... akkor őszinte leszek, egy világ fog összedőlni bennem. Felemelt tenyeremre nézek. Talán az egész Állatidomár kaszt egy nagy... kollektív kínzás a petek ellen?
~Hülye vagy, ha bedőlsz ennek~
Leeresztem a kezem. Tudom, hogy nem hallhatom Álomkelő hangját, mert már nem képes emígy kommunikálni velem, és odakint, a szanatóriumban - vagy hol lehettem - is csupán illúzió, hallucináció volt az egész. "Timidus" kérdésére felnézek... és talán ideje lenne kidolgozni egy tervet.
-Ha lehet választani, akkor szerintem tudod, kit mondanék. -hajolok ismét előre, ujjaim a rácsokra fonódnak. -Ha Álomkelő veletek van, és elfogad, akkor most én akarok az ő szolgája lenni, ha már megvan ez a tévképzetetek, hogy ez eddig fordítva volt. Ha nem lehetséges, vagy nem fogad el, akkor Amun-Ra tulajdona szeretnék lenni.
Álomkelő, ha nevet választana, talán a Básztet-et választaná. Egyszer beszélgettünk erről, megkérdezte, kik a macskaistenek, és ez tetszett neki legjobban. Dust... Dust is vajon itt van?

by **The Gleam Eyes** Pént. Ápr. 22 2022, 15:33

Tsujimoto Eiki

A jégcsapda nem tartott ki kifejezetten sokáig, hamar szét tudtam zúzni, mindenféle probléma nélkül. Ők viszont nem úgy tűntek, hogy fenyegetésemet komolyan veszik. Nagy eséllyel a fejem fölött lengedező zöld indikátor nyomán nem igazán vesznek komolyan. Nem mintha, ez bármit is számítana igazából. Engem jelenleg nem igazán érdekelt, hogy a velem szemben álló felek mobok, njk-k, vagy playerek. Én csak vissza akartam kapni Chant. Bár tudtam, hogy nagy eséllyel semmi olyan dolog nem tudná érni, ami igazából számít, de ettől függetlenül nem hiszem, hogy örülne, ha a késlekedésem miatt esetleg más elrabolt társai elhaláloznának.
Az, hogy velem szemben állóak kislánynak tűntek, igazból minden, de nem lényeges dolog. Ha jobban belegondolunk, igazából minden kiskorúnak kinéző személy, már bőőőőven elmúlt azon a koron túl, hogy az esetleges félrelépéseket a helyes útról el lehessen nézni egy enje-benjével. De ha nincs. Könyörgöm, már kilenc éve itt vagyunk, bár van, aki kevesebb ez tény. Mindenesetre a helyzet nem adja meg nekem azt, hogy leálljak velük traccspartizni, mondjuk nem is akarok.
- Mifelénk a meghívás szándék alapján történik, nem elrablás szintjén. – mondom, igazából választ se várva, majd miután a képességemet megpróbálom bekapcsolni, egyszerűen a jobb oldal lévő csajszira támadok, aki elsőként eltalált.
Legszívesebben mindkét jómadarat lecsapnám, de látszólag nem vagyok elég gyors hozzájuk. Akár, hogy is, kicsit kockázatos volt számomra a képességem aktiválása, de minden pillanat számít, így nem teketóriázok. Remélhetőleg leszintezem őket annyira, hogy ne okozzanak túl sok gondot. Akárhogy is, hamar túl kell mennem ezen a csapaton, mert Chan nem igazán várhat a jelen körülmények között.

// Eiki képi próba siker esetén a buffok/debuffok dupla olyan hatásosak rá, a harcos buffra is hat, emiatt 120%-os sebzése van, így 225-öt üt ütésenként, illetve egy támadás a közelebbi lányra //

by **Kayaba Akihiko** Pént. Ápr. 22 2022, 15:33

The member 'The Gleam Eyes' has done the following action : Kockadobás

#1 'Római stílusos 6-os' :
[Küldetés] A Káosz királynője 4766604805_c1598fabbe_s

--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :
[Küldetés] A Káosz királynője 4767250438_224285ea8b_s

by **Lizbet** Vas. Ápr. 24 2022, 16:33

Chan:

