Anat vs Al \o/

Vicces volt látni, ahogy eljátszik a macsekjával egy céhvezér. Ilyenkor realizálódik újra benne, hogy hiába vagyunk a "magunk urai" itt, még is csak pár >kocka?< srác, meg lány. Szám szerint most már kevesebb mint tízezer. Halvány mosollyal nyugtázza csak a jelenséget, és épp csak annyi időre, hogy a kovács ne vehesse észre. Ő beszédbe fog, de még előtte megérkezik a süti. Túl gyors volt, nem számított rá, így mondat közben érte a jelenség, de nem is bánta. Jó volt a bejelentés előtt egy falat krémes. Bevett egy falatot a szájába, elmajszolta, majd csak azután ejtette ki a bűvös szót. "Megtámadták". Habár számított rá, hogy kérdezgetni fogja a fiú, de arra a heves reakcióra nem, ami lezajlott előtte. Zavarában elnevette magát.
- Heheh, nincs semmi bajom. Mint látod, olcsón megúsztam. ^^ Jó dolog ez a saos rendszer.
Még egy falás. Most jön a neheze. Bele kell tudnia gyömöszölnie a kasztváltásos részt a támadás részleteibe. talán így nem éri olyan érzékenyen a másikat. >.<
- Azért tartom fontosnak, mert többen voltak, és itt hangsúlyoznám, hogy csak feltételezhető, hogy talán egy céhről lenne szó. A szóhasználatukból meg azt éreztem, hogy nem veszik jó néven a szintek ilyen gyors kivitelét. ...
Jah meg csak egyikük volt piros, én is ennek dőltem be. :/
Közben bőszen tömte magába az ételt, így voltak a szavak között kisebb nagyobb szünetek.
- ...nem jelzett be az észlelés jártasságom...  
... sok furcsaság egyszerre, habár a rendszer újraindult tábla talán nem az ő művük...
Próbálta teljes nyugalommal adni elő a történetét, de azért látszott rajta, hogy nem egy sétagalopp volt az aznapja. Kissé félrepillantott, mikor kimondta a következőeket.
- A kasztomat is elvesztettem.... <.<
Majd egy gyors falás az első krémes végéből.

Miközben Anat emésztett, megette az utolsó falat krémest is az elsőből, majd óvatosan leszedte a második tetejét. Nagy gonddal és figyelemmel távolította el a még nem kívánt részt, hogy hozzá juthasson a finomsághoz. A jártasságra tett következtetésre bólintott.
- Én is erre gyanakodtam... - majd a szájába vette az első nagy krémes falatott szegény második krémesből. Gyorsan fogyott, hiszen a beszélgetés témája is olyan. Jól döntött, mikor cukrászdába hívta a másikat, és akkor is, mikor rögtönzött a krémessel. Emlékeiben az élt, hogy a toborzón is erről volt szó. Hogy "hagyjuk a vitát, menjünk, és üljünk le egy krémes mellé beszélgetni". És valóban. ^^ Még az ilyen nehéz téma is, mint ez, egy finom édesség mellett sokkal felszabadultabb, és nincs tele fölösleges stresszel. Lehet, hogy az akkori szóváltásuk se harapódzott volna el ennyire, ha megfogadják Anat javaslatát. Nah mindegy. Hibáiból tanul a legjobban az ember. A krémes felénél ő is a pohárért nyúlt, hogy a hűs ital után még jobban essen a maradék.
- Nem tudom. Lehet mindkettő. Elvégre feltett szándékuk volt megölni.
Ebben biztos volt. Azok után, hogy a fájdalmai ellenére is tovább sebezték, több mint elegendő bizonyíték volt. Azonban ügyelt arra, hogy még véletlenül se említse a fájdalom érzetet. Eredetileg se akarta, de Anat reakcióit látva, nem tenne jót az egészségének. Talán még itt se >.> Meg aztán minek olyan dologgal ijesztgetni valakit, ami valószínűleg nem tér vissza többet. Úgy volt vele, hogy ha a sao egyéb törvényei visszaálltak, mint a védett övezet, akkor a fájdalom nélküliség is helyre kellett álljon. Így meg, nem volt értelme a rémtörténetnek.
