Re: Nyugati rész

by **Utahime** Vas. Márc. 16 2014, 22:45

Falco kérdőn nézett a kacsintásra.
- Ha te mondod... - Egy külön kategória? Mármint Shu örülne, ha vele menne? Talán a ő a párja, de akkor lehet, hogy jobban örülnének csak együtt menni... Egyáltalán egy fiú biztosan jól érezné magát egy csapat lány társaságában? Talán jobb lenne az ő barátait is hívni akkor... - Megrázta a fejét, és felém nézett, mikor elővettem az almát. Kíváncsi volt a produkcióra ő is, és közelebb szökdelt, hogy jól lássa az eseményeket.
Timidus elkísért egy falig, és megmutatta hova álljak, én pedig örömest követtem. A sárkány utasításait követve megálltam a helyemen vigyázzállásban, a sárkány pedig felhelyezte az almát a fejemre. A Falco által font koszorúban az stabilan meg is ült, és széles mosollyal az arcomon vártam a folytatást. Timidus még Sayához is odareppent, bizonyára pár hasonló lelkesítő szóért. Izgulva figyeltem az íjászt, ahogy előveszi a felszerelését, és felém emeli a fegyverét. Ahogy megfeszítette a húrt, nagyot nyeltem, és összepréseltem az ajkaimat. Talán mégsem volt olyan jó ötlet? De ha el is véti is csak egy lökést fogok érezni. Ennél rosszabb nem történhet. Majd elengedte a nyilat, és becsuktam a szemem. Az alma megbillent a fejemen, eztán egy sóhaj után gyorsan pislogtam párat és felfele lestem. A nyílvessző végét sikerült is meglesnem. Kicsit meg is lepett, hogy az alma nem pixeleződött el azonnal, de igyekeztem továbbra is mozdulatlanul állni. Viszont ahogy előre tekintettem, már jött is az újabb nyílvessző, minek útját már hunyorogva követtem, és láthattam elhasadni az első vessző végét. A nyíl darabokra hasadt, majd ahogy a másodok nyíl is az almába fúródott, az is megadta magát. A tartósságát elvesztett célpont egy pukkanással kis kékes csillámokban hullott le az arcom előtt. Felkacagva néztem a csillámokat, és a kezeimet is elé tartottam, mintha el akarnám kapni a fényfoltokat.
- Waaa. De szép! - Nevetgéltem, és a csillámok eltűnésével felkaptam a második nyilat, mi épen maradt, és előre futottam az íjászhoz.
- Nagyon ügyes vagy! - Kiáltottam, és Saya nyakába akartam ugrani, de a lány egyszer csak összeesett, és odaérve mellé ültem, és a nyilat is mellé tettem.
- Jól vagy? Biztos fárasztó így koncentrálni. - Nevettem felé, és felültettem. Talán ő is ennyire izgult, hogy ne találjon el? Falco is hozzánk szökkent és elismeréssel, de aggódva nézett a lányra. Majd Timidusra nézett, hiszen az ő ötlete volt az előbbi játék.
- Tényleg nagyon ügyes íjász... de biztos jól van? - Már az előbb is majdnem elájult, és most is összeesett, mégis ilyen ügyesen tud lőni? Timidus biztos tudta, hogy így is tud lőni, különben nem kérte volna...

by **Shukaku** Vas. Márc. 16 2014, 23:13

A sárkány is és az idomár is Utahimére szegezte a tekintetét, majd Sayára, és kettejük között ingázva próbálták egyszerre figyelni mind a kilövés, mind a becsapódás pillanatát is. A nyílvessző gyorsan suhant, egyáltalán nem tudták követni a tekintetükkel, így inkább az átszúródó almát figyelték. Shukaku számára persze sokkal érdekesebb volt, hiszen ő nem volt teljesen biztos a trükk kivitelezhetőségében. Timidust is nagyon érdekelte, de ő inkább ilyen achievement unlocked folyamatként élte meg, hogy már ezt is látta, mesélni tudott róla, és természetesen nem kis szerepe is volt abban, hogy minden zökkenőmentesen zajlott. Majd elindult a második vessző is, és természetesen pontosan a helyére került. Shukaku tapsolt, Timidus pedig elégedetten kihúzta magát. A képességei tökéletesen működnek, a terve bevált, a lány sem szúrta el, és a figura is sikerült. Így, minthogy jól végezte dolgát, inkább Sayának gratulált volna első –természetesen önmaga megdicsérése után, hiszen az egész az ő ötlete volt-, de a lány egy elég fura módját választotta a pihenésnek, mert a gyakorlat után úgy döntött, hogy a kövezeten fogja kifújni magát. A sárkány azonnal odaugrott, majd Utahime és a többiek is, Shu pedig aggódva figyelte a lányt.
-Biztos, hogy a koncentrálás miatt történt? Kifáraszthat valakit ennyire a koncentrálás…?
Nézett kérdőn a többiekre, de még Timidus is csak tanácstalanul ingatta a fejét.
-Nem hiszem, hogy ilyen kevés kitartása lenne. De…
-Akkor mi történhetett?
Shu gyorsan előhalászott egy kulacsot, és persze azonnal elővette a Mini Potionjait is, ha esetleg valami megmagyarázhatatlan sebeződés érte volna a lányt, de annak az életpontjai egyáltalán nem fogytak, és a védett területen belül ugye nem is fogyhattak volna. Értetlenül bámulták Sayát, és várták, hogy végre megszólaljon, mondjon valamit.

by **Saya** Pént. Márc. 28 2014, 13:09

Utahime végül felültet, annak ellenére, hogy semmi kedvem hozzá. Hugi még midig dühösen fortyog a fejemben és töpreng, hogy ki tehette ezt a rútságot vele, én pedig érzem, ahogy a mérge egyre jobban átszivárog belém is. Én is kezdek dühös lenni, akárki tette is, de én sosem vagyok olyan, mint ő, hogy ennyire szitkozódjak, de azt nem tudom megmondani, milyen is vagyok pontosan olyankor.
Hugi az rá akar jönni, ki volt a tettes, és meg akarja enni. Én meg csak tudni akarom, ki volt az, és rászólni, hogy ez csúnya dolog volt ._.
Már térdelek a földön, mikor felfogom, hogy ez az egész még azt is magával hozta, hogy a többiek nem értik, mi történt, nekem meg valamit nagyon gyorsan ki kell találjak magyarázatképp ._. Az nem lehet, hogy kifáradtam, mert Shukaku látott már harcolni, és akkor sosem dőltem így el, mint egy kivágott fa. Más hihetőt meg nem tudok, az igazat meg nem mondhatom el nekik. Szerintem úgyse hinnék el. >.>
-Jó meleg van... -mosolygok végül. Hisz, odakint is van olyan, hogy napszúrás, ma meg nagyon süt a nap, és főleg ránk. A béka is biztos ezért volt a kútban, mert ott hűs a víz.
~Utahime a helyén volt végig. Shukaku sem humbugolt. Akkor ki a frászkarika volt...?~ -töpreng még mindig a Hugi, én viszont nem akarok rá figyelni. Nem akarok dühös lenni, nem akarok semmi lenni, csak jókedvű a Shuékkal.
~Kérdezz rá.~
Nem akarok ><
~Kérdezz rá!!!~
-Ööö... -hebegem a meglepetésre, ahogy így rám ripakodott fejben, de nem merek a többiekre nézni, csak a térdeimet figyelem. -Ki... Ki... Ki adott olyan... olyan izét... tartósság-potit...?

by **Utahime** Pént. Márc. 28 2014, 15:12

Saya köré gyűltünk mind, és próbáltunk rájönni mitől eshetett ilyen hirtelen össze. Azt hittem csak elfáradt, mert velem megesett néha, hogy egy fárasztóbb tevékenység után csak fogom magam és kidőlök minden figyelmeztetés nélkül... De talán ahogy Shukaku is mondta, nem biztos, hogy a koncentrálás ennyire kifáraszthat valakit, illetve rajtam kívül talán senki nem dobja csak úgy el magát, ha épp pihenni vágyik egy keveset. És egyébként is... Shu és Timidus állítása szerint neki több a kitartása, mintsem csak úgy elfáradjon egy lövéstől. Mivel újra megszédült mint az előbb a kút mellett is, valószínűsíthető, hogy mégsem tériszonya volt, akkor sem. Vagyis valami egyéb problémája akadhatott. Lassan felültettem és az arcát lestem. Feltérdelt, és fánk mosolygott, azt állítva, meleg van...
Falco, aki szinte az ölében ült már, erre összerezzent és hátrafelé szökkent hármat. Erre a madaramra mosolyogtam, nyugtatólag. Nem hittem, hogy a játékban a hőségtől rosszul lehet valaki. Vagy talán igen, de megbetegedni biztos nem lehet... Talán a testével történt valami odakinn? Nem lehet elhanyagolni azt a nem épp kellemes tényt, hogy mi nem is vagyunk itt valójában. Csak fekszünk egy masinával a fejünkön ami mindezt láttatja velünk, a virtuális világot, ami fogságba ejtette a tudatunkat. Tehát ha valahogy megbetegedhetett a teste, akkor elképzelhető, hogy attól van rosszul. Szédül és a láza miatt érez meleget. Ha pedig ez a helyzet, úgy egy pár nap múlva bizonyára helyre is jön, hiszen egy kórházba szállították mindenkinek a testét. Állandó felügyelet alatt is lehet, hogy nyitva hagytak mellette egy ablakot és meghűlt, de az ápolók biztosan hamar észre is vehetik hogy kezeljék... Így megvilágosodva visszamosolyogtam Sayára.
- Talán megbetegedett a fizikai tested odakinn, de már biztos beadtak már valami gyógyszert, szóval hamarosan helyrejössz... - Reméltem, hogy sikerült megnyugtatnom kicsit, bár ez egyben azt is jelenti, hogy néhány napig talán még tartani fog ez a szédülős állapota.
Eztán lehajtotta a fejét, és valami furcsa dolgot kérdezett. Hogy valamilyen potit kapott? Félrebillentett fejjel néztem rá igyekezvén rájönni, hogy mit akart evvel mondani, nem sok sikerrel. Falco pedig kíváncsi tekintettel fordult Timidus felé.
Potit kapott? Amikor a múltkor meglátogattuk Timidust, valamit a potikról beszéltek Utáék. Jobban kellett volna figyelnem az emberekre... De bizonyára jó dolog lehet potionokat használni, mert Uta is potionfőző lett utána.

