Morrchi vs Timidus, avagy elbeszélő történet az pókok bizarr habitusáról...

by **Shukaku** Pént. Nov. 07 2014, 14:23

Hazudhatnánk önmagunknak, és mondhatnánk azt, hogy az event, amelyet Shu annak a kedves játékmesternek tulajdonított, aki már a játék kezdete óta vezetgette az útján, hogy minél jobban és jobban kiélvezhesse a világ örömeit… szóval mondhatnánk, hogy elérte a célját. Mondhatnánk, hogy Morrigan és Daeva ezek után puszipajtások voltak, hogy végre nem csak a rendszer szorító kötelékei, hanem saját akarata, a védelmezni vágyás is a nő mellett tartotta nyolc lábú barátunkat. Mondhatnánk azt, hogy az a lelkiismeretes viselkedés, az az elszántság, amivel a sárkány óvta a mellé rendelt idomárt, meggyőzte a petté avanzsálódott mobot is arról, hogy igenis érdemes az emberekkel jó barátságot ápolni. Persze ez nem így volt. Timidus pedig, főleg a Vezérrel folytatott beszélgetése után egyre inkább kezdte úgy látni, hogy nemcsak az embereket nem érti, de a peteket sem. Bár a farkas látásmódja sok tekintetben egyezett az övével, hiszen mindketten tudták, hogy védeniük kell a társukat, és azt, hogy ehhez leginkább a fejlődésen keresztül vezet az út. Vezér és Álomkelő azonban másképpen gondolkodott az idomárhoz fűződő kapcsolatukról. Míg a kutyus nyíltan kijelentette, hogy nem mond ellent Szophienak akkor sem, amikor tudja, hogy a lány baromságot csinál, legfeljebb megpróbálkozik lebeszélni róla, Álom pedig a háttérből mozgatta a szálakat, a sárkány, aki a legegyenesebb és legtudatosabb volt mindhármójuk közül, ő tudta, hogy az idomár védelme érdekében bármikor ellenáll annak akaratának is. Nem egyszer megesett már, hogy Timidusnak kellett helyrepofoznia Shut, mielőtt az fejjel ment volna a falnak. Egyszer meg kellett állítani, hogy ne essen neki egy nála sokkal erősebb céhvezérnek, aki majdnem meggyilkolt egy petet, másszor az érzelemkitörését kellett visszafogni, vagy akár összekaparni a letargiából. Ezekben ugyan Timidus nem volt ügyes, de eddig mindig talált valakit, aki segített ilyenkor. Azt azonban sohasem tudta megakadályozni, hogy a lányt a segítőkészsége olyan dolgokra vegye rá, aminek szerinte semmi értelme nem volt. Ettől függetlenül engedte, hiszen ártani nem ártott. Így jutottak el oda, hogy egy kis tisztáson vártak Morriganre, nem messze a céhháztól. A levélben csak annyit mondtak, hogy gyakorolni szeretnének, és mutatnának valamit Daevának…

by **Morrigan** Kedd Nov. 11 2014, 19:29

Hogy az a kis nyomorék gebedjen meg ott, ahol van! Mad

Még mindig nem tudok áthidalni afelett, hogy cserben hagytak. Nem kicsit, nagyon. Mindezt a legnagyobb szarban. Nem szívesen mondok ilyet, de ez az egész sao lehet, hogy tele van patkányokkal. Jó, jó, számítottam rá, hogy tele lesz az egész játék gyerekekkel, de hogy valakinek ennyi felelősségérzete legyen a saját társa iránt, hát ez elképesztő...
Szóval nem kicsit dúlok-fúlok, s legnagyobb megdöbbenésemre nem csak én, hanem még Daeva is szánalmasnak tartja, amit ez a Cearso gyerek művelt. Szóval elég nagy slamasztikában hagytak minket, az ő életét pedig legalább annyira kockára tette a kisfiú - mert én innentől kezdve így fogom nevezni, hacsak nem valami cenzúrázható, derogáló kifejezéssel illetem majd - , mint az enyémet, vagy a többi társáét.
Szóval, eddig egymás vérét szívtuk, de mostanság már mintha egészen indurnyi-pindurnyit, még ha félek is kijelenteni, de közelebb kerültünk egymáshoz. Legalábbis, már van egy közös témánk. Egy közös utálat tárgya. Furcsa, hogy míg a peteket és az idomárokat általában az egymásra való utaltság, valamint a szeretet és a béke hozza össze, addig minket egy olyan érzés, ami ugyanakkor veszélyessé is válhat. Jól tudom, miből erednek a legnagyobb háborúk, s hogy sokszor egy katona élete nem jelent többet, csak plusz egy strigulának egy statisztikában. Végtére is, éppen ezért vállaltam, hogy minél kevesebb ilyen strigulát kelljen egy táblára húzni.
Talán éppen ezért lepődtem meg a leginkább, amikor megkaptam az üzenetet Shuu-chanéktól, hogy találkozni akarnak velem, meg gyakorolni. Helyes. Ellenük nem kell visszafognom magam, hiszen úgy sem tudok nekik komolyan ártani. Furcsa, pedig Shuu-chan is egy kislány. Mégis, annyi felelősségérzete van, mint ami némelyik huszonéves csitrinek sincs. Daevával a vállamon indulok meg tehát a találkahelyre. Bár nem értem, miért épp velem akarnak gyakorolni. Azért kicsit nonszensz. Nem sok újat tudok nekik mutatni, legalábbis nem a virtuális világban.
- Csá, Shuu! Csövi, Timi! Mi a helyzet? - próbálok rájuk vigyorogni, mikor megpillantom őket, ám csak egy félresikerült vicsorítás lesz belőle. Ehhh... Nem lesz ez így jó. >.>

