Re: [Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel

by **Hayashi Yuichi** Pént. Júl. 19 2013, 11:43

Sir Lewis is látta racionális gondolkozásom a haditervben Joey, talán csak megrántotta a vállát, Leo pedig olyan arcot vágott, hogy szerintem jobb, ha nem hallom mit gondol. Lewis már ott is állt a az ajtónál nyitásra készen.
Azzal be is indult a terv. Lewis kinyitotta az alkarunknál nem nagyobb ajtót és moszat bedobálásommal és hangos körmömmel dobolással a sziklán előözönlött szám szerint egy darab szöcske. Többre számítottam, igazán, de jól van. Fél fogára sem lesz elég a pocakos denevérnek. ekkor azonban a szöcske életbe léptette a tervem második pontját elkezdte enni a masszát. Annak ellenére, hogy evési sebessége nem volt gyorsabb egy átlagos légynél, ahogyan körbenyalj a tányért.. Egész szépen növekedett. A mérete másodperc töredékről-töredékre skálázódott. Leo ezt ki is szúrta, és amikor már veszélyesnek tűnő mérete volt elvette előle az ennivalót. Most jönne az elfogjuk és leszállítjuk a „zabát” rész. A szöcske még a barlangi környezet tekintetére is valószínűleg tud ugrani. Csáprágóit harciasan mozgatja, éhesnek tűnik. Még jó hogy egyikőnk sem könnyen rágható falat neki.
A probléma viszont senki nem állt elő jobb tervvel az enyémben meg egyszerűen ez a rész hiányos. Elkapjuk, vagy próbáljuk felnyársalni és úgy adjuk oda neki, esetleg a denevér szeretné elkapni és megenni. Vajon amikor zabál fogja kiugrál a szöcske miután megnőtt és ő ráveti magát kiszívja a bensőjét és elpixeleződik, vajon így eszik?
- Sir Lewis! Gyors ötlet kellene, harc vagy futás? – azzal elővettem a kardom. Biztos, ami biztos alapon. – Szerintem futás, had mozogjon a denevér is egy kicsit, ha enni akar. Nekünk amúgy is a továbbjutás kell nem a szöcske elleni harc. Megvártam még mit lép, és ha jobb ötlete nincs nekiiramodok, félig rákarolva Maxweldre, nem tudom mennyire szokott hozzá a futáshoz. Mivel bottal jár, így kétlem, hogy a hegymászáson kívül sprinter rövidtávfutó. És tudni illik egy szöcske, ha mászni alig tud, ugrani annál inkább. A pofázmányából előtörő csáprágók, pedig nem hinném, hogy csak moszatevésre jók, a közel másfél láb méretével.

by **Shiel D. Lewis** Hétf. Júl. 22 2013, 19:46

A haditerv nyomban be is indul, ahogy lenyomom a kilincset, ezzel kinyitva a kis ajtót. Feszült pillanatoknak nézünk elébe, mely várakozássá fajul seperc alatt. Szabad kezem ujjaival kopogok a legközelebb eső falon komoly tekintetemmel a bejáratot fürkészve, készenlétbe állva, hogy bármi történjék is, előnyösen tudjak reagálni. Nem tudjuk még, hogy mi fog történni, ha azon az ajtón tényleg átjön valami és úgy reagál, ahogy azt a terv elvárja tőle. De hát hősök vagyunk, a rögtönzés életünk része!
Zavarodott pillantást vetek az állatra, mikor az végre felbukkan. Egy teljesen normális méretű szöcske baktat át a mi oldalunkra, útja pedig egyenesen a tálka felé vezet. Nem zavartatja magát jelenlétünk miatt, nyomban nagy habzsolásba kezd úgy, mintha még sosem evett volna. Figyelése annyira leköt, hogy kis híján az ajtót is elfelejtem bezárni, de végül is megteszem, mikor rájövök arra, hogy nem lenne jó, ha esetleg meggondolná magát és visszafelé indulna el jól lakottan.
Bezárom a járatot, s mire visszafordítom a tekintetemet, a szöcske jóval nagyobbnak tűnik. Mintha extrémen hízna a spenóttól. Egy Popey szöcske nem lenne jó ellenfél, simán falhoz vágna mindannyiunkat... Erre a professzor is rájöhetett, mert mikor a dög már elég nagy, elveszi tőle a konzervet élelem és hízókúra nélkül hagyva azt.
- Hohó! - kurjantom meglepődve, ahogy a lény erre hevesen el kezdi csattogtatni csáprágóit hol rám, hogy a többiekre. Mérges lehet, amiért nem ehet tovább, de nincs mese, nagyobb formában jobban meggyűlne vele a bajunk. Buzogányom és pajzsom után nyúlok, de aztán úgy határozok erre itt nem lesz szükség. Súlyemelésem éppen elég nagy lehet hozzá hogy rávetődve a dögre elkaphassam, s karjaim között tartsam, míg el nem visszük a denevérnek. Félő, hogy ha lecsapjuk, akkor elporlad úgy, mint egy normális mob.
- Majd én elkapom! - mondom a többieknek, s ugrok is egy nagyot, hogy leteperjem az állatot, s remélhetőleg két hősi karommal rabul is ejtsem...

