Ai vs Timidus -

by **RenAi** Hétf. Júl. 21 2014, 09:39

Ismét itt, igen ám, de nem véletlen. Vagyis nem véletlen tévedtem most erre, teljesen tudatosan vettem célba a mai nap a küzdőteret. Két hét… Csupán ennyi időm van mindarra hogy legalább súrolhassam Ren szintjét, bár tisztában nem vagyok vele hogy mennyi is lenne, tehát inkább úgy fogalmazok hogy két hét alatt úgy össze kell kapnom magam amennyire csak tudom. Igen, a sok lustaság most kiütközik, az utóbbi időben ugyanis tényleg eltunyultam, ami nem jó. Nagyon nem az, túl könnyen engedek a céljaimból, de most minden más… Nem is azért vagyok itt főként hogy felerősödjek Renhez, leginkább azért akarok erősödni hogy minél hamarabb kijuttathassam Ritát… Bele se merek gondolni hogy mit is érezhet… egy kristálykockába zárva… félelmetes lehet, de az én feladatom, és kötelességem hogy kijuttassam onnan. Mindenképp vissza akarom kapni őt, hisz annyi mindent szerettem volna még vele csinálni, mondani, átélni… és annyi jó közös pillanatunk volt… Amikor megtudtam, először teljesen elhagyott minden erőm, de jelenleg Ő az aki célt és az eléréséhez erőt ad! Szeretem Ritát, így mindent meg fogok tenni azért hogy visszakapjam! Ezt abban a pillanatban elhatároztam amikor megtudtam hogy van erre lehetőségem. Vagyis… hogy ez az egyetlen lehetőség… nekem is és neki is…

A küzdőtéren ismét sokan vannak, a rossz idő ellenére is. Fülledt párás levegő van, és az eső is néha szemetelni kezd, de sokat nem segít… talán csak még fülledtebbé teszi a levegőt… De mindez sokakat képtelen elriasztani ahogy engem is… Páran harcolnak, van aki a pihenőn csücsül és várja hogy visszatöltődjön a kitartása, élete… én egyenest, céltudatosan a stadion közepe felé veszem az irányt… Látom az embereket, de az arcokat nem figyelem… Nem hagyom hogy bármi is elterelje a figyelmem, ha ismerős arcot látnék talán félő hogy inkább leülnék vele beszélgetni, és elmennénk a legközelebbi fogadóba sütit enni. Nos nincs most idő erre, sem csevegni sem sütit enni… Ma addig leszek itt ameddig embert látok, és sorra fogom őket kihívni, és nem fogok senkit sem visszautasítani, történjen bármi… Legyen akár piros, akár jó barát, vagy épp gyanús alak… senkit!
- Halihóóóó embereeeeeek! – Teszem a számmal párhuzamosan a kezem egyfajta tölcsérként használva…
- Küzdőtérre keresek jelenkezőket! - Folytatom, valaki csak meghallja… egy felhő takarja el a napot, ami így vakított, most végre kellemes hűsítő érzést biztosít, és legalább nem vakítják el a fegyverek és pajzsok, páncélokról visszatükröződő fény a szememet. Végre láthatom ki áll ki, ellenem…

by **Shukaku** Hétf. Júl. 21 2014, 12:55

-Akkor készen vagy arra, hogy jegyzetelj?
-Hát… igen… de még mindig nem értem, hogy mit akarsz csinálni... eleve te megjegyzed a dolgokat, akkor minek kell jegyzetelni?
-Magadnak. A többi pedig egyszerű. Szerintetek ez a világ egy játék. Suzume szerint hátrányban vagytok, amíg ezt így tudjátok, és egyetértek Suzumével. Ayani is fura szavakat használt a küzdelmünk során és mivel akkor azok jelentős részét nem értettem, fontos információktól estem el. Ezt nem engedhetem meg többször. Kihasználom ezt a hátrányotokat, és utánanéztem annak, hogy miként is játsszátok az ilyen játékokat.
-Oh… akkor azért kérdeztél engem arról a sok mindenről… sajnálom, hogy nem sokat tudtam segíteni… én nem értek ezekhez a dolgokhoz…
-Megszereztem máshonnan az információt. Csak be kell ülni valamelyik egyes tierű páncélbolt ajtajába, és hallgatózni. A kezdők rengeteget kérdeznek, és a kérdéseikből és a válaszokból rengeteg mindenre rájöttem.
-Értem… és akkor most miért vagyunk itt?
-Hasznosítom a tudásomat. Készen vagy?
A lány bólintott, és a füzet fölé hajolt, a sárkány pedig kiszemelte az egyik küzdő csapatot. Éppen egy erősebb játékos küzdött négy kisebb szintűvel, talán egy kisebb céh vezére készítette fel az újoncokat.
-A csata egy fázisú és egytargetes. Szabályos időközönként idővel nagyjából a küzdőtér egynegyedét lefedő köröket rajzol a homokba, összesen négy darabot. A nyomolvasással láthatod, hogy az árnyharcos a sarkával rajzolja meg a köröket, alig észrevehetően. Úgy csinál, mintha csak az ütések elől táncolna el.
-Mintha valami idézésre készülne…
-Csak képesség. Ezekbe a körökbe állva kevesebbet lehet sebezni és hielelni. A nyolcadszorra próbálják már legyőzni őt, de még mindig nem sikerült rájönniük a taktikájára. És három, kettő, egy… most beugrik középre, hatalmas területi támadás, egyesül a négy kör, és innentől kezdve sebez. Íjászok ellen hasztalan, de itt már nyolcadszorra győz ezzel. És most jön a fight enrage-je… és vége is.
És valóban, a körök felvillantak, és pár kör alatt valóban el is fogyott a négy ellenfél összes életpontja.
-Egyfázisú, egytargetes, hielelés és területi támadás és enrage…
-Azt is tudod, hogy mit jelentenek?
-Nagyjából. Az utolsó még tisztázatlan, de amikor ezt használják, akkor úgy szoktak távozni a küzdőtérről, ahogyan Reginald távozott amikor legyőztem.
-És… most, hogy tudod, hogy vannak ilyen szavak, mit akarsz velük kezdeni?
-Kihívom RenAit küzdelemre.
-De… miért pont őt?
-Látsz itt más érdemleges ellenfelet?
-Hát…
-Pont ezért. Kíváncsi vagyok, hogy miként tudom alkalmazni az új taktikámat.
És már fel is röppen, majd leereszkedik a lány előtt. Nagyon furcsállja, hogy valaki a küzdőtér közepén küzdőtérre keres ellenfelet… ez annyira szokatlan dolog, hogy így körbe kell harsogni, különben senki nem gondolna erre.
-Szervusz. Megfelelünk ellenfélnek?
-Szia!
Integet a lány a sárkány mögül, ismételten csak a tipikus „ne haragudj, hogy csak így rád tört” nézésével.

by **RenAi** Hétf. Júl. 21 2014, 14:05

Fülled párás volt a levegő módfelett kellemetlen, már-már zavaró. De ahelyett hogy behúzódtam volna szobám hűvös rejtekébe, inkább kivonszoltam magam ide. Mondhatni azt hogy jelenlegi otthonomba. A küzdőtérre. Sok érdekes, alak és arc van errefelé, sokukkal nem szívesen játszanék, de most nem válogatok. Aki jön az ellen kiállok, legyen bármilyen félelmetes vagy ilyesztő. Pontosan ezért kisétálok egyenest a közepébe a csarnoknak, majd egy hangos kiálltással felhívom magamra a figyelmet. Így mondhatni nem én választok, hanem engem választanak. Kicsit megszeppentem mikor minden szempár felém fordult, sőt az egyik tagnak nekem hála sikerült találatot bevinnie az ellenfeének. Most biztos szid magában amiért eltereltem a figyelmét, de ez van. Szerencsére Ő perpill foglalt, szóval maximum késöbb áll csak bosszút, gonosz tettemért. Hamarosan egy hangra lettem figyelmes, de arcot alakot, a nap okozta fegyver villanások végett nem láttam. A kezem szemellenzőként használva próbáltam árnyékot gerjeszteni, majd egy felhő is a segítségemre síetett mivel szinte rögtön el is takarta a napot, leemeltem a kezem, majd kirajzolódott a repülő srárkány alaka, mindazon álltal utána egy ismerős killány is kikörvonalazódott.
- Sziasztok. – Köszöntem rájuk. Kicsit meglepett hogy itt is összefutunk, elvégre eddig őket csupán a szafari területén láttam, valahogy inkább tűnt úgy hogy remete életet élnek, de tévedtem. Bár valószínű csupán szükségletekért járnak ide, plusz Timidus oktatására… De én ezt nem tudhatom igazán… küldetéseket is csak városon a falról, vagy npc-k által tudnak felvenni, szóval hamar rávezetem magam hogy ostoba képet alakítottam ki róluk.
- Ti választottatok engem, azzal hogy ti jelentkeztetek. – Magyarázom, vigyorogva. Bár tény hogy nem füllik hozzá a fogam hogy Shuék ellen harcoljak, de ez van…
- Küldök felhívást. – Mondom, majd pár pötyögéssel ment is. Hátrább léptem teret csinálva magamnak a nedves homokon. Majd aktiváltam az egyik képességem. Nem tudhatom mit tudnak, így mindig ezt aktiválom elsőnek…
- Támadhattok. – Jelentem ki… adom át a kezdés jogát.

