[Küldetés] Desperado

by **Phobos** Pént. Szept. 20 2013, 13:02

Desperado

Résztvevők:
- Rita Hanami
- Joey Chrome
- Skaara
- Hayashi Yuichi
- Hürrem

Határidő: 6 nap/kör

Délután fele jár. Kellemesnek mondható, hűvös, mégis napos idő volt Aincrad szerte. Kimondottan őszies. Bár a nap lenyugodni tér, azokban a kései órákban egy pletyka kezdett el terjengeni: a híres-nevezetes csodamasinát, a Desperadót Torubanában, egy föld alatti rejtekben tárolták, mostanáig. Noha egyeseknek kicsit sem fontosak a pletykák, a szélsőséges vélemények mégis kíváncsivá tehetnek benneteket. A Desperadóról azt állítják, hogy aki tökéletesen zongorázik, az nagy tetteket vihet végbe vele. Nagy alatt sok minden érthető: csodás vagy borzalmas tettek. Ti melyikre gyanakodtok?

Egyszerű bemelegítő kör. Érkezzetek meg a faluba, vagy egyedül, vagy megbeszélve. Ördögök kijátszására remek alkalom. Kellemes írogatást!

by **Hürrem** Szomb. Szept. 21 2013, 13:25

A Kezdetek Városának főterén állítottam ki, kevéssel azután, hogy megtaláltam az inventory-mban. Nem tudom, ki rakhatta oda, vagy valami rendszerhiba-e, de akkor és ott jó mókának tűnt. Némelyek elszörnyülködtek azon, amire készülök, páran, főleg kisgyerekek, viszont tapsikolva várták a mutatványt.
Ráérős mozdulatokkal kapcsoltam be a fekete sisak szíjait, majd felmásztam az ágyúra és beleugrottam a feketeségbe. Aktiváltam a Kristályágyú speciális képességét, és vártam. Már pont megfordult a fejemben, hogy ez hülyeség, mikor hatalmas energia robbantott ki a csőből.
Namost, odakint a valóságban egy ilyen darabokra szaggatna. Itt repültem, olyan magasra, hogy hihetetlen. Csodálatosan szép volt, ahogy gyönyörű íven szállok felfelé, alattam minden egyre kisebb lesz, miközben a távolság csak nő és nő. Végtelen zöld mezők, erdők, apró városkák ékköveit pillantottam meg magam alatt. Madár lettem.
Élveztem volna még egy darabig, ha nem ütköztem volna neki a második szint aljának és kezdek törött szárnyammal zuhanórepülésbe .__.
*Puff*
Amint földet érek, fejemről a sisak, és a Kezdetek Városában felállított Kristályágyú is nagy valószínűséggel pixeleire hullt. A sisak legalábbis biztosan, mert egy kisördög bukkant fel alóla, és szaladt nevetve a bokrok közé.
Lassan feltápászkodtam a földről, szerencsére isteni repülésem utáni istentelen zuhanásom senki sem látta. Tekintetem a helyzetemre siklik: Torubana. Szívem utált, egyben szeretett kisvárosa. Szinte hallom a fejemben, mit mondana Adonisz... igazi istennőként hullottam most alá az égből. Szó szerint.

Ha már ide vetett a Sors, gondoltam, elmászkálok egy órát a környéken, hát ha találok, avagy hallok valami érdekeset, ami megéri a fáradozást. Nem is kellett sokat tennem érte, kisvártatva két arra tévedt, szerencsétlen játékos beszélgetését hallgatva tudomást szereztem erről a Desperado-ról, ami valami hatalmas zongorafegyver... nekem inkább egy mexikói zenebanda képe villan fel a szemem előtt, ha a nevére gondolok. Tekintetem az ujjaimra vetül, ahogy szétterítem őket magam előtt. Vajon menne még a zongorázás?
Érdemes lenne kipróbálni ezen a Desperado-n, ha alkalmam nyílna rá. Elmosolyodtam, s megindultam Torubana belvárosa felé, hogy még többet tudhassak meg erről a titokzatos masináról.

by **Skaara** Szomb. Szept. 21 2013, 23:36

Mai nap is korán keltem, ahogy minden nap, amióta magamhoz tértem abban a fogadóban. Meg kell erősödnöm, be kell hoznom a lemaradást, hogy ott legyek mihamarabb a frontvonalon. Ott kell lennem, ki kell vennem belőle a részem nekem is, ha már ez az egész helyzet az én saram. - futottak át ezek a gondolatok az elmémen, közben pedig újabb két disznó programja a végéhez ért, és színes pixelek formájában eltávoztak az örök bitmezőkre. Kardommal mészároltam a nagy síkság disznóállományát, egyiket a másik után. Már az időjárás az őszbe fordult, de még a vidék őrzi a nyári hőség emlékeit, majdhogynem sivatag, egy-két kiszáradt fűcsomó itt-ott. Még szerencse, hogy a nyarat megúsztam, így is ki vagyok száradva... - mormogtam magam elé - Meg különben is, nincsen disznóvágás pálinka nélkül! - kiáltottam fel, és teleportáltam vissza a Kezdetek Városába.
Reggel 9 felé járhatott az idő. Sokan csak most ébredeztek, én meg már napkeltekor kinn tápoltam a karakterem. Egy kis pihenés nem árt, majd újult erővel folytatom tovább.
Betértem abba az eldugott kiskocsmába, ahol hajdanán a barátaimmal iszogattunk. De most senki ismerős sem volt az egész helységben. Remélem nem jelentkeztek be amikor indult ez az egész őrület. Ami még szintén kisebb sokként ért, hogy a hely is teljesen más volt belülről, mint a béta idején. De ez csak olyan változás, amit még az ember kibír. Enyhe változtatás a logout gomb és a respawn funkció eltűnéséhez viszonyítva.
Leültem hát inni, sörrel kezdtem (mivel pálinkájuk nem volt a disznóvágáshoz), ami csúszott is rendesen. Ám a sör nem sok hatással volt rám, sem a valóságban, sem Aincradban, így a 4. korsó után már sakét kértem, és az is hasonló ütemben fogyott. Közben pedig csak ültem, néztem a többi vendéget, hátha felbukkan valaki ismerős. De senki. Újra felidéztem az emlékeimet, közvetlen azelőttről, hogy magamhoz tértem a fogadóban, de több hónapról semmi. Az utolsó kockák, amik bevillantak: Egy föld alatti csatornarendszerben futottam, igyekeztem valahová... Amikor előttem termett egy boss, Azt hittem, elfuthatok mellette, és folytathatom az utam, de a kaszájával lesújtott és szép nagyot repültem, majd puffantam. Az életerőcsíkom majdnem teljesen lement, és utána elsötétült minden. De hogy jutottam ki? Ki mentett meg? Erre nem bírtam rájönni, akárhogy is erőlködtem...
Aztán még azon agyaltam, hogy: hová és miért rohantam ennyire, még a boss ellenére is? Mi lehetett a bosson túl? Még a kaszás előtti emlékeim sem tértek vissza teljesen, serkentenem kellene az agyműködést, tehát a megoldás: igyunk rája! És kértem ki a következő sakét, majd az azt következőt, meg még jó kérdés hányat. Nem, ez nem kérdés, mert tényleg hányat - és egy újabb adag kikívánkozott, majd mielőtt a földre ért volna, szép kék pixelekként felszállt, és eltűnt. Kicsit lassabban forgott az agyam, mint szokott, erre ismét inni kell, úgyhogy kikértem a következő sakét, és próbáltam kideríteni, hányadiknál tartok, beleszámolva ami legurult, ami búvárt játszva visszajött, meg a többit, de eredménytelen. De vigyázni kell mert az 50. saké hazateleportál - mormogtam magam elé.
Már jócskán délután lehetett, amikor pár fazon igen érdekes híreket hozott az ivóközönségnek, miszerint Torubanában őriztek egy igen erős csodamasinát, valami Desperadot, vagy mit, de ellopták. És még valamit hablatyolt arról is, hogy aki zongorázni tud, az nagy tetteket vihet végbe, akár jó, akár rossz értelemben. De hogy jön ide a zongora?
Aztán megvilágosodtam. Már csak a fejem fölül hiányzott a virtuális villanykörte, ami épp elkezd világítani. Egy újabb emlékkép villant be, miszerint az emlékezetvesztés előtti utolsó napon egy rendszerkonzol felé igyekeztem, ami elé aljas módon Kayaba odapakolt egy bosst. Csak nekem. Milyen figyelmes az öreg... Kérdeztem a hír hozóit a Desperado-val kapcsolatban, de többet nem tudtak mondani. A részegségem, és a kikívánkozó saké miatt kisebb verekedés tört ki a kocsmában, amelyről mondani szokás, hogy "10 NJK-ból 9 nem ajánlja." És eléggé gyér az MI-je a sima városi NJK-k nagy részének, hiszen simán ki tudtam jönni, észrevétlenül, jártasságok nélkül...
Utánanézek ennek a küldetésnek, de ahhoz ki kell józanodnom! - mondtam magam elé, és elindultam Torubana városa felé, gyalog. Majd útközben kijózanodok. Régen egy egyszerű rendszerparancs megoldotta volna ezt a gondot, de sajnos már nincsenek meg a jogosultságaim hozzá... A csodamasinán viszont gondolkoztam: ha ez egy küldetésszöveg volt amit hallottam, akkor a sorok mögé kell nézni: zongorázás? mi lehet a zongora billentyűzete? Lehetséges, hogy egy rendszerkonzol van rajt a masinán. Vagy maga a masina a konzol? És nem zongorázni kell, hanem tökéletesen ismerni a rendszerparancsokat hozzá, és tényleg nagy dolgokat lehet vele véghezvinni. Egyszerre kijelentkeztethetünk mindenkit, vagy ugyanígy meg is ölhetjük az összes Aincradban tartózkodót. Én persze az előbbire használnám, de mások nem feltétlenül... de ahhoz, hogy bárki használni tudja, jogosultság is kell... De ácsi... eltűnt a helyéről, vagyis valaki már feltörte? Ha így van, akkor még jobban igyekezni kellene... - húztam sietősebbre a lépteimet, de aztán keresztülestem egy vaddisznón. Feltápászkodtam, majd a vígan röfögő, támadni készülő disznóba erőteljesen belerúgtam, amitől az kicsit odébb kötött ki, de ahogy földet ért, visítva rohant felém: A franc essen beléd, nem félsz a haláltól? - kiáltottam, és a kardomat előretartottam a disznó felé. A disznó pedig egyenesen belefutott, majd szétesett... - pedig én szóltam! - mondtam a disznó helyének, majd megsuhintottam a kardom a levegőben, és visszatettem a hüvelyébe.
Tovább gondolkoztam útközben, és a másik lehetőség, hogy ez biza egy tank, aminek az ötletét Kayaba elvetette akkoriban. Ekkor elkezdtem vidáman énekelni a semmi közepén az "Ellopták az oroszok a tankot, benne volt a kombinált fogó" kezdetű dalt, és ütemre szedtem a patáimat. De lehet, hogy teljesen a sötétben tapogatózok a Desperado mibenlétét illetőleg, de nem árt utánanézni ennek a pletykának.
Még vagy egy órát gyalogoltam, nagyjából kiment belőlem az a nagy mennyiségű ital amit bőr alá tettem, de még kicsit émelyegtem. Aztán megpillantottam a városkaput, épp napnyugtára odaértem. A városkaputól kényelmes tempóban, nézelődve, szemügyre véve mindent, haladtam a városközpontig, majd egy padra lehuppanva figyeltem a járókelőket. Lehet, hogy akadnak társaim is erre a küldetésre, tehát többen jobbak az esélyeink, de ugyanakkor óvatosnak kell lennem a múltbeli dolgok titokban tartása végett... - gondolkodtam közben.
Figyeltem mindenkit, aki vár valamire, esetleg valakire, a kirívó egyénekre, a már ott várakozókra, és az utánam érkezőkre.

