[Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel

by **Rosalia** Szomb. Ápr. 27 2013, 13:50

Résztvevők: ~~Aetheris~~, Hayashi Yuichi, Joey, Ichiga Zakuro

Határidő: 3 nap/fő
Sorrend: nincs

pontok és jártasságok:

Leo Maxweld közismert természettudós a Kezdetek Városában. Legjelentősebb tevékenységei közé tartozik, hogy ő kezdett el először kísérletezni olyan növényi eredetű folyadékokkal, amik kristályírásra alkalmasak. Most ismét arra kényszerül, hogy maga induljon egy ritka növény beszerzésére, s ehhez társakra, ha úgy tetszik zsoldos testőrökre van szüksége. A Kezdetek városa főterén álló hirdetőtáblán a következő felhívást olvashatjátok, ha kíváncsiságotok, avagy a szükség arra hajt:

Maxweld utitársakat keres!
Várom azokat a bátor lelkületű harcosokat, akik elkísérnének egy beszerzőútra a Kezdetek erdejében. Pénzbeni fizettséget nem sokat tudok ígérni, de saját készítésű tárgyakat annál inkább, a jutalmazás végett eddig sem panaszkodtak a kísérőim. A megadott térkép elvezet a házamig, érdeklődni személyesen lehet.
Prof. Leo Maxweld

Amennyiben felkeltette érdeklődéseteket a felhívás, nincs más dolgotok, mint rábökni a küldetés elfogadására, ami automatikusan integrálja a térképetekre a célhely koordinátáit. Ezt követve fél órányi séta alatt eljuthattok ide:

[Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel 10068867

Hogy a hirdetőtáblánál találkoztok össze, vagy útközben, esetleg csak a háznál, az rátok van bízva. Sőt, nekem az is belefér, ha csak a távolból megfigyelőként vesztek részt és egyelőre nem is csatlakoztok. A kertes ház kívülről nézve rendezett, takaros kis épület, gondozott kerttel, telis-tele ritka növényekkel. Ám ahogy átléptek a küszöbön, kaotikus rendetlenség fogad. Mindenfelé iratok, kutatási anyagok, térképek, makettek, találmányok sokasodnak a dolgozóasztalán, a földön szerteszét és a szekrények polcain. Érdekesség, hogy a használati tárgyai és a kézzel készített eszközei mind mechanikus, steampunk stílusúak. Egyes darabok működési elvére, sőt használati módjára sem sikerült első ránézésre rájönnötök. Arra lehettek figyelmesek, hogy valaki motoz egy polcos szekrény takarásában, majd hatalmas puffanás és a felkavarodott por ahogy elkezd eloszlani, úgy rajzolódik ki egy nagy kupac holmi, ami betemette az öreget. Kilógó keze mocorgása árulja el pontos hollétét.

by **Ichiga Zakuro** Szomb. Ápr. 27 2013, 21:25

Aznap nem tudom már hány órára járhatott, de nem is lényeges, mert valahogy nem úgy telt a napom, hogy arról részletesebben kellene mesélnem. Nagyjából grindeléssel, meg farmolással telt el, leszámítva azt a pár órát, amikor is a város egy kisebb fogadójában iszogattam információt gyûjtve. Ez utóbbinak nem sok értelme volt, tekintettel arra, hogy egyik megbízható informátorom sem tudott nekem valami használható lehetôséget felmutni. De, hogy ne tereljem a szót, kalandom a városban kezdôdött, amikor is megpillantottam azt a bizonyos hirdetôtáblát. A jól ismert kutató kér maga mellé segítôket. Itt megtorpantam egy picit, és szokásomhoz híven leültem a földre, hog átgondoljam a dolgokat. Végül, nagyjából negyed óra után úgy döntöttem, bevállalom a feladatot.
~ Egye fene!
Utan a tudós házához viszonylag csendes és nyugodt volt. Közvetlenül a ház elôtt sikerült összefutnom egy pár játékossal, akik szintén a feladayra jelentkezni jöttek. A szokások pacsizáslk és ismerkedések közepette én, nem túl finom hangnemben a házba történô bemenetelre buzdítottam a többieket.
- Gyertek, ideje bemenni!
Szögezzük le, a csapatjátèk sose volt az én stílusom, szall ezen itt most be lepôdjetek meg. Minden esetre egy eléggé zûrzavaros házban találtuk magunkat, a tulaj is épp most mászott elô egy halomm holmi közül. Végre megkapjuk a feladatunkat.
- Helló, a küldetésre jöttünk.

by **Hayashi Yuichi** Szomb. Ápr. 27 2013, 22:58

Mi ez a hang? Áh megvan madárcsicsergés, nyújtózom egyet, rossz érzésem támadt hirtelen, vajon beállt a hátam vagy sem? Kényelmetlen ez a fatörzs meg kell hagyni. Rossz érzésem hamar rossz előérzetre is váltott, jobbról a bozót mögül, neszezési hangok hallatszottak. Kardomra ösztönösen ráfogtam, de nem húztam ki hüvelyéből, végtelennek tűnő ideig ott őrlődtem, hogy mi fog kibukkanni előttem, vagy rohanjak-e. Úgy döntöttem nem várom meg mivel futok össze. Ma mindenképp bemegyek a városba, ennivalót kell szerezzek. Röpke egy óra alatt ismerős zajok csapták meg fülem, a kő kopogása a talpam alatt. Mámorító, olyan mint otthon volt.. mióta is már közel 1 hónapja, vagy több? Esetleg fél év? Nem tudom. Főtérre kanyarodtam ki egy vékony utcából és megpillantottam a kiszemelt pékséget. Friss kenyér illat töltötte be a levegőt, rögtön vettem is négyet. Az elsőbe beleharaptam, olyan fűrészpor íze lehetett. Hirtelen a nyelés is nehezemre esett, és grimaszolva a csalódottságtól, magam elé tekintettem. Ott van a küldetéstábla! Ezt eddig még sosem találtam meg. Kisebb csoport verődött össze előtte. A játékosok, akik eddig is és később is teljesíteni fogják feladataikat. határozott léptekkel megindultam a tábla felé. Mire odaértem jócskán megfogyott a tömeg, és körbenéztem van-e még valami küldetés. Egy papíros azonnal a szemem elé került: -„Maxweld útitársakat keres!”, „Várom azokat a .. blabla, jutalmazás.. bla.. érdeklődni személyesen lehet.” Kíséretet biztosítani egy professzornak, mi baj lehet? Ismeretlen szörnnyel találkozok, megmar valami mérgező élőlény, esetleg ha a hírforrásom nem csal, egy vörös indikátoros játékos vetődik arra és megöl. Csupa alaptörténés, akkor tehát, - Küldetés menüpont, Maxweld… igen itt is van, küldetés elfogadása. Rendben. – és már itt is a térkép. Első küldetésem, és csak egyedül az enyém, alig várom! Nem indultam el azonnal a mellékelt útvonalon, még volt két teendőm a Kezdetek városában.
Közel húsz perces gyalog utam az erdőpart tisztásához, akadály mentes és kényelmes volt, ha nem botlottam bele semmilyen élőlénybe. Ismertem már annyira a környéket, hogy tudtam hol tudok könnyebben gyorsan átjutni így nyerhettem tíz percet. Amennyiben ez nem sikerült, kerülővel, de a teljesíthető fél órán belül megérkeztem. Mikor megláttam a házikót elállt a lélegzetem, egy igazi zöld paradicsom, rengeteg féle virág nyílt a ház körül és a fák is virágba borultak. Ez a szín világ, tényleg egy gyűjtővel van dolgom! Meglepődötten tapasztaltam, hogy a ház bejárata előtt ketten már állnak. Vajon njk-k? Nem, határozottan nem, ők játékosok, mégpedig két lovag. Odaballagok szép lassan.
- Hali! A nevem Yuichi és egy bizonyos Leo Maxweldet keresek - professzor, nem tűnnek elég idősnek ahhoz hogy professzorok legyenek. De attól még bölcsek lehetnek, jobb ha vigyázok szavaimmal.
Kezem először a tőlem balra álló felé nyújtottam, de ne m értettem tisztán a nevét, így újra kérdeztem, Aetheris. Majd a tőlem jobbra álló Joey. További beszélgetést nem kezdeményeztem, hanem csak szóltak nekem még van pár percünk mielőtt a házba bemegyünk. Vártunk.
És nem is hiába, egy újabb idegen érkezett, egy bizonyos Ichiga Zakuro, kezetnyújtott amit én fogadtam is. Ahogy láttam tovább nem is törődött a részletekkel, szólt hogy idő van bemegyünk, mondott még pár szót, de nem vettem igazán fontosnak. Eljátszottam a gondolattal „ Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.” Jóvicc. Mikor beléptem a következő kép tárult a szemem elé, röviden tömören egy szemétdomb, vagy egy zseni, jegyzetei találmányai. Minden összevissza a házban, sehol egy talpalatnyi rendezett hely. A polcokon a könyvek, ahogy kiestek a kézből úgy helyezkedtek el, és így van azzal a sok apró gépezettel is, amik az asztalon egymás hegyén-hátán terülnek el. Egy hatalmas puffanás kíséretében a többiek máris a szoba egy másik szegletében vannak, követem őket. Ekkor Zakuro újra megszólalt, mindannyiunk nevében. Tehát végül is ideértem és kíváncsi vagyok milyen küldetést bíz ránk. Odaléptem az öreghez és jobb kezem odanyújtottam, hogy könnyebben kikászálódjon a ráborult kupac alól.

