Ayse vs Timidus

by **Shukaku** Hétf. Júl. 07 2014, 12:46

Furcsamód Timidus nem elégedetlenkedett amiatt, hogy horgásznak. Mindig is felettébb unalmas tevékenységnek gondolta ezt, ha pedig megtudta volna, hogy néhány ember sportnak csúfolja, hogy egy bottal a kezében üldögél a stégen vagy a parton, és egy darab műanyagot figyel, hogy a víz felszíne alá bukik-e, bizonyára meg lett volna az a napi adag, ami még inkább érleli benne azt a gondolatot, hogy az emberek többsége idióta. Most azonban nem zavarta semmi, és még be se röppent a tó fölé, hogy saját maga intézze el a horgászás fáradalmait azzal, hogy a víz alá bukva összefogdos pár halat, méghozzá sokkal de sokkal gyorsabban, mint ahogyan arra Shu és a pecabotja valaha is képes lesz. Most csak nyugodtan üldögélt az idomár mellett, és mindketten erősen gondolkodtak. Shu általában gondolkodott, vagy szimplán csak jól érezte magát amiatt, hogy a sárkánnyal lehet, a természet lágy ölén, pecázgathat, körbeveszik az állatok, hűs szellő fújdogál… szóval egyszerűen élvezte Kayaba mesevilágának tökéletességét. Timidus azonban jelenleg éppenséggel igenis el volt foglalva, és nem csak azért pihengetett, mert nem volt semmi dolga. Az Anatoleval való beszélgetést pörgette le újra és újra a fejében, és igyekezett kielemezni minden kis mondatot. Shunak nem beszélhetett arról a találkozóról, hiszen az csak rá és a fiúra tartozott, de az emberek sajnos túl érthetetlenek voltak és logikátlanok, így sokat kellett elemeznie a mondandójukat. Anatole persze valamennyire különleges volt, bár nem ugyanúgy, mint az idomár. Persze ugyanúgy kirohant amikor a küldetés Viola haláláról érdeklődött, ugyanúgy az érzelmei befolyásolták, de mégis képes volt értelmesen beszélni, és szót értett Timidussal. Ráadásul pedig még érdekeseket is mondott. Nem sok embernek sikerült eddig elgondolkoztatnia a petet…

by **Ayse** Kedd Júl. 15 2014, 15:53

A reggeli futás mindig felfrissített valamiért. Eddig azt hittem hogy csupán a vérnyomásom emeli meg, és azért de idebent ugye ezt nem képes ilyen egyszerűen leprodukálni… Most mégis úgy éreztem magam mint odakint. Igaz sokminden azért nem válltozott, úgy alapjaiban véve minden a régi, éppcsak a környezet lett némileg fakóbb és mégis színesebb. Korán keltem, így mindig egyke vagyok a fogadóban szinte, pár kósza lélek aki nem tud magával mit kezdeni, az tér be csak olyan korán mint én, de az idő véges, és sok mindent meg akarok még tenni. A mai nap is meglátogatom a bazárt majd talán a küzdőtérre is kénézek…
- Fizetek! – Szólalok fel, és hívom ide a felszolgáló npc-t… A fogadót elhagyva még csak most pirkad a nap, narancs sugarát szétárasztva Aincardra, mosollyal a számon idnulok meg a bazársorra, szeretek elsőnek menni hátha sikerül valami édrdekest kifognom. A két kis szépségre is így tudtam lecsapni amiket az újjaimon hordok és tíz bónuszpontot is nyerek belőlük, igaz nem sok, és sokmindenre szükségem lenne még, de nem fogok minden vackot megvásárolni amit gyorsan kinövök. Inkább kivárok… Kiérve a küzdőtérre is csak pár fura alakot látok bohóckodni, így nincs is kedvem oda menni hozzájuk… nem értem mi van velem, manapság megvállogatom az ellenségeim nagy részét… ami eddig nem volt éppenséggel jelemző rám.

Unott pofával fordulok el tőlük és úgy döntök jobban járok ha inkább szafarizok egy keveset, horgászathoz álltalában mindig van kedvem, így a kedvenc tavam felé veszem az irányt. Még mindig korán van, aligha hiszem hogy volna bárki is, aki arrafele tévedne, azonban közelebb érve törzshelyemhez alakokat vélek felfedezni. Eleinte csupán árnyékokat. Azt hittem két játékos, de hamarost rájöttem hogy csupán egy idomár az. Megpillantva őket, elhúztam a számat… Nem szeretek közösködni, de elzavarni sem akarom őket… Pár pillanatik körbe néztem hogy hova is telepedhetnék le, de mivel egyik sem volt szimpatikus, ráadásul álltalában én szoktam ott lenni, így a megszokott helyemhez vettem az utam.
- Hali! – Köszönök oda nekik…
- Álltalában én szoktam itt halászni, szóval ha megtennétek… - Kérem szépen őket, bár valami azt súgja hogy nem fog ez ilyen egyszerűen menni…