by **Joey Chrome** Hétf. Júl. 22 2013, 20:02

- Én nem zabbantok véreset! Vegetáriánus vagyok, csak zöldet eszek. Szöcskét! – Szöcskét? Vegetáriánus létére? De hát a szöcske egy rovar, nem zöldség! Bár lehet, ezt nem fogom neki elmagyarázni neki…
- Én aztán nem tudni ám sokat arról a barlangról, csak hogy onnan gyünnek a szöcskék. Fínom, vaskos szöcskék, a pocakocskámnak az való! – Hát jó, akkor megadjuk neki. Bár örülök, hogy nem vérszívó!
- Egy tál szöcske rendel – Yuichi vállba küldött, majd ezt suttogta: - Félig átsütve, véresen. – Ettől halkan nevettem kicsit, de csak halkan, nehogy a denevér rosszkedvű legyen. A Professzor ment előttünk, amikor a DD által megadott irányba mentünk, mert ő adta nekünk a fényt. És Mr. Egó meg mellette, hogy ha kell, hősködjön.-.- Pff, a felvágós… pár száz méter után egy ajtóval találtunk szembe magunkat. Húú, a denevér nem halálba küldött! De vajon mit keres itt?O.o Ráadásul egyre kisebb lett, ahogy közeledtünk felé, végül egy egérlyuk lett belőle!
- Ez mi ez?O.O – Lepődtem meg rajta. Ezen kívül ott volt egy konzerv Popeye kaja „Egyél meg!” felirattal, magyarul spenóttal. Amik a többiek nem figyeltek, ettem belőle kicsit. Boááá, ez rossz ízű!>< közben valamit kitalált Yuichi, mert össze graffitizta a falat. A terv szerint nyissuk ki az ajtót, és rakjuk az ajtó elé a konzervet, hátha szöcske lesz, és kijön. Lewis mondta, próbáljuk meg.
- Oké, felőlem. – Vontam meg a vállam. Lewis nem is hagyott időt, hanem gyorsan megfogta a dobozt, az ajtó elé rakta, és kinyitotta az ajtót.
- Szerintetek működni fog?
~ Elég bonyolultnak néz ki Yuichi barlangrajza, úgyhogy csak működnie kell. ~ Aztán vártam… Vártam… Vártam… *elalszik, majd dudálnak neki* Jáj! Ébren vagyok! Egyszer csak kiugrik az ajtóból egy kis szöcske nincs neve helyről, és elkezdte enni a cuccot.
- Höh, akkor tudom, mi ez a zöld massza: FŰ!XD – Ám a mosolyom lefagyott, mikor azt láttam, hogy nőni kezd a Szöcske tőle. Hát ez a cucc kemény, az biztos!O_o már egy kuvasz kutya méretét érte el, mikor mit csinál az öreg?! Elvette tőle! És ez nagyon nem tetszett a szöcskének, mert előkapta a rágóit, amik nem a növényevésre utaltak!
- Professzor, ez most minek kellett?? – Fakadtam ki az ijedtségtől. Yuichi már a futást javasolta. Erre Bájgúnár ráugrott, hogy elkaphassa! Ennek melyik góista meséjén jár az esze, már ha van?!
- Hé, ostoba! Vigyázz, még megharap a csáprágóival, ez nem pankrációs gyakorlat! – Szóltam be neki, de azért ott maradtam a Professzor mellett, nehogy a szöcske, ha elszabadul, mert tuti, őt találja meg harapdálni. Bár elgondolkodtam azon, hogy a dagadt denevér hogy a jó büdös életbe fogja megenni ezeket. Bár amilyen dagadt, szerintem diétára kéne fogni, nem szöcskével etetni.XD Jaj, emlékszem, mikor egy kövér haverunkat folyton cukkoltunk a bunkóssága miatt, hogy olyan, mint egy mamut hátsója.XD Nem győzött visszaszólni nekünk, hogy mi meg olyan soványak vagyunk, hogy ha magunkban beszélnénk, akkor kihallatszana, meg hogy a dokinak elég zseblámpát használnia, hogy megröntgenezzen minket. Óóó, azok a régi szép idők, mielőtt beszorultunk volna ebbe az istenverte játékba… szerintem az lesz az első dolgom, amint kijutottunk, hogy összezúzom a SAO-s játékomat, és a Nerve Gear-t is kivágom, mint macskát sza**i!

