[játékos küldetés] A hóvihar rejtélye

by **Cearso** Csüt. Szept. 27 2018, 18:18

résztvevők
Danee
Chancery

Békésen fedezitek fel külön-külön a szintet, mikor mindkettőtökre hirtelen szakad rá az ég. Figyelmeztetés nélkül érkezik a hatalmas hózuhatag egyik másodpercről a másikra. Amerre csak a szemetek ellát mindenhol ugyanez a helyzet. A közelben egy barlang bejárata magasodik. Mintha a vihar előtt az még nem lett volna ott? Vagy csak a szemetek káprázik a sok hótól? Az tény, hogy ez az egyetlen pont, ami nem teljesen fehér.
Ha a hazatérés kristályt akarnátok használni, hogy kiszabaduljatok a viharból, az valami különös oknál fogva nem működik.
A barlang teljesen üres (amíg be nem léptek) hosszú folyosó, aminek a végét még látás jártassággal sem látjátok. Miután beléptek, a hócseppek is jönnek veletek, és körülöttetek forognak, amíg hozzá nem érnek a testeteknek. Akármilyen mélyre is mentek be a barlang száján keresztül újabb hópihék követnek. Egyelőre minden következmény nélkül.
Ha beljebb sétáltok néhány száz méterre a barlang egy ajtóban végzödik. Ha ott vagytok az ajtónál, a hópihék furcsán kezdenek viselkedni és a körülöttetek táncolásból átváltanak az ajtó és köztetek való oda-vissza ugrálásba.

(Két különböző barlangban vagytok, még nem találkoztok.)

by **Chancery** Csüt. Szept. 27 2018, 20:03

Nem kell sok. Mindössze 20 exp már csak, és mehetnek haza. Legalábbis ezzel próbálom nyugtatni mind magamat, mind a két állatkát, akik közül már egyiküknek sincs kedve itt maradni ezen a zord helyen. Nagyon ritkán láttam már őket valaha is összebújva, és ez egyike volt azoknak, a szívem végül mégis összefacsarodott, ahogy figyeltem a hóban gömbölyödő, bundáját borzoló macskát, amint vastag farkával körbetekerve próbálja védeni az aprócska madárkát. Végül sóhajtottam egyet. 20 exp, nem a világ.
-Gyertek, menjünk haza. -szóltam, és elindultam visszafelé.
A gond mindössze az volt, hogy a nyomaimat a hirtelen lezúduló és tomboló vihar teljesen elfedte. Nem tudtam másra hagyatkozni, csak a térképre. Hazatérés Kristály? Valamiért eszembe se jutott elsőre. Az állatok dideregve követtek, csak Dustot tudtam megvédeni azzal, hogy a kabátok belső zsebébe ültettem és vigyáztam, hogy ne nyomjam össze, miközben én magam is egyre jobban dideregtem már. Álomkelő már túl nagy volt ugyanehhez a mutatványhoz, ő hősiesen caplatott mögöttem, abban az aprócska szélárnyékban, amit nyújtani tudtam neki.
Az érdekes akkor volt, mikor sehogy sem akaródzott elérnem a várost. Olyan volt, mintha egy helyben keringtünk volna körbe-körbe.
-Állj! -torpantam meg védül, és vastag csizmámon keresztül éreztem, amint Álomkelő rögtön mellém telepszik teljesen. Körbenéztem, de semmi mást nem láttam, csak a tomboló vihart.
~Haza akarok menni...~
-Azon vagyok, kincsem, azon vagyok. -bólintottam. -De totál eltévedek ebben a viharban. Inkább húzódjunk be oda!
A barlang nem volt messze, hála az égnek. Mikor beléptünk és kikerültünk a hajat tépő, orkán erejű szél karmai közül, egy felüdülés volt a számunkra. Álomkelő rögtön el is terült a padlón, nem érdekelte, hogy még ideér a borzasztó hideg. Dust még reszketve maradt a kabátomban, ő jobb szereti a meleget és a forróságot. Nem hibáztattam érte, én is szívesebben ülnék most a kandalló mellett odahaza.
Talán fél órát is ülhettünk így, vagy egy órát, mikor kezdtem már mocorogni idegesen. A vihar nem akart alább hagyni, és folyamatosan szállingóztak be a további hópelyhek.
-Menjünk beljebb. -indítványoztam. Álomkelő még fekve maradt egy darabig, de ahogy felálltam és elindultam befelé, egy idő után követett, hamar beért ügető lépteivel.
És elértünk az ajtóhoz. Félredöntött fejjel álltam meg nem messze tőle.
-Lakna itt valaki?
~Nekem valamiért a Bestiakirály jut eszembe...~ -morogja, és leül lenyalni a mancsára tapadt havat. Szerencséte a jég már leolvadt róla. ~Ne menj oda.~
Odamentem.
~Hát persze, minek is hallgatnál rám...?~ -szinte láttam, ahogy forgatja a szemét. Én viszont elbűvölten néztem a hópihéket, amiket eddig észre se vettem.
-Ez meg mit jelenthet...? -kérdeztem, de nem vártam választ.

