Re: Ai vs Timidus -

by **Shukaku** Szer. Júl. 30 2014, 20:14

-Megsértettelek? De… mivel? Mármint…
Egy picit értetlenül pislogott, majd hirtelen megértette, és szomorúan megcsóválta a fejét.
-Te azt mondtad, hogy őszinte vagy, így én is az vagyok. Ha szerinted is teljesen igazam van, márpedig ezt mondtad, akkor ezen nem megsértődni kell, hanem változtatni. Peter pedig… Peter megalapította a céhet, és régen még nagyon is tett érte dolgokat… de most már…
Nem fejezte be, csak újra szomorúan a földet kezdte nézni. Na igen… mindenki nagyon büszke lehet Peterre, aki már több hete feléjük sem nézett komolyabban, ha nem futottak össze néha a céhházban. Az a fiú… aki megígérte Shunak, hogy majd segít neki, majd vigyáz rá… aki megígérte, hogy majd ha kijutnak, akkor ott is mellette lesz. Hol van most? Hova tűnt? Igen… régen lehetett rá büszkének lenni, de mára már Shu csak azt érezte, hogy elárulta őt, őket, és benne hagyta mindannyiukat a levesben egy széteső céhvel egyetemben, amit valahogy igyekezniük kell úgy összetartani, hogy közben a második rangidős tag, Chan, az erdőbe menekült… és ő és Uta az, aki valamit szervezkednek… a két kislány.
-A pirosak pedig… igen, figyelembe kellene venni, de senki nem vesz figyelembe semmit. Tachival valóban nincs semmi baj, de őróla mindenki tudja, hogy nem gonosz, így nem is kerülne bajba amiatt, hogy piros. De jelenleg senki nem kerül bajba amiatt, hogy piros, és ez viszont baj. Jinről pedig… nem hallottam. Talán azért nem, mert ezek szerint mindketten titokban adományozunk, mert nem akarunk miatta hírnevet meg ilyesmit. A céh pedig… meg a többiek… nem hiszem… nem hiszem, hogy hallgatnának rám, meg azt sem, hogy foglalkoznának ezzel…
Na igen. Arra sem sikerült őket rávenni, hogy együttműködjenek a boltok a céhen belül, nemhogy ilyen dolgokra. Amióta Peter szabadságolta magát nincs aki összetartsa a céhet, Shu pedig egyedül nem mer ilyen nagy kaliberű dolgokba belevágni. Eközben Timidus végighallgatta a lány mondandóját, és értetlenkedve fordította félre újra a fülét.
-Olyat még nem tapasztaltam, hogy valaki ne akarjon okos lenni. Elnézésedet kérem, hibás alapokból indultam ki, így a következtetéseim is hibásak voltak.
Visszahelyezte a fejét a mellső mancsaira, és tovább figyelt. RenAi nem akar okos lenni, nem akarja félrevezetni az ellenfelét, tehát nyerni sem akar… ez mindent teljesen más megvilágításba helyezett.

/Pihikör/

by **RenAi** Csüt. Júl. 31 2014, 22:25

- Igazad van, egy apróságot levéve. Nem vagy tagja a céhünknek, így nem tudhatod hogy mi milyenek is vagyunk konkrétan, te a YJ-el tagja vagy, aminek örülök. – Majd Peteről kezdett beszélni…
- Nem vagyok benne a mindenapjaitokba így nem tudhatom de azt tudom hogy Peter nagyszerű srác, és ha elvárad akkor segíteni kellene neki… Mi is azt tesszük a JL-ben, ha valakinek valami gondja van segítünk, és ha túl sok dolog nyomja valaki vállát megpróbálunk átvenni belőle, osztozni a terhen… - Magyarázom. Majd az indikátorszínek kerülnek boncasztalra…
- Persze, azért nem mert Tachi tisztázta magát, és ezt csakis a nyitottságnak köszönheti. Ha teljesen elzárkóznánk tőle meg sem próbáná, bár így sem próbálja hanem teszi… De ha elfordulunk másoktól ne várjuk hogy bárki is nyisson felénk… - Mondom, bár valamiért érzem hogy nem fog velem egyet érteni…
- És szerintem hallgatnának rád, engem már ennyivel is meggyőztél hogy jó ötleteid vannak, de kivitelezni nehéz lesz. És a céh azért céh hogy a tagok támogassák egymást… - Magyarázkodok ismét, bár magam sem értem miért, de úgyhiszem náluk ezek szerint ez nem így működhet… Mad Timidus követett szóval minket, vagyis a magyarázatomra, furcsállotta, de így tartottam. Nem akarok okosabb lenni másnál, bőven elég ha csakis magamnál okosabb vagyok minden nap egy picit. Most nem támadtak, persze következtethetek arra hogy nincs kitartáspontjuk, de nem teszem… A dolgok ilyesfajta oldala hidegen hagy… azrét nem támadnak mert nem akarnak, ennyi az egész. :3 Bár tudom hogy sánta de érezhető hogy csakis magamból indulok ki. í
- Látod azt ott? – Kérdezem őket a nézőtér üresebbik pontjára mutatva…. – Shu azt mondta hogy Timidus logikus gondolkodású, kíváncsi vagyok mire fog ebből következtetni. Bár valószínűleg arra hogy el akarom terelni a figyelmét. Hmm nem is rossz ötlet :3 Kéne egy cuki lány-sárkány. ^^

by **Shukaku** Csüt. Júl. 31 2014, 23:18

A lány csak szomorúan csóválta a fejét.
-Nem, nem vagyok, de te sem tudod, hogy nálunk mik történnek. Mi segítenénk Peternek… de… ha elfordulunk másoktól ne várjuk hogy bárki is nyisson felénk… ebben teljesen igazad van...
Egy keserű szájhúzás, de több már nem telik. RenAi nem tud semmit… de csak segíteni akar… nem érdemli meg, hogy bántsa emiatt. Talán egy normális céhben lehet így működne, de ott nem, ahol Chan elvonul az erdőbe, Peter pedig elzárkózik, az újoncok felől pedig alig hallani pár kivétellel. Amint a lány beveti ezt az ezer éves trükköt, Timidus azonnal a levegőbe szökken, Shu pedig persze elnéz a mutatott irányba, de nem nagyon érti, hogy mit kellene látnia.
-Inkább tartsd rajta a szemed.
És a lány valóban vissza is kapja a tekintetét, de mondani nem sokat tud, csak bólint.
-Igen… azt mondtam. De elterelni nem fogod tudni a figyelmét szerintem, mert harc közben a harcra koncentrál, és nem másra. És szerintem Timidus is elég cuki…
Egy kis kuncogás, majd ha nincs támadás, akkor a sárkány visszaereszkedik az előbbi helyére.
-Volt egy olyan igen nagy problémám, hogy egyáltalán nem értettem a taktikádat. Feltételezhetném azt, hogy mivel saját bevallásod szerint sem vagy okos, és nem is akarsz okos lenni, így nem is használsz egyáltalán semmifajta taktikát ellenem, de ezt szerintem könnyelműség lenne a részemről. Szerintem nem vagy annyira buta, mint amennyire mondod magad, csak annak akarod mutatni magad. Egy igazi harcos tudja, hogy minden csata során tanul valami újat, ezért is folytatom még veled ezt a küzdelmet. Ha már meghoztam egy döntést, ahhoz tartom magam. Nem kételkedek benne, hogy helyesen döntöttem-e, és nem térek le a választott útról csak azért, mert nem úgy alakulnak a körülmények, ahogy elképzeltem. Nem értettem amit teszel, de úgy gondoltam, hogy okkal teszed, és igazam is volt. Valamiért nem törődsz azzal, hogy támadj minket, pedig már harminc pontnyit levettünk a páncélodból, ami majdnem a harmada.
Itt elhallgatott egy pillanatra és újra végignézett RenAi felszerelésén.
-Az a harcos, aki túlságosan bízik az eszében, lebecsüli ellenfele erejét. Ha úgy is érezteted, hogy sokkal okosabb vagyok nálad, ne hidd, hogy ezzel el fogod érni, hogy könnyelmű lépésekre szánjam el magam. Egy igazi harcos tudja, hogy miért érdemes harcolni, és saját maga választja ki a harcmezőt. Te amikor idejöttél, még nem ismerted az ellenfeledet. Én az első találkozásunk óta készülök arra, hogy megküzdjek veled.
Újabb szünet, egy kicsit igazgatta a tollazatát, majd újra a lány felé fordult.
-Remek taktikát alkalmazol. Ha elég erős vagy, ne szégyelld gyengének mutatni magad: ha így teszel, ellenséged felhagy az óvatossággal, és idő előtt támadásba lendül. Ezzel számolsz. Butának és gyengének mutatod magad azért, hogy kiprovokáld a hibás lépést. Emellett pedig el akarod hitetni velem, hogy nem nagy eredmény téged legyőzni, így a lelkesedésemet is lohasztani kívánod.
Kicsit megmozgatja a tagjait, majd folytatja.
-Ott rontottad el, hogy túl butának akartad mutatni magad. Ezzel buktál le. Annyit már megtanultam az emberekről, hogy ha valamelyikőtök nem ért valamihez, azt nagyon ritkán vallja be, inkább úgy csinál, mintha értene hozzá. Ha elkezdtél volna végig butaságokat beszélni, akkor elhitethetted volna, hogy nem vagy okos, így azonban átláttam a taktikádon. A háborúban azé a győzelem, aki meg tudja lepni az ellenségét, és te ezzel a lépéseddel elveszítetted a meglepetés erejét.
Újra visszafekszik a nézőtér egy ülőhelyére, és úgy folytatja.
-Amikor elmondtad nekem, hogy támogató képességeid vannak, rögtön összekötöttelek Ayanival. Az a lány volt olyan buta, hogy megossza velem az összes képességét. Képes gyógyítani saját magát, Tűzrózsa támadó képessége pedig csaknem megegyezik egy olyan képességgel, aminek a működését nagyon jól ismerem. Tudod, hogy mire képes Tűzrózsa?
Megvárta a választ, de akármi is volt, terv szerint folytatta a beszédét.
-Ne szégyellj elállni a harctól, ha úgy látod, hogy az ellenfeled erősebb nálad: nem a csatát kell megnyerni, hanem a háborút. Ha feladod, akkor nem kell egy hosszú, taktikán és kiváráson alapuló küzdelmet lefolytatnunk, amit nagy valószínűséggel én nyernék meg, hiszen több információ áll rendelkezésemre, és türelmesebb is vagyok. Legközelebb akár még győzhetsz is.
Egy kis szünet, majd ha nem történik meg a megadás, akkor új parancsot ad ki.
-Shu, kezd el böködni, amíg hagyja, de huszonhét támadásnál ne menj tovább.
-Huszonhét támadás? O.o
-RenAi azt mondta, hogy van ideje, nem?
-Nem adhatnánk fel inkább mi, Timidus?
-Megadásról szó sem lehet. Nyerésre állunk.
Shunak fogalma sem volt arról, hogy ezt miből következtette ki a sárkány, de mivel azt akarta, hogy minél hamarabb vége legyen ennek az egésznek, engedelmesen elkezdte végrehajtani a támadásokat, néha megállva megtartani a pihenőkört, Timidus pedig végig hangosan számolt.

