Re: [Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel

by **Rosalia** Vas. Jún. 23 2013, 19:13

Zakuro: 1-2
Joey: 3-4
Yuichi: 5-6

by **Kayaba Akihiko** Vas. Jún. 23 2013, 19:13

The member 'Rosalia' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel - Page 3 4766610511_dda12706fc_s

[Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel - Page 3 4766610511_dda12706fc_s

[Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel - Page 3 4767250438_224285ea8b_s

by **Rosalia** Vas. Jún. 23 2013, 19:34

//Zakuro egyik napról a másikra, minden előjel és felém tett jelzés nélkül átkerült halottba, így a következő körökben kénytelen leszek kimesélni.//

Joey támadása sikeresnek bizonyul, a megsebzett farkas életsávja a sárga zónába zuhan. A mobok azonban nem kegyelmeznek, újabb támadási hullámot indítanak ellenetek. Joeyra visszatámad a farkas, a másik három pedig Yuichira rabol rá.

Yuichi: 15 HP 4 páncél
Joey: 20 HP 0 páncél
Zakuro: 19 HP 0 páncél

Az igazi probléma akkor adódik, amikor az eddig életben maradt 4 farkashoz csatlakozik a többi. Úgy tűnik az első hét csak valami felderítő csapata volt a vadász falkának, s mostanra megérezte a többi is, hogy sorra pixeleződnek szét a társaik. Inteligens programok révén kiszagoltak benneteket, s a többihez hasonlóan otthonosan mozognak a terepen. Betörtetek a territóriumukra, s ezért könyörtelenül végezni akarnak veletek... hisz erre vannak programozva. Immáron legalább húsz farkas léptet felétek vicsorogva, akkora horda verbuválódott össze, hogy megszámolni sem tudnátok pontosan mennyi.
- Fiúk, azt hiszem jobb lenne inkább menekülőre fogni! Nem tetszik nekem az a barlang, de ez a rengeteg farkas még kevésbé... - nyel egy óriásit az öreg mögöttetek, s ő maga elkezd hátrálni az említett barlang derengő kék szája felé. Harc a végsőkig vagy menekülés az ismeretlenbe?

by **Hayashi Yuichi** Vas. Jún. 23 2013, 20:51

Az öreg szavai valahogyan, rátették a pontot az i-re. Gondolataim és szemem a plusz két tucat farkason vándorolt, és akárhányszor is számoltam újra, lehetetlen. Jelenleg.
- Futunk - elhatározásom, hangosra sikeredett, pedig csak gondolni akartam. Azzal a három saját farkasomból a bal szélső álkapcsába belerúgtam hátha nyerek egy kis előnyt előtte. a másik kettővel mit sem törődve, vágtába fogtam, hisz a kardom is fénye is visszatért, megnyugtató narancsos színében. Reménykedni mertem csak hogy Zakuro nem akar tovább harcolni a farkasok ellen. Ez már egyszerűen túl sok lenne. És Joey jó lovag létére követ minket egy ismeretlenbe. Ami valami furcsa objuktum. Lehet egy üvegház, esetleg egy mágikus burok, de a SAO-ban ez lehetetlen lenne, hiszen nincs mágia ezen a világon. Akkor még is mi lehet ez. Leo aeroplánja, rendben működött azzal a hulladék kristállyal, ha jól láttam, mechanikus szerkezet. Ha az a burok, szintúgy mechanika, akkor valami nyitja és akadály lesz nekünk, nem fog minket átengedni egyből. Gondolataim, elhalmoztak, miközben utolértem a professzort, és bólintottam neki, hogy futás helyes meglátás volt. - Csak Joey és Zakuro is tartson velünk - próbáltam futás közben hátranézni, de csak a horda farkast tudtam kivenni, ahogy lihegve, bűzös párafelhőjükben, rohantak utánunk. De ahogy látom utolérni nem tudnak minket. Az egész jelenetet talán az egyre hidegebb táj hűtötte le, így pulzusom is csak a torkomban dobogott, miközben a kardom csapásra készen tartottam magam mellett. Még nappali fényben is furcsa összhatást keltett a kardom ami beszínezte arcom, így jobban kilehetett venni rajta aggodalmas tekintetem.

by **Joey Chrome** Kedd Jún. 25 2013, 19:12

Ez az, úgy telibe kaptam a képességemmel az ordast, hogy sárga zónába hullott az élete, wuhúúú! Very Happy

