[Küldetés] Rejtélyek Háza

by **Kirigaya Suguha** Szomb. Okt. 24 2020, 22:27

Résztvevők: Chakna, Takada

Chakna:
Hosszú, szőke haj, vidám mosoly, csillogó szemek, ismerős páncél. Rögtön megakad rajta a pillantásod, pedig a tömeg hatalmas, ő pedig csuklyát hord. Mire egyáltalán felfogod, hogy az az alak annyira hasonlít Liesére, beleveszik az emberáradatba. Tudod, hogy ő már nincs közöttetek. Biztosan tudod? Nem dobban hatalmasat mégis a szíved és önti el a remény? Ahogy közelebb lépsz a falhoz, ami mellett megpillantottad, egy cetlit találsz, rajta egy elmosódó, zavaros üzenettel. Úgy rémlik, ő is azt olvasta.

Takada:
Békésen horgászgatsz, mikor valami a pecádra akad. Nem, nem egy hal vagy egy bakancs, ahogy megszokhattad, sokkal inkább egy jól bezárt csomag. Elbíbelődsz vele egy darabig, míg kinyitod először a külső, kulcsra zárt bilincset - ami azért meg van már lazulva, talán az idő már kárt tett benne -, majd az alatta található dobozt lefejtve kibogozod a csomót és végül az alól előbukkanó borítékot is kinyitod, amiből egy gyűrött és félbe tépett papiros kerül elő. Habár a víztől szétfolytak rajta a betűk, azért ha összeilleszted, még jól olvasható. Talán nem is gondolkodsz el rajta, hogy Aincradban nincs elmosódás - csak pixel van vagy ép és teljes tárgy. Valószínűleg nem jut az eszedbe, hiszen egyébként sem értesz annyira a játékokhoz, te egy másik generáció vagy. Ám ha mégis, nem túl gyanús, hogy épp így és épp itt került az utadba? Valaki csak nem el akarta rejteni? És ha igen, akkor miért?

A papír szövege mindkettőtök számára ugyanaz:

Levél tartalma:

Feladat: Reagáljátok le a helyzetet.
Határidő: 10.31.

by **Takada Hiroshi** Vas. Okt. 25 2020, 12:35

A mólon üldögélve sóvárogva nézi az öreg a vizet ~Jó lenne egy magochit fogni, kicsit gyakorolni kellene a főzést.~ A bot remegéséből érezte, hogy akadt valami. De nem hal, mert nem tanúsít ellenállást, viszont súlya van. Amint kiemelte csodálkozva nézi
Első gondolata, hogy palackpostáról már hallott, de dobozpostáról még nem. Nem is tűnik logikusnak, hiszen a szimpla fa nem vízálló, ha meg bekenik kátránnyal… na, hát szóval elég ostobaságnak tűnik. Nem beszélve arról, hogy akkor miért zárta le, az aki írta? Ebből arra következtet, hogy aki írta, az nem akarta, hogy elolvassa valaki, de akkor egyszerűbb lenne simán a tűzbe dobni, és megsemmisíteni. Mert ez az eltüntetésnek egy igen körülményes módja. Ha meg nem akarta megsemmisíteni, mert esetleg később kelhet, akkor meg az elrejtésnek végképp egy ritka ostoba módja, mert hogy akarta újra megtalálni? Még ha meg is jegyzi a partot, ahonnan a vízbe dobta a dobozt, hogy szedné ki? Végig „gereblyézi” a tengerfeneket?

Végül arra jutott, hogy talán közelebb jut a megértéshez, ha kinyitja, és megnézi mi van benne. Kulcs híján a nyúzókésével kezdi el lefeszegetni a zárat, mely hossza kínlódást követően enged is. A csomóval és a zsinórral nem bíbelődik, azt laza egyszerűséggel levágja ~visszazárni úgy sem akarom, meg nem is tudnám~ gondolta.
A holmi egy félbetépett lapot rejt, melyen valaha talán írás lehetett, de a víz teljesen olvashatatlanná tette. Legalábbis Takada nem tudja kibetűzni, a teljes üzenetet. Némiképp csalódottan nyitja le az inventoryját és helyezi bele a tárgyakat //dobozt és a papírt//, kicsit tudat alatt. Mert igazából nem gondolja, hogy el kéne dobnia. Egyszerűen csak ösztönösen a gyűjtögető énjére hallgatva teszi el a „fogást”. Majd nagyot lendítve visszadobja a csalit a vízbe, mivel még nem fogta meg a vacsorához valót, és nem gondolja, hogy nagyon sietnie kellene abba a bizonyos fogadóba. Sőt még igazán abban sem biztos, hogy egyáltalán oda kellene-e mennie. Olyan fura érzése volt. És ezt a Pajkos Pónit is mintha már hallotta volna valahol.

Miután megfogta a vacsorának valót, és otthon szépen, annak rendje és módja szerint oda is égette, arra gondolt mit veszíthet ~Legalább vacsorázom egyet.~
Így útnak indult a 11. szintre, hogy benézzen abba a bizonyos fogadóba.

A fogadóba érve, először alaposan körülnézett. Rendelt egy ételt és szép komótosan elfogyasztotta. Közben figyelte a körülötte mozgó népséget. Már ha egyáltalán van körülötte bárki is és nem egyedül eszik az üres tavernában.
Jóllakottan az élet szép, és az embernek nincs mit vesztenie, így hát odaballag a csaposhoz és csak úgy mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog, megszólítja;
– Szép estét! Tudta azt, hogy az "Éjféli harangszó borítja ránk az óvó fátylat"?

by **Chakna** Hétf. Okt. 26 2020, 13:04

Elgondolkodva sétáltam Tafft utcáin. Miért pont itt? Nme tudom. Talán vonzott éppen a város veszélyes hangulata, és szinte könyörögtem, hogy valami történjen. A céhostrom óta nyugodtnak voltak mondhatók a nappok, és... hiányzott valami izgalom.
Aztán a szemem sarkába villant egy ismerős szőke hajzuhatag. Döbbenten kaptam fel a fejem, de már csak a szintén ismerős szeleburdi, mosolygós tekintetet láttam. Viszont még mindig nem láttam tisztán az arcot... Az nem lehet, ugye? Hogy ennyi idő után előkerüljön valahonnan?
Mindenesetre... Biztosnak kellett lennem.. Egy ilyen találkozás után egyszerűen Nem mehettem el anélkül, hogy biztosan tudnám, hogy nem ő az.
Gondolkodás nélkül lépek utána, a falról csak lekapva a cetlit, és elindulva a tömegben, hogy megtaláljam azt a csuklyát.
Percekig bolyongok, benézve minden kis sikátorba, hátha oda tűnt el a szőkeség... De hiába. Eltűnt.
Végül kissé kimerülve az egyik eldugottam sikátorban a falnak dölve lecsúszom ülő helyzetbe. Mi történhetett? Hova tűnt el az a lány?
A zsebembe dugva a kezem, ráakadok a falról letépett cetlire. Végre elolvasom, de nem sok információt találok rajta. Titoktartás... megnyitott... De mi?
De ha ezt a cetlit nézte meg ott a falnál... Akkor lehet oda ment, ahova az írás vezet.
Szóval én is felkerekedtem, és némi séta után (ami alatt lenyugtattam magam, sulykolva, hogy szinte biztos, hogy nem Liese volt) beültem a fogadóba.
Egy jó ideig a jártasságaimat is használva felmértem a helyet. Mennyien vannak itt, kik jönnek-mennek, történik-e valami a "színfalak" mögött?
Hátha ötben az aláírást is sikerül megfejtenem.
Ha kellőképpen megnyugtató volt, amit találtam, akkor léptem a pulthoz.
- Azt mondták, hogy itt Éjféli harangszó borítja ránk az óvó fátylat. Ezek szerint elég biztonságos hely, hogy itt meghúzzam magam néhány napra, ugye? - szóltam a csaposhoz, ha odalépett.