by **Danee** Szomb. Szept. 29 2018, 18:28

A Békésen, az azt jelenti, hogy teljes nyugalommal hentelem le a szörnyeket, sőt, már-már sztoikus nyugalommal.
Egy hajam szála se görbül közben. Lévén amúgy is a sisak alá van passzírozva.
Most kivételesen nem fogok beszámolni sanyarú sorsomról és lelki megrázkódtatásokról meg egyéb felettébb elcsépelt és unalmas panelekről.
Igen, a szinten nagyon hideg van. Igen, valóban nem szeretem, de itt lehet szintezni.

Odakint most lenne ősz, mármint az északi földtekén. Talán még vénasszonyok nyara is beköszönt október közepéig, ki tudja. Az viszont biztos, hogy hamarosan ott is kemény idők jönnek.
Na nem ilyen egyik percről a másikra hóvihar. Kénytelen vagyok bezúzni a nyakam és szorosabbra venni a medve-bőr kabát csuklyájának madzagját.
- Fránya vihar, hogy törne beléd a nyavaja! Már a szörnyeket se látom, nyilván elkotródtak, vagy beásták magukat a hóba
- Nekem is azt kéne, egy barlangot találni, mindegy mi lakik benne, majd kitessékelem!

Aztán eszembe jut, hogy van ennek egyszerűbb módja is, csak már rég volt, hogy egy vihar hazakergetett. De a kristály hiába pulzált, nem vitt az sehova
- Na otthon ebből is kell egy újat gyártanom - suvasztottam vissza a kabátzsebbe.

Jó lett volna, ha azt mondhatnám, hogy alig telt bele, máris ráakadtam a menedékre, de egy frászt: biztos volt vagy fél óra, mire valami mást is láttam mint fehéret.
A tény, hogy már nem fújja ezerrel az arcomba a jéghideg szelet meg havat a vihar, igazán üdítő volt. Bár nem igazán értettem, miféle jelenségnek "köszönhettem", hogy mágnesként vonzom be magam után még így is a hópihéket.
A barlang láthatóan nem hétköznapi medvebarlang volt, olyan hosszú volt, hogy a fene se látta a végét:
Maradhattam volna itt is, a bejáratnál, amíg a vihar elül, de a tény, hogy a barlang ennyivel nem ér véget, kezdte felpiszkálni az agyamat.
Csak egy kicsit beljebb, hátha mégis valami goblin tanya, vagy kincses rejtekhely.
Az ajtóval nyilvánvalóvá vált, hogy nem vadak lakják.
- Bárki is lakik itt, most vendége érkezett - mondtam kopogást követően
A hópihék meg teljesen megkergültek, remélem ha belépek, ezek kint maradnak.
Nyúltam a kilincsért, nyitottam az ajtót

by **Cearso** Szomb. Szept. 29 2018, 18:59

Amint Danee hozzáér a kilincshez érezheti, hogy az ajtó zárva van, illetve Chan ajtaja ebben a pillanatban világítani kezd, és a Hópihék is egyre izgatottabbak lesznek, és ha úgy dönt kinyitja az ajtót, akkor Danee ajtaja is világítani kezd és mindketten be tudtok menni az ajtón.