Na ki a király, ki a király?! Very Happy

Bár szegény Yuicih-ra 3 ugrott, de legalább 1-et sebeznek. Legalábbis onnan tudom, hogy elvesztettem a páncélomat.O.O De kit érdekel, mi győzüüünk! Very Happy

Várjunk, az ott… Még több farkas???D: Bakki, ez nagyon farkas, nagyon farkaaaas!D:
- Jesszusom, Kayaba, miért ilyen élethűre??! - Körübelül 20-an vannak, de csak saccoltam, semmi kedvem most számolni őket!D: A Prof is, meg Yuichi is javasolta a futást, de én sem maradtam ki belőle:
- B BETŰ ÉS PLUSZ JEL, FUTÁÁÁÁS! – És uccu, mint akit hajt a tatár! Bár most engem fakrasok kergetnek, méghozzá éjjeli pillangó büdös farkasok, fúj!><
- Joey, tisztában vagy azzal, hogy így gyávának fognak tartani?
~ BH, tisztában vagy azzal, hogy ha nem futok, halottnak fognak látni?! ~ Fakadtam ki magamban. Én mindig is hű voltam állításomhoz ilyen helyzetben, hogy szégyen a futás, de hasznos, főleg nekem ilyenkor! Már Yuichi is be volt tojva, láttam a képén. A Profot inkább megragadtam, és húztam magam után, csak ne késsen, ha nem akar farkas eledel lenni! De hol van a Köpenyes??O.O Az a hülye megállt harcolni??O.O
- KÖPENYES, GYERE MÁR! – Kiáltottam hátra, meg sem nézve, mi van vele, mert jött a sok görényfarkas. Remélem nem fogunk a szaguktól kidőlni, és hogy a burok átenged minket, különben bajban leszünk, mint Adam Anyák Napján, mikor elfelejtett neki ajándékot venni, pedig az anyja egy bokszolóbajnok volt Oroszországból!>< Bár szerencsésen megúszta, csak pofont kapott, és kirepül a suttyó foga is valahova a csatornába.O.o

by **Rosalia** Kedd Jún. 25 2013, 20:25

Látva, hogy ti is futásnak eredtek, a prof már magabiztosabban rohan a kéken derengő kapu felé. Óvatosságra inti azonban magát, s egy faágat megragad, majd belenyomja a kékségbe, mire az úgy viselkedik, mint valami ruganyos plazma. Könnyű szerrel vissza tudja húzni az öreg az ágat, s azon nincs egy karcolás se. Továbbra sem tartja túl bizalomgerjesztőnek ezt a bejáratot, valami oka lehet, hogy itt van, de nincs idő tovább töprengeni most ezen. Behunyja a szemét és átszalad a kapun. Ha ti is így tesztek, akkor gond nélkül át tudtok szaladni a kék izén, bár kissé a testetekre tapad, de maradéktalanul le is váli rólatok. Zakuro azonban késlekedik. Eddig azt láttátok, hogy ő is szalad utánatok, azonban a kapun át már nem követett benneteket. Leo aggódva rohan vissza, hogy megnézze hol lehet már a fiú, de ahogy kidugja a fejét, annak lehet szemtanúja, hogy a farkasok elragadják a kardforgatót. Tehetetlenek vagytok, három farkas vonszolja éppen föl a testét a hegyen, fél tucat követi őket, a maradék farkas pedig vicsorogva tekint a barlangra. Úgy tűnik a fiú áldozata kielégíti őket, vagy pedig tartanak valamiért a barlangtól és eszük ágában sincs követni oda benneteket. S ha mindez nem lenne elég, a hátatok mögül léptek zaját halljátok!