Képességem:

by **Shukaku** Hétf. Júl. 21 2014, 14:50

Azok a bizonyos elejtett szavak. Az emberek képtelenek arra, hogy fecsegésük közepette figyelmetlenségük okán még véletlenül se osszanak meg olyan információkat önmagukról, amelyet a későbbiekben egy ügyes ellenfél ne tudna felhasználni. A sárkány pedig kifejezetten azok közé az ellenfelek közé tartozott, legalább is saját elgondolása szerint, akiket méltán lehet az előbbi jelzővel illetni. A pet nagyon ritkán hív ki önmaga ellen, vagy áll ki olyasvalaki ellen, akivel még sohasem találkozott, és számára teljesen ismeretlen. Először minden esetben információt gyűjt, és ezt most is megtette. Ez a lány tipikus locsi-fecsi ember, aki nem is gondolkodik miközben beszél. Beszámolt a frontharcosok szerencsétlenkedéséről, beszámolt a fronton betöltött szerepéről, ezáltal nagyjából kiadva mindent, amire a sárkánynak szüksége volt. Éppen csak nem nyitotta meg előttük a menüjét ahhoz, hogy belekukucskáljanak. Természetesen már akkor meg volt a sárkány terve, amikor meglátta a lányt. Megtehette volna, hogy megvárja, amíg kiáll valaki más ellen, ezzel pedig újabb információkhoz jutna, de a felhozatalból ítélve egy frontharcos bármelyik itt szerencsétlenkedőt az első körben lecsapná, tehát túl sok anyagot nem gyűjthet a várakozásból, és még azt is megkockáztatná, hogy a lány lelép mielőtt ő sorra kerülne, így pedig minden információtól elesne.
Idézzük fel hát Timidussal együtt RenAi szavait, amiket a szafari alatt ejtett el:
„…és mindenki aki megszokta hogy ott vagyok, és healelek… a képességeim support képességek, így jó hasznomat veszik csapatban, de egyébként haszontalan vagyok… hogy ott vagyok és healelek, buffolok...”
Az nem elég, hogy ebből megtudhatta, hogy egyes frontharcosoknak megfelel a mostani eredménytelen küzdelem, a szervezetlen banda és a rengeteg dilettáns a fronton, de a lány főbb képességeire és felhasználási módjára is fény derült. Azt is elmondta, hogy ő csak és kizárólag a képességei miatt van ott, tehát a sárkány valószínűsítette, hogy erre is épített. Azt persze nem gondolta, hogy ne lenne képes támadni, de a speciális képesség pontok nagyságát könnyűszerrel megállapíthatta. Mindezek előtt persze a lány páncélzatát nézte át, hogy igazat adjon az eddigi feltételezéseinek. Ő persze ez ellen is védekezett, de RenAi valószínűleg nem. Gyorsan egyértelművé vált, hogy specre rengeteg plusz pontot pakolt felszerelésből, amit azonban a pet kissé furcsállt, hogy a fegyverkezelésre is. Az életpontjait talán a magas páncélértékekkel akarta kiegyenlíteni… és ekkor gondolkodott el Timidus azon, hogy nem RenAi válogatta össze magának sem a páncélokat, sem a pontokat. Ez az elosztás túl jól volt kitalálva ahhoz, hogy egy ilyen fecsegős és naiv lányka alkossa meg őket. A sárkány most bizonyára Hinari vagy Kyubei ellen harcol, aki az értelmi szerzője ennek az egész koncepciónak. Az biztos, hogy a spec eleve magas, ha a képességeire épít. Ha ez igaz, akkor a fegyverkezelés nem a támadások miatt, hanem a támadások elkerülése végett ilyen magas, amit a nagy páncélzat is aláír. Anat beszédéből kiderült, hogy RenAi nem lehet a huszonnyolcas szint fölött, így az elosztható pontjait is ki tudta számolni többé-kevésbé. Mindezek után a terv egyértelmű volt. Felröppent a levegőbe, hogy a lány ne támadhassa, majd kiadta a parancsot, természetesen csipogva.
-Shu, kettő! Nincs támadás.
A lány először furcsállva nézte a sárkányt, de utána csak bólintott, és megpróbálta aktiválni a második képességét.
-Mi végeztünk. Te jössz!
Vigyorgott le a pet a levegőből.

Shu megpróbálkozik a második képijével. Ha sikerül, akkor az ő ereje tizennégy ponttal nő, míg RenAi fegyverkezelése tizennégy ponttal csökken.

by **RenAi** Hétf. Júl. 21 2014, 19:59

Úgy döntöttem ma sokat fogok küzdőterezni. Gyakorolni, harcolni, fejlődni. Vagyis ennek reményében álltam ki a pálya közepére és kiáltottam el magam amire hamarost jelentkezőt is találtam. Vagyis inkább ő engem, de kinek hogy tetszik. Leginkább ezzel megldom a vele és vele nem állok ki probélmámat. Nem kellett sok Shu vagyis inkább Timi hamar le is csapott az alkalomra, amit ugyan nem néztem jó szemmel, de nem fogok ellentmondani önmagamnak. Nem tudtam mi is várja a sárkánytól, sem pedig Shutól, nem ismerem őket, így nem készülhetek fel ellenük, de nem is kell hisz másképp is meg lehet odlani a dolgoka, nem készülhetek fel az ellenségre sosem… Hisz egyik küdletésen sem tudtuk ki ellen kell kiállnunk, így most Timi is ilyen. Egy küldetés… egy cél. Nagyot sóhajtottam…szinte lemondóan…

A nap ismét a szemembe vágott, elkéne egy napszemüveg, de pár lépéssel úgy álltam hogy ne jelentsen probmélmát. Sikeresen aktviáltam a legújabb képességem, amit még mindig csak tapasztalgatok… Valahogy bonyolultabb sok esetbn mint kellene.. oO De mindegy, sikerült és ez a lényeg… Most őkj öttek, kifejezetten szóltam hogy támadhatnak, de nem tették… helyette nagy meglepettségemre csakcsipogtak valamit, amit nem érthettem… És Shu csinálhatott valamit… amit szintén nem értettem… De mindegy, nem láttam és nem érzékeltem változást… Már készültem lehívni a menüm, de kapcsoltam hogy az a kis repülő szörnyike tuti kiolvasná… ami nem biztos hogy jó lenne számorma…
- Támadjatok csak… én nem fogok… megmondtam, gyerekekre nem támadok! – Jelentettem ki, majd a kardom és pajzsom letettem magam mellé, kézközelbe és leültem törökülésbe. Várva Shuék reakcióját…

by **Shukaku** Hétf. Júl. 21 2014, 21:16

A sárkány elvigyorodik, és megcsóválja a fejét. Ezzel, hogy a lány nem akar támadni, és ennyire nyilvánvalóvá teszi, rengeteg dolgot bebizonyított számára. Egyrészt azt, hogy az eredeti feltételezése helyes, és RenAi teljes mértékben csak a támogatásra húzta ki magát. Azzal pedig, hogy ennyire könnyedén egyszerűen lecsüccsent a küzdőtér közepére, azt is bizonyította, hogy valóban nem fél a támadásoktól, tehát tényleg magas a fegyverkezelés statja. Az pedig, hogy amikor Shu előhívta a menüjét, és a pontértékeik semmit nem változtak már azt is megerősítette, hogy valószínűleg a speciális képesség pontjaira is rengeteget pakolhatott. Akkor viszont azzal kell számolnia, hogy a többi értéke viszont kevés. Ez azt jelenti, hogy ha képes lesz kisilabizálni, hogy mikor kell pihennie, akkor intézheti úgy a támadásait, hogy mindig az ellenfél pihenőköre elé tegye, amivel megakadályozza a Tűzrózsaféle visszatámadásokat. Jelenleg csak ez az egy ismerete volt az ilyen típusú képességekről, és a paci spece jelentősen megviselte az életcsíkját, tehát semmi kedve még egyszer egy olyanba beleröppennie. Viszont úgy tűnt, hogy RenAi nem akar támadni… ő pedig nem fog támadni. Szépen leszállt Shu mellé, és a tollait kezdte igazgatni.
-Az a baj, hogy egyikünk sem fog támadni. Mindketten tudjuk, hogy amelyikünk kezd, az fog veszíteni. Ezzel csak az a baj, hogy te egy idő után el fogod magad unni. Ráadásul neked ugye aludnod is kell, nekem nem. Azt mondtad, hogy nem támadsz meg kislányokat, tehát Shu simán lefeküdhet aludni, én viszont ébren leszek, és várom a pillanatot, amikor elalszol, és támadhatok. Az idő nekem dolgozik RenAi. Mi lenne, ha feladnád?
Shu csak megvonta a vállát, és igyekezett úgy jelezni nemet a fejével, hogy a sárkány ne láthassa. Timidus túl sok céhvezért győzött le, amiért azok hagyták magukat… bár valóban volt pár tiszta győzelme is. Azonban mivel ő a taktikai részt, a rábeszélést arra, hogy megszabaduljanak a páncéljaiktól már a csata részének értelmezi, így számára a győzelem az győzelem. Szóval le kellene győznie végre valakinek, hogy picit leszálljon a földre.

by **RenAi** Hétf. Júl. 21 2014, 22:20

Nem igen foglalkozam velük, hogy mit csinálnak, csupán ha nagyobb mozdulatot csináltak tekintettem oda rájuk… Kijelentettem hogy nem fogok támadni, így vagy csinálnak valamit vagy nem… Nem akarok veszíteni, elvégre azzal nem fejldődök, expet és aranyat kapnék de zsebre aligha tehetném őket… Rossz lenne a lelkiismeretem ha fél vállról venném a mostani küzdelmeket. Elvégre fejlődni akarok és ez nem rossz, sőt… Végre van erőm, és azt hiszem elhivatottságom is, amit Rita biztosított nekem… Fájdalmas hogy ennek kellett történnie mindahhoz hogy célom felerősödjön és tudatosodjon bennem.

