Revans, vagy valami hasonló (Kurokoto vs Shu)

by **Shukaku** Kedd Feb. 04 2014, 11:30

A lány eligazította a fején a cicafüleket, folyamatosan bámulva magát a kis kézitükörben, amit most kivételesen el mert hozni a szobája éjjeliszekrényéről, de csak és kizárólag itt merte próbálgatni, az erdő puha füves talaján. Egyrészt elég eldugottnak kellett lennie a helynek ahhoz, hogy ilyesmivel merjen próbálkozni, hogy újfajta kiegészítőket aggat magára, másrészt pedig a város kövezete felett nem merte volna Timidus mancsai közé adni a tükröt. Nem tartotta ügyetlennek a sárkányt, de azért ennyit nem kockáztathatott… mi van, ha tüsszentenie kell, vagy meglát valami érdekeset? Azon a bizonyos napon számos tükör eltört, ahogy a játékosok kiejtették a kezeik közül a hír hallatán, és Shu nem akarta, hogy az ő becses tárgya is erre a sorsra jusson.
-No? Kész vagy már? Rám nézzél ne a tükörbe.
-Nyugalom Timidus… csak még egy picit.
-Jó lesz az már!
-Szerinted? Jól áll?
A sárkány visszaadta a lány kezébe a tükröt, amit az gyorsan el is tett az eszköztárjába, majd lassan körbelebegte, minden oldalról megvizsgálva a cicafüleket Shu fején.
-Szerintem jó. Kipróbálhatjuk végre?
-Én biztos vagyok benne, hogy nem a fülek miatt van az Timidus.
-Meg kell próbálnunk!
-De… igazán meg is kérdezhettük volna őket.
-És majd pont el fogják árulni. Na persze!
Legyintett a sárkány a farkával, és sürgető csipogásba kezdett.
-Próbáld már!
-Jól van, jól van!
Shu mindkét mutatóujjával megérintette a füleket tartó pántot a halántékánál, és erősen koncentrálni kezdett, miközben a sárkány ugyanezt tette.
-Hal!
A lány csak pislogott, majd kuncogni kezdett.
-Úgy hittem, hogy az én gondolataimat próbálod kitalálni, nem a sajátjaidat.
Megcsóválta a fejét, és megsimogatta Timidust.
-Mondtam, hogy ez nem így működik!
-Jajj olyan negatív vagy! Próbáljuk meg még egyszer! Újra! Légyszíííí!
Egy halk sóhaj hagyta el a lány ajkait, majd újra megpróbálkozott a telepátiával.
-Megvan! Én! Timidus!
Shu újra felkacagott, magához ölelte a petet, aki halkan morogva kezdett dorombolni.
-Persze, hogy te jársz a fejemben, de ettől még nem a fülek miatt tudnak Chanék úgy beszélgetni.
-Hmm… lehet, hogy a cicához cicafülek kellenek, neked pedig valami sárkányos dologra lenne szükséged.
-Tessék?
-Mindegy!
~De tuti, hogy megtalálom a módját, hogy hogyan csinálják, és nekem is sikerülni fog. Biztosan nem képesség, hiszen kommunikálni mindenképpen kell, tehát nem lehet, hogy csak egy képességtől függjön.~
Bár a kísérlet nem sikerült, egyikük sem bánkódott miatta, hiszen Shu eleve nem sok esélyt látott arra, hogy be fog válni, Timidus pedig elég magabiztos volt ahhoz, hogy tudja, hogy ha ez nem sikerült, majd a következő fog. Vagy az azután következő, de egyszer biztosan sikerrel fog járni. Így bandukoltak hazafelé egymás mellett az erdőben, és a lány észre sem vette, hogy a fején felejtette azokat a bizonyos cicafüleket.

by **Kurokoto** Csüt. Feb. 06 2014, 21:07

Szép hosszú álmomat megzavarta valami zaj.. Kinyitom szemeim és a rosszullét azonnal rajtam is volt. Bágyadtan bámultam kicsit és szokatlan környezet vett körbe.
Fák.
Fák!
Lehunytam a szemem. Legutolsó emlékem, hogy harcolok azzal a gyerekkel valami helyen és iszok. Tudnám, hogy a fenébe kerültem én ide? Ez valami erdő. Hátamat nyomja valami, de túl messe volt, hogy odanézzek, így újra kinyitottam a szemem. Bántotta az a tetves fény..
De mégis hogy a fenébe kerültem én ide!
Hátracsuklott a fejem, egyszerűen túl nehéz volt tartani majd egy fa törzse mellett elterültem és hátamra huppantam, ahogy eddigi támaszom odébb állt. A lökéstől, és a meglepődéstől némi alkohol és egyéb dolgok kívánkoztak kifelé, aminek nem álltam az útját. Mint aki jól végezte dolgát, böffent még egyet gyomrom és elpixeleződött, ami nem tartozott oda.
Ahogy feküdtem az avarban, hallottam továbbra is neszeket, nem is ezek zajok, mintha valaki beszélgetne. Felültem azzal fejem, mintha előző helyen ragadt volna és jött egy fura érzet.
- Fene vinné el, inkább fájna a fejem.. - szidtam a rendszert.. de ez sem használt. Homályosan látok, meg azt sem tudom mivan. Egyáltalán magam jöttem el idáig, vagy hoztak? - Mi a fene folyik itt? - vettettem magam elé zsörtölődve. - Legalább kocsmába vittek volna, de hogy ki a városból.. huligánok.
Ezzel le is tudtam, az itteni "lakosok" szidását egyelőre. Leellenőriztem, íjam, minden egyben és rendben. Már csak egy valami nincs rendben, valamit inni kéne.
Itt egy ponton a szemem megakadt, az erdő fái között.. annyira azért nem vagyok kómás, hogy ne ismerjek fel egy ilyen tárgyat. Pimaszság felső határa!
Egy kislány a fején macskafülekkel.. ó ne görög Istenek sújtsatok le erre a mihasznára!
- Hé te, kislány, azzal a micsodával melletted! Minek hordasz, te olyat a fejeden? Csak elront téged is! - kiáltottam felé. Nem volt túl közel, ami nem is baj. Látszólag mint a fruska, csak ez nem olyan nagy marha. Egy jó pont azért felírható annak a lánynak, majdnem elérte a célját. húsz napig nem ittam.. Elhúztam a szám és arra a momentumra gondoltam, amikor visszaszoktam. Ja az most volt pár órája, vagy napja.. vagy mit tudom is én. Úgyse érdekel az idő..
Ha csendben elsunnyogott a kislány, akkor idővel utána caflattam, de csak látótávról próbáltam irányába menni, hátha a városba tart, ugyanis fogalmam sincs merre van az. Azt a kék izét meg már régóta nem tudom használni. Ha idejött hozzám, úgy szóba elegyedtem vele.

