Suzume vs Timidus

by **Shukaku** Szomb. Aug. 30 2014, 10:56

-Nem, nem nem és nem! Múltkor is majdnem az egész napot azzal töltöttük Timidus, hogy RenAival próbáltatok valami egyezség félét kialkudni a küzdelemről.
-Azzal töltöttük, hogy csatát vívtam RenAi ellen, és nem az egész napot, mindössze egy óra harminchét percet.
-Remek… de egy küzdelemnek nem kellene ilyen sokáig tartani.
-Az egy ilyen küzdelem volt.
-Fura… az biztos.
-Kivárásos taktikára építettem, és amiképpen láthattad, meg is lett az eredménye.
-Végül is… egész szép rajzokat készítettem amíg ti ketten öltétek egymást, szóval ha most is valami ilyesmit tervezel, akkor csak nyugodtan.
-Meglátogatjuk az Arénát, és utána meglátom, hogy hova tovább.
-Az Arénát? De csak nemrég végeztünk ott Channal. Minek akarsz megint odamenni? Nem úgy volt, hogy elsők vagyunk? Ha pedig elsők vagyunk, akkor a legnagyobb jutalom is a miénk lesz, szóval nem is kell már többet harcolnunk.
-Nem abba az arénába megyünk, hanem a régibe, ahol gyakorolni szoktak. És nem csak a győzelemért harcolunk, hanem a tapasztalatért is. Feltűnt néhány újonc, láttam őket a főtéren sétálgatni, és a páncéljukból ítélve erősek. Talán eddig magasabb szinteken fejlődtek, és most tömegesen térnek vissza a Kezdetek Városába. Az okot még nem tudom, mindenesetre megéri rájuk vetni egy pillantást.
-Oké… vetünk rájuk egy pillantást, és utána rögtön jövünk is haza. Rendben? Jó lesz így?
-Majd meglátom. Ha van valaki akivel érdemes megküzdeni, akkor megküzdünk velük.
-Mit akarsz még elérni Timidus? Most már mindenki ismeri a nevedet, valószínűleg te leszel az Aréna első nyertese, még ebbe a Sayonaras vacakba is belerángattál…
-Fejlődnöm kell, mert meg kell védjelek.
-Szerintem agyadra ment a fejlődhetnék.
-Ebben a hónapban ez lesz az utolsó. Megfelel?
-Meg… legalább akkor holnap nyugis napom lesz.
És így indultak el kettecskén a gyakorlótér felé…

by **Suzume** Szomb. Aug. 30 2014, 11:45

- A nap magasan áll, nemsokára dél lesz. Jól elhúzódott a harc! – Nézek fel az égre majd a következő pillanatban már egy kard suhan felém ami elöl könnyű szerrel hajolok el, majd egy újabb süvít felém amit úgy kerülök ki, hogy leguggolok és hátraszökkenve egyenesedem fel ismét.
- Nem unjátok még? – Kérdem a két kardforgató lányt. Felemelt fővel pillantok rájuk ezzel is sugallva, hogy mennyivel magasabb szinten is állok.
- Fogd be! – Szólal meg a vörös hajú, erősen zihálva és fél térdre ereszkedve még a társa szintén gyorsan kapkodva a levegőt a térdeire támaszkodva pihent.
- Naaa, ez így már kezd unalmas lenni… Mutassatok valami érdekeset is! – Cukkolom őket, bár már nem fogom kivárni azt, hogy ismét használják a képességüket. Bevallom eleinte érdekesnek találtam a két testvért. Remek példája a testvéri kötelékeknek. Az egyikük beragadt a játékba mire a másik is belépett, hogy megvédje őt. Nemes és ostoba. Már elég régóta tartott a harc és sikerült pár érdekességet ki is szednem belőlük, talán a későbbiekben ha nagyon unatkozom még kutakodom egy kicsit kettejük életében. Most viszont a harci stílusuk volt az ami arra késztetett, hogy huzamosabb ideig küzdjek ellenük. Mindketten kardforgatók ám az egyikük jobb kezes még a másikuk bal. Erre építették a taktikájukat és a skilljeiket is. Ha normális pont elosztást adtak volna maguknak most bajban lennék, de a fegyverkezelésük annyira csekély, hogy szinte minden egyes támadást ki tudok védeni. Persze okoztak pár vicces és néha még veszélyes pillanatot is. Azonban az életem csupán negyedét sikerült leszedni. Szegények, ők még nincsenek tisztában azzal, hogy ezt a meccset már rég elvesztették. Még az elején kaptak egy-egy detonációs nyilat ami mostanra már annyi extra sebzést kapott, hogy elég ha felrobbantom és a harcnak vége.
- Nem fogjuk feladni! – Szólal meg a zöld hajú, mire csak felvonom a szemöldököm. Erre a testvérkéje is fellelkesül és mind a ketten harci pózba csapták magukat. Kardjaik felizzottak és neki is lendültek, hogy valami szánalmas próbálkozással billentsék át a harc mérlegét. Egy darabig nézem őket ám mielőtt még hozzám érhetnének, felemelem a mutató ujjam és erre a lányokból kiálló két nyíl felizzik majd egy pillanat múlva hatalmasat robbannak. Még láttam a meglepett arckifejezésüket a robbanás előtt, majd a hatalmas por telitette be az egész arénát. Mire felszállt a por a két lány a földön feküdt, életük lenullázódott, majd a Lose! felirat jelent meg felettük. Elpixeleződni ugyan nem fognak de ezzel a harcnak vége is volt. Csalódottak voltak, dühösek de ez engem hidegen hagyott. Pusztán hátat fordítottam és vissza mentem a lobbiba újabb ellenfelet keresni magamnak…

A testvérpár :3

by **Shukaku** Szomb. Aug. 30 2014, 15:27

-De Timiduuus! Itt megint rengetegen vannak. Miért nem megyünk valami nyugodt helyre, írunk egy üzenetet annak, akivel harcolni szeretnél, szépen megbeszélünk valami találkozót, és akkor ott leharcolgatjátok magatoknak a küzdőteret.
-Az előbb magyaráztam el, hogy olyanokkal szeretnék harcolni, akikkel még nem tettem, sőt olyanokkal akiket nem is ismerek eddig.
-Hát ezt nem értem Timidus. Eddig azt magyaráztad, hogy milyen fontos az információszerzés, meg az információ, most meg olyanok ellen akarsz kiállni, akikről semmit nem tudsz. Ennek mi értelme van, mondd meg nekem.
-Egyrészt azokat akiket ismerem vagy könnyű szerrel legyőzöm, mert tudom a gyenge pontjaikat, vagy tudom, hogy semmi esélyem ellenük. Másrészt pedig úgy is veheted, hogy kicsit megnehezítem a saját dolgomat is, hogy többet tanuljak. Elfogytak az ellenfeleink, keresni kell újakat. Éppen azt teszem.
-Az a baj, hogy tesszük, Timidus.
-Az elmondásaid alapján te akartál idomár lenni. Az idomár pettel jár, a pet pedig ilyen. Vezér is ilyen. Nem szoktad még meg?
-De, megszoktam. Csak mostanában tényleg nagyon sokat küzdőterezünk. Egy picit pihenhetnénk is.
-Rengeteget jártunk szafarizni is, olyankor nem kértél szünetet.
-Mert az érdekes, és nem kell harcolni.
-Magyarázd meg nekem, hogy miért nem szereted a harcot. Ugyanolyan, mintha könyvet olvasnál, csak éppen gyakorlat. Ki is próbálhatod a tanultakat.
-De én nem is harcról szoktam ám olvasni, hanem állatokról.
-A mobok is harcolnak.
-Mikor figyeltük mi azt, hogy a mobok harcolnak, Timidus?
-Csak te nem figyelted. Ugyanúgy harcolnak egymás ellen, mint ellenünk. Anélkül tudom meg a taktikájukat, hogy harcolnom kellene velük. Most is ugyanezt teszem.
-Na és most kit figyelsz?
-Pontosan három és fél perce Suzumét.
-Suzume? Hol?
-Jobb széle, a két harcos mögött.
-Tényleg. De nem azt mondtad, hogy ő még kis szintű?
-Amikor legutóbb találkoztunk, akkor még az volt.
-Akkor hogyan viselhet ilyen páncélokat?
-Fogalmam sincs. Végzett. Gyere, megkérdezzük tőle.
-De…
Azonban már nem nagyon tudott ellenkezni, mert a sárkány felröppent a levegőbe, majd úgy időzített mindent, hogy a robbanásokból eredő porfelhőből lépjen a lány elé.
-Szervusz Suzume. Sokat fejlődét amióta nem láttalak. Hogyan csináltad?
És kisvártatva a lány is megjelent mögötte, bár ő nem figyelt annyira a belépőre, meg a két testvér felé is pislogott, hogy biztosan jól vannak-e.
-Szia Suzu...