by **Joey Chrome** Vas. Szept. 22 2013, 14:15

Hát, hogy nem volt a boltban unalmas most a nap, azt elmondhatom: Először egy nő reklamált, hogy tönkrement egy olyan cucca, amit nem is nálunk vett meg, s később, mint kiderült, az a hobbija, hogy úgy keressen pénzt, hogy boltokból így csalja ki, aztán valami megpróbált lopni, de Eiji időben észrevette, és megcsókoltatta vele a pörölyét. Ezen kívül majdnem felgyújtottak minket, kis híján összevertek, megint reklamáltak, igaz, most jogosan, egy kislánynak a szüleit kellett megkeresni, és még sorolhatnám, de belefáradtam. Most este van, egyedül vagyok, mert a többiek küldetésezni mentek. Bezártam a boltot, majd szépen bementem egy kocsmába inni.
- Csapos, egy sört! – És azt iszogattam, miután kifizettem. Közben csatlakozott Eiji is, csak ő narancslevet kért. Ahogy iszogattam, valamit hallani kezdtem a szomszéd asztalnál: valami Desperado nevű zongorát említettek, aminek segítségével azt csinál az ember, amit akar. Ha zongorista, gondoltam. De mégis furdalta az oldalamat az, hogy mi a csudának kellett rejtegetni? Kinek kellene egy zongora?
- Te, mi lenne, ha megnéznénk, mi az a Desperado?
- Minek?
- Hogy összezúzzam!>) – Mire is számítottam volna? Utálja a hangszereket, mert azok nem férfiasak szerinte. Kivéve a kagylókürt vagy a csatakürt. Azok szerinte férfiasak. Na mindegy, a lényeg, nézzük már meg neki. Csakhogy üzenetet kapott, amit elolvasott.
- Hoppá, mennem kell a nőmért!
- A MITÉRD? – Kérdeztem döbbenten, miután az asztalra köptem a piát, amint meghallottam, hogy a nőjéért, de gyorsan lelépett. Elég volt mára a piából, gondoltam. Eiji-nek nője van? Eddig miért nem tudtam róla??O.o Na mindegy, így is úgy is egyedül kellett mennem Torubana belvárosában, ahol Isten tudja, mifélék várnak rám. Vagy nem.

by **Rita Hanami** Csüt. Szept. 26 2013, 23:30

Hűvös volt a mai nap, legalábbis számomra. Fázós típus vagyok mégis sokkal jobban szerettem az őszi és téli évszakokat. Ősszel a fák lehulló levelei és a táj rozsdabarnába burkolózása miatt, télen pedig az, hogy minden fehérbe öltözik csodálatos látvány. Imádtam ilyenkor sétálni a parkban és emiatt gyakran meg is fáztam vajon itt is megfázhat az ember? A nap lassan eltűnt a horizont mögött és a hold valamint a csillagok vették át a helyét. Benyitottam Torubana fogadójába és leültem az egyik üres asztalhoz majd vártam. Bent nem voltak túl sokan de azért a tulajdonosnak sem fájt a feje a túlzottan kevés forgalom miatt. Jó pár percig ültem ott és hallgattam az embereket, már amennyit ki tudtam venni belőle.
- Késik. – Sóhajtottam fel és egy lágy kézmozdulattal előhívtam a menüt és a kimenő üzeneteket néztem át, vagyis ha pontosítanom kell akkor csak a legutolsót amit Yuichinek küldtem.

Szia!
Tudnánk ma este találkozni Torubana fogadójában, szükségem lenne egy kis segítségre. Ha esetleg még nem jártál volna ott csatoltam a koordinátákat.
Rita

Az üzenetet még a déli órákban küldtem el így lehet még nem látta vagy nem vette észre bár bíztam benne, hogy hamarosan megjelenik.

Amikor megpillantom a fiút belépni az ajtón integetek neki, hogy könnyedén észre vehessen majd helyet kínálva üdvözlöm őt.
- Szia! Remélem nem zavartam meg semmit, hogy ide rángattalak. – Szabadkoztam egy keveset, bár bele gondolva, ha programja lett volna akkor el se jön. – Azt hiszem jobb ha rögtön a lényegre térek. – kezdtem neki. – Az utóbbi napokban egyre több pletykát hallottam egy szerkezetről amit Desperadonak hívnak, és ami eltűnt, talán már te is halhattad a pletykákat. – Néztem rá a fiúra és ha nem főzött semmit a mondandómhoz folytattam. – Azt állítják, hogy ez a masina hihetetlen erővel bír akár több száz életet menthet meg vagy pusztíthat el. Nem tudom, hogy ezekből mennyi igaz, vagy hogy egyáltalán tényleg létezik-e egy ilyen dolog Aincradban, talán csak egy quest hangzatos bevezetője és ártalmatlan az egész de minden esetre szeretnék ennek utána járni. Általában egyedül szoktam ilyen pletykák után kutakodni de mivel megígértem, hogy nem fogok egyedül bóklászni védett területeken kívül így szeretném segítségedet kérni. – Fejeztem be a mondandómat majd hátradőltem a székben és vártam a választ.

by **Hayashi Yuichi** Pént. Szept. 27 2013, 10:56

A falatot félre nyeltem amikor csippant az üzenetjelzőm. Harmadik próbára sikerült megválnom a falat ennivalótól, amit az Öreg halász nevű vendéglőben fogyasztottam éppen. Jelen esetben valami furcsa, ízetlen ennivalót ettem, szóval nem is baj, hogy kikerült számból. Elolvastam az üzenetet és válaszoltam is szinte azonnal Ritának. 'Ottleszek!'
Késő délutánig a laboromban töltöttem az időt, további kutatással. Erről a helyről még nem tud Chancery, csak annyit hogy valahova irdatlanul cipelem a gyertyakristályait. Lesz majd meglepetés neki, mikor megtudja min kísérletezem. Mai alkalommal feltártam három újabb lehetőséget, de egyik sem tűnik hasznosnak, azért továbbítom Anatolenak, hogy marketinget tudna-e rátenni, hogy eladható legyen a 'vicces elixír' termékcsalád három újabb tagja. Szerencsére mozgásképtelen lénnyé ezúttal nem változtam, de azért így is hajmeresztő volt. Ahogy végeztem a kísérletekkel, láttam már nincs sok időm, így nekivágtam utamnak. Ahogy ismerem Ritát, hiába mennék korábban ő már úgyis ott lesz. Hozzá lehetetlen igazodni, bármennyivel korábban megyek, úgyis kések.

Már elkezdett sötétedni, erről a városról csupa jó emlék jut csak az eszembe, elsétáltam az Onsen mellett és csak mosolyogtam. Előbb megtudakolom Ritától mi az amiért keres aztán, írok is neki, hogy egy újabb találkozó, belefér-e neki idejébe. Mondjuk holnap.. tűnődve néztem előttem az utcát és az ismerős megvilágítást. Tovább haladtam, bár egy részem itt maradt ezen az utcán, az ígéret kötött így mentem tovább a Rita által megjelölt fogadó felé. Ahogy benyitottam, heves integetés fogadott az egyik asztaltól felismertem az ott ülő Ritát. Vissza intettem és mosolyogtam miközben odasétáltam az asztalhoz.
- Szia! Örülök, hogy látlak - de épp csak ennyire volt időm, már bele is fogott. Desperado.. sose hallottam még erről. Megráztam a fejem csak, hogy tudja, hogy nem ismerem a dolgot. Széleskörűen szóról szóra elmondta, amit tud. Egy elképesztő fegyver, vagy tömegek jótevője. Ez tárgy nem lehet, csak személy. Bár az aeroplán óta ez a tárgy sem lepne meg. - Veled tartok természetesen. Mások veszélyben lehetnek, ha rossz kézbe kerül ez a tárgy vagy személy. Őszintén szólva kétlem, hogy ez egy masina lenne. Járjunk utána! - feleltem. Kicsit komorabbra fogtam - igazi jótevő nem lehet, hisz kijuttatni minket Kayaba csapdájából nem fog tudni. Felálltam a székről és várakozóan beálltam az asztal mellett. Indulhatnékom volt máris.

by **Phobos** Pént. Szept. 27 2013, 19:55

Ahogyan elhatároztátok, hogy utánajártok ennek a rejtélynek, egy küldetésablak nyílik fel előttetek. Dönthettek: bár gondolatban eldöntöttétek, ki fogtok deríteni egyesmást a Desperadóról, mégis van választási lehetőségetek. Már csak az a kérdés, hogy éltek-e vele. Persze elég valószínű, hogy elfogadjátok, de ezzel egyetemben mindenki egy-egy PÜ-t kap, ezzel az üzenettel:

Raven írta:A Regnum Dei-ig 24 óra van hátra.