by **Kirigaya Suguha** Hétf. Okt. 26 2020, 15:47

Egymástól független időpontban érkeztek, így nem találkoztok. Semmi gyanúsat nem tapasztalhattok a kocsmában - ez csak egy teljesen átlagos fogadó. Az emberek jönnek-mennek, iszogatnak, ebédelnek. A koszt se nagyon rossz, a sör pedig különösen világraszóló. Már persze aincradi viszonylatban. Az ott megforduló emberek is épp csak annyira gyanúsak, mint egy tafti fogadóban az elvárható. Különcök, sokfélék, rengetegen csuklyásak és többen vörös indikátorral - azonban egyikük sem figyel fel rátok.
Amikor bemondjátok a jelszót, a csapos gépiesen elétek tesz egy korsó sört. Először talán fel sem tűnik az alátétre firkantott rövid üzenet: "Sétálj fel a pult bal oldalán található lépcsőn az első emeleti folyosóra, majd a legutolsó szobába nyiss be. Ne aggódj, védett területen vagy! Az ital a ház ajándéka."

A folyosón se tapasztalhattok semmi különöset vagy szokatlant. Észlelésetek összezavarodhat a rengeteg embertől körülöttetek, aktív hallgatózással pedig "különös" hangokra lehettek figyelmesek, bár talán annyira hallgatózni sem szükséges, hogy kitaláljátok, mi folyik egy-egy szobában a sötétítőfüggönyök takarásában. Ez már csak ilyen, ha az ember Taft város fogadóiban jár-kel. Suspect

Végül megérkeztek a számotokra kijelölt szobába, de az jól láthatóan üres.

Határidő: 11.02.

by **Takada Hiroshi** Hétf. Okt. 26 2020, 17:02

Az öreg elveszi az italt és visszasétál az asztalához. Az asztalnál elgondolkodik azon volt-e ennél egyszerűbb küldetése valaha. Végül is az ingyen ital is egy fajta jutalom, ha nem is nagy értékű, ~a feladattal mindenesetre egyensúlyban van,~ töprengett, majd az „inkább pocsékba, mint kárba” elvet követve szépen megissza az italt. Elégedetten sóhajt és rakja le a korsót, de nem pontosan az alátétre, így amikor odanéz, hogy miért billeg a korsó, akkor veszi észre a szöveget.

A lépcsőn fel, folyosón végi, közben a ha hallgatózás nélkül is halja azokat a bizonyos hangokat felvonja a szemöldökét, de nem kommentálja. A szobához érve, mivel nem gondolja, hogy a szoba az ővé, hanem inkább arra tippel, hogy valakivel kellene ott találkozzon így először bekopog.
Miután nem érkezik rá válasz, benyit a szobába;
– Elnézést!
A szoba azonban üres volt. Nem várt ott rá senki. Kicsit tétovázott, hogy belépjen-e, de végül a belépés mellett döntött. A hely kissé rendezettlenek tűnt, ami az öregnél kiváltotta a pedantéria reflexet. Az ágyhoz sétált és felrázta, elrendezte a párnákat kisimította az ágytakarót szép feszesre. Majd letérdelt a könyvekhez és azokat nézegette. Kézbe vette bele lapozott, majd szép rendben visszatette a helyükre. Nem talált köztük olyat ami érdekelné, így a szobának szentelte a figyelmét. Egyszerű semmi kirívó. Az a típusú szoba amit elvár az ember attól a helyiségtől, ahova lepihenni tér, majd reggel tovább is áll. A szemlélődés végeztével már csak azon töprengett ~Miért is vagyok én most itt?~
De úgy tűnik a kérdésre adandó válasz egyelőre várat magára, mert az ég adta világon nem történik semmi.

by **Chakna** Vas. Nov. 01 2020, 20:04

Nem nyugtatott meg teljesen, hiszen lehet olyasmi, amit nem vettem észre, de mindenesetre bíztató volt, hogy miden úgy ment, ahogy egy fogadóban mennie kell. Mármint… egy Tafti fogadóban. És pont ez az, ami miatt annyira nem tudtam megnyugodni. Mert voltak veszélyesnek mondható dolgok, és emberek… De egyik sem volt olyan kirívó, hogy nagyobb figyelmet legyen indokolt szentelni neki.
Azért nem féltem, és hajlandó voltam vállalni a kockázatot, hiszen Lieseről volt szó.
Az elém tett sörre nézve sejtem, hogy valaminek lennie kell, így visszaülve a helyemre alaposan megnézem a korsót, ha nem is túl feltűnően, így megtalálom a cetlit.
Pár percet az olvasása után azért eltöltök azzal, hogy kiiszom a korsó tartalmát. Nem vagyok oda a sörért. De már csak a látszat kedvéért sem hagyom ott. Úgy sem olyan nagy mennyiségű alkohol, hogy befolyásoljon bármit. És ingyen is van.
Ha megittam, szépen komótosan felsétáltam a megjelölt lépcsőn, továbbra is aktív jártasságokkal.
Amikre nagyjából addig koncentráltam erősen, ameddig az első szobából meg nem hallottam a félreérthetetlen hangokat... Azért ehhez még kicsit korán van, nem? Vagy errefelé ennyire mindegy, mikor, és hol? Szóval, ezután inkább csak azt figyeltem, valami kirívót jeleznek-e a jártasságok.
A szobába lépve már nem lep meg, hogy senki nincs benne. Azért óvatosan lépek be, és mérem fel, hogy mit lehet ebben a szobában találni.
Üzenetet, nyomot, feladatot… bármit, ami a következő lépéshez vezet.
Közben leültem az ágyra, végiggondolni mit is lehetne tenni. Elvégre… Leginkább Lieset… vagyis a hozzá hasonlító lányt szerettem volna megtalálni, de őt a fogadóban nem láttam sehol.

by **Kirigaya Suguha** Vas. Nov. 01 2020, 20:38

Az idő szép lassan múlik, Takada rendet rak, Chakna nézelődik, aztán már ez is unalmassá válik. Szép lassan elnehezül a pillátok, ami nem meglepő, hisz régóta várakoztok már. Továbbra sem történik semmi, mígnem leküzdhetetlen álmosság lesz rajtatok úrrá. Talán az ágyra dőltök, talán máshová, akárhogy is, rövidesen elalszotok. Lehet, hogy nem kellett volna meginni azt az ingyen italt, igaz?

Amikor magatokhoz tértek, először a csontig hatoló, jeges hideget érzitek meg a bőrötökön. Kinyitjátok a szemeteket, de hiába, a sötétség áthatolhatatlan. Ha megmozdultok, karotokon és lábatokon lánc csörög, de hosszú, így képesek vagytok mozogni vele. Nagyon nyújtózkodni - és felállni - azonban nem tudtok, ugyanis hideg fém állja utatokat. Kitapogathatjátok, hogy bizony egy másfél méter szer másfél méteres kalitkában vagytok. A zárat is megtalálhatjátok rajta bal oldalt középtájt, de kulcs - természetesen - nincs benne.

Alig öt perccel az ébredésetek után aztán üzenetet kaptok:

"Üdvözöllek téged a Blackriver kúriában, Aincrad legizgalmasabb szabadulós játékában! Tedd próbára ügyességedet és kitartásodat és juss ki elsőként, hogy megszerezd a kivételes jutalmat! Ne feledd, a résztvevőket titoktartás kötelezi!

