Mayumi vs Timidus, avagy kardforgató kerestetik

by **Shukaku** Csüt. Nov. 13 2014, 12:23

Áldozatból vadász, vadászból áldozat. Az a kislány, aki két éve még egy bokorban gubbasztott, félve a titokzatos és erős jégsárkánytól, aki kizárólag azért közelíthetett búvóhelyük felé, hogy elragadja tőle újdonsült kiskedvencét, akit Kayaba Bácsitól kapott ajándékba… csak halvány emlékek maradtak róla. Még mindig rengeteg dologtól félt, azonban a játékban töltött idő alatt rájött, hogy mindenki fél. Mindenki fél valamitől, és ez a tudat erősé tette, legalább is abban az értelemben, hogy nem érezte magát gyávának, vagy ha igen, akkor tudta, hogy mások is azok. Bármit mondhatott Danee, ő tudta, nem gyávaság az, hogy itt akar maradni, és nem menekülés, ha kerüli az emberek társaságát. Meg különben is, már az a kislány sem ő volt, aki szorongva lépett volna be a városba, hátha találkozik valakivel, aki kicsúfolja. Már voltak barátai. Jun… igen, legfőképpen Jun, vagy Cearso, vagy Akae, vagy Atoru… rengeteg név, és soha nem gondolta volna, hogy neki valaha is ennyi nevet kell megjegyeznie abból a csoportból, akikre pozitív érzésekkel gondolhat. Többen is voltak, akik kedvelték, de azért ezeket a neveket emelte ki, mert ezek az emberek Timidust is szerették, vagy legalább is nem tartották valami bestiának, és ő csak a sárkánnyal együtt tudta elképzelni az életét, és az esetleges boldogságot. Az idők változtak, ahogyan a vadászat is. Még mindig kijárt szafarizni, még mindig az volt a kedvenc időtöltése, de már nem csak állatkákra vadászott. Emberekre is. Kezdőkre, akiknek segíthet, és amióta Anatoletól megtudta, hogy bővíteni szeretné a céhet, már különös tekintettel volt a kasztjukra is. A Kezdetek Városában rendezte be a kis standját, az Aréna mellett, hatalmas felirattal, miszerint kezdő játékosokat lát el információval, és szívesen gyakorol velük, ha szeretnék. Tudta jól, hogy a nagyok, akik csak a fejlődést hajszolják nem állnak ki azért a kevés Expért a picikkel, ő azonban szívesen segített, és türelmesen várta az áldozatot, miközben rajzolgatott. Valaki csak információt kért, valaki útbaigazítást, valaki azt hitte, ő is valami kiképzőtisztes NPC… de ő mindenkinek készségesen válaszolt, amit meg nem tudott, arra vagy válaszolt Timidus, vagy kiderítették valahogyan. Nem siettek sehova, hiszen a vadász legbiztosabb fegyvere a türelem.

by **Mayumi** Csüt. Nov. 13 2014, 17:49

Magabiztos léptekkel tipegtem végig a Kezdetek városkáján, megszokott utcák, megszokott táj, ismerős arcok és ismeretlenek. Kezeim között egy nagyobbacska jegyzettömb amire néha-néha néhány sornyi szöveg került. Egyfajta jegyzetek, emlékeztetők, gondolatok amiket nem árt ha nem felejtek el idő előtt. A napokban már sikerült a legtöbb boltocskát felmérni, legfőképpen az árak, és a tárgyak minősége volt a legfőbb szempont. Legalábbis Atsu-kun előtt. A kutatás valódi célja sokkal inkább az volt, hogy hova érdemes bemennie, ahol egészen biztosan nem fogja néhány kiéhezett fruska várni, hogy lecsapolják a pénzét és a vérét. Fontos a biztonsága, fontos, hogy ne essen csapdába. Ah mért ilyen naiv? Mért ilyen védtelen? Pedig ha valakinek akkor neki pont tudnia kellene, hogy az óvatosság fontos dolog. Ha nem lenne ilyen kedves, akkor nem történne ennyi rossz dolog vele. Ha kicsit elővigyázatosabb lenne akkor most sem lenne egy bekapcsolt hangrögzítő kristály a hálószobájában. Ej ej. Ezek a védtelen mai fiatalok. Rolling Eyes

A hosszúra nyúló séta még koránt sem ért véget. Valami oknál fogva az aréna és annak környékére vetődött, persze néha napján megfordul errefelé is, mert az ö feladata feltérképezni az összes újítást és változást amit Kayaba eszközöl a városon. A feladatát pedig teljes beleéléssel végzi, ugyanis nap végén szeretné jelenteni a fejleményeket Atsu-tsunak. Biztosan büszke lesz. Boldog, és megsimogat, miközben aranyosan kitekintget szőke hajkoronája alól. Ah már a puszta gondolata megborzongat.
- hjaaj - sóhajt fel, miközben egy gyanús bódécskára figyel fel, közvetlenül a hatalmas épület tövében. Először távolról gyanakodva figyelte, oldalazva lépdelt, szemeit szorosan rajta tartva, nem tudta hova tenni, még a rajta szereplő feliratot olvasva is inkább tűnt az egész holmi gyermeteg tréfának mintsem valódi segítségnyújtásnak. Valaki pénzt szeretne kicsiholni az erre járkáló alacsonyabb szintűekből. Ez tetszik! Eltelt néhány perc, amíg megközelítette a standot, inkább kivárta míg valaki más megy oda, és amíg az a valaki lefoglalja az illetőt, addig sietve odalépdelt.
- Jó napot! Egy forrócsokit szeretnék. - és már csapott is két aranyat az asztalra. - Mondd csak... mi már találkoztunk valahol ugye? Olyan ismerősnek tűnsz. - döntötte picit oldalra a fejét, picurit csücsörítve az ajkain, ezzel egyfajta erőltetett aranyos, tudatlannak tűnő arcot vágva.

by **Shukaku** Csüt. Nov. 13 2014, 20:01

Shu éppen a munkalehetőségekről tájékoztatta az egyik újoncot, aki éppenséggel egy idomár volt egy kisfarkassal, tehát a lány sokszor elkalandozott egy picit, és ő is kérdezgetett a petről, és látszott rajta, hogy inkább ebben a témában nyújtana szívesen segítséget, de azért megemberelte magát, és türelmesen magyarázta a különböző munkalehetőségeket, legyen az a hagyományos kristályíró, potikészítő, pajzs és fegyverkovács, avagy a kevesebbeknek tetsző, vállaljunk a városban valamiféle feladatot típusú dolgokat. Azon persze ugye meglepődött, hogy alaki még a sorára sem tud várni, de ezzel együtt meg is illetődött, hogy ekkora a tolongás az ő kis bódéjánál, hogy már el sem férnek az érdeklődők, de azért az illemet be kellett volna tartani. Már kérte is volna udvariasan a közbekiabálót, hogy várjon egy keveset, amikor is eljutott a tudatához az is, hogy mi volt a kérés és a kérdés. Pislogott párat, majd elmosolyodott, és elővarázsolt néhány poharat és üvegcsét meg mindenféle tartó izébizét.
-Három forrócsoki rendel! Remélem ti is szeretitek.
Na igen, profi italkészítés jártasság mellett, ami mindig elővarázsolható alkimista felszereléssel is járt, tényleg nem volt nehéz egy ilyen egyszerű kívánságot teljesíteni, és természetesen nem hagyhatta ki sem az kis idomárt, sem a kutyusát sem, sőt még Timidusra is nézett, hátha ő is kér, ám a sárkány megrázta a fejét.
-Fehér csoki, étcsoki, tejcsoki, keserűcsoki… milyet szeretnétek?
Ekkor akadt meg a tekintete az érméken, és ekkor volt ő a soros a fejrázásban.
-Tedd el nyugodtan, nem kerül semmibe. Azt viszont… nem tudom, hogy találkoztunk-e már…
-Még sohasem láttuk.
Jelentette ki a sárkány, és Shu tudta, az ő memóriájánál nincsen jobb egész Aincradban.

by **Mayumi** Csüt. Nov. 13 2014, 21:38

A tökéletes pillanatban sikerült odatolakodnia, és úgy látszik a belépő sem sikeredett olyan rosszra, mert a bódé túlsó oldalán álló lányka mintha egy icuripicurit meglepődött volna. Ez persze nem meglepő, mindenki másnak is eláll a lélegzete, ha egy olyan szépséget lát mint mondjuk.. én. Egy szúrós pillantást vetve a mellette álló egyénre, majd egy gyors elemzés után, egy újabb mosolyt erőltetett az arcára, amolyan "nincs harag ugye? ehhe" félét, majd ismét a boltos leányzóra terelte a pillantásait.
- Az étcsoki tökéletes lesz. Bárcsak mindenki ilyen készségesen szolgálna ki, ha rendelek valamit. Majdnem, hogy meg vagyok elégedve a szolgáltatásaiddal. DE! Legalább néhány padot, meg asztalt is vásárolhattál volna. - ujjait végigtáncoltatja a pulton, tologatja az érmét, miközben, figyeli miként is reagál, minderre a kislány. Természetesen nem vár túl sokat tőle, már hozzászokott, hogy egy ilyen kijelentés hallatán a fiatalabb korosztály inkább elkezd ellenségeskedni, harcolni, majd mindenféle otromba dolgot vág annak a fejére aki éppen segíteni próbál. Hálátlan kis dögök.
- Biztos vagy benne, hogy nem kell a pénz? - kapja fel a fejét, úgy tűnik kevesli mindezt, vagy sokkal inkább lenéz, vagy sajnál, ezért nem fogadja el az aprópénzt. - Ragaszkodom hozzá. Ezzel próbálom támogatni a fiatalabbakat. Minden aranyérme rengeteget számít, és ha te mindezt nem becsülöd meg, nem fogod sokra vinni. - dorgálja meg a lánykát, közben türelmetlenül kopogtat a körmeivel.
- Oh milyen elragadó! Még beszélni is tud! Azt is szeretném. Nem szükséges becsomagolnod. - mutat a sárkányra, - Oh én butus, még azt sem kérdeztem meg mennyibe kerül. Remélem nem drága, ha már ilyen színű.. Nem szeretek a kelleténél többet költeni valamire, amivel később úgyis gondjaim lesznek. - von vállat, és ismét elővarázsol egy kevéske pénzt, amit az asztalra rak. Körülbelül annyi lehet mint amennyit az italra is szánt. Az a sárkány biztosan tetszeni fog Atsu-kunnak is, nem is beszélve arról, hogy ha tud beszélni akkor meg lehet majd tanítani egyéb dolgokra is. Olyan lesz akár egy háziasszony.

