Re: Sárkánypikkely - A Páncélbolt

by **Hinari** Hétf. Aug. 12 2013, 15:49

Néha nem ártott a levegőváltozás, az utcáról beszűrődő, monoton morajlás, mely olyannyira jellemezte a Kezdetek Városának belvárosát. Más volt, mint a céhház udvarában honoló csönd, más, mint a küldetéseken lévő, állandó veszélyérzet. Szerettem is, meg nem is, bár azt sohasem tagadtam, hogy jó volt kiszakadni.
Egy pillanatra felerősödött a zaj, s amint arra fordultam, az idegen éppen az ajtót csukta be. Furcsának találtam, hogy nem mutatja arcát, de mivel az indikátora semmi hátsószándékról nem árulkodott, így egyelőre megfigyelő állásban vártam. Köszönt, s én is köszöntem, továbbra is a pult mögött állva. Mozdulatai rossz előérzettel vegyültek gondolataimban, de pontosan tudtam, hogy nem árthat nekem. És én se neki. Nem mintha akartam volna, de a tolvajok aligha juthattak messzire, magatartása pedig, ha csak halványan is, de erre utalt. Ostoba lenne, ha lopni akarna. Ezzel aztán le is rendeztem magamban a dolgot, és immáron őszinte mosollyal próbáltam kitalálni, mit akarhat. Hogy az üvegvitrin alól hogyan tudta előszedni a gyűrűt, arról fogalmam se volt, de ha már a kezei között volt, jobbnak láttam hozzászólni én is a témához.
- Hinari vagyok, örvendek. Az egy természetgyűrű, s mint olyan, növeli az életpontjaid számát – néztem a szemébe, s meg sem próbáltam leplezni meglepettségem, amint megfogta a kezem. Egy kicsit gyors ez a srác, annyi bizonyos. Közben már folytatta is a mondandóját, és pedig bólogattam, mint aki érti, a másik mire gondol – Természetesen lehet, itt van a receptlista – nyújtottam át neki egy papírkát – Ha szabadna ajánlanom, én mindenképpen a Csigamintás gyűrűt választanám. Ön ugyebár nem idomár – néztem a kardjára – A piacon pedig alig lehet ritka ércre bukkanni, így ez a darab a legjobb vétel – mosolyogtam rá újra, és vártam a válaszát.