by **Shukaku** Csüt. Feb. 06 2014, 21:13

Az erdőben igazán otthon érezték már magukat, rá sem kellett pislantani a térképre ahhoz, hogy az utat követni tudják. Shu a könyvecskéjében már a vadak vonulásának az útját és idejét is bejelölgette. Ahogy Timidus imádott napirendet tartani, Shu is imádta, hogy a pontosság és a kiszámíthatóság a játékhoz tartozik, annak elengedhetetlen eleme. A mobok közel ugyanoda respawnoltak, ugyanazokat a területeket járták be ugyanazokban a napszakokban. Egy gyakorlott túrázónak, -akiből bizonyára kevés akadt, hiszen ki töltött volna huzamosabb időt a legelső, legkönnyebb területen- nem esett nehezére az, hogy felnézzen az égre, és abból tudja, hogy éppen merre nem ajánlatos császkálnia. Persze olyat ő sem tudott, hogy filmbéli jeleneteket megelevenítve pont megtorpanjon az előtte pár centire elvágtató malac előtt, de erre nem is volt szüksége, és már Hisamére sem, hogy megmentse az ilyen balesetektől. Szinte behunyt szemmel haladtak az ösvényen, együtt dalolászva a jól ismert, vagy éppen egyáltalán nem ismert, Timidus által kreált dalocskákat, amikre Shu olyan szeretettel gondolt vissza, mint kizárólagos közös szerzeményeikre. Persze a sárkány nem volt egy Amadeus, és csak azokat a dalokat cincálta szét, majd pakolta össze másképp, amit Shu elénekelt neki, de ezt meglehetősen ügyesen tette, és nem keltett komoly disszonanciát.
A sárkány egy ponton azonban abbahagyta az éneklést, társa elé röppent, és csipogott kettőt.
-Shu! Ott!
A lány a jelölt irányba nézett, de a valaki nem is akart elbújni, így nem volt nehéz kiszúrnia, főleg amikor az idegen még beszélgetést is kezdeményezett, bár elég modortalanul.
-Nem micsoda, hanem Timidus! Timidus a tollas sárkány!
A lány elővarázsolta a teleport kristályt és keze ügyébe, zsebébe helyezte, miközben igyekezett jobban felmérni az férfit. Még elég távol volt ahhoz, hogy az alkohol bűze ne csapja meg az orrát, és kíváncsi volt arra is, hogy miért rontaná el őt az „olyan” a fején. A férfi nem beszélt valami választékosan, és elég nehezen ment számára az önkifejezés is, így Shu kellően veszélyesnek érezte, Timidus azonban kellően veszélytelennek ahhoz, hogy ne távozzon.
-Mondd már!
-Gomen nasai! Remélem nem zavartam meg.
Hajolt meg a lány, de után azonnal visszasüllyesztette kezét a zsebébe, rámarkolva a kristályra.
-Nem azt! Nem vagyok micsoda!
Csipogott sértődötten a sárkány, és igyekezett sürgetni a számonkérést.
-Igen… illetve nem. Valóban nem az, hanem tollas sárkány, és Timidusnak hívják. A barátom.
-Tud valamit a cicafülekről. Talán tudja a titkát, hogy hogyan lehet vele gondolat olvasni. Kérdezd! Shu! Kérdezd!
Kérlelte, azaz inkább utasította társát Timidus, és farka végével a lány feje felé mutogatott.
-És… ha nem tetszik megharagudni… miért tetszett azt mondani, hogy elrontana engem? Illetve engem is… kit rontott még el?
Nem lépett közelebb, se ő, se Timidus, aki továbbra is előtte lebegve védelmezte.

by **Kurokoto** Csüt. Feb. 06 2014, 21:29

A cicafüles kislány láttán eszembe jutott a másik. Az életnek van értelme.. mi értelme lenne? Hisz úgyis a halállal végződik, akkor meg nem mindegy? Tanulok, szerzek sok pénzt, mert befolyásos leszek, így előre jutok és gazdagon halok meg. Ez fiatalabb, mint az előző, de attól még remélem, elmegy innen és békén hagy.
Csak beszél.. máris idegesít a jelenléte.
- Kit érdekel, hogy a barátod. Most éppen zavarsz.. – hátamat újra neki vetettem a fa törzsének, hogy abba kapaszkodva felkeljek. Nehezen ment, és közben csak nem kopott le. Igaz, hisz még gyerek és kíváncsi. Az az izé meg feszt csak csirimpol.
- Van egy másik ilyen cicafüles lány, neki.. – gondolkozóba estem, rá emlékszem, és volt mellette valami idegesítő teremtmény, mint ez a lány előtt is az a mizé. Mi is volt az.. én lőttem, ő meg nem csinált semmit, csak beszélt. Valami apró gyors volt.. macska? Karmok, és cicafül igen stimm – macskája van, mint neked ez a tollas sárkány. Rá rossz hatással vannak a cicafülek, felnőtt lehetne, de e helyett csak prédikál, és állítása szerint.. – legyintettem egyet – nem lényeges.
Azzal folytattam feltápászkodásom a fába kapaszkodva. Hirtelen mozdulatra megszédültem és majd elvágódtam, vissza az avarba. Egy pár pillanatig oldalazva álltam és csak öleltem a fát, mégsem volna jó itt előtte kidobni a taccsot. Vártam egy kicsit, miközben mélyeket lélegeztem. A levegő friss volt, és unalmas. Mi hamarabb vissza kell jutnom a városba, innom kell. A lány felé néztem, aki valószínűleg még ott állt. Nem hasonlított Sayara, de igazából Akirára sem.
- Merre van a kezdetek városa kislány? – kérdeztem tőle. Még nem sokszor voltam magam kint a városon kívül, józanon legalábbis.

by **Shukaku** Csüt. Feb. 06 2014, 21:35

A lány csak pislogott, és nem várta volna meg, hogy újra kioktassák, és még sértegessék is, így jobbnak látta távozni.
-Gomen nasai! Ha zavarunk, akkor már megyünk is. Elnézést a zavarásért.
-Te Shu! Nem kellene neki segíteni?
-Segíteni?
-Szerintem… sebesült.
-Hogy micsoda?
-Sérült. Gyenge.
A lány megnézte az alakot, aki újra magyarázásba kezdett, tett két lépést közelebb, és akkor már ő is megérezte azt az éktelen cefreszagot, amire csak elfintorodott.
-Nem sérült, se nem beteg ő Timidus, csak részeg.
-Részeg? Az mi?
-Az ilyen… mint amikor te túl sokat eszel és elalszol tőle. Csak itallal, és rosszabb, mert agresszívak lesznek tőle az emberek.
-Ennek semmi értelme.
-Tudom. De valamiért szeretik.
A lány erre a megállapításra visszafelé is meglépte az előbb megtett két lépést, és amikor a férfi újra képes volt kiegyenesedni, végighallgatta a sületlenségeit.
-Chan? Neki vannak még cicafülei úgy tudom csak. De igazából másnak is lehetnek, mert én is könnyen találtam. Chan azt mondta, hogy ő felnőtt… és felnőtt is…
~Pont erről beszélgettünk a múltkor…~
Gondolt vissza a petek KT-ja alatt folytatott diskurzusra, és picit belepirult.
-És… a felnőttek is szoktak prédikálni, tehát ezeknek semmi közük nincs is egymáshoz.
-És nem ez, hanem ő.
-A kezdetek városa pedig arra van.
Mutatott a lány az egyik irányba.
-De egyébként rajta van a térképen is, csak követni kell az utat. Nem lehet eltévedni.
~Legalább is nekem még sohasem sikerült.~
-Sayonara!
Meghajolt, majd sietősen távozott is volna a helyszínről, mert nem szívesen volt együtt egy részeggel, de Timidus megállította.
-Shu, nem kellene neki segítenünk?
-Segíteni? Persze, nem hagyom csak úgy itt. Figyelni fogjuk távolról.
-Nem! Segítsünk! Még a végén…
-Igen… azt nem akarom, hogy a mi hibánk legyen. Ha részegen megtámadja valami, akkor nem hiszem, hogy tudna harcolni.
Lassan visszasétált, és továbbra is kellő távolságból felajánlotta a segítségét.
-Ha… ha megengedi, akkor elkísérem a városba. Nem okos dolog ilyen állapotban a védett területen kívül mászkálni… szóval majd mi megvédjük, amíg visszaérünk… ha megengedi.
Fura kettősséget érzett magában, mert egyrészt továbbra is igyekezett tisztelettel viselkedni a felnőtt iránt, és persze az okát se tudta annak, hogy miért fordult az ital felé, de emellett szánalmat is érzett, meg persze egy kis sajnálatot, részvétet, büszkeséget Timidus iránt, aki segíteni akart, szégyent, amiért rajta, és a tettleges segíteni akarásán felülkerekedett a félelem is az undor… rengeteg érzés kavargott a fejében.