by **Shukaku** Pént. Nov. 14 2014, 06:38

~Milyen lekezelő… úgy tűnik…~
Csak megforgatta a szemeit, és vetett egy fura pillantást a lány felé, és jelzett Timidusnak is, hogy nincs semmi baj. Elkerülhetetlen volt, hogy itt is összefusson ilyen szekálósokkal. Sokszor kellett az árvaház környékén, vagy a kezdetek erdejében bóklászva megvédenie a kisebbeket a néhány szinttel nagyobb gyerekektől, akik éppen pont emiatt a pár szint miatt meglévő hatalmukat akarták kiélni a kisebbeken. Shu azonban, hála a Kayaba Bácsi által adott biztonságnak, már nem volt kisebb. Régen csak tűrt és tűrt, és megvárta amíg a szekálósok megunták a piszkálását, most viszont már nem kellett tűrnie. Azonban azt is tudta, hogy nem fog lealacsonyodni az ő szintjükre. Majd ő megmutatja, hogy miként kell szépen viselkedni. Elkészítette a csokit, majd odalépett a lány elé, egy picit meghajolt, de érzékeltetve, hogy nem szándékozik túl mélyen, és csak a minimális tiszteletet adja meg, és átadta a poharat. Mayumi még a farkasos idomárt is elijesztette, és ezzel ugyan felhúzta egy picit a lány agyát, de ez még kevés volt. Danee bőven ki tudta akasztani, illetve a peteket bántó gonoszok is, de az ilyen élcek még megakadtak a béketűrésén.
-Köszönöm szépen az okos tanácsokat, mindenképpen ki fogok tenni padokat is legközelebb, csak nem számítottam arra, hogy ilyen sokan fognak érdeklődni, és még vendéglátósdit is kell játszanom. Tudod ide az emberek azért jönnek, hogy érdeklődjenek és gyakoroljanak egy picit. Persze osztok ételt is azoknak, akiknek nincs pénze rá, sőt, szállásra is adok pénzt, hogy ne kelljen az utcán aludniuk, de úgy látom, hogy neked van pénzed. Hidd el, megbecsülöm a pénzt, de tudom, hogy a kicsiknek sokkal nagyobb szükségük van rá.
Itt megengedett magának egy kedveskedő mosolyt, és bár lenézés nem volt benne, egy ilyesfajta visszaadott nyelvkiöltés érzékelhető volt.
-Egyébként Shukaku vagyok, ő pedig Timidus.
Egy pillanatra elgondolkodott azon, hogy bejelentse megszerzett érdemeiket, ezzel bemutatva, hogy kivel is kötekszik a lány valójában, de inkább hallgatott és csak mosolygott. Tudta jól, hogy már sokra vitték.
-Timidus pedig a társam, és természetesen nem eladó. Ha nincs más kérdésed, akkor viszont megkérnélek, hogy ne tartsd fel a sort.
Sor ugyan nem volt, egyedül a szegény farkaskás idomár várta egy picit távolabbról, hogy a lány lekopjon, ő pedig visszatérhessen, és folytathassa a beszélgetést Shuval. Azért még hallótávolságba maradt, és látszott rajta, hogy neki is tetszik ahogy Shu a dolgokat intézi.

by **Mayumi** Pént. Nov. 14 2014, 16:02

Türelmetlenül várta a rendelt italt, persze valójában nem volt rá szüksége, csupán kíváncsi volt, miként reagál a lányka a hirtelen felkérésre. Azonban arra legkevésbé sem számított, hogy ilyen készségesen, habár látszólag nem annyira szívesen mégis kiszolgálja majd.
- Oh... - átvette a bögre forrócsokoládét, ami olyannyira forró, hogy meg sem kísérelte megízlelni - Természetes, hogy ki fogjátok tenni. Elég gonosz dolog hagyni, hogy a fizető vendégek itt ácsorogjanak a semmi közepén. Nembaj, mivel ilyen aranyos vagy, ezért megbocsájtok. De csak most az egyszer. - megvillantotta hófehér fogait, és megpróbálta megpaskolni az imént még hajlongó lányka vállát. Arra pedig amit a segítségről és a kicsik támogatásáról hadovált inkább csak figyelmen kívül hagyta, és egy erőltetett ásítással jelezte a csöppség felé, hogy őt legkevésbé sem érdekli ez a humbug. Miért is érdekelné, amikor ö is segítség nélkül küzdötte fel magát oda ahol most is van. Felkapta a kakaóját, picit megfújkálja, majd belekortyol az italba, miközben végre hajlandó volt a vendéglátója bemutatkozni.
- Örvendek. Engem szólíts csak Mayumi-nak. - szabad kezét kinyújtja, mintha kezet szándékozna fogni. - Szóval ennek is van neve? - elcsodálkozott, és közelebb lépett a sárkányhoz. - Habár talán mégsem olyan furcsa. A legtöbb idomár valami oknál fogva szereti elnevezgetni ezeket a jól megírt programocskákat. Mintha háziállatok lennének vagy valami hasonló. - kuncogni kezdett, és megpróbálta megsimogatni a sárkányt persze, csak ha hagyta. Persze ezzel csak cukkolni próbálta a lánykát. Pontosan tudta, hogy a gyerekek könnyen dühbe jönnek, megharagudnak, és szeretnek mindenféle dologgal fenyegetőzni ami mögöttük áll, ezért nem kizárt, hogy Shukaku is hasonlóan fog eljárni. Előhúzza majd a zsebcéhét, és azzal próbál elpateroltatni.
- Ah azt hiszem nem hallottam jól. Az előbb Timidus néven mutattad be a sárkányt is. Ezek szerint van egy Timidus nevű barátod valahol? - pillantott körbe, meglepődött arccal. - Milyen aranyos. Szóval most komolyan... Mennyibe kerül? Ennyire értékes lenne? Esetleg ritkaság? - kíváncsiskodott picurit, remélve, hogy valami értékesre bukkant. Atsu-kun is szereti a ritkaságokat, egyre jobban akarom. Meg kell szerezni neki. Közben magam mellé pillantott, azonban nem volt senki sem aki lehetséges sorban álló lenne, sőt még olyan járókelő sincs a közelben aki lehetséges "vásárlója" lehetne a lánynak.
- Ne aggódj, most én vagyok a sor. A többiek majd várnak amíg végzünk. Vagy talán nem szeretnél kiszolgálni? - csalódottságot színlel, ujjait az állára tapassza, szemeivel a földet szemléli - Azt hittem másoknak szeretnél segíteni. De ezek szerint akkor hazudtál az előbb? Vagy csak engem nem szeretsz? Pedig semmi rosszat nem tettem... Hát ha ezt akarod akkor már itt sem vagyok. - persze esze ágában sem volt eltűnni, csupán a kislány bocsánatkérésére várt, meg még ott van az a fél bögre forrócsoki is, amit ha már kifizetett el is fogyassza. Arról nem is beszélve, hogy valamivel el kell ütnie a mai napot, mert a semmiről nem írhat jelentést..

by **Shukaku** Pént. Nov. 14 2014, 21:14

Shu egy hatalmasat sóhajtott, és ekkor már a sárkány is előrébb lépett, érdeklődő tekintetet vetve az idomárra.
-Shu, zavar téged ez az ember?
A kislány egy pillanatra ugyan elgondolkodott, majd határozottan megrázta a fejét.
-Hagyd csak Timidus, majd én elintézem. Védett területen vagyunk, és úgysem merne kiállni ellenünk, úgyhogy sajnos meg kell várnunk amíg megunja a kötekedést.
Majd úgy fordult vissza a lány felé, mintha a petnek úgy beszélt volna, hogy őt észre sem vette, és újra meghajolt egy picit.
-Köszönöm szépen, hogy megbocsájtasz, nagyon hálás vagyok, de úgy látszik, hogy az előbb nem figyeltél. Nincsenek fizető vendégek, mert teljesen ingyen segítek a kis szintűeknek és a kezdőknek… meg úgy akárkinek, akinek kérdése van. Ha te is szeretnél valamit, akkor nyugodtan kérdezz.
Igyekezett nyugodt maradni, és ez egészen odáig sikerült is, amíg az idegen őt piszkálta, de ahogy minden fegyverzetét Timidus ellen fordította, már Shu arcán is megjelent egy apró grimasz.
-Mayumi? Igazán? Komolyan az a neved, hogy szépség? Tudod valamiért a legtöbb szülő szereti elnevezgetni a jól megírt elkényeztetett génprogramocskákat, mintha tényleg szépek lennének, vagy valami hasonló.
Kuncogott ő is, Timidus pedig egy apró morgással jelezte, hogy ilyen bemutatkozó után nem ajánlja a lánynak, hogy közelítse felé a kezét, mert a végén még eltaláltatik veszíteni azt egy rövid időre.
-Én vagyok Timidus, te pedig jelenleg egy zavaró tényező. Meg kell kérjelek, hogy távozz.
-Hallottad. Nem lát szívesen, és én nem haragítanám magamra. Tudod zokon veszi, hogy ha tárgyiasítod. És igazából nagyon ritka, mert éppenséggel egyetlen Timidusról tudok csak. Ha valóban a segítségünk kell, akkor mondd és segítünk, de ha csak azért jöttél, hogy piszkálódj meg kötekedj velünk, akkor tényleg jobb lenne, ha mennél, mert látod, hogy nem fogok sírva fakadni azért, mert gúnyolódsz. Csak lejáratod magad.

by **Mayumi** Szomb. Nov. 15 2014, 19:35

Kicsit elmosolyodott annak láttán, hogy egy rövidke ideig úgy kezelték mintha ott sem lenne. Furcsa, de már hozzászokott, hogy a gyerekek a szüleiktől tanult buta módszerekkel próbálják hárítani a számukra rossznak vélt személyeket. Nevetséges. Ha nem lenne mellette az a sárkány minden bizonnyal már sértődötten hazasétált volna, még a bódéval sem törődve. Csupán ismét kuncogott egyet, és nem szólt semmit egészen addig amíg be nem fejezték a bájcsevejt, ami valójában neki lett címezve, és nem egymás közti eszmecsere volt.
- Kiállni ellenetek? - nevetett fel, olyannyira, hogy még egy könnycsepp is kicsordult, azonban egy zsebkendővel hamar felitatta, még mielőtt elfolyik a szemfestéke. Ugyan emiatt nem kell aggódnia, mert rövidesen úgyis rendbe jönne, de azért a megszokástól nehéz eltérni. - Már megbocsáss, de ki mondta, hogy harcolni szeretnék? A harc olyan barbár dolog. Szomorú, hogy a mai gyerekek mindent a verekedéssel szeretnének megoldani. Szomorú. Nagyon szomorú. - megrázza a fejét, és a szabad kezét átfonja a mellkasán, és egy picit megdobja melleit, ezzel kihangsúlyozva nőies idomait. Persze ezzel is szándékosan utalva arra, hogy ö maga a tökéletes kifejlett nő, amit a kis idomár valószínűleg nem fog megtapasztalni egyhamar.
- Nagyszerű! Akkor én mint kezdő, szeretném ha ellátnál mindenféle okossággal. Mondhatjuk úgy is, hogy "kiállok" ellened, ha már az imént pont ezt emlegetted. Nagylelkű vagyok, így biztos lehetsz benne, hogy mindkettőnknek lesz belőle haszna. - kacsint a kislányra, és egy gyenge mosolyt is felrajzolt az arcocskájára. - Én tapasztalatot nyerek, te pedig sikerélményt, vagy valami hasonlót. - Közben a kezében lévő papirosra felvésett néhány szót, ami később emlékeztetőül fog szolgálni amikor otthon részletesebb leírást készít a mai nap eseményeiről, amiből valljuk be eddig nem kevés van.
- Természetesen! Örülök, hogy tetszik a nevem, büszke is vagyok rá. Remélem sikerül olyan szintre emelnünk az ismeretségünket, hogy nekem is sikerüljön megjegyeznem a tiéd. - von vállat. Esze ágában sincs, hogy egy olyan jelentéktelen dolgot fejben tartson, mint ennek a lánykának a neve. Amíg nem jelent rá veszélyt addig teljesen lényegtelen, hogy ki is ö és mit csinál. Attól pedig egyenlőre nem kell félni, hogy Atsu-kun arra vetemedik, hogy hozzá hasonló fejletlen kislányok után koslasson.
- Ez nem szép tőled. Az előbb még azt mondtátok, hogy azért a van itt ez a bódé, hogy a rászorulóknak segíthessetek. Ezek szerint hazudtatok, és csak a nektek tetsző vendégekkel akartok foglalkozni? Nem szép dolog ilyesmit csinálni. Pedig rengeteg barátom van akiknek szerettem volna eldicsekedni miféle fogadtatásban részesültem. Nagy kár... - válaszol a sárkány goromba parancsolgatására. Nem mintha rosszul esne neki, hogy egy gép próbálja kidobni innen.
- Nem kötekedtem. Csupán nincs okom titkolózni előttetek. - félredönti a fejét, picit összezavarodottnak tűnhet, gondolkodik egy picit, majd ismét megszólal - Azt hiszem akkor bocsánatot kérek. - picurit előre dől, és tisztelettudó hangnemben, bocsánatot kér, persze csak a lánytól, a sárkányról továbbra sem vesz komolyabban tudomást. Egy géptől nem kérünk bocsánatot. Ezt az elvet tartja szem előtt, és esze ágában sincs megváltoztatni a döntését. Amúgy sincs jelentőssége.
- Nem kértetek fizetséget, én pedig tanácsokkal szolgáltam, azért, hogy "megfizessem" valahogyan az árát a segítségeteknek. Nem szép dolog hálátlannak lenni. Azt gondolná az ember, hogy ha már egy ilyen csodálatos világba csöppentünk akkor mindenki nyitottabb lesz egy kicsit a jó tanácsok fogadása terén...

by **Shukaku** Vas. Nov. 16 2014, 12:00

Shu csak sóhajtott egyet. Egy szóval sem mondta ugyan, hogy ő a kiállás terén harcot gondolna, de ezt ráhagyta a lányra. Na meg persze igaza volt, hiszen bár bántani nem akart senkit, azt tudta, hogy Timidus szeret küzdőtereken részt venni, és azt is sejtette, hogy ez a lány is egy kezdő, tehát csak egy suhintás lenne a sárkánynak. Ez még nem is bántás volt, csak Shu bizonyítani akarta, hogy igenis megérdemelnek egy pici tiszteletet minden tekintetben, főleg pedig a türelméért, amiért még nem zavarta el a lányt, és még beszélt is vele. De ezután már a következő pillanatban pedig ki akart állni, és ezt Shu egyáltalán nem tudta hova tenni. De nem szólt egy szót sem továbbra sem. Tudta jól, hogy neki nincs szüksége sikerélményre a küzdelemben, azt pedig főleg, hogy Timidus ezek után figyelni fog arra, hogy az ellenfél a lehető legkevesebbet tanulhasson a harcból. Jelenleg a sárkány, ahogy mondta is, persona non grata rangba, nemkívánatos személynek minősítette, innentől kezdve pedig nem állt érdekében a fejlesztése, a harc során valószínűleg csak ő akart információt kinyerni az ellenfélből. Ezután érkezett az újabb sértés a nevével kapcsolatban, amit szintén nem méltatott válaszra, meg az ő nagy segítségnyújtása… egy újabb sóhaj.
-Figyelj… köszönjük szépen a segítségedet… de… de ha tudod jól, hogy az idomárok szeretik a peteket, meg azt, hogy én valószínűleg magasabb szintű vagyok, és nem felvágni akarok, amikor nem fogadom el a pénzedet, csak tudom, hogy neked több szükséged van rá mint nekem, és olyanért nem fogok ennyi pénzt elkérni amúgy sem, ami nem is ér ennyit. Ennyi aranyért még az étteremben is több pohár forrócsokit kapsz. Csak… ne legyél ennyire lenéző azokkal, akik segíteni szeretnének… nem kell titkolózni, de az olyat minek hozod fel, amiről úgyis tudod, hogy nem értünk egyet, és neked semmi hasznod nincs abból, hogy meg akarsz győzni Timidusról, vagy akármiről. A padok az jó ötlet, azt köszönöm, de Timidust hagyd ki ebből. Tudod, hogy nem eladó, felesleges erőszakoskodni. Kérlek… én nem akarok veszekedni…

by **Mayumi** Vas. Nov. 16 2014, 12:56

Derekával a fakészítmény oldalának dőlt, és az utolsó kortyot is megitta a rendelt italából, majd maga mellé rakta a bögrét. Elégedettnek érezte magát, hogy sikerült ilyen mértékben kihozni a lányt sodrából, néha még egy pillantást vetett a távolban várakozó idomárra akit az érkezésével üldözött el innen. Bizonyára van még mit megbeszélnie a lánnyal, ezért maradt itt ilyen kitartóan. Természetesen mindaz amit mondott, javasolt, csipkelődött és magyarázott a lánykának, holmi unaloműzésnek felelt meg amellett, hogy kötelességének érezte a gyermek felvilágosítását a az élet egy játék dologgal kapcsolatban.
- Persze. Köszönöm az italt. - ásított egyet, közben pedig visszavette a pénzt, amit a lánykának szánt. Ha nem hát nem. Nem kényszerít valakit arra, hogy fogadja el a csekély támogatását, még ha valójában csak azért is tette oda mert látni kívánta miként reagál a pénzre. Nincs szüksége rá, tehát van neki bőven. Ha pedig pénzes minden bizonnyal egy jól felszerelt, gazdag céh áll a háta mögött ami ellátja minden jóval. Egy hozzá hasonló kislány mégis, hogy lenne képes fejlődni? Butaság. Egyedül semmiképpen sem tudna.
- Miért ne? Sok idomár könnyedén megválna a petjétől néhány csilingelő aranyérméért cserébe. A nagy "állatszeretők" úgy cserélgetik, eldobják maguktól az állatokat mintha csak tárgyak lennének. Idebent sincs másképpen a petekkel. Pénzszűkében vannak, jön egy ajánlat és bamm. Hidd el, nem véletlen, hogy megpróbáltam azt amit. - sóhajtott egyet, közben pedig ellöki magát a pulttól. Nem számított rá, hogy az idomár ennyire nyugodtnak fogja mutatni magát, még ezek a sértések, hallatán. Kellemes meglepetés volt számára, ez picit megmosolyogtatta.
- Rendben van. Akkor ne veszekedjünk. Kezdjük az egészet elölről. - egy mosolyt erőltet az arcára, majd néhány lépésnyit eltávolodik a bódétól, vár egy picit, majd megfordul is visszasétál a lányhoz. - Szia. Érdekel a segítséged. Mondj okosságokat, és mutass néhány hasznos dolgot, amit alkalmazhatok harc közben. - picit előrehajol, habár nem túl mélyen. Nem szándékozik megalázkodni a lány előtt, sőt valójában csak kíváncsi mivel szolgálhat.

