Sárkánypikkely - A Páncélbolt

Szeretnék venni egy Mokaszint

Hála Jinnek és Zhel emlékének, új receptekkel bővült a bolt!

Mostmár előrendelhetőek a következő tárgyak is az eddigieken kívül:

• Bronz Vért (+9 páncél)
  
• Trükkös Köpeny (+2 kitartás)
  
• Használt Cipő (+1 gyorsaság)
  
• Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
  
• Minotaurus Sisak (+3 erő +8 páncél)
  
• Tünemény Gyűrű (+2 élet +5 speciális képesség

Valamint bekerült pár új felszerelés is az aktuális kínálatok közé!

veszek egy bronzpáncélt, egy mokaszint és egy csigamintás gyűrűt!

Vennék egy bronz sisakot meg egy hősi köpenyt

Jun írta:Üdv :3
Szeretnék rendelni egy Mokaszint ^^

- Sárkánypikkelyek, háh? Remélem, valódi sárkányt nem fogok bent találni! Vagy házisárkányt! - ezeket a szavakat mormogva nyitott be a bolt ajtaján.
Az ajtó feletti harangjáték kedvesen csilingelve jelezte, hogy új vevő érkezett a boltocskába.
A jövevényt egy nagy világoszöld köpeny borította, még a csuklyája is a szemébe volt húzva.
Sietve fordult, bezárja maga mögött az ajtót.
- Jó reggelt, kisasszony! - fordult ezekkel a szavakkal a pénztáros pult felé.
A köpeny alól egy kard markolata bukkant elő, ahogy pörgés-forgás közben a köpeny meglibbent. A ruhadarab alól egy kéz nyúlt ki és csusszant rá a markolatra gyors mozdulattal. Az idegen szája széle ravaszkás mosolyra húzódott. A csuklya takarásából pedig ördögi szándék csillant meg a szemekben.
- Milyen szép ez a gyűrű! - hallatszott két pillanat múlva, ahogy a magát fel nem fedő alak a helyiség közepéből hirtelen az egyik vitrin előtt termett.
Ujjai közt egy 40 aranyra felcímkézett darabot forgatott
- És milyen olcsó! - álmélkodott.
- Mondja csak, kisasszony... ömmm... még meg sem kérdeztem a kedves nevét! Sőt! Még be sem mutatkoztam! Bocsássa meg a modortalanságomat!
A kardot szorító kéz most nyugodt mozdulattal seperte hátra a csuklyát, felfedve a tulajdonosa arcát: A napsugár szőke frizura alól egy zöld szempár mosolygott rá a hölgyre.
Az eladó, pulton pihenő egyik kezére gyors mozdulattal simult rá a látogató mindkét keze, finoman közrefogva amazét
- Danee a nevem! Nagyon örvendek a találkozásnak! - rázogatta meg gyengéden az eladó hölgy kacsóját egy kedves mosoly kíséretében.
A választ illedelmesen megvárva folytatta félbemaradt mondandóját:
- ... szóval, azt szerettem volna kérdezni, hogy lehetséges-e ennél a darabnál is értékesebb gyűrűt készíttetni Önnél?
- Ah, nem semmi, hogy a páncélkovácsok manapság már olyanokkal is foglalkoznak mint a tímárság, suszterség, vagy ami még inkább tiszteletet érdemel, az ékszerészét, annak minden finom, kimunkált mozdulatával - s ahogy ezt mondja körbefordul a boltban, újra szemügyre véve a kiállított darabokat, szerte a vitrinekben.
Visszafordulva széles mosollyal arcán emígy folytatta:
- Igazán csodásan mutatnak azok a gyűrűk az ujjain, kisasszony! - emeli az eladó hölgy kezét a sajátjára, nem különösebben zavartatva magát, a gesztus hirtelen jött közvetlenségén
- Tökéletesen kiemelik a szeme színét - néz mélyen, de még mindig barátságosan a lány szemébe - akárcsak ez a hihetetlenül kék színű szoknya, a lenszőke haja színét!

