Hürrem

by **Hürrem** Szomb. Aug. 10 2013, 21:02

Spoiler:

Név: Jeanette Charlotte Delauney
Játékbeli név: Hürrem
Nem: Nő
Kaszt: Harcművész (Kasza)
Kor: 26

Kinézet: Derékig érő hófehér haj (eredeti színe rézvörös), a szemszínét szereti gyakran változtatni a tükrökben. Női báj tekintetében sem szenved hiányt, és ezzel maximálisan tisztában is van. Előnyben részesíti a fehér, fekete vagy vajszínű ruhákat, időnként egy kék rózsás nyakbavalót vagy egy fekete, rózsás fejdíszt is felvesz cicoma gyanánt. Éjszakára viszont minden alkalommal egy aprócska, spárgapántos, fehér hálóruhát visel, ha kimozdul, ilyenkor a páncélját sem hajlandó hordani, csak kivételes esetekben.

Jellem: Olyan, amilyen. Francia eleganciával mozog, beszél és gyilkol, pedig első látásra csak az indikátor színe árulkodik róla, hogy nem egy makulátlan angyallal van dolgunk. Mindenről kendőzetlenül kimondja a véleményét, nem érdekli senki és semmi, csak az, hogy ő minél előbbre jusson minél gyorsabban. Ha valaki nem tetszik neki valami miatt, mindent elkövet, hogy akármilyen módon megleckéztesse. Számára a halál nem jelent semmit, és talán emiatt a saját biztonságáról is hajlamos elfeledkezni. Ha úgy van kedve, megcsillogtatja színészi tehetségét és belebújik Hürrem szultána bőrébe.

Képességek
Ez legfeljebb utólag pályázatban. Az eredeti ötlet erősen hasonlít egy már létezőre, így előbb konzultálok annak gazdájával, hogy engedélyezi-e vagy sem.