/Tehát akkor Shu elkezd támadásokat bevinni, addig, amíg RenAi engedi, de nem többet, mint huszonhét. X3/

by **RenAi** Csüt. Aug. 07 2014, 12:21

- Persze hogy nem tudom, de amikor megismerkedtem valamelyest Peterr-el nagyon szimpatikus srác volt a szememben, bár jó ideig csak Ku… - Elharaptam a szót, ezt inkább jobb ha nem mondom el Shunak mert rossz véleménnyel lenne róla, és még talán rólam is.
- Volt egy beceneve. De ettől függetlenül a vakrandin is nagyon rendes volt, kifejezetten jókat beszélgettünk, ezzel elsimítottunk pár dolgot, de tényleg jó benyomást tett rám. Ugyanakkor egy céh fejeként, Hinariról tudom hogy nem könnyű, sőt… én soha nem is lennék céhvezér… De pont ezért vagyok azon hogy amiben csak tudok segítsek neki, persze csak egyszerűbb dolgokat tudok elválalni, de azt hiszem az is nagy segítség a számára. – Az elfordulunk másoktól.- mondatrészét nem igazán értettem, hisz nekem eddig úgy tűnt hogy pont Shu az aki a nehezebb utat választotta, de ez igencsak keserűen és selytelmesen mondta, így számára valószínű más jelentése van, mint amiben igazat adott nekem… Egyszerűen nincs közös nevezőnk, valahogy olyan nehezen találom meg vele a hangot, vagyis inkább még meg sem találtam… Bosszantott és elkeserített hogy nem tudom mit rontok el állandóan… megkísérelem minden féle ok nélkül elterelni a figyelmüket, mire Shutól egy érdekes választ kapok. Hát… a véleményével még nem tudom mit is kezdjek, de az Ő petje, biztos hogy cukinak találja…

Majd Timidus következik, a modatán csak pislogtam, és majdnem el is nevettem magam. Elvégre most kaptam valami oktalan dícséretet… azt hiszem ez logikátlan, még tőle is. Majd megértettem hogy Shunak volt igaza és Timidus tényleg cuki…
- Hehee, vicces vagy, és nem gondoltam volna hogy akad bennünk közös vonás. Azt hiszem te is a legjobbat feltételezed az emberekről mint én. – Mosolyodtam el. És igen, én is csak a jót keresem az emberekben, de eddig ezt tőle nem tapasztaltam. Bár maga a taktikai része kicsit túlkomplikált a számomra, és nem hazudtam, tényleg nem érdekel a harc kimenetele, inkább csakis egy dolog érdekel csak, a taktikám egyszer nem ilyen túlbonyolított mint amit Timidus emlegetett, és nem is igazán nevezném taktikának, de mindegy. Nem fogok többet mondani, mert miért is tenném. Már leszoktam ezekről a dolgaimról.
Majd megint kezdte az adjam fel dumát…
- Tévedsz! A feladásnál nincs rosszabb, így nem is teszem meg… szóval felesleges is felhoznod mint lehetőséget, mert részemről nincs ilyen lehetőség. – Igyekszem megérttetni vele, bár nem tudom mennyire fog sikerülni. Igazából valamiért nem tudott lázbahozni ez a mérkőzés… Timidus némán taktikázik, Shu meg követi az utasításait, én meg meg sem próbálom fejteni mégis miért hogy, mivel hidegen hagy… Valahogy nincs izgalma… csupán a végén derül ki hogy ki lesz a győztes és ennyi… unalmas… beszélgetünk ami sokszor inkább vita mintsem beszélgetés, azt hiszem túlságosan különbözünk… vagy nem tudom. Én igyekszem megérteni őt tényleg, elvégre nem lennék itt ha nem tenném, mégis a süti evészet után valahogy elromlott minden… Shuval nem tudok szót érteni, persze sokszor igaza van ez tény viszont olyan dolgokat vár el hogy tudjak amiket kizárt hogy érezhessek mivel nem vagyok a mindennapjaiba, mint ahogy ő sincs az enyémbe. Bár egy közös nap, velem, majd vele akkor talán igazán megérthetnénk egymást.
Hagyom Shu támadását nem védekezek ellene. Így mind a huszonhatszor meg tud böködni, bár kissé hülyén érzem magam hogy én itt csücsülök törökülésben, ő meg egy páclával piszkálgat. oO Noh mindegy… Számolni nem számolgattam, elvégre viszonyítási alapom sincs, így úgy döntöttem hogy most végre kezdek magammal valamit. Hátha így megérti, hogy a kimenetel nem érdekel, de feladni azt nem fogom… Felálltam, kicsit kinyújtóztattam a végtagjaimat, majd körbenéztem. Shukakura tettem a kezem, de nem bántottam. Nagyot sóhajtottam, tudtam hogy nem lesz így jó, Timidus sem távolsági harcos, hiába tart távolságot, ugyanakkor a kis Shu azért veszélyeztet úgy-ahogy... Az inventorym menüjét lehívtam, és előhívtam a teleport kristályomat.... Shu fejéről, a kezem a ruhájára téved amit gyengéden megmarkoltam, majd használtam a kezemben lévő zsupsz-kulcsot. Nagyot nyeltem, majd kissé izgulva ugyan, de céltudatosan nyomtam rá a kristályra. Egyes szint, kezdetek városa, déli rész... Egy igazi luxusparadicsom, és ámbár betévedtem ide párszor, csupán bámészkodásra használtam, nem úgy mint most. Első húzásom az volt, hogy közvetlen mikor megérkezünk,megindultam egyenest a pet felé, majd oldalra kitérve,ráugrottam az erkélyre, onnan az épület tetejére. Szerencsém az akrobatika három, és a Jinnel való sok gyakorlás, különben nem ment volna ilyen símán. Lepillantva a többiekre, kissé ugyan kimerülve, de viszonylagos fogalommal a fejemben, a terveimről, céltudatosan állok előttük.
- Halihó! Itt vagyok! - Intek nekik a magasból, majd ha csinálnak valamit akkor felkészülve várom őket, ha viszont nem, akkor csupán lelógatom a lábam az épület tetejének a széléről.:3

/Shu huszonhétszer támadt:
Shu támadása: 27x5=135
Élet:174 Páncél:0
Tartalék: 83./

/Shu támadásait engedtem, a pontokat elraktároztam. Majd előhívtam a kristályom amivel elteleportáltam...

Környezet és tájleírást, te is kombinálj bele!/

by **Shukaku** Hétf. Aug. 11 2014, 19:28

Shu kis fintorba húzza az orrát, és megvonja a vállát.
-Persze. Amikor megismerkedtem vele, akkor valóban nagyon szimpatikus volt, azóta meg magunkra hagyott minket céhestül mindenestül. Segíteni mi is segítettünk, egy rakat feladatot átvállaltunk tőle, de azt nem engedi, hogy igazán segítsünk. Nem akar velünk beszélgetni, nem mondja el, hogy mi baja van, meg semmit. Teljesen olyan mint Chan, aki szintén elviharzott a céhházból, és beköltözött az erdőbe.
Eléggé morcossá válik a kis visszaemlékezős beszámolósditól, de igyekszik visszazökkenteni magát, hiszen nem RenAi tehet az egészről.
-Na… most már tudod. Nem kis bajok vannak a céhben, és ott is nekünk kell rendet tenni, pedig nem hiszem, hogy csak a mi feladatunk lenne. Szóval hidd el nekem, akármennyire is szimpatikus volt Peter, most már egyre kevésbé az.
Abban eddig is biztos volt, hogy Timidus valóban cuki, és ő még az okot is tudta, hogy miért mondta ezt, de a sárkány újra értetlenül fordította oldalra a bal fülét, majd bólintott.
-Persze, hogy a legjobbat feltételezem az emberekről. Ha mindenki ellen úgy készülök fel, hogy a legjobbat feltételezem róla, akkor nem tud meglepni. Nagy veszélyt rejteget, ha lenézed az ellenfelet, azonban ha túlbecsülöd, akkor maximum csalódni fogsz, de veszíteni nem. A feladás pedig egyáltalán nem rossz dolog. Az előbb elmondtam neked. Rengeteg sokkal rosszabb dolog van a feladásnál. Én például szívesebben adok fel egy küzdelmet, minthogy meghaljak közben, de talán te másképpen látod.
Ezután azonban érdekes dolog történt. Timidus már-már elégedetten vette volna tudomásul, hogy a lány végre támad, azonban nem ez történt, és ez meglepte a sárkányt. Amikor elővette a teleportkristályt, akkor már tudta, hogy mit fog tenni, és elismerően bólintott, majd széttárta a szárnyait, hogy minden eshetőségre felkészülhessen. Shu bezzeg nem volt ilyen felkészült, és fel sem fogta, hogy mi történik, majd egyszercsak megjelentek a déli részen. Gazdag negyed, tágas utcák, nagy, díszes épületek, néhol még palotának is beillő lakóházak, nagy kertekkel, szóval egyáltalán nem lehetett zsúfoltnak nevezni. A pet először nem értette, hogy miért ide hozta, amikor itt ugyanakkora esélye van távolságot tartani, de amint RenAi végigvitte a tervét, már meg is értette. Illedelmesen meghajolt.
-Ha azt hiszed, hogy Shunak nincs meg a megfelelő jártassága ahhoz, hogy kövessen, nagyon tévedsz.
-De…
-De nem fog követni, mert nem ezt a taktikát választjuk.
Vágott közbe gyorsan, mielőtt a lány elmondaná, hogy a tériszonya miatt esze ágában sincs tetőkön ugrálva harcolni.
-Gyere Shu!
Ezzel elindult az ellenkező irányba, és jó messzire kerültek az ellenfelüktől mindketten. Mivel nem volt kedvük a város közepén kiabálgatni, így az idomár levélben küldte el a további instrukciókat, amiket a sárkány lediktált.