by **Enheriel** Hétf. Aug. 12 2013, 19:40

Kérek majd egy Gyorstalpalót Hinari!^^

by **Danee** Hétf. Aug. 12 2013, 22:31

//Hinari//

- Hinari, Hinari - ízlelgette a nevet - nagyon szép hangzása van!
- Már csak azért is, mert összecseng a sajátommal! - s ahogy ezt mondta, egy komisz mosolyt is megengedett magának
- Tegezhetlek Hinari? - kérdezte pár pillanatnyi hezitálás után, (bár a lány már letegezte az imént) miközben elengedte a lány kezét.
Meglepte, hogy ilyen érzelmi reakciót váltott ki a lányból. Ugyan számított rá, épp ezért nem akart finomkodni. Igen is ki akarta zökkenteni abból a látszólag rezignált állapotból, amiben már annyiszor látta. Legalább is ő ilyennek látta. Mert, hogy nem ez volt az első alkalom, hogy találkoztak, bár biztos volt benne, hogy a lány nem fog ilyesmire emlékezni. Meg kell hagyni, ő se emlékezne, ha egy másik lányról lett volna szó. De Hinari arca, alakja - igen, végre tudta a nevét - beleégett a retinájába. Épp csak elhaladtak egymás mellett az utcán, utána azonban egész nap ez a kivételes szépség járt a fejében. Talán őt is elfelejtette volna napokkal később, azonban egyik reggel, ahogy a klántársnőjét, Zanát utánozva a Főtér egyik szobrának tövében ülve élvezte a napfelkelte színeit és az ébredő város hangjait, megpillantotta ugyanazt a tüneményt, aki pár napja még minden gondolata volt. Nap nap után szinte minden reggel látta őt, messziről, ahogy teljes vértben végigmasírozik, vagy épp valami könnyebb öltözetben végiglibben a téren. Nem tudta, hova igyekezhet, de nagyon furdalta a kíváncsiság. Éppen ezért egyik reggel a nyomába szegődött. Úgy követte akár egy orvgyilkos az áldozatát: tisztes távolságot tartva, természetesen viselkedve, amikor csak hátrafordult a lány. Így jutott tudomására, hogy Hinari a Sárkánypikkely kovácsműhely boltjában dolgozik. Az egész követősdi, akármennyire is a cél érdekében történt, nagyon megviselte. Kifejezetten megvetette ezt a fajta viselkedést, és azóta is emiatt marcangolt önmagát. De most végre itt volt: legyőzte majd minden démonát, amik odakintről ide is elkísérték, a játékba.
Ujjával végigfutott a listát, és megállt az említett csigamintás gyűrűnél.
- Be kell valljam, ... - s a Természetgyűrűt a pultra téve, Hinari elé tolta - nem rég herdáltam el az aranyam zömét ilyenekre - kocogtatta meg a mellkasát borító bronz vértet - mint ez, és kb. már csak erre a 40 aranyba kerülő darabra telne most... de ahogy nézem megérné várnom még egy kicsit a vásárlással, és ezt a másikat választanom majd – bökött a csigamintás gyűrűre a listán.
- Persze, majd ha összefarmoltam elég aranyat a mobokból, meg küldetésekből...
- Deee, nem is igazán vásárolni jöttem... – eddigi határozottságát úgy tűnik, újra megtörte valami, habozott kimondani mit is akar valójában. Kusza gondolatok cikáztak át az agyán, lelkének démonaival vívta soha nem múló harcának újabb csatáját, de mindebből csak némi zavartság tükröződött az arcán.
- Az igazság aaaazz... - láthatóan nagyot nyelt, érezte, hogy egyik pillanatról a másikra felgyorsul a szíve, hideg verejték ül ki a homlokára
S ekkor hirtelen a kardjáért nyúlt, melyet fémes csikorgás kíséretében húzott elő a hüvelyből, s a pult fölé emelt... a penge, úgy tűnhetett, egy pillanatig mintha Hinari fele fordulna a kezében.
- ... hogy ... keresek valakit, aki hajlandó gondját viselni a vértemnek, és a kardomnak! - bökte ki végre visszanyerve némileg a magabiztosságát.
A kardot visszahúzta maga elé, a pulttal párhuzamba, s lapjára fordította, majd mindkét tenyerével aláfogott.
Így emelte a pengét, mintha csak át akarná adni, Hinari felé.
- Kérlek Hinari! Légy a fff..., a személyes kovácsom! - mondta szertartásos határozottsággal, (bár úgy tűnhet, mintha valami mást szeretett volna mondani) fejét pedig kinyújtott karjai közé hajtotta. Így is maradt csendben, mozdulatlan, akár egy szobor, várva a döntést, akár egy apród a fegyverhordozóvá fogadáskor.

by **Hinari** Szer. Aug. 14 2013, 21:34

Enheriel írta:Kérek majd egy Gyorstalpalót Hinari!^^

Okés, Enhi, felírtalak ^^ Szólok ha összegyűlt rá az érc. Wink

by **Enheriel** Szer. Aug. 14 2013, 22:37

Öhm Hinari, gond lett: Kiderült, hogy Anatnál rendeltem jobb cipőt^^"""" De hogy ne vesszen kárba, kérlek írd át Joey-nak, neki nagyobb szüksége van arra a cipőre, mint nekem^^"

Ne haragudj!^^"

by **Kurokoto** Csüt. Aug. 22 2013, 15:33

Szia! 1x Csigamintás Gyűrű-re írj fel kérlek, aranyam megvan rá.

by **Hinari** Vas. Aug. 25 2013, 14:30

Kurokoto írta:Szia! 1x Csigamintás Gyűrű-re írj fel kérlek, aranyam megvan rá.

Szia,
A kért gyűrűt már el is készítettem, örömmel nyújtom át. Köszönöm a vásárlást, nézz be máskor is! ^^

