Yuuki és Ayse - Colours

by **Ayse** Szomb. Május 16 2015, 21:48

Csend van, nyugalom és béke. Ez az amit szeretek. Szépen elkényelmesedni a friss pázsiton, a hatos szint védett területének egyik parkban. Vannak itt mások is, de nem sokan. Akadnak, akik most is inkább harcolnak és mások és egymás vérét szívják, én pedig csak henyélek itt. Tudom, hogy nekem sem szabadna, de konkrét célok nélkül mégis mi mást is tehetnék? Kezdenek egyre érdektelenebbé válni számomra a dolgok, maga az élet is. Igaz kezdettől fogva hasonlóképp érzek, de valami mégsem stimmel, hol jobb egy picit… Utána viszont megint visszaesek, és már nincs erőm küzdeni ez ellen. Se erőm, se akaratom. Leginkább nyugalommal várom hogy eljárjon felettem az idő. Már nem harcolok az ellen sem. És ha valaki jön és meg akar ölni… talán hagyom is neki, bár… Sose gondoltam hogy egyszer ilyen gyáva módon fogok meghallni, ennél azért többet vártam magamtól. Szinte már múlt időben beszélek magamról, főleg hogy igazság szerint nincs is mitől félnem. Egyszer csak megtörténik, nem fog se fájni, sőt talán feltűnni sem. Ijesztő ez ugyan de… Nem, mégsem adom fel… Bár már leginkább ez a belső háború az ami leszívja minden erőmet és energiámat. A fejem alátámasztottam a kezemmel, és a jobb oldalamra fordultam, kezdtem úgy érezni hogy gyűlnek az emberek, pedig csak pár perc telt el… Így felszedelőzködtem, nem poroltam le a ruhám mivel az úgyis eltűnt róla, a ráncok kisimultak, és csupán a hajamat igazítottam előre kissé, majd a szint teleportkapuja felé vettem az irányt. Az emberek közelében elhaladva bekapcsoltam a hallgatózásom, hátha hallok valami érdemlegeset, de nem sokat… Így a hetes szintre portoltam ha nem lépet közbe senki és semmi.

by **Kurokawa Yuuki** Hétf. Jún. 01 2015, 12:29

Egész átlagos napnak tűnt. A nyári meleg egyre inkább kezdett jellemző lenni ami nem csak az emberekre de az állatokra és a szörnyekre is kezdett kihatással lenni. Már észrevettem, hogy ilyenkor sokkal inkább keresik az árnyékos és hűvös helyeket főleg délidőben ami teljesen érthető, de ilyenkor az emberek is sokkal ritkábban fordulnak elő a mezőkön vagy a városok utcáin. Persze még nem olyan mértékben mint mondjuk nyár közepén de észrevehető már most is a különbség. Én is legszívesebben ejtőznék egy picit de annyira megkívántam egy kis epret, hogy kénytelen voltam leszaladni az egyik árushoz és itt vált szokatlanná a napom. Egy férfi lépet hozzám szinte észrevétlenül.
- Kérlek segíts! – Támadott le rögtön megragadva az egyik lábam én pedig meglepettem perdültem meg a tengelyem körül szembekerülve így a férfival.
- Mi a gond? – Kérdeztem rá szinte azonnal de ő csak a fejét rázta.
- Itt nem akarok beszélni róla! Gyere velem! – És azzal szinte azonnal megragadta a kezem és vonszolni kezdett maga után. Nem nagyon tetszett a dolog de a hangja és a viselkedése annyira kétségbe esett volt, hogy úgy gondolom biztosan valami nagy baj lehet így hagytam, hogy vezessen és végül egy félre eső ház sarkába vezetett ahol takarva voltunk a figyelő szemek elöl.
- Mi a baj? – kérdeztem meg ismét mikor elengedte a karom.
- Te vagy az a lány aki legutóbb azzal a vörös indikátorossal harcolt a kezdetek városában igaz? – Kérdezte. Egy kis időre gondolkodnom kellet. Azt hiszem Asukára gondolhatott.
- Igen, azt hiszem… - Bólintott.
- Akkor amiket akkor mondtál komolyan is gondoltad? – Jött az újabb kérdés amire ismét bólintottam.
- Természetesen. Az igazság harcosa vagyok és nem tűhetem, hogy egyesek fájdalmat okozzanak ártatlan embereknek! – Húztam ki magam büszkén, Igaz az akkor párbaj nem sült el túl jól.
- Remek. Van egy gyilkos akit szeretnék elkapni és te segítségedre van szükségem. – Kicsit megrökönyödtem ennek hallatán de természetes, hogy segítek neki így belementem és a beszélgetést már egy fogadóban folyattuk.
- Az illető neve Ayse. Zöld indikátoros de egy gyilkos. Megölte a bátyám… - Itt egy pillanatra elszorult a torka. Tényleg látszott rajta, hogy nagyon szenved de közbe kellet szólnom.
- Bizonyítékok nélkül… - Kezdtem volna neki de rögtön közbe vágott.
- A szemem láttára tette! – Kiáltott fel. – Párbajt vívtak és a végén egyszerűen megölte őt. Már hosszú ideje figyelem őt és követem mindenhová most is tudom hol van. Ha sietünk elkaphatjuk. – Állt fel és elszántan bámult engem. Nem tudom pontosan mit kellene tennem de úgy gondoltam majd menet közben kitalálom így követtem őt egész a hatodik szint teleport kapujáig ahol amint hogy megérkeztünk már kiabált is.
- Ott van ő az! – Mutatott egy vörös hajú fiúra aki pont felénk igyekezett.
- Megállj! A törvény nevében ezennel gyilkosság vádjával letartoztatlak! – Állok elé a kezemmel megáljt parancsolva neki. Ezt a mondatot mindig is el akartam sütni.

