Elysion vs Timidus

Előzmények az Északi Résznél.


Timidus nem nagyon értette, hogy a sárkány hogyan nem képes összekapcsolni ezt a két dolgot a fejében. Mivel ő nem tartotta a saját faját felsőbbrendűnek, csak önmagát, így kezdte úgy hinni, hogy itt nem csak az idomárral lehet a probléma, és nem csak a férfi hibájából nem érti őt Anika, hanem azt is feltételezte, legalább is megfordult az agyában, hogy Anika nem csak, hogy nem annyira okos, mint például ő, ami ugye nem lepte meg, hanem talán egy picit butuska is. Persze ez nem volt a sárkány hibájának mondható, viszont Timidus ezt picit sajnálta, és már kevésbé hibáztatta miatta kizárólag Elisyont. Természetesen továbbra is türelmes maradt, és úgy magyarázott tovább.
-Pedig nagyon egyszerű. Azt mondtad, hogy dühös, amikor téged bántanak. És azt is, hogy azokra dühös, akik téged bántanak. Tehát ha te kevered saját magadat bajba, és így saját magad miatt sérülsz meg, akkor saját magadat bántottad, így rád lesz dühös.
~Meg persze még a végén azt fogja hinni, hogy az én hibám az egész, és Shu is ezt fogja hinni, pedig nem is.~
-Rám is szoktak néha dühösnek lenni, de csak véletlenül. A végén mindig rájönnek, hogy nekem volt igazam, és ők tévedtek és mindössze csak nem értették a tervemet, és akkor utána bocsánatot kérnek.
És Timidus természetesen türelmesen várta ezeket a bocsánatkéréseket akkor is, amikor egyáltalán nem tűnt úgy, hogy az adott valaki nagyon bocsánatot akarna kérni, és belátná a tévedését, de a sárkány mindig biztos volt abban, hogy ez csak idő kérdése.
-A többi pedig… izé…
~Túl sokat kérdez és a végén még lesz olyan, amire nem tudom a választ. Nyüssz!~
-Azért van, mert az is egy fejlődési szint, és tenni kell azért, hogy elérd.
Improvizált gyorsan a sárkány, bár igazából fogalma sem volt arról, hogy ez tényleg mindig így van-e, de Hisaméből kiindulva ő így gondolta.
-Shu szerint minden petnek van egy alap szókincse, amivel születik, és a többit megtanulja az idomártól. Ezek szerint lehet, hogy ez a kezdeti szókincs is különbözik. Ettől vagyunk egyediek. És szívesen meghallgatom a versedet.
~Shu is szokott verset mondani és nagyon ügyesen mond verset. Sokkal szebb, mint amikor beszél, mert jobban hasonlít a sárkányok dalolására. Nem is értem, hogy miért nem így beszélnek az emberek mindig.~
-Nem kell mindent megkérdeznem, de jobb az úgy, ha megbeszéljük a dolgokat.
~Úgy jobban be tudja tartani a terveimet.~
-És mindig valaki jobb valamiben. Olyan nincs, hogy egyik sem jobb. Ha meg új dologgal találkozunk, akkor közösen kitaláljuk, hogy mi legyen.
Timidus csak bólogatott társa dicsérésére, és tudta, hogy Anika ezen szavait Shu is érti. Arra is csak bólintással jelzett, hogy utána játszani fognak. Amikor mindketten látták, hogy miként folyik kettejük között az úgynevezett „hosszú-mód” egymásra néztek és elmosolyodtak.
-Úgy látszik ők is szeretik a kitalálós játékot.
-Barkochba.
-Az.
Mikor a sárkány visszajött, Timidus látva, hogy a férfi engedélyt adott még így is, újra elgondolkodott és nagyon dühös lett, de már elhatározta, hogy nem fogja tovább húzni. Mielőtt Anika felé indult volna azonban, még megnyugtatta Shukakut.
-Ne aggódj. Nem lesz baj. Bízz bennem! Van egy tervem.
Ez az utolsó szó nyugtatta meg a lányt.
~Ki fogok térni. Nem hiszem, hogy akár egy ütésemet is elbírná Anika, és ha igazam van, akkor ugyanaz fog történni mint ami Hisamével történt. Ha igazam van, akkor Anika nem maradhat nála. Megtámadom őt. Ha betalálok és sebzek, és az életcsíkja lemegy sárgába, akkor ez a találatom végzett volna Anikával. És ő erre engedélyt adott. És Anika erről semmit nem tud. Azt hiszi, hogy törődik vele.~
-Akkor kezdhetjük.
Shu hátrébb lépett, Timidus pedig felkészült, bár látszott rajta, hogy most nem a játék hajtja. Shu látta rajta, hogy most úgy viselkedik, mint amikor harcol. Egy kényszerített mosolyt intézett a társa felé, majd bólintott, és szó nélkül a legnagyobb sebességével indult meg a magasba. Amikor a legtetejére ért, egyszerűen elengedte magát és zuhanni kezdett. Még azzal is csak a zuhanás felénél törődött, hogy előre fele nézzen, amikor is megfordult, és fejét a föld felé fordította. Az utolsó pillanatban, mielőtt elkenődött volna a talajon, leírt egy kis ívet, amivel immár egyenesen afölött repült, és ha Anika idáig tudta követni, akkor felé vette az irányt. Az utolsó pillanatban azonban kitért, de ahelyett, hogy megállt volna, Elysion felé kezdett száguldani.
~Ha igazam van… ha igazam van, akkor véged.~