by **Shukaku** Vas. Nov. 16 2014, 13:19

Shu csak pislogott párat, igyekezett kipislogni a szeméből a csodálkozást, Timidus pedig már régen elkönyvelte a lányt idiótának, aki ugyan változtathat ezen megítélésén, de jelenleg a sárkány nem sokat adna a szavára, és nem is kíván vele foglalkozni, ha az idomár nem kérné ezt tőle. Persze a kislány bólint, és természetesen Mayumi megkapja, hogy nagyon szívesen, és még hazudnia sem kell. Tényleg szívesen segít, még ezek után is, és ugyan van benne egy csöppnyi előítélet, hogy a lányka csak át akarja verni, de már azt is tudja, hogy nem árthat neki. Ő már erős, ő már tudja kezelni, és Jun is megmondta, hogy nem mindenki akar ártani, meg abban sem lehet biztos, hogy akik eddig ártottak, azok akarnak-e… és bár elhinni nem tudta, hogy ez így van, de mindenesetre mindent megtett azért, hogy megadja az esélyt arra, hogy így lehessen, úgyhogy Mayumi is megkapta a második esélyét. Persze annál már sokkal több idomárt ismert, minthogy ilyen sületlenséget elhiggyen, hogy a petek pénzé tétele ennyire általános legyen, meg úgy cserélgessék őket, mint valami kártyákat, de azt is tudta, hogy léteznek pet tolvajok, akik erre szakosodtak, hogy ritka peteket szerezzenek meg a társaik mellől, majd eladják olyanoknak, akik valamiért azt hitték, hogy fontos, hogy a pet ritka-e vagy sem. Természetesen ennek semmi jelentősége nem volt, hiszen Timidusnál különlegesebb társat keresve sem találhatott volna Shu, pedig a tollas sárkányok a besorolás szerint nem voltak ritkák.
-Tudom, hogy vannak olyanok, de mi nem vagyunk olyanok, és neked erre nem kellene rájátszani. Inkább azt kellene megtanítani a kicsiknek, hogy milyen fontos is az, hogy van egy társuk…
Ekkor azonban már a sárkány lépett előre, hiszen harcról volt szó.
-Ahhoz, hogy taníthassalak, fel kell mérnem, hogy mit tudsz eddig. Shu.
És már röppent is a párbajkihívás, a lány és a sárkány pedig kicsit arrébb sétáltak, egy füves placcra.
-Kezdj te.

by **Mayumi** Vas. Nov. 16 2014, 14:51

A második bemutatkozó is megejtve, ugyan Mayu sosem volt oda azért, hogy valamit kétszer is el kelljen végeznie ahhoz, hogy tökéletes végeredményt kaphasson, de ha valami nem működik akkor néha meg kell ismételni. Habár ez az egész inkább csak felszínesség volt mintsem valódi érdeklődés a harc iránt. Csupán kíváncsi a lányka technikájára, és felméri mennyire is van magasabb szinten, és talán még egy-két okosságot is elleshet majd tőle. Arról pedig nem is beszélve, hogy már éppen ideje volt némi harci tapasztalatot szereznie, hogy minden erejével megvédhesse majd a gonosz, ártó lényektől Atsu-sant. A pillanatnyi meghajlásból ismét felegyenesedik, és várja a lány válaszát. Közben pedig ismét előkerült a jegyzettömb, és egy gyors emlékeztetőt írt magának arról, hogy az aréna mellett dolgozó kislány nem megvesztegethető.
- Látod, most volt lehetőséged élesben látni milyen is az amikor valaki megpróbál pénzt ajánlani a petedért, és még a próbát is kiálltad. Átmentél a vizsgán. Nagyon jó, nagyon jó. - ismételi meg kétszer is, közben pedig elégedett arcot vágva bólogat, mintha valami hatalmas igazságot mondott volna, pedig egyáltalán nem. Maximum tapasztalattal látta el a kislányt aki ezúttal még jobban odafigyelhet a játékszerére, és jobban megbecsüli azt. Habár abban egyáltalán nem biztos, hogy akkor is nemet mondott volna, hogy ha egy nagyobb összeggel állt volna elő. De ezt egyenlőre nem is tudja letesztelni.
- Nagyszerű! Jelentem a tudásom majdnem egyenlő a nullával. - közben pedig vigyorogva követte őket a füves placcra, ahol lenyitotta a felszereléseit és magára öltötte a Kezdő kardját, amit egy grimasz kíséretében maga mellé ejtett, minta holmi szemétdarab lenne.
- Ez pedig itt a fegyverem. - gyengéden megböki a lábával, egy pillanatot vár, majd lenyitja a menüjét és jól hallhatóan felolvassa amit ott lát. - Kezdő kard. Egy pontot ad az erőmre. Ennyit tudok eddig. Szóval hogyan tovább? - tekintetét végig a lánykán tartja.

by **Shukaku** Vas. Nov. 16 2014, 15:23

-Nem is a petem… Timidus nem a petem…
Dünnyögi magában még Shu, de már egyáltalán nem tud ezen idegeskedni. Igazából nem érti, hogy miért kellene nagyon büszkének lennie magára azért, hogy nem adta el a barátját, és ezen kizárólag méltatlankodni tud.
-Most… komolyan azt vártad, hogy eladom neked Timidust? Nem is adhatom el. Szerinted ez annyi, hogy te pénzt adsz érte, és akkor már szíves örömest veled fog menni, meg azt csinálja amit mondasz neki? Eleve butaság volt ilyen vizsgáztatást csinálnod, mert ez nagyon nem így működik, és ezt még az is tudja, aki esetleg lett volna olyan gonosz, hogy elad neked egy petet, amit Kayaba bácsi neki ajándékozott. Vannak olyan kisállatok, akiket örökbe lehet fogadni, de még ők is elszöknek mellőled, ha nem viseled gondjukat, a petek pedig pláne nem maradnak melletted csak azért, mert fizettél nekem valamennyi pénzt. Ez egyáltalán nem így működik…
Csak csóválta a fejét, és nem is tudott mit mondani, csak ismételte volna a szavait. Ezek szerint nemcsak a harchoz nemért a lányka, de a világ működésével sincs egyáltalán tisztában.
-Gondolom teljesen újonc vagy, most ébredtél a hibernációból vagy valami ilyesmi. Ha szeretnéd segítek neked, mert ezek szerint nemcsak a harchoz nem értesz, de mondjuk a petekhez sem… és tényleg ne sértődj meg… csak segíteni szeretnénk…
Timidus hasonló meglepődöttséget mutatna valószínűleg, ha nem számolt volna azzal, hogy a lány tényleg ennyire idióta, hogy a tudása a nullával egyenlő. Azonban mivel számolt, és Shu segíteni akar Mayuminak, így türelmesen kezd magyarázni.
-Kezdjük ott, hogy a kardod csak akkor fog működni, ha a kezedben tartod. A földön rugdosva nem sokat ér. Vedd fel, majd mondd el, hogy mit tudsz a kasztodról és a kasztod harcmodoráról.

by **Mayumi** Vas. Nov. 16 2014, 20:12

A dicséret után a kislány egy elég hosszú monológba kezdett bele, aminek valójában nem igazán látta Mayu értelmét egészen addig a részig, hogy a petek képesek elszökni. Kiegyenesedett és ismét tollat ragadott.
- Megismételnéd még egyszer légyszíves? Szeretném szóról szóra azt írni amit az előbb mondtál. - rebegteti meg a pillákat, amolyan megszokás féle, nem várja el, hogy a lány ennek láttán elolvadjon. Ha a lány lesz olyan kedves és veszi a fáradtságot rá, hogy ismét ledarálja a mondandóját akkor úgy, ha pedig nem akkor emlékezetből próbál meg valami hasonlót papírra vetni. Néha kuncog egy picit, majd amint végez felnéz és maga mellé ereszti az irományát.
- Mondhatjuk úgy is. - ki hogy nevezi. Valaki elvesztegetett időnek, van aki hibernációnak csúfolja, azonban én továbbra is felfedezések korszakaként tartom számon ezeket a csodás heteket amiket Atsu-kunnal, és a városka tüzetes átvizsgálásával töltöttem. - Valójában csak néhány dologhoz nem értek. A harc, és a küldetések vállalása távol áll tőlem ugyanis, az én feladatom eddig teljesen más volt. Szóval most, hogy az elsővel végeztem úgy döntöttem ideje kicsit szélesebb körben is kutatnom. - húzza ki magát büszkén, mintha lenne mire. A kislány rizsájának többi részével nem is foglalkozott, ezért nem is reagált rá. Elég azt a részét meghallani a szövegből ami érdekes, ha pedig valami új akkor mindenképp le kell jegyezni, és elraktározni az információt. Ha Atsu-san boldog akkor Mayu is boldog lesz. Ezért mindenképp boldoggá fogom tenni Atsu-sant. Vajon mit csinál? Vajon hazaért már? Biztosan vár, finom curryt készít, úgy ahogyan mindig is szokta.
- Ne nézz ennyire butának.. Pontosan tudom, hogyan is működik ez a dolog. - rúg bele a kardba, ami ennek hatására átfordul a másik oldalára. - De nem akarom feleslegesen fogdosni. Majd ha szükség lesz rá. - fonja karba kezeit, és felemeli a fejét a földről, ezúttal sem néz a sárkányra, inkább a gondolataiba merül, amit jól láthatóan elő is ad, egy hümmögő hangot hallatva.
- Szóval a kardforgatóknak profin kell forgatniuk a kardjukat, és ajánlott egy kis védelem is, hogy ne legyünk teljesen papírból. Szóval mi vagyunk azok akik előrerohannak, és felszeletelik az utunkba kerülő mobokat... vagy valami ilyesmi.. - persze ezek a dolgok is csak úgy a kard láttán egy kis improvizálással születtek meg, és ezt minden bizonnyal az akadozó beszédből a lánynak is leesik.

