Anat vs Timidus, avagy vezéregyéniségek

by **Shukaku** Pént. Okt. 24 2014, 21:09

Timidus még mindig kifogásolta az Artes küzdőtérnek csúfolt grundját, és úgy döntött, hogy ezt megosztja majd a céhvezérrel is. Érdekes lett volna, ha az Artes minden tagját a saját küzdőterükön győzi le. Sokszor támaszkodott arra a jól ismert idézetre, miszerint sohase hagyd az ellenfélnek, hogy ő válassza meg a terepet. A Jun elleni küzdelme során arra számított, hogy majd valami turpisság lesz ebben, előugranak csapdák, rejtett akadályok, vagy valami illúzió bűvészet jártassággal, vagy fagytér kristályt fog aktiválni egy titkos nyomásérzékelő lapocska a földben, vagy akármi… de nem. Még tüzetesen át is vizsgálta a területet a csata után, bekapcsolva az összes létező nyomkeresős meg kutatós jártasságát, de egyszerűen semmit nem talált. Egy tökéletesen unalmas füves terület volt. Azt azonban tudta, hogy ennyi kutakodás után talán már most jobban ismeri a kis gödrök és egyenetlenségek elhelyezkedését a földön, mint a céh bármelyik tagja. Az is nyilvánvaló volt, hogy nem fordítanak elég figyelmet sem a felkészítésre, sem az oktatásra, hiszen ha fordítanának, akkor egyrészt lenne küzdőtérnek nevezhető küzdőterük, másrészt pedig Jun legalább annyit tudna, hogy rendszerüzeneteket nem törlünk ki, mert fontosak, és az életünk múlhat rajta… vagy legalább is egy csata kimenetele. Azonban emellett Timidus azt is tudta, hogy mindezek ellenére sincs sok esélye a céhvezér ellen. Nagy volt a szintkülönbség, méghozzá túl nagy. Viszont nem jelentett kockázatot, hiszen mindenképpen járt érte a tapasztalat minden formája. Persze a nap nem a küzdőtéren kezdődött, hanem Anatole szobájában. Timidus ugyan nem értette, hogy mit jelent a tapintatosság, hiszen a cél a felébresztés volt, és a célját elérte, akkor meg megfelelő volt a terv. Szóval inkább kérte Shu tanácsát, ő pedig segített is, így reggel hat órakor Anatole három kopogást hallhatott az ajtaja felől. Amennyiben nem érkezett válasz, akkor természetesen ismétlődött, monoton módon, pontos szünetekkel. Amennyiben végre kinyílt az ajtó, úgy a sárkány állt a másik oldalán, mellette pedig egy tálca, rajta francia reggelivel. Bagett, vaj, eperlekvár és kávé, külön cukorral tejjel és tejszínnel. Ezért Shunak ugyan boltba kellett mennie, mert nem volt elég hozzá az italkészítés jártassága, de a béke érdekében mindent.
-Jó reggelt Anatole. Hoztam neked reggelit. Elég tapintatos voltam?

Pontok meg miegyéb:

by **Anatole Saito** Szomb. Okt. 25 2014, 00:00

Ahogy tegnap elküldtem Shunak a levelet, teljesen kidőltem. Egy percbe sem tellett és már aludtam is. Alaposan behúzogattam a sötétellő függönyöket, hogy a kora esti fényekből semmi se zavarja meg a pihenésem, az ajtót is alaposan bezártam. Mondjuk amióta megvan a számlapos zár, a megfelelő kód bepötyögése mellé nem kell még hatvanhat riglit meg reteszt meg zárt, meg lakatot meg hány szinonima van még... na szóval mindezeket nem kell már bezárogatnom. Ami azt illeti, Reynail, Pierre és más kellemetlen esetek hatására eléggé paranoiás lettem a védelmet illetőleg, ennek ellenére néha így is felületes vagyok, főleg ha fáradtan érek haza.
Szóval bezuhantam már kora este az ágyba és durmoltam is, egészen addig, míg úgy nem éreztem, hogy valami ütemes, tompa koppanás nem akarja szétszaggatni a fejemet. Mintha belülről ütögetnék a koponyámat egy gumikalapáccsal. Fene... elfelejtettem kikapcsolni a hallgatózásomat elalváskor. Valaki hús klopfol a konyhában, vagy mi a csuda ez? A francba már, Anatole ébredj, kopogtatnak!
Felveszem a nyuszis mamuszomat, magamra veszem a fürdőköpenyemet, mert bizony már elég hüsi van mostanság és úgy csoszogok ki, mint egy elfojt olajú droid. Kilesek az ajtó kukucskálóján, de nem látok senkit. Mikor hátat akarnék fordítani, mondván, hogy csak haluztam az egészet, ismét kopogtatnak az ajtón. Megint valamelyik kislány lesz... hogy ezek a mai gyerekek mennyire nem tudnak aludni. Elnyomok egy hatalmas ásítást, majd bágyadt szemekkel kinyitom az ajtót, ami előtt Timidus áll egy tálca kajával. A tálcát gondolkodás nélkül átveszek, majd eldörmögök egy köszönömöt, végül rácsukom az ajtót. A tálcát leteszem a nappali asztalára, kikészítek mellé még egy nagy poharat és némi további tejet, majd visszacsoszogok az ajtóhoz. - Úgy látom, kitartó vagy... - Aztán egy gyere be helyett csak nyitva hagyom előtte az ajtót, én magam pedig visszacsoszogok a fotelemhez és a kávét beleöntöm a nagy pohárba, majd felöntöm még egy jókora adag tejjel, mert máshogy képtelen vagyok meginni a borzalmas íze miatt. - Mennyi az idő?

statok:

by **Shukaku** Szomb. Okt. 25 2014, 00:20

-Szívesen.
Válaszol a sárkány a Shutól tanult módon. Ez is egy igen fura szokása az embereknek. Eleve mit jelent az, hogy szívesen. Semmit. De ha még a kislány el is magyarázta a jelentését, miszerint ezzel azt jelzed, hogy készséggel, örömmel adtad oda jelen esetben a reggelit, de ez ugye megint csak butaság volt. Egyrészt, ha Timidus úgy dönt, hogy ilyet tesz, annak két oka lehet. Egyrészt tényleg reggelit akar hozni Anatnak a békülés és a bizalom kettősségének érdekében, vagy éppenséggel valamiféle hátsó szándéka van. Persze Timidus nem hazudhatná azt, hogy szívesen, hogy ha nem hozná szívesen, de az emberek hazudhatnak, így teljesen feleslegessé válik ez a szó, hiszen ha hátsó szándékuk lenne, azt úgysem árulnák el, és ugyanúgy mondanák, hogy szívesen. Az emberek furák. És Anatole is fura, mert becsapta a sárkány előtt az ajtót. Elvileg egy kedves gesztus után, főleg úgy, hogy meg is köszönte, ennek nem így kellene történnie. Vajon most megint mit rontott el szegény pet? De azután jön és kinyitja. Akkor minek csukta be az előbb? Csinált valami olyat, amit nem akarta, hogy Timi lássa? A felszerelése nem változott, pedig Shu is csak a fürdőszobába zárkózik el Timi elől, ahol a felszereléseit szokta megváltoztatni. És azután meg jön a kitartással…
-Semmi adatod nem lehet a kitartáspontjaimat illetően. Erre mindig ügyelek.
Az ajtó azonban ezúttal nyitva van, ám beinvitálni nem invitálta be, így a sárkány csak tovább ücsörög a nyitott ajtóban. Ezután meg a céhvezér az időről érdeklődik, Timidus pedig válaszol.
-A pontos idő hat óra hét perc. Tegnap azt ígérted, hogy kiállsz ellenem. Számos változtatást kell eszközölni a céhetekben, ha eredményesebbek akartok lenni. Kíváncsi vagy a tanácsaimra? Amennyiben igen, akkor is természetesen csak a küzdelem után közlöm veled, hogy most még ne használhasd fel.