by **Shukaku** Kedd Júl. 15 2014, 16:09

-Na, megint elkezdődik. Komolyan azt hittem, hogy Ayani békén hagy ezzel.
-Ayani?
Leskelődik hátra a lány, a közeledő alak felé, de mivel egy szem Ayanit nem lát sehol, pedig az a lány azóta, hogy mindenhol virágokat húz maga után igencsak feltűnő jelenség lett. Talán ha összeállnának Yurihime kisasszonnyal, akkor még azt is ki lehetne valahogy okoskodni, hogy a kertészeknek is hasznos dolgok kerüljenek ki a lány talpai alól. Persze már az is bővestelen-bőven elég volt, hogy ilyet tud csinálni, de őszintén szólva Shukakunak nem kellett volna az a köpeny. Egyrészt sem ő, sem Timidus nem szerették a feltűnősködést, csak persze különböző okok miatt kerülték, másrészt a lánynak sárkánypikkelyes köpenye volt, ami azért minden létező köpenynél sokkal jobb, egyrészt már a neve miatt is, másrészt amiatt is, ahogyan kinézett… ha nem csak a rajongása miatt szerezte volna be, akkor már azt is mondhatta volna, hogy azért, mert menő. Shu persze ilyet sohasem mondott, és őt sem hívták sohasem menőnek, vagy klassznak… semmilyen ilyen, vagy ehhez hasonló kifejezéssel nem illették még a személyét, de ez kicsit sem zavarta. Az azonban már igen, hogy ez a… oh… szóval akkor innen fúj a szél?
-Nem hiszem, hogy Ayani még mindig ezzel foglalkozna. Utahimét is ő küldte mi?
-Nem. Az még előtte volt.
Na és persze Junci kilétéről még nem is tudott a páros. Ez kezdett egyre bonyolultabb lenni, és összeesküvés elmélet alakját ölteni, szóval gyorsan ugrották is, hiszen az idegen hozzájuk szólt. A kérdés mindenesetre ugyan furcsa volt, és szokatlan, hiszen ők is sokat jártak ide, de még sohasem látták ezt az alakot. Shu körbenézett a hatalmas parton, ahol ők egyedül csücsültek, majd értetlenül bámult a jövevényre.
-Szia! Nyugodtan halássz, nem fogunk zavarni… majd a másik irányba dobom be, hogy ne akadjon össze.
A sárkány végigmérte az idegent, megállapította, hogy nagy eséllyel veszélytelen, majd egy biccentéssel elintézte a köszöntését is.

by **Ayse** Kedd Júl. 15 2014, 17:18

A szép szó nem használt azt látom, persze osztozhatunk is, ami tényleg nem is zavarna, de ezek itt csacsorásznak… elzavarnák az esetleges kapásokat, elhúztam a szám…
- Igazán jó ötlet lenne… ha már a csevegésetekkel nem zavarnátok el az esetleges kapás lehetőségeket…
De van erre egy nagyszerű ötletem! – Magyarázom és fülig húzom a szám. Hisz úgy néz ki hogy még feldobódik a monoton napom a végére, talán két legyet üthetek egy csapásra… bár nem igen tetszik hogy ismét egy állatidomárral hoz össze a sors, de úgy látszik ez az én átkom…
- Harcoljunk! Egy jó párbaj, mindig jó tapasztalatot hoz… - Felelem jódekéjűen, még a halászatot is eldobnám érte.
- Mit szóltok hozzá? De játsszuk érdekesebben mint az átlag! – Folytatom, igyekezve felkeltve a figyelmüket.
- Játszunk teljes életest! Persze mint látjátok nem öltem eddig. – Mutatok az indikátoromra.
- De az érzés izgalma akkor is ott motoszkálhat bennünk pár másodpercig, nem? – Vigyorodok el. Látni akartam a reakciójukat, főleg a lánynak. Kíváncsi voltam hogy be meri-e vállalni, vagy szimplán megfutamodik, mint már sokan… persze adódnak tisztes kivételek, és nagyszerű idomárok akik engem meglepve harcoltak, és csak remélem hogy nem egy ismételten beszürkült egyénnel van dolgom, akivel nem lehet igazán játszani.
- A nevem Ayse, és harcos, amint látjátok. – Mutattam a hátamra csatolt kardomra.
- Harcoljunk a területünkért! Aki győz azé a tó ezen része, aki veszít, az arrébb kullog és nem zavarva a másikat kezd magával azt amit akar… - Magyarázom a feltételeket…
- Persze… csakha van erre lehetősége. – Vigyorodok el ismét. Azt hiszem van valami bajom amiért szeretek kacérkodni a halállal, de az adreralin itt is csak adreralin úgy látszik… ha rábólintanak küldöm is a meghívót… Kissé hátrébb állok felszerelkezek, majd figyelem a visszaszámlálást. Kezemben remegni kezdett a fegyverem, a szememben őrült fény csillant, és alig vártam hogy végre elkezdhessük a harcot!