Így hát nincs is sok időtök, hogy megtaláljátok a csodamasinát. Bárhol is legyetek Torubanában, koordinátát kaptok, ami a küldetés helyszínét jelzi. Viszont nem is kell hű de messzire mennetek: a nyíl a városkában található tér közepére mutat. Amint a megadott koordináta alapján odaértek, hát az egész biztos, hogy meg lesztek lepődve!

[Küldetés] Desperado H385gfjejitimxm07fsw

A teret egy hatalmas, repülésre alkalmas hajó foglalja el. Karmazsinvörösen fénylik a nap lenyugvó fényében, és valamelyest egy Roys Roysra hasonlít. Rajtatok kívül senki sincsen ott, senki sem jelentkezett a feladatra. Amint odaértek, a lámpák aranysárga fényben felvillannak, és egy fiatalabb férfi hangja szólal meg, a gép hangosbemondóján keresztül:
- Kik vagytok? Annak ügyében jöttetek?

by **Hürrem** Pént. Szept. 27 2013, 20:16

Alaposan elolvasom a felbukkanó ablakot, hisz soha semmit nem szabad csak úgy vaktában elfogadni, nem igaz? Mikor biztos vagyok benne, hogy ez bizony a Deszperádós dolog, és ha már eldöntöttem, hogy szívesen megkeresném, akkor el is fogadom a titokzatos felkérést. Kisvártatva rá egy újabb felirat jelenik meg, üzenet formájában.

Raven írta:A Rengum Dei-ig 24 óra van hátra.

Regnum Dei? Az meg mi lehet? 24 óra. Talán detonációt akar jelenteni? Sosem hallottam ilyesmiről, és egy pillanatra elönt a kétség hulláma, hogy jó ötlet volt-e benevezni... de most már mindegy is, nem igaz? Valószínűsíthetőleg megéri, ha meg nem, akkor így jártam.
Követem a megadott koordinátákat, s mikor odaérek, megtorpanok a sarkon és kételkedve mérem végig a különös masinát.
-Ez meg mi a... -szalad ki a számon, franciául, telve a legteltebb felháborodással, amit magamfajta nő csak érezhet. Most komolyan azt képzelik, hogy én felszállok erre? Micsoda vérlázító elgondolás! Bárki tette őket ide és vezette a csapatot, most és azonnal elfeledkezhet rólam, mert én bizony ilyen ócska ketyerékre nem fogok felülni és veszélyeztetni testi épségem!
Persze, ez az iménti repülésemre nem volt érvényes...
Heves káromkodásom és felháborodásom közepette viszont a többiek is megérkeznek. Nem rossz, szemrevaló társaság: egy jóképű szamuráj, a jelek szerint nem egyedül, de mit számít. Aztán egy szintén egész jóképű lovag, meg egy ismerős szőkeség. Úgy tűnik, ők nem tágítanak, kíváncsian szemlélik az eseményeket, így talán nekem is érdemes lenne maradnom és követnem az utasításokat. Közelebb lépdelek a társasághoz, elővéve minden bájamat, de egyenlőre egyikükhöz sem szólok. Nincs miért. Majd akkor kérek segítséget, ha ártatlan kisasszonyként valóban bajba kerülök.
Mikor felvillannak a lámpák, hátradobom hófehér hajam, mintha csak épp véletlenül ez akkor és ott jutna eszembe. Hát persze, nincs emögött semmi hátsó szándék... nincs meg a fenét. Csak az én dolgomat könnyítené, ha valamelyik tagunk magától osonna a csapdámba. Mosolyom csak még üdébbé válik, mikor meghallom a hangosbemondó hangját.
-Hóój! Bonjour, dicső lovag! Ha a gépezetre gondol, akkor bizony a válasz igen. -kiáltok fel önbizalommal telve, tölcsért formálva a kezemből, hogy még jobban eljusson titokzatos hozzászólónkhoz a hangom. Remélhetőleg elég az én meggyőzőképességem, és felenged minket erre a... rozoga nem tudom, mire. Ha már úgy döntöttem besegítek, igazán meghálálhatja ennyivel önfeláldozásom.

by **Joey Chrome** Vas. Szept. 29 2013, 12:40

Hirtelen egy küldetés villant a szemem elé. Mi a franc? Aztán leesett, hogy lehet a géphez csak így lehet jönni! El is fogadtam, és kaptam egy szép üzenetet:

A Regnum Dei-ig 24 óra van hátra.

És valami Raven írta. Mi a rák? Mi az a Regnum Dei? Valami robbanás? Verseny? A gép rokona? Romlott tej? Veszett csirke? Miért kérdezek ilyen hülyeségeket? Szerencsére megvolt a koordináta: Torubana város főtere. Legalább nincs olyan messze. De amikor odaértem…
- EZ MI A RÁK?! – A teret egy hatalmas repülőféle foglalta el. Remélem ez sem az első útján lesz most, mint az a léghajó, mert megint elmebetegnek néznének! Megint nem egyedül jöttem. Egy lovag, Yuichi (Jéé, szia!), egy vörös csaj (*.*), és egy fehér hajú nő, akitől mintha félnem kéne. Ráadásul próbálkozik csébítani minket, legalábbis elővette minden báját, mikor közelebb lépdelt hozzánk. De rajtunk kívül más nem volt. Nem jelentkeztek a küldetésre. Pff, úgy kell nekik.XD majd hirtelen ránk világítanak, mint a börtönben!
- Hé, kapcsolják le, éppen alszanak, és én meg megvakulok! – Próbálom takarni a kezemmel a szememet, mert nem vakításra jöttem ugyebár, hanem hogy kiderítsem, mi az a Desperado (Ég veled!XD). És megszólal egy fickó aki inkább srác:
- Kik vagytok? Annak ügyében jöttetek? – A fehérhajú már válaszolt is. Egyre ijesztőbb nekem, komolyan! Vagy elkaptam George üldözési mániáját?O.O
- Én is! – Válaszoltam én is. Közben köszöntem Yuichi-nak is, meg a lovagnak is, meg a vörös hajú lánynak is. De most látom, lehet, hogy a vörös hajú Yuichi párja. Hát mindegy, majd talán egyszer találok valakit.:S

by **Rita Hanami** Hétf. Szept. 30 2013, 20:56

Mikor a desperadoról kérdeztem Yuichit megrázta a fejét így hát elmondtam neki azt amit tudok és hallottam. Ahogy meséltem egyszer csak a fogadó csaposa lépett oda az asztalhoz és egy csésze teát rakott le az asztalra.
- Rég láttam magát Rita kisasszony. – Köszöntött kedvesen.
- Öhm… köszönöm… - Feleltem meglepetten közben pedig a csésze teára pillantottam. Igaz is, amig még ebben a fogadóban éltem minden nap rendeltem ebből a fajtából egy csészével. De nem is ez volt a meglepő hisz egy csapos megjegyzi a törzsvevőit azonban ő egy npc volt ráadásul a nevem is tudta pedig nem igazán beszéltem vele soha pont azért mert csak egy program. Ezek szerint valahogy megtudta az adataimat ami lementett magának a program.
- Várjon! – Pattantam fel a székből a csapos után menve aki idő közben elindult vissza a helyére. – Ne haragudj csak egy percet kérek. – Néztem Yuichire majd oda sétáltam az npc-hez. – Tudsz valamit egy Tsubaki nevü lányról? – Tettem fel a kérdést reményekkel telitett hangon. – Tomoyama Tsubaki! Nagyon hasonlít rám… - Próbáltam némi információval ellátni aztán eszembe jutott, hogy már nekem is más a külsőm az óta azonban a program a nézése alapján már a név kiejtésekor elkezdett kutakodni a memóriájában. Pár másodpercig csak nézett maga elé majd megrázta a fejét és ment tovább a dolgára. Kissé elszomorított, hogy nem tudott segíteni de egy kis remény sugár mégis pislákolt bennem. Vissza ültem Yuichihez és egy kis ideig még meredten bámultam magam elé. A csapos még úgy is felismert, hogy kissé máshogy nézek ki, sőt megjegyezte a nevem. Talán a vásárlások alapján kapnak az npc-k infot a játékosokról és felismeri őket, ha többször is veszünk valamit, talán pont azért, hogy némileg élet hűbbé tegye a játékot. Ez viszont nekem jól jöhet hisz talán akad egy boltos vagy npc aki megjegyezte Tsubakit és a nyomára bukkanhatok. Már régóta nem hallottam felőle semmit, egyszerűen nyom nélkül tűnt el és eddig semmit sem tudtam elérni a felkutatásában, most viszont, ha csak egy minimális is, de van egy aprócska nyom amin talán elindulhatok.
- Ne haragudj! Kissé elkalandoztam. – Mentegetőztem a fiúnak majd visszatértem az eredeti témánkhoz. – Személy? Nem nagyon hiszem, hogy személyről van szó a pletykák sokkal inkább egy tárgyra sőt, olyat is hallottam, hogy egy hangszerről van szó, de ezek csak pletykák majd kiderül mi igaz ha megtaláljuk a Desperadot. Mindenestre köszönöm, hogy segítesz. – Bólintottam hálám jeléül de amint hogy az utolsó szó elhagyta a szám egy küldetés ablak ugrott fel méghozzá pont a keresett desperadoval kapcsolatos. Rá néztem a fiúra majd elfogadtam a küldetést amint, hogy rányomtam az elfogadásra egy üzenetet kaptam egy különös szöveggel.
- Regnum Dei? – Néztem rá Yuichire kérdően, bár ismerős volt ez a név mégsem jutott eszembe semmi. Azonban az üzenet mellé koordináták is társultak amik segíteni fognak. – Akkor járjunk utána mi ez az egész. – Mosolyogtam rá a fiúra majd felálltam és a társaságában elindultam a jelzett helyre ami a főtérre vezetett és ahol egy nagyon fura szerkezet várt minket. Rajtunk kívül még hárman jelentkeztek a küldetésre, közülük az egyik lovag köszöntötte Yuichit majd engem is.
- Örvendek! – Üdvözöltem őt viszont. Ekkor hirtelen lámpák fény gyulladt fel és egy hang szólalt meg.
- Ha a desperadora gondolsz akkor igen. – Adtam meg a választ.