by **Anatole Saito** Csüt. Okt. 30 2014, 19:45

Jobban tettem volna, ha inkább ki se nyitom azt az ajtót, hanem egyenesen visszaindulok a pihe-puha ágyikómhoz. Megfájdul a fejem ettől a csiviteléstől... igen, egy fájdalom nélküli világban, mert ő még ezt is ki tudja váltani belőlem Razz

Miközben a kávét belezuttyintom a jókora adag tejbe, szabad kezemmel a halántékomat masszírozom, majd belesüppedek a fotelba. Olyan érzés, mintha egy nagy plazmaszörny lenne ez a jókora ülőalkalmatosság és be akarna kebelezni a nagy szájával. Én pedig hagyom magam és menten be is alszok. Belehelyezek egy szívószálat a tejeskávéba, majd tökéletes nyegleséggel elterülve kortyolgatok. Az én kitartáspontjaim a béka sejhaja alatt vannak Sleep

- Természetesen nem vagyok kíváncsi a tanácsaidra! - jegyzem meg magam elé bámulva, ugyanazzal a monoton gépi hanglejtéssel, amivel Timidus beszél. Komolyan nem értem, Shut miért nem ijeszti meg ez a beszédstílus. Hallhatta már ÁK-t, Hisamet vagy akár még Vezért is beszélni, egyikőjüknél sem tapasztalható ez a robotikus beütés. Nem furcsállja? Nem riasztja? Mindegy... engem most felettébb zavar. - Legalább is most biztosan nem... - enyhítek kicsit a kijelentésemen - Ti nem szoktatok aludni? Komolyan mondom, az egész Limen tele van kincsvadászokkal... Tudod, ki korán kel, aranyat lel. Áhh, úgyse érted - legyintek egyet és újra átadom magam a tejeskávé és a magam elé révülés szeánszának. Bár már kezdem kapiskálni. A sárkány nyilván tudatosan választotta ezt a napszakot, mert bizonyára kifigyelte, hogy én vagyok az, aki legtovább alszik, így a kialvatlanságom miatt esélyesebb arra, hogy győzzön ellenem a párbajban. Na ebből nem eszik >.< Tekintetem ezúttal felé fordítom. - Megkérhetnélek, hogy 3 óra múlva fáradj vissza? Addigra harcképes állapotban leszek.

by **Shukaku** Csüt. Okt. 30 2014, 20:00

Timidus csak nyugodtan ücsörög az ajtóban, türelmesen várja, hogy a harcos felkészüljön, és nem, természetesen nem lesi a padlót, hogy hol terem meg a rózsa. Bármennyire is úgy hiszi a férfi, a sárkány ennyire nem buta, hiszen a kislány mellett ha megérteni nem is tanulta meg ezeket a kifejezéseket, azt tudja, hogy amennyiben valamit nem ért, vagy az emberek baromságokat beszélnek, az azt jelenti, hogy csak magukat szórakoztatják a mondásaikkal, mert lassú agyuk nem elég fejlett ahhoz, hogy azonnali választ ötöljenek ki, és ilyenkor töltelékszöveget kell használniuk, hogy ez ne tűnjön fel a másiknak.
-Amennyiben kíváncsi leszel, bár nem tudom, hogy miként lehet az, hogy jelenleg nem vagy kíváncsi, de egyébként pedig tudod, hogy majd az leszel, akkor készségesen elmagyarázom neked, hogy hol hibáztatok. Persze már az is hiba, hogy nem vagy kíváncsi a tanácsaimra, hiszen a segítséget mindig el kell fogadni, de ha hibázni akarsz, akkor hagylak hibázni.
Hogy Shu miért nem rémült meg Timi beszédstílusától? Nos a sárkány csipogása még aranyosnak is volt mondható, egészen állatira sikeredett, ám mindig is vágyott arra, hogy rendesen beszélhessen vele, és amikor ezt végre Kayaba bácsi megadta nekik, akkor csöppet sem foglalkozott azzal, hogy milyen is a pet hangja. Azóta persze elgondolkodtatta, de egy ilyen apróság miatt nem fog félni attól a valakitől, aki eddig mindig megvédte.
-Ha a ti alatt engem és Shut értesz, úgy Shu szokott, hiszen ugyanúgy ember, mint te. Ha a ti alatt a peteket érted, akkor erről jelenleg nem áll rendelkezésemre elég információ ennek a kérdésnek a megválaszolására, hiszen nem ismerem az összes petet. Amit tudok, hogy nekem nincs szükségem olyan alvásra, mint nektek, mindössze a gondolataimat szoktam rendezni a nap végén.
És valóban, a sárkány nem álmodott, nem aludt, a programja mindössze egyfajta rendszerezést és frissítést vitt végbe, amit szavakkal a legjobban így tudott leírni.
-Abban pedig nincs igazad, hogy a korán kelés aranyhoz juttatna. A szafari esetében előnyös, ha nincs versengés, így korán megyünk, de onnan kevés aranyra lehet számítani. A többi pénzkeresési módhoz pedig társaság kell általában.
A kérdésre pedig bólintott.
-Igen. Megkérhetnél.
Elmozdulni természetesen nem mozdult el a helyéről.

by **Anatole Saito** Csüt. Okt. 30 2014, 20:18

Az arcátlan >.>
Kis híján félrenyelem a szürcsölnivalómat Timidus okfejtését hallva. De nem, nem hagyom, hogy kizökkentsen a meditatív pózomból ˇ^ˇ

Amikor legutóbb tanácsokat osztogatott, sikerült összezavarnia az egész frontharcos kompániát, úgyhogy nem, most nm igazán vagyok vevő a tanácsaira. - Magad mondtad az imént, hogy nem most fogod megosztani velem a tanácsaidat, így kár is erre a témára több szót pazarolni. - zárom rövidre az ügyet egykedvűen, továbbra is a sárkány hanglejtését utánozva. Kíváncsi vagyok mikor veszi észre, illetve inkább arra, hogy mikor teszi szóvá.
- Minden kislány hajnalba tör rám mostanában. Saya, Jun, mintha nem bírnátok rendesen aludni. - Ha úgy vesszük akkor igen, óvatlanul lekislányoztam Timidust is x3 Bár számomra a pet mindig nemtelennek számított, már a kezdetek kezdetén ki lettem oktatva arról, hogy milyen jellegzetes viseletek utalnak arra, hogy Timike bizony nőstény.
- Ami az alvásigényt illeti, már ismered ennek a témakörnek a legnagyobb szakértőjét. - bökök egyértelműen Aldo helye felé, azonban a kis bolhazsák éppenséggel nem tartózkodik itthon, úgy látszik igencsak kihúzza az éjjeli csavargást. Ezek után pedig biztos vagyok benne, hogy az egész napot durmolással fogja tölteni egy kiadós zabálás után, úgyhogy rögtön emlékeztetem is magamat, hogy ha sikerül kikanalaznom magamat ebből a fotelből, akkor egy kiadós cicakaja adagot kell előkészítenem Aldo tálkájába.
"A többi pénzkeresési módhoz pedig társaság kell általában." Nyenyenyenyeee ~ visszhangzik a fejemben eltorzított, cinikus hangon. Elképzeltem Timidust egy bűnbarlangban, ahogy éppen pókerezik a szivarfüstben és elszedi mindenki zsetonját >.<
No de most jött el az a pillanat, amikor végkép betelik a pohár... akarom mondani kiürül. Szóval leteszem az asztalra az üres tejes poharat, felpattanok, mint egy reumás nikkelbolha, majd szépen elhessegetem a sárkányt. - Kérlek Timidus, menj szépen vissza Shuhoz, hagyj még egy kicsit aludni, és 3 óra múlva, mire összeszedem magam, belevághatunk a KT-ba, rendben? Nem tudok úgy pihenni, hogy az ajtómban hallgatózol