by **Rosalia** Szomb. Júl. 27 2013, 19:08

- Hogy miért kellett? - pillant az őt kérdőre vonó Joeyra a professzor - Azért, mert a spenóttól megnőtt a szöcske, te magad is láthattad. Lehetséges, hogy ha tovább étkezik, akkor még ennél is nagyobbra nő. Azt nem mondta a denevér hány szöcskét vigyünk neki, de úgy sejtem ezzel az egy példánnyal is elégedett lesz majd! - ezután visszafordul a többiekhez és helyeslően bólogat - Jó terv fiam, gyorsan vág az eszed! Csak óvatosan Sir Lewis! - s amíg a lovag birkózik a nagyranőtt szöcskével, Leo kötelet teremt a kezében inventoryjából és Yuichi meg Joey segítségét kérve igyekszik a mob végtagjait a testéhez kötözni. Így Lewis könnyedebben a hátára kaphatja a jószágot és már vihetitek is a denevérnek.
DD roppant mód el van ragadtatva az óriási zsákmányotok láttán, s nem is késlekedik soká. Kaptok a poncsója alatt rejlő, eddig is a nyakában lógó füzérről kulcsgyűjteményből egy példányt, s utatokra is enged, hogy a maga csendességében és nyugalmában rávethesse magát a szöcskére és alaposan belakmározhasson. Innen már mi sem egyszerűbb, csak követneket kell a folyosó kanyarulatait, serencsére nincs több elágazás vagy váratlan vendég, utai kalauz. Csupán annyit vehettek észre, hogy egyre meredekebb terepen haladtok. Hogy mit keresnek egy barlangban ajtók, az továbbra is rejtély, nagyon hóbortos lehetett ennek a résznek a programozója. Mindenesetre a kulcs, amit kaptatok, az elétek kerülő ajtó kulcslyukjába tökéletesen illik, DD nem vágott át benneteket. Ahogy Maxveld kinyitja előttetek a vaskos ajtót, úgy tárul szemetek elő a hófödte csúcs, s a távolban pislákoló fény bizony nem más, mint amiért ideérkeztetek, maga a kristálylevél. - Ott van! Ott bizony! Látjátok?! - lelkendezik kitörő örömmel a prof, s már meg is indul kifelé fejére húzva budaköpenye csuklyáját, hogy a hulló hó és az enyhe szél ne fagyassza le a füleit. - Csak óvatosan fiúk, meg ne csússzatok!

by **Shiel D. Lewis** Vas. Júl. 28 2013, 18:14

A másik, idióta lovag megjegyzését elengedem a fülem mellett. Még hogy vigyázzak? Hős vagyok én, nem hejjcegnő, az isten áldja meg! Inkább maradt volna csendben, okosabbnak tűnt volna, no meg bátrabbnak...
Mindkét kezemmel megragadom az állatot, de az úgy ficánkol, mint egy hal, kit most fogtak ki a horgászok. Termete miatt egész testsúlyomat bele kell adnom a fogásba, még rá is nehezedek a kívánt hatásért. Fejemet nem örömből, de hozzá simítom, hogy ide-oda kapkodó csáprágójával ne tudjon elérni. Ha kobakom távolabb lenne tőle, könnyebben rám bírna fordulni, azt pedig nem akarom. Egy pillanatig én vagyok a földön, míg átfordulok vele. Egész kellemes birkózó-társ lenne belőle. A professzor viszont ismét gyorsan kapcsolt, s ízelt lábait gyorsan körbetekeri kötéllel.
Nagy levegőt fújok ki, ahogy feltápászkodok a porból, mit le is ütögetek széles vállamról, férfias mellkasomról és persze hősies lábaimról. A szöcske így már nem is tűnik olyan virgoncnak, kapálózása teljesen fölösleges, s habár zavaró, de nem lehetetlenít el. Egy könnyed mozdulattal a vállamra dobom, ám súlyemelésem jelenlétében is érzem azért, hogy nem egy könyvet vettem fel.
- Jól van, indulhatunk! - adom ki részemről a startot, majd amint a többiek is rendbe szedték magukat, megindulunk.