Tehát... Timidus megtámadja Elysiont. Elysion fegyverkezelése 5, Shukakué 8, azaz Shu fegyverkezelése nagyobb Elysion fegyverkezelésénél, de nem a kétszerese vagy annál nagyobb, ezért neki kettő vagy afölött kell dobnia.

És akkor a kocka.

The member 'Shukaku' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Anika végighallgatta Timidus válaszát, majd vidáman elkezdte mondani a verset némi szerény bevezetőt követően.
-Hát annyira nem tudok jól savalni, de remélem tetszeni fog így is.

Rózsák veszik őt rég körül,
Úgy tűnik mindenek örül.
Arcán kéjes vigyor tapad,
Testén hidegség szalad.

Régen minden mi jó és Rossz,
S mindenek Örült szíve,
Orcáján lágy Mosoly virult,
S teste nem érezte a telet.

Emlékei eltemetve,
Hazugság alá rejtve.
Ajkai közül hazug szó száll.
Öröme eltemetve vár.

Megjő a dicső lovag.
Kardtalan de nála a Szó.
Elsuttogja néki lassan.
Régmúlt szelemét idézve.

Rózsahercegnő ismét ő,
Igaz lovagja megjelen.
Nevét suttogja: "Märchen".
Rideg valóság Elűzet.

Anika elég ügyesen szavalta el attól függetlenül, hogy csak egyszer hallotta a verset, bár hagyót némi kiválni valót és egy két versszakot öntudatlanul ki is hagyott, de rímtelen szókíméléses részeket szépen mondta és még az "sz" betűt is szépen kiejtette.
-Kezdjük!
Hangzott Anika szájából vidám a kis magányos szó, majd társát követve a magasba szállt. Csapkodott szárnyaival ahogy csak bírt, hogy tartani tudja a tempót, ami sikerült is neki. Mikor elérték a csúcspontot és elkezdtek átmenni zuhanó repülésbe az Anika-nak maga volt a megváltás, mert már pár méterre csak a makacsság hajtotta előre. Ahogy suhant a föld fele kis pihenőt tartott és készült a következő feladatra.
(Most a fair kedvéért kockával fogom kidobni, hogy mi lett.)

1-2. Az utolsó pár méterre a földtől, minden erejét összegyűjtve megpróbálja vízszintesbe hozni magát a földel. Minden erejét beleadja, de érzi, hogy hiába, mert túl nagy a lendület és ő túl fáradt. Ijedt hangot hallat és elkeseredetten próbálja magát fékezni, de teljes erővel a földnek csapódik, ám életcsíkja egy centivel sem csökken, viszont Idomárjáé igen. (-2 élet) Ez Elysion különleges képességének köszönhető amit reflex szerűen aktivált, annak nevének kiejtésével (Suicide defense), mikor látta Anika ijedt tekintetét mely rá nézett és hallotta hangját.

3. Sikeresen sikerül manőverre, és egyenesen Timidus felé száll, ám az utolsó pillanatban kitér ellenkező irányba, mint ellenfele.