A párost figyeltem, majd Timidus mondandóját. Ülve nyújtózkodtam egyett némi hang kíséretében.
- Hmm, nyugi nem csak te tudod elszórakoztatni magad, gondoskodok én arról hogy ne unatkozzak. És az alvás is jogos, ha eljön az ideje hát alszok egyet. – Jelentem ki, nemes egyszerűséggel. Majd előhívom az inventorym és előhalászok belőle egy tálca nyalánkságot. Finom válogatott sütik, pont a kedvenceim, akadnak közöttük mézédesek és kevésbé édesek is.
- Kértek? – Nyújtom feléjük, hogy ha akarnak akkor tudnak venni. Majd kezdek bele én is a majszolgatásba.
- Éhhes pocakkal nem lehet harcolni. – Ajánlom fel még egyszer, ha esetleg nem kértek volna, ugyanakkor akkor is kijelentem mindezt ha vettek, elvére egy kijelentő mondat ami vonatkozik rám, meg szinte mindenkire. Finom falatokat harapok a friss ropogós nyalánkságokból, amikkel szinte képtelen vagyok eltelni. Voltak akik furcsállották ezt a húzásom, de aki már játszott velem az tudja, én képes vagyok bármire harc közben független a céljaimtól. Mindig azt csinálom amihez kedvem van, legalábbis ilyen kisebb értelemben… Majd mikor elfogyott az utolsó falat is, akkor elővettem némi citromos üdítőt amivel leöblítettem…
- Haaahhh.. ez jól esett, phiii.. ^^ - Mosolyodtam el...
- Hiába vártok, nem fogom meggondolni magam… - Jelentem ki ha időközbe nem léptek volna valamit…

by **Shukaku** Kedd Júl. 22 2014, 06:44

-Ha elalszol, akkor nem fogsz tudni védekezni. Az egyetlen ok, amiért a petek nem képesek véghezvinni a sleep killt, az az, hogy ott kell lennie az idomárnak, amikor megtörténik a párbajra felhívás. Te ugye ezt az akadályt már elhárítottad előlem. Ha például együtt alszol valakivel, akkor a saját kezeiteket mozgatva könnyedén ki tudnálak titeket hívni egymás ellen, és akkor már csak támadnom kellene, és ha elég óvatosan csinálom, és egyikőtök sem ébred fel, akkor egy éjszaka alatt rengeteg győzelmet szerezhetek.
Újra elvigyorodik, és tovább igazgatja a tollazatát ráérősen. Shu csak pislog rá, majd egy kérdő csipogással felteszi a legfontosabb kérdést, amire a sárkány készségesen válaszol is.
-Amikor sátoroztatok.
-Te… megtámadtad…
-Dehogy támadtam! Csak azt néztem meg, hogy lehetséges-e. Lehetséges.
-De… most akkor nem alhatok miattad senkivel együtt soha többé, mert attól kell félnem, hogy megtámadod?
-Ne kérdezz hülyeségeket. Még a pontjait sem néztem meg, pedig megtehettem volna. Az emberek túl óvatlanok, és túlságosan könnyen megbíznak másokban, azonban a szövetségeseinket nem bántom.
-Még szép…
És mivel ezt a kérdést ilyen könnyedén elintézték, legalább is Shu egy kissé megnyugodott, Timidus pedig eddig sem nagyon értette, hogy hol a probléma, így újra RenAi felé fordult.
-Az evés pedig elbágyaszt, álmossá tesz. Teli hassal lassul a mozgásotok, fáradékonyabbak lesztek. Nem is szoktam teli hassal harcolni. Ha akarsz egyél nyugodtan.
-Én kérek, köszönöm szépen.
Mosolygott a lány, és nyugodtan lépdelt közelebb, hogy belefogjon a sütizgetésbe, Timidus pedig hagyta, hiszen kicsi volt az esélye annak, hogy az egész csak csapda, és így akarja lenyomni a figyelmüket az ellenfél. Shu még jót is tett azzal, hogy ennyire célpontot játszott, hiszen talán RenAi kapva kap az alkalmon, és támad. Shu azonban csak annyit tudott, hogy ez eddigi élete legjobb párbaja. Timidus csak legyintett a farkával, és tovább várakozott. Shu persze nem hagyta ennyiben, vitt neki egy kis darabot, és meggyőzte, hogy ennyitől még nem telítődik el, és tud a harcra koncentrálni, így hát a pet el is fogyasztotta.
-Finom.
Nyalta meg a száját Timidus, és a lány is bólintott a kijelentésre.
-Nos, meddig bírod ébren, lovag?
Elvigyorodott, majd a társára nézett.
-Shu, kettő.
-De az előbb...
-Ráérünk.

Shu újra megpróbálkozik a második képivel.

by **RenAi** Szer. Júl. 23 2014, 15:58

Elgondolkodva hallgattam a pet meséjét, bár nagyon nem tudtam hinni neki… oO De mindegy, rögtön megfogalmazódott bennem egy kérdés.
- Akkor miért is nem teszed? – Hisz ha a győzelem ennyire fontos neki… nem értem mi az ami kordában tartja. Persze… Shu… talán, de ő meg olyan hallgatag, és ahogy észreveszem nem is tud róla…
- Felelősséggel tartozol az idomárod iránt te is, éppúgy mint ő érted… így ha pirossá teszed, akkor azt csakis az engedélyével tedd… - Hangom komorabb lett, elvégre emberéletekről kezdett beszélni, hogy milyen könnyen is lehet ölni… és tény… könnyen lehet… a szövetséges szó hallatán kissé felkaptam a fejem, de alig érszevehetően, csúnyán hangzik… bár sok mindenre lehet szövetkezni, lehet valami csokigyűjtő szövetségről van szó… *-* De mindegy, bár ez ötletnek nem rossz. :3 Majd ismét magyaráz… @@ és nekem ismét zúg a fejem weeeh >.> De mindegy, most itt a sütiii o/
- Hmm, ennyitől még nem bágyadok el. – Öltöttem ki rá a nyelvem, majd Shu kért a sütiből, és én kétségesen nyújtottam felé, még Timi is kapott belőle. Szélesre húzódott a szám, egy vicc erejéig ami most fogalmazódott meg bennem, kíváncsi lennék az arcukra, mikor kimondom, tehát meg is tettem. Miután mindketten ettek már belőle megszólaltam:
- Nincs benne méreg. – Mosolygok kedvesen.
- Legalábbis nem sok. – Húzom szélesre a szám. xD Ha már Timidusnak ilyesmi humora van... Kíváncsi leszek az arcukra, bár tudom csupán ártatlan csíny, csupán szavak.
- Persze csak vicceltem. – Öltöttem ki rájuk a nyelvem ismét.
- Köszönöm a dícséretet. – Feleltem.
- Még egy jó idegi biztos. oO Délelőtt van csak, és nem szoktam csak este aludni. – Magyarázom a sárkánynak majd ismét csipognak. oO Furcsa azt hittem a madarak csipognak csak, de úgy látszik a sárkányok is tudnak ilyet… meg.. az emberek is >.> Bár komoly lehet megtanulni egy ilyen nyelvet. *-* Shunak most sem sikerült :3

by **Shukaku** Csüt. Júl. 24 2014, 07:34

A pet csak kíváncsian nézett a lovagra, és próbálta értelmezni a kérdést. Miért nem teszi? De hát most láthatta a lány, hogy miért is nem teszi. Vagy ennyire nem figyelne oda az események folyására? Persze, meglehet. Timidus tisztában volt azzal, hogy Shu nélkül, vagy egy harciasabb idomárral már sokkal magasabb szinten járhatna, viszont azt is nagyon jól tudta, hogy egy olyan idomár nem foglalkozott volna vele ennyit. Nem olvasott volna neki meséket, nem beszélgetett át volna vele éjszakákat, és ő valószínűleg olyan lenne mint Vezér vagy Reginald, aki csak megy a saját feje után, gondolkodás nélkül, és mivel még annyira sem ismeri az embereket mint Timidus, így nem tudja kihasználni a hibáikat, és nem tud tőlük tanulni. Ennek a jó kapcsolatban bár vannak hátráltató elemei, mégis érzi, hogy többet profitál belőle, mint amennyit veszít. Persze ez a lány vagy nem képes erre magától rájönni, vagy arra kíváncsi, hogy Timidus kiadja-e ezt az információt. Persze a döntés nem volt nehéz, hadd örüljön annak RenAI, hogy ő is megtudott róluk valamit, úgy sem tud vele mit kezdeni. Egy ravaszabb és gonoszabb ember tudna, de ez a lány veszélytelen. Majdnem olyan veszélytelen, mint Shu. A frontharcosok céljait a magáé elé emeli, és nem támadja meg az idomárt az elvei miatt egy harcban. Egy ilyen embernek akár azt is elmondhatná, hogy hogyan kell őket legyőzni, és talán akkor sem alkalmazná a naivitása és a jószívűsége miatt.
-Shu miatt nem teszem. Haragudnának rá az emberek, rám is haragudnának, és az egyikünknek sem lenne jó. Nem fogom bajba sodorni, ha egyszer meg kell védenem. Annak semmi értelme nincsen. Az engedélye pedig nem kell ahhoz, hogy pirossá változzon az indikátora. Csak akkor fogok megölni bárkit is, ha az életét veszélyezteti, és arról nem ő dönt, hogy hagyom-e meghalni. Nem hagyom. Az ellenség és az ő élete között nem kell választanom, mert egyértelmű a döntés.
Érdekes is lenne, ha éppen közelít a lány felé valaki az utolsó végzetes csapást kívánva bevinni, ls Timidus arra várna, hogy majd szépen utasítja őt, hogy védje meg. Fura egy gondolatai vannak ennek a lánynak. A méreg kérdése pedig még ennél is érdekesebb. Nem próbáltak még ételt potionnal főzni, bár érdekes kísérlet lenne. Shu csak elkuncogta magát, hiszen abszurd volt a feltételezés, hogy RenAi mérgezett süteményekkel járkálna. Kevesen fogadnának el süteményt a harc közben, és a dobozka nem tartja el olyan sokáig, hogy megérje erre sütni. Timidus pedig bár egy pillanatra komolyan vette a veszélyt, a második mondatával a lány már el is árulta magát. Nem lehet nem sok mérget tenni a süteménybe. Egy adag méreg hat, ha kevesebbet teszel, akkor nem hat. Ha a felét iszod meg, akkor is elhasználod az itemet, tehát semmi értelme kevesebbet tenni bele, így egyértelmű, hogy a lány hazudik. Utána pedig még ki is jelenti, hogy viccelt. Bár Timidus nem nagyon ért a viccekhez, mindenesetre ezt nem nagyon találja viccesnek. Mindenesetre Shu kuncog, tehát lehet benne valami.
-Majd megkaphatom a receptet? Mondjuk… én inkább potionnal főzném mint méreggel…
Viccelődött az idomár is, amikor már a száját törölgette. A sárkány csak felnézett a Napra, és megállapította, hogy valóban nem telt még el sok idő, így hát a többi harcoló felet kezdte el szemlélni, hiszen eleve ezért jött ki. Tapasztalatot szerezni. Az, hogy közben vár-e RenAi támadására, vagy sem, az számára édes mindegy volt.