by **Ayse** Vas. Jún. 14 2015, 14:08

Hatos szint, mezősség. Csupán átfutóban jártam erre, bár majd egy szafari jelvényt is fel kéne hajtanom teljesítmények gyanánt, de most semmi kedvem nem volt hozzá. Tudtam arról hogy már hetek óta követnek, sőt az indítékát is sejtettem miért, csak épp semmi kedvem nem volt hozzá. Türelmes ember vagyok a magam sürgetésében, de az amolyan féleszűek hidegen hagytak. Arra vártam, hogy felbéreljen egy céhet a likvidálásomra, de úgy nézem nem akadt rá vevő, pedig vicces lett volna. Főleg tudván hogy az igazság senkit sem érdekel, még a követőmet sem teljesen… Vajon miért nem? Talán félt? Nem… nem vagyok én olyan nagy hal?... Azt hittem, hogy a kis rendőrlánykával Shukakuval még összehoz a sors de nem, neki is csak a szája volt nagy, úgy hiszem, vagy talán jobban átlátta volna a dolgot? Nem… azt nem hinném. Épp a teleportkapu felé sétáltam mikor az alak megjelent előttem egy lány társaságában, láttam a férfi zaklatottságát, mint ahogy a lány ostoba elszántságát is… Leginkább csak rájuk pillantottam, és elhaladtam mellettük, semmi figyelmet szánva rájuk. Áthaladtam a teleportkapun ha engedték, folytatva zavar mentesen az utamat… Még hogy letartóztatva?! Röhej, de vicces, megfordult a fejembe hogy belemegyek a kis játékukba, de nem akartam húzni sem az ők sem a saját időmet. Ugyanakkor kíváncsi voltam miként is tudnának börtönbe zárni engem… Ha nem engedték hogy átmenjek, továbbra is keresztül néztem rajtuk… Viszont ügyet sem vetettem a lánya, inkább a férfi érdekelt…
- Csupán ennyire vagy képes? Leskelődni utánam hetekig, majd egy ilyen csapzott lánnyal elém állni?!– Kérdeztem fölényesen a férfira pillantva. Gyávának és ostobának tartottam őt… sőt őket… Átéreztem a helyzet komolyságát és súlyát... mégsem éreztem azt hogy helyesen cselekednének, akár ők akár én...

by **Kurokawa Yuuki** Hétf. Jún. 29 2015, 11:09

Ahogy arra számíthattam a lány nem akarta megadni magát így a kardom markolatához nyúltam és közvetlen elé álltam, hogy nem tudjon, csak úgy elmenni mellettem. Ha úgy tetszik a testemmel akadályozom őt. A kardhoz csupán azért nyúltam, hogy fenyegetőnek tűnjek, egyelőre nem akartam előrántani de ha nem hagy más választást kénytelen leszek. De most egyelőre csak a mozgását akadályozom és ha ismét megpróbál kikerülni egy villámgyors szökkenéssel már előtte is termek. Ami talán be is vált mert a lány rögtön a megbízómnak intézte a szavait.
- Megfizetsz a tetteidért te álnok kígyó. – Sziszegte a fogai között a férfi, felfigyeltem rá ahogy a keze ökölbe szorul, tényleg nagyon haragudott a lányra. Lehetséges, hogy tényleg gyilkos? Nem látom a vérpecsét jelét rajta így a démonok még nem csaptak le rá. Talán még menthető a helyzet.
- Ismét felhívom a figyelmed arra, hogy a törvény nevében ezennel le vagy tartoztatva. Kérlek ne mutass ellenállást és add meg magad, hogy békés módon, tárgyalás útján oldjuk meg az ügyed. – Igyekeztem minél hivatalosabb és határozottabb lenni. – De ha szembeszállsz velem nem félek kardot rántani. – Tettem még hozzá mélyen a lány szemébe nézve, had lássa az eltökéltséget rajtam.
- Ne tétovázz, add meg a rohadéknak ami jár neki! – Mordult fel megint a férfi. Nem tetszett ez a hangnem amit megejtett de nem foglalkozhattam most vele hisz akkor kizökkenthet a magabiztosságból. Egyelten dologra koncentráltam csak, mégpedig a lányra és arra, hogy elkerüljük a harcot de ha mégis menekülni vagy harcolni próbál akkor kénytelen leszek én magam rátámadni.