4. Sikeresen sikerül manőverre, és egyenesen Timidus felé száll, ám az utolsó pillanatban kitér pont ugyan arra, mint ellenfele.

5. Sikeresen sikerül manőverre, és egyenesen Timidus felé száll, ám nem tér ki. (Ha neki csapódik, a teljes sebzést én kapom meg közvetlenül életben )

6. Sikeresen megfékezi magát és leszáll a földre.

(A suicide defense-t mindenféle képen rámondom)

Ha még mindig felém tart Timidus:

Látván, hogy felém suhan nem állok végtelenül, megpróbálok kitérni majd rácsapni egyet, hogy a földre zuhanjon.

The member 'Elysion' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :

Timidus csak egy pillanatra veszi észre, hogy a sárkány a földnek kenődött, de mivel azt is látja, hogy annak életpontján ez semmit nem változtatott, amivel bár most nincs ideje foglalkozni, azt mindenesetre tudta, hogy még egyes szinten sem halhat bele senki abba, hogy kicsit megüti magát, hacsak nem volt olyan buta, hogy semmi pontot nem rak az életre. Ennyire azonban nem gondolta butának a férfit, ha gonosznak még igen. Sajnos ez az egyetlen aggódó pillantás, amit fajtársa felé intézett elég volt arra, hogy ne sikerüljön a támadása. Elysion könnyedén elkerüli a sárkányt, és még rá is csap egy nagyot, ami egy teljes pontot levesz Timidus életéből. Ez azonban meglepő módon nemhogy zavarná a sárkányt, mindössze még magabiztosabbá teszi. Ha ennyire gyenge az ellenfele, hogy sikeres találat után is mindössze ilyen picinykét tud sebezni, akkor biztosan igaza volt. Nem támad, hanem megvárja Shukakut, aki szinte eszeveszett sebességgel fut feléjük, szemében az ijedtség minden jelével.
-Mit csinálsz Timidus? Miért bántod?
-Hisame. Kérdezd meg!
-Hisame? Mi van Hisamével?
És ahogy kimondja barátjuk nevét, a lánynak is leesik, hogy mi volt a társa célja ezzel az egésszel. Minden ijedtség eltűnik az arcáról, és dühösen, gyűlölködő tekintettel néz a férfira.
-Kérdezd meg!
-Mennyi az életpontod? Timidus és én tudni akarjuk a pontjaidat! Ugye erre gondoltál Tim? Arra, ami Hisaméval történt. Csak megbökni akarta azt a fiút és… és máris elpixeleződött. Ezt akartad te is ugye? Tudtad, hogy Anika egyetlen ütközést sem bírna ki Timidussal, és mégis megengedted.
-És nem mondta el Anikának! Anika nem tudja!
Shu szeme megvillant, és úgy nézett most már a férfira, mintha annak nem is csak piros indikátort képzelne a feje fölé, hanem egyenesen vérvörös színűt. Mintha egy gyilkosra nézett volna.
-Te nem mondtad el Anikának a pontjait? Úgy engeded ilyen játékokba, hogy nem tudja a saját határait? Azt akartad, hogy minden a mi hibánk legyen! Mindent Timidusra akartál kenni! Neked nem szabadna, hogy peted legyen! Egy ilyen ember mellé nem való senki! De... hidd el, nem akarunk bántani.
-Te nem akarod.
-Nem akarunk, de ha nem mondod el, hogy miért tetted, akkor kénytelenek leszünk. Senkinek sem engedem, hogy bajba sodorjon egy petet, csak az önzősége miatt.
Shu előhívja a menüjét, és megmutatja a pontjait és a szintjét a férfinak.
-Mint láthatod, semmi esélyed. Ha akarod harcolhatunk, de mi győznénk.
A hangja már remegett az idegességtől. Még soha senkit nem fenyegetett meg, de ezúttal nem hagyhatta annyiban a dolgokat.
-Nem maradhat mellette Anika. Csak ártana neki. Még rosszabb mint a Bunkó.
Shu ezúttal már nem szólt semmit, csak várt. Várta, hogy milyen magyarázatot tud adni a férfi erre a szörnyű tettre. A lány mindenkinek, még neki is megadta az esélyt arra, hogy megmagyarázza, hogy mit miért tett, de nem hitte, hogy erre van értelmes magyarázat.