by **Shukaku** Kedd Júl. 15 2014, 18:10

-De mi… mi halkan leszünk. Megígérjük. És ha szeretnéd, akkor szívesen arrébb…
Kezdte volna a lány a szabadkozást, de be sem tudta fejezni, mert máris jött az elképesztő ötlet, amire habogott egy darabig, mire végre sikerült újra értelmes mondatokat alkotni.
-Te most… most komolyan a horgászhelyért… ez valami territoriális harc? Nem fogok azért harcolni, hogy itt maradhassak. Ha neked ez a hely kell…
Megvonta a vállát, és elkezdte behúzni a horgot, de a sárkány ekkor halk, majd egyre erősödő kuncogása megzavarta.
-Most… most meg min röhögsz?
-Rajta. Meg rajtad. Elég Garfieldet olvastál már nekem, úgyhogy meglátom, ha valami nevetséges. Ez az.
Az idegen felé fordult, majd mélyen a szemébe nézett, vigyorogva.
-Először is akkor pótolom az elmaradt bemutatkozást. Ő Shukaku, én pedig Timidus vagyok. Jelen esetben a második név a fontos, mert tőlem fogsz kikapni. Nem fogom most elmagyarázni neked, hogy miért, de a harc közben elmondom, ha szeretnéd.
-Timidus…
-Nyugi. Shu, benned motoszkál valami érzés azért, hogy gyilkolj?
-Nem! Dehogy! Timidus!
-Bennem sem. Szóval a válasz nem, nem fogunk halálos küzdelmet játszani, de teljes életes mehet. Shu, kérlek válaszd ki a teljes életes küzdelmet.
-De… de… akkor a lila falasat…
-Igen, azt.
-Biztosan tudod, hogy mit csinálsz?
-Persze.
-Oké… de a kristály nálam lesz.
-Mindig nálad van.
-De… én nem akarom őt innen elküldeni. Amúgy sem zavartunk volna, és ő sem zavar.
-Nem horgászni akar, hanem harcolni. Most miért nem engeded meg nekünk?
-Oké… legyen.
Sóhajtott a lány, és kiválasztotta a teljes életes biztonságos típust.
-Megtennéd, hogy bekapcsolod a második képességedet, Shu.
A lány bólintott, és megpróbálta aktiválni a specet.
-Köszönöm. Ayse, mostantól kezdve három támadási lehetőséged van arra, hogy legyőzz engem. Ha sikerül, akkor elmegyünk, és elmondhatod, hogy ilyen alacsony szinttel is legyőzted Timidust. Nyugodtan pihenhetsz közben, a gyorsaságod sem fog számítani. Sőt, még segítek is neked. Minden egyes támadásod után elmondok egy részletet abból, hogy miért fogsz veszíteni. A harmadik kör után viszont már én is támadok. Megegyeztünk?
Ha Ayse beleegyezett, akkor Timidus eltávolodott az idomártól, és leheveredett a fűbe.
-Kezdheted.
Timidus fura volt. Nagyon fura. Shunak először Yoda jutott az eszébe... lassan eléri a húszas szintet... talán Timidus fejlődni fog? Teljesen megkomolyodik? Nem... az lehetetlen.

Timidus: 55 élet

/Shu megpróbálja aktiválni a második képijét, de az besül, mivel Ayse szintje kisebb mint az övé./

by **Ayse** Kedd Júl. 15 2014, 20:10

A lány rögtön szabadkozni is kezdett, sőt hamarabb győzedelmeskedtem mint ahogy azt én gondoltam. A kis pet kuncogni kezdtem, majd nem bírtam magammal én is rákezdtem. Igazság szerint tényleg viccesnek tartottam a lány reakcióját, könnyen feladja… Túl könnyen, de ez nem az én dolgom. Mindegy a lényegen nem változtatott, vicces volt a lány milyen könnyen felkapta ezen a vizet... Majd a petje vette kezelésbe a dolgokat.
- Hmm, ezek szerint a kis barátod nem is olyan fontos, hogy még a nevét se jegyezzem meg? oO – Kötekedtem kissé, elvégre tényleg így jött le. Nocsak milyen világot élünk, ahol a fegyverek viszik a tulajdonosukat, ejnye ejnye… ő pedig csak mondja mondja és mondja… igazán szórakoztató kis jószág meg kell hagyni. Azt hiszem a gazdája egóját is magán hordozza. Mivel ahogy nézem, az egy igencsak hallgatag, harcot kerülő lányka, ez a pet is telőttem Timidus, viszont pont hogy kutatja a harcot, és kiáll magáért. Érdekes felállás. Mint ahogy az is, hogy itt Aincardban álltalában a petek harciaskodnak, a gazdájuk meg nézi csupán. Biztos szórakoztató lehet… legalább annyira mint amiképp a kardom harcolna helyettem… De mindegy… nem igazán értem azokat akik ezt a kasztot választják, bár Utahime kellemes csalódást biztosított mikor egyedül állt ki ellenem, úgymond a fegyvere nélkül.
- Érzés hogy gyilkoljak? – Nevettem fel hangosan.
- Persze imádom a vér szagát, és a kibontott hús látványát! – Adtam alá a lovat.
- Márha lenne itt ilyen, ugyanakkor okos petnek hiszed magad, és mégis megfeledkezel arról amit az előbb említettem. – Hagytam némi szünetet hátha leesik neki.
- Az indikátoroooom. – Dallamosítottam el a mondatom a végére.
- Még mindig zöld. – Ha még ezek után sem esne le neki. Kicsit egyezkedtek, de engem nem zavart. Tetszett hogy óvatosak. Szeretem ha az emberek féltik az életüket. x3
- Hmmm, tőlem. Bár a szintedre ne vágj fel, nem fog sírni a szám, hogy én csak most ébredtem, ha a veletek kezdtem volna már tuti le lennétek körözve. – És ugyan tény hogy láthatták a felszerelésemen hogy alacsonyabb szintű vagyok. Elvégre akárhogy is, tuti hogy veszíteni fogok, mégsem hátrálok meg, sőt. A szememben érzem hogy még inkább égni kezd a vágy, és szinte reszketek hogy egymásnak eshessünk.
- Hmm, én benne vagyok, jó lesz így. Viszont akkor én is elmondom neked hogy miért fogsz győzni, és hogy ez engem miért is hagy hidegen… - Vigyorodok el ismét, majd kezdtem is. Mindenféle válasz megvárása nélkül rontok neki a petnek... Azért kicsit csalódott vagyok, de csupán az általános felállás végett..