by **Suzume** Vas. Aug. 31 2014, 11:47

A por felhő még fel sem szállt már egy régi ismerős köszöntött, nem cicózva, egyből rátérve a lényegre.
- Szia, Timidus. – Köszöntöttem őt egy kedves mosollyal. Nem lepett meg a fellépése a látásnak köszönhetően könnyedén átlátok a porfelhőn így azt is láttam mikor bele röppen abba. Nem kellet sok idő mire a sárkány gazdája is megjelent. – Már legutóbb is mondtam, hogy a játékban bizony-bizony vannak olyan kiskapuk amik előnyhöz juttatnak. Én is kihasználtam egyet közülük. – Egyszerű a képlet csak ismerni kell a játékot. – Persze nem volt egyszerű, sok előkészületet igényelt és meg is volt a maga ára. – Na igen, annyira nem akartam még pirossá válni de hát nem minden sikerülhet tökéletesen. Ez van, bár kötve hiszem, hogy Shu képes lenne ilyesmi áldozatokra. Timidus, nos ő más tészta.
- Visszavágót Akarok! – Hallok egy hangot a hátam mögül. Automatikusan megfordulok és a vöröske tápászkodott fel a földről.
- Ejj-ejj… Tudd, hogy meddig mehetsz el! – Sóhajok egy nagyot. Nem értem egyesek miért nem képesek elismerni ha vesztettek.
- Küzdjünk meg újra! – Ismétli önmagát.
- Lil, elég! – Szól rá a testvére. Hát legalább neki van esze.
- Rendben! Kaphatsz visszavágót. – Lépek oda hozzájuk, összefont karokkal. Szánalmas bolondok. De ez még hasznomra is válhat. Idő közben intek egyet Timidusnak, kis türelmet kérve tőle. – De nem most! Én mondom meg a helyszínt és teljes életes Kt-t játszunk a győztes pedig dönthet a másik életéről. Így is benne lennél? – Emelem fel a fejem önelégülten vigyorogva rá. A lány szemei az indikátoromra kúszik majd lesüti a szemét.
- Hugi… - Suttogja a másik.
- Rendben! – Néz végül rám a vörös eltökélt tekintettel. Na ez már is jobban tetszik de itt nem állt meg. – Egy hónap! Ennyit kérünk. – Azt hiszem ez még el is fogadható feltétel, talán nem lesz ennyire unalmas.
- Legyen. – Bólintok és küldök nekik egy barát felkérést. – Pontosan egy hónap múlva küldöm a koordinátákat. – Fordulok vissza az idomárhoz és a pethez. – Bocsi a kis közjátékért. Néhányan túl makacsok és ostobák ahhoz, hogy elismerjék mennyire gyengék is. – Nézek át a vállam fölött a két lányra akik épp elhagyják az arénát. – Küzdeni jöttél vagy csak személyem hívta fel a figyelmed? – Kérdem kifejezetten a sárkánynak intézve a szavaim.

by **Shukaku** Vas. Aug. 31 2014, 12:09

A sárkány egy pillantást sem vetett a vörös indikátorra. Egyértelműen várta már az előző találkozójuk alkalmával is, hogy Suzume feje felett egyszer egy ilyesmi jel fog formálódni, de minimum állandó narancssárgára biztosan számított. Azonban arra nem gondolt, hogy ezt ilyen gyorsan el fogja érni. Türelmesen megvárta amíg a lányok befejezik a csevejt, és végig csóválta a fejét. Suzume azonban könnyedén elintézte az ügyet, még ő maga sem kezelte volna jobban. Mikor elvonultak, a sárkány direkt nem ott folytatta a témát, ahol azt a leendő ellenfele akarta. Már megkezdődött kettejük között a csata.
-A küzdelem hányadik percében tudtad, hogy esélytelenek a győzelemre?
Megvárta a választ, majd ezután a kis kitérő után rátért a lényegre is.
-Nem kiskapu. Amennyiben te meg bírtad szerezni, úgy én is képes lehetek rá. Oszd meg az információkat, amelyek ehhez az eredményhez vezetnek. Te alacsonyabb, sokkal alacsonyabb szintről indultál, mint én. Ha én használom fel ezt az erőt, úgy elég erősé válok ahhoz, hogy téged is megvédelmezzelek Shu mellett, amennyiben ezt igényled, azaz csatlakozhatsz hozzánk. Ehhez természetesen feltétlen bizalomra van szükség. Azonban elsődlegesen a közös feladatunkra kell koncentrálnunk, utána foglalkozhatunk egyéb teendőinkkel is.
Shu azonban nem veszi ilyen könnyen a lány feje felett lebegő kis ikont, és ha nem is elborzadva, de kérkedő tekintettel teszi fel a kérdését.
-Kit kellett megölnöd azért, hogy megszerezd?
Timidus ugyan erre nem kíváncsi, hiszen valószínűsíti, hogy úgy sem ismeri az adott „kit”, illetve mivel meghalt, így már nem is fogja megismerni. Megvárja a választ, hátha mégis fontos információkat tartalmaz, majd ő is válaszol a kérdésre.
-Amennyiben van értelme a küzdelmünknek, és van esélyem ellened, úgy szívesen harcolok. Balga módon két képességet már önként megosztottál velem, a páncéljaid alapján pedig maximum három lehet, így már van mire építenem. Ha azonban ez az általad kiskapunak nevezett valami egyéb lehetőségekkel is ellátott, úgy tartózkodnék a veled való harctól.

by **Suzume** Vas. Aug. 31 2014, 12:56

Na erre a kérdésre nem számítottam és szerintem ez látszott is az arcomon. Minden esetre igyekeztem válaszolni a kérdésére így gyorsan átfutottam a fejemben a harcot.
- Az első néhány perc elég volt, hogy felmérjem körülbelül mekkorák a pontjaik. Onnantól fogva amint ezeknek az információk birtokában voltam már tudtam, hogy ez a meccs eldőlt. – Felelem neki. Érdekes, hogy nem egyből a hirtelen megnőtt szintemről kérdezősködött de amint hogy ez megfordult a fejemben már jött is a… kérdés? Ez nem kérdés se nem kérés, inkább feltételnek hangzik. Nem szeretem ha nekem szabnak ki feltételeket.
- Azt hiszem picit félre értetted a szándékaim. – Kezdek neki. – Nem kívánok csatlakozni hozzád ahogy a védelmedre sincs szükségem. Felajánlottam a segítségem mert a céljainkhoz közös út vezet. Viszont nem célom feltétlen bizalmadat élvezni ahogy fordítva sem várom el ugyan ezt. – Legutóbb kibújtam a kérdés elöl miért is akarok segíteni neki habár sokban nem ferdítettem el a valóságot. Látni akarom mi lesz Timidus mozgolódásának végkifejlete. – Ettől független megosztom veled az információim egy részét. A szintlépés egy nagyon ritka tárgy segítségével értem el. Ezt a tárgyat egy nagyon erős mob őrzi, messze erősebb mint a jelenlegi legjobb játékosé. Önmagadban képtelen vagy, megszerezni a tárgyat én is pusztán a képességeimnek és egyéb tulajdonságaimnak köszönhettem, hogy sikerült megszereznem de nem hiszem, hogy ti megfelelnétek ezeknek a követelményeknek. – Tekintetem itt kifejezetten Shura irányult. – Jól sejtetted, hogy valakit megöltem az itemért. Egy csapattársam volt. Két másikkal együtt indultam el, hogy megszerezzük a potiont. Az ő áldozatuk szükséges volt ahhoz, hogy én erősebbé váljak. – Felelek teljes nyugalommal. Végül visszafordulok Timidushoz. – Hogy van-e értelme avagy sem az harc közben derül ki.