by **RenAi** Csüt. Júl. 24 2014, 10:31

Furcsa kis küzdelem előtt álltam, igen előtte… Hiába kezdődött el, az idő lejárt és a rendszer nyitottá tette számunkra a támadási lehetőséget, a győzelem felé való jutást… És talán pont Shuék szerencséjére az elhatározásom, hogy kiállok az ellen aki jelentkezik. És ők voltak az elsők… Vissza nem utasíthattam őket, mivel azzal saját magam tenném megbízhatatlanná saját magammal szemben. Hehee furcsa egy helyzet… De mint ahogy mindig, most is minden csak rajtunk áll. Timidus felajánlotta nekem a feladás lehetőségét, de engem ez most hidegen hagyott, sőt meg sem fordult a fejemben hasonló… Álltalában nem szoktam komolyan venni a harcokat, mint ahogy sokminden mást sem, mégis… most nem mondhattam hogy oké… Persze mindketten megkaptuk volna a győzelemért járu jutalmakat… de én nem azért vagyok itt! Engem szorít az idő, és ezt a kis időt sem tölthetem szimplán könnyelmű modulatokkal és mondatokkal, hisz abból nem tanulnék. Ugyanakkor az hogy állatidomár az ellenfelem szintén csak hasznomra vállhat, bár merőben eltérnek Regiéktől… A főnixmadár csipogását nem értem, de nem is kell értenem ahhoz hogy kiismerjem, Ő már rég, nekem ugrott volna, hehee, a kis harcmániás stílusával. Timi viszont ilyen téren is más… azt hiszem biztos a győzelmében, legalábbis úgy viselkedik, tehát sok győzelme lehet már, vagy olyan mérget… potiont használnak majd amivel elhúzzák hogy tényleg feladjam… aligha hiszem…
- Értem! ^^ Igen, valami ilyesmi válassza számítottam. - és a magyarázata is sokat mondó volt… ugyanakkor felvetett bennem egy erős kérdést… hisz ő csak magukat félti ahogy nézem, csupán Shura van tekintettel… érdekes…
- És az hogy az akit megölsz értem hogy nem fogod megtenni csak ha nagyon olyan helyzetbe kerültök, és szerintem abban a szituációban amit mondtál mindenki így tenne… de arra nem gondolsz hogy mi van akkor ha annak a valakinek is vannak barátjai annak a valakinek is vannak rokonai, és magába kitörlöd azt a karaktert akit megölsz. Egyáltalán nem számít neked hogy vége lesz egy karakter életének? Hogy a rokonai szomorúak lesznek, és nem csak azok fognak rád, rátok haragudni akik látják hogy pirosak vagytok és előítélettel vannak, de a rokonaik is megpróbálhatnak bosszút állni, és megölni titeket… ami nem lenne épp jó nem?... – Tanakodtam….

De mindenek előtt mivel kissé megéheztem elővettem pár sütit és megkínáltam vele őket is. ^^ Szeretem a sütiket, és csinálni is szeretem őket, talán pont ebből adódot a kis tréfa ötlete. Kijelenteni hogy mérgezett. xD Hehee, aki ismer az tudja hogy nem játszanék ilyesmivel és hogy Aincard lakóinak fele kihalt volna már ezesetben az édességeimtől, de mindenesetre vicces volt látni miként Timidus elgondolkodik hogy mi van ha tényleg… A pet viselkedése vicces volt, bár talán csakis azért mert tudtam hogy alaptalan, mégis úgy nézem elhitte. Utána mielőtt még tényleg komolyan venné ki is jelentem hogy bizony csak kamu volt részemről, ártatlan csíny amivel a napunkat szerettem volna kissé feldobni, úgy nézem Shunak azért tetszett kicsit, így vele kucogok…
- Hehee, persze… bár én is tényleg komolyan elgondolkodtam hogy lehe-e ilyet. oO- Váltom át, és tényleg érdekes kis ötlet lenne, bár nyílvánvaló csalás is. Sokan használnák fel, hogy egy küldi közepén leüljenek enni potival főzött kajákat… oO Ugyanakkor nyilvánvaló lenne, szóval inkább meginnák rendesen a nedüt, mivel úgy csak gyorsabb mint enni. ^^”
Timi még mindig nem támad, és most senki nem csinált semmit, olyan ez a kt mintha valami piknik lenne. Tetszik. :33

by **Shukaku** Csüt. Júl. 24 2014, 11:37

Ez a válasz azonban kivételesen meglepte Timidust. Ilyen válaszra számított? De hát ez a válasz egyértelmű volt, és ha számított is rá, akkor felesleges volt megkérdeznie. Vagy mégsem volt számára annyira egyértelmű, és kellett neki a megerősítés? Az emberek sohasem képesek bízni a logikájukban, pedig nem mindig olyan rossz a gondolkodásuk ezek szerint.
-Lényegtelen. Azzal, hogy megtámad minket, teljes életes, halállal végződő küzdelemben, vagy párbajfelkérés nélkül, úgy vállalja a kockázatát annak, hogy ha elveszíti a küzdelmet, az a halálával végződhet. Ezért is nem megyek bele ilyen csatákba csak akkor, ha biztos lehetek a győzelmemben, mert ezzel is kockáztatnám Shu életét. Azzal, hogy megtámad, ő maga dönti el, hogy számára nem fontos az, ha megöljük, és ha neki nem fontos, akkor nekem miért legyen az? Az embereket nem védhetem meg önmaguktól, főleg nem az ellenséget, aki megtámad. Nem ölök meg senkit, amíg van más választás. A bosszúra természetesen számítok, hiszen az emberek rosszul viselik a vereséget és a halált, de logikátlan lenne megöletni magunkat azért, hogy utána ne támadhassanak meg. Ennek nincs semmi értelme. Ha megtámadnak, akkor majd újra megpróbálom megvédeni, és mindent megteszek, hogy sikerüljön.
Shu csak szomorúan csóválta a fejét. Nem volt ennyire egyenes válasza, mint Timidusnak, de ő sem értett egyet renAi érvelésével.
-Tudom, hogy szerinted minden emberben van valami jó, meg mindenkit védeni kell, de ez nincs így. Vannak gonosz emberek, vannak gyilkosok, vannak olyanok, akik elrabolják a peteket az idomár mellől, vannak olyanok, akik az idomár szeme előtt végzik ki a peteket, vagy valami másik barátját az embernek… ők sem gondolnak a mi barátainkra… tudom, hogy te még Daneet is védenéd, aki velem kezd ki, meg gondolom másokkal is…
De a gyilkosokat nem kell védeni. Így fejezte volna be a mondatot, de inkább nem tette. Ő is segíteni akart sokaknak, adott is második, harmadik, meg sokadik esélyt a srácnak. Adott esélyt még Elysionnak is… de azért ennyire naiv és szentéletű senki sem lehetett, mint ez a lány…
-Van egy ötletem. Ha most sem támadsz, akkor a következő körben Shu fog támadni, és neked őt kell támadnod, ha csak nincsen valami távolsági támadásod, vagy nem hajítod el a fegyveredet.
-De... miért akarnám megtámadni?
-Mert éppen párbajozunk, és te úgy sem sebzel semmit.
-Hát... ez mondjuk igaz...
A sárkány bólintott, majd felszökkent a levegőbe, hogy onnan figyelje az eseményeket.

Shu megpróbálkozik az első képijével.

by **RenAi** Csüt. Júl. 24 2014, 12:01

Nyos a sárkány csipogósan monoton hangján ismét elkezdett zúgni a fejem és erősen kellett koncentrálnom ahhoz hogy meg tudjam érteni ezt a fordított logikát… Fordított számomra legalábbis. Az érvelése nem volt rossz viszont kipróbálta amit kipróbált… Gyermeki csíny? Aligha hiába még kis pet, ez a húzása akkor is veszélyessé teheti, és talán tényleg csakis Shu védheti meg őt is, és saját magát is ilyen téren. Azzal a felvetésével hogy öl Shuért… el tudom fogadni, hisz ha olyan helyzetbe kerülnék talán még én sem gondolkodnék ezen Jinért, vagy épp bárkiért aki elég közel került hozzám az évek alatt.. Majd a kis mondatát Shu is kiegészítette, ami valamiképp szímpatikus volt, de mégis felvetett bennem egy kérdést, hisz ismét a rossz dolgokról beszél, arról hogy az emberek egy része gonosz… ami igaz is… de valaol talán mégsem…
- És te tényleg láttál már ilyeneket? – Kérdezem Shut kíváncsian, mivel eléggé úgy néz ki hogy igen…
- És még egy, Daneet védtem igen, de leginkább a helyzeteteket akartam csitítani, így ha ellened mondok, ha veled értek egyett egyik sem lett volna jó megoldás… nem tudom hogy Danee mégis mit csinált veled, de Timi biztos veled volt nem? – Nem akarom védeni, a fiúnak van egy fajta stílusa ilyen téren, de egy táncnál nem tudok többet kinézni belőle… még a csókot is nehezen… vagy talán… nem tudom…
- Elmondod hogy az a fiú mégis mit csinált, mivel nem voltam ott így nem tudhatom… és tényleg nem szabad védenem addig amíg nem vagyok tisztában ezzel… - Ismerem be. A lányra pillantottam.
- De ha nem szeretnéd nem muszály… - Semmit sem akartam ráerőltetni, viszont ha tényleg nem mondja el akkor erős a gyanúm hogy komolyabb dologról lehet szó…
Majd Timidus újabb hadművelettel állt elő... persze nem értettem én viszont tudtam valamit...
- Támadj csak nyugodtan. ^^- Mosolyogtam a kis idomár lánykára.