Miután beléptek az ajtón (amennyiben beléptek), egy négyzet alapú szobában találjátok magatokat. Az ajtó felett belülről egy 39-es szám van írva. És mindhárom irányba szintén vannak ajtók. Viszont sehol egy kilincs, egy gomb, vagy bármi ami kinyitná az ajtókat.
A szobák berendezése mindössze három darab tükör. Egy-egy minden ajtó előtt/mellett.
Miközben beljebb mentek, néhány hópihe leelőz titeket, és aktiválja a veletek szembeni tükröt (ezáltal el is tűnek). A tükörben pedig egymást láthatjátok. Ha esetleg nem ismernétek fel egymást a körülöttetek repkedő Hópihék miatt a rendszer még ezen is segít, és a kép fölé kiírja a másik játékos nevét.
Látni ugyan látjátok egymást, arra viszont hamar rájöhettek, hogy beszélgetni nem tudtok, mert hallani egy szót sem hallotok a tükör túloldaláról.
A tükörben ugyanazt a szobát láthatjátok, mint amiben ti vagytok, és az egyetlen jel arra nézve, hogy mégsem tükörképet láttok, a másik szobájában látható szám a bejárati ajtó felett.

A hópihék egy kicsit lassítanak a tempón mikor beléptek, viszont még mindig ti vagytok számukra a világ közepe.

by **Chancery** Szomb. Szept. 29 2018, 19:44

Rémülten léptem hátrább, ahogy az ajtó felragyogott. Olyan volt, mintha nem is tudom... Narnia hívogatott volna. Táncoló, izgatott hópihék, egy ajtó, ragyogás... Álomkelő a füleit hátracsapva, úgy sziszegve, akár a kígyó, a lábam mögé bújt, bundáját felborzolva, de Dust... Dust teljesen ellentétesen viselkedett. Addig mocorgott, amíg ki nem szabadult a kabát alól és sűrű szárnycsapások közepette a kilincsre szállt. Aprócska fióka még, bőven elfért rakta, még ha csúszkált és reszketett is, így gyorsan megfogtam és visszabújtattam a kabát alá.
-Azt mondod, nézzük meg? -néztem rá, de a kis madárka csak egy éles csippantással válaszolt. Álomkelő abbahagyta a fújást, de füleit továbbra is hátra lapítva várta a fejleményeket, kezemen éreztem átható pillantását, ahogy lassan a kilincs felé nyúltam.
Mikor megfogtam, könnyedén nyílt, mintha csak rám várt volna.

Beléptem, az ajtót gondosan becsukva magam mögött. A számot is csak a tükör miatt vettem észre és néztem meg, de nem tudom, tulajdonítsak-e neki jelentőséget. Ellenben Álomkelőnek igaza volt, nekem is a Bestiakirály küldetése jutott az eszembe erről az egészről.
-Harminckilenc. -motyogtam és megfordultam. -A negyvenkettőt könnyebben megjegyezném.
~Miért?~
-Hosszú történet. -legyintettem. Itt már béke uralkodott, nem volt szélvihar, a hőmérséklet is viselhető volt, így széjjelebb is nyitottam a kabátom, de Dust maradt a kellemes embertesti melegben. A hópihék továbbra is feltűnnek furcsa viselkedésükkel, de...
-...kis aranyosak, meg kell hagyni. -mosolyodtam el, és kinyúltam egy ujjammal, hogy hát ha rátelepszenek. Olyanok voltak, mint a kis bogarak, ahogy repkednek körülöttem. És ekkor vetült a pillantásom is a tükörre, amiben, ki tudja, mióta, már ott állt egy alak.
Elsőre azt hittem, egy küldetésadó NPC, vagy akármi, de ahogy egy lépést közelítettem...
-... Dani? Vagyis... Danee! -éreztem, ahogy felvidul az arcom. Ismerős, de még ráadásul kicsoda. Danee-val iszonyú sok dolog köt össze minket; közös haza, közös céh, közös kalandok. Közelebb libbenek a tükörhöz, és még Álomkelő is megnyugszik, már-már boldog faroklegyintéssel üdvözli a srácot. Ámbár, ha ő megszólal, hamar kiderül valami. Egy szavát sem hallom. Előrébb hajolok, összehúzom a szemöldököm, a fülemet tartom felé, majd rámutatok és megrázom a fejem. Próbálom neki mutogatni, hogy bocsi, de nem hallak.
-TE HALLASZ ENGEM? -kiabálom, jól artikuláltan, hogy akár a számról is leolvashassa, mit mondok. Nekem sajnos a szájról olvasás annyira nem megy... szóval csak reménykedni tudok, hogy sikerülni fog.
Nagyon nagy segítség lesz, hogy a SAO automata fordítója ellenére ő is magyar, meg én is.

