KezdőlapHalálos tapizás avagy Morrigan vs Danee
3 posters
1 / 1 oldal
Halálos tapizás avagy Morrigan vs Danee
by Danee Pént. Aug. 30 2013, 01:16
Dél körül járhatott, az erdőben kellemes szellő enyhítette a zenitről áradó napsugarak hőjét.
Levelek zizegtek lágyan, alant az avar roppant néha a céltalanul álldogáló mobok lábai alatt.
Tücskök ciripeltek, madarak csacsogtak, néha egy-egy vadállat morgását, fészkelődését lehetett hallani.
Az egyik fáról egy láb lógott le, lazán előre-hátra kalimpált. Gazdája egy vaskos ágon feküdt hanyatt, félig lecsukott szemmel, egy fűszállal a szájában, egy hang nélkül.
Félhosszú fiúsan meghagyott szőke haja alatt egy smaragd szín szembogár vizslatta a lombkoronán áttörő napsugarakat, és az égen járó bárányfelhőket.
Az ágra egy szintén zöld köpeny két oldala omlott rá, felette bronzosan csillogott egy vért, s oldalt, a derekáról egy kardhüvely lógott alá.
A fűszál jobbra-balra sepert az ajkai között, úgy tűnt semmi dolga nem akadt ezen a kerek világon.
Aztán az avar hangosabban és jóval többször roppant, mint azt megszokta, távolról mobok hörgése, visítása hallatszott, mire a rejtélyes férfiú felült az ágon, mindkét lábát alálógatva, és hunyorogva tekintett a hangok irányába.
Egy lány keveredett elő a bokrok közül, kezében egy száll késsel. A haja olyan hosszú volt, hogy a
háta közepét söpörte.
Danee, merthogy ő volt a fán lazsáló kardforgató, kiguvadt szemekkel meredt a jövevényre, majd mikor a leányzó formás idomaira tévedt a tekintete, kaján mosolyra kerekedett a szája.
Csendben maradt, nem mozdult, jó magasan ült a lombozatban, hogy ne lehessen észrevenni messziről se, anélkül, hogy valaki direkt fel nem nézett volna.
Hagyta, hogy a lány a mobokkal küzdve lassan az ő fája alá érjen. Amikor már az ága alatt terpeszkedő mobbal viaskodott, Danee előrébb hajolt, hogy ne veszítse szem elöl.
Alig hogy a mob elpixeleződött, a kardforgató kibillent az egyensúlyából, és előrezuhant. Karjai hiába kerestek kapaszkodót a fán, már nem értek el ágat, ami megtarthatta volna. Pár gyönge kis galyat és falevelet magával rántva zuhant le a magasból.
- Uááááááá! – verte fel a hangja az erdő viszonylagos csendjét.
Puffanás hallatszott, de puhára ért.
A puhaság azonban nem az avar volt és nem is egy mob, ahogy magához tért, a kezei alatt két, maroknyi puha domborulat pihent, és szemben egy szép ívű női arc nézett farkasszemet vele.
- Ööööö – ennyi jött ki csupán a száján, és valószínűleg rák vörössé változott az arca, merthogy a lány volt az, akin szerencsés módon „földet” ért
Levelek zizegtek lágyan, alant az avar roppant néha a céltalanul álldogáló mobok lábai alatt.
Tücskök ciripeltek, madarak csacsogtak, néha egy-egy vadállat morgását, fészkelődését lehetett hallani.
Az egyik fáról egy láb lógott le, lazán előre-hátra kalimpált. Gazdája egy vaskos ágon feküdt hanyatt, félig lecsukott szemmel, egy fűszállal a szájában, egy hang nélkül.
Félhosszú fiúsan meghagyott szőke haja alatt egy smaragd szín szembogár vizslatta a lombkoronán áttörő napsugarakat, és az égen járó bárányfelhőket.
Az ágra egy szintén zöld köpeny két oldala omlott rá, felette bronzosan csillogott egy vért, s oldalt, a derekáról egy kardhüvely lógott alá.
A fűszál jobbra-balra sepert az ajkai között, úgy tűnt semmi dolga nem akadt ezen a kerek világon.