by **Shukaku** Kedd Júl. 15 2014, 20:43

A sárkány nyugodtan feküdt a fűben, még a fejét is lehajtotta a mellsőire, és csak fél füllel, meg szemeit odafordítva figyelt Ayséra. Shu ezalatt elpakolt mindent, és a Hazatérés Kristályt szorongatva a kezében figyelte, hogy mi a fityfene történik megint körülötte, de egy szót sem szolt. Megint harc van, tehát akkor ő ilyenkor szépen csöndben marad, kapcsolgatja a képességeket, egyszóval teszi, amit Timidus kér. A pet, mielőtt az ellenfele bármelyik kérdését is válaszra méltatta volna, gyorsan egyeztetett az idomárral, természetesen a saját nyelvén, és az idomár ugyanúgy is válaszolt.
-Shu, erő?
-Nem.
-Köszi!
Ezután visszafordult Ayse felé, újra végignézett rajta, és megint megcsóválta a fejét. Ez a valaki vagy nagyon erős, vagy nagyon magabiztos, vagy egy idióta. Semmi felszerelése nincs, és nehezen hihető, hogy ne kiképzőtisztes lenne a tízes szinten. A tízes szinten a legtöbb ember kiképzőtisztes, és éppen örül magának, hogy ő ideáig fel tud már jutni. Csak persze sem az esze, sem a felszerelése nem elég a tízedik szinthez. Nos, most ennek a félnótásnak vagy van annyi speciális képesség pontja, hogy semlegesítse Shu képijét, amit Timidus nem tartott valószínűnek, vagy alacsonyabb szintű mint ők, amit eddig is tudott. Most azonban már majdhogynem biztosra tudta.
-A neve fontos, de nem a harcban. Ide figyelj. Rám figyelj. Velem harcolsz. Az indikátorod színe pedig semmit nem jelent. Én már gyilkoltam, Shu indikátora is volt már piros, most mégis zöld. Én óvatos vagyok.
Ezután pedig Timidus nyugodtan feküdt tovább, és semmi védekezés nélkül hagyta, hogy Ayse eltalálja.
-Nagyon ügyes vagy. Tehát a sebzésed tizenhárom. Szép szám, de nem valami nagy. Ez volt az első hibád. Nem kell esetleg pihenned? Csak nyugodtan. Van időd. Tikk-takk. Shu, kérhetnék egy egyest? Köszönöm.

/Shu aktiválja az első képijét, a támadásod fele sebzését te is megkapod./

by **Ayse** Kedd Júl. 15 2014, 21:04

Amint meghallottam beszélni a sárkányt tudtam hogy nálam magasabb szintű, mégis kiálltam ellenük. Ki én! Nincs olyan harc hogy ne futamodjak meg. Igaz a sárkány jelleme hagy némi kivánnivalót maga után, de pont nem érdekelt, mint ahogy a szövegelése sem… Akárhogy is lila fal… nem eshet bajom, ha nem így játszanánk sem lenne panaszra okom… ha meghalnék sem, hisz én választottam. A lány nem csinált semmit csak… csiripelt? oO Noh ilyet még nem láttam, de úgy nézem az idomároknak efféle képességeik is vannak. Persze sokra nem megyek, és túl sokmindenről sem szólhat a dolog, biztos hogy a küzdelmünkről, és ilyen esetben csupán arra van okuk beszélgetni, amit az idomára tud, de a pteje nem, tehát képesség. Hidegen hagy… valószínű sikerül. A madárka csacsog nekem, az én kezemben viszont szinte ég a fegyverem… harcra éhhes, vagyis nem is tudom pontosan mire, de mindig izgatott leszek ilyenkor… A támadásom eltalálta, ő pedig monoton hangon mint valami robot mondja a magáét… Idegesítőnek mondanám, viszont észrevettem valamit… azt hogy az idomárát nem hagyná… én sem csinálok most egyebet csupán egy kissé megnőtt beszélő fegyvert csapkodok, aki mellesleg hagyta is magát, egyértelműen szándékosan, nem érdekelt… Viszont az egója az egekben, kétszer is említette hogy rá figyeljek, vajon mit tenne ha a kis idomárkáját támadnám? Futott végig az agyamon, nem hiszem hogy tetszene neki, de jelenleg távolabb vagyok tőle mint, magától a pettől… nem lenne se időm eljutni oda, sem pedig… talán ha távolsági lennék, de mivel nem vagyok, olyan kristályt meg még nem szereztem be… viszont az hogy kifáradtam már most… annyit jelent csupán hogy a kitartásuk is nagyobb mint az enyém…
- Yapp kihasználom… - Dőltem le a fűbe a sárkány mellé, és pár percig csupán a bárányfelhőkön legeltettem a szemem…