Aztán csak elérkezett a pillanat, hogy ki kelljen mondania. "elvesztette a kasztját." Érdekes megfogalmazás. Egy mélyről jövő sóhajjal együtt megemelte a vállait, majd lassan leeresztette a helyükre.
- Utána járni nem olyan könnyű valaminek, ami nem tartozik bele a rendszerbe. Elvileg.... vagy Kayaba játszik velem, vagy.... nos, ez csak az én elméletem, de hallottam olyanokról, akikről levették a sisakot. Az avatárjuk bent hullámozni kezdett, majd szétesett...
Kicsit közelebb hajolt a céhvezérhez, és teljes komolysággal beszélt. Látszott, hogy valóban kérdezősködött ezután kicsit.
- Az én avim is hullámzott egy ideig.... :/
Hirtelen az jutott az eszébe, hogy talán most sincs biztonságban, vagy már rég halott, csak a rendszer által eltárolt ideghullámok alapján van még egy kis ideje. Beleborzongott a gondolatba, és ennek hatására visszahúzódott. Olyan volt most, mint aki szellemet lát. A kasztra tett kérdést totálisan elfelejtette.

Nehéz is volt, dög nehéz a Barran pörölyének nevezett fegyó, így jószerivel le is tette a földre, majd rápillantva Anatra széles mosollyal jutalmazta a felvetést.
- Nincs sajnos, és már betelt az összes helyem. :/
Nem reagált érdemben a "bocsánat kérésre", épp talán csak bólintott. Nem tartotta lecseszésnek, épp eléggé kiérezte a másik fiú hangjából azt a bizonyos csalódottságot. Nem vette véresen komolyra és egy kicsit talán jogos is volt, hogy szóvá tette a másik. Talán akkor is kihagyta volna, ha nem történik vele semmi, mert megint hajnalok hajnalán "kiszökik" és megy mobokat csépelni, meg új járatokat keresgélni. Mostanában ez volt a heppje, amíg meg nem állították. Szó szerint is meg amúgy is.
Most pedig egy mindent tudó mosollyal és tele izgatottsággal szólalt meg.
- Örömmel. Most sokkal inkább érzem azt, hogy a küzdőterekben is van esélyem, mint íjászként, még ha nagyobb szinten is állsz.
Habár pontosan tudta, hogy miért érez így. Sosem érezte magáénak azt a harcstílust, inkább távolról figyelte, mint valami kecses művészetet, amiben a célzás a lényeg, nem a sebzés vagy az elszenvedett kár. Egy közelharcosnak az íj legfeljebb is csak kiegészítés, ha valóban harcmán, de nem több. Csak egy újabb fegyver, amit forgathat, ám ő mindig is közelharcos marad.
Rábökött a pörölyre, majd kis hezitálás után megváltoztatta a jellegét pallossá. Ekkor egy hatalmas, felfelé, a markolat felé kiszélesedő penge jelent meg előtte. Szinte akkora volt mint ő maga. Fel volt ugyan szerelve a kezdő pallos, amit kapott, de felegyenesedve pár gombnyomás útján lecserélte erre a kis káprázatra. Egyből megugrottak az erőpontjai. A kitartása viszont esett néggyel. Micsoda kár.
Összességében azonban minden oka megvolt arra, hogy vidám legyen és az is volt. A vak is észre vette volna, hogy mennyire az. Ennyi erő pontot még nem látott egy helyen. \o/ *.*
Anat javaslatát már ugye elfogadta, de még oda kívánkozott egy mondat a részéről.