- Voálá~, a vacsora előállt! - üdvözlöm a denevért, mihelyst megpillantom. Látom a szemén, hogy mennyire fellelkesült abban a minutumban, hogy az állatot ledobtam elé a földre. Vajon milyen régóta nem evett már? Ha mi nem jövünk, a végén még éhen halt volna szerencsétlen amígó! Szavát betartandó nyomban egy kulcsot nyom az öreg kezei közé, mivel már nyithatjuk is a tovább vezető ajtót. Nem is tudom mennyi időt tölthettünk már el itt a barlangban, de az igazság az, hogy már most jobban szeretnék odakint lenni a világosban, még akkor is, ha ott esetleg farkasokba botolhatunk...
A lefelé ívelő talajon meglepően gyorsabban mozgok, mint a többiek. Talán a felszerelésem okozta plusz súly miatt, vagy egyszerűen azért, mert hősiességem annyira nem ismer határokat, hogy már kimondottan nehéz! Ideje lenne már valaki másnak is átadni belőle, hogy könnyítsek saját terhemen. Talán egy új tag elkélne a Justice Leaguebe...
Az ajtó nyitódik, mire egy havas táj bontakozik ki szemeim előtt hegycsúcsokkal, miegymással. Varázslatos pillanat, de kezeimmel egy rövid időre el kell takarnom lélektükreimet, nehogy a fény kiégesse őket. A barlang sötétje után egy csupafehér környezetbe csöppenni elég macerás, sajnos még hősi szemem sem képes ilyen gyorsan alkalmazkodni.
Minden esetre így is azon vagyok, hogy lépéseim a professzor mögött érjék a földet. Nem akarom, hogy bármi baja essen. A távolban fénylő pontocska pedig a célunk elérésével kecsegtetve mosolyog ránk...

