Re: Nyugati rész

by **Anatole Saito** Kedd Márc. 26 2013, 01:49

[Ren]

- Lehet, hogy sokan megtették volna, de eleve felesleges volt leállni vele vitatkozni. Te is láthattad, hogy bekattant a srác, s hiába voltak az érveid helytállóak, csak olaj volt a tűzre. Felesleges ilyesmire az időt is pazarolni. Részemről téma ejtve, végleg. - Közben nem tudom nevetgélés nélkül megállni a további beszédet - Egyébként ez az aranyhörcsög név honnan jött? Rendkívül találó, de nekem eszembe se jutott volna a fiúról. Másoknak is adsz ilyen beceneveket?
Mindenesetre bíztató hallani Rentől olyan magasztos szövegeket, hogy "kiállunk az elveink mellett", mert ebből is érződik, hogy elfogadta, sőt büszke arra, hogy a céhem tagja. Sejtettem én, hogy bár nehezen kezelhető a dalos pacsirta, de ész érvek mellett simulékonyabb. Formálható, csak ő ezt meg ne tudja, mert akkor tuti ellenkezne, lázadna.
Mellőzve a komolyabb témát a magánéletre terelődik a szó. A kis beszólásom máris betalált, s az önmagasztalás nem is marad el, ahogyan az már szinte elvárható tőle. Valahol igazat kellett neki adnom, már ami a feltűnő hajszínt illeti, de én nem értek a divathoz. Legalábbis ahhoz a fajtához nem, amit ő képvisel. A kíváncsiságom szintjét a nőkéhez hasonlítja, amire csak dobok egy kelletlen mosolyt, mivel csupán olcsó visszavágásnak érzem az iménti lányos külső jelzőm végett. Már kezdtem volna unni a beszélgetést, ha nem vágott volna vissza. Az viszont meglep, hogy milyen bensőségesen mesélget a testvéreiről. Valóban van egy másik oldala ennek az embernek, még ha nem is szereti kimutatni. Öten voltak testvérek, biztos nem lehetett könnyű a szülőknek, habár lehet tehetős családból származik. Erre rákérdezni viszont nem lenne túl illendő, így el is vetem ennek lehetőségét. Igazán irigylem tőle, hogy vannak testvérei, akik felnéznek rá, s akikre minden jel szerint ő is felnéz. Viszont ami igazán megdöbbent, az a zenei pályafutása. Meg sem fordult a fejemben, hogy ilyen komoly képzésben vett részt. Azt hittem kiemelték a tömegből a macsó külleme miatt, meg volt némi hangja, amit egy énektanár kikupált, s ennyi. De ennél sokkal többről volt szó. Ha jól értem, nem is Ryuninji Ren az eredeti neve, hanem csak felvett művésznév, amit valószínűleg a menedzsere kreált neki. Aztán rám terelődik a szó, s a részletes beszámolók után könnyebben nyílok meg én is.
- Hát, igen, sokan tartanak furának. Szerintem abban nincs semmi férfiatlan, hogy a macskákat szeretem, elvégre neked is ott van Aikon. Ami pedig az öltözködésemet illeti, nos igen, megvan ennek is a szubkultúrája, ami nem olyan mainstream, amit a divathullámok felkapnak. Tulajdonképpen mára már élvezem, hogy különcnek számítok. Gyerekkoromban sokat szívtam miatta, de mostanra rájöttem, hogy nem akarok átlagos lenni. Talán kicsit rá is játszok a stílusomra, de már ösztönösen jön ez is. Egyébként az őseim francia nemesek voltak, s akkoriban kezdtem jobban ráállni, már-már képezni magam erre a beszédre, mikor kikutattam a családfámat. Gondolom észrevetted, hogy nem tiszta vérű japán vagyok... nos, ez a kulcsa mindennek. Anyám francia kanadai, így nem csak hagyományos japán neveltetést kaptam.
Közben Ren nyakon csípi a morcos csaposunkat, akivel az imént a bolondját járattuk, s céhtársam valami olyan löttyöt kér, amiről én még életemben nem hallottam. Mikor próbálna nyugtatni, hogy mit tartalmaz az ital, csak még jobban grimaszba torzul az arcom. Komolyan paradicsomlevet igyak? Ráadásul tejre? De hát mit lehet tenni, nem akarom rögtön visszautasítani kóstolás nélkül, így óvatosan beleiszok a koktélba. Hát nem kellett volna. Számomra borzalmas egyveleget képez az erős szesz és a rostos zöldséglé, a fahéj meg végkép nem illik a képbe. Próbálok semleges arcot vágni, de pozitívat semmiképpen nem sikerül kicsikarnom magamból. Miközben tovább folytatjuk a beszélgetést ki kell találnom, hogy mi legyen a maradék ital sorsa, mert hogy én meg nem iszom, az is biztos. Tulajdonképpen adathalmaz, akár ki is boríthatom, nem pocsékolok.
- Igen, felvettem azóta még pár embert. Juureiről gondolom nem kell beszámolnom, viszont felvettem egy szöszi lánykát, akit te állítólag nagyon is jól ismersz. Egy bizonyos Esutelt. Úgyhogy vele kipipálva az íjász hadosztályunk alappillére. Aztán pár nap mulva összetalálkoztam egy olyan alakkal, aki még nálam is sokkal furább. Viszont menő petje van, ha kifejlődik a bébi, akkor lesz egy harci tigrise a céhnek. Jah igen, mert ha nem jött volna le eddig, Luv idomár. És nyersanyaggyűjtő, szóval mindenben passzolt. Aztán lássuk csak, kit is hagytam ki? Ó, hát persze, Meredith! Reményeim szerint egyszer kiváló tank lesz a lovaginából, legalább is a benne halmozódó energiákat még a javunkra fordíthatjuk. Igazán különleges teremtés, már csak a megjelenése is a nagy vörös loboncával. A személyes védelmem alatt fog állni a lány. Jah igen, az aranyhörcsög fiúval meg párbajoztunk, mármint komoly küzdelemnek nem nevezném a szóváltásunkat, de elképesztő egy pukkancs az az idióta kölyök. - kis szünetet tartok, majd visszatérek a céhes ügyekre - Kinéztem egyébként egy otthonos kis vityillót, s mi tervezhetjük meg a lakrészeket, szóval hamarosan csomagolhatsz, mert napokon belül beköltözünk. Aztán megtartjuk az első céhgyűlést is, ott aztán megismerkedhettek személyesen is egymással mindannyian.
Szünetet tartok, hogy belekortyolhassak italomba, de aztán eszembe jut, hogy abból aztán nem iszok többet. Ahogy nyúlok a pohár felé, teszek egy hirtelen mozdulatot, hogy úgy tűnhessen, ügyetlenségem miatt, véletlenül borítom ki az italt. - A csudába, hát ez ennyi volt... De tudod mit, most az én köröm jön. Ha már koktélozunk, akkor kérnék egy Russian White-ot és mellé azt, amit az úr inni kíván! - adom le az újabb rendelést a csaposnak, de ezúttal nem kívánom megszabni, hogy Ren mit igyon. Én magam az ilyen tejszínes, krémesebb, édesebb koktélokat szeretem. Na jó, kb ez az egyetlen koktél, amit ismerek és megiszok.

by **Koshitsu Esutel** Szer. Márc. 27 2013, 12:39

//Tachi//

*Nagyon érdekelt a válasza. És az döbbenetes volt, s teljes mértékben kiábrándító. Ha legalább csak játszana... de így... Elgondolkodtam a válaszon. De ekkor hozzám ért. Reflexből arrébb toltam a kezét. *
- Ezt szerintem hanyagoljuk.
* S kicsit elfordultam. Majd feljött azzal, hogy kérdését válaszolatlanul hagytam. Elgondolkodtam.*
~ Mire gondolhat? Peterre? Vagy arra, hogy tartogatok-e neki meglepetést? ~
* Nem tudtam eldönteni, így inkább azt feleltem neki.*
- Mire is gondolsz pontosan? A memóriám nem valami jó, tudod.
* Mosolyodtam el egy kicsit. Mégis mit tegyek? Egy tudatos gyilkossal van dolgom. Ha az előző menetet letárgyaltuk, felteszem a következő kérdést. *
- Tisztában vagy azzal, hogy ha itt ölsz, akkor kint is meghal az illető? Vagy úgy gondolod, hogy Kayaba hazudott?
* Nem volt vádlás a szavaimban. Igazán érdekelt, hogy mit felel erre. *
- Ha őszinte vagy, az jó. De érdekelne, hogy mit gondolsz, milyen törvények uralkodnak Aincradban?
* Én csak teszem fel a kérdéseket, mert tudni akarom, hogy mi rejtőzik a srácban. Mindig reménykedek a jóban,s meg akarom találni a sötétségben a fényt. De reményem kezd halványulni. Vajon Tachiban meglelek egy apró fénybarázdát? *