Kód:: Gondolom tudod, hogy a küzdőtérnek is van egy határa. Ha elhagyod, akkor a rendszer úgy érzékeli, hogy elmenekültél. Biztosan láttál már sumot. Ha kilépsz a körből, veszítesz. Jelenleg a kör szélén állsz, ha hátra fele mozdulsz, akkor megnyered nekünk a küzdelmet. Azzal a kis kiszögellésen, amin állsz, nincs sok mozgástered, csak felénk jöhetsz, így elveszíted azt az előnyt, amit szereztél magadnak. Nekünk ezzel szemben rengeteg mozgásterünk van itt lent, és rengeteg időnk is.

És ezt jelezvén, újra lefeküdt a földre, Shu pedig még egy könyvet is elővett, hogy olvasgatással töltse az időt.

by **RenAi** Pént. Aug. 15 2014, 07:16

A mondatát hallgatva egy dolog jutott az eszembe…~Mindennek oka van…
És így van… nem látok bele, de amit mondott az nem tetszett hisz Petert nem ilyennek ismertem meg, bár az emberek változnak és a céhes dolgok… Hinarinak sem könnyű… és Chant nem ismerem annyira hogy selytésem legyen arról hogy miért tehet ilyet… Talán menekült.. a tudattól, felelőségtől… bármitől… nem tudhatom, csupán tippelgethetek… Elmondta hogy nem kis bajok vannak a céhében, amit nem szeretnék… hisz a Youg Justice… a mi kis testvércéhünk, és mint a testvéreknek… úgy az ilyen céheknek is összébb kellene fognunk… Bár, bele meg nem szólhatunk… De Shu… erősen próbálja egyben tartani, meg többes számot emlegetett így nincs egyedül, de ez akkor sem elég… úgy érezem valamiképp segítenem kellene ami nekik még nem olyan mintha bele akarnék szólni… így az egyetlen dolog amit tehetek hogy felajánlom a segítségem, és majd ők eldönteik hogy tudok-e és hogy miben…
- Ha tudok bármiben is segíteni…. – Mondtam a lány felé fordulva… Majd Timidus is beszélt, mire meglepve válaszoltam, amire egyérelműleges, majdhogynem közhelyes választ kaptam…
- Nem, ha az életem kockáztatnám, én is inkább eltűnnék, hisz túl sok mindenki van aki hiányozna ha olyan dolog történne… - Mondtam. Bár eszméltem hogy nem értheti amit mondani akarok, vagyis hogy erre is lesz válasza.. Majd taktikai cselem következett… mire ők is kitaláltak valamit, én nyugodtan vártam mit is fognak válaszolni, de megindultak az egyik irányba… majd kaptam egy pm-et… Amire azonnal válaszoltam is… elvégre ők mozognak, így arenszer őket érzékelheti úgy hogy feladják… de ahogy gondolják… ismerve őket okosabbak ennél, én pedig lustább hogy utánuk menyek… A válaszom csupán egy aprócska mondat volt.

Kód:: Rendben van. :3

by **Shukaku** Pént. Aug. 15 2014, 09:02

Szinte már humoros volt, ahogy ez a lány folyamatosan változtatgatta a hozzájuk való hozzáállását. Azt hangoztatta, hogy segíteni akar, pedig Shu már jó párszor kifejtette, hogy miért nem tud segíteni, valamint azt, hogy ha valóban segíteni akarna, akkor miként tudna segíteni. Mindössze csak elhúzta a száját, de azért azt látta, hogy RenAi őszintén beszél, és ez kissé meghatotta. A lovag őszintén akart segíteni, csak nem fogta fel, hogy nem tud. Azokon a dolgokon, amelyekkel az idomárnak problémái voltak senki nem tudott segíteni… legalább is az eddigi esetekből nagyon így tűnt.
-Nem hiszem, hogy tudnál segíteni.
Ezután azonban elgondolkodott, és bár ekkorra az a lehetősége elfogyott, hogy szóban tegye fel a kérdéseit, azért írásban továbbra is megtehette. Talán sokkal jobb volt így, hiszen mindketten szépen megfogalmazhatták a levelüket, a válaszukat, és nem kellett attól tartani, hogy hirtelenkedéssel elrontanának valamit… vagy legalább is kevésbé kellett tartani ettől. Elnézett arra, ahol RenAi kialakította a bázisát, majd egy rövid üzenetet pötyögött be.

Kód:: Miért és hogyan szeretnél segíteni?

Timidusnak eközben persze még mindig a taktikán kattogott az agya. Ez a csata igazán kedvére való volt, hiszen végre nem csak kaszabolták egymást, hanem az ellenfél is rendkívül jó taktikusnak bizonyult. Ezt ugyan nem nézte volna ki pont ebből a lányból, és a szavai sem ezt tükrözték, bár biztos volt benne, hogy a lovag sokkal butábbnak mutatja magát annál, mint amennyi esze valóban volt. Elkezdte körbejárni a területet, ügyelve végig arra, hogy elég messze legyen RenAitól és a zóna határától is, és meg is találta amit keresett. Az egyik ház sarkánál repedt korsók voltak egymásra hajigálva, amit a sárkány lassan elkezdett odahordani a rögtönzött táborukhoz. Összesen nyolc darabot talált. Ezután szépen a mancsai közé fogott kettőt, és felemelkedett. A tárgyak nem voltak nehezek, nem kellett hozzá súlyemelés jártasság, de a célnak megfelelt. Felszállt a lány fölé, és megkezdte a bombázást. A tárgyak ugye nem sebeztek, csak egyet, ha eltalálták, pengéjük sem volt, de Timidus reménykedett abban, hogy a lovag hátrafelé ugrik el előlük, és igyekezett úgy is ejteni a cserepeket, hogy abba az irányba noszogassa RenAi-t.

( Támadunk \o/ )

by **RenAi** Szer. Aug. 27 2014, 18:32

A harcunk fokozódik, vagyis inkább történik végre valami… Persze kezdhettem volna akár ezzel is a dolgokat de nem tettem, kivárásra játszottam, meg… nem is érték el nálam azt hogy ténylegesen komolyan gondoljam a harcot… Nem, arról van szó hogy nem tartanám őket ellenfélnek vagy ilyesmi… szimplán csak nem tudtam a történtekre küzdelemként gondolni, nem volt motivációm, így persze meg is szívhatom, ki is kaphatok ami igaz érdekelni nem igen érdekelt, de veszíteni sem akartam… valamifajta csiki-csuki helyzetben éreztem magam. A tipikus egyik oldal sem jó…

Elmélkedésem üzenetjelzőm csipogása zavarta meg. Amire gyorsan pötyögtem is választ ámbár nem tudtam mit is írjak.

Kód:: Azt hogy mire van szükségetek csakis ti tudjátok. Én nem vagyok híve a harcnak, sem semmiféle forradalomnak… Hisz van aki ki akarj jutni, van aki nem. Normális esetben pártatlan lennék, hisz nekem jó bent is mivel sok nagyszerű emberrel ismerkedtem meg, de a kijutás is célom mivel Rita fontos nekem, ugyanakor engem várnak kint… És nem vagy buta kislány… te is tudod hogy semmi sem tart örökké, sok olyan tényező lehet ami miatt egyszer csak leáll a rendszer, vagy akaratunkon kívül kiléptetnek… Hisz odakint, nem látnak bele abba mi folyik idebent… És biztos vannak olyanok akik azon munkálkodnak hogy a megfelelő technikát előállítva feltörjék a rendszert… Hisz az öcsém is mondta, ő tanította hogy ha megjelenik egy program, egy rendszer… nem kell hozzá sok hogy megjelenjenek a heckerek és programok amik feltörik azokat… ugyanakkor… nem hszem hogy valaha is véget fog érni mindez… Hisz az emberek kíváncsiak… biztos vannak akik teljes egészében lemásolják, és újraindítják ezt a programot… hisz akadt aki nem juthatott be… nem csak beaterek… sokan… Nem tudom hogy végig olvasod-e ezt a levelet... és a fő célja a kérdésednek az volt hogy miben akarnék segíteni… de attól félek addig nem tudok amíg ellentét van köztünk, és amúgyis, te tudnád nekem megmondani hogy mire van szükséged. Mi az amiben segíteni tudnék. És én ebben egy dolgot tudok, bármiben segítek, tényleg bármiben, csupán egy háború kirobbantásában nem. Ne tekints ellenségednek, mert a frontharcosok oldalát sem fogom erősíteni ha olyan dologra kerülne sor, de így kimaradok a tiétekből is. Ezen kívül, viszont bármit megkérdezhetsz, megkérhetsz, aminek nincs bármiféle köze ehhez. Így ha a céhben, vagy ha a magánéletben kéne segítség akkor csak szólj vagy írj.

Felyeztem be, mire magasbombázásba kezdett Timidus, a nap megvilágította, hatalmas árnyékot vetett a földre, de a próbálkozását könnyen hárítottam. Egyszerűen felemeltem a pajzsom, és igyekeztem mind a nyolcszor, kivédeni a lendületes támadást. Mindeközben figyeltem az árnyékát, így tudhattam honnan is fog érkezni a támadás, és hogy a sárkány merre repked éppen felettem. Számoltam a koppanásokat, a hatodikat kissé sokallottam, így kikukucskáltam a pajzsom rejteke alól, de gyorsan vissza is bújtam, hisz újabb koppanás érkezett. oO Kezdtem végképp sokallani, mivel azt sem tudtam mivel is dobálgat… de úgy döntöttem, megkísérlek valamit. Az akrobatikámat kihasználva a tetőről felugrottam a magasba, amennyire csak tudtam, ez kettő- három métert is jelentett, de időközben elővettem a derekamon csüngő ostoromat, ami szintén két méteres, és ha tudtam, betekertem vele Timidust. Tapasztaltam hogy a fegyverkezelésem és a speciális képességem magasabb az övékénél, így nem aggódtam. Legrosszabb esetben, a pajzsommal védekezve, és akrobatikázva zuhantam lefelé, vissza a tetőre, ahol nem biztos hogy talpon tudok maradni… De midndez még a jövő kérédse, jelenleg, megpróbálom elkapni az ostorom segítségével Timidust és ha sikerül nem lerántani próbáltam, pont ellenkezőleg, magam rántottam a kötélen, amit nem engedtem el, végig a kezemben szorítottam a markolatát, de ha sikerült egy magasságba kerültem a pettel. Innentől már csak zuhanni tudtam, volna de azt is úgy hogy még épp benn maradjak a kellő határon hogy ne legyen vesztés az eredménye. A határt jól láttam, igaz alig egy méter választott el tőle, de nem idegeskedtem. Voltak ám ötleteim bőven.

by **Shukaku** Csüt. Aug. 28 2014, 06:31

A válaszüzenetre Timidus csak egyetlen, jól érthető szóval tudott válaszolni. Furcsa volt számára, hogy bár az ő társa legfontosabb és egyik legelső tanítása az volt számára, hogy ne hazudjon, a többi ember mégis számtalanszor hazudott neki és nekik, ahogyan például most RenAi is tette, és amit a pet szóvá is tett.
-Hazug.
-De… miért?
Nézett fel az idomár a levélből egy pillanatra, keresve a sárkány tekintetét.
-Azt mondta: „Ha tudok bármiben is segíteni…” Most azonban már visszakozik, és a kifogások ellentétben vannak a bármi fogalomkörével.
-De… ez nem hazugság Timidus, ez csak… meggondolatlanság. Tudod, hogy az emberek kimondanak olyan dolgokat, amit nem gondoltak át teljesen.
Shu egy ideig járatta az ujjait, hogy válaszlevelet írjon, de utána úgy döntött, nem tudja megosztani azt, amit érez ennek a levélnek a kapcsán, így csak a következő üzenetet küldte el:

Kód:: Köszönjük!