by **Shukaku** Pént. Márc. 28 2014, 19:21

-Meleg?
-Igen. Valóban meleg van.
-És… oh!
És a sárkány be sem fejezte a kérdését, felnézett az égre, ahonnan a Nap ontotta szikrázó sugarait. Bár hőségről nem igazán lehetett beszélni, de melegnek valóban meleg volt, ráadásul furcsán meleg időjárás a tavaszhoz képest. Timidus máris kitárta a szárnyait, és árnyékot nyújtott a lánynak, hogy nagyobb baja ne történhessen.
-Ha gondolod mehetünk valami árnyékosabb helyre. Mondjuk a házak közé, amíg jobban nem érzed magad.
Ezután azonban Uta szólalt meg, és felvetett valami egészen fura ötletet, amire Shu egyáltalán nem gondolt. A lány már nagyon ritkán tudott azzal is foglalkozni, hogy igazából egy játékban van, vagy azzal, hogy mi lehet odakint vele. nem érdekelte, és nem is tartotta fontosnak. Persze riogatták őt mindenfélével, de elhatározta, hogy majd ha lesz elég bátorsága, akkor rákérdez Channál a dolgokra, hogy miként is működik ez az egész. Van, aki azt mondta, hogy odakint csak kevés ideig maradhatnak kómában, és egy idő után meghalnak amúgy is, de ezt Shu addig nem akarta elhinni, amíg valaki be nem bizonyítja neki. Valamint a viadal óta mégvalami bíztató derengett az agyában. Az, hogy ha Kayaba képes volt a személyiségük alapján megépíteni a klónjaikat, akiknek nincs szükségük a kinti testre, akkor talán vele is megtenné ezt, és akkor neki se lenne szüksége, mégis ugyanolyan maradhatna mint eddig, nem kellene kijutnia, és még meghalnia sem. Ennél jobbat el sem tudott volna képzelni. Végtelen idő, halhatatlanság és Timidus. Chan volt az egyedüli, aki ugyanúgy itt akart maradni, ahogy ő, és ha leterhelni nem is szerette volna a kérdéseivel, ennyit igazán megbeszélhetett vele. Mivel ezen elmélázott, ideje sem volt közbeavatkozni Saya kérdése után, így Timidus teljes tudatéban annak, hogy ő jót cselekedett, azonnal válaszolt.
-Na vajon ki volt? Nagyon szívesen! Csak biztosra akartam menni, de ne aggódj, anélkül is sikerült volna. Majd ha jobban leszel, akkor kipróbálhatjuk újra, és megígérem, hogy akkor nem segítek.
-Ugye... nem haragszol?
-Miért haragudna? A képességek arra valók, hogy segítsük vele a barátainkat.

by **Saya** Vas. Márc. 30 2014, 12:40

Ö, szerintem nem volt mégse jó ötlet a melegre fogni...
~Több, mint a semmi, nem mintha most érdekelne...~
Tudom ._.
De szerencsére a Hugi morgása egyre kisebb, ahogy kezd lecsillapodni. Arra gondol, hogy ha már megtörtént, akkor megtörtént, és nem kellene így viselkednie. Eltúlozta, de nem bánta meg, mármint, mindig is szeretett másokat bántani, de én ezt megtiltottam neki, így maradt csak az álmodozás róla, na meg az, hogy engem bánthat. Csak azért félek még, mert így rájött, hogy ha társaságban vagyok, a barátaim között, akkor még nagyobb kínt tud ezzel nekem okozni, amit pedig élvez. Nyáh ._. Néha nem szeretlek ám!
Utahime picit előbb szólal meg, és spe... spe... specializál...
~Spekulál.~
Na, szóval az. Méghozzá nagyon jó, de nem szabad feltűnően örülnöm neki, tudom, szóval lehajtom a fejem, hogy ne lássák, hogy picit elmosolyodtam.
-Ja, lehet. Bocsi ^^; -nézek végül fel, mikor már ura vagyok az arcomnak. Meg magamban megköszönöm Utának. Ha legközelebb a Hugi megint ilyen lesz, már lesz mire fognom, lesz jó kifogásom, vagy mi az... Ennek ő már nem is örül annyira, de most nem baj. Megütöttél, szóval blee neked Razz

Mikor Timidus elárulja, hogy ő volt, a Hugi dühe ismét.... lángra kap. Nem tudom másképp leírni. Úgy ébred fel benne, mint valami oroszlán és üvölt egy hatalmasat, mire összerázkódom. De nem jön elő, hogy megleckéztesse, azt mondja, mára ennyi elég volt. Mikor kitombolta magát, visszavonul, kis sötét ködgombóccá gyűri össze magát ismét és közli velem, hogy gebedjünk meg mind és őt innentől kezdve semmi sem érdekli.
~És meg fogom ölni ezt a gyíkot.~
Nem gyík, sárkány O.o
~Tökmindegy.~
Még mosolygok, de nem merek Timidusra nézni, nehogy esetleg észrevegye a szememben a Hugi dühét iránta... -Köszi, de legközelebb inkább ne, lécci... -dünnyögöm, aztán a kút felé nézek.
-A békával mi legyen...? O.o

by **Utahime** Vas. Márc. 30 2014, 16:27

Úgy tűnt kicsit gyenge még, hiszen lehajtotta a fejét, és csak lassan emelte fel. Ahogy megszólalt elmosolyodtam, majd Shu felé biccentettem.
- Azért jó ötlet árnyékot keresni, valóban meleg van... - Bár én nem igazán éreztem, hogy olyan meleg lenne a játékban, talán csak azért, mert Falco szinte mindig a fejemen trónolt. Sőt, talán egy kicsi fáztam is, ha nem ült épp rajtam... Hát ennyire hozzá szoktam volna, hogy mindig velem van? És valóban, nehezen tudtam volna már elképzelni, hogy Falco ne legyen velem. Eközben Timidus megválaszolta a következő kérdését, mit nem értettem. Tehát azért találta volna el az almát, mert olyan potiont kapott? Bizonyára azért kapta, mert már az előbb is ájuldozott, de ha ez a helyzet, talán nem most kellett volna ilyesmire kérni szegényt...
Evvel felálltam, egy kényelmes árnyék után nézelődve, Shu tanácsára.
- Ott leülhetnénk az árkádok alatt. - Mutattam a legközelebbi padra az egyik boltív alatt. Majd visszanézve a többiekre nyújtottam volna a kezem, hogy felsegítsem, mikor a kút felé nézett, hogy mi legyen a békával... Oh, a béka! Róla már el is feledkeztem, pedig még én tettem ki a kút mellé, hogy ne tudjon visszaugrani. Ha valóban ilyen meleg lenne, hamar ki fog száradni szegényke... Én is a kút felé néztem, és valóban ott ugrált a kút tövében. Falcora siklott a pillantásom, és meglehetősen csodálkozva néztem rá. Hogy lehet az a béka még életben? Eddig felügyelet nélkül kettesben volt a kút mellett Falcoval, hogy mindenki a célba lövést figyelte, és ő még nem ette meg? Pedig a kedvenc csemegéje, amit a boltban kérni szokott az a békacomb volt, persze csak a pocok után.
- Te vigyáztál rá? - Mosolyogva megsimogattam a madaram kobakját aki nem értve mi ütött belém, kérdően nézett rám. Bizonyára azért tette, mert Shu azt mondta, engedjük szabadon valahol. Vidáman hátra néztem a többiekre, és felpattantam a kút felé indulva.
- Mindjárt idehozom, addig üljetek csak le az árnyékban... - Majd a kúthoz szaladtam, és felkaptam az apróságot, hogy hamar újra csatlakozzak a többiekhez, immár egy békával egyetemben.
- Akkor szabadon engedjük valahol? Kéne keresni neki egy kis tavat, vagy mocsaras vidéket... - Mutattam feléjük a békát. De persze, ha elvisszük valahova, jó lenne hamar tenni, mert nem vinném szívesen haza... Persze Saya fogta, és ő lehet haza vinné. Miután egy boltosnál láttam egy kis gekkót, már nem lepődnék meg, ha el akarná tenni házikedvencnek...
- Ha szeretnéd meg is tarthatod... te fogtad... - Nyújtom feléje az állatkát, kíváncsian fürkészve az arcát.
- Esetleg vigyük el most a tóhoz? Azt mondtad, ott van sok finomabb dolog is... - Nézett fel Falco jóízűen megcsattogtatta a csőrét.

