Mint kiskutya az ugatásba...

by **Shukaku** Szomb. Dec. 06 2014, 09:20

-Nem.
Timidus válasza gyors volt, rövid és egyszerű. Hogy mi volt a kérdés? Nos, ha elfelejtette volna már az olvasó, akkor felidézem. A kis idomár, mármint szintben a kisebbik azt kérte hőseinktől, hogy tanítsák meg őt harcolni. A pet erre a kérdésre válaszolt ilyen módon.
-A tapasztalat nehéz tanár, mivel először jön a teszt, és csak utána a lecke. A harcot nem lehet tanítani, maximum gyakorolhatok veled, és ha ügyes vagy, és kitartó, akkor majd tanulsz valamit. Megmutathatom az alapokat, de azt, hogy miként vagytok sikeresek, és miként maradtok életben, már nektek kell magatoknak megtalálni. Egyvalamit azonban már most tudok neked tanítani. Ha életben akarsz maradni, akkor elfogadod a segítséget, és nem hősködsz.
Ezután egy halk csipogást intézett Shu felé, aki azonnal kotorászni kezdett a menüjében, majd a fiú felé dobott egy botot.
-Görbe bot, tier egyes idomár fegyver, négy irányítást ad. Harcolj ezzel. Ha tetszik, akkor megtarthatod. Ajándék. Az első és a legfontosabb az, hogy pontozz. Ha felnyitod a menüdet, akkor az adatlapodon a statoknál vannak kis nyilak. Jelenleg két életpontod van, ami tíz HP-t jelent, azaz tíz erőpontba kerül téged megölni a páncélod nélkül. Vagy egy fegyverkezelésed, ez azt szabja meg, hogy milyen ügyesen bánsz a fegyvereddel. Vagy egy erőpontod, ez azt jelenti, hogy egyet sebzel a bottal. Van három irányításpontod, ami Hawke sebzését jelenti. Ehhez most a felszerelés adott még plusz négyet, ami összesen már hét. Felhívom a figyelmedet arra, hogy védett területen kívül ne gyakorolj vele sem, mert jelenleg két támadással megöl, és amíg kicsi, nem vagyok biztos abban, hogy fel tudja mérni ennek a veszélyét játék közben. A kitartás és gyorsaság pontod az ellenfél pontjaihoz viszonyul, ennek aránya szabja meg, hogy mennyit tudsz támadni, és milyen gyorsan fáradsz el. Akié több, az többet támad, és lassabban fárad. A speciális képességed szabja meg, hogy tudod-e aktiválni a képességedet. Ha már megkaptad, akkor a menüdben láthatod a leírását. Ha még nem, akkor hamarosan majd megkapod. A Kezdő ruha ezen kívül két páncélpontot is ad, ezt nem kell magyaráznom, hasonló mint az élet. A pontjaidra a páncélon kívül még öt pontot oszthatsz el. Azt, hogy milyen harcmodort választasz neked kell eldönteni, tehát javaslom, hogy csak a gyakorlás után dönts efelől. A harc maga nem bonyolult. Shu elküld egy felkérést, és te választasz a lehetőségek közül. Olvasd el mindet figyelmesen, majd dönts.
És már reppent is a párbajfelkérés a fiú felé, hiszen Shu tudta, hogy ha Timidus befejezi a mondandóját, akkor jön a mély víz.

by **Akairo** Szomb. Dec. 06 2014, 12:48

- Azt hiszem ebben nem feltétlen értünk egyet de végül is nézőpont kérdése. – Hallgatom végi Timi első okfejtését majd nem kellet sok, hogy rátérjen a tényleges harci részre. Folyamatosan bólogattam jelezve, hogy megértettem amit mondott, legalábbis a nagy részét.
- Oké akkor lássuk. Azt már tudom miként is kell felszerelni… - Motyogom és magamra aggatom a kapott botot. Bár ami azt illeti, fogalmam sincs, hogyan is használjam meg igazából csak útba van így nem is marad sokáig rajtam. – Bocsi de visszaadom. Csak zavarna. Akkor már csak el kell osztanom a pontjaim és meg is vagyok. – Amint megtaláltam hol kell már szét is pakolásztam. Legvégül pedig meg is kaptam a párbaj felkérést.
- Akkor ezt csak el kell fogadnom igaz? – Kérdezek vissza de már nyomom is a gombot. Ekkor feliratok jelennek meg a levegőben és egy visszaszámláló. Ez azt jelenti van egy kis időm felkészülni. Némi gyors lábnyújtás majd rögtön fel is veszem a kezdő pozícióm. Jobb kéz hátra húzva a gyors és erős kezdő ütés érdekében, jobb láb szintén hátra dobva, hogy ha szükséges gyorsan tudjak vele támadni. Remek azt hiszem meg is vagyok. Most meglátjuk a kinti edzések mennyit is érnek itt.
- Az-az igazság, hogy mindig is szerettem a küzdő sportokat és az, hogy most egy sárkánnyal kell verekednem eléggé bizarr de egyben felvillanyozó – Vallom be őszintén. – Adj bele mindent Timi! – Mondom még az óra lejárta előtt. Próbálok arra koncentrálni, hogy én vigyem be az első csapást. A fejemben már ott formálódott ahogy előre szökkenek és egy jobb egyenessel kínálom meg őt.

by **Shukaku** Szomb. Dec. 06 2014, 13:12

Problémák lesznek, méghozzá komoly problémák. Persze a sárkány nem szólt közbe, hagyta, hadd csinálja a fiú úgy, ahogy ő szeretné. Ez az első öt pont elosztása még nem jelentett akkora hátrányt, mint amekkorát mondjuk a kiképzőtiszt által kapott pontok elosztása fog jelenteni, így ha most megtanulja, hogy ne tegyen ilyen elhamarkodott lépéseket, az később az életét mentheti meg. Az ütés elől egyszerűen elhajolt, látszott, hogy semmilyen erőfeszítésébe nem kerül ezt megtenni, még arrébb sem kellett lépnie, mancsai végig a földön maradtak.
-Azzal nincs baj, ha nem értesz egyet, de azért gondolkodj el azon, hogy megfogadod-e a tanácsaimat, ha egyszer arra kértél, hogy tanítsalak. A fegyver nem zavar, a fegyver meghosszabbítja a kezedet, és nem mellesleg statod ad. Nagyon nem mellesleg. Ezekre a plusz statokra pedig szükséged van, szinttől és tapasztalattól függetlenül, mert ezek nélkül olyan hátrányba kerülsz, amit nagyon nehezen fogsz tudni ledolgozni. A te Tieredben a boton kívül, ha az nem tetszik, még irányítópálcákat használhatsz. Shu.
A kislány bólintott, és előkerült az inventoryból a Látnok Irányítópálcája, amelyet átnyújtott a fiúnak.
-Ez a legerősebb fegyver a te szinteden, ezt azonban csak erre a harcra, kölcsönbe kaphatod meg. Ha ez tetszik, akkor viszont tudunk segíteni abban, hogy szerezz egy sajátot.
Eközben a bot már vissza is került az Artes céhbankjába.
-Ezen kívül azt sem véletlenül mondtam, hogy a pontjaidat a harc után oszd el. Semmit nem tudsz arról, hogy miként szeretnél építkezni, és lehet, hogy máris elpazaroltál öt pontot, mert rossz helyre pakoltad őket. Ne kapkodj, nem sietünk sehova. Azt is tartsd szem előtt, hogy már nem a te világodban vagy. Felejtsd el a küzdelem azon szabályait, amit ott tanultál, mert itt nagyrészt használhatatlanok. Ha a kezedben van a fegyver, azt élesíteni kell egy mozdulattal. Shu, mutasd meg kérlek.
Az idomár pedig kezébe vette az eddig a nyakában lógó sípot, megfogta a madzagjánál, majd először lassan mutatta be a lépést, utána pedig gyorsan, mire fel is villant a síp.
-Ilyen egyszerű. Emellett megjegyezném, hogy sajnálom, de nem teljesíthetem a kérésedet. Amennyiben az a cél, hogy te is tanulj valamit, úgy jobban jársz, ha nem adok bele mindent, mert úgy időd sem lenne támadni.
-És… és Hawke?
-Igen. Ez is egy fontos pont. Idomár és a pet együtt harcol. Kérd meg a társad, hogy csatalakozzék.