by **Kurokoto** Pént. Feb. 07 2014, 08:12

- Helyes ez hamarabb is eszedbe juthatott volna, eriggyé' el - pimasz és bosszantó, de legalább az illemet tudja. Milyen fura ez a hely, egymás oltogatására és szidalmazására számítottam, mikor beléptem, erre meg kiderül, hogy itt teli van ez a hely olyan kölkökkel, akik tisztelik a másikat. Mi a francnak, tudhatnák, hogy az online világ arra van, hogy kiéljék benne a mindennapok fáradalmait. Mondjuk ez már sokadik nap lehet. Keiko és a gyerekek iránti szeretetem ennek ellenére, csak nőtt.. időmúlásával nem feledni kellene?
Mindegy is, hogy ez meg miket beszél?? Menten lecsapom.
- Tévedsz kislány, nem felnőtt! Belekotnyeleskedni más dolgába gyerekeknek való, nem felnőtteknek. Vagy naivság kérdése. Minek beszélek egyáltalán neked.. úgy se értheted. Nincs meg... a korod hozzá.
Ezzel egy időben megdörzsöltem a homlokom és elhatároztam végre magam. Inni kell, mert ez így nem állapot. Ki ne józanodjak már, milyen volna az..
Több információt kaptam mint elsőre gondoltam. Megmutatta az irányt és e mellé meg volna olyan kedves és jószívű, hogy elkísér, mert szerinte ilyen állapotban lehetetlen a közlekedés. Ha nem lenne gyerek, most azonnal felrúgnám.
- Had döntsem el, hogyan és mi módon kerülök be a városba. Nem kell egy cumizós segítsége. És szólj annak a tollas csókának, hogy kevesebbet ciripeljen, vagy csipogjon. Esküszöm, rosszabb mint egy tücsök, vagy pár száz tücsök - azzal elfordultam tőle és az ingó talajon megindultam az említett irányba. Pár lépés után viszont megfordultam. Ha ott volt még bőgő masina, vagy bármi formájában, akkor még pár szót hozzávágtam.
- Ha.. megengedi - ismételtem a szavait - harcolhatunk is, csak azért mert "részeg" - ezt a szót jóóól megnyújtottam - valaki.. nem nyomorék attól.

by **Shukaku** Pént. Feb. 07 2014, 08:47

Timidus csakhamar újra a lány elé röppent, és halk, kuncogó csipogásba kezdett. Miközben a férfi beszélt, Shu megszólalni nem tudott a meglepődöttségtől, hogy ilyen módon utasították vissza a segítségét, meg így lehordták előtte Timidust és Chant.
~Chan… talán ő lehet az, aki mindig bántja…~
Kezdett összeállni a fejében a kép, Timidus azonban csak nevetni tudott azon, hogy valaki harcolhatna akkor, amikor még járni sem tud. Nem ismerte a célzóvíz fogalmát, de ha ismerte volna, akkor is tudta volna, hogy az ilyen mennyiségű alkohol bevitelénél már nem a pozitív hatásait fejti ki.
-De… de…
Kezdett volna bele a lány, de nem igazán találta meg a megfelelő szavakat, így inkább Timidus folytatta helyette, és igyekezett a lehető legtöbb nonverbális jelet beiktatni a kommunikációjába, akár értette a férfi akár nem.
-Idióta vagy.
Mondta, és kiöltötte rá a nyelvét. Ez az idő pont elég volt arra, hogy Shu is összeszedje magát. Nem kiabált, de hangjában hallható volt az idegeskedés de düh helyett inkább szánalmat érzett.
-Chan nem kotnyeleskedik, csak segíteni akar. És segít is! Például nekem rengeteget segített a céhben.
-Igen. A segítség neked is elkélne… mondjuk a járáshoz.
-És a felnőttek is lehetnek naivak is. A korom pedig… és aki nem tudja megkülönböztetni a csókát a sárkánytól… és Timidus csivitelése nagyon megnyugtató…
A sárkány elvigyorodott, és ezúttal direkt a tücsökciripelés hangját kezdte el utánozni.
-Igen… és a tücsökciripelés hangja is megnyugtató.
-Te Shu! Ez tényleg agresszív…
-És… és egy szóval nem mondtam, hogy nyomorék lenne, csak… csak nem tud helyesen dönteni…
Arca kipirult, és idegesen szorongatta a ruhája szélét. Legszívesebben elrohant volna, és lábai meg-megindultak, de most már két okból sem hagyhatta itt a férfit.
-Mi majd Timidussal megvédjük. Megvédjük magát a moboktól, és a szegény járókelőket magától… az erdőben sok kis szintű játékos van, maga pedig… pedig már velem is harcolni akar, pedig én pont segíteni akartam.
Összefonta karjait mellkasa előtt, és duzzogva felszegte a fejét.
-Nem fogunk magával harcolni.
-Biztos?
-Nem fogunk.
-Ha te mondod… de egy rossz mozdulat…

by **Kurokoto** Pént. Feb. 07 2014, 22:44

Továbbra is pattogott a kis barátja a kis csajszinak.
- Mit is mondtál, mi a neved? - vágtam fapofát kérdésem mellé. Igazán nem izgat úgy is elfelejtem pár feles után, eddig nem igazán tudott megfogni a beszélgetése, sőt, háborgó gyomrom jelentősebben tevékenykedik, mint jelenlegi idegőrlő szemben lévő pöttöm.
Felpuffasztottam pofazacskóm és egy öklendezést imitáltam.. vagy nem is? Mindegy is, szerencsére visszakúszott. Pont jókor..
- Dehogy segít! Belebeszél a dolgaidba, aztán elmondja, hogy ez így nem, jó, szerinte úgy jó. Elmondom szerintem így jó, de szerinte úgy jó. Ki ő, hogy beleszóljon más dolgaiba? Egy senki! Ja és ha annyira védeni akarod, azt jobb ha tudod. Éppen a halál volt a kérdés. Nekem meg van az okom, hogy miért a halált keresem, de ha legközelebb összefutsz vele kérdezd meg tőle, hogy ő miért keresi a halált? Neki megvan mindene, amire csak az életben szüksége lehet, mégsem becsüli meg.
Ezen gondolkozzál el, pattogjál, te meg ciripelj szárnyas jószág, vagy esküszöm megfőzlek! - mutattam ujjammal az izéjére.. a tollasra.
Szégyenteljes esküszöm, egy magam fajta ember, minek áll az ostobákkal? Elfordultam, de végül is visszanéztem. Ez egy kisgyerek sokat fog még tanulni az élettől, de remélem nem azt kapja, amit én. Sőt ezt senkinek nem kívánom, azt se, hogy megértsék. Azt meg végképp nem, hogy segítsenek.
- Tudok helyesen dönteni. Még részegen is. Arra döntöttem, hogy megyek inni - nevethetnékem volt arra amiről még beszélt, még mindig úgy tartja a karját - hogy nem-e? Dehogynem, fogsz te még velem harcolni, amint rájössz, hogy a mobok és játékosok nem jelentenek ránk veszélyt. Már csak egy dolgod van, menekülni.. - azzal felhúztam az üres íjam, céloztam és felé lőttem a levegőt.
Nevetni nem támadt kedvem, inkább csak elfordulni és járni valahogyan. Elég messze a legközelebbi kocsma, és hogy is mondjam, szomjas a májam. De talán ott belül, ami állandóan vérzik, kéne rá egy kis vodka, hogy tovább marja a sebet. Arcom visszaállt szobor jellegébe és nem is akart kimozdulni onnan.