by **Shukaku** Vas. Márc. 30 2014, 16:52

Timidus ugyan egyáltalán nem értette, hogy miért ne akarná bárki is, hogy ő segítsen neki, de azért természetesen rábólintott a lány kívánságára.
-Persze. Mondtam, hogy legközelebb nem fogok segíteni.
~De… tényleg mondtam már. Az előbb mondtam. Nem hisze nekem? Vagy… biztosra akar menni? Biztosan azt hiszi, hogy nem bíztam abban, hogy eltalálja magától is, és ezért adtam neki a potiont. Milyen bután gondolkodnak az emberek néha. Teljesen logikátlanok. De én nem akarok vele rosszban lenni, szóval…~
-Bocsi. Legközelebb meg foglak kérdezni mielőtt segítek. De… amikor nem lesz idő, akkor én döntöm el, hogy segítsek-e. Mondjuk amikor meg kell menteni az életedet.
~Igen. Azt már sokszor gyakoroltam. Az emberek általában pont akkor blokkolnak le, amikor tenniük kellene valamit. Ez is egy nagyon fura és rossz tulajdonságuk. Látszik, hogy ők nem a harcra valók.~
Ezalatt mind Saya, mind Utahime inkább a brekkencsel kezdett el foglalkozni, így hát Timidus el is napolta a kérdést, és akár válaszolt Saya, akár nem, ő eldöntötte, hogy nem fog várni arra, hogy a lány megkérje, hogy mentse meg az életét. Ez egyfajta ösztönös petszabály volt, amit Timidusnak úgy érezte, hogy be kell tartania. Shu ezalatt már ki is találta a folytatást, és meg is osztotta a többiekkel.
-Több legyet egy csapásra… nem mintha lennének itt legyek, és bántani kellene őket. Szóval… van itt a közelben egy tavacska, ott elengedhetjük a békát, és a fák még árnyékot is adnak. Meg onnan könnyű hazatalálni.
Nézett ezúttal Uta felé, hiszen végül is azért sietett ide, mert a lány elvileg eltévedt. Az ötletet Timidus is támogatta, és bólintott Falco felé is.
-Látod? Kérni sem kell.

by **Saya** Szomb. Ápr. 12 2014, 01:35

~Haza akarok menni.~
Még nem, én legalábbis nem akarok.
~Haza akarok menni.~
Nem, most nem fogok rád figyelni. Maradunk, mert nappal van, a nappalok az enyémek, én pedig még maradni akarok és jó barátságot kötni mindkettejükkel \o/ Nem akarom, hogy egy gyenge kis betegnek tartsanak, ki akarom javítani, amit most elszúrtál nekem Razz

~És szerinted hagyni fogom?~
Én bízom benne :3
Timidus mondandóját nem igazán értem, mármint elég furán fogalmaz, de szerintem az a lényege, hogy életveszélyben segítene megkérdezés nélkül. nem értem, miért jelenti ki ezt külön, hiszen teljesen egyértelmű dolog szerintem ilyesmi, mármint hogy életveszély esetében mindent megteszünk a másikért O.o Olyasmit is, amit egyébként megtiltott. Mert az életveszély az szabályokat rúg és újakat hoz. Egyszer a kávézóba jött egy mentős és valami oktatást tartott a nagyobbaknak, ott mondott valami olyasmit, hogy veszélyes helyzetekben is a saját épségünk a fontos, de nem nagyon figyeltem oda, rossz volt hallgatni a különböző sérülések leírásait ._.
Mindegy, én mosolygok meg bólintok neki, hogy értem ^^ Uta közben hozza a békát, és Shukaku pedig mondja, hogy van a közelben megfelelő hely neki. Nem feledve, hogy éppen "beteg" vagyok, feltápászkodom a földről - persze próbálom nem túl is játszani ^^ - és leporolom a fehér ruhácskám, hogy ne legyen koszos. Szerencse, hogy itt a kosz az pixeleződik magától ^^
-Vigyük oda, jobban fogja magát érezni ^^ -mosolygok a békácskára. -Vajon meddig bírja izé nélkül? Nedvesség nélkül?
Térdeimre támaszkodva nézek szembe a békával, aki csak kuruttyol egyet jól felpuffasztva az arcát. Jópofa \o/ Még Hugi sem morog már annyira, és talán mosolyog is, nem vagyok benne biztos. Valószínűleg tényleg kitombolta magát, és neki is szoktak tetszeni az ilyen jópofa dolgok.

by **Utahime** Szomb. Ápr. 12 2014, 16:24

Elfutottam hát a kúthoz, hogy elkapjam a káva mellett hagyott kis békát. A kút mellet szökdécselt, de hiába, nem tudott átugrani a magas akadályon, hogy visszatérjen a kútba. Egy kis kergetőzés után sikerült elcsípnem, és visszasiettem vele a többiekhez.
- Itt van a brekus. - Nyújtottam a foglyul ejtett állatkát Saya felé. Ő addigra már a lábán állt és porolgatta fehér szoknyácskáját. De azért aggódva tekintettem felé. Hiszen a lövés közben is úgy tűnt, hogy jobban van... a két rosszullét között. Akármi is legyen ennek az oka, kintről vagy a melegtől, de akármikor megeshet újra. Vagyis jobb, ha nem sietünk sehova.
- Hát... egy nap alatt csak nem szárad ki. Meg ez egy játék, vannak olyan állatok, amik megélnek a normális környezetük nélkül is... - Néztem Falcora, aki igaz szeret a parázson ücsörögni, de tűz eleme ellenére egész jól tűri vizet, sőt a jeges harcokat is. És a gólemet sem hatotta meg nagyon a tűz maga. Persze ők petek, hogy az ilyesmi mennyire igaz a többi mobra. Majd Shura sandítottam, visszaemlékezve arra a vastag könyvre, amit az általa látott e világi élőlényekről vezetett. Ő hitelesebb választ tud adni ilyen kérdésekre.
Shu ötletére bólintottam. Azt mondta, hogy akár most is elmehetünk a tóhoz, mert ismer egyet a közelben. Meg mint azt Saya is megállapította, nem biztos, hogy a béka örülne, ha sokáig fogságban lenne. Az árnyékos résznél is bólogattam, bizony az kellemes lenne, meg egyébként sem jártam még tó mellett a játékban, így kíváncsi is voltam egy olyan "tavas vidékre". A mondandója végére is bólintottam megszokásból, majd elvörösödtem a pillantására.
- Ühm... könnyebb... - Hümmögtem lehajtott fejel. Heh, tehát azt hiszi, hogy az iránytű és útjelző mellett nem fogok eltévedni az erdőben? Bár tény, hogy nehezebb, mint a házak labirintusában, de még ott is szembejöhet velem egy hegy, vagy valami sűrű dzsumbuj amin nem szívesen vágnék át... De igaz az ilyent csak addig kell kerülgetni, amíg tovább utat nem találok, és attól eltekintve, hogy többnyire a hosszabb kerülőt választom, azért nagyon eltévedni valóban nem szoktam...
- Akkor elvezettek minket ahhoz a tóhoz? - Néztem fel Sukakura, majd Timidusra. Legalább odafele nem tévedünk el. Meg a térképemen bejelölődik a tó és onnan már odamehetek magamtól is akár. Esetleg a halászatot is gyakorolhatnánk néha...
- Rendben, akkor induljunk is! - Lelkendezett Falco, és hátra pillantva indult is ki a zsákutcából.