by **Ryuninji Ren** Vas. Márc. 31 2013, 01:00

- Nem szokásom megfutamodni, legyen az akármilyen kicsinyes helyzet, vagy éppen halálos veszély- talán nem kézenfekvő ezt a hasonlatot használnom, de így van. Az nekem egyfajta kihívásféleségnek számított, így akként is kezeltem. Még most sem bánom és kész, valószínűleg soha nem is fogom bánni. A sárcra kitalált becenév tetszik Sai-nak, ez érthető, én magam találtam ki.
- Csak rá kell nézz és egyből szembetűnik majd a hasonlóság. Alapból szőke a haja és felfújja az arcát, mikor egy kicsit ideges. Mint egy hörcsög, mikor habzsol. Lehet ő észre sem veszi, de így van. Kész röhej a srác- nevetek egy kicsit. Valóban kész vicc az a srác a világnézetével együtt.
. A voice örök kisállata az a Kota gyerek alias borz. Az a gyerek egy borz’alom- kis szójáték, talán nem is vicces, de illik ide. Nagyon nem bírom azt a srácot. Szinte már undorkeltő a látványa számomra. Jól elbeszélgetünk ez alatt. Egy kis csipkelődés is jelen van, de csak egy minimális. Egyikünk se veszi komolyan. Azért azt tisztázom, hogy Saito kezdte és nem én. Én csak folyatom, az a kisebbik bűn a kettő közül. Kicsit mesélek neki a múltamról, többek között a családomról, a négy testvérkémről, akik kezdetben rendesen megnehezítették az életet, most meg itt hiányoznak nekem. A fene se érti az ilyen érzelgős dolgokat. Talán túl sokat beszélek magamról most, ezek mindegyike nagy titoknak minősül a való világban. Itt bent nem árthatnak nekem, nem sok rajongómmal találkozok itt, és kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy értem rajongjanak. Mikro úgy érzem eleget beszéltem már magamról, megkérem őt, hogy meséljen magáról. Ne csak én jártasam a szám és osszak meg „titkos” információkat.
- Aikon egy pet, és elég hasznos némelykor, nem csak egy sima macska- javítom ki Saito-t. Egy macska és Aikon között hatalmas a szakadék. Na de be is fogom a szám és hallgatom inkább a mondandóját. Hát ő sem az a megszülettem és élem a saját kis nyugodt életemet típus. Bár egyszer én az voltam, egyszer régen, mikor még szürke kisegérnek számítottam, semmi egyébnek.
- Feltűnési viszketegség?- viccelődök egy kicsit. Nem éppen nekem kell ilyeneket kérdeznem tőle. Én minden bizonnyal ilyen betegségben szenvedek. Már olyan szintre is sikerült fejlesztenem, hogy elég csak megjelennem és rám figyel mindenki. Minden prímán ment, míg itt nem ragadtam. Legyen átkozott ez a Kayaba.
- Abban egyetértek veled, hogy a divatot nem követni kell, hanem teremteni. Néha mondjuk idegesítő, mikor rosszarcú imitátorok jelennek meg valahol. Az a halálom, hatalmas sértés rám nézve. – fülelek tovább. Jah simán levágja az ember, hogy nem tisztavérű japán. Ilyen arcberendezéssel és hajszínnel tuti nem. A hajszín az orvosolható, de ez a face…… három műtét és két év rehab után talán hiteles lenne.
- Engem sosem érdekelt a múlt. az már elmúlt ennyi. Ami érdekes az a jelen, ki kell élvezni minden egyes percét- mondom nagy mosollyal, majd rendelek egy kis koktélt. Az egyik kedvencem, igazi ínyenceknek való. Kell hozzá tartás az tuti, mert hazavág, és inkább az ízére gondolok, mintsem a fokára. Nagyot kortyolok bele, mikor kézbe veszem.
- Áááááh… isteni- nekem ez nagyon fincsi. Akár még öt ilyennel is végeznék. Lehet meg is teszem, hosszú még az éjszaka. Lassan szóba hozom toborzó végeredményét, hogy vajon kik kerülnek be a céhbe. Kortyolgatok közben mennyei italomból, de köhögésben török ki Esutel nevének említésére és egy adagot egy nem túl józan férfi nyakába küldök a piámból.
- Áh… igen Esu-chan. Ő tőle kaptam is egy üzit, de nem is sejtettem, hogy tényleg felveszed. – kuncogok zavartan.
- Öhm.. vele jó lesz vigyázni. Nagyon gyönyörű, meg minden, de módfelett agresszív és hamar eljár a keze. Még egy apróság miatt is képes lenne agyonverni. Nagyon félelmetes és megközelíthetetlen. De nagyon bomba csaj... :F Ha már itt tartunk őt jégkirálynőnek neveztem el- borzongok bele kicsit. Jobb lesz, ha távol tartom tőle magam egy kicsit. A következő kortyolási kísérletem is kudarcba fullad. Ezúttal Luv neve hallatán.
- Luv? az egy elmebeteg. Tuti nem norma az a lény. – jön ki belőlem kapásból. Vele is csak rossz emlékek kötnek össze. Anyám ez a céh nem lesz semmi. Javarészt menekülök majd kettejük elől. ajajajj ez így nem lesz jó nagyon nem. Na inkább igyunk. Végre sikeresen megtalálom a poharam fenekét is. Még egy tagot beszerzett, aki egy lovagina. Ezen a kifejezésen nagyot nevetek.
- Lovagina?? – kérdezem vissza nevetve, hátha csak a hallásom szórakozik velem.
- Azt hittem tartózkodsz a szexista kijelentésektől. – kuncogok. Életemben nem hallottam még ezt a kifejezést. Csak és kizárólag egy dolog jut róla az eszembe ~.~
- Az odáig okés, hogy a te védelmed alatt áll. Rendben is van,d e mit csináljak, ha ő mászik rám? Elvégre sztár vagyok ember, akaratom ellenére is ragadnak rám a nők. Miri-chan sem tudott nekem ellenállni- büszkélkedek vele egy sort.
- Cöh… nyomi. Kár volt rá pazarolnod az értékes perceket. - Ennyit fűzök hozzá a kis hörcsögös témához. Látszott rajta ott, hogy nem valami nagy fighter.
- Az remek. Már régóta vágyom egy hozzám méltó szállásra. A hócipőm tele van a miniatűr szobákkal a fogadókban. Olyan kicsi, meg csúnya, pici ágy, semmi stílus egyszóval low. – Érdeklődve figyelem a fiú kis malőrjét. Oda a drága, ínycsiklandó pia. Áááááh ez az ember nem tudja mit hagyott most veszni.
- Látom megártott a tej- nevetgélek kicsit a saját poénomon. Talán már meg is látszik rajtam az a Bloody rose.
- Nekem jöhet egy Zombie. A halálos hét dl-es adag. – a pultos elkerekedett szemekkel néz, de csak bólintok, hogy így van, hozzad csak babám, mert szomjas vagyok.
- Amúgy mondhatnál pár szót arról, hogy miket tervezel. Lehet mondtad már, csak elfelejtettem vagy ilyesmi. Mihez kezdünk majd, ha egy céh leszünk? Élünk tovább, csak épp egy fedél alatt? Valahogy nem látok ennyire előre.

by **Anatole Saito** Pént. Ápr. 05 2013, 14:44

- Felfújja az arcát, mint amikor a hörcsög habzsol... - ismétlem meg Ren által elhangzottakat, s ahogy elmém vizualizál egy hörit és mellé felidézi Alex képét, hát bizony nagy nevetésben török ki. Szó ami szó, valahol igazat kellett adnom céhtársamnak. Bár lehet, hogy az alkohol hatásának is be lehet tudni egyre felhőtlenebb jókedvemet, de el kell ismerjem, ez jó poén volt.
- Feltűnési viszketegség? Nos lehet, nem tagadom. Bár elég komikus, hogy ezt pont te kérdezed, Mr. Mindigmindenholaközéppontbanakaroklenni! - Azta, már tényleg kezd összefolyni a beszédem. Ütős ez a Russian White. Fel is hajtom a maradékot és kérem a következő kört. Óvatosabbnak kellene lennem, hisz tudom, hogy az alkohol az egyik legnagyobb ellenségem, mert kevéstől is fejre állok, de ha egyszer ennyire itatja magát ez a koktél. Ráadásul ha már leperkáltam a belépőt mindkettőnknek és jó a társaság is, akkor miért ne rúghatnék ki a hámból. Tulajdonképpen még a szervezetemet sem mérgezem, mert ez csak virtuális pia, és csak az agyam kreálja meg az ittasság eufóriáját. Eddig csendben hallgattam Rent, egyetértően bólogatva a mondataira, de mikor a szó a céhtagokra terelődik, akor ismét bekapcsolódok a beszélgetésbe.
- Tulajdonképpen a céh nőtagjai mind elég vehemensek és a többieknek is hamar eljár a keze, így ez nem volt kizáró ok - kuncogok, mikor Esura kerül a szó. Aztán egyre jobban nevetgélek hallva, ahogy a többiekre reagál Ren.
- Luv jó arc, nem tudom mi bajod vele. És macskabolond, mint én. Van benne valami, amit még nem fejtettem meg, de nem is tudom megfogalmazni hogy mi az... Jah, deee, várj csak... - kortyolok újabbat a koktélomba, hogy megjöjjön az ihlet - Az a nagy turpisság, hogy nem tudom, hogy nő vagy férfi. Áhháhá, ez tök gáz!

- Hmm, hogy miket tervezek? Lássuk csak... Hamarosan összecsődítem a bandát, hogy megismerjétek egymást meg beköltözzetek a házba. De ezt asszem már mondtam. Na mindegy. Aztán ezt a házacskát ám fejleszteni is kell, úgyhogy nem csak annyiból áll az együttlakás, hogy naphosszat lóbáljuk a lábunkat és délig alszunk meg pancsolunk. Persze azt is kell, jó sokat. Úgy ám! No de, várjá'... Szóval, tervezek egy céhküldit. Amolyan összetartás féleség. Nem árt, ha megtanulunk összedolgozni, taktikusan együtt harcolni. Jó móka lesz. Majd lesem a küldetésadó hírdetéseket, hátha akad valami nyalánkság, valami Arteses. Tudod, valami bohókás dolog, amit megéri elválalni, de amellett, hogy jövedelmező, jól is szórakozzunk. Érted!?

by **Tachibana Makoto** Vas. Ápr. 07 2013, 01:18

<< Esutel >>

- Ahogy kívánod - távolítottam el a kezem az arcától, s azt a poharamra helyeztem. Torkomat elhagyta egy halk hümmögés, nem hinném, hogy olyasmit tettem, amivel ilyen erős védekező reakciót érdemelnék. Így belegondolva a feje felett virító sárga indikátor okára, azt hiszem volt egy elég jó tippem arra, miért is reagált így, ilyen elutasítóan egy egyszerű érintésre. Nem ellenem szólt, hanem általános viselkedésforma.
- Félsz az érintéstől, Esutel kedves? :] - mosolyogtam rá, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne ilyesmit kérdezni. Nem különösebben foglalkoztatott, ha mellémegy a tippem, abban bíztam, hogy ha a válasz nemleges is lesz, hozzáfűzi majd a magyarázatot, vagy legalább elhint róla valamit.
- Yare-yare... - kuncogtam fel - Mindketten tudjuk, hogy nincs semmi baja a memóriádnak. Ha nem szeretnél válaszolni, nem erőltetem, de akkor neked se legyenek elvárásaid az én válaszaimmal kapcsolatban - pillantottam a lányra sokatmondó tekintettel. Egy ilyen olcsó kifogást álmomból felkeltve is lefülelek, számomra nyilvánvaló volt, hogy tisztában van vele, mit kérdeztem, csupán igyekszik kibújni a válaszadás alól. Természetesen, nem sokan szeretik, ha megpróbálják feltörni a teknőspáncéljukat, különösen ha az olyan kemény, mint jelen esetben.
- Egy olyan virtuális környezetben vagyunk, ahol Kayaba Akihiko maga az isten. Ő fektette le ennek a világnak a szabályait. Minden szava törvény, és bármit képes láttatni velünk, a játékszereivel. Megbíznál egy olyan emberben, aki azt tesz, amit akar és amit csak nem szégyell? - adtam választ a magam módján. Nem lepett meg, hogy a játékosok jelentős része feltétel nélkül elhitt mindent, amit Kayaba mondott és mutatott, az a férfi kihasználta még azt is, hogy sokkos állapotban leledzettünk abban a pillanatban. Ő utat mutatott, magyarázatot adott, ráadásul a szavainak hitele volt, mint a világ teremtőjének. Az emberi elme pedig vezetésre, támaszra vágyik.
- Mit gondolsz, van olyan ember aki képes lenne ép ésszel feldolgozni azt, hogy több ezer ember halála szárad a lelkén? - fordítottam még egyet az iménti kérdésén. Hangján, fogalmazásmódján ott és akkor érezni lehetett, hogy Kayaba Akihiko mindvégig megőrizte a hidegvérét, józanságát. Nem olyan volt, mint valaki, aki éppen megölt - akkor még csak - néhány száz embert.
- Tudod, rengeteg kérdésed van és bevallom, igen szórakoztatóak, arra pedig kifejezetten büszke vagyok, hogy csilingelő hangodat örömmel mutatod meg nekem, de... mindennek valami célja is van a részedről, nem igaz? :] - vigyorodtam el, elkerülvén a választ az utolsó kérdésére. Az érdeklődési körei nem voltak szokványosak, kellett hogy legyen mögöttük egy ok, amire én viszont roppant mód kíváncsi voltam. Mi mozgathatja ezt a szőke tündért abban, hogy ilyen mély társalgásba keveredjen egy magamfajtával?