by **Jun** Pént. Aug. 30 2013, 22:27

Szia :3
Szeretnék rendelni egy Csigamintás gyűrűt

by **Hinari** Vas. Szept. 01 2013, 00:02

/Danee/

- Tegezni? Hát… persze – mosolyodtam el a fiú közvetlen stílusán. Nem tűnt rosszakarónak, sőt, kifejezetten kedves fiú volt, és szintén kardforgató. Kíváncsi voltam, vajon hogy boldogulhat, mindig felmerültek bennem ilyen kérdések, azonos kasztú játékost látva. Őt figyeltem, ahogy elgondolkodik, majd utána nyúl a papírkának, és elkezdi nézegetni. Közben le is könyököltem a pultra, rámutatva az említett gyűrűre, de közben ő is megtalálta. Zavartan elmosolyodtam, és elhúztam az ujjamat, ami majdnem összeütközött az övével, s mire ránézhettem volna, ő újra a gyűrűvel volt elfoglalva, ezúttal az eleddig a kezében tartott tárgyat adva vissza.
- Ó, Anat valóban jó kovács – néztem rá a vértjén lévő macskás mintára, s gondolkoztam el, hogy nekem is kéne valami hasonlót kitalálni. Talán véshetnék rá egy sárkánypikkelyt. Tetszett is az ötlet, s a fiú gondolatmenete is – Igen, hosszútávon megéri – bólintottam – Talán rendelnél valamit? – kérdeztem aztán, mert ahogy telt az idő, egyre kevésbé voltam biztos benne, vajon mi célból jött ide. Bár lehet, hogy csak az árakra és a felszerelésekre volt kíváncsi, tekintete többet kalandozott rajtam, mint a tárgyakon. Amikor pedig bejelentette, hogy nem akar vásárolni, vagyis nem ezért jött, felhúztam a szemöldököm: továbbra sem feltételeztem róla semmi rosszat, mégis kezdett egyre furcsább lenni a dolog. Habozott, húzta a szavak végét, de én azért türelmesen megvártam, mit is szeretne mondani. Felém lendítette a kardját, s én önkéntelenül is az enyémhez kaptam, kihúzni azonban nem húztam ki, szemeimben lassan történt minden cselekvése, hiába, a pontok… de nem akart bántani. Nem is tudott volna. Viszont alaposan meglepett a kérése, s ahogy odarakta elém a kardot, szórakozottan húztam végig rajta az ujjam:
- Tudod én páncélkovács vagyok, a fegyverekhez nem értek – mondtam neki egy kissé zavartan – De a vértet rám bízhatod – kacsintottam végül, de aztán elhallgattam: láthatóan akart még mondani valamit. Ffff… nani? nem szokásom japánul gondolkodni, általában angolul teszem, de ez most más volt. Nem foglalkozhattam soká a lehetséges folytatásokon, a kérdésére kellett válaszolnom. Nem nézett rám, engem várt, ám én jól megnézhettem.
- Persze – egy mosoly, bár úgyse láthatta.

by **Hinari** Vas. Szept. 01 2013, 00:23

Jun írta:Szia :3
Szeretnék rendelni egy Csigamintás gyűrűt

Szia,
A kért gyűrűt el is készítettem, itt is van. *átnyújtja* Gyere máskor is! ^^