A Játékmester"

Éppen csak annyi időtök van rá, hogy elolvassátok, aztán a ketrec hirtelen megindul és egy jeges vizű medencébe zuhan, amiben teljesen elmerültök.

Mellékinformációk: Teleportkristály nem működik, térkép letiltva, helyzetjelző blokkolva, a ketrec és a láncok immortal objeckt tárgyak és üzenetet sem tudtok küldeni.

Határidő: 11.08.

by **Takada Hiroshi** Hétf. Nov. 02 2020, 19:44

Miután magához tér és konstatálja a sötétet, az első ami eszébe jut, hogy megpróbálkozzon a látás jártasság bekapcsolásával. Bár alapból tart tőle, hogy ez nem fog beválni, mert akinek az a célja, hogy megakadályozza, hogy a látását használja, az nyilván gondolt erre is. De azért mivel veszteni valója nincs hát megpróbálkozik vele.

Majd támad egy igen naiv ötlete, és a csuklóján és a bokáján lévő bilincseket tapogatja végig, ~Talán csak egy egyszerű retesz zárja le~.

A második szintén naiv ötlet, de azért megpróbálkozik vele, hogy végig nézi a zsebeit, sőt még az inventoryját is lenyitja, hátha ott találja a kulcsot, akár a bilincshez akár a rács ajtajához. Majd megpróbálja kitapintani, hogy talán kívülről tették a zárba (feltételezve, hogy kifér a keze a rácson) a cella kulcsát. Ha ez nem vezet sikerre, akkor szépen akkurátusan áttapogatja a celláját. A padlót végig simítja, a rácsokon végig húzza a kezét, valamint a cella tetejét is áttapogatja. Ha ezek közül egyike sem hoz eredményt, akkor végső mentsvár ként megvizsgálja a cellaajtó sarokpántjait (ha ez lehetséges), hogy hátha leakasztható az ajtó róluk.

Nagyjából itt fogy el az öt perc szóval, ha eddig nem tudott kijutni, akkor már biztos, hogy nem is fog. Ezért a következő fél pecében (nagyjából ennyi idő az, amit egy átlagember kibírt eszméletvesztés nélkül) a cella környékét, amennyire csak tud kinyúlva, végig tapogatja, hogy talál-e esetleg egy szelepet, csapot netán dugót, amit használva megszabadulhat a víztől. Ha ez sem hozott eredményt, akkor már nincs más hátra, mint hogy szép csendesen megfullad. Ezen a ponton túl a szervezőknek már aligha kell aggódnia a titoktartás miatt.

by **Chakna** Hétf. Nov. 02 2020, 20:38

Fogalmam sincs mi történt, vagy hogyan. Határozottan nem tűnt bölcs ötletnek, mégis eldőltem gondolkodás közben, és hiába küzdöttem az álom ellen. Lieset láttam álmomban, nevetni, bolgodogan, szerelmesen...
Arra ébredek, hogy fázom. Nagyon fázom. Az álom mámorában először úgy tűnik a magánytól... hogy nincs kivel megosztanom a nehéz, és a boldog pillanatokat.
Aztán csak magamhoz térek annyira, hogy észrevegyem: Iszonyatosan, hosszútávon sebződéssel fenyegetően fázom. A láncokat, és a sötétséget észlelve... azonnal bekapcsolom minden jártasságom.
- Liese... - kiáltom elsávadva, a következő percekben sokszorosan átkozva magam az óvatlanságomért. Taft. Pont ezért kellett volna sokkal óvatosabbnak lennem. Mert ez Taft!
Az egyik legfontosabb információ, hogy működnek-e a jártasságok. Aztán sorban ellenőrzöm a fontos funkciókat: inventory, amiből egy melegebb kabátot kattintok magamra, térkép, üzenetküldés... Fojtottan káromkodom, szembesülve vele, hogy nem használható egyik sem.
A következő három perc megy el arra, hogy a mozgásteremet, és a ketrec környezetés feltérképezzem.
Annyira sem nagy a ketrec, hogy fekve teljesen elférjek benne, csak átlóban... Megkeresem a láncokhoz tartozó, és a ketrec zárát is kitapogatom... Bár nem sok reményt fűzök hozzá, hogy netalán maguktól nyíljanak, de mindenképpen meg kell próbálnom. Nem múlhat ezen, hogy kijussak, és segítsek Liesenek, a szintén idekerült.
Irritáltan bámulok a felugró ablakra. Egy játék. Persze hogy egy játék. Ahogy a ketrec zuhanni kezd, megpróbálok a rácson kinyúlva megkapaszkodni, esély nélkül a sikerre. Amint a sokk kicsit alábbhagyott a vízbe zuhanva, az egyetlen eddig nem relevánsnak tűnő irányba keresek kiutat: a ketrec alján. Ha eddig nem találtam olyan részt, ahol kojuthatok, akkor annak a ketrec alján kell lennie. Egy kallantyúnak kívül, egy egyszerű kilincsnek, egy nagyobb résnek... bárminek.

by **Kirigaya Suguha** Hétf. Nov. 02 2020, 21:33

A Játékmester elégedetten elmosolyodik, bólint.
- Régóta nem volt dolgom ilyen gyakorlatias játékosokkal...

A látás jártasság sem segít sokat. Egy üres teremben vagytok, egyedül az alattatok elterülő medencével és a ketrecetekkel, ami a levegőben lóg egy láncon. A karotokon végigfutó bilincs szintén ahhoz a lánchoz kapcsolódik, ahová a ketrecé is, a kettő együtt mozog és egyetlen pontból fut alá a plafonról. A szobából egy egyszerű, hétköznapi faajtó vezet ki.
Észlelés, nyomkövetés, hallgatózás jártasság nem jelez semmit.

Sajnos a ketrec és a láncok semmilyen ponton nem támadhatóak, nem engednek azok olyan könnyen, láthatóan ügyes kovácsember munkái. Volt azonban itt más jó ötlet is...
Viszonylag hamar eljuttok mind a ketten addig a pontig, hogy lenyissátok a menütöket. Az azonban tökéletesen üres. Se egy pulcsitok, se egy kristályotok, se egy felszerelésetek. Bizony, még Artemis is eltűnt. Pánikotokat talán az az egy csillapíthatja, hogy kis kutakodás után találhattok végül mégis két valamit odabent: egy teljesen átlagos, fémből készült és egy bronz, formásra kovácsolt kulcsot.
Amikor rájuk nyomtok, hogy kivegyétek, egy figyelmeztetés ugrik fel előttetek.
"Trükkös kulcs: Egyszer dughatod a zárba, mielőtt eltűnik.
Sajnos ezt már csak a vízben próbálhatjátok ki...

Mindeközben újabb üzenetetek érkezik:

Ügyes vagy! Vajon véletlen jöttél rá a megoldásra, vagy a szobában elrejtett nyomra emlékeztél vissza?
"És ne feledjétek; Gyakran láncba verve élünk, És soha még csak rá sem jövünk, hogy a kulcs nálunk volt."