by **Koshitsu Esutel** Hétf. Ápr. 08 2013, 21:03

*Örültem, hogy tiszteletben tartotta távolságtartásomat. Legalábbis egyelőre ezt tette, remélem ez a későbbiekben sem változik. A kérdése meglepett, de őszintén szólva nem zavart. Mosolyára feleletül én is elmosolyodtam s egyszerűen válaszoltam neki.*
- Igen.
*Ezután tettem fel a kérdést, hogy mégis mely kérdésére nem feleltem. A poén az, hogy tényleg nem tudtam, mire is gondolt, de válaszából, ami nem is volt igazán válasz a részéről én mégis ki tudtam venni, mely kérdésre is utalt. *
- Jogos.
* Feleltem neki elmosolyodva. *
- Ha Peterre gondolsz, hogy miért mentettem meg... azért, mert hátba támadtad. Kapóra jött, úgy sem jutott nekem ellenfél. Bár nem mintha kemény egy nyílvesszővel megmentettem volna az ő életét. És, hogy féltékenység? Látom szereted nyersen kimondani azt, amit látsz, s lehet, hogy igaz is, mit látsz, de korán sem annyi, amennyit gondolsz. Féltékeny voltam, vagy inkább vagyok, mert őt régebbről ismertem, s köszönésen kívül nem sokat törődött velem. Egy másik lányt meg most látott meg életében először, s már együtt lógnak. Innentől kezdve azt gondolsz bele, amit akarsz, nem hiszem, hogy neked magyarázkodnom kellene. Nem erőlködöm.
* Mondtam határozottan egy enyhe mosollyal arcomon. Furcsa volt Tachival a beszélgetés. Az egy dolog, hogy gyilkos, és még az aljasságot is kénezem belőle, de valahogy felszínre hozza a valóságot, mellette jobban megismeri az ember magát. Nah igen. Tényeket talán megosztok vele, de a mellette párosuló érzelmeket nem. A szívemet nem nyitom meg neki, hisz ki ő, hogy pont neki tenném meg?! De nem csak neki, másnak sem tenném. Azt hiszem a balesetemről is azért tudtam másoknak nevetve beszélni, mert csak objektíven tényeket közöltem, az érzelmeimet nem nyitottam meg feléjük. Ez lehet jó is és rossz is. Egyelőre, Tachi esetében biztosan jó. Kérdésemre, hogy elhiszi-e Kayaba szavait, a válasz bár bonyolultnak hangzik, egyértelmű. Szavain elgondolkodok, de a válaszom igen. De folytatja a gondolatmenetet, amire elmosolyodok. Majd megszólalok.*
- Egy olyan embernél mint Kayaba, pont szeszélyessége miatt nem tudhatjuk, hogy igazat mond-e vagy sem. Simán kinézem belőle, hogy igazat mondott. Ez is a kísérletezéséhez tartozik. Ráadásul ki vagyok én, hogy eldöntsem, igazat mondott-e vagy sem, s ki vagyok én, hogy ez alapján kockáztassam bárki életét is?! Mert ha igaz, amit mondott, akkor valóban meghalnak azok, akiket itt megölnek. Ehhez viszont nem akarom, hogy bármi közöm is legyen. És a következő kérdésedre is igen a válaszom. Vannak annyira sötét alakok, akik már elvesztették a lelkiismeretüket, így nekik semmit nem jelent több ezer ember élete. Nem kell ehhez megőrülnie. Simán tehet az ember őrültséget anélkül, hogy elméje megbomlana. Csupán hit kérdése. Vegyük kettőnk esetét. Te nem hiszed, hogy valóban meghalnak azok, akiket itt megölsz. Én ezt így hiszem, ezért őrült gyilkosnak gondolhatlak. Te viszont őrült naiv kiscsitrinek tarthatsz, amiért elhiszem Kayaba szavait. Ugyanakkor mindketten épeszűek vagyunk.
* Fejeztem be végre hosszas beszédemet. De úgy döntöttem rákérdezek valamire.*
- Nos, akkor szavaid alapján, te elvesztenéd épelműségedet, ha ezreket gyilkolnál a való világban? Kint nem ölnél?
*Mikor rákérdezett Tachi a célra, elmosolyodtam, de szemeimből komolyság áradt. *
- Talán még nem jöttél rá? Tudni szeretném, hogy ki vagy. Hogy mi van benned.
* Majd a szemébe néztem várva a válaszokat.*

by **Ryuninji Ren** Hétf. Ápr. 08 2013, 21:42

//Anat//

A téma lassan átterelődött a kis beceneveimre. Igen, mindenkinek adok, akit egy kicsit is jobban ismerek, mint másokat, és ha eszembe jut róla valami. Az a szöszke nyomi gyerek egy kiköpött hörcsög, ez nem vitás.
- Ugye?- a nevetése elárulja, hogy elképzelte aga előtt azt a nem szép látványt. Én azért ennyire nem élem bele magam, bőven elég volt, hogy egyszer láttam az illetőt, felidézni sem akarom már az emlékét.
- Hahaaaa,, Engem ne hasonlíts magadhoz Nekem az a munkám, hogy kitűnjek a tömegből érted, ezért fizettek meg minden. Megrovást is kaptam, hogyha nem voltam olykor elég feltűnő- a hírességek élete már csak ilyen. Az ügynökség határoz majdnem mindenről, nekem csak csinálni kell a dolgom, nagy felhajtást csinálni, villogni, keménykedni némely esetekben.
- Te azonban… igaz nem tudom, de nem hiszem, hogy a munkád része lenne, vagy tévednék?- kérdezem és aprót kortyolok bivalyerős italomból. Ezzel vigyáznom kell, mert nem figyelek oda és már ki is üt. Csak most értesülök róla, hogy a szőke jégkirálynő is csatlakozik a céhünkhöz. Hó persze már tudtam, hogy jelentkezett meg minden, csak… remélem nem lesz, verekedős kedvében mikor meglát, és nem locsolkodik valami szeszes itallal.
- Kiket szedtél te össze haver?- kuncogok ezen.
- Csupa erőszakos nőszemély. Kikkel akarsz mégis körbevenni engem?- hüledezek megint. Nálam is hat már a pia rendesen. Luv témába kerülésénél elhúzom a szám rendesen. Nem bírom azt a lányt, totál kiráz tőle a hideg.
- Én szerintem jobban ismerem nálad. Kész rémálom, egyszer már párbajoztam vele. Komolyan mondom neked nem normális. tök rám van kattanva. bhrrrrr- megint kiráz a hideg, erre inni kell, még egy korty simán belefér a mámorító italból.
- o.O- Sai nevetése, de leginkább az arca, nagyon durva. Mint, akinek elmentek otthonról, nem vicc. Most találkoznék, vele először tuti ráadnék egy kényszerzubbonyt.
- Mondtam, hogy ne idd meg azt a tejet- kár, hogy nincs nálam olyan fényképező kristály féle. Ezt az arcot megérné mutogatni mindenfelé. Kitapétáznám vele azt a házacskát, amit kinézett nekünk. mindenhonnan befigyelne ez az arc. Hehe.. de vicces is lenne.
- Azt én se tudom megmondani, ezért olyan durva. Pedig előttem már levetkőzött. – rossz emlékek akarnak a felszínre törni, gyorsan elhessegetem őket egy kis zombie-val. Mikor terveiről kérdezem, el kezdi a hosszú, de hosszú monológját. Úgy ahogy figyelemmel kísérem, bár nem izgat az első fele. együtt élni, azt tud mindenki, igaz most elég kegyetlen lányokról lehet szó plusz egy őrült tanárról. Nem szólok hozzá, csak iszok.
- Hogyne!!!- válaszolok hangosan a kérdésére?
- Én ne érteném vazeg? Én minden értek, még téged is értlek érted? Hehehe- én azt tényleg értem, de mit is értek? Valamit biztos, mer értem, vagy nem értem? Deeee tuti értem.
- Huubaze, jó ez a pia. Igyál te is egy kicsit, hehehe- egy kicsikét adok az italomból ennek a kedves úriembernek, ha már az ő számlájára iszok. Töltök egy fél dl-rt az ő gyengécske italába hehehe
- Mond csak Sai, te meg izé…. izébizééé hmmmm Vio-chan… szal ti.. Érted, hehe, szal ti már, vagy te, nah megvolt már?- hú öcsém, de nehezen jött ki ez a kérdés.

by **Anatole Saito** Kedd Ápr. 09 2013, 02:44

- Értem-értem... - legyintek Ren showbizniszes szövegére. Épp elég volt marketingből ezeket tanulni, nem akarok az esti kiruccanás közepette is ilyesmiről beszélni. Ezerszer jobb témák is vannak, amiről két férfi beszélgethet. Arról viszont fogalmam sincs, hogy miről kérdezi, hogy a munkám része-e, lebiggyesztett ajakkal megvonom a vállamat, majd újabbat kortyolok a koktélomból. Azt hiszem elvesztettem a mértéket. Wehh, kit érdekel, ma este buli vaaan!
- Igazán megszokhattad volna már, hogy körül vagy véve groupikkal, egy ide vagy oda, már nem mindegy? Különben is, jobb ha jóban lesztek, mert Momo letépi a golyszlijaidat. Áháháháhá xD - Hujujuj, kezdem nagyon elvetni a sulykot, ideje kicsit csöndben maradni és magamba szállni. Miközben Ren folytatja és próbálok rákoncentrálni, folyamatosan jár a lábam a bárszéken és dúdolgatni kezdek magamban, kicsit idióta módon. - Dümdidüm aha, jah, didümdidü....
Aztán kicsit összegörnyedek, könyökömet rátámasztom a bárpultra, majd elkezdem böködni a kobakom. Gondol... gondol. Mit is mondott az előbb a fiú? Kell valami agyturbózó.
- Uff, öhm, csapos úr! Egy kis mézecskét kérhetnék a koktélomba? Úgy ám, csak egy kanálnyival. Igaz fel bírnék falni egy egész bödömnyit... - Az édesség iránti függőségem megmagyarázhatatlan mértéket öltött, amióta be vagyunk zárva SAOlandiába, valószínűleg azért, mert mindennek az íze csak nyomokban hasonlít az igazira. Mire a mondatom végére érek, akkor robban az információ az agyamban, amit Ren mondott. Elég sokáig tartott, mire felfogtam, most pedig döbbent ábrázatot vágok a férfi felé visszafordulva.
- Wuuut? Luv levetkőzött neked? Azta, akkor tényleg komolyan tolja a rajongást, ha még a ruháit is ledobja neked! - A felismerés és a legutóbbi korty pia olyan szinten fejbe vágott, hogy fordulás közben lecsusszanok a bárszékről. Nem esek el, de kell pár lépést tennem, hogy újra megtaláljam az egyensúlyt. Kb. úgy nézhetek ki, mint egy idétlen medvebocs, aki két lábon járni tanul. Tök ciki, de az valahogy jobban izgat, hogy ne essek seggre a buli kellős közepén. A biztonság kedvéért most éppen állva legurítom le a maradék koktélom, amibe már Ren zombijából is került, így ahogy torkomat végigszántja az égető alkohol, szinte csillagokat látok. Vagy nem is tudom miket. Tökre beflesseltem! Öcsém, eskü mindenféle elefántokat látok a villódzó fényekben. Csíkosak, kockásak, hol kékek, hol zöldek. Wóó, nem is, ezek...
- Ezek Apacukák! Apák! Meg cukák! - Biztos a mézemre fáj a foguk, de abból aztán nem kapnak! Megdörzsölöm a szemeimet és megpróbálok visszaülni a bárszékre. Öregem, most komolyan Micimackósra ittam magam? Nem semmi ez a virtuális pia, talán még jobban is üt, mint a kinti. Ren próbálja kihasználni az ittasságomat, vagy éppenséggel már ő sem szomjas, és piszkos kis intim titkokat akar kihúzni belőlem.
- Hehehe, kíváncsi vagy mi? Nem foglak szaftos részletekbe beavatni, de biztosíthatlak, hogy boldoggá teszem a zasszonyt, hihíj! - csapok rá Ren vállára, majd karjaimmal elnyúlok a bárpulton. Asszem KO vagyok...