by **Joey Chrome** Vas. Ápr. 28 2013, 11:43

Ááá, baszki… A koboldok lassan már nem érnek lófogat sem ellenem. Mióta léptem egy, ismétlem egy szintet, valamelyiket egy ütéssel kinyírom. Már unom őket. Most is a haverjaimmal untuk az időt az aukciós házban, amit nem rég nyitottam. Egyelőre nincs aukció, de talán majd beindul rendesen.
- Mehetnénk inkább küldetésre. – Jegyezte meg Ichiro.
- Szerintem is. – Értett egyet Haru. Én felpattantam a székből, mivel ültem.
- Hát akkor keressünk küldetést! – És mentünk is a küldetés tábláshoz. Ichrio valami mentésre ment, Haru üldözésre, Eiji Arénásra, mint ahogy jellemző rá. Én meg nem találtam semmi olyant, ami jó lenne nekem. Aztán megakadt egyen a szemem:

Maxweld utitársakat keres!
Várom azokat a bátor lelkületű harcosokat, akik elkísérnének egy beszerzőútra a Kezdetek erdejében. Pénzbeni fizettséget nem sokat tudok ígérni, de saját készítésű tárgyakat annál inkább, a jutalmazás végett eddig sem panaszkodtak a kísérőim. A megadott térkép elvezet a házamig, érdeklődni személyesen lehet.
Prof. Leo Maxweld

Törtem a fejemet, hogy elfogadjam-e. Nem sok pénzt kaphatok vele, viszont a saját készítésű tárgy nagyon csábított…
- Na akkor akcióra fel! – És elfogadtam. Ahogy várható volt, a map már mutatta is, merre. Félóra múlva meg is érkeztem a mohával borított házhoz. Már ott is volt egy másik Lovag. Megpróbáltam megállapítani távolból, hogy fiú-e vagy lány. Az előbbi volt.
- Szevasz, haver! Joey Chrome vagyok! – Mutatkoztam be neki. És jött egy másik játékos, aki Kardforgató volt.
- Hali! A nevem Yuichi és egy bizonyos Leo Maxweldet keresek.
- Én meg Joey Chrome vagyok és mi is. – Válaszoltam neki. És találjátok ki, ki jött még? Hát persze, hogy Zakuro, az a köpenyes pofátlankodó, aki főnöknek gondolja magát! Onnan ismerem, hogy egy anyókának kellett segíteni, és ő már elcseszte a kedvelési státuszát Clio-nál is, meg nálam is.
- Gyertek, ideje bemenni!
- Majd a kistesódnak parancsoljál, amikor kiértünk spárgagiliszta! – Szólaltam meg. Nehogy már ez legyen a főnök! Én előre mentem.
- Bocsi, de előbb megnézem, mi van ott bent, nehogy aztán mind a 4-en meghaljunk a végén. – Azért tettem, mert gondolom, én vagyok az egyetlen, aki 2-es szintű. Óvatosan benéztem.
- Tiszta, bemehetünk! – válaszoltam pár pillanat után, és bementünk. Háááát… inkább csak a levegő volt tiszta, mert a házban akkora rendetlenség volt, hogy egy nagyobb tornádó már rendet tenne itt! Minden egyes cucc a professzor gyártmánya volt. Hiába nézegettem a terveket, egy kukkot nem értettem belőle. Majd arra kaptam fel a fejemet, hogy valami nagyot puffant, mivel éppen a kütyüket nézegettem. Azonnal előrántottam a kardomat és a pajzsomat. Szerencsére nem egy mob volt, hanem az öreget temette be a saját cucca. Mert látom a kezét, ami mocorog, tehát él.
- Helló, a küldetésre jöttünk. – A köpenyes egyből ezzel kezdte ahelyett, hogy segített volna, mint Yuichi. Legszívesebben mondtam volna valamit, de inkább odamentem Yuichi-hoz kihúzni a professzort a cuccok alól.
- Na jöjjön ki a cuccok alól uram! – Mondtam félig viccelődve, miközben Yuichi segítségével kihúztam a cuccok alól.

by **Ken Reed** Vas. Ápr. 28 2013, 15:03

A hirdetőtábla előtt toporogtam már egy ideje. Párszor elsétáltam de mindig visszafordultam mielőtt túl messze kerültem volna a táblától. Ugyan mi történhetne velem miközben egy tudóst, kísérgetek a sötét erdőn át? Nem-nem. Nem megyek.
– Grrr. - Ijedten felkaptam a fejem aztán elvörösödve hajtottam le. Miért rakták be az éhséget ebbe a játékba? Kinyitottam az inventorymat. Még mindig nulla arany. Végigpörgettem a listát, de a szegényes felszereléseimen kívül semmi nem volt. Bár csokiból lenne a kardom. Akkor meg tudnám enni. Nem először néztem végig. Úgy nyitogattam, mint otthon a hűtőt mikor édesség után kutattam és nem volt. Most viszont nagyobb a baj, mert semmim sincs.
– Grr rRr r. - idegesen nyomtam rá a küldetés elfogadására. Tárgyjutalmat ír de talán meg tudom vele beszélni, hogy adjon helyette valami ehetőt. Felvettem a felszerelésemet a biztonság kedvéért. Aztán elindultam a megadott irányba és reméltem hogy nem halok, éhen még mielőtt elérem a házat.
Végül sikerrel jártam de az ajtó előtt még mindig haboztam. Azt írta, hogy bátor harcosok kellenek neki de, csak én vagyok itt. Nem mintha félnék de többes számban írt. Lehet inkább másik küldetést kéne találnom. Elfordultam az ajtótól.
– Szevasz, haver! Joey Chrome vagyok! – háttal nekiestem az ajtónak és kis híján felkiáltottam. Csak az mentett meg az eséstől hogy sikerült megkapaszkodnom a kilincsben.
– D-direkt csináltad! - nyögtem még mindig az ajtóba kapaszkodva. Elengedtem a kilincset és dühösen felfújtam az arcom. - Máskor ne merj a hátam mögé lopózni! - Fenyegettem meg. Vettem pár mély levegőt. Lehet hogy kicsit túlreagáltam?
– Öhm… bocsi. Te is a küldetés miatt jöttél? Egyébként Aetheris vagyok. - fejeztem be idegesen mosolyogva. Még egy alak tűnt fel. Egy kardforgató, aki Yuichi néven mutatkozott be.
– Hello. Én Aetheris vagyok. - ehh, süket… - Aetheris igen. - mutatkoztam be neki miközben kezet, fogtam vele. Egy másik kardforgató is érkezett bár ő nem mutatkozott be. Úgy tűnik Joey nem, kedveli túlzottan de, inkább kimaradok ebből. Hagytam, hogy szépen bemenjenek a házba aztán én is, követtem őket. Belülről pont olyan volt a ház amilyennek egy tudós házának lennie kell. Mindenfelé furcsa gépek meg könyvek hevertek szanaszét. A hirtelen puffanásra összerezzentem és ijedten rántottam elő a kardom, amivel sikerült is majdnem hátba szúrnom Joeyt. Nehézkesen lerángattam a hátamról a pajzsot, de a többiek már elindultak megkeresni a zaj forrását. Gyorsan utánuk siettem de, mire odaértem már rájöttem, hogy nem támadták meg a házat csak az öregnek sikerült magára borítania az egyik polc tartalmát. Joey és Yuichi segítettek neki kikászálódni a kupacból. Azt hiszem ő lesz a professzor.
– Jó napot! - köszöntem, azért miközben eltettem a fegyveremet.

by **Rosalia** Csüt. Május 02 2013, 03:49

//Zakuro, legközelebb kérlek használj feltételes módot. Pl. Ha a ház előtt összefutok másokkal is, akkor arra bíztatom őket, hogy lépjünk be az ajtón. Hagyd meg a többieknek is a lehetőséget, hogy úgy cselekdjenek a karaktereikkel, ahogy szeretnének, persze elsőként írni mindig nehezebb. Yuichi ez rád is vonatkozik, nem tudhatod előre, hogy a két lovag ott várakozik-e, illetve ha nem viselik pajzsukat, az sem rí le róluk. hogy lovagok-e. Ne mozgassátok, beszéltessétek a másik karakterét! Ha egymás között esetleg ezeket előre megbeszéltétek, akkor minden rendben, csak jelezzétek felém is. Ilyen apróságokra a továbbiakban figyeljetek oda! Egyébként elégedett vagyok veletek, pörgősen és jól írtok. Maximum annyit kérnék még, hogy kicsit jobban vigyétek bele a karakteretek gondolkodásmódját is a játékba. A jellemek már kezdenek körvonalazódni. Ezek csak tanácsok, de remélem megfogadjátok. Smile

//

Gond nélkül eljuttok mindannyian a professzor házához, s az ajtót sem találjátok zárva. Ilyen könnyelmű lenne az öreg, vagy épp ellenkezőleg? Ki tudja milyen szerkentyűket rejt ez a ház. Mindenesetre a segítség jól jön Leonak, mivel a fiúk ketten már könnyedén ki tudják szabadítani a könyvek fogságából. Milyen ironikus is lenne egy profnak: könyv általi halál. Persze nem ilyen vészes a helyzet, egymaga is kijutott volna a kupac alól, de így azért mégiscsak egyszerűbb. Hálás tekintettel pillant körbe, majd leporolja ruháját. A férfi 60-70 év között járhat, viszont fizikumán látszik, hogy aktív életet él és csöppet sincs elmacskásodva. Ruhája alapján úgy néz ki, mint aki most csöppent ide egy afrikai szafaritúráról, lábán is túrabakancs van. Kezeivel hevesen hadonászik, minden porcikája együtt él gesztikulációival és mimikájával.

[Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel Cap009

- Professzor Arthur Leopold Maxweld, örvendek a szerencsének fiatalurak. Mi járatban errefelé? Mert bizonyára nem azért tértek be hozzám, hogy kiszabadítsanak egy vénembert. Nos? Ó, de botor kérdés, hiszen a beszerzőút miatt vagytok itt! Szívesen hellyel kínálnálak benneteket, de ahogy azt láthatjátok, bejárónő híján azzal jelen pillanatban szűkölködök. - Kelletlenül nevetgél egy kicsit, majd miközben többször végigsimít elgondolkodva a szakállán, végül döntésre jut.
- Arra kérlek benneteket, hogy fáradjatok ki a kertbe, s javaslom a pázsitot ülőhely gyanánt. Minjárt én is utánatok megyek, csak viszek valami harapnivalót. - S ha eleget tesztek a kérésének, akkor pár perc múlva egy sajttállal érkezik meg, amit lehelyez elétek. Hagy némi időt a falatozásra, majd belekezd a mondandójába.
- Pár szót mégis arról, hogy ki vagyok, mi vagyok én. Még a játék kezdete előtt béta tesztelő voltam. Az volt a feladatom, hogy Aincrad növényállományát ellenőrizzem, s elégedetten nyugtáztam, hogy a valósághűség kielégítő. Akkoriban rengeteg olyan helyet és növénytípust fedeztem fel, ami hasznosítható lett az éles játék során is. Miután bent ragadtunk, úgy döntöttem folytatom tovább a munkám, s igyekszem némi hasznot is kovácsolni belőle. Magam, meg természetesen mások számára is. Történetesen kristályírásra alkalmas folyadékokat állítok elő. Következő tervezett expedícióm során a Gelomnicus Folium, ismertebb nevén a Fagylevél nyomára kívánok bukkanni. Ám ez a ritkaság nem nő minden bokorban, csupán a havas hegycsúcsokon. Hehe, nyilván nem is vulkánok lábánál. Na szóval, az a kérdés, hogy vállaljátok-e a kísérők szerepét annak függvényében is, hogy megeröltető túrának nézünk elébe? Remélhetőleg utunkat nem keresztezik mobok, bár erre sajnálatos módon igen csekély az esély, ismerve Kayaba groteszk humorát. Ami pedig a fizettséget illeti: választhattok majd magatoknak valami felszerelésfélét a kínálatomból. Huhujj, az lenne ám az igazi, ha új fajokat is felfedeznénk! - Maxweld professzor lelkesedése igazán magával ragadó, első blikkre szimpatikus, jókedélyű öregnek tűnhet, szóval mindenképpen jó társaságna ígérkezik. Csupán egyetlen bökkenő van vele, mégpedig az, hogy tudós lévén alkalmatlan a harcra. Nem véletlenül adott fel hirdetést. Innentől kezdve a ti jóindulatotokra és vakmerőségetekre van bízva az ügy.

by **Ichiga Zakuro** Csüt. Május 02 2013, 15:09

A Prof lassan, de biztosan kikecmergett a könyvkupac alól, hogy köszöntsön minket, és elregélje, miért is adta fel a hirdetést. A feladatunk nagyjából az volt, mint amire számítottam, illetve, amire a hirdetőtábla utalt.
~Egy ilyen utazás nem lehet valami nagy kihívás négyünknek. Ugyanakkor, ezek a területek eléggé elkülönülnek a többitől. Biztosra veszem, hogy nehezebb, mint a többi. Jó alkalom arra, hogy feltérképezhessen a területet. Egyedül amúgy is nehéz útra indulnom eféle helyekre.
Gondolatmenetemet az arcom folyamatos rángatózása kísérte, bát ebből a többiek szinte semmit nem láthattak, mert arcomat valamicskét elfedte a szokásos fekete köpenyem csuklyája. Végül úgy döntöttem, bevállalom a feladatot, már csak azért is, mert úgy se lenne jobb dolgom mára.
- Én örömmel elvállalom a feladatot.
Vagy nem. Inkább csak szükségből. Bár, való igaz, hasznos lehet a továbbjutásunk céljából ez a pár növényke. Ha valóban olyan ritka, biztos remek kristályokat lehet belőle készíteni. Na mindegy vissza a témához.
~Remélem, senki sem hátrál meg. Ezzel a csapattal könnyedén végig lehetne vinni a küldetést.
Az egyikükkel már volt alkalmam együtt dolgozni. Kicsit forrófejű a srác, de egész erős.
~De a többiek...
Nos, ez egy újabb remek alkalom a többi játékos erejének felmérésére. Amint megvan, hogy kik vállalják el a küldetést, én gyorsan létrehozok egy party-t, a Prof, valamint a küldetést elvállaló játékosok számára. Csakhogy ne keljen ezzel annyit tökölni.
~Már így is vagy fél órába telt, mire ideértem.
- Elnézést, de pontosan milyen messze van a növény lelőhelye?
Valahogy úgy kalkulálom, hogy ez egy egész napos kaland lesz, nem szeretnék hát sötétedés után a rengetegben ragadni.
~Jó tudni, mennyi ideje van az embernek a feladata elvégzésére.
Több kérdésem nem is volt, úgyhogy szép csöndben megvártam, amíg a Prof, összeszedi a cókmókját, amivel aztán nekivág majd a hosszú túrának. Bár, ahogy az öltözékét nézem, szerintem előre összecsomagolt az efféle utazásokra.

by **Hayashi Yuichi** Csüt. Május 02 2013, 18:21

Ketten kihúzzuk az öregurat, a könyv és egyéb lomrakás alól, fogása szálkás, még így idős korára is erősnek nevezném. Hamar bele is kezd mondanivalójába, de megkér négyünket, hogy ne ezen a poros rendetlen helyen tegyük, hanem kint a szabadban, ha mindannyian elfogadjuk a barátian kívánt jobbat, kisétálok a helyiségből. Itt a professzor jobban elemében van, sürög, forog körülöttünk és beszédébe teljesen bele is éli magát. Hóbortos öreg, rejtegetsz-e valamit?.. Ezt még nem tudhatom, szavai őszinteségről árulkodnak, viszont a hely ahova kíván menni, hagy hátra egy két ködös gondolatot. Szintet sem említette, hogy hova mennénk, itt az elsőn sokfele jártam már, de havat még eddig nem láttam messziről sem. Valamint nagyvalószínűséggel olyan helyre megyünk, ami nem túl lakott és ami fontosabb lehet, kevesebb ott a játékos. Indokot adhat, játékos megtámadásra. Gyorsan csekkolom az indikátorokat, elsőre megnyugtató zöldnek látom mind a négy másik játékosét. Szintjükről-jellemükről lövésem sincs. Elég nagy a rizikófaktor. Bár jellem, van egy hasonlóképp segítőkész, és van egy „hűbelebalázs” is köztünk.
- Én örömmel elvállalom a feladatot. - mondta a csuklyát viselő játékos. Határozottnak tűnik, kérdés számol-e az esetleges kockázatokkal, vagy tényleg csak túl akar esni hamar. Havas vidék és egy ritka növény, amit kristályíráshoz akar használni. Mi lehet az a kristályírás? Ez is egy újabb felfedezendő dolog előtte, eddig hajlom a felé, hogy elfogadjam, de még nincs vége. Hallgatásom egy apró hümmögéssel megszakítom, de folytatom is a problémamegoldást. Jutalmul kapunk egy általa készített tárgyat, kevéske aranyat, és örömmel taglalta akár felfedezhetünk új szörnyeket, esetleg még több növényt. Az utóbbinak jobban örülne, bizonyára mosolyodom el. Az általa készített tárggyal magam nem tudnék mit kezdeni, hacsak meg nem tanít rá hogyan használjam, ez a jövő kérdése. Egy kis izgalom belefér, meg amúgy is pontosan tudom, hogy érez az idős úr. Én magam is egy felfedező vagyok, bár teljesen mást keresek. Legyen hát!..
- Én is elvállalnám a kíséretet. - Ezzel egy pillanatban biccentettem, és nagyot haraptam a sajtból.
Tekintetem a másik két figurára vetettem, ők sokkal barátságosabban festenek, mint az a bizonyos Zakuro, de nem mondhatom el semminek, bátorsága az van megkell hagyni.
Ekkor feltehetően kapok egy csapatba meghívást, amit azonnal fogadok is.
Egy apróság továbbra sem hagy nyugodni, miért kellhetünk ide négyen? Elfogadtam szóval visszíút nincsen, de ez mégis aggaszt. Majd megnyugszom, és hajam babrálásával töltöm az indulásig hátralévő időt, valamint figyelek nagyszemekkel.