by **Shukaku** Csüt. Okt. 30 2014, 20:32

-Igazad van. Majd később rátérünk erre.
Bólint a sárkány, és bár nem érti, hogy a fiú miért nem rögtön így indokolta meg a döntését, de hát az emberek furák. Az sem foglalkoztatja, hogy ki, milyen nemű, és milyen korú egyedek, és milyen időpontban törnek rá Anatolera, hiszen ez nem az ő problémája. Az információt persze elraktározza, de mindössze Shu alvási szokásait ismeri, így messzemenő következtetést nem von le ebből. Azzal pedig nem foglalkozik, hogy Anatole őt minek nevezi. Mint mondta is, ha a férfi hibázni akar, akkor hagyja hibázni, amíg ez nem veszélyezteti Shut. Túl sokszor kellene közbeszólnia, ha az emberek minden pontatlanságát ki akarná javítani. Még a nősténysége sem neki fontos, csak Shunak… azaz mivel Shunak fontos, így neki is fontos, és mivel Shunak az is fontos, hogy ő felismerje az embereknél, hogy ki milyen nemű, így ezt is megtanulta, bár viselkedni nem viselkedik máshogy se gyerekkel, se felnőttel, se fiúval, se lánnyal, de még Junnal sem viselkedne máshogy, sőt azt sem értené, hogy ha az emberek furcsállnák a harcművészt. Shu védelmének szempontjából ezek jelentéktelen dolgok. Ugyanígy azt sem veszi észre, ha bújtatott a gúny, vagy az irónia, vagy akármi ilyen célozgatás rejlik a szövegben, és nem is törődik azzal, hogy miként beszél hozzá Anatole. Ha kiabálna, dühöngene, vagy bőgne, akkor fontos lenne, az, hogy csak utánozza, az lényegtelen. A kérésre természetesen bólint, és elindul Shu szobájának irányába, ahol a lány egy kakaó mellett várja.
-Ugye megmondtam, hogy nem fog veled ilyen korán harcolni?
-Igen. Megmondtad.
-Akkor miért nem hallgattál rám, Timidus?
-Azt is mondtad, hogy lehet, hogy büszkeségből mégis kiáll.
-Okosabb annál az Anat, hogy fáradtan harcoljon veled.
Kuncog egy picit Shu, majd elővarázsol egy tálkát, és a fél müzlijét odaönti a sárkánynak.
-Egyél inkább. Sokat fogunk sétálni délután, kellenek a kitartáspontok…

by **Anatole Saito** Csüt. Okt. 30 2014, 20:39

Ajtó becsuk, macskakaját kiporcióz. No, hát úgy terveztem, hogy bepótolom szépen a maradék alvásigényemet, aztán beburkolom a Shu által készített - egyébként kiváló - reggelit, aztán mielőtt felérne hozzám Timidus, lerongyolok szépen a céhes edzőterembe, hogy jól számon kérhessem a pet késlekedését xD Tudom, goni vagyok, de hát valamivel nekem is a sárkány idegeire kell hogy menjek, így leszünk kvittek x3 A terv első fázisát sikeresen végre is hajtottam, plusz két óra alvás pipa, reggeli pipa, fürdőszobai cicomázkodás pipa, embert sikerül varázsolni magamból, de csak látszólag, hiszen továbbra is kótyagos vagyok az álmosságtól. Ennyit a kávéról, csak eltelített. Vizsgaidőszakban is volt, hogy némi koffeinbevitellel próbáltam ébren tartani magam a tételek felett görnyedve, de a tejeskávétól mindig bealudtam. Ráadásul olvastam egyszer egy cikket arról, hogy este nem jó tejet inni, mert megalszik az ember gyomrában O.o Ehh, Anatole, már megint milyen hülyeségeken jár az eszed, ahelyett, hogy a feladatodra koncentrálnál >.< Kellett nekem megígérnem, hogy a virágvásárlás előtt párbajozzunk...
Szóval a tervet nem sikerül tökéletesen végrehajtani, ráadásul a fáradtságomat tetézi, hogy veszettül dehidratáltnak érzem magam. A tejeskávé már rég elfogyott, a reggelin is jócskán túl vagyok, mikor még időben bandukolok lefelé az edzőteremhez, de a menümben mindig van néhány üvegnyi limonádé bekészítve. Merthogy limonádéból mindig kell aranytartaléknak lennie Cool

No, szóval Shunak üzi elküldve - nyilván arról, hogy hol van már Timidus, percek óta várok rá az edzőteremben, pedig még két kanyar van addig, nyehehe - aztán menü lenyit, üveg kivesz, komótosan szürcsölget. Az íze azonban valamiért nem stimmel, túlságosan keserű. Blöe. Nézegetem, nézegetem, fordítok rajta egyet és bakkkkkkeeeeeerrrrrr >.> Kaktusz elixír egyenesen Hayashi Yuichi kondérjából Shocked

Te jó ég, néhány perc és valami ultragáz és ráadásul kiszámíthatatlan kimenetelű következménye lesz az elixír elfogyasztásának. Nem kérhetek újabb időt, főleg nem úgy, hogy Timi orra alá dörgöltem a késést, mai valójában nem is létezik >.< Ez izgi lesz xD

/Folyt. köv. az edzőteremben/

by **Shukaku** Csüt. Okt. 30 2014, 20:56

A müzli is elfogyott, és még volt két óra harminchét perc a kezdetekig. Győzködni nem nagyon volt már értelme arról Timidust, hogy az egész csatározósdi értelmetlen, hiszen úgysem győzhetik le Anatot, mert a sárkány nem is azért harcolt, hogy legyőzze a céhvezért, Shu pedig jobb érvet nem talált az ellen, hogy miért ne kellene megütközniük, max annyit, hogy ő nem szeret harcolni, de neki igazából nem is kell harcolni… azaz Timidus szempontjából, akinek Shu véletlenül azt mondta, hogy nem akarja bántani a másikat, ami ugye békés gyakorlás esetén nem történik meg. Azt pedig már tényleg nem mondhatta, hogy megbántják Anatolet, mert azzal meg szegény fiúnak a becsületébe gázolna, ha ilyen nebáncsvirágként ábrázolná… szóval nem nagyon volt mit tenni, de addig legalább Shu rajzolgatott, és közben nagyon figyelt arra, hogy hallgassa a sárkány szavait, aki a haditervet ecsetelte. A megígért három óra előtt öt másodperccel a pet már ott állt az ajtóban, és pontban amikor az idő letelt, kopogtatott is. Majd újra. Majd újra. Majd amikor nem érkezett válasz, ismételten csatlakozott Shuhoz.
-De… kért még három órát?
-Nem válaszol a kopogásra.
Shu hitetlenkedve nézett a sárkányra, mert ilyet nem gondolt volna Anatról, majd gyorsan lesütötte a szemét, és elrestellte magát amiatt, hogy hitetlenkedve nézett a barátjára, amit egyébként Timidus szerencsére nem értett meg, és rögtön a térképét hívta elő, hogy meglesse, hol van Anatole. Amire azonban felemelte a kezét, már érkezett is az üzenet, Shu pedig csak halkan sóhajtott egyet.
-És még én vagyok a gyerekes… a küzdőtéren vár minket, Timidus.
A sárkány bólintott, felkelt, majd kiröppent az ablakon a füves terület irányába, Shu pedig fejét ingatva lépkedett a hagyományos, embereknek készített útvonalon. Timidus persze nem vonta kérdőre a férfit, hiszen az valóban nem mondta, hogy ott fognak találkozni, és igazából nem is volt logikus, hiszen Anatole pontosan azt mondta, hogy három óra múlva belevágnak a KT-ba, ami azt jelentette, hogy akkor kezdik el, amit valószínűleg nem a szobájában fognak tartani. Shu ötlete volt, hogy kopogjon rá, ő pedig megtette a lánynak. És Shu ugyan ezek szerint valóban tévedett, de ő látta mögötte a huncutkodást, míg Timidus nem, de egyáltalán nem állt szándékában felhívni a pet figyelmét arra, hogy Anat szenyózik vele, persze a férfira már vetett egy ejnye-bejnye pillantást, amikor leért, és meghajolva köszöntötte.