by **Hayashi Yuichi** Kedd Jún. 25 2013, 21:03

Futottunk, de egyvalaki hiányzott, Zakuro, akinek darabokra esett a kardja. Hátra néztem, de nem láttam közelünkben. A hörgések, morgások, viszont betöltötték a teret és lábunkkal keltett zajokat is elnyomta a megannyi felbődülő farkas. Lakomát terveztek, míg mi viszont egy ritka növényt megszerezi. Ehhez kellettünk a profnak.
Leo azonban óvatosabb volt, ha nem állt volna meg simán átrohanok a kék halón és mit sem törődve a mellékhatásokkal ott halok meg, vagy élem túl. Joey próbálta Zakurót szólongatni, de ő nem válaszolt futott ugyan de eléggé levolt maradva, mintha kifáradt volna. - Professzor, mi az amit csinál? - kérdeztem, de teljesen feleslegesen, hisz ahogy látta nincs baja a gallynak egyből át is szaladt a kék masszán, ami csak úgy csöpögött alakjáról ahogy átért.
- Az a nyúlós izé ..- vagy a farkasok, egyértelmű, mosolyodtam el. Azzal átléptem azt a valamit ami előttünk volt. Hasonlóképp jártam, nem lett bajom belőle, csak annyi hogy hozzám tapadt, majd levált rólam. Láthatólag egy végtagom se veszítettem el ebben a mutatványban. Amikor Joey is beért, legalábbis nem láttam odakint, Zakuro volt már csak. Olyan lassan futott, mint egy csiga. Ekkor azonban utolérte a horda és körbevonta. Néhány farkas elcipelte magával. Esélyem sem lett volna segíteni rajta, de ez így nem jó ez nem szabad, nem hagyunk hátra társat! Kiáltott bensőm. Majd meg ett a keserűség a látottakon. Bal kezem ökölbeszorítottam, fogaim összeszorítottam. Így álltam egy helybe, lüktető vérerem hallgatva és Zakuro túléléséért könyörögve. Tudtam nem mehetek érte, azzal csak kockáztatnám, vagyis inkább minimálisra csökkenteném a küldetésünk sikerét. De akkor is emberről van szó aki valószínűleg pixeleire fog omlani és meg fog halni. Tépődtem tovább. - Ne, ezt .. - szavam azonban félbeszakadt. Barlang és lépés hangok, dermedtem le. Mekkora is ez a bajárat, nézek fel a boltívre döbbent és mind inkább hófehér arccal. Bármi is tart erre kifele nincs út.

by **Joey Chrome** Kedd Jún. 25 2013, 21:06

A Prof is végre megindult futásban, mert mi sem akartunk itt maradni, de nem ám! A buroknál azonnal gyors fék kellett, mert a Prof le akarta tesztelni, nem-e csontig eszi majd meg a húsunkat. Megfogott egy ágat, és bedugta. A burok úgy viselkedett, mint egy Nyálka, ágnak semmi baja.
- Befelé a nyálkába! – És belefutottam. Boááá, ez a kék izé, olyan, mint a latex! Bár ránktapad, hála az Istennek nem örökre. De a Köpenyes sehol. Azt láttam, hogy futott utánunk, de most hol van? A Prof kidugta fejét a valamiből, én is megtettem. Na, nem volt épp szép látvány, amit láttam… A farkasok elvitték magukkal a társunkat. Három vitte a testét fel a hegyre, szerintem meg is halt a csávó, többi morog ránk.
- Szegény fickó… nem bírtam, de azért nem ennyire… - És keresztet vetettem magamon, pedig nem is vagyok vallásos. A többi dög vagy meg volt elégedve a Köpenyessel, és azért nem jönnek most utánunk, vagy azért, mert valamiért tartanak a barlangtól.
- Prof, vajon most miért nem követnek, ha nekünk nem lett bajunk a Nyálkától? – Kérdeztem tőle. Sajnos megkaptam hamar a választ: lépteket hallottam… mögülünk!
- Úristen, a Jeti!O_O – Olyan fehér lettem, hogy még a Hold is megirigyelhetne, pedig most süt a nap. – Eljött a húsunkért!O_O
- Gyáva.
~ Hallgass!>< ~ Közben dilemmába kerültem: kimenekülök innen, de a farkasok eledele leszek, vagy itt maradok, de a Jeti eledele leszek. Hááát… Egyik nem jobb, mint a másik, végül is mindegy, melyiket választom, kajaként végzem.
- Mit kell tenni Jeti ellen? – Kérdeztem nem kicsit betojva.