by **Joey Chrome** Szomb. Május 04 2013, 10:36

Én meg Yuichi teljesítettük a küldetés nem várt részét, miszerint ki kell menteni a profot a cuccok alól! Very Happy

Én hátra is estem már, mire sikerült. Látszott rajta, hogy marha sokat melózott, mert öregember létére jó formában volt. Az öreg volt maga Professzor Arthur Leopold Maxweld. Húúú de hosszú neve van!X_X Megkérdezte, hogy mi járatban erre, majd eszébe jutott, hogy a beszerző út miatt.
- Igen, azért. – Mondtam vigyorogva. Majd beinvitált minket a kertbe, ahová kicsit később jött ki egy sajttállal. Egy darabot elvettem, és azt ettem, miközben a Professzor elregélte nekünk, hogy a játék előtt bétatesztelő volt, és az volt a dolga, hogy ellenőrizze, hogy KA nem csinált e véletlenül hupikék rózsát, meg lila pitypangot, magyarul hogy minden növény valósághű-e. És miután az a mocskos szemétláda Kayaba, akinek a nevét mind a mai napig szidom rendesen anyukájával együtt bezárt minket ebbe a játékba, a prof úgy döntött, hogy folytatja a melót, és sok gazt felfedezett már. Most is ilyen kristályíró folyadékot állít elő. De mi az a kristályírás?o.o Ja meg említette, hogy a következő expedíciójának célpontja egy Gélmiaszösz Fólia, közismertebb és kimondhatóbb nevén a Fagylevél. Hát ez se tábortűznél nő! Kérdezte a prof, hogy vállaljuk-e az erőltető túrát a havas hegycsúcsokra, miközben Mobokkal is összefutnánk, bár megjegyezte, milyen jó lenne, ha új fajokat is fedeznénk el.
~ Nekem valami azt súgja, hogy nem akarom azt megélni.X_X
- Nekem is ugyanaz az érzésem. De el kell vállalni a feladatot.
~ Legalább segítünk valakinek.
- Ebben most egyetértünk Joey. – Egyike azon pillanatoknak, amik nagyon ritkán fordulnak elő. Miközben én „BH”-val beszélgettem mentálisan, Mister „én vagyok a főnök” és Yuichi már vállalta.
- Én is vállalom, hisz Lovagi feladatom segíteni annak, aki kell!

by **Rosalia** Kedd Május 07 2013, 23:57

Egy furcsa, társalgás közben is csuklyát viselő, ámde bátor fiú, egy bizalmatlannak tűnő, ámde szintén bátor fiatalember, egy tökelütött lovag, aki úgy vigyorog, mint a tejbetök, de szintén tökös gyerek és egy betoji kisfiú. Lehengerlő társaság, mókás lesz ez az összeverbuválódott csapat, kiegészülve a hóbortos öregemberrel. Ám egy helyen hibádzik az egyenlet, ugyanis Aetheris viszakozni kezd. Illedelmesen megköszöni a vendéglátást, majd meggondolván magát, távozik, a küldetés elfogadása nélkül. Úgy tűnik az ő szívében nem lakozik annyi bátorság és vakmerőség, mint a másik három férfiúéban.
- Nos, uraim, egy valamiről megfeledkeztünk. Legyetek szívesek bemutatkozni és röviden jellemezni saját magatokat. Mi a kasztotok? Mik az erősségeitek? Mik a gyengeségeitek? Mi a célotok a SAO-ban? Bármi, amit megosztanátok saját magatokról! Esetleg ha van kérdésetek, azt most tegyétek még fel. Úgy szeretnék útnak indulni, hogy összekovácsolódott társaság legyünk, ne idegenek egymás számára, akik csak zsoldos katonák. Én meséltem magamról, most szeretnék én is többet megtudni rólatok.
Amíg az öreg csacsog, közben megérkezik a partyba hívás lehetősége, és lelkesen rábök az elfogadásra, majd hálás tekintettel pillant Zakurora, amiért ilyen felkészült és segítőkész. Ekkor jut eszébe, hogy a fiú kérdését még nem válaszolta meg. - Úgy számolom, hogy legalább két órás csak az odaút, viszont van valamim, ami megkönnyítheti az odajutást, viszont meredek terepen, tehát a hegyoldalban már nem tudunk manőverezni vele, sík terepen tudom letenni... - Megvárja a fiúk beszámolóit magukról, majd a ház hátsó udvarába invitálja őket, ahol is ott állomásozik egy ördögi szerkezet, mely leginkább egy léghajóra hasonlít.

[Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel Zeppelint

by **Ichiga Zakuro** Szer. Május 08 2013, 21:38

Marxvel a kertjébe invitált minket, hogy beszélgessünk egy kicsit, mielőtt nekivágunk a feladatnak. Azt akarja, hogy összerázódjunk egy kicsit, mielőtt elindulunk, mondván neki egy jó hangulatú, barátságos társaság kell, nem pedig valamiféle "zsoldosok".
~Hát, ez nem az én napom.
A Prof végül megkér minket, hogy szóljunk egy pár szót magunkról. Gyorsan el akartam intézni a dolgot, nehogy a fél napom erre menjen el, úgyhogy rögvest belevágtam a mondandómba.
- A nevem Zakuro.
Unott, de jól hallható hangon szólaltam fel. Mégis miféle kérdés ez?! Ott lebeg a nevem a fejem mellett: Za-ku-ro!
- A kasztom: kardforgató.
Ezt viszont jó tudni. Bár, ez előbb utóbb kiderült volna.
- Erôsségem: a harc
Tudom, kicsit egoistának tûnik. De tény és való, hogy kevés az olyan hidegfejű játékos, mint én. A legtöbben sajnos hajlamosak az indulataikra, meg az érzelmeikre hagyatkoznak a harc során.
- Gyengém: az erôsségem érvényesítése.
Majd hülye leszek megmondani legnagyobb gyengeségemet: mindent alaposan átgondolok. Ez elôny de idôigényessége miatt hátrány is. A harc nyertese a jobban gondolkodó: ez az erôsségen s egyben gyengém. De ezt nem kell senkinek tudnia.
- Célom, természetesen kijutni, és megmenteni minden játékost.
Szen tigaz. Különben mért hordanék fehér köpenyt a fekete alatt. A remény színe. Bár, nem gyakran szoktam mutogatni, mert a napfényben úgy csillog, mint valami elfuserált diszkógömb.
- Több kérdésem nincs, magamról meg inkább nem szeretnék beszélni.
Tömör, de tartalmas beszámolóm után figyelmesen hallgattam a többiek mondandóját, különösem az erôsséget gyengeséget, hiszen így kiderül, ki mikor szorul rá a segítségemre. Na mindegy, a tárgynál maradva, a Prof meg is mutatta jármûvét, egy...
- Léghajó...?!
~ Tud valamit az öreg, annyi biztos.

by **Hayashi Yuichi** Csüt. Május 09 2013, 17:37

Meglepődve figyelem Aetheris háta közepét, ahogy, miután elköszönt tőlünk már távolodik is, és hamarosan el is tűnnik a házat körbevevő rengetegben. Máris egyel kevesebben vagyunk, mi lesz még itt? Fagylevél, mi is lehet ez a nevény, mikor a prof felsorolt pár kérdést, a magát Zakuro-nak hívó srác, nyomban bele is fogott. Rövid tömör beszámolója, végülis hatott, célja nemes, kasztja mint az enyém, erősnek, viszont nem tűnik annak, ahogyan én sem. Gyengém? Az van.
- Akkor folytatom is Hayashi Yuichi a nevem, középosztálybeli családból. Aincradban mindösszesen csak egy kardforgató vagyok. Erősségem egyben a gyengeségem, a kardom, valamint ahogy a való életemből átjött egy fóbiám, pókiszony. Célom ahogy az előttem szóló is mondta, természetesen végig vinni a játékot. És tudom, hogy ez a fagylevél megszerzése csak az elsők között lévő állomáspont. - hadartam el mondani valóm. Vajon sikerülhet megszereznünk? Négy játékos, igazán még magam sem tudom mire lehetek itt képes. Vajon elegek leszünk a professzor kíséretére?
- Még egy dolog volna, professzor, én magam is járom a rengeteget, köztük ezt az erdőt, és szeretnék öntől tanulni. Nem értek a növényekhez, főleg az itteniekhez, de ha vállalná némi taníttatásom, talán későbbiekben tudnék az ön munkájában segédkezni. Szabad időm volna rá.
- Volna még egy kérdésem is, ezen a szinten található az a bizonyos hegy? - soksok kérdésem lenne még de nem akarom feltartani őket, a Zakuro már így is elég számítón tekinget, és Joey csak felhőtlen boldogságban úszik. Mosolyodom el, ismerős. Miután mind ahányan vagyunk bemutatkoztunk, Maxweld elvezet minket a hátsó udvarba, itt is elképesztő látvány tárul elénk, gondoltam innen fogunk oportálni vagy valami hasonló, ha már a főtéren van neki miért ne lehetne egy külön sajátja? És közel sem talált, ami előttünk van az valami csoda! Egy több rotoros légható, mármár helikopterszámba is vehetném, de ez azért jóval tágasabb. Így már értem miért csak 2 óra az oda és vissza út. A visszautat nem említette meg, hasított fejembe a gondolat. Sík terepen persze, a hegy lesz a pixelhalmazunk sírja arra a három másodpercre míg szét robbanunk.. kétes gondolataimba merülve követtem a többieket, ugyanis beszállásra kész voltam.