by **Shukaku** Kedd Nov. 11 2014, 19:50

Shu rengeteget gondolkodott azon, hogy miként is adja elő a mondandóját a nőnek, na meg persze a pókocskának is úgy, hogy az elfogadható legyen. Esze ágában sem volt megsérteni egyiküket sem, de akárhogy csűrte csavarta, mindig úgy jött ki a lépés, hogy tudta, Daevának nem igazán fog tetszeni az, amit közölni akarnak. Mindenesetre mivel sehogy sem tudott rájönni, és a kis szerepjátékozások során, amik alatt Timidussal próbálta lejátszani, hogy mit is mond majd a pókica, ami ugye Timidus szerepjátszási képességeit ismerve pár próbálkozás után kudarcba fulladt, a sárkány eljutott arra az elhatározásra, hogy átveszi a kislánytól ezt a terhet, és majd ő közli a tényeket a másik pettel, hiszen az ő lelkiismeretét, ami nagyjából nem is létezett, legalább is visszafelé, a múltra tekintve biztosan nem, azt egészen biztosan nem fogja zavarni, ha esetleg a nyolclábú megsértődik rá. És mivel ez meg is lett így beszélve, amiképpen odaértek, és megtörtént a köszöngetés, már elő is állt a javaslattal… illetve állt volna, ha a lánynak hirtelen nem jön meg a szava.
-Hát… úgy gondoltuk, hogy elkezdünk még inkább segíteni a piciknek. Mármint a kis szintűeknek. Már rengeteg sokaknak segítettünk, és adtunk nekik pénzt is és felszerelést is, szóval szeretnénk nektek is segíteni…
És itt jött el Timidus ideje, mert az, hogy hogyan, az már nem jött a lány szájára.
-Meg fogunk egymással küzdeni, hogy megmutassuk Daevának, hogy mennyire fontos a csapatmunka és az összhang egy harc során. A harc pedig a fejlődésért, vagy néha az életben maradásért zajlik, tehát neki is be kell látnia, hogy elengedhetetlen. Shu.
És a lány már küldte is a párbajfelkérést. Előre megbeszélték, hogy nem hagynak időt a pókicának ellenkezni, azt pedig remélték, hogy Morrigan érteni fogja a jó szándékot.

by **Morrigan** Kedd Nov. 11 2014, 20:12

Na de komolyan... Miért is jó Shuuéknak, ha pont velünk küzdenek meg? o.o Félreértés ne essék, nagyon is kedvelem őket, sőt, imádom mindkettőt, de ez akkor is fura. Amikor legutóbb volt részünk "kihívásban", már attól majdnem megmurdáltunk, hogy Timi belém vájta a karmát. Szóval ez így elég furi. Hát nem mondom, vannak még meglepetések.
- Picik? >.> - jó, jó, értem én, hogy a kis szintűekre gondolnak ezalatt. De én minden vagyok, csak épp pici nem. Nő létemre majdhogynem súrolom a két métert, szal elég túlzás engem lepicizni. Daevára már talán inkább illik a kifejezés. Rolling Eyes

Hiába van az odaírva az adatlapjára, hogy ő egy nagy és rettegett óriáspók. Bár nem mondom, elég badass lenne, ha végre megnőne. Tiszta tré, hogy a vállamon hordozom. Nem csoda, hogy senki sem retten meg tőle, bármennyire is erőlködik szegény.
- Küzdelem? Remek. Legalább levezethetem az energiáimat. >.> - inkább meg se kérdezem a részleteket. Blabla, csapatmunka, blabla, fejlődés, blabla, összhang... Egyszerűen jelenleg nem tudnak érdekelni ezek a dolgok. Furcsa módon, amit ők is észrevehetnek, hogy a küzdelem még a pók figyelmét is felkelti. Azonban ahelyett, hogy harci helyzetbe állna, csupán kivillantja gennyes méregtől teli csáprágóit, s a nyakamra mászik. Úgy pózol ott, mint egy ékkő. Teljesen mozdulatlanul. A groteszt ékszert még talán be is venném, ha nem lennének ilyen kis szőrösek az ízelt lábai.
- A kezdést remélem, átadjátok. - ha nem, akkor úgyis gyorsabbak lesznek nálunk. Sima ügy. Ők megvernek, cserébe engedik, hogy néha csépelhessük őket. Nem szívesen ütök meg egy kislányt, de már kezdem felfogni, hogy mennyire távol áll a valóságtól az itteni világ. Tehát hogy még a legkisebb aprólék is üthet akkorát, amit legfeljebb a 10. bosstól várnál el. Ez Shuu-chan és Timi esetében pedig biztosan igaz.
A kihívást elfogadom, s előveszem inventorymból a botom. Ultra kúlosan és über-pózerkedve forgatom meg a kezemben a botot, ahogyan azt legfeljebb a shaolin papoknál látni. Mint egy valódi amazon. Végtére is, ha lenne ilyen kaszt a saoban, én az lennék bizonyára. Majd miután átforgattam egyik kezemből a másikba a botot, megpróbálom aktiválni a passzív képességünket, hogy én kaphassam meg az irányítás bónuszokat. Ha sikerül, ha nem, támadok rá Shuura, s megpróbálom elkaszálni a bottal a lányt. Ilyet még tuti nem pipáltak. Már hogy a "pet" gyakorlatilag teljesen passzív, amíg én harcolok. Na ez a titkunk. Hogy Daeva nem pet, bármennyire is szeretnék azt hinni.

by **Shukaku** Kedd Nov. 11 2014, 20:48

Shunak, amikor még kimondta, akkor nem esett le, hogy ezt Morrigan zokon veheti, de amikor a nő már visszakérdezett, akkor egy kicsit elpirult, és megrázta a fejét.
-Én… csak a szintekre gondoltam… ott tényleg nagyon picik vagytok…
Semmi olyasmi nem volt a lányban, hogy majd most megmutatja, hogy milyen rossz érzés is az, hogy őt a felnőttek folyamatosan lenézték, meg buksisimi, hogy megmutassák, hogy mennyivel nagyobbak, meg homlokon pöckölés, meg leguggol hozzá, amikor vele beszél, meg úgy általában csak az a stílus, hogy úgy tesz, mintha neki valami nagyon buta módon kellene beszélnie ahhoz, hogy azt a kislány is megértse. Persze voltak olyan felnőttek, mint például Danee, akinek volt kedve megmutatni azt, hogy itt már ő az erősebb, és a srác akárhogy pattog, itt ő fog neki barackot nyomni a fejére, és ha akarja, azzal az egy mozdulattal le is rendezheti a küzdelmüket… na jó, az idomár tudta, hogy ő nem, de Timidus igen. Mindenesetre Morrigannal nem ez volt a helyzet. Ebben főleg azután vált biztossá, hogy a nő nem kezdett el azon siránkozni, hogy nem üt meg egy kislányt, meg azon sem, hogy ez mennyire unfair meg ilyesmik. Felnőtt létére meg tudta érteni, hogy ez a világ már nem a kinti világ, és itt neki is jól jöhet egy kislány segítsége. És, ha Morrigan azt várta, hogy majd nagy meglepetésként éri őket, hogy ő támad, és nem a pókocska, akkor tévedett. Még Shu is emlékezett Utahiméék harcmodorára, szóval nem lepte meg, és ugyan kellett hozzá egy gyenge biztatás a sárkány részéről, aki egy finom lökéssel taszajtott rajta egyet, de ez elég volt ahhoz, hogy kitérjen az ütés elől. Timidus azonban csak a fejét csóválta. Már mindent értett.
-Ez a ti bajotok Morrigan. Egy pet feladata az, hogy megvédje az idomárt. Te elveszed Daevától ezt a feladatot, így sohasem fogja magát a petnek érezni. Mi az ő szerepe a csatában?
Timidus azonban nem várta meg, hogy a nő feleljen. Tudta, hogy gyorsabb, ezt látta a mozgásukból. Tudta, hogy magasabb a fegyverkezelése, a Onehittel pedig már a kocsmázás miatt tisztában volt. Egyszerűen megindult, és letarolta a nőt. Ha először nem sikerült, akkor próbálkozott újra, és ha valamilyen oknál fogva akkor sem, akkor a képességét is bevetette egy harmadik támadáshoz. Ennyinek elégnek kellett lennie. Ha a rendszer győztesnek titulálta, akkor csak leereszkedett az idomár mellé, majd megszólalt.
-Válaszolj. Te pedig indítsd újra, Shu.
A lány pedig engedelmesen követte a pet utasításait, és már röppent is Morrigan felé az új felkérés.