Persze a fejében nem csak ennyi volt. Azt már régen kitalálta, hogy azért kell minél tovább bentmaradniuk, hogy lehetőséget adjanak Kayabának arra, hogy teljesen a rendszer részérvé tegye azokat, akik nem akarnak kijutni, és Rita esetében már ennek az előfutárát látta. A lány meghalt, és mégsem, mert Kayaba kegyelmet gyakorolt felette. Ő azonban nem hitte el, hogy azt akarná a Mester, hogy kijussanak. Szerinte az admin ezzel azt akarta megmutatni, hogy nem kell meghalniuk, hanem amiképpen a kristály a világ része, ők is a világ részévé válhatnak, amiképpen a peteknek is van tudatuk, ám testük a kinti világban nincs. Azt a teoriát pedig egy egyszerű legyintéssel fogadta, hogy KA rendszerét bárki feltörhetné. Milliomosok gyerekei, vagy talán maguk a milliomosok is a játékban ragadtak, akiknek biztosan van elég pénzük ahhoz, hogy a legjobb hackereket megfizessék, de még ők is tehetetlenek voltak Kayaba zsenialitásával szemben. A köszönet azonban főleg annak szólt, hogy a lány nem akar ellenük harcolni, és ezt az információt Timidus is elraktározta magának.

Ezután a harc fura fordulatot vett. A sárkány nagyon régóta kiszámolta, hogy milyen magasan kell repülnie ahhoz, hogy ne érhessék el hármas szintű akrobatikával és magasugrás kristály bevetésével sem, így már a lány az ostorával sem ért volna semmit el, és Timidus még látta is, amikor RenAi Danee ellen vetette be az eszközt, így bele is kalkulálta a számításaiba, és ahogy számított is rá, a lány használta is az eszközt, a sárkány pedig szándékosan elkapatta vele a farkát. Arra azonban nem számított, hogy RenAi nem lerántani akarja majd őt, hanem ő akar a kötélre csimpaszkodni. A sárkánynak súlyemelés jártassága nem lévén, mindketten azonnal zuhanni kezdtek, és RenAinak nemhogy arra nem volt ideje, hogy egy magasságba kerüljön a pettel, sokkal inkább arra kellett figyelnie, hogy megfelelő legyen a földet érése (Ha magad felé rántasz olyasvalakit, aki téged nem bír el, akkor képtelenség, hogy a te tested emelkedjen, mindketten zuhanni fogtok). Azonban Timidus megint csak kihasználta azt, hogy ő egy gép volt, és gyorsabban gondolkodott mint az emberek. Már a zuhanás pillanatában módosította a tervet, és ahogy a lány leért, elkezdett kőrözni körülötte, így RenAi feltehetőleg saját magát ejtette csapdába a fegyverével.

by **RenAi** Pént. Aug. 29 2014, 21:37

Köszönjük! ~ Csupán ennyit kaptam válaszul, ámbár magam is gondoltam hogy nem lesz regényt, de nem igen értem mit is köszön pontosan. Hogy válaszoltam… vagy mégis mit… de sokat ezen agyalni sem tudtam mivel hamarosan Timidus körözött a fejem felett, és potyogtatni kezdett rám valamit. Reméltem nem azt amit gondolok, de pajzsom hangos koppanással jelezte hogy valami egész szilárd akármik csapódhattak hozzá. Azt hogy mik, magam sem tudom, hisz elpieleződtek mire lepottyanhattak volna. A negyedik, ötödik találat után már-már kezdett feszélyezni hogy mégis mennyi mindet és micsodákkal bombázhat az a jómadár, vagyis sárkány, így mikor a türelmem a végéhez közeledett az árnyékokból képet nyerve pillantottam ki pajzsom rejteke alól. Nem esett nehezemre vissza tartani a csapásokat, ámbár lehet tényleg a jártasságom okozta megkönnyebbülés hatása volt mindez. Amint lecsapódott az utolsó merénylet darabja is, úgy cselhez folyamodtam. Tudtam mit kell tennem, és azt is hogy miként érhetem el. De látszik sok-sok dologgal nem számoltam, amivel talán a repülő csodabogár igen. De azért megpróbálkoztam vele, meglepett hogy az ugrásom sikeres volt, majd az ostorommal próbáltam közelebb rántani magam Timidushoz, de mindketten zuhanni kezdtünk. :O Hogy az a nyomi fizika miért olyan nehéz nekem… bár mindegy, leginkább azt gondoltam hogy a pet meg tud tartani, de úgy látszik neki is súlyemelés kell az ilyen manőverekhez… vagy talán direkt csinálta így… Kinézem belőle, majd a zuhanás is megszédített kicsit, de Timi is furcsa körözéssel próbált még inkább elkábítani… De amint észrevettem ezt, elengedtem az ostorom végét... így szabad voltam. Körbenézve a földön, bevillant egy ötlet amit talán használhatok is… Fogtam magam, és berohantam az alig pár méterre lévő templom ajtaján. Így távol maradok Timi zuhanó támadásaitól és még pihenhetek is….

by **Shukaku** Szomb. Aug. 30 2014, 07:12

A sárkány ezúttal is érdekes lépésnek gondolta azt, amit a lány tett, ám most először meggondolatlan, egyértelműen hibás lépésnek. Nála volt az ostor, amely az eddigiek alapján RenAi igencsak kedvelt fegyvere volt, és ez hatalmas lépéselőnyt jelentett a számára. Jó messze hajította az eszközt, a küzdőtér határain kívülre, majd lassú léptekkel elindult a templom felé. Mikor azonban a torii kapuja elé ért, Shukaku hangja csendült fel, és -bár igen ritka alkalmak egyike volt, hogy ilyesmi történjen- rászólt a petre.
-Timidus! Ott nem fogtok harcolni!
-Miért nem?
-Mert az egy templom.
-És? Céhházban is harcoltunk már.
-A templom nem a harcra való. Ott nem szabad harcolni.
-Nem szabad?
-Nem. Az egy szent hely.
A sárkány körbenézett, majd csodálkozó tekintetét a lányra emelte.
-Nem látok senkit rajtad kívül, aki ellenkezne.
-Én nem vagyok elég?
-Arra kérsz, hogy ne harcoljak ebben az épületben?
-Igen.
-Rendben.
Timidus bólintott, majd olyan közel merészkedett, hogy a lovag jól hallhassa a hangját, de ne tudjon lesből támadni. A nyílt terepen maradt, és onnan szólt hozzá.
-Az ostorod jelenleg a nyílt utcán hever, akármelyik járókelő, akinek megtetszik könnyedén úgy gondolhatja, hogy meg kívánja tartani. Amennyiben fontos neked az a fegyver, úgy azt hiszem az lenne a legmegfelelőbb lépés, hogy a lehető leggyorsabban visszaszerezd magadnak. Hasznos felszerelés, ahogy látom, nem mindenkinek van ilyenje, így biztos örülni fog neki az újdonsült gazdája.
Ezután felröppent a díszes kapu tetejére, és onnan figyelte az eseményeket. Neki nem kellett innen elmozdulnia, azonban úgy hitte, hogy a lány sem hagyná veszni az ostorát. Persze nem csak ezen az egy lábon állt a taktikája, így folytatta.
-Bizonyára tudod, hogy nekem végtelen időm van, és ami a legfontosabb, nem zavar a magány. Te egy idő után egyedül leszel. Talán aggódnak is érted a barátaid, hogy hol lehetsz. Biztos, hogy az egész napodat ennek az eleve vesztes küzdelemnek akarod szentelni?
És amiképpen a delphoi jósda papja sem tett említést arról, melyik nagy birodalom fog megdőlni, imigyen Timidus sem mondta, hogy ki számára eleve vesztes a küzdelem. A sárkány nem hazudott.