A Játékmester

Határidő: 11.09.

by **Takada Hiroshi** Kedd Nov. 03 2020, 19:48

Az öreg amint a látás jártassággal sikeresen feltérképezheti a környezetét, legalábbis részben, a szoba hőmérsékletéből és abból, hogy a medence vize felett nincs páragomoly, azonnal levonja a logikus következtetést, hogy a medence vize igen fagyos lehet. A faajtó létezését elkönyveli, de egyelőre ezzel az infóval nem sokra megy, így tovább lép a következő fázisra, majd egykedvűn veszi tudomásul, hogy az inventoryja kong az ürességtől. Nem örül neki, de nem először fordul vele elő, hogy kifosztják, így már nem nagyon idegeskedik rajta. Igaz megfordul a fejében a gondolat, hogy ~Legalább egy átvételi elismervényt adhattak volna…~ de belátja, hogy az eddigiek alapján nem sok jószándékot feltételezhet a szervezőtől. Aki nyilván valóan valahonnan figyel, mert az üzenet nem tűnik „előre felvetnek”.
Azért, amikor a két kulcsot megtalálja, egy laza sóhajt elereszt, ~Legalább ez bejött…~. Mikor kiveszi őket kis fintorral az arcán veszi tudomásul, hogy mindkettő egyszer használatos. Alaposan szemügyre veszi és még a tapintásával is megvizsgálja, főleg a toll formáját és mintáját, mivel az nagyban befolyásolja, hogy milyen zárba illeszthető. Azonkívül az anyagának is figyelmet szentel, mert elképzelhető, hogy a zár is ugyan abból a fémből készült, mint a hozzá tartozó kulcs.
Ha van még ideje arra, hogy a ketrec zárjának anyagát is megvizsgálja akkor azt is megteszi, sőt a bilincseknek az anyagát is szintén megpróbálja kideríteni.

Amint a ketrec megindul lefelé, nagy levegőt vesz, és minden izmát, amit csak tud, megfeszít felkészülve ezzel a hidegsokkra, amit a vízbe érés kor kell majd elszenvednie. Tudja milyen kellemetlen lenne, ha a nagy levegő, amit beszív annak érdekében, hogy a víz alatt tovább bírja, az ernyedt izmok összerándulása miatt, amit a hidegvíz okoz, kiszalad a tüdejéből.
A vízbe esést követően, két lehetőség van; ha sikerült bármi bármilyen egyértelmű következtetést levonni a kulcsok tollairól, vagy anyagáról és a hozzátartozó zárakról akkor az szerint próbálja (pl.: bronz a bronzhoz vagy C alakú toll a C alakú zárhoz). Amennyiben ilyen irányú információval nem rendelkezik, úgy a következő stratégiát alkalmazza; az elsődleges fontosságú a cella ajtó, mivel, ha a láncoktól nem is tud megszabadulni, de a ketrecből kijut úgy levegőhöz juthat. Míg, ha a bilincstől ugyan meg is szabadul, de bent marad a ketrecben, úgy akkor már szervezhetik is a temetését. Tehát a cellát próbálja nyitni először. Első próbának a nem bronz kulccsal próbálkozik, lévén feltételezése szerint a bronz anyagú és finomabban megmunkált kulcs inkább a bilincsekhez illik. Amennyiben a sima fém kulcs nem nyitná a cellát értelemszerűen a másik, azaz a bronz kulccsal is próbálkozik. Amint a cella kinyílt (ha kinyílt) rögtön elhagyja és megpróbál a felszínre jutni. Ha az elsőpróbára sikerült kinyitni a rácsot, akkor miután kijutott a másik megmaradt kulccsal a bilincstől is igyekszik megszabadulni. Amint lehet és képes rá elhagyja a medencét.

by **Chakna** Hétf. Nov. 09 2020, 19:56

Ácsi ácsi ácsi. Hova tüntették az inventorym tartalmát? Az egy dolog, hogy megfagyok, de az inventorym nélkül védtelen vagyok!
Vagyis... nem egészen védtelen. Próbaképpen kivettem a fa íjat az inventorymba. Ha nem tűnt el pár másodpercen belül, akkor működőképes a gondolatom.
De a többjt majd ha kijutottam a ketrecből, és a bilincsből.
Ugyanis úgy fest a kezemben volt a kulcs ehhez.Csak kerüljön a kezem közé, aki ezt kitalálta... Tényleg játéknak nézik más emberek életét?
Mindenesetre nem akartam fejjel rohanni a falnak, így nem siettem a kulcsokat próbálgatni,
Túl nyugodtan és álltam viszont úgy tűnik neki a dolognak, hogy felmérjem, mire számítsak kilépve, mert a ketrec bezuhant az alattam lévő medencébe.
Gyerünk, itt vannak a kulcsok a kezemben, nem eshetek kétségbe. Amúgy is, messze nincs olyan hideg ez a víz, mint amikor Ozirisszal gyöngykagylóra vadásztunk.
Látásom rásegítésével innentől minél hamarabb igyekeztem felmérni, hogy melyik zárat melyik zár fogja nyitni. Az anyag, szín, forma, jelzés... bármi alapján, ami elárulhatta, melyik kulcs hova tartozik.
A zavaró üzenetet olvasás nélkül bezártam. Nem érek most rá. Akár mi legyen is benne.
Nem számítottam arra, hogy biztosra mehetek, így végül az egyszerűbbnek tűnő zárba illesztettem a vaskulcsot, és remélhetőleg sikerrel jártam, és ki tudtam nyitni mindkét zárat.
Ha nem éreztem rosszul, melyik kulcsot kell használnom a zárakhoz, akkor a legrövidebb úton a torkomból felszálló levegőbuborékok nyomában felúsztam a medence felszínére, és kimásztam mellé.
Ideje volt lecserélni a vizes ruhát... pontosabban felszerelkezni, ha nem tűnt el automatikusan ami az inventorymba került. Toáz sazerszámíj, topáz sisak, arany mellvért, Könnyű Selyemköpeny, rugalmas cipő, holdfényrúna és két káosz gyűrű. Többet nem tehettem. Ezeket magamra öltve léptem csak az ajtóhoz, remélve, hogy ehhez nem kell a medence aljáról előkerítenem a kulcsot.

by **Kirigaya Suguha** Szer. Nov. 11 2020, 13:16

Alig pár pillanattal a vízbe érkezésetek után jelenik meg az ikon a szemetek sarkában. Elsőre talán fel sem tűnik, de az bizony egy fagyás ikon. Testetek is vacog, ez nem is kérdés, a következő pillanatban pedig minimális - talán észre sem veszitek - Hp vonódik le az életcsíkotokból.

A kulcsok sajnos trükkösek. Semmilyen egyezést nem mutatnak a zárakkal, sem méretükben, sem anyagukban, sem bármilyen jelzés által. Nem marad más hátra, mint kipróbálni, nemde?

Takada szerencsével jár, az első kulcs, amit bepróbál a rács zárjába nyitja azt. A második kulcsot azonban hiába próbálja a lábán lévő bilincsekbe, nem működik és eltűnik.

Chakna sajnos nem járt sikerrel. Az első kulcs eltűnt a kezéből, miután megpróbálta, a zár pedig továbbra is zárva maradt. Kizárásos alapon a másik a megoldás, igaz?

Az idő rohamosan telik, a mozdulataitok pedig meg vannak számlálva. Takada kimászik a ketrecből, Chaknának még mindig nem sikerül. Takada feljön a felszínre és tud lélegezni, Chakna feje mellett újabb ikon jelenik meg; fulladás. Nagy kár, hogy nem raktál búvárkodásra pontot, igaz? Közben a fagyást jelző ikon is újra felvillan, további életponttól szabadítva meg titeket.
Takada lábán továbbra is ott csörög a lánc, de legalább az - egyébként tökéletesen üres - szobában körbe tud sétálni és még az ajtót is ki tudja nyitni körbenézni. Azon túl egy sötét folyosót talál, puha mintás szőnyeggel a talpa alatt és lambériával végig a falakon. Nagyon messzire azonban nem tud menni, mert a lánca éppen csak a küszöbig engedi.