by **Shukaku** Hétf. Nov. 17 2014, 07:56

-Szóról szóra?
Néz értetlenül a kis idomár a lánykára, és azonnal a sárkány felé fordítja a tekintetét, aki készségesen bólint, majd beszélni kezd.
-Most… komolyan azt vártad, hogy eladom neked Timidust? Nem is adhatom el. Szerinted ez annyi, hogy te pénzt adsz érte, és akkor már szíves örömest veled fog menni, meg azt csinálja amit mondasz neki? Eleve butaság volt ilyen vizsgáztatást csinálnod, mert ez nagyon nem így működik, és ezt még az is tudja, aki esetleg lett volna olyan gonosz, hogy elad neked egy petet, amit Kayaba bácsi neki ajándékozott. Vannak olyan kisállatok, akiket örökbe lehet fogadni, de még ők is elszöknek mellőled, ha nem viseled gondjukat, a petek pedig pláne nem maradnak melletted csak azért, mert fizettél nekem valamennyi pénzt. Ez egyáltalán nem így működik… Gondolom teljesen újonc vagy, most ébredtél a hibernációból vagy valami ilyesmi. Ha szeretnéd segítek neked, mert ezek szerint nemcsak a harchoz nem értesz, de mondjuk a petekhez sem… és tényleg ne sértődj meg… csak segíteni szeretnénk…
Majd miután elismételte szóról szóra amit Shu mondott, ahogy kérve lesz, elhallat, és ismételten Shu veszi át a szót.
-De… ha a petekről szeretnél tudni dolgokat, akkor szerintem sokkal egyszerűbb lenne, ha kérdeznél. Szívesen válaszolunk neked bármire. De…
Egy lágy kis mosoly fut át az arcán.
-Akkor ezek szerint te sem szeretsz harcolni. Én sem szeretek… ezért bízom ezt a részt Timidusra. De azért valamennyit tudnod kell, hogy biztonságban legyél. A mobok nem támadnak meg, ha nem kerülsz az útjukba, de az emberek már nem ilyen kedvesek…
-Pontosan. A kardod mindig legyen készenlétben, mert nem tudhatod előre, hogy mikor lesz szükséged rá. Érhet váratlanul támadás akár védett területen belül is. A kardforgatónak pedig nem csak ez a feladata, amit elmondtál. Azt, hogy milyen lépéseket teszel, és kinek milyen szerepet osztasz, leginkább az ellenfél határozza meg. A ti kasztotok a gyorsaságra épül, és mint kardforgató, neked is erre ajánlatos. Hogyan harcolnál ellenem?
Ám ekkor, hirtelen előreröppen, egyik mancsával a kardot ragadja meg, míg másikkal igyekszik sebet ejteni a lányon. Majd ha ez sikerült, akkor visszatér Shu mellé, mancsában Mayumi fegyverével. Természetesen a csata ismételten eldőlt egy támadástól.
-A kardodra nem tudod, hogy mikor lehet szükséged, és azt sem, hogy mikor érhet támadás.
Mondja el újra, majd a lány elé hajítja a kardot, Shu pedig már küldi is az újabb felkérést.

by **Mayumi** Pént. Nov. 21 2014, 18:44

A kislány mondandójában valami érdekeset hallott ki, valami olyat amit fontos lesz észben tartania, viszont ha minden dolgot csak elkönyvel az ember fontosnak, egy idő után a régi fontosak kevésbé fontosak lesznek miközben azok is hasznosak, ezért is fontos dolog lejegyzetelni ezeket, hogy újból elő lehessen venni őket. Shukaku mintha egy pillanatra meglepődött volna, a kérdésen, azonban a játékszere bekapcsolta a visszajátszó funkcióját és ismét ledarálta a sok hablatyot, közben természetesen tűkön ülve várakozott Mayu, hogy végre ahhoz az ominózus részhez érjen a sárkányka, és azonnal el is kezdett írni.
-" ... nem maradnak melletted..." - mormogja magában, majd elégedetten néz fel, miután végzett az írással. - Köszönöm, nagyra értékelem az információt. - ezúttal nem volt szüksége arra, hogy megjátssza a mosolyát, ugyanis időközben már sikerült feldobnia magát, és az előbbi funkciót látva pedig még jobban szükséget érez, hogy megszerezze magának azt a petet. Egyre hasznosabbnak tűnik, tud repülni, kiszolgál, visszamondja azt amit mások mondtak. Talán még felvételt is tud készíteni valahogyan. Végigméri, majd ismét a lányra pillant, és megrázza a fejét.
- Arra egyenlőre semmi szükség. Mindent sorjában szeretnék csinálni, és a petek a lista vége felé vannak. - picit lapozgatja a füzetét, majd végighúzza rajta az ujját, majd egy bólintással nyugtázza az igazát. - Igen, a petek egyenlőre nem fontosak. De talán jövőre sort kerítek arra is. Vagy az elkövetkező években... - vállat von. Előre láthatóan elég sok ideje van, körülbelül egy örökkévalóság ezért nincs is oka sietni sehova sem. A lányka magyarázatára ismét tollat ragad és ezúttal nem szükséges az ismétlés, mert teljes mértékben a szövegelésére figyel, ugyanis annyira nem haszontalan az amit mondd, sőt megspórol rengeteg időt azzal, hogy ilyen értékes észrevételeket is megoszt.
- "...a mobok... nem támadnak..." Ez logikus, elvégre az adminoknak is az az érdekük, hogy lemészároljuk a bábuikat. Az embernek nem lesz tőle lelkiismeret furdalása, ugyanis újra, meg újra visszatérnek. - csupán megrántja a vállát. Majd a pixelsarira figyel egy pillanatig, legalábbis fülel, közben pedig a kardját nézegeti, persze ha ezt a valamit lehet egyáltalán kardnak nevezni, gyakorlatilag puszta kézzel is kiállhatna a harcmezőre. Majd picit megrémül amikor hirtelen megjelenik előtte, és hatalmas karmait végighúzza rajta. Ijedtében azonnal maga elé kapja a kezét. A vesztes felirat máris felvillan, de már érkezik is a következő kihívás, amit szintén azonnal elfogad.
- A kardom gyakorlatilag a karom meghosszabbítása, ezért nincs rá szükségem. Ha értelmét látom annak, hogy a kezemben tartsam akkor fárasztom magam vele. Addig is inkább maradok a puszta kezes harcnál. Legalábbis itt... - szerencsére nem valami undorító szörnyeteggel áll szemben így nem kell aggódnia sem, hogy koszos lesz, és várnia kell amíg el nem tűnik róla. Előrelép, és egy pofonféleséget próbál adni a sarinak, egy enyhe nyögés kíséretében.
- UH! - már suhintsa is a kezét, hátha sikerül megütnie vele a kis drágát. Gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy össze jön-e vagy sem. Végül így is úgy is kézmosás lesz.. - Egyébként mi számít még támadásnak? Esetleg ha hozzád vágok egy kavicsot, vagy mondjuk egy... szemetest?

by **Shukaku** Pént. Nov. 21 2014, 19:35

Timidus egy pillanatra mintha érdeklődést mutatna a lány iránt, mert annak ajkait az emberektől szokatlanul értelmes szavak hagyják el, amelyek rávilágítanak az információ és az ismeretanyag fontosságára, ám amikor kitér arra, hogy a petek számára a sor végén vannak, gyorsan elveszíti a sárkány pozitív megítélését. Nem, Timidus nem sértődött meg, mindössze módszertanilag nem tartja helyesnek, hogy ezen információk a sor végére kerüljenek.
-Véleményem szerint a listád felépítése ez esetben hibás. Az emberek között magas százalékban, eddigi tapasztalataim alapján a legnagyobb arányban található meg az idomár, akik mellett nagy valószínűséggel petek is vannak, így joggal feltételezhető, hogy jelenlétük fontos szerepet tölt be, és nagy befolyást gyakorol a társadalmatokra, így nem tudom helyeselni azt, hogy a sor végére helyezd kutatásod ezen pontját. Javaslom, hogy értékeld át a helyzetet ezen újonnan szerzett információid alapján, és a közepe felé illeszd be.
Shu csak pislogott párat, és bár erre nem tudott mit mondani, de a következő mondatra már hevesen rázta a fejét.
-Nem, nem, nem, nem, nem! Félreértettél! A mobok nem nem támadnak, hanem akkor nem támadnak, ha nem megyünk a közelükbe. Tudod, nekik is vannak területeik, territóriumaik, amiket őriznek, és ha abba nem hatolsz be, akkor nem támadnak meg. Egyébként ők is védik a területüket, mint a legtöbb állat. Én már a nyomolvasással berajzolgattam a térképen, hogy hol húzódnak a határok, szóval a legtöbb szinten tudok úgy mozogni, hogy senkit se kelljen bántani. És… sokkal jobb lenne, ha lenne lelkifurkájuk… persze amikor az emberek pixeleződnek el, akkor a healerek meg mondják, hogy mennyire rossz érzés, pedig ők sem halnak meg igazából. Biztos a moboknak sem jó meghalni, és még senki sem bizonyította, hogy ugyanaz a mob kerül vissza a respawnos helyre, és nem egy teljesen másik.
Timidus csak csóválja a fejét a buta beszédre, majd felvilágosítja az oktalan kardforgatót.
-A kasztod neve nem véletlenül kardforgató, és a statjaid sem véletlenül vannak. Pont azért kell használnod a a kardodat, mert az a karod meghosszabbítása.
Ám úgy tűnik a lánynak szemléltetésre van szüksége, így amikor az felé suhint, a sárkány nemes egyszerűséggel, na és persze az éles csőrével könyékből leharapja a lány kezét, ami azonnal el is pixeleződik.
-Ezt egy kardal nem tudnám megtenni.
Természetesen a vesztes felirat ismételten megjelenik, a harc végeztével pedig Mayumi karja is visszanő, Shu pedig már kérés nélkül is küldi a következő felkérést. Őt már meg sem lepi Timidus szokatlan oktatásmódszertana.
-Az elhajított dolgok, tárgyak minden esetben egyet sebeznek, kivéve, ha valaki rendelkezik súlyemelés jártassággal vagy a fegyverét dobta el és az az élével vágott az ellenfélbe. Ha a fegyver az élével találta el az ellenfelet, akkor a fegyver által adott erő mértéke egyenlő a sebzéssel. Amennyiben van súlyemelés jártasságod, akkor elsorolhatom azokat a módosítókat is, ám javaslom, hogy olvasd el a Guide Bookot. Hasznos.