by **Hayashi Yuichi** Hétf. Júl. 29 2013, 13:45

Ahogy Sir Lewis elkezdett birkózni a bárány méretű szöcskével, Leo hamar kapcsolt is és már a kezében volt egy szép hosszú kötél. Örültem ennek, ugyanis saját felszerelésemben a váltás ruhán kívül semmi felhasználható nem volt. Görcsöltük, tekertük a zsákmányunk Joeyval és Maxwelddel. Jóleső érzés volt, végre valami ami fixen működik, még ha volt is benne egy kicsi trükk. Miután megkapta a lefogásunk és lekötelezést, le is szállítottuk, a villogó fogú kicsit lassan beszélő denevérnek az étket. A barlangban hozzánk csapódó lovag, Sir Lewis volt aki végig vitte. Sir Yuichi.. merengtem el a gondolaton, Sir Hayashi.. nem, azt hiszem lovagi rangot nem tudnék elviselni. Képtelenség, hogy valaha egy ilyen névre hallgassak.
Egy ideig szótlan haladtam Lewis háta mögött, míg mellettem Leo lépdelt.
- Professzor? Milyen.. - kicsit elhallgattam, amit kérdezni akartam, az már túltesz a kísérő feladatom. Oka sincsen elárulni, hogy mire kell neki ez a levél, milyen kristályhoz, vagy máshoz, míg nekem meg jogom sincs efelől kérdezősködni - á semmi különleges, csak szerinted a denevérnek tényleg elég lesz a szöcske? - azzal rámutattam a szöcskére.
Korábban már elmondta, de méreteket elnézve, mintha kevesebb ennivaló anyagot tartalmazna, a befogott állat, mint ami elegendő lehet egy vérszopónak.
Hamar el is értük az ágazást, és kérdésem sikerült visszatartani, hogy feltörjön. A denevér örömmel vette a szöcskét kézhez, miután szavát tartva a kulcsot átnyújtotta a Professzornak. Ő elvonult és a terem másik végében már evéshez is kezdett. Szívesen megnéztem volna, hogyan fogyasztja el, de a hangok alapján úgy döntöttem, hogy inkább mégis csak kihagynám, én se szeretem, ha kajálásom közben zargatnak, túlzottan. Azzal követtem a csoportot és egy újabb ajtó zárta el utunk. Ennek a méretei már normálisak voltak, és a kulcs is illett a zárba. Kint voltunk a barlang opálos és avas levegőjéből, immáron a friss hó ropogott talpam alatt. Fény játékát sem hagyhatta le, hiszen sötétből kitértünk a fényre, pár másodpercig bevakított, de több jelentőséget szerencsére nem adhattunk az ügynek. Maxweld szemével nem lehetett gond, hisz, szinte azonnal mutatott egy helyre, ahol a keresett növény már szabad szemmel látható volt. Nem kételkedtem szavában, hisz ő ezért jött velünk, de ez inkább fordítva történt, hogy megvédjük. Megörültem, hogy már látjuk legalább a célt, és hamarosan újra láthatom az aeroplánt, persze ahol újra adagolhatom be a kristályt, hogy haladjunk, de ez nem probléma, alig pár óra alatt járjuk meg az egészet. Még egy lépést tettem előre, és a hó alatti jégen kicsit megcsúsztam. Jobb lett volna, ha figyelek a Prof. szavaira. És továbbiakban is éber leszek, ez azért egy elég nyílt terep és a többikre. Zakuro elvesztésére gondoltam.. és nem hagyott nyugodni, innentől már sosem.

by **Joey Chrome** Kedd Júl. 30 2013, 09:58

És még neki áll feljebb, mikor rászóltam. Na azért állítsa le magát, ő is csak ember, nem Superman! Látszik rajta, hogy csak egy idióta lúzer vagyok szerinte, csak mert én nem játszom a mindenhatót. Nem is csodálnám, ha pont az egója miatt halna meg. Nem is segítek neki, ha ennyire hős akar lenni, tartsa egyedül az állatot. Remélem le is harapja majd a szöcske az egoista fejét! Úgyis azt hiszi, azért hős, mert odaaggasztotta magára a Sir jelzőt! A Professzornak legalább volt annyi esze, hogy előkapott egy hosszú kötelet, amivel lekötöttük az állatot. Én oda akartam kötözni Lewis kezéhez, hogy megszívassam, de végül visszafogtam magamat, és nem tettem.
- Jól van, indulhatunk! – Szólalt meg Mr. Egó. Mit gondolt, megvárunk egy másik nagy szöcskét? Én ugyan nem! Nem is kellett sok idő, mire visszaértünk. DD nagyon örült a kajának, és adott egyet a hűűű de sok kulcsaiból, majd utunkra eresztett, és már ette is a kajáját. Hú de éhes volt már.O.o szerencsére a további uton csak az volt, hogy egyre meredekebb volt a hely, és még egy ajtót találtunk. Mi a fenét csinálnak ajtók egy barlangban? Megkattant itt a programozó pár percre? Na mindegy, legalább a kulcs, amit kaptunk, beleillet. Ahogy kinyitotta a prof, feltárult előttük a hófedte csúcs, a távolban meg valami pislákolt, amitől felcsillant a Prof szeme.
- Ott van! Ott bizony! Látjátok?!
- Nem, mert megvakított a csillogása!XD – Viccelődtem. – Amúgy, ja, látom. – És már ment is ki, és szólt is, hogy meg ne csússzunk. Azért óvatosan lépkedtem, miközben felkaptam én is valamit a fejemre.