by **Joey Chrome** Pént. Május 10 2013, 18:53

Hé, ki nevezett itt az előbb tökelütöttnek?? Remélje, hogy nem kerül elém, mert a villamossal szabatom akkor meg a rövidgatyáját!>( //Ez poén volt, ne aggódj RosaliaXD//

Aetheris úgy döntött, mégsem jön velünk, és illedelmesen megköszönte a vendéglátást és pápá! Lelépett. Hát ez szép volt! Aztán a prof megkért minket, mondjuk el mindent magunkról. Tudjátok, név, kaszt, stb. Köpenyes neve Zakuro volt, és akkora egója van, hogy ha nőne vele, ülve csókolná már a napot!-.- Meg el akarta hittetni, hogy ki akarja menteni a játékosokat, pedig üvölt róla, hogy nem szándékozik rá. A másik Kardforgató neve Yuichi volt, és az erőssége és egyben gyengéje a kardja volt. De hát ez hogyan a csudában lehet??O.o Aztán jöttem én.
- A nevem Joey Chrome, Kasztom Lovag, erősségem én magam! Very Happy

Nem, dehogy, poén volt, a képességemet tudhatom annak, gyengeségem nincs…
- Dehogynem. – Szólalt fel hangosan „BH”, így mindenki hallotta, aki ott volt (Na, erre mit léptek?XD). – Az, hogy hatalmas az egód.
- HÉ! – Próbáltam védeni magamat. – Öhm… Ez nem én voltam… - Motyogtam. Bár egyértelmű lehetett, mert "BH" ezúttal minden jelenlévőhöz beszélt. – Öhm… ő „Belső Hang”, röviden „BH”… - Próbáltam kimagyarázni magamat. – Öhm ő nem fog előjönni, mert nem tudom én sem, micsoda, mivel láthatatlan valahol… - Hebegtem. Majd folytattam.
- A célom meg az, hogy mindenki élve kerüljön ki a játékból, még ha én bele is döglök! – Én tényleg komolyan gondoltam, sőt, a múltkor majdnem tényleg beledöglöttem, mert egy kislány játékost kellett megmentenem egy kasnyi darázzsal. Basszus, hogy tud 30-40 darázs csípése!X_X Még szerencse, hogy Haru tudott méregtelenítőt meg Potiont készíteni! Különben biztos oda leszek, aztán mit mondok a szüleimnek, mitől haltam meg?? Na mindegy, a hátsó udvarba mentünk, és ott volt egy... JESSZUS, EZ EGY LÉGHAJÓ??O.O

by **Rosalia** Vas. Május 12 2013, 21:39

~ Hát nem egy bőbeszédű társaság ~ állapítja meg magában az öreg elgondolkodva pödörgetve a bajszát. Pedig reménykedett benne, hogy csacsogósabb csapat lesz ez, mint a múltkori. Ott is volt egy hallgatag kardforgató, aki végül a legkiválóbbnak bizonyult, így Zakurot illetőleg sem tesz elhamarkodott kijelentéseket, még magában sem. Itt egy újabb lovag is, ráadásul vele még lehet társalogni is, azonban hasonlóan fura figura, mint a múltkori majmos fiú. Aki viszont legjobban felkeltette a Professzor érdeklődését, az Yuichi. Sosem gondolt még eddig arra, hogy állandó segéd is szegődhetne mellé, s akiben van annyi spiritusz, hogy kitanulja a forélyokat. Nagyon felcsillan a szeme, de nem akarja letaglózni a fiatalembert, ráadásul visszás lehet a többiek előtt, ha valakivel kivételezne a csapatból.
- Célkitűzéseitek nemesek, karotok erős, szívetek bátor, a tudás pedig itt az én kobakomban - kopogtatja meg a fejét szórakozottan Leo, majd a hátsó udvarba invitál benneteket a légimasinához. Még indulás előtt igyekszik megválaszolni az őt záporozó kérdéseket.
- Lesz alkalmatok tanulni bőven, ha késztetést éreztek rá. Ha valamelyikőtök érceket, esetleg növényeket gyűjt, akkor most igazán megtömheti az inventoryját. Igen, ez pedig egy léghajó, az egyszerűség kedvéért nevezzük így. Aeroplán, ami kristálytörmelékkel működik. Azok a kristályok, amelyek nem alkalmasak írásra, mert mondjuk hibásak, vagy nem elég tiszták, azokkal jól megetetjük a kis masinát és már suhanunk is. Megkérhetnélek benneteket, hogy felváltva lapátoljatok majd, amíg én navigálok a kormánynál? - s miközben a válaszra vár, ő maga már be is pattan a járműbe és előkapja az iránytűjét - Igen, ezen a szinten van úticélunk helye, a szinttartó oszlopokon túl, majdnem az első szint szélénél. De a drágaságommal megjárjuk az utat oda-vissza 1 óra alatt, viszont a hegynél bandukolni kell egy ideig. Hogy pontosan mennyit, azt én sem tudom. Ideje indulni, beszállás! Bár most még meggondolhatjátok magatokat... bevallom ez lesz a kicsike első komoly bevetése. - paskolja meg a hajó oldalát, melyre a Selene név van felfestve.

//Elfeledtem eddig említeni, bár lehet nyilvánvaló volt eddig is, de Leo Maxweld zöld indikátoros JK.//

by **Ichiga Zakuro** Kedd Május 14 2013, 07:42

Léghajó, zeppelin, vagy aféle fura dagadt helikopterhez hasonlítô valami, mindegy hogy hívjuk készen áll az elsô bevetésére, hozzám és a csapat többi tagjához hasonlóan. A Prof tartott nekünk egy kis ismertetô a fura repülô aljalmatosságának mûködésérôl, és valahogy nagyon úgy hangzott nekem, mintha ki szeretné hangsúlyozni, hogy ez lesz a kis madárka elsô útja.
~ Miért mondja ezt? Hogy ne lepôdjünk meg rajta, ha lezuhan?! Nem tetszik nekem ez a találagtás.
Mellesleg az öreget valamiért feltüzelte Yuichi kérdése, miszerint van e lehetôsége tôle tanulni. Van egy olyan érzésen, hogy nagyon vár már egy tanítványra, egy ifjú tehetséges újoncra, akinek az elméjét pallérozhatja. Biztos túl sokat volt egyedül.
~ Miért is ne? Egy ilyen madárkát én is szívesen megtanulnék vezetni. Könnyen át lehetne vele szelni a vidéket. Ezzel gyakorlatilag minden útam leegyszerűsödne, sőt, egy kis bevételre is szert tehetnék a játékosok fuvarozásából. Repülő fuvarozás...hogy ez miért nem jutott az öreg fószer észébe. Talán egyszerűen csak vén kutató bácsi nem akar hasznot húzni a hatalmas találmányaiból. Kár, hasznát venném neki egy párszor.
Közben az elôkészületek lassan befejezôdnek, végre valahára nekieshetünk az elôttünk álló feladatnak. Én, amint a Prof jelez, vagy amint jónak találom, felbaktatok a repülô... cuccra. Miattam aztán ne késlekedjünk.
~ Még csak az kéne! Én, a pontosság mintaképe, késlekedjek. Remélhetôleg ilyen sosem fog elôfordulni.
Főleg azért, mert általában én szoktam a többi játékost sürgetni, mert mindig haram elkészülök az előkészületekkel. Milyen humoros szókapcsolat.

by **Hayashi Yuichi** Kedd Május 14 2013, 19:49

Aeroplán, rég hallottam ezt a kifejezést nem is tudok visszaemlékezni, hogy mikor. A hallott információk már megnyugtatóbbak. De továbbra is az akadékoskodó belsőm érzem, lázong, per pillanat is tele tömte, élményekkel, eddigi baleseteimről, súlyos mérgező övény okozta sérülésekkel, és a végére megecsetelte egy Selene hajóronccsal. Derűű.. borúú jártak a gondolatok a fejemben. Akkor ideje segíteni végre: - Persze vállalom a gépezet működtetését. Ha kell akár egyedül is.
Vajon mire lehet jó ez a kristályírás? Találkoztam már a kifejezéssel, köze lehet a teleport kőhöz? Annyira ismeretlenek ezek a szakmák a kezdő játékosnak, de ha folytatom az eddigit, megfigyeléssel sokra fogok jutni.
Még egy érdekesség, ezzel a masinával a szint legszélére egy óra az út, gyalog vagy futtában mennyi lehet? Töprengek el a kérdésen, amit ismerek utat az csak az erdő és a város között húzódik és az csak két óra eddig legtávolabb hat órányira voltam, de közel sem abban az irányban ahova Leopold ujja mutatott. Kíváncsi vagyok, mivel találkozunk a havas területen. Jut eszembe, nincs semmi felszerelésem a hideg ellen. Vajon fogok érezni hideget? Vagy ez az érzék nem létezik? Kirázott a hideg a gondolattól is. Persze ez az agyam újabb hóbortja volt, hogy jelzi az ingert, de nincs hatása. Sose fogok ehhez igazán hozzászokni, búsultam el. És fedezünk-e fel valamilyen állatott vagy lényt? Ettől már jobban tartottam. A havas területeket, az emberek a való életben is többnyire kerülik, kivéve, akik valamilyen sportot akarnak ott űzni. De ez a terep teljesen különbözik attól. Elhesegettem a negatív gondolatokat hamar.
Eszem ágában sem volt visszafordulni, még ha lezuhanunk is, lesz valaki, aki végig viszi a játékos és megment mindenkit. Ezen hosszabban elmorfondírozva, felléptem a Selene tatjára. Drágaságom.. ez a szó nem hagy nyugodni, ismerős nagyon ez a kifejezés.. drágaszágom.