by **Mayumi** Szomb. Nov. 22 2014, 19:23

Ugyan lenéző a petekkel szemben, ugyanis ők is éppen olyan élőlények amelyeket Kayaba Akihiko csupán a játékosok életének színesítésére hozott létre, mint ahogyan a többi mobot is a vadonban, ezért sem élvez a listáján prioritást a petekkel kapcsolatos kutatás. Elvégre ezek csak gépek, nincs lelkük, és egy számítógépnek köszönhetik a létezésüket, és működésüket is. Persze azért akad néhány amely már-már érdekli is a lányt, viszont ez a fajta érdeklődés kimerül a gazda-szolga kapcsolatban.
- A listám tökéletes úgy ahogy van. Amíg nem szándékozok hadakozni senkivel sem, addig a leglényegtelenebb dolog különböző petek után kutatnom. Arról nem is beszélve, hogy egyetlen ismerősöm sem idomár, így hát egyenlőre nem fogok többet foglalkozni velük. Azonban, előfordulhat, hogy néhány példány érdekelni kezd, de ez elég ritka. - csíntalan mosolyra húzza a száját, amit a tollat tartó kezével el is rejti, így hát csak néhány másodpercig látható. Persze ez a pixelsárkány egyenlőre nem különbözik semmiben sem a többi eddig látott pettől, csupán sokkal szemtelenebb és beszédesebb mint az átlag. Megvannak az előnyei és a hátrányai. Tökéletes kém lenne belőle, még a mérete ellenére is, viszont nem túl valószínű, hogy van olyan modulja amivel képessé válik majd takarításra vagy étel elkészítésére. A lány feltételezését érdeklődve hallgatja, nem szól közbe, még csak jegyzetelni sem kezd el, úgy ahogyan az imént csinálta, a beszéd végeztével azonban egy üres oldalra lapoz, és heves firkálgatásba kezd, majd a papirost a lányka felé fordítja.
- Szóval ha jól értem amit mondasz akkor valahogy így működnek a mobok. Ez a kör itt egy tetszőleges lény. Legyen mondjuk egy farkas. - bök a rajzon található alakzatra a tollával, majd egy hatalmas kört rajzol köré, amiben kényelmesen elférne az előbbi alakzatból még jó néhány. - És ez a kör itt pedig az a terület amin tetszés szerint mozoghat. Feltételezem, hogy ha a lénytől eső legnagyobb távolságba lépünk ezen kör területén akkor azonnal felfigyel ránk, viszont ha kilépünk belőle akkor folytatja azt a tevékenységet amit csinált? Ha mondjuk falkában vannak akkor a kör mindegyik állatnál máshogy helyezkedik el? - a füzetet a tollal együtt a lányka kezébe nyomja, és ismét elfogadja az érkező felkérést, a sárkány pedig továbbra is azon van, hogy megindokolja miért is hasznos, hogy ha nem puszta kézzel hadakoznak, hanem a fegyvert is kézbe veszi. Egy határozott támadással azonnal le is harapja a karját. A levegőt vörös pixeldarabkák milliói lengik körbe, és már villan is fel a vereségről az értesítő. Még mindig ámuldozva figyeli ahogyan, egyik pillanatról a másikra ismét viszont láthatja a jobbját.
- Elképesztő! Valahogy olyan bizarr ez az egész, de mégis csodálatos! Mondd csak mennyi idő mire visszanő az adott testrész, hogy ha a harc még folyik? - érdeklődve várja a választ, szemei csak úgy csillognak, közben pedig még az eldobott fegyvert is felveszi.
- Nincs súlyemelésem, viszont már utána jártam. Csupán kíváncsi voltam, hogy esetleg vannak-e kivételek. De úgy tűnik csupán a fegyverekkel lehet ilyesmit csinálni. Kár. Nagy kár. - megrázza a fejét, és ismét rányom az elfogadás gombra, és ezúttal két kézzel rámarkol a fegyver markolatára, és azzal rohanja meg a sárkányt. Jó magasra feltartja a fegyvert, és próbál lesúlytani. Feltéve, ha nem repül el még mielőtt a fegyvert megállítaná a rendszer. Rolling Eyes

by **Shukaku** Szomb. Nov. 22 2014, 19:45

-Ismételten tévedsz, ember. A listád abban az egyetlen esetben helyes, ha képes vagy magad elszigetelni, és kizárólag azokkal lépsz kapcsolatba, akikkel te ezt kívánod. Ez természetesen lehetetlen. Amennyiben eltávolodsz a védett területről, avagy csak kimozdulsz a rejtekhelyedről, elkerülhetetlen, hogy találkozz idomárokkal és petekkel is, mint amiképpen a jelen eset is tökéletesen szemlélteti. Ha mi most esetleg támadó jelleggel lépnénk fel veled szemben, akkor azon hiányosságodból fakadóan, hogy nem rendelkezel információkkal a petekről, igen nagy hátrányba kerülsz. Újfent javallom, hogy a listád elejére azokat a pontokat helyezd, amely ismeretek nélkül elpusztulhatsz.
Shu figyelgeti a rajzot, majd megrázza a fejét.
-Nem. Ez ennél sokkal bonyolultabb. A moboknak valóban van territóriumok, aminek van határa, de attól még, mert a határ szélén vagy, a mob pedig a másik végén, már azt is fenyegetésnek fogja venni. Ugyanúgy, ahogy neked van észlelésed meg látásod, ő is ellát valameddig, meg bizonyos távolságból vesz észre. Azt tudtam berajzolni, hogy általában miként szokták körbejárni a területeiket, és akkor tudom, hogy délben például ezen a sávon kell végigmennem ahhoz, hogy ne találkozzak farkasokkal. Ehhez persze kellett két évnyi megfigyelés, és még mindig nem vagyok mindenhol készen, és találunk ugye új mobokat is… de nagyjából működik…
Az akcióra csak csóválja a fejét, Timidus azonban nyugodtan és készségesen válaszol.
-Nem nő vissza, amíg potionnal nem regenerálod önmagad, avagy be nem lépsz védett területre, ahol megszűnik a csonkítás.
Viszont azt már Shu is örömmel látja, hogy ezek szerint a sárkánynak csak sikerült megtanítania a lányt a fegyver fontosságára, hiszen végre fölveszi a földről, és el is kezd rohamozni. Persze még ő is látja, hogy mennyire lassú, és gyakorlatlan, Timidus pedig egy ugrással igyekszik félrelépni a suhintás elől, kicsit meg is lökve a lányt, hogy a saját lendülete tovább vigye, és elhasaljon, ő azonban nem támad.
-Látod, még minden végtagod megvan. Haladunk. Próbáld újra.

by **Mayumi** Vas. Nov. 23 2014, 11:55

- Ha meg akartatok volna támadni akkor nem egy ilyen feltűnő helyen tennétek. Arról nem is beszélve, hogy mindenki úgy félti az indikátorát mint az életét, ezért nagyon kicsi esélyt látok arra, hogy idebent olyasvalaki támadna rám aki nem tűnik gyanúsnak legalább egy picit is. - Viszont nem mondd butaságot, valóban elég gyakori, hogy idomárt lát az ember. Néhány másodpercig még csendben mérlegel, majd bólint egyet. - A biztonság kedvéért majd utána járok egy-két dolognak a petekkel kapcsolatban is. A listám elején a "legfontosabb" dolgok szerepelnek, de azokat tudom párhuzamosan csinálni a csupán csak "fontosnak" tartott dolgokkal. - Valójában a legfontosabb, az sosem fog véget érni, örökre talány marad, mindig mutat újat, valami mást, egy ismeretlenebb oldalát, amit eddig még senkinek sem mutatott meg. Atsu-san pont olyan mint egy földrész, csupa izgalom, kiszámíthatatlanság, és tele van különlegességgel.
- Érdekes. Ezek szerint napszakonként más-más távot és utat tesznek meg? Ez kicsit megnehezíti a dolgokat, mert akkor az is előfordulhat, hogy az évszakváltozás is módosíthat ezen. Viszont... mi van azokkal a lényekkel amelyek tudnak repülni? - persze az ember ritkábban lát szabadban kóricáló sárkányokat, vagy főnixeket, de fontos számolni azzal az eshetőséggel is, hogy egy teljesen új rendszer van a repülő állatokra kiépítve, mint mondjuk azokra akik a földön mászkálnak.
A testrészekről való érdeklődésre, azonnal érkezett is a válasz, így hát rögtön le is jegyezte azt a füzetébe, amit csak úgy kikap a lány kezéből majd visszaad becsukva.
- Kár. És mi történik akkor ha mondjuk levágjuk valaki fejét? Azonnal elveszti a harcot? Mondjuk, hogy ha csinálnék egy ilyent a fegyveremmel... - a lányka mellé lép, fegyverét leszúrja maga mellé, és egyik kezével a lányka nyaka után kap a másikkal pedig az ujját végighúzza a lányka torkánál. - Vagy ilyen esetben az idomárok petjei folytathatják a harcot? Feltételezem, hogy ha leesik a feje akkor nem sokat tud már kezdeni magával. - közben szabadon engedi, az alanyt, és ismét kézbe veszi a fegyvert.
- Ha valaki olyan fürge mint te, elég nehéz megérinteni is fegyverrel, nem, hogy levágni valamit róla... - Sőt gyakorlatilag esélytelen, ezért inkább nem is próbálkozott azzal, hogy megfossza szárnyaitól, vagy bármely más testrészéről a pixelsarit. Ezért is inkább lentről lendítette fel a fegyverét, mintsem döfött, így nagyobb az esélye, hogy talál is a penge.