Timidus sebeződik egyet, életpontja 17.
Ebben a körben nem támadunk.

Anika Felállt mintha mi se történt volna, de nem értette hirtelen, hogy mi is van, mikor látta idomárját és fajtársa idomárját. Odaszállt hozzá és a vállára ült. Elysion csöndben rezzenéstelen arccal hallgatta végig a lányt, figyelve őt és kis társát és minden rezzenésüket. A felismerés, mint villám hasított belé. Ami elméjében hamarost száján szólalt, szomorú szemek és ön kínra álló mosollyal.
-Először is esély mindig van a győzelemre, azt hinni, hogy győztél miközben még az előkészületei se mentek le egy csatának...
Ekkor egy kis szünetet tartott szemei felcsillantak mosolya élvezettel teli vidámságról nyújtott bizonyítékot.
- ...igen nagy önhittség.
Megint egy kis szünetet követően folytatta.
-Tudod kicsit csúnya dolog elhamarkodottan ítélkezni az emberekről, bár végül is az okos emberek elsőre így tesznek. Hidd el ha ismernél az önző lenne az utolsó jelző amit rám aggatnál...
- ...s ha még jobban ismernél akkor természetesnek vennéd azt, hogy önző vagyok...
- ...és azt is hogy te is az vagy.
Mondta ízesen, szépen mondandóját tökéletesen tagolva a hatás maximalizálásáért és testbeszédével is folyamatosan nyomatékosított, vagyis a lányra mutatott ha róla volt szó magára ha magáról, bár nem túlozta el, nem ripacskodott. Szeme végig a lány szemébe nézet miközben beszélt és figyelte minden szemrebbenését, mondhatni olvasta belőle véleményét érzés szintjén mondandójáról.
-Az elvek nagyszerű dolgok és látom neked vannak elveid. Ez csodálatra méltó, mert ezek szerint gondolkodó ember vagy...
- ...persze ha nem tévedek.
Kis "nyugi csak viccelek" nevetés.
-Bár tévedni emberi dolog.
Vál vonás.
-Egyébként meg megjegyezném, hogy Anika csak addig él míg én és ennek az a legfőbb oka, hogy nélkülem nem is akarna élni. Ergo az én lemészárlásom egy PET lemészárlásával lenne egyelő.
Mondom a pet szót undorral, amit egy "Na most megmondtam neked" mosoly követ.
-Az meg mintha eddigi ismereteim szerint nem a te stílusod lenne.
Rázom meg kicsit a fejem.
-Bár lehet tévedek.
Majd a legtökéletesebb őszinteséggel folytatta, teljesen tényszerűen.
-Nekem nincsen petem. Neked lehet, hogy van... bár... erre majd visszatérek. Nekem egy kis csöppségem van akit meg kell tanítanom túlélni... egy csodálatos ám veszélyes világban, úgy hogy élvezni tudja közben az életet. Ő még egy pici gyerek. Lehet mondtam, lehet nem hogy mik azok a pontok és mennyi az neki, de egy gyereket inkább érdekel a fogócska és hamarabb megjegyez egy új játékot, mint holmi száraz szöveget ami hidegen hagyja.
Egy kicsit megállt és egy formálódó csúnya arckifejezést lenyelve folytatta.
-Arra a mondatra pedig miszerint idézem: "Egy ilyen ember mellé nem való senki!" Ajánlom ilyen erős mondatokkal ne bombázz senkit akit nem ismersz alaposan, mert lehet nem érinti túl jól és ha olyan az az ember, nem fog téged sem.
-Ja és fogad részvétem. Tudod kicsit kihallatszik a világ ellenem van felling a szavaidból és ez általában azokra jellemző akikre legalább egyszer súlyosan rájárt a rúd. Csak ezért mondtam...
- ...de ha megint tévedtem elnézést érte.
Odamutatom a statjaimat ellenfelemnek.
-Amúgy sehogy se halt volna bele Anika abba, hogy Timidus... ha jól emlékszem a nevére, de javíts ki ha rosszul.
- ...Tudod pocsék a név memóriám, főleg rövid távon.
-Na szóval ha ő beleütközött volna, abba az én picikém még csak egy tollacskája sem görbült volna. S most adok egy kis gondolkodni valót, hogy tud milyen ember vagyok. Tudod hogy mennyi a max HP-m, na de akkor miért kevesebb most az aktuális? Ez az én képességem a Suicid defense, amivel más sebeződését magamra tudom vállalni. Tudod a képességeket nem választjuk, aszerint kapjuk, hogy mi magunk mit... mondjuk úgy érdemlünk.
Tekintete Timidus-ra szegeződött majd egy mondat erejéig visszanézet a lány szemébe majd utána az olvasást a kis sárkányon végezte.
-Most jön az a rész amire azt mondtam, majd visszatérek.
-Az őszinte nem akarunk bántanitól az önmagunknak ellentmondó fenyegetésig sok út vezet. Sorolhatnám naphosszig, hogy melyik nem játszik most, de inkább elmondom a legvalószínűbbet. A krízis helyzetekben te irányítasz. Amit nem egyszer te robbanthatsz ki. Jelen esetben fölös neki beszélnem, mert téged kéne meggyőznöm, hiszen neked van a sulykosabb szavazatod. Többszörösen kezdeményeztél és az orránál fogva vezetted Anikát. Az öncélú és ahogy észrevettem teljesen magánakciódra használtad ki kis drágámat. Ha ez így van akkor fölös minden további szó, mert ez azokra jellemző leginkább akik folyamatosan önmagukat akarják bizonyítani... minden téren, legfőképpen az igazság terén. Én is ilyen voltam... még mindig egy kicsit ilyen vagyok, csak... én egy fura csavarral.
Ismét a lány szemébe nézet.
-Röviden tömören ha igazam van... most nem arról van szó petgazdi, hogy a gazdipeted véleménye az lesz-e, hogy küzdünk vagy béke lesz, hanem igaza van vagy sem. Gőzelem vagy vereség. Nem vár másra, mint hogy megegyezünk a párbaj feltételeiről és ő kimondhassa, igazam volt.
Visszanézek a "gazdipet-re".
-A győzelem viszonylagos épp úgy mint a vereség. Ezt jegyezd meg jól.
Kis mosoly.
-Én már most egy icipicit nyertes vagyok, de nem jelenti ez azt, hogy te vesztes.
Anika nem hallotta azt amit Shu mondott csak Elysion válaszát, amit mint valami szappanoperát reagált le időről időre meglepődés teljesen.