by **Joey Chrome** Csüt. Május 16 2013, 19:30

Célkitűzésünk nemes, karunk erős, szívünk a helyén, a tudás meg a prof kobakjában, ahogy mondta az említett. Hehehe, annyira röhögtem, hogy kiesett a vakbelem, amit 3 éve műtöttek ki. -.- De ez a Yuichi gyerek szeretné ezt a dolgot tanulni. Na, még haverok is lehetünk, király! Very Happy

Ő legalább rendesebb, ezzel a Spárgagiliszta Kazuro-val ellentétben. Már a Fiatalság Forrásánál pofén pofoztam volna, de akkor besárgulok, és üldöznének ma is. Na mindegy, a léghajó vagy mi a neve neve Selene volt. Nocsak, csak nem a halott feleségéről vagy netalán az elveszett leányáról nevezte el? Ezt onnan gondolom, hogy volt egy bácsikám, aki a repülőgépét a rákba elhunyt fiáról nevezte el. A gép neve Bobby volt, és furcsa módon soha nem ment tönkre, pedig 15 éves volt. A prof elmagyarázza, mi ez a cucc: Aeroplán, aminek üzemanyaga olyan kristálytörmelékek, amik nem jók írásra vagy nem elég tiszták. A lényeg, hogy alaposan meg kell tömni vele a gépet, és már repülünk is. És mivel folyamatosan kell utánpótlani, megkér minket, hogy lapátoljuk belé az üzemanyagot, ha nem akarunk nagyot esni az égből, amit én sem akarok, mert tönkremenne a cuki pofikám!
- Nekem nem gond, én kezdem akkor! Very Happy

– És ekkor közölte velem a professzor, hogy ez lesz az első komolyabb bevetése a hajónak… ANYÁM!!D:
- MII?! – És elájultam.
- Öhm… Joey? – Próbált felébreszteni „BH”, csak a hanggal egymagában nem ment volna semmire. Pár perc múlva azonban magamhoz tértem, és épp úgy láttam, mintha indulnának.
- Hé, várjatok meg! – Kiáltottam, és beugrottam a hajóba. Nehogy már gyalog kelljen utánuk mennem!

by **Rosalia** Hétf. Május 20 2013, 13:51

//Elnézést a késésért, kicsit el vagyok havazva.//

Joey elájulása nagyon megrémíszti a professzort, kipattan a járműből és igekszik életet pofozgatni a lovag fiúba. Amikor az kisvártatva ismét magához tér, az öreg nem tudja mirevélni a történteket, de megkönnyebbül. Akkor meg pláne, mikor Joey útra készen rohan a tatra. Értetlenül csóválja a fejét Leo, majd miután mind a három verbuvált segédje a léghajón van már, neki sincs miért késlekednie.
- Jól vagy, fiam? Elég érdekesen viselkedsz... ne haragudj a kérdésem miatt, de használsz valami tudatmódosítót, vagy van esetleg valami betegséged? - Látszik az öregen, hogy kissé szégyelli feltenni a kérdést, de muszáj tisztában lennie az ilyesmivel, nehogy a küldetés közepette a tökellütött lovag újra elájuljon vagy magában kezdjen el beszélni. Koncentrációra van szükség, na meg dolgos kézre, ez utóbbiból szerencsére nincs hiány, s bár csak ketten vállalkoztak a "kazán" megpakolására, így is bőven lesz munkaerő.
- Ezt a kupac kristálytörmeléket 4 hónapja gyűjtöm, de számításaim szerint bőven elegendőek az oda és a vissza útra is. - osztja meg veletek nézeteit a prof, hogy megnyugtasson benneteket. Maga a felszállás és a légi út zökkenőmentesen zajlik. Lenyűgöző látványt nyújt az első szint pár száz méterrel a talaj fölött a levegőből. Részletezzétek milyen érzésetek támad a repüléstől és a kilátás kapcsán!
Maxweld prof csak úgy sürög-forog a hajón. Hol a menüjében végez számításokat, hol az iránytűjét nézi és a kormányt forgatja, hol pedig a látcsövével méri be a terepet. Amikor elérkezettnek érzi az időt, akkor kinyit egy ládát, amiből bundabéléses köpenyeket vesz elő, ezekből egyet-egyet átad nektek is. - Igaz, hogy itt nem érezzük olyan vérfagyasztónak a hideget és nincs ránk olyan fizikikai és biológiai hatással, mint az igazi tél, tehát nem fogtok megfázni, de azért nem kell fagyoskodnunk sem. Készültem jó előre. - S látszik is a ládában, hogy akad még benne köpeny és pár üres, íratlan kristály is. A prof lehívja a menüjét, majd kis fiolákat vesz elő az inventoryjából és egy írókát, majd cirkalmas betűket kezd el felfesteni a kristályokra a fiolák mindenféle színű festékeivel. - Ezek itt növényi kivonatok, amik kristályírásra alkalmasak. Ugyanezekből lehet potikat és mérgeket is készíteni, de lényegesen egyszerűbb módon, üstben összefőzve. Persze ezzel nem arra kívánok utalni, hogy a potifőzés haszontalanabb tevékenység, de a kristályíráshoz kifinomultabb technika kell, ha értitek mire gondolok. - Jegyzi meg az öreg a bajsza alatt somolyogva, s bízik abban, hogy nem csak Yuichit ragadja majd magával a tevékenysége. Ahogy a festékek beivódnak a kristályokba, nyomuk felizzik a kristály színével megegyező fényben, majd készen is vannak a remekművek.
A célhelyszínhez közelítve Leo összetrombitál benneteket, majd megfelelő navigálással szépen, egyben leteszi a repülő masinát a havas csúcsú hegy lábánál. Amint kiszálltok mindannyian, a professzor eégedetten megpaskolja Selene oldalát, majd megérint rajta három pontot, azok zölden felizzanak, s az egész aeroplán nanopixeljeire zsugorodik és Leo menüje beszippantja. Elégedetten csapja össze a tenyerét, majd felétek fordul. - Nos, akkor indulás fel a hegytetőre! Nyissátok ki jól a szemeteket, hátha ráakadunk valamilyen barlang bejáratára. Éjjelátása vagy észlelése van valamelyikőtöknek? Ó, és majd elfeledtem, nem ártana megbeszélni ki megy elöl és ki hátul. Elölre úttörő típus kellene, hátulra pedig olyan, aki meg tudja menteni azt, aki esetleg megcsúszik a hegymászás közeperre. Javaslatokat várok fiatalurak.

by **Joey Chrome** Hétf. Május 20 2013, 22:39

Kiderült, hogy mitől tértem magamhoz: a professzor volt. Eléggé megrémisztette, örülök, hogy aggódik értem.
- Jól vagy, fiam? Elég érdekesen viselkedsz... ne haragudj a kérdésem miatt, de használsz valami tudatmódosítót, vagy van esetleg valami betegséged?
- Hé, kikérem magamnak! – Mondtam neki. – Csak azért ájultam el, mert meg említette, hogy ez a gép első útja, és ennyire megijedtem.^^” Elnézést, hogy megrémítettem.^^” – Ekkor „BH” szólalt meg a Professzor fejében, aki így hallotta is.
- Ne is törődjön vele, mindig ilyen. Egyébként a nevem „Belső Hang”. Mivel ez a szerencsétlen nem tud bánni a szavakkal, ahogy kéne, és félre is mond, vegyen engemet úgy, mint egy szellemet, aki ügyel arra, hogy a védence jó úton haladjon a játék végigjátszásában. – Én nem hallottam ebből semmit, ezért kicsit meglepett, ha a Professzor megrémülne, hogy valaki a semmiből szól hozzá.
- Öhm, jól érzi magát?o.o – Később végre elindultunk. Én lapátoltam rendesen, ahogy kell, ne legyen rám panasz. Közben lenéztem, milyen ott lent a szint felülről. És elzöldült az arcom.
- Uuugh… Mi a tengeri betegség légi verziójának neve? @.@ - És BOAAAAA! Kidobtam ezután a taccsot, Isten tudja, kinek a fejére landol majd a „róka”. Amúgy szép látvány lett volna fentről a szint, ha ezzel nem csúfítottam volna el ezzel.
- Szép volt Joey… Szép volt… - „BH” nem nagyon értékelte ezt. Mondjuk, én sem értékelném ezt. Meg a többiek sem. Minden esetre végre megérkeztünk. Csak előtte kaptunk a proftól egy-egy bundabéléses köpenyt, meg ne fagyjunk, még ha egy játékban képtelenség is. Majd elkezdi a kristályokat megírni, és elmagyarázza, mi micsoda.
- Húúúú. – Kezdett érdekelni a dolog. És végül leszálltunk a hegy lábánál. A Prof elteszi a nagy hajóját, miután összement az, mint Spongya bob a sivatagban, majd indulás a hegyre! Csak sajnos nekem nem volt látásom és Észlelésem.
- Egyik sincs.^^” – És meg is kell beszélni, ki megy elől és hátul.
- Én megyek elől, jó? – Kérdeztem a többieket, mivel én nem vagyok olyan erős, hogy lefogjam három embert a zuhanástól.