by **Hayashi Yuichi** Szer. Okt. 02 2013, 10:48

Beszélgetésünk közepette odalépett hozzánk a csapos és Ritának felszolgálta a már biztosan korábban kikért csésze teáját. Kedves ember, legalábbis a programja intelligens és pontosan jól eltudja adni kocsmáros jellemét. Már épp rendelnék, amikor a csapos megfordul. Rita fel is ugrott és csak bólintottam, persze természetesen megvárom. Lehet rendel nekem is egy olyan csésze teát. Diskuráltak vele egy kicsit, addig az elhangzottakon rágódtam. Fegyver és jótevő is lehet. Attól függ kinek a kezébe kerül. Szerintem továbbra is elkellene pusztítani ezt a szerkezetet. Visszatért Rita és nem volt túl boldog. Elfogyhattak a teához a kellékek? Lehet. Nem bírtam ki, hogy ne kérdezzek rá, a szomorúság azért van, hogy elűzzük.
- Mi a baj Rita? Mi nyomaszt? - kérdeztem vizslatva, hátha egy mozdulata elárulja, hogy múltbéli sérelem, vagy mostani. Esetlen a küldetéssel kapcsolatosan tudott meg valamit.
Válaszolt is hamar, és úgy tűnik nincsen gond, csak egyszerűen máshol járt. Rámosolyogtam és figyeltem szavaira. Szólásra nyílt volna szám,de ezt megakadályozta egy beérkező üzenet.
- Regnum Dei - mondtam Rita után. Elfogadtam a küldetésre hívást és már több dolog is zavart. Emlékeimben felderengett ez a kifejezés. Sokat böngésztem odakint és folyamatosan bővítettem tudásom széles körben. De ez a kifejezés csak ismerős volt - sajnálom, nem tudom mi lehet az, azonban mehetünk - mondtam kezdődő érdeklődéssel. Felálltam én is és távoztunk a fogadóból. De megkóstoltam volna azt a teát. Útközben azért feltettem azt a kérdést amit az üzenet megszakított. - Persze szívesen segítek - fogtam bele - sok-sok kérdőjel van még ezzel kapcsolatban. Például, hogyan kellene eljárni ez ügyben. Ahogy mondtad, hangszer, ami lehet pusztító és jótékony eszköz is lenni. Ami kihatással lesz Aincradra. Szerintem elkellene pusztítani, túl nagy a kockázat. Szerinted? De előbb igaz járjunk utána, hogy mégis mi ez, elhamarkodott lenne dönteni, de nem kockáztatnám emberek százainak vagy ezreinek életét azért, hogy egy kicsit jobban éljünk. - kérdeztem komolyan. Hamarosan oda is értünk a főtérhez és már voltak itt páran, egész pontosan egy ismerős és két idegen. - Joey! Szevasz! - nyújtottam neki kezet miután odaértünk. Eddig a tér közepén álló tárgyat néztem, vajon ez lenne a Desperado? Volt ott még egy srác aki ismeretlen volt őt is üdvözöltem - Hali! A nevem Hayashi Yuichi, örvendek - és mosolyogva nyújtottam kezem. Volt még ott egy lány is akinek a mozgása zavarba ejtő volt, szépségével együtt. Ritkán látni ilyen hosszú fehér hajat. Biztosan nagyon öreg lehet, de nem mégis, fiatalos az arca. Ahogy az indikátora színét megláttam. Tudtam, hogy egy gyilkossal állok szemben, ez eddig még sosem láttam egyetlen gyilkost sem. Egy szót nem szóltam hozzá, csak álltam ott és kardom felé nyúltam. Mielőtt meg előránthattam volna a fegyvert, hirtelen fényár terített be minket és egy hang jött. Kérdezett és válaszoltam miközben élesen néztem a lányt. Rita szavai hamarabb jöttek ezúttal is és megtörték a gyűlöletet, ami burjánzott mellkasomban az idegen ellen.
- Én is azért jöttem - válaszoltam Rita után és leengedtem karom. Kevésbé agresszív viselkedést felvéve vártam a továbbiakat. Közben Rita felé sandítottam, ő hogy áll a piros indikátorral, ha észrevette, hogy nézem, fejjel a lány felé mutattam. Szavak nélküli kommunikációt kezdeményeztem. Ilyen téren még úgyis fejletlenek vagyunk és úgy tűnik élesben kell megbizonyosodni értjük-e a másik gesztusait.

by **Phobos** Szer. Okt. 02 2013, 18:18

A hang egy sejtelmes hümmögéssel jelzi, hogy megértette, rendben van. Habár egyikőtök nem válaszolt, de hallhatólag kifejezetten elégedett volt.
- Örülök, hogy akadtak vállalkozók. - mondta végül. - Kérlek, fáradjatok fel, rengeteg elmondani valóm van. - A lámpákat még véletlenül sem oltja el. Aztán láthatjátok, hogy a gép aljából egy mozgólépcső nyílik ki, mely a fedélzetre vezet. Amint ráléptek a lépcsőre, azt tapasztalhatjátok, hogy nem bírtok visszafordulni. Nincs visszaút. Miután a gépbe kerültök, egy-két pillanat erejéig teljes a sötétség. Azután alulról több lámpa világít meg benneteket, akár egy világra szóló koncerten. Lépések hangját hallhatjátok, és mihelyst az a valami vagy valaki elég közel ér hozzátok, úgy egyre világosabb lesz azon a helyen. A masina azon része olyan volt, akár a katonai repülőknél: két oldalán széksorok helyezkednek el, a gép fenekén pedig hatalmas csapóajtó található, mely kifelé nyílik. Az alulról jövő lámpafények az előttetek megjelenő személyre irányulnak: egy húsz évi körüli, sötét ruhás, rövid barna hajú, kissé oroszlánarcú férfiú, elégedett mosollyal, keresztbe font karral.
- Hm, a feladat ellenére nem is vagytok annyira kevesen. - mér fel benneteket. - Rolf Kreiss vagyok. A megbízóm sajnos nem jött el. Hogy bevalljam az igazat, szégyelli magát, amiért csak úgy hagyta, hogy ellopják a masináját. A Desperado nem egy gyereknek való zenedoboz, hanem igen komoly fegyver. Gondolom hallottátok, hogy elvileg zongoramesternek kell lenni az irányításához. Nos, az építésze úgy tervezte meg, hogy a Desperadohoz szükséges irányítóegység valóban egy zongora billentyűzete, így az azt irányító személynek nagyon jól kell játszania rajta. Ühüm, egy rövid bemutatkozás, aztán ha van kérdésetek, gyorsan tegyétek fel. A Regnum Dei hamarosan kezdődik. - ismét körbenéz rajtatok, és várja, ki mivel jön elő.

Elfelejtettem írni, hogy nincsen sorrend. Skaara 500 szóval pótolhat!

by **Joey Chrome** Pént. Okt. 04 2013, 18:09

A fickó hangjából ítélve meg van elégedve, még ha kaszttársam meg sem szólalt. Majd felinvitált minket arra az izére. Mielőtt megkérdezhettem volna, hogy most másszunk-e fel vagy hogy, a hajó alján megjelent egy mozgólépcső.
- Óh, így is jó. – És felszálltam rá. Éreztem, hogy nem bírok visszafordulni, de hülye leszek, ha megteszem! Ééééés… Teljes sötétség.
- Öhm, kiment a villany? – Hirtelen úgy meg lettem világítva alulról, mintha koncertre hívtak volna meg, és én szerepelek. És jött is egy oroszlánképű csávó, elégedett mosollyal. Megjegyzi, hogy nem is kevesen vagyunk a feladat ellenére, miközben méreget minket, majd bemutatkozik, neve Rolf Kleiss. És nem ő a megbízó, aki nem jött el. Fain. -.- Szégyelli magát a megbízó, hogy ellopták a masináját, a Desperado, Ég Veled-et, ami nem zenedoboz, hanem egy ku*** komoly fegyver, amihez azért kell tudni zongorázni, mert az irányítóegysége egy ZONGORABILLENTYŰ! Öcsém, milyen pusztító lehet már egy Beethoven Másodika, vagy egy Mozart Hamradika, esetleg egy Július 4.-ike?!XD Majd kért egy bemutatkozást, és hogy ha van kérdés, tegyük fel, de gyorsan, mert lassan kezdődik a Regnum Dei. Én kezdtem.
- A nevem Joey, minden Idők legnagyobb, legbátrabb, és legszerényebb lovagja! Very Happy