by **Shukaku** Vas. Aug. 31 2014, 14:27

A lány meglepődött, és ezt még Timidus is észrevette. Remek, a terv működött. Persze miért is ne működött volna, hiszen hála Channak, és az általa adott könyveknek, rengeteget tanult az emberekről. Suzu azonban gyorsan visszanyerte a határozottságát, és válaszolt a kérdésre, ismételten csak profihoz illően. A sárkány nem értette, hogy egy olyan friss harcos, mint ez a lány, miként lehet képes ilyen mesterien működni, de betudta tehetségnek. A tehetségeket pedig mindig nehezebb volt legyőzni, főleg ha az adott illető nem hagyta elkótyavetyélődni az adottságait, és ez az ellenfél olyannak tűnt, aki él a felkínált lehetőségekkel, és megragadja azokat.
-Az információ rendkívüli hatalommal bír, és ezt már te is észrevetted. Remek. Azonban mint láthatod, ezt én is tudom. Megfigyeltem a kis előadásodat itt is, és a hajón is. Túl sokat árulsz el magadról a véleményem szerint. Már maga a felszerelésed is árulkodó, így következtethetek belőle a pontelosztásodra. Mint láthatod, Shu a harc kezdetéig nem fogja magára ölteni a páncélzatát.
Végignézett az ellenfelén, majd komolyan bólintott.
-Szép felhozatal. Ahogy látom speciális képességre és kitartásra nem igazán építettél a kiegészítőkből. Ez hiba volt.
Többet nem mond, hiszen balgaság lenne arra kitérni, hogy miben erősebb náluk. A mondandó viszont igazán meglepi.
-Nem értelek. Ha a céljaink közösek, és felajánlottad a segítségedet, akkor természetesnek kell lennie, hogy mindenben segítesz. Azzal, hogy nem száz százalékosan működsz együtt saját magadat is hátráltatod, ennek pedig semmi értelme nincsen.
A történetet végighallgatva, és az utolsó szavakat is hallva viszont már Shu szólalt meg.
-Eszedbe se jusson, Timidus! Mi nem fogunk feláldozni senkit semmiért!
-Tudom.
-Akkor jó. És nem akarok közösködni többet vele! Aki a csapattársait képes megölni…
-Ebben is igazad van. Azonban most, hogy ezeket az információkat megtudtuk már mindenképpen harcolni kell vele, hogy felmérhessem mennyire veszélyes.
-De…
-Ne vitatkozz. Küld el a felkérést. Nem valódi teljes életes küzdelmet fogunk lefolytatni. Suzume kezd.
A lány immár valóban dühös volt, így hamar rábólintott a parancsra. Egy mozdulattal magára öltötte a páncélzatát, majd az ellenfélnél fel is villant az üzenet.

by **Suzume** Vas. Aug. 31 2014, 15:45

Sosem titkoltam semmit, vagy legalábbis az igazán fontos dolgokon kívül semmit és ebbe a felszereléseim és a pontjaim sőt a képességeim sem tartoznak bele.
- Igazad bár ez nem fogja befolyásolni a harc menetét. Teljesen mindegy, hogy most vagy később öltöd fel a cuccaid, elég egy pillantás és már tudom mi van rajtad, kivéve ha olyan tárgyat viselsz amit még nem fedeztek fel. Ha el akarod rejteni a cuccaid akkor bizony vagy egyedivé kell tenned, hogy felismerhetetlen legyen vagy ne viseld harc közben se. Máskülönben már a számláló lejárta előtt tudom milyen bónuszaid vannak és azt is miféle taktikát használjak így lényegtelen mikor veszed fel a páncélt. – Osztom meg az én gondolkodás módom. – Ráadásul máris felfedted az egyik gyengédet és azt is, hogy a feltételezett információid helytelenek. Hibának tartod, hogy a specem és a kitartásom alacsony ami egyértelművé teszi, hogy arra számítasz, hogy ezekkel én nem törődtem. – Magabiztosságom nem lankad, azt hiszem ideje felnyitnom egy kicsit a sárkány szemét. – Bebizonyítom neked, hogy még ha ismered is a pontjaim akkor sem vagy képes ellene tenni! – Hívom le a menüm és nemes egyszerűséggel elküldöm neki a teljes pont elosztásom. - Hagyok időt, hogy tanulmányozd. – jelentem ki majd szépen ki is várom.
Halkan elkuncogom magam a sárkány szavaira.
- Még mindig nem értesz, csak az út közös legalábbis egy darabig mindenképp. Viszont a cél már nem. – Valahogy sejtettem, hogy ilyen reakciót vált ki a lányból a történetem. Mosolyom elhalványult és a gúny és a megvetés volt az ami a helyébe állt.
- Látod! Emiatt vagy gyenge és ezért nem leszel képes soha megvalósítani a célod. Azt mondod jobb vagy egy embernél holott neked is megvannak ugyan azon a nevetséges gyengepontjaid mint nekik. Erkölcsi és érzelmi indíttatások. Bennem nincs ilyen és máris egy szinten, talán még magasabb szinten is állok mint ti. És itt most nem pontértékekről beszélek. Azoknak az embereknek a feláldozása már az elejétől fogva a terveimben szerepeltek. Veled nincsenek ilyen terveim egészen addig még ki nem provokálod. – Villantom rá a szemeim Timidusra. Ezt akár veheti fenyegetésnek is, vagy egy apró kis figyelmeztetésnek. Mikor elküldi a felkérést gyorsan el is fogadom és a számláló már pörög is. Bőven volt időm elővenni az íjam, felajzani egy nyilat rá és célra tartani. Ahogy a számláló lejár már repül is két nyíl majd követi őket egy harmadik. kettő Timidus, felé egy pedig Shu felé. Azonban a harmadik nyilat úgy időzítem, hogy arra lövöm ki amerre a sárkány kimozdul. Növelve ezzel a támadás sikerességét.

by **Shukaku** Vas. Aug. 31 2014, 17:18

Timidus csak jót vigyorgott Suzume hibás gondolatmenetén. Persze csalódott is volt kissé, azaz ezzel a jelzővel lehetne legjobban leírni azt, hogy Suzume gondolkodási képességeinek megbecsült értéke jelenleg esett a szemében. Számára ezek csak színtiszta adatok voltak, mint érzések, azonban a könnyedség érdekében maradjunk az emberek által is érthető kifejezéseknél. A sárkány tudta azt, amit a lány talán azért nem, mert még kevés időt töltött a városban, és nem tudott mindent megfigyelni. Timidus tudta azt, hogy van páncél kinézet változtató bolt, és ki is használta ezt a lehetőséget. Így amikor Shu magára öltötte a páncélját, akkor az ellenfél egyáltalán nem azokat az értékeket látta, amik valóban a menüjükben szerepeltek. Az Egyedi Jetibőr Ruha helyett csak egy Kidolgozott Bőrruhát, a Holdsugár Diadém helyett egy Sólyomgondozó Sisakot, a pókmintás helyett Sárkánypikkelyes köpenyt, a Napszak helyett Kapcsolat Gyűrűt, aminek a párja Timidus lábán is ott fityegett, persze csak haszontalan ékszerként, mint megtévesztő elem. Timidus taktikája az volt, hogy gyengébbnek mutatták magukat, így az ellenség elbízta magát. Persze ahogy látta, Suzuménak nem kellett az egóját simogatni, elbízta magát anélkül is. Az előítélet a legfőbb ellenségünk, mert láthatatlanná teszi a láthatót is. A sárkány kedvenc mondása pedig a következő volt: Hagyd az ellenséget hibázni.
-Egy jó terv legnagyobb ellensége a tökéletes terv reménye. Az információim nem véletlenül feltételezettek. Nem lehetek semmiben biztos, amíg…
És itt elállt a szava. Ez a lány minden pontját megmutatta nekik.
-Te vagy nagyon magabiztos vagy Suzume, vagy hülye.
Az új fejleményekre csak egy bólintással reagált. Egyoldalú szerződésmódosításnak lehetne nevezni, ha ismerte volna ezt az elnevezést. Azzal sem foglalkozott, hogy mennyire tisztességes ez, vagy mennyire nem, és főleg nem sértődött meg. Suzume a saját céljait akarta elérni, és ő sem tett másképpen.
-Újabb tévedés, Suzume. Mindössze annyi a különbség közted és köztem, hogy mellettem egy idomár is áll. Néha hátráltat ugyan, ezt jól megláttad, de sokszor viselkedik remek társként, és az előnyömre válik a jelenléte. Hasznos. Te állsz a legközelebb eddig az emberek közül hozzám, és ez rendkívül nemes ellenféllé tesz. Azonban hidd el, amennyiben veszélyt jelentesz, nem fog semmi megállítani abban, hogy végezzek veled, és ennek semmi köze az erkölcshöz vagy az érzelmekhez. Aki a saját csapatával végez, azt igen veszélyes csapattársnak választani. A likvidálásod egyelőre bennem sem fogalmazódott meg, ahogyan te sem kívánsz jelenleg engem elpusztítani.
Hátrapillantott az idomárra, aki összeszorított fogakkal és ököllel állt mögötte. Ezután a támadás már gyorsan lezajlott. Valami talán megzavarhatta Suzumét, talán meg is lepődött azon, hogy az íj inát csak egy vessző hagyja el, átszelve a kettejük között lévő távolságot, a lány felé tartva. Persze Shu tudta, hogy mi a feladata. Ő a pajzs, így nyugodtan várta az őt érő támadást, a nyíl pedig belefúródott. Persze a vessző elpixeleződött, az életpontokban azonban nyomot hagyott. Timidus azonnal kiadta a parancsokat, saját nyelvén. A sárkány felröppent, pontosan a Napkorong elé, és onnan indította meg a támadását, folyamatosan előtte maradva, hogy elvakítsa a célpontot. Mivel így nem nagyon manőverezhetett, csak az utolsó pillanatra hagyta az irányváltoztatást, ha az íjász esetleg kitérne. Tudta, hogy Suzume őt tartja nagyobb ellenfélnek, így ha a lány őt figyelte, Shu is megindította a támadását, előre szegezve a vesszőt, próbálván megsebesíteni az ellenfél oldalát, Timidus azonban nem csak támadni akart. Előre szegezte karmait, és elsuhanván Suzu mellett nemcsak a vállába igyekezett belekapni, de úgy irányozta a szöget, hogy a tegezét is megkísérelhesse lekapni a hátáról. Sokan az íjat tartó kezet támadnák, a harcművész még használni is tudná a fegyvert, azonban arra talán nem számított a lány, hogy a sárkány a muníciójára akar szert tenni.