by **Shukaku** Vas. Ápr. 13 2014, 07:40

Természetesen Shu és Timidus is támogatta az ötletet, persze más-más okok miatt. A sárkánynak is egyre több kedve volt a fürdőzéshez, és nem mellesleg meg akarta mutatni Falconak és a többieknek, hogy nem csak a levegőben képes akrobatikus mutatványokra, hanem más közegben is. Azt ugyan nem mondhatta, hogy ugyanolyan otthonosan mozgott a vízben, mint a halak, de azért elég ügyes volt, és szeretett is úszni. Shu mesélt neki olyan madarakról, akik szintén halásznak, és az egyik hadmozdulatát is a jégmadárról másolta. Kedvelte azokat a lényeket, akik tudtak repülni, és nagyon remélte, hogy Falco is hamarosan elsajátítja majd ezt a képességet. Azokat pedig, akik nem tudtak, vagy féltek a repüléstől, mint például Shu, őket nagyon nem értette, bár többször próbálkozott azzal, hogy felfogja ezt a teljesen felesleges félelmet. Ugyan megegyeztek a lánnyal abban, hogy Peter tanácsára nem vetik el teljesen, hogy Shu egyszer majd Timidus hátán fog szárnyalni, de a sárkány tudta, hogy a lány bár betartotta az ígéretét, és valóban pakolt pontokat a lovaglásra, de egyáltalán nem annyit, amennyit kellett volna. Shu nem akart repülni, és Timidus pedig egyre kevésbé akarta ráerőltetni. Shu csak egy pár pillanatig gondolkodott Saya kérdésén, majd megrázta a fejét.
-Nem tudom biztosan, és nem is szeretném megtudni. Minél hamarabb visszük vízhez, annál jobb lesz neki. Viszont… ugye nekünk sem kellene enni vagy inni, és akkor is csak rosszul éreznénk magunkat, szóval nem hiszem, hogy a béka is kiszáradna, inkább csak nem örülne neki. De… ugye már az is állatkínzás, szóval a legokosabb, ha minél hamarabb elvisszük a vízhez.
És már indult is, mutatta az utat, Timidus pedig picit lemaradva, Falco mellett sétált utána.
-Szerinted meddig haragudnak az emberek?
Teszi fel a kérdést, de rögtön folytatja is, hogy megmagyarázza, hogy mire kérdezett rá.
-Bocsánatot kértem Sayától, de nem fogadta el a bocsánatkérést. Ahelyett megköszönte, hogy segítettem, de utána meg azt mondta, hogy ne csináljak máskor ilyet. Ha nem akarja, hogy csináljak, akkor miért köszönte meg? És miért nem mondta, hogy elfogadja a bocsánatkérést? Ha most megkérdezem tőle, akkor csak még jobban haragudni fog? Álomkelő azt mondta, hogy az emberek furán kezelik az érzéseiket… vagy érzelmeiket… valamelyiket a kettő közül. Nagyon ritkán gondolkodnak logikusan…
Halkan sóhajtott, és elnézett a lány felé, majd megcsóválta a fejét. Sokszor nem értette az emberek fura viselkedését, pedig mindig nagyon figyelt.

by **Saya** Szer. Ápr. 30 2014, 19:49

-Állatkínzás. pale

Uhh, még a szó is olyan rossz meg gonosz >,<
~Nekem tetszik :]~
Tudom, mert te is rossz meg gonosz vagy >,< Viszont neked most csend, mert nem jól viselkedtél, maradj szépen a helyeden, ezt pedig majd én elintézem. A békára nézek, de egyenlőre nem tűnik olyannak, mint aki rosszul érzi magát, viszont a gondolatait nem ismerhetem. Tényleg, azok vajon vannak neki?
A többiek közben megindultak, szóval én is szaladtam utánuk. Meg figyeltem, hogy ne tűnjek olyannak, mint aki remekül van, Hisz nem feledhetem, hogy én most beteg vagyok, és vigyáznom kell. Hála valakinek itt a fejemben, aki nem bírta türtőztetni magát ><
~Hiába próbálkozol, nekem nincs lelkiismeretem, és nem is fogom soha megbánni.~
De próbálkozni szabad, én pedig majd fogom is csinálni, hát ha egy nap majd rájössz arra, hogy... hogy még én sem tudom, mire >.>
Timidus elkezd csipogni a Falconak, én pedig rájuk nézek kicsit. De furcsa. Mármint az, hogy én nem értem. Vajon az idomárok megértik a petjeiket, mikor így beszélnek? Hmm, ha tehetném, kipróbálnám, milyen idomárnak lenni. Meg úgyis mindig is kíváncsi voltam, én milyen petet kaphatnék, meg hogy képes lennék-e rendesen nevelni meg törődni vele meg ilyesmi. Az is eszembe jutott már, hogy neked milyen lenne a peted, Hugi \o/ Biztos egymás szöges ellentétei, mint mi is vagyunk. Igaz?
~Igaz.~
^w^
A többiekkel próbálom tartani a lépést, meg hallgatom, ahogy beszélgetnek, meg közben ügyelek a békára, hogy minden rendben-e vele. Hisz én fogtam, szóval figyelnem kell rá.
-Tényleg! Pet!
Mosolyodom el, és elfeledkezem magamról, ezt most hangosan mondtam ki, és a magasba emelem a békát, mintha valami díj lenne. Aztán észreveszem magam és visszaeresztem, hogy hát ha nem esik jól neki a magaslati levegő, meg persze el is pirulok és lopva végignézek a többieken.
-Bocsi. Csak elgondolkodtam, nekem milyen petem lenne, ha idomár lennék >.>

by **Yurihime** Vas. Május 25 2014, 17:57

Shukaku-sama ^.^

Kalandos utak vezetnek manapság Aincrad legkülönfélébb helyszíneire: mezőkre és erdőkbe, fennsíkokra és völgyekbe, tavakhoz és folyókhoz. Olyan növényeket, gombákat, gyökereket és virágokat kutatok, amik egyrészt szépen mutatnának a kertemben vagy egy kompozíciómban, másrészt pedig felhasználhatóak gyógyteákhoz vagy más italokhoz. Fárasztó feladat volt a nem ritkán nehezen fellelhető növényeket megtalálni, és úgy megőrizni őket, hogy nevelésre alkalmas állapotban maradjanak, netalántán szaporítsam is őket. Ám én úgy éreztem, megéri a fáradságot ennyit foglalkozni ezzel, ha másoknak örömet tudok vele okozni ^.^ Mindig az volt számomra a legfontosabb, hogy mosolyt csaljak az arcokra, és mióta Lewis-samával találkoztam, immár az is motivált, hogy életeket védjek, különösen itt, ahol még egy magam fajta ügyetlen leány is tehet valamit másokért.
Most is éppen azon ügyködtem, hogy beszerezzek egy nehezen fellelhető növényt, azonban úgy hiszem, hogy ennél nagyobb kihívást még egyszer sem okozott a feladat. Ezúttal nem életveszélyes területeken kellett végighaladnom, nem kellett lényekkel megküzdenem érte. Most még csak a biztonságos területet sem hagytam el. A Kezdetek Városának egy parkjában, a nagy tó mellett térdepeltem a fűben, és szememet megerőltetve vizsgáltam a pázsitot. Jól láthatóan kerestem valamit, kezem újra és újra végigsimította a selymes, smaragdzöld szálakat, miközben apránként haladtam előre a fűben. Egyszer-egyszer megörültem, hiszen úgy tűnt, hogy eredményre jutok, de mindegyik alkalommal hamar kiderült, hogy csak egy vízcsepp csillant meg valamelyik fűszálon, és arról hittem azt, hogy megtaláltam, amit keresek ^.^" Egyre inkább úgy éreztem, hogy segítséget kellett volna kérnem, de nem szerettem volna azzal terhelni a céhtársaimat, hogy ilyen aprólékos munkára kérem meg őket. Biztos voltam benne, hogy önzetlenül segítettek volna, de nekem esett volna rosszul, ha miattam fáradoznak úgy, hogy számukra semmi haszna nem lett volna >.< Így hát nem maradt más választásom, minthogy egyedül viseljem ezt a terhet, és akár napnyugtáig is keresgéljek, amíg nem lesz eredménye. Nem szerettem volna üres kézzel hazamenni ^.^"

by **Shukaku** Vas. Május 25 2014, 18:16

A város nyugati része semmi különlegességet nem tartalmazott, így ez volt az a városrész, ahova Shukaku legtöbbször bemerészkedett, ha valamit feltétlenül vásárolni kellett, és nem kérhette meg rá valamelyik céhtagot. A déli részen túl sok volt a fényűzés, a gazdagság és Shu egyáltalán nem tudott otthonosan mozogni abban a környezetben, és azt sem tudta, hogy eléggé illemtudóan tudna-e viselkedni azokban a boltokban, melyek a város azon részén voltak találhatóak. A északi rész ennek az ellentéte volt. Szegényebb NPC-k, szegényebb lakások, szegényesebbek voltak a boltok is. Shu bár szeretett segíteni az itt élőknek, így azokat a dolgokat, amiket itt is megtalált szívesen vásárolt meg itt, de ha valami ritkább tárgyra volt szüksége, akkor feleslegesen nézelődött volna ezen a környéken. A legértelmesebb persze az lett volna, ha az ember lánya vásárlás céljából sétál a városban, hogy a keleti részen bóklásszon. Ez volt a boltok és a kereskedők negyede, ami azonban egyet jelentett a tömeggel. A lány legtöbbször messze elkerülte ezt a régiót. Miután mindezt végiggondolta, és a bevásárlólistán nem is voltak annyira ritka tételek, de azért a szegénynegyedben nem voltak fellelhetőek, így maradt a nyugati résznél. Viszonylag csöndes, nyugodt, jellegtelen hely az emberek szerint. Persze ez butaság volt, hiszen ha jól körülnéznek, akkor mindig találnak valami izgalmasat és érdekeset, és ez most sem történt másképpen. A lányra Timidus hívta fel a társa figyelmét. Nagy kiterjedésű rét terült el egy tavacska mellett, és az említett személy éppen ennek a területnek a közepén görnyedezett, mintha keresne valamit. Mivel védett területen voltak, és Shu nagyon segítőkész valaki volt, így nem kellett sokat győzködni, hogy közelebb lépjen az idegenhez. Persze abban előre megállapodtak, hogy ha NPC lesz az illető –ami Timidus szerint igen valószínű volt, hiszen nem viselt semmilyen fegyvert, és bár az indikátora nem helyi lakosnak jelezte, hanem idegennek, a sárkány nem lepődött meg volna azon, ha egy kis turpisság lenne a dologban-, és véletlenségből küldetéssel várná őket, akkor nem fogadják el. Egyedül egyikük sem akart még belevágni egy talán veszélyes játékba. Elég távol álltak meg ahhoz az idegentől, hogy leléphessenek, ha esetleg nem lenne kedves, de elég közel ahhoz, hogy hallótávolságban legyenek.
-Üdvözlöm Hölgyem. Talán elveszített valamit? Segíthetünk esetleg megkeresni?
-Hali! Van keresés és látás jártasságunk is.
Mindketten meghajoltak, Shu hagyományos módon, Timidus pedig a mellsőit megrogyasztva.