by **Shukaku** Pént. Feb. 07 2014, 23:55

~Máris elfelejtette a nevem? Ő még be sem mutatkozott! Persze… semmi baja nincsen, de a nevemet sem tudja megjegyezni…~
-Shukaku és Timidus.
Ismételte meg, bár egyre kevesebb türelemmel a hangjában. A Channal kapcsolatos dolgokban egyrészt nem akart vitába szállni, hiszen valahol sejtette, hogy úgy sem tudná megértetni egy részeg emberrel, hogy nincsen igaza, felhergelni sem akarta, bajbakeveredni sem. Másrészt azonban meg szerette volna védeni Chan becsületét, és ha esetleg mégis tud hatni a férfira, az csak jól sülhet el. Ha egy rosz mozdulatot tesz, amúgy is ott van nála a teleportkristály, ők pedig már itt sem lesznek, mire a nyíl ideérne, így hát nem volt sok vesztenivalója.
-Nem beleszól, hanem tanácsot ad. Sokszor érdemes megfogadni mások tanácsait. De elgondolkodni rajtuk… az biztosan fontos.
A mondat második felére csak felvonta a szemöldökét.
-Én még nem láttam Chant halált keresni. Ha pedig mégis… itt majdnem mindenki ezt teszi. Nyugodtan élhetnének a védett területeken, erre elmennek harcolni. Ha maga megteheti, és még okot is talált rá, akkor Chan is nyugodtan teheti amit akar. És megbecsüli amilye van. Egy egész könyvtárat rendezget. Szóval nem hiszek magának!
Persze tudta jól, hogy a halál keresése az öngyilkosságot is jelentheti, és azt is, hogy Chan személyisége… eléggé depresszív ehhez, de ezt nem nagyon akarta tudomásul venni. A többiben pedig szerinte tényleg nem volt igaza a férfinak.
~Helyesen… azt látom. Egyrészt az ivás nem helyes döntés, másrészt nem is arra mutattam a várost.~
Az üresen elsütött íjra csak mindketten pislogtak, a sárkány pedig még értetlenebbül nézett rá, mint anno Alexra.
-Komolyan? Ettől kellene megijednünk? Mintha valamit elfelejtettél volna…
Már nevetni sem volt kedve, a férfi annyira szánalmas volt. Ehelyett csak sóhajtott egyet halkan, és újra elmagyarázta döntésének az okát.
-Nem ránk jelentenek veszélyt a mobok, csak magára. Mi nem vagunk részegek. És a játékosok sem ránk jelentenek veszélyt, hanem maga az ártatlan játékosokra, akiket csak úgy megtámadna… viccből. Vagy nem tudom. Úgyhogy majd mi vigyázunk magára, amíg beér a városba, akár akarja, akár nem. Harcolni pedig nem fogunk.
-Azért ki lehet ám provokálni...
Shu most már csak elhivatottságból és csökönyösségből is követte a férfit, akkor is, ha az eredeti útja nem a városba vezetett volna. Timidus azonban legszívesebben már rég felképelte volna, adva egy kis leckét neki ezzel udvariasságból.
-Egyébként a jobboldali ösvény. Persze maga dönti el, hogy mi módon kerül be a városba…
-Haza akarok érni vacsorára.
-De… könnyebb ha azon az úton megy, amelyik oda vezet. Egyébként a teleportkristállyal is megoldhatná, de gondolom elveszítette, különben ez bizonyára önnek is eszébe jutott volna… hiszen tud helyesen dönteni.
Még sohasem pimaszkodott, de most valahogy rákapott az ízére. Haragudott a férfira, amiért az folyamatosan csak kötekedett vele, miközben ő végig segített, még akkor is, amikor az szekálta, és mivel elszaladni most nem tudott, valahogy meg kellett mutatnia, hogy ő sem fél ám tőle… akkor is, ha egyébként félt.

by **Kurokoto** Kedd Feb. 11 2014, 13:50

Shukaku és Timidus, ezt a két nevet is felírom abba a listába, akikkel nem akarok újra összefutni. Ha meglátom a kis csajt a csipogójával, megyek valami kocsmába, oda biztosan nem követ. A szemtelen kislány csak beleszól, képtelen felfogni, hogy Channak nem jó úgy a másik ember élete, ahogy van.. alávaló gazok.
- Elgondolkodtam rajta, de attól még jobb nem lett. Halottakat nem támasztja fel a gondolkodás. Sőt egy tanácsra sem jönnek vissza – mondtam rá se pillantva.
- Te dolgod, miben vagy kinek hiszel. Amúgy sem kellene ilyennel foglalkoznod. Hány éves is vagy kislány? – az a könyvtár dolog még érdekes lehet. Attól függ, ha itteni történelem van benne, akkor fabatkát sem ér, odakinti könyvekkel sem vetekedhetnek, hisz ennek a világnak a lakosai harcolni jöttek ide, nem tanulni. Itt van példának ez az iskolás, ahelyett, hogy szorgalmasan tanult volna a témazáróira inkább ilyen ócska, vacak játékba lépett be. Benne is ragadt a katyvaszban.
- Mutass egy ártatlan játékost.. amúgy meg veszélytelen vagyok rájuk, csak legális harcban veszek részt. Más módszerek nem érdekelnek, se gyilkos nem leszek, se verőember. Egy kis verekedéssel minden rendben van, ha párbajon keresztül megy, de más mód gusztustalan. A mobok sem jelentenek rám veszélyt. Úgy jöttem el ide, hogy nem is emlékszem rá. Sőt kislány, ha valaha is italra teszed a kezed, mindenképp itt tedd meg, nem fáj semmi az égvilágon – nevettem zavartan.
A kristályos módszer nem volna rossz, csak kidobnám a taccsot és állhatnék tovább, azonban legutóbbi használatra sem emlékszem hogyan történt, arra meg végképp nem, hogy mikor. Csak arra emlékszem, hogy tegnap még a városban ittam és ott volt Aidor, akivel verekedtünk egy jót. Azelőtt meg le akartam szokni a piáról.. nem igazán tudom, hogy miért.
- Ja, inkább sétálok, ez a kristály túl felkavaró dolog. Köze sincs a való élethez –egyáltalán a való életnek van-e értelme? Semmi..
- Te kislány, hogy viseled szüleid hiányát? – kérdeztem, valami értelmes témát indítva, sétálás közben.