by **Morrigan** Kedd Nov. 11 2014, 21:11

Tudtam, hogy Shuu-chanék magas szintűek, de azt nem hittem volna, hogy ennyire. A velem egy szintűek esetében ennyi általában elég ahhoz, hogy megsebezzem őket. Általában ledöbbennek azon, hogy Daeva semmit sem csinál, már amikor hajlandó láttatni magát. Olyan is volt, amikor szándékosan elbújt, s akkor támadott rá az áldozatára, amikor az nem számított rá. Hisz nem volt elég óvatos. Nem tette fel magának a kérdést, hogy ha ez egy idomár, akkol hol van a pet?
Nekem nem kell pet. A petek arra vannak, hogy babusgassuk őket. Daeva ennél sokkal több. Még akkor is, ha jelen helyzetben nem tűnik úgy, mintha bármi haszna lenne. Full nyugodtan ékeskedik a nyakamnál, mintha inkább meg akarna folytani. Az egyetlen különbség, hogy ezt teljesen némán, mozdulatlanul teszi.
A képességünk aktiválódik. Ez jó, hiszen így nem vesznek kárba az irányítás bónuszok. Azonban esélyem nincs eltalálni Shuu-chant. Ehelyett Timidus úgy eljátszadozik velünk, mint macska az egérrel. Ilyet én még nem pipáltam. o.o Már az első csapása elég ahhoz, hogy az életcsíkom piros színt öltsön. A második támadás pedig olyan gyorsan érkezik, hogy fel se fogom, miszerint máris vége a harcnak. Huhh... kemények ezek ketten. o.o
- De hiszen éppen azt tenné! >.> - válaszolok, miközben feltápászkodom. Le se porolom a gönceimet, hiszen teljesen felesleges. Bár értékelem, hogy a kosz ebben a világban elpixeleződik. Annyira nem is hülyeség. Mindig is utáltam a női munkákat, mint például a mosás. Főzni is legfeljebb mirelit pizzát meg teát tudok, és hajlamos vagyok mindkettőt odaégetni.
- Újra. - a következő felkérést is elfogadom, természetesen gondolkodás nélkül. Daeva szemeit kiforgatja annyira, hogy lássa, mi történik pontosan. Mondhatni, hátul is van szeme. Legalábbis eléggé rálát a történésekre, hogy feldolgozza.
Kifújom magam picit, s koncentrálni kezdek. A botomat a földre támasztom, míg megfontolom a legújabb taktikát. Timidus tökéletesen bevédi Shuut. Persze, ha Daevával elterelném a figyelmét, akkor talán... talán becsaphatnánk. Azonban ami fontos, hogy ne kerüljön messze tőlem.
- Round two. Start. - Daeva mintha csak erre a pillanatra várt volna. Elmozdul a nyakamról, s végigfut immáron kinyújtott kezemen, mintha ő akarná megtámadni Shuu-chant. Azonban én is mozdulok, s míg Daeva balról, én jobbról közelítem meg a lányt. A botot újra kezemben tartva próbálom meg kiütni a lány lábait, bízva abban, hogy Daeva talán el tudta vonni a sárkány figyelmét. Bármi is történik, a támadás után a pók azonnal visszajön hozzám. Vissza a nyakamra. Mintha soha el nem mozdult volna.

by **Shukaku** Kedd Nov. 11 2014, 21:34

Hiba, hiba és újra csak hiba. Timidus fejében úgy fut le az összes lehetséges kimenetele a harcuknak, úgy keresi a megoldást számukra a győzelemhez, hogy közben egy pillanatra sem veszi le a tekintetét a párosról. Persze nem elég, hogy az ellenfél hibázik, még a segítséget sem fogadja el, hiszen nem válaszol a kérdésre. Sem a sárkány, sem a lány nem akarja azonban felhívni erre a figyelmüket, hiszen idejük sem lenne rá. Egyébként pedig mindketten ráérnek. A páros egyszerűen annyira lassú, hogy ha nem lenne ennyivel több a fegyverkezelésük, akkor is játszi könnyedséggel térnének ki az ütéseik elől, már csak abból adódóan is, hogy gyorsabban lépnek ki oldalra, minthogy azt az ellenfél fel tudná fogni. Na jó, ez persze nem igaz, de mindenesetre Timidus rengeteg hasznos információt szűr le a mostani csatából, hiszen nagyon ritkán adódik olyan lehetőség, hogy ők lennének a gyorsabbak, és ezt majd visszafelé is fel tudja használni, amikor újra ki kell állnia Ren ellen, vagy éppen amikor Freyát akarja legyőzni. Mindenesetre a terv már akkor készen volt, amikor Morrigan és Daeva külön váltak. Természetesen a sárkány ismételten tudta, hogy miként használja fel ellenük a saját trükkjüket. El akarta terelni a figyelmüket, ám ez nem lesz ilyen egyszerű. Egy gyors parancs Shunak, aki ezúttal engedi bevinni Morrigannak a csapást, ezzel elvonva az ő figyelmét, Timidus pedig megpróbálkozik egy kicsit rendbe szedni a pókicát. A petet ugyan nem lehet támadni, ám most, kivételesen a méretkülönbségre épít, és ha sikerül neki, akkor nemes egyszerűséggel bekapja a petet, vár egy keveset, majd úgy köpi ki az ellenkező irányba, hogy az jó messzire repüljön, és már indítja is a következő támadást Morrigan felé, ami nem sokban különbözik az előzőtől, csak annyiban, hogy ne lehessen az előzőre építve védekezni, és az eredmény is valószínűleg ugyanaz. Roflstomp.
-Felteszem újra a kérdést. Mi Daeva szerepe a harcban?
Természetesen eközben már kapják is az újabb felkérést.