- Egy baráti mérkőzésre sose mondok nemet. ^^"
Persze a gyűrű meg se fordult a fejében. Hogy talán el is kérje, és felszerelje a színtiszta erőt is. Az viszont annál inkább, hogy ő küldje e el a felkérést, vagy esetleg szóljon Anatnak, hogy ő, ha már Anat vállalkozott, vagy ez teljesen lényegtelen és fölöslegesen jártatja az agyát rajta? o.o
Ki tudja. Közben kissé belemerengve a gondolataiba, megfogta a nagy darab pallost, és felemelte. Nem volt már olyan nehéz mint, mikor még nem volt felszerelve, de érezhető volt a súlya a kezében. Nem is bánta, ám történ még valami. Igen furcsán kezdte érezni magát, mintha legalább is elgémberedtek volna a tagjai. Rögtön szóvá is tette.
- Érdekes. - Meredt közben maga elé, rá a pallosra. - Elég furán érzem magam tőle, talán csak szoknom kéne....
Nem is igazán Anatnak mondta, mint magának hangosan. Azonban jószerivel maga a céhvezér is meg fogja említeni a "furcsa érzés" látható oldalát is. Ugyanis Alex azzal, hogy csupán megfogta a fegyvert egy pillanatra eltűnt. Nagyon hasonlított a jelenség a szétpixeleződés folyamatára, azzal a különbséggel, hogy a következő pillanatban a darabkák összeálltak villámsebesen, egy új, magasabb, markánsabb, és ha lehet még szöszibb Alex kiadásban.

Végül nem kellett a gyűrűvel külön törődnie, habár nem is volt már a fejében a gondolat. Mikor megkapta elsőre egy értetlen fejet vágott hozzá, ám az ellenvetést nem tűrő átadás széles mosolyt csalt az arcára. Felszerelte, rögtön azután, hogy levette a Csigamintás gyűrűt. Nem kellett sokat gondolkoznia azon, hogy vajon melyiket vegye le. Közel áll a 14. szint eléréséhez,és a tünemény gyűrűért sokat megharcolt. Egy ideig biztos nem tudna megválni tőle. A Bunmei gyűrű viszont megint csak nagyot dobott az erején. Az aranyszín gyűrű olyan volt, mintha Az Egy gyűrűt hordaná, de a "színtiszta erő" megnevezés is illet hozzá. Még plusz 7 erő! \o/ :FFF
- Ezzel már egész nagyot sebzek. *-*
Csillogtak a zöld szemek az örömtől. Valóban jó érzés egy-egy ilyen kis csoda a felszerelésbe. Nem azt mondaná, hogy bátrabbnak, inkább magabiztosabbnak érzi magát az ember tőle. Ő is így van ezzel. Nagyobb erő, több időt és megfontoltságot szül(het) Aki nem azért küzd, hogy a harc által még több harcban vehessen részt, hanem azért, hogy pusztán erősebb lehessen a fontos pillanatokban, annak az erővel több út is megnyílik egyszerre. Ha gyenge vagy, nincs más választásod, mint kihasználni az első... a legelső adandó alkalmat arra, hogy kiszabadulhass, és akkor semmi esetre sem nézheted az ellenfeled testi épségét, mert meghalhatsz. A gyengék könnyebben lesznek "önvédelmi gyilkosok"
Ha erős vagy, akkor több időd van mérlegelni, több lehetőséged nyílik kiszabadulni, és nagyobb magabiztossággal beszélhetsz az eléd állóhoz, akiknek a többsége talán már abból is megérti, hogy ne kezdjen ki veled, ahogy állsz, és amilyen nyugodt vagy.
Ennyit jelent ésszel erősnek lenni.
Nah de honnan is jutottunk ide?... Ohh igen, a Bunmei gyűrűje. ^^ Nem nézegette sokáig Al sem. Most még eltette az inventoryjába a helyétől megfosztott Csigamintást, ám fűzött még Anatnak hozzá pár mondatot.
- Ezt majd a céhbankba teszem. +5 Fegyverkezelés sem jön rosszul valakinek.