Aztán az avar hangosabban és jóval többször roppant, mint azt megszokta, távolról mobok hörgése, visítása hallatszott, mire a rejtélyes férfiú felült az ágon, mindkét lábát alálógatva, és hunyorogva tekintett a hangok irányába.
Egy lány keveredett elő a bokrok közül, kezében egy száll késsel. A haja olyan hosszú volt, hogy a
háta közepét söpörte.
Danee, merthogy ő volt a fán lazsáló kardforgató, kiguvadt szemekkel meredt a jövevényre, majd mikor a leányzó formás idomaira tévedt a tekintete, kaján mosolyra kerekedett a szája.
Csendben maradt, nem mozdult, jó magasan ült a lombozatban, hogy ne lehessen észrevenni messziről se, anélkül, hogy valaki direkt fel nem nézett volna.
Hagyta, hogy a lány a mobokkal küzdve lassan az ő fája alá érjen. Amikor már az ága alatt terpeszkedő mobbal viaskodott, Danee előrébb hajolt, hogy ne veszítse szem elöl.
Alig hogy a mob elpixeleződött, a kardforgató kibillent az egyensúlyából, és előrezuhant. Karjai hiába kerestek kapaszkodót a fán, már nem értek el ágat, ami megtarthatta volna. Pár gyönge kis galyat és falevelet magával rántva zuhant le a magasból.
- Uááááááá! – verte fel a hangja az erdő viszonylagos csendjét.
Puffanás hallatszott, de puhára ért.
A puhaság azonban nem az avar volt és nem is egy mob, ahogy magához tért, a kezei alatt két, maroknyi puha domborulat pihent, és szemben egy szép ívű női arc nézett farkasszemet vele.
- Ööööö – ennyi jött ki csupán a száján, és valószínűleg rák vörössé változott az arca, merthogy a lány volt az, akin szerencsés módon „földet” ért
- Statom felszereléssel:
- Élet: 4
Fegyverkezelés: 5
Erő: 7
Kitartás: 1
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 3
ÉP: 20/20 Páncél: 9/9
Danee- Lovag
- Hozzászólások száma : 1932
Join date : 2013. Jul. 06.
Age : 32
Tartózkodási hely : Pest
Karakterlap
Szint: 43
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Halálos tapizás avagy Morrigan vs Danee
by Morrigan Hétf. Szept. 02 2013, 09:07
Ciki dolog, ha az ember hetes szintűből lecsökken elsőre, akkor és ott a helyzet viszont megkövetelte mindezt tőlem. Szükségem volt az újrakezdésre, s nem problémázok belőle, hogy újra kell kezdenem a játékot. Amúgy is szarul osztottam el a statjaimat, ezúttal pedig sokkal jobb leszek. Egyetlen para csupán, hogy Daeva miatt kicsit másként kell értelmeznem a level upokat.
Nem lesz tehát egyszerű, de minek hülyeségeken problémázni? Különben is, ha az erdőbe kicammogok első szintű mobokat hentelni, atommód megszedhetem magam exp-vel. Jól ismerem már a terepet, csupán a kijelölt útról kell letérni, és szinte azonnal támadnak a mobok. Persze kell némi mázli is, hisz velem is volt már olyan, hogy csalódottan baktattam kifele egy terepről, mert nem volt semmi, amit lehentelhettem volna.
Ezúttal szerencsém van. Tömegesével érkeznek a vaddisznók, amik ugyan a leggyengébbek az egész játékban, nekünk tökéletesen megfelel. A furcsa az egészben, hogy ezúttal támadásaim egészen más mozdulatsorokat igényelnek. >.> Egyáltalán nem szoktam meg, a hosszú kardok után pedig egészen közel kell kerülnöm a tőrömmel a vadkanhoz, mindezt pedig lehetőleg úgy, hogy ne akarjon felöklelni a veszélyes agyaraival, irtó ciki lenne egy ilyen mobtól kikapni, és nem akarok megmurderelni. A mob viszont már az enyém. Látom a gyűlöletet a szemében, toporzékolva fújtat felém, s nekem iramodik. Én pedig majd kitérek előle, hogy aztán a hátába kapaszkodjak, és akkor belevássam a késemet. Tervem tökéletes, így pillanatok alatt lehentelem az egész erdei mobgyűjteményt a francba. Amikor aztán...