by **Anatole Saito** Csüt. Okt. 30 2014, 21:39

Ahogy hallgatózásom jelzi a közeledtüket, megszaporázom a lépeimet, majd 360 fokos fordulat, összefonom magam előtt a karjaimat és egyik lábammal ütemesen dobogtatok. Röviden egy türelmetlenkedő alak benyomását próbálom kelteni, ami azért külön érdekes, mert minden egyes tap-tap alkalmával egy apró villámocska szökken ki a lábbelimből. Hehe, így letekintve olyan, mintha egy csillámszórót próbálnék eltaposni xD Upsz, a koronám meg majdnem leesett a fejemről. Nyeh, Anatole, szedd már össze magad! Túljátszod a szereped, Shutól már jön is az ejnye-bejnye arckifejezés. Nem kéne elidegeskedni ezt az egészet, még az is megeshet, hogy már semmi extrém hatása nem lesz a kaktusz elixírnek.
- Szervusztok! - kezdek bele már sokkal élénkebben a beszélgetésbe - Fektessük le rögtön az elején a szabályokat. A páncélomat és a köpenyemet nem szándékozom magamra venni, mert nem akarom, hogy hátráltassanak a könnyed mozgásban. Meg így fair... - Igazság szerint tartok attól, hogy úgy deformálódok el, hogy kényelmetlenné válna a páncél, a köpenyembe pedig Timi könnyen bele tudna csimpaszkodni, amit megint csak nem akarok megadni neki helyzeti előnyképpen. - És mivel köztudottan nagy az erőm, ezért a sebzéskülönbséget leginkább azzal tudnánk kiegyenlíteni, ha hozzád hasonlóan fegyvertelenül állnék ki. - Ez meg ugye a Sayonara szabályzat, de erről megint csak nem kell tudniuk Razz

Az viszont feltűnhet mindkettőjüknek, hogy csak Timidushoz beszélek, magyarán Shut nem számítom be a harc résztvevőjének. /Anat ugye nem tud a pet-nem-támadási szabályról Razz

/ - Megfelel? Teljes vagy fél életes párbajt szeretnél? - Nekem talán a fél életes ideálisabb lenne, mert akkor nem kellene sokáig itt bohóckodnom és talán az elixír sem aktiválódna, mire lecsapom Timikét Razz

statmódosulások:

by **Shukaku** Csüt. Okt. 30 2014, 22:00

Bármilyen cselt is eszelt ki Anatole, a sárkány számítani akart rá. Tudta jól, hogy nem becsülhet alá egyetlen ellenfelet sem, mert könnyen lehet, hogy az pontosan erre számít. Annyit biztosan tudott, hogy a saját maga által használt cselek ellen fel kell készülnie. Nem kívánt számolni Anatole páncéljával, hiszen a céhvezérnek biztosan volt annyi esze, vagy ha neki nem, akkor legalább Mirikának, akivel szoros kapcsolatban áll, hogy amilyen gyorsan csak tudja, megváltoztatta a felszerelésének a kinézetét. Persze az is lehetett, hogy pont emiatt, mert tudta, hogy ezt várják nem tette meg, mindenesetre a sárkány ebből nem volt le következtetéseket. Arra persze gondolt, hogy a harctér rejtett csapdáit csak Anatole tudja irányítani. Azt már megtanulta, hogy az emberek nem adják ki a titkaikat még a szövetségeseikben sem, majd azután megpróbálják pt kioktatni a bizalomról… fura lények… mindenesetre könnyen megeshetett, hogy mégis csak voltak csapdák, amiket ő nem tudott felfedezni, akárhányszor járta körbe ezt a küzdőteret. Számítani azonban számított rájuk. Arra viszont nem számított, hogy Anatole meg fogja könnyíteni a dolgát. Természetesen mindenre rábólintott, ami gyengítette a fiút, ám egy szót nem szólt, egészen a fegyvertelenségig.
-Hozzám hasonlóan fegyvertelenül. Rendben.
Nem értette, hogy ezt miért teszi a férfi, ám Shuban elkezdett valami motoszkálni, ami picit sem tetszett neki, és odahajolt a sárkány füléhez, majd gyorsan le is mondott erről, mert eszébe jutott, hogy lehet Anatnak hallgatózása, így csak egyetlen egy csipogássort közölt a sárkánnyal, mire az bólintott. Nem volt a petben semmiféle olyan, hogy majd ő most megmutatja, és most, hogy Shu jelezte felé, hogy Anatole egyáltalán nem veszi komolyan a harcot, már mérhető statisztikai esélye is volt a győzelemre.
-A teljes életest választom. Valószínűsítem, hogy te kezdesz. Támadj.
Jelentette ki a sárkány, majd felvette a szokásos védekező állását, Shu pedig elküldte a párbaj felkérést.

Anat fegyverkezelése magasabb, nem kétszerese
Shu kitartása magasabb, kétszerese, Timi minden 5. Anat minden 3. körben pihen
Anat 1.75X gyorsabb
Specünk négyszer nagyobb

by **Anatole Saito** Vas. Nov. 02 2014, 17:58

- Nem szép dolog a sugdolózás Razz

- pirítok rá a kislányra szórakozottan, persze nem sugdolózott, csak éppen számomra érthetetlen nyelvet használt, ami tulajdonképpen olyan, mintha sugdolózna. Timike szavaira csak bólintok, majd elkezdek lépkedni hátrafelé, hogy tovább gyönyörködhessek cipellőim parádés megjelenéseiben. Vajon lángra is tudok vele gyújtani gyúlékony tárgyakat? Mondjuk sárkánytollakat? Rolling Eyes

Lényegtelen, úgyis hamarosan kiderül, bár annak jobban örülnék, ha kiütné egy villám a sárkányt és akkor nem lesz csivitelés, okoskodás, erőfitogtatás. Nem szívesen teszem ki Shut annak a látványnak, hogy jól megagyalom a drága kis petjét, de hát ideje móresre tanítani a nagyszájút és megmutatni, hogy ki az úr a háznál Cool

Egyébiránt meg még esélyt is teremtettem a kiegyenlítettebb harchoz, szóval nem lehet panaszra oka. Gyors leszek és kíméletes Cool

Akarom mondani csöppet sem nagyképű, hanem roppant szerény Rolling Eyes

Na de térjünk a lényegre, még mielőtt esetleg aktivizálja magát a kaktusz elixír pale