by **Shukaku** Kedd Júl. 15 2014, 21:48

-Kényelmesen fekszel? Remélem igen, még véletlenül sem akarom, hogy bármi bajod essen mielőtt vége lenne a küzdelemnek. Még azt hinnék, hogy csaltam vagy valami. Viszont megígértem, hogy segítek, úgyhogy akkor íme a második segítségem. Az a legfőbb baj veletek, emberekkel, hogy magamutogatók vagytok. Neked mondjuk még nincs is mire, de még így is az összes páncélodat magadra öltöd, amit megjegyzek elég vacak lehet neked, hogy csak ennyi van, de ami a lényeg, hogy meg sem próbálod titkolni, hogy milyenek a pontjaid. Azt nem nagyon értem, hogy egyáltalán miben reménykedtél, amikor kiálltál ellenem. Nem volt eleve egyértelmű, hogy semmi esélyed nincsen? Tudod Ren nekem azt mondta, hogy a szólósok sokkal erősebbek, mint a céhtagok, mert ők egyedül érik el azt, amit mások csapatban. Hát azt kell, hogy mondjam, hogy Rennek egyáltalán nem volt igaza. Gyenge vagy. Látod egyébként az életcsíkomat, Gondolom látod. Na most ugye hármat támadhatsz. Tedd oda szépen a kezed, mérd le az ujjaddal, hogy eddig mennyit sebeztél, és nézd meg, hogy hányszor fér még az bele a zöld részbe. Szerintem feladhatod. Persze nem kötelező, ha úgy akarsz veszíteni, hogy nekem is támadnom kell, az sem baj, csak ennyi idő alatt akár három halat is kifoghattál volna, és csak pár méterrel kellene arrébb menned értük. Shu, egyébként nyugodtan visszaülhetsz horgászni, mi jól elleszünk itt ketten.
Fordult az idomár felé, aki azonban makacsul állt, és fejcsóválással fejezte ki a nemtetszését. Timidus nem változott.
-Most akkor már tudom a sebzésedet, tudom a kitartásodat. Tudod az a legszörnyűbb az egészben, hogy az életedet szerintem nem fogom tudni kiszámolni, mert egyet támadok, és már el fog fogyni, azt meg ugye nem tudhatom, hogy túlütöttem-e, vagy sem. Bonyolult dolog ez a harc nem?

by **Ayse** Kedd Júl. 15 2014, 23:45

Hátradőlve a fűben ami kellemesen cirógatta bőröm azon részét amely szabadon volt, és csupán a nap égette kissé piroskássá… miközben a fényes égbolton a bárányfelhők alakját kémleltem és fejtegettem. Az a Timidus nevű pet állandó fecsegése dallamossága, szinte álomba tudott volna rignatni… Figyeltem a pet mondandóját, igazság szerint viccesnek találtam, ahogy így megállás nélkül monda a magáét sok-sok dologról, ami különösképp nem is érintett… vagyis inkább nem érdekelt.
- Yah… - Válaszolom nyugott hangon a petnek, kérdésére hogy kényelmesen fekszem-e… Kellett némi idő de amint visszatöltődött a kitartásom rögtön talpra is szökkentem. Nem mondtam semmit sem a petnek, inkább csak tartogattam magamban az információkat, mindent amit elárult, és mindent amire én magam jöttem rá…
- Akkor második! – Mondom, és támadom ismét a petet, majd mint egy kisiskolás aki jól tudja a dolgát dőlök vissza, hogy gyorsabban visszatöltődjön a kitartásom… A fegyverem nem erősödött, én nem gyengültem, képességet képtelen voltam használni. Tény hogy nagyobb szintűek mint én de ahogy nézem ténylegesen csaki a pontok jelentik azt hogy erősebbek és nem más… Csakis a pontok, és ezt eddigis tudtam jól, ugyanakkor valahol mást is szerettem volna látni… A sok sok gyakorlás maradványát, büszkeséget és nem önteltséget. Magabiztosságot és nem elnyomási kísérletet… de hiába, ez a pet nagyobb és erősebb az eddigi összefutott állatodomár petjeinél, valahol mégis, inkább öntelt mintsem erős… tudálékos mintsem tud… átlagos… teljesen az. Egy pet akinek a pontjai a fejébe szálltak, és tény hogy erősebb, és ezzel kérkedik is. Teljesen átlagos. Elvigyorodtam. Bár inkább csalódottságom próbáltam leplezni ezzel, amit arra értek hogy én nem akarok ilyen lenni ha meglesznek a szintjeim. Ha beérem a frontosokat… én nem ilyen leszek! Csendben vontam le ezeket a következtetéseket, tekintetem néha a lányra függesztettem. Hisz hiába mondja azt Timidus hogy most csak Ő számít... nagyon téved... és félő egyszer majd ez miatt fognak bajba kerülni... persze ez nem az én dolgom. A lány minden figyelmét a harcra összpontosítja, vagyis jelenleg a henyélésünkre. Hátradőlve elterülve a fűben, a fejemet megtámasztva a kezemmel, a szemem elé fújt a szél egy gyönyörű pipacs szerű virágot. Nem kellett sok, a szemem felcsillant, felültem. Majd letéptem az a virágot, körbe nézve láttam hogy több van itt, mint arra eleinte felfigyeltem. Leszedtem, párat, nem sokat csak annyit amennyi szükséges, és össze főztem őket. Nem szóltam semmit. És nem érdekeltek ők sem, hisz tudtam miért is teszem ezt. Amint meg voltam vele, oda léptem a lányhoz...
- Shu..kaku? Ha jól emlékszem.. - Majd a fejére tettem a virágkoszorút. Mindezek után hátra fordultam...
- Jöhet a következő? - Kérdeztem most Timidust.

