Nyugati rész

- Igen, beszélni veled. Miért olyan nagy szám ez? - Sokkal lazább stílusban dumálgatok most vele, mint ahogyan szoktam. Ha nincs üzletről szó, akkor nem vagyok olyan kimért és diplomatikus, Rennel meg amúgy is az ő "szintjén" kell beszélni. - Tulajdonképpen a toborzóról akartam vártani pár szót, de mindenekelőtt van egy kérdés, ami sokkal jobban furdalja az oldalamat. Mégpedig az, hogy mi dolgod neked a volt főnökasszonyommal? A toborzó után rálestem a mapomra, és mikor csekkoltam, hogy követtek-e Juuval, akkor kijelezte a rendszer, hogy egy ismerősömmel lógsz együtt, név szerint Mirikával. Remélem nem vagytok túlzottan jóban, még a végén összetöröd Juu szívét - vigyorgok a Casanovára, de kicsit kínos az a mosolyom, mert csak reménykedni tudok abban, hogy nem tenyereltem bele tényleg abba, hogy Ren az íjászlány kitartott szeretője Kota mellett. Bakker, az mekkora lenne már! Kota tuti agyvérzést kapna, ha kiderülne! Mondjuk én sem örülnék neki, ha Ren összeszűrné a levet egy Voice taggal, főleg Mirikával, s éppen ezért kérdeztem rá a dolgokra. A pénzügyeivel kapcsolatos válaszát elengedem a fülem mellett, hevenyész tiltakozás volt ez a részéről, ugyanakkor igazat kellett adnom neki, hogy az aincradi élet nem olcsó, pláne akkor, ha minél magasabb szintre merészkedik az ember. Az Artes pedig az élre kíván törni, szóval gőzerővel termelnem kell az aranyat @.@
- Igen, társaságnak, estére, te. Mi a csudáért kérdezel vissza mindenre, mint egy értetlen kölyök? Szívtál valamit? - méregetem felvont szemöldökkel, de most, hogy így hangosan kimondtam újra a dolgokat, asszem lecsengett, hogy mit érthetett félre, és hogy miért távolodik el tőlem lopva vissza-vissza tekintve rám. Nem tetszik ez nekem, valószínűleg megint azon agyal, hogy a fiúkhoz is vonzódom-e. Legjobb védekezés a támadás, s milyen igaz ez ebben a helyzetben is. Ha elkezdenék hevesen tiltakozni, hogy márpedig én aztán nem, azzal nem jutok előrébb. Fordítsuk meg a szituációt. - Ó, hogy ha te szívesebben élveznéd hamvas fiúkák társaságát, akkor egy szavadba kerül és keresünk valami neked való Kék lagúna bárt - Úgy vigyorgok rá, mint a tejbetök és elégedetten húzom ki magam. Engem aztán nem zavart, ha a srác kicsit langyi, egészen addig, amíg nem az én hátsómat markolássza. Lehet a sok csaj mind csak fedősztori és Juuval is csak bridzselni meg körmöt festeni szoktak együtt esténként? Ren-Ren, te kis komisz!
- Egyébként meg hogy a fenébe ne tudnám már, hogy mi az a buli? Nem vagyok kocka, kint én is zenéltem... Különben is, láttad a törzshelyemet, nem? Na és csekoltad már éjszaka? Csak azért nem viszlek én oda szórakozni, mert már unom a showkat és valami újdonságra vágyom. Abban bízom te otthon vagy a témában, szóval hajrá!
Megérkezünk közben a választott helyszínre, s gyorsban le is tudjuk passzolni Ren petjeit. Első látásra alig lézeng pár ember a vendéglőben, ehhez képest elég sok petet hagytak itt. Ezek szerint ez is valami magánszobás dolog. Jesszus, lehet Ren tényleg szavamon fogott és szobára akar vinni? Ráadásul át akar öltöztetni? Minek? Próbálom riadtságomat leplezni, de ennek már a fele sem tréfa. - Öhm, mégis hova hoztál és miért kellene átöltöznöm? Bocs, nem figyeltem a bejáratnál mi volt kiírva...

