Szópárbaj, okosabb vagy mint egy ötödikes?

by **Hayashi Yuichi** Pént. Aug. 23 2013, 17:31

- Szia Asuka! - üdvözöltem a rég nem látott lányt. Sose gondoltam volna, hogy a sátrazás után itt találkozom vele. Igen pontosan itt a negyedik szint szigetének tengerpartján. Hogy miként kerültem ide az mondhatni magam sem tudom, azonban a lábam ide hozott, és nocsak belebotlok egy ismerősbe. Vannak még itt sokan, de többnyire labdázással, fürdéssel és napfényárban úszással foglalkoznak. A parton sok-sok minden található, mi szem szájnak ingere, árusok is pakoltak ki portékát rendesen, azonban a strandolók között is bicikliznek, avagy épp fel vannak málházva mindenféle jóval. A legtöbbjük ezen árusoknak npc-k, talán mind. De a nevető, játszó emberek többsége játékos, legalábbis az indikátor rengeteg itt délután három körül szokott a legtöbb lenni. Negyedik napja űzöm a szórakozást, kellett már egy kis kikapcsolódás, hiszen hajtom magam előre, nem akarok mást elérni, csak azt, hogy a fronton, eddig soha nem látott szörnyek ellen harcoljak. Ahogy az a két bika fent a hetedik szint mezőségén. Majd három napig caflattam, az ismeretlentől kapott térképét. Még most is kiráz a hideg, biztosan az a csuklyás srác van a háttérben. Nem, most a kikapcsolódásé a fő szerep, és itt van Asuka, ezúttal biztos nem akad más dolgom és megyek tovább, csak úgy anélkül, hogy legalább kicsit beszéljünk. *Körbenéz* és még pasi játékost, de női játékost sem látok körülötte. Fehér bőrét jötte napoztatni? Biztosan nem, hisz itt aligha fogja meg a szín. Ez is elég nagy hátrány, bár mindig van így egy kis utalás, hogy ez nem valós és csak.. és csak mégis van otthonunk, valahol messze.
- Asuka-chan napozol, vagy? Keresel valamit? Esetleg tegnap este csillagászás közben elaludtál és körbevett rajongó táborod? - mutattam körbe az emberekre, bugyuta bókolással próbáltam felkelteni talán lankadó figyelmét, hogy idekerült az első szintről egy srác, aki annak idején átesett és belégabalyodott. Emellett még emlékszem is rád. Még ott álltam egy szál sötétkék rövidnadrágban és örültem, hogy újra láttam, mosolyogtam örömömben.

by **Asuka** Pént. Aug. 23 2013, 19:04

Engem is már-már majdnem megdöbbentett, mekkora igény volt erre a céhre, de csak majdnem, hiszen tekintve, jelenleg összesen hét céh létezik Aincradban, mindez pedig tízezer játékosra - minusz szegény halottak, akik ugyan egyáltalán nem halottak annyira, mint azt hiszik, de ki akarná elrontani mások játékát? Ja, tényleg, én ^^" - , talán annyira nem meglepő, ha hamar betelnek a helyek ám. Így aztán a legjobb dolog, ha hasznossá teszem magamat, és keresek magunknak egy helyet, ami tökéletes, igazán tökéletes a céhházra. Surprised

S mi más lenne megfelelőbb, mint a tengerpart? Cool

Eme kifogásom kihasználván - na meg mert alig van egy-két személy, aki elég magas szintű ahhoz, hogy felszökdécseljen a szinteken, Kaguci pedig rendszeresen a szememre is hányja ezt, hogy nem éri, mert így nem tudunk ám rendesen és úgy igazán együtt működni, mert mindig van valami para, csak mert nincsenek egyenértékű számaink, pedig igazán nem az én hibám! T^TNincs más hátra, mint a szabadnap! Napocskaaaaaa! *___*
Igaz a pletyka. Itt, a negyedik szinten tényleg csudijó minden! Odalent, a Kezdetek Városában minden tök uncsimuncsi, mindenhol csak ugyanaz! Sok játékos, utcák, házak, mezők, erdők, meg pofátlan emberek, akik csak úgy elveszik másnak a szalagját, pedig nem véletlenül kötöttem ám csini masnit Mészáros-chan, a csatabárdom nyelére. T^T Azt hiszem, rám fér egy kis relax, meg aztán közben egyeztetek is a helyi NJK-sokkal, van-e szabadon kiadható partihajójuk egy céh számára. Mert én azt nagyon adnám. Olyan partihajó kell, amihez még rúd is tartozik a táncosfiúknak. *.* Cool

