[Magánküldetés] Szellemek Jóindulata

Ismét az a csörömpölés, amit annyira gyűlölsz. Jól ismered ezt a hangot – ilyen harangot legfeljebb a marhák nyakára illik akasztani. Az a személy viszont, aki minden reggel, pontosan hat óra harminc perckor elhalad a börtönnek beillő szobád mellett, élvezettel kongatja a szónikus kínzóeszközt, csak azért, hogy téged felzavarjon.
Reggel. Hát nem csodás? Keleti fekvésű szobádon egyenesen besüt a napsugár. Alapjába véve kerülnéd gyilkos sugarait, most azonban tudod, hogy csak azért van itt: külön frusztráljon. Nem elég, hogy újra itt, egyszemélyes poklodban ébredsz, de még ezzel is külön kínoznak.
Már a sokadik alkalom, hogy itt ébredsz. Néhány napja jártál itt először. Vagy hete… talán hónapok óta. Hamar feladtad a napok számolását. Minden itt töltött, éber perc különben is olyan, mint egy teljes örökkévalóság. Tudod hát a rutint. Valaki nemsokára oda fog menni a fehér falú celládhoz, és kinyitja neked az ajtót azért, hogy a reggelizőasztalhoz vigyen.
A kinti, hosszú folyosón még mindig hallod az ébresztőt. A csörömpölés sokáig elhallatszik, pedig már messze nem a te ajtódnál jár. S valóban, érkezik is valaki, aki a kulcsra zárt ajtót feltárja neked. Három, kettő, egy… s már hallod is a zár kattanását. Hamarosan reggeli, jobb lesz, ha rendesen viselkedsz.