by **Morrigan** Kedd Nov. 18 2014, 13:23

Hát, ami azt illeti, elég kilátástalan a helyzet. :/ Néha magam sem tudom, miért is egyezek bele abba, hogy a kiscsaj megverjen, de azért valljuk be, számunkra is megvan a haszna a gyakorlásnak. Mindezt hónapokig teljesen kerültük, mármint a harcot. Daeva sem igazán volt oda az ötletért, hogy mi nekiálljunk csatározgatni, boldogan elszövögetett magában, én pedig, nos, nem akartam kockáztatni azok után, hogy elvesztettem a barátaimat. Bármennyire is harcias jellem vagyok, ha arról van szó.
A második körnek is hipp-hopp, vége lesz. Egyszerűen nem vagyunk elég gyorsak sem ahhoz, hogy hatékonyan felvegyük vele a harcot. Ha pedig elég gyorsak is lennénk, még így sem biztos a találati esélyünk, sőt! Szóval kicsit azért frusztrál, hogy gyakorlatilag mindenki jobb nálam. >.> Szeretek az első lenni mindenben... Az első az iskolai atlétika versenyeken, az első a képzőművész kompetísönökön, az első nő a japán légierőnél... Aztán itt meg valahogy nem jön össze az egész. Áhh... Nem az én világom ez a virtuális izé. Annyira nem valóságos... De ez másokat valamiért nem zavar annyira, mint engem.
Döbbenten állok, hatalmasra tátott szájjal, amikor azt látom, amit látni vélek. Mármint... O_O Megdörzsölöm párszor szemeim, hátha csak káprázik a szemem, és nem igaz az, amit látni vélek. De... De, sajnos igaz. Teljesen, száz százalékosan igaz belőle minden. Timidus komolyan bekapta a legyet, mármint a pókot. A pofázmányában ott vergődik Daeva, mintha csak egy cirkuszi mutatvány lenne a tarantula nyelés. Elég sok dolgot láttam már életemben, meg ebben a játéknak nem nevezhető izében is sok meglepetés ért már, de ez, hát ez elképesztő. o.o
- Oh my gosh... Húzd ki a viaszt a füledből! ._. - peeeersze, majd csak úgy közlöm, mi? >.> Bírom Timit, meg Shuut is, de annyira nem vagyok noob, hogy mindenki orrára kössem az egyértelműt. Daeva nem harcos. Ő egy support. Jelenleg egy sárkánynyálas support. Fúj. Na jó, azért sajnálom kicsit. A pók messzire repül még tőlem is, összeaszott lábacskáival pedig összekuporodik. Láthatóan megviselte őt a dolog. Erre nem számított. Én pedig még védekezni is elfelejtek. Hát na... Azért ezzel nem kicsit meglepett.
- Ejj-ejj, ezek itt megaláznak minket ketten. - mielőtt elfogadnám az újabb felkérést, visszaengedem a vállamra Daevát. Kicsit morcosnak tűnik, csáprágóit úgy mereszti Timire, mint legfőbb ellenségére, mielőtt a tarkómhoz bújna. Nem akar többé sárkányeledel lenni, azt hiszem.
- De ha nem murdáltatnál meg egy csapásból, akkor talán rájönnél magad is. - igazából ennyi a nagy titok. Összeszedelőzködöm az új támadásra, s defenzív pózt veszek fel. Nem tudom, hogy kéne megtámadnom őket ahhoz, hogy sikeres legyek. Komolyan nem.

by **Shukaku** Kedd Nov. 18 2014, 13:50

Még Shu is elképed egy kicsit az eseményeken, mivel azonban tudja, hogy Timidus nem akarja bántani a pókicát, így egy egészen pici, csak egy halk kuncogást megenged magának, mert azért tényleg vicces, ahogyan a kutya méretű sárkány játszadozik az ellenfeleivel, és a kis idomár azt is tudja, hogy Timidus egyáltalán nem akar megalázni senkit, sőt még az sem jut eszébe, hogy az erejét fitogtassa. Ő mindössze megnyeri a viadalt, és teljesíti az idomár kérését. Persze mindezt a maga sajátos módján teszi, de a szavai végig igazolják a kislánynak, hogy a pet valóban segíteni akar. Sőt, annyira segíteni akar, hogy ezúttal nem is támad, hanem beszélni kezd, és hosszabban, mint eddig. Jóval hosszabban.
-Nem áll szándékomban kitalálni Daeva szerepét. Jelenleg Shu kérésére éppen a felkészítéseteket végzem, ami az életetek megmentéséhez vezethet. Amennyiben találgatni kezdenék, az azt eredményezheti, hogy tévedek, amit jelenleg nem engedhetek meg magamnak, mivel a pusztulásotokhoz vezethetne. Amennyiben nem válaszolsz a kérdésemre, vagy hazudsz, azzal te hajszolod magatokat a halálba, ami akkor már nem az én felelősségem lesz. Azt te is beláthatod, hogy képtelenek vagytok ezzel a taktikával győzedelmeskedni ellenem. Nem állítom, hogy létezik olyan taktika, amivel győzhetnétek, de mivel nem áll rendelkezésemre elég információ, így nem tehetek ilyen megállapításokat. Az információkat nincs okod titokban tartani előlem, mivel amennyiben ellenségek lennénk, akkor láthatod, hogy akkor is végezhetek veled, ha ezt nem tudom. Amennyiben igényled a segítségünket, és életben kívánsz maradni, valamint sikeresen felvenni a harcot, akkor oszd meg velem az információkat. A jelenlegi felállás szerint egy valódi küzdelemben már mindketten halottak lennétek.
-Izé... Timidus ezzel arra utal, hogy megbízhattok bennünk, segíteni akarunk... tényleg...