by **Rosalia** Kedd Júl. 30 2013, 13:25

Ahogy eléritek a hőn áhított Gelomnicus Foliumot, Maxweld előteremt az inventoryjából egy különleges búrát, majd ahogy letépi az egyetlen szál Fagylevelet, gyorsan be is helyezi az üveg alá, ahol mintha kis hóvihar kavarogna, szemmel alig látható pelyhekkel. Ez a tárolóeszköz segíti hidegen tartani a felhasználásig ezt a különleges és ritka növényt. - Ha a kezetek közé kerül valaha Fagylevél, akkor ne feledjétek hidegen tartani, különben kókadozni kezd és veszít a hatóanyagának minőségéből! - lát el hasznos tanácsokkal az öreg. Gondosan elrakja inventoryjába a zsákmányt, majd helyette előveszi a kapszulát, amiből egy cseppnyi növényi kivonat hatására újra aeroplán lesz. Amikor mindannyian felszálltok a légi közlekedőeszközre, Leo ismét megkér benneteket, hogy hazáig lapátoljátok a kristálytörmeléket a propellerek kazánjába. Amíg hazarepültök, összegezzétek magatokban, hogy milyen tapasztalatokkal gazdagodtatok, milyen érzések támadtak fel bennetek a küldetés kapcsán és hogyan viszonyultok Leohoz. Hazaérkezéskor megkaptáok a jutalmatokat segítségetekért. Ideje búcsúzkodni!

A prof a hirdetésében tárgyjutalmat ígért, játéktechnikailag ez úgy fog működni, hogy mindhárman ingyen dobhattok egy Tárgy infót a Besúgónál. A dobásos postotokban hivatkozzatok erre a küldetésre, remélem szerencsések lesztek.

by **Hayashi Yuichi** Kedd Júl. 30 2013, 15:27

Közel voltunk a hegytetőhöz, semmi csapda semmi akadály, csak a csúszós hó. Könnyedén felértünk a cél növényhez és a Professzor tette is a dolgát. Begyűjtötte a különleges növényt. Így megtanulhattam, hogy a Gelomni... Fagylevélt vagy mit, hogyan tároljam később. Megtetszett ez a szakma és Lewis felé fordultam.
- Sir - rövidítettem nevén a megszólítás erejéig - te értetted a növény nevét? Érdekelne az a fejlődés a növények terén, és ha tudásod szeretnéd megosztani mással, nálam hallgató fülekre találsz, akit érdekel is ez a téma, ezt persze nem mondhattam ki, kezdő vagyok, de nem ostoba.
Közben Maxweld elővette az aeroplánt. Tudtam a dolgom, hogy visszajussunk a tisztásra, nem kell mást tennem, mint lapátolni a kristályt, vagy út közben lezuhanunk. Szálltam is fel hamar az Aeroplánra, valahogy a talpam már nem kívánta tovább a hideget és a csúszós felületet. Lehet még a barlangban is jobb volt.
- Természetesen most is vállalom a kristály lapátolást Leo - mosolyogtam és bólintottam egyet közben. Azzal el is helyezkedtem, és már kezdtem is lapátolni a kristályt. A visszaút gyorsabban eltelt, mint elsőre számítottam. Az élmények maradék nélkül bennem nyüzsögtek, ahogy az egyik társunk már az elején tovább állt el sem kezdte a kalandot. Zakurot ahogy elragadták a farkasok és hazateleportált. Az idegen lovag, aki később csatlakozott kompániánkhoz és annyira határozott volt, és hozzáértő mindenhez. Mégis képes volt alkalmazkodni egy hirtelen ötletemhez. Nem hordja fent az állát, ez fontos és pozitívum, most már tudom, megérheti céhhez csatlakozni, bizony egy jó társaság sose rossz. Ezt megtanultam ezen a napon. A forró vérű Zakuro, aki megállás nélkül megy előre, Joey a hóbortos, aki még leállt viccelődni a Denevérrel is és mászás közben szerzett egy virágot szíve választottjának. Csupa-csupa kaland. És ki nem hagyhatnám a vezetőnket Leot. Remélem újra találkozom vele, és néha napján biztosan meglátogatom, hogy tanuljak tőle.
Ahogy el is telt ez a pár óra az úttal, talán a denevér fog hiányozni. Vajon ki fogja megetetni újra? Vagy az az ajtó magától is kinyílik időközönként.. talán így bírja, vagy van valaki, aki eteti. És azt a furcsa burkot, is ki húzhatta fel, ami távol tartotta a farkasokat. Maradt pár kérdés, amire a többiek sem tudnának válaszolni, így jobb, ha megtartom magamnak.
Letette az udvarán Leo az aeroplánt és játszi könnyedséggel rakta el felszerelései közé a kisméretű tárgyat.
A jutalomról szóló képernyő megjelent, amit egy kattintással elfogadtam és Maxweld tartotta a szavát, egy holmit elvihetünk otthonából, kérdőjelekkel körítve ott volt a listán. Hamarosan biztos megtudom. Örültem a sikernek. Azzal Leoval kezetfogtam, előbb Joeynak majd Lewisnek nyújtottam jobb kezem.
- Köszönöm, hogy a csapat tagja lehettem, és Zakuro eltűnése bosszant a legjobban. Sajnálom, hogy nem tudtam segíteni egy testőr társamon - komorodtam el. Majd folytattam már kissé mosolyogva - azonban Leonak megszereztük a ritka növényt, így azt hiszem távozóra fogom. Mindenkinek minden jót! Sir Lewis keresni fogom, minden bizonyára, tanulni szeretnék öntől - magáztam le. Igyekeztem tisztelettel nézni rá, ugyanis tényleg olyan megjelenése volt, mint már aki nagy tetteket hajtott végre. És nem csak holmi vaddisznógyilkos, mint én.