Első kör:

by **Suzume** Vas. Aug. 31 2014, 20:04

Azt hiszem a pontjaim megmutatásával még Timinek is sikerült elképednie. Ezt az arckifejezést nagyon sokáig tudnám még nézni.
- Kicsit talán mindkettő. – Vigyorodom el azonban a téma komolyságával én is inkább egy efféle arcmimika elővarázsolására állok rá.
- Kijavítanám. Köztünk lévő különbség, hogy mellettem nem áll semmilyen zavaró és hátráltató tényező még melletted igen. De ezek szerint tényleg csak ennyi a különbség. – Vigyorodom el ismét. – A szavaid elárulnak még ha ezt ez a lány nem is fogja átlátni, sőt talán még te magad sem vallanád be még magadnak se. Kihasználod őt és csak idő kérdése, hogy egy nap majd feláldozd őt a saját érdekedben. Csak mint mondtam, talán erre még saját magad se döbbent rá tényszerűen. Mellesleg, nekem nincs szükségem se csapattársakra sem pedig haverokra, még csak nem is szövetségeseket gyűjtök. Katonák kellenek akik elvégzik azt amire kéred őket. Az árulás és a párfordulás lehetősége mindig feláll. Ha bízol valakiben biztos lehetsz a bukásban, ezen érdemes elgondolkoznod. – Adom fel a leckét Timidusnak. Talán rá döbben, hogy Shukaku csupán egy időzített bomba ami bármikor felrobbanhat. – Ja és még valami. Addig amíg erősebb vagyok nálad mindvégig veszélyt jelentek rád ám ebben az esetben viszont nem is fogsz tudni elpusztítani. Ha viszont gyengébb vagyok nálad nincs mitől tartanod. Persze ugyan ez igaz fordítva is. – Tárom szét a karjaim. Nem izgat különösebben ki az erősebb, addig nem amíg Timidus nem akadályoz vagy nem fordul ellenem és ezt talán ő is beláthatja, hogy addig fölösleges egymással komolyan hadakoznunk amíg a saját céljainkat nem gátoljuk. – Persze ehhez ahogy mondtad, harcolnunk kell, hogy tisztázzuk ki mennyire is veszélyes. – Azt hiszem ennyi elég is a beszédből, legalábbis egy kis időre. Az első nyilam kilövöm a lány felé aki meg sem próbál kitérni a támadás elöl így… az élete nem fogy… pedig kellene a felszerelése alapján. Ja hát persze, a trükk amit említettem. Páncélkinézet módosítás, Szánalmas trükk, ettől Timitől többet vártam. Nem igazán számit. Mikor felajzom a második nyilat és kilőném azt a nyíl szimplán elmorzsolódik. Hát ez elég ciki. De legalább tudom, hogy bizony a spec képessége magasabb. ebből még származhat némi probléma. Timidus ekkorra már a magasban van és zsivány módon a nappal szemben áll. Figyelmem nem terelődött el ugyan a lányról azonban meg sem próbálom kivédeni a támadását. Ahogy látom, hogy csökken a páncélom csalódottság fog el, pedig sejtettem, hogy a lány harci ereje csekély. Inkább Timire figyelek aki szintén támad, zuhanó repülésben. Nem nehéz követnem a mozgását ahogy azt sem nehéz kiszámolnom, hogy bizony nem a konkrét támadás a célja.
- Gyorsaságban és fegyverkezelésben is megbuktál! – Kiáltok oda a sárkánynak majd egy balra leforduló mozdulattal kitérek a sárkány elöl és rögtön célra is tartok. Azonban nem lövök rögtön. Aktiválom a jégformám és csak azután lövöm ki a nyilat Timidusra bár ha nem sikerül a nyilat akkor is ellövöm.

/ Aktiválom a jégformám. Ha sikerrel jár akkor Timi 62-őt sebez még Shu 6-ot viszont ha képi aktiválás után eltalálom Timit következőnek 2x támadhatom őt. Shu képije nem sikerül mert magasabb szintű így Suzunak fel sem tűnik az aktiválás./

Élet : 100/100
Páncél: 70/65 /

by **Shukaku** Vas. Aug. 31 2014, 21:17

Timidus pofijára ritkán kerülnek ki azok az érzelmek, amelyeket kedves kis programozója azért ültetett belé, hogy az emberek jobban értsék. Nem nevezhető emberinek, ám mivel sárkányok a valóságban nem léteznek, így ez a kifejezés nagyjából egy kutya testbeszédével és egy ember mimikájával keveredik. A sárkánynak rengeteg sajátos jelzése van, amit Shu már nagyon jól megtanult, ám a meglepettség nem tartozott ezek közé. Ha valaminek Timidus nem is tulajdonított nagy valószínűséget és megtörtént, akkor mindössze korrigálta az addigi elképzeléseit, azonban erről nem adott jelt, csak kivételes esetekben. Ez is egy ilyen kivételes eset volt. Ezek után az, hogy Suzume könnyedén elismerte azt, hogy a zsenialitás és az őrültség fura egyvelegét képezi, már nem jelentett semmit, és persze az sem, hogy nem sikerült a támadása, sem a képesség. Azonban a pet nem tért vissza a támadás utána lány mellé, hanem Suzume közvetlen közelében ereszkedett le.
-Kijavítalak. Nem javítottál ki semmit, csak megfordítottad az összefüggést. Ugyanazt mondtam amit te. Azonban bármennyire is így akarod hinni, ember vagy, és így alkalmazható ellened a pszichológiai hadviselés, míg ellenem nem. Azt még nem tudom, hogy miként, mert nem ismerem a gyenge pontjaidat, de ez csak idő kérdése. A további mondanivalód egy része nem jelent számomra semmifajta újdonságot, a másik fele pedig badarság. Természetesen kihasználom Shut, amiképpen ő is kihasznál engem, így erősítjük egymást. Csapatmunkának hívják. Te is ezt alkalmaztad az említett akciód során, mindössze te rövidebb idejűre tervezted az együttműködést, mint amennyit én tervezek Shuval. A szavaid pedig ütik egymást. Ha társakra van szükséged, akkor valóban helyes kérni őket dolgokra, ha azonban alattad lévő katonákra, akkor a helyes kifejezés a parancs. A szó pedig, amit kerestél az a pálfordulás. Álomkelővel folytatott párbajunk után hathatósan tanulmányoztam az emberi hiedelmeket és hitvilágot, azonban úgy sejtem, hogy rád ezek hatástalanok lennének.
Kis szünetet tartott, majd hátrapillantott a társára.
-A bizalom pedig egészen más jellegű kérdéskör, és különböző minden lény között. A te bizalmatlanságod a félelemből és a negatív tapasztalatokból táplálkozhat. Nem irigyellek.
Az erőviszonyok kérdésére nem mondott semmit. Suzuménak igaza volt, így nem volt rajta mit tovább tárgyalni. A találat a rendszernek hála ismételten a lányt érte, és a jég forma is sikerült. A sárkányt azonban ez egyáltalán nem érdekelte, beszéde alatt végig lépdelve körözött a lány körül, egyre kisebb köröket leírva, Shu pedig egy helyben maradt. A sárkány tudta, hogy Suzume is tisztában van a küzdőtér határaival. Nem menekülhet valaki túl messzire egy küzdelemből a gyorsaságát kihasználva, mert a rendszer egy idő után leállította a küzdelmet, a területről kilépő felet pedig vesztesnek nyilvánította. A kör közepe jelenleg Shu volt. Suzume vagy közel engedte magához a sárkányt, vagy egyre messzebb távolodott a lánytól, vállalva ezzel a kiesés kockázatát.A sárkányt nem nagyon érdekelte a jég forma. Ha sikerül a terve, akkor se gyorsaságra, se fegyverkezelésre nem kell építenie, amit az ellenfél annyira kifogásolt. Kivárta a megfelelő alkalmat, amikor elég közel került, és egyetlen ugrással igyekezett a lányon teremni, mancsaival és szárnyaival is átkarolni, majd karmait is belemélyeszteni, ezzel támadva, miközben megpróbálta aktiválni a második képességét. Amint az ugrás megtörtént, Shu már rohant is feléjük. Timidus csak akkor támadt, ha sikeres volt az ugrás. Ha nem akkor megvárta a lány odaértét és támadását, és utána lendületből próbálta letarolni és megragadni Suzumét.