by **Morrigan** Kedd Nov. 18 2014, 14:01

Megint jön a szentbeszéd... Rolling Eyes

Ha lenne valami, amiben megkapaszkodhatnék, most megtenném, de egyedül a botom áll rendelkezésre, azt pedig amúgy is fogom. Csupán most már két kézzel, és támaszkodok is kissé rajta. Timinek rossz szokása, hogy ha elkezd beszélni, akkor azt hosszan teszi. Én megszoktam, hogy minden információt röviden, tömören, összefoglalva adok meg. Timidus ezzel ellentétben mindent bőven kifejt, hogy ezzel nyomatékosítsa a szavait. Csak hogy ezt gyakran nem könnyű kibírni, mert elveszel az információ tömegben.
Shuu persze összefoglalja, mit is akar mondani ennyire. Remek. Épp, ahogyan szeretem. Felsóhajtok egyszer, majd kiegyenesedem. Daeva továbbra is elbújik a tarkómnál, mely talán úgy tűnhet, hogy megijedt, holott másról van szó. Várakozik. A türelmet kiktől másoktól, ha nem a pókoktól tanulhatnánk meg?
- Jó, jó, értem én... - sóhajtok, majd vállamra vetem a görbe botom.
- De talán egyszerűbb lenne, ha mondjuk megpróbálnátok egy icike-picikét kevesebbet sebezni. Nem pedig kiütni egyből. - valóban, ennyi a titok nyitja. Szívesen megmutatjuk nekik, mit tudunk, de ahhoz az kéne, hogy ne egy csapás legyen az, hogy végeznek velünk. Nem veszem ezt komoly hadgyakorlatnak, hiszen ha így lenne, már rég meghaltam volna, s semmit sem tehettem volna ellene. A magas szintkülönbségek bizony ezzel járnak. Botomat vállamra vetve várom válaszukat, az elfogadott kihívás ellenére azonban nem támadok. Addig nem, míg nem tudom, mit válaszolnak.

by **Shukaku** Kedd Nov. 18 2014, 14:14

-De én nem azt akarom, hogy megmutasd. Nem azt akarom, hogy láthassam, hogy mi a feladata, azt akarom, hogy mondd el, hogy mi a feladata. Majd utána következik az, hogy ha a terveteket jónak ítélem, vagy legalább is használhatónak, és nem kell az egészet kidobni, vagy teljesen átírni, akkor bemutathatjátok, hogy miként működik a gyakorlatban. Csak felesleges időpocsékolás lenne egy haszontalan formációt mutogatnod, amikor már rég elmondhattad volna. Az emberek makacsok, ragaszkodnak az elképzeléseikhez akkor is, ha már egyértelműen megmutatkozott, hogy a terv hibás. Így küzdötök az életetekért is, amikor már beláthatnátok, hogy semmi értelme a küzdelemnek. Tudom, részt vettünk olyan küldetéseken, ahol csak gondolkodni kellett, de mindenki hadakozott, mert ez az emberek természete. És így küzdötök például a ti kinti világotokba való visszajutásért is. Egyértelmű, hogy ha igazak is az elképzeléseitek, képtelenek vagytok innen kijutni, mégis sorra halnak meg a frontharcosok értelmetlenül, mert hajszolják magukat és a kijutást.
-Timidus… izé… nem tehetnénk meg amit kért?
-Időpocsékolás.
-Jó, de látod, hogy nem tudod őket meggyőzni, akkor sokkal gyorsabban meglennénk, ha azt csinálnánk, amit Morrigan mondott. Nem?
-Csináld. Azonban figyelmeztetnem kell téged, hogy így igen nehéz tanítani őket, ha nem működnek együtt.
-Jajj Timidus… tudod jól… izé…
Egy gyors pillantást vet Morrigan felé, majd csak kimondja.
-Szóval elmondtam, hogy a felnőttek még nem értették meg, hogy hogyan működnek itt a dolgok, és mindig makacskodnak, meg büszkélkednek. Ez ellen nem tehetsz semmit, mert a felnőttek ilyenek. De…
Lassan odasétál Morrigan elé, majd egy picit megsuhintja a sípjával, ezzel ötöt sebezve.
-Ha megteszed amit kérnek, akkor biztosan ők is megteszik majd, amit te kérsz. Ugye?

by **Morrigan** Szer. Nov. 19 2014, 12:17

Újra a szemeimet forgatom. Már megint sokat beszél. ._. Tényleg csipázom a kissárkány búráját, de néha tényleg be nem áll a szája, amikor nagyon magyarázni akar. Annyira belelendült, hogy megszakítani sincs kedvem. Még szerencse, hogy Shuu megteszi ezt helyettem. Na végre! Sokkal egyszerűbb így az élet. >.> Meg most komolyan ezen fogunk vitázni? Eeeehh... Hát ez nem túl patent.
- Ennyi erővel ez az egész harcolósdi miziéria is időpocsékolás. Minek hívtatok ki minket akkor, ha csak rákérdezni akartatok? -.-" - feszengek kissé. Nem szeretek vitázni, főleg nem hülyeségek miatt. Aztán végre, nagy nehezen, de megkapjuk, amit akartunk. Shuu ugyanis full lazulás maximalizmussal cammog ide hozzánk, s megütöget egyszer a sípjával. Na jó, azért ez elég megalázó. Hádde most komolyan! Mi az már, hogy egy síppal sebez?
- Nem mondod komolyan, hogy ez az egyik legjobb idomár fegyver?! - képedek el teljesen. Tudtam mindig is jól, hogy nekünk fele annyira se menőek a cuccaink, mint a kardforgatóknak. Nem véletlen kezdtem azzal, hiszen kardozni menő dolog, és elég kúl hozzám. Aztán amióta a nyolclábú velem bandázik, azóta elfelejthettem mindent. >.> Tiszta gáz, hogy nekünk csak botok meg ilyesmik jutnak. Egy bottal még csak-csak megoldom a dolgot... na de egy síppal? O.O
Amire viszont Shuuék is felfigyelhetnek, hogy közvetlenül azután, hogy a HP-mból lecsökken valamennyi, az egész vissza is töltődik. Elvégre 7 HP-t vagyunk képesek gyógyítani most. Ami nem sok, de a szintemhez képest nem olyan gáz.
- Daeva sosem volt offenzív. Másképp harcolunk, mint ti. - sóhajtok fel, azonban nem támadok. Nem látom nagyon értelmét, hogy tovább folytassuk a küzdelmet, hiszen nem jelentünk nekik egyenlő ellenfelet. Daeva ehelyett a tarkómról utat talál vállamra, s csáprágóit megcsattogtatja egyszer-kétszer. Még most is látni a közülük lecsöpögő, szurokszerű anyagot, melyet belém fecskendezett.