by **Yurihime** Vas. Május 25 2014, 20:19

Felkaptam a fejemet, és a hang irányába néztem. Úgy éreztem, engem szólítottak meg, és ha belegondoltam, tényleg tűnhetett úgy, hogy elveszítettem valamit. Kissé zavarba jöttem, hiszen nem egészen így volt, és mivel azt hiszik, bajban vagyok, ezért a segítségemre siettek. Hátrébb helyeztem a testsúlyomat, majd lassacskán talpra kászálódtam. Egy felettébb udvarias kisasszony és... sárkánya... azt hiszem... szóval ők akadtak rám, miközben nagyban kutattam a fűben. Valóban, az állat emlékeztetett Hisame-samára, egy kicsit mégis másmilyen volt. Mély levegőt vettem, és megszólaltam.
- Szörnyen sajnálom, hogy miattam el kellett térniük a sétájuk eredeti céljától ^.^" Az igazat megvallva nem veszítettem el semmit, viszont keresés közben leledzem - válaszoltam szerényen, és viszonoztam a meghajlásukat - Amennyiben nem tartom fel önöket, megtisztelne, ha fogadhatnám az önzetlenségüket, ha már voltak olyan kedvesek, hogy felajánlják ^.^ - mosolyodtam el fejemet kissé oldalra billentve, és ekkor vettem észre a kisasszony zöld csíkja mellett lévő jelt, melynek hatására kissé meglepődtem, de jó érzéssel töltött el. Ahogy az is, hogy segítő szándékukat kifejezték, nem lett volna illendő elutasítanom, ha már fáradtak vele.
- Egy aranyszínű fűszálat keresek, amit ha megérintenék, egy Aranyszirom nevű virágot fedne fel. Azt szeretném a gondozásomba venni ^.^ - ismertettem velük készségesen, hogy mit is csinálok éppen. Ha szétnéznek a füves területen, rájöhetnek, hogy korántsem egyszerű a feladat, még egy tűt is könnyebb lenne megtalálni a szénakazalban.
- Illendő bemutatkoznom, Yurihime vagyok, a Justice League tagja. Önök, ha nem tévedek, a Young Justice-hoz tartoznak, ugye? ^.^ - kérdeztem kedvesen, és mivel nem tudtam megállni a kérdést, rögtön folytattam is - Ha nem vagyok túl indiszkrét, megkérdezhetem, hogy Peter-sama hogy van? - vettem le róluk a tekintetem, szégyenlősen félrenézve. Kicsit zavarba jöttem tőle, hogy a fiatalúr felől érdeklődtem, de roppantul furdalt a kíváncsiság és némi aggodalom is leledzett bennem. Ha tehettem volna, minden nap meggyőződök róla, hogy ép és egészséges-e, de természetesen ez tolakodás lett volna, és... igazság szerint magam sem tudom, hogy miért érdekel ennyire Embarassed

by **Shukaku** Vas. Május 25 2014, 20:57

Igyekeztek a lehető legkevésbé ráijeszteni az idegenre, és talán ez a céljuk sikerült is. Timidus általában a lehető legbiztonságosabban, felülről szokta megközelíteni az ismeretlen embereket, azonban mivel védett területen voltak, ezúttal kivételt tettek. Ahogy a hölgy beszélni kezdett, Timidus azonnal félrecsapta az egyik fülét, és igyekezett jobban odafigyelni, koncentrálni a szavakra, majd inkább csipogással, hogy ne bántsa meg a lányt, megosztotta az észrevételezését társával, aki reflexszerűen azonnal ugyanezen a nyelven válaszolt.
-Aldó.
-Aldó?
-Beszéd.
-Nem.
-Miért?
-Régi.
A sárkány végignézett újra az idegenen, de mivel az egyáltalán nem tűnt öregnek, így megrázta a fejét.
-Nem.
-Nem ő. Beszéd.
-Oh… tetszik.
Azt a sárkány is észrevette, hogy nagyon udvarias a hangvétel, és ez tetszett neki…. ráadásul mivel ez igen gyakran esett meg vele, lassan már el is várta, hogy így szóljanak hozzá. Persze nem ennyire kacifántosan, hiszen a leledzik szót például nem is értette, de ezt persze sohasem vallotta volna be mások előtt. Majd megkérdezi Shukakut amikor senki nem hallja. A sárkány egy ideig nem válaszolt, majd oldalba bökte a lányt. Logikusan tudott beszélni, érvelni is tudott, de félő volt, hogy a szép beszédben alulmaradna a hölgyeménnyel szemben. Márpedig Timidus legfőbb taktikája volt, hogy ha valamiben nem győzhet, abban nem is fog versenyezni, tehát a beszédet ezúttal a társára bízta.
-Igazán semmiség, higgye el, szívesen segítünk.
Végighallgatta a beszámolót, majd mosolyogva bólintott.
-Akkor egy aranyszínű fűszálat kell keresnünk. Ha jól értettem, akkor Önnek magas szintű lehet a…
Kicsit ő is elgondolkodott a szón, de szerencsére hamar eszébe jutott.
-A botanikai skillje… a kertészet jártassága. Nekem csak kétszáz pont van rajta egyelőre, de otthon én is sokat segítek a kert gondozásában… szóval… gondolom ha megtaláljuk, akkor ne érjünk hozzá, hanem szóljunk Önnek.
A bemutatkozásra újra meghajoltak, és viszonozták.
-Igen, a Young Justiceból.
-Timidus vagyok, ő pedig a társam, Shu.
-Igazán nagyon örvendünk a szerencsének. Peter-sama jól van, csak mostanában kicsit sok a céhvezéri teendője, ezért nagyon elfoglalt.
-De már igényelte a segítségünket, szóval lesz egy kevés szabadideje.
Mivel a sárkány nem akart úgysem beszélni, és bólintott egyet, összegezte az eddig hallottakat:
-Tehát egy aranyszínű fűszálat.
Végignézett a terepen, majd füttyentett egyet.
-Mindent megteszek. Shu! Képesség!
-Bekapcsolva.
A sárkány újra bólintott, széttárta a szárnyait, majd elkezdett a földközelben röpködve, folyamatosan parcellázva pásztázva a terepet keresni.
-Hármas szintű keresés jártasságunk van. Reméljük, hogy ezzel tudunk segíteni. Egyébként… ha megkérdezhetem… kristályíró vagyok… igaz csak tier egyes… de még sohasem hallottam erről a növényről.