by **Akairo** Vas. Dec. 21 2014, 20:55

Akairo izmai megfeszültek és előre helyezve a testsúlyát lendült a sárkány felé, hogy egy jobb egyenessel kínálja meg a petnek viszont láthatóan nem volt túlzottan megerőltető kikerülnie a támadást. Ahogy a fiú karja elsuhan Timidus feje mellet úgy tesz előre egy lépést. Számtalanszor verekedett már olyanokkal akik mindig igyekeznek a lehető legkevesebb mozgással kitérni és tudta miként is kezelje az ilyeneket. Folyamatos támadással! Most sem cselekedett máskép. Amint kicsit előrébb lépett már meg is pördült a tengelye körül bal kezét egyenesen kitartva és az alkarjával akart csapást mérni a sárkányra. Itt azonban nem állt meg. Ha Timi kikerülte a támadást ő nem állt le és ha lehetősége volt tovább támadta őt. Annyiszor amennyire csak az erejéből és sebességéből kitelt. Ha egy támadása hárításra került és volt rá lehetősége akkor ő támadott. Ütésekkel és rúgásokkal akarta meghátrálásra bírni az ellenfelét. Ilyenkor ő már képtelen volt megállni és nem tudott másra koncentrálni. A szavak azért ugyan nem találnának süket fülekre így ha Timi az esetleges ostrom alatt is okítaná őt úgy rendre figyel.
- Nem egyszer halottam már ezt, hogy a fegyver a kéz meghosszabbítása. – Zihálta. – Azonban fegyvert csak azok használnak akik úgy gondolják, hogy a saját kezük nem elegendőek, hogy elérjenek vele másokat… – Itt ha Timidus még mindig csak védekezett akkor egy újabb csapást próbált bevinni. – Ha hátrányba kerülök ez miatt… - Ismét egy ütéssel próbálkozik. – Hát majd kiküszöbölöm a saját erőmből! – Ha eljut idáig még egy utolsó rúgást kísérel meg bevinni a sárkánynak, itt viszont már kellően kifáradt ahhoz, hogy ne tudjon tovább rohamozni és a térdeire támaszkodva fújja ki magát. Nehezen kapott levegőt. Sokkal fáradtabbnak érezte magát mint amennyire kellene, talán ez is pontok hatása miatt lenne?

by **Shukaku** Hétf. Dec. 22 2014, 07:08

Mondhatni komikus, megmosolyogtató is lehetett volna az az előadás, amit Akairo művelt kettejük előtt, ám valahogy egyikük sem tudott ezen szórakozni. Timidus félrebillentett bal füle, miközben kerülgette az ütéseket az értetlenkedést jelentette, Shu pedig inkább még szomorú is volt, mert tudta, hogy hol a bibi. Ugyanott, ahol Morrigannél is. Timidus csak csóválta a fejét, hiszen bár sikerült pár ütés, az a hármas sebzés alig vett volna le valamicskét Timidus életéből, ám mivel a felugró lila fal minduntalan megvédte a petet, így az idomár összes támadása sikertelen volt. Amikor pedig ezt már a kislány unta, egy halk füttyentéssel jelzett Timidusnak, arra kérve, hogy szakítsa meg a küzdelmet. Timidus pedig nemes egyszerűséggel beletenyerelt karmos mancsával a fiú mellkasába, és ha az ütés talált -ha nem, akkor újrapróbálkozott annyiszor, amennyiszer nem talált- , akkor ezzel véget is vetett a küzdelemnek, a fiút pedig jó pár méterrel hátrébb röpítette.
-Izé… nem így gondoltam, Timidus.
Korholta meg a sárkányt a lány, majd odaszaladt a másikhoz, hogy felsegítse, közben pedig már mondta is, amit mondani szeretett volna.
-Te ugye tanultál valamilyen harcot a kinti világban? Mert… azt most felejtsd el. Itt pontok vannak, a pontokat pedig a felszerelés adja. Ha nincs felszerelésed, akkor semmire nem fogsz menni ezzel a csapkodással, akármilyen ügyesen csinálod.
-Ebben nincs igazad. Remek technikát mutatott be. Ügyesebb, mint bármelyik kezdő, de még néhány tapasztaltabb harcosnál is. Azonban mégis téved. Fegyvert azok hordanak, akik megtehetik, mert értékes pontokat kapsz belőle. A legtöbb fegyver növeli a sebzésedet. Ezt a hátrányt soha nem leszel képes a saját erődből kiküszöbölni.
-Akairo… itt hiába gyakorolsz, mert egy idő után csak szintlépéssel és itemekkel lehetsz jobb. Nem kell használnod a pálcát… de legalább legyen nálad… kérlek…
-Negyvenöt egész ötszázhetvenhárom. Az összes statom ennyi százalékát adják az itemek, és azért csak ennyit, mert még nincs a saját tieremben. Te jelenleg a pontok kétharmadát dobod el magadtól azért, mert nem vagy hajlandó fegyvert használni, és ez könnyen a halálodhoz vezethet. Arra a kérdésre pedig nem válaszoltál, hogy miért nem kéred a társad segítségét.

by **Akairo** Hétf. Dec. 22 2014, 08:54

A harcnak Timidus olyan gyorsan vetett véget amilyen gyorsan elkezdődött. Egyetlen csapás elég volt, hogy hátra repítse a fiút és ezzel meg is szabadítsa az élet pontjaitól. Az idomár elterült a fűben és ökölbe szorított kézzel hallgatta amit Shu mond.
- Értem. – Morogta és hagyta, hogy a lány felsegítse. Ha másról lett volna szó nem engedte volna ezt, viszont nem akarta, hogy idomár társa azt higgye a dühe felé irányul. Keserű érzéssel töltötte el a tudat, hogy minden amit eddig tanult szinte teljesen haszontalan.
- Ezek szerint kénytelen leszek kezdeni az edzéseket. Csak itt nem az erőnlétemet hanem a pontjaimat kell javítanom. – Vonta le a következtetést és rámosolygott a lányra. – Kölcsönkérhetem akkor a pálcát? – Kissé bizonytalanul tette fel a kérdést. Hülyének érezte magát önfejűsége miatt. Ha a lány odaadta akkor fel is szereli és felcsatolja az öve jobb oldalára. Hawke eközben még mindig azt a ceruzát rágcsálta amit még a játékos sarokban szerzett. Látszólag nem is figyelt oda az eseményekre legalábbis gazdája ezt gondolta ám Timidus kérdésére abbahagyta a ceruzarágást, felállt és odasétált Timidus elé.
- Azt hiszem ezt vehetem egyből igennek. Pedig még fel sem tettem a kérdést. – Nevetett fel a fiú hangjában azonban kivehető volt, hogy igencsak meglepődött. Nem számított rá, hogy Hawke ennyire megérti majd az emberi beszédet, bár lehet csak Timidust értette meg.
- Akkor jöhet a visszavágó? – Kérdezte és ezúttal ő volt aki elküldte a párosnak a felkérést. Figyelte mikor Shu csinálta és bár nem volt annyira céltudatos végül csak sikerült neki is. Ha elfogadták Akairo egyszerűen leült a földre, nem áll szándékában harcolni. Hawke gazdájára pillantott, szemei csak úgy csillogtak a magabiztosságból. A fiú nagyon is jól ismerte ezt a nézést. Nem lett volna helyes ha közbe avatkozik és addig amúgy sem lennének képesek csapatként harcolni amíg nem tudják mire képes a másik.