A vételt kérlek írd be majd csereberébe is. Köszi! Smile

by **Danee** Vas. Szept. 01 2013, 14:00

Ahogy a listát böngészem, a szemem sarkából észreveszem, hogy a derekát elhúzza a pult széle mellől.
Hm? Valami baj van?
Furcsállva pillantok fel az sorok közül, és akkor veszem észre, hogy a kecses karjai nyugodnak a pulton, s ahogy felnézek, átvillan a tekintetem a mellei fölött. El is időznék rajtuk, mert hát valahogy minden férfi tekintetét vonzzák ezek az isteni női idomok, és azt hiszem, hogy ha egyáltalán nem akadna meg a szemem, akárcsak egy percre is eme domborulatok láttán, akkor az maga a sértés lenne bármilyen nő számára. Persze, nem tudhatom, valójában ők erről mint gondolnak, innen az erősebbik nem szemszögéből ez talán egészen másként megy mint náluk.
Úgyhogy egy pillanat után a gyönyörű szép arcával találkozik szembe a tekintetem. Egy pár pillanat alatt bejárom minden apró részletét, az igézően vibráló türkizkék szempártól, elkalandozok ajkai hívogatóan finom ívéhez, végigfutok arcának lágy vonalán, egészen a lenszőke hajzuhatag mögött megbúvó aranyos kis füléig.
Elmosolyodok, mint aki angyalt látott. Úgy elidőznék Hinari arcán, tekintetében elmerülve, a szemeimbe belefeledkezve. Legszívesebben most azonnal megcsókolnám... de ...
Az illendőség úgy kívánja, hogy egy vadidegen ne tegyen ilyet, és ezért lassan elszakadok a kék szempártól, és újfent a listára összpontosítok.
Azaz csak szeretnék, mert ekkor pillantom meg, hogy az Ő ujja is a papírlapon állapodik meg rögtön az enyém mellett, a csigamintás sorában. Ez újabb mosolyra fakaszt. Egyszerűen nem tudnék komoly és kimért maradni, ahogy egy rendes vevőhöz illik, egy ilyen gyönyörű lány társaságában, főleg nem ilyen közelségben.
- Anat? - kérdezek vissza - Ja Anatole Saito! - ugrik be.
- Igen! Már teszteltük is a portékáját! Nem csak jó kovács, de első rangú edző partner is! - emelkedem fel újra, a pult szélében megkapaszkodva
- Volt szerencsém nem is olyan rég megizzasztani egy kicsit egy baráti párbaj keretében! - büszkélkedem, önbizalomtól sugárzó képpel
- Fortuna asszony úgy intézte, hogy egy jó pár pillanatig a nagy szintkülönbség ellenére is én fogok győzedelmeskedni.
- De persze, azért egy idő után kiütközött a különbség. Röstellem, de egyetlen csapással kiütött - s valóban egy kis vörös pír mintha elfogná az arcomat - Puszta kézzel. Persze csak miután kétszer is megsebeztem és vagy tucatszor hárítottam a csapásait! Az egy remek párbaj volt! Annyira örülök, hogy belement!
Aztán ahogy a párbaj friss emlékén elméláztam, Hinari kedvesen érdeklődve, egy rövid kérdéssel törte meg a beálló csendet:
– "Talán rendelnél valamit?"
Igen, rendelnem kellene már, mint egy tisztességes vásárlónak, ahogy az járja. De én nem azért jöttem. Bár még vásárlás is lehet a dologból, ki tudja. A kellemest a hasznossal!
Tudom, hogy mit szeretnék. Őt! De fogalmam sincs hogyan fogalmazzam meg, mit mondjak, hogyan tálaljam ezt az egészet. Magamat, a vonzalmamat, iránta.
Szabadkozom, hogy most épp nincs is pénzem, mert vértre költöttem, s a kezemben szorongatott gyűrűt csúsztattam vissza neki, a pultra.
Talán ha másképp fogalmaznám meg. Kellene valami ok, amiért többet láthatom, nem csupán akkor, ha pénz áll a házhoz, és vásárolni jövök hozzá! Csak sejtésem van, de talán ő maga a kovács itt a műhelyben, és nem csak pusztán bolti eladó. Akkor viszont megkockáztatnám...
- ... a személyes kovácsom! - bököm ki. Személyes! Érted?! Huh, és majdnem elrontottam! Kis híján megkértem a kezét! Itt, rögtön, minden átmenet nélkül! Atyaég! De azért remélem úgy fogalmaztam, hogy belelátsz a szavaim mögé

Hogy én közel szeretnék hozzád kerülni! De tényleg, most hogy ezt kimondtam, csak reménykedhetek, hogy nem veszi tolakodásnak, vagy épp sértésnek, hiszen nem mindennap kérnek ilyet se az embertől.
Érzem, hogy a felajánlott kardom lapját könnyed mozdulattal végigsimítja az ujjacskájával, ami várakozással teli feszültség és némi elégedett boldogság izgalmas keverékével tölti el a szívem. De a válasz, amire vártam, csak ez után hangzik el:
- "Tudod én páncélkovács vagyok, a fegyverekhez nem értek" - ehh, vesztettem, nem fog bele menni...
- "De a vértet rám bízhatod" - heh? ez most komoly? Tényleg ezt mondta ki végül? Hehe hehe! A szívem úgy repes, mint ha a mennyország egén fürdene a végtelen boldogság felhői közt.