/Képi sikerül ^^/

by **Shukaku** Csüt. Júl. 24 2014, 12:49

Shu csak szomorúan bólintott. Igen, a kérdés is helyesen volt feltéve. Ilyenekkel. Többel is. Eleve ott volt a szülei esete, majd az intézetben nagyjából csak ilyen emberekkel találkozott, majd ahogy elsőnek próbált emberekkel beszélgetni a játékban előkerült Elysion, aki a szeme láttára hagyta volna meghalni a petjét, aki ráadásul ugyanolyan tollas sárkány volt, mint Timidus, így még érzékenyebben érintette a lányt, azután itt volt Danee… túl sok gonosz ember van a világban, és Shu nagyon örült volna annak, ha a gonoszaknak Kayaba mégis megengedi, hogy épségben kijussanak ebből a világból, és ne zargassák az itt békében élőket. Ő nem akart nekik feltétlenül rosszat… de kapják meg a büntetésüket. Itt bent senki nem törődik azzal, hogy az ilyeneket megbüntesse. Minden felnőtt meg céhvezér csak a bossokkal van elfoglalva, és az nem érdekli őket, hogy a saját fajtájuk miatt többen halnak meg, mint a bosson, vagy a moboktól. Zseniális…
-Igen… úgy kellett a helyzetet csitítani, hogy biztos Danee nem is olyan rossz, és én hazudok… persze… Timidus… visszamondanád amit Danee mondott a randis izén?
A sárkány bólintott, lehunyta a szemeit, és előhívta a memóriájából az ott történteket, majd szó szerint elkezdte visszamondani, miután megvárta a lány bevezetőjét.
-Nem tudom, hogy te voltál-e ott… mi csak barátokat akartunk szerezni… és voltak is olyanok, akik kedvesek voltak… még felnőttek is… nyugodtan beszélgettünk, és senkit nem zavart, hogy ott vagyunk… és igenis voltak még ott olyan korúak mint én… Justin is csak egy picit idősebb… szóval az utolsó részen voltunk egy csónakban. És akkor megjelent Danee…
Rápislantott a sárkányra, aki bólintott, és elkezdte a visszamondást.
-Mielőtt rátérnénk, a hogy hogyan kerültünk ide, hogy vagytok, és hogy vagyok részre, Shu... tisztában vagy vele, hogy ez egy felnőtteknek szóló rendezvény?
-Pedig nem is… az előbb mondtam, hogy nem… és tényleg nem…
-Tudod, a felnőttek, olyan ecchi dolgokat is csinálnak ilyenkor, mint mondjuk megfogják egymás kezét...
-És… és akkor megfogta a kezemet, és simogatni kezdte…
-A másik szemébe néznek, na nem farkas szemet nézve, azt nem szabad!
-És belenézett a szemembe… majd letérdelt elém…
-Át szokták ölelni egymást, meg is simogatják egymást...
-És ezt is megcsinálta…
-Puszilkózni is szoktak! Mond, pusziltál már meg fiút? Tudod, a felnőttek nem csak az másik arcát szokták! Így!
-És akkor…
-Hanem szájra puszit is szoktak, és a nyakukra is!
-És… és…
Megrázta a fejét, és intett a sárkánynak, hogy ne folytassa. Dühös volt, és még mindig összegyűltek a megalázottság érzésétől a könnyek a szemében.
-Ne mondd nekem, hogy ez normális! Most is védeni akarod?!
Dühös volt, nagyon dühös. Még azt is elfelejtette, hogy azt ígérte a sárkánynak, hogy támadni fog… de ha RenAi ezután is védeni akarja azt a pedofil barmot, akkor a dühe már a lány ellen fog irányulni, és nyugodt szívvel fogja megbökdösni a pálcával.

by **RenAi** Csüt. Júl. 24 2014, 13:16

Lehajtotta fejét és nem mondott semmit, a kérdésem nem kapott választ, talán nem is kéne erőltetnem...

Majd második kérdésem olyan pontot értem el amit nem akartam, olyan hangot hallottam Shutól amit aligha tudtam volna elképzelni….

- Gweeh… >.> Nem úgy értem, de az sem segítség ha bíztatlak nem?... – Kérdeztem vissza, majd rátért a lényegre… említette már egyszer előtte is ezt, de nem gondoltam hogy tényleg komoly… most viszont leírta a teljes eseményt…
- Voltam és én is csak barátokat akartam szerezni… de mi nem csónakáztunk… - Magyarázom.
Megdöbbenve hallgattam végig a párbeszédet, melyben Danee-t Timidus utánozta… kellett némi csend hogy magamhoz térjek, és hogy mindezalatt felidézzem Danee arcát, ehhez képest én még keveset is kaptam a fiúból… Nem is tudtam mit mondani, nem is tudtam hogy…
- Bocsánat… - Legelőször is…
- Velem ilyeneket nem csinált, mégcsak le sem tapizott… csupán szavakat használt, ebből gondoltam hogy csupán hangemer… De úgy nézem csakis gyerekekkel mer kikezdeni akik képtelenek megvédeni magukat ilyen helyzetben… ha ez történne velem, lehet én teljesen leblokkoltam volna… vagy nem is tudom…- Éreztem Shu dühét, és elgondolkodtam rajta hogy talán tényleg fel kéne bőszítenem valamivel hogy kiadhassa magából, talán erre lehet szüksége, vagy csak méginkább felkavarnám… Akkor másmilyen témával kéne feldühíteni… vagy inkább csillapítsam… Jelenleg nem kéne sok ahhoz hogy elveszítse a fejét, azt hiszem… és talán pont ezt kéne felhasználnom… és utána elmondani hogy miért is csináltam… nem… ha elmondanám, ha nem nem bízna meg bennem ha megtenném, elvégre eléggé olyan dolgot osztott meg velem… Ugyanakkor ha velem ilyen történe… én nem tudom hogy tudnék-e róla beszélni… inkább el akarnám felejteni…~ Ümmm… Mi tévő legyek?... Úgy látszik tényleg nem vagyok jó konfliktusok kezelésében >.>
- És nem próbáltál meg sikítani, vagy felképelni vagy valami?.... – Nem jutott más ötlet az eszembe, tehát így folytatom.
- Az erdőben azt mondod hogy nem vársz másoktól segítésget, önálló vagy… most mégis másokat okolsz hogy mindez megtörtént nem? – Persze tudom hogy Danee a hibás, és dühít is… Sőt ha meglátom nem is tudom mit fogok kezdeni vele… de most itt vagyok. És most Shu a legfontosabb… Tehát dühítsük fel egy kicsit. ^.^

by **Shukaku** Csüt. Júl. 24 2014, 13:38

-Hogy… biztatni?
Szinte szóhoz sem jutott, és már kezdte kicsit hüppögősen kapkodni a levegőt. Inkább elképedt volt, mint dühös, de ez gyorsan változhatott. Mindenesetre a sárkány a lány mellé állt, de nem tett semmit. Látta már őt dühösnek. Látta, amikor Elysionra volt dühös, és látta, amikor arra a céhvezérre, aki hagyta volna meghalni a Mufurc nevű kisfarkast. Ha félteni kellett valakit, az most már nem Shu volt, hanem RenAi, és Timidusnak fogalma sem volt arról, hogy mire jó ez, amit csinál. Eddig azt szajkózta, hogy nem akarja bántani Shut, most meg egyszer azt mondja, hogy megérti, hogy miért haragszik, de utána rögvest visszatámad. Harcot akar kiprovokálni? Nem. Ennyire nem okos. A pet jelenléte mindenesetre megnyugtatta annyira az idomárt, hogy tudta folytatni a szavait.
-Nem biztatni kell… csak néha velem is egyetérteni olyankor is, ha ott van egy másik felnőtt. Persze amikor egyedül beszélgetünk, akkor tudnak… akkor sokan tudnak… de összeveszni, meg kiállni mellettem, az már nem!
Ezután azonban egy kicsit jobban esett neki, hogy RenAi talán végre belátta, hogy miről is van szó, hogy miről is szól ez az egész, és azt, hogy az a fiú mennyire nem hangember, és mennyire alávalóan is viselkedett vele. Persze ezt már az erdőben is láthatta volna, ott sem szállt le egyikükről sem, de úgy látszik RenAinak több kellett ahhoz, hogy felfogja ezt. De végre megértette… végre!
-Igenis felképeltem! Védett területen voltunk, így nem sebződött… Timidus pedig majdnem belelökte a vízbe a csónakból. Soha senkit nem ütöttem még meg…
A következő beszólásra azonban már villant a szeme, és rámarkolt a fegyverre, de a következő pillanatban már el is ernyedtek a vállai, és csak halkan, visszafojtva a sírását tudta a lányra emelni a tekintetét.
-Miért csinálod ezt? Ő a hibás vagy én? Az előbb mondtad, hogy ő… akkor miért ne okolhatnám? Önálló voltam… önállóan felpofoztam, és most önállóan nem megyek a közelébe, és ha még egyszer próbálkozik, akkor Timidusnak is engedem, hogy önálló legyen. Mit akarsz még tőlem? Mit kellene tennem, hogy nektek is jó legyen?!

by **RenAi** Csüt. Júl. 24 2014, 13:57

A válaszreakción meglepődtem, de gyorsan el is mondtam a véleményem, ugyanakkor magam sem tudom hogy mégis mit kéne kezdenem ebben a pillanatban… Segíteni szeretnék neki… Meghallgattam és megértettem a mondanivalóját, igazat is adok neki… Mégis ahoz képes milyen csendes szokott lenni most pont hogy nem az, kikelt magából és nem tudtam hogy ez most jó-e… Egy dolgot tudok csak hogy ez is Shu… az akit elfolyt azok a mondatok amiket nem igen mond… de hogy is mondhatná más helyzetekben… Nem tudom… Egyszerűen olyan helyzet elé lettem állítva amit nem tudok hogy hogy kezeljek, mivel hasonlóval még nem volt dolgom… Shut nem gyakran látom nevetni, és olyankoris olyan dolgokon mosolyog amiket én aligha értek… Mondhatnám hogy fura, de nem az… szimplán csak nem értem, de hisz hogy is érhetném, hisz nem voltam ott minden pillanatában, hogy tudjam mi történt vele, és hogy mi az ami ilyenné formálta… Vagyis de, aprócska szegleteket mutatott meg, néhány rövidfilmet, ami rossz dolog történt vele… Én velem miért nem történtek ilyenek?... Vagyis történtek… de én miért viselem jobban… Talán ennyit tenne a kor? Az a pár év?... A kérdésemre választ kapok ugyan, és amikor villant a szeme, ugyan kicsit megszeppentem, hisz még gyereket nem láttam gyilkos pillantással harcolni… Sőt úgy alap senkit sem… Csöndben hallgattam végig a mondatát, majd döntöttem. Amit csináltam, vagyis csinálni akartam… Az nem jó… Nem tudom miként kéne kezelnem Shut vagyis tudom…
Felkelek a földről oda lépek hozzá és megszólalok, miközben szorosan magamhoz ölelem ha engedi…
- Bocsánat… te mindent jól csináltál… és nem te vagy a hibás…. Danee az meg akik nem figyelnek a környezetükre, ebben igazad van… de ott szerintem mindenki társsal volt, és nem tudom mennyire lehettetek közel egymáshoz... Ha ilyen van ne félj segítségért kiabálni, biztos vagyok benne hogy ha meghallanak segíteni fognak. És ha bármi baj van, akkor engem is hívhatsz nyugodtan… - Mondom…
- Bocsi, az előbb szándékosan akartalak idegesíteni hogy kiadd a feszültséget, hisz még nem igen láttalak ennyire idegesnek, mindig nyugodt és általában csendes vagy, így úgy gondoltam ha ki adod a mérget talán megkönnyebbülsz… - Magyarázom, okos lány csak megérti, ugyanakkor tény hogy hibáztam… Ha minden helyre jött visszaültem a helyemre.

