Re: Nyugati rész

by **Kanami Minagawa** Vas. Feb. 17 2019, 19:35

Hát igen. A fejemben egyre többszört merült fel a gondolat, hogy csak azért van velem, mert ideráncigáltam és bezártam. Ez jogos is, teljesen, hiszen megfogtam a kezét, magamhoz láncoltam és addig addig húztam idáig, míg végül az ajóig el nem értünk. Egyeseknek, sőt mindenkinek úgy tűnhet egy pofátlan dög vagyok egy akaratos barom, sőt rosszabb. De úgy érzem ez kellett neki is és nekem is. Az ajtót ezután kulcsra zártam, hogy el ne szökjön. Ez megint egy olyan dolog ami kegyetlen és kíméletlen, már-már bűntetendő. Pedig mind ezt azért tettem, hogy neki jobb legyen. Azt hiszem.

Most pedig ott vagyunk, hogy kezd régi önmaga lenni, akit megismertem és megkedveltem. Én pedig tudva, hogy nem az én világomból való, most el kell engedjem. Fel is áll amint elmondom, hogy szabadon távozhat. Arcom szomorúra vált erősen.
De ahelyett, hogy rögtön elsétálna, még mond nekem pár dolgot.
-Tudod sokáig tudtam, hogy ki is vagyok valójában, odakint volt egy hírem, amit behozva ide alaposan kihasználtam... Most viszont egy senki vagyok, egy senki aki városban csak egy árnyékként mozog, mindenki átnéz rajta vagy éppen elkerüli, hogy még véletlenül se támadja le. Tudod Ká anno amikor kettesben felébredtünk abban a szobában minden más volt, de rádöbbentem, hogy a kép amit mutattam nem igazi és az egyetlen dolog ami számít az a barátság, a társaság, neked is ezért segítettem, hogy boldog lehess és talán ebből majd csepeg rám is valami... valamikor.
Hogy boszorka vagyok azt erősen kétlem, csak őszinte vagyok hozzád, idebent... idebent régóta nem mondtam el senkinek az igazi nevemet, hogy ki is vagyok azaz voltam valójában.-Néztem rá, ahogyan felém tornyosult, ahogyan mindig is. Most mégis ez más volt, úgy éreztem ő talpra tud állni mostmár, de én még korán sem. Még messze vagyok attól, hogy felérjek hozzá, hogy becsüljenek engem mint társat, mint játékos partnert.

Talán ha mindenki előtt levetném az álarcot megváltozna bármi is? Nem tudom, de most az egyetlen dolog ami izgat, hogy vajon a lovag felettem mit fog tenni.

by K1 Szer. Márc. 20 2019, 23:23

Ez egy igen különös esemény volt, de meg kell mondani nagyon rám fért már egy kiadós segberúgás. Fogalmam sincs, mit követhettem el azért, hogy Kanami így bánjon velem. Mások simán elsétáltak volna mellettem mondván meg van a maguk baja és nincs szükségük a másikéra. Lehet, hogy az anyai ösztön ébredt fel benne, vagy pedig egyszerűen vonzódik a züllött alakokhoz, mint én? Halottam valami olyasmit, hogy egyes emberek azt kedvelik, amit nem vagy legalábbis elég nehezen kaphatnak meg. Mivel egy ideje nem válaszoltam az üzeneteire így gondolhatta, hogy történt velem valami vagy csupán elment az a csöppnyi eszem is. Hiába töröm a fejemet ezekre a kérdésekre még mindig nem sikerült választ találnom, talán sohasem fogok. Meg ott egy másik dolog miszerint, hogy sikerült olyan könnyen a nyomomra bukkannia, mert, hogy nem a véletlennek köszönhettem az fix. Nekem sokáig kellett törnöm a fejemet, ami mutatja, mennyire unintelligens is vagyok, pedig minden le van írva a játék kézikönyvébe.
Miután jól kiüvöltöztem magamat és végre aludtam egy jót sokkal színesebbnek láttam a világot. Nem emlékeztem mindenre kristály tisztán, de abban biztos, voltam, hogy rendkívül kényelmes és puha volt, amin aludtam, legalábbis eleinte. Mintha egy, pihe-puha, felhőn terpeszkedtem volna, majd átraktak egy kanapéra vagy mire. Azonban mivel megéltem már egy s néhány dolgot sikerült annyi bölcsességet magamra szívnom, hogy tudjam, egyes dolgok jobb, ha titokban maradnak.

Kicsit meglepett, hogy annyira érzékenyen beszélt velem, hisz mindig olyan erős volt, akár egy kőszikla. Egyszer minden embernél eljön az a pillanat mikor meg adja magát azoknak a huncut érzelmeknek.
-De bizony az vagy egy konok önfejű kis banya. És ha nem lennél ilyen lehet én már rég egy szörny gyomrában végeztem volna, vagy fejest ugrottam volna a repülő toronyról. Csak arra válaszolj most mitévő legyek. Fogalmam sincs, ki vagyok vagy milyennek kéne lennem.