- Héjló, ő az enyém volt! >.> - rivallok rá Daevára, aki miatt amint nekem iramodott a vadkan, apró pixelekre hullott az egész.
- Öt-kettő ide. *>* Kufufufu. - iszkol is tovább, hogy a következő vadkanra vesse magát. Utálom, hogy nagyobb a támadóértéke, mint nekem. Pedig csak egy kicsivel több az ereje, mint nekem.
- Mindjárt téged is felteszlek a fraglistámra. >.> Te kis... VÁÁÁÁÁ! - észlelésem nem lévén nem vettem észre, hogy felettem a magasban valaki a zselés gülüit mereszti rám, viszont ahogyan leesik, és rám esik, minden figyelmem rá terelődik a mob irtás után. Probléma inkább nem zuhanása, hanem az, ahova eltarolásom után a kezeit fekteti. Arcom tűzpirossá válik a szégyentől és a haragtól. Nem érdekelnek többé a mobok. Nem tudom, ki ez a srác, de megölöm. >___>
- Na takarodjál innen a szemem elől! >___> - fakadok ki, s hisztérikusan görgetem le magamról, majd késeim után kapva mihamarabb felállok a földről. Nem foglalkozok azzal, hogy leporoljam magam, csupán azzal, hogy végigmérjem a srácot. Talán addig kéne belerúgnom, amíg a földön van.
- Hat-kettő. - hallok magam mögül egy hangot, az avarban azonban nem nagyon látszik, hogy kitől is jött az pontosan.
- Kuss. >.> - nem szeretem, ha akkor pofáznak be, amikor nincs ehhez hangulatom. Megölöm, megölöm, megölöm. Biztosan szándékosan csinálta!
Nem lesz tehát egyszerű, de minek hülyeségeken problémázni? Különben is, ha az erdőbe kicammogok első szintű mobokat hentelni, atommód megszedhetem magam exp-vel. Jól ismerem már a terepet, csupán a kijelölt útról kell letérni, és szinte azonnal támadnak a mobok. Persze kell némi mázli is, hisz velem is volt már olyan, hogy csalódottan baktattam kifele egy terepről, mert nem volt semmi, amit lehentelhettem volna.
Ezúttal szerencsém van. Tömegesével érkeznek a vaddisznók, amik ugyan a leggyengébbek az egész játékban, nekünk tökéletesen megfelel. A furcsa az egészben, hogy ezúttal támadásaim egészen más mozdulatsorokat igényelnek. >.> Egyáltalán nem szoktam meg, a hosszú kardok után pedig egészen közel kell kerülnöm a tőrömmel a vadkanhoz, mindezt pedig lehetőleg úgy, hogy ne akarjon felöklelni a veszélyes agyaraival, irtó ciki lenne egy ilyen mobtól kikapni, és nem akarok megmurderelni. A mob viszont már az enyém. Látom a gyűlöletet a szemében, toporzékolva fújtat felém, s nekem iramodik. Én pedig majd kitérek előle, hogy aztán a hátába kapaszkodjak, és akkor belevássam a késemet. Tervem tökéletes, így pillanatok alatt lehentelem az egész erdei mobgyűjteményt a francba. Amikor aztán...
- Héjló, ő az enyém volt! >.> - rivallok rá Daevára, aki miatt amint nekem iramodott a vadkan, apró pixelekre hullott az egész.
- Öt-kettő ide. *>* Kufufufu. - iszkol is tovább, hogy a következő vadkanra vesse magát. Utálom, hogy nagyobb a támadóértéke, mint nekem. Pedig csak egy kicsivel több az ereje, mint nekem.