by **Shukaku** Csüt. Júl. 24 2014, 14:22

Na itt érkezett el az a pillanat, amikor már Shu teljesen összezavarodott. Ez a lány vagy tényleg ennyire értetlen, és tényleg nem tud mit kezdeni a helyzettel, vagy egyszerűen csak szórakozik vele, és halálra akarja idegelni. Már a szafarin is végig ellene volt, sehogy sem akart vele egyetérteni, és csak a végére sikerült valahogyan zöld ágra vergődniük. És most is… de ha még ennyire nem ért hozzá, akkor miért vallja be, hogy fel akarta idegesíteni? Nem… ez az egész érthetetlen volt számára. Igyekezett kibontakozni az ölelésből, sőt eleve nem is akarta engedni, így ha a lány nem erősködött nagyon, akkor nem is sikerült neki. Csak nézett rá értetlenül, de már nem volt harag a tekintetében, csak annyi, hogy fogalma sincs arról, hogy mit mondjon.
-De… nem… mármint nem voltunk közel egymáshoz. Egyáltalán nem. És… nem kell segítségért kiabálni. Erősebb vagyok Daneenál, és ott volt Timidus is. Itt szerencsére nem a felnőttek az erősebbek, hanem az, akinek sokkal magasabb a szintje. Ez a világ igazságosabb. Én… még kicsit félek is, hogy valamelyik lány Danee miatt fogja besárgítani az indikátorát, mert nem jut eszébe, hogy itt nem pofozhatja fel csak úgy… vagy… esetleg ha annyival erősebb… az intézetben a kicsik mindig meghúzták magukat, és nem kötekedtek a nagyobbakkal, mert akkor kikaptak. Mi ezt meg tudtuk tanulni… a felnőttek meg nem tudják megérteni, hogy itt már nem ők az erősebbek…
Igen. Nem Daneet féltette, és bár nem akart annyira rosszat a fiúnak, jobban sajnálta volna azt a lányt, aki véletlenül onehiteli egy pofonnal azt a srácot a szintkülönbség miatt. Nem a lány hibája lenne, ahogyan anno Hisame hibája sem volt. A kicsiknek meg kellene tanulniuk meghúzni magukat, nem szájhősködni.
-És… én… én meg vagyok könnyebbülve. Itt vagyok, ebben a szép világban, és végre csinálhatom amit szeretek. Minden jó lenne, ha az ilyenek mint Danee békén hagynának, és nem akarnának velem közösködni.
A sárkány felnézett a tollai igazgatásából, örömmel vette tudomásul, hogy lecsitultak a kedélyek, majd RenAi felé fordult.
-Ne csak tőle kérj bocsánatot. Engem is megsértettél, mert azt feltételezted, hogy nem tudtam megvédeni Daneetól.
Felemelte a fejét, és a lány szemébe nézett. Első lépés.

by **RenAi** Hétf. Júl. 28 2014, 18:57

Valahogy megint egy olyan helyzet amit nem szeretek… félek az ilyenektől, hisz nem vagyok túl jó az ilyen típusú emberek kezelésében, Tsubakit is sokszor értettem félre, és gyakran mondtam neki olyan dolgokat amiket viszont ő nem értett… Hmmm. Nem egyszerű az ilyen, segíteni akartam a magam buta módján, de csak még inkább olajat öntöttem a tűzre… Jóvá szerettem volna tenni mindezt, így elmondtam és bocsánatot is kértem, meg szerettem volna ölelni, hogy lássa komolyan gondolom… De mozdulatai nyílván valóvá tették számomra hogy nem szeretné, így én is egyre bizonytalanabbá váló mozdulatokkal adtam fel, és léptem hátrébb tőle. Elmondta hogy a csónakok nem voltak közel egymáshoz és hogy nem is szerette volna ha más védi meg, elvégre ők is meg tudják magukat… Persze ez némileg ellenkezett az előző mondatával, de talán a harag és a dac mondatta vele azt vagy épp ezt…
- Ilyen téren tényleg igazságosabb, bár ha így nézzük akkor inkább fordult a kocka, elvégre a fiatalok tovább élnek tovább tudnak fejlődni ha minden stimmel, és pont azok vannak hátrányban akiknek erre kevesebb idejük van… - Egészítettem ki.
- Én is sárgultam már be Danee-től. – Hívom fel rá a figyelmét, mivel ő is ott volt, ő is észrevehette. De a mondata további része… az „intézet” szónál leragadtam, nem gondoltam volna, hogy a sok ellentét között mégiscsak lesz valami ami valamiképp összeköt minket. Megdöbbentem, sőt talán picit le is sápadtam. Ez a kislány olyan helyen volt ahonnan engem kihoztak a szüleim… Sikerült lenyugodnom, nem is értem miért kavart fel igazán, talán ha őt is befogadta volna valaki most cserfes kislány lenne, egy okos cserfes kislány. Most viszont mindenkivel távolságot tart, és van egy olyan érzésem hogy falat húz maga köré, ezzel választva le minket… Nem tudtam hogy mit is mondjak hirtelen, hogy elmondjam-e a saját verziómat, vagy iknkább hallgassak… Ha elmondanám biztos megutálna és igazságtalannak tartaná hogy nekem ez jutott neki meg az… vagy nem tudom…
- Itt csak a harci felszerelésből sejtheted hogy ki mekkora is lehet, sőt nálatok idomároknál a pet fejlettségéből is lehet következtetni… - Mondtam, monoton daráló hangon, gondolatilag ugyanis nem itt voltam… nem tudom hol voltam… De igyekeztem visszarázkódni a valóságba bár valamiért zsibbadt a fejem és a tekintetem sem volt feltétlen tiszta hisz magam sem tudom mit néztem hova tekintettem, egyszerűen csak néztem… talán pont a semmibe… Amint sikerült összeszednem magam, a téma folytatódott és Shut csendesen végighallgattam, talán pont ennyi idő kellett hogy visszarázódjak.
- Ezt jó hallani. És bocsánat… én erősködtem a szafarin hogy menjünk vissza keressük meg Szophiet és Danee-t, utólag látom hogy butaság volt, de rosszul éreztem magam hogy Szora hárítottam Danee-t. Nem lett volna fer dolog tőlem… - Mondom.
- Amúgy odakint mit csinálgattál, mondod hogy idebent végre azt csinálhatod amit szerettél volna, de odakin? – Kérdezem, nem hozom fel az intézet témát, inkább kerülöm, majd ha lenyugszok én is kicsit, és ha jobban megismerem Shut.
- Persze Timidus, bocsánat tőled is. *Buksisimi neki* Viszont én nem azt feltételeztem hogy nem tudod megvédeni, inkább azt hogy nem vagy vele és Shu egyedül van, pont azt mondtam hogy ilyen esetekben vele lenne jó lenned. De találkoztam már küldetésekkel, és eventekkel amikor a peteket, és a játékosok fegyvereit elválasztják, és csupán az önálló leleményességre hagyatkozva tudunk továbbjutni. – Felelem Timidusnak.
- Így ügyesek vagytok együtt, az biztos, de mindkettőtöknek is ügyesnek kell lennie külön-külön is, hogy ha távol is kerültök egymástól meg tudjátok védeni magatok, és a másikat is. – Magyarázom. Majd ha minden végre lecsendesült, akkor fogom magam és visszatérek előmelegített kis helyecskémhez. :3 Majd várok. Képim még mindig aktív, nem fog lejárni, legalább ilyen szerencsém van vele, ámbár biztos van annak oka hogy ennyit vár, talán tölti a sajátját vagy nem tudom, de alig várom hogy megtudjam. ^^

by **Shukaku** Hétf. Júl. 28 2014, 19:36

Shu csak ingatta a fejét, majd ijedten kapta a tekintetét a lány felé, és igyekezett gyorsan „kijavítani”. Ő nem beszélt az öregedésről és a halálról Timidusnak, és nem is akarta, hogy a sárkány megtudja. Ő hitt valamiben, és ha az teljesül, akkor soha nem kell megtudnia Timidusnak a kinti világ újabb szörnyűségeit. Akárhogy gondolkodott nem tudott olyan választ adni, ami csak ne gombolyítaná ki még jobban a témát, így inkább egyszerűen hallgatott. Danee újra előkerülése meg sem lepte, és így, hogy meg lett említve már ő is emlékezett. Természetesen önigazolásnak vette a lány szavait.
-Látod? És ha valaki nem tudja lerázni, mert annyira… ráerőszakolja magát, a KT felkérést pedig elutasítja, meg mindenhova követi még a teleportkristály használata után is… az ilyenek elől nem lehet bemenekülni a városba, mint a mobok meg a pirosak elől… és nem zárkózhatunk be egy szobába… azt csináltam eleget már...
Szerencsére Timidus valóban nem foglalkozott a tovább élés problémájával, csak besuvasztotta az emberek kinti világról alkotott teóriái közé, amik ellen nem tehet semmit, így lényegtelen vele foglalatoskodnia. A felszerelés és a petek témájára azonban már ő is felkapta a fejét.
-Igen, lehet következtetni. Te milyen következtetéseket vontál le?
Ez a kérdés nagyon fontos volt, és bármilyen irányba billenthette a harc menetét. A bocsánatkérésre Shu elmosolyodott, és egy bólintással jelezte azt, hogy elfogadja. Végre megtörtént. Végre neki adtak igazat. És ami fontosabb, azzal, hogy RenAi is belátta, hogy Danee menthetetlen, talán nem kerül a közelébe, így nem tudja bántani. Azonban ez a kis boldogság már röppent is el, hiszen a lány a kinti világra terelte a témát… csak úgy… a semmiből…
-Én… hát… ezt már elmondtam. Az intézetben a kicsik mindig meghúzták magukat, és nem kötekedtek a nagyobbakkal, mert akkor kikaptak. Ezt csináltam én is. Elbújtam és olvastam. Sokat. Ennyi…
A bocsánatkérésre a sárkány is bólintott, de arra már nem jutott ideje, hogy kifejezze, hogy elfogadja.
-Nem értelek téged. Bocsánatot kérsz egy sértésért, majd újra megsértesz. Miért csinálod?
A hangja azonban nem jelzett semmi sértődést, még csak meg sem próbálta imitálni, hiszen azzal hazudott volna. A lány megsértette valóban, csak ő nem sértődött meg. Mindössze kíváncsi volt az okokra.
-Mint mondtam, mindent megteszek azért, hogy megvédjem. Ebbe az is beletartozik, hogy nem hagyom egyedül, és ha ez mégis megtörténik valami okból, természetesen önhibámon kívül, arra az esetre is felkészítem, amennyire ez lehetséges. Azon az eseményen felelőtlenség lett volna egyedül hagyni, én pedig ilyet nem teszek.
Várt egy picit, majd elvigyorodott.
-Egy ilyen duplasértés után revánsot kell vennem. Shu, megtennéd, hogy megbököd a pálcával?
-De… nem azt mondtad, hogy…
-De igen. Azt mondtam. Most pedig ezt mondom.
A lány megvonta a vállát, odasétált a RenAihoz, és csak annyira vitte végig a támadó mozdulatot, hogy a pálca biztosan annak érzékelje. Persze igyekezett eltalálni a másikat, de harciasnak nem éppen lehetett nevezni a mozdulatsort. A sárkány ezalatt nem tett semmit, csak feküdt nyugodtan, és várta a reakciót.