by **Shukaku** Szer. Nov. 19 2014, 12:36

-Ismételten tévedsz, ember. Nem gondolod át a szavaidat, így olyan dolgokat mondasz ki, amelyeket egy kis gondolkodás után már talán feltételezhetem, hogy te sem mondanál. Az a célom, hogy segítsek nektek, és megláttassam veletek a hibáitokat, és azt, hogy miért nem vagytok képesek olyan eredményesen együtt dolgozni, mint mi. Nem csak rákérdezni akarok, de egyszerűbb valamit elmondani, mint megmutatni, hiszen az elgondolásotok nem mindig egyeztethető meg tökéletesen az utána következő cselekménnyel, és még az is megeshet, hogy a tervetek alapvetően nem teljesen rossz, csak egyszerűen képtelenek vagytok végrehajtani.
Ezután azonban már következett a támadás, és Shu büszkén bólogat az elképedésre. Persze nem akar ő felvágni, amiért nála van az egyik legjobb idomár fegyver, de hát ha még Morrigan is rácsodálkozott, akkor lelkendezhet egy picit.
-Ugye? Én is nagyon szeretem, annyival sokkal jobban illik az idomárokhoz. Ráadásul ezzel még tudom utánozni is Timidus hangját, meg ugye sípnak is jó, és nem ilyen ronda meg veszélyes fegyverekkel kell mászkálni. Olyan jó, hogy Kayaba bácsi erre is gondolt, hogy nem mindenki szeret hadakozni, de azért ők is akarnak jó statokat. Nagyon kedves tőle, hogy ilyen szupi dolgokat ad nekünk. ^^
Na meg persze ott volt a páncél kinézet változtató bolt, amellyel szintén megoldotta Shu egy régi vágyát, hogy ne kelljen böhöm nagy vasdarabokban konzervnek öltöznie ahhoz, hogy védelmet kapjon. Mindketten türelmesen várták, hogy mikor lép végre valamit Daeva, de nem nagyon történt semmi. Visszatöltődött egy kis élet… és ennyi.
-Rendben Daeva, bemutattad a speciális képességedet. Akkor most megmutatjátok végre, hogy mi a szereped a harcban?
-Izé… Timidus… szerintem ennyi…
Súgta oda halkan a lány, kissé elpirulva, mire a sárkány ismételten a nőre emelte a tekintetét.
-Ezt ugye nem mondjátok komolyan?

by **Morrigan** Csüt. Nov. 20 2014, 12:52

- Hát ööö jahm, olyasmi... ^^" - szegény Shuu asszem, félreértette, amit mondtam. Szerintem ez a sípos dolog ultra gáz. De tényleg! Borzalmas... A kardokat sokkal jobban szeretem. Remélem, meg tudom változtatni az ilyen hülye vackok kinézetét valami értelmesre a páncélváltoztatónál. Ami mondjuk hasznos is. Egy magamfajtának legalábbis. De nem akarom megsérteni Shuut, így inkább ráhagyom a dolgot. Ha neki ez tetszik, nem hibáztathatom érte. Bármennyire is, mégis csak egy kislány. Innen látszik a leginkább. Szóval inkább magamban tartom a dolgot, hogy baromira gáznak tartom az összes ilyen Made In China kacatot, amikkel harcolni sem lehet. Semmi értelme szinte a technikázásnak és a valós tudásnak, ha mindent csak a pontok döntenek el. Ezzel pedig őszintén szólva nehezen tudok kibékülni. Nehezen tudok alkalmazkodni a virtuális valóság virtualitásához. Nekem még mindig túl elvont az egész. Pedig azt hittem, jó buli lesz, amikor megvettem a konzolt.
Hát nem látom azt a nagy segítséget. Rolling Eyes

Bevallom, kezdek kissé ingerült lenni, hiszen nem vagyok valami türelmes alkat, ami azt illeti. Utálom, hogy hülyeségeken tudom magam idegesíteni, és jól tudom, nem megoldás. De kissé feszengek most már Timidus megjegyzései miatt.
- Kiképzősök vagyunk! Mégis mire számítottál? Csodára? - a fejem egészen elvörösödik, s én sem tudom, hogy attól, mert annyira próbálom visszafogni magam, vagy pedig azért, mert konkrétan megszégyenítve érzem magam Timi megjegyzésétől. A botomat elrakom az inventorymba, s feladom a küzdelmet, majd karba font kézzel állok háttal a párosnak.
- Ostoba ez a világ... - halk, elfojtott megjegyzés. Legjobb lenne kikerülni végre ebből a hülye világból. Utálom. Itt nem tudok érvényesülni.

by **Shukaku** Csüt. Nov. 20 2014, 13:18

Shu kislány ugyan, de nem hülye. Látja ám, hogy Morrigan nem olyan lelkes, mint ő, és azt is, hogy csak gyorsan mondott valamit. ha igazán tetszene neki a síp, akkor esetleg megkérdezte volna, hogy hol lehet ilyet szerezni, meg azt, hogy mire szokta még használni az idomár, meg hasonlók, de a nő egyáltalán nem érdeklődött. Persze ezt nem vette zokon, hiszen megszokta már, és az előbb meg is említette, hogy a felnőttek másképpen kezelik a dolgokat, sokkal rosszabbul alkalmazkodnak a változásokhoz, mint a fiatalabb korosztály, és ezt nem csak ő látta, hanem nagyjából az összes többi fiatalabb, akivel beszélt eddig. Az olyan öregek, mint Morrigan néni, sohasem lesznek megelégedve a világgal, mert vágynak vissza az elveszített hatalmukhoz. Mielőtt Timidus bármit is mondhatna, Shu egy apró csipogással jelez neki, hogy most hagyja őt beszélni, és a pet eleget is tesz a lány kérésének, Shu pedig lassan odasétál a páros elé.
-Nem kell csodára számítani. Tudom, hogy a felnőtteknek ez nagyon nehéz, megszokni, hogy most nem mindig ők az erősebbek azért, mert korábban születtek, és nekik is tenni kell valamit azért, hogy fejlődjenek, de könnyen bele lehet ám jönni abba, hogy ez a világ igazságos. Az semmit nem jelent, hogy kiképzőtisztesek vagytok. Azt hiszem Timidus második szinten volt, amikor legyőztünk egy kiképzőtisztest. A felnőttek azt hiszik, hogy csak a pontok számítanak, és akkor ők már el is vannak veszve, pedig nagyon nincs így. Timidus rengeteg taktikát kidolgozott már, és ebből sok nem is épít a pontokra, vagy azt használja ki, hogy a másik magasabb szintű. Regit például úgy győztük le, hogy elbízta magát amiért sokkal gyorsabb volt nálunk. Azt nem tudom, hogy te legyőzhetsz-e minket, mert itt tényleg sokkal nagyobb a különbség, de nem szabad emiatt szomorkodni. És… ha hagyod Timidust segíteni, akkor biztosan fog tudni.
Még pár halk csipogást váltott a sárkánnyal, majd Timidus kezdett beszélni.
-Másképpen harcoltok mint mi, ez egyértelmű. Azonban túlságosan sematikus a technikátok. A figyelemelterelés már egy jó lépés volt, de arra is számítanod kell, hogy az ellenség számít arra, hogy mit fogsz lépni. Mindig tervezz előre. Legyen terved. A terv nem azért kell, hogy pontosan megvalósuljon, hanem azért, hogy legyen. Figyelj arra is, hogy egyetlen lépésnyi előny, az még nem terv. Két-három lépés kell, előre meghiúsítani az ellenség húzásait, az már terv. Nem véletlenül kérdeztem azt, hogy mi Daeva szerepe a harcban. Mivel van szerepe, előre behatároltad például, hogy nem offenzív, és már ez is hiba. A rossz terv az, amin nem lehet változtatni. Hiába alkottad meg Daeva szerepét, minden egyes ellenféllel való harcban, az ellenfélre szabott szerepek szerint kell cselekednetek. Van, akit meg lehet félemlíteni. Van, aki már attól is félni fog, hogy egy pókkal kell harcolnia. Mindig van egy gyenge pont, amit kihasználhatsz, csak meg kell találnod. Ha ezt elmulasztod megtenni, az nem a világ hibája. Mi az, amit ellenünk tudnál felhasználni?
-Igen. Például azt mondtad, hogy Daeva mindenkit felidegesít. Mikor kérted ki az ő tanácsát a harcokban?
Shu kuncogott egy kicsit, és persze büszke volt, hogy végre ő is mondott valami okosat a csatározás terén, hiszen a sárkány bólintott.
-Valóban. Az ideges és megzavart ellenfél már félig legyőzettetett. Te irányítani akarod a társadat, és felhasználni. A pet nem egy kard és nem is egy potionos üveg, hogy csak az életedet töltögesse. Együtt kell dolgoznotok, hogy eredményesek legyetek.