by **Danee** Szomb. Szept. 29 2018, 22:55

Gondolhattam volna. Nyilván belülről kulccsal, vagy valami retesszel zárták.
A zártöréshez nem értek, marad a nyers erő, vagy a kard pengéje.
Már éppen mértem volna rá az első ütést, hogy a zár mellett beszakasszam, amikor fölfénylett és az ütéstől egyetlen reccsenés nélkül becsapódott az ajtó.
- Hm, ez könnyen ment - léptem be óvatosan, nagy körültekintéssel
- Fura egy hely - tükrök és ajtók. Kilincs nélküli ajtók. És a szemközti tükörben egy fordított 39-es szám. Vagyis mögöttem. De sehol semmi más...
Kiékelem az ajtót egy kis-tövis-gyökérrel, mert nem szeretnék bent rekedni.
A nyomkeresésem még elég vacak szinten van, de azért megsasolom a padlót.
Csak arra kapom fel a fejem, hogy az elvarázsolt hópihék megint meggajdultak. Neki a tükörnek, még jó hogy ne tört ...
Nézem bután, hogy ezeket meg hogy a fészkes fenébe nyelte el a tükör lapja
És abban a pillanatban, hogy a saját képmásom helyett valaki másé jelenik meg, önkéntelenül is megrettenek, a pajzsom rántom magam elé ösztönösen, s a hüvelyben pihenő kard markolatára siklik a kezem.

Chancery képmása, és a neve is. Valaki a bolondját járatja velem, vagy az elmémben olvas. Ami megint furcsa, mert nem jártak körülötte a gondolataim.
- Kivagy, és miért járatod velem a bolondját? - kiáltottam készen arra, hogy bárhonnan és bármikor rám támadhat valami láthatatlan ellen.
A Chancery képmás megmozdul, a figyelmem ezzel sikerül is elterelnie, de lám, úgy viselkedik mintha nem hallana.
És mond is valamit, nagy artikulálással, éppen csak egy árva hang sem hallatszik.
Lehetséges volna, hogy nem halljuk egymást, és hogy az ott tényleg ő?
Megérintem a tükröt, hogy valóban tükör-e még.

Válasz helyett, inkább a térképet hívom elő, azon látszania kéne, hol van a céhvezérem. Bár ez a hely elég különös, nem tudom, mennyire bízhatok a térképben.
Akármit is mutat a térkép, inkább a jegyzetelő alkalmazást hívom elő a menüből és bepötyögöm, szép nagy betűkkel:
NEM HALLOM MINT MONDASZ. TÉNYLEG CHANCERY VAGY? HASZNÁLD A MENÜD!
Láthatóvá teszem a menüm és megfordítom, hogy ő is lássa, mit írtam, pont, mint mikor másokkal kereskedve mutatok fel item listát.

by **Cearso** Kedd Okt. 02 2018, 20:16

Ahogy Chancery kinyúl az ujjával a hópihék egy picit lelassítanak, és köztük néhány az ujja fölött köröz, de arra figyelnek, hogy ne érjenek hozzá.
Viszont mikor észreveszik, hogy Danee megpróbálja kicselezni a rendszert, és több hópihe is "nekiütközik" és mivel intelligens kicsi darabkákról van szó, simán áthatolnak a páncél apró részei közt, így ignorálják a páncélértéket.