Második kör:

by **Suzume** Hétf. Szept. 01 2014, 17:18

Végig hallgattam a sárkány mondandóját mint ahogy mindig. Rolling Eyes

- Csak két dolgot fűzök ehhez az egészhez. Egy! – Emelem fel a mutató ujjam. – Rám teljesen hatástalan a pszichológiai hadviselés de erre már rá jöhettél volna. Ne keverj a sok szánalmas idiótával akik a játékokba menekültek az élet gondjai elöl most meg sír a szájuk mert bennragadtak. Kettő! – nyitom ki a középső ujjam is. – Ezzel konkrétan elismerted, hogy véges idejűre tervezed a „csapatmunkád” Shu-val. Tehát előbb vagy utóbb eldobod őt. Tagadhatod de vele ellentétben én átlátok rajtad. Hisz mint mondtad a különbség csekély kettőnk között. – És ezzel így annyiban is hagytam a témát. A támadásom a képességem egyaránt sikeresnek lehetett mondani. Persze a csipet csapat sem volt rest. Timidus folyamatosan körbe sétált egyre szűkebb köröket szabva. Most komolyan azt hiszi ez majd nem tűnik föl? Viszont én már éreztem, hogy nem lenne túl bölcs tovább támadni, most még képes voltam leplezni a fáradtságot és továbbra is a kimért, higgadt formám hozni de ha tovább ugrabugrálok akkor bizony már érezhető lesz. Na persze ez csak a hatás vadászat miatt volt. Pontosan tudtam, hogy Timidus a pihenő időmre fogja időzíteni az igazán komoly támadást és mivel látta a pontjaim azt is tudta ez mikor fog bekövetkezni. A sárkány egyre közelebb került majd mikor láttam, hogy az izmai megfeszülnek úgy tettem mint aki meg próbál kitérni a támadás elöl a valóságban viszont hagyom, hogy rám vesse magát, csupán annyit teszek, hogy felhúzom egész a hasamig a jobb lábam betéve azt kettőnk közé és az íjamat a dög torkának szorítom próbálva eltartani a pofáját az enyémtől. Ez idő alatt teljesen rám csimpaszkodott, a karmait megpróbálta belém mélyeszteni ám ha megfigyeli ez nem sikerül. A testem kristályból van így nem képes bele akasztani azt a pixel húsba ellenben a szorítása megrepeszti a testem, szinte majd össze roppantja. Remélem kitart. XD
A páncélom és az életcsíkom is rohamos tempóban zuhan és majdhogy nem a végén ál meg csupán. Nem nézek a sárkányra. Shut néztem, hogy mit csinál. Legalábbis Timidus ezt hihette. Valójában többnyire a karom néztem ahol a sárkány teljes teste visszatükröződött róla.
- Tudod végtelenül sajnállak és egyben értetlenül állok előtted. Azt mondod te általában logikus döntéseket hozol nem befolyásolnak az érzelmek mint minket embereket. Még sem értem miért vagy ezzel a lánnyal. Egyszerűen elpazarolod az időd. Egy sokkal dörzsöltebb, sokkal erősebb idomár illik hozzád. Miért nem leszel az én petem. Sokban hasonlítunk, erősek vagyunk és ugyan úgy nem húznak vissza az emberek szánalmas érzelmi kötelékei. Engedd, hogy végezzek a lánnyal és légy az én petem. Hidd el sokkal hamarabb elérnéd a célod ezzel. De ha szeretnéd meg ölheted te is. Tőled sem idegen a gyilkolás nem? Te magad mondtad, hogy öltél már embert. – Ez utóbbit persze most sem hittem el, de most talán kapóra is jön. Időközben vetek néhány pillantást Shura is. Most már éreznie kell a támadásom hatását és bár ez külsőleg is látszik. A teste és főként haja is megderesedik. A mozgásának nehezednie kell és láthatóan darabossá válik. Biztos nagyon fázik szegény :3

/Pihikör, nem támadok nincs képi. Timidus és shu összesen 130 sebzést okoz. /

Élet: 100/35
Páncél: 70/0
Jégforma: 3/2

by **Shukaku** Hétf. Szept. 01 2014, 18:02

A sárkány csak csóválja a fejét a balga beszédre. Közel volt az ellenfélhez, nagyon közel, így csak suttognia kellett.
-Ember vagy, érzelmekkel. Jobb vagy mint bárki, akit eddig láttam, de nem vagy közüllünk való. Csak idő kell ahhoz, hogy megtaláljam mivel törhetlek meg, és akkor úgy tudlak összeroppantani lelkileg, akárcsak a szafarin vadászható mobok nyakát. Nagyképű vagy, de nem hiszed magad legyőzhetetlennek, így nem fog megviselni az esetleges vereség. Törtető vagy, és mindent megteszel, hogy elérd a céljaidat. A tehetetlenség a te legnagyobb ellenfeled. Megkötöznek, és bedobnak egy kútba védett területen belül. Nem fulladsz meg, de a kötelek nem engednek szabaduli. Nem küzdhetsz a kijutásért, nem küzdhetsz a kijutás ellen, nem küzdhetsz semmiért, mert nem lesznek céljaid. Láttam már ilyet. Olyantól is, aki ugyanúgy erősnek akarta magát mutatni, mint te magad. Lenyűgözött a tehetetlenség, amit az ember oly gyakran érez, ha rémálmában hasztalan igyekszik menekülni a végveszélyből, mert földbe gyökerezik a lába.
Pár másodpercre hagyja, hogy a lány megeméssze a szavait. Nem nézi le az emberi fajt általánosságban, hiszen rengeteg lehetőség van bennük, ami viszont pont belőle hiányzik. Azonban egy ember, aki petként akar viselkedni a legszánalmasabb dolog, ami csak létezhet. Elveti a saját fajából adódó előnyöket, de nem képes elérni azokat, amelyekre vágyik, így teljesen felvértezetlenül marad.
-A második pontod pedig csak egyszerűen hülyeség. Azt mondtam, hosszabb idejűre tervezem az együttműködést Shuval, mint ahogyan te tervezted azokkal az emberekkel. Nem említettem, hogy a kettő közötti különbség mérhető-e egyáltalán. A különbség pedig valóban csekély kettőnk között. Mindössze annyi, hogy én nem akarok azzá vállni, ami nem vagyok.
Fejét Suzume feje előtt tartja, szemeivel mélyen a lány szemébe néz, de nem akarja megmarni. A reakciót akarja látni a szemeiben. A félelmet, amelyet az elfogott vad is mutat, mielőtt elpixeleződne a sárkány harapásától. Persze nem azért, mintha élvezné, vagy kegyetlenségből, mindössze remek visszajelzés lenne arról, mennyire volt hatásos az eszmefuttatása, és persze mivel így takarja Shut, Suzume azt sem láthatja, hogy a lány mit tesz, avagy pontosabban milyen mérget csepegtet a pálcájára. Shu lassan lépdel közelebb, Timidus pedig erősen tartja a lányt. Ő még nem fáradt el, le tudja fogni Suzumét.
-Ha kicsit is tovább gondolnád, akkor meglátnád az értelmet mögötte. A logikám kikezdhetetlen. Természetesen én is gondolkodtam azon, hogy személyiségemhez megfelelőbb társat keressek, azonban senki nem bizonyult megfelelőnek. Te sem. Gondolkodás nélkül ölnél meg, ha az érdeked úgy kívánná. A feladatom az, hogy védjem a mellettem lévő idomárt, aki Shu. Ígéretet tettem arra, hogy megvédem őt, és veled ellentétben én nem szegem meg a szavamat. Ha melléd szegődnék nem tudnám elérni a céljaimat, mert nem lennének többé céljaim, mindössze a te céljaid maradnának. Olyanná vállnék, mint Tűzrózsa. Megnyugtatlak, öltem már, bár az illető egy képesség következtében feltámadt. Azonban ahogy látom, te megmutattad mindhárom képességedet, és nincs közöttük a feltámadás.
Újra szorított egyet a lányon, így támadva, miközben Shu a háta mögül, halálos csöndben, nemes egyszerűséggel igyekezett a tarkójába vágni a pálcáját, rajta a Gyenge Paralízis Méreggel, majd ő is átölelte a lányt, így már ketten fogták le, kéz a mancsban összefonódva, várva a következményeket.