by **Ayse** Hétf. Aug. 17 2015, 18:55

A vörös hajú lány idegesített, nem úgy mint a pasas. Akit láttam már, akiről tudtam hogy kicsoda és hogy miféle szerzet… Nem örültem neki, de volt némi elintézni valóm vele… Néhány dolog ami miatt kérdőre kellett hogy vonjam, néhány dolog amit megtehetett akár ő is, vagy éppenséggel meg is előzhette volna akár a testvére halálát de nem… Ő el volt foglalva a maga kis boldogságával, az alapítandó céhhel, ahova a piros indikátoros testvére már nem férhetett be… Hogy miért? Csupán a színe miatt, és hogy, hogy alakult ki ez? Magam sem tudom, csupán tippelgetni tudok. A férfi, a halott testvére felbérelt engem hogy öljem meg őt, cserébe ha képtelen vagyok rá ő teszi meg ezt velem helyette… Igazság szerint, igazságos fogadás volt, így megtapasztalhattam milyen is a gyilkosság, és jót is tehettem azzal a taggal aki már… hogy is mondjam, unta az életét.

A férfi mondatán csupán egy kelletlen arcrándulás futott végig az arcomon. Nem szerettem azt amikor az indulataim kivetülnek mások szeme elé, nem szerettem nyitott könyv lenni mások előtt, viszont nem tehettem ellene. Akaratomon kívül jelent meg az arcomon egy fajta önelégedettség fogott el, hogy miért? Magam sem értem, azt hiszem ezzel a taggal még ismeretünk előtt is le akartam számolni vele… Most viszont, nem volt egyedül. Volt itt egy zavaró tényező is, bár vele nem foglalkoztam jelenleg.
- Most őszintén? Féreg volnék pont én? Én aki megkegyelmeztem a fivéreden, persze persze… én ástam meg neki a halálos sírját azzal hogy az alakuló céhbe sem vettem be mert az indikátora nem illik a céh identitásába. – A hangom fellengző volt, még egy gúnyos vigyort is megejtettem a férfira pillantva… Majd a lány is megszólalt méghozzá egy olyan mondattal amit rühelltem így nem tudtam megállni hogy most is semmibe vegyem.
- Törvény? Ugyan már? Hol van itt törvény, rendőrség vagy épp bármi ami bárkit is felülemelhetne a másik felé és eldönthetné a való igazságot? – Ismét élces hangon szólaltam fel, valahogy a másik lányt sem csíptem aki szintén látatlanban akart beleszólni a dolgokba… Majd a mondata folytatására csupán felhúztam a szemöldököm.
- Most komolyan rendőrkisasszonyt akarsz játszani? És hol a törvénykönyved, a jelvényed sőt mi több ki nevezett ki rendőrnek? Jah, hogy te magad?! Értem ám, ugye tudod hogy az önbíráskodás is épp olyan bűn mint a gyíkosság? – Kérdezek vissza a lánytól. Majd a férfi is felszólalt, igazság szerint minél ingerültebb volt nekem az annál jobban tetszett. Szerettem azt amikor az emberek végre nem rejtik véka alá az igazi énjüket, és előkerül belőlük a tehetetlen állat. Most is ez történt. Hisz a mondatom felzaklatta, felkavarta, tehát mindez az én igazam igazolja.
- Ne haragudj meg, veled nincs dolgom. – Fordultam a lányhoz.
- Te pedig keress fel magad ha akarsz tőlem valamit, amíg nincs benned elég elszántság a bosszú iránt, nincs értelme foglalkoznom veled! – Azzal hátat is fordítottam nekik, ha a lány kardot is ránt, ha a férfi rám is támad nem foglalkoztam velük. A teleport kristály a kezemben ugyan de nem akartam ismét elteleportálni, hisz a tag megtalált, máskor is megfog, jobb lenne pontot tenni a dolgok végére de nem így… Nem fogok bazári majmot játszani, és egy gyerek rendőrkisasszonyos játékában részt venni, én már kinőttem bele, ő meg a sárkányos lány még nem. Ők még hiszik hogy lehet humános módon igazságot osztani… szánalmasan ostobák…

by **Argo** Pént. Szept. 18 2015, 18:08

Hai~
Rövid volt, de frappáns kis összezörrenés - legalábbis tetszett a nem klasszikus értelemben vett párbaj, hanem inkább szócsata. Lezárom a párbajt, jutalomból 60 exp és 130 arany kerül majd az adatlapotokra.

by Ajánlott tartalom

Yuuki és Ayse - Colours

Yuuki és Ayse - Colours

Re: Yuuki és Ayse - Colours

Re: Yuuki és Ayse - Colours

Re: Yuuki és Ayse - Colours

Re: Yuuki és Ayse - Colours

Re: Yuuki és Ayse - Colours

Re: Yuuki és Ayse - Colours