by **Shukaku** Kedd Feb. 11 2014, 14:27

-A halottakat nem…
Suttogta maga elé a lány, és inkább csöndben maradt. Semmi kedve nem volt a halottakról beszélni, de annak azonban örült, hogy a férfi legalább elgondolkodott azon, amit Chan mondott. Biztos volt abban, hogy valami hatása volt a lánynak a férfira, hiszen vele most kevésbé gonosz, mint ahogy Chan mesélte, tehát javult amiatt, hogy találkozott a cicafüles lánnyal. Igen… Chan minden emberre jó hatással van a kedvességével és az önzetlen segítőkészségével.
~És… azzal foglalkozom, amivel én akarok. Pont az előbb mondta, hogy nem szabad beleszólni mások dolgaiba, erre ő akarja nekem megmondani, hogy mivel foglalkozhatok. Na persze!~
A lány kihúzta magát, és szépen, hangosan, jól érthetően ejtette ki a szavakat. Büszkeség nem volt a hangjában, de most az a rá jellemző halk meghunyászkodás sem.
-Tizennégy éves vagyok.
~Mondjuk… tizenkettő voltam amikor ide kerültem, és Chan szerint nem növünk, és tényleg nem… de két év akkor is eltelt, szóval már tizennégy vagyok.~
-Ártatlan játékost?
~Senki nem ártatlan. Ez butaság!~
-Ártatlant nem tudok, de nem is ismerek mindenkit. Olyan biztosan van, aki mondjuk még senkit nem bántott… mármint megütni…
~Izé… mi az a szó? Remélem érti…~
-Szavakkal már biztosan, hiszen mindenki mond néha butaságokat, de akkor bocsánatot lehet kérni. Én is igyekszem minél kevesebb bajt okozni, minél kevesebbeket bántani, és minél többet segíteni.
~Chan szerint meg akarta ölni. Biztos, hogy nem mond igazat, ha egyszer Chan azt mondta. Nem lehet olyasvalaki békés, aki meg akarja ölni a másikat csak azért, mert nem egyezik a véleményük. És Chan nem is bántotta őt. Talán ugyanúgy nem emlékszik arra sem, mint ahogy arra sem, hogy hogyan került ide. Persze… nagyon jól van.~
-Mit akar veled itatni?
-Semmit. Nem fogom kipróbálni.
-És én sem?
-Egyikünk sem fogja.
-És ha megnövök?
-Akkor… akkor majd meglátjuk…
Már éppen elgondolkodott volna azon, hogy az, ha életkorilag eléri majd a felnőtt kort, elegendő lesz-e ahhoz, hogy alkoholhoz igyon, meg azon is, hogy Timidusnak milyen idősnek kell majd lenni ehhez, hiszen alkoholos csokit már ő is evett, és azt is hallotta valahol, hogy a mértékletes fogyasztás még jót is tesz a felnőtteknek... amikor is a férfi szavai ismételten kiragadták a nyugodt elmélkedésből.
~Tudja! Chant is bántotta, és most engem is! Direkt… direkt… de nem! Majd… majd… én nem engedem… engem nem lehet bántani… így nem…~
Kicsit megbicsaklottak a lábai, arca elfehéredett, de nem esett el, csak megtorpant. Az arcán nem látszott szomorúság, nem fakadt sírva. Ennél sokkal rosszabb, a gyerekektől teljesen idegen, életunt, semmitmondó kifejezést tükrözött a tekintete, akár a holtaké. Timidus azonnal a hóna alá fúrta magát, hogy támogassa, miközben hangosan morgott a férfira, fogai között szűrve a szavait.
-Hogy merészeled?! Nagyon vicces tőle ilyeneket kérdezni ugye?
A lány többször is szólásra nyitotta a száját, de hang nem jött ki a torkán addig, amíg a sárkány dorombolva, hozzá dörgölőzve meg nem nyugtatta egy kicsit.
-Nem… nem viselem sehogy…
-Nem kell neki válaszolnod.
A lány csak bólintott, és tovább indult a város felé, ügyet sem vetve a férfira. Ha követte, akkor követte, ha nem nem. Már egyikük sem foglalkozott vele.
~Jobban… jobban viselem, mint odakint. És ezt…~
-Köszönöm Timidus!
-Hm? Szívesen…

by **Kurokoto** Szer. Feb. 12 2014, 12:57

- Közel háromszor vagyok idősebb tőled, és a náladnál idősebbekkel foglalkoztam a legtöbbet ez idáig, de ez nekem nem probléma, mert kisebbekkel is volt dolgom. Téves, nem itt – csuklottam egy nagyot ekkor – haa..hanem odakint. Remélem ennyi elég lesz neki és eltántorítja attól, hogy tovább beszéljen. Bá még van egy két dolog, amit muszáj vagyok helyretenni a fejében. Mégpedig az egyik ilyen, a hovatartozása a semmibe.
Minden ember beképzelt és arrogáns a pontjaira. Alig van egy-két normális játékos itt. Sokkal egyszerűbb lenne az élet, ha mindenki pvp-zne. És nem ezekkel a mob micsodákkal foglalkoznának. Ott volt a holtas küldetés is. A barbizás és teázás a temetőben, irreális baromságokra képesek az itteni játékosok. Sokkal egyszerűbb a sáros földig inni magunkat és delírium felhőben élvezni a küldetéseket is. Másnaposként vánszorogni a kezdetek városában és várni a kellő alkalmat, hogy beleköthessek valakibe és harcolhassak. Moboktól, vagy játékosoktól félni.. egy francokat. Csak játékos lehet erősebb és ügyesebb, erről szólnak a játékok, nem a mobok győzelméről..
- Szóval ezek a te ártatlanjaid.. akkor meg mivel fejlődsz? A napfénytől te sem lépsz szintet. Harcban a legegyszerűbb és a leghasznosabb is. Minden játék erről szól, ha nem tudnád.
Majd eltereltem a szót egy igen fontos kérdésre. Meg is vitathatta a csirkéjével.
- Nocsak, potenciális alkoholista lesz ott valaki – biccentettem a lány felé és nevettem egy keveset. Ilyen megingást is rég láttam, de a legjobb, hogy a pia, csak úgy pörgeti nyelvem. A következő pedig, az elvei.
A vissza labda láthatóan benne rekesztette szavait. Cserregő madarával elvoltak ismét. Ahogy sétáltam elég hallgatag pontra leltem.
- Ennyire belefeledkeztél mások reformálásába és ez alatt elfeledted, honnan jöttél? Vagy nem is, ez Chan, ez nem te vagy.. te nem is tudom.., a nem létező tollas barátoddal vagy egy világban. Emlékszel még valamire, mit tanítottak neked az iskolában? – kérdeztem sunyin. Legszívesebben böfögnék egy akkorát, mint az ólajtó, annyira nem érdekel ez a világ, de az odakinti még inkább nem. Dögöljön meg az összes pilóta.. szemétládák.