by **Ryuninji Ren** Csüt. Ápr. 11 2013, 00:36

Sai nagyon nem veszik komolyan Luv-ot. Remélem ez lesz a veszte és rámászik az a nemtelen valami, kínozza meg alaposan és kerüljön el engem minél messzebbre.
- Ez nem így működik Sai! Remélem majd rájössz amikor a vöröske a te golyóidat markolássza és akkor majd hallani fogod tőlem, hogy én megmondtam- hahaaaa, micsoda menőség lenne, ha tényleg így lenne, ráadásul pont Vio-chan előtt, hogy legyen valami szappanopera feelingje. Én meg pattogatott kukoricával ülök az egyik sarokban és jót nevetek rajtuk. Hehe, remélem így lesz. Halk dúdolgatásra leszek figyelmes, először azt hiszem, képzelődöm, sajnos nem. Sai barátom adja ki magából ezeket a természetellenes hangokat, amiket normális esetben nagymamák tesznek meg valami nagymamás elfoglaltság közepette, mondjuk kötés, vagy protkó tisztítás.
- Jól vagy, haver?- kérdezem, mert van neki arca mézet kérni egy bárpultnál. Nem volt elég a tejci, most még méz is? Mi lesz a következő? Gumicukor? Esetleg palacsinta? Hehehehe…. nagyon kész ez az ember, pedig alig ívott valami szesznek csúfolt üdítőből egy keveset. Példát vehetne rólam, aki még full józan egy fél zombie után is. Inkább ráhagyom, nem engem idegel ezzel, hanem a csapos srácot, akire rá is fér. Nem járja, hogy ilyen nyugodt életet él itt, míg a többiek, velem az élen persze, gyilkolják a boss-okat. Tök tréééééé.
- Muszáj volt továbbvinni a fonalat? Most már hányingerem is van vazeg. Fogta magát a párbaj kellős közepén és elkezdett levetkőzni. Hát végem volt elhiheted, inkább oda se néztem, mert talán olyat láttam volna, hogy…..- hupsz, feljött egy kis hányás, de már semmi probléma, újra a helyzet ura vagyok, de mikor nem vagyok én az? Bárkinek a helyzetét uralom, ha éppen úgy akarom, hehehe.
- Hmm?- Saito motyogására figyelek fel, valami nincs rendben nála. Mit is mond?
- Várjá….- közelebb hajolok.
- Apacukák? Neba’hikk’záfő, hol?!- tüstént körülnézek, még sosem láttam ilyen mitikus lényeket, melyről a bárok veteránjai szoktak mesélni.
- Hol? Hol-hol-hol-hol-hol-hooooooool???- kérdezem őt, egyszerűen nem látom őket, ezek a buta csillám pónik beállnak a képbe Sad

- Hogy néznek ki? Mondjad már Sai vazeg o.O Neked nem szőke volt a hajad? – vakargatom a buksim és gyanúsan méregetem, tuti szőke volt a srác. Gyanúúúús, bagyon is, de hagyjuk, lényegesebb dolgok érdekelnek most, Vio-chan. Sajnos nem akar válaszolni o.O férfi az ilyen?
- Felsülttél mi haver? Heheee, az tök gááááz- gúnyolódok vele, csak válaszreakció nincs. Kinyúlt mellettem az eredetileg szőke, de most bebarnult hajú fiú.
- Hééé!!! Sai!! Figyelsz? Figyeljé, halod? Figyeljé, mer én is figyelek és akkor illik visszafigyelni, érted? Hooooooi – kiáltozok a fülébe és meglökődöm. Semmi, akkor más jön.
- Hallod? Egyenesedjéééé föl, mer bárpultos lesz, az arcod- óvatosan felkelek és megragadom vállainál, hogy megrázzam egy kicsikét. Rosszul tettem. Megszédülök és visszahuppanok a székemre, az ivópajtásam meg a földön végzi, hanyatt esve.
- o.O Huubaze!!! Hogy kerülsz te oda le?- Én itt ülök, ő meg lent pihen o.O ?Na várj csak haver.
- Van egy tollad öreg? Adjá egyet légysziii- hehe, kapok is, nem meri aszondani, hogy nem kis nyomi. Óvatosan lemászok barátomhoz, Saito-hoz. Nagyon mélyen van, meredek az út is lefelé, két kézzel kell kapaszkodnom a pultba, majd a székbe, míg a toll a számban van. Fájdalommentesen leérek a biztonságos, sík és kényelmetlen padlóra.
- Nesze hehehehe – A toll a kezemben van, ideje munkához látni.

Nyugati rész - Page 4 Anat_www.kepfeltoltes.hu_

by **Anatole Saito** Hétf. Ápr. 15 2013, 01:18

- É...ö...én nem figyelek... én aszok... - Buggyannak ki egymás után mindig pedáns hűsünk szájából az artikulálatlan szavak, s patyolat magatartása már rég a múlté. Aki nem iszik gyakran, az nem tudja hol a mérték. Talán nem akart szégyenbe maradni ivócimborája előtt, talán tényleg jólesett neki az ízletes koktél egy megfáradt nap végén. Továbbra is a pultra borulva próbál álomország tengerpartján lubickolni, s az sem zökkenti ki a hawaii hula táncoslányos révületéből, hogy mindeközben Ren inzultálja a hallóidegeit. Rongybabaként vetődik a padlóra, miután Ren a lelket is kirázza belőle, s mielőtt bárki is a segítségére siethetne, hősünk kényelmesen elfekszik hanyatt, mintha a legkényelmesebb Dormeo ágymatracok emlékező habszivacsába süppedne, s kezeit a feje alá téve már durmol is. Eközben Ren föléje hajol és cicaarcú fiatalúrrá változtatja az ifjút, kinek eme külcsín igencsak jól áll. A pillanat, amikor viszont irritálóvá válik arcának tollal illetése, az úrfi felriad és ama szőke férfit találja magával szemben legott. - Áááá, menj innen! - Üvölté a másik orcájába riadt ingerültségét, hiszen azt hiszi szexuális zaklatás áldozatává vált volna pillanatokon belül. Keze már ökölbe is szorult, s ösztönösen lendül a szöszke gyomorszájába, hogy minél előbb megszabadulhasson a fizikai közelségétől.

Nyugati rész - Page 4 Utanoprincesama60082749

by **Mirika** Hétf. Ápr. 15 2013, 23:27

<< Anat, Ren >>

Na, ezt is megértük. Ha már annyira nyíg miatta Nii-chan, akkor legyen, meglepem egy látogatással. Hadd ne mondhassa azt, hogy elhanyagolom, meg ilyesmi Razz

Volt pár szabad órácskám, szóval gondoltam miért is ne engedhetném meg magamnak, hogy akkor kicsit összeüljünk Anattal sütizni vagy valami ilyesmi? Gyakorlásra is használhatnám mondjuk ezt az időt, de azért az nem lett volna kóser, ha tényleg minden szabad pillanatomat, amit nem erősödéssel vagy Kotával töltök, abban a skilljeimet fejlesztem. Kellett a kikapcsolódás, erre már rájöttem egy ideje, különben elnyel a stressz és összeveszek mindenkivel. Szóval ja, úgy döntöttem, hogy ma lelazulom magam Nii-channal, kiengedem kicsit a gőzt meg mittomén. Mondjuk ehhez lehet nem jó terv a sütizés, de üsse kavics.
Így hát megkerestem a térképemen Anatot, és szépen el is indultam felé. Kezdetek Városa, nyugati negyed, oké. Nem érdekelt, ha esetleg zavarok, egyetlen esetben visszakoznék, ha Vioval látnám. Ez van, ezt kell szeretni, üzengetni nem szerettem volna. Akkor odaveszik a meglepi ereje, és asszem ő is jobban örült volna annak, ha váratlanul állítok be. Nagyobb az öröm meg stuff. Egy teázó elé érkeztem meg, nem mondhatnám, hogy meglepett. Tök nyugisan tértem be, köszönés, körülnézés, stb, csak éppen a srác nem volt sehol. Pedig nem is voltak sokan, hogy mondjuk elveszítettem volna a tömegben, sőt. Konkrétan pangott a hely az ürességtől.
- Ööö... ne hari, én egy vörös hajú srácot keresek, huszonéves, kábé ilyen magas, nyugati arcberendezése van. Nem láttad? - fordultam a pultoshoz, aki készségesen mosolyogva felvilágosított a pult mellett található lejáratról. Egy gyors köszi után már ott is voltam a lépcsőkön, leügetve rajtuk pedig valami szórakozóhely-jellegű névtála jött szembe. Benyitva nem is csalódtam, hangos zene, sok ember, vaó *.* Klassz helynek tűnt így első blikkre, de mit kereshetett itt Anat? o.O Nem mintha olyan nagyon ismerném, őszintén szólva halvány lila gőzöm se volt róla, hogy kapcsolódik ki, de ő az ilyen teázós, sütizős típus volt eddig, nem a bulizós. Hinnye.
Kellett némi kutakodás, pláne mivel az emberek feje felett hát nem nagyon látok át és azért még Nii-chant is nehéz volt kiszúrni ebben a zsivajban. Az se könnyítette meg a dolgokat, hogy kábé tíz másodperc kellett ahhoz is, hogy megérezzek egy simítást a hátsómon, két lépéssel később meg valami részeg nyomi akart átölelni, hogy ugyan már, menjek vele -.-" Sok kanos idióta, meglátnak egy csini csajszit dögös ruhában és kapásból nyomulnak, én meg éppenséggel nem akartam kifizettetni senkivel az egész esti fogyasztásom azért, hogy kedvére tapizhasson...
A pult közelébe küzdöttem magam, és úgy nagyjából ez volt az a pillanat, amikor kitört valami balhészerűség, legalábbis megláttam elreppenni egy alakot. Idióták... mit keres itt Anat? Csak hosszú pillanatok után esett le, hogy az agresszornak vörös haja van, és alkatra is stimmelnek a dolgok, kicsit hunyorítva pedig rájöttem, hogy ez bizony Nii-chan o.O Sietve szaporáztam a lépteimet és értem melléje.
- Oi, hát te meg mit művelsz? Shocked

- faggatóztam máris, mire fel meg nem láttam, hogy néz ki az arca, és azon nyomban röhögésben törtem ki.
- Hát veled meg mi történt, Nii-chan? xD - kérdeztem meg, bár gyanús volt, hogy be van állva a piától, szóval máris nyúltam az ingyé' mogyoró felé, hogy megtömjem vele kicsit a srácot. Ekkor jutott arra időm, hogy meglessem, miféle alakkal is balhézott össze, Rent meglátva pedig jó tágra meresztettem a szemem. Oh... Magamban egy diadalittas kiáltás is elhangzott, végre rájött a bátyus, hogy is kell kezelni ezt a mamlaszt Razz

- Nem lesz gond Rennel, mi? :3 - böködtem finoman oldalba sokatmondó tekintettel Anatot, felidézve a beszélgetésünket Arbusban. Az idomárra egyelőre nem figyeltem túlságosan oda, de majd csak kiderül, mi történt kettejük között, ami megbontotta a fene nagy békéjüket Razz

by **Ryuninji Ren** Szer. Ápr. 17 2013, 19:46

- Nyehehehe- Sai arca kezd olyanra hasonlítani amilyenre elképzeltem, mer én ilyenre képzeltem, bizony, ilyen Aldo félére. Bajusz megvan, hehe, kis fogak is rendben, hehehe, alakul ez. A csapos és még páran nagyokat nevetgélnek velem együtt. Ciacaarcú Saito készen van, azért mondjuk ráférne még egy kis finomítás, mondjuk az egész orrát befeketíthetném vagy nem? De-de vagy mégsem kellene? De-dehogynem kellene.
- Hehe… orrocska, szép nagy fekete orrocska- nekikezdenék, de Nemurihime pont most kelt fel, miért pont most? Még egy pici szunya és kész a tökéletes catface Sad

hülye Sai.
- Ne mozogj baka, mindjárt kéh….. o.O – a világ eddig is forgott körülöttem, de most mintha szállnék is o.O Szállok? Mikor tanultam én meg repülni? Nem emlékszem rá, de nagyon menőőőőő ~.~ hehe. O.O nagy csörömpölés a pult közelében, sajnos repülésem nem tart sokáig, a bárpultnak ütközök, csúszok kicsit a mentén és letarolok pár széket is.
- Húú hikk vazeg- káromkodok kulturáltan, mer a kultúra bitang fontos, még ilyen helyeken is, aki nem kulturált az nem én vagyok, mert ha én lennék, akkor nem itt terjeszteném én a kultúrát, vagy mi van most? o.O
- H-hogy a hóhér vágja le a fütyfütyfüty-fütyidet- szép kívánságom közlöm azzal aki szemem elé kerül, nem látom tisztán ki az, de nem ismerem, mer ha ismerném, még így is látnám,, azáááám hehe. Próbálok felkelni, de valamiért ezek a nyomi székek lefogták kezem, lábam, nem engedtek felkelni Sad

Nem próbálkozom, várom a megmentőmet, hamarosan meg is érkezik, két kezet érzek a vállaimon, egy rántás és talpon is vagyok o.O
- Nemtom te ki vagy.. hehe.. de jah nah, hikk- illik megköszönni a segítséget, akárki is legyen a bivalyerős nyomi, aki felszegett, na, nem mintha egyedül nem ment volna, csak pihentem, úgy ááám hehe. Körbepislantok hamar, igyekszem visszamenni Saito-hoz, hogy befejezzem az utolsó simításokat, csak a fránya talaj már megint hullámzik. De majd a pult segít… óh a pult, öreg barátom, mindig támaszt nyújtott nekem nehézkes időkben. Most sincs másként és lassan, de biztosan haladok vissza a kilövésem helyre. Szemeim összeszűkülnek Sai áll és van mellette egy kis növésű valaki.
- o.O egy hobbit??? o.O Sugooooooooi *-*- kérdezem hangosan, valamiért homályos a képem kellene élesíteni rajta. Erősen kapaszkodok a pultba, nehogy esés legyen a vége.
- Egy hobbit… hehe, de menőőőő Sai… Saisaisaisaisaisaisaisai nézd már, egy hobbit itt, itt ni- mutatok a kis élőlény felé (Valójában mindenfelé mutat, csak arra nem amerre a hobbit= Mirika van xD)) Leölök egy bárszékra
- Hoppááá-oppá-opápá jujj- majdnem mellé ülök, de öreg barátom pult-san megint megment, másodjára sikerrel járok és közelebb hajolok a pici lényhez.
Hooooo!!! Nem láttalak hikk én már valahol? Ismerős, vagy hehe, meg aranyos is.. kérsz egy puszit? ~.~

by **Tachibana Makoto** Szomb. Ápr. 20 2013, 21:12

<< Esutel >>

Kétségtelen, a lány nem fél kimondani semmit, piszkálódó kérdéseim ellen nem húzza fel a makacsság falát, mint sokan mások tennék. Tízből kilencen tagadnák a félelmüket, kerülnék a kérdésemet, de ő nem. Ő válaszol, ráadásul igen kimerítően és részletesen. Nahát... felettébb megnyerő jellemvonás, így nekem is könnyebb volt összerakni, milyen gondolatok is cikázhatnak a fejében. Nagyon kellemesnek bizonyult a társasága, hiszen nem csak bájos, és a szemnek pompás látvány a szőkeség, de még beszélgetőpartnerként is megállja a helyét.
- Valóban, a támadásod gyenge volt... elhanyagolható :] - vigyorodtam el félszegen - Szóval igényelted a figyelmét, mert régebbről ismered. Ez azt jelenti, hogy az sem esne jól, ha a legközelebbi találkozásunkkor én is figyelmen kívül hagynám a jelenléted? - jött az újabb érdeklődésem. Nem rágtam semmit a szájába, pedig hozzátehettem volna, hogy talán ahhoz a mulya szerencsétlenhez több fűzi egyszerű ismeretségnél. Ilyen erősen nem kívántam manipulálni a mondandóját, pedig ez a legegyszerűbb módja annak, hogy valakire ráerőltesd az akaratod. Egyszerű szavakkal, a fogalmazás módjával. Megérné tanulmányozni a nagy diktátorok beszédét, a propagandaszövegek felépítését.
- Honnan gondolod, hogy egynél több ember hm... "halála" szárad a lelkemen? :] - pillantottam rá, a könyökömre támaszkodva és a lány felé fordulva - Mellesleg ahhoz mit szólnál, ha én már találkoztam volna olyan játékossal, aki egyszer már meghalt, mégis itt van? - vetettem fel egy újabb talán érdekes pontot ezen... vitánkban. Ugyan valótlant is állíthattam volna, de történetesen voltam annyira informált, hogy tisztában legyek vele, valóban voltak olyan játékosok a világban, akik visszajöttek Aincradba.
- Egyébként nem tartalak sem őrültnek, sem naivnak, sem csitrinek, teljesen emberi reakciót adsz a fenyegetésre, ahogy az itt lévők döntő többsége. Nem vállalod fel a rizikót, bár feltételezem egyébként sem törekednél más játékosok szórakozásának elrontására. Jól gondolom? :] - cáfoltam az állítását, csak hogy tegyük helyére a dolgokat. Kevés nőre voltam képes rosszat mondani, talán az unalmas volt a legnagyobb sértés, amit a fejükhöz vághattam volna.
- Yare-yare... Mint említettem, az itteni tetteim messze állnak a valós cselekvéseimtől... többnyire. Odakint még egy rovar élete sem szárad a lelkemen, nem hogy egy emberé. Akár hiszed akár nem :] - feleltem újfent elvigyorodva, szándékosan olyan mosolyt erőltetve az arcomra, ami nehezen hihetővé tette a szavaimat. Bizonytalanságban szándékoztam tartani, nem volt érdekem feltárni előtte a kilétemet, legalábbis a valódit.
- Nahát... és mit szeretnél látni bennem? - kérdeztem vissza, szinte szokás szerint már. Ellenfelére talált, ha meg, vagy éppen ki akar ismerni, nem sokan részesülnek abban a megtiszteltetésben, hogy bepillantást nyerjenek a hétköznapjaimba.

by **Anatole Saito** Pént. Ápr. 26 2013, 03:25

[Ren, Mirika]

Valaki felültet és elkezdi masszívan mogyoróval tömni a búrámat. Még szerencse, hogy idebent nem kap az ember allergiás rohamot a mogyitól, mert most tuti itt fulladoznék. Valamit magyaráz is nekem az emberke cincogi hangon, de nem igazán jut el a tudatomig, hogy mit szeretne. Valami Albus, meg gondolom az R betűs név meg Ron lehet, ha már maradunk a Harry Potter vonalnál. Tekintetemet a titokzatos segítőmre emelem, megfeledkezve a szexuális támadómról.
- Nézzenek oda, hát ki van itt! Öhm... ki is? Napraforgók O.O

Máris elvesztettem, a fonalat, száni... Fejemmel úgy érzem, mintha mázsás súlyként húzná le a gravitáció, a másodperc töredéke alatt dől el, hogy hanyatt vágódok és alaposan beverem a fejem, vagy inkább előre, egyenesen a leányka dekoltázsába. Ez utóbbi lesz az eredmény, melynek következtében a kuncogó pöttömke mellecskéin az arcomon lévő festék hagy egy cicaarcú lenyomatot, bár ez csak akkor válik nyilvánvalóvá, mikor levegőért kapkodva emelem fel újra fejem, mint a légszomj miatt nagyot sóhajtó, oxigénpalack nélkül merülő búvár. Most, hogy tekintetemmel ismét, tüzetesebben végigméri a lánykát, nagyon megörülök, mert Mirikát vélem benne felfedezni.
- Jééé, egy Mirika! Mirka! Ó igen, ő, bizony! De Mirika. Igen, te Mirika, drága. Miért van neked Artesen logó a nevednél? Bevettelek? Mikor? Ihihhiii, az nem is a te logód, hanem az enyém. Belelógott a képbe, ihhihiii - Majd újból vesztem a kontrollt a fejem fölött és ismét dőlök, ezúttal a lány válla felé.

by **Mirika** Hétf. Ápr. 29 2013, 08:00

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, de még az üveghegyen innen, szóval ahol a kurta farkú malac túr, élt egy szorgos lány. A lány, akit Kanának hívtak, éjt-nappallá téve melózott, mégis olyan szegény volt a családja, mint a templom egere. Persze, hiszen Kana nem pénzért dolgozott, csupán azért, hogy könnyebbé tegye az életét szegény, beteg édesanyjának. Őt ápolta, gondozta minden nap. A lány szorgalma messze földön híres volt, a világ minden tájáról jártak csodálni őt és példamutató magatartását. Egyszer aztán eljutott a híre egy gonosz mágus, Kayaba Akihiko fülébe, a varázsló pedig szörnyű haragra gerjedt irigységében és elvarázsolta a szegény lányt. Bezárta egy másik, egy virtuális világba 9999 társával együtt.
Kana felelt a kihívásra, és hős bajtársakat gyűjtött maga mellé, hogy megszabadulhassanak az átoktól, amivel a mágus sújtotta őket. Így találkozott azzal a délceg fiatalúrral is, akiben felfedezte rég elveszett bátyját és a szőke herceggel is, akinek mivel nem volt fehér lova, így hát nem jöttek ki túl jól. Egy napon hősünk ezen két barátjával találkozott össze, kik nem gyengén illuminált állapotban próbálták megtörni a varázst, amit rájuk bocsájtott Akihiko. Anatole, merthogy szeretett bátyját így hívták és Ren, a daliás herceg nagyon meglepődött a fiatal lány érkezésén, és megsajnálták, mert szegénysége miatt csupán hiányosan tudott felöltözni. Nem jutott sok anyag a ruhájára, de még mindig jobban járt, mint a másik szegény lány az igazságos Mátyás királyról szóló mesében, akit a perverz uralkodó arra utasított, hogy öltözzön is fel, meg ne is. Anatole és Ren annyira, de annyira meghökkentek, hogy az egyikük fel sem ismerte a híres-hírhedt kisasszonyt, míg a másikuk örömében alaposan megölelgette a paradicsom piros arcszínezetet felvevő Kanát.
- Szerencséd, hogy Mirikának szólítottál! - szólalt fel feddően Anatole felismerésére, szúrós tekintetét pedig a másikra vetette, mielőtt nem gyenge fészpalmot nyomott volna le a részeg herceg látványára.
- Cserélj memóriát a fejedben, túl kicsi - fűzte hozzá a modern, népmesékbe nem illő nyelvezetén a lány, és elhajolt az alkoholtól bűzlő száj elől, de aminthogy ezt megteszi, máris azzal kellett foglalatoskodnia, hogy testvérbátyját valahogy elkapja és megmentse attól, hogy szörnyet haljon a méteres zuhanástól, ami a talajig várná.
- Haver, valami józanító koktélod nincsen ennek a kettőnek? :/ - kérdi, miközben előtört belőle híres gondoskodó tyúkanyó énje, úgy babusgatta méltatlankodva Anatole-t. Sejtette, hogy így nem fog sok jó kisülni a találkozásból, néhány aprócska pofonnal pediglen előkészítette annak a löttynek a hatását, ami alaposan megdolgoztatja és szétégeti a két fiatalember torkát, de meg is tisztítja a fejet egy kissé, legalább annyira, hogy tudjanak magukról a bájitalt elfogyasztók, még ha józanok nem is lesznek. Hősiesen igyekezett ledönteni a két jómadár torkán a boszorkányos keveréket. Itt a vége, fuss el véle? Ugyan már!

by **Ryuninji Ren** Csüt. Május 02 2013, 12:55

Tiszta gonosz teremtmény ez a hobbit itten. Kikerüli a puszimat. Szerintem ez nem tudja, hogy ki vagyok én, mer ugye én, én vagyok és az ÉN-t ismeri mindenki, még az is aki nem, de hát ő meg akkor hogyhogy nem ismer?? o.O Az még hagyján, hogy ez van, de még be is szól? Érted…. normális esetben nem zavarna, ha beszólna….. valaki másnak, de nekem? o.O Hehe, de azért bebukta… hát nem egészen a memória tárolja az adatokat, hanem a vinyó vazeg, hehe.. öcsém ez de buta hobbit. Nah, de azért megfejelem a miheztartás végett.
- Nah… hikk… gyere ideizé… hobbit – utasítom a tökmagot, majd felpattanok a magas székről, de valamilyen oknál fogva a gravitáció a bal oldalamnál erősebb vonzást fejt ki és elindulok arra
- Hohohooopp – lépek párat balta, majd a gonosz gravitáció a másik irányba húz o.O Pult-sant hívom segítségül, az öreg cimbit. elég volt hozzáérnem és máris jobb volt egy picit… aztán lehuppanok a székre, hátamat, meg a legjobb barátomnak döntöm, bár nem olyan rég, még Saito-val smárolt. Egyik lábam felteszem a szék lábtámaszára… hehe.. a fejes nem ment, mert furálkodik a gravitáció, hehe, de majd ez, hehe
- Gyere-gyere ide kicsi hobbitka, feküdj a hikk térdemre, bünti lesz hehe – közben vetek egy pillantást Saira is aki valamilyentáncot lejt, olyan breakdance-capooeira hibridet nyomat o.O jól nyomja vazeg… A hobbitka nem jön a hívásomra, hehe tutkó megijedt a picike, mer én, én vagyok azért és félik az ént, mer kemény vagyok muhahahaha. Nem ő az első, aki kicsit megkésve ismeri fel nagyságomat, sajnos ez már majdnem rendszer lett. asszem hirdetnem kell és akk majd megtudolják, hogy nem érdemes belémkötni, mert leszedem az álkapcákat egyből hikk, hehe.
- Heh, mi ez??- kérdezek arra a poharacskára amit felém nyújtanak. Ahha, vagy úgy, ez valami békekoktél, a hobbitok biztos így nyomják, elvégre nem hiába szőrös a lábuk, hehe, de ennek mi köze ehhez? Semmi, de a női hobbitoknak is szőrős a lába, és ha már itt tartunk hikk, ez a szemtelen példány itten fiú vagy nem? Veeh, majd rákérdezek, de most iszunk a hobbit lötyiből.
- E-e egészségemreee!- kiáltom és húzóra leküldöm a cuccot. A pohár azonnal kiesik a kezemből, valami durca cucc ez, marja a szám, a nyelvem a torkom a gyomrom a tüdőm meg a lábujjam is. Lassan, de biztosan összeáll a kép… elkapom a pultos gyereket a nyakkendőjénél fogva és magamhoz húzom..
- Megmérgeztek vazeg!!!- rángatom meg a nyomit, majd a torkomhoz kapok és lefordulok a székről… látványosan vonaglani kezdek… ez itt a vég… meghalok Sad

- Légy átkozott Hobbit hikk és a szíved álljon keresztbe - Ez a szőrős lábú, agresszív,neveletlen, nyomi hobbit kicsinál Sad

ez tök trééééééé
- Miért én? Miért Miéééééééééért???!!!- nyújtózkodok az ég felé, ami most egy plafon, majd Sleep

- Kérek egy kis kakaóóóót, kiszáradt a torkom - laza húsz perc óra alvás után kiszárad ám az ember.

by **Koshitsu Esutel** Pént. Május 03 2013, 11:10

// Tachinkóóó ^^ //

*Kérdésére, hogy zavarna-e, ha figyelmen kívül hagyna máskor, meglepődtem egy kicsit, de így legalább megtudtam, milyen is ez a fiú. Bizonyos dolgokban hasonlít rám. Szeret olyat kérdezni, ami zavarba ejtheti a másikat, vagy elgondolkodtatja. Vagy éppen csak visszadobja a labdát. Az utóbbi az igaz rám, nem is a zavarba ejtés. Nem, azt nem szeretem csinálni. *
- Hmm... nem tudom. Talán igen, zavarna.
* Mondtam neki komolyan. A folytatás azonban egyre furcsább volt. Komoly tekintettel néztem rá, nem tudtam, hihetek-e a szavainak, de azt tudtam, hogy direkt viselkedik úgy, hogy ne tudjam, igazat mond-e vagy sem. *
- Nem tudom biztosra. Csak azt tudom, hogy békességed van felőle... nem zavar téged, hogy piros vagy. S ha valakit ez nem zavar, akkor... meg van az esély rá, hogy már többet ölt.
* A másik mondatára a reagálásom a következő volt.*
- Hát nem tudom. mit szólnék. Lehet, hogy igazad van. Talán valami szerverhiba volt. Nem tudom. Addig, míg nem vagyok biztos a dolgomban, nem kockáztatom senki életét.
* Kijelentésére, hogy amúgy sem rontanám el mások jókedvét, csak bólogattam. Egyre inkább úgy viselkedett, hogy bizonytalanságban tartson. Ezzel tartana sakkban. Éreztem is a gyomromban a görcsöt, de igyekeztem kezelni, mert tudtam, hogy ez manipuláció. Azt hiszem, tudom, mit fogok neki mondani majd.*
- Az igazságot. Azt, hogy jó ember vagy.
* Mondtam neki halál komolyan. Majd felkortyoltam az utolsó cseppet a poharamból, s felálltam. *
- Ne haragudj, talán később folytatjuk ezt a beszélgetést. Jó éjt.
* S elindultam Az emeletre, hogy itt aludjak. De megálltam, s visszafordultam.*
- Ismered azt a játékot, hogy Maffia? Vagy más néven Gyilkosos. A lényeg, hogy senki nem tudja, ki a gyilkos, ki kell találni. Nah elárulok neked egy titkot.
* Elmosolyodtam. *
- Én akkor is úgy viselkedek, mintha gyilkos lennék, amikor nem vagyok az... Taktika... Na jó éjt!
* Mosolyogtam rá szélesen, majd elindultam. Reméltem, érti, hogy ezt mire mondtam. *

by **Anatole Saito** Kedd Május 07 2013, 14:22

- Engem bezzeg menten leteremtenek! - Értetlenkedek Mirika viszonylag visszafogott kifakadásán. Ez a bájos hölgyemény itt velem szemben éppen pofozgatja az arcom, miközben valaki veszettül óbégat a pultnál. Nem tudom mi történt eddig, csak azt, hogy az orcám tele mogyoróval, mint valami zs kategóriás hörcsögnek vagy mókusnak. Kistestvérkém pofikája rákvörösben pompázik, feldúltságának okát nem tudom mire vélni, amikor is meglátom, hogy összekentem a bőrét valami festékkel az imént. Mielőtt le próbálna gurítani a torkomon valami löttyöt, kihalászok a pohárból egy jégkockát, majd nemes egyszerűséggel végigkenem a bőrén, hogy leoldja a festéket a kis testecskéjéről. Amikor már úgy érzem, hogy jól végeztem dolgom - tulajdonképpen nem sok eredménye lett - akkor megadom magam és hagyom, hogy lecsurogjon torkomon a nedű, melyet Mirika akar belém szuszakolni.
- Menten megfeneklek ezen helyen! Elvesztem! - kapok én is a torkomhoz két kézzel, s már értem miért óbégat a háttérben az a szőke ifjonc. Ó, az Ren! Őt is megmérgezték! A Voice lecsapott ránk, mikor gyengék vagyunk és öntudatlanok, ráadásul Mirikát használták fel ellenünk! Szemeim kigúvadnak, ahogy torkomat végigmarja az ital, az utolsó lefetynyit kelletlenül prüszkölöm ki az előttem lévő Ren lábára, aki erről nem sok tudomást vesz, lévén közelebbi kapcsolatba került a pulttal. Üveges szemmel tekintek fel Mirikára, válaszért könyörög minden pislogásom. Miért? Miért tetted ezt velünk? Én szerettelek, testvéremmé fogadtalak? S te megmérgeztél!
Kezeim petyhüdten magam mellé hullanak, majd testem is elernyed, ahogy elkezd dolgozni bennem az ellenanyag. Szétrombolja az alkohol pusztító pixeljeit, s mintha új lélek költözne belém. Nem tudom mennyi időre aludhattam be, de kegyetlenül szédülök, mondjuk most inkább a másnaposságtól, mintsem az alkoholtól. Ren még mindig a pultot támasztja, én pedig próbálok valami alkohol és méregmentes folyadék után kapálózni, hogy kiszáradt, folyadékveszteséges torkomat felüdíthessem. Soha többé nem akarok alkoholt inni, mert tök beszámíthatatlan leszek tőle és nem vágom mi történt az iméntiekben. Az rémlik, hogy Mirika is itt van valahol és mikor felfedezem magam mellett körbekémlelve, kissé megijedek. Bűnbánóan tekintek rá, s csak ennyit sikerül kinyögnöm:
- Nem leszek ember, mely rengeteg szeszt vedel hetente, tereken hempereg s te sem kedveled. Heves testem vezekel