by **Shukaku** Hétf. Dec. 22 2014, 11:00

Haragszik. Shu látta is, és hallotta is. Nem szabadott volna ilyen gyorsan szembesíteni azzal, hogy mindent elveszített. Nem szabadott volna hagyni, hogy Timidus a tőle megszokott nyerseséggel és egyenességgel tarolja le szegénykét. Amikor felsegítette, akkor már tudta, hogy mit fog tenni.
-Bocsánat… nem akartuk… és Timidus sem akart ilyen erősen meglökni… ugye Timidus?
-Ha úgy kívánod, akkor legközelebbi csapásnál visszafogom a lendületet, és csak arról gondoskodom, hogy sebzésnek értékelődjön a támadás.
-Jajj Timidus! Szóval… izé… ne haragudj rá, kérlek. Ő is csak segíteni szeretne, ahogyan én is.
Az azonban megnyugtatta, hogy Akairo meglehetősen jól fogadta a tényeket. Nem kezdett el hisztizni, mint ahogyan a felnőttek szoktak, mint ahogyan Morrigan is tette, hanem máris azon volt, hogy bepótolja az elveszített tudását, és az elvesztegetett, hibernációban töltött időt. Ezt persze Timidus is észrevette, és mivel a társa megnyugodott, így ő is újra szóra nyitotta a csőrét.
-Már el is kezdted az edzéseket azzal, hogy kiálltál ellenünk. A harc végén majd meglátod, hogy attól függetlenül, hogy győzöl-e, vagy veszítesz, tapasztalatot fogsz szerezni.
Erről mondjuk már sokszor tárgyaltak Shuval, hogy ha létezik az a bizonyos Kayaba Bácsi, akkor miért is így döntött. A kislány elintézte azzal. hogy így igazságos, ám Timidusnak természetesen az ilyen emberi etikai válaszok nem voltak elegendőek. Egy kezdő harcosnak egy tapasztalt harcossal vívott küzdelemben mindig többet kellene tanulnia, és bár lehetséges, hogy pont a kezdő fog valami újat mutatni a mesternek, ám erre kicsi az esély. Ráadásul még a győztes is ugyanannyi pontot kapott, mint a vesztes. Shu természetesen odaadta a fiúnak a pálcát, és ha az a statjaira nézett, akkor láthatta a pontok emelkedését, de talán még érezhette is az erőt, amit az item kölcsönzött a számára.
-Igen, jöhet a visszavágó. Várom a támadásodat, kölyök.
Jelentette ki a sárkány, a kutyus felé fordulva, majd felvette a harci állását, védekező pozícióban, Shu pedig elfogadta a felkérést.

by **Akairo** Hétf. Dec. 22 2014, 12:39

A fiú megrázta a fejét Shu szabadkozására.
- Semmi gond. Nem fáj de ha fájna is akkor sem kellene bocsánatot kérnetek. Ha valakivel kiállok akkor azt is vállalom, hogy megsebesülhetek. – Azért, hogy valaki fizikai fájdalmat okozott neki még sosem haragudott meg. Nem egyszer törték már el az orrát vagy csavarták ki a kelleténél jobban a kezét. Ez a küzdelmekben benne van.
- Nem! – Vágta rá rögtön Timidus szavaira. – Nem akarom, hogy visszafogd magad. Abból nem tanulok semmit csak tévhitekbe lovalom magam. Ha támadsz azt teljes erőddel tedd és ha védekezel akkor azt úgy tedd mint ha az életed múlna rajta. Máskülönben sosem tudom felmérni a saját tudásom és rosszul határozom meg a korlátaim. – Az edzéseket mindig is nagyon komolyan vette és ez itt sem változik. Még ha a szabályok mások is akkor sem puhulhat el ezen a téren. Semmilyen téren. Mindig is hitt abban, hogy a kemény munka mindig kifizetődő. Most talán elvesztett mindent amit kint megtanult de ez nem jelenti azt, hogy nem fog keményen próbálkozni. Akkor majd újra tanul mindent és keményen gyakorol, hogy majd egy nap méltó ellenfélként álljon ki a sárkány ellen.
Ahogy leült a földre és figyelte Hawket azon gondolkodott vajon az ő fejében mi járhat? A kiskutya magabiztosan állt a sárkánnyal szemben pedig a méretben a többszöröse volt és már azt is láthatta, hogy erőben is. Mégis kiállt és félelem vagy a kétség halvány nyomát sem látta a kis petben és nem azért mert azt gondolta majd közösen harcolnak és majd elbújik gazdája mögött ha baj van. Akairo tudta, érezte, hogy társa tisztában van vele, hogy egyedül van. Ahogy a számláló a nullához ért Hawke megiramodott ám a fiú legnagyobb meglepetésére nem a sárkány irányába hanem Shu felé vette az irányt, hogy beleharapjon a bokájába.
- Hawke! – Szólt rá felpattanva a földről de nem rohant oda.

by **Shukaku** Hétf. Dec. 22 2014, 13:04

-Ha fájna, akkor biztosan nem is harcolna senki…
Jelentette ki Shu elmélázva, bár amire kimondta, már tudta, hogy nem igazak a szavai, hiszen ismerte Alexet, aki ennek pont az ellentéte volt. Illetve… mostanában egyre ritkábban látta, és arról sem hallott, hogy más nagyon látta volna. Timidus már informálta őt arról többé-kevésbé, hogy mi történt a fiúval, és ennek kapcsán meg is tudta érteni ezeket a fejleményeket, és nem is kereste túlságosan a társaságát. Persze összefutottak, és akkor figyelte, meg szóval tartotta, de nem látta, hogy ennél többet kellene tennie.
-A megsebesülés lényegtelen. Nem kell tőle tartanod egészen addig, amíg nem nullázódik le az életed a küzdelem során, mert akkor veszítesz, vagy rosszabb esetben meghalsz. Sokszor még érdemesebb is megsebesülni, ha az közelebb visz a győzelemhez. Tudom, az emberek félnek a támadásoktól. Láttam, ahogyan becsukják a szemüket, avagy az arcuk elé kapják a kezüket, pedig ott is csak ugyanannyi sebzést szenvednek el, mint akárhol máshol.
A kirohanás azonban már a lányt lepte meg, és Timidus bólintott elismerően. Látott már ilyen embert, és az az ember az egyik legnagyobb ellenségükké vált. Most Akairot nem szabadott ellenséggé tenni. Ez az elhivatottság és ez a hév, amivel küzdött, még sokszor sodorhatta bajba, de hasznára is válhatott, és ezt a sárkány is tudta.
-Látod, Shu? Igaza van. Teljesen igaza van.
Ezután visszafordult a fiú felé, és úgy folytatta.
-A harc után el kell mondanod mindent, amit a harcról tudsz. Mindent.
Ezután azonban nem is foglalkozott többet a fiúval, és a kutyusra koncentrált. Tudta, hogy Akairo nem fog támadni, és valahol az okát is értette. Kifigyelik egymás képességeit, majd utána összehangolják. Jó taktika volt, és ő is valami ilyesmit tett Shuval. A kislány azt tette, amihez ő értett, a sárkány pedig a saját területén mozgott, mégis mindenről együtt döntöttek és összhang volt közöttük. Az, hogy Hawke az idomárt támadta, nem lepte meg Timidust, csak az, hogy Akairo ezen miért lepődött meg. A sárkány tudta jól, hogy Shu nem fogja megtámadni a petet. Lassan odasétált Akairo mellé, és amíg Hawke Shu lábát marcangolta, aki csak értetlenkedve pislogott a sárkányra, beszélni kezdett.
-A társad tudja, hogy engem értelmetlen lenne támadnia, mert védve vagyok a harc során. Természetesen nem fogom neki megengedni, hogy megnyerje a küzdelmet, azonban rávilágított neked egy fontos dologra. Most, hogy te nem teszel semmit, megvédhetem az idomárt, azonban ha ketten harcolnátok, és feltételeznénk, hogy lenne esélyetek, akkor megoszthatnád a figyelmemet.
Ezután előreszökkent, megpróbálta megragadni a grabancánál a petet, és felkapta a levegőbe, majd ott is maradt vele pár másodpercig, jó magasra szállva, hogy onnan egyszerűen lepottyantsa a fiú lábai elé, ezzel okozva feltehetőleg elegendő sebződést a harc befejezéséhez.