by **Morrigan** Csüt. Nov. 20 2014, 13:40

Full némán hallgatom végig mondandójukat. Nem akarok ideges lenni, főleg nem ilyen hülyeségeken, de tényleg zavar a dolog. Így pedig, hogy háttal állok, könnyebb is visszafojtani azokat az érzelmeket, amik bennem kavarognak. Nem szeretem kimutatni őket... Holott egyáltalán nem vagyok érzelemmentes, de amíg lehet, elfojtom őket. Főleg, ha pillanatnyi haragról van szó. Ez pedig már csak azért is zavar, mert tényleg segíteni szeretnének. Ehelyett csak felcseszett az egész. Ehh...
Nem vagyok egy nagy színésznő viszont, hogy teljesen leplezni tudjam a kétségbeesett dühömet. A színészkedést meghagyom másnak, köszönöm. Asszem, bármennyire is szeretném, sosem leszek képes elfátyolozni a dolgokat annyira, mint azt szeretném. Miért kell nekem felhúznom magam ezen? Miért zavar ennyire a dolog? Áhh... Nem értem.
- Odakint is meg kell küzdened mindenért. Ellenben ne mondd azt, hogy nem csak a pontokra alapul itt minden. Ez hazugság. - ez az egész világ hazugság. Kellett nekem megvenni ezt az átkozott konzolt.
Meglepetésemre azonban Daeva feléjük fordul. Ritkán beszél igazából, és amikor beszél, akkor is hülyeségeket. Ezúttal azonban nem szólok bele abba, amit mondani akar. Már amíg nem engem sérteget. ._.
- Nem láttatok még pókokat harcolni? Neeeem... nem a magamfajta, összeaszott, visszafejlődésre kényszerítetteket, akiket petnek csúfolnak... Hanem azokat, ott! A hatalmas, félelmetes, rettegett rokonaimat! - valaha ő is közéjük tartozott. Épp akkor került hozzám, amikor arrafele jártunk a társaimmal.
- Ti, játékosok mindig mindent most akartok! Képtelenek vagytok a türelemre. Az odafigyelésre. De mi... mi a legveszélyesebb mobok közé tartozunk! Elbújunk, nyomunk sem látjátok! Csak sejtitek létünket... csapdába csalogatunk, mint a lepkét, legyet, szitakötőt! S addig-addig küzdötök, míg végül tehetetlenek nem lesztek. Majd amikor teljesen feladjátok, ostoba rabszolgák, mi erőnk teljében végzünk veletek... Haaaah! Egyszer egy egész céhet irtottunk ki így! *w* ¬_¬ - nyeh. Mégis baromságokat beszél. Sandán rápillantok, hogy kuss legyen, de láthatóan eufóriával tölti el az emlék.
- Ja, lemészároltátok az egész céhem. Kösz szépen. Minek is mentettél ki? >.> - vitánk újra kezdődik. Ez van. Ingerült vagyok. Valakin ki kell élnem.
- Emlékszem az arcodra, amikor rájöttél, mibe keverted a csapatot. Mikor rájöttél, hogy mindannyiótokkal a lehető legszánalmasabb és legkegyetlenebb módon végzünk, rabszolga!
- Elég! - sziszegem fogaim között. Ráadásul pont Shuuék előtt... Elegem van.