Tehát, bikini fel, és csini, kövezett, tűsarkú strandpapucsként. Itt, Aincradban minden lehetséges, még az is, ami egyébként teljesen lehetetlen. Tudom én, kiszámoltam.
Határozottan tetszik, itteni játékosok sokkal élénkebbek, és még Napocska is sokkal szebben mosolyog. Nem zavar a tűző nap, amúgy is a kedvenc égitestem, és imádom a meleg időt. Amúgy is olyan rég voltam már strandolni! *.* Bikinim nyilván rózsaszín, cuki mintákkal, és csipkés szélekkel, mert az növeli ám a kawaii faktort, és így biztosan növekszik majd a karizmám, amivel a kiadó partihajós NJK-t meg tudom majd győzni, hogy ugyan, adja már oda nekünk, nagyobb szükségünk van rá, ő csak egy NJK. ^_^ A dolog meg aztán nem sietős, a homokos tengerparton pedig vígan élvezem a sétát, és az úszó, játszó, napozó játékosok látványát. Bár csúnya dolog tőlem, de nem szép látvány, ahogyan ezek a kövér, pattanásos otakuk egy szál fürdőgatyában ácsorognak... Olyan ijesztőek! T.T
Hallom nevem, ismerős hangot azonnal felismerem, hiszen aki nem ismeri fel ezt a jellegzetes kappahangot, az buta, vagy csak nem ismeri Yui-chant, de hiszen a kappák cukik, meg Yuichi is cuki, így hát mi tehetné még Napocsmapocskásabb ezt a napot? *.*
- Yui-chaaaaaaaaaaan! *>* - insta nyakbavetődés, bár lehet, félelmetesnek tűnhet, hogy képes vagyok még a homokos tengerparton is így valakinek nekiugrani. Mindezt magassarkúban! *.* Hűűűű... ha majd megveszem az akrobatikát, lehet, még ennél is jobbat tudok majd! *_* Előbb azonban, igen, igen, a drágábbal kezdem. Én leszel Hulkné! Vagy Brünhilda! Tök izgi! *-*
Nyomorgatom össze a nálam magasabb srácot, bár nálam sokan magasabbak, de ez sohasem tudott igazán zavarni. >.< Rééégen nem láttam őt, éppen csak annyi hírt tudtam meg felőle, hogy csatlakozott egy céhhez, és igazán nem értem, eddig miért nem volt a barátlistámon. *.*
- Rajongó táborom? Én nem akarok rajongó tábort! T-T - fakadok ki, kissé erősebben belekapaszkodva, és ha lenne fájdalom, lehet, fájdalmas érzés lenne neki hosszúra nőtt, szép, mintás, éles körmeim miatt. *_* Aztán elengedem végre, s lopva arra a három otakura pillantok, akik tőlünk pár méterre hamburgert zabálnak. Kayaba kegyetlen volt, hogy elvette az avatárválasztás lehetőségét tőlünk. Hűűű... Mi lenne, ha őket szabadítanánk fel először? *.*
- El kell, hogy keserítselek, teljesen és tökéletesen racionális okai vannak látogatásomnak! *_* Akarok magamnak egy partihajót! >.< Szóval idejöttem, hogy kihéberkedjem az egyik NJK-tól, hogy a céhünké legyen céhházként. *.* Hűűű, és te mit keresel itt? Ugye most a lábad elé nézel séta közben? *_* Csúnya dolog lenne ám belebotlani szegény napozókba. Nem beszélve arról a szép homokvárról ott. - valamiért úgy él emlékeimben, hogy Yui-chan ügyetlen, holott ez nem feltétlenül igaz, de aztán meg ki tudja. Szent feladatom tehát megvédeni azt a szép homokvárat. Nem szeretem a gyereksírást ám. T^T