by **Akairo** Hétf. Dec. 22 2014, 13:39

- Én harcolnák! – Vágta rá szinte rögtön Shu megjegyzésére és ez nem csak egy menő szöveg volt amivel imponálni akart a lánynak. A kinti világban kellően sokszor bebizonyította már magának, hogy a fájdalom ellenére is képes előre haladni. Sőt, bizonyos szinten a fájdalomra mindig is egyfajta legyőzendő akadályként tekintett. – Számtalan oka lehet, hogy harcoljon az ember és sokszor esetben nem is gondolunk arra, hogy akár fájdalmat okozhatunk magunknak. – Fejtette ki röviden a véleményét.
Valamilyen szinten megértette Timi problémáját hisz ha nincs fájdalom és ráadásul akárhol is sebződjön ugyan annyi pontot veszít akkor valóban fölösleges védeni a testet. Itt gyorsan el is döntötte magában, hogy ő akkor is úgy védekezik mint ha számítana hisz ha egyszer visszajut a saját világába kellemetlen lenne újból visszaszokni rá. Azonban a sárkány kérése teljesen meglepi.
- Mit tudok a harcról? – Kérdezett vissza biztosan jól értette-e. Az eddigi tudása láthatóan haszontalannak bizonyult itt így nem igazán tudja mit is mondhatna még. Azonban ez még mindig kevésbé lepte meg mint Hawke húzása de Timidus ezt is gyorsan megmagyarázza.
- Szóval ezért jelent meg az a lila izé? – Kérdezett rá visszagondolva az ő küzdelmükre. Mikor el is találta akkor is valami lila pajzs védte a sárkányt míg amikor őt vagy most Shut találták el piros pixelcsíkok jelennek meg.
Ahogy a pet előrelendült Akaironak gyorsan le is esett mit is akar. A fiúnak kellően gyors volt a felfogása amit a küzdősportokban való részvétel csak még tovább csiszolt. Persze ez nem jelenti azt, hogy kellően gyorsan is tudott volna reagálni a sárkány mozdulataira. A teste automatikusan mozdult, hogy rávesse magát a sárkány hátára, lehetőleg úgy, hogy a mancsaival ne tudja olyan könnyel elérni a fiút. Hawke ezalatt a szeme sarkából figyelte kettőjük mozdulatát és közben újból megpróbálta ráncigálni a lány lábát kitérni viszont nem nagyon tudott volna a sárkány elől így rábízta magát a fiúra.

by **Shukaku** Hétf. Dec. 22 2014, 14:26

Akairo dühös volt. Shu tudta, hogy nem rájuk dühös, hanem a tehetetlensége miatt az, de mindenképpen látta rajta, hogy dühös és elkeseredett. Már abból is, ahogyan beszélt. Biztosan nem mondta volna a harcolnék helyett azt, hogy harcolnák, ha nem idegességében és zavartságában tévesztette volna el. Arról pedig már nem is beszélve, hogy annak, hogy sokszor esetben, már tényleg nem volt semmi értelme. Kellett neki egy kis szusszanásnyi idő ahhoz, hogy lenyugodjon, és bár a kis idomár előszeretettel kivárta volna ezt, sem hawke, sem Timidus nem volt hajlandó erre időt pazarolni. Timidus persze, aki érezte a fájdalmat, legalább is a sárkányos küldetés során egyszer már megtapasztalta, tudta, hogy a fiúnak nincs igaza. Ha harcolna, igenis gondolna arra, hogy a másiknak fájdalmat okozzon. Shu mesélt neki a kinti világ borzalmairól, arról, hogy egy kis esésbe belehalhatnak, arról, hogy egy kis vágás, ami itt még sárgába sem viszi az életüket, az meg is ölheti őket. Ezért is nem akarta Timidus visszaengedni a lányt. Azt azonban tudta, hogy ha a másiknak fájna, azt a végletekig kihasználná, hogy lerövidítse a harcot. Tudta, hogy Alexet is ezzel kell legyőznie. A fiú fél a haláltól. Jun attól, hogy elveszíti a látását. Az embereket a félelmeik teszik igazán gyengévé, és ha lenne fájdalomérzet, könnyebb lenne ellenük harcolni. A lila izére bólintott. Majd később kifejti. A rácsimpaszkodó fiút csak lerúgta magáról, ugyanazzal az erővel, amivel legutóbb befejezte a harcot, ám mivel így vége is lett a küzdelemnek, a pet lehajítását már nem kivitelezte, hiszen párbajon kívül nem bántotta volna Hawket, így egyszerűen csak letette a társa mellé.
-Most pedig próbáljátok meg együtt. Idomár és pet együtt harcol. Egy csapat.

by **Akairo** Kedd Dec. 23 2014, 18:10

A sárkány könnyűszerrel lerúgta a rá csimpaszkodó fiút aki egy halk puffanással zuhant a földre. Úgy tűnt a terve nagyon nem volt életképes ráadásul úgy sikerült eltalálnia, hogy még az életpontjai is lenullázódjanak. Igazából nem is értette, hogy sikerült őt megrúgnia úgy, hogy ráfeküdt a hátára talán csak elnézte az ugrást. Akairo kissé megpaskolta az arcát bár rá kellet jönnie, hogy ez nem segített abban, hogy magához térjen és mire már újból észbe kapott Timidus már le is tette mellé társát.
- Fölösleges. – Rázta meg a fejét miközben felállt. Voltak olyan pillanatok amikor nem törődött azzal, mennyivel is jobba az ellenfele nála ő akkor is ment előre ez viszont nem az a pillanat volt. A sárkány messze jobb volt nála. Tapasztalt, erősebb, ügyesebb. Még ha tökéletes szinkronban is tudna lenni akkor sem tudná őt még csak megizzasztani sem.
- Attól, hogy most közösen támadunk rád nem lesz jobb a csapatmunkánk. Ehhez sokkal több időt kell együtt töltenünk, hogy kiismerjük egymás mozgását. – Ezt pedig nem egy olyan ellenféllel szemben kell gyakorolniuk aki fényévekkel jobb mint az ő kezdetleges kis csapatuk. Ez utóbbit már csak gondolatban tette hozzá. Nem akart hálátlannak tűnni hiszen így is rengeteget segítettek neki.
- Köszönöm, hogy kiálltál ellenem. – Állt fel mialatt szeretet teljesen megsimogatta kutyusa buksiját. – Azt hiszem ezt vissza adom. – Küldte át a kölcsönbe kapott pálcát. Ekkor már Hawke is sejtette, hogy itt már nem lesz több harc így hát szépen visszafeküdt a ceruza mellé és tovább rágcsálta azt.
- Legközelebb mikor gyakorlunk már komoly kihívást fogok jelenteni. – Vigyorodott rá a sárkányra és az öklét maga elé emelte. Ez utóbbi inkább szólt saját magának mint sem a sárkánynak. Egyfajta ígéret.