És egy kérdés: Mi a kukac az a Regnum Dei? – Ezt már tényleg nagyon tudni akarom, mert nem ájulást akarok kapni, hanem némi hírnevet, feltehetőleg nem arról, hogy gyávának néznek! Meg inkább jobb, ha felkészülök, ha ez a Világ Végét jelenteni ez a Regnum Dei, vagy kiderülne, hogy maga a Desperado belsejében csücsülve várjuk a tuti halált! De tényleg, hogy néz ki a Desperado? Egy nagy zongora?O.o

by **Skaara** Szomb. Okt. 05 2013, 18:35

A téren ücsörögtem, majd egyszer csak felugrott előttem egy küldetésablak ezzel a Desperado-val kapcsolatban. Persze minden hezitálás nélkül ráböktem az [Elfogad] gombra. Végre valami jó küldetés, ami végre kicsit változatosabb. De még mindig túl sok az [Ölj meg 12 vaddisznót a nyugati mezőn!] vagy a [Vigyél 8 vérnyúl lábat XY-nak a Z kocsmába!] meg a hasonlók. Arról nem is beszélve, ha Skaara kocsmába megy küldetést leadni, akkor elkezdi a saját küldetését a félliteres söröskorsókkal. Elég sokat agyaltam már a dolgok alakulásán, és a mostani helyzeten egy korsó sör felett... Időben rá kellett volna jönnöm, mire készül Kayaba... De elbuktam... És persze próbálok visszaemlékezni, mi volt a "Kaszás" és a néhány héttel ezelőtti ébredésem közötti időben. Valahogy kíváncsi vagyok, mi minden történhetett, amit akarva-akaratlan elfelejtettem. No de vissza a tárgyhoz, felugrott a küldetés, elfogadtam, és jött egy koordináta is szinte azonnal. Hmm... Ez pont itt van a közelben, csak alig pár méter. Ahogy ez átfutott az agyamon, hirtelen a főtér közepe felől láttam leereszkedni egy furcsa gépezetet, és szép lassan megindultam felé. Közben láttam, hogy többen is igyekeznek oda, és én is meghúztam a lépteimet. Ahogy az első emberke odaért, vakító fény áradt a masinából. A leendő csapattársaim között láttam egy fehér hajú lányt, aki felettébb gyönyörű. Valakire nagyon emlékeztet még a béta idejéből első ránézésre, bár a béta teljesen más, akkor még nem a valódi külsőnk volt a karakterünk. Aztán egy srác is betoppant, aki a vakító fény nemtetszését fejezte ki, majd befutott még egy srác, és még egy lány. Felettébb furcsa, és nem könnyű, hogy senkit nem ismerek, senkiről nem tudok semmit.... Valahogy túlságosan is megszoktam azt, amíg még megvoltak a jogosultságaim akkor minden lényegesebb infót el tudtam érni, akár rendszerparanccsal, akár a menüben babrálva... Közben a jármű vezetője feltett egy kérdést, ami hirtelen elsiklott a fülem mellett. Túlságosan is elgondolkoztam, és túlságosan is agyaltam, hogy vajon mi lehet ez a Desperado. Elképzelésem van, miszerint egy rendszerkonzol lenne. Legalábbis a küldetésszöveg alapján logikus. Legalábbis számomra igen, de kétlem, hogy a csapatból bárki is látott volna egy rendszerkonzolt is, és tudná is használni. Bár annyi sántít az elméletemben, hogy miért hagyna benn Kayaba egy rendszerkonzolt egy város közepén, amikor a GM-eket visszafokozta. Már, ha volt még valaki rajtam kívül... És miért rejtegetné az egyik városban? Hmm... A Kezdetek Városa alatti konzol elé odatelepített egy elég erős bosst, és ezzel levédte előlünk. Ez a Desperado egy másik lehet, amit valami módon biztos, hogy levédett a játékosok elől. És eltűnt, ellopták. Lehet, hogy egy másik ex-GM áll a dolgok mögött?
Közben megjelent egy mozgólépcső a jármű alján egy mozgólépcső, amin rögtön elkezdtek felsétálni a többiek, én pedig a mozgólépcső csattanására tértem magamhoz a gondolataim legmélyebb zegzugaiból. A többiek már elindultak felfele, és sereghajtóként én is mentem. Felettébb furcsa ez a jármű, hiszen ilyet nem láttam a béta idejéből. És nem is hallottam ilyesmiről, mint repülő jármű, pedig elég sok mindenről tudtam. Felértünk a járműre, kis sötétség, majd alulról lámpák világítottak meg minket.
Illendően bemutatkoztam én is:
Üdv mindenkinek! Skaara vagyok, és lovag. - mondtam. Majd a másik lovag kérdésére annyit válaszoltam: - A Regnum Dei latinul van, de a jelentését sajnos nem ismerem.
Tovább tűnődtem a Rolf Kreiss nevű emberke szavain, aki fogadott minket ezen a repülő járgányon. Ezek szerint tényleg lecserélték a hagyományos komputerbillentyűzetet egy zongorabillentyűzetre... - mondtam magam elé - Bár a hagyományos billentyűzettel könnyebb lenne az irányítása a Desperadonak, ha valaki ismeri a rendszerparancsokat. Az viszont jó kérdés, hogy milyen logika szerint konvertálja a szerkezet a hangokat parancsokká. - fejeztem be a mondandómat, és néztem körbe a csapattársaimra.
Aztán a fehér hajú lányt jobban megnézve feltűnt a piros indikátora. Ezek szerint valakit megölt már a játékban... és a valóságban is meghalt az illető... De lehetséges, hogy csak meg kellett védenie magát. Feltűnően szép lány, és nem lennék meglepődve ha valaki megpróbált volna vele akarata ellenére kikezdeni. Vagy csak a tárgyait és az aranyát akarták tőle elvenni... Számtalan lehetőség van, amikor az embernek meg kell védenie magát egy másik játékostól. És az indikátor csak a gyilkosság tényét árulja el, az okát nem.
Az első hetekben, amíg nem javították a teljes életes párbaj rendszerét, az "alvóölések" idején a gyilkosok viszont megúszták zölden. Béta idején még ez így rendben is lett volna, hiszen az illető max a Black Iron-ban ébred reggel, de amióta Kayaba bekattant, azóta az ilyen esetek halállal végződtek. Szerencsére már javították ezt a hibát, legalábbis olyan szinten, hogy aki öl, az piros. De ha mobok között hagyja az áldozatát a gyilkos 1 ép-vel, akkor sárgán megússza, és idővel kizöldül, a mobok pedig elintézik a piszkos munkát. Mindig akad módszer a gyilkosoknak... Épp ezért kell megtalálnunk a Desperadot, kideríteni az igazi mivoltját, és ha tényleg egy rendszerkonzol az alapja, kijelentkeztetni minden játékost!

by **Rita Hanami** Vas. Okt. 06 2013, 09:50

Mikor vissza ültem Yuichi mellé ő arról érdeklődött jól vagyok-e ami vissza zökkentett mély gondolataimból. Pár pillanatig csak pislogtam a fiúra majd megráztam a fejem.
- Nem, nincs semmi gond. – Adtam ki a halk választ és elkaptam a fiúról a tekintetem, aztán eszembe jutott, hogy ő is elmesélte a gondjait a vadászat alatt, nekem se illene elhallgatnom a sajátjaimat főleg, hogy most már egy családnak számítunk. - Vagyis… - Néztem vissza a fiúra majd tekintetem lecsúszott az előttem pihenő csészére. – A húgom, Tsubaki. Hónapokkal ezelőtt eltűnt, minden nyom vagy előjel nélkül. Nem tudom mi történt vele, vagy, hogy egyáltalán életben van még. A céh elött ebben a fogadóban laktam és a csapos láthatólag megjegyzett ráadásul olyan dolgokat is tudott amikről nem kellet volna ezért az gondoltam talán tud valamit róla vagy valami olyat mond ami után végre elindulhatok. De sajnos ez nem így lett.- Egy picit még a csészében lévő tea tükrében néztem magam. Majd ismét felkaptam a fejem. – De viszont térjünk vissza az eredeti témánkhoz! – Szólítottam fel Magabiztosan.
Mikor találkoztunk a többiekkel Yuichi láthatóan nyugtalan lett és a kardja felé nyúlt amit a piros indikátoros lány hozott ki belőle. Lopva felém tekintett válaszra, várva, hogy mi legyen mire egy gyors és rövid fejrázással jeleztem, hogy egyenlőre ignorálja a lányt. Nem tudhattok még mi áll az indikátor hátterében, hisz Reiko is az volt még sem volt rossz vagy, gonosz, egyszerűen rosszkor volt rossz helyen és ez volt az ára, hogy életben maradhasson.
A fura szerkezet belsejében egy újabb alak fogadott bennünket aki ismertetett minket a részletekről.
- Tehát a pletykák tényleg igazak voltak. - Konstatáltam magamban. A férfi végül felvetette, hogy ha kérdésünk van azt most tegyük fel. A szőke lovag már fel is tette az egyiket amire kíváncsi voltam.
- Én is szeretném tudni mit jelent ez a Regnum Dei kifejezés és azt is, hogy pontosan mire is képes a desperado, hogy mégis, tudjuk mire számítsunk ha ellenünk akarják bevetni? – Tettem fel a saját kérdéseim azonban a másik lovag félig meddig megadta a választ. – Meglehetősen sokat tudsz Saoról és hallhatóan magáról a desperadoról is, többet mint egy sima játékos. – Fordultam a fú felé. A szavaiból egyértelmű volt, hogy nem egy mezei játékos mint amilyen én is vagyok. Talán egy hacker, vagy valamiféle program fejlesztő lehetett a való életben. és ez számomra kicsit aggasztóbb volt mint a piros indikátoros lány. Nem ismerjük őt, se a céljait és jó eséllyel még használni is tudja a desperadot. Job ha szemmel tartom.