Valamit kezdeni kellene a lánccal, igaz?

A céhbank elérhető.

Sebzések:
Fagyás: - 1 Hp
Fagyás: - 2 Hp
Chakna fullad: - 1 Hp

Chana: 151/155 Hp
Takada: 52/55 Hp

by **Takada Hiroshi** Szer. Nov. 11 2020, 21:13

Serényen de nem kapkodva nyitja ki a cellarácsot. Egy határozott mozdulattal löki el magát a felszín felé, miközben folyamatosan fújja ki az orrán át a levegőt. Amint fel ér friss levegővel szívja tele tüdejét.
Miután kikecmereg a vízből, megpróbálja kinyitni a bilincset, és megrökönyödve konstatálja, hogy nem sikerült. Viszont ezen azonnal eltöpreng, mert ezek szerint az első feltételezése téves volt.
~Két kulcs, két zár! Ez csak egyet jelenthet a kettőből az egyik csak megtévesztés volt. Viszont akkor az is logikus, hogy a bilincs kulcsának valahol a közelben kell lenni. Méghozzá láncnyi távolságban. Legalábbis nagyon remélem.~ A töprengés végeztével, kipróbál egy lehetőséget, ami hát vagy bejön, vagy nem. Az átnedvesedett ruháit egyszerűen leszereli, és beteszi az inventoryba. Először csak teszt gyanánt egy relatíve nélkülözhető ruhaneművel próbálkozik (mondjuk legyen az ing, mivel nem tudom milyen ruhában tért magához), hogy ha beteszi eltűnik-e. Ha nem, akkor leszerel mindent. Majd vár egy keveset, és újra felszereli. Azt reméli ettől a manővertől, hogy az inventoryba tett ruhák beállításai úgymond nullázódnak, vagyis amikor kiveszi, már nem lesznek nedvesek. Ez az elmélet, a gyakorlat meg majd adja magát. És ha már úgy is az inventoryval vesződik, azért le csekkolja, hogy nem materializálódott egy újabb kulcs, „bilincs itt nyílik” felirattal. Smile

A kényszerű striptiset követően, figyelmét a helyiségnek szenteli. Most, hogy egy hangyányit jobban fel tudja mérni. Körbejár, megnéz mindent alaposan. Akár legyen az egy repedés a falon, vagy egy kiszögellés, egyszóval bár mi, ami nem egy sík fal. Amennyire lehet a medence alját is megnézi, de a vízbe nem merül bele. Ez csak a végső megoldás. A nyilvánvaló lehetőségek végén elsétál az ajtóhoz is és kinéz a folyosóra. Persze teszteli, hogy tényleg nem tud-e kilépni, de csak finoman, mert nem akar orra bukni. ~Ha én terveztem volna, akkor a bilincs kulcs ott lógna a szemközti falon.~ gondolta, és azonnal meg is győződik róla, hogy nem jár-e egy rugóra az agya ismeretlen „vendéglátójával”. A lehetőségeihez mérten átvizsgálja az ajtókeretet is, hátha oda rejtették a kulcsot, még kívülről is. Sőt a folyosó lambéria tetejét is végig simítja, amennyire a karja hossza engedi. Meg akkor ha már úgy is az ajtóban van, akkor a szőnyeget is végig simítja, mert az sem tartja teljesen kizártnak, hogy csak simán ledobták a földre.

Ha végképp nem találja a kulcsot, akkor még azzal is megpróbálkozik, hogy a láncon felmászik a plafonra, és megnézi, hátha kifűzhető, vagy leakasztható, vagy bármi hasonló metódussal függetleníthető-e a lánc a menyezettől.

//A látás mellé bekapcsolom a keresést is. Valamint biztos, ami biztos az észlelést is, nehogy meglepjen valami mob. Bár fegyver nélkül...//

by **Chakna** Kedd Nov. 17 2020, 22:24

Na jó.. Ez egyre inkább hasonlít egy ízléstelen tréfára. Az ikonokkal nem foglalkozom. Nem tehetem meg, hogy foglalkozzak velük.Rengeteg időt, és energiát visz el feleslegesen a pánik. Inkább elkerülöm, ha lehet.
Mint most. Regisztráltam az agyamba, hogy ott vannak, de nem szenteltem figyelmet nekik.
Annak sokkal inkább, hogy a kezemben lévő kulcs... Egyszerűen eltűnt, mikor a zárba dugtam... Hogy a fene vigye el... Direkt csinálták megtévesztőre?
Még szerencse, hogy ennek fényében nem kellett sokat gondolkodni... A másik kulcsot a ketrec zárjába dugtam, és vagy a dühtől kapott agyvérzésbe előbb haltam bele, mint a fulladásba, vagy legalább a ketrecből ki tudtam úszni a felszínre.
Ahol kellett néhány pillanat elfeküdve a padlón csillapítani a légszomjtól zakatoló pulzusomat, és egyúttal a gondolataim közül kiűzni a visszhangzó kérdést: "Mi a fenébe keveredtem?"
Azért a szemem előtt volt Liese mosolygós arca, és ez segített feltápászkodni, miután a padlóba vágtam az öklömmel. Miért nem őt védte meg valaki? Makoto miért nem védte meg? Szerette... Miért nem védte meg mindkettőjüket? Velem ellentétben képes lett volna rá!
Ha tényleg Lieset láttam... Akkor mostmár én fogom megvédeni. Utolértem a frontot... Meg tudom tenni!
Csak feltápászkodtam végül, és szabadabban mozogva a teremben, keresni kezdtem, mivel tudnám leszedni a láncot a lábamról. Ha kell le is vágom, hogy mehessek Lieset előkeríteni, és ha kell segíteni rajta.
Minden kis résbe, ahova tudtam, benéztem,hiszen egy kulcs, vagy tőr szinte bárhova elrejthető. Irreálisabb esetben egy tárgy, ami az immortal objecteket, így a láncot képes elpusztítani... Még az is megfordult a fejemben, hogy akárki legyen aki idehozott, volt olyan szadista, hogy a medence alján hagyta a kulcsot... De nincs az az Isten, hogy én oda önként leússzak ellenőrizni.

by **Kirigaya Suguha** Csüt. Nov. 19 2020, 00:35

Chakna sikeresen kiszabadul és fel is tud jönni. Végre nagy levegőt vehet, meg van mentve. Félig.
A keresése nem jár sikerrel.

Takada szárítkozási kísérlete nem jár sikerrel, kutatása azonban igen. Keze a lambéria tetején valami apróba ütközik, talán le is veri azt. Ha viszont ügyes és még azelőtt elkapja, hogy amaz elgurulna, egy [T4] Csodás koboldgyűrű bontakozik ki a tenyerében. Gyanúsan hasonló ahhoz, amilyen Chaknán szokott lenni.
A folyosón a szőnyeg alatt egy csapóajtóhoz hasonló bemélyedést talál, felnyitni azonban egyelőre képtelen - ahhoz a másik oldalról kellene próbálkozni.

Máskülönben kutatásotok nem járt sikerrel. Kulcsnak sajnos nyoma sincs.

A fagysebzés közben újra lecsap néhány életponttól szabadítva meg titeket.

Sebzések:
Fagyás: - 4
Chana: 147/155 Hp
Takada: 48/55 Hp

Határidő: 11. 26.

by **Takada Hiroshi** Pént. Nov. 20 2020, 19:10

Az öreg kissé bosszankodva veszi tudomásul, hogy léptei továbbra is vízfoltot hagynak maguk után. Remélhetőleg azért a fogai nem kasztanyettáznak a szájában a hidegtől. Bár az is igaz, hogy nem akar lopakodni, így nem bánja, ha esetleg meghallják, amint fog csattogtatva közeledik.