23 életem van jellenleg

Csendben hallgatom és közben elismerem magamban, hogy amit mond az az ő szemszögéből teljesen igaz, bár fejben egy két dolgot javítok, ami azért pontosításra szorul és sért engem belül. Ez a vad ellenséges magatartás, olyan mintha a benne rejlő feszültséget, amit valószínűleg nem is tőlem ered teljesen, rajtam akarná kiélni. Vagy tényleg ennyire sértené jelenlétem és személyem őt? Nem tudom eldönteni.
-Ismét elhamarkodottság. Honnan tudod, hogy Anika nem bízik bennem? Miért gondolsz zsarnoknak? Egyébként meg ha én az vagyok, akkor a társad is, mert ugyanazt teszi, mint én pe...
Ekkor abbahagyom a mondatot, mintha csak ollóval vágták volna el a szót. Dehogy sajnálja. Ha úgy nézzük ő én akinek csak maga és a kiválasztottak számítanak, ott van a szemében. Neki nem fontos az én picikém hanem csak az igaza. Vicces, viszont a lány Anika, minden szavam szent és nem szeret ellentmondani nekem, vagyis esetünkben a lány Timidus-nak. Fölösleges a bizonygatás, itt a szavakkal nem lehet érvényt szerezni, viszont a győzelemmel annál inkább. Aki győz azé az igaz szó, ez egy szép játszma, egy lehetséges szép jutalommal. Az igaz, hogy nem tudtam a statjait, de nem mészáros a lány ez látszik, ahogy a társa sem bolond. A szintjét nagyjából jól saccoltam meg, de sajna a statjaiból tudom, hogy frontálisan nehéz győznöm. Az a bizonyos csodányi százalékom van egész pontosan. Hát igen a Love Kiss nélkül ez nem fog menni.

Anika végig csak hallgatott és figyelt Elysion vállán. Nem szeretett belebeszélni abba, amikor apja beszélgetett, magyarázót, mesélt vagy vitázott, mert tudta, hogy Elysion könnyen belelendül és imádja ezeket tenni. Másrészt, mert bár nagyon sok mindent tudott volna mondani, hogy ő szerinte, mi hogy van, de ő nem szeretett vitázni és mivel nem kérdezte senki sem az ő véleményét, ezért nem is érezte kötelességének a válaszadást az őt is érintő dolgokkal kapcsolatban.