by **Hayashi Yuichi** Csüt. Május 23 2013, 11:50

A lovag viselkedése, vajon most komolytalan, vagy nem? Filozofáltam a kérdésen. Elájult eddig oké, ez lehet betegségből, stressz vagy időjárás, persze odakint. De itt? A professzor segítségére sietett, tehát mégiscsak fontosak vagyunk neki annyira, hogy első adandó alkalommal ne vessen minket valamilyen állat elé vagy hagyjon minket magunkra. Tényleg kell neki az a ritka növény. Míg gondolataim ere jártak, azért figyeltem is a körülöttem zajló eseményekre, Joey válasza meglepett. Igazat adok neki én sem akarok lezuhanni, akkor mégis csak a stressz lesz kuncogtam egyet magamban.
Négy hónapja gyűjtögeti a kristályt, veszélyes küldetésnek hangzik, ha már ilyen rég óta készül rá, ja és persze első útja Selena-nak. No nem baj vágjunk bele, ráérek később aggódni.
- Akkor remélhetőleg oda úton nem lapátoljuk bele mind, mert jó lenne ha maradna visszafelé is - mondtam nevetve, hogy oldjam a professzor aggodalmát, amit a lovag ájulása keltett.
Indulásra készek voltunk, hamar levegőben is volt a masina. A látvány ami elém tárult, az valami eszméletlen volt, odakint egyszer sem ültem repülőn, sőt magas épületen kívül nem voltam magas helyen. Jó érzés volt ilyen magasan lenni. Kinéztem egy kicsit a hajó oldalsó ablakán minden olyan apró és tudtam ha kiesek én még apróbb leszek, mint a legapróbb tárgy úgyhogy hamar visszahúzódzkodtam és folytattam a lapátolást. Joeyval nem volt minden rendben, falfehér és időközönként rosszulléte a tettlegességig fajult. Eszembe jutott gyerekkoromból, hogy legjobb barátom egy tablettát szedett erre, hogy megtudjon maradni a buszon. - Hajóiszony? - kérdeztem kételkedve hogy tényleg ez a jó szó-e arra amin most ő átmegy. Válasza ha kis is jött megszakította valószínűleg egy öklendezés. Kis híján rám is átterjedt a baj, de inkább a lapátolásra koncentráltam, nem volna jó ha mindketten csak rosszul lennénk és lezuhannánk. Csúfos és gyors vége lenne a missziónak.
Leo meglepett minket némi téli felszereléssel, és ténylegesen az ablakon kitekintve már láttam azt a bizonyos hegyet. Gyorsan próbáltam felmérni hol lehetek. Meg is láttam a Kezdetek Erdejét amit nem olyan rég hagytunk el. Elkeserített a táv. Többet kell majd gyalogolnom, mint egy egész nap míg újra ide eljutok. Bármi is vár ránk odalent, visszajövök ide határoztam el magam.
A professzor még egy kiselőadást tartott a kristály írásról, meg a potifőzésről és ezek hatásairól, sajnos közel sem fogott meg vele annyira, én bőven elégnek véltem a növény ismeretet és ennek hangot is adtam. Ha túl halkra sikeredett akkor nem is hallották meg, meg valószínűleg ezt is elhadartam. Tovább nem is időztem ezen a témán lapátoltam.
A trombitaszóra odaszaladtam a kormányhoz, bár ez nem volt megbeszélve, de gondoltam valami jó fog történni most. És igaz is lett káprázatos tájat hagytunk magunk mögött, de ez most itt a hó és jég birodalma. A prof letette a masinát kisebb manőverrel, és némi halál félelemmel mindannyiunkon. Legalábbis magamon ezt éreztem és szerintem arcomra is kiült. Szívem viszont hamar visszamászott torkomból, főleg amikor Maxweld felszerelés tárolója elnyelte a böhöm masinát. Innentől már biztos hogy akármi befér oda. Bár igaz előtte összement apróra. Tetszik ez a világ mosolyodtam el. A terv egyszerű volt bár semmim nem volt ahhoz hogy vezessem a csapatot.
- Én inkább hátul mennék, ha valaki megcsúszik elkapom és visszahúzom, mivel nem rendelkezem egyik képességgel sem.
Joey, nem akarlak megbántani, de ha Zakuronak van bármelyik is szerintem ő menjen elöl. Prof mögötte, mi pedig zárjuk a sort. Így megfelel?

by **Ichiga Zakuro** Csüt. Május 23 2013, 15:56

A hajó indulásra kész, a felszállás sikeres. A profnak repülés közben újra megeredt a nyelve, és felvilágosított minket, mióta is készül eme hosszú útra.
"- Ezt a kupac kristálytörmeléket 4 hónapja gyűjtöm, de számításaim szerint bőven elegendőek az oda és a vissza útra is."
~Hú, nagyon fontos lehet számára ez az út, ha ennyi ideje gyűjti az üzemanyagot.
Szerencsére az út nem tartott sokáig. Deeee...
" - Ezek itt növényi kivonatok, amik kristályírásra alkalmasak. Ugyanezekből lehet potikat és mérgeket is készíteni, de lényegesen egyszerűbb módon, üstben összefőzve. Persze ezzel nem arra kívánok utalni, hogy a potifőzés haszontalanabb tevékenység, de a kristályíráshoz kifinomultabb technika kell, ha értitek mire gondolok."
Milyen izgalmas beszámoló. De ironikusan ám. És, viszont könnyedén sikerült a hajónak landolnia a hegy lábánál. Itt következett a prof újabb izgalmas beszámolója, illetve megjegyzi, hogy itt és most döntsük el, ki hol akar menni. Joey máris jelentkezett, hogy ő bizony elöl akar menni, Yuichi pedig inkább hátul szeret menni, ugyanakkor megjegyzi, hogyha van bármiféle képességem, menjek elöl.
- Sajnos nekem egyelőre nincs meg egyik képesség sem, de ennek ellenére szívesen mennék elől, főleg, mert magamat tartom itt a legalkalmasabb karakternek az ön védelmezésére, Professzor úr.
Valóigaz volt. Joey, mint pajzsos jó védelmű, de egyben lassabb is, így egy esetleges rajtaütés esetén nem tudna időben cselekedni. Yuichi sajna túl bizonytalan, és nem valószínű, hogy vészhelyzet esetén időben képes lenne a megfelelő döntés meghozására. Jómagam, annak ellenére, hogy semmivel nem vagyok erősebb a többieknél, de higgadt gondolkodásomnak, és ésszerű logikámnak hála bizonyára könnyebben képes vagyok egy krízish helyzet kezelésére, ami, mint tudjuk, mindig óriási előny a csupán egyszerű intelligenciával, és egyszerűen beprogramozott mobokkal szemben.
~Hiába, kevés az olyan játékos, mint én. Bárcsak ne így lenne!
Arról nem is beszélve, hogy a harcmodorom miatt is én vagyok a legalkalmasabb az elöl menésre.