by **Shukaku** Vas. Nov. 23 2014, 12:34

Ennél, az indikátorról szóló mondatnál egyértelműen látszik Shun, hogy elszomorodik, és egyszerre dühös is lesz. Keze ökölbe szorul, és lassan csóválja a fejét.
-Sajnos nem. Egyáltalán nem. A vörösök szabadon mászkálnak az utcákon, olyanok is, akikről mindenki tudja, hogy nem rákényszerítették a gyilkosságra, vagy valami ilyesmi. Nem kell soha bizonyítaniuk, hogy nem aljas gyilkosok. Az egyik… az egyik vörös például a rendfenntartó céh egyik tagjának a párja. Mondjuk ő… ő talán pont nem olyan, de őt sem kéri számon senki. A rendfenntartó céhben egyébként sokan vannak olyanok, akik segítik is a gyilkosokat. Van egy híres gyilkos, aki egy egész tömeg előtt ölt meg valakit, és senkinek még csak eszébe sem jutott, hogy elfogja. Van olyan is, aki be is vallotta, hogy megölt három embert, nem is titkolja, és úgysem akartak sokáig tenni ellene semmit. Nyugodtan arénázhatott, ki mertek állni ellene. Még Ktra is, és nem is félnek. Gyűlölik Kayabát, mert elvileg meg lehet halni, de soha senkit nem láttam még, hogy féltené az életét. Olyan… olyan furák itt az emberek… előbb segítik a gyilkosokat, mint titeket kezdőket. Úgyhogy… legyél óvatos…
-Igaza van. Ne bízz abban, hogy az embereknek megfelelő lesz az értékítélete. Ebben nagyon elmaradottak.
Shu tudta, hogy ennél többet nem tehet, és nem is akarta megijeszteni a lányt, csak amennyire tőle tellett, biztonságban tudni. Ez volt az egész lényege, hogy segítette a kicsiket. Ráadásul még ő is szívesebben beszélt a mobokról.
-Igen, az évszakokkal is változik. Nekem már be van jelölve minden a térképemen, de nem akarom odaadni senkinek, mert biztos arra használnák fel, hogy kiszámolják, hogy hogyan lehet a leggyorsabban a legtöbb mobot megölni.
Először nem érti a repülő lényekre vonatkozó kérdést, majd csak mosolyogva megrázza a fejét.
-Ugyanez. Itt nincsenek költözőmadarak, ha erre gondolsz, de nekik is megvannak az útvonalaik.
Azután megint harc következik, és az egyre morbidabb kérdésekre már csak elhúzza a száját, de Timidus erre is halál nyugodtak válaszol. A kérdés logikus.
-Csak is abban az esetben tudod levágni valakinek a fejét, ha ezzel megölöd. Amennyiben védett Ktban harcoltok, a fal megállítja a pengédet. Védett területen kívül levághatod valaki fejét az utolsó csapással, ezzel azonban végzel is vele, és természetesen a KT is befejeződik. Amennyiben kíváncsi vagy, megmutathatom, hogy még az én karmaim sem képesek átvágni a torkodat azelőtt, mielőtt megállítana a fal.
Shu természetesen összerezzen, ahogy Mayumi ilyen témákat emlegetve felé lép, ám természetesen elérni már nem tudja, hiszen Timidus közbeavatkozik, és a lányka pár méterrel hátrébb találhatja magát, egy lyukkal a hasában, és ismételten a vesztes felirattal a feje felett, majd kapta is az új felkérést.
-Megkérnélek arra, hogy az idomárt hagyd ki a szemléltetésből. Frusztrálja, nekem pedig feladatom ettől megóvni. Köszönöm. Kérdésedre válaszolván, ha a harc során végzel az idomárral, akkor a pet is veszít. Amennyiben megölöd az idomárt, úgy a pet az előre beállított elvek szerint fog megváltozni. Elvadul, vagy átkerül másik idomár mellé, vagy felszabadul.
A penge pedig ezúttal talált is, és meg is karcolta a sárkányt, a fal pedig természetesen megvédte Timidust.
-Remek. Vágsz szúrás helyett. Okos döntés, gyorsan tanulsz.

by **Mayumi** Vas. Nov. 23 2014, 21:38

Talán butaság volt a külső alapján megítélni a kislányt. Nem is olyan haszontalan, sőt valójában csupa hasznos információval tud szolgálni, ezzel rengeteg időt spórol meg. Természetesen nincs szó semmiféle bizalomról, de azt sincs oka feltételezni, hogy Shukaku és a sárkánya hazudna neki. Természetesen a dolgokat le fogja ellenőrizni, amikor eljön az ideje. A felelőtlennek bizonyult kijelentésére az indikátorral kapcsolatban, olyan részletes és információdús választ kapott, hogy néhány másodpercig csupán pislogott, nem tudott szóhoz jutni, majd elnevette magát.
- Ez most komoly? Ezek a vöröskék valamit nagyon jól csinálnak, hogy ha még egy rendfenntartó céhbe is sikerült beépülniük. Csak így négyszemközt megsúgom, hogy én hiszem, hogy itt létezne bárminemű biztonság. A rendfenntartó céhek sem különböznek semmiben sem a fosztogatóktól. Csupán bemesélik maguknak, hogy a jó érdekében teszik azt amit tesznek, de senki sem kéri számon tőlük azt, hogy hogyan is érhették el azt amit, éppen akkor... - megköszörülte a torkát és csípőre tette a kezét - Kayaba Akihiko pedig önszántából lett az utálat tárgya. Szerinted képes lenne bárki felvállalni a nevét minden ok nélkül, hogy utálják? Nevetséges, pontosan azt szerette volna, hogy mindenki örökre megjegyezze a nevét, ugyanis egy olyan világot alkotott amit előtte még soha senki más nem tett. Teljesen elszigetelte ezeket az embereket. Sokak hálásak lehetnek azért, mert egy új lehetőséget kaptak, mint "kiválasztottak". Történelmet írt. Ha úgy vesszük, lehet, hogy a jövőben őt egy el nem ismert zseniként fogják emlegetni, azért amit tett. - Beszéde végeztével pedig kicsit elmerengett. Valójában neki is illene hálát adnia azért amiért Kayaba és a kis segítői létrehozták ezt a világot. Itt több esélye van, mint odakint. Együtt élhet azzal akit szeret, bármikor nyomon követheti, és még olyan akadályozó tényezők sincsenek az életében mint mondjuk a szülők, barátok, vagy a rendőrség. Persze ennek is megvannak az árnyoldalai.
- Én maga vagyok az óvatosság. Egyelőre nem szeretnék "meghalni". El sem merem képzelni mi várna odakint. De ha szükséges akkor persze én is gondolkodás nélkül levetem magam a mélybe, hogy kijussak. - Ugyan mindenki azt hajtogatja, hogy megsüti a Nervgear az ember agyát, viszont erre semmilyen bizonyítékot nem mutatott még fel senki sem, hogy ez így is lenne. Nincs mitől félnie.
- Kár. Azért köszönöm, hogy ezt megosztottad velem. Azt hiszem hozzá is látok a napokban a saját mob térképem összeállításához. - elégedett mosolyra húzza a száját. Nem is sejti a lányka, hogy micsoda pénzszerzési lehetőséget szalasztott el azzal, hogy egy ilyen értékes dolgot készített. Viszont sokkal szomorúbb, hogy a játékosok 99%-ának még csak eszébe sem jutott, hogy egy ilyen világban minden egy rendszerre épülhet, csupán ki kell találni, hogy mi is az.
- Értem. Viszont, hogy ha a rendszer megállítja a vágást, hogy ha nem halálos, akkor feltételezem, hogy a sebzést is elnyeli, így lenullázva a felé intézett támadást. Ez eléggé kiskapunak tűnik nekem... ha valaki elég mozgékony könnyen háríthatja a támadásokat a fejével. - Érdeklődve várta, hogy a feltételezése megerősítést nyerjen. Mert hát eddig elég sok vétót kapott, mind a lánya mind pedig a sárkány személyében. Sőt valójában még ha hibás következtetéssel is állt elő, pillanatok alatt kiderült mi, hogyan, hány lépés, hála a naivitásuknak, és, hogy nem titkolják el a több hónapos tapasztalataikat. Viszont nem csak a szavak, de még a cselekedetek is sokat elárulnak. Ahogy testőrként védi a lánykát, egy újabb mosolyt csal a lány arcára.
- Ah bocsánat, bocsánat. - tartja fel a kezeit, mint akit éppen fegyveres egységek kényszerítenek, azonban az idegesítő mosolyt az arcáról mintha le sem lehetne törölni. - Ha mondjuk meghalna az idomárod, akkor a rendszer osztana ki valaki mellé, vagy a megölőhöz kerülnél? Volt már ilyenre példa? - a vágás sikeresnek bizonyult, ami elégedettséggel tölti meg, a sárkány dicséretére azonban csupán bólint, viszont egyáltalán nem hatja meg. Egy gép mondjon amit akar, a dicséretének nincs jelentősége.
- Kétszer már te sem dőlnél be ennek. - rámarkol a pengére, és ezúttal megpróbál egy vízszintes vágást ejteni. Valójában pontosan tudta, hogy bármennyire is próbálkozik úgy sem fog neki sikerülni megsebezni a sárkányt, viszont ez nem is egy valódi küzdelem, sokkal inkább gyakorlás, és ha a pajzs megjelenik körülötte, az éppen elég dicsőség számára, ugyanis a rendszer veszélyesnek ítélte meg a támadását.