Danee-t 52 életpont fagysebzés éri.

Még Chancery hópihéi közül is megvadul néhány, és nekirohannak a tükörnek, ami mögött ott van Danee, de csak visszapattanak a felületről. Azt viszont láthatja, hoy Danee élete jócskán megcsappant.
Ahogy Danee ránéz a térképre láthatja, hogy a szokásos térkép helyet, csak a barlang alaprajzát látja, és akárhogy is keres rajta, Chancery-t sehol sem látja a térképen. (És ez igaz fordítva is, ha Chan ránéz a térképre.)
Ekkor a szobában lévő másik két tükör is aktiválódik, bár képet nem kaptok, hanem csak hang jön belölük.
(tükör egy) -Na végre, hogy megvagy... De hogy kerültél a tükörbe?
A másik tükörből jön is a válasz:
(tükör kettő) -Mi van, nem hallok semmit...

Mind a kettő tinédszer srác hang...
(tükör egy) - Vajon mi lehet a célotok?
Ez alatt mind a ketten felismerhetitek Hinari hangját.
(tükör egy) - Azt hiszem csak úgy jutunk tovább, ha együttműködünk, mivel ti úgy hiszem látjátok egymást, de nem halljátok
(tükör egy) -Úgy néz ki nem hallak, mikor a tükörben vagy, és a reakciódból ítélve te se hallasz engem. De vajon hogyan szedhetnélek ki onnan?
A másik tükörből egyenlőre csak egy sóhajtás hallatszik. (tükör kettő)
(tükör egy) -Tehát nem mi vagyunk az egyetlenek, akik ebben a helyzetben ragadtak. Valahogy csak kiokoskodunk valamit.
Ez az utolsó egy komor fagyos férfihang volt.

(tükör egy Chan-nak bal, Danee-nek jobb oldalt, tükör kettő meg a másik)

by **Danee** Csüt. Okt. 04 2018, 22:56

Lehet, sosem fogom megérteni, hogy a hópihék mire izgulnak fel, alig hogy felmutatom a táblám Chancerynek, fogták magukat és átlőttek a páncélomon.
Éreztem a hideget, ahogy a mellkasomnak meg a hasfalamnak csapódnak, mint megannyi apró, jéghideg tű. Nem akartam elhinni, hogy ilyen megtörténhet, de az életcsíkom ékesen bizonyította, hogy márpedig megsebeztek, méghozzá a védelmemet teljesen figyelmen kívül hagyva.
- Mi a fene ez? Mi a fészkes történt az előbb? He? Hallod, akárki is vagy?! - néztem szét, hátha valami rejtett kamera, kristály vagy hasonló veszi a termet.
- Magyarázatot követelek!
Vártam a választ, de egyelőre csak fura párbeszéd részletek jöttek a két másik tükörből.
Csalódottan ráztam meg a fejem, és előhúztam egy *Nagy Potion*t. Remélhetőleg ezt talán nem követi semmiféle megtorló akció. És persze ha nem, akkor fel is hajtottam a tartalmát.