by **Hayashi Yuichi** Vas. Okt. 06 2013, 21:33

- Értem - válaszoltam, miközben az elforduló Ritát néztem. Van valami baja, de ha nem akarja közölni, nem gond, lehet, az a napja van? Megráztam a fejem és lenéztem az asztalra, azonban beszélni is kezdett. Visszanéztem Ritára ő épp szintén az asztalt megbámulta maga előtt. A húga eltűnt ez szomorú. Sőt mi több, megértem szomorúságát. Ha fent voltak barátlistán, úgy ha kihunyt pöttye az egyértelmű dolgot jelent. Ellenben van oka reménykedni, de ezt mégis hogyan közöljem vele? Csak bólintottam, hogy térjünk vissza a desperado ügyére. Felálltam a székből és ennyit mondtam hallhatóan neki - Visszajön biztosan, ne aggódj Rita - mosolyogtam rá. Komolyan vissza kell jönnie. Egy ilyen köteléket nem vághat el semmi. Ha kell, visszahozom. Ennek így kell lennie.
Mikor farkas szemet néztem a piros indikátoros lánnyal vártam Rita jelzésére és láthatóan nem tanácsolta, hogy rátámadjak a gyilkosra, most azonnal. Elengedtem a kardom markolatát és próbáltam kizárni személyét látókörömből. Fellépdeltem a rámpán, amin könnyedén szedtem a lépteim felfelé, semmi nem akadályozott. Teljesen jó lenne így hegyet mászni, odakint. Nincs, ami visszahúzna. Beléptem egy helyiségbe, ahol orromig nem láttam. Igyekeztem nyugton maradni, mert ha kalimpálok, akkor leverhetem Rita veséjét, vagy ami még rosszabb büntetést hoz magával, hozzáérek illetlen helyen. Úgyhogy szépen kivártam egy történést, ami be is következett és fényárban fürödhettünk. Személy szerint zavart a fényszennyezés, de üsse kavics. Jött is egy srác elébünk és ismerősen csengő hanggal közölte velünk a terveket.
- Örvendek - nyújtottam kezem kézfogásra - a nevem Halyashi Yuichi - amint megtörtént vagy nem fogadta hamarosan kézfogásom úgy megfogtam Rita két vállát és úgy mutattam be - ő pedig itt Rita - próbáltam menteni a helyzetet. Kicsit meggyanúsította a srácot, hogy tulajdonképp ő lopta el a fegyvert és minket csak azért hívott ide össze, hogy megtudja kik a legbátrabbak, elküld minket egy távoli havas helyre, hogy ott valamit csináljunk teljesen mindegy mit, míg ő hátra marad és véghezviszi tervét. Ránéztem Ritára, remélem nem ez járt fejében, míg szavait mondta. - úgy értette, hogy jó és rossz kezekben hogy működik ez a készülék? Értem itt azon kívül, hogy zongorázni kell rajta - kérdeztem kissé habozva, és figyelve Ritára, hogy mindent megfelelően tudakoltam-e meg a sráctól. Majd elengedtem Rita vállait.

by **Hürrem** Vas. Okt. 06 2013, 22:05

Ismeritek azt az érzést, mikor végigszalad a bizsergés a tarkótokon? Bár a játék a Lopakodást vagy a Hallgatózást, Észlelést bevezethette, de némely emberi ösztönön igen nehezen lehet felülkerekednie egy gépnek. Körbenézek, s lám, mit látok? A szokásos jelenetet: egy önjelölt igazságosztó engem bámul, keze a kardján, és látni rajta, hogy minden idege megfeszül, mint a vadászó rókának. Némi fintorgó mosollyal nyugtázom akaratát magamban, s átkozom bolond elméjét neki is és az összes hasonszőrű barátjának, akik gondolkodás nélkül le akarnak kaszabolni minden nem-zöld indikátoros partnert. Soha senkinek nem jut eszébe, hogy ezt a pirosan világító valamit nem csak szándékos emberölésből lehet megszerezni?
Az más kérdés, hogy az enyém abból származik, de persze ezt senkinek sem kell megtudnia.
Mikor kinyílik az ajtó és fellépdelünk a rámpán, úgy érzem magam, mint a kifutón tipegő modell. Valószínűleg, sőt, biztosan tudom, hogy mindenki alaposan megnéz magának, mérlegeli a veszély mértékét, fél, retteg, reszket. Féljetek is, kisbogaraim, ha ennyire bolondok vagytok. Az ilyenek nem valóak ebbe a játékba, és hacsak nem mutatnak másféle viselkedést a jövőben, telán egyiküket-másikukat fel is szabadítom.
Szemem sem rebben már a gépezet belsejében, de a hideg rázza a bőröm és legszívesebben leülnék valahova megvárni, hogy valami kellemesebb, barátságosabb helyre kerüljünk. Mikor a srác is megjelenik és beszélni kezd, elnyomok egy unalmas ásítást, és sorban végighallgatom a többieket. Az engem méregető önjelölt igazságosztó után lépek előre, hogy immár tudomására hozzam, "téved".
-Én pedig Hürrem vagyok, szívélyes szolgálatukra. -pukedlizek, megfogja ruháim szélét, s kecses mozdulattal, lassan mozdulok, ahogy azt az illem megkívánja. -Kérlek titeket, indikátorom ne tévesszen meg titeket. Sajnálatos önvédelem volt... de tudom, hogy megértitek. Higyjétek el, sajnálom, de nem tehettem mást annak érdekében, hogy... -nem folytatom. Cuki, ártatlan tekintetem a Yuichinak nevezett igazságosztóról végigmegy a többieken is, bár igyekszem rejteni gunyoros mosolyom és legbelül lappangó gondolataim. Hisz most az ártatlan, bajba jutott bárányt kell játszanom.
Szerepjátszunk hát.
-Engem pedig az érdekelne, van-e bármilyen jártasság a játékban, ami kapcsolható a zongorázáshoz, például? Hisz én például előszeretettel tanultam zongorázni odakint... és a tolvaj talán szintén ebben a cipőben jár.
Bár valójában hidegen hagy a válasz, gondoltam, nem árt feltenni egy ehhez hasonló kérdést, csak hogy mutassam, engem érdekel a téma. Ami valójában nem.

by **Phobos** Szomb. Okt. 12 2013, 18:35

Rolf csöndben, elgondolkozva hallgat végig benneteket, habár Skaara és Hürrem monológjára kissé felhúzza szemöldökét. Sejtelmesen hümmög egy sort, aztán megköszörüli torkát, hogy felkészüljön a válaszaitok megadására.
- Skaara jól feltételezte, hogy a Regnum Dei latinul van, és ez az Isten Királyságát jelenti. Az alkotó mester elmondta, hogy aki ezt a szimfóniát eljátssza a Desperadon, annak lehetősége nyílik a gépezet szájából azt a hatalmas robbanóerejű ágyút előidézni, amit tiltott fegyverként tartanak számon. Több más funkciója van, amit a megbízónak sajnos nem volt ideje elmagyaráznia, így a Desperado jóval többre is képes, amiket a pletykák sugallanak. Ami pedig a zongorabillentyűket illeti, a mester mindig is szeretett zongorázni, szóval azt gondolta, ha lecseréli az irányítóegységet egy zenei eszközre, a gépre áhítozó emberek köre beszűkül. Sőt, még át is programozta, hogy csupán az, aki tökéletesen játszik rajta, annak lehessen hozzáférése. Viszont arra nem számított, hogy nála van jobb zongorista is. - aztán Yuichihez fordult. - Arról sem beszélt nekem, mire lehet jóra használni ezt az ördögi szerkezetet. Idő híján kénytelen voltam ennyi infóval beérni, de valószínűleg egy kiskapu volt a kiloggoláshoz. Bár ez is csak egy pletyka... - sóhajtott egy nagyot. - Nincs vesztegetni való időnk. A koordináták szerint a Desperado valahol az égben van, egy lebegő kristálykastélyban. Indulhatunk! - nézett fel, valószínűleg jelt adva valakinek, és erre rá a gép fel is emelkedett a földről. Enyhe rázkódást érezhettek, amikor a gépmadár behúzza kerekeit a felszálláshoz.
Itt lehetőségetek akad jobban felfedezni az amúgy Altairának nevezett hajót. Ha követitek Rolfot, rögtön a kifejezetten tágas, gépekkel felszerelt pilótahelységben találjátok magatokat. A védőüvegen nagyon jól ki lehet látni. Három pilótaülés van a hajó elejében, máshol nem lehet helyet foglalni, csak a bal oldalt található számítógépnél. Ha eddig azt hittétek, hogy Rodolfon kívül más játékos is van az Altairán, akkor tévedtetek. A gép valószínűleg automata irányításban van bekapcsolva. Egy kis emelvényen vagytok, ahonnan öt-hat lépcső vezet le az irányítókhoz. Az emelvény pedig valójában egy lift, amely még három további helyre vihet el: az Altaira tetejére, a gépházba, és a hálókba.
- Nagyjából egy-két óra múlva vagyunk ott, de valószínűleg számolnunk kell esetleges mobtámadásokkal. Aki ellopta a Desperadot, még személyre szabott mobokat is generálhat. - tájékoztatott benneteket, majd leült az elsőbbségi ülésre.