by **Shukaku** Csüt. Nov. 20 2014, 14:14

Shu csak sóhajt egy nagyot, majd megcsóválja a fejét, és türelmesen folytatja.
-A nagyok semmit sem értenek meg maguktól, a gyerekek pedig belefáradnak, hogy örökös-örökké magyarázgassanak nekik. A gyerekeknek nagyon elnézőknek kell lenniük a fölnőttek iránt. Tudod, hogy honnan van ez az idézet? Ezek ilyen… én nem hiszem, hogy semmit nem kellett tenned kint, de itt mindannyian ugyanonnan indultunk, és mindenkinek ugyanannyi lehetősége van fejlődni. Neked is és nekem is. Sőt, igazából nekem még kevesebb, mert én nem szeretem bántani a mobokat, úgyhogy nem megyek se farmolni, se kazamatázni, se minibosszozni, meg bosszozni sem. Mégis nagyon gyorsan tudunk fejlődni. És nincs igazad, nem csak a pontok számítanak. Rengeteg sok küldetésben csak gondolkodni kellett, és nem azok jutottak ki előbb, akiknek magasak voltak a pontjaik. Csak nem mindig a harcra kell gondolni. Itt is azt magyarázta Timidus, hogy nem erővel kell győzni, hanem ésszel. Például Regi felett is, vagy Ayani felett is, vagy Judy felett is… majdnem mindig azért győztünk, mert Timidus valamit okosan kitalált, és akkor le tudtuk győzni a nálunk sokkal magasabb szinten lévőket is. Kayaba bácsi jutalmazza azt, aki kreatív, meg ötletes, meg ilyenek. Azok, akik csak mennek előre, és nem néznek szét soha, azok egy csomó mindenről lemaradnak. Ezt is láttam már sokszor. Hazudni pedig nem szoktam.
Ám ekkor belekezdett Daeva is a darálásba, és erre már Shu is csak forgatni tudta a szemeit, Timidus pedig ismételten úgy döntött, hogy cselekedni fog. Gyorsaságát kihasználva a nő felé vetette magát, és ha minden jól ment, akkor lekapta a petet annak válláról, aki ismételten a szájában landolt, ezúttal azonban maga elé köpte ki, és a mancsával ott is tartotta.
-Nem foglak bántani, de fogd végre fel, hogy értéktelen vagy az idomár nélkül, és halott. Együttműködsz, vagy elpusztulsz. Ráadásul még hülyeséget is beszélsz. Óriáspók vagy, ugye? Elsőtől tizedik szintig fordulnak elő. Tizenöt élet, hét fegyverkezelés, három erő, négy kitartás, nyolc gyorsaság, hat speciális képesség. Hatvanöt támadással tudna minket elpusztítani. Amennyi idő alatt ennyi támadást bevisz, én a fajod több mint háromszáz tagjával végeznék egyedül, speciális képesség és itemek használata nélkül. Többre viheted petként, minthogy gyenge mob legyél, ajánlom, hogy becsüld meg a helyzetedet, és használd ki. Érdemes jóban lenni az emberekkel Daeva, ezt tanuld meg.
Egyáltalán nem tűnt fenyegetőnek, elengedte és két lépést hátrébb lépett.
-Egyikőtök sem akar a másikkal együtt dolgozni, és alkalmazkodni a jelenlegi helyzetéhez. Te a megálmodott kinti világodba akarsz visszatérni, ember, míg te újra gyenge mobbá akarsz változni, Daeva. Ha ezt nem hagyjátok abba, elpusztultok. Mindketten.

by **Morrigan** Hétf. Nov. 24 2014, 12:02

Ha nem lökik le rólam, én magam söpörném le Daevát a vállamról. Pillanatok alatt újra Timidus szájában találja magát, s hallgathatja végig Timidus lexikális tudását. Hasznos az efféle tudás a sao-ban, de a pók szerint nem lehet mindent csupán erre alapozni. Éppen azért, amit Shuu is elmond.
- Mégis mennyien félik látványunkat. Szerinted miért van ez, áruló? - halkan elkuncogja magát, ördögi, mesterkélt hangja mögött pedig nem tudni, mi lapul pontosan. Nem fél Timidustól. Nem félti az "életét". Egyszer a sárkány már megfélemlítette, de ez többé nem fordulhat elő.
- Mehh... -.-' - reagálok Daevára, aki valahogy elsunnyog a fűben. Látom a mapomon, hogy közelebb jön hozzám, de nem mászik fel eddigi helyére. Nem is akarom. Csak vigyázzon, nehogy rálépjek véletlenül. -.-'
- Elhiszem, Shuu, de nekem ez akkor sem adja. Nem bírok összedolgozni valakivel, akiben ennyi gonoszság van. -.- Mindenesetre köszi, hogy megpróbáltátok mindketten. - vonom meg a vállaim. A legjobb lesz, ha hazaindulok. Sok gondolkozni valóm van, például hova tovább meg hogyan. Nem tudom, akarok-e még küzdeni azért, hogy a fronton legyek. Meg hogy megtartsam-e ezt a szörnyeteget. Annyi minden mást is tehetnék Aincradban, nem?
- Mi mindenesetre lépünk. A városban szokás szerint megtaláltok. Valszeg a boltomban. Ha akartok, majd ugorjatok be... Meghívlak egy bambira. - tényleg nincs kedvem már harcolgatni, semmi értelme. Igazából csak a kedvem ment el attól, hogy valaha is fegyvert vegyek a kezembe. Ami elég izé, mert tudom, hogy csak jó szándékuk volt, de szarul érint attól még a dolog. Tudom, tudom, minden profi amatőrként kezdi. De ez az itteni világban nekem teljesen más. Na, de majd összefutunk velük úgyis... aztán majd kiderül, hogy merre tovább.

//Bocsi a késésért, nem volt időm xD A játékot pedig köszönöm Smile

//

by **Cardinal** Vas. Nov. 30 2014, 15:54

Ossu!

Lezárom a párbajt, 25 xp és 70 arany a jutalmatok!

by Ajánlott tartalom

Morrchi vs Timidus, avagy elbeszélő történet az pókok bizarr habitusáról...

Morrchi vs Timidus, avagy elbeszélő történet az pókok bizarr habitusáról...

Re: Morrchi vs Timidus, avagy elbeszélő történet az pókok bizarr habitusáról...

Re: Morrchi vs Timidus, avagy elbeszélő történet az pókok bizarr habitusáról...

Re: Morrchi vs Timidus, avagy elbeszélő történet az pókok bizarr habitusáról...

Re: Morrchi vs Timidus, avagy elbeszélő történet az pókok bizarr habitusáról...

Re: Morrchi vs Timidus, avagy elbeszélő történet az pókok bizarr habitusáról...

Re: Morrchi vs Timidus, avagy elbeszélő történet az pókok bizarr habitusáról...

Re: Morrchi vs Timidus, avagy elbeszélő történet az pókok bizarr habitusáról...

Re: Morrchi vs Timidus, avagy elbeszélő történet az pókok bizarr habitusáról...

Re: Morrchi vs Timidus, avagy elbeszélő történet az pókok bizarr habitusáról...

Re: Morrchi vs Timidus, avagy elbeszélő történet az pókok bizarr habitusáról...

Re: Morrchi vs Timidus, avagy elbeszélő történet az pókok bizarr habitusáról...

Re: Morrchi vs Timidus, avagy elbeszélő történet az pókok bizarr habitusáról...

Re: Morrchi vs Timidus, avagy elbeszélő történet az pókok bizarr habitusáról...

Re: Morrchi vs Timidus, avagy elbeszélő történet az pókok bizarr habitusáról...

Re: Morrchi vs Timidus, avagy elbeszélő történet az pókok bizarr habitusáról...

Re: Morrchi vs Timidus, avagy elbeszélő történet az pókok bizarr habitusáról...

Re: Morrchi vs Timidus, avagy elbeszélő történet az pókok bizarr habitusáról...

Re: Morrchi vs Timidus, avagy elbeszélő történet az pókok bizarr habitusáról...

Re: Morrchi vs Timidus, avagy elbeszélő történet az pókok bizarr habitusáról...