//Élvezetes küldetés volt! Smile

//

by **Joey Chrome** Szer. Júl. 31 2013, 13:19

Na, itt a vég… De nem, nem a világ vége, nem is halunk meg, hanem sikeresen végigkísértük a profot, hogy megszerezze a Geomókus Fóliát, amit egy furcsa búrába rakott, nehogy odarohadjon. Az öreg eltette, majd elővette a léghajót, amit felfújatott vízzel, mint ahogy SpongyaBob szokta csinálni akkoriban. Mentem Yuichi után a gépre, hogy lapátoljam a szemétre való kristályokat.
- Én is lapátolok Prof! – Ahhoz képest, hogy elájultam, rókáztam, virágot szereztem szívem hölgyének, farkasokkal harcoltunk, elvesztettük Köpenyest kishíján, azt hittem Mr. Egóra, hogy a jeti, találkoztunk egy hájas denevérrel, aki vegetáriánus létére szöcskét zabál, ajtók voltak a barlangban, majdnem eltaknyoltam a havon, és megint rosszul vagyok, jó kaland volt. Bár azt nem értem, hogy a denevér hogy bírja sokáig kaja nélkül, vagy eteti valaki? És ki húzta fel a burkot, hogy távol tartsa a farkasokat, és mi célból? Mert hogy nem a virág miatt, az biztos. Talán van ott valamiféle kincs, amit nem vettünk észre? Egy legendás fegyver, vagy egy jóval rövidebb út, amivel végig lehetne vinni a játékot? Jó pár óra volt az út, és megint valaki lerókáztam felülről. Anyám, mennyire nem bíróm a repülést.X_X Lehet, hogy innom kellett volna jó pár kupicával egy erős piából.X_X De a lényeg, hogy végre megérkeztünk, és a Prof betartotta a szavát, és választhattunk cuccost a dolgaiból. Yuichi aztán kezet fogott velem és Lewis-sel. Megköszönte, hogy csapatban lehettünk, sajnálja Zakurot, aki gondolom a Köpenyes volt, és Lewis-től akar tanulni. Öregem, nem fog sok mindent szerintem.:S Yuichi elbúcsúzott tőlünk, és elment.
- Szia! – És kezet fogtam Lewis-el és a Proffal én is. – Én is megyek, lehet vár rám egy hajadon, hogy megmentsem! Viszlát, Prof, remélem, sok hasznát veszi a növénynek! – És én is elmentem, a jutalmammal együtt. Bár engemet jobban érdekelt az a szép tulipán, amit Judy-nak akarok majd odaadni…