Kérek majd egy Gyorstalpalót Hinari!^^

//Hinari//

- Hinari, Hinari - ízlelgette a nevet - nagyon szép hangzása van!
- Már csak azért is, mert összecseng a sajátommal! - s ahogy ezt mondta, egy komisz mosolyt is megengedett magának
- Tegezhetlek Hinari? - kérdezte pár pillanatnyi hezitálás után, (bár a lány már letegezte az imént) miközben elengedte a lány kezét.
Meglepte, hogy ilyen érzelmi reakciót váltott ki a lányból. Ugyan számított rá, épp ezért nem akart finomkodni. Igen is ki akarta zökkenteni abból a látszólag rezignált állapotból, amiben már annyiszor látta. Legalább is ő ilyennek látta. Mert, hogy nem ez volt az első alkalom, hogy találkoztak, bár biztos volt benne, hogy a lány nem fog ilyesmire emlékezni. Meg kell hagyni, ő se emlékezne, ha egy másik lányról lett volna szó. De Hinari arca, alakja - igen, végre tudta a nevét - beleégett a retinájába. Épp csak elhaladtak egymás mellett az utcán, utána azonban egész nap ez a kivételes szépség járt a fejében. Talán őt is elfelejtette volna napokkal később, azonban egyik reggel, ahogy a klántársnőjét, Zanát utánozva a Főtér egyik szobrának tövében ülve élvezte a napfelkelte színeit és az ébredő város hangjait, megpillantotta ugyanazt a tüneményt, aki pár napja még minden gondolata volt. Nap nap után szinte minden reggel látta őt, messziről, ahogy teljes vértben végigmasírozik, vagy épp valami könnyebb öltözetben végiglibben a téren. Nem tudta, hova igyekezhet, de nagyon furdalta a kíváncsiság. Éppen ezért egyik reggel a nyomába szegődött. Úgy követte akár egy orvgyilkos az áldozatát: tisztes távolságot tartva, természetesen viselkedve, amikor csak hátrafordult a lány. Így jutott tudomására, hogy Hinari a Sárkánypikkely kovácsműhely boltjában dolgozik. Az egész követősdi, akármennyire is a cél érdekében történt, nagyon megviselte. Kifejezetten megvetette ezt a fajta viselkedést, és azóta is emiatt marcangolt önmagát. De most végre itt volt: legyőzte majd minden démonát, amik odakintről ide is elkísérték, a játékba.
Ujjával végigfutott a listát, és megállt az említett csigamintás gyűrűnél.
- Be kell valljam, ... - s a Természetgyűrűt a pultra téve, Hinari elé tolta - nem rég herdáltam el az aranyam zömét ilyenekre - kocogtatta meg a mellkasát borító bronz vértet - mint ez, és kb. már csak erre a 40 aranyba kerülő darabra telne most... de ahogy nézem megérné várnom még egy kicsit a vásárlással, és ezt a másikat választanom majd – bökött a csigamintás gyűrűre a listán.
- Persze, majd ha összefarmoltam elég aranyat a mobokból, meg küldetésekből...
- Deee, nem is igazán vásárolni jöttem... – eddigi határozottságát úgy tűnik, újra megtörte valami, habozott kimondani mit is akar valójában. Kusza gondolatok cikáztak át az agyán, lelkének démonaival vívta soha nem múló harcának újabb csatáját, de mindebből csak némi zavartság tükröződött az arcán.
- Az igazság aaaazz... - láthatóan nagyot nyelt, érezte, hogy egyik pillanatról a másikra felgyorsul a szíve, hideg verejték ül ki a homlokára
S ekkor hirtelen a kardjáért nyúlt, melyet fémes csikorgás kíséretében húzott elő a hüvelyből, s a pult fölé emelt... a penge, úgy tűnhetett, egy pillanatig mintha Hinari fele fordulna a kezében.
- ... hogy ... keresek valakit, aki hajlandó gondját viselni a vértemnek, és a kardomnak! - bökte ki végre visszanyerve némileg a magabiztosságát.
A kardot visszahúzta maga elé, a pulttal párhuzamba, s lapjára fordította, majd mindkét tenyerével aláfogott.
Így emelte a pengét, mintha csak át akarná adni, Hinari felé.
- Kérlek Hinari! Légy a fff..., a személyes kovácsom! - mondta szertartásos határozottsággal, (bár úgy tűnhet, mintha valami mást szeretett volna mondani) fejét pedig kinyújtott karjai közé hajtotta. Így is maradt csendben, mozdulatlan, akár egy szobor, várva a döntést, akár egy apród a fegyverhordozóvá fogadáskor.

Öhm Hinari, gond lett: Kiderült, hogy Anatnál rendeltem jobb cipőt^^"""" De hogy ne vesszen kárba, kérlek írd át Joey-nak, neki nagyobb szüksége van arra a cipőre, mint nekem^^"

Ne haragudj!^^"

/Danee/