by **Shukaku** Kedd Dec. 23 2014, 20:38

Timidus olyan óvatosan helyezte le a kiskutyát Akairo mellé, hogy még Shu is elcsodálkozott ezen. Persze a fiúval már nem bánt ilyen finoman, de vele is kizárólag azért nem, mert Akairo maga kérte arra, hogy ne finomkodjon, ő pedig rábólintott erre, tehát megígérte. És ha Timidus valamit megígér, akkor ahhoz egészen addig tartani is fogja magát, amíg társa érdekei máshogyan nem kívánják, avagy ameddig a másik fél el nem áll az üzlettől, nem követ el szerződésszegést, vagy ilyesmit. Ami pedig még érdekesebb volt, hogy valamennyire egyetértett a fiúval.
-Ebben tévedsz. Legalább is részben. Valóban feleslegesen várnád, hogy most egyik pillanatról a másikra tökéletes csapatmunka alakuljon ki közöttetek, azonban ha nem gyakoroltok, akkor nem is fog. És meg kell jegyeznem, hogy a mobok ellen nem tudtok olyan jól gyakorolni, mint ellenünk, mert ők általában egy meghatározott, hamar kiismerhető rendszer szerint harcolnak, amelyet vagy képes vagy legyőzni, vagy nem, azonban ha egyszer legyőzted, akkor maximum már csak annyit tehetsz, hogy megtalálod a legköltséghatékonyabb módot ennek a megismétlésére. A mobozás, ahogy ti hívjátok, azonban nem kifizetődő. Lassú fejlődést eredményez, és kevés a jutalom is. A küzdőtér, vagy az Aréna ezzel ellentétben sokkal inkább felkészít arra, hogy miként kell életben maradni.
Talán zavaró lehetett, hogy a sárkány az egész beszéde során egyszer sem vett levegőt… de Shunak ez már fel sem tűnt. Most azonban kis szünetet tartott.
-Tudom, arra gondolsz, hogy ekkora szintkülönbségnél semmit nem tanulhatsz tőlünk. Van lehetőség azonban arra, hogy ideiglenesen csökkentsük ezt a különbséget. A harc során valószínűleg előkerülne Hawke speciális képessége is, amely rendkívüli módon előrelendíteni és esélyeiteket, minden tekintetben.
-Izé… Timi arról beszél, hogy tudjuk csökkenteni a szintjeinket meg a pontjainkat, és akkor nektek is lesz esélyetek. Ha… ha így szeretnél még gyakorolni…

by **Akairo** Szer. Dec. 24 2014, 13:29

Ha voltak olyan dolgok amikben a fiúnak nem volt tapasztalata akkor a csapatos harc mindenképp az első helyen végzett volna. Mindig is inkább a magányos farkas típus volt, sose szerette ha közbe avatkoznak az agresszív vélemény cseréibe. Nagyon jó érzéke volt ahhoz, hogyan keverje bele magát a balhékba és hazudna ha azt mondaná nem szeret verekedni pedig alapvetően nem egy agresszív típus. Minden esetre neki más elképzelései voltak arról, hogy két fél miként is harcol közösen és ehhez a puszta gyakorlás nem elég. Persze a puding próbája az evés de talán a mozgásuk és csapatmunkájuk összehangolását nem harci gyakorlatokkal kellene kezdeni. Talán az első és legfontosabb, hogy megtanuljanak maximálisan bízni egymásban. Ha kicsit mélyebben bele gondolt nem is tudta, hol is kellene kezdenie. Minden esetre a sárkány szavaira bólintott, hogy megértette.
- Megfordult a fejemben. – Vakargatta meg kissé zavartan a tarkóját. Valóban hasonló gondolatok jártak fejében. – De annak nagyon örülnék. Szeretném tudni mire vagyok képes ha egy velem egy tudású ellenféllel állok szemben. – Ragadta meg az alkalmat. – Ha kész vagytok akkor mehet is a párbaj. – Hagyott némi időt a párosnak, hogy felkészüljön.
- Neked is jó lesz így? – Nézet rá Hawkre aki idő közben felzárkózott mellé és egy vakkantással jelezte, hogy igen. Pillantásuk itt összefutott és a pet volt az aki először leendő ellenfelei felé fordította tekintetét. Ugyan Akairo onnan ahol ő állt nem látta pontosan melyiküket is nézi de volt egy sejtése, hogy megint Shu-t fogja támadni. Ez esetben neki csak annyi a dolga, hogy távol tartsa a sárkányt társától. Felvette ugyan azt a harci pózt mint legutóbb és várta, hogy elkezdődjön a harc.

by **Shukaku** Szer. Dec. 24 2014, 14:12

-Csak egy kis módosítás, és máris nagyon örülhetsz. Viszont ha én is veled azonos tieren leszek, akkor nem igazán tudom neked odaadni a pálcát, mert ugye azt én használom. De… ha szeretnéd, van nálam egy másik. Ez Kapcsolat pálca, régen ez volt a kedvencem, mert ha akarod, akkor Hawkenak is lehet belőle egy kisebb a mancsában… bár… neki mondjuk nem hiszem, hogy sokat segítene, de Timidus meg tudta fogni, mert ugye ő sárkány…
Pirult el picit a lány, amiért nem gondolt azonnal arra, hogy a kutyusnak nem éppen fogásra alkalmasak a tappancsai, így Akaironak nem jelent majd akkora örömöt ez a pálca, mint neki, de azért átnyújtotta, hogy a fió kipróbálhassa, és mégse legyen fegyver nélkül.
-Azt azonban felejtsd el, hogy megegyezne a tudásunk. Mindössze a szintünk fog megegyezni, és mint ahogy mondtam is, a valós tapasztalat rendkívül sokat ér. Ezért vagy te már most jobb, legalább is találati esélyeket tekintve, mint a veled egy fegyverkezeléssel rendelkező ellenfeleim voltak eddig. Ha fegyverrel harcolsz, akkor legtöbbször aktiválni kell magát a fegyvert a támadáshoz, és az item segíti a mozdulatodat. Ez azonban nem kötelező. Azok ellen, akik ezt használják, könnyebb küzdeni, mert a sword skillek sematikusak, megtanulhatóak. Neked azonban már most saját technikád van, és ez majd előnyödre fog válni. Amíg csak irányításra pontot adó fegyvereket használsz, addig nem lesz probléma, hogy szabad kézzel küzdesz. Amint azonban olyan fegyverre teszel szert, amely erőre ad pontot, ott használnod kell magát a fegyvert, mert az csak akkor adódik hozzá a sebzéshez, ha magával a pengével vágsz. Ezt ne feledd el.
Majd a sárkány bólintott, jelzett a lánynak, aki sorban magára is aggatta a felszereléseit. Ezeket is régen hordta, és nem is szerette, mert még nem volt ideje elmenni megváltoztatni a kinézetüket… de hát majd erre is kerít sort valamikor. Mindenesetre a pontok még így is nekik kedveztek, de mindketten érezték, hogy mozgásuk lelassult, és Timidus ezúttal már meg sem próbálta letarolni az ellenfelét, szimplán csak elsuhanva mellette, az oldalát próbálta felhasítani, és most arról sem feledkezett meg, hogy kihasználja, hogy kétszer gyorsabb, tehát mind első, mind hátsó lábaival próbált sebzeni.

Statok:

by **Akairo** Kedd Dec. 30 2014, 13:12

Akairo bólintott egyet a lány szavaira és szépen visszaadta a pálcát majd elfogadta amit helyette kapott.
- Félek, hogy azt is szétrágná. – Nevetett fel és lopva egy futó pillantást vetett a földön heverő ceruzára. Eszébe jutott egy régebbi barátja akinek a kutyája mindent szétrágott. Egyszer még a cipőjét is tönkre tette és úgy kellet hazamennie, hogy két lábujja kilógott a cipőből. Viszont a pálcát felszerelni már nem tudta. Nem szólt a lánynak egyenlőre magánál tartotta, majd a harc végén visszaadja neki.
Viszont a sárkány hozzá intézett szavai teljesen meglepték. Még, hogy jobb lenne? Azért ebben erősen kételkedett.
- Ez nem teljesen igaz. A harci tapasztalataim emberekre érvényesek, állatokra nem igazán. – Persze pár perce küzdött Timidussal de ott csak ő támadt szinte. Igaz volt pár eset mikor az ellenfele nem ember volt. Ott volt a kutya amitől kedvesét akarta megmenteni vagy az-az eset amit ő csak a vaddisznó éjszakájának hívott de mindkét alkalommal alulmaradt. – Minden esetre majd észben tartom. – Felelte az újabb fejtágításra. Már most eldöntötte, hogy ilyen pálca és ehhez hasonló dolgokat fog csak fegyvernek használni. Pontosabban magánál tartani.
Megvárta még a lány befejezi az előkészületeket majd várta a támadást. Timidus ezúttal átvette a kezdeményezést és már suhant is a fiú felé. A sárkány mozgása észrevehetően lassult. Nagyon is. Akairo eddig alig bírta követni a mozgását még most már meglehetősen könnyen ment.
Tanulva az előző hibájából meg sem próbált közelharcba keveredni így inkább csak félre ugrott a közeledő sárkány elöl majd gyorsan szembe is fordult vele.
Hawke ellenben nem volt ennyire tartózkodó az idomárlánnyal és halk morgás kíséretében sípcsonton akarta fejelni őt. Talán abban bízott, hogy elég erős ahhoz, hogy a lányt ledöntse a lábáról.