by **Hayashi Yuichi** Szomb. Aug. 24 2013, 10:37

Emlékezett rám, még annak ellenére is, hogy régen találkoztunk, váratlan közvetlensége, meglepett és felruházott némi plusszal. De hogy hogy mint, nem akartam elpirulni, de csak sikerült, akaratlanul is. Közelsége, már történés pillanatában is hiányzott, és jól megöleltem, miközben rám vetődött. Talán még meg is forgattam örömömben, bár a pillanat öröme színes ködként telepedett, gondolkodó gumómra. 'Asu-chan' kiáltotta bensőm, hiányoztál.. a sátraddal együtt, de azt most elhagyta valahol, és a csillagász szakmáját. Pedig annyira kíváncsi lennék, mely csillagokat szereti. Korábban estéket töltöttem kint a főben mindenféle állat és bogár között, csak hogy ne a monitorfényt, hanem a ragyogó eget bámuljam és szövögessem, terveim.
- Persze, rajongó tábor, hisz itt minden férfi az lehetne - sandítottam egy két bodybilder alkatú legényre, akikre talán még irigy is lehetnék, mert ennyire látvány pékség testalkatom azért nincs. Megjelenése is fényez ezen, fantasztikusan néz ki Asu-chan. Szerencse, hogy nem vagyok az az orrvérző típus, különben már piros lenne a strand és az nem lenne jó, elcsúfítaná. A rózsaszín fénysugár, aki nem mást, mint Asu úgy a piros környezetben, nem festene ennyire, tökéletesen.
Partihajót? Figyelmesen hallgattam, szó formálását, ahogyan ajkai jártak és mellé, meleg gesztusokkal teli beszédét. Más ember szeme már az első mondatánál elfáradhatna, azonban én nem más vagyok, hanem Hayashi Yuichi és ez számomra nem kihívás! Hogy mi én bukdácsolni? Ennyire élénken él benne még az eset amikor lehorgasztott fejjel a megszokott útvonalat követve, belegabalyodtam lábába és ráestem, nem akartam akkor megütni és igyekeztem is úgy esni, hogy ne sértsem meg véletlenül se. De így is majdnem természeti ajándékán, mellein landoltam. Reméltem akkor, hogy nem teszi szóvá és nem tette, már ott tudtam hogy közvetlenebb, mint a legtöbb ember, hisz egy ilyen akcióért odakint nyakazás járna.
- Céhház, mint egy luxushajóó - képedtem el az elhangzottakon. Tök jó! - Könnyű volt elképzelnem ahogy ott állsz hajós kapitányként, vagy kormányosként, esetleg italt szürcsölgetve, napozva és és itt a negyedik szint hatalmas óceánján pihentek szabad időtökben - mosolyogtam és tényleg elképzeltem, ahogy Asu mint céhvezér, vezér? - Akkor ha jól értem Asu, céhvezető vagy? - csodálkoztam rá. Tudom hogy intelligens, hisz van saját mértékegysége is és aki ilyen helyen is mint a SAO munkával foglalkozik mégpedig éjszakába nyúló munkával az csakis nagyon okos lenne. Lehet a játék ami nálam van lehet pont neki van kitalálva, hogy ellenfelem legyen benne. Bár a számításoknál ez bugyutább.
- Óh és ne aggódj, azóta sokkalta talpra esettebb vagyok, tégy próbára akár - kacsintottam rá nevetve. Tényleg csuda szép volt, haja színében pompázó bikinijében, és mintha túlon túl vonzana is. Mindenesetre igen, nem csukott szemmel járok már, látok végre és céhhez való csatlakozásom óta is sokat változtam, Sir Lewis kitanította az itteni növényekkel való foglalatoskodásra és már egész szépen elhaladtam benne. Ritával nap mint nap edzünk, és mutatott valami újat is, ami, amennyire hihetetlen volt, mint az hogy Asu-channal futok itt össze egy strandon. Chan-nal megnyitottuk üzletláncunk, már csak egy fegyverkovács és páncélkovács érkezése hiányzik és akkor leszünk teljesek. Valamint sok-sok játékos akik nyersanyagokkal látnak el minket. Igen ez a célom. De mit érthetett azon Asu, hogy összehéberkedni, sose hallottam még ezt a kifejezést, vajon mire gondolhat a bombázó agyában?
- Azt a homokvárat még Lizzyvel építettük korábban, sose tenném tönkre - egyet léptem és egy anyukának tűnő ember lábára ráléptem , aki ijedtében felugrott így lefejelte, a fölötte guggoló férjét, aki miközben hátraesett az őt ért ütéstől elkaszált egy kisgyereket, aki fagyijával szaladt valamerre. A fagyi szétterült a homlokon, majd szempillantással és egy döbbent csenddel később elpixeleződött. Az én hibám volt az egész, elvörösödtem, és odarohantam a kisfiúhoz, mielőtt még bőgni kezdene és kezébe nyomtam tíz aranyat, vegyél szüleidnek is fagyit. Senkinek sem fájhatott semmije, de azért borzasztó, hogy mégis csak ugyanolyan ügyetlen vagyok, legalábbis Asu előtt és ez rossz, nagyon rossz. Lebiggyesztett szájjal tértem vissza Asu elé és tudtam, még piócája akarok lenni kis ideig, mielőtt tovább engedem, vagy segítem hajó szerzésben.