- Rendben, nyugi semmi számonkérés. Csak annyit kérnék, hogy ne szervezkedjetek a hátam mögött, mert nem szeretném, ha bármi is ártana a céhnek. Rafkós kiscsaj, vigyázz vele! - Próbálom egy mosollyal tompítani a mondandóm élét, habár tuti agyvérzést kapnék, ha kiderülne, hogy Ren éppenséggel piszkos kis ügyleteket folytat a Voice vezérével, ráadásul a jelenlegi céhe ellen. Áh nem, nem hiszem, hogy Juu ellen cselekedne. Na meg a női bájain kívül nem sok mindennel tud fölém licitálni Mirika, jó csajok is vannak nálunk, mindenesetre kezdem azt érezni, hogy a szétválásunk óta egy ki nem mondott versengés folyik köztem és pöttöm lányka között. Mindegy, nem is akarok most ilyesmin agyalni, elvégre szórakozni indultunk és kiereszteni a fáradt gőzt, nem pedig generálni azt.
A langyis ugratásomra megnyugtató választ kapok, habár amíg be nem tesszük a szórakozóhelyre a lábunkat, semmiben sem lehetek biztos. Viszont az "otthonülős, tea szürcsölgetős, gramofonról komolyzenét hallgató" jelzőt hallva elkerekednek a szemeim. Aztán legyintek egyet és inkább megmagyarázom neki a dolgokat.
- Nem is értem miért vagyok meglepve, nem te vagy az első, aki helytelenül ítél meg. A stílus egy dolog, attól mert valaki elegáns és két mondatot össze tud rakni, még nem jelenti azt, hogy teát szürcsölget Mozart hallgatása közben. Lehet, hogy odakint nem voltam sosem a rajongód Ren, szerintem nem is én vagyok a célközönséged, de ez még nem jelenti azt, hogy ne értenék a zenéhez és ne lehetne velem együtt lógni egy buliban. De túl sokat fecsegünk feleslegesen, majd elválik mekkora party arc vagyok.
Ezután megérkezünk ugyebár a szórakozóhelyre, s Ren még kekeckedik velem egy sort a ruhámat illetőleg. Eszem ágában sem volt átöltözni, napközben is mindig kifogástalan a megjelenésem. Különben sem értem, hogy a krémszínű nadrág, a fűzöld ing és a begombolt mellény mióta giccses. Ellenben az ő stílusa nekem kicsit homi, de hát a kinti divatdiktátorok és stylistok dolgához én bizony nem értek... és nem is akarok. Na de ha már ennyire ragaszkodik ahhoz, hogy átöltözzek, akkor magamra kapok valami nyakkendőmentes, lazább felsőt, meg egy fehér, sportos zakót, aminek feltűröm az ujját. Remélem ez már őlazaságának elnyeri a tetszését és hajlandó lesz végre leszállni a külsőmről.

Ahogy leérünk az alaksorba és utunkat állja a kopaszkigyúrtbehemót őr, persze nem tehetek mást, mint virítani a lóvét. Igaz, azt ígértem, hogy én állom a cehhet, de nem örülök neki, hogy már a belépésért is fizetni kell. Nagyon ajánlom, hogy ezek után valami nívós helyre vigyen Ren, ne valami lebujba, ahol kiéhezett kéjencek legeltetik szemeiket a táncoslányokon. Kinyílik az ajtó és nagy megkönnyebbülésemre a látvány kedvemre való. Igaz, hogy a zene nekem kicsit túl mainstream, de hát ez kell a népnek.
- Eszem ágában sincs visszafordulni! - ordítom oda Rennek vigyorogva, hogy túlharsogjam az üvöltő zenét, majd egyenesen a bárpult felé veszem az irányt és szemernyi kétségem sincs afelől, hogy ingyen pia reményében a céhtársam is követni fog.