Ha Hawke támadása sikeres akkor 5 sebzést visz be.

by **Shukaku** Kedd Dec. 30 2014, 13:39

Shu csak kuncogott egy picit a feltételezésre, majd nyugtatólag megrázta a fejét.
-Ne aggódj, a felszerelést nem tudja szétrágni. Sőt, igazából ha harcban megcsapkodják, akkor is helyreáll magától. De… szóval igen… azt jegyezd meg nagyon, hogy anélkül, hogy ezt a bigyuszkát bekapcsolnád, ne próbálj meg harcolni senkivel, mert akkor nem fog megvédeni semmi. És az is nagyon fontos, hogy mindig ellenőrizd le, hogy milyen párbajra hívnak ki, hogy nehogy véletlenül belefuss egy teljes életesbe, ahol megölhetnek. De ezeket mind-mind megtalálod a könyvben is, szóval mielőtt bárhova is mennél, olvasd végig a könyvet. Ha végeztünk szívesen adok pénzt szállásra meg ételre, és akkor szegény Hawkenak sem kell ceruzát ennie.
Újabb kis kuncogás, majd mivel Shu befejezte a mondandóját, Timidus is megválaszolta a feltételezést.
-Magasabb tudással indulsz, mint a legtöbb kezdő, így akármilyen ellenfél ellen nagyobb az esélyed.
És úgy tűnt ezt remekül reprezentálta az, hogy Timike két támadásából egy sem talált. Azt már fel sem vetette, hogy Shunak nem jutott eszébe, hogy a pálca kettes tierű, hiszen azt várta, hogy a fiú majd reklamál, hogy miért sózott rá Shu használhatatlan itemet, de hát szegény lányka csak segíteni akart. Mindenesetre ha az idomár nem szólt, a másik idomárnak nem jutott eszébe, akkor miért Timidus legyen az, aki erre felhívja a figyelmüket a csata közben? Persze a harc végén tervezte, hogy felvilágosítja mindkettejüket. Ezalatt a lány agyán egy pillanatra átsuhant, hogy elugorhatna, az fel sem merült, hogy esetleg lába lendítésével visszalökhetné a kutyust, de mivel ennyit gondolkodott, meg eleve sikerélményre játszott, mármint Hawke sikerélményére, így egy bénácska botlással kísérve „hagyta” bevinni a sebzést. Ezalatt Timidus úgy döntött, hogy szintén lábra megy, és megpróbálta a lehető legtöbb testrészével átölelni, és mozgásképtelenné tenni ellenfelét, miközben fogaival igyekezett kiszakítani egy keveset a húsából.

by **Akairo** Szomb. Jan. 03 2015, 15:05

- Nem hiszem, hogy azért rágja mert éhes. – Nevetett fel a fiú. A tanácsokra már inkább csak bólintott. Nyilván valamennyit bele fog olvasni de mindig is úgy tartotta, hogy a tapasztalat a legjobb tanár csak kicsit kemény kezű. De ugye ami nem öl meg az megerősít. Viszont továbbra is erős kételyei voltak aziránt, hogy ő olyan nagy előnnyel indult de azért szerette volna ezt hinni és magának akár be is bizonyíthatja azzal ha most megveri a sárkányt. Ez viszont csöppet sem volt egyszerű feladat. Az egyik rohamot éppen csak sikerült kivédenie már jött is a másik. Nem volt elég ideje ahhoz, hogy felkészüljön az újabb ugráshoz így ezúttal Timidusnak sikerült ráugrania és hátradönteni őt. Akairo nagy szerencséjére annyit ugyan észlelt, hogy bizony itt most le fogják teperni és mivel volt már hasonló élménye a harapásra is számított, igaz sok mindent nem tudott tenni. Reflex szerűen emelte a kezét amiben a Shutól kapott pálca volt. Felszerelni nem tudta viszont megpróbálta állítva beletenni a sárkány szájába kitámasztva vele az álkapcsát és ezzel a harapást is megakadályozva. Ha ez sikerül akkor bízott abban, hogy ez kellően meglepje őt és kitudja hámozni magát ez idő alatt a szorításból.

Még a fiú a sárkánnyal birkózott, addig társa sem tétlenkedett. A kiskutya gazdájával ellentétben tudatosan támadott, szándékosan a lány lábát, hogy ledöntse őt a lábáról és ha ez sikerül neki úgy rögtön rámászik a lányra és végigszaladva a testén megpróbál beleharapni az orrába. Még alig csak pár órája született az ösztönei, vagy épp a programja, már súgták neki, hogy a lány torkát támadja viszont talán egyfajta szimpátia miatt vagy épp mert mindegy lett volna hol támadja mégis inkább játékosan közelítette meg a dolgot. Talán már most tisztában volt vele, hogy Shukaku talán sérelmezné ha fontosabb helyen harapná meg…

by **Shukaku** Szomb. Jan. 03 2015, 15:37

Shu is nevetett, hiszen ő is tudta jól, hogy teljesen más oka van a rágcsálásnak. Az egy támadást persze megengedte a kutyusnak, hiszen továbbra is Hawke sikerélményére hajtott, meg sejtette, hogy Timidus nem fogja engedni nekik a győzelmet, de azért nem szabad túlságosan elbíznia sem magát a petnek, így hát mielőtt még egyet rágcsálhatott volna rajta, felemelte, és eltartotta az arcától.
-Tudom, tudom, hogy ne azért csinálja, de husit akkor is venni kell ám neki. Meg egyébként, ha majd valami finomságra vágyik, szóval nem a levadászott nyers húsra, meg a szokásos peteledelre, akkor nyugodtan látogassatok el az Artes Plázába, és majd főzök neki valami finomat. Meg persze neked is. Ki van maxolva a főzés jártasságom, és direkt peteknek kísérleteztem ki ételeket, meg a szafarira állatoknak ilyen csalogatós finomságokat.
Ezalatt persze Timidus egyáltalán nem volt ilyen beszédes, éd nem csak azért nem, mert Akaironak sikerült a száját kipeckelnie a pálcájával. A támadás íg elmaradt, és a sárkány vissza is szökket pár méterre. Szerencsére Timidusnak, meg úgy általában a sárkányoknak fogásra alkalmas mancsaik voltak, nem pedig olyan, mint a kutyáknak, és bár így is beletelt pár másodpercbe, amíg kiügyeskedte a szájából a pálcát, ám nem vált végleg harapásképtelenné. Természetesen ezek után esze ágában sem volt visszaadni azt a fiúnak, hanem sokkal jobb ötlete támadt.
-Hé, Hawke! Nézd! Hozd vissza!
Kiáltott a kutyának, majd jó messzire eldobta az itemet, és remélte, hogy ez a kutya is úgy fog viselkedni, mint Toto a mesében. Vezérből persze nem nézte volna ki, hogy el lehet csalni egy ilyen trükkel, de ez a kutyus még kölyök volt.
-Remek trükk volt, gratulálok.
Azzal továbbra sem foglalkozott, hogy mennyire eszi meg közben Shut a másik pet, lassú, magabiztos léptekkel indult el a fiú felé, folyamatosan figyelve, hogy merre mozog, szinte rátapadva, hogy a következő két támadást, amelyből az egyiket az idomár hasa, másikat az ágyéka felé intézte, most már legalább az egyiket semmiképpen ne véthesse el.