by **Shukaku** Vas. Nov. 23 2014, 22:32

Shu csak szomorúan csóválta a fejét, és bámult maga elé. Még neki is feltűnt. Egy nemrég érkezett kezdő lánykának is feltűnt, hogy mennyire gyatra a közbiztonság Aincradban.
-Igen. Vagyis… igazából nem ügyesek, mert nem kell semmi ellen harcolniuk.
~Legalább is eddig nem kellett.~
-Kayaba Bácsi, akiről mindenki azt mondja, hogy gyilkos, meg ilyen butaságokat, sokkal többet tett azért, hogy biztonságban legyünk, mint bármelyik ember. Megépítette a városokat, amiken belül nem sérülhetünk meg. Megakadályozta, hogy a kis szintűek túl magasra merészkedjenek, és megöljék saját magukat. Még olyan városokat is épített, ahova nem mehetnek be a vörösek, hogy megvédjen bennünket. A peteket is megvédi a gonosz petkínzók ellen, amikor látta, hogy sokan ezzel kínozzák az idomárokat.
Na persze ezt is Shu írta meg neki levélben, és kicsit büszke is volt magára, hiszen a világ rengetegszer az ő kérései alapján fejlődött, hiszen Kayaba Bácsi meghallgatta a tanácsait.
-Ezalatt az emberek meg nem tettek semmit. Beengedik a gyilkosokat mindenhová, még felszerelést is adnak el nekik, mert a pénz fontosabb, és még a bosson is ott vannak, hogy Exp-t szerezzenek, erősödjenek, és még több embert megölhessenek. Egyáltalán nem értem, hogy mit gondolnak ilyenkor.
A többire pedig csak bólogatott. Pontosan tudta, hogy hányan csodálják Kayaba Akihikot, de ezt nem akarta a lány orrára kötni, mert bajba sodorhatná vele. A következő mondatra azonban már felkapta a fejét.
-Akkor te sem hiszed, hogy meghalnánk? Én sem. Kayaba Bácsi nem gyilkos. Ebben biztos vagyok.
Ám a vágással kapcsolatos kérdésre már ismételten Timidus válaszol.
-Nem figyelsz eléggé, ember. Bizonyára fáradsz. Ugyanúgy áll meg a vágás, amiképpen a mi esetünkben is.
Mayumi felé szökken, és karmaival megpróbálja végigszántani az oldalát, és már villan is a fal, és kiírja, hogy a lány veszített, ha sikeres a támadás.
-Ugyanígy állít meg annál a vágásnál is. Nem viheted végig, mert veszítesz. Azt pedig nem tudom, hogy mi történik, ha Shu meghal. Eddigi ismereteim alapján a petek vagy elvadulnak, vagy egy előre beállított másik idomárhoz kerülnek, vagy felszabadulnak. Nem hallottam még olyanról, hogy egy pet a társa gyilkosát védte volna. Nem lenne erre semmi oka.
A támadás elől ezúttal kitér, a falnak fel sem kell villannia.
-Egyszer sem dőlök be. Engedtem, hogy találj, mert kíváncsi voltam, hogy vágsz-e, vagy szúrsz. A gyakorlásnak azonban vége. Ha van még valami kérdésed, azt felteheted.
Egy újabb támadással ismételten befejezte a csatát, ezúttal valóban a nyakát támadva Mayuminak, majd visszatért az idomár mellé.
-Van még kérdésed?

by **Mayumi** Kedd Nov. 25 2014, 17:45

Elégedetten mosolygott miközben ismételten hallgatta a lányka meséjét, ami minden bizonnyal igaz is. A kisgyerekek nem szoktak ok nélkül hazudni, és semmi előnye nem származik abból, hogy ha a rendfenntartókat szidja, egy számára teljesen idegen előtt.
- Egyelőre nem kell. - javította ki a lánykát, közben pedig egy pillanatra meglepődött azon, hogy van még olyan ember aki nem átkozza, szidja az alkotót. Azonban ez még nem jelent semmit. - A pénz nagy úr. Ha elegendő pénzt ajánlasz valakinek, akkor bármit megkaphatsz. Ez már csak így működik. Az emberek szeretnek megválni a már nem kellő dolgaiktól, és új, modernebb dolgok után néznek. Te sem a kezdő páncélodban flangálsz. - a lányka felé bök, miközben felhúzza az orrát. Ugyan még csak pár perce találkoztak de ez idő alatt nagyban változott a véleménye róla. Ugyan nem szereti a gyerekeket, és ez alól az idomár sem kivétel, mégis hálával tartozik azért amiért ilyen sok dolgot megosztott vele, ráadásul ingyen, ezért is inkább elengedi a füle mellett a petek kínzásáról való hablatyot. Még, hogy kínzás. A petek élettelen játékok, csupán interaktív fegyverek. Ha nem lennének beprogramozva arra, hogy védjék az idomárjukat, ez a sárkány sem maradna egy percig sem a lányka mellett ilyen hűségesnek látszva.
- Persze, hogy nem. Szerinted mi haszna lenne abból, ha lemészárolna minket? Ez csupán egy nagyszabású emberkísérlet része, amiben a kormány is benne van. Véleményem szerint az a céljuk, hogy kitesznek minket bizonyos hatásoknak és megvizsgálják miként reagálunk, hogyan próbáljuk megoldani az adott helyzetet. A meghalás minden bizonnyal pedig annyit jelent, hogy az illető alkalmatlan a feladatra, és feladta. - von vállat. Ha valaki akkor ö igen csak hálás lehet azért, hogy kiválasztották egy ilyen kísérletre, ráadásul Atsu-sannal együtt, így még az sem zavarná különösebben, hogy ha életük végéig ezt az életet élhetnék. Itt minden megvan amire csak szüksége lehet, nincsenek hátráltató igények, az éhség és alvás érzet kivételével.
- Oh, vagy úgy. Nem is vártam többet egy számítógéptől. - pillant a pixelsarira, egy kissé lenézően, azonban ez csupán egy pillanatig tart, fegyverét visszateszi a tárgyai közé, és a kislány elé lép, visszakérve tőle a füzetét. - Nincs több kérdésem. Nagyra értékelem, hogy szakítottál rám egy kis időt. Biztosan nem szükséges kifizetnem? - kérdezi ismét, közben már utalná is át a korábbi összeget a lánynak, hogy ha mégis meggondolná magát.
- Majd egyszer meghálálom valahogyan.- üres szavak, semmi jelentősége, valószínűleg a nap végére már nem is fog emlékezni arra amit érte tettek. De a formalitás kedvéért mégis, megadja a látszatot.

//Köszöntem a játékot, nagyon élveztem Embarassed

//

by **Shukaku** Kedd Nov. 25 2014, 18:08

Shu szeme szinte megcsillan, ahogyan Mayumi kijavítja. Na persze ez nem teljesen jó hír, de látszik rajta, hogy hálás, amiért a lány érzékelteti, hogy ő sincs a gonoszok oldalán.
-Azért… vigyázz magadra. Még kicsi a szinted ahhoz, hogy bármit is tegyél ellenük.
Persze a pénzes kérdésre ő is felhúzza az orrát egy pillanatra, de utána csak a fejét csóválja, nem sértődik meg a feltételezésen.
-Hát én megdolgoztam a felszerelésemért, és senkit nem kellett érte megölnöm. Plusz ugye kristályíró vagyok, és soha nem adok el semmit olyan vörösöknek, akik nem bizonyították, hogy tényleg nem véletlenül öltek volna.
Na az persze más kérdés volt, hogy a frontharcosoknak sem ad a fronthoz kellő cuccokat, de ezt már Mayuminak nem kellett a tudomására juttatni. Az érdekes koncepciót is végighallgatja, és bár el is gondolkodik rajta, de nem hiszi el, hogy Kayaba Bácsi, vagy éppen a kormány kísérletezne rajtuk. Nem mintha különösképpen zavarná, ha így lenne, de ő tudja, hogy az admin szimplán kedvességből alkotta nekik a világot, hogy ők játszhassanak és élhessenek benne. Nem kell minden mögé ilyen konspirációkat látni. A végszóban persze nagyon is egyetért. Senki nem hal meg, ha elfogy az életcsíkja, talán csak felébred. És… ez a megfogalmazás… alkalmatlan a feladatra. Alkalmatlan arra, hogy egy jobb, tökéletesebb világnak a részévé váljék. Talán igaz. Timidus a számítógép szót, mint ismeretlen fogalmat betudja az emberek szlengjének. Robotnak már hívták, gépnek is, tudja, hogy azt sértésnek akarják használni, de az ilyesmi lepereg róla. Higgyék csak az emberek, hogy fölötte állnak, annál nagyobbat fognak esni a végén. Ha az ellenfél hibára építi a harcmodorát, miért akarná a sárkány kijavítani őket?
-Tényleg nem kell fizetned. Szívesen segítünk, és meghálálnod sem kell. Örülünk, hogy segíthettünk neked.
Még meg is hajol az elköszönésnél. Nem mintha a lány természetét kedvelné, de az feldobja, hogy talált még valakit, aki nem akar kijutni, és nem tartja Kayaba Bácsit gonosznak. Egyre többen és többen vannak.

Nekem is tetszett, nagyon szépen köszönöm! ^^

by Ajánlott tartalom

Mayumi vs Timidus, avagy kardforgató kerestetik

Mayumi vs Timidus, avagy kardforgató kerestetik

Re: Mayumi vs Timidus, avagy kardforgató kerestetik

Re: Mayumi vs Timidus, avagy kardforgató kerestetik

Re: Mayumi vs Timidus, avagy kardforgató kerestetik

Re: Mayumi vs Timidus, avagy kardforgató kerestetik

Re: Mayumi vs Timidus, avagy kardforgató kerestetik

Re: Mayumi vs Timidus, avagy kardforgató kerestetik

Re: Mayumi vs Timidus, avagy kardforgató kerestetik

Re: Mayumi vs Timidus, avagy kardforgató kerestetik

Re: Mayumi vs Timidus, avagy kardforgató kerestetik

Re: Mayumi vs Timidus, avagy kardforgató kerestetik

Re: Mayumi vs Timidus, avagy kardforgató kerestetik

Re: Mayumi vs Timidus, avagy kardforgató kerestetik

Re: Mayumi vs Timidus, avagy kardforgató kerestetik

Re: Mayumi vs Timidus, avagy kardforgató kerestetik

Re: Mayumi vs Timidus, avagy kardforgató kerestetik

Re: Mayumi vs Timidus, avagy kardforgató kerestetik

Re: Mayumi vs Timidus, avagy kardforgató kerestetik

Re: Mayumi vs Timidus, avagy kardforgató kerestetik

Re: Mayumi vs Timidus, avagy kardforgató kerestetik

Re: Mayumi vs Timidus, avagy kardforgató kerestetik

Re: Mayumi vs Timidus, avagy kardforgató kerestetik

Re: Mayumi vs Timidus, avagy kardforgató kerestetik

Re: Mayumi vs Timidus, avagy kardforgató kerestetik

Re: Mayumi vs Timidus, avagy kardforgató kerestetik

Re: Mayumi vs Timidus, avagy kardforgató kerestetik