- Mindjárt téged is felteszlek a fraglistámra. >.> Te kis... VÁÁÁÁÁ! - észlelésem nem lévén nem vettem észre, hogy felettem a magasban valaki a zselés gülüit mereszti rám, viszont ahogyan leesik, és rám esik, minden figyelmem rá terelődik a mob irtás után. Probléma inkább nem zuhanása, hanem az, ahova eltarolásom után a kezeit fekteti. Arcom tűzpirossá válik a szégyentől és a haragtól. Nem érdekelnek többé a mobok. Nem tudom, ki ez a srác, de megölöm. >___>
- Na takarodjál innen a szemem elől! >___> - fakadok ki, s hisztérikusan görgetem le magamról, majd késeim után kapva mihamarabb felállok a földről. Nem foglalkozok azzal, hogy leporoljam magam, csupán azzal, hogy végigmérjem a srácot. Talán addig kéne belerúgnom, amíg a földön van.
- Hat-kettő. - hallok magam mögül egy hangot, az avarban azonban nem nagyon látszik, hogy kitől is jött az pontosan.
- Kuss. >.> - nem szeretem, ha akkor pofáznak be, amikor nincs ehhez hangulatom. Megölöm, megölöm, megölöm. Biztosan szándékosan csinálta!
_________________
A karakter küldetéseiből, arénájából, etc. a jutalmat Asuka karakterem kapja.
Morrigan- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 180
Join date : 2013. Aug. 16.
Age : 35
Karakterlap
Szint: 10
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Halálos tapizás avagy Morrigan vs Danee
by Danee Hétf. Szept. 02 2013, 11:12
A zuhanás utolsó pillanatait már csukott szemmel éltem át. Sehogy se kívánkozott látnom, hogy a kettőnk ütközése mit eredményez. Zúzódások, véletlen karmolások, csonttörés, ficam, kék-zöld foltok, ezek villantak be, mielőtt ténylegesen rázuhantam volna a lányra. De aztán beugrott, hogy ez itt Aincrad, itt csak konkrét nyílt sebeket lehet ejteni egymáson, így aztán se törés, se ficam, se zúzódás nem lesz, maximum 1-2 múló heg. Aztán szó szerint levettem a lábáról. Jobban mondva, levertem a lábáról.
A kezeim a melleit markolták, tudtam egyből a kellemes puhaságból, be is indult volna a folyamat a fejemben, mint minden férfinál, mert hát, ez nem mindennapi érzés, és nekem már baromi régen volt ehhez fogható élményem.
Sajnos ez a kellemes elkalandozás egy pillanat tört részéig tarthatott csupán, mert miután kinyitottam a szemem a csodaszép női arc pulykavörös színben forrt fel, és fülsüketítő ordítása kis híján berepesztette a dobhártyámat. Már ha az lehetséges lett volna:
- "Na takarodjál innen a szemem elől!"
Mire én elengedve a természet eme gyönyörű párnáit, ahova legszívesebben a fejemet hajtottam volna, sőt, fúrtam volna! Feltartott kézzel próbáltam jelezni önnön ártatlanságomat, aminek mondjuk egy ilyen reakciót követően nem sok értelme volt. Na, de utólag könnyű okosnak lenni.
Ő meg csak nagyot taszított rajtam, és én nem lévén mibe kapaszkodni immáron, arrébb hengeredtem.
- Bo-bo-bocsánat - hadartam magyarul, majd gyorsan visszaváltottam japánra:
- Gomenasai! Gomenasai! - és gyorsan feltérdeltem, a kezeim a földre tapasztva, egészen a földig hajoltam bocsánatkérésként.
A kését megpillantva mint egy ijedt kisfiú hátráltam villámgyorsan hátra, míg neki nem ütköztem a fának mögöttem. Két lábra kecmeregtem és ösztönösen a kardomért nyúltam. Hál' istennek ott volt a helyén, a játék nem engedte, hogy esés közben kihulljon a hüvelyéből.
- Szörnyen sajnálom - mentegetőztem ijedten és összezavarodva - nem direkt volt, hidd el, én csak...
- Én csak fent szunyókáltam, a fán... és aztán jöttél te... és én meg... - na itt totál képzavar állt be az elmémben, nagyot nyeltem, nem voltam benne biztos, hogy ez itt az a pillanat amikor megtehetem hogy feloldódjak és bókkal álljak elő, de mégsem mondhattam, azt hogy a melleit meg a fenekét bámultam, és azért szédültem le az ágról
- Én csak bámultalak, mert annyira gyönyörű vagy! - magam sem hittem el, hogy kimondom, de, hogy ne legyen olyan szép a vallomás én hülye tovább mentegetőztem:
- És aztán megcsúszott a kezem a fakérgen...