by **Rosalia** Vas. Május 26 2013, 01:06

"BH" megnyugtató szavai ellenére a Prof kissé megrémül, s az út során két lépés távolságot megtartja Joeyval. Eszébe sem jut kiközösíteni a fiút, de amíg helyre nem teszi magában ezt a dolgot, vagy rá nem jön, hogy a rendszer hogy generálja ezt a hangot a fejében, addig nem igen szeretne újra szorosabb kapcsolatba kerülni "BH"-val. Zavarodottsága, ha lehet ilyet mondani, még jobban frusztrálja, hiszen nem sokszor fordul elő vele, hogy valamire nem tudja a választ. Kissé talán zokon veszi, hogy nem sikerült lenyűgöznie a fiatalurakat a kristályírás rejtelmeivel, még újdonsült reménységét, Yuichit sem, de talán majd a kalandozás során rájöhetnek még mennyire hasznosak is azok a kristályok. Leszállás után csakhamar kialakul a további menet felépítése, Leo senkit sem szeretne eltántorítani a választásától, hiszen az ifjak csak jobban tisztában vannak a saját képességeikkel, mint a prof az övéikkel 2 órányi ismertség után.
- Joey akkor menj elöl Zakuroval, mehettek egymás mellett is, nem muszáj libasorban. Én meg akkor mögöttetek haladok Yuichival. Ha elfáradtatok, ne szégyeljetek szólni, hogy elfáradtatok! - Ezután lehívja inventoryjából a hegymászó sétaborját, majd arra támaszkodva megindul ő is hegynek fölfelé. Az út kezdeti szakasza még erdős övezet sűrűn növő fákkal, de az aljnövényzet alkalmas a kényelmes közlekedésre és megannyi begyűjtenivaló növényt rejt. A professzor kérés nélkül is sorolja hogy miket válogat össze magának, akkor sem zavartatja magát, ha már kezd az agyatokra menni a sok latin megnevezés. Elkapta az ékszíj, s örömét leli, hogy munkáját ilyen magas fokon kiélheti most ezen az expedíción. Lehetőségetek van nektek is begyűjteni növényeket, ha rendelkeztek növénylátással, vagy ha kellően figyeltek Maxweldre, ti magatok is kitanulhatjátok a jártasságot. //Persze ooc meg kell vásárolnotok a jártasságot, itt csak bemesélem nektek a lehetőséget.//
Fél órányi séta után egy kaptatóra értek, ahol szükségetek van egymás segítségére a továbbhaladáshoz. Ugyanis vagy visszafordultok és kerülőúttal haladtok tovább, ami igen sok elvesztegetett időbe kerülne, vagy pedig mgpróbáltok a két méter magas oromfalra felkapaszkodni. Túl meredek ahhoz, hogy fel lehessen kúszni rajta, mint mondottan szükség van az összemunkára. Milyen megoldással tudjátok feljuttatni a professzort és magatokat is a fal tetejére? Onnan már egy kevésbé meredek ösvény vezet tovább.

by **Joey Chrome** Hétf. Május 27 2013, 19:38

//Ne számítsd bele az Item beszerzését, csak a játék kedvéért írtam bele!//

A professzor most nagyon elmebetegnek nézhet, mert két lépés távolságot tart tőlem. Na gyerekek, ez történik, ha valaki láthatatlanul van veletek! Tényleg, „BH” micsoda is?o_o Nem tudom én sem sajna… majd egyszer TALÁN kiderül. Addig is ment a dolog, miközben a prof valószínűleg zokon vette, hogy nem érdekel annyira minket a kirstályírás dolog, hogy ki megy elől. Persze, hogy a köpenyes elkezdte, hogy ő a legalkalmasabb erre a feladatra, így neki kell elől mennie! Ez holtbiztos, hogy Yuichi-t is már bosszantja! A Prof végül kijelentette: mindketten mehetünk előre, nem muszáj a libasor. Éppen szerencse, hogy időben szólt, mert már olyan ocsmányságot vágtam volna Mr. Nagyképűség fejéhez, hogy csak lesett volna az egoista fejéből! Na, kaptunk is hegymászó felszerelést, és úgy mentünk felfele. Én a Köpenyes mellett másztam, közben lenéztem a másik kettőre, hogy nem zuhant le-e valamelyikük szép csendben. Bár az már morbid lenne, hogy szó nélkül lezuhannak.O_O Hála az Égnek volt aljnövényzet, ami könnyítette az utunkat! A profot meg elkapta valami, mert szedegetni kezdte a növényeket, és LATINUL mondogatta a nevüket: Fólia Vagymiszösz, Szösz Miabánat, Fikusz Kukisz, jááááj!X_X Aztán megláttam valamit: Egy csodaszép Tulipánt! Ezzel tuti elnyerem Judy szívét!*W* Meglendültem, éppen akkorát, hogy elkapjam a virágot, és eltettem az invertory-ba.
- Tuti, hogy elolvad majd Judy, ha látja, milyen magas hegyre kellett felmásznom, hogy elhozzak neki egy virágot, ami olyan szép, mint ő!^^ - Ha valami mese lenne, azt látnák a többiek, hogy szívek repkednek körülöttem. Óhh, a Drága Judy-m!^^ Már csak ő miatta is szívesen megcsinálom ezt a Küldetést!^^ Csak nehogy meghaljak, mert akkor nem tudom odaadni neki a virágot!O_O

by **Hayashi Yuichi** Kedd Május 28 2013, 16:06

Ahogy ki is alakult a menet, kezdetben csöndesen haladtam a professzor mellett. Pedig sok kérdésem van hozzá, hol is kezdhetném. Körbenéztem alaposabban, a táj valahogy másabb és a növények is furábbak, mint az erdőben volt. Mindet mintha már meg-megcsípte volna a dér. Nem csoda hisz az előttünk tornyosuló hegy, csak úgy mutogatta fehér és fekete palástját. Remélem nem a legtetején lesz, mert akkor megszenvedünk. Kötél vajon van a profnál? Vizslatom meg az alakot. De hisz az előbb láttam felszerelései közé bezsugorodni egy egész aeroplánt. Mellesleg négy hónapja tervezi, hogy idejön egy kisebb felbérelt, testőrséggel. Mitől tarthatott ennyire, hogy nem mert egyedül útnak indulni? Tudja mit keres, hol, milyen körülmények között. Ez az egy dolog zavar.
- Leo, szeretnék tőled tanulni a növényekről. Odakint is érdekelt mindig ez a téma, és ismertem a latin neveiket is, az ittenieket már elnevezted valahogyan? És megmutatnád mi micsoda? - tegeztem le hirtelen, remélem nem zavarja a dolog, de ténylegesen csillogó szemmel néztem a sok furábbnál furább növényt. Majd amikor elkezdett magyarázni, még pakolt is tárába pár növényt, amire rámutatott abból szedtem én is pár szálat vagy néhol a gumót. Épp mely része volt fontos a növénynek. Eddig csodálkoztam is, hogy nincs olyan ami egészében felhasználható.
További sétánk alatt meséltem odakinti arborétumokról, hogy melyeket ismerem. Mely növénykertekben láttam ritkaságnak számító virágokat.
És persze nem utolsó sorban meg is kérdeztem hogy ezeket a növényeket miért pont kristályírásra használja fel. Potifőzésről mondott valamit, de itt vajon véget ér a ráépülő szakmák sokasága?
Utunkat viszont elállta egy szikla szírt, nem volt túl magas. De nem is tűnt egyszerűnek megmászni. A lovag nem cicózott, azt a kevés növényt ami még kibújt a sziklából, kitépve, rajta felhúzódzkodva, de sikeresen leküzdötte az akadályt. Mi meg itt maradtunk lent hárman.
Bakot tartottam, hogy a következő ennyi előnnyel induljon.
- Gyere Zakuro, vagy Leo. Lépj a tenyerembe és meglendítelek felfelé, Joey meg remélhetőleg felsegít - bár ahogy látom őt most jobban leköti egy tulipán. Sebaj, bízom a Prof és Zakuro jártasságában a túrázás terén. Ha én maradok lent utoljára, ketten csak lenyúlnak értem én pedig megpróbálok felfutni a falon, terveztem meg ötletem. - Jó lesz így? -tettem fel kérdésem hangosan.

by **Ichiga Zakuro** Pént. Május 31 2013, 20:39

Utunk első felében semmi különös nem történt.
~ Hol van az a beígért harc? A várva várt küzdelem? Nincs itt semmi, csak szúnyogok!
Milyen költői. Ha úgy tetszik, egy poéta veszett el bennem, amikor ez az átkozott játék arra kényszerített, hogy minden érzésemet semmisnek vegyen ezentúl. Talán emiatt tart mindenki ellenszenvesnek. Ki tudja?
~ Valaki biztos.
A sima útnak is vége szakad egyszer. Na meg persze Maxweld prof ostoba latin szövegeléseinek.
~ Kérdem ln, minek latin, kitalált nevén nevezni egy nem valódi, digitális növényt? Absztrakt.
zó, ami szó, egy meredek falhoz értünk, amin egyértelműen át kellett másznunk, ha csak nem akartuk volna hosszas kutyagolás árán megkerülni. Joey egyenest a növényekbe kapaszkodva mászott fel. Nekem, az imént megritkított dzsumbuj miatt erre nem volt lehetőségem. Yuichi udvariasan felajánlotta, hogy bakot tart nekem. Lassan odaballagtam hozzá.
- Jó erősen tartsd!
Hogy miért kell jó erősen tartania, mert én rögvest elugrottam a tenyeréről egyenest fel a magasba.
- Pendülj, Khusagan!
Ebben a pillanatban a hátamon lévő díszes kard felvillant, majd szétoszlott három, nagyjából egyforma kardra. Amint elértem a maximális magasságot, az egyiket beleszórtam a sziklafal egy repedésébe, hogy kapaszkodási pontot készítsek magamnak. Majd következett a második, végül a harmadik, míg végül fel ne jutottam a fal tetejére. Dettó, mint valami Tomb Raider filmben.
- Ezeket ti is fel tudjátok használni a felmászáshoz!
Miután mindenki felért, én összetettem a két kezem, majd úgy tettem, mintha a levegőre markolnék rá, s ebben a pillanatban megjelent a kezemben az eredeti kardom, újra összeegyesítve.
- Indulhatunk?

//Ha ez a kombináció nem működne, az esetben Yuichival együtt másznék, majd felhúznám azt, aki utánam érkezik fel a falra.//

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel

[Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel