Shakan vs Timidus, avagy túlélés kezdőknek

Csak sétálgattam a városban, nem is tudva hova menjek. Így lyukadhattam ki- teljesen véletlenül- a gyakorlótér előtt. Egy különös jelenségre lettem figyelmes. a bejárat előtt egy hatalmas felirat díszelgett:
Kezdő harcosok gyakorlatoztatását és felkészítését ingyen vállaljuk.
Vajon én kezdőnek számítok? Lehet hogy már régóta idebent vagyok, de sikerült olyan jól eltévednem az erdőben, hogy semmit se fejlődtem már több, mint egy éve. Ha azok ketten nem kísértek volna vissza a városba, talán még mindig az erdőben lófrálnék.
A felírat mellett senkit se találok, csak egy kicsi lányt és egy kék tollas sárkányt. Próba szerencse, hátha tud valamit odamegyek hozzá.
-Nem tudod kik rakták ki ezt a hatalmas táblát, ezzel a sokat mondó szöveggel? Szeretnék tőlük tanulni. El tudnál hozzájuk kísérni? Lécci, lécci, lécci.
Remélem tudja, ki tette ide ezt a feliratot, és tényleg el tud kísérni hozzá. És akkor majd hamarabb láthatom újra anyut és aput, mert ott leszek az összes bossnál, ahova el tudok majd lenni. és segítek innen mindenkinek kijutni, és mindenki olyan boldog lesz, mint én, hogy újra láthatja a rokonait és az ismerőseit.
És talán az odafele úton össze is barátkozhatnék ezzel a lánnyal.
-Tudod én nem igazán vagyok jó harcos, de mindent meg akarok tenni, hogy segíthessek a többieknek. Meg fogok védeni mindenkit, akit csak tudok.
Elhallgatok egy pillanatra.
-Csak hát..
félrefordítom a fejem, és magyarázni kezdek.
-Semmi tapasztalatom nincs a harcokban vagy a küzdelmekben, ezért szeretném ha valaki előtte a szárnyai alá venne.
És ha lehet segítene elhelyezkednem valahol egy viszonylag biztonságos helyen, ha lehetséges,

Úgy néz ki a lány meglepődik a kérdésemen. Vajon miért pislog ennyire? Talán valami rosszat mondtam? Vagy nem érti amit mondok?
Félrefordított fejjel nézek a lányra majd a sárkányra.
Nem kell sokat várnom és a sárkány megmagyarázza a dolgokat.
-Tényleg? Ti tettétek ki? Erre egy pillanatig se gondoltam. Aztán esik le, hogy mivel beszélgettem éppen.
-Egy beszélő sárkány, jaj de édes. el pillanatra elgondolkozok.
-Ilyen magas szintűek vagytok? És engem is megtanítotok arra, amit tudtok?
Az nagyon jó lenne, és nagyon rám férne egy kis segítség.
Viszonoztam a meghajlást
-Én pedig Shino Kannami vagyok, de nyugodtan hívjatok csak Shakan-nak
Majd amikor a sárkány megpróbál szó szerint a szárnyai alá venni, egy kicsit meglepődök.
-Nem éppen erre gondoltam a szárnyak alá vétel alatt. és nevetni kezdek, gyakran csinálom ezt, amikor nem tudok hozzászólni egy adott szituációhoz. És ahogy észreveszem a másik lány is hasonlókép érezhet, mert ő is kuncog egyet a sárkány kísérletén, miközben elmagyarázza neki a helyzetet.
A lány kérdésén el kell gondolkoznom. Egy kicsit félrefordítom a fejem.
-Lássuk csak, mit is szeretnék tudni? gondolkozom hangosan.
-Szerintem az lenne a legjobb, ha mindenről mondanál egy keveset, és ha valamit nem értek, vagy jobban akarok tudni, arra majd rákérdezek utána.. vagy közben.
Igen, szerintem ez lesz a legjobb megoldást.
-Persze közben gyakorolhatnék is egy keveset. Ha ti tudtok közben is magyarázni, akkor az nekem teljesen megfelel. Persze csak ha nektek is.
Végre van valaki, aki elmagyarázza, hogyan működnek itt a dolgok, és ezzel sokkal hamarabb fogom újra látni aput és anyut.

-Nagyon szépen köszönöm.
Mondom a sárkánynak.
-Mindent megpróbálok megtanulni, amit tanítani fogtok
Amikor a lány ide akarja adni a jól ismert könyvet, megrázom a fejem.
-Köszönöm, de ilyenem már van. Kaptam egyet a 'bátyustól'.
Elhallgatok egy pillanatra. A végén még félreértik a helyzetet. Gyorsan bele is kezdek a magyarázkodásba:
-Mármint nem a bátyus 'bátyustól', mert ő odakint vár rám apuval és anyuval, hanem attól, aki hazakísért engem az erdőből, csak sokkal könnyebb őt is 'bátyusnak' hívni, mert nagyon nehéz neve van. Valami Cárazó, vagy Centrázó, vagy hasonló. Persze azt is mondta, hogy ha nehéz számomra megjegyezni, akkor hívhatom Cenvil-nek, és azt is, hogy ezt nem szereti, de velem tesz egy kivételt. Én meg nem szeretném megbántani, ezért maradtunk a 'bátyusnál'. Azt mondta, hogy nála mindig mindenből kettő van, mert mindig mindent elfelejt.
Egy picit félrefordítom a fejem.
-Csak azt nem értem, hogyan csinálja, hiszen mindig mindent lejegyzetel, és a 'nővérkém' is mindenre felhívja a figyelmét.
Szerencsére odakint nincsen nővérem, ezért ezt a kijelentést nyugodtan használhatom arra lányra, aki mindig a 'bátyus' mellett van.
-Nagyon szép képek vannak, abban a könyvben, főleg a fentebbi városokról, ezért döntöttem úgy, hogy majd meglátogatom a kiképzőt, és az összeset végig sétálom.
Szó nélkül követem a sárkányt, és a kérdése után ismét félrehajtott fejjel kezdek el gondolkozni.
-A pontokról? Azt hogy az egész világ azok szerint működik. Meg még annyit, hogy úgy szeretném, majd kialakítani, hogy meg tudjam védeni a többieket, hogy ők közben nyugodtan harcolhassanak. A 'bátyus' azt hiszem ezt nevezte tanknak. A 'bátyus' nagyon szeret mesélni más játékokról. Olyankor mintha egy teljesen másik ember lenne.

-Igen, a bátyust tényleg Cerasonak hívják, akkor te is ismered? Jaj de jó!
Örömömben majdnem a lány nyakába ugrok, de mégse teszem, ehelyett ismét gondolkodóba fordítom a fejem.
-Hogy íjász lenne? Nem tudom, még sohasem láttam harcolni. Azt mondta, hogy jobb is ez így, és akármikor szóba jön a harc, mint téma, azonnal valami árnyékot emleget. Mintha én félnék az árnyékoktól, ilyen könnyen nem fog elijeszteni.
Húzom ki magam büszkén, én egy elszánt harcos, akarom mondani Lovag leszek.
-Jelenleg kisebb fogadókban, de a bátyus megígérte, hogy egy kiskapuban nyitni fog egy boltot a nagyobb szintű játékosoknak, és majd ott csinál nekem egy külön szobát, ahol lakhatok. Csak annyit kért cserébe, hogy ne keveredjek bajba. Csak azt nem értem, miért pont egy kiskapuba akar építeni? Máshol szerintem sokkal több hely lenne egy bolthoz. Vagy kiskapuval akarja építeni? Akkor meg a nagyobbak nem tudnak bejönni. Nem igazán értem a gondolkodását..
A sárkány szavaira csak bólogatok.
-Igen, a bátyus mindent tud, csak aztán mindent el is felejt. És én pontosan a pajzs és a védelem miatt választottam a Lovag kasztot. Csak hát, akkor még nem tudtam, hogy ez lesz.
-Szóval az életre rakjam majd a pontjaim többségét, de még ne most, kivéve ha szerzek egy megfelelő csapatot.
Ismétlem meg a sárkány szavait, hátha félreértettem valamit, és most még ki tud javítani. Az ismétlés a tudás atyja, ezt már én is tudom.
-A bátyus a párbaj indítását is meg akarta mutatni, hogy hogyan kell, de öt perc után se találta meg a megfelelő opciót, de szerintem ez lesz az.
Majd határozottan rányomok a kihívás küldése gombra. Remélem jól csináltam, hiszen most csinálok először ilyesmit.

Szerintem két találkozás bőven elég hogy megismerj valakit, főleg ha érdekes témákról beszélgetsz vele, de ezt nem kötöm a lány orrára. Úgyse hinné el nekem. Nekem soha senki nem hisz, és ez néha nagyon tud fájni.
Szóval jól értettem, amit a sárkány mondott, legalábbis a bólogatásából ezt szűröm le. És remélem, hogy ezt jelenti, nem pedig valami olyasmit, hogy még egy buta, aki csak azt tudja szajkózni, amit előtte már elmondtak neki.
Kéne mondanom valami okosat, de nem jut eszembe semmi. Akkor inkább nem is mondok semmit. Tanulhattam volna az iskolában képregény-olvasgatás helyett.
Ha nem szólnak rám, hogy nem így kell akkor biztosan jól csináltam a párbaj elindítását. Végre sikerült valamit jól is csinálnom.
A sárkány beáll közém és a lány közé. Hékás így hogy fogunk majd harcolni? Vagy a sárkányra kéne támadnom? Mit is mondott a bátyus? Mit kell ilyenkor csinálni? Talán elő kéne vennem a fegyveremet és a pajzsomat.
Így is teszek a menümből előveszem a rövid kardomat a pajzsommal együtt és fel is szerelkezek velük, bár túl sok pontot nem igazán adnak, a harc nem ezen a két felszerelésen fog múlni, majd a karddal megpróbálok rárontani a sárkányra minden figyelmeztetés nélkül, hisz azt mondta hogy kezdhettek, tehát fel van készülve a támadásomra. A szárnyára célzok, nem szeretném ha elrepülne, ha egyszer már vettem a bátorságot kihívni őket, akkor magamhoz mérten a legjobban fogok küzdeni, és ha egyszer a sárkányt kezdtem el ütni, akkor végig a sárkányt fogom ütni. Kíváncsi vagyok, vajon mennyire fog meglátszódni a csapásom a maga minimális sebzésével a sárkányon. Ha egyáltalán eltalálom. Majd gyorsan bebújok a pajzsom mögé, hátha ér legalább egy kicsikét.

Egyáltalán nem állt szándékomban meglepni a sárkányt, csak ha egyszer már átadta a kezdeményezést, akkor én azt úgy vettem, hogy ő már teljesen felkészült a küzdelemre. Azon már meg se lepődök, hogy a támadásom egy hatalmas luftot eredményez, azért azon már sokkal inkább, hogy megdicsért a félresikerült támadásomért, -igaz, nem az eredményéért, hanem a váratlanságáért,- de nem állok meg és azonnal bebújok a pajzsom mögé, és ott hallgatom végig a dicséretet. Ha így folytatod, akkor a végén még elpirulok. Szerencse hogy nem láthatják az arcomat a pajzs mögött az aprócska termetem miatt.
Ha meglepetést akartok, akkor talán nem akció közben kéne magyarázkodni, hanem csak a küzdelem végén elárasztani a dicséretekkel. Párbaj alatt párbajozzunk, ne pedig beszélgessünk. Egy enyhe píron kívül semmit se reagálok a sárkány beszédére. Nem is tudnék semmi értelmeset, egy köszönőmön kívül. Az meg ráér a harc után is.
Adhatok még a meglepetésekből, ha tényleg azokra vártok. A pajzsomat előre tartva a hang irányába rohanok, egész végig a pajzs mögött maradva, hogy a sárkány ne lássa, hogyan tartom a kicsike kardomat, de útközben olyan ötletem támad, ha már mindenképp meglepést szeretne, hogy mégse a karddal támadok. Ehelyett a pajzsommal próbálom ellökni a sárkányt, és a kardomat teszem védekező pozícióba. Tehát teljesen felcseréltem a szerepüket. Persze egy velem hasonló szinten álló ellen, ahol ez a pár pont sebzés is számítana, biztosan nem használnám ezt a technikát, de egy ekkora szintkülönbség mellett az az egy vagy két többletsebzés nem jelenthet sokat, amit a fegyverem ad, ha ezzel nagyobb az esélyem lehet a támadás bevitelére.

Ez a kísérlet is kudarcba fulladt, ha egyáltalán lehet ezt a kis lökdösődést kísérleetnek hívni. A pajzs miatt nem látom mit csinál a sárkány, de nem kellett sokat várnom, mert a buksija megjelent a pajzs fölött, és kérdezésre bátorított. Ha lenne egy harmadik kezem, biztos az arcom elé tenném, hogy ne lássa rajta a zavarodottságot, de sajnos mind a kettőt lefoglalja egy pajzs és egy rövid kard.
-Jobb szeretem magam megtapasztalni a dolgokat, egyébként a kérdések szerintem ráérnek a küzdelem után, amikor világosabban meg tudom érteni a magyarázatot, azért sem beszélek harc közben, mert ha véletlenül elmondom hogy mire készülök, akkor sokkal könnyebben védekezel ellene, nincs igazam? Szerintem egy éles küzdelemben sem fogja az ellenfél megmondani, hogy hova és hogyan üssek.
Még egy utolsó támadással megpróbálkozok. Ha ez sem sikerül, akkor nem hiszem, hogy túl sok esélyem lenne. A kardommal a pajzs irányába indítok egy szúrást, de az utolsó pillanatban hátrább helyezem a testsúlyomat, hogy félre tudjam rántani a pajzsot a kard elöl, aminek az útja ezáltal egészen a sárkányig akadálytalanítva lett.
Már meg se lepődnék, ha ez a támadás is mellémenne.
-Ki akartam próbálni néhány dolgot, de ahogy nézem ellened nem jönnek össze.
Leengedem a kardom, ha tényleg olyan jók, ahogy mondják, ennél kisebb cselekkel nem hiszem, hogy érdemes lenne próbálkoznom. Ennél jobb meg hirtelen nem jut az eszembe. De nem szomorodok el, a vereségből lehet csak igazán sokat tanulni.
-Csak egy utolsó kérdésem lenne: Mit tudtam volna jobban csinálni? Bevetettem az összes trükköt, ami hirtelen eszembe jutott. A sima támadásaim elöl meg már biztosan ki tudsz térni. Remélem egyszer majd méltó ellenfeledként küzdhettünk meg újra, és köszönöm a lehetőséget.
Egyszer majd újra meg akarok küzdeni ezzel a sárkánnyal.
Persze lenne még sok-sok másik kérdésem is, de nem hiszem, hogy a küzdelem szempontjából fontosak az olyan típusú kérdések, hogy mi a kedvenc színe, vagy mit eszik a legszívesebben.

/btw: szerintem a lovag pajzzsal való támadása is pusztakezes támadásnak minősül, de a mostani játék szempontjából teljesen lényegtelen./

Miután a sárkány egyetlen szelíd mozdulattal bevitte a végső- egyben az egyetlen sebzést,- már láttam, hogy semmi esélyem se lehetett. Gyorsan el is teszem a rövid kardomat, és a pajzsomat, és meg is magyarázom miért.
-A bátyus mindig azt mondja, hogy lehetőleg úgy járkáljak, hogy ne jöjjenek rá egyből a kasztomra, de nem tudom miért.
A sárkány meghajlására- ha ez az volt- és következő dicséretére már szó szerint elpirulok Mondtam hogy ez lesz, ha tovább folytatja a dicsérgetést. A kezemmel azért megpróbálom eltakarni az arcom, de nem igazán sikerül.
A támadásaim nem voltak se kidolgozottak, se megfontoltak, hanem mindig azt csináltam, ami a helyzetből hirtelen eszembe jutott, de ezt nem mondom el a sárkánynak, nehogy megsértsem vele.
-Szerintem inkább kezeljek egy gyakorlást éles küzdelemnek, mint fordítva. Annyira kezdő vagyok a kettő között nem igazán tudok különbséget tenni
Viszonozom a meghajlást, és megköszönöm a ma tanultakat.
-Köszönök mindent, a küzdelmet és a felvilágosítást is.
-Még valami eszembe jutott. Mármint kettő. Az első egy kérdés lenne: azt ugye mondtad, hogy később majd az életre kell pakolnom, de ellőtte, mire lenne érdemes? Próbáljak meg minél nagyobb kitérésre szert tenni, vagy a támadási esélyemet kéne megnövelnem?
Figyelmesen végighallgatom a választ. Majd előhozakodok a második dologgal is.
-A másik egy kérés lenne. A bátyus azt mondta, hogy nem tud mindig mellettem lenni, ezért próbáljak keresni egy rendes céhet, de ő nem akar céhhez csatlakozni.
Szóval azt szeretném... ha tudtok esetleg olyanról.. aki esetleg befogadna egy olyan kezdőt, mint én.
Az utolsó szavakat már a föld felé nézve, a lábammal a homokot kavargatva mondom.