by **Yurihime** Vas. Május 25 2014, 21:49

Kissé meghökkentem a csivitelő, csipogó hangokat hallva, de hogy a kisasszony is kiadta őket, úgy egészen lenyűgözött a látvány. A saját nyelvén beszélt az állatkával *.* Felderültem, kisebb ámulatba esve néztem őket egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy nem szabadna ennyire feltűnően nézni őket, miközben beszélgetnek, így aztán ijedelmemben kicsit látványosan fordítottam el a fejem, és szép lassan paradicsomi árnyalatot vett fel orcám színezete az események ezen alakulása okán. Reménykedtem benne, hogy nem sértődtek meg rajta.
- Hálásan köszönöm ^.^ Önök ketten bizonyára nagyon közel állnak egymáshoz, ez igazán bámulatra méltó - szólaltam meg végül, mikor újra az irányomba terelődött a beszélgetés. Úgy éreztem, ha már hibáztam, illene azt helyretennem egy dicsérettel, és egyébként is szívmelengető volt, aminek az imént a tanúja voltam. Még Peter-samát se láttam, hallottam Hisame-sama nyelvén beszélni, habár azt hiszem nem mondhatom el magamról, hogy túl sokat tartózkodnék a közelébe, így könnyen lehet, hogy ez nem is olyan szokatlan dolog egy idomár és az állata között.
- Nem nevezném magas szintűnek, de valóban jártasnak mondható vagyok benne ^.^ - szabadkoztam elmosolyodva - Valóban úgy lenne kívánatos, ha én érhetnék hozzá, még abban sem vagyok teljesen biztos, hogy az én pontjaimra hogy reagál ^.^" - tettem hozzá óvatosan. Hosszú út állt még előttem, ha szerettem volna igazán elsajátítani minden csínját-bínját. Nem szerettem volna a kisasszony fölé sem helyezni magamat, a szint nem volt minden. Csupán egy érték, ami segít, de az igazi döntő hozzávaló a szív volt. A virágok szeretete nélkül értelmetlen volt botanikával foglalkozni, a növények nem fejlődnek úgy, ha nincs mit viszonozni.
- Örvendek Shukaku-sama, Timidus-sama ^.^ - hajoltam meg a bemutatkozásnál újra - Ennek örülök, köszönöm a tájékoztatást, hálás vagyok érte - folytattam, magban hozzátéve, hogy bárcsak segíthetnék, ám azt sem volt szabad elfelednem, hogy Hinari-samának is könnyen lehetett szüksége segítségre. Ő is nagyon elfoglaltnak tűnik, és minden vágyam az volt, hogy levehessek egy kevés terhet a válláról, vagy ha azt nem is, legalább megkönnyítsem a feladatait. Azt hiszem ha visszaérek a céhházba, keresek rá alkalmat, hogy készítsek neki egy meglepetést ^.^
Előbb azonban hátrébb léptem egy-két lépést, hiszen Timidus-sama hozzáfogott a segítségnyújtásnak, méghozzá egészen elképesztő módon, pozitív értelemben persze. Megörültem, így sokkal gyorsabb lesz *.* Hirtelen nem is tudtam eldönteni, mit tegyek, úgy éreztem, hogy csak útban lennék, ha folytatnám, és a sárkány egyébként is pillanatok alatt átfésülte azt a területet, ami nekem percekbe is belekerülne.
- Anou... ha nem haragszik, megkérdezhetem, hogy miért előnyös a harmadik szint? Be kell valljam, nemigen értek hozzá, de nagyon értékesnek hangzik ^.^ - igyekeztem érdeklődni és tanulni a jártasságokról. Én csak az első szintjével rendelkeztem, kíváncsi voltam, milyen különbség lehet - Az Aranyszirom nem olyan növény, amit fel lehet használni ilyesmihez, Shukaku-sama. Főként dísznövényként szolgálhat, ha megfelelően gondozzák, páratlan szépségű virága van ^.^ - válaszoltam a kérdésre, miközben tekintetemet az égboltra emeltem, kezeimet pedig összetettem mellkasom előtt, gyönyörködve a lelki szemeim előtt megjelenő képben. Közben Timidus-sama viszont közeledni látszott, így újra hátrébb léptem egyet, csakhogy azt nem vettem észre, hogy időközben már a tópart legszélén állok. Az újabb lépésem már nem a pázsitot találta a talpam alatt, hanem vizet, és ennek megfelelően egyensúlyomat vesztve hátra zuhantam, egyenesen bele a tóba. Egy sikkantás és hangos csobbanás... istenkém, honnan is ismerős ez? ^.^"

by **Shukaku** Vas. Május 25 2014, 22:24

Timidus azonnal észrevette, hogy a nő bámulja őket, de nem tulajdonított neki nagy jelentőséget, legalább is azt biztosan nem érezte, hogy meg kellene sértődnie. Büszkeséggel töltötte el ha bámulják, hiszen ez legtöbbször a csodálat jele volt, hiszen egy ilyen okos és ügyes sárkányon volt is mit nézni. Amikor Shu is észrevette, Hime már elfordította a tekintetét, de a pír az arcán jelezte, hogy mi is történt.
-Oh… elnézést kérünk… nem szerettünk volna társaságban sugdolózni… csak… ez így már automatikus nálunk. Bocsánat.
-Ámulni pedig nyugodtan szabad. Nem minden idomár képes erre. Eddig csak Shukakut ismerem, illetve Falconak sikerült még megtanítani Utahimét pár szóra, de ő csak érteni tudja, utánozni nem. Persze ezt is az én javaslatomra tették… de…
-De az, hogy közel állunk egymáshoz, már nem annyira méltó a bámulatra. Azt hiszem a legtöbb idomárnál ez így működik… vagy így kellene működnie.
Kissé leszegte a fejét, és szomorúan gondolt vissza arra a pár esetre, amikor sajnos tapasztalta, hogy nem mindig így működik. Azok az emberek egyáltalán nem voltak méltóak az idomár kaszthoz. A kérésre természetesen mindketten bólintottak, és a sárkány meg is kezdte a keresést, a többiek pedig ezidő alatt új témát találtak. Shu ugyan gondolt arra, hogy segítsen Timidusnak, de ő is gyorsan belátta, hogy csak útban lenne, ráadásul azt is tudta, hogy Timidus ezt az orrára is kötné, ezt pedig nem egy új ismerős előtt akarta eljátszani. Ráadásul az nagyon fura volt, hogy őt sama-ként nevezte meg Yurihime. Ehhez egyáltalán nem szokott hozzá és nem érezte indokoltnak.
-Nem… dehogy haragszom. Nyugodtan tessék kérdezni, szívesen válaszolok. Minden szinttel egyre jobban növekszik az esélye annak, hogy ha keresek valamit, akkor megtalálom. Talán még akaratlanul is vezetné a kezemet a rendszer… mintha benyúlnék a szénakazalba, és csukott szemmel kihúznám onnan a tűt… ami még meg sem szúr.
Picit kuncogott az elképzelésen. Az volt a legcsodálatosabb, hogy mindez valósággá válhatott. Imádta ezt a világot.
-Oh… dísznövény? Sajnos nem ismerem. Elég sok virágot ismerek… vagyis… hát azt hiszem, hogy a híresebbeket igen. Szeretem az orchideákat… és a kedvencem a nőszirom. Szép a színe…
Kissé elpirult, és leszegte a fejét. Növényes témában nem volt annyira otthon mint állatosban, és nem is nagyon tudta, hogy mit mondjon. Talán ez eredményezte azt is, hogy nem vette észre, hogy a kisasszony a tó szélén manőverezik, így már csak későn tudta figyelmeztetni a veszélyre.
-Vigyá…!
És Yurihime már csobbant is. Shu azonnal füttyentett a sárkánynak, aki már röppent is segíteni, ő maga pedig belegázolt a vízbe, és együtt igyekeztek fel-, és kisegíteni a hölgyet.

by **Yurihime** Hétf. Május 26 2014, 15:04

A ijedtségtől nyeltem egy kevés vizet, de a legutóbbi alkalommal ellentétben, amikor hasonló történt velem, most maradt annyi lélekjelenlétem, hogy fellökjem magam a tó felszíne fölé. Emlékszem, akkor Anatole-sama húzott ki, és aztán egy igen különös, ám végső soron emlékezetes délutánt töltöttünk együtt, mely mind a mai napig kedves a szívemnek. Egyedül az bántott, hogy akkor is, és most is feleslegesen aggasztottam a társaságomat, sőt még bajba is sodortam őket, ha arra gondolok, hogy valahol ennek a tónak a mélyén rejtőzik egy csápos lény, talán egy óriás tintahal... vagy maga a legendás Kraken, amiről egyszer olvastam. Ahogy kibukkantam a vízből, máris éreztem, ahogy kifelé vonszolnak, és azt is, hogy nem csak kezek, bár én magam még erősen köhögtem és prüszköltem a véletlenül félrenyelt folyadéktól. Szerencsére viszonylag gyorsan magamhoz tértem, és képes voltam ezúttal némi részt magam is vállalni a kievickélés fáradságos műveletéből. Shukaku-sama valószínűleg nem olyan bivalyerős, mint Anatole-sama, azt pedig mégsem hagyhattam, hogy egy olyan fiatal kisasszonyka megerőltesse magát, mint amilyen ő is volt.
- Köhh... Kö..köszönöm - nyögtem ki, mihelyst szilárd talajt érezhettem magam alatt és valamelyest beszédre képes állapotba kerültem. Összetapadt hajamat igyekeztem kiszedni arcomból, hogy valamit láthassak is, de az elsődleges mégis az volt, hogy minden tőlem telhetőt megtegyek a bocsánatkérésért.
- Szörnyen... sajnálom. Ügyetlen és... köhh... figyelmetlen vagyok >.<" - igyekeztem szabadkozni, és csak azután próbáltam helyreállítani a légzésemet és nyugalmat erőltetni felzaklatott és megrémült lelkemre, elsimítani a fodrozódó vizet... bár ez jelenleg talán rossz hasonlat volt ^.^" Kissé lihegve, de hálásan pillantottam fel a párosra.
- Remélem nem ijesztettem meg önöket ^.^ - sóhajtottam egy nagyot, csak az zavart, hogy mintha valami mozgott volna a ruhám alatt - E-elnézést ^.^" - szabadkoztam, és villámgyorsan elfordultam, hogy kitapintsam a hideg, sikamlós valamit. Kénytelen voltam az ázott ruhámat minimálisan megbontani, hogy hozzáférjek a kellemetlenkedő valamihez, és amit végül kiemeltem, az egy béka volt. Csodálkozva pislogtam a kis kétéltűre, miközben leültettem a tenyeremre.
- Vajon, ha megcsókolom, királyfi lesz belőle? ^.^ - fordultam vissza, megmutatva a szerzeményemet, de mire cselekedhettem volna, addigra leugrott a kezemről és visszamenekült a vízbe. Helyretettem a ruhámat, már amennyire lehetett, és lassan feltápászkodtam - Még egyszer elnézést a kellemetlenségért, mivel engesztelhetném ki önöket? - kérdeztem alázatosan, majd a sárkányra pillantottam - Felteszem, még nem sikerült rátalálnia, ugye? ^.^" - kattantam mintegy vissza botanikus-módba, hiszen csak az járt a fejemben így is, hogy jó volna meglelni azt a fűszálat, már csak azért is, hogy ne a semmiért okozzak ennyi bajt nekik Embarassed