Végül, most, hogy már teljes a felszerelése, a pörölyből pallossá lett Barran fegyverért nyúlt. Tetszett neki a "nagy darab vas" alak. Elég ormótlan egy harcosnak, és ezzel együtt elég ijesztő is. Főleg, hogy akkora mint ő maga. Fél kézzel nyúlt felé és örömmel vette tudomásul, hogy elbírja csak a jobbjában is, persze forgatni más tészta. A harcos fegyók amúgy is két kezesre vannak tervezve, szóval ez a félkezes dolog leginkább csak menőzésre lehet jó, meg a kisebb szintűek ijesztgetésére, de mit bánja.
Most ennek örül, ennek ami van. :3
Majd olyan érzése támad, mintha egy kiadós futás után elzsibbadtak volna a végtagjai. Meg is jegyzi Anatnak, vagy magának, már ő sem tudná megmondani. Mindenesetre hangosan, amire a másik fiú reagál is. Ránéz, közben észleli, hogy megjött a felkérés. Fél életesre. Nagyszerű. Lenyomja az "ok"-ot közben.
- Hmm, tulajdonképp egész jó. >.> - Válaszolt Anatnak. - Még sosem éreztem magam ilyen erősnek. *-*
Teljesen fel volt dobva az érzéstől. Nem tudta mi történik ugyan vele, de minden cseppjét élvezte. \o/
Ezt bizonyítván még a vállára is rakta a nagy pallost, csak olyan lazán, mintha súlya se lenne.

Így várta a várakozási idő leteltét.

A nagy készülődésben talán egyikük se vette észre az egyre sűrűsödő közönséget. Jószerivel megbámulták Al véletlenszerű magánprodukcióját is, amiről őmaga még nem sejtett semmit. :PHarc lesz, ez lengte körbe a kis cukrászdát. Látványosság. Gyorsan levágták róluk a jobbak, hogy két harcossal van dolguk. Harcosok meg nem sokan vannak, úgy hogy elhelyezkedtek. Ez talán nem Alnak kedvez, mivel jól tudta, hogy jóval fölötte áll a céhvezér, de mint mondotta volt, nem mond nemet egy baráti felkérésnek. ˇˇ Másik részről pedig nem csak saját új skilljeit akarta kiismerni, hanem kicsit Anatét is. Látta már, hogy nagyjából miket tudhat a fiú, de például a speceiről fogalma nincsen. Kérdésére nyugodtan felelt. Valóban egész jól érezte magát a bőrében, s ahogy mondta is, talán ilyen erősnek még nem érezte magát eddig. Hogy ebbe bele tartozik e a kinti élete is, arról nem nyilatkozott. Értheti Anat úgy, ahogy kívánja. A vállára vette a kardot, ami elsőre jobb ötletnek bizonyult, mint másodikra, és mint úgy általában utána. Ám mielőtt lejárt volna a felkészülési egy perc, Anatnak eszébe juthatott még valami, mert a háta mögött termett.
Erre az első gondolata egyetlen szó volt.
~ Gyors! o.o ~
- Nani? - Próbálta nézegetni magát hátulról, de nem volt elég jó tükör kint sehol sem, és nem volt kivehető, hogy mi került a hátára.
- Ez az az Artes logó, amiről beszéltél? -
Válsz azonban nem érkezett, mivel az idő lejárt, és hiába emelte le a pallosát a válláról, Anat támadása kivédhetetlennek bizonyult. Maga elé tartotta pajzsként a fegyvert, ám későn, és mindennek tetjébe meglepve érezte a karjába nyilalló fájdalmat. Felszisszent, és hátrébb ugrott, de azzal a lendülettel el is fojtotta a késztetést.
Most harcolnak, később fog foglalkozni ilyen apróságokkal, mint fájdalomérzet. Megrázta magát és a következő pillanatban már indult is a kovács fiút megcélozva. A macskaköves út csak úgy csikorgott Barran pallosának pengéjéhez érvén. Egy alulról felfelé ívelő szép egyenes vágást akart ejteni a másikon, egy határozott csatakiáltás kíséretében.
El is felejtette szinte a fájdalmat, ami még ott nyilallt a bal karjában, annyira rákoncentrált a támadásra. Be akar vinni egyet legalább. >.<