A meglehetősen visszafogott reklamálást követően a csapos asszony sopánkodása egyértelműen túlzónak tűnt számomra. Ugyanakkor kellemesen meglepett, amikor a kis csapat tagjának nézett és nekem is kiosztott 100 aranyat. Való igaz, engem is becsaptak, ám ezt ő nem tudhatta. Így viszont talán már nem megyek vissza ahhoz az informátorhoz, hiszen a kárpótlást megkaptam, bőségesen. Hogy lesz-e hab a tortán, az még a továbbiak kérdése, ám már így is elégedettnek mondhattam magam. Csupán a szórakozásom hiányzott, amihez jelen pillanatban a mellettem iszogató lány és egy sör társaságát választottam. Hogy döntésem helyes-e, majd elválik :]
Eleinte úgy tűnt, hogy a szöszke magába mélyedve kívánja meginni a saját ki üdítőjét és ugyanúgy figyelmen kívül hagyja a jelenlétemet, mint a másik lány, ámde ahogy figyeltem a mozdulatait, gesztusait, úgy tűnt számomra, hogy megtörhetem a hallgatását, melybe burkolózik, ha kitartó vagyok. Jó jelnek vettem, hogy nem reagált agresszívan, elutasítóan. Sokkal inkább kérette magát, szinte hallottam a tudatalattiját: "beszélj hozzám, érdekel mi mondanivalója van számomra egy magadfajtának." És végül meg is szólalt. Egy név, melyet nem kérdeztem, és egy helytelenül feltett kérdés, mely pusztán a beszélgetés megindítását szolgálta a részéről, nem tartalmazott valós érdeklődést. Álltam a pillantását, mi több, nem haboztam a szemébe nézni. A hatásszünetet én is megengedtem magamnak, mintha megrágnám alaposan a válaszomat. Nem siettünk sehová, előttünk az egész este.
- Egy bölcs, akit ismerek, szokta volt azt mondogatni, hogy ha ismered valakinek a nevét, akkor hatalmad is van fölötte, Esutel - fordultam vissza válaszadás közben a poharam felé, és forgatni kezdtem a korsót szórakozottan. Figyeltem a folyadék hullámzását, az üveg oldalán felfutó buborékok táncát. Újabb szünet, megmaradtam a szakadozott társalgási formánál.
- Kevés hitet fektetnék abba, hogy ki tudom vívni a tiszteleted. Csupán egy magát őszintének tartó fiú vagyok, akinek meggyűlik a baja a hazug, képmutató világgal - folytattam az italomat bámulva, természetesen elhallgatva a nevem, hiszen azt várta tőlem, hogy majd bemutatkozom. Márpedig én nem szeretek mások elvárásainak megfelelően cselekedni. A lány felé fordultam ismét.
- Rám lőttél, belém rúgtál. Azért tetted, hogy megvédd azt a sárkányos fiút? Hm, rossz kérdés, mi más okod lett volna rá? Sok figyelmet szenteltél neki és a kis barátnőjének. Féltékenység? Vagy csupán a figyelmére vágytál volna? :] - vigyorodtam el sejtelmesen, majd felemeltem a korsóm és fogyasztottam. Néhány korty keserű kenyér csúszott le a torkomon. Megnyaltam a szám szélét, mely ugyanolyan keserű lett, mint a sör maga. Azt hiszem ha csókot szeretnék váltani ma este, szükségem lesz előtte egy kevés szájápolásra.

- Hogy kiszámíthatatlan, azt a toborzón én is megtapasztaltam. Akkor és ott nem igazán jött ki jól a szituáció, de nem lettem volna meglepve, ha Vionak is megszalad a keze. Nem véletlenül nyújtottam a kezem neki, hogy távozóra fogjuk. Nagyon vacakul jöttünk ki abból a helyzetből, máskor nem szabad hagyni, hogy ekkora bolondot csináljanak belőlünk. Elvégre nívós céhet építünk kedves céhtárs, vagy mi a szösz - A végére azért beficcent egy mosoly is, majd szemrebbenés nélkül felhajtom a hűs tejet, nem gondolván az esetleges további italokkal való keverés veszélyeire. Komolyan jólesik az a pohárka frissítő, s az, hogy egyesek hitetlenkedve néznek rám, az külön élvezetessé teszi a kortyolgatását.