by **Shukaku** Hétf. Május 26 2014, 15:33

Az események menete illetve a mentési művelet a két barátnak sem volt idegen cselekedet. Timidus egyszer már megmentette Danee-t a vízbefúlástól a Halloween eventen, Aidort pedig kétszer is kihúzta a tóból az egyik találkozásuk alkalmával. Illetve hát a kissárkány, hiszen akkor még kicsi volt, így állapította meg a cselekedeteit, és most, hogy megnőtt sem volt hajlandó ezeket felülbírálni. Egyikőjük sem tudhatta ugyan, hogy mennyi igazság van emögött, azonban Shu sejtette, hogy mindkét ismerősnek sikerült volna kikecmeregnie a vízből a sárkány segítsége nélkül is. Ha a pet tudta volna, hogy a vízi mentő munka is egy komoly elismeréssel járó feladat, akkor bizonyára azt is feltüntette volna már azon szakmák között, amihez ő természetesen nagyon jól ért, így azonban, ezen tudás birtoklása nélkül mindössze annyit jegyzett meg, hogy újra csak elvégezte a legfőbb feladatát, amely az volt, hogy az embereket megmentse önmaguktól. Bár kissé a páros is vizes lett, Shukakut ez jobban zavarta mint Timidust, aki egyszerűen csak megrázta magát, és felborzolta a tollait, hogy gyorsabban száradjon. A lány, mivel ő ezt nem tehette meg, mindössze igyekezett elsimogatni a ruháját, és várni, hogy megszáradjon. Szerencsére ez ebben a világban sokkal gyorsabban megtörtént, mint odakint.
-Nagyon szívesen.
-Igazán semmiség. És nem ügyetlen… nem láthatta…
-De igen. Láthatta. Például ha körülnéz.
-Timidus!
Hát igen… kedvenc sárkányunk éppenséggel a szavainak árnyalásában éppen annyira tevékenykedett ügyesen, mint amennyire szerénységgel igyekezett leplezni csodálatosságát. Egyszerűen nem tartotta fontosnak, hogy a tényeket cukormázzal elfedje, így hát mindent a legegyszerűbben magyarázott el, amennyiben nem volt az a célja, hogy összezavarja az embereket. Még így is sokszor nehezére esett megértetnie magát, és ennek bizonyára nem az volt az oka, hogy túlbonyolította a dolgokat… Rolling Eyes

-Nem ijesztett meg. Miért ijesztett volna?
Shu elfordult, majd egy mozdulattal, mutatóujjával kört leírva jelezte a sárkánynak is, hogy tegyen ő is hasonlóképpen, és még azt a szót is hozzátette, hogy fürdőszoba, persze csak halkan. Nem volt kedve most elmagyarázni Hime kisasszony előtt Timidusnak azt, hogy miért kell elfordulniuk, de azt már elmagyarázta neki, hogy fürdés közben nem nézheti, itt pedig igen hasonló volt a helyzet, így még Timidus is belement a játékba, bár az okokat továbbra sem értette, de betudta annak, hogy az emberek furák.
-Nem. Nem lesz belőle királyfi. Már próbáltuk.
-Persze… nem mi… hanem csak…
-Lényegtelen. Ahogy kiengesztelni is az. Nem azért segítettünk.
-Igen… valóban nem azért. Örülök, hogy nem esett baja.
-Yap! A növényt pedig még nem találtam meg, de most kezdhetem előröl. Gondolom nem jegyezted meg a koordinátát, hogy hol tartottam…
-Hát… nem arra figyeltem…
-Gondoltam.
A sárkány elhúzta a száját és újra hozzálátott a kereséshez. Kis hősünket olykor-olykor zavarta, hogy nincsenek meg azok a kellékei, amivel Shukaku rendelkezett. Ilyen volt például a menü, vagy az előhívható kis térkép. Persze inventoryt már kapott a sárkány, és elégedetlenkedni sem elégedetlenkedett, hiszen bár néhány eszköze a társának volt több, azért az ő tarsolyában sokkal nagyobb mennyiségű eszköz jutott.

by **Yurihime** Hétf. Május 26 2014, 19:46

Az első ijedtségen túlesve már képessé váltam derűsebben szemlélni a világot, hiszen ráébredtem, hogy nem történt nagy baj, csupán fürdőztem egyet. Ruhában ^.^" Természetesen csurom víz voltam, de ami egy kicsit jobban aggasztott, hogy Shukaku-sama ruhája is nedves lett. Már majdnem megszólaltam, hogy jobb lenne, ha lecserélné, mielőtt megfázik, ámde eszembe jutott még időben, hogy emiatt nem kell aggódni, így visszacsuktam a számat. Tartok tőle, hogy ha egyszer hazajutunk, akkor ez a sok reflex káros hatással lesz a mindennapi életünkre. Vajon senpai is meg tudott birkózni azokkal a nehézségekkel, amikkel én? Ő is egyre kevesebbszer jut az eszembe, néha egészen úgy érzem, hogy elveszítem a kapcsolatot saját valómmal... Azonban ezúttal a kisasszony és a sárkány párbeszéde kicsalt belőlem egy halk kuncogást.
- Igaza van, Shukaku-sama, valóban lehettem volna körültekintőbb ^.^ - mosolyodtam el, biccentve az állat felé. Nem volt miért tagadnom, hogy az én hibám volt a baleset, túlságosan elvonta a figyelmemet a társalgás és Timidus-sama látványos repkedése, így elfeledkeztem arról, hogy mennyire álltam messzire a part szegélyétől. Pechemre semmi sem figyelmeztetett rá, hogy hirtelenjében változik a talaj... összetétele. Már ha szólhatok így egy folyadékról ^.^"
- Shukaku-sama is keresi a királyfiját? ^.^ - mosolyodtam el kedvesen, habár nem tudom, miért használtam az "is" szócskát. Gyakran szálltak meg különös, eddig ismeretlen érzések, de nem tulajdonítottam nekik olyan jelentőséget, mert mindig azt hallottam, hogy ha szerelmes leszek, azt rögtön tudni fogom, mert eltéveszthetetlen érzés. Én pedig nem voltam biztos benne, hogy szükségem van-e rá, vagy hogy tulajdonképpen mit adhat számomra, és én mit adhatok? Azt hiszem, ez még a jövő rejtélye.
- Köszönöm ^.^ - szólaltam meg végül, miközben óvatosan csavargatni kezdtem a ruhámból a nedvességet, ami még megmaradt benne. Gyorsan száradt ugyan, de kellemetlenül éreztem magam benne, nehéz volt és hidegen tapadt a bőrömre.
- Azt hiszem arra már járt, Timidus-sama! - kiáltottam a sárkány felé, hogy ezzel is legalább egy kicsit segítsem, ha már én nem tudok olyan hatékonyan keresni, mint ő. Kicsit zavarban éreztem magam, hogy magára kellett hagynom az állatot, így le is hajtottam a fejem. Talán illene emelnem azon a keresés nevű jártasságon, és akkor nem kényszerülnék segítségkérésre.

by **Shukaku** Hétf. Május 26 2014, 20:20

A sárkány elvigyorodott, majd úgy döntött, hogy inkább a képén is hagyja, ott marasztalja ezt a vigyort, hiszen emellett a hölgyemény mellett másodpercenként rándultak meg virtuális izmocskái.
-Tudom, hogy igazam van. Nem meglepő.
-Persze, persze. Neked mindig igazad van.
-Nem mindig.
-Igazán lehetnél egy picit udvariasabb.
-Nem fogok hazudni.
-Nem azt kértem, hogy hazudj, hanem… áh, mindegy.
A sárkány csak bólintott, majd újraindította a keresőexpedíciót. Szerinte is mindegy volt. Az udvariasságot még úgy-ahogy értette, és aki megérdemelte, afelé mutatott is tiszteletet, de mivel azt, hogy ne hazudjon előbb tanította meg neki a lány, és fontos szabálynak is értékelte, így az volt az elsőrendű, és felülírta az azóta tanult udvariassági szokásokat. Hízelegni persze tudott, és hazudni is, de csak akkor tette, ha ezt a taktika úgy kívánta, és ezzel veszélytől óvta meg a lányt. Még a téglás játék alatt sem hazudott, pedig sokkal könnyebb lett volna a dolga. A helyreigazításnak nem adott helyt, hiszen az, hogy Yurihime „azt hitte” édeskevés volt ahhoz, hogy emiatt megszakítsa a feltérképezés megfelelő sorrendjét, és kockáztassa a kutatás sikerességét. Nyugodtan folytatta a mező egyik végéből a másikba való cikázást, mindig egy picivel arrébb indítva az új vonalat.
Eközben a lány teljesen elpirult, és leszegte a fejét, kezeivel vizes ruhájának a szélét babrálta.
-Hát… izé… az úgy volt, hogy szafariztunk Sayával és Utával és a kútból fogtunk egy békát, és akkor mondta Saya, és talán ő meg is próbálta, de nem is olyan béka volt mint a mesében, mert az kecskebéka, akit mi fogtunk, ő pedig leveli volt, szóval lehet, hogy azért nem sikerült, de…
Itt kicsit elhallgatott, és nem igazán értette, hogy hogyan kérdezhetett ilyen személyes dolgot a kisasszony, amikor eddig annyira udvarias volt. Talán megsértődött amiért Timidus nem volt udvarias, és ezt akarta viszonozni…
-És… és még nem tudom… talán már nem… Timidussal pedig beszélni fogok az udvariasságról… megígérem… ne tessék haragudni… én csak…
-Megvan! Shu Koordináta!
A lány gyorsan rápillantott a térképre, majd előkapott egy lapot, és lejegyezte rá a számokat.
-Talán… talán az ilyen növények is ugyanoda teremnek vissza… mint a mobok respawnolása. Tessék.
Átnyújtotta a lapot, majd elindult a sárkány felé, aki türelmesen várt rájuk.