//köszi a küldit, klassz volt! Smile

//

by **Shiel D. Lewis** Vas. Aug. 04 2013, 20:27

Féltérdre ereszkedem a növény előtt, s úgy kezdem el szemlélni azt, hogy elmentsem hősi memóriámban minden apró részletét. Nem akarom elfelejteni, hogy hogyan néz ki, nehogy máskor egyszerűen csak elsétáljak mellette. A professzor nem vacakol sokáig, üvegbúrát vesz elő, mely alá rögvest be is rejti küldetésünk célját. A tárolóban kavargó apró hóvihar igen varázslatosan fest, el is bűvöl egy kis időre. Az öreg tanácsát igyekszem észben tartani, mert jól jöhet még, meglepődöttségemet azonban nem tudom takarni, ahogyan egy kapszulából repülőgépet varázsol. Régóta vagyok már Aincradban, s hősi utam elvetett már mindenfelé, de ilyennel még sosem találkoztam! Kerekedett szemekkel nézem a járművet, majd hevesen bólogatni kezdek, ahogy a vezetőnk megkér: lapátoljuk a kristályt a kazánba.
Jobb híján először csak nézem a többieket, hogy hogyan is kell művelni ezt a sportot, majd mikor elég bátorságot érzek hozzá én is, nyomban megragadok egy lapátot, felkapok vele egy adag kristályt, s azt bedobom a égőtérbe. A kis kristály-darabok menten pixelekre bomlanak, energiává alakulva át. A repülés páratlan élménye és a táj csodálása fentről egészen magával ragad, s szinte már most bánom, hogy küldetésünk a végére ért. Kalandoztam volna még eleget ezzel a nagyszerű csapattal! Talán nem ártana többször is felkeresnem Leot, a növénygyűjtés igen izgalmas tud lenni, ha az ember vele űzi. Szerencsére olyan alak, aki nem a hétköznapi, réten fellelhető darabokra pályázik.
Az út végén, megérkezésünk után az öreg felkínálta a lehetőséget, hogy válasszak magamnak egy tárgyat a többiekkel, mint jutalmat. Kapok is nyomban a lehetőséges, s felkapok egy nekem tetsző darabot, hátha tudom majd valahol hasznosítani a képességeit.
- Keressen fel nyugodtan, hősi tanácsaimra számíthat! - válaszolok Yuichinak, s fogok is vele kezet nyomban, mikor távozik. A másik lovagnak is odanyújtom kezemet, hogy jól megszoríthassam övét, de persze a professzor sem maradhat ki búcsúzásból.
- Ha bármiben segíthetek, engem mindig elér! - intézem ezen szavakat Leohoz, majd intek egyet, s utamat a Justuce League céhház felé veszem...

Köszcsi a küldit! :]

by **Rosalia** Hétf. Aug. 05 2013, 00:13

Gratulálok!
A küldetést sikeresen teljesítettétek!

Jutalmazás:
Joey: 86 exp és 100 arany

Yuichi: 92 exp és 100 arany

Lewis: 50 exp és 60 arany

Céh jutalom:
Justice League: 80 arany megy a céhbankba, továbbá Lewis, Szophie, Hinari, Rita, RenAi és Yuichi fejenként 12 exp-t. [Zöldfülű Lucullus után újraosztva]

Érceket, növényeket, recepteket KA oszt. Köszönöm a részvételt, hamarosan indul a Kalandozás Leo Maxwelddel vol. 3 egy újab kezdő csapatnak.

by **Rosalia** Hétf. Aug. 05 2013, 00:40

Elfelejtettem Joeynak keresésre dobni!

1-2: nem talált
3-4-5-6: talált

Edit: TALÁLTÁL! A random.org szerint 1x Fa Irányítópálcát (+1 irányítás)

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Aug. 05 2013, 00:40

The member 'Rosalia' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel - Page 4 4766610511_dda12706fc_s

[Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel - Page 4 4766610511_dda12706fc_s

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Aug. 10 2013, 01:04

Shiel D. Lewis: Potion/Méregfőzés (Hayashi Yuichinek gondolom): Mini Potion Recept, Béna Frissítő Potion Recept
Növénylátás: 36 -> 56, 6 Kis Tövisgyökér, 4 Faeno Levél, 3 Barna Gomba, 5 Tövisgyökér, 2 Vörös Pitypang

Joey Chrome: Érclátás: 9 -> 29, 7 Bronzérc, 3 Munkálatlan Bőr, 4 Sida Kő, 3 Halvány Rubin, 3 Vasérc
Növénylátás: 9 -> 29, 5 Kis Tövisgyökér, 5 Faeno Levél, 4 Barna Gomba, 3 Tövisgyökér, 3 Vörös Pitypang

Hayashi Yuichi: Potion/Méregfőzés: Gyenge Lassító Méreg Recept, Gyenge Paralízis Méreg Recept
Növénylátás: 1 -> 21, 10 Kis Tövisgyökér, 1 Faeno Levél, 3 Barna Gomba, 2 Tövisgyökér, 4 Vörös Pitypang

by Ajánlott tartalom