- Nem is gondoltam volna, hogy ennyi testvéred van, bár a sok lány magyarázat lenne a nyomokban lányos küllemedre. Vagy a menedzsmented írta elő a fülbevalót és a kiszőkített hajat? - Tyű, ezzel talán kicsit elvetettem a sulykot, így gyorsan tompítom is az élét valami hasonlóan személyes jellegű infóval. - Nekem nincs odakint testvérem, szóval elképzelésem sincs milyen lehet egyszerre több lánytestvér hisztijét kibírni. Gondolom mindannyian nagy rajongóid. Egyébként hogy fedeztek fel, hogy kerültél be a showbiznisz hatalmas gépezetébe? Na meg ami még érdekesebb, egy celeb hogy lesz MMORPG felhasználó? - Már nem szívatom, tök átlagos beszélgetés felé terelem a szót. Észrevettem a férfin, hogy komolyan büszke a munkásságára, s valóban élvezi is amit csinál, nem csak a pénzt facsarják ki egy megkreált imidzsből. Az viszont kifejezetten imponáló, hogy könnyedén belemegy a kérésembe és együttműködik a kis csínyben. Az epés megjegyzéseire ügyet sem vetek, ezek már szinte elemi részét képezik a kettősünknek, s lassacskán eljutok arra a szintre hogy élvezem ezeket és hiányolnám őket, ha mellőznénk ezeket.
- Parancsolj, a színpad a tiéd, mutass jobb tréfát! - s nem is késlekedik soká, bár nagyon úgy tűnik, hogy a humor terén sem egyezik az ízlésünk, mivel nekem meg ez a lapos poén. Sebaj, nem akarom lelombozni, had dagadjon a mellkasa. A táncoló hölgyeményeket én is szívesen elnézegetem, persze ennél tovább nem szívesen mennék. Mindent a szemnek, semmit a kéznek. Arra meg aztán végleg nem vetemednék, hogy bármilyen szexista megjegyzéssel illessem őket. Aztán ráterelődik ismét a szó az alkohol fogyasztására.
- Figyelj, őszinte leszek hozzád. Nagyon nem bírom az alkoholt, de valami lájtosabb koktél még belefér. Sajnos a SAO-ban is megüti az ember fejét a pia, én pedig mondjuk úgy, igen olcsón szét tudom csapatni magam, nem mintha általában akarnám.

- Talán Christopher Paolini az a bizonyos bölcs ismerősöm :] - vigyorodtam el a reakciójára. Nyilván képtelenség volt, hiába nem tudott rólam semmit, ennek az információnak nagyon kevés hitele volt. Más célja volt ezen közlésemnek természetesen, nem az, hogy egy nyilvánvalóan hamis adalékot ismertessek meg a lánnyal. Hogy is ismerhetnék egy 50 éves amerikai írót?
- Az egyiptomi kultúrából származik ez a motívum, rengeteg irodalmi műben fellelhető - közöltem végül egykedvűen, magam elé bámulva, csak hogy csillogtassam műveltségemet és bővítsem a szöszi ismereteit. Igazából lényegtelen volt, ahogy az is, hogy műveltnek tart-e vagy sem. Korántsem volt biztos, hogy pozitívumként értékeli vagy semleges számára, csak annyi volt biztos, hogy ártani nem ártott, és mint efféle rizikótól mentes elem, bátran használtam figyelemfelkeltésre.
Ismét rápillantottam, ahogy kifejtette az álláspontját. Elmosolyodtam, a mosolyt pedig kuncogásból felerősödő, gurgulázó nevetés követte. Tetszett, ahogy felveszi a verbális kesztyűt velem, belevaló kis tündérke volt, akit nem ijeszt meg egy szimpla indikátor és a mögötte rejlő feltételezések, sztereotípiák. Bátran ráncigálta a bajuszomat, talán kíváncsi volt meddig mehet el. Elvégre biztonságban volt a falak között, nem pusztán azért, mert ebben a zónában mindenféle sérülést megakadályoz a rendszer, de emberek is voltak körülöttünk. Csakhogy tudok úgy bántani másokat, hogy fizikai sérülést nem okozok, illetve én nem az a típus vagyok, akit érdekel a közönség. Ettől függetlenül úgy véltem, a mező közepén, négyszemközt sem mondott volna mást.
