Nyugati rész

*Tsukiko Teter*


Egy szerű nap, legalább is eddig semmi különös dolog nem történt. Csak fel keltem és meg mozgattam tagjaim. Majd a reggeli után mivel egyéb dolgom nem volt kóborolni támadt kedvem.
Kinti világban, most be ülnék egy moziba, vagy egy kocsmába egy haverral. Ide bent a helyzet más volt. Itt mit és hogyan csinálsz, a szabad idődben a túlélést jelentheti. Ez is egy olyan dolog volt, ami engem nem érdekelt, mihez van ma kedvem? Csak ez az egy kérdés kellett semmi más. Most reggeli után is igy cselekedtem, de lassan már dél fele járt az idő. Mi közben nyújtott lábbal ültem egy könyvel a kezemben fel tűnt valami. Először csak apróság volt nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a dolognak. Sokan jöttek és mentek az utcán, játékosok és npc-k vegyesen. Volt, aki csak a dolgára sietett, meg olyan is akadt, aki csak nézelődött.
Egy lány vagy háromszor ment el előttem. Egy kicsit olyan mintha, ja igen meg történt csak nem itt hanem a füvesnél. Ott is hasonló volt a helyzet, csak nem egy padon, hanem a földön ültem.
Fel néztem a könyvből és az arcára pillantottam, biztos nem egy haladó játékos. Amikor meg torpan egy pillanatra felálok a nyitott könyvel a kezemben és pár lepéssel a közelében termek.
- Egy kis dézsa vum volt, amikor meg láttalak.
Kezdem és elmosolyodom, mi közben jobb kezemmel hajamon végig simítok.
- Lehet, tévedek, de mintha némi segítségre szorulnál. Keresel valakit, vagy talán bajban vagy?
Kérdezem az ismeretlentől, miközben arcát és szemeit fürkészem. A könyvet össze csukom, de még mindig a lányt figyelem. Várom a reakciót, vajon mit fog most tenni? Nem mondom, nem ugranék félre, ha a nyakamba ugrana, azért mert hajlandó vagyok segíteni neki. Az biztos furcsán néznék, hogy ne ezt most miért?

Értem, tehát nem rég ébredhetett, órák vagy napokkal esetleg hetekkel ezelőtt. Vagy csak ép úrra lett rajta a bezártság érzése. Mert akár úgy is fel foghatjuk ez az egész egy börtön.
- Csak nem rég ébredhettél eze szerint.
Végig mérem, de csak úgy, mint embert mintha nem akarnék semmi különöset. Ami igaz is mert nincs semmi olyasmi amit akarnék. Közben az agyam lázasan jár, szavak, helyszínek és gondolatok vad rodeója zajlik. Egy igazi spanyol fesztivál dúl most koponyámban.
- Biztos furcsának gondolod, hogy dézsa vut mondtam. Tudod hasonló helyzetben találkoztam egy barátommal. Mint most veled, csak a helyszín volt más.
El fogadom a felém nyújtott kezet és meg szorítom, de nem túlságosan. Most meg volt az üdvözlés és be mutatkozás. Taplóság lenne, ha nem mutatkoznék be én is.
- Raygart, és én is örülök.
A problémáján gondolkodva eszembe jut valami és elő is veszem az inventoriból. Mi közben a könyvem el teszem és az elő vett könyvet a lány felé nyújtom. Majd egy pár könnyed mozdulat és egy ablak ugrik fel Tsukiko elött. Tárgy átt adás ablakocska, ha el fogadja, a könyv a tulajdonába kerül.
- Csak egy egyszerű kézi könyv jó tippek vannak benne a kezdéshez. információ tárgyakról és mohokról. Persze csak a már fel fedezettek roll és akad néhány publikus térkép is.
Majd ha el veszi, de ha nem akkor is látszik, gondolkodok valamin. Ide bent biztonságos területen vagyunk. Amig nem alszok el vagy nem hat rám kábulat addig minden rendben. Elvégre lehet, csak tévedek a lány esetében, egy kis óvatosság sosem árt.
- Gondolod, segíthetek neked. Körbevezetés, vagy ha van kérdésed....
Ennyiből talán már látszik a szándékom, csak segíteni szeretnék neki. Tudom milyen pokoli érzés az ébredés. Az emléke igen élesen él még bennem. A káosz a kétségbe esés, a reménytelenség. Még sokáig sorolhatnám a negatív jelzőket akár órákig. Akkor nekem is jól eset volna pár barátságos szó, egy kedves arc vagy valaki, akivel beszélni lehet.