Jobban örültem volna, ha csak fél életes a harc, mert akkor még hamarabb letudnánk a harcot, sőt, az első találatig tartó küzdelem még kevesebb fáradtságot igényelne, ugyanakkor tartom annyira fifikásnak a sárkányt, hogy egy első találatig tartó küzdelemben még akár könnyedén veszíthessek is. Tulajdonképpen mostanra meg is győzöm magam, hogy jó lesz ez a teljes életes is. Ki tudja, lehet egyetlen csapásommal lenullázom a sárkányt. Itt az ideje tesztelni, s minden sallangtól mentes mozdulatokkal felpörgetem magam max sebességre, s ha a sárkány el akarna szállni előlem, arra az esetre aktiválom az akrobatikámat és a súlyemelésemet, hogy vissza tudjam rántani és földharcban leboxolhassam. Tollas boxzsák, nyehehe. Shu, jobb lesz, ha befogod a szemed Cool

by **Shukaku** Vas. Nov. 02 2014, 18:16

Shu egy pillanatra elszégyelli magát, de azután egyrészt eszébe jut, hogy Anat kezdte, másrészt pedig látja a férfi tekintetében, hogy ő sem gondolja ám komolyan amit mond, vagy legalább is nem túlságosan komolyan.
-Timidus azt tanította, hogy úgy kell harcolni, mintha egymás gondolatából olvasnánk, szavak nélkül megértenénk egymást. Csak… én nem vagyok Álomkelő, azt meg nem szeretnénk, hogy más is értse, hogy mit mondok neki… szóval ezért találtuk ki ezt.
Kicsit büszke is magára, mert az az ő ötlete volt, hogy megtanulja valamelyest Timidus nyelvét, és ez egy olyasvalami dolog, amit a sárkány fel is használ a csatában. Nem sok olyan ötletet használ fel pedig, ami Shutól eredeztethető.
~Anat gyors. Még így is gyorsabb, hogy annyi felszerelést levett. Megérdemli az első helyét.~
Futnak át a gondolatok a sárkány koponyájában. Esze ágában sincs elmozdulni, hiszen egyértelmű, hogy a férfi a kislányt fogja támadni, hiszen őt magát nem támadhatja. Ezt tudnia kell. Oké, hogy felé rohan, ez lehet akár figyelemelterelés is, vagy azt akarja, hogy Shu megijedjen, és valami butaságot tegyen, mert még akkor is őt félti, amikor tudnia kellene, hogy sebezhetetlen. De nem. Már három tized másodperc eltelt, és Anatole még mindig a pet felé tart. Miért tenne ilyet? Veszíteni akar? Timidus még mindig nem próbál elugrani, várja, hogy mikor tér ki a céhvezér, hogy ő is abba az irányba vetődhessen, ezzel megzavarva, vagy meg is akadályozva a támadásban. De nem. Őt támadja. Tényleg őt támadja. Timidus ugyan megpróbál kitérni, méghozzá nem felrepülve, hanem az ellenfél lábai között vagy mellett elsuhanva, de azt sem bánja, ha ez nem sikerül, mert ahogy felvillan a fal, kihasználva, ha Anatole valóban meglepődik ezen, máris visszatámad, és ha a képessége aktiválódik, akkor ráadásul kétszer. Igyekszik a fogaival és csőrkávájával felszántani a férfi arcát, különös tekintettel a szemére. Ez már Junnál is bevált, és így a sárkány bevette a hasznos manőverek közé. Shu pedig csak nézi, nézi a párost, és csóválja a fejét. Anatole ennyire nem kedvelné Timidust, hogy nemcsak, hogy komiszkodik vele, de még úgy is meg akarja ütni, hogy tudja, nem sebezheti? Ráadásul egy párbaj közepén? Ha ez tényleg így van, akkor Anat ugyanolyan öntelt és magamutogató piperkőc, mint Ren, márpedig az nem lehet… Shu nem futhatott bele még egyszer egy ilyen férfiba… vagy a férfiak mint ilyenek lennének..?

Ha működik a képi, Timike kétszer támad.

by **Anatole Saito** Vas. Nov. 02 2014, 19:59

- Jól van, jól van Razz

- hadonászok a kezemmel, mintha már nem is érdekelne az egész. Egyszerűen csak a kíváncsiság, ugyebár. Másrészről meg ha nagyon tudni akarnám, hogy miről susmusolnak, akkor csak vissza kellene néznem Shu emlékeit és már tudom is. Taktikai infókat utólagosan meg már minek kiszedni belőlük, másrészt meg ahogy ismerem Timidust, még örülne is, hogy kioktathatna a csapatmunkájukról és a taktikai érzék mibenlétéről Razz

Aztán kezdetét veszi a harc, először is ugyebár egy párbajra hívással, majd a teljes életes opció elfogadása után a rohamozással. Meglepő módon Timi meg sem próbál kitérni a támadásom elől, ami kezd gyanússá válni. Arra számítok, hogy fel fog szállni, de mivel ezt nem teszi, így elve sejtek némi csalafintaságot, meg hát nála sose lehet tudni. Arra végképp nem gondoltam, hogy a továbbfejlődött méreteivel még megpróbálkozik olyan ócska trükkel, hogy átbújjon a lábaim között, de mégis ezt teszi. Ráeszmélve a helyzetre, hirtelenjében összezárom a lábaimat és már megy is az ütés a farka felé. Azonban felvillan a fal, mintha csak immortal object lenne a pet Shocked

Teljesen lefagyok... ez mégis hogy lehetséges? Képtelenség, hogy ilyen képességet engedélyez a rendszer számára, ráadásul megtörtént a párbajra hívás és elfogadás is, tehát tudnom kellene támadni őt. Shu felé pillantok kétségbeesve, de látszólag a lány nem ügyeskedik semmivel, amivel a petjét segíteni tudná velem szemben. Közben Timidus ki tudja használni a pár pillanatnyi megingásomat és kicsusszan a lábaim közül, majd rögtön ellentámadásba fog. Teste ahogy ficánkol a lábaim között, elborít, majd rögtön támadni is kezd. Félelmetes csőrével egyenesem a szemem felé kap, aminek hatására a kezemet próbálom odakapni és csak a rengeteg mob elleni harcban edzettség ad annyi lélekjelenlétet, na meg az életösztön, hogy megpróbáljam lerúgni magamról a petet. Persze ez ezúttal sem okozna neki sérülést, ami csak még jobban felhergelne. - Ez meg mi? Miért nem tudom sebezni a petedet? - vonom kérdőre a kislányt, miközben próbálkozok kikászálódni Timidus alól.

HP: 170

by **Shukaku** Vas. Nov. 02 2014, 20:19

És ha Anat bácsit nem érdekli, akkor Shu már végképp nem fogja az orrára kötni, pedig igazából úgy tervezte, hogy majd a harc után szépen együtt mindent megbeszélnek, mert ő tényleg segíteni akarja Anatot abban, hogy fejlődjön, na meg Timidus is mindig azt mondja, hogy csapatmunkára van szükség, és ugye most ők Anattal egy csapatot képeznek. Na jó, igazából még nem döntötte el, hogy mi lesz ezután, mert annyira lefoglalja az, hogy kicsit… vagyis egyre inkább morcibban nézzen a céhvezérre, aki csak püföli a szegény sárkánykát, amikor tudnia kellene, hogy ez haszontalan. Ennyire élvezi, hogy bánthatja Timidust? Mindenesetre a pet természetesen nem hagyja magát, és ha már elslisszannia nem sikerült, akkor legalább kigáncsolta az ellenfelét, és kialakított egy olyan földharcot, ami neki nem kedvezett ugyan, de mivel Anat még így is tovább püfölte, ami őt cseppet sem érdekelte, legalább támadni tudott, amit meg is tett. Persze a férfi okos volt, okosabb mint Jun, így csak a kezét kapta meg, de az is elég volt ahhoz, hogy sebezzen, majd repült is, ám ezúttal nem önszántából, hanem a rúgás következtében. A levegőben azonban már nyitotta is a szárnyait, és nyugodtan landolt Shu mellett, aki egyre kevésbé hitte, hogy Anatole csak szórakozik.
-Anatole. Butának tettetni magad nagyon régi trükk. Ugye nem hiszed azt, hogy elhisszük?
-De… Timidus… szerintem tényleg nem tudja…
-Ő a céhvezér. Már az is hatalmas hiba volt, hogy Jun nem tudta. A céhvezérnek tudnia kell erről. Ő felelős a céhtagok védelméért. Ha nem informálódik, akkor rosszul végzi a feladatát.
-Hát…
-Csak meg akar téveszteni. Láttam már harcolni. Ennél sokkal okosabb, hogy ilyen rést hagyjon a védelmén.
-És Timidus nem is a petem… a barátom…
Dünnyögi még mellé a lány, de azért a csodálkozás, és a fejcsóválás, meg a kérdő tekintet azért ott van a szemében, ahogy a férfira néz. Talán tényleg nem tudja? lehetséges ez?
-Shu. Kettő. Indulj.
Közli a sárkány ismételten csipogva, majd indítja is a következő támadást, egyszerűen megpróbálja eltarolni a fiút, miközben a lány igyekszik aktiválni a képességét, ám a másik parancsnak nem tud engedelmeskedni, csak áll egy helyben, és figyeli a történéseket. Tényleg nem tudná Anat?