by **RenAi** Hétf. Szept. 08 2014, 22:29

A templom belseje szépen, de nem csicsásan kidíszítve épp elég fényt biztosítva a kellemes látványt biztosított az biztos, viszont elég tág volt, így bentebb húzódtam hogy körbe nézzek ha már itt vagyok. Meglepettségemre Shu hangja csendölt fel, én pedig pislogva figyeltem a hátam mögé hallgatva a szavait.
~Azt hittem messzebb van. oO – Lepődtem meg, de nem adtam neki hangot, csupán figyeltem a lány mondandóját. Hát persze nem is várhattam volna tőle mást, ámbár pont ezzel árulta el a petje tartózkodását. Sejtettem hogy be akar majd jönni utánam, és az igazat megvallva ez is volt a célom. Ugyanakkor Shu itt közbeszólt, talán szándékosan talán nem ezt nem fogom megtudni, de talán nem is lényeg. Majd Timidus hallgatott a lányra, viszont szavakkal próbált kicsalogatni engem innen. Elmosolyodtam az érveléseire, látszott hogy nem tudja hogy én renszerint elhagyom az ostorom, de mindig csináltatok magamnak újjat, erősebbet jobb markolattal, strapabíróbb anyagokból. Nem válaszoltam hisz nem volt szükséges, főleg arra hogy a magányt nem bírom,hmm… ez is csak azt bizonyítja hogy csupán azt hiszi hogy ismer és hogy okos, de túlzottan általánosít, bár majdcsak észreveszi és belátja, vagy ki tudja. Ezt a kategorizálást talán csak Shu taníthatná meg neki, bár nem az én doglom az ő dolguk. Én csak vagyok, és amíg elvagyok, addig minden okés. ^^ Úgy mint most is. Mikor már nem érkezik felém több mondat, és nem látok semmi engem érhető veszélyt, akkor visszafordulok, és egyenest a templom belseje felé veszem az irányt. Az első sorban helyet is foglalok csak hogy megtudjam mennyire is kényelmesek ezek a padok, amik annak tűnnek, és hadjuk meg, némi mocorgás, ugrálás után tapasztaltam hogy kényelmesebb mint gondoltam. Majd a szószéket vettem szemügyre ami ugyan a szemem elé tárult, de párat pislogva valami furcsa rezzenést láttam rajta. Kicsit félre húztam a szám, majd a fejem, de másodjára akárhogy is nem láttam ilyesmit pedig erősen koncentráltam miközben egyenest a szószékre fókuszáltam. Végül is úgy döntöttem felkelek kényelmemből, és szemügyre veszem azt amit láttam, vagyis amit csak sejtem hogy láttam. Hallottam hogy ebben a városban több útvesztő is rejtve van, sőt hogy az egész város maga egy útvesztő. Majd ezen fellángolva, a szószék közelébe érve, megtorpanva messziről szemügyre véve hogy tényleg biztonságos-e. Majd közelebb lépve hozzá, kerestem furcsa, rendellenes dolgokat amit nem találtam. Majd beállva a szószék mögé éreztem hogy valami megbizsergeti a testem, mikor ezt tapasztaltam az asztalra pillantottam amit az előbb rezonálni láttam, de most a kezem is rezonált az asztallal együtt. Hátrálni kezdtem, de az elő lépést amit hátra kezdeményeztem, megszakította a padló azonnali beszakadása amit egy hangos.
- Kyaaa – val kísértem, pedig nem szerettem volna. Majd mikor leestem, a poros, koszos földre, felpattantam és leporoltam a ruhám, miközben a visszautat kerestem. Ezidő alatt a padló vissza respawnolt, és csupán a deszkák közötti átszűrődött fény biztosított számomra annyi látásteret hogy legalább az lőre irány meglegyen. Megpróbáltam felmászni a falon, megkapaszkodni a kitüremkedésbe hogy a padlót beszakítva visszajuthassak, de idővel rájöttem hogy ez lehetetlen.

Megadva magam indultam el az egyetlen irányba ahol nagyobb fényforrást találtam, pár lépés után fáklyák világították meg az utam, de amint elhaladtam egy mellett a mögöttem lévő szinte rögtön kialudt. Szinte minden esetben hátra pillantottam hisz nem éreztem magam biztonságban, majd több útelágazódás után ismét fényt pillantottam meg. Természetes fényt. Szinte rögtön sietősebbre fogtam, majd egy kis szellőzőjáraton keresztül ki is jutottam egy épületbe. Meglepetten néztem körbe, és pár pillanat múlva eszméltem is, hogy valahol ésszerű a kápolnát és a templomot összekötni valahogy és ezt meg is tették. Gyorsan lenyitottam a térképet hogy lássam magam, és hogy a két épület között mégis mennyi út különbség van, és melepetten vettem tudomásul hogy nekem többnek tűnt. Így az ajtó felé vettem az irányt, lazán kisétáltam rajta. Nem figyelve semmire, sem hogy Timi vagy akár Shu is a közelben lehet, csupán kimentem, és megkerestem ellenfeleim. Pár pillanat múlva meg is pillantottam a lányt, és zavartan mosolyogtam, hogy épp mögülle kerülök elő, pedig őt nem akartam bántani, majd bosszankodva veszem tudomásul hogy csupán messzebb kerültem Timidustól….
- Hali. – Köszöntem a lánynak zavartan amint halló távolságon belülre kerekedtünk.

Dobás

by **Shukaku** Kedd Szept. 09 2014, 06:01

Várunk, várunk, várakozunk, még mindig, még mindig… uuuuncsíííí!
-Nem mehetnénk végre haza Timidus?
-Nem.
-De ennek semmi értelme.
-De van.
-De ebből még tanulni sem tanulunk semmit.
-De igen.
-És mégis mit?
-Te tanulsz türelmet, én pedig azt, hogy ebből RenAinak mennyi van.
-De Timiduuuus! Már egy órája harcoltok. Unom!
-Negyvennyolc perce harcolunk.
-Az is sok. Adjuk fel, és menjünk haza!
-Nem adom fel. Jelenleg nem vagyok olyan helyzetben, hogy fel kelljen adnom a küzdelmet.
-Oké, akkor én adom fel.
-Azt személyem ellen irányuló árulásnak fogom értékelni, ami igencsak megrontja majd a kapcsolatunkat. A feladatom az, hogy megvédjelek. Ha nem engeded ellátni ezt a feladatot, az azt eredményezheti, hogy elvadulok, hiszen nincs többé rám szükséged.
-Ne beszélj hülyeségeket, dehogy nincs, és nem is eredményezheti.
-Az esély megvan rá.
-Most zsarolsz?
-Nem.
A lány hatalmasat sóhajtott, majd megrázta a fejét.
-Timidus. Értem, hogy gyakorolni szeretnél. Azt is értem, hogy engem akarsz megvédeni, és emiatt fejlődnél. De ennek mi értelme van? Nem te mondtad, hogy okosabb az, aki tudja, hogy mikor kell feladni?
-Egy eleve vesztes küzdelemért valóban nem éri meg harcolni, azonban jelenleg nem áll fent ez a helyzet.
És ekkor bukkant fel RenAi Shu háta mögött, aki a meglepő irányból érkező hangra össze is rezzent, majd inkább ott próbált szerencsét, ha már a petre nem tudott hatni.
-Kérlekkérlekkérlekkérlek add fel a küzdelmet, vagy csinálj valamit. Timidus nem akarja feladni, és nem is fogja, de én meg nem akarom az egész napomat ezzel tölteni.
-Figyelmeztetlek RenAi, hogy ígéretet tettél arra vonatkozóan, hogy nem támadod meg Shut. Amennyiben be akarod fejezni a küzdelmet, úgy egyetlen alternatívád, ha feladod.
-De miért olyan nagyon fontos a győzelem, Timidus?
-Nem a győzelem a fontos. Ha az ellenfél jobb, úgy veszítek. Volt már ilyen. Azonban ezt a küzdelmet nincs értelme feladnunk.
Fejezte be szavait a sárkány a torii tetejéről, ám többet ezután nem szólt.

by **RenAi** Hétf. Szept. 15 2014, 11:12

Meglepődtem hogy ilyen könnyen bele sétáltam egy nyilvánvaló csapdába, ámbár az is furcsa volt miként így megnyílt a föld alattam és hogy egy pillanatra én is rezonáltam a talajjal együtt. Ilyesztő volt. Főleg mikor tapasztaltam hogy nincs kiút. >< Vagyis inkább vissza út. Akad pár lehetőség hogy merre is menjek, de egy teljesen ismeretlen úton ahol még nem jártam ráadásul a föld alatt is van, hát hogy is mondjam….>.> Egy picit vészesen hangzik… De nem tehettem mást…>.> Elindultam az egyiken majd ki is jukadtam valamerre, úgy negyed óra sétálás után. oO Meglepődtem hogy hol is kötöttem ki…>.> De mikor végre kimászhattam, és megláttam Shut majd nem messze tőle Timidust… Intettem Shunak jelezve hogy itt volnék. A lány megrezzent mire én csak felvontam a szemöldököm. Majd Timidus is kijelentette hogy ne támadjam meg, megígértem. oO Ez is furcsa volt hisz megígérni nem ígértem meg, én magam miatt nem támadom meg, de mindegy. A dolgok elhúzódtak és most Shu jött azzal hogy adjam fel… Megcsóváltam a fejem.
- Én nem adom fel! Kérheted akár te, akár Timidus… sőt szinte már idegesítő ez az adjam fel duma… ha ennyire nem akarsz harcolni akkor add fel te! – Tromfoltam le a lányt, ámbár fültanuja voltam a dolgoknak, Timidus csúnya viselkedésének… és most már látom hogy nem is olyan jó köztük a kapcsolat mint gondoltam… De ez ellen csak Shu tehet… Én mondtam hogy segítek neki, de ahoz neki kell megmondani mire van szüksége… Az utolsó mondatukat nem igazán értem, de gondolom ez az ő dolguk…
- Nem tettem ígéretet hogy nem támadom meg Shu-t. – Szólok oda Timidusnak. Megfogom a lány vállát, majd egy teleport kristályt elővéve ismét helyszínt változtatok. Egy erdős helyen kötöttünk ki. De ugyan abban a felállásban. ^^ Jobb híján mást nem igen tehetek. Hátra hagyva Shut indultam el a pet irányába.

by **Shukaku** Hétf. Szept. 15 2014, 20:38

A sárkány felkapja a fejét a hazugságra, és még egy kis vicsort is megereszt a lány felé.
-Egészen pontosan így hangzott az ígéreted: Támadjatok csak… én nem fogok… megmondtam, gyerekekre nem támadok! Kijelentetted, hogy nem fogod megtámadni Shut. Amennyiben megszeged a szavadat, úgy már ezzel a cselekedeteddel rögtön két hazugságba is bele fogsz esni, hiszen azt is mondtad, hogy őszinte vagy, úgy pedig nem lehetsz őszinte, hogy ha hazudsz. Elfeledkeztél arról, hogy én minden szóra emlékezem, amit csak kiejtesz a szádon, így pedig felhasználom ellened az elővigyázatlanul tett kijelentéseidet. Persze amennyiben meg akarod szegni a szavadat, úgy megteheted, hiszen emberből vagy, de az azt fogja jelenteni, hogy nem vagy jobb mint Judy, valamint ezután nem hihetek el neked semmit, és természetesen Shu sem, hiszen hazugoknak nem hiszünk.
És a lány erre ismételten csak megvonta a vállát. Szerette Timidusban, hogy őszinte, mert ezt hiányolta minden emberből, és ezt akkor is imádta a sárkányban, ha néha megnehezítette az életét.
-Én nem adhatom fel, mert megígértem Timinek, hogy nem fogom feladni a harcokat, amíg ő úgy nem dönt. És ha ő megtartja az ígéreteit, akkor nekem is meg kell tartanom őket, mert úgy tisztességes.
-Van egy ötletem. Persze az ötlet csak akkor fog működni, ha RenAi szavahihető marad. Egy hazug ellenfél ellen azonban nem tudunk tisztességes harcot vívni, így ha hazugnak bizonyulsz, az már egyfajta győzelem a számunkra.
Pár szavas csipogással megtárgyalták a tervet, és úgy tűnt, hogy ez még Shunak is mosolyt csal az arcára. Elbattyogtak egy bokrosabb részhez, ahol teljesen elrejtőzködhettek, ezután pedig a lány egy újabb üzenetre lehetett figyelmes.