by **Shukaku** Szer. Júl. 16 2014, 05:43

-Te most…
A lány csak pislogott, még egy kicsit hátrálni is próbált amikor Ayse felé közeledett, de azért… ki bántana valakit virággal a kezében? Ez azért annyira abszurd lenne. Oh… tényleg… most valóban azért harcolnak, hogy egy olyan tavon kapjanak meg egyetlen négyzetméternyi horgászhelyet, ahol a tú bármelyik részén ugyanannyi esélyed van horgászni, mert nem a jártasságodtól függ, hogy a szafari helyszínétől, hogy miket foghatsz. A lány mögött azonban a víz volt, de mielőtt belehátrált volna, Timidus hangja megnyugtatta.
-Nem tud bántani. Ne félj.
A lány félt… nem értette, hogy Timidus hogyan lehet ennyire magabiztos. Már túl magabiztos volt. Szinte öntelt. A baj azonban az volt, hogy a sárkánynak majdnem mindig igaza volt. Majdnem. Rennel kapcsolatban például tévedett… de… ezt talán Shukaku tanította neki? RenAi esetében pont a lány szajkózta ugyanilyen makacssággal az érveit, és csak későn eszmélt rá arra, hogy igazából majdhogynem ugyanazt mondják. Annyira megszokta már, hogy mindig mindenki szembehelyezkedik vele, hogy nem hisznek neki, hogy bántani akarják… és erre jött ez a világ, ahol minden más volt. Megtapogatta a fején a virágkoszorút, és elképedve nézte az idegent.
-Timidus… nem fejezhetnénk be? Én tényleg szívesen horgászom akárhol máshol is… Miért kell mindenért mindig versengeni?
-Nem kell. Ayse nem a győzelemért harcol. Nem is a horgászhelyért. Ugye?
Vetette oda Timidus a megállapítást, és várta, hogy az ellenfele igazolja a szavait.
-Ugyanúgy csak gyakorlás, mint ahogyan Atoruval harcoltunk, és ugyanúgy nincs semmi esélye. Az ellen nem volt semmi kifogásod.
-De… akkor csak szórakozásból ütlegelitek egymást?
-Én eddig egyetlen támadást sem indítottam.
A lány az idegenre tekintett, és az arcára kiült a könnyen leolvasható kérdés: Miért? A sárkány eközben csak bólintott, miszerint mehet, itt azonban már igyekezett kitérni a támadás elől.

by **Ayse** Csüt. Júl. 17 2014, 17:28

Láttam miképp hátrébb lép és óvatossága talán mindent, na jó mindent azért nem, de önmagát felülmúlva marad mégis egy helyben. Persze mindebben a petje is nagy segítséget jelenthetett neki miképp igazolja hogy nem bánthatom… Igen, tényleg nem. Megsebezni… talán de nem hiszem hogy a fegyverkezelésem felér hozzájuk… de nem is lényeg most ez.. Még nem…Tudom mikor minek van itt az ideje és hogy mikor mire kell időt szánnom. A lány érdekes volt, nem olyan mint a pteje, pedig az ember azt gondolná hogy a pet tanítvány, mégis, szótlan csendes, visszahúzódó és békepárti… Míg az ellenfelem, pont nem, ő nem húzza meg magát, és nem is békepárti. Amint fejére illesztem a pipacsfüzért, rámosolygok kedvesen… de szinte abban a pillanatban már fordulok is vissza a kék tollas irányába…
Figyelmesen és türelmesen hallgattam végig a szavait…
- Valahogy úgy… - Felelem könnyedén.
- Szórakozásból? – Pillantok hátra a lányra…
- Is… - Ismerem be, hisz akárhogy is, a harc és a tapasztalat az alapja itt mindennek, és ez így van jól. Szeretek harcolni, versenyezni, kihívások és lehetetlen küldetések elé állítani magam… De ezt ők nem tudják, csupán selythetik… bár nem hiszem hogy megértik, nem is kell nekik… Amit tudok az pont elég, ez csupán szintfelmérés, méghozzá pont azért hogy tudjam mire is számítsak… hogy érezzem a különbséget és előnyömre fordíthassam. Talán a madár aki átláthatja ezt, de csupán idővel… Gyakorlás… úgy is fogalmazhatunk bár több ennél. Számomra jóval több!