Harmadik Kör:

by **Suzume** Hétf. Szept. 01 2014, 21:55

Szokás szerint Timidus megint félre érti amit mondok. Ejnye-ejnye.
- Mikor is mondtam én, hogy olyan vagyok mint ti? Vagy egyáltalán az akarok lenni mint ti? Ti sem vagytok jobbak, kiszámítható és gyakran unalmas. Úgy beszélsz rólam mint ha máris ki ismertél volna pedig ezek szerint még csak fogalmad sincs milyen messze jársz az igazságtól! A tehetetlenség lenne a gyengém? Ugyan, évekig éltem tehetetlenül még is itt vagyok és elviseltem. Ha pszichológiai gyengét keresel akkor bizony nagyon rossz helyen próbálkozol. És nem azért mert olyan akarok lenni mint egy szánalmas számítógépes program én sokkal több vagyok ennél. Engem nem skatulyáz be sem az érzelem sem pedig a logika. – Mondom ezt a lehető legnagyobb nyugalomban, független attól, hogy Timi úgy köröz körülöttem mint a prédára a vad.

Nem igazán esem kétségbe mikor fölém hajol és próbál szemkontaktust teremteni, egyszerűen bele sem nézek a szemébe megpróbálhat ugyan kiolvasni valamit de pusztán üres érdektelenség fogadja. Tekintetem továbbra is a közben matató Shut figyeli időről időre átváltva a visszatükröződő Timidusra. Közben neki csak jár a szája még én csak várom a megfelelő alkalmat miközben érzem, hogy újra erőre kapok. Az előző támadását talán ha akarom se tudtam volna kivédeni, most viszont pihentem annyit, hogy kitörhessek. A lány mögém igyekszik sétálni.
- Nem valóban nincs olyanom. – Mosolyodom el és abban a pillanatban a lábammal és a karjaimmal egyszerre kifejtve az erőt eltaszítom magamtól Timidust pontosan annyira, hogy oldalra ki tudja Gurulni az ölelése alól. Még ha a lány tartja is a kezem a lendület elég ahhoz, hogy kitéphessem a szorításából a karomat. Azonban itt nem állok meg Néhány oldalra gurulást követőn fél térdre emelkedem és a nyilammal két lövést eresztek meg Shu felé. Nem féltem attól, hogy Bármelyikük is közben rám támadna hiszen nem marad elég kitartásuk hozzá. Persze Ha Timidus bevetődik Shu elé akkor viszont csak egy nyilat tudok kilőni ám ebben az esetben következőnek rá is kétszer lőhetek. De persze ez még nem volt a vége. Egyszer besült a detonációs nyíl, remélem ezúttal már nem fog.

/Támadok a leírtak szerint és képit használok dobás /

Edit: Első lövés nem sikerül, második ige és a képi is sikerül/

by **Shukaku** Hétf. Szept. 01 2014, 23:05

A sárkányt meglepi, hogy a lány ilyen könnyen kiszabadul a szorításukból, és bár mindketten azonnal utána vetődnek, a pihenőkörnek hála nem sikerül olyan gyorsnak lenniük, hogy Suzume ne kerülhessen elég messze ahhoz, hogy ismételten használhassa a nyilait. Úgy tűnik ezt az ellenfelet minimum lekötözni kell ahhoz, hogy közelharcban tudják tartani, ami viszont elég nehezen kivitelezhető. Talán az íjász kasztnak nincs is gyenge pontja, vagy nem is jelent igazán gyenge pontot az, hogy közelharcba kell bonyolódniuk? Hiszen ahogy látható, Suzume mindössze két-három métert tett meg a földön gurulva, és máris képes használni a fegyverét. Ez persze egy picit aggasztó a számukra, de nem nagyon kell ezzel törődniük.
A lövéseket természetesen ismét mind Shu kapja. Két nyíl találja el, Suzume talán a földön való hempergése miatt kissé megszédülhetett, hiszen meglepő módon csak egy sebez. Talán véletlenül játéknyilat tett volna az ínra véletlenül? Ez könnyen meglehet, hiszen a vessző, akárcsak egy tapadós végű valami a lányon marad, és nem is nagyon tudja leszedni magáról. Persze Timidus már látta ezt a módszert, és nincs kedve megvárni a hatását is. Tudja, hogy nem jelent jót Suzume tapadós nyila, de nem tesz semmi. Egyelőre mindössze a lány felvetéseire reagál, aki ismételten csak azt bizonyítja, hogy nem képes átlátni a dolgokat.
-Ismételten tévedsz. Nem vagy olyan, mint mi. Érzelem nélküli lénnyé akarsz válni, mint amilyen én vagyok. Ezt azonban nem tudod elérni, mert lehetetlen cél a számodra. Próbálkozhatsz, de csalódni fogsz. Jah igen, én nem is csalódom.
Ezután azonban nem tesznek semmit. Ugyan igyekeznek a lány közelében maradni, hátha most talán sikerül közelharcot kierősködni, de pihenőkörük lévén nem próbálkoznak semmivel.

Negyedik Kör:

by **Suzume** Kedd Szept. 02 2014, 10:19

A támadásom ugyan csak részben sikerült de ez elég hiszen a jeges nyilak negatív hatása így rajta marad még újból meg nem támadom ráadásul van még egy detonációs nyilam amit felrobbanthatok. Ezek kombinációjából már létre tudnék hozni egy ütős támadás kombót csak még azt kellene elérnem, hogy Timidus ne tudjon közém és a támadás közé kerülni. Meg adott már minden olyan informácót amire szükségem. Tudtam, hogy fegyverkezelésben jócskán erősebb vagyok, csak tartani kell a távolságot. A gyorsaságom is közel duplája mint az övé legalábbis a mozgásának sebessége alapján. Ahogy körbe nézek az arénán felmérem a távolságokat. körülbelül harminc- negyven méter az átmérője. Az bőven elég. Idő közben persze figyelek, hogy Shu és Timi ne tudjon, hozzám közel kerülni.
- Tudom, hogy nem vagyok olyan, ezt mondom én is. Jobb vagyok. Razz

– Felelem egyszerűen a megjegyzésére. Szerintem pont azt akarja el érni, hogy fel idegesítsem magam azon, hogy egyfolytában hülyeséget beszél. :3 – Hallottad már egyébként azt a mondást, hogy nincs lehetetlen csak tehetetlen? – Kérdem tőle, persze ezzel megint azt érem, hogy azt higgye mobbá akarok degradálni. – Jó neked, hogy nem csalódsz, én már rég megtettem benned. Magasabb rendűnek hívod magad mégis bujkálsz és nevetséges módon próbálod elérni a célod. Még, hogy összeszeded az összes elérhető nyers anyagot, hogy a fronton ne használhassák. Nyilván nincs belőle utánpótlás és láthatóan semmit nem használ a lépésed. Inkább olyan ez mint mikor egy kisgyerek apró csínyekkel igyekszik megakadályozni valamit. De mindegy is. Már észre vettem, hogy úgy is mindent tagadsz vagy valami röhejesen béna kifogással állsz elő. Például azt mondod mert Shuval lenni logikus. Valójában félsz egy normális idomárt választani magadnak. Shut meg tudod vezetni és ha ellened szegülne valamiért akkor meg is tudod ölni. Védekezhetsz ez ellen. Bár ha igaz az, hogy meg tartod a szavad akkor azt kell mondjam még inkább csalódtam benned. Nem csak a te általad „logikusnak” nevezett korlátok skatulyáznak be, de nevetséges erkölcsi dilemmák is. Ez az ami engem nem tud befolyásolni. És ezért is kapsz ma Ki! - Lövök el egy nyilat Timidus felé. Nem igazán támadó célzattal de ha betalál akkor én annak csak örülök. Amíg ő a nyíllal van elfoglalva addig felveszem egy sarlós fecske alakját és a magasba repülök, ki egészen az aréna széléhez persze nem hagyom azt el a lehető legnagyobb távolságot felvéve Shu és Timidus között.
- Mutasd meg mire is vagy képes sárkány bár én azt javaslom inkább füled is a farkad behúzva tűnj el mielőtt még a kis idomárkádnak baja esne! – Kiabálok neki.