Kód:: Azt mondtad, hogy nem támadsz kislányokra. Mi van akkor, ha csak kislányok ellen kell küzdened?

És amint elolvasta, már ki is ugrott két Shu a templom rejtekéből, és rohamra indultak a lovag ellen.

/Elhasználtam egy Gyenge Kinézet Kristályt, majd támadunk mindketten. :3 /

by **RenAi** Vas. Szept. 21 2014, 20:23

Most már biztos, nem bírom Timidust… fura meg minden… igazság szerint sajnálol Shut hogy pont egy ilyen manipulatiív mindennel visszaélő sárkány kelt ki a tojásából, de a lány szereti és ez a lényeg, így nem szólhatok bele a dolgukba, úgy fogadom el őket ahogy vannak.
- Igazság szerint nem tettem hozzá hogy megígérem, így ez nem ígéret, csupán egy kijelentés. Az ígéret erősebb a kijelentésnél, ugyanakkor tartom magam ahhoz amit mondtam Timidus nem kell aggódnotok, nem fogom Shut megtámadni, hisz nincs okom rá. És a hitről csupán annyit, hogy jól teszitek. Én sem hiszek másoknak, csupán elfogadom a szavait, aztán majd jellemzik őt a cselekedetei. Ezzel nem tudunk mit kezdeni. – Válaszolom Timidusnak. Majd Shuhoz fordultam egy kérdéssel, amire választ is kaptam.
- Ez így van viszont nem tartom helyesnek, a döntés joga a tiéd, ha nem akarsz valamit nem muszáj magadra erőltetned semmit sem csupán Timidus kedvéért, és ez önzőség a részéről ha még zsarolással is erre próbál rávenni. – Húzom el a számat, de nem tehetek semmi többet, sőt nem is kell… Elteleportáltam ismét minket, nem tartottam biztonságosnak azt az útvesztőt amit eredetileg választottam.
- Szóval azt szeretnéd bebizonyítani hogy hazug vagyok? – Kérdem Timidustól még mielőtt elmehettek volna… hisz elég kihívásnak hangzott a mondata. Miután elrejtőztek egy távolabbi bokor mögöt, én ismét csak vártam rájuk. Felkészülve hisz sejthettem hogy most támadni fognak, aminek valjuk be örültem is picit. Kivárásra játszottam és talán meg lesz az eredménye. Shut ismerem, legalábbis a képességei egy részét, elmosolyodtam mikor a két Shut pillantottam meg, mókásnak találtam őket, és maga az ötletük is lenyűgözött, ugyanakkor hagytam, vártam melyikőjük üt először. A képességem még mindig aktív volt, a pajzsom és fegyverem kiélvezve várta Timidust. Mindketten közelítetek felém, majdnem egyszerre, sőt jobban megnézve egyszerre is... A pajzsom a kezemben, ugyanakkor vártam a támadást, tudtam meg kell várnom legalább az egyikőjükét így nem is védekeztem arra az egyre, vagyis csak úgy tettem mintha, de karom elránva hagytam hogy a kés felhasítsa testem bármely részét. Leginkább az életemet figyeltem, hisz egyértelműbb volt hogy Shunak alacsonyabb a sebzése, így kénytelen kelletlen, vártam miként talál el a nagyobb sebzés, így abban a pillanatban mikor jobban megcsappant a életem, megragadtam a lány karját és nem engedtem.
- Te vagy Timidus. Attól hogy úgy nézel ki, még nem leszel Ő.- És belé is hasítottam a kardom, a speciális képességemmel együtt, remélve ezzel hogy nagyobbat sebzek.

Élet:174 Páncél:0
Élet:174-55=119
Tartalék: 83+27=110

Shu támdása:5
Timidus támadása:50

/Speciális képességemmel együtt támadok az engem nagyobbat sebzőre:60 pontot. /

by **Shukaku** Vas. Szept. 21 2014, 21:58

Nem válaszoltak. Meg sem mukkantak. Ugyan még soha nem próbálták ki, hogy ennek a kristálynak a hatása kiterjed-e mondjuk a hangra, de mivel ezt nem tudták, így a biztonság kedvéért nem akarták túl korán lebuktatni magukat, pedig mindkettejüknek lett volna ám mondanivalója. Amikor azonban már bent volt mind a két sebzés, már nyugodtan beszélhettek, és Shu beszélt is. Méghozzá az egyik legfontosabb harci kifejezést, amit ismert.
-Switch Timidus!
Nem csak azért mozogtak ennyire együtt, hogy megzavarják a lányt. Ahhoz nem kellett nagyon okosnak lenni, hogy tudják, RenAi csak úgy tudja megkülönböztetni őket, ha beengedni mind a kettő sebzést. Ha Timi támad előbb, akkor elkapja, és akkor Shu támadása elől már kitérhet, ha azonban Shu támad előbb, akkor ugyanez a felállás, csak úgy a nagyobb sebzést kerülheti ki, amit meg végképp nem akartak. Így volt a legkönnyebb, hiszen mindkét sebzés bent volt, arra pedig egyikük sem számított, hogy a lovag hatalmas erővel rendelkezne. Na ez azonban meghökkentette még Timidust is, amikor látta a kard elé ugró társa pontjait rohamosan zuhanni. Mindenesetre sokat nem lehetett tenni, mindketten kiszakították magukat a lány karmai közül, Shu pedig tanácstalanul bámulta az életcsíkját.
-Vagy teljesen elszámoltam magam, vagy képességet használtál. Olyat, mint Tűzrózsa. Jól gondolom, ugye? Mennyi, Shu?
-Hatvan.
-Nem. Akkor nem gondolom jól. Mi a titkod, lovag?
Szegezte a kérdést a sárkány az ellenfelének, hiszen ritkán fordult elő, hogy valamit nem értett. Shu azonban már teljesen máshol járt, és halkan kuncogni kezdett.
-Teljesen félreértetted. Igen, magamra erőltetem, de ez nem önzőség, meg nem zsarolás. Neki fejlődnie kell ahhoz, hogy engem megvédjen, és szeret győzni. Ez csak annyira önzőség, mintha a szülinapjára csokitortát vennék, amikor én az epreset szeretem. Ennyi bőven belefér. Cserébe ő viszont úgy vadászik, ahogy én kérem tőle. Ez ilyen… megállapodás. Alkalmazkodunk egymáshoz, mert barátok vagyunk. Nem olyan szörnyű ez, mint ahogy te hiszed.
Megvonta a vállát, és közelebb lépett a lányhoz, miközben a sárkány felröppent egy fára.
-Az pedig szerintem is füllentés, hogy ha nem teszed hozzá valamihez, hogy megígérem, akkor nem tartod ígéretnek. Ez kb olyan, mint a nem mondtam, hogy bácsi, játék.
Kiöltötte a nyelvét, majd úgy, ahogy a KT elején, újra csak elkezdte bökdösni a pálcával a lányt.

Shu: 125/45 (-60) -> 110/0
Timidus: 62

Shu bököd, ameddig hagyod annyiszor 5 sebzés

by **RenAi** Hétf. Okt. 06 2014, 11:01

Vártam a támadásukat, tudtam mire készülnek, épp csak egy fontos dologról feledkeztem meg. A switchről… hiába rég küzdöttem már idomárokkal, ráadásul esetükben sem volt gyakori a switch se Ayaninál sem Rennél. Hmm tényleg csak velük ktztem mint idomárok, de Shuék mások… sok dologban. Ők véresen komolyan veszik, nem úgy mint ők… talán már kicsit idegesítő is hogy mennyire alaposak, és mindez olyan mintha tőlem is elvárnák ugyanezt. Vagy talán csak én várom el magamtól miattuk… Mindegy is, bosszantóak ilyen téren, de nincs mit tenni. Mikor a kardom Shukakuba fúrom bele, szinte rögtön nyúlok is a lány után óvó kezekkel, de úgy nézem ilyen dologra nincs szükség.
- Bocsi ne haragudj, nem számoltam a switchel... -felelem főleg hogy a kezeti meglepetés után gyorsan vissza is rázódtak. Persze hisz csak engem ért váratlan a lány switche… ő fel volt rá készülve… sőt ő vállalta valószínűleg gyakran csinálják így… Lefogom Shu kezét ha tudom, nem hagyom hogy megüssön több okból is… de ez most nem lényeg, még vannak pontaim amiket fel tudok használni, szerencse hogy nem támadtam minddel, ugyanakkor ahogy nézem ez a küzdelem tényleg elhúzódhat a végtelenségig is… de esetünkben ez várható…
- Ha elmondanám az már nem lenne titok. – Öltöm ki timidusra a nyelvem, miután nekiszaladtam az egyik fának, egy ugrással fent voltam az alsó majd pár mozdulattal a középső ágon. A két lábam összekulcsolva ráhajlítva lógtam lefelé mint valami denevér és úgy válaszoltam Timidusnak. Kicsit himbálóztam előre, hátra mint valami kismajom, és egy nagyobb lendülettel fel is ültem függőleges pózba. Úgy voltam vele hogy nincs más dolgom, szintén csak várni.

by **Shukaku** Hétf. Okt. 06 2014, 12:20

-Én… nem haragszunk…
Mosolyodott el a lány, és ha RenAi lefogta a kezét, akkor hát lefogta, nem nagyon tudott ezzel mit kezdeni, és így nem is erősködött azon, hogy támadni próbáljon. Már ő is nagyon unta ezt az egészet, meg amúgy sem volt semmi kedve harcolni sem, és bár kicsit haragudott a másikra, amiért az ilyen könnyen értelmezte a hazugság fogalmát, de hát Timidus pedig a csalás kérdését tágította ki ugyanígy. Számára egyértelmű volt, hogy ha az emberek valóban elhiszik, hogy az ő világa egy játék, és amit számtalanszor elmondtak már neki, akkor bizonyára ő nem is csalhat, hiszen akkor a játékszabályok ezt nem tennék lehetővé számára. Suzumétől pedig azt is tudta, hogy a kiskapuk kihasználása nem számít csalásnak. Szerencsére azonban RenAi nem gondolta úgy, hogy ez a kis csel csalás lett volna, és nem kezdett el puffogni, ami nagyban megkönnyítette a páros dolgát, és egy kis tiszteletet is váltott ki belőlük. Persze Timidus ismételten csak kihasználta a kialakult szituációt.
-Haragudni nincs értelme, az már nem változtat meg semmit. Azt azonban tudod, hogy ezzel megszegted az ígéretedet. Mostantól viszont már számíthatsz arra, hogy Shu switchelni fog, tehát ha egyszerre indulunk el feléd, akkor nem támadhatsz, mert azzal újra bebizonyítanád, hogy hazug vagy. Persze ezt is tudtad előre, és ezért másztál fel a fára, ahol csak én támadhatlak. Azonban arra nem gondoltál, hogy amiképpen a városban is találtunk olyasmit, amivel megdobálhatunk, ez az erdőben sem lesz nehéz. Kavicsok, rögök, faágak. Számtalan lehetőségünk van itt lent, míg neked ott fent sokkal kevesebb. Igaz, hogy el fog nyúlni az ütközet, de kettőnk közül te unatkozol jobban.
És már el is kezdték keresgélni a felhasználható tereptárgyakat, ha pedig találtak, akkor kezdődött is a csata.