A történések mintha küzdenének egy kicsit összezavarni, de makacsan ellenállsz és tartod magad az álláspontodhoz, még akkor is, amikor csodálattál bámultad a távolodó főnixmadarat. A válaszodra a kislány egyenesen rád néz azzal a furcsa mosollyal az arcán és vizslat pár pillanatig.
- Álom is közülünkvaló volt, ő is felébredt, mikor eltűntél, ám az ő láncai csak meglazultak, nem semmisültek meg, mint a mieink. - mérgesen rácsap a szék karfájára - Aztán megjelentél megint és a láncok megszorultak. Vissza kényszerítetted őt abba az alantas formába. Elhagyott minket.... oh, pedig láttad volna milyen fenséges volt abban a formában- mesélte csillogó szemekkel, majd mikor a csillogás megfakul végignéz a rabokon, végül megint rajtad állapodik meg és mosolya szélesebbre nyílik.
- Neked már van társad kedves Chancery, de nem kell aggódnod. Az embereim már keresik őt hogy aztán.... - nem fejezi be, helyette halkan felkuncog- Amun-ra biztosan örülni fog a szolgálataidnak - neveti el magát végül...
- ... és ti többiek? Vagyunk még páran - Felemel kissé a karfán pihenő kezét, mire az emelvény körül különféle emberek kezdenek gyülekezni, kik titeket méregetnek

Eiki

Bár a képességed csődöt mond, sikeresen eltalálod a célpontodat és beviszel neki egy hatalmas sebzést, ami majdnem vörösbe taszítja a HP sávját. Felordít és a csuklyás társa rohan oda segítséget nyújtani neki. Odébb rángatja, de közben a másik két lányka sem tétlenkedik és elég rendesen sárgába taszítják az életedet.
- Ezért megfizetsz!! - kiált rád a csuklyás és megindul irányodba, ám mikor kezét támadáshoz emelné, egy apró, mezítlábas talp nyomódik az arcába olyan erővel, hogy két hatra bukfenc után is egy fa állítja meg. Élet csíkja ugyan csak sárgába zuhant...
- Négyen egy ellen.. ez nem szép dolog! - közöttetek egy nálad jó két fejjel alacsonyabb, kékhajú fiús lányka áll és ujjával a támadóidra mutat egymás után. - Fussatok szépen vissza gazdátokhoz rosszcsontok- mindegyik arcán megjelennek a düh jelei, ám mégsem lépnek semmit
- Menjünk, keressük tovább azt az árulót - szólal meg a copfos és lassan, de biztosan elhátrálnak, majd eltűnek a szemed elől.
- Hogy ezek milyen faragatlanok! -jegyzi meg a lány, majd feléd fordul és kezet nyújt - Hisame vagyok! Mit csinálsz te erre?

Álom:
Időközben Álom is felébred és mivel nem találja a gazdáját elindul abba az irányba ahonnan "érzi" őt, egyenesen a hegy felé, át az erdőn. Fáradtságot nem kímélve halad előre, mígnem fura zajokra, beszédre nem lesz figyelmes. Macska lévén a fák lombjai közt keres menedéket és onnan kíváncsiskodik, majd lesz tanúja egy kisebb harcjelenetnek egy ismerős szőke fiú és sok idegen lány között és aminek egy újabb fél megjelenése vet véget. Bár nem ismeri, mégis ismerősnek találja az illatát...

Eiki: 40/100 HP, 0/240 páncél

Chan: Ha van olyan halott idomár kari, akit ismertél, akkor láthatod a tömegben. Csak halott legyen, ne eltűnt
Álomkelőt mostantól te irányítod