(Ha sikerül a képi, akkor a fegyverkezelésed ráosztott értéke 26 pontra csökken, míg Shu ereje 26 pontra növekszik. Timidus támad.)

by **Anatole Saito** Vas. Nov. 02 2014, 21:07

- Ne merészelj butának nevezni! - pattanok és csattanok föl hirtelen - Nem tudom mit trükközöl, de nagyon nem vicces, és pláne nagyon nem fair, hogy úgy hívsz ki párbajra, hogy valami machinációval eléred, hogy sebezhetetlen legyél! - és úgy is gondolom, ahogy azt kimondom. Tegnap nem hagy aludni, pedig látja, hogy hullára ki vagyok merülve, addig vegzál, amíg meg nem ígérem, hogy párbajozunk. Ezek után hajnalban kelt és sületlenségeket beszél. És ez mind-mind arra ment ki, hogy utána prezentálhassa, mennyire butának tart és megint cseszegethessen meg jelzőkkel illethessen. Megnyúzom ezt a gyíkot! >.>
- Nagyon rég nem harcoltam petek ellen, de az lehetetlenség, hogy immortal objecté váljanak! Kayaba nem tehet ilyesmit, ez csalás! >.> - De Timidus csak mondja, mondja és mondja, nekem pedig egyre jobban felforr az agyvizem. Ha ez tényleg igaz, ha tényleg be lett vezetve egy ilyen rendszermódosítás, akkor nagyot csalódtam Kayabában. Ilyen mértékű cheatet adni a saját teremtményeinek, nem fair a játékosokkal szemben. Most már egyre biztosabb kezdek abban lenni, hogy a petek beépített programok, akik belülről rohasztják majd el az emberi közösségeket és ellehetetlenítik majd a kijutásunkat. Shut már tökéletesen bekebelezte ez a bet, teljesen átmosta az agyát, a kislány már nem is akar kijutni, a barátjának nevezi. Én pedig szépen hagytam, hogy ide is betegye a lábát és elkezdhessen áskálódni és kiismerni bennünket. Alex, a csudába is, milyen veszedelmet szabadítottál ránk! >.<
Timidus közben le se tojja, hogy mi van, kihasználja a helyzetet és újabb ostromot indít ellenem. Teljes erejével megpróbál legázolni, ezért próbálok elfutni előle, aztán inkább jobb ötletem támad. Egyenesen az egyik kerti pad felé veszem az irányt és azt használva dobbantónak, megpróbálom magas ugrás kristály nélkül elkapni Timidus farkát, hogy annál fogva repíthessem el a francba. - Válaszokat akarok! - fordulok vissza Shuhoz, akár sikerül, akár nem. Ha nem sikerül, akkor persze Timi karmol tovább. Képid sikeres.

by **Shukaku** Vas. Nov. 02 2014, 21:26

A sárkány nem foglalkozik azzal, hogy Anatole hova ugrál, követi, és röppent előre, amikor pedig a férfi keze a farka köré kulcsolódik, akkor mivel tudja, hogy a céhvezért nem ránthatja el, mivel van súlyemelés jártassága, amit egyrészt már látott az erdőben, másrészt melyik harcos lenne olyan idióta, hogy ne tegyen súlyemelésre pontot… szóval önmagát húzza közelebb a farkával, és abban a pillanatban, ahogy Anatole eldobja, hátsó lábainak karmaival végigszántja a férfi kezét búcsúzóul. Ezután persze szintén szárnyait használja, egy sárkányt hiába dobál az ember, ha egyszer tud repülni, és ugyanolyan nyugodtsággal mint eddig, visszatér Shu mellé. Ezután Timidus egy kis ideigs értetlenül figyeli a férfit, még egy kérdő csipogást is intéz Shu felé, de inkább ő maga teszi fel a kérdést.
-Nem neveztelek butának. Pont azt mondtam, hogy annál okosabb vagy, minthogy ezt ne tudnád. Én nem tettem semmit, a világ változott. A küzdelmek szabályzata. Ha úgy tetszik, amennyiben létezik Kayaba, ismét az ember fordult az ember ellen. Azonban ki kell, hogy javítsalak. Mindössze kiegyenlítődtek az esélyek. Az aréna miatt történt a változtatás, hiszen ha ott legyőzöd az idomár mellett lévő petet, akkor győztél. Így győztünk mi is Ayani ellen. A világunk igazságos, észreveszi a hibákat és korrigálja. Amiképpen a fegyvered sem törhet el, amelyel védelmezed magad, úgy a pet is sebezhetetlen a harc közben, aki az idomárt védi. Shu, állítsd le a küzdelmet, ennek így semmi értelme.
-Állítsam le?
-Igen. Megtudtam amit akartam. Ha Anatole egy küzdelem előtt fel sem készül az ellenfeléből, azt sem tudja, hogy támadhatja-e vagy sem, úgy igazat kell adnom neki. Nem fair a küzdelem, ám nem az én sebezhetetlenségem miatt, hanem azért, mert az emberek még mindig nem értették meg, hogy a tudás sokkal nagyobb hatalom, mint a pontok. Levetted a páncélodat és a köpenyedet, hogy igazságosabb legyen a harc, én azonban nem vethetem le a tudást, amit megszereztem. Mint ahogy már fel is ajánlottam, elláthatlak tanácsokkal, hogy kiküszöbölhesd ezeket az emberi hibákat. Érdekemben áll megvédeni téged is, és a céhed többi tagját is. Hajlandó vagy elfogadni a segítségemet?
Shu csak állt, bámult a céhvezérre, és továbbra is ingatta a fejét. Mire volt ez jó? Anatole nevetségessé akarta tenni magát? Timidusnak tényleg igaza van… csak el kellett volna olvasni a rendszerüzenetet… mégis sajnálta a fiút, és ez látszott abból, ahogy ránézett. Sajnálta, mert tudta, hogy Anat nem rossz ember, csak egyszerűen nem képes megérteni, hogy nem kell ellenséget keresni mindenhol.
-Anatole… kérlek… hagyd, hogy segítsen… azt mondtad, hogy te nem gyűlölöd Kayaba bácsit... kérlek...