Amikor beléptem a terembe is fura volt a hely, de ezek után már semmi életszerűt nem tudtam társítani hozzá.
Gondolkodtam azon, hogy talán visszamegyek, vissza a barlangba és ott várom ki a vihar végét. Remélve, hogy Chancerynek nem lesz baja és tud magára vigyázni.
Igen, ez végső megoldásnak teljesen jó volt, hiszen az ajtó kiékelést nem követte semmilyen retorzió.
De minthogy fura volt a hely, egyben érdekes is, már ha hagynak időt lecsillapodnom, és a gondolataimba merülni.
Úgy tűnik kettőnkön kívül mások is vannak "itt". Az itt nem volt egészen kézzelfogható, minthogy úgy tűnt az ajtók és a tükrök sem egészen azok, mint amire elsőként gondolnánk.
Az egyik hang olyan volt, mint Hinarié. Nem tudtam mostanság mi van vele, nem követtem már jó ideje a JL körüli eseményeket, de a 28.bossoláson még megtáncoltatták. Lehet, hogy csak illúzió ez a hang. Csak át akarnak verni.
Talán Chancery is csak illúzió, ott a tükörben. Nem tudtam igazán eldönteni, mit is higgyek.
- Igen, jó kérdés: mi a célja annak, aki ezt a helyet alkotta, vagy fenntartja? - fordultam a jobb oldali tükörhöz
Aztán a másik hangra válaszolva:
- Ebben egyetértünk, de van is valami ötleted?
A fülemmel ugyan figyeltem, de az ujjaim újra a térképet hívták elő.
Valami helyi térképet, ami teljesen izoláltan jelent meg. De kíváncsi voltam, mutat-e mást is, az ide vezető barlang-folyosón és ezen a termen kívül:
A tükrök melletti ajtók mögött mutat-e járatot, vagy bármilyen más járatot, termet.
Végül a Chanceryt mutató tükörhöz léptem, intettem neki, hogy jöjjön közelebb, majd jobb kezem tartottam fel magam elé, külön rá is néztem a kézfejre, lássa, mit szeretnék, majd többször egymás után a tükör síkjára nyomtam a tenyerem.
Remélem a hópihék nem bolondulnak meg ennyitől, de legalább is nem orrolnak meg érte.

by **Chancery** Hétf. Okt. 29 2018, 14:40

Felsikkantok, mikor meglátom Danee-t sebződni. Indulok a tükör felé, hogy legalább rátámaszkodjak, de az utolsó pillanatban megállok. Átmenni úgyse fogok tudni, és mi van, ha történik valami, amennyiben megérintem?! Érzem, ahogy a vér is kifut az arcomból az aggodalomtól, és a szám elé tett kézzel várok, hogy mi történik, a mellkasomban doboló szívvel. Mikor a sebzés alább hagy, és Danee megissza a lötyit, megnyugodva lélegzek fel. Semmi baj, megmarad. Viszont így megrázom tagadón a fejem, hogy nem fogom előhívni a menümet és írásban kommunikálni, viszont lájkolom, hogy ez eszébe jutott, majd a fülemre mutatok és ismét megrázom a fejem, egyértelműen jelezve, hogy nem hallom Danee-t, és akkor gondolom, ő sem hall engem. Álomkelő leül a földre, a farkát maga köré tekeri és csak a füleit fordítja a hangok felé. Nekem több is ismerősnek tűnik, de egyértelműen én is csak Hinarit tudom felfedezni, és valamiért, talán női megérzés, de nekem teljesen egyértelmű, hogy a múltat hallom épp, nem a jelent.
-... Nem merek neki üzenetet írni, hogy miként oldotta meg ezt a küldetést. -csóválom a fejem. Álomkelő ásít egy hatalmasat.
~Nagy valószínűséggel túlélnéd a hópihék támadását. Heh, jó kis filmcím lehetne ez. Hóvihar kettő: a gyilkos hópihék bosszúja.~
-... Te szoktál viccelődni?
~Alkalmanként megesik.~ -kezd el nyalakodni inkább.
Arra eszmélek a nagy töprengésben, hogy Danee-nak eszébe jutott valami. Én is a tükörhöz lépek óvatosan, majd ahogy rájövök, mit akar, szinte látni a csillanást a szememben. Valóban, talán úgy akár kommunikálni is tudunk. Mintha láttam vagy olvastam volna valami fantasy-t, amiben történt hasonló, talán ő is ugyanabból merít ötletet. Nem habozok, és igyekszem a tenyeremet minél pontosabban az övére helyezni.
-Hallasz vajon...? -döntöm félre a fejem, de csak alig hallhatóan merek suttogni ilyen közel.