by **Shiel D. Lewis** Szer. Jún. 26 2013, 20:17

- Hááá! - sújtok le méretes buzogányommal a kiszemelt bestia szeme közé és diadalittas vigyor terül szét arcomon, ahogy annak álla koppan a fagyos földön, lábai négy felé csuklanak és darabjaira hullik. A pixelfelhőn túlról egy másik szörnyeteg veti rám magát, de hősies pajzsommal védem ki állkapcsában rejlő fogainak borotva éles harapását. Lökésének ereje oly mód megtaszít, hogy terpeszbe vágott állásomban hátrébb csúszok jó két métert is. A dög kissé aléltan kóvájog egy darabig, de gyorsan eszéhez kap, s nyáltól csöpögő pofáját üvöltésre nyitva borzolja fel hátán a szőrt. Vérfagyasztó kiáltás hagyja el torkát, s alig telik bele egy szemhunyásnyi időbe, mire még több és több vérengző fenevad bukkan fel a sziklák tetejéről aláereszkedve, vagy alantról felrohanva a mi szintünkre.
Farkasok. Gondolhattam volna, hogy egyedül nem lesz esélyem egy egész horda ellen, még akkor sem, ha minden erőmet latba vetem. Nincs más lehetőség, vissza kell térnem a céhházba erősítését. Üzenetet most nem tudok írni, máshogy kell megoldanom. Át fogok törni rajtuk és akkor lesz időm búvóhelyet keresni.
Gyorsan ki is nézek magamnak egy olyan pontot, ahol még nem ácsorog annyi szörnyeteg, min komolyabb erőfeszítés nélkül nem tudnék áttörni, majd meglódulok. Lábam alatt hol csúszik a talaj, hogy besüpped a hó, így aztán a sebességem még a szokásosnál is ramatyabb. Céhvezérként azért mégis csak jobban kellene szerepelnem, nem..? De! Hinari már rég ott lenne, ahol lenni akarok, de ezzel végül is nem csak ő van így, hanem a céhből mindenki. A hősi életmennyiség ára... Bizony meg kell fizetni a halhatatlanságért.
Magasra emelem a buzogányt és fejbe kólintok egy farkast, ki nyüszögve ugrik odébb. Egy másik ezen felbőszülve harapni kíván, de csak pajzsom borításának fémes ízét kóstolhatja meg. Figyelmem azonban nem terjed ki a hátamra, nem látom, mikor egy dög odasettenkedik, s mintha csak egy báránysült lennék, jó ízűen belém harap. Vicsorgásra húzódik a szám, de nem engedhetek a kísértésnek, hogy lecsapjam, mert addigra ideérne a többi fenevad is. Inkább suhintok néhányat a levegőbe, aztán bevetem magamat egy barlangba, mint mondottam volt, rejtőzködés céljából.
Nem sokáig akarok itt maradni, csak amíg megérkezik a felmentő sereg a céhből. De kinek is szóljak? Hinarinak nyilván, Yurihimét nem akarom belekeverni, Szophienak is farkasa van így nem jó, Rita nyah, Ai-chan ohh. Azt hiszem maradt Hinari. Az üzenetet már nem tudom elküldeni, mert alig hogy megnyitom a menüt, a barlangot hangok töltik meg. Nem szaladtam nagyon bentre, mégis mintha valami követett volna. Lehetséges, hogy a farkasok..? Azonban mégis emberi hangokat hallok...
- Jeti?! HOL?! - kiáltom, ahogy egy hang jeti után kiált. Nyomban fel is kapom a fegyveremet, s körbepásztázok vele mindent. Jeti sehol. Legyen az bárki, szépen átvert...

by **Rosalia** Szer. Jún. 26 2013, 22:36

//A két kieső játékos miatt Sir Lewis becsatlakozik a küldetésbe.//

Ahogy zakurot vonszolják a farkasok, s egyre inkább távolodik alakja, teste hirtelen fényleni kezd, majd eltűnik. Hazatérés kristály! Úgy tűnik a fiúnak a legnagyobb vész idején is helyén volt az esze és előhalászta az inventoryjából, mielőtt szétmarcangolták volna.
- Hála az égnek! Sikerült hazateleportálnia! - rogy le az öreg a földre megkönnyebbülten pihegve, de nem sokáig sóhajtozhat. A léptek zaját ő is hallja és csöppet sem tetszik neki. Aztán mikor az ismeretlen közeledő "Jeti?! HOL?!" kérdését hallja visszhangozni a barlang folyosójában, összeráncolja szemöldökét. Aztán fény gyúl elméjében, feltápászkodik és a váratlan érkező elé rohan. A fiúk bizonyára értetlenül állnak a szituáció előtt, mint Leo elkap és meglapockáz egy fiatal, szőke férfiút.
- Lewis! Ezer éve nem láttalak fiatalúr! Egekre, már tényleg azt hittem, hogy valami mob kószál errefelé is. Mégis hogy kerültél ide? Mi járatban erre? És mi történt veled az utóbbi fél évben? Mindent el kell mesélned! - veregeti meg a lovag vállát izgatottan az öreg, majd Yuichi és Joey felé fordítja - Fiúk, ő itt Sir Lewis, minden idők leghősiesebb lovagja, régi barátom, egykori utitársam! - Ezután visszafordul az öreg Páncihoz - Mit gondolsz fiam, volna kedved csatlakozni egy újabb Leo Maxweld féle expedícióhoz?