30/15
(ha jól számoltam eddig 2 sebzés)
Timi sebzése: 13

by **Akairo** Szomb. Jan. 03 2015, 16:20

- Lehet még talán én is megkóstolom azt az ételt. – Kiabált oda fiú. Viccnek szánta de könnyen lehet, hogy nem volt meg a megfelelő hangsúly ugyanis meglehetősen el volt foglalva Timidussal. Legnagyobb szerencséjére a pálca befért a sárkány szájába és még nagyobb szerencséjére ez meg is zavarta őt és el is kezdte kipiszkálni ami elég volt a fiúnak, hogy Meglógjon és némi távolságot vegyen fel. Erre meg is lehetett minden lehetősége hiszen a pet nem csak a pálca kivételével volt elfoglalva de azzal is, hogy azt eldobja a kiskutyának. Hawke nézte ugyan egy ideig és el is indult de nem a bot irányába hanem a ceruzát vette a szájába.
Ez idő alatt Akairo megint szembe találhatta magát Timidussal és ő is követte a példáját csak ő épp nem lassú léptekkel felé indult el hanem hátrafelé araszolt.
- Kösz. Van még pár! – Vigyorodott el a dicséretre de abban már nem volt biztos, hogy tényleg lenne is ilyen trükkje. Szemeivel a környéket pásztázta és meg is akadt egy asztalon amin egy sakktábla pihent felállított bábukkal. Még ő se tudta mit látott benne pontosan de az nézte ki magának célnak. Még mielőtt Timidus támadhatott volna hirtelen Hawke jelent meg és letette a ceruzát a lába elé majd vidám farkcsóválás mellet vakkantott, felhívva pet társa figyelmét, hogy van számára valami. A fiú ezt az időt akarta kihasználni, hogy ha a sárkány egy pillanatra leveszi a róla a figyelmét, hogy az asztal felé fusson. Nem volt túl messze alig néhány méter de talán a figyelem elterelés elég, hogy elérje. A fiú azt tervezte, hogy Kung-Fu filmekhez hasonló mozdulatot hajt végre. Felugrik az asztal előtt lévő székre, onnan pedig az asztalra és onnan le a földre a lábával pedig maga mögé rúgja a táblát neki az üldöző sárkánynak. Ez viszont megbukott már ott, hogy mikor elérte volna a széket már ott félre lépett és keresztül esett az asztalon leborítva a bábúkat. Annyi lélekjelenléte ugyan volt, hogy magát a táblát megragadja és azt tartotta maga elé ha a sárkány még mindig rá akarna támadni (vagy még azelőtt elkapja mielőtt a táblához ér.)

by **Shukaku** Szomb. Jan. 03 2015, 16:57

És ekkor még Akairo nem is tudta, hogy volt egy olyan eset, amikor Atoru valóban befalta az Álomkelőnek készített nyúlpástétomot, és nagyon is ízlett neki. Nem mintha nagyon különböztek volna az emberi kaják az állatoknak készítettektől, legalább is ha Shu készítette, hiszen ő mindig a legfinomabbra törekedett, és ha nem zavarta az étkezőt, hogy éppenséggel nyers amit eszeget, akkor baja nem lehetett belőle. Más részről pedig a fiatal idomár embereknek is nagyon finom ételeket készített, szóval bőszen bólogatott, és már el is határozta, hogy majd hétvégén főz vagy süt valami finomat a fiúnak. Ezalatt Timidus támadását megszakította a beugró Hawke. A sárkány már emelte is fel a farkát, hogy egy suhintással elsöpörje az útjából a kutyát, ám ekkor meghallotta társa halk krákogását, amiről tudta, hogy egy egészen apró jelzés volt arra vonatkozóan, hogy ne csináljon ilyesmit, és bánjon finoman a kutyulival. Szóval fogta magát, kifújta a levegőt az orrlukain keresztül, felemelte a ceruzát a földről, és a lehető legmesszebbre elhajította, be a bozótosba. Ugyan nem volt egy szép húzás tőle, de jelenleg nem ezzel akart foglalkozni. Ezután terelődött vissza a figyelme a fiúra, és míg Shu Hawkenak segített kihalászni a ceruzát a bokorból, addig odasétált a fiú elé, leült, és figyelte.
-A sakk azon játékaitok egyike, amelyben valóban gondolkodni kell, és logikára épít. Emellett nem is a mi tulajdonunkban áll, és feltehetően nem elpusztíthatatlan tárgy. Nem áll érdekemben tönkretenni, így megkérlek arra, hogy helyezd vissza az asztalra, ahonnan elvetted. Amennyiben ezt nem teszed meg, azzal vállalod a felelősséget az okozott kárért.
Miután pedig várt pár másodpercet, hogy a fiú dönthessen, befejezte a fent leírt megkezdett támadását.

by **Akairo** Szer. Jan. 07 2015, 16:25

Az eléggé félresikerült megmozdulást követően akaratlanul is a lány felé pislogott. Bár a mutatvány valamilyen szinten még sikeresnek is lehetett volna mondani azért a szíve mélyén örült, hogy Shu nem látta vagy legalábbis ő úgy gondolta, hogy elkerülte a figyelmét a bénázása. Na nem mint ha azért csinálta volna az egészet, hogy imponáljon idomár társának független attól, hogy egyébként kifejezetten csinosnak és aranyosnak gondolta. Talán egy picit azért még is közrejátszott ha nagyon a szíve mélyére tekint. De annyira nagyon nem is tudott azzal foglalkozni mekkorát is égett az imént és legnagyobb meglepetésére nem azért mert Timidus már meg is rohamozta őt. Pont ellenkezőleg. Akairo csak nagyokat pislogott ellenfele szavain és végül egy széles mosolyban ült ki új felfedezése.
- Miféle felelőséget? Én csak magamnál tartom a táblát. Ha nem figyelsz oda és a nagy rohamok közben megsemmisíted akkor az a te felelőséged nem az enyém. – Húzta ki magát büszkén. Remélte, hogy a sárkány van annyira tekintettel mások cuccai iránt, hogy nem fogja csak úgy hagyni, hogy tönkre menjen és ezt a kezdő idomár meg is próbálja kihasználni amíg harcos társa foglalkozik Shu-val.
- Hawke! – Kiáltotta el magát Akairo bosszankodva mikor azt látja, hogy a harc helyett kutyája egy bokorból szed ki valamit ráadásul leteszi azt Shunak, hogy dobja el ismét. – A csapat munkán még van mit javítani. – Sóhajt fel. Így viszont egymaga maradt. Sok mindent ő nem tud kezdeni a sárkánnyal főleg, hogy számára sebezhetetlen. Ettől független úgy döntött, hogy nem könnyíti meg a dolgát és addig küzd amíg csak az erejéből csak telik.

by **Shukaku** Szer. Jan. 07 2015, 17:04

Timidus félrebillenti az egyik fülét, majd mintha egy kis vicsorgás-vigyorgást láthatna a fiú a sárkány pofáján. Úgy tűnik Timidus immár adott az alap „bármi megtörténhet” esélynél is többet az ellenfelének, ezzel pedig ő maga is úgy látja, hogy tanulhat valamit, ami ugye a későbbiekben felhasználható lesz Shu megvédésére. Sohasem volt azzal gondja, hogy tanítsa a kicsiket, hiszen Shu ennek örült, Timidus dolga pedig az is volt, hogy örömet szerezzen a társának, de ha még a védelmében is felhasználhatta a csatában szerzett tudást, az igencsak pozitív irányba billentette a mérleg nyelvét az időpocsékolás mérésében. Ám dilemmát nem okozott neki az, amit Akairo mondott, szimplán meglátta, hogy Akairo képes volt kihasználni a helyzetét, és felhasználni azt, hogy ő nem akarja elpusztítani a táblát. A sárkány tudta jól, hogy ésszel is kell harcolni, nem csak erővel, és az idomár most ezt tette. A bibi csak ott volt, hogy a logikája hibásnak bizonyult. Persze nem Timidus szemszögéből, de ilyenkor használta fel a lány szemszögét.
-Shu, ha Akairo a táblát használja fel pajzsként, akkor az én hibám lesz, ha megsemmisül?
-Ahogy gondolod Timidus…
-Ez a válasz nem megfelelő, mert ebben az esetben nem támadhatnék.
-Hát… ha te nem akartad széttörni, és Akairo kényszerített, akkor nem a te hibád.
-Köszönöm.
Bólintott a sárkány, majd visszafordult a fiú felé. Shu annyira nem is figyelt a mondandóra, hiszen már rég a kutyussal való játékkal volt elfoglalva, Timidus számára azonban rendkívül fontos volt ez a beszélgetés. Ő ugyanis, a világ szabályai szerint működött, és ennek a világnak a szabályai szerint, ha te „véletlenül” megsebzel valakit párbajon kívül, akkor is változik az indikátorszíned. Ok és okozat, valamint eredményetika. Az idomár azonban ilyen esetekben a rendszer fölött állt, hiszen dilemma fennállásakor csak őt kellett megkérdezni, és mivel az idomár védelme és boldogsága az első, az ő szava döntött, és ha ő szerinte nem volt baj…
-Ettől függetlenül oda fogok figyelni.
Fejezte be a mondatát, majd megindítá a támadást, méghozzá a fiú sakktáblát tartó ujjai felé csattintva a fogait.