Moxie: tudom min mész most keresztül,, ha szeretnéd folytatni, csak írj nekem

by **Chancery** Hétf. Ápr. 25 2022, 13:42

Kétkedően vonom össze a tekintetem, pedig a lány minden szava mintha késszúrás lenne a szívemben. Úgy tudtam, Álomkelő Aftonnál volt, amíg kint voltam, tehát nem vehetett fel más alakot.
Összeszorítom a számat, de érzem, hogy hiába próbálom, már nem tudok gátat emelni a könnyeimnek. Majd valami... valami mégis megtorpanásra késztet, és felnézek, rendületlenül, a lányra.
-De... nem értem. -még talán előre is lépek egyet. -Te a társad alakját viseled most. Amun-Ra szintén. Akkor ezek szerint, ha igaz, amit mondasz, Álomkelő az én alakomat vette fel. Mi volt abban a fenséges? -tárom szét a kezeimet kérdőn.
Régen megesett, hogy fantáziálásból lerajzoltam Álomkelőt, emberként, vagy végül az ő útmutatására inkább tipikus, japán macskanőként, és az kifejezetten tetszett neki. Hosszú, ébenfekete hajat adtam neki, sárga, szigorú tekintetet, bojtos végű füleket, és legnagyobb büszkeségét, a dús, fekete csíkos farkát. Nyakában díszes, hollót formázó nyaklánc, combig érő fekete ruha. Abban a formájában valóban szívesen találkoztam volna vele, akár most, akár korábban.
Ám amikkel a lány vádol, amiket ráadásul, ha valóban elkövettem, akkor is szándék nélkül, fájnak.
~Nem!
Nem követtem el őket.
Talán csak képzelem, ahogy a kinti létesítmény termeiben is, a macska hangját a fejemben; hisz most ismét Bébiként nem tud velem így kommunikálni, mégis, a saját tudatalattim elővette és használja. Letörlöm a könnyeimet, amik végül kibuktak a szemem sarkából. Nem nézek a többiekre, a tömegre, nem figyelek oda rájuk. Végül lehajtom a fejem és elfordulnék, mikor mégis van egy hajszín, amit elkap a tekintetem. Egy olyan, amit már rég nem láttam, és kerek szemekkel nézek az irányába.
Útra kelünk, megyünk az Őszbe, / vijjogva-sírva, kergetőzve.
Két lankadt szárnyú héjamadár.
Peter felém néz, majd elfordul, de mintha látnék egy apró mosolyt a szája szegletében. A szívem kalapácsként kell kezd verni, akár egy ketrecbe zárt madárka. Ez hogy lehetséges...? Peter már...
Ismét a pódium, a lány felé fordulok, de nem szólalok meg. Kivárok, ahogy próbálom összerakni a kirakós darabjait. Ahhoz viszont, úgy érzem, kell még pár... "pet", akikkel találkozhatnék.

Különös. Ezen kívül felettébb kellemetlen és bosszantó.
Nem kedvelem az olyan küldetéseket, amik elválasztanak Csanszeritől. Főleg ebben a helyzetben, amivel tisztában vagyok, mennyi veszéllyel jár, hisz mind a ketten ismét gyengék vagyunk. Jól emlékszem erre az időszakra, mintha csak visszaforgatták volna az idő kerekét, és nem bánom, hisz ez az élet, ez a rendszer rendje. Kár sopánkodni azon, amit elvesztettünk, inkább munkálkodni kell a következő lépésen. Örömmel láttam, hogy a lány rengeteget változott, mire visszatért, és ahelyett, hogy rinyálna, inkább valóban elindult előre. És bevallom, az egómnak is jól esett, mikor mondogatta, hogy szeretné ismét hallani a hangom, mert hiányzom neki.
A fáról épp a lehetőségeimet mérem fel, miként is tudnék lejutni, mikor megüti a fülem a harc hangjai. Jobb is lenne talán elkerülni a helyet, de hiába, egy macska hallása és képesség nélkül is rendkívüli, más kérdés, hogy ezt a társam nem használhatja ki, én meg nem fogom magamtól megtenni ezt helyette. Mikor viszont megvillan a szőke hajzuhatag, mon dieu, már tudom, kiről van szó. Ezek szerint nem csak én indultam el Csan irányába. Végig lépdelek az ágon, majd lenézek rájuk és hangosan nyávogok, hogy Eiki észrevegyen és leszedjen innen. Legalább valami trambulinra szükségem lenne a leugráshoz, és a karjai meg a mellkasa pont megfelelne.
Hogy mennyire ismerős a lány szaga, még egyelőre nem igazán mozgatja a fantáziám. Ismerős, nem ismerem fel, erről ennyit. Majd bemutatkozik, ha akar, nem fogom erőltetni.

by **Moxie** Szomb. Jún. 18 2022, 01:16

Kissé frusztráló, hogy vajmi kevés lehetőség áll a rendelkezésemre. Többnyire csak megfigyelni és hallgatózni tudok, ami egyelőre nem segít ki túlzottan, hisz egyelőre nem igazán történ semmi különösebb dolog. Ugyan volt olyan, aki kiengedte a hangját és felszólalt, de egyelőre az a beszélgetés sem fut ki semmi hasznos irányába. Egyelőre minden olyan ködös és emiatt elég nehezen állnak össze a kirakós darabjai. Jelenleg olyan érzés ez, mint egy ezer darabból álló puzzle előtt ülni, aminek a darabjai szinte teljesen ugyanazon képet viselik és csupán csak formákra hagyatkozhatsz. Van itt szó halott idomárokról, akiknek öntudatra ébredt kiskedvenceik kezdtek el épp valamit ügyködni. Ami kissé kiegészítette a rendszerről szerzett eddigi tudásom, mert eddig teljesen más infók birtokában voltam azon esetről, hogy mi történik akkor, ha egy idomár életét veszti, viszont a pet-je megmarad. Bár az is lehet, hogy nem ez a rendszer íródott át, hanem valami egészen más áll az egész hátterében. Na meg még nyitott az a kérdés is, hogy egyáltalán számít e az, hogy kiknek a képében jelennek meg vagy ez is csak valamiféle megtévesztés részét képzik. Elégnehéz eldönteni, hogy melyikek azon információk, amik hasznosak is lehetnek később, így egyelőre csak igyekszem mindent megjegyezni és társítani valamihez. Továbbá talán segíthet valamit, ha összeszedem magamban azt, hogy mit is tudok azokról idomárokról, akik már nincsenek köztünk és esélyes, hogy a feltételezett ellenség oldalán megjelenhetnek. Bár ezen a téren elég hiányos a tudásom. Hisz, ha egyikük sem volt célpont, akkor csak azok vannak meg, akiket amúgy is ismert mindenki legalább hallomásból, mert kitűntek a többiek közül. Talán megpróbálhatnék közelebb kerülni ahhoz, aki látszólag többet tud ezen személyekről. Milyen néven is szólította a magát Lokinak nevező? Chan? Mintha ezzel a névvel találkoztam volna már a frontharcosok listáján, bár az is rémlik mintha lett volna vele valami eddig. Igazából a szükségesnél többet nem tudok róla, csak annyira figyelem a front alakulását, hogy tudjam kikre kell jobban figyelni, ha esetleg olyan helyzetbe kerülnék. Nos, mindenesetre nem lesz egyszerű menet ez sem, hisz a fejem fölött vöröslő jelző kissé nehezítő tényező lehet. Akárhogy is nézem, sehogy sem lesz könnyű dolgom. Mindenesetre egyelőre talán jobb lehet megpróbálni egy csapatba kerülni vele, mintsem egyedül megpróbálkozni az ingoványos talajra lépni. Viszont felszólalni azzal a címszóval, hogy ugyanazon személy keze alá akarok kerülni, akit ő választott, kissé egyértelmű és tolakodó lenne. Tehát csak belemegyek a jelenlegi fogva tartónk játékába és reménykedem abban, hogy talán lesz majd esélyem beszélnem vele a későbbiek során. A tekintetem visszavándorol az emelvényen lévő kislányra, kicsit jobban végig mérve, mint korábban, majd vetek néhány pillantást az újonnan érkezőkre, akik épp minket méregetnek.
-Jó magam is hajlandó vagyok felajánlani a szolgálataim. Annak a személynek, aki hajlandó élni ezzel a lehetőséggel.
Szólalok meg barátságos mosollyal az arcomon, teljese magabiztosággal, némi lelkesedést csempészve a hangomban. Nem adom elő sem azt, hogy bármiféle tiszteletet éreznék, sem pedig azt, hogy bármiféle félelem is lakozna bennem. Ha ügyesen játszom ki a lapjaim, akkor a végére ez is csak egy lesz a számtalan küldetés közül, ha fény derülne valami érdekesre, akkor lesz valami említésre méltó is később. Mindenesetre jó volna végre megszabadulni a béklyóimtól és elkezdeni végre megtalálni a válaszokat ennek az egész ügynek a kapcsán.

by **Lizbet** Pént. Jún. 24 2022, 21:17

Chan, (Moxie)

A kislány csak felnevet a felvetésedre, mint aki felettébb élvezi tudatlanságod, vagy inkább informálatlanságod, amiről természetesen nem te tehetsz.
- Ez az alak kényelmes - mutat végig magán bal kezével - és nem utolsó sorban előnyös, ha a városaitokban kell mozgolódnunk. - újfent felnevet, azután egy csettintésével alakot vált egy röpke pillanat alatt. Most ott, ahol a kislány ült, most egy szemrevaló hölgy ül, furcsa fejdísszel, melyből két igen nagy szarv áll ki.
- Had mutatkozzam be újra - a hangja is teljesen más, mint eddig - Loki vagyok... örvendek!!- Lassan a többiek is megjelennek, akik között felismersz egy-két arcot, de egyet biztosan, akiről jól tudod, hogy már nincs az élők sorában.
Úgyfest Loki folytatná a beszélgetést, de felszólal valaki a rabok közül és most ő rá szegeződik a figyelem... A Peter "hasonmás" már el is indult felé...