//Lewis írjon először!//

by **Shiel D. Lewis** Csüt. Jún. 27 2013, 12:12

A hangokat követvén elindulok a barlang szája felé, s az azon beszűrődő játékos fényben három alakra leszek figyelmes. Két magasabb és egy alacsonyabb, valószínűleg szintén játékos, ki meghúzta magát ebben az odúban. Fegyveremet és pajzsomat visszapasszentolom a hátamra, s kezemet szemem elé téve, azt szemellenzőként használva kémlelem, hogy mégis miféle szerzetek lennének. Az egyikük szinte azonnal megindul felém, s iránta érzett gyanúm akkor válik köddé, mikor felismerem; az öreg az, kivel együtt már részt vettem egy igen fontos expedíción a mocsárban, hova egy igen ritka növényért mentünk el.
Arcomra boldog mosoly húzódik láttán, s kedvem is menten jobbá válik a régi ismerőstől. Ritkán találkozom össze olyanokkal, kikkel még a játék kezdetekor ismerkedtem meg, de akkor önkéntelenül is eszembe jutnak a kedves emlékek, mik összekötnek.
- Jó magát újra látni, haha! - mondom, miközben ő férfias vállamat veregeti. - Kincsek után kutatva jutottam el idáig, ezúttal már céhvezérként! - válaszolom egyszerre két kérdését is kielégítendő, majd gyengéden én is hátba veregetem az öreget.
- Mindent elmesélek, ha időnk engedni fogja! - kurjantom, majd pedig hagyom, hogy bemutasson a két alaknak, kikkel eddig az idejét múlatta. Vajon mit csinálhatnak itt a hegyen..? Csak nem megint egy ritka dolgot gyűjtenek be?
Jól esnek az öreg szavai, főleg az, hogy végre valaki elismeri hősiességemet mások szeme láttára és persze füle hallatára. Büszkén húzom ki magamat, s csípőre vágom ökölbe szorított kezemet. Pozőrebb lenne, ha arcomat az ég felé fordíthatnám, de így jobbára csak a barlang plafonja marad, mi kémlelheti elégedett arcomat.
- A legnagyobb örömmel csatlakozom! Hősi erőm büszkén áll bármikor a maga szolgálatába! - felelek bőszen invitálására, mely egy új expedícióra szól. Egy új kihívás régi bajtársakkal! Ennél többet most nem is kívánhatnék. Mit számít a kincs, ha újra egy izgalmas kalandban vehetek részt?
- Csak nem a farkasok ellen menekültek ide maguk is..? - kérdem a kezemmel valamiféle állat fejének imitálását, ahogy csukja és zárja állkapcsát, majd pedig a kijárat felé bökök.
- Ha még itt vannak, együttes erővel áttörhetünk! - mondom ezúttal a két másik alak felé fordulva, kiket még csak nem is ismerek, de ha az öreg felfogadta őket, akkor rossz emberek nem lehetnek...