/ Rád bízom, hogy Shuék mit találnak, és eltalálnak-e, de ha lehetőségük van, akkor támadnak. Razz

/

by **RenAi** Kedd Okt. 07 2014, 11:50

Shu válasza megnyugtatott ugyan, de mégis hogy nem gondoltam én arra hogy switchelni fognak?! ><” Valahogy még a lehetősége is kiment a fejemből, de most már nem tudok ezzel mit kezdeni. Védekezés gyanánt lefogtam a lányt, majd felmásztam egy fa középső ágára, így elég közel voltam hozzájuk ahhoz hogy ne kelljen kiabálni, és ők is elég közel voltak hozzám ahhoz hogy tisztán lássam őket, de ne kelljen különösebb figyelmet fordítanom a védekezésre. A lányra pillantottam a tekintetem, de Timidus szinte rögtön el is terelte azt, felesleges szócsatába nem fogok vele bonyolódni, már megtanultam, minek fárasszam magam még azzal is, főleg hogy a pet nem is szímpatikus nekem… Valahogy olyan túl monoton, és nem azt mondom hogy érthetetlen számomra, de sokszor lép meg olyan etikai sémákat amiket már túlzásnak vélek… pedig számára ez csupán logika, számomra meg idegesítő. Nem azért mert nem tartom jogosnak a mondatait, inkább csak azért mert bármit mondok nekik, kötelességüknek érzik rákontrázni, megmagyarázni, túlmagyarázni és társai, így inkább nem is avatkozok bele ezekbe a dolgokba. Mondjanak amit csak szeretnének, nem azt mondom hogy nem érdekel, meghallgatom de lovat nem adok alájuk.
- Egy kérdésem azért lenne, tehát számodra mindeki hazug csak te vagy tökéletes? – Kérdem a petet, ugyanakkor selytem a választ és azt is hogy sandítani fog, hisz biztos vagyok benne hogy nem olyan felhőtlen és stabil a kapcsolatuk mint mutatják, hisz akaratlan is mutattak meg magukból erre következtethető dolgokat. De ez a pet ezeknek a szavak mögé sem fog nézni, hisz neki csakis a szavak és annak első értelme számít csupán, pont ezért is felesleges vele beszélgetni… És megint azzal jön hogy unatkozni fogok. oO Olyan jó hogy ez a pet tényleg úgy gondolja hogy bele lát abba hogy nekem mit is kéne éreznem, de mindegy szó nélkül hagyom ezt is…
- Ühhmm… igaz is meg nem is. Nem számít hogy hazugnak tartasz-e mert te keresed az emberekben a rosszat hogy te jobbnak érezhetsd magad náluk, gondolom. Ne haragudj Shu nem bántásból mondtam, de én eddig ezt láttam. – Magyarázok a kis Shunak.
- És hogy te úgy én is találhatok, plusz nekem itt van a pajzsom is. Arról nem is beszélve hogy egyáltalán nem unatkozom. – Mosolyodtam el, hisz tényleg nem, inkább szabadnak éreztem magam valamiért… fogalmam sincs miért. Kezdtem magam kissé felspanolva érezni, ami tetszett. Nem haboztak sokat támadásba is kezdtek.

/Nem szeretek irányítani így majd következőleg támadtok!/

by **Shukaku** Kedd Okt. 07 2014, 12:36

A magyarázat ismételten csak arra engedett következtetni, hogy RenAi ahelyett, hogy azt hallaná meg, amit a sárkány mond, inkább mindenféle butaságot lát mögé, amin pattoghat. Ennek persze semmi értelme, sem haszna nem volt, de hát ha ő attól érzi jól magát, hogy kritizálhatja a másikat ilyen megalapozatlan kijelentésekkel, akkor hát tegye, lelke rajta. Azonban mivel kérdést intézett a sárkány felé, így az, a Shutól tanult jó modorhoz illendően válaszolt is.
-A kérdésed azt feltételezi, hogy számodra aki hazug, az nem lehet tökéletes, mert ellentétbe állítod ezt a két tulajdonságot. Véleményem szerint ez nincs így. Én sem vagyok tökéletes, ahogyan te sem vagy az, sőt nem is hiszem, hogy bárki is tökéletes lenne ebben a világban, bár erre vonatkozólag is kizárólag feltételezésekre hagyatkozhatom. Azonban abban biztos vagyok, hogy én nem hazudok, míg az emberek már többször bizonyították, hogy ők ezt teketóriázás nélkül megteszik, pedig nekik még állítólag lelkiismeret furdalásuk is van miatta. De azt már megszoktam, hogy az emberek döntései illogikusak, és nincsen közöttük semmifajta kapcsolat. Abban pedig tévedsz, hogy jobbnak tartanám magam minden embernél. Sokan, sokféleképpen képesek meghaladni a teljesítményemet a jelenlegi állás alapján, azonban ez változhat, és elérhetem azt a szintet, ahol valóban jobb leszek mindannyitoknál.
A bírálatra Shu is csak megvonta a vállát, és bólintott. Ezt már számtalanszor elmondta ő is Timidusnak, hogy nem okos dolog hencegni, ám a sárkány tényleg csak tényeket közölt, a saját látásmódja szerint, és sohasem túlzott… legalább is tudatosan nem. Na meg persze a kislány sem volt az az elfogulatlan fajta, a pettel szemben.
-Ha nem unatkozol, akkor is egy idő után majd elfáradsz. Folyamatosan menekülsz előlünk, nem vállalod az összecsapást.
És amennyiben már elegendő muníciót gyűjtöttek össze, akkor el is kezdték a támadást, egymás mellett állva, és biztonságos távolságból.

/ Az KT rendszerben te döntöd el, hogy mi talál, és mi nem, mi támadunk. /

by **RenAi** Kedd Okt. 14 2014, 10:15

A lány nem regált semmit, nem mondott nem válaszolt szinte mintha csak ott sem lett volna. Kezdtem rájönni hogy Shu jelen helyzetben csupán eszköz Timidus viszont fegyver, aki furcsaságokat mond, gondol és tesz. Engem ugyan nem zavart legalábbis eleinte, talán akkor valahol mulatságosnak is tartottam hogy mindenféle klisésre alapozva dönti el hogy nekem miként kéne éreznem magam. Most viszont már bosszantó, ugyanakkor nem is értem hogy miért is ingerel ez engem ennyire, hogy miért is foglalkozok én ezzel… Timidus mondatait ismét leereszkedve denevér pózban hallgattam. Éreztem miként a vérnek a fejembe kellene szállnia, ehelyett csak tompa nyomást éreztem helyette. Vicces volt, nem is tudtam hogy ilyen is van itt. Timidust halgattam végig ebben a pózban, a kezem karba fonva, lefele lógva mint valami kismajom. Végig bólogattam hisz a tökéletesben én sem hiszek, ugyanakkor azzal nem értek egyett hogy a hazugság helyes dolog, ugyanakkor tény hogy elkerülhetetlen néha, és a jelenlegi helyzetről is az a véleményem hogy Shu maga ugrott a kardom hegyébe így a switch miatt nem is tudtam megállítani a kardom, tehát ők csináltak belőlem hazugot és nem én hazudtam, de mindegy… Nekem nem annyira fontos az igazam hogy tűzön vízen keresztülvigyem, elég ha csak én tudom és kész. Ismét szervezkedtek, így a pajzsom elővéve csakis arra támaszkodva védtem ki a támadásait. Apró kis labdákra emlékeztető gesztenyékkel támadtak, ami nem meglepő egy gesztenye fa tetején, de valamiért mégis mulatságosnak tartottam hogy egy kt-ban dobálózunk csak. Ugyanakkor úgy voltam vele hogy beszállok a játékba. Ketten voltak ugyan ellenem, de a fák lombjai és ágai megfelelő védelmet biztosítottak, így ha el is találtak volna ügyesen manőverezve ki tudtam kerülni a támadásait, majd a sárkányt célozva megdobáltam én is három gesztenyével és ismét muníció utántöltéssel töltöttem az időm a pajzsom rejtekéből.