/Shu támad/

by **RenAi** Hétf. Júl. 28 2014, 21:06

Újabb kínos csend, Shu arca furcsán megrándult mikor az öregedésről beszéltem, vagyis az ezzel járó negatívumokra és hátrányokra. Nem értettem hogy mi is folyik itt, de egy értetlen tekintettel elvágtam az egészet, és nem kalkuláltam tovább. Egyre furcsább nekem ez a lány, nem értem miért is ne beszélhetnék ilyen nyilvánvaló témákról, helyzetekről. De ha nem tetszik neki hát nem firtatom. Némi csend után újra beszélgetni kezdtünk, és ismét felkerült a fiú neve, amit mostanában annyiszor emlegettünk. A mondata elgondolkodtatott, ámbár jogos valamelyest. Igaz nem tudom mi a helyes, hisz egyiküket sem akarom bántani, de amit a fiú tett az egyenesen undorító, bár le merem fogadni hogy vagyis inkább remélem hogy nem gondolta komolyan… vagy nem tudom… még ha viccnek is szánta… akkor is ocsmány…><
- Nem tudom hogy az ilyenek elől hogy lehet védekezni, talán összefogással… - Gondolkodok hangosan. Majd Timidus is megszólalt mikor olyan dologhoz értünk ami őt is érdekelte.
Pár pillanatig csak méregettem a madárkát, majd elmosolyodtam.
- Nem, mondom meg. ~ Hangom dallamos volt, és játékos.
- Az mondtad egyszer hogy információkat használsz fel ellenem amiket elkotyogok, és azokat fordítod a javadra. Tehát most nem közösködünk, majd ha vége a csatánknak válaszolok ha még érdekel. – Mosolyodtam el. Majd ismét Shuval foglakoztam és megtudtam róla újabb pár részletet, sokat olvasot magába, kicsi lány léttére, méghozzá a nagyobbak bántása, vagyis az előlük menekülő terror miat… De itt nincs ilyen, vagyis csak elszorva… talán.

- Megsértettelek volna? Nos akkor bocsi megint. – Nézek Timidusra értetlen. Majd körül írja.
- Nos én ezekről nem tudhattam, így egyértelmű hogyha erre a témára kerül sor, mondom ami az eszembe jut. – Magyaráztam. Majd folytatta, Timi Shut használta fel támadásra. Hisz talán tudta hogy nem fogok támadni, sőt talán azt is hogy őt sem, nem tudom. Bár érdekes volt miként a pálca megsuhintott, azt hiszem először tapasztaltam ilyet. Úgy látom néha Shu sem tud rajta eligazodni, mégis vakon megbízik benne. A kapcsolatuk nagyszerű, és félelmetes… nem igazán értem hogy miért gondolom, érzem ezt, de mégis ez van, ez a tapasztalatom.

Shu támadása talált:
Élet:51x5=255 Páncél:84
Shu támadása:5
Élet:255 Páncél:84-5=79

Tartalék: 3 pont.

by **Shukaku** Hétf. Júl. 28 2014, 22:23

Hála az égnek, vagy akárkinek aki ott lakik, vagy éppenséggel csak RenAi figyelmességének, nem kérdezgetett a további dolgokról, így nem kellett kínosan lezárni vagy lerázni a témáról. Bár ez a beálló csönd sem volt valami kellemes, de legalább magyarázkodni nem kellett, és Timidus sem került veszélybe, és ez volt a legfontosabb. Lehet ő akárkivel rosszban, de a sárkány bizalmát nem veszítheti el. Danee esete azonban… talán ebben lehet összefogás és egyetértés közöttük.
-Ez remek ötlet! Akkor… fogjunk össze! Nem tudom, hogy hogyan lehetne Daneetól megvédeni az embereket. Elvileg egy céhet is vezet, és megtudtam, hogy az ottani tagoknak sem mondott el semmit. Se a szintjéről, se az ilyen… fura szokásairól. Nem lenne jó, ha bárki is bajba kerülne miatta. Láttam már ilyet az egyik küldetésen, hogy egy céhvezér megvezette és becsapta a tagokat. Szerencsére mondjuk az jól alakult, de elkapni nem tudtuk… bár azt sem tudom, hogy hogyan lehetne az ilyeneket megbüntetni. Te hogyan büntetnéd meg Daneet?
A sárkány eközben csak vigyorgott a feleletre, és bólogatott.
-Remek döntés. Én sem mondanám el harc közben.
Azt már nem tette hozzá, hogy ő egyébként harc után sem mondaná el, hiszen nem dolgozott saját maga ellen.
-Ha vége a csatának, akkor szívesen végighallgatlak majd. Egyébként ez is egy nagy hibátok. Ha nem csak mondanátok, ami eszetekbe jut, hanem gondolkodnátok is előtte, akkor rengeteg konfliktust elkerülnétek. Tudom, hogy nektek lassabban megy a gondolkodás, mint nekünk, de szívesen megvárom, amíg kielemzed a szituációt, ha ezzel elkerülhetőek a felesleges dialógusok.
Az, hogy RenAi most sem támadt, egy kicsit ugyan meglepte, de természetesen erre is volt terve. Jóval messzebb ereszkedett le, a nézőtérnél, hogy a legyen ideje felszökkenni, ha a lány felé közeledne, hiszen már a lépcsőn is elég idő lett volna felcaplatni, de még a sorok között odaérni hozzá…
-Shut nem akarod támadni, engem nem tudsz támadni, ha csak nincs távolsági támadásod, ami szerintem nincs. kíváncsi vagyok, hogy mekkora a kitartásod. Rengeteg pontot pakoltál specre, hiszen nem nagyon akarnak működni a képijeink. Rengeteget páncélod van. Ha sikerülne leütnünk a páncélodat, akkor azt is megláthatnánk, hogy mennyi életed van, de szerintem abból is sok van. A mi kitartásunk huszonhét pontnyi. ha ez megvan a tiéd kétszerese, akkor ha minden második körben támadok, akkor nem fogsz tudni visszatámadni, mert pihenned kell, én pedig nyugodtan visszaszállhatok ide, hogy biztonságban legyek. Persze ezt nem tudhatom biztosra, de ha elmondanád, akkor lerövidíthetnénk ezt a harcot. Öt pontonként levenni a páncélodat nagyon sokáig tartana, és azt mondtad, hogy este szeretnél aludni.
-Én sem fogok ám itt maradni estig, Timidus.
-Akkor megtennéd, hogy támadsz? Utána pedig próbálj újra támadni, ha sikerül, akkor igazam van, és kétszer akkora a kitartásunk mint az övé.
-Oké, oké…

/ Shu újra támad, majd próbálkozik újra, hátha sikerül. /

by **RenAi** Kedd Júl. 29 2014, 21:22

Meglepett hogy megleptem, és hogy Shu végre rápörgött valamire ami az én számat hagyta el. Az tény hogy az ilyesféle Danee típusú személyeket nehéz kiszámítani és kezelni, de ezek után nekem sem szimpatikus a srác, hisz velem csak játszott és én annak is fogtam fel, de amit Shu mesélt… azt valahogy nehéz tudatosítani…
- Ehm… - Nem jutottam hirtelen szóhoz.
- Ümmm talán kéne alakítani egy Női Egyletet… vagy ilyesmit…és a tagok figyelhetnék a hasonló eseteket… vagy tényleg nem tudom – Valahogy mikor elképzeltem nem tűnt bonyolultnak, de mégis, valamiért egyszerűen túl hivatalosnak tűnt és nem tudom hogy egyáltalán rajtunk kívül lennének-e tagok benne… nem tudtam eldönteni mennyire jó, vagy inkább tényleg jó ötlet-e így…

Majd Timidus kezdet beszélgetésbe velem. Az ő tőle megszokott stílusától, hmmm nem igen értem miért is ilyen, Shu azt mondta azért mert ez logikus. Megcáfolni nem tudom, de úgy vagyok vele hogy ha ilyen, hát ilyen, nem feladatom változtatni rajta, csak idő kell hogy megszokjam.
- Rendben. – Mondom, miközben a mondata többi részét figyelmen kívül hagyom, jobban bele gondolva lehet arra játszik hogy felidegesítsen és ne tudjak figyelni…
Nem támadtam, nem állt szándékomban de úgy látom ő ezt nem érti. Én viszont tudom mit akarok miért és hogy, csak mivel még nem ismer így nem is sejtheti az egészet. Ami ugyan nem baj, én csak pihenek és várom hogy mi lesz a végeredmény, remélem elég unalmas leszek a számára ahhoz hogy megpróbáljon valamiképp változtatni az események folyamatán. A magyarázatának egy részének igazat adok, tényleg nem akarom támadni Shut és ő elég messze került tőlem ahhoz hogy ne tudjam sebezni. Persze mindez engem nem zavar, a helyemen törökülésben beszélgetve Shuval várom a támadását anélkül hogy bármit is tennék ellene.
- Nem vagyok állmos, és akár át tudok virrasztani egy éjszakát, emiatt ne aggódj Timidus. – Mondom, persze rossz szándék nem volt bennem csupán az igazat mondtam, ugyanakkor… volt véleményem a mondatára…
- Visszatérve arra amit mondtál, az hogy meggondolatlanul mondom ki a dolgaimat, engem cseppet sem zavar, ezért vagyok őszinte.- Vigyorodok el.