by **Joey Chrome** Csüt. Jún. 27 2013, 18:22

A Prof miután én visszahúztam a fejemet, kijelentette, hogy a Köpenyes megúszta. Hazateleportált. Húúú, Hála az Istennek nem lett baja, mert akkor enne a bűntudat! Na de vissza a lépések zajához…
- Jeti?! HOL?! – Válaszolt egy hang a kérdésem után. Akkorát néztem, mint még soha. Majd aztán Yuichi-ra néztem.
- Te, ez vagy nem a Jeti, vagy annyira hülye, hogy nem tudja, hogy ő róla van szó…O.o – Az szép lenne pont a Jetitől, ha beszélne, de azt sem tudja, hogy ő kicsoda! A Prof erre nem a hang irányába kezd el rohanni?!
- Nehogy Prof, lehet tényleg a jeti!!D: - Ám meglepődésemre és megnyugvásomra nem a Jeti volt, hanem egy másik Játékos, akit láthatólag jól ismert a Prof. Én meg csak összenéztem Yuicihi-val, már ha az is rám néz így zavarodottságban. Majd a Prof bemutatja:
- Fiúk, ő itt Sir Lewis, minden idők leghősiesebb lovagja, régi barátom, egykori útitársam! - Hé, ez ellopta a titulusomat!>( Még hogy a leghősiesebb, azt olyan beképzelt arcot vág!>(
- A nevem Joey Chrome, lovag én is… - A hangomban benne volt, hogy „titulustolvaj”. A Prof meghívta őt az expedícióba, és Lewis elfogadta.
- Csak nem a farkasok ellen menekültek ide maguk is..? – Pff, ehhez minek mutogatnia? Tudom jól, hogy mi van!
- Féltékenykedünk Joey? – „BH” meg szinte gúnyolódott!
~ Anyád, az a féltékeny! ~ Mondtam neki gondolataimban.
- Ha még itt vannak, együttes erővel áttörhetünk! – Ezúttal nekünk szólt.
- Már elmentek, kishíján egy társunkkal, aki szerencsére hazateleportált ebéd előtt. – Közlöm vele a híreket, mint a Híradóban. Váá, az az idegesítő fej! Esküszöm, a végén megfejelem, mint vak delfin a tartályhajót!

by **Hayashi Yuichi** Csüt. Jún. 27 2013, 21:58

Joey kijelentésére nem bírtam ki elnevettem magam. A szimpla hülyeség ez a ne szinten, amikor az embert már annyi hatás ér nem lehet megállni egy kis felszabadulás nélkül. Itt voltak a léptek zaja, mi közben kiderült tud beszélni is és intelligensen válaszol. Leo megnyugtatott mindannyiunk hogy ő látta Zakuro hazateleportált, de ez nagyon furdalta az oldalam, vajon hányas szinten lehet a látása, akár hogy is néztem számomra ez lehetetlen lett volna kiszúrni. Na, mindegy. És és és .. maga a menekülés okozta szégyen ez most mind elmosódott egy hahotában. Így leleplezve magunk a beszélő yeti előtt.
Csak lestem, amikor a professzor futva üdvözölte, a betérő vendéget, már másképp nem tudtam hívni, Sir Lewis. Sose hallottam még róla, és ő bátor lovag lenne. Ránézek Joeyra, arcára volt bélyegezve a kegyvesztettség emblémája, ebből bajok lesznek.
- Örvendek jó lovag, - nyújtottam neki kezet - hali! A nevem Hayashi Yuichi - mosolyogtam rá az újonnan érkezőre. És immáron a professzor, ahogyan felmagasztalta Joey feje színe is annál magasztosabban hasonlított egy almára, de nem az a sárga féle a rőt vörös. Szelíd lovagnak tűnt. Mind megjelenésben, mind hang és szavak lejtésében.
De ha a professzor régi barátja miért ne tarthatna velünk tovább.
- Jó lovagok, és Maxweld, szerintem akkor irány utunkra - na de merre is van az. Lewis előrukkolt egy egészen jó tervvel, így hogy már itt van ő is így könnyen áttörünk a farkasokon. Az tény elég nagyra van magával, talán pont ez bosszantja az eddig figyelem középponton vívódó Joeyt és Zakurot. Most hogy kiesett Zakuro mert lassan futott, de hálaég volt esze. Még így egy kicsit élvezhette királyságát. Viszont most a megjelenő Ser trónfosztott.
- Úgy legyen Ser, és Joey, én benne vagyok, bosszuljuk meg Zakurot és persze a növény, amit Leo keres nem biztos, hogy egy ismeretlen furcsa barlangban nő, jól mondom? - kérdeztem Maxweldtől rámosolyogva. Most először örömmel vetem bele magam a túlerőben lévő ellenfelekkel szemben, valahogy nem éreztem, hogy hátrálnom kellene, magabiztos nyugalom. Nem, most tombolni fogok, egy forgó szél leszek, ami átvág inakat és levág testrészeket, csakis farkasokat. Sok-sok farkast.