by **Joey Chrome** Csüt. Okt. 17 2013, 21:29

//épp írtamXD//

Végre kiderült, hogy a Regnum Dei egy Isten Királysága nevű szimfónia, amivel a Desperado-ból ágyút idéz! Na basszus, ki hitte volna, hogy halálos lehet a zenei műfaj?O.O És azért zongora a kontroller, mert a találó szeretett zongorászni, ezért kitalálta, hogy így oldja meg, hogy senki más ne tudja kezelni, csak az, aki tökéletesen játszik rajta. Csakhogy alaki jobb volt nála. ._. Állítólag ki lehet loggolni vele. Hűha, akkor nem csoda, hogy nagyon akarta valaki!:O Lehet, így akar kijutni innen! De már indította is el a gépet, ami eléggé megrázkódjon ahhoz, hogy eltaknyoljak. Majd követtem Rolf-ot, aki közölte, a tolvaj tud egyedi mobokat is generálni… Marha jó, így elvenni a kalandorok kedvét! Úgy döntöttem, hogy inkább felfedezem a hajót. El is indultam a hálók fele, hátha ott lesz egy pár játékos. Ám meglepiként ért, hogy nem igen volt Rolfon kívül egy teremtett lélek sem. Vagyis egy volt egy szellem formájába, aki azonnal sikítva menekült ki a fürdőből, mikor véletlen rányitottam, hogy megmossam az arcomat, mert észrevettem, hogy koszos lett, mikor taknyoltam. O.o Na mindegy, legalább már tényleg egy teremtett lélek sem volt Rolfon kívül. XD Óvatosan kukkantam be a hálókat, hátha találok még egy szellemes szellemet, de szerencsére nem. De elnyomott az álom, ezért fogtam magam, befeküdtem egy random hálószoba ágyába, és szia Álomföld! Maximum fenragadok véletlenül a hajóra, de azért küldtem Grifi-nek egy üzenetet, hogy másfél óra múlva ébresszen fel egy üzenet formájában. Gondolom csodálkozik most is azon, hogy mi a ráknak kérek ilyent, de Kayaba-nak nem lett volna annyi esze, hogy kitaláljon egy ébresztőóra funkció a HUD-on az ilyen esetekre.

by **Hürrem** Szomb. Okt. 19 2013, 12:53

//Én meg most érek rá tüzetesebben, elnézést. Igyekszem az ilyesmit leredukálni a jövőben :3//

Türelmesen végighallgatom Rolf monológját, ami egyszerre türelmes és érdekfeszítő a számomra. Unalmas a sok-sok sci-fi és társai típusú elem miatt, de érdekes a zongora-momentum és a gépezet hihetetlen tulajdonságai nyomán. Hogy mennyire érte meg felszállni erre a halálcsapdára, majd meglátom.
Mikor a hajó megremeg, félreismerhetetlenül jelezve, hogy repülünk, a gyomrom vet egy fél-bukfencet a hasamban. Ha van valami, ami a gyenge pontom, akkor az az enyhe tériszony. Nem kelt benne pánikot ugyan, de rosszullétet annál inkább, ezért igyekszem nyugton maradni és mély levegőkkel tudatni digitális testemmel, hogy nincsen semmi baj.
Követem Rolfot az úti céljához, hogy odaérkezve azonmód meggondoljam magam és inkább a padlót és a falakat kezdtem bámulni. Mindenre néztem, csak az üvegek felé nem. Tudhattam volna, mikor beszálltam ide, hogy repülni fogunk, de nem tehettem mást, vonzott a kíváncsiságom. Talán erre szokták mondani, hogy aki kíváncsi, hamar beledöglik, ám erre én nem igazán leszek hajlandó.
Végül elnézést kértem társaimtól és némi útvonal-érdeklődés után jómagam (is) a háló felé vettem az irányt. Fekvő-ülő helyzetben talán jobban elviselem a gondolatát az utazás módjának.
Az egyik sarokbéli ágyban húzódtam meg, átkaroltam felhúzott térdeimet és vártam, hogy megérkezzünk a helyszínre. Még hallottam Rolf figyelmeztetését a mobokról, mielőtt beléptem, és magamban még várom is, szembe jön-e velünk valami, talán a harc heve majd kiűzi belőlem a rosszullét kellemetlen érzését.
Gondolataimból végül az egyik szőkeség belépése zökkentett ki. Nem szólaltam meg, de a jelek szerint ő sem vett észre, csak behuppant egy ágyba, és már durmolt is. Kaján mosollyal figyeltem; vajon beszálljak mellé, lepjem meg? Jó kis móka lesz! Vártam pár percet, majd lábujjhegyen odalopakodtam és óvatosan befeküdtem Joey mellé az ágyba :3
Ha jön még valaki, annak az ajkamra tett ujjammal jelzek csendet, s suttogva ennyit mondok: "Csak megviccelem."
Kíváncsi vagyok a reakciójára, ha felébred :3

by **Rita Hanami** Vas. Okt. 20 2013, 07:53

- Igen, minden bizonnyal vissza fog. – Feleltem Yuichi szavaira és bólintottam egyet. Hittem, hogy Tsubaki még életben, muszáj volt hinnem benne, hisz nem is maradt meg más csupán a remény, hogy újra láthatom majd őt. Azonban félre kellet tennem a saját gondjaimat és ehelyett a feladatomra koncentrálni. Mikor Rolfnak feltettem a saját kérdéseim Yuichi fura mód megfogta mindkét vállam, furcsán nézett rám és pontosította a kérdést. Valamit rosszul mondtam? Csak pislogtam rá de végül ennyiben hagytam. Viszont a piros indikátoros lány jelleme és érdektelensége kezdett egyre inkább zavarni.
- Mindig van más lehetőség. – Tettem hozzá közvetlen ahogy a lány próbálja tisztára mosni a nevét de nem teszek semmi mást. Mikor a pillantásunk összetalálkozik rezzenéstelen arccal figyeltem őt, nem volt benne sem harag, se gyűlölet sem pedig szánalom. Rolf további információkat adott nekünk amik igen csak nyugtalanítóak voltak.
- Vagyis ha visszaszerezzük a desperadot a megbízód képes lenne ki loggolni mindenkit a játékból? – Tettem fel a kérdést csak, hogy világos legyen mindent. Ha tényleg képes rá akkor megmenthetünk mindenkit aki itt ragadt, azonban lehetséges, hogy inkább tényleg jobb lenne elpusztítani mint ahogy Yuichi is mondta. Minden esetre most egyelőre vegyük birtokba a despereadot és utána ráérünk ezen agyalni. A repülő felszáll a magasba és elindul úti célja felé. Egy kristály palota? Tud ám élni az aki ellopta a desperadot. – Van fegyverzete is ennek a… Repülőgépnek? – Tettem fel bizonytalanul a kérdést az előkerülő szörnyek hallatán bár nem tudtam minek is hívjam ezt a szerkezetet. Hürrem és Joey a háló felé vették az irányt, én magam pedig az egyik pilóta ülésben foglaltam magamnak helyet. Innen tökéletesen rálátni mindenre ami előttünk zajlik.

by **Skaara** Vas. Okt. 20 2013, 17:36

A vörös hajú ány kérdéseire kicsit meglepődtem. Talán megsejtette, hogy kiféle-miféle lennék? Nem tudhatom, de az már szemet szúrt neki, hogy meglehetősen sokat tudok a SAO-ról és a Desperadoról is.
Mint tudjuk, ebben a világban a tudás az hatalom. Csak hallottam pletykákat erről a Desperadoról, és van egy elméletem arról, hogy pontosan mi lehet. - válaszoltam a lánynak
Rolf kiloggolással kapcsolatos megjegyzésére a következőket mondtam:
Az, hogy jó, és rossz célokra egyaránt lehet használni a gépezetet, az egyértelmű számomra. Ha kellő jogosultsága van annak, aki irányítja, vagy aki aktiválta, akkor tényleg ki lehet loggoltatni mindenkit, vagy legalábbis a hiányzó menüpontot visszatenni és üzenetet küldeni minden játékosnak róla. De ha nincs ilyen szerencsénk, akkor is hasznos lehet. Állítható vele a szörnyek pénz/tárgydobási esélye, a tárgyak tulajdonságai, adott esetben a karakter tulajdonságai. Bár ezutóbbit nem javaslom, ha valami észrevenné, hogy bugos a karakter, jó eséllyel törölné is a rendszer. amit meg mind tudunk mivel jár... Ha csak egy tárgyról van szó, akkor legrosszabb esetben a tárgy veszik el... De elsődleges célom nekem is kijuttatni mindenkit... - majd kis szünet után folytattam - Persze ha ez a Desperado ténylegesen az, aminek gondolom. De annak kell lennie, minden összevág.
Talán sikerült a többiek, főleg a vörös hajú lány kíváncsiságát enyhítenem, és talán kevésbé lesz velem szemben bizalmatlan. De lehetséges, hogy pont az ellenkező hatást értem el vele? Nem tudhatom, de majd kiderül.
Az ágyúkon nem lepődtem meg. Olyan jellemző az emberiségre, ha valami nagy hatalmú dolog a kezükbe kerül, akkor először pusztításra használják. Gondolok itt az atombombára, holott egy bomba készítése helyett egy nagyvárost el lehetett volna látni hónapokig energiával. Vagy ott van a NervGear. Az elődjét, a legelső változatát, amin alapul a mostani sisakunk, a hadsereg jóval előttünk használta pilóta nélküli vadászrepülőgépek távvezérlésére. Minden előbb szolgálja a pusztítást, mint a jó célokat. Olyannyira jellemző ez az emberiségre. Csak idő kérdése, hogy kipusztítjuk magunk, és átadjuk a helyet egy következő, értelmesebb fajnak, akik talán rendeltetésszerűen használják azt, amit a Föld nyújt számukra.
Majd kicsit sétálgattam a hajón, mászkáltam erre-arra, céltalanul, és ugyanakkor céltudatosan. Próbáltam minél több dolgot kideríteni erről a repülő gépezetről, és az úticélunkról. A pilótaülés felé menet megláttam a vörös hajú lányt, és inkább visszahátráltam. Nem hinném, hogy bölcs ötlet lenne a jelenlétében megpiszkálni a gépeket, még ha csak a térképet varázsolnám elő, akkor is eléggé gyanakvó velem szemben. Így hát kicsit odébb telepedtem le. A háló felé inkább nem mentem, mert nem akartam megzavarni Aincrad legújabb szerelmes párját a szokásos rituáléiban, noha nem állítom, hogy nem cseréltem volna a kaszttársammal.