Moxie, (Chan)

- No lám csak! Vannak köztetek okosabbak is, akik képesek jól felmérni a helyzetet. - Bólint elismerően az emelvényen ülő hölgy, azután feléd lépdel egy kékhajú fiatal fiú és elég ijesztő mosoly húzódik az arcán.
- Nekem ez jó lesz! - közli a trón felé, miután alaposan megvizslatott magának - feltéve, ha komolyan gondolta - ha lehet az ördögi mosoly az arcán még szélesebb mint eddig.
- Mit akarsz Nergal? - kérdi Loki érdeklődve, mire most a fiú nevet fel, hogy aztán megint rád fókuszálhasson.
- Csak próbára teszem - válaszol, de közben le nem veszi rólad a szemét. - Ha azt mondanám, hogy intézd el ezt az szájast.... - mutat a korábban beszélő, szintén rab lányra, Chanra - megtennéd? Igen.... tedd csak meg! Aztán majd elválik, hogy kellesz-e... - felei és azon van, hogy elengedjen, mert ugye meg kell tenned valamit Suspect

Eiki? Álom

A lány, aki most a megmentő szerepében tetszeleg, érdeklődve néz körbe, azután a hegy felé pillant, majd ismét rád és felméri az állapotod.
- Jobb ha nem mész te arra. Te gyenge vagy hozzá! - látszik, hogy nem gúnynak szánja, egyszerűen csak kimondja azt amit gondol. A nyávogásra ő is felfigyel és a hang irányába néz, és egy kis mosoly jelenik meg az arcán. Nemes egyszerűséggel felugrik és leszedi a kisállatot a faágról, majd épphogy huppanva földet ér. Ám leérve nem rakja le, hanem körbe-körbe forgatva, mozgatva, nagyokat csodálkozva megvizsgálja a macskát...
- Nahát... de összementél! - jegyzi meg a felfedezését - Gyere menjünk gyorsan! - válaszra sem várva egy jó nagyot ugorva elindul a korábbi célja felé és ágról-ágra halad elég gyorsan...

by **Chancery** Vas. Júl. 10 2022, 14:04

Szép lassan kezd a számára sok lenni mindaz, ami itt folyik. Bár valahol megnyugszik, ahogy Loki ismét alakot vált, immár nem emlékeztetve rég eltávozott barátnőjére, a frusztráció mégis megmarad, hisz továbbra is bajban van, és egyelőre semmi lehetőséget nem lát a kijutásra azon kívül, hogy sodródik az árral és felajánlja a szolgálatait, még ha eddig nem is akadt gazdája. Milyen különös, hogy annak ellenére, hogy már jelentkezett, még senkinek sem kellett, és ez bizony felébreszt pár olyan szörnyeteget az elméjében, akiket nem kellene, főleg ebben a szituációban.
Már talán száját is nyitná, hogy emlékeztesse a bajkeverőt, gazdára vár, mikor valaki megtöri a különös csendet. Chan rémülten kapja oda a fejét, de csendben kivár, egész addig, amíg a nő meg nem kapja a feladatát. Érzi, ahogy elsápad és a szoba szinte fordul egyet, miképp hátrálni kezd rémülten, amennyire csak tud.
A nő ugyanis piros... és pont egy olyan feladatot kapott, hogy ölje meg őt. Nem szereti, mikor akaratlanul is előítéletek ébrednek benne, de valahogy nem biztos abban, hogy a másik véletlenül pirosodott-e vagy sem.
Fejében a sziszegés erősödik, a kígyók rubinpiros szemei egyre gyorsabb ütemben nőnek, miképp körbefonják a lány elméjét és szorítani kezdik. "Szájas", ráadásul életképtelen. Mit gondol? Első szintről nem fogja tudni ismét felvenni a versenyt, túl nagy fába vágta a fejszéjét. És hát mindaz, amiket azelőtt művelt... nem kellett volna visszatérnie, hisz nem egy ember halála szárad a lelkén, és most pont ők tértek vissza, hogy bosszút álljanak rajta...
Viszont nem akar meghalni. Segélykérőn pillant a nő felé, figyelve annak reakcióját, hogy mit dönt. Megindul felé és megpróbálja megölni? Talán van terve és csak játsszák el, hogy megöli? Vagy inkább próbáljon meg ellenállni és menekülni? Loki felé pillant, kissé elhúzza a száját, ajkait vékonyra préseli.
-A gazdám nem fog ennek örülni. Egyik sem...