by **Asuka** Hétf. Aug. 26 2013, 08:08

Mindent beleadok ám, hogy megértessem vele, mennyire, de mennyire fontos az a partihajó, mert ha már csináljuk, akkor csináljuk stílusosan. Cool

Tengerpartba azonnal beleszerelmesedtem, főleg Napocska miatt, mert én érzem azt, hogy az jó nekem, legjobb az egészben pedig, hogy teljesen mindegy, mennyit töltök a napon, úgy sem barnulok le. *.* Holott nem a barnulás zavarna, hanem az égő pirosodás, hiszen amikor legutóbb a valóságban is elmentem nyaralni, kenegettem magam hiába faktorokkal, a dolog nem volt elég hatékony, hámlott napokig, szinte hetekig a bőrimőrim! T^T Borzalmas lenne, ha a játékban is el kéne ugyanezt élnem! Még szerencse, mindig van valami, mely emlékeztet arra, ez a világ távol áll a valóságtól. Ilyenek a bal felső sarokban ücsörgő HP joint csíkom, meg a tény, hogy kézzel még csak le se tudok vetkőzni, hogy átöltözhessek. Még ezt is a menümből, az inventorymmal tehetem meg. Surprised

- Hát... valami olyasmi... pedig én igazán nem akartam céhvezető lenni. Nem szeretek annál feltűnőbb lenni, amennyire vagyok. Tele van mindenféle felelősséggel, blöáh. :S De a céhvezérünk, meg Kagu-chan mindketten olyan kis töszimöszik, tudod, akiknek folyton elmegy az önbizalmuk, ha nem kapnak elég támogatást. >.> Olyan cukik olyankor! *.* - magyarázom heves gesztikulálások közepette, voltaképpen miért is vállaltam. Nekem a céhtagság bőven elég, igaz, nem tudják, de nem csak egy helyre vagyok hűséges ám. *_* Hűség persze képlékeny, igazán nem tudok ragaszkodni sem. Nem tehetek róla! Pillangó vagyok! Sosem tudok megragadni tartósan egy helyen!
- Aztán úgy alakult, én felelek végső rendért. Hehe, én, a rendért... nem takarító vagyok ám! Nehogy azt hidd! Még csak a feltételezés is sértő! >.< - tiltakozásom jeléül lehunyom szemeim, s hosszasan rázogatni kezdem fejem. Nem így van ám, ahogyan Yuichi gondolja! Na persze, igaz, nem is mondta, hogy ő ezt gondolja. o.O De ha én azt gondolom, hogy így gondolja, akkor az biztosan így is van. De... várjunk csak? Mióta érdekel engem az, hogy más mit gondol? Na ugyeee! *_*
- Nahát! Ti építettétek a barátnőddel? De hiszen ez nagyon aranyos! *.* - pillantok vissza homokvárra, melyről megtudom, hogy Yuichi és a barátnője keze is benne van ám a dologban. Wink