by **Tachibana Makoto** Szer. Május 08 2013, 11:54

<< Esutel >>

Bizonytalan válasza bennem bizonyosságot keltett. Nem fogom figyelmen kívül hagyni a jelenlétét, ha újra találkozunk. Vagy mégis. Hm, mégsem, én is bizonytalan maradtam :] Kétségtelenül nehéz ignorálni egy szépséges szőkét, eme hajszín különlegessége mindig is magával ragadott. Ragyogóvá teszi az arcot, a finom vonásokat. Ugyanakkor érdekelt, hogy reagálna, ha nem figyelnék rá, fel tudnám-e kelteni benne a negatív gondolatokat, a kellemetlen érzéseket. Nos, majd elválik, magamat ismerve nem bírok majd ellenállni a kommunikáció örvényének.
- Jó megfigyelés, csupán téves :] Ha figyeltél a mondandómra, a magyarázatot is meglelheted - feleltem kuncogva. Okos volt, tetszett a gondolkodásmódja. Fejtegette a viselkedésemet, értelmezte a szavaimat, ugyanúgy analizált, ahogy én őt. Briliáns, ragyogó! Egyre jobban izgatott, hogyan tudnám elcsavarni a fejét, valódi kihívást jelentett és olyasfajta rizikót jelentett magában, ami roppantul szórakoztató lehetett volna. Meg tud-e ismerni?
- Yare-yare, úgy tűnik te már el is döntötted... :] - csóváltam meg a fejem mosolyogva. Eszem ágában sem volt megcáfolni, hiszen semmi nem volt benne, aminek ellent lehetne mondani. Igazság? Jó? Relatív fogalmak, csupán nézőpont kérdése. Kíváncsi lettem, ezt az állítását akkor is fenntartaná-e, ha elkövetnék ellene valami "nem jót".
- Sajnálom, hogy mész. Egy öröm volt :] Még találkozunk... - álltam fel jómagam is a székből, és ha megengedte, elkövettem egy kézcsókot, egyéb esetben egyszerűen csak meghajoltam tiszteletem jeléül. Rettentően élveztem ezt a beszélgetést, és egy olyan lányt ismerhettem meg, aki a végletekig felcsigázott. Ahogy visszafordult, kérdésére csak bólintottam, természetesen ismertem. Megjegyzésére csupán elvigyorodtam, nem éreztem szükségét semmilyen válasznak. És ahogy eltűnt az emeleten, még én is felhajtottam az italom maradékát, és távozóra fogtam. Hosszú volt ez az este, és amilyen unalmasan indult, olyan érdekfeszítő lett a vége.

// Köszönöm a játékot :] //

by **Kayaba Akihiko** Szer. Május 08 2013, 14:32

Koshitsu Esutel: {T1} Bőrruha (+4 páncél)
Tachibana Makoto: {T1} Vaskard (+2 erő)

by **Hayashi Yuichi** Szer. Május 08 2013, 16:27

*Asuka*

Szokásos reggeli sétámra indultam, előhívom a játékmenüt, hmm.. még csak reggel 6 óra, egye fene, ma is felfedezek valami újat, ez biztos! Elhatározásom, két percig ha tarthatott. Nem még lustálkodom kicsit, elheveredem a fűben, hiányzik a nyirkos érzés, mégis csak jobb lenne, ha a valóság ez lenne és az odakinti meg valami játék.. morfondíroztam el a gondolaton. Nem is kellett sok, a reggeli napfény megtette a hatását, felmelegítette arcom, és hamar el is szenderedtem, a hogy lehet az, hogy harmat nincs míg napfény van felháborodáson. Pár pillanat múlva fel is keltem, nyújtóztam egyet, kinyitom szemeim, és bámulom az eget, majdnem fölöttem a nap, gyökeret vetett fejembe a gondolat, elaludtam, de nem érdekes, ma kevesebbet császkálok el, annyi. Már biztosan kész az ennivalóm i, fel bóbiskolok, és a bokron ott a piros valami ami finom és ehető. Örömmel nyugtázom ma sem halok éhen. Feltápászkodom, mégis csak tenni kéne valamit, leszedem a gyümölcsöt, felveszem a felszereléseim közé, és amikor a menüből keresem elő, még most sem jelent semmit.. - Nehve..r.. mindegy valami, de finom. Megeszem és útnak indulok. Zsebre dugom kezem szokásomhoz híven, kardom a hátamon egyedül ezt hordom mindig kívül. Öltözékem, szokásos módon csapzott, mit meg nem adnék egy vasalóért, hehe de azzal mit kezdenék, se az árammal működő se a szenessel nem tudok mit csinálni, sőt szeneset még soha nem is használtam. Újabb kudarc, Kabaya, hihi, de ez inkább nekem kudarc, sebaj, töredezett bakancsorra szegeztem tekintetem és megindultam, ez egy fajta szokásommá vált, amivel független hol vagyok, teszem. De miért is, tekintek fel egy pillanatra, hisz annyi látni való van, de nem itt ezt a részt már ezerszer láttam. Keresek is valami újat. Irány be a városba, valami azt súgja még ott van a kard a helyén.
Utam megszakítás nélkül újra szörny mentesen telt, egyetlen vaddisznó, légy, sőt még csak mérgező virág sem került utamba. Lépten-nyomon haladtam a nyugati városkapu felé, és közben hallgattam a tájat. Olyan csendes és nyugodt semmi nem zargatja. Hirtelen lépésem megszakadt, és valamibe belevertem a fejem.. itt nem szokott semmi lenni, tört fel a gondolat. De nem sok ideje volt rá, egyensúlyom elvesztettem és valami puhára estem, becsukott szemem most már ki merem nyitni és egy lányt látok előttem a földön, valami puhára támaszkodom, add istenem, hogy a válla legyen, fohászkodok nem létező isteneimhez, nem vártam tapod tatnyit sem, elrántottam a kezem és próbáltam felsegíteni. Hosszú, sőt nem még annál is hosszabb rózsaszín haja volt, és a nagy kék szemei betöltötték arcát vonásait, ezek a kék szemek, vajon miről árulkodnak, dühről, döbbenettől, vagy valami másról? Nem tudtam eldöntetni, hisz agyam be lengte a szégyenkezés párája, és hát mi van ha megsérült?
- Sajnálom, nem gondoltam volna hogy itt le-le-leszel. - hadartam és dadogtam egyszerre. Tekintetem, igyekeztem a földre szegezni, jobb félni mint megijedni! Igyekeztem továbbra is segédkezni neki, bár elsőre vajon NJK vagy ő is játékos? Van indikátora, zöld, akkor játékos lenne? Kezeimet már hátam mögé dugtam, mikor rántottam elő egyáltalán? Olyan gyorsan történt minden. Össze vissza száguldozó tekintettemmel (ha még élek) megkeresem övét. Vajon ki lehet-ő? sose láttam még a városban, ő is ott volt a kezdőhelyen? Megannyi kérdés tömkelege árasztotta el az agyam. Már nem is emlékszek rá, hogy mi..

by **Asuka** Szer. Május 08 2013, 16:56

[Asuka & Yuichi]

Az éjszaka szinte egy szemhunyásnyit sem aludtam, foglalt le annyira magányos kutatásom, hogy ne tudjak efféle apróságokkal foglalkozni, mint az alváshiány. Mert hát szép volt egyszerűen! Láthattam a csodát! Nem, ezúttal nem az álmaimról beszélek, hiszen azok is elég csodásak, kivéve, ha sikerül a hátamon aludni, mert olyankor rendszeresen megnyomódik az az átkozott idegpont, amitől mindig olyan csufikat szoktam álmodni, és tisztára izé az egész, meg aztán amúgy is utálok én ennyit rohanni! T_T Tudjátok, amikor az álmodban hirtelen mindenki meg akar gyilkolni, s pszichopata vigyorral fordul feléd barátod, ellenséged, tanítód meg régi tanárod, egyszóval minden és mindenki, aki benne van az álmodban, és futizni sincs értelme, mert úgyis utolérnek, aztán pedig hangosan zihálva kelsz fel levegő után kapkodva, és hosszú másodpercek telnek fel, mire felfogod, ez csak lidércnyomás, és semmi komoly, semmi több. T.T Szóval, hát én nem szeretek csúnyákat álmodni, nem is alszom tehát a hátamon ezért, mert hát mégis csak jobb oldalvást, de a legjobb az, ha nem is alszol, mert akkor biztosan nem alszol semmi csúnyát.
A mai napra, vagyis éjszakára úgy terveztem, hogy nem alszok, inkább felfedezek, azonban nem ám a világot meg a mobokat, hanem magukat a csillagokat. A város szélén táborozok le, s felállítva mindenféle, botokból összeállított szerkentyűt jegyzeteltem egy kis könyvecskébe, s nagyrészt azzal töltöttem az időt, hogy felmérjem, mennyire valós is a virtualitás. Tudom, hogyan kell kiszámolni egy csillag távolságát, és éppenséggel arra voltam kíváncsi, a játék készítője mennyire élte bele magát az alkotásba. Meg aztán, önmagamnak is jó program a csillagképeknek saját nevet adni, már meg is született a fejemben a Tündérkirálylány, meg a Halacska csillagkép fogalma, mert hát nem éri az eredetiket felhasználni! Surprised

Az éjszaka végére azonban mégis csak elfáradok, s a tábortüzem mellett a hálózsákomba bújva elalszok a szabadban. Az első szabadban töltött éjszakám ezen a helyen. No persze, picit kényelmetlen az egész egyelőre, hiszen mi tagadás, egyszerűen elszoktam tőle, nem is álmodok hát se nyuszikákról, se halacskákról, de még csak macsó manócskákról sem, ami aztán mindennek a teteje, hihetném, ehelyett reggeli ébresztőm az, hogy valami furcsa nyomást érzek, meg nagy súlyt, mintha rám omlott volna a világ. O_O
Pánikra és aggodalomra semmi ok! Nem a világ az, hanem egy srác. Beletelik néhány másodpercbe, mire felfogom, hogy ideje felkelnem, holott még kicsit kótyagos a fejem, de majd csak lesz valami. ^w^ Tápászkodom fel a földről, a segítséget elfogadva, holott kis híján vissza is zuttyanok, mert talán nem kellett volna ilyen hirtelen kelnem, ráadásul se tea, se kávé, hát miféle dolog ez, kérem szépen? Surprised