Ismét én jöttem, utolsó dobás, ezután ő is támadni fog, márha állja a szavát. Persze valószínű hogy tényleg csupán egy csapás lennék neki, az idomárt nem ismerem, tőle nem kell tartanom… ugyanakkor a különböző támadási pontok… Igen, Uta is csak pusztakézzel harcolt ellenem, nem hagyta hogy Falco helyette harcoljon. Eddig Ő volt az egyetlen ilyen kivíteles eset az idomárok között, persze ezek hatására én is letettem a fegyverem, és puszta kézzel estünk egymásnak. Mulatságos volt… de győztem. Ők viszont mások… álltalánosak? Igen… azt hiszem, bár óvatosságuk becsülendő, mégis… nem mutattak nekm eddig semmi izgalmasat… egyedit… és csak remélem hogy ez még változhat. Tanulni akarok! Valami újjat tapasztalni… Gondolataim cikáztak miközben, már szaladtam is Timidus felé, és az utosló mindent elsöprő támadást intézve felé. Most mindent bele adtam, ugyanakkor tudtam, vagyis inkább felkészültem rá hogy egyik sem fog sikerülni. A képességem, mellyel a fegyverem egy métert nő, és két pontal többet támad. Majd ha közel értem hozzá, érinthessem meg bárhol, a fegyverem félre téve, inkább csak védekezésre használva, nyúltam felé, és kapaszkodtam bele a testébe ha képes lehettem minderre, a súlyemelésem kihasználva lendítettem át a petet az egyik oldalról a másikra…

by **Shukaku** Csüt. Júl. 17 2014, 18:04

Timi sejtése megint beigazolódott, bár azt nem tudta, hogy mit jelent az az is. Persze elgondolkodott rajta, hogy milyen szándékai lehetnek a lánynak, és úgy hitte, hogy ki is találta. Persze nem most, nem a szavai miatt, hiszen már az elejétől kezdve erre épített. Ismételten csak nem tett semmit, és bár Ayse képije a hatalmas pontkülönbség miatt nem is működött, de azt nyugodtan hagyta, hogy az alap sebzését ismét bevigye. Azon ugyan kissé meglepődött, hogy mi a fityfenéért akarja őt dobálni, és erre még Shu is tett egy lépést, hiszen eszébe ötlött, hogy nem is olyan nagyon régen még ő beszélt Utahimének azokról a gonosz emberekről, akik el akarják rabolni a peteket az idomárok mellől, hogy aztán… nem, arról fogalma sem volt, hogy azután mit csinálnak velük, de már az is bőven elég rossz érzést keltett benne, hogy Timidust a lány karjaiban látta, meg persze maga a gondolat is. Utána azonban gyorsan észbe kapott, hogy azért egy nagyobb kutya méretű sárkánnyal még súlyemelés jártassággal is igen nehezen tudna Ayse elszaladni, ha meg kristályt akar használni, az Timidusra amúgy sem működne… és ekkor eszébe ötlött az a jelenet, amikor az egyik legelső vadászatuk alkalmával RenAi vágta földhöz Daneet, amikor az szokásához híven ismételten csak azért tolakodott be a köreikbe, hogy a lányokat szekálja, és tönkretegye az ő remek kis vadászmulatságukat. Mind a lány, mind a földhöz csapódás sebzett egy keveset ugyan a sárkányon, de még mindig nem volt számottevő. Timidus nyugodtan gördült vissza a hasára, picit megrázta a fejét, majd tollai igazgatása közben kezdett magyarázni.
-Azt mondtad, hogy is. Szórakozásból is harcolunk. A másik ok bizonyára a gyakorlás. Szeretted volna látni, hogy egy magasabb szintű, és ezért talán ügyesebb és okosabb harcos miként küzd, hogy elsajátíthasd a tudását, vagy legalább is elleshesd. Remek taktika, és sokaknál működik is, de nálam nem. Nem véletlenül nem csináltam semmit az egész küzdelem alatt. Most viszont akkor betartanám az ígéretemet.
Aktiválta a képességét, szépen nyugodtan odasétált Ayse mellé, és kétszer megbökte a karmával.