"És a legundorítóbb az, hogy ha emiatt meghaltál volna, akkor Anikát is magaddal rántod." Elmosolyodtam egy picit erre a mondatra, majd mikor végig mondta felvillant a terv a fejemben. Odafordultam Aniká-hoz kacsintottam egyet és azt mondtam hangtalanul: Veszd el a csatát, nyerd meg a háborút. Ő ezt könnyedén megértette, hiszen nagyon jól tudott szájról olvasni sokkal messzebbről is. Ez egy olyan dolog amire véletlen jöttem rá. Anika bízva benne, hogy tudom, mit csinálok, mint általában mindig, erre csak bólintott igazat adva nekem.
-Csak úgy megjegyezném, hogy van olyan párbaj ami a másik fél haláláig tart, de most nem ez a fontos. Ismered a speciális beállításokat? Tudod az idomárok beállíthatják azt, ha meghalnak akkor egy bizonyos személyhez kerüljön a pet-jük. Ez pont ugyan az, mint a tárgy és pénz átörökítése. De most, nem ez az érdekes, bár lehetne, ez is. Tudod van egy opció ami önállósítás néven fut és szintén csak az idomárokat érint. Ha ez t az opciót benyomod, akkor a peted lényegében önálló lénynek számít innentől, nincs hozzád láncolva, így azt tesz amit akar, és nincs távolság korlát ami meghatározhatná, milyen messze mehet tőled és nem hal meg ha meghalsz. Ha fair mód megküzdhetünk akkor hajlandó vagyok felajánlani, hogy benyomom ezt a beállítást, viszont ha vesztetek akkor cserébe nem kérek semmit. Na és látod így már mindjárt változik valami.

Mint halottnak a csók, annyit érnek érdemben szavaim minden szavam kiforgatva és és megfelelően negatív szavakra cserélve minden erősebb jelentés tartalmú szó. De legalább azt elértem, hogy párbajozzunk, még egy lépés és kész az amit kigondoltam. Alap esetben érvénye lenne a legtöbb dolognak amit mond, de én nem vagyok alap eset. Számtalan alkalommal gyakoroltam az a poti ívásos élet mentést. Ez egy trükk ami kihasználja azt, hogy ha sebzést kapsz az életed folyamatosan és egyenletesen csökken a sebzés mértékével, így ha elég gyors vagy a nullázás előtt egy gyors poti ivással megmentheted az életedet. 45-ös sebzése akárhogy is nézem sehogy nem lehetett volna, így tehát mi élünk és elteleportálunk a legrosszabb esetben. Bár ha én sikertelen lennék Anika még mindig el tudna menekülni és lehet kissé habozva, de megtenné azt amit tanítottam neki, úgy ahogy tanította neki. Szegénykét biztos megviselné, de élne. Abban hasonlítunk egyébként ezzel a lánnyal, hogy nekem is első dolgom volt az opciót bekapcsolni. Őszintén szólva nem is forgatja ki a szavaimat, jobban belegondolva egyszerűen csak neki az más alapjelentéssel bír. Ebben az esetben én vagyok most a hibás, mert nem alkalmazkodtam az ő kommunikációs struktúrájához. Miért jut csak most ez az eszembe? Van ilyen. Bár azért némi elvakultság is társul mindkét részről a dologhoz szerintem. Bár ki tudja? Ez a Timidus tényleg hasonlít rám, én is csak tanítani akarok valamit, de majd meglátjuk át-e ér a lecke hozzájuk.

