Ayse x Suzume - Kajacsataaa o/

A lány jó partnernek bizonyult, és végre harcoltunk is egymás ellen, legalábbis nem csak szóban. Az igazat megvallva nem igen értettem a lány miért ilyen, de nem is izgatott tetszett a jelleme nagyrésze elvégre én is szeretek játszan, másokkal is és úgy mindennel…
- Az aki meggondolatlan az már részben vakmerő is. – Nem hagyom ám annyiban az fix. Majd magyarázkodok, amire ő kontráz rá…
- A felvetésed nem rossz, viszont az elbírálni szóval nem vagyok megelégedve… mondjuk inkább csak tesztelem, játszok velük. – Felyezem be…
- Hmm, ha neked így tetszik, de sosem szerettem magyarázkodni, legalábbis nem magamról. Én mindig annak a híve voltam hogy a tettek mutatják meg az emberek igazi jellemét. – Vigyorogtam, kíváncsi voltam erre miképp fog válaszolni. :3 Majd igazi kajacsatába kezdtünk, először csak mi, de sorrba száltak be az ittlévő játkosok, egyedül az npc-k nem tudták mitévők legyenek, a pixelhalom közepette. Az igazat megvallva egés szép látvány, hátrébb léptem, sarkammal egyenest bele egy adag tortába. A küzdelem meghívás elkezdődött a számláló pergett visszafele, én pedig már a fegyveremmel a kezemben iramodtam meg a lány felé, vigyorogva...
A mondata meglepett, de a simlis húzása nem… szerencse hogy az íjászok célpontjai, hogy kit mit fognak támadni könnyen bemérhetőek, így mikor nyila kilőtte az asztalom egyik lábát, a fegyverem szinte azon nyomban hasította fel a tábláját, így az asztal pixelhalomjai közül csupán olyan volt az egész mintha földet érnék egy ugrás után, nem pánikoltam be, sőt a pixelfelhőt kihasználva még gyorsabbra vettem a támadásom hogy minél közelebb kerüljek hozzá. Megállíthatatlannak éreztem magam.
- Ebben egyet értünk! – Vigyorodtam el, miközben igyekeztem minél közelebb kerülni hozzá. A terep nekem kedvez, nem menekülhet, így amint beértem, felé lendítettem a kardom és vágtam vele.

A lány csak húzza a szavát, szerintem már azt sem tudja miből is indult ez az egész, bár jobban megnézve már én sem emlészem rá pontosan, legalábbis arra hogy mi értelme van ennek, de különösképp nem is érdekel, az egyetlen dolog ami izgat csupán hogy továbbvigyem a játékát…
- Hát ez esetben az előre tippelek… - Vigyorodok el, elvégre magának köszönheti, ő mondta, én csak helyeseltem.
- Ahogy tetszik… - Tárom szét a karjaimat, lemondóan… Hiába mondhatok én neki bármit, csakis a maga igazát fogja hajtani, és hát okos enged… mondjuk van benne valami, de nem akkora mértékben hogy Ő azt állítja…

Szálytépés helyett végre harcra is sor kerül, azt hiszem ezt vártam már a kezdetektől fogva, hogy egymásnak esshssünk. Kiverem belőle még a szart is… Vigyorodom el a gondolatra, bár tény az ellenfem hasonló gyorsasságú mint én, a fegyverkezelését még nem ismerem, de az asztal lábát ügyesen eltalálta, ámbár hogy ne tudja ellenem fordítani hogy eldőljön, így én is felhasítottam a tábláját, hogy az egésziben pixeleződjön szét, és mindez sikerült is, fegyverét felém fordítva húzódik szám széles vigyorra, majd még épp idejében kapcsolva a nagyobb méretű fegyverem pajzsként emeltem magamra, majd rohamoztam meg a lányt. Meglendítve kardomat, használtam a speciális képességem ellene ha tudtam, így a kardom hossza egy méterrel nagyobb és két ponttal erősebb lett. A hátunk mögött a kajacsata folytatódik, és csak páran fogták fel hogy itt igazi harc is zajlik közben. Páran akik látnak is nem csak néznek, azok igyekeznek fegyvereinktől távol maradni, de páran érdekfezíve szűrik ki a harcunk kimenetelét, talán azon gondolkozva hogy a győztest ki is hívják majd…