- Nem gondoltad volna? - porolni kezdem el magamat, s picit összekócolódott hajamat is megigazítom. Ráadásul egy apró gally is beleakadt, de hát ezzel jár az, ha valaki a szabadban alszik. Hiába, a fogadóban még mindig sokkal inkább megéri. >.<
- De kis cuki vaaaagy! *-* - fedezem fel, hogy a srác mennyire pirongat, mindig is hajlamos voltam jót mulatni rajta, ha valaki ilyet csinál. *.* Vajon mitől lehet ilyen zavart? Talán van még egy gally a hajamban?
- Azért legközelebb figyelj, légy szíves, ha már ennyire belém estél. Még a végén elriasztod a tündéreket, tudod. Én nagy vagyok, nekem legfeljebb picit fáj, de a tündéreket könnyű kilapítani. Hűűű, kicsit szétszórtam a jegyzeteimet. ^^" - guggolok vissza a földre, hogy a könyvecskéből kiszóródott lapokat kezdjem el összeszedegetni. Egyszer ezek igazi kincset fognak érni! Cool

Meglásd, Aincrad, bebizonyítom én, hogy létezel-é vagy sem. ¬_¬

by **Koshitsu Esutel** Szer. Május 08 2013, 17:54

*Nem teljesen értettem, hogy mit is értettem félre. Az biztos, hogy újra és újra végig fogom gondolni ezt a beszélgetést. A kézcsókot hagytam, mert annyira meglepődtem, hogy már túl késő lett volna elvonni a kezem az övéből. Életemben eddig összesen négyszer kaptam kézcsókot, összesen három embertől. Most megvolt a negyedik ember és az ötödik kézcsókom. Biztos felírom ezt is a naplómba. Na igen, vezetek még itt is naplót. Hogy hogy fogom átmenteni a valóságba, ha kijutok, fogalmam sincs. A lényeg, hogy mikor visszafordultam, elmondtam, ami bökte a csőrömet. Örültem, hogy nem reagált rá Tachi. Úgyis a gondolataiban kell ezt forgatnia, nem a nyelvében. Elvonultam, a lépcsőnél még visszanéztem komoly tekintettel, majd eltűntem az emeleten. Ott a falhoz támaszkodtam, s elgondolkodtam.*
~ Mi volt ez? ~
*Majd megráztam a fejem, s továbbindultam. *

//Én is köszönöm a játékot! Nagyon érdekes volt! //

by **Hayashi Yuichi** Szer. Május 08 2013, 18:52

Asuka & Yuichi

Tekintek le a poros földre, ahova a lány jegyzetei kiszóródtak, némán és értetlenül állok mellette, állok! Hogy, mikor történt ez, a világ van belassulva vagy gyorsulva, vagy én. Mondata tömény élmény amihez foghatót még nem hallottam, se Aincradban se sehol máshol, áh tuti csak alszok, próbálok, egy apró szúrást a körmömmel bevinni, a mutató ujjamba, mégsem alszom, ez Aincrad ez tuti erre emlékszem is arra is hogy előbb csukott szemmel sétálok, és a nap már igen tűz, a lány meg itt van, gyönyörű és most a jegyzeteit szedegeti, azután hogy arról beszélt nekem, vigyázzak mert kilapíthatok egy tündért. Meg amúgyis a hajában azok a szép kis gombolyagok, két szélen, annyira aranyosak. Ő egy tündér lenne? Aincradban, lehet, de hogy, ilyet sem láttam még a kezdetekkor, hogy valaki tündér legyen, de ennyire, mint ő. Vagy csak úgy egyáltalában. Hála ég hogy ő sem volt az a két ezer szerencsétlen között ott az első időszakokban, akkor is csak gyáván bujkáltam, mint ma, Állj! Hova is indultam, hajh a bolt, de nem hagyhatom csak így itt, hisz rosszat tettem neki, meg ahhoz túl érdekel, hogy ki is mi is ő. Ez igaz, nézek szét gyorsan, ott egy hálózsák hever ahol még előbb volt, kétpapíros már a kezében van, vajon tündérekről jegyzetel? és ilyen sok írása van már róluk? Feltörekvő kíváncsiság mardossa oldalam.
- Itt nem szokott senki lenni, csak a magányos farkasok – válaszoltam gyorsan, miközben lehajoltam mellé, hogy segítsek összeszedni a szerteszét szóródott irattömeget. – bár te kicsit sem hasonlítasz semmi féle farkasra, sőt amit előbb mondtál inkább tündérre hasonlítasz, a hajad és szemed.. – haraptam félbe gyorsan elhadart mondatom, tekintetem újra levettem róla zavaromban. Csak úgy magam elé mondva – Segíthetek összeszedni?
Ostoba, ostoba, mit csinálsz? mit csinálok én, most tényleg letündéreztem, hova lett a nyugodt én? A közelében valahogy nem akar megnyugodni semmim. Ismét rá nézek, és mondom kicsit halkabban és immáron némi nyugodtsággal. – Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam neked, és a tündéreknek, remélem egyet sem lapítottam ki közülük.
Teljes őszinteséggel csengő hangomból én magam se értettem tisztán minden szót hát még ő, ha még egyszer dadogsz, vagy elmersz ilyen baromságokat kezdeni, magam képellek fel magam. Jesszus milyen gondolatok ezek? Húh igen a sátor, vagyis hálózsák. – Aludtál? – kérdeztem, kicsit sem belegondolva nyerssége stílusba, az tény elég bunkóra meg rövidre sikeredett és hirtelen szökkent fel a szó, köret nélkül. Barooom . De a mondata még mindig a fejemben cseng, ő sokkalta cukibb nálam, ezt nem tagadom. De hogy én cuki, eddig Nijin kívül senki nem tartott semmibe, de talán Chancery, hisz ő be is jelölt valamiért barát listára, de vajon miért? Most máson kell agyaljak, hogy nyugodjak meg elsőre, és hogy javítsam meg, hogy csak úgy beletiportam ennek a lánynak az álmaiba. Tündérekről beszélt, tehát ez volt az álma! Igen az első gondolat, aminek talán van értelme. Kezem egy újabb lap után nyúl.. anim megyannyi tündérekről szóló írás lehet, nem szabad beleolvasni, nem, nem illik, kezem viszont ezt a lapot magam felé fordította, és szemem máris egy sorral lentebb..

by **Asuka** Szer. Május 08 2013, 20:38

[Asuka & Yuichi

Farkasok?

Hát én egyet se láttam, és még szerencse ám, hogy nem láttam egyet sem, mert ki tudja, miféle szörnyikék tanyáznak ebben a világban, bár eddig nem nagyon voltam a városon kívül, szóval nem sokkal találkoztam, inkább csak azt tudom, amit mások meséltek el nekem. >.< Annak azért örülök, hogy nem tűnök farkasnak, akkor aztán nem lenne az a gyantamennyiség, ami leszedné az arcomról a szőrt, meg aztán nincs is kedvem Piroskát hajszolni az erdőben, meg a farkasok mindig minden mesében gonoszak, ami nem ér, pedig egyébként biztosan lehetnek ők is édesek, főleg a bébifarkasok, hiszen minden cuki akkor, amikor még kisgyerek. Nem csoda, hogy már a teddy mackóknak is nagy szemeket adnak meg pici nózikat, mert az sokkal jobban hasonlít a kisbabákra, bár tény, hogy tényleg sokkal szebbeket csinálnak plüssmacikból manapság, csak az a baj, hogy egyszerűen már nincs lelkük. :/
- Ha tündér lennék, most nem lehetnék itt. Ők egy évben csak kétszer költöznek, tudod... Kivéve, ha eltévedtem volna, és nem találnék haza. De azt hiszem, én nem tévedtem el, annyira, már azt leszámítva, hogy egy olyan világban vagyok, ami igazából nem is létezik, szóval nem, biztosan nem vagyok tündér. - tapogatom meg a biztonság kedvéért orromat és fülemet, hogy megnézzem, megvannak-e még, és hogy netalántán egészen véletlenül átváltoztam-e tündérré, mert az nagyon jó lenne, csak hát akkor nem lenne hol laknom, és várnom kéne az ősz közepéig, mikor aztán újra lehetőségem lehetne hazatalálni.
Szóval, tehát igen, meg tudtam bizonyosodni róla, hogy nem változtam se szőrös farkassá, sem pedig apró tündérkévé, meg aztán össze is lapított volna akkor meg minden, és az nem jó dolog, úgyhogy jobb lesz, ha inkább az összelapított papírlapokat szedegetem fel a földről, főleg, mert szemetelni csúnya dolog, bár az újrahasznosított papír meg barna, és az csufi meg minden, én pedig nem szeretem a csúnya dolgokat, szóval hatalmas dilemma ám, így inkább minden iratot meg jegyzetet megtartok, még azt is, amiről később kiderül, hogy hülyeség. A segítséget az összeszedésben persze boldogan fogadom, és széles mosollyal biccentek a srácnak, hogy igen, máris munkához láthat, ha már így felkeltett. Na persze, amikor megkérdezi, aludtam-e, akkor az én fejembe szökik a vér, hiszen emlékszem én, hogy úgy terveztem, hogy egy szemhunyásnyit sem alszok, mert nem akartam aludni, és hát azért móóóó, igaz, már azért pirkadat lehetett, amikor végül leragadtak teljesen a szemeim, de akkor is! >.>
- Nem is aludtam! >.> Mármint... szóval én éppen csak pihentem, mert úgy döntöttem, hogy... - ásítok egy nagyot, bár igyekszem mindezt csukott szájjal megtenni, hogy ne tűnjön fel neki.
- Szóval én éppen csak pihentettem a szemem, úgy ám! Egyébként Asuka vagyok! Szabad megkérdeznem, hogy miért keltettél, izé, botlottál belém? Szabad? Akkor jó. Akkor most megkérdezném. Miért botlottál belém? Hű, azt hiszem, kicsit elal... ööö... elfeküdtem a vállam. >.> A papírok... visszaadnád őket nekem, kérlek? - kicsit kiropogtatom a vállam, mert tényleg zsibbad kicsit, nem volt valami kényelmes a föld, azonban ezután ráülök a hálózsákomra, egy újat ásítok, ezúttal a kezemmel eltakarva a számat, majd rendszerezni kezdem a papírokat. A legtöbben rajzok, számítások vannak. Némelyik talán kicsit nehezen olvasható, mert a tábortűz fénye nem adott túl sokat, de azért a lényeget kivehetem. Megalkotom eme világ csillagtérképét. Hát nem izgi? *3*

by Ajánlott tartalom