by **Shukaku** Szer. Feb. 12 2014, 13:54

Shu igyekezett nem figyelni a férfira, és Timidus is ugyanígy tett, de sajnos még nem kerültek elég messze ahhoz, hogy ne hallják a szavait. Shu egyre gyorsabban lépdelt, majd futni kezdett, hogy minél távolabb kerülhessen attól az embertől, aki folyamatosan bántja.
~Nemnemnem! Semmivel nem okosabb amiatt, mert öregebb! Sok-sok idősebbel találkoztam már, és mind ostobák voltak! Meg… meg ő még részeg is! Nem szabad rá figyelnem! Semmi nem igaz abból, amit mond!~
Nem is nézte, hogy merre megy, összeszorította a szemeit és úgy futott, mindössze Timidusra bízva magát, aki még figyelte is közbe az utat, és finom lökésekkel irányította a lány lépteit, hogy ne fusson neki semminek.
-Ne aggódj! Nincs igaza. Te is tudod.
-Nem vagyok ártatlan…
-Senki sem az.
~De… de… én nem akarta, bántani senkit! Csak… csak a céh miatt. És akik megtámadnak… csak megvédtem a többieket! Timidus is csak ezt tette! És… ha Chanék ölik meg a disznókat, az semmivel sem lesz másabb… úgy legalább valami haszna is lesz annak, hogy elpixeleződnek. Már fejlődtem eleget!~
És elmúlt. Újra elmúlt minden. Shu lábai megakadtak egy gyökérben, ő pedig hangosan puffanva esett hasra, de egy hang se hagyta el a száját. Nem sikoltott esés közben, és fájdalom híján még akkor sem, amikor földet ért. Timidus azonnal megpróbálta felsegíteni, de a lány csak megrázta a fejét. Kezeit a fülére tapasztotta, és csak feküdt a földön. A sárkány visszafordult, és végig vicsorgott a férfira, őrizve a társát. Shu azonban csak pár másodpercig feküdt így, azután felállt, és ő is szembefordult az üldözőjével. Arca fehér volt, sápadt, hangja jellegtelen, elhaló… hónapok óta nem volt ebben az állapotban, de most újra sikerült belőle előhozni. Halkan, de mégis jól hallhatóan beszélt, sem idegesség, sem düh nem volt felfedezhető a hangjában, úgy szólt, mintha csak felolvasna, kijelentene olyan dolgokat, amit mindenki tud.
-Emlékszem. Emlékszem mindenre. Timidus itt él, és én is itt élek vele. Ha magának ez nem a valóság, akkor miért menekül előle még mélyebbre, az alkohol kábulatába? Nem vagyunk olyanok, mint maga.
Egy kis szünetet tartott, majd folytatta.
-Az iskolában pedig…
Újra elgondolkodott, és úgy döntött, hogy inkább Hypnose szavaival lepi meg a férfit. Igaz, csak tíz percet töltött azzal a nővel, de megjegyezte amit mondott, mert az ő kijelentései alátámasztottak mindent, amit Shu a világról gondolt, csak mivel már felnőtt volt, szebben, jobban összeszedve tudta elmondani.
-Az iskolában azt tanították, hogy az ember a kapcsolatai révén létezik.
Most még kapóra is jött számára a japán kultúra, ahol jobban becsülték az egységet és a közösséget, mint az egyén feljebbjutását. Még nem is kellett hazudnia.
-A kapcsolatai miatt lesz ember, és nekem itt vannak kapcsolataim.
~Hogyan tudnám ezt megértetni vele?~
Itt egyszer csak elmosolyodott, visszatért belé az élet, és keresgélni kezdett az eszköztárjában, ahonnan elő is vett egy könyvet, ami sűrűn volt jelölgetve cetlikkel, és felütötte, és olvasni kezdett belőle.
-Jócskán akadt dolgom a felnőttekkel. Közvetlen közelről láthattam őket. És nem mondhatnám, hogy ettől jobb lett róluk a véleményem… A nagyok semmit sem értenek meg maguktól, a gyerekek pedig belefáradnak, hogy örökös-örökké magyarázgassanak nekik… A gyerekeknek nagyon elnézőknek kell lenniük a fölnőttek iránt.
Mostanában ebből a könyvből olvasott a kis sárkánynak, és mindketten nagyon megszerették. Az idézetek hallatán maga Timidus is nyugodtabb lett, bár nem vette le a szemét a férfiról.
~A virágom... felelős vagyok érte. Hiszen olyan gyönge! És olyan gyanútlan. Egyebe sincs, mint négy semmi kis tövise, hogy a világtól védekezzék.~
A lány a férfira emelte a szemét a könyvből, és most már teljesen nyugodtan szólalt meg, talán még barátságosan is.
-Addig felesleges butaságokat beszélnie, amíg nem ismeri Timidust. Sőt… szerintem egyetlen petet, és egyetlen mobot sem ismer. De talán még embereket sem, ha így viselkedik azokkal, akik segíteni akarnak magának.
Még egyszer belepillantott a könyvbe, és úgy csukta be, hogy a férfi láthassa a borítón a címét, majd eltette. Nem sok reményt fűzött ahhoz, hogy egy ilyen ember valaha is könyveket vegyen a kezébe, de azért megadta neki a lehetőséget.
~Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.~
-Gyere Timidus! Maga pedig… kövessen ha akar. Megmutatjuk merre van a város.
-De jobb lesz, ha most már csöndben marad.

by **Kurokoto** Szer. Feb. 12 2014, 21:06

Előre futott egy hazug kijelentése után. Megszoktam már, hogy füllentenek a diákok, csak hogy ennyire ostobán teszik.. ez minősíti is őt. Remélem kifut a horizontról és vissza sem jön. Erre hasra esett. Eszembe jutott, Akira. Ő is esett hanyatt pár alkalommal, utána felállt és futott tovább nem zavarta. Ahogyan Shukaku is tette, ő is felállt, ugyan nem porolta le magát, de ebben a lányban is van kitartás és büszkeség. Szembefordult velem. Hunyorítottam a szememen, hogy jól megjegyezzem ezt a kislányt, ugyanis egyike lesz azoknak, akik megpróbálnak kijutni innen. Félfüllel hallgattam, amit mond, és mondatai nyomán rossz íz keletkezett a számban.
- Ez nekem soha nem lesz a valóság. Erre mérget vehetsz – szinte sziszegtem felé. A többit végképp nem akartam kommentálni, ugyan minek, falakba és lyukakba ütközik. Olyan gödrökbe, amik nem tudnak megtelni. Egyszerűbb lenne, ha fognám és leugranék innen. Egy baj van csak, akkor nem kerülnék Keiko és a gyerekeim mellé. Valakinek meg kell ölnie engem, aki elég érős ehhez a feladathoz. Kizökkentett gondolkodásomból, valami bódulatos nagy hülyeség.
- Az iskolában.. kapcsolatok révén..? - mi a.. asztallap folyik itt. Egy tanárnak ilyet mondani.. ezért megölöm a kis.. Íjamhoz kaptam, de csak odáig jutottam, hogy felajzottam, de nem céloztam be, hanem csak a föld felé tartottam.
- Az iskolában ahogy az életben is csak a saját képességedre támaszkodva juthatsz előrébb, senki nem fog benne segíteni. Csak felebarátaid lesznek, akik a legnagyobb bajod közepette is saját kis stílusú életükkel fognak foglalkozni. Fogd fel, magad vagy saját erődből érhetsz el bármit! - hagytam egy szusszanásnyi szünetet, miközben eléggé kikeltett nyugtomból, botorságával.
- A kapcsolatokra nem számíthatsz bizonyos kor fölött. Egyedül vagy, a világ ellen és nem mellett. Az mind hiába. Farkas törvényben sikeres csak egy féle képp lehet az ember. Farkas lesz belőle.
Könyvéből a felolvasását egyszerűen csak elengedtem a fülem mellett, nem is érdekelt. El se tudtam volna ezek után róla képzelni, hogy tud olvasni. Ja biztos a kapcsolatok tanították meg olvasni. Nem ő tanult meg.
- Közel négyszáz diákom van a nemzetközi egyetemen. Nem eléggé ismerem az embereket, de egyet el tudok mondani. Mindegy mennyi kapcsolatod van.. ha buta vagy egy vizsgán sem jutsz át nálam.
Ezek után, visszaengedtem a nyílvesszőt és eltűnt kezemből. Sétáltam nyomán és a tollas dögén túl. Ha volt rá lehetőség, úgy egy szót sem szóltam bármit talált ki. Innom kell.. vagy szétütöm.