Tényleg csudiklassz, hogy ilyesmi dolgokat csinálnak! *-* Áradoznék tovább, mikoris szemtanúja leszek, hogy kisgyermek Yui-chan botladozása miatt elveszti a fagyiját. Meglepettségemben kezeim szám elé teszem, hogy előbb sajnáljam szegény kisgyereket, amiért nincsen többé fagyija, majd elkuncogjam magam a srác ügyetlenségén. Tudtam én, hogy mindig ilyen esetlen! Aztán kezeim leengedem, arcomon, ajkaim szélén azonban még mindig ott vannak azok a kis gödröcskék, amik akkor jönnek elő, ha valamin igazán nevetek.
- Hűűű... vajon ha becsicsóztál, akkor is ilyentalpraesett vagy? *.* Neheeem, szerintem akkor éppen nem vagy az. >.< Gyere, hívj meg egy epres vodkára! *.* - ragadom csuklón finoman, majd vonszolni kezdem előre, a standok felé. Én epres vodkát akarok. Az fincsi ám! *_*
- Én már elmeséltem mindent, ami fontos, te viszont még alig valamit. Mindent el kell mesélned! *_* Kezdve onnan, hoooogy... hát nem tudom, az üveghegyeket ugorjuk. Meg a hetedhét országokat is. Szóval minden mást, mi történt veled, tudni akarom. >.< - magassarkúm jellegzetes nyomokat hagy maga után a homokban, néhány perc múltán pedig a standokhoz érünk. Mert erre aztán valamit inni kell. ^^

by **Hayashi Yuichi** Hétf. Aug. 26 2013, 17:09

Kényszervezetőnek kell lennie, ez nem valami túl, bár még mindig élettel telibb, mint a Justice palota falain belül. Az a komor csend és unalom. Valahogy nem ezt vártam és Asu-chan sem azt várta, hogy irányítson, hanem csak élvezné napjait. Szegény Asu-chan. Olyan gyorsan ért mondata végére, és az a kar rázás, mellé arcvonásai. Tényleg sajnáltam, amiért olyanba csöppent, amit nem is biztos, hogy szeretne.
- Igen, ezt a jellemet ismerem valahonnan, megalszik a szájukba a tej, mire cselekednének - néztem a válla fölött az eget, ah, én is ilyen vagyok pár esetben pl ha igazán tetszik valaki és akarom. Hagyom hogy elmenjen előttem és semmit nem teszek, csak kicsúszik és elmegy - Akkor te megadod nekik ezt a támogatást, nem? Meg azért pihenj is, tudod mit, elrabollak pár órára a kötelességeid elől, az a partihajó megvár, sőt ha óhajtod, segítek beszerezni - mosolyogtam rá. Igen szeretnék segítségére lenni, ha szüksége van rám. Bár közel sem rendelkezem olyan jó testtel, mint ami Asu-channak van, korábban, sose gondoltam volna, hogy ilyen kevés ruhában ennyire nehéz mellette megmaradni, virgonckodás nélkül. De az illetlenség lenne, és amúgy is ismeretlen, meg a hőn.. Asu.. nem, nem még gondolati utat sem hagyhatok. Így helyes, nyugodtan, csak lazán.
- Nem nézlek takarítónak, elhiheted! - vágtam rá egyből, azonban magát győzködheti, csukott szemmel? - Tényleg elhiszem, hogy is mondjam nem vagy az a kaliber, túl karcsú vagy - érintettem hozzá ujjhegyem hasához - és - miközben néztem alakját, és vissza szemébe - nem valahogy a seprű sem úgy állna a kezedben, hogy azt takarításra pont megfelelő lenne - majd felnevettem. Úgy éreztem szemtelenre sikerült mondandóm és rendjében azonnal el is pirultam. Nem volt az a tökéletes alakja, mint elsőre gondoltam, de tetszetős. Azonban jobban érdekelte per pillanat a homokvár és kijelentésem, amit szépen félre értett. Mire taglaltam volna, nem úgy van azaz úgy van szépen el is estem és ezzel beindítottam szerencsétlenségem. Kinevetett. Sad