by **Hayashi Yuichi** Hétf. Okt. 21 2013, 11:07

/Skaara amúgy piros indikátoros? Very Happy

Kiloggolásig, remélem nem fogja Rita magát meggondolni, biztos odakint van a húga és nincsen baja. Fent a hajón már jóval másabb volt a helyzet, Joey szótlan tűrte Rolf beszédét, ami szokatlan volt számomra, de hát ez van. Néma Joey lett belőle, igaz, amit elmondott az egyben tényleg jó és elkeserítő. Elkeserítő, mert biztos adat nincs a kezünkben. A másik lovag Skaara beszéde nem hatott meg annyira, de örültem azért neki, hogy a programozó társadalom egy másik tagja is ellátogatott ide.
- Mennyi nyelven tudsz? - kérdeztem felé fordulva, amint találtam vele szemkontaktust. Azt hiszem nem kell kerteljek és lefogja vágni, hogy mire gondolok.
Közben Joey elvonult valamerre a hajó belsejében. Hürrem bizonyítéka ingatag volt és Rita ezt szépen ki is szűrte. Remélem, nem csinál ostobaságot, és nem lesz vele gond. Egyszerűen csak annk tudok hinni, amit látok, a piros indikátoráról inkább le a földre néztem. Elfordultam tőle és a repülő ablakán kinéztem. Időközben Rolf elhelyezkedett, haladtunk előre a lebegő hely felé. Minden olyan valótlan, már Maxweld küldetésén is az aeroplánon sem volt könnyű felfogni, hogy tényleg repülünk egy ilyen szerkezeten. Odakint sosem repültem és lásd itt már másodjára. Felfoghatatlan. És itt még csak a gépházban sem kell dolgozni, hogy haladjon a masina. Joey még ott is rosszul volt, vajon most is olyan légi beteg, mint legutóbb volt? Jobb, ha meglátogatom.
- Jövök mindjárt Rita, ránézek Joeyra, lehet az ő gyomra nem úgy bírja, mint ahogy kellene - azzal megindultam a hajó belsejébe.
Találtam egy liftet. Kiválasztottam a legfelső szintet, biztosan levegőzni van. Komótosan megindult a lift felfelé, hangra néhol bizarr volt, de működött. Ha innen lezuhanok, abba vajon belehalok? Minden bizonyára. Megráztam a fejem, ebbe nem akartam belegondolni. Kinyílt a lift ajtó és egy közel hat méter átmérőjű kör alakú terem fogadott, mindenhol zárt, sehol egy ablak. Középre orientálódott egy létra, ami valószínűlegesen egy nyíláshoz vezetett. Hogy is hívták ezt filmekben.. légzsilip, vagy valami ilyesmi. Felmásztam a létrán és egy igen egyszerű szerkezet nyitotta az ajtót. Egyszerűen csak el kellett tekerni. Azonban harmadik mozdításra sem nyílt.
Körbenéztem, ahogy csak lehet és szerencsére volt hozzá használati utasítás. A kerékbe bevolt építve egy biztonsági kapcsoló, és azt benyomva engedett az ajtó. Első pillanatban a légáramlat majdnem kitépte a kezemből az egyszerű anyagot. Hihetetlen erejű szél áramlott be, és némi küszködéssel igyekeztem lerántani a nyílást. Sebtében visszatekertem. Az biztos, hogy Joey nem ment ki rókázni. Ez a repülő gyorsabb, mint az aeroplán volt. Tehát jóval nagyobb utat fogunk ezúttal megtenni, és ami aggasztó.. felfelé.
Visszasétáltam a lifthez és a hálók szintet választottam. Mikor megérkeztem egy rövidke folyosó fogadott, az ajtón benyitottam és láttam, Hürremet és Joeyt, valamit mutatott a lány, de zavaromban inkább becsuktam az ajtót. Oké ezúttal nem légi beteg kuncogtam. Visszasétáltam és kiválasztottam a következő szintet, innen pár lépcső vezetett a "parancsnoki hídra". Túl sok értelmetlen akció filmet néztem meg korábban. Kivertem a fejemből ezeket és helyt foglaltam az egyik oldalsó pad szerűségen. Legalábbis fémből volt és annak tűnt.
Képes lenne kiloggoltatni mindenkit. Túlhihetetlenül hangzik, ennél azért közelebb vagyok a realitáshoz, bár kitudja, itt minden olyan lehetetlen néha.

by **Phobos** Szomb. Nov. 02 2013, 19:16

Bármit is csináltok, bármit tesztek a gépre mért csapást mindnyájan érzitek. A férfi már száját nyitotta a válaszokra, de ez az esemény gátat szabott mindenfajta kommunikációnak.
- Már érkezik is. Az a türelmetlen némber... - mormogta Rolf, miközben már az irányítással küszködött. Bármi is lehetett az, ami megszállta a hajót, de az biztos, hogy kárt tesz benne. Egy vérfagyasztó üvöltés hangját hallatja, és akik elől tartózkodnak, láthatják a termetes szörnyeteg fejét, ahogyan lehajol a gép tetejéről, és rátok mereszti szörnyű szemeit. A feje fölött (azaz alatt) a neve is megjelenik: >>Zenobia<<
Akik hátul, a hálóknál tartózkodnak, ott a méretes szárnyak és a gépet roncsoló karmok tűnhetnek fel, melyek berepesztik az ablakokat. Rolf előhajtja az irányítópulton található mikrofont, hogy akik nincsenek a fedélzeten, azokhoz is szólhasson.
- Fiúk-lányok, figyeljetek. Amíg a dög rajtunk van, aligha mehetünk tovább. Tartjuk a távolságot, viszont azt se hagyhatjuk, hogy elveszítsük. Meg kell küzdenetek Zenobiával. A legfelső emeleten ki tudtok jutni a gép orrára, hogy megnézhessétek magatoknak a nőt. Hürrem és Skaara. Ti fogtok jelt adni arra, mikor közelítsem meg, és mikor távolodjak el tőle. Amíg távol vagyunk a némbertől, csakis távolra ható fegyverekkel és képességekkel tudjátok vágni. Kicsit be tudok segíteni a gép fegyverarzenáljával, de ezzel csupán háromszor élhettek! Számítok rátok! - monológja befejeztével a lift felé intette azokat, kik a fedélzeten voltak. Eközben Zenobia jól megrángatta a gép orrát, és ha nincsen akrobatika jártasságotok, könnyedén orra bukhattok.

Pontjaitokat a posztotok alatt tüntessétek fel!

by **Joey Chrome** Szomb. Nov. 02 2013, 21:41

Édes álmomat, amiben feleségül vettem volna álmaim nőjét a Grifi-től kapott üzenet, amiben az volt annyi írva, hogy „ÉBRESZTŐ!”, meg az ébresztett fel, hogy valami belement a gépbe. Talán elütöttünk egy szárnyas tehenet? Majd oldalmra néztem, és ott volt a fehérhajú lány… A FEHÉRHAJÚ LÁNY???
- ÁÁÁÁÁÁÁ! – Kiugrottam az ágyból, s a gravitáció pedig beletaposott a padlóba. Mi a fene történt köztünk, amíg én aludtam???O_O Szaladnnni akartam, hogy mi a rákba ütközött az a hülye Rolf, mire az repedező ablakoknál látom a méretes szárnyakat, és romboló karmokat. Síri csend lett, majd:
- Na b****a meg! – Ennyi jött ki a hangomon, majd Rolf hangja a hangszórókon keresztül: LE KELL ÖLNI AZT A NAGY DÖGÖT, AKI NŐ ÉS ZENOBIA NÉVEN HALLGAT! És a gép orrához kell menni, hogy megnézzük magunknak!
- Hé, nem párkeresőre jöttem, ezért szólok neki inkább, hogy menjen el! – Indultam is meg, közben Zenobia megrángatta a gép orrát, így nem odamentem megnézni, hanem odagurultam, mint a gombóc Artúr, és neki egy falnak. Áú.X_X S akkor láttam meg a dögöt. Akkora ez, mint a Bazilika!
- Jó szagú atyaúristen, mekkora némber! – Majd nagynehezen felálltam, s a többiekhez fordultam. – Öhm, valakinek valami taktikai ötlete esetleg? – Nem jutott eszembe semmi sem, ez elég randa dolog tőlem. Majd miközben ezek gondolkodtak, én beszóltam neki.
- Hogy a Szent György vágta volna el a torkodat, te r****c! – Nem épp az a tervem, hogy feldühítsem, hanem az, hogy legalább annyira megdöbbenjen, hogy abbahagyja a hajó szétcincálását, mert még a kastélyhoz is oda akarnák érni emberek!

Stat cuccal együtt:

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Desperado

[Küldetés] Desperado

Re: [Küldetés] Desperado

Re: [Küldetés] Desperado

Re: [Küldetés] Desperado

Re: [Küldetés] Desperado

Re: [Küldetés] Desperado

Re: [Küldetés] Desperado

Re: [Küldetés] Desperado

Re: [Küldetés] Desperado

Re: [Küldetés] Desperado

Re: [Küldetés] Desperado

Re: [Küldetés] Desperado

Re: [Küldetés] Desperado

Re: [Küldetés] Desperado

Re: [Küldetés] Desperado

Re: [Küldetés] Desperado

Re: [Küldetés] Desperado

Re: [Küldetés] Desperado

Re: [Küldetés] Desperado

Re: [Küldetés] Desperado

Re: [Küldetés] Desperado

Re: [Küldetés] Desperado

Re: [Küldetés] Desperado

Re: [Küldetés] Desperado

Re: [Küldetés] Desperado

Re: [Küldetés] Desperado