Ahogy a kedvező válasz hallatán felnézek Hinarira, még éppen elkapom a mosolyát egy pillanatra, ahogy elhangzik a persze szócska.
A tökéletes pillanatot azonban egy szárnyas kis boríték szárnycsapásai törik meg, amint az elém kanyarodva egy sziporkázó puffanással magától megnyitja a levelezésem. Villogva adja tudtomra, hogy új üzenetem érkezett
- Jaj, ne most! - fanyalodom el - miért pont épp most kell ilyennek megtörténnie, és tönkre tennie mindent! - mondom mindezt magamban
Frusztráltságom jeleként fáradt ábrázattal szívom be majd fújom ki a levegőt.
- Hinari, megbocsájtanál egy percre, amíg megnézem, mi jött? - próbálom kimenteni magam, elvégre mégis csak az én hibám, nekem jött a levél.
Rábökök a kis ikonra, majd gyorsan végigfutom a sorokat a szememmel. De olyan hír érkezett a levélben, amit álmodni se mertem volna, és széles mosolyra húzódik a szám. Ismét.
- Nem fogod elhinni! Jóváírtak nekem egy csomó aranyat!
- Azt hiszem mégis csak fog telni egy kis bevásárlásra! Hihi!
- Ezt, meg, ezt, és ezt kérném! - bökök sorban a Csigamintásra, a Tünemény Gyűrűre és utolsóként a Gyorstalpalóra.
- De csak a csigamintásnak látok itt árat írva!
- A másik kettő mennyibe kerül? - kérdezem őszinte érdeklődéssel az arcomon
- Lehet, hogy nem fog most azonnal telni mindenre, de a Csigamintást most azonnal tudnám fizetni! A többit meg ... - némi hezitálás és pillanatnyi gondolkodás után... - előrendelném!
Megvárom a válaszát az árakat illetően, közben lopva gyorsan bezárom a levelezésem.
- És még, majd szeretnék valamit kérdezni Tőled, ha nem haragszol meg! - teszem hozzá bizonytalanul Embarassed

//1351 =] lol, ez hosszúra sikerült

by **Hayashi Yuichi** Kedd Szept. 03 2013, 20:21

Hinari, köszöntem, ezennel ígéretemhez híven visszaszolgáltatom a lábbelim.
Mokaszint (+2 gyorsaság +3 fegyverkezelés)
Köszöntem jól szolgált, és mostmár találhat más gazdát.
- Szia! - léptem ki az ajtón integetve.

by **Hinari** Szer. Szept. 11 2013, 15:19

/Danee/

Félrebillentett fejjel hallgattam a mondókáját, vagyis inkább a meséjét az Anattal való kt-ről. Kicsit… hát, hogy is mondjam, furcsa volt, hogy így dicsekedett, én jól ismertem a srácot, volt is már vele egy igen viccesre sikerült párbajom, ha egyáltalán párbajnak nevezhetjük ezt… de úgy tűnt, ezzel a szőke fiúval rendes küzdelmet folytattak, vagyis a történet vége ezt sejtette velem. Nem is csodáltam, hogy egy csapásból vesztett, hiszen bizonyára sehol sem volt az Artes vezéréhez képest, mégse hittem, hogy az elején Anat hagyta magát.
- Hát igen, ő képes elbohóckodni az ilyeneket – mosolyodtam el, próbálva nem figyelni az utolsó szavaira, biztosan nem nagyképűségből beszélt, mégis… hát, mindenesetre érdekes volt. Aztán megkérdezte, hogy lehetek-e a személyes kovácsa, hát hogy úgy mondjam, egyre furcsábban viselkedett, de nem volt rossz szándékú, és most ez volt a legfontosabb. Persze sejtettem, amit sejteni lehetett, de bármennyire is furcsa volt velem, mégse utasíthattam vissza, hiszen az nem lett volna illő. Kíváncsi voltam, hogyan reagál, minden rezdülését igyekeztem megnézni magamnak, enyhe mosollyal az arcomon, hiába, egy lánynak mindenképpen jólesik ez, legyen akármennyire is érdekes vagy sem a fiú. Oh, üzenetet kapott. Szegény, biztosan nem így tervezte, de legalább adott magának egy kis időt, s amikor a bocsánatomat kérte, én csak bólintottam, nyugodtan nézze meg az üzenetét, nem sietünk sehova. Azért a maga nemében egész helyes volt, csak nekem kicsit túl… hirtelen. Azt hiszem. Talán mindig lassúnak érezném magam mellette.

- Örülök – feleltem, s tényleg örültem, nem feltétlenül azért, mert így mégiscsak fog rendelni valamit, hanem mert jó volt látni, hogy ilyen vidám. Már robogott is vissza a listához, és mutogatta nekem miket kér, rábökve a gyűrűre, amit az előbb ajánlottam neki, és két ritka tárgyra – Igen, a Csigamintás gyűrűre meg is van a szükséges ércmennyiség, ha egy kicsit tudsz várni, máris elkészítek neked egyet – mosolyodtam el – Viszont ritka ércből elég nagy hiány van, így azokra tényleg csak rendelést tudok felvenni – folytattam – Lássuk csak, az árak attól függenek, hogy mennyi ércet hozol hozzá, ezesetben olcsóbbak, ám amennyiben a bolt szerzi be őket, úgy a Tünemény Gyűrű olyan 400-450 arany körül van, a Gyorstalpaló pedig már az 500 aranyhoz közelít, főleg a Rubin miatt, amit szinte lehetetlen beszerezni – magyaráztam neki. Újabb kérdésére csak egy bólintással feleltem, kíváncsi voltam, vajon mivel tud még előrukkolni.