by **Shukaku** Szer. Feb. 12 2014, 21:53

A lány a valóság kérdésére csak megvonta a vállát, és már el is indult, hogy mutassa az utat. Elmondta amit akart, és többet már nem is szeretett volna foglalkozni a férfival, miután beértek a városba. Ha akarja akkor megérti a szavait, ha nem akarja, akkor pedig lényegtelen, hogy mennyit magyaráz neki, mert amilyen csökönyös, úgysem tudja majd felfogni. Azonban azon már tényleg meglepődött, hogy ez az ember, aki ennyire nem tud bánni a gyerekekkel valaha tanár volt. Ezen még a sárkány is meglepődött, pedig ő nem is tudott sokat a kinti világról.
-Ez? Tanár? Na persze!
A lány már nem is foglalkozott a férfival, azt hitte, hogy már rég lemaradt, és mivel eddig sem figyelt a szavaira, már az sem nagyon érdekelte, hogy esetleg megbántja. Most különben is Timidussal beszélt, és ha Kurokoto hallgatózik, az megint csak a férfi neveletlenségét fogja megmutatni, nem az övét. Azonban érdekes módon, valahol még mindig védte az íjászt… legalább is azt nem hitte, hogy lenne oka hazudni, mindössze máshogy gondolta a dolgokat… igaz nagyon máshogy és nagyon rosszul.
-Nem biztos, hogy hazudik Timidus. Kint sokan kerülnek olyan szakmába, amihez nem értenek. Itt is vannak olyan idomárok, akiknek nem szabadna idomárnak lenniük.
-Mint a Kegyetlen?
-Igen. Mint például ő. Nekem is voltak olyan nevelőim, akik gonoszak voltak, és tanárból is kerülnek olyanok az iskolákba, akik teljesen alkalmatlanok, és butaságokat beszélnek. Semmi sem tökéletes.
-Hát nem… azt látom.
-Mindenki tudja, hogy a barátok segítenek egymáson. Például mint mi ketten. Eleve butaság azt mondani, hogy egyedül vagyunk, amikor itt vagyunk egymásnak. És ez így van az iskolában is. Vannak tanulócsoportok, akik összejárnak órák után, és mondjuk együtt megcsinálják a leckét.
~Legalább is a könyvekben ezt olvastam, és ha rendes iskolába járhattam volna, akkor biztosan velem is így lett volna. Igen! Biztosan így lett volna!~
-És a céh is!
-Igen. Ott van a céh is. Rengeteg céh van, és segítik a tagjaikat és egymást is segítik. Persze vannak magányos harcosok, de azok általában…
Nem fejezte be a mondatot, de a sárkány megértette, és vigyorogva a férfi felé bökött a fejével, akinek szintén nem virított céhlogó a neve mellett.
-Ilyen pancserek lesznek mint ez. Ugye?
Shu szomorúan bólintott. Igazából sajnálta Kurokotot, de ha valaki nem kért a segítségből, annak nem lehetett segíteni.
-Tudod Timidus, sohasem a világ van ellened. Nagy pökhendiség lenne azt hinni, hogy érdekled a világot. Csak a buta emberek vannak ellened, akik bántanak és csúfolnak, meg butaságokat beszélnek.
Annyira belefeledkezett a kis sárkány tanítgatásába, és olyannyira megörült annak, hogy erre az idézetre is emlékezett valamelyik könyvből… már úgy ahogy, hogy már tudomást sem vett az üldözőjükről. Ahogy jött, úgy tűnt el számára ebből a csodálatos világból, mint eddig minden apró kis folt, ami egy pillanatra felkerült Kayaba munkájára.

by **Kurokoto** Kedd Feb. 25 2014, 18:52

Nem szólt vissza, legalábbis elvolt foglalva, hogy a tollas mizériájának beszéljen, ami már-már idegesítően csipogott. Szerencsémre, így hányingerem újra előtérbe kerülhetett. Nem akartam harcolni ellene, de kijönni sem akart. A ragyogó napfényben lábaimat csúsztatva a poros mezőn unalmas volt és fárasztó. Tényleges fáradság nem volt rajtam, ez inkább csak az unalomnak és annak az eredménye, hogy bele sz.. az egészbe és nem akarok mozogni, csak ülni egy asztalnál és vedelni. Nehogy eszembe jussanak. Jobb ebben az állapotban, így legalább semmi sem fáj. Fáj.. persze, ezen a helyen még a piának a mellékhatása sem érvényesül, tök egyszerű itt minden. Ballagásom közepette néha megálltam, csak annyira, hogy kiderüljön, hánynom kell vagy azt latolgatom, hogy de szét lőném a kis pulykáját. Azonban egyik sem érdemelt annyi figyelmet, hogy komolyan ráfókuszáljak. Ahogy a kis csaj is elfelejtette a szájalást és felfogta végre, hol a helye. Egyetemi tanár azért mégis csak egy olyan titulus, amibe nem köthet bele. Amúgy meg véleménye annyit sem ér, mint, amit kitolok vagy megalkotok egy egy ilyen este. Akira véleménye más volna.. akkor minden más volna, ha élne.
Sokáig tudtam ignorálni a jelenlétét a koloncnak.
- Minek követsz még mindig? - kérdeztem anélkül, hogy egyáltalán felé fordulnék, vagy tekintetnék.
- Lekophatnál már lassan.. - mondtam teljes átszellemüléssel, ahogy a nap melege párologtatta belőlem a jó kis vodka származékot. Mert ugye az itteni piák is ránézésre már gyomorforgatóak.
Szomjazom.. inni akarok.. és jól berúgni, hogy ne emlékezzek erre a napra se. Mondogatott valamit, de kicsit sem izgatott, csak az, hogy meglássam az első csapost, és hogy igyak. Sokat.

by **Shukaku** Kedd Feb. 25 2014, 19:28

Shu megállt, és lassan fordult meg, újra szembenézve a férfival.
-Nem követem, maga követ engem.
-Igen! Miért követsz minket?
-És… akkor már meg is válaszolom a kérdését…
-Amit eleve rosszul tette fel. Hogyan lehet már a kérdezést is elrontani? Kayabára!
-Azért követ engem, mert azt hiszi, hogy éppen kifele tartunk az erdőből, és én ki fogom vezetni.
-Pedig nem? Eddig még így volt.
-Pedig egyébként nem, mert egy sokkal jobb ötletem van.
-Oh… tényleg nem a város felé tartunk. Shukakunak ötlete? Jobb lesz, ha vigyázok…
-Szóval ezidáig végig még jobban befele mentünk az erdőben, és most lehetünk a közepén. Gondoltam, ha sétál a friss levegőn, az majd jót tesz, kijózanodik egy picit, és utána elmesélheti, hogy mi bántja, én pedig tudok magának segíteni.
-Ez egy nagyon rossz ötlet volt…
-Nem. Szerintem nem volt rossz ötlet. Szívesen segítek mindenkinek, akkor is, ha gorombáskodnak velem. Mert… mert nem is maga gorombáskodott velem, hanem az ital, amin elvette az eszét. De most, hogy már nem részeg, mert a kellemes séta kijózanította, már tudunk értelmesen beszélni. Nagyon szívesen!
Meghajolt, majd kihúzta magát és széles mosolyt eresztett a férfi felé. Majd ahogy a sárkány a lányra pillantott, ő is elvigyorodott.
-De… ez mégis csak jó ötlet volt.
~De nem gondoltam volna, hogy képes vagy valakivel gonoszkodni azért, hogy móresre tanítsd. Talán a sárkányoknál történtek miatt jött meg az esze? Vagy… vagy én mellettem jött rá erre. Hát igen… mégis csak ér valamit, hogy nevelgetem.~
-Szóval… ha szeretné, hogy segítsek, akkor csak mondja el, hogy mi bántja, és szívesen segítek. De ha gondolja, akkor persze le is kophatok… maga meg keresheti a kiutat.
~Igen… ha maga gonosz velem, akkor én is gonosz leszek! És gonosz volt Channal is! És Timidussal is! És… és… ha állandóan ivott, akkor biztos nincsen sok pontja. Valakit sajnos erősebb kézzel kell nevelni, mert nem ért a szép szóból, és nem hagyja, hogy segítsenek neki. Végre nem a felnőtt az erősebb, csak azért, mert felnőtt. Itt… most én vagyok az erősebb. Most… most…~
-Most itt fog maradni, és szépen bocsánatot kér, és elmondja, hogy miért csinálta azokat a csúnya dolgokat, amiket csinált, és hagyja, hogy segítsünk!
És a lány belelátta a nagyképű és kötekedő Kurokotoba az összes nála nagyobb gyereket, aki valaha is kicsúfolta és bántotta, és akiken soha de soha nem tudott revansot venni, mert kisebb és gyengébb volt náluk. Timidus csak figyelte, illetve inkább ámulattal bámulta az idomár fellépését, és végtelenül büszke volt a társára.