- Kedves tőled, hogy nem kívánsz megalázó nevekkel illetni. Igazság szerint engem vajmi kevéssé érdekel az anonimitás, az már nem az én bajom, ha az itteni sérelmeket a kinti világba viszi valaki. Az ingame nevem Tachi, a valódi keresztnevem pedig Makoto. Úgy hívsz, ahogy jónak látod, Esutel :] - elégítettem ki a kíváncsiságát vidám, barátságos hangon válaszolva. Nagyon jól választottam, örültem neki, hogy a hölgyike partner az én kis játékaimban és több, mint elégedett voltam a dacos reakciójával. Mások gyorsan elveszítik a türelmüket, de ő higgadtan és magabiztosan állt ki velem. Megnyaltam az ajkaimat, mintha valami ragadozó volnék.
- Nem hittem volna, hogy az elbűvölő szépségedhez egy ilyen magával ragadó személyiség is tartozik a csomaghoz. Tartogatsz még más meglepetéseket is? :] - kérdeztem, bár voltaképpen az előbbire vártam inkább a választ, hiszen az akadályt, melyet felhúzott, félregördítettem az útból. Hallgatagsága is eltűnt, hátha a rideg hozzáállást is fel tudom olvasztani. Néminemű izgalmat csempészett ez a lány a napomba. Príma :]

Megint visszatért a szűkszavúságához, ám testbeszédéből, szemének mozgásából látszott, hogy pörögnek a gondolatai, nem pedig az odafigyelés vagy az általam adott ingerek hiánya okozza ezt az állapot. Talán értékel, elemez, mérlegel, átgondolja a válaszait óvatosságból vagy megfontoltságból. Hm, nehéz volt leszűrni mi járhat a fejében, szörnyen keveset mutatott magából. Mintha négy hangszigetelt, sötétített falú üveglap fogságában tartózkodna, még a reakciói is homályban tartották igazi kilétét. Érdekes volt, határozottan érdekes az a rideg, tüskékkel teli ház, ami a külsejét jellemezte, az efféle kihívásokért éltem-haltam világéletemben. A kardinális kérdés az volt, hogy valóban ilyen fagyos, vagy a kemény héjat feltörve lágy belsőséget találnék és csupán csak ezt az odalát kívánja elfedni a viselkedésével?
Gondolatmenetem folyamán talán az én tekintetem is elkalandozott a semleges területek felé, legalábbis azon kaptam magam, hogy kénytelen vagyok visszafordulni a szöszi felé, mikor az rám pillantott. Határozottan nézett a szemembe, ha képes olvasni az íriszekből, az enyémből higgadtságot és végtelen nyugalmat olvashatott ki jelen pillanatban. Természetesen álltam a tekintetét, sőt, mélyre hatoltam benne. Egy ócska romantikus regény írója talán úgy fogalmazna, hogy el is vesztem a bájos szempárban, ámde ez nem volt helytálló megállapítás.
- Nahát... :] - szólaltam meg, a kérdés zseniális volt - Én úgy fogalmaznék, hogy a saját lényem egészítem és tágítom ki a világnak megfelelő határokhoz alkalmazkodva. Viselkedésem egyes elemeit az Aincradban uralkodó törvények befolyásolják, viszont az emberekre adott reakcióm, a róluk alkotott véleményem... őszinte :] - adtam meg végül a feleletet. Hogy mindebből milyen következtetéseket von le, az már az ő gondolkodásmódjától függ, mindenesetre ezt egy megfelelő pillanatnak éreztem ahhoz, hogy a tüneményes teremtés egy szőke hajtincsét megérintem, és ezzel arcát is megsimítsam.
- Őszintén szólva nem örülnék neki, ha egy nem is olyan rég feltett kérdésem megválaszolatlanul maradna... :] - hívtam fel a figyelmét rá, hogy mulasztott, ám lényem már szinte észrevétlenül remegett az izgalomtól, hogy mit fog tenni. Reagálj, édes , fedd fel előttem önnön mivoltodat :]