by **Hayashi Yuichi** Szer. Szept. 11 2013, 15:46

Hinari, köszöntem, ezennel ígéretemhez híven visszaszolgáltatom a gyűrűt.
Csigamintás Gyűrű (+5 fegyverkezelés)
Köszöntem jól szolgált, és most már találhat más gazdát.
- Szia! - léptem ki az ajtón integetve.

by **Hinari** Szer. Szept. 11 2013, 17:38

A rendelhető tárgyak közé két gyűrű is bekerült, így immáron 16 különböző recept közül válogathattok!

Aktuális kínálat:

1x Természetgyűrű (+1 élet) 40 arany/db
1x Mokaszin (+3 fegyverkezelés +2 gyorsaság) 150 arany/db
1x Csigamintás Gyűrű (+5 fegyverkezelés) 170 arany/db

A ritkákon kívül minden felszerelésre van elég nyersanyagom, így a rendelést követően seperc alatt átvehető az áru! ^^

by **Danee** Szomb. Szept. 14 2013, 19:48

Elbohóckodni?
Moo… de hát én tényleg mindent de mindent beladatam abba a párbajba… a sorsot kisértve, Fortunát kizsigerelve küzdöttem az ájulás szélén táncolva… ehhehehe… azaz egyetlen kitartás pont igazán nagyon de nagyon az akhilles pontommá vált… de hát… életpontom sem volt igazán… ésés ha nincs Anat előzékenysége, hogy a felszerelése nélkül harcol ellenem… háhá… há.. háh.. eh… így is csak a puszta szerencsén múlott, hogy az elején fölé kerekedtem… dehogy elbohóckodta… ha ő elbohóckodta… akkor az a kis érdem is amit akkor éreztem… az is csupán röhej tárgya... wtf

Szinte láttam képzeletben, ahogy a vállaim megrogynak, és a fejem lekókad. Még jó hogy mindez csak a képzeletem szüleménye… nem tudom hova lennék, ha tényleg összetörnék egy ilyen erős lelkületű, egyenes tartású lány elött…
Ami azt illeti… ő teljesen nyugodt maradt, már amennyire a viselkedésem mellett ez lehetséges. Én meg itt mindenféle udvariassági protokolt félrerúgva a kezébe csipaszkodok, aztán meg csak hebegek habogok… ííííííh… legszívesebben a hajamat tépve visítanék…hogy lehetek ekkora szerencsétlen pojáca?!! mattaku

Kétség nem fér hozzá! Túljátszottam magam,még hozzá, olyan zavarbaejtő szerepben, ami totál idegen tőlem. Nem rám val, hogy körülugráljak bárkit is, de az annál inkább, hogy átessek a ló túloldalára, azzal a hebegéssel! Le kell nyugodnom! Igen, meg kell végre nyugodnom, és logikusan gondolkodnom, ahogy szoktam! Higgadt logikus gondolkodás és mindenkitől elvárható illemtudó viselkedés! Igen… vagyis… háhááááá-neeee… ha most hírtelen máshogy viselkedem, azt fogja hinni, hogy kiismerhetetlen, labilis személyiség vagyok és rövid úton meg fog szabadulni tőlem…
Ha nem látná, már rég a fejemet ütögetném a falba…
De mégis… ez az egyetlen járható út, ha van még olyan… csak ne veszítsem el a mosolyom közben…nem akarok hirtelen komorrá válni…inkább örülnöm kéne, hogy itt lehetek, beszélgethetek vele!
- Ühüm, ühüm – bologatok a tünemény, meg a gyorstalpaló árának hallatán, kifele még töretlenül kapaszkodva lelkesedésem utolsó morzsáiba.
- A ritkaságok már csak ilyenek… ha olyan olcsóak lennének… akkor mindenfél magamfajta kezdő ezekben szaladgálna. Na de, a minőséget és az értéket meg kell tudni fizteni! – szőttem tovább Hinari gondolatát, átkapaszkodva a racionális felem logikus gondolkodásmenetébe, és tartásába
- Persze, készséggel megvárom, amíg elkészül a Csigamintás, és már utalom is az árát! – azzal a menűmet előhívva átutaltam a listán szereplő aranymennyiséget a Hinari nevű játékosnak.
Bólintásán, és az iménti mosolyán felbátorodva folytattam, egy lépést téve hátra a pulttól, egyenes háttal:
- Ami pedig a kérdésemet illeti:
- Hinari-san! – vágtam vigyázzba magam, majd enyhén meghajolva szóltam – Önben egy nagyon derűs és ugyanakkor finom hölgyet ismertem meg!
- Mély tisztelettel és hódolattal, szeretném megkérdezni, hogy – s itt lelasíítottam kicsit, levegőt is véve – lehetőséget biztosít-e számomra, hogy újfent élvezhessem kellemes társaságát, immáron e – s közbeintettem a boltjában - falakon kívül is, a holnapi napnyugtakor, vagy, amikor ideje engedi?