Amint végig tapogat a lambéria tetején és megakad az ujja a gyűrűben, valahonnan kitudja milyen mélyről bevillan neki egy kép, majd egy szó; „Drágaszág”. Még épp időben kap utána, majd nézi meg közelebbről. Nem tűnik neki ismerősnek /elvégre nem csókolgatta Chakna kezét, hogy lássa milyen gyűrű van rajta/, így egyszerűen beteszi az inventoryjába.
Amint a csapóajtót kitapintja és meggyőződik róla, hogy az ellenoldalról van elreteszelve felnéz a plafonra is, talán ott a következő, ami viszont emerről az oldalról nyílik.

A lánctól való szabadulás folyamataként, még bevet egy lehetséges megoldást, amit eddig nem próbált. Mivel a vendéglátója más nem először „hallatja” azt a bizonyos idézetet, arra gondol, hogy talán a lánchoz, mint egy kulcsszó használható. Amennyire lehet elhelyezkedik ültében úgy, hogy a lánc relatíve közel legyen a szájához /nem egy yogi alkat, szóval nem tudja a szájához emelni a lábfejét/, és kimondja hangosan az idézetet;
– Gyakran láncba verve élünk, És soha még csak rá sem jövünk, hogy a kulcs nálunk volt.
Ha nem válik be, azért még pár egyszerűbb vezényszóval is bepróbálkozik
– Kulcs!
– Lánc!
– Oldódj ki!
– Nyílj ki!

Ha a varázsszavas módszer sem válik be, akkor a sikertelen keresésből, csak egyetlen logikus következtetést tud levonni, de az már most jó előre fáj neki. A medence széléhez sétál, és a nincs mit tenni arckifejezéssel, leszereli magáról a ruhát (ha már valamennyire száradt, ne kezdődjön elölről az egész folyamat), és lemerül a medence alját átvizsgálni.
Igyekszik szisztematikusan átfésülni, de mivel nagyon valószínű, hogy egy lélegzettel nem tudja végig csinálni, két merülés közt azért jelentős szünetet tart. Részben hogy vissza melegedjen egy kicsit, meg részben hogy a légzésének legyen ideje visszaállni és ne lihegjen az újabb merülés előtt /mivel ha két merülésnél is többre van szükség, akár hiperventilláció is beállhat a hideg és a légszomj miatt/.
A medence átvizsgálását követően, természetesen vissza szereli a ruháit, és remélhetőleg végre megszabadul a láncoktól.

by **Chakna** Szer. Nov. 25 2020, 16:41

Nem... Semmi. Egész egyszerűen semmi... Hiába kutattam az egész teremben mindenhol, nem találtam semmit... Egy második kört is tettem pedig, ahol ami mozdíthatónak tűnt, azt arrébb tettem, akárhogyan is. Kell itt lennie valaminek, ami támpontot ad, ugye? Sokkal egyszerűbb módja is lenne, hogy megöljenek, ha azt akarnák, mint bezárni egy ketrecbe, és várni, hogy a fagyás vagy a fulladás majd végez velem. Különösen nálam hagyott kulccsal.
Apropó fagyás. Azzal is kezdeni kellene valamit. És tudok is, már ha a kísérletem, hogy a céhbankból jussak felszereléshez, sikerrel járt. A ruhám ugyan vizes marad, de legalább egy köpenybe burkolva magam talán átmelegedhetek kicsit. Szóval magamhoz veszek a bankból egy T3-mas szettet, és beburkolom magam a köpenybe.
Aztán valahogy kénytelen voltam stratégiát váltani, ha a második körös kutatás sem vezetett eredményre.
Például tesztelni kellene (hülye vagyok, hogy eddig nem jutott eszembe), hogy a lánc, és a hozzá tartozó bilincs vajon immortal object-e, illetve... Mégegyszer átnézni az inventorymat, mert ha az eddigiekhez hasonló ízléstelen tréfát űznek velem... Akkor elképzelhető, hogy mégiscsak ott van a kulcs, bár fogalmam sincs hogyan.
Ha ez sem jár sikerrel, akkor ötlet híján leülök törökülésbe, és keresztbe fonom a karom.
- Ha azt tervezed, hogy halálra fagyjak, miközben bolondot csinálok magamból a keresgélésből, most szólok, hogy állok elébe a fagyhalálnak - közlöm emelt hangon... akárkivel. Aki ilyen tréfát űz, tuti, hogy hallgatózik valahol, és azt is biztos, hogy nem azt tervezi, hogy végignézi, ahogy nyugodtan ülve várom a fagyhalált. Ha pedig történik valami... Akkor máris több nyomom lesz, hogy tudjam merre keresgéljek.

by **Kirigaya Suguha** Vas. Nov. 29 2020, 23:05

Chakna:
A bilincs valóban immortal object, és láthatóan a Játékmester sem hajlandó reagálni rád. Minden mozdulatlan körülötted és békés. Az egyetlen jó dolog, ami történik veled, hogy a köpeny legalább a fagyást megállítja. Szép munka, most, hogy biztonságba kerültél, akár aludhatsz is egyet. Vagy gondolkodhatsz az élet nagy dolgain. Ha nem unod halálra magad mindeközben. Na meg persze biztosan ott van az elméd is. Nem gondolkodsz el a helyzeteden? Mégis hogy voltak képesek így elrabolni? Hogy nem vetted észre? Liesével is ez történt? Vajon soha többé nem fogsz már innen kijutni? És mi fog történni akkor? Nem leszel ideges ebben a magányban?

Takada:
Sajnos az összes próbálkozásod sikertelen, s talán el is gondolkodsz rajta, hogy ha valaki figyel téged, milyen jól szórakozhatott az előző próbálkozásodon. No sebaj, ugye, bolondoknak áll a szerencse és te végül elég bolond vagy ahhoz, hogy visszamerészkedj a medencébe. Bátorságodat biztatandó amint legelőször alámerülsz, valahonnan valaki világítást kapcsol annak alján, így már látni is tudsz benne, bár a vízben az alakok természetesen elmosódóak és sokkal nehezebb észrevenni bármit is, hacsak nem mégy elég közel hozzá. Azt már első merülésed során is láthatod, hogy több rejtett rész is fekszik benne. Bal oldalt egy nagyobbacska terület egészen a falba süllyesztve, amin sem kampó, sem más egyéb fogódzó nincs és csak a falba vájt, téglalap alapú széle miatt gyanakodhatsz rá, hogy bármit is rejthet. A második egészen lent, a medence alján szintén egy fiók szerű vájat sima körvonala egészen beszorulva a ketrec alá, míg a harmadik egy fémből készült dobozkára emlékeztető tárgy a jobb sarkában, rajta egy kulcslyukkal, habár ezt csak akkor veszed észre, ha elég közel úszol. A negyedik és egyben utolsó nyom pedig egy szimpla lyuk, azaz egy pont, ahol hiányzik egy tégla a medencéből, épp akkora, hogy beférjen a kezed.
Ezek felfedezése összesen kettő merülést emészt fel, ráadásul fulladás nélkül. Nem is olyan vészes, habár életpontjaid így is egyre fogynak. El kéne dönteni, hogyan tovább és lehetőleg egy utolsó merüléssel megúszni a dolgot, nemde?