by **Kurokoto** Szer. Feb. 26 2014, 18:09

- Mindegy.. - csuklottam egy nagyot, ahogy újra beszélni kezdtem - nézőpont kérdése és abszolút zavar, hogy itt lebzselsz körülöttem. Újra elhallgattam, de annak csak járt tovább a szája. Nem igaz, hogy nem tudja, csak egy kicsit is befogni és lelőni a csirkéjét.
- Mivan? - kérdeztem a megjegyzésére, de kezemmel csapva egyet a levegőben semmisnek vettem azt a dolgot, amit mondott. Még hogy befelé megyünk csak az erdőbe, mégis csak nyomoréknak és hülyének néz. Pedig csak a járásommal van baj. Segítség nyújtására leginkább a valagam jutott eszembe, annyira azért idős sem vagyok, hogy más fürdessen le. Elmehet a búsba.
- Nem a pia veszi el az eszed, hanem a pilóták. Egy pilóta sem létezne, máris jobb lenne a világ - fortyogtam kissé ostobasága fokán. Nem tud ez se semmit, csak papolni meg csipogni, mint egy felhúzott.. áá mindegy is. - A tollpárnádnak meg üzenem, sütve kérem. Jól átsütve, mondjuk faenó szósszal - majd középső ujjammal megáldottam mondatom a szárnyas kis dög felé mutatva.
Á mindegy is.. nem kellett volna lealacsonyodnom erre a szintre. Sebaj legközelebb jobb lesz, akkor csak szimplán belelépek a szájába.
- Hogy bocsánatot kérni a korábbiakért? - alap hogy visszakérdezek.. - akkor inkább.. kopj.. LE - hangomat megerősítettem az utolsó szóra. Remélem ez a kis csaj nem akarja, hogy vele is kiabáljak, mint a másik cicafülessel. - Csúnya dolgokat? Ahhoz csak a diákok értenek. Minden felelősség alól ki akarnak bújni és játszani akarnak az élettel, az életükkel, mások életével, de ez besz.. mindegy lényegtelen.
Sétáltam tovább a város felé. Az előbb már a mezőt láttam, most meg maj' neki megyek holmi jött ment fáknak. Rohadjon meg mind, hogy utamba állnak. Menjenek odébb, nehogy már én kerüljem ki a fát. Hol élnek ezek...

by **Shukaku** Szer. Feb. 26 2014, 18:40

Shu sem a legyintésre, sem a kiakadásra nem reagált, mindössze szépen, kihúzta magát, és mosolyogva figyelte a férfi ténykedését.
-A pilóták.
Ízelgette a szót, és igyekezett utánozni a férfi megvető hangját.
-Igen. Tényleg a pilótákkal lehet a baj.
-Mik azok a pilóták Shu?
-Pilóták azok, akik a repülőgépeket vezetik.
-Ahamm. Az pedig…
-Azok pedig olyan járművek, amelyekkel az emberek tudnak repülni.
-Hmm! Szerintem túlbonyolítjátok. Bőven elég lenne csak szárnyat növeszteni, és azzal repülni.
~Bár… az emberek rengeteg felesleges dolgot csinálnak amúgy is, úgyhogy nem meglepő, hogy még ahhoz is vezetni kell őket valakinek, hogy repülni tudjanak.~
-Nem tudom, hogy mit ártottak magának a pilóták, de ha tőlük fél, akkor megnyugtathatom, hogy én nem vagyok pilóta, és Timidus sem az. És… nem is ismerünk egyetlenegy pilótát sem. Mi baja van magának egyáltalán a pilótákkal? Egyébként pedig…
-Kit neveztél te tollpárnának?!
Vágott közbe a sárkány, és morogni kezdett.
-Shu! KT!
-Nem, Timidus!
-De meg akar enni! Fenyegetőzik!
-Ugyan már Timidus! Mindenki tudja,hogy a petek húsát nem lehet megenni. És… szerinted… ha meg is lehetne enni… le tudna téged győzni?
-Hát persze, hogy nem!
-Akkor pedig ne aggódj, és ne húzd fel magad. Azzal nem oldunk meg semmit, ha legyőzzük egy harcban. Gondolom azért is kezdett el inni, mert nem volt sikeres az életben. Ha mi is megalázzuk, akkor csak még inkább lejjebb süllyed. Oh! Biztosan egy pilóta verte meg, és ezért nem kedveli őket. A pilóták okosak… biztos rengeteget kell tanulni ahhoz, hogy repülőgépet vezethess. Vagy… vagy azért iszik, mert nem tudta megnevelni a diákjait?
Kicsit elgondolkodott, és mivel látta, hogy a férfi még mindig nem beszámítható, úgy döntött, hogy itt kell tartania még egy picit, hogy rendesen beszélhessen vele.
-És… szerintem annál nagyobb felelősség alól kibújás nincs, minthogy leisszuk magunkat, hogy ne kelljen szembenézni a dolgokkal. És… ha lekopok, akkor maga soha nem fog innen kijutni. Nem hagyhatom, hogy itt bóklásszon magatehetetlenül az erdőben. Én nem bújok ki a felelősség alól. Látja?
A lány már nagyon kezdte szánni a jól láthatóan teljesen beszámíthatatlan férfit, és valahogy rá akarta venni, hogy vegye végre komolyan, és hagyja segíteni. Ehhez azonban az kellett, hogy legalább észrevegye.
-Higgye végre el, hogy segíteni akarok! Kezdjük mondjuk az elején. A járással. A kisgyerekek is hamar megtanulnak járni, biztos magának is menni fog. Kicsit jobbra… a másik jobbra… nem az… nem… nem… az egy fa… már mindegy.
Shu csak lemondóan csóválta a fejét, Timidus azonban jót mulatott a látványon, és végig hangosan, csipogva röhögött.

by **Cardinal** Vas. Ápr. 13 2014, 16:24

Kérésre lezárom a párbajt, jutalmatok 20 xp és 50 arany.

by Ajánlott tartalom

Revans, vagy valami hasonló (Kurokoto vs Shu)

Revans, vagy valami hasonló (Kurokoto vs Shu)

Re: Revans, vagy valami hasonló (Kurokoto vs Shu)

Re: Revans, vagy valami hasonló (Kurokoto vs Shu)

Re: Revans, vagy valami hasonló (Kurokoto vs Shu)

Re: Revans, vagy valami hasonló (Kurokoto vs Shu)

Re: Revans, vagy valami hasonló (Kurokoto vs Shu)

Re: Revans, vagy valami hasonló (Kurokoto vs Shu)

Re: Revans, vagy valami hasonló (Kurokoto vs Shu)

Re: Revans, vagy valami hasonló (Kurokoto vs Shu)

Re: Revans, vagy valami hasonló (Kurokoto vs Shu)

Re: Revans, vagy valami hasonló (Kurokoto vs Shu)

Re: Revans, vagy valami hasonló (Kurokoto vs Shu)

Re: Revans, vagy valami hasonló (Kurokoto vs Shu)

Re: Revans, vagy valami hasonló (Kurokoto vs Shu)

Re: Revans, vagy valami hasonló (Kurokoto vs Shu)

Re: Revans, vagy valami hasonló (Kurokoto vs Shu)

Re: Revans, vagy valami hasonló (Kurokoto vs Shu)

Re: Revans, vagy valami hasonló (Kurokoto vs Shu)

Re: Revans, vagy valami hasonló (Kurokoto vs Shu)

Re: Revans, vagy valami hasonló (Kurokoto vs Shu)

Re: Revans, vagy valami hasonló (Kurokoto vs Shu)