by **Akairo** Csüt. Jan. 08 2015, 09:05

Hősünk nem nagyon tudta mire vélni a vicsorgást azt meg már végkép nem tudta megmondani, hogy ellenfele bosszankodik esetleg kárörvend. Viszont jót mosolygott a rövid párbeszéden amit a lány és Timi lerendeztek. Lopva pillantott a lány felé és szomorúan kellet tapasztalnia, hogy társa teljes mértékű vereséget szenvedett. Hawke egyszerűen hanyatt vágta magát és várta, hogy Shu kényeztesse egy picit. De ha esetleg ezt nem tette volna meg rádobott egy lapáttal és szándékosan kellette magát.
- Fene a jó dolgod! – Sóhajtott egy nagyot. Tagadhatatlan volt, hogy ő szívesebben élvezte volna az idomárlány társaságát mint, hogy egy olyan harcot folytasson amiben gyakorlatilag nincs esélye. Makacs volt de nem ostoba. Tudta mikor szenved vereséget és ez most egy ilyen helyzet volt. Persze az megint más kérdés, hogy ezt sohasem vallotta volna be ellenfelének és addig foglya hajtani magát még össze nem esik.
A szél lágyan simogatta a haját, várta Timidus támadását és nem is kellet sokat várnia hozzá. Oké a szelet lehet, hogy már csak ő képzelte hozzá ahogy talán azt is, hogy a támadás előtti pillanatban minden elcsendesült körülötte. Nem volt semmilyen terve teste viszont pontosan tudta mit is kell tennie. Bal lábával kilépett maga mögé még a jobb térdét enyhén behajlította. A teljes testsúlyát most a bal lábára helyezte, a sárkány már ekkora már felé tartott. Nem tudta mennyi ideje van véghez vinni a mozdulatsort de nem is törődött vele. Kezei amik görcsösen szorongatták a táblát eddig vízszintben, egymással tökéletes párhuzamban tartotta maga előtt és mikor a sárkány borotvaéles fogazata már vészesen közel került hozzá tekert egyet a táblán. Karjai a vízszintes tartásból függőlegesbe csaptak át egy leheletnyit előrébb dőlt, bal karját pedig ebben a pillanatban már próbálta is visszább húzni még a jobb kezével egy horogszerű ütést igyekezett mérni a sárkány alsó állkapcsa közepére. Valódi jobb horognak viszont a támadást alig ha lehetett volna nevezni. Akairo ugyanis nem az öklével mért volna csapást Timidusra. Nem is tudta volna megtenni hisz még mindig erősen szorította a sakktáblát egyfajta támasztékként használva. A kézfejét használta és azt sem támadó jelleggel sokkal inkább, hogy vissza csukja a pet száját. Itt viszont még nem volt vége. Ha érezte, hogy a kézfeje rásimul Timidus testére akkor az alkarját is megpróbálta belevinni a támadásba és a bal karját, a sakktáblát és a teljes testsúlyát kihasználva próbálta balra lökni a levegőben úszó állatot még ő közben az ellenkező irányba igyekszik kivetődni, hogy elkerülje a sárkány karmait és belemarjanak a testébe.

by **Shukaku** Csüt. Jan. 08 2015, 09:22

Nem kellett az a lapát, Shu boldogan vakargatta a kutyuli hasát, meg a füle mögött, meg tulajdonképpen ott, ahol érte, és ahol Hawke mutatta, hogy különösen tetszik neki a kényeztetés. Ez a harc igazán kedvére volt az idomárnak, hiszen mindig is az ilyesmit szerette, Timidus harcol, teszi amit ő szeret, Shu pedig nem harcol, mert ő nem szereti. Ezt még meg is osztotta a kutyussal, halkan suttogva neki.
-Ugye mennyire szereted a simítást kicsi Hawke. A nagyok azok verekedjenek nyugodtan, de te okosabb vagy mint ők, ugye? Te nem verekszel, mert tudod, hogy nem kell verekedni, és sokkal okosabb simiztetni magad...
Ezután már csak nevetett. Szerencsére többre tartotta, és legfőképpen értelmesebbnek a peteket, még a legkisebb peteket is annál, minthogy gügyörészni kezdjen vele, így maradt ez a beszélgetés, ami szerencsére még annyira nem csúszott át az értelmetlenségbe… Timidus persze ezalatt teljesen másképpen látta az esetet. Azt nem tudta ugyan, hogy Hawke mit miért tesz, de önmagából kiindulva feltételezte, hogy a pet rájött, hogy feleslegesen folytat harcot, mivel nem győzhetnek, és a rendszernek hála már így is kapnak érte jutalmat. Persze tapasztalatot, nem mint tapasztalatot így is szerezhetett volna… ha Shu nem hagyja bemenni az összes támadását. Ezért is harcolt még Timidus, hiszen a másik idomár egyáltalán nem hagyta magát. A horog ugyan eltalálta a sárkányt, és még a megfelelő pillanat előtt össze is csattantak a fogai. Szerencsére Timidus nem volt kígyó, nyelvét a szájában tartotta, így ezzel nem sebezte meg saját magát. Bár a felsőtestét sikeresen eltolta magától Akairo, a sárkány azonnal előre dobta az alsó felét, kicsit U alakot felvéve, és megpróbálta hátsó lábainak karmaival elérni még a fiút, ám ha ez nem sikerült, akkor sem mondott le az U alakjáról, és ezúttal úgy lendült előre, hogy megpróbálta testével körbetekerni áldozatát.

by Ajánlott tartalom

	Pontok	Felszerelés
Élet	3	+3
Fegyverkezelés	2	+3
Erő/Irányítás	0/4	-3/+9
Kitartás	2	+2
Gyorsaság	2	+2
Speciális képesség	2	+5
Páncél		+25

Mint kiskutya az ugatásba...

Mint kiskutya az ugatásba...

Re: Mint kiskutya az ugatásba...

Re: Mint kiskutya az ugatásba...

Re: Mint kiskutya az ugatásba...

Re: Mint kiskutya az ugatásba...

Re: Mint kiskutya az ugatásba...

Re: Mint kiskutya az ugatásba...

Re: Mint kiskutya az ugatásba...

Re: Mint kiskutya az ugatásba...

Re: Mint kiskutya az ugatásba...

Re: Mint kiskutya az ugatásba...

Re: Mint kiskutya az ugatásba...

Re: Mint kiskutya az ugatásba...

Re: Mint kiskutya az ugatásba...

Re: Mint kiskutya az ugatásba...

Re: Mint kiskutya az ugatásba...

Re: Mint kiskutya az ugatásba...

Re: Mint kiskutya az ugatásba...

Re: Mint kiskutya az ugatásba...

Re: Mint kiskutya az ugatásba...

Re: Mint kiskutya az ugatásba...

Re: Mint kiskutya az ugatásba...

Re: Mint kiskutya az ugatásba...

Re: Mint kiskutya az ugatásba...

Re: Mint kiskutya az ugatásba...

Re: Mint kiskutya az ugatásba...