by **Aurora Rainfell** Csüt. Szept. 19 2013, 19:39

Vennék egy Mokaszint, valamint egy Csigamintás gyűrűt. Mivel Ixionnal küldtem egy malomnyi kavicsot, a megbeszéltek szerint megcsinálod. Rolling Eyes

Köszönöm! ^^

by **Hinari** Csüt. Szept. 19 2013, 19:55

Aurora Rainfell írta:
Vennék egy Mokaszint, valamint egy Csigamintás gyűrűt. Mivel Ixionnal küldtem egy malomnyi kavicsot, a megbeszéltek szerint megcsinálod. Köszönöm! ^^

Szia,
Küldöm is a felszereléseket! Térj be máskor is! ^^

by **Aurora Rainfell** Csüt. Szept. 19 2013, 20:05

Vissza is térek >.< Méghozzá egy Bronz vértért és egy... majd a többit később ^^"

by **Hinari** Csüt. Szept. 19 2013, 21:19

Aurora Rainfell írta:
Vissza is térek >.< Méghozzá egy Bronz vértért és egy... majd a többit később ^^"

Hehe, ez gyors volt! ^^ Pont annyira, amennyire gyorsan elkészítettem neked a vértet is, itt is van! ^^

by **Hinari** Kedd Szept. 24 2013, 15:46

/Danee/

Elgondolkodok kicsit az árakon, majd fel is vázolom neki, ő bólogat, s legalább annak örülök, hogy ellentétben a vásárlók nagy részével, nem akadt ki a magas árakon. Ritka, és ritka ércet lehetetlenség szerezni mostanában, egy ideig viszonylag volt belőlük, nem sok, de elég, most viszont semmi.
- Hát igen - feleltem neki, hogy ne csak azt lássa, hogy szótlanul álldogálok, és mégcsak nem is reagálok rá – Jó hogy van, aki így gondolja – tettem még hozzá – Nos akkor egy pillanat, és elkészítem neked a gyűrűt - folytattam, majd átléptem a pult mögötti ajtó küszöbét, mely a kovácsműhelybe vezetett. Odakintről csupán a tűz pattogása hallatszódhatott, ami általában egész nap égett, kivéve, ha nem voltam bent. Gyorsan lehívtam a szükséges érceket, majd pár ütés, pár mozdulat, és már készen is volt a gyűrű, sok energiát nem kellett rá pazarolnom, ennyi előnye is volt Aincradnak.