Timi kétszer támad, ha mindkettő sikerül, az 92 sebzést eredményez.

by **Ayse** Csüt. Júl. 17 2014, 18:51

A harcunk előre meg lett írva, a pet moraja nem idegesített fel, mivel nem érdekelt a mondandója… nem akartam halani mit magyaráz épp csak a lényeges dolgokat szűrtem ki magamnak, engem a tettek érdekelnek. Hogy miként támad, és úgy minden… Igyekeztem hergelni, a virággal is amit a lánynak kötöttem, ugyanakkor három támadási lehetőségről beszélt, és mindet bevetettem, az utolsónál még főldhöz is vágtam. A pet nem ellenkezett nem mozdult, nem védekezett. Nem érte váratlanul a tettem, bár talán nem értette a húzásom lényegét, de nem is baj… a végcélom megkaptam, persze még okoskodott előtte egy sort, amit igazságképp nem volt nehéz kitalálni. Végre megtapasztalhattam… valami újat… nem hátráltam, nem torpantam meg mikor a sárkány felém lendült. Betartotta a szavát. Jóval gyorsabb volt mint én, így tudtam hogy felesleges bármit is tennem. Izmaim elernyedtek, kardom tartottam csupán feszesen, büszkén. Az arcomon béke jelent meg, és az is szinte teljesen ellágyulva várta az utolsó és egyben első csapást… Lágyan lehunytam a szemem, majd kinyitottam és láttam… az életem nem válltozott, egy haloványan áttetsző lila fal ami teljesen megvédett. Némi bambán bámulás után, elvigyorodtam tetszett amit láttam, éretztem és átéltem. Szeretem az izgalmakat és az új dolgokat. Kezemmel végig simítottam a fal megjelenésének időpontjában ha tudtam. Majd megjelent a lány felett a győztes felírat. Hálásan pillantottam rá, majd visszafordultam Timidus felé.
- Igazad volt meg nem is, de tény… szívesen mondanám hogy szépen harcoltál de nem tehetem. Mindenesetre köszönöm a játékot… - Majd sarkon fordultam, és helyemtől egy pillantással búcsút véve indultam meg a tópart másik vége felé. Nem volt bennem semmi negatívum, sőt… egyfajta elégedettséget éreztem.
- Hiszem hogy látjuk még egymást… - Köszöntem el tőlük már hátat fordítva, majd eltűntem a messzi horizonon.

Köszönöm a játékot.

by **Shukaku** Csüt. Júl. 17 2014, 19:24

Ezúttal Aysen volt a sor, hogy a támadás elől meg sem próbálva kitérni, ne tegyen semmit. Timidus elvigyorodott, amikor Shu fölött megjelent a felirat, amely újabb győzelmét hirdette. Egyrészt azért, mert igaza volt, valóban nem tudta meg a jövevény életpontjainak számát, hiszen egy, illetve hát két ütésből nullára csökkentette azokat, valamint amiatt is, hogy úgy tűnt, hogy az idegen makacssága és tanulni akarása már így is a plafont verdeste. meg kell hagyni lelkes kis figura volt, és talán azt hitte, hogy ha leutánozza azt, amit Timidus tett a támadásai alatt, azaz a semmit, azzal közelebb kerül a sárkányhoz, de természetesen a pet tudta, hogy ez nem így van. Egy taktikát megfelelően kell alkalmazni. Megfelelő harcos alkalmazza az éppen megfelelő harcos ellen, megfelelő időben és megfelelő körülmények között. Az, hogy csak lemásolja egy teljesen más szituációban, nem jelentette azt, hogy ugyanolyan eredményes is lenne. A harc után a sárkány megrogyasztva mellsőit meghajolt. Becsülendő volt az ellenfelében, hogy nem kezdett el jajveszékelni, és tényleg a végsőkig hitte, hogy tanulhat valamit. Pontokat azt szerzett ugyan, de tapasztalatot nem. Ha Timidus képes lett volna olyan együttérzésre, mint az emberek, akkor talán meg is sajnálta volna, mindenesetre válasszal szolgálhatott.
-Valóban nem teheted. Nem szépen akarok harcolni, hanem okosan. Véleményem szerint okosan harcoltam. Jók voltak a céljaid, a terved sem volt rossz, csak túlságosan átlátható. Ha ki akarod ismerni az ellenfeledet, akkor jobban el kell hitetned vele, hogy tényleg csak a horgászhely érdekel.
Füttyentett egyet a lánynak, mire az meglepődött, de azonnal a sárkány mellé pattant, majd a sárkány utána kiáltott a távozónak.
-A horgászhely a tiéd. Kiérdemelted. Gratulálok.
Shu csak csillogó szemekkel bámulta a barátját, köszönt egy sziát az idegennek, majd elindultak az ellenkező irányba. Timidus a legjobb pet a világon… bár fogalma sem volt arról, hogy mit miért tesz.

Én is nagyon szépen köszönöm! ^^

by **Cardinal** Vas. Júl. 20 2014, 16:48

Ossu!

Lezárom a párbajt, 25 xp és 70 arany a jutalmatok.

by Ajánlott tartalom

Ayse vs Timidus

Ayse vs Timidus

Re: Ayse vs Timidus

Re: Ayse vs Timidus

Re: Ayse vs Timidus

Re: Ayse vs Timidus

Re: Ayse vs Timidus

Re: Ayse vs Timidus

Re: Ayse vs Timidus

Re: Ayse vs Timidus

Re: Ayse vs Timidus

Re: Ayse vs Timidus

Re: Ayse vs Timidus

Re: Ayse vs Timidus

Re: Ayse vs Timidus

Re: Ayse vs Timidus

Re: Ayse vs Timidus

Re: Ayse vs Timidus