Sebzések:
Fagyás: - 8
Takada: 40/55 Hp

Határidő: 12. 06.

by **Takada Hiroshi** Hétf. Nov. 30 2020, 20:54

A kezdeti felderítését a medencének egyelőre felfüggeszti. Igyekszik a légzését normalizálni, közben alaposan átgondolja, hogy mire jutott eddig. A fényről nem gondolja, hogy valaki kapcsolta volna, talán mert túl naiv, de azt feltételezi, hogy alighanem valami a programban van, ami kapcsolja a világítást. Talán, úgy ahogy egy mozgásérzékelő, csak épp ez szoftveres. Másrészről pedig ki lenne olyan mazochista, hogy egy kivénhedt férfiembert kukkoljon. Ő legalábbis nem tartaná szórakoztatónak, inkább valami más, egészen más szándékot sejt a dolog mögött. Bár az is lehet, hogy eme „kiképzés” céljaként csak a munkája miatt feltételez inkább nevelő-tanító szándékot. Azonban ez a feltevése arra sarkalja, hogy a jelenlegi kihívást amolyan IQ tesztnek fogja fel.

Csendesen szemléli a medence széléről, ahogy az alulról jövő fény lágyan vibrál a vízen át. Számba veszi a lehetőségeket. Az oldalsó rekeszt egyelőre figyelmen kívül hagyja, mert bár a lánc segíti a merülésben a súlya miatt, ahhoz viszont nem elég, hogy egy helyben tartsa, így azt a rekeszt nem tudná rendesen átvizsgálni. A dobozszerű valami szintén érdektelen, mivel jelenleg nincs eszköze a kinyitásához. A ketrec alá szorult dolog, legyen az bármi is (ez a rész nem tiszta, hogy mi az. Az is valami doboz, vagy egy rekesz, amit félig eltakar a ketrec), szintén alkalmatlan arra, hogy átvizsgálja. Marad az a nyílás ahova a keze éppen befél. Ez már csak azért is tűnik jó döntésnek, mert ha saját magából indul ki, akkor ő, egy ilyen üregbe egy leeresztő csapot vagy szelepet tenne.
Még szusszan párat, majd a tettek mezejére lép. Ismét leszereli magáról a ruhákat (ha nem lett volna egyértelmű, a töprengés alatt azért felöltözött, mert bár nem gondolja, hogy bárki figyelné, no de mégis csak… szóval értitek), majd a mennyire csak telik tőle ahhoz a lyukhoz merül, amit utoljára felfedezett, és minden óvatosságot mellőzve benyúl és megpróbálja kitapintani az üreg hátfalát.

by **Chakna** Vas. Dec. 06 2020, 00:02

Feladtam a próbálkozást. Franc fog úgy ugrálni, ahogy valami pszichopata gondolja... Szóval leültem a terem közepén, és próbáltam valahogy magamhoz ragadni a kezdeményezést. Hogy történjen valami, és kapjak valami nyomot, hogy merre is keressem a kiutat.
És közöltem a fogvatartómmal is, hogy arra bizony várhat, hogy izgalmas műsor keretében fagyjak halálra. Menni fog az egy helyben ülve is.
Viszont... a számításom nem jött be. Sőt, ami azt illeti... csúfos kudarcot vallott. Persze ott a terem közepén ülve először reménykedtem. Csak ne vesznek elég komolyan, és azt hiszik, hamar feladom a tétlenséget. De azt leshetik, mert egy tapodtat sem vagyok hajlandó a továbbiakban megmozdulni.
Sajnos viszont a feszültség, és a keresgélés kifárasztott, így jópár perc után ugyan, de fátyol borult a tudatomra. Nem aludtam, de ébren sem voltam. Valahol az ébrenlét, és az álom határán figyeltem aktív jártasságokkal a környezetemet, de valószínűleg nem juttot volna el hozzám a figyelmeztetés. Elvonták a figyelmemet az elém sorakozó, mosolygós, szomorú arcok. Régi ismerősök... kedves barátok. A legkedvesebb személyek az életemben, akikben egy közös volt: Már nem élnek, és úgy halak meg, hogy semmit nem tehettem ellene.
Liese arca is egészen tisztán keveredett közéjük.
Lassan magam elé húztam a lábaimat, és a térdemen összekulcsolt kezembe temettem az arcomat. Nagyon hülye vagyok, igaz? Őt is elvesztettem a figyelmetlenségem, és az elfoglaltságaim miatt... Miért gondoltam, hogy hirtelen jóvá tudom tenni a hibát? Miért áltatom magam, hogy valaha sikerül?
Észre sem vettem, hogy eleredtek a könnyeim. Felnéztem újból, megnézni, mi van a tekintetükben... éppen Ophelián akadt meg a szemem, és mire józanul végiggondolhattam volna, mit csinálok, már ledobva a köpenyt csobbantam a medencébe. Ha most halálra fagyok... legalább bocsánatot kérhetnék tőlük. Megnyugodhatnék végre...
A hideg víz pár pillanat alatt kijózanított annyira, hogy körülnézzek magam körül. Ha már mégis beugrottam...

by **Kirigaya Suguha** Csüt. Dec. 10 2020, 22:59

Chakna:
Amint legelőször alámerülsz, valahonnan valaki világítást kapcsol a medence alján, így már látsz is valamennyit, bár a vízben az alakok természetesen elmosódóak és torzak. Éles szemednek és jó érzékeidnek köszönhetően már azelőtt észreveszel ezt-azt az, hogy fulladni kezdenél. Bal kéz felől egy nagyobbacska területet egészen a falba süllyesztve, amin sem kampó, sem más egyéb fogódzó nincs és csak a téglalap alapú széle miatt gyanakodhatsz rá, hogy bármit is rejthet. A második egészen lent, a medence alján szintén egy fiók szerű vájat sima körvonala egészen beszorulva a ketrec alá, míg a harmadik egy fémből készült dobozkára emlékeztető tárgy a jobb sarokban, rajta egy kulcslyukkal, habár ezt csak akkor veszed észre, ha elég közel úszol. A negyedik és egyben utolsó nyom pedig egy szimpla lyuk, azaz egy pont, ahol hiányzik egy tégla a medencéből, épp akkora, hogy beférjen a kezed.
A fagyás sebzés közben újra indul és a buborékjaid is - érzed - megint elkezdenek fogyni.

Takada
Ahogy belenyúlsz a lyukba, egészen mélyen, a könyöködig süllyedsz benne, mire elérsz a végére. Ott azonban kitapogatsz valamit; egy kulcsot találsz. Jelenleg kettő kulcslyuk van a közeledben, egyik a rács a lábadon, másik pedig a dobozka jobb kéz felől. Életpontjaid pedig mindeközben rohamosan fogynak, valószínűleg nem éred meg a következő fagyást. Nos, melyiket választod?
(Keress meg PM-ben itt vagy - ami nekem még jobb - discordon a döntéseddel kapcsolatban és az alapján elmondom neked, egyik vagy másik opció milyen lehetőséget takar, hogy tudj arra is reagálni egy füst alatt.)

Sebzések:
Chana: 145/155 Hp
- 1 Fagyás
- 1 Fulladás

Takada: 24/55 Hp
- 16 Fagyás

Határidő: 12.16.

by **Takada Hiroshi** Pént. Dec. 11 2020, 19:14

Az öreg lassan gémberedő ujjakkal próbálja a kulcsot, a ládikó zárjába, ami annak rendje és módja szerint akadály mentesen fordul. ~Ez már fél siker!~ Felmarja a fellelt holmit a dobozból, és már lendül is felfelé. Amint kimászik a vízből, megszabadul a lánctól és a folyosó felé lendül. Amilyen gyorsan csak tudja, el akarja hagyni ezt a fagyos szobát.