by **Anatole Saito** Vas. Nov. 02 2014, 22:01

Átkozott >.> Hát nem végigkarmolt!? Életsávom kis híján belefut a sárga zónába, amitől csak még idegesebbé válok. Fáj a fejem. Rettenetesen hasogat. Tudom, hogy nincs fájdalomérzet, mégis úgy érzem szét akar robbanni a koponyám. Ran érezte így magát. Olyan leszek, mint ő. Nem akarok Ranná válni. Nem akarok leugrani a szint széléről O.O
Amikor Timidus visszavonul Shu mellé, akkor már én sem akciózok tovább, hanem egyszerűen lehuppanok a fenekemre. Csüggedt vagyok. Nagyon. Én már tényleg nem értek semmit. Miért teszi ezt Kayaba? Azt hittem igazságos a rendszere, azt hittem azt akarja, hogy végig játsszuk a játékát... De ő játszik velünk, kis marionett bábui vagyunk, vagy egyszerű sakkfigurák az ő nagy sakktábláján, akiket kedve szerint tologat, vagy akár az egész táblát fel is boríthatja. Parasztnak érzem magam. Én vagyok a fekete paraszt a táblán. A legbutább, legjelentéktelenebb bábu. A bohóc, az ügyefogyott, a szerencsétlen bugris. Miért kell mindig ide lyukadni? Miért?
Ismét az ember fordult az ember ellen. Kayaba fordult ellenünk. Kayaba ellenünk fordítja a peteket. Szépen magunkhoz édesgettük őket. Ki tudja Aldo is miket tett már eddig ellenem. Lehet éppen ő eresztette be Reynailt is az ágyam alá. Ártatlan cicabőrbe bújtatott veszedelem. Pfejj!
- Azt se tudom, hogy mi az az aréna! Szerinted volt alkalmam ilyesmikkel foglalkozni? Be voltam zárva egy nyomorult kúriába, ahol emberek egymást gyilkolászták! Szerinted érdekeltek egy percig is holmi arénák és rendszerüzenetek? Valóban, ennek így semmi értelme! Miért akarnám elfogadni a segítséged? Egyáltalán miért akarsz megvédeni engem vagy a céhemet? Talán át akarod venni az uralmat? Becsaptál Timidus! Megbeszéltük, hogy mi párbajozunk! Arról szó sem volt, hogy Shut kell bántanom!

by **Shukaku** Vas. Nov. 02 2014, 22:24

Shu mozdul, majd megtorpan, majd félve a sárkányra pillant, aki azonban bólint, így a lány lassú léptekkel a férfi felé indul, és szépen leül elé, igyekszik a szemébe nézni. A sárkány ezalatt a lány mögé sétál, fejét a fejére helyezi, így figyeli a jelenetet. Shu nem mond semmit. Hallgat. Egy pillanatra ismét megpróbál a petre nézni, aki ezúttal viszont megszólal.
-Anatole. Azt mondtad, hogy kémkedtem utánad. Informálódtam annak érdekében, hogy tudjam, az idomár biztonságban van-e melletted. Még nem áll elegendő információ a birtokomban ahhoz, hogy megválaszoljam a kérdést. Az emberek folyamatosan egymást gyilkolásszák, és folyamatosan azt hiszik, hogy be vannak zárva. Az információtól azonban nincsenek elzárva. Érdekelnie kell, mert ezzel mentheted meg a te életedet és a céhtagok életét is. A barátaid életét.
Használta ezt a szót a pet, hiszen tudta, hogy Anatole így nevezi a céhtagokat, és azt is, hogy ez valamiféle erősebb köteléket jelöl közöttük.
-Ezzel megmentheted Mirikát is, ha veszélyben lenne. Ha az a célod, hogy életben maradj, és ők is életben maradjanak, akkor elfogadod a segítségemet. Ezért kell elfogadnod a segítségemet. Azt pedig már elmondtam neked, hogy miért akarlak megvédeni titeket. Shut kell védenem, neki pedig fontosak vagytok. Jelenleg Jun és te. Mindketten. Ezen kívül Atoru és Justin is.
Itt Shu egy kicsit elpirult, ám Timidus erről tudomást sem vett.
-Azonban mivel Shu ebben a céhben van, ezt kell úgy segítenem, hogy minél eredményesebb legyen. Ha ti meghalnátok, az ártana Shunak. Ezért igyekszem megvédeni benneteket. Természetesen akkor lenne a legeredményesebb a szervezés, ha ahogy mondtad, átvenném az irányítást. Nem uralmat, hanem irányítást, ez azonban lehetetlen. Az emberek nem tudnának elfogadni egy petet mint céhvezért ugyanúgy, ahogy te sem vagy hajlandó elfogadni a tanácsaimat valamiért. Shut pedig nem kell bántanod. Tapasztaltam már a fájdalmat, Anatole. Ha az visszatérne, nem engedném, hogy harcolj a lánnyal. Így azonban nem bántod, csak sebzést viszel be, és ezt ő is tudja. Én pedig egy szóval sem mondtam azt, hogy kizárólag ellenem fogsz harcolni. Idomár és pet együtt harcol. Kiegészítik egymást.
-Anatole… Timidus a barátom, és még soha, de soha nem csapott be, és soha nem akart ártani nekem. Jun még egy ruhaboltba is berángatta, és masnit rakott a farkára, és egy szót nem szólt, mert tudta, hogy én jól érzem magam Junnal. Nem akar Timidus senkit se bántani, aki engem nem bántana. De… még azokat sem. Az erdőben már támadtak meg. Ha mindenkit megölt volna, aki megtámadt… Timidus nem veszélyes, és nem akar rosszat. Segíteni szeretne… és ha egy picit, csak egy picit nem lennél előítéletes, akkor talán tudna is. Csak… csak gondolj bele. A petek… a petek tudhatják, hogy ha mi kijutunk, akkor Aincrad elpusztul. Én is elmondtam ezt Timinek, Álomkelő és Vezér és Tűzrózsa is tudja. És mindannyian ott harcolnak a fronton. Segítenek nektek, pedig ezzel… ezzel ők meghalnak… feláldozzák magukat értünk… és Timidus is bármikor elé ugrana akármilyen támadásnak, ha azzal megvédhet. Tudom. Sokszor kértem, hogy ne tegye, de nem hajlandó megígérni. Nem akarnak rosszat… hidd el…