- Kérlek bocsáss meg, tényleg nem szándékos volt!
- Sohasem tennék ilyet egy lánnyal!
A kezeim a melleit markolták, tudtam egyből a kellemes puhaságból, be is indult volna a folyamat a fejemben, mint minden férfinál, mert hát, ez nem mindennapi érzés, és nekem már baromi régen volt ehhez fogható élményem.
Sajnos ez a kellemes elkalandozás egy pillanat tört részéig tarthatott csupán, mert miután kinyitottam a szemem a csodaszép női arc pulykavörös színben forrt fel, és fülsüketítő ordítása kis híján berepesztette a dobhártyámat. Már ha az lehetséges lett volna:
- "Na takarodjál innen a szemem elől!"
Mire én elengedve a természet eme gyönyörű párnáit, ahova legszívesebben a fejemet hajtottam volna, sőt, fúrtam volna! Feltartott kézzel próbáltam jelezni önnön ártatlanságomat, aminek mondjuk egy ilyen reakciót követően nem sok értelme volt. Na, de utólag könnyű okosnak lenni.
Ő meg csak nagyot taszított rajtam, és én nem lévén mibe kapaszkodni immáron, arrébb hengeredtem.
- Bo-bo-bocsánat - hadartam magyarul, majd gyorsan visszaváltottam japánra:
- Gomenasai! Gomenasai! - és gyorsan feltérdeltem, a kezeim a földre tapasztva, egészen a földig hajoltam bocsánatkérésként.
A kését megpillantva mint egy ijedt kisfiú hátráltam villámgyorsan hátra, míg neki nem ütköztem a fának mögöttem. Két lábra kecmeregtem és ösztönösen a kardomért nyúltam. Hál' istennek ott volt a helyén, a játék nem engedte, hogy esés közben kihulljon a hüvelyéből.
- Szörnyen sajnálom - mentegetőztem ijedten és összezavarodva - nem direkt volt, hidd el, én csak...
- Én csak fent szunyókáltam, a fán... és aztán jöttél te... és én meg... - na itt totál képzavar állt be az elmémben, nagyot nyeltem, nem voltam benne biztos, hogy ez itt az a pillanat amikor megtehetem hogy feloldódjak és bókkal álljak elő, de mégsem mondhattam, azt hogy a melleit meg a fenekét bámultam, és azért szédültem le az ágról
- Én csak bámultalak, mert annyira gyönyörű vagy! - magam sem hittem el, hogy kimondom, de, hogy ne legyen olyan szép a vallomás én hülye tovább mentegetőztem:
- És aztán megcsúszott a kezem a fakérgen...
- Kérlek bocsáss meg, tényleg nem szándékos volt!
- Sohasem tennék ilyet egy lánnyal!
Danee- Lovag
- Hozzászólások száma : 1932
Join date : 2013. Jul. 06.
Age : 32
Tartózkodási hely : Pest
Karakterlap
Szint: 43
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Halálos tapizás avagy Morrigan vs Danee
by Cardinal Szomb. Okt. 05 2013, 15:50
Ossu!
Iaktivitás miatt kérésre lezárom a küzdőteret. 10 arany a jutalom.
Iaktivitás miatt kérésre lezárom a küzdőteret. 10 arany a jutalom.
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3348
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
Similar topics» Szintfelmérő avagy Shu és Timidus vs Danee
» Elysion vs Danee, avagy sárkánnyal a kardforgató ellen
» A fekete lovag és a kardforgató párbaja, avagy Adoamros Dryadson vs Danee Fedorov
» Morrigan
» Juu vs. Danee
» Elysion vs Danee, avagy sárkánnyal a kardforgató ellen
» A fekete lovag és a kardforgató párbaja, avagy Adoamros Dryadson vs Danee Fedorov
» Morrigan
» Juu vs. Danee
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.