Anika nem értette a sok képtelen dolgot amit összehordtak az ő apjáról. Hogy nem vigyáz rám? Nem tud megvédeni? Hogy nincs rá szükségem? Már mért ne tudna? Miért ne lenne rá szükségem? Mit ér a túlélés önmagában? Semmit. Én nem túlélni akarok hanem élni! Túlélni unalmas, magányos, hideg, és szomorú. Honnan gondolnak ilyen dolgokat, olyan elhamarkodottak. Számtalanszor mutatta meg már nekem apa, hogy mit szabad és mit nem. Számtalanszor védet akármitől. Lehet, hogy gyakran el tud kalandozni, lehet, hogy nem tud annyit izegni mozogni, mint én és elmerül a tárgyiasságban néha, de mindig a kedvemre tesz és kedveskedik nekem valamivel. Soha de soha nem tett semmi olyant, ami miatt ezt érdemelné. S egyébként is, hogy képzelik azt, hogy nekem jobb lenne nélküle amikor nem tudják milyen az, én tudom és azt nem akarom még egyszer. Rólam vitáznak és még csak meg sem kérdeznek engem, hogy én mit gondolok, mint ha ők jobban tudnának mindent. Apának ezt nem írom fel tudom jól, hogy mikor belemerül valamibe szinte teljesen megszűnik körülötte a világ, úgyhogy neki most nem is vagyok itt, de másról nem tudok, hogy ilyen lenne és szerintem ők nem ilyenek.
Végül dühösen fújt egyet majd sóhajtott egy fájdalmasat, erre Elysion kiszakadt a gondolatmenetéből és oldalra nézet Aniká-ra.

-Anika.
Kezdte gyengéden, mire Anika felkapta a fejét.
-Nem lesz semmi gond. Nyugi.
Mondta hangtalanul a szemlátomást nem túl boldog kis apróságnak. Elysion kikerült saját világának csapdájából és megsimogatta Anika buksiját.
-Köszönöm.
Mondta ismét hangtalanul, mire ő boldogan bólintott, hogy szívesen, bár nem értette egészen pontosan Elysion mit is köszön meg neki.

Túlságosan merevre vettem ezt a dolgot, ez most nem egy dolog amit logikával kell megoldani és végeredménye jó vagy rossz, hanem ez most szocializációs probléma, ebben nem vagyok a legjobb, de hogy most már így állok hozzá talán könnyebb lesz a dolgom.
-Egy kis változtatás eszközölnék a feltételekben, ha nem baj. Ha én nyerek jöttök velünk piknikezni. Legyen kis egyszerű párharcunk ha neked is megfelel. Csak mi harcolunk és az nyer aki előbb sebez kétszer az ellenfelen. Így megfelel?