by **Anatole Saito** Vas. Nov. 02 2014, 23:15

Anatole csendben hallgatta végig a petet és az idomárját is. Hosszú percekig kiültek arcára az idulatok, azonban onnantól kezdve, hogy a kislány leült vele szembe, vonásai megenyhültek. Már nem nézett haragosan a sárkányra, bár arcizmai időnként meg-megrándultak, ha Timidus éppen valami provokatívabbat mondott. A férfiú azonban nem engedte, hogy dacos kamaszreakciói elhatalmasodjanak rajta, s mivel válaszokat akart, ráadásul pont olyan kimerítőeket, mint amilyet meg is kapott a kis párostól, ezért csendben maradt és szótlanul végighallgatta a mondandójukat. Látszott a tekintetén, hogy nem lankad a figyelme és értő fülekre talál minden szó, még ha legszívesebben kinyitotta volna olykor a száját, hogy nem tetszését vagy ellenkezését fejezze ki. De nem, nem engedett a kamaszos dacolásnak.
Úgy érezte, hogy a lány végtelenül naiv. De egy gyermeknek ilyennek kell lennie, nem hibáztatta ezért Shut. A kislány érvei ingatag lábakon álltak, de ennél csak az lett volna ingatagabb, ha Anatole próbált volna meg ellent mondani a hallottaknak. Nem érezte már magában az erőt, hogy vitába szállhasson, nem érezte a vitapozícióját kellően biztosnak ahhoz, hogy kellően rátermetten tudjon érvelni. Egyszerűen belebukott volna, ezt ő is tudta, hiszen még maga sem tudta eldönteni, hogy kinek higgyen, hogy miben higgyen. Biztos alapok nélkül pedig nem lehet a retorika hőn áhított nagymestere, nem teljesíthet úgy, mint ahogy elvárná magától. Mint ahogyan az apja elvárná tőle. Sokat kellett még tanulni az ifjú Saitonak, de abba biztos volt, hogy nem ettől a programtól akar. Legalább is most biztos nem. Túl sebezhetőnek érezte magát. Most Timidus be tudna férkőzni a páncélja mögé, vigyázó szemei és minden ármányt kifülelő érzékeny fülei most nem védenék meg, könnyedén megadná magát. Ehelyett inkább lehívja a menüjét és véget vet a párbajnak, majd váratlanul feláll.
- Elnézést, de... de nekem most... most el kell mennem valahova... - Tekintetéből két dolog olvasható ki: a bocsánatkérés és a kérlelés. Mindkettőt a lányka felé intézte. A bocsánatkérés azért, mert nem képes eleget tenni Shu kérésének, és mert úriember nem hagyja csak úgy faképnél a partnerét egy beszélgetés közepette; a kérlelés pedig azért, mert nem akarta, hogy a lány visszatartsa, vagy utánamenjen. Egyszerűen csak nézett rá azokkal a hatalmas riadt őzike szemekkel, majd sarkon fordult és elkezdett a szafari felé lépdelni. Léptei egyre szaporábbak lettek, közben villámokat szóró lábbelijét is lecserélte, s a szafari széléhez érve, amikor már nem láthatták, már futólépésben haladt. Ha mégis követték, akkor megpróbálta feltartóztatni és visszaküldeni őket. Aztán csak futott és futott, megállás nélkül. egyszerűen ki akart szaladni a világból. Egyszerűen ki akart rohanni egész Aincradból. Csak meg akarta ölelni a szüleit és soha többé nem akart visszajönni ebbe a borzalmas világba. Addig szaladt, míg el nem érte a szint szélét...

/Zárókör kivételesen E/3-ra váltva. Köszönöm a játékot, élménydús volt és Anat számára felkavaró, mint mindig xD/

by **Shukaku** Vas. Nov. 02 2014, 23:42

Megértette? Meg tudja érteni egyáltalán olyasvalaki a lány mondatait, aki annyira ragaszkodik a kinti világhoz, mint Anatole? Ragaszkodik a fájdalomhoz, a halálhoz, az éhezéshez, a betegségekhez… minden rosszhoz, amit Kayaba Akihiko zsenialitása kiűzött, és örökre kizárt ebből a csodavilágból. Nem tudta. Nem tudott semmit, csak azt, hogy nagyon felzaklatta a fiút. Ami viszont… talán elgondolkodott. Nem vágta rá azonnal, hogy hülyeség, nem hülyézte le őt magát, nem kezdte el szidni Timidust és az összes petet, mint Kayaba sátáni teremtményeit, nem hitte azt, hogy Shu őt egy átkozott mobgyilkosnak tekinti… csak hallgatott. Hallgatott, és végighallgatta a lányt, és Shu, aki most tényleg magabiztosan, már amennyire ez tőle tellett, végig a másik szemébe nézve, szinte könyörgően kért csak egy icipici kis megértést legjobb barátjának, azt is látta, hogy a szavai valahova eljutnak. El kellett jutniuk, mert látszott a férfi arcán a változás. Nem válaszolt. Nem válaszolt, mert tudta, hogy nem tudna mit válaszolni. Nem válaszolt, mert ha a felnőtteknek nincs igazuk, akkor nem válaszolnak. Nem tudják elismerni, hogy nincs igazuk, de Anatole legalább annyira volt tapintatos, hogy nem kezdett el kiabálni, és nem küldte be Shut a szobájába… vagy messzebbre… valahova sokkal messzebbre. És, hogy a sárkány mit gondolt eközben? Semmit. Elmondott mindent. Mindent, amit ezzel kapcsolatban elmondhatott, és most várta a döntést. Anatole azonban nem döntött. Elmenekült azelől, hogy belássa, egy kislánynak igaza lehet a felnőttekkel szemben, és elmenekült a válaszadás elől is. Shu csak bólintott. Nem tudott többet mondani, és egy picit közelebb húzódott a sárkányhoz. Anatole pedig elment. Nem követték.
-Nem hisz nekünk.
-Csak… csak még gondolkodnia kell… meg fogja érteni… biztosan… Ozirisz is megértette… Atoru is… olyan sokan megértették…
Odasétált egy fa alá, leült, és megnyitotta a térképét, hogy követhesse a férfit.
-Hova mész Anatole? Miért…
Csak nézte, figyelte, és az arca egyre komorabb, egyre ijedtebb lett, majd hirtelen felpattant, és rohant. Rohant, ahogy csak tudott. Eszébe sem jutott, hogy üzenetet is küldhetne, hogy Anatole bármi mást tehetne a szint szélén… Hisame… Peter… Hisame… csak ez járt az agyában… és futott és futott, és amikor már látta a fiút, akkor is csak futott, és nem kérdezett, nem mondott semmit, és meg se hallotta talán a szavaot… csak rákulcsolta mindkét kezét, majd egész testét a fiúra… ott tartotta… nem engedi el… Hisamét nem tudta megmenteni… de Anatot nem engedi… és sírt… nem tudta, hogy a félelemtől, vagy a megkönnyebbüléstől, hogy még odaért, de sírt… a sárkány pedig tisztes távolságban landolt, és figyelte az eseményeket. Vigyázott a lányra, de nem értette, hogy mi történik. Ez az emberek dolga volt.

Én is nagyon szépen köszönöm! ^^

by **Cardinal** Pént. Nov. 07 2014, 12:19

Ossu!

Lezárom a küzdőteret, jutalmatok 75 exp és 220 arany, Anatnak jár további 340 arany a képessége után.

by Ajánlott tartalom

	Pontok	Felszerelés
Élet	25	+4
Fegyverkezelés	25	+15
Erő/Irányítás	5/20	-/+35
Kitartás	20	+11
Gyorsaság	16	+13
Speciális képesség	30	+16
Páncél		+45

Anat vs Timidus, avagy vezéregyéniségek

Anat vs Timidus, avagy vezéregyéniségek

Re: Anat vs Timidus, avagy vezéregyéniségek

Re: Anat vs Timidus, avagy vezéregyéniségek

Re: Anat vs Timidus, avagy vezéregyéniségek

Re: Anat vs Timidus, avagy vezéregyéniségek

Re: Anat vs Timidus, avagy vezéregyéniségek

Re: Anat vs Timidus, avagy vezéregyéniségek

Re: Anat vs Timidus, avagy vezéregyéniségek

Re: Anat vs Timidus, avagy vezéregyéniségek

Re: Anat vs Timidus, avagy vezéregyéniségek

Re: Anat vs Timidus, avagy vezéregyéniségek

Re: Anat vs Timidus, avagy vezéregyéniségek

Re: Anat vs Timidus, avagy vezéregyéniségek

Re: Anat vs Timidus, avagy vezéregyéniségek

Re: Anat vs Timidus, avagy vezéregyéniségek

Re: Anat vs Timidus, avagy vezéregyéniségek

Re: Anat vs Timidus, avagy vezéregyéniségek

Re: Anat vs Timidus, avagy vezéregyéniségek

Re: Anat vs Timidus, avagy vezéregyéniségek

Re: Anat vs Timidus, avagy vezéregyéniségek

Re: Anat vs Timidus, avagy vezéregyéniségek

Re: Anat vs Timidus, avagy vezéregyéniségek

Re: Anat vs Timidus, avagy vezéregyéniségek