Mire visszaértem, a fiú már át is utalta az összeget, én pedig átnyújtottam neki a tárgyat, és az előrendelésekhez hozzáírtam a kért felszereléseket. Ezekkel is hamar megvoltunk, s részemről azt hittem, már nem lesz több ügyintéznivaló, és már éppen megköszöntem volna neki a vásárlást, amikor újra beszélni kezdett, s ahogy egymás után mondta ki gondolatait, az lassacskán meggyőzött róla, hogy nem véletlenül jött pont ide, na meg nem volt véletlen az sem, hogy pénz nélkül nézett be. Bár, a személyes kovács is elég árulkodó jel volt, senki épeszű nem kérdezett volna ilyet úgy, hogy még soha nem viselte az adott kovács felszerelését, sőt, az összes, ami neki van, egy másiktól származik. De most mégis, mit mondhatnék neki? Alig ismerem, és az eddigi tapasztalataim alapján van pár fura dolga, főleg ez a hirtelenség, amivel nem tudok mit kezdeni.
- Hát, hogy őszinte legyek... Mostanság még a céhtársaimra és a barátaimra sincsen túl sok időm – kezdtem, s elhúztam a számat, mert tényleg így volt – Meg nem tudom tudod-e, de most készülünk a tizedik boss ellen, így minden szabadidőmet edzéssel töltöm, a boltba is ritkán járok csak be – magyaráztam, utóbbi igazságát biztosan tudta, ha jól sejtem, hogy kinézte magának, mikor vagyok bent – Szóval sajnálom, de egyáltalán nem alkalmas – zártam le a témát egy sóhajjal, majd lehívtam a menüt, és megnéztem, mennyi az idő – Hű de el fogok késni a bossmegbeszélésről – kaptam észbe, az utolsó mondatot inkább magamnak címezve, mint neki, majd intettem, hogy kövessen ki az utcára, és pár gombnyomással bezártam a boltot.
- Bocsi, hogy így alakult, de rohannom kell, később még beszélünk. Szia! – mondtam bocsánatkérően, majd elteleportáltam.

Azt hiszem mindkettőnknek kevesebb feszültség, hogy ezt most lezártam, de gondolom akarsz még írni egy záróregot. ^^

by **Danee** Kedd Szept. 24 2013, 18:17

- Ó, köszönöm! - veszem át a gyűrűt - azt hiszem erre a kis karikára megérte kiadni ennyi pénzt!
- Értem. - válaszoltam érzelemmentesen
Nem kis akaraterőmbe került csak ennyit és így válaszolni, mert a gondolatok úgy ostromolták elmémet, mint a feltüzelt hadsereg a kiéheztetett város kapuit. Megannyi érzés egymással kavarodva és csatázva vívta bennem a harcot, hogy szót, vallomást, kiáltást csikarjon ki a szájon. Azt kiáltották, most már mindent lehet, nem számít többé, vesszen az ellen, rohand le, söpörd el, töltsd ki a benned dúló és fortyogó kétségbeesést, adj erőt és szót a dühödnek, borítsd rá mindazt a poklot amit most e percben meg kell élned! Hagyd hogy az érzéseid magukkal ragadjanak!
- Nem - mondtam ki halkan.
Ember maradok. Ha bukott lovag is, de lovag. Ha térdre kényszerülök is majd felállok. Méltósággal és nem dühvel eltelve.
E tánchoz mindig is két ember kellett. Ha nem érzünk rá egymás ritmusára, akkor abból csak lábtiprás és botlások sorozata lesz, ami nem szül mást, mint megaláztatást és fájdalmat. A próba véget ért, ideje fejet hajtani a hölgynek, megköszönni a táncot, és a következő partnerhez sétálni. Ez az élet rendje, feladni, hogy majd nyerhessünk egyszer.
Követtem a boltból kifelé, majd még hozzáfűztem:
- Akkor isten Önnel Hinari, legyen szerencséje a boss harcon, s egy nap majd úgyis viszont lát a szövetségesek soraiban!
Alig értünk ki az ajtón, már zárta is a boltot. Nagyon sietős lehetett neki. Így vagy úgy. Elbúcsúzott majd a teleportkristály segítségével semmivé veszett.
- Szia ... Hinari! - mondtam lassan, tagolva a hűlt helyének, mert kissé lelassítottak a saját gondolataim, és már amúgy is búcsút mondtam a boltból kijövet.
- Szia! - ismételtem halkan, s a lassan hűlő gyűrűt megforgattam az ujjaim közt, majd a zsebembe suvasztottam és elsétáltam.

Igen, tudom, a vég,
Már eldöntetett rég.

by **Saya** Csüt. Szept. 26 2013, 22:24

Csókolom, Hinari-néni? \o/ *belépdel*
Még megvan az a Mokaszin a kirakatból? >.>

by **Hinari** Csüt. Szept. 26 2013, 23:39

Saya írta:Csókolom, Hinari-néni? \o/ *belépdel*
Még megvan az a Mokaszin a kirakatból? >.>

Szia,
Már adom is *mosolyogva átnyújtja*, 150 arany lesz, ha mást nem kérsz. ^^
Köszi, gyere máskor is! Wink

by **Kayaba Akihiko** Vas. Szept. 29 2013, 19:45

Danee: Fényes Vaskard (+5 erő)

Hinari: Gyenge Tisztító Kristály

by Ajánlott tartalom