/Egy támadás Timidusra/

by **Shukaku** Kedd Szept. 02 2014, 13:01

-Nem lehetsz jobb, ezt már tisztáztuk. Amióta megismertelek csak visszafele fejlődsz. Talán a szinted nőtt, de az ezzel együtt növekedő elbizakodottság vakká tett. Elfelejtetted amit tanítottam neked, én viszont rengeteget tanultam tőled. Az emberi mondások legtöbbje pedig az embereknek szól, rájuk értelmezhető. Azt mondtad, te felettük állsz.
Vár egy másodpercet, majd szélesen rávigyorog Suzuméra.
-Csalódtál bennem? Köszönöm! Csalódást csupán az kelthet, akitől várnak is valamit. Nem célom, hogy beteljesítsem a vágyaidat, így talán megelégedhetek azzal, hogy csalódást okoztam számodra, ezzel is hátráltatva a terveidet. A nyersanyagokról szóló tervemet ahogy látom nem értetted meg. Ez talán szerencse is, hiszen így nem is tehetsz ellene semmit. Hidd el, nagyobb a befolyásom, mint te azt el tudod képzelni. Én kapcsolatokat alakítottam ki, míg te egyedül vagy, vagy megölöd a szövetségeseidet. Ebben a világban szövetségesek nélkül tehetetlen vagy. Ezt már te is beláttad.
A többire is csak csóválja a fejét, és Suzume gyerekes vagdalkozásai sorra lepattognak a rideg logika páncélzatáról.
-Nem félek. Shu, mint idomár a lehető legmegfelelőbb a számomra. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a fejlődési ütemünk jócskán megelőzi az összes általunk ismert idomárét úgy, hogy nem járunk bossokra, nem veszünk részt kazamatákon, nem járunk minibossokra, és még kiskapukat sem keresünk. Ezt hívhatod erkölcsösségnek, hívhatod becsületnek, de tévedsz. Rád talán nincs semmi hatása ennek az elmondásaid alapján, amit kétlek, ám ha a legtöbb ember ezt megtudja, másképpen reagál, mint te. Irigy lesz és féltékeny, és félni, de minimum tartani fog tőlem akkor is, ha egyébként erősebb nálam. Sokszor az, hogy mit gondolnak rólad nagyobb jelentőséggel bír a harcban, mint a valódi tehetséged. Azt pedig majd a fejünk felett lévő felirat fogja megmutatni, hogy melyikünk is győzedelmeskedik ma.
Az utolsó szavai előtt még egy ásítást is beiktat, hiszen tudja, hogy ezt a jelzést minden ember érti.
-Üres fenyegetőzésekkel nem mész semmire. Shunak nem eshet baja, és ezt te is tudod.
És valóban, a lány szótlanul, fortyogó dühvel áll a sárkány mögött. Az ő szemében most már csak egy gyilkos áll előtte, aki ráadásul még becsmérli Timidust, de azért maga mellé akarja állítani, hogy elvegye mellőle, és ez természetesen egy picit sem tetszik neki. Suzume madár alakja sem lepi meg egyiküket sem, valamint Suzume most az idomártól félhet jobban, mint a sárkánytól, aki nemcsak, hogy rengeteget tud az állatokról, hanem még azt is, hogy a sarlósfecske egybeírandó. A nyíl szinte elsuhan Timidus mellett, talán Suzume nem is gondolta komolyan ezt a lövését. Egy pár csipogással utasítja Shut, aki el is indul a fecske felé rohamléptekkel. Azonban mikor elég közel ér, nem támad hanem egy lökés kristályt aktivál, és mivel a madárka az aréna szélénél tartózkodik, a hatás valószínűleg a falhoz csapja. Ezután érkezik meg a sárkány, és megpróbálva használni az első képességét, mellyel egy adag Gyenge Gyors Ütés Potionhoz juttatja magát, igyekszik kétszer végigszántani karmait a talán már kábulatban is lévő szárnyason.

Ötödik Kör:

by **Suzume** Pént. Szept. 05 2014, 19:19

- Ezt csak te tisztáztad magadban. – Tárom szét a karom lemondóan. – Erős túlzás, hogy megismertél. Inkább csak találkoztunk. Azt hiszed sok mindent tudsz rólam holott még én magam sem tudom mit is akarok igazán elérni ebben a világban. De nem baj meghagylak ebben a hitedben. – Azt hiszem Timidus minél inkább próbál engem… tanulmányozni annál inkább mellé lő. Mondjuk kinézem belőle, hogy pont ezt akarja kihasználni, hogy meg tudja azt amit akar. – Sajnos akkor ez ellen nem tudok mit tenni. És bár igaz az, hogy szövetségesek nélkül tehetetlen az ember sajnos az is igaz, hogy egy nagyszabású tervben minél többen vesznek részt annál inkább csökken a siker ráta. Legalábbis hosszú távon.
A fejlődési ütemetek inkább csak azt bizonyítja, hogy egy kocka vagy aki egész álló nap csak expet farmol, néha elmegy egy-két küldire és nem használja ki azt a rengeteg lehetőséget amit ez a csodás hely nyújt. Ahelyett, hogy irigy lennék inkább szánakozom. Szoktál te szórakozni néha? Úgy értem azon felül, hogy néha kimész szafariba bár kétlem, hogy ott is az a célod, hogy kikapcsolódj. – Ezúttal nem a sárkányhoz szóltam. Vele sok értelme nincs beszélni bár ettől független még is folytatom.
- Üres fenyegetéssel tényleg nem. Azonban inkább csak te hitegeted magad azzal, hogy nem eshet baja. Vagy tényleg el hiszed, hogy örökre megvédheted őt? Hiszen te magad is mondtad, nagyon sok lehetőség van arra, hogy valakit nyomorba dönts és bizony arra is sok mód van, hogy valakit akár védett területen belül is megölj. Ne gondold, hogy megnyersz pár párbajt leversz pár buta mobot és máris isteni hatalomra teszel szert. A pontok csak egy adat. Előbb vagy utóbb találkozni fogsz valakivel akinél csődöt mond a logika és akkor én öröm ittasan állok majd az elpixeleződött tested fölött egy „én megmondtam” szlogennel. – Villantom rá fenyegetően a szemeim, aztán azt gondol bele amit akar. Bár arra kíváncsi lennék a petek éreznek dühöt.
Ahogy fecskévé változom valamiért nem felfele hanem hátra fele kezdek repülni. o.O
Persze leesett,hogy miért így még mielőtt neki csapódtam volna a falnak vissza is alakultam emberré igaz ez a végeredményen nem változtat. Felkenődtem a falra és szépen elnyúlva a földre ültem. Itt már nem is lett volna esélyem kivédeni a közeledő sárkányt és úgy őszintén nem is akartam. A lökés kristály használata egyértelmű bizonyíték, hogy bizony a páros elérte a határait.
- Nem halálig menő Kt. :3 – jelentem ki vigyorogva mikor Timidus karmait a rendszer megállítja majd utána rögtön hangos nevetésbe török ki. – És mégis képes voltál olyat is tenni amit nem láttam már fényévekkel előre! – Kiáltok fel öröm ittasan. – Na még a végén kiderül, hogy annyira nem vagy szánalmas. – Nézek át a sárkány mögött Shura, bár volt egy sejtésem, hogy ez a tollas barátom ötlete volt. – Tudod, igazán nem értelek. Mármint a magad fajtákat akik állandóan azt szajkózzák, hogy jajj megvédem azt jajj megvédem ezt. Minek? Úgyis meghal előbb vagy utóbb. Ahogy én is. Mi értelme van foggal körömmel küzdeni valakiért? Egy olyan valaki aki a logikára épít miért akar megvédeni valakit aki már a születése pillanatától fogva halálra van ítélve? Egyáltalán mi értelme van ilyen igéretet tenni?