Miközben feltápászkodtam már meg is ragadott és céllal indultunk az egyik stand felé. Becsiccsentve, hajjaj, keveset kell igyak és végem, de nem futhatok el ez elől. Meg attól mindig jó lesz a hangulat, meg mi lesz ha berúgok, vajon mellettem marad-e míg nem tudok magamról vagy elereszt, abból baj lehet, ha elereszt. Továbbra is beszélt, de már faggatna, beszéljek, több sem kellett, könnyeden fogta csuklóm, de mégis haladtunk, van erő Asu-chanban, azt sem gondoltam volna. Olyan törékenynek tűnik, és mégis talpra esett és tudja mit akar, ha igazán akarja megszerzi magának. Inkább férfias a viselkedése és mellé rendkívül nőies. Na de, gondolkodó masina stop..
- Akivel a homokvárat építettük, az a lány alig lehetett idősebb egy középsuli elsősnél, nem a barátnőm - vakartam fejem, gomen - azonban nem tévedtél sokat, nem rég lett vége egy kapcsolatomnak, jól elvoltunk Himével, csak - úgyérzem neki elmondhatom az igazat, miért tűntem el Hime életéből egyik pillanatról a másikra - volt egy rendezetlen ügyem, sőt még van is. És veszélyes lennék Himére, ha tovább együtt lettünk volna. De hogy ne legyen ilyen gondterhes beszélgetésünk igen áll, és meg vagy hívva egy kis epres vodka szürcsölésre. Szóval szabad vagyok, mint a madár, és Hime sincs életveszélyben, így gy kicsivel boldogabb vagyok, mintha attól kellene tartanom, hogy mikor jön a komor rész. Nem akarlak untatni, tovább ilyennel, azért történt jó is - mosolyodtam el végre, eddig, csak inkább tartózkodólag meg sem mozdítottam szám, vagy lefele görbült. - Szóval, beléptem a céhbe és megismertem egy fantasztikus lányt. Rita Hanami, hallottál felőle? - érdeklődtem, bár célom inkább a féltékenység keltés volt, de ez valószínűleg nem hat Asura, ő sokkalta okosabb és szabadabb ennél, hogy csak úgy egy magam fajta fickó érdekelje.
És sikeresen kérdésem zárására oda is értünk a standokhoz, átvettem a vezetést tőle és már nem hagytam hogy húzzon, jobb kezem rátettem kézfejére és finoman húztam a pult felé, talán nem is kellett nagyon húzni és kérhettem is ki az inni valót. 'Epres vodka, kettőt!' hangzott számból, mire a kiszolgáló férfi már rakta is elénk, felemeltem az egyik poharat és átnyújtottam Asu-channak majd a saját poharam is.
- Proszit - de valamire inni kéne, csak úgy cél nélkül inni, talán le se menne torkomon - igyunk aa..a..a. - és ránéztem Asura hátha kisegít. Közben hogy a kezem hol volt, azt nem is tudom, nem arra figyeltem Wink

by **Cardinal** Pént. Szept. 27 2013, 21:24

Ossu!

Inaktivitás miatt kérésre lezárom a párbajt. A jutalom 5 xp és 20 arany.

by Ajánlott tartalom

Szópárbaj, okosabb vagy mint egy ötödikes?

Szópárbaj, okosabb vagy mint egy ötödikes?

Re: Szópárbaj, okosabb vagy mint egy ötödikes?

Re: Szópárbaj, okosabb vagy mint egy ötödikes?

Re: Szópárbaj, okosabb vagy mint egy ötödikes?

Re: Szópárbaj, okosabb vagy mint egy ötödikes?

Re: Szópárbaj, okosabb vagy mint egy ötödikes?

Re: Szópárbaj, okosabb vagy mint egy ötödikes?