by **Yurihime** Szer. Május 28 2014, 12:56

Rendkívül bájos volt a kisasszonyka és a sárkány társalgása, széles, meleg mosolyt csalt az arcomra kettejük közeli barátságának látványa. Egyszerre volt szívmelengető és -fájdító is, hiszen hosszú évek óta vágytam arra, hogy én is megnyithassam a lelkemet valaki előtt, és amikor ez az idő végre eljött, akkor is szétszakított minket a sors. Így vagyok most magányos, annak ellenére is, hogy vannak társaim, vannak olyanok, akikre számíthatok és akik számíthatnak rám. Egyiküket sem éreztem olyan közel magamhoz, mint amennyire közel Shukaku-sama és Timidus-sama voltak egymáshoz.
- Az udvariasság csak addig fontos, ameddig valaki tisztességes tud maradni ^.^ - bátorkodtam megjegyezni csendesen, felfedve azokat a tanításokat, vagyis annak eme szeletét, amit még Okaa-sama bízott rám kiskoromban. Hiszen mit ér az udvariasság, ha mögötte nincs valós tartalom, és csupán csak valami tisztességtelen dolgot fed el, mint amilyen a hazugság is. Én sem érezném jól magam, ha a nyilvánvaló hibámat megpróbálták volna elpalástolni udvariaskodással. Abból nem tanulhat senki, ha meggyőzik róla, hogy nem vétett hibát, miközben valójában igen, ellenben ha felhívják a figyelmét rá, akkor abból levonhatja a tanulságot és kijavíthatja. Igaz, az én figyelmetlenségem már javíthatatlan marad ^.^"
- Mousiwake arimasen, nem szerettem volna zavarba hozni a kisasszonyt ^.^ - kértem bocsánatot azért, mert kellemetlen helyzetbe került a kérdésem miatt - A mesékben hinni kell, és egy nap talán valóra válnak. Lehet, hogy sok békát kell hozzá megcsókolni, de előbb-utóbb az egyikből királyfi válik - jegyeztem meg a távolba révedve, halvány mosollyal az arcomon. Azt hiszem most egy kicsit vénasszonyosan hangzott, amit mondtam, de már nincs mit tenni ^.^" Inkább arra kellene törekednem, hogy valamilyen úton-módon segíteni tudjak Timidus-samának, de mire ez a gondolat megfogant bennem, a sárkány már jelzett is. Felvidultam, és bár tisztában voltam vele, hogy a papírra nem lesz szükség, azért elvettem, mielőtt elindultunk volna a repkedő állat felé. Sietősen szedtem a lábaimat, ahogy közelebb értünk, már látszott is a halvány derengés a talajon, amit az aranyos fénye okozott a növénynek.
- Ez lesz az! ^.^ - szeltem át a maradék távolságot a tőlem telhető leggyorsabban, és óvatosan letérdeltem a fűszál fölé. Izgalmamban nagyot nyeltem. Vajon elég lesz rá a kertészeti szintem, hogy reagáljon az érintésemre? Szinte remegő kezekkel nyúltam felé, és simítottam meg a selymes szálat, mire az felizzott és növekedni kezdett. Sikerült! Néhány pillanaton belül egy kifejlett, aranyszínű virágot fújt a szellő a kezeim között, melynek a szárát az ujjaim közé csippentve az le is tört egy halk, csilingelő hang kíséretében. Rábökve meg is jelent a felirat, miszerint egy Aranyszirmot tartok a kezemben.
- Köszönöm! Köszönöm! Igazán köszönöm, nem is tudják, milyen boldoggá tettek! - hálálkodtam, felnézve a párosra ragyogó szemekkel, majd megnyitottam a menümet és elrejtettem benne a virágot - Sietnem kell, ha meg szeretném őrizni épségben, így muszáj búcsúznom - emelkedtem fel hálától rebegő tekintettel nézve rájuk - Megígérem, hogy amint lehetőségem nyílik rá, meghálálom a szívességet. Tartozom önöknek ^.^ Kérem, vigyázzanak magukra és még egyszer köszönök mindent ^.^ - hajoltam meg tiszteletteljesen előttük, majd egy búcsúmosolyt követően elsiettem, hogy a céhházba visszaérve elültethessem a növényt a kertemben.

// Köszönöm a játékot és a segítséget a kijátszásban ^.^ //

by **Shukaku** Szer. Május 28 2014, 13:27

Bár Yurihime ezt nem tudhatta, Shu észrevette a kis mosolyt az arcán, és nagyon örült a reakciónak. Ugyan a hölgyemény állandóan mosolygós ábrázatáról nehéz volt leolvasni, hogy most jobban mosolyog, de ez valahogy még is más volt, és ezt megérezte a lány. Yurihime azt sem tudhatta, hogy bár az idomárnak megvan az a barátság, amire ő vágyik, a félelmeik nagyon is hasonlóak, hacsak nem ugyanazok. Amikor eljő majd az idő, akkor talán ennek a két barátnak is el kell majd válnia, és ez volt az egyik legnagyobb titka Shukakunak Timidus előtt. Nem mondta el a sárkánynak, hogy az ő életük nem csak akkor érhet véget, ha nullázódik az életpontjuk, azt pedig ő maga sem tudta, hogy mi lesz velük ha egyszer mégis sikerül az itt élőknek a játék végére érniük. Ha a szerverek akkor végleg lekapcsolnak, akkor ő velük együtt, és Timidussal együtt akart lekapcsolódni. Tudta, hogy akkor sem lenne biztonságban, ha esetleg tovább működne a világ, hiszen a felnőttek, akik mindig jobban tudják, hogy mi a jó, bizonyára erőszakkal rángatnák el a sárkány mellől. A lány rettegett attól a naptól, és nagyon remélte, hogy Timidusnak igaza volt amikor azt mondta, hogy sohasem lesznek képesek kivinni a játékot, elérni a századik szintet. Így már csak attól kellett félnie, hogy miként fogja elmondani Timidusnak az öregedés és a természetes halál mivoltát… bár nemegyszer álmodott arról, hogy Kayaba bácsi megmenti őt azokkal együtt, akik képesek meglátni az ő keze munkájának csodáját, és teljesen beemeli a lelküket vagy az elméjüket a játékba, hogy ne kelljen a testüktől függniük… ebben csak reménykedni tudott, és nem is volt valami erős a remény, bár abban hitt, hogy Kayaba Akihiko erre is képes lenne. A bölcs mondásra mindketten bólintottak, és el is gondolkodtak rajta, bár Timidusnak még a teljes megértése nélkül is nyilvánvaló volt, hogy az ő igazát bizonyítja. A bocsánatkérésre a lány csak még jobban elpirult, és megrázta a fejét, hogy tudtára adja Hime kisasszonynak, hogy nem kell elnézést kérnie.. ezután szerencsére Timidus jelzése kihúzta a kényes téma kellős közepéről. A virágot és a gyönyörűen lezajló műveletet is elkerekedő szemekkel figyelték, a hálálkodást pedig csak szerényen fogadták, még Timidus is elintézte egy faroklegyintéssel.
-Semmiség. Pár perces munka volt.
-Igazán nem tetszik tartozni semmivel… örülünk, hogy segíthettünk.
Mindketten meghajoltak, Timidus pedig még az orra alatt csipogott, amikor a kisasszony már elég távol volt.
-Majd én vigyázok rá. Te meg nézz a lábad alá legközelebb… nem vigyázhatok mindenkire.
-Csak tudsz te udvarias is lenni.
Nevetett a lány és megsimogatta Timidust a fülei között.
-Igen. Mellesleg pedig szerintem reménytelen.
-Persze-persze! Nem keresnél nekem is egy ilyen virágot, Timidus?
-Előbb érd el a megfelelő szintet a kertészkedésben.
-Mennyi lehet a megfelelő?
-A maximum biztos elég lesz…

/Én is köszönöm szépen. :3 /

by **Cardinal** Szer. Május 28 2014, 16:29

Shukaku: Birkózó Gyűrű (+1 kitartás)

by Ajánlott tartalom