/Shu kétszer támadt:
Shu támadása:2x5
Élet:255 Páncél:84-5=79
Élet:255 Páncél:69

Tartalék: 8 pont./

/Ai kitartása csakis akkor fogy, ha használja a képijét és ahányszor használja annyiszor számít bele./

by **Shukaku** Szer. Júl. 30 2014, 08:58

Shu csak lemondóan csóválta a fejét, és egyre bizonytalanabb volt abban, hogy bárki bármit is tehetne Daneeval szemben, vagy az olyasfajta eszementekkel szemben, mint az a fiú.
-Nem tudom. Én nem értem ezt az egészet. Nem a céhek feladata lenne megvédeni az embereket az ilyenektől? Szerintem de. Erre mi történik? Danee még céhet is alapíthat, és szerintem még segítenek is neki. Tagjai is vannak, akiket becsapott, mert nem mondott el nekik semmit önmagáról… főleg az ilyeneket nem. Én ezek után biztosan nem fogok neki eladni semmit, és be is zárom a bolt ajtaját, ha ő jönne a közelébe. A céhek pedig… valamit tenni kellene a pirosokkal, erre nincs egyetlen bűnüldöző céh sem, akiről tudnék. Valamit kezdeni kellene a petrablókkal, de velük sem csinálnak semmit. Meg az árvaházzal sem. Még… anno karácsonykor… egy kicsit segítettek, de ennyi. Én a szafarik után szoktam küldeni nekik valami finomat. Én is örültem volna, ha valaki ajándékot küld nekem. Bekopogok, és ott hagyom a dobozokat az ajtó előtt, ők pedig mindig visszateszik a dobozokat, és este elhozzuk. Nincs lopakodás jártasságunk, de szerintem nem akarnak meglesni minket. Sokkal jobb lenne, ha ezt szervezetten lehetne csinálni, de senki nem akar tenni semmit. Mindenki csak a bossokkal van elfoglalva.
-Annyira hisztek a kijutásban, hogy nem figyeltek arra, hogy most itt éltek. Az őszinteség pedig jó dolog. Nekem azt tanította Shu, hogy ne hazudjak, és nem is hazudok. Azonban ez nem jár együtt azzal, hogy butaságokat és meggondolatlan dolgokat beszéljek, és te sem mondasz el nekem mindent, ha látod, hogy abból hátrányod származik. Minél butább a beszéd, annál jobban megközelíti a tárgyat, és minél butább, annál világosabb. A butaság szerény és őszinte, az ész meg köntörfalaz és titkolózik. De nem hazudik.
Ezután a kislányra pillantott, aki bólintott.
-Sikerült.
-Igen.
-Akkor próbáld háromszor.
-Háromszor? De hát olyat nem lehet. Ha kétszer nagyobb is a kitartásunk, akkor is csak minden második körben kell pihennie, tehát ha azt kihagyom, akkor csak… és azt meg nem hiszem, hogy annyival több lenne a gyorsaságunk…
-Igen. Pont ezért. Tudnom kell, hogy valóban emiatt sikerült-e, vagy egyszerűen csak hagyja magát.
-És… ha úgy van, akkor utána mit csinálunk?
-Majd meglátod.
Az idomár újra megvonta a vállát, megint felállt a másik lány mellől, egy kicsit még meg is hajolt bocsánatkérésképpen, majd megpróbált egymás után háromszor támadni.
-Rendben, most pedig akkor mi is pihenünk.
Jelentette ki az eredménytől függetlenül a sárkány… bár ő eddig is azt csinálta.

/ Akkor most megpróbálkozunk egymás után három támadással. X3 /

by **RenAi** Szer. Júl. 30 2014, 19:26

Éreztem hogy nem voltam elég hatásos, bár magam sem hittem a saját szavaim helyességében, hirtelen ért a kérdés, nemigen tudtam mit is tudnék válasznak kitalálni… hogy elfogadható legyen a lány szemében, vagyis inkább mindenkiében… bár tény hogy a női egylet ötlete voltaképp megfogott csak épp nem ilyen formában… felsóhajtottam, majd Shukaku is véleményezte, vagyis inkább… felháborodik, és bele mélyül saját jogos sérelmeibe… nyugodtan hallgatom végig, mivel tudom hogy igaza van, és hogy tennünk kell valamit. Ugyanakkor valamelyest kicsit meg is haragudtam rá, hisz a régi ököl, és a jelenlegi Justiece, legalábbis sok tag igyekszik a helyes utat meglelni, és segíteni másokon. Ezen alapul a céhünk. Shield idejében hősöknek érezhettük magunkat, jelenleg kicsit viszább vonultunk de a tagok még mindig rendelkeznek igazságérzettel… és szeretettel egymás iránt, így kicsit megsértett, de nem mutatom… Hisz hiába kis tesó céh, még sincs benne a mindennapjainkba. Bár lehet ezen változtatni kéne és a két céhet valamelyest erősebben összekötni, hmm…

- Ebben teljesen igazad van, tényleg sokan csak a kijutás miatt güriznek, és képtelenek kicsit körülnézni, viszont ezzel kicsit megsértettél engem, Peter a mi tagunk volt mielőtt kilépet, majd megalapította a saját céhét. Büszke vagyok rá ezért, bár tény hogy a mindennapi életünkből hiányzik, pedig annyira nem is tudtuk megismerni egymást.
A pirosokkal szemben… hmm igaz, de azt is figyelembe kell venni hogy van aki önvédelemből lett piros, és vannak nem gonosz pirosak is mint például Tachi. Kellemesen csalódtam benne, bár tény hogy neki mindig vaj van a füle mögött. – Felkuncogtam, vicces eleinte tartottam tőle, most kedvelem, pedig elég zötyögősen álltam hozzá régebben.
- Petrablókról nem is hallottam. Ugyanakkor az hogy Danee céhet alapít… joga van hozzá, bár én is félek mi lesz, nem ismerem annyira sem őt, sem pedig a tagokat, és magát a tényt is tőled hallom először. Ugyanakkor a legtöbb amit tehetünk hogy figyeljük őket, és ha segélykérést kapunk mi mindig megyünk… És az árvaházról annyit hogy Jin a barátom rengeteget segít nekik, és mindezt nem akarom felhánytorgatni mert nem azért tesszük. Jin sok dolgot a szívén visel ezért szeretem.
- Ugyanakkor az ötletedig jók, és tényleg, miért nem beszéled meg mindezt a céheddel, a többiek is biztos benne lennének. – Magyarázom. Majd Timidus vette át a szót. És megint álltalánosít…>.> Kezd kissé zavarni hogy tényleg nem ismer, hisz nem látja hogy miket miért csinálok és a múltamat sem ismeri, mégis úgy jelent ki dolgokat mintha az már egy kész tény lenne…
- Ehhhmm… szerinted én okos akarok lenni? Ha így lenne állandóan tanulnék, de nem akarok. Én csupán önmagam akarok lenni, ha buta vagyok akkor buta, ha gyáva akkor gyáva ha gyerekes akkor olyan, de mindezt őszíntén teszem. Meg sem fordul a fejemben az átverés, vagy köntörfalazás, minek? Nem akarok plusz munkát adni másoknak ha mindent egyszerűbben is el lehet végezni. – Magyarázom, bár kíváncsi vagyok mennyit is ért meg belőle, vagy hogy mibe fog beleokoskodni. Azt hiheti csapdát állít elém, de ha olyan kedvem van én abba önként is belesétálok. Úgy gondolhatja hogy úgyis addig forgatja a dolgokat mígnem ő nyer. Egy olyan eseménysorozatot tálal elém amiből következtetéseket von le, hisz ha jobban megnézzük ezt csinálja, ezért magyaráz annyit a kitartáspontokról és ilyesmikről, ami… engem nem érdekel. A pontok csak pontok… hasznosak de nem fogok „öl”-re menni a győzelemért, ugyanakkor veszíteni sem akarok… és kivételesen nem másokért… magamért… Az idő telik és a két hét is gyorsan elszál, ugyanakkor mi értelme lenne úgy harconi hogy nem élvezzük azt amit teszünk, én például ismerkedek, ők harcolnak, vagyis inkább csak Timidus. És kis is adja a parancsot Shunak aki támad is. Nem élvezi, vagyis elég unott ilyen téren, és engem sem érdekel, püfölhetnek még egy ideig ha nekik az tetszik. Timidus ezzel is tanul, és én is. Többet azt hiszem mintsem gondolnám.

/Shu háromszor támadt:
Shu támadása:3x5
Élet:255 Páncél:69-15=54
Élet:255 Páncél:54

Tartalék: 16 pont./

by Ajánlott tartalom

Ai vs Timidus -

Ai vs Timidus -

Re: Ai vs Timidus -

Re: Ai vs Timidus -

Re: Ai vs Timidus -

Re: Ai vs Timidus -

Re: Ai vs Timidus -

Re: Ai vs Timidus -

Re: Ai vs Timidus -

Re: Ai vs Timidus -

Re: Ai vs Timidus -

Re: Ai vs Timidus -

Re: Ai vs Timidus -

Re: Ai vs Timidus -

Re: Ai vs Timidus -

Re: Ai vs Timidus -

Re: Ai vs Timidus -

Re: Ai vs Timidus -

Re: Ai vs Timidus -

Re: Ai vs Timidus -

Re: Ai vs Timidus -

Re: Ai vs Timidus -

Re: Ai vs Timidus -

Re: Ai vs Timidus -

Re: Ai vs Timidus -

Re: Ai vs Timidus -

Re: Ai vs Timidus -