Élet:174 Páncél:0
Élet:174-55=119
Élet:119-1=118 (egy gesztenye eltalált)
Tartalék: 83+27=50 +0.5

/Támadtam három gesztenyével./

by **Shukaku** Kedd Okt. 14 2014, 12:34

A sárkány meg sem próbált elugrani az első kettő dobás elől, az utolsó útjából azonban már kitért. Kíváncsi volt arra, hogy RenAinak a dobásokra vonatkozóan van-e bármiféle különleges képesség a tarsolyában, de úgy tűnt, hogy erre vonatkozóan vagy nincs, vagy nem használja. Nagyon keveset tudott a lányról, és mivel az meg sem szólalt, így kezdett úgy vélekedni, hogy a küzdelmük értelmetlenné vált. A végső szót azonban nem ő adta meg, hanem a lány.
-Ennek így semmi értelme Timidus! Még ha tél lenne és hógolyóznánk, vagy valami, akkor talán maradhatnánk, de így csak unatkozom. Látod, hogy RenAi sem akar velünk gyakorolni, ő is unja már ezt az egészet, és még csak nem is válaszol, mert szerintem sikerült magadra haragítanod. Meg egyébként is egy csomó dolgunk van még, már régen lejárt az az idő, amit egyébként a gyakorlásra szoktunk szánni, és még főzőcskézni is akartam ma, hogy be tudjunk ugrani a…
-Tudom. Tulajdonképpen a csatát már megnyertem, hiszen RenAi folyamatosan menekül, és a támadásaival is már csak minket utánoz le, azaz elfogytak az önálló ötletei, így nem mutathat számomra semmi újat.
Shu pislogott egy párat, nem gondolta volna, hogy ilyen egyszerű lesz. Persze kapva-kapott az alkalmon.
-Akkor hazamehetünk?
-Még nem. De nemsokára.
Majd a továbbra is a fán csüngő lovag felé fordult.
-Azt mondtad, hogy a csata után elmondod, hogy milyen következtetéseket vontál le, és a speciális képességeidre is kíváncsi vagyok. Ayani képességeit már ismerem, a tiéd is nagyon hasonló.
-Igen… arra én is. Beszélgettünk arról sokat, hogy miként ajándékozza Kayaba bácsi a képességeket, és sokat segítenél, ha elmondanád, hogy neked mik vannak…
-Nos? Ezt az ígéretedet hajlandó vagy betartani, vagy ezt sem gondolod ígéretnek annak okán, hogy nem mondtad elé, hogy megígéred?
-Timidus, most már elég legyen! Lassan beesteledik, fázom, éhes vagyok és unatkozom is. Vessünk ennek véget!
Benyúlt az inventoryjába, és elővett egy kristályt, majd használta is. Attól nem félt, hogy RenAi elájulva majd túl sokat sebződne, amikor leesik a fáról, de be akarta már fejezni.
-Maradj itt, Timidus! Én szépen elsétálok addig, hogy RenAi a küzdőtér határán legyen, te pedig kilököd a kezét, és akkor megkapod a győzelmedet.
A sárkány csak csöndben figyelt, ám nem bólintott rá, de Shut már ez sem foglalkoztatta nagyon, csak duzzogva elindult a másik irányba.
-Ha nem csinálod, akkor én lépek ki a határon, és akkor veszítünk. Nekem mindegy.
A sárkány figyelt, a lány karját felemelte a ruhájánál fogva, és tartotta, amíg mellettük nem jelezte a rendszer a csatatér végét.
-Timiduuus...
Ám mivel a sárkány nem tett semmit, Shu egy határozott mozdulattal lépett ki a körből, és abban a pillanatban a pet is kilógatta a lovag kezét, a rendszer pedig jelzett: DÖNTETLEN. Shu csak értetlenül pislogva lépdelt vissza, és addigra már az ellenfél is ébredezett.
-De... nem akartál győzni, Timidus?
-Amit te felajánlottál, az nem győzelem.
Shu csak megvonta a vállát, és mosolyogva a kezét nyújtotta RenAi felé. Végre vége volt.

Elhasználtam egy Gyenge Területi Kábító Kristályt

by **RenAi** Csüt. Okt. 23 2014, 20:25

A gesztenyecsata nem is látszott rossz megoldásnak, ugyanis én kizárt hogy le tudjak menni Shukaku miatt, viszont én is sebezhetek még ha csak piciket is, időigényes lesz azt biztos, de mókás is, és még így is valamennyire előnyben lehetek hisz remélhetőleg csak több életem van így is, ráadásul ha nem pazarlom el a pontokat még tudok kicsit segíteni magamon. Hosszú játék lesz, és kezdem kicsit bele élni magam. Egyfajta katonai célbalövősdis játékot tudtam volna kialakítani ebből. Már el is képzeltem hogy terepszínű fuhámat, és zöld bézboal sapkámat magamra öltöm, sőt még a hajam is át tudnám festeni barnára. Van nálam hajfesték de eddig még sosem kellett használnom, most tökéletes alkalom lett volna hogy bele tudjak olvadni a fák lombkoronáiba, de tény hogy ha van nyomkövetése vagy észlelése attól még láthat, ámbár egy kis figyelemelterelésnek jó lett lenne, vicces lenne. Elképzeltem és bágyú mosoly jelent meg az arcomon, mikor gondolataimból Shu kitörése ébresztett fel. Látszik már tényleg unja pedig én még bele tudtam volna jönni. Végig hallgattam a beszélgetésüket majd válaszoltam. Lábaimat lelógattam a faágáról, és nekidőltem a fa törzsének úgy kezdtem meg a válaszomat.
- Először is sajnálom Shu de most nem akarok lemenni hogy ne unatkozz annyira. – Majd a pethez fordulok.
- Következtetéseket? oO – Gondolkodtam. Nekem most következteéseket kellett volna levonnom? Uhh rémlik hogy mondtam ilyesmit, de utána egyáltalán meg sem fordult a fejemben hogy tényleg figyeljem kettőjüket, a képességüket és az erejüket, meg úgy mindent. Én csak játszottam, harcoltam.
- Megráztam a fejem, és folytattam. És amúgy is, hogy nyerted volna meg a meccset hisz ahogyén , úgy te sem támadsz. – Öltöttem ki rá a nyelvem.
- Nem áll szándékomban lemászni, és ezt te is tudod, de míg nekem nincs addig neked lennének lehetőségeid, a győzelemhez, ahhoz hogy levidd a pontjaimat, míg nekem innen csupán a gesztenyék vannak. Előnyben vagy és mégsem használod ki, hmmm… - Csináltam úgy mintha gondolkodnék.
- A képességem, több van, mint mondtam támogató képességeim vannak főként, ugyanakkor amint tapasztaltad tudok sebezni is. És okos kis pet vagy, te is megtudod mondani miként tudhatam annyit sebezni. Ha mégsem megy akkor elmondom, képes vagyok az engem ért sebzések bizonyos számú pontjait felhasználni, támadásra vagy healelésre. Röviden. – És legtömörebben. Shu már tényleg nem bírta tovább, mire észrevettem hogy az inventoryjában motoszkál addigra már késő volt, a kristály megtette a hatását, kábultan zuhantam a földre méghozzá némi pontot is vesztettem. Tompa puffanásom jelezte a földetérésem, nem emlékeztem semmire, nem éreztem semmit, csupán hogy nem ott vagyok mint eddig. ><”
- Oww><” – Kaptam a fejemhez miközben megpróbáltam magamhoz térni és összerakni a képet az előbb megtörtént eseményekről. ><
- Döntetlen? Azt hogy? – Nézek értetlen Shura és a petjére. oO Elfogadom a kislány kezét, ámbár inkább én tartottam, és fogtam a kezét, a legkisebb súlyomat sem helyeztem rá mikor felálltam.
- Gondolom akkor ti mentek? – Kérdezem a lánytól, persze tudtam a választ.
- Hmm nekem van otthon kész vacsorám. Mi lenne ha eljönnétek hozzám vacsorázni egyet? Akkor kaját sem kell csinálnod, és manapság van bőven nálunk. – Mosolyogtam a lányra és vártam a válaszát.

Köszi a játékot!

by **Shukaku** Csüt. Okt. 23 2014, 20:59

Shu egy pillanatra elmosolyodik, és csak megcsóválja a fejét. A lovag kedves, és ő nem akarja bántani. Se most, se később. Se ő, se RenAi nem akar szerinte harcolni, de Timidust sem akarja megbántani azzal, hogy elveszi a győzelmét. Persze már az unalom hozza ki belőle, hogy ilyen hevesen reagáljon, és választás elé állítsa a petet, amit így ritkán tesz meg, de látja a sárkányon, hogy ez csöppet sem zavarja. Sőt, úgy tűnik elégedett is, főleg amikor RenAi elkezd beszélni. Csak figyel és fülel.
-Jól harcolsz RenAi. Az előny azonban csak addig előny, amíg meg is tartom. Sejtettem, hogy hasonló képességed van, bár még erősebb is, mint gondoltam. Ha megkockáztatok egy támadást, és te visszatámadsz, azzal vége is lehet a harcnak. Mindketten taktikai megfontolásból maradtunk távol a harctól, bár a te taktikád alapját nem értettem. Ha hibáztál akkor, amikor ígéretet tettél arra, hogy Shut nem fogod bántani, akkor csak még nagyobb az elismerésem. Botlás után felhozni a meccset nehéz. Ha eleve az volt a terved, azt viszont nem értem, hiszen megnyerhetted volna a csatát.
Az ezután következő eseményekből RenAi nem sokat láthat, de Shu sem sokat ért, aki viszont mindent látott. Timidus azonban, ha már ketten is feltették a kérdést, magyarázatot adott nekik.
-Egyszerre léptetek ki az arénából. Mindketten veszítettetek, a csata döntetlen. Megtehettem volna, hogy győzök, és tulajdonképpen meg is nyertem a küzdelmet, ám nem ilyen módon kívánlak legyőzni. Akkor lesz igazi a győzelem, ha bárhol és bármilyen körülmények között föléd tudok kerülni. Jelenleg ez még nincs így. Ti emberek valószínűleg csalásnak értékeltétek volna ezt a győzelmet. Ezt Chantól tudom. Nem áll az érdekemben ellenségeket szerezni, mert az nem szolgálná Shu védelmét. Azt is láttam, hogy az idomár nem akarja folytatni a meccset, és nekem ezt is figyelembe kell vennem. Azt azonban nem engedhettem meg, hogy legyőzz. Ezért döntöttem a döntetlen mellett.
Shu csak értetlenül pislogott. Természetesen ő tudta, hogy Timidus csak nem akart csalni, és nem akarta megbántani RenAit. Ő tudja jól, hogy bár mindig ridegnek és számítónak mutatja magát, a társa legbelül egy érző lény és kedves és aranyos. Ő tudja. Biztosan. Ami viszont még inkább meglepi, az a meghívás.
-Én… mi… nagyon szépen köszönjük a meghívást. Elfogadjuk. De… remélem nem haragszol ránk. Amikor harcolunk, akkor Timi mond olyanokat, amit csak azért mond, hogy feldühítsen. Nem gondolja igazából komolyan.
-Ebben tévedsz. Minden szavamat komolyan gondolom, hiszen nem hazudok. Mindössze az igazság más részeire hívom fel a figyelmedet akkor, ha le akarlak győzni, mint akkor, amikor tanítani akarlak.

Én is nagyon szépen köszönöm, érdekes csata volt. ^^

by Ajánlott tartalom