A folyosóra kilépve túl sok további felfedezni való nem akad, a csapóajtó egyelőre ráér, most fontosabb lenne valami száraz holmit találni. Mivel nincs más lehetősége a folyosó végi ajtóhoz megy igen tempós léptekkel majd át is lép rajta.
A helység igen kellemes és dekoratív, de ami a harcművész szívét is megdobogtatja az a kandalló. Azonnal oda is siet és letelepedik elé. A jóleső meleg lassan szivárog a bőre alá. Hogy egy kicsit felgyorsítsa, össze-össze dörzsöli kezeit, meg-meg karjait, lábait is meg-meg dörzsölgeti. Bár tudata tisztában van vele, hogy semmi értelme, hiszen a teste digitális, így nincs vérkeringése, amit serkenthetne a dörzsöléssel, de egész egyszerűen szükséges pótcselekvésnek tekinti, amivel lefoglalhatja magát, amíg a fagyás jelző időzítője len nem jár.

Amint kellően átmelegszik, az első amit megnéz, a levél. Remélhetőleg nem úgy volt leprogramozva a tárgy, hogy a víz tönkre tegye. Az elolvasását követően a szoba a következő. Egyik kedvenc, A tíz kicsi néger című könyve alapján, aktív keresés jártassággal nézi át a szobát. Igyekszik minden apró kis dolgot megfigyelni, megmozdítani, mert egy ilyen bevezető után simán el tudja képzelni, hogy a szoba tele van titkos rekesszel, vagy akár egy távolabbi helyiséget nyitó mechanizmusával.
Sőt akár az ő holmijával is. Elvégre azt is valahol tárolni kell annak, aki elszedte tőle.

by **Chakna** Kedd Dec. 15 2020, 23:39

Kell azért egy másodperc, mire a víz jeges érintése nyomán nem csak a nyakam mozdul, hanem a tagjaimból is elszáll a bágyadtság. Addig regisztrálom, hogy fény van a medence alján. Aztán az itt-ott feltűnő zugokat, amik itt ott feltűntek a medence falain.
Megpróbálva optimálisan elosztani az energiámat, úgy döntöttem, hogy a legközelebbi vájatot nézem meg most. A balkéz felőli bemélyedés vizsgálom meg, kulcs, eszköz... bármi után kutatva, ami segít.
Közben kicsit visszafogom magam, és igyekszem nem fogyasztani a levegőt feleslegesen idegeskedéssel. De ha aki ezt kitalálta az utamba kerül, és biztos, hogy nem állok jót magamért.
Ha átvizsgáltam a bemélyedést, felúszom a felszínre, hogy levegőhöz jussak. Aztán néhány másodperc szusszanás után tovább úszom a hiányzó téglához, hogy kiderítem mi az. Bedugom a kezem, tapogatózom. Aztán ha itt is befejeztem a vizsgálódást, megint felúszom, ezúttal kicsit tovább gyűjtve a levegőt, és az erőt, mert a medence aljáig úszom le utoljára. Összeszedem a kis dobozkát, és gyorsan átvizsgálom a ketrec alatti vájatot, amennyire hozzáférek.
Eléggé elfogyott eddigre az utolsó levegőtartalékom is, úgyhogy minden erőmet és sebességemet beleadva úsztam fel a felszínre. De legalább visszaúsznom már nem kell... remélhetőleg.
Letettem a dobozkát magam mellé,, és pár percre bebugyoláltam magam a szerencsémre szárazon maradt köpenybe. Jól van. Valamit biztos találtam. És ha itt volt, akkor bizonyára hasznos is lesz. Nem úgy, ahogy gondoltan, de úgy fest, haladok a megoldás felé.
Ha kicsit átmelegedtem, akkor a kezembe veszem a dobozt, és először kívülről vizsgálom meg. Nem láttam még ilyet Aincardban, de nem elképzelhetetlen, hogy valami rejtett csapda legyen paralízis méreggel, vagy kábító kristállyal, vagy valami hasonló... Ha nem tűnt gyanúsnak,akkor pedig megpróbáltam kinyitni, ha netalán akadt valami kulcs a kezembe, akkor megint megfontolva, hogy a lánc, vagy a ládika kulcslyukához valónak tűnik-e inkább.

by **Kirigaya Suguha** Vas. Dec. 20 2020, 14:17

Chakna:
Ahogy tapogatod a bal oldali bemélyedést, egyszer csak megnyomod egy kicsit, mire az előreugrik és egy dugó kinézetű dolog kerül elő belőle. Ha kihúzod, a medence vize leereszt, te pedig fulladás nélkül folytathatod a keresést.
A ketrec alatti részt hiába vizsgálod át, sajnos nem tudsz rendesen hozzáférni a ketrectől. Persze súlyemelés jártassággal egyáltalán nem lehetetlen eltolni... Annak hiányában azonban nem tehetsz sokat.
A bemélyedésben aztán te is megtalálod a kulcsot, amit - a dobozkával együtt - magaddal cipelsz. Megpróbálod és láss csodát, tökéletesen illik a zárba. Egy másik kulcsot találsz benne - ami pedig a lábadon lévő bilincset nyitja -, illetve egy levelet, épp azzal a szöveggel, ami Takadáén is szerepel.

Takada:
Egy teljesen átlagos, bár kényelmesen berendezett szobában találod magad. Kutakodásod közepette három dolgot fedezhetsz fel: középen, a dohányzóasztalon némi ételt és italt, egy ajtót, átellenesen azzal, ahonnan te érkeztél és - a könyveket vizsgálva - azt a tényt, hogy aki ezt a helyet berendezte, imádja a romantikus kori irodalmat.

A levél írta:
Túlélted az első felvonást. Szórakoztató volt, mi? Most egy kicsit megpihenhetsz, de ne aggódj, ezzel még semmi sem ér véget. Adok egy tanácsot; ne hagyd elúszni a lehetőséget, töltekezz fel jól. Nézz be az inventorydba!

A Játékmester

Ha követitek az utasítást, mindketten találhattok ott egy-egy Nagy Potiont (+20 Hp). Gondolom az előző körök után jól fog esni, igaz?

Határidő: 12.27.

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Rejtélyek Háza

[Küldetés] Rejtélyek Háza

Re: [Küldetés] Rejtélyek Háza

Re: [Küldetés] Rejtélyek Háza

Re: [Küldetés] Rejtélyek Háza

Re: [Küldetés] Rejtélyek Háza

Re: [Küldetés] Rejtélyek Háza

Re: [Küldetés] Rejtélyek Háza

Re: [Küldetés] Rejtélyek Háza

Re: [Küldetés] Rejtélyek Háza

Re: [Küldetés] Rejtélyek Háza

Re: [Küldetés] Rejtélyek Háza

Re: [Küldetés] Rejtélyek Háza

Re: [Küldetés] Rejtélyek Háza

Re: [Küldetés] Rejtélyek Háza

Re: [Küldetés] Rejtélyek Háza

Re: [Küldetés] Rejtélyek Háza

Re: [Küldetés] Rejtélyek Háza

Re: [Küldetés] Rejtélyek Háza

Re: [Küldetés] Rejtélyek Háza

Re: [Küldetés] Rejtélyek Háza

Re: [Küldetés] Rejtélyek Háza

Re: [Küldetés] Rejtélyek Háza

Re: [Küldetés] Rejtélyek Háza

Re: [Küldetés] Rejtélyek Háza

Re: [Küldetés] Rejtélyek Háza

Re: [Küldetés] Rejtélyek Háza