Nem igazán szereti, ha megfogják, főleg engedély nélkül. Füleit hátra csapva fújtat, de az egész hangzik inkább apró kis vicces hangnak, mint bármiféle fenyegetésnek. Karmait viszont nem veti be; tudja, mi minden foroghat kockán, ráadásul a szag, így, hogy már szinte eltömi az orrát, arra készteti, hogy végül tűrjön, mintha régi kódokat aktiválna benne. A kijelentésre viszont összébb húzza a szemeit, farkával csap egyet idegesen oldalra, olyan "menj a fenébe a megjegyzéseiddel" stílusban. Azon ámbár csodálkozik, hogy Eikit gyengének titulálja, de vele hezitálás nélkül megindul abba az irányba, ahonnan Csant is érzi. Ez máris érdeklődővé teszi, előre fordítja füleit, testét kicsit összehúzza, és szinte érezni bőrén, bundáján át, ahogy közelednek, amint ő is izgatottabbá válik. Egyre több az ismerős, mégis ismeretlen illat, ráadásul tudni véli, hogy Csan bajban van. Na igen, az a lány amúgy is midnig bajba kerül, ha ő épp nincs a közelében, ez már szinte alapszabály.
Megjegyezné a másiknak, hogy illetlenség nem bemutatkozni, de nem is tudná megtenni már ebben az állapotában, másrészt rájön, hogy tulajdonképpen felesleges. A céljához akar már elérni, más nem érdekli. Persze örült volna, ha a szőke lovag is vele tart, elvégre, az a fickó közel áll Csanhoz, de ha nem, akkor nem, bár hallani véli, hogy talán a figyelmeztetés ellenére követi őket. Nem lenne meglepve, annyi szent.

by **Strea** Vas. Aug. 28 2022, 10:58

Hogy hogyan is végződött ez a kaland? Hát, talán sejtetek valamit, de az is lehet, hogy Lizbet álmotokban megsúgta vagy meg fogja majd, ha szépen kéritek - de legalább mindannyian életben vagytok még.
És ez ebben a játékban elég nagy kincs, nem igaz?

A játékot mesélői inaktivitás miatt lezárom.

Jutalmak:

Alap jutalmak

Moxie: 247 exp, 200 arany (30%-os Ékkő Gyűrű)
Chancery: 242 exp, 230 arany ( +10% Exp Akaito )

Ércek és növények

Moxie:
Növénylátás: Tier 2, 125 -> 145
8 Vastag Tövisgyökér 3 Faeno Ág 2 Vörös Gomba 4 Nihil Levél 3 Óriás Pitypang
Chancery:
Növénylátás: Tier 5, 490 -> 500
9 Magnum Levél 5 Kék Tulipán 2 Jégvirág 4 Havasi Pitypang

Receptek

Moxie: Gyenge Területi Kábító Kristály Recept, Dráma Kristály Recept
Chancery: Savköpő Kristály Recept, Folyosó Kristály Recept

Hallgatózás

Moxie (Hallgatózás 2. szint): ingyen dobhatsz egy tárgy infót, az első kockánál egyet, a többinél kettőt levonva.

Céhbónuszok

A Unity 115 aranyat kap a bankjába, a tagjai összesen 121 expet kapnak:
Simeon, Chancery, Miko, Joey 24 exp, Garrgantis 25 exp.

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] A Káosz királynője

[Küldetés] A Káosz királynője

Re: [Küldetés] A Káosz királynője

Re: [Küldetés] A Káosz királynője

Re: [Küldetés] A Káosz királynője

Re: [Küldetés] A Káosz királynője

Re: [Küldetés] A Káosz királynője

Re: [Küldetés] A Káosz királynője

Re: [Küldetés] A Káosz királynője

Re: [Küldetés] A Káosz királynője

Re: [Küldetés] A Káosz királynője

Re: [Küldetés] A Káosz királynője

Re: [Küldetés] A Káosz királynője

Re: [Küldetés] A Káosz királynője

Re: [Küldetés] A Káosz királynője

Re: [Küldetés] A Káosz királynője

Re: [Küldetés] A Káosz királynője

Re: [Küldetés] A Káosz királynője

Re: [Küldetés] A Káosz királynője

Re: [Küldetés] A Káosz királynője

Re: [Küldetés] A Káosz királynője

Re: [Küldetés] A Káosz királynője

Re: [Küldetés] A Káosz királynője

Re: [Küldetés] A Káosz királynője

Re: [Küldetés] A Káosz királynője

Re: [Küldetés] A Káosz királynője

Re: [Küldetés] A Káosz királynője