Előtörténet

Előtörténet? Heh. Fontos az egyáltalán?
Najó, de csak mert most épp jókedvemben vagyok. Viszont nem fogok kisregényt alkotni mindenféle irodalmi szavakkal teletűzdelve! Összegzem, ami történt, és menjünk a dolgunkra.
A francia Domrémy-ben születtem, pontosítva Domrémy-La-Pucelle-ben, mert pár felsőülésű ostoba szakállas szükségét érezte, hogy azt a vacak becenevet odaillesszék mellé. Egyébként egy poros-koszos kis falu, ahol nem tudsz két lépést tenni anélkül, hogy ne ütköznél annak a szent kiscsajnak az emlékébe. A szüleim is róla neveztek el, mert azt hitték, az szerencsét fog hozni. Nem hozott.
Miután meghaltak (a halál oka az volt, hogy édesanyám bekapcsolva hagyta a gázt, elaludtak, és végül egy nagy bummra ébredtek), eladtam azt a koszfészket (már ami a bumm után megmaradt) és felköltöztem Rouenbe. Itt is találkoztam a szentecskénkkel néhol, de nem volt olyan sok idegesítő emlék róla, mint odahaza.
Dolgoztam mindenfélét, a hosstesstől a felszolgálóig, adminisztrációtól az ügyfélszolgálatig. Most mit nézel? Tudok én kedves is lenni, ha nagyon akarok.
Volt egy hobbim, amit ha ritkán is űztem, de azt maximális élvezettel: állatok gyilkolását. Nem kell ferdén nézni rám, főleg azoknak nem, akik esznek húst. Gyerekkoromban mi is ugyanúgy kitekertük a csirke nyakát, mint minden más parasztember, vagy vágtuk el a disznó nyakát. Miután fővárosba kerültem, ugyanezt már nem tehettem meg, hát lett belőle hobbi: ha kiesett egy madárka a fészekből, felkaptam és megroppantottam a kis csigolyáit. El tudjátok képzelni, milyen gyönyörűséges a csonttörés hangja, és mikor érzed, ahogy elszáll a lélek a kezedben tartott állatból? Szívesen lettem volna hentes, vagy dolgoztam volna vágóhídon, de közölték, hogy oda nők nem valóak.
Persze ezt senki sem tudta rólam. Talán csak maga Jeanne d'Arc, ha már névrokonom, meg elvileg a franciák védőszentje, de magasról teszek arra, mit gondol rólam.
Arról amúgy nem tudok, az országomban valaki más is rendelt-e NerveGeart, de mindegy is, nem érdekelt. Én megvettem, egyenesen Japánból, hisz ha valahol még szerettem ölni, azok a számítógépes játékok voltak. Nem olyan élvezetes, de megteszi, hisz ezért legalább nem néznek rám furcsa tekintettel vagy csuknak a börtönbe.
A SAO-t eredetileg csak kipróbálni akartam, gondoltam, utána majd továbbadom valaki másnak. Vajon milyen lehet úgy játékost ölni, hogy ott vagyunk teljes életnagyságunkban? Vajon ott tükröződik majd a szemében a félelem, mikor rájön, hogy átmenetileg itt a vége, és kezdheti elölről az útját, ahonnan a rendszer megszabja?
Sokat nem kellett gondolkodnom, mit válasszak kasztnak: a kard nem elég hatékony, ám egy kasza a játék leendő halált hozó játékosának pont megfelelő. Majd beszerzek egy fekete rucit, kapucnit és miegymást, hogy senki ne tudja, ki vagyok. Hogy a nevem honnan jött? Igazából ez volt a negyedik vagy ötödik ötletem, miután mind foglalt volt már. Hürrem volt a török birodalom egyik leghíresebb szultánája, híres a kegyetlenségértől, hogy fortélyokkal ölt meg olyan embereket, akik az útjába álltak. Én is olyan szeretnék lenni, mint ő, avagy tovább vinni hírnevét a mai ostoba fiatalok között. Másrészt ez egy szerepjáték, nemdebár? Miért ne viselkedhetnék úgy, mint ahogy Hürrem tehette régen?
Még csak felderítettem és a harcmodort tanulmányoztam, mikor valami különös dolog történt, és a főtérre teleportáltak akaratom ellenére. Már pont emeltem volna fel a hangom, mikor megjelent a főmufti és elkezdett nekünk dirigálni. Szenvtelenül hallgattam végig, és annak sem örültem, mikor a tükörből visszaköszönt az eredeti énem. Egy cuki kislányt alkottam karakternek, erre megint ugyanaz vagyok, mint régen...
Micsoda szemétség. Köpni tudnék az ilyentől. És akkor ehhez tegyük hozzá ezt a halál-mizériát, ami mondjuk nem katasztrófa, de azért megváltoztat egy-két dolgot az elképzelésemben.
Töprengtem. Rettentő sokáig töprengtem. Eleinte számoltam a napokat, de végül azt sem tettem. És a döntő pillanatom most érkezett el, most, mikor itt állok, kezemben a kaszával, és figyelem, ahogy a lány döbbenten nézi az arcomat, majd a pengét, ami átfúródik a mellkasán.
Hát, kellett neki éjszaka a tisztáson botorkálnia. Kis buta. Nohát, nézze meg az ember, milyen szép kis pixelekre bomlott a drága.
Ez nem is rossz.
Nincs lelkiismeretfurdalásom.
Talán még ki is loggolt ezáltal, ki tudja. Ha meg meghalt...
Úgyse tudja meg senki, hogy én voltam, miután kijutunk.
Nem áll szándékomban megölni minden játékost, hisz feltételezem, hogy a főmufti nem lesz könnyű cérna odafent és nem egyedül kéne szembeszállni vele. Majd csak azokat ölöm meg, akiknek nem tetszik a pofija, vagy be mert szólni. Pont, mint a szultána. Nem kell mindig csak odamenni és lecsapni. Meg lehet ezt oldani puszta manipulációval. Igaz? Hmm, azt hiszem, ez lesz a következő, amit kipróbálok. És persze mostantól igyekezni fogok, hogy utolérjem azokat az emberkéket odafent.
Mennyei érzés!
Imádok szerepjátszani.

by **Kayaba Akihiko** Vas. Aug. 11 2013, 15:11

Szia!

Az előtörténetet elfogadom.

Ezután a legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit a harcművész alapra, azaz:
Élet: 2
Fegyverkezelés: 2
Erő: 1
Kitartás: 0
Gyorsaság: 0
Speciális képesség: 0

Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod el.

A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.

Kezdő *Fegyver* (+1 erő) <- az adatlapodon a *fegyver*-t cseréld ki az általad használt fegyverre (pl. Kezdő Lándzsa)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)

Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.

És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.

Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.

Hürrem

Hürrem

Re: Hürrem