Shu már egyáltalán nem akart beszélgetni a férfival, csak gyorsan letudni a harcot, amivel megmutathatják Anikának, hogy semmi értelme megbíznia benne, mert az nem fogja tudni megvédeni, és nem is akarja majd, ha oda kerül a sor. Shu még mindig nem értette, hogy miként ragaszkodhat valaki az igazához úgy, hogy ha ilyen egyértelmű tények elé állítják. Mindent elmondott, többször is, és itt nem olyan kérdésekről volt szó, amiben vitatkozni lehetett volna arról, hogy kinek van igaza. Egyértelmű volt, hogy a férfi felelőtlen volt. Mindenki tudta, hogy ha egy csapás az életedbe kerül, akkor nem tudsz már előtte potiont inni. Ha ez így lett volna, akkor Shunak is sikerült volna még azt a fiút életben tartani. Csak pár lépésre volt tőle, és rohant ahogy tudott, de a fiú életcsíkja egyszerűen elérte a nullát, teste pedig pixelekre bomlott. Ugyanígy nem tehetett volna semmit Elysion sem, ha Timidus esetleg végzetes sebzést visz be Anikának. Vége lett volna. Ez nem vélemény kérdése volt, hanem egyszerű számadatok, amikkel nem lehetett vitába szállni. Ez a játék nem úgy működik, hogy mindenkinek igaza lehet, mert több igazság létezik. Itt Kayaba törvényei élnek, és ha Kayaba nem dönt úgy, hogy kivételt tesz valakivel, akkor arra a valakire is ugyanazok a törvények vonatkoztak volna, mint bárki másra. Ez a férfi sem volt kivétel. Amikor az újra megszólalt, Shukaku nem is akart hinni a fülének.
~Piknikezni? Miután mindez megtörtént? Ez nincs magánál? Veszélybe sodorja Anikát, elmond engem mindennek, Timidust is sértegeti, és utána azt hiszi, hogy csak úgy leülünk vele piknikezni?~
Lassan hátrébb lépett párat, mert kezdte egyre veszélyesebbnek tartani a férfit. Olvasott pár történetet az örültekről, akik valami betegség miatt nagyon messze kerültek a valóságtól, és egyáltalán nem akart velük egy területen tartózkodni, viszont ez már egészen másképpen tüntette fel a dolgokat. Most már inkább sajnálta a férfit, aki láthatóan beteg volt, és még jobban sajnálta Anikát is, akinek szegénynek emellett az ember mellett kellett maradnia. Shu meredten bámulta Elysiont, és a félelmet és a döbbenetet még mindig nem sikerült eltüntetnie az arcáról. Halkan, most már gyűlölet nélkül, szánakozó hangon szólalt meg, és igyekezett röviden beszélni, hogy biztos megérthesse a férfi.
-Nem. Nem felel meg. Ha ennek vége, Timidus és én visszamegyünk a céhházba. Nem tudom, hogy mire gondoltál, mit jelent az, hogy csak mi harcolunk. Mi együtt harcolunk Timidussal.
~Viszont Anikát nem fogjuk bántani. Nem lenne értelme, mert úgyis te fognád fel az ő találatait is, a pet pedig amúgy sem switcelheti az idomárt.~
-Olyan opció, amit te mondtál, pedig nincs a menüben. Ez Kayaba világa, és én az ő szabályai szerint játszok.
Benyomta a menüben a teljes életes küzdelem opciót. Természetesen azt, ahol a rendszer megállít az utolsó ütés előtt.
-Én ezt választom.
~Ebben már van tapasztalatunk. Egyébként meg amúgy is két ütésig tartasz nekem, szóval még meg is kapod, amit akarsz.~
-Persze ha mást választasz, akkor aszerint fogunk megküzdeni, de akkor is csak a meglévő szabályok szerint. Első találatos vagy fél életes vagy időlimites.
Akár megérkezett a visszaigazolás, akár nem, és bármelyik pontot is választotta a férfi, Timidus azonnal támadásba lendült. Elege volt már ebből az egészből, és nem akarta Shukakut túl sokáig ennek az őrültnek a közelében tartani.
~Remélem harc közben nem fogsz ilyen sokat dumálni.~
Mivel Shu tudta, hogy a férfinek csak 23 élete maradt, ő csak abban az esetben támadt, ha az visszaigazolta a párbajt, és nem a halálos opciót választotta, így ennek ellenőrzése elvett egy pár másodpercet, így csak Timidus után rohamozta meg ő is az ellenfelét, miközben igyekezett bekapcsolni a képességét is.

Timidus mindenképpen támad, Shu csak akkor, ha a helyzet a leírtak szerint áll. Első kocka Timidusé, második Shukakué.

Élet: 7 (35)
Páncél: 2

Statok:

The member 'Shukaku' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :

Vállat vonok, majd leülök törökülésbe. Megsimogatom Anika buksiját, majd lágyan hozzá szólok.
-Kicsim meny csak vissza a piknikhez. Mindjárt jövök én is.

Én erre akként reagáltam, mint általában. Megkérdeztem tekintetemmel, hogy biztos, mire ő bólintott, hogy igen. Én ekkor felszálltam és elindultam majd megálltam és visszanéztem, mire Elysion hátranézés nélkül intett, hogy menyek csak és azt mondta mindjárt jön. Én bízván benne eleget is tettem a dolognak.

Miután Anika elment Elysion ridegen ennyit mondott:
-Most hárman vagyunk és hárman is fogunk innen elmenni. Nem fogom megerőltetni magam. Fair küzdelem nélkül, ahol egyelő esélyeink vannak, nincs értelme, de mindegy is, mert az én szemszögemből nyertem. El is mondom miért. Mert minden úgy fog menni mind ahogy én mondom. Timidus rátámad és te is de az utolsó csapást nem fogod bevinni. Nem vagy mészáros. Te magad mondtad. Én nyerek, mert te nem fogsz, egyszerűen ennyi.
Elfogadom a felkérést és le is zajlanak az események. Majd végül még annyit, mondok.
-Ja és nem jöttök piknikezni.
Ez egy olyan csali amit bedobok, de nem is várom, hogy rákapjanak. Felállok és elindulok Anika után, ám még hátramondom.
-Tud mindig mi a győzelem neked és mi a vereség az ellenfelednek. Ha még egyszer összefutunk akkor talán, már győzhetsz ellenem.