by **Shukaku** Pént. Szept. 05 2014, 20:27

A sárkány nyugodtan száll le a társa mellé. Semmi vigyor, de még elégedettség sem látszik a pofázmányán. Nem volt biztos a győzelmében, de ebben a harcban nem lett volna megfelelő, ha veszít. Suzume szavait azonban egyre kevésbé érti.
-Te vagy hülye vagy, vagy engem nézel hülyének, vagy magadat akarod hülyének tettetni. Vagy esetleg megint csak petet játszol, mert tudod, hogy szoktak problémáim lenni a metaforák és a kifejezések értelmezésével. Nem, a gúnyolódással sem fogsz menni semmire. Tisztában vagyok a hátrányaimmal, és igyekszem őket ledolgozni. A megismertél szót itt abban az értelemben használtam, hogy megismerkedtünk, először találkoztunk, nem pedig úgy, hogy ténylegesen megismertelek, hiszen az eleve lehetetlen, és annál okosabbnak gondollak, minthogy ilyen könnyen kiismerhető legyél. A nagy csapatos példád természetesen igaz, nem értem, hogy mire akarsz utalni. Néhány megbízható társat kell csak magad mellett tartani, számomra ilyen Shu. Ahogy látom, te még nem találtál ilyet.
A következő szónoklatra azonban már Shu lepődik meg, de ő a megkönnyebbüléstől, meg ettől az idióta feltételezéstől őszintén kezd el nevetni.
-Suzu, szerintem mi élünk itt a legtöbbet. Rengeteget sétálunk, beszélgetünk, nagyon ritkán megyünk küldetésekre, akkor is csak olyanra, amihez kedvünk van, és soha nem mobozunk, csak max néhány malacot ebédre. Igazából fogalmam sincs, hogy miért fejlődünk ilyen gyorsan. A szafariban igenis kikapcsolódom, élvezem a természetet, figyelem az állatokat, és rajzolgatok. És nem, soha nem voltam kocka, a SAO előtt egyáltalán nem is játszottam semmi ilyesmivel. Mehetünk végre Timi?
Kérdezi most már nyugodtabban egy picit. Dühös Suzumére, de már tudja, hogy mit fog tenni, és ahhoz nem kell senkit megölni.
-Még nem. Még nem fejeztem be. Tehát, nem azt mondtam, hogy soha nem eshet baja. Azt mondtad, hogy innen kellene elmenekülnünk, mielőtt baja esik, és mivel te fenyegettél meg minket, így jogosan feltételezem, hogy a bajt te akartad okozni, ez pedig lehetetlen, hiszen ahogy te is mondtad, a küzdelmünk nem egész életes. Shu állandó veszélyben van, ezzel sem mondtál újat. Védem ahogy tudom, többet nem tehetek. Eddig sikerrel végzem a feladatom, és erre is tettem ígéretet. Ennyi. Mehetünk, Shu.
Nyugodtan fordítottak hátat mindketten a legyőzött ellenfélnek, és elindultak a kijárat felé.

by **Suzume** Pént. Szept. 05 2014, 21:23

- A SAO előtt sosem játszottál ilyennel? – Kérdezem vissza igaz csak figyelem felkeltésből. – Akkor azt hiszem adja magát a kérdés. Ha soha nem játszottál semmilyen számítógépes programmal mégis mi késztetett arra, hogy ezt megtedd? Ha tippelnem kellene azt mondanám te nem a megjelenés napján vetted fel a Nerve Geart hanem utána. Pont miután megtudtad, hogy innen nincs visszaút. Azt mondtad, hogy intézetben nevelkedtél. Ott is születtél esetleg? Csak akkor tudnám elképzelni, hogy számodra az élet annyiból áll, hogy sétálgatsz és nézed a virágokat meg másokkal beszélgetsz ha ezt odakint nem tehetted meg. Vagy csak valamiért úgy akarsz tenni mint ha a kinti világ, az igazi világ nem létezne és itt éled az átlagos és unalmas kis életed mint ha mindig is ide tartoztál volna. Micsoda pazarlás. – Csóválom meg a fejem bár valami akkor sem hagy nyugodni. – Vagy még sem vagy olyan ártatlan mint amilyennek mutatod magad és simán hazudsz. Magától nem fejlődik az ember, egyszerűen nincs ilyen egy online játékban. Valamit teszel amitől befolyik az exp. De ha igaz amit mondasz akkor is csak azt tudom rá reagálni, hogy pazarlás. Ezeket amit te elmondtál a valóságban is megteheted a játék viszont olyan lehetőségekkel kecsegtet amit máshol nem tehetsz meg vagy nem érhetsz el. Nézz körbe! Ez az egész egy hatalmas kaland amiben több száz ember munkája fekszik. Nem élni a lehetőségekkel egyszerűen fölöslegessé teszi a munkájukat. Bár ezt szerintem te úgy sem fogod megérteni. – Nézek le magam elé mosolyogva. Fura, azt hiszem ez volt az első alkalom mióta itt vagyok, hogy teljes mértékben külön tudtam szedni a játékbeli énem a valóstól. Timidus tovább folytatta a beszédét majd a végeztével elindultak kifelé.
- Ez nem volt válasz a kérdésemre! – Szólok utánuk. - Pusztán tényeket mondtál el de miértre nem adtál választ. Megkérdem újra! Miért védesz olyasvalamit ami előbb vagy utóbb mindenképp elpusztul bármit tegyél! Miért késlelteted annyira? – Már pedig ezt a kérdést nem hagyom annyira. Egy ember úgyis valami olyan sablon dumát eresztene el, hogy mert megvédem a szeretteim vagy mert minél több időt töltsünk együtt. Pusztán érzelmi okok. De egy mesterséges intelligencia ami elméletben nem érez miként magyarázza ezt a cselekedetét, talán szimplán csak elismeri, hogy mert ez van belé táplálva.

by **Shukaku** Pént. Szept. 05 2014, 21:47

Shu hátrafordul, de már hatalmas mosoly van az arcán. Nem érdekli, hogy mit mond Suzume, nem érdekli az, hogy egy gyilkos mit mond, és már semmivel nem tudja felhúzni. Hatalmas örömöt okozott neki azzal, hogy bizonyossá tette Timidus megingathatatlanságát, hogy elismerte valamilyen módon, hogy ügyesen lavíroz ebben a világban, hiszen sokkal tehetségesebbnek, vagy legalább is hozzáértőbbnek vélte, mint amilyen valójában, vagy amilyennek valójában gondolja magát, és igazából visszagondolva végig csak dicséretekkel bombázta őket akkor, amikor azt fejtegette, hogy nem olyan, mint ők. Hát nem is akar ő olyan lenni.
-Már majdnem igazad van Suzu. De igen, a megjelenés napján vettem fel, és életem egyik legboldogabb napja volt, amikor Kayaba bácsi elmondta a bejelentését, de eleve nem tudtam róla, nem azért jelentkeztem be. Nem, nem az intézetben születtem, de éltem ott eleget. Igen, odakint nem tehettem meg, és igazából a valóság, meg az ottani szörnyűségek elöl menekültem ide, és itt most jól érzem magam akkor is, ha vannak ilyenek, mint te, akik tönkre akarják tenni a jókedvemet. Persze láthatod, hogy úgysem fog sikerülni, mert Timidus nem fog se hátba támadni, sem elárulni, mert jobb mint bármelyik ember, még nálad is, aki elárultad a csapattársaidat. Ha szerinted ez pazarlás, és nem használok ki minden lehetőséget, akkor csináld jobban.
Ráöltötte a nyelvét a lányra, majd már el is fordult volna, de még ránézett a sárkányra, hogy ő akar-e válaszolni, és Timidus akart.
-Semmi sem kötelez arra, hogy a kérdésedre választ adjak, sem arra, hogy egyenes, vagy számodra érthető választ. Azért védem, mert ez a feladatom. Megígértem, hogy megvédem, és meg akarom védeni. Téged ki fog megvédeni, Suzume?
Egy rövid csipogó hangot hallat, és a következő pillanatban az idomár parancsára már aktiválódik is a Hazatérés Kristály, ők pedig eltűnnek a felvillanó fényben.

by **Cardinal** Pént. Szept. 05 2014, 22:01

Ossu!

Tetszett ez a vita, szeretek ilyesmiket olvasni. Kaptok rá, na meg a harcra 75 expet és 240 aranyat Very Happy

Lezárom a párbajt!

by Ajánlott tartalom

Suzume vs Timidus

Suzume vs Timidus

Re: Suzume vs Timidus

Re: Suzume vs Timidus

Re: Suzume vs Timidus

Re: Suzume vs Timidus

Re: Suzume vs Timidus

Re: Suzume vs Timidus

Re: Suzume vs Timidus

Re: Suzume vs Timidus

Re: Suzume vs Timidus

Re: Suzume vs Timidus

Re: Suzume vs Timidus

Re: Suzume vs Timidus

Re: Suzume vs Timidus

Re: Suzume vs Timidus

Re: Suzume vs Timidus

Re: Suzume vs Timidus

Re: Suzume vs Timidus

Re: Suzume vs Timidus

Re: Suzume vs Timidus

Re: Suzume vs Timidus

Re: Suzume vs Timidus

Re: Suzume vs Timidus