by **Rosalia** Csüt. Jún. 27 2013, 23:30

- Céhvezér? Tyűha, ezek aztán a jó hírek! Ráadásul velünk tartanál! Hát teljesen el vagyok ragadtatva ennyi örömhír hallatán. Csak annyit mesélj el elöljáróban, hogy állsz a növénygyűjtéssel? - Közben Yuichi felé fordul az öreg, úgy folytatja tovább mondandóját. - Lewis is növénylátó, s bizonyára a szakma nagymesterévé vált legutóbbi találkozásunk óta. A kalandunk után talán nem ártana jobban összebarátkoznotok, biztosan van pár lelőhely, aminek a koordinátáit megosztanád ezzel a feltörekvő fiatalemberrel Sir.
Az viszont igencsak elkezdi aggasztani a professzort, hogy ti hárman hirtelen olyan jóban lettetek, hogy már szövetkeztek is a farkasok ellen. Na nem az összmunka és a bajtársiasság ellen akadna kifogása, hanem az ellen, hogy ismét a farkasok közzé vessék magukat. - Nem tartom a leghelyénvalóbb döntésnek ismét kirohanni az ordasok közé. Ne sértődjenek meg fiatalurak, nem a képességeikben nem bízom, egyszerűen nem akarom kockáztatni az életüket. Zakuronak is csak szerencséje volt. Viszont nagyon fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy mégis hogy kerül ide egy ilyen furcsa bejáratú barlang. Mert nyilván okkal tette ide a programozó. Lehet a vesztünkbe rohanunk, de én amondó vagyok, hogy lessük meg mit rejt ez a kazamata. - S már neki is gyürkőzik az öreg, hogy bátorságot és elszántságot gyűjtsön magába az út folytatásához az ismeretlenbe. Előhív inventoryjából egy gyertya kristályt, majd amint aktiválja, végre sikerül némi fénnyel bevilágítani a barlang sötétebb részeit. Ekkor azonban Leo úgy megrémül, hogy majdnem a hátsójára esik ijedtében.
- Wááá, ne világítson má' a szemembe! - Hördül fel egy sivító, karcos hang, s ahogy odapillantotok ti is, azt láthatjátok, hogy a 3 méter magasan lévő mennyezetről egy megtermett, dagi denevér lóg le fejjel lefelé. Majdnem akkora, mint maga a professzor. - Itten csak úgy által nem jövöl, tata!

by **Joey Chrome** Vas. Jún. 30 2013, 21:30

Minek kell a professzornak is felfújnia ennek az egósnak az egóját?! Most Yuichi is bálványozni fogja! Korhadék Lewis, mit képzel magáról?!>( Céhvezér, nagy kaland! Mestere a gazlátásba, az is nagy kaland! Bár volt a profnak annyi esze, hogy nem támogatja az öngyilkos akciót, amit igazából én sem támogattam, hiszen már elmentek.
- Én sem tartom helyénvalónak! Úgyis elmentek, mi a fenének kell még szagolni a bűzüket? – Majd a Prof javasolta, hogy fedezzük fel a barlangot. Hát nem épp ez volt a legjobb ötlet, de csak jobb, mint farkas eledelnek lenni. A Prof már gyürkőzik is egy kis bátorsághoz és elszántsághoz, és előhívott egy világító kristályt. Csakhogy úgy megijed, hogy majdnem seggre esik.
- Wááá, ne világítson má' a szemembe! – Visítja egy karcos hang, felülről. Arra néztem, hogy mi a pokol, és mi a pokol?! Ott volt egy olyan megtermett denevér, amelyik majdnem akkora volt, mint a professzor, és olyan dagadt volt, hogy a légy kétszer is tankol, mire körberepüli!
- Hú, de súlyos. – Jegyeztem meg.
- Itten csak úgy által nem jövöl, tata! – Höh, még pofátlankodik is!
- Különben mi lesz Dagika? Ránk ülsz?XD – Viccelődtem vele. Na jó, tudom, hogy ez nem volt vicces, hogy kicsúfoltam a kövérsége miatt, de hát nem lehet nem kibírni az ilyent.XD
- Hé gyerekek, szerintetek mitől hízott így el? A gyümölcstől vagy a rovaroktól?XD – Már-már röhögtem saját poénjaimon, bár gondolom, nem igen fogja értékelni a dagi denevér, meg ők sem. De legalább hadd röhögjek, hiszen nem vérszívó ez a jószág, nem?XD Hacsak tényleg nem Drakula egyik cimborája!o.o

by **Hayashi Yuichi** Kedd Júl. 02 2013, 23:38

Céhvezér, csapja meg fülem, Leo szavai. Egyre többet gondolkodom már utóbbi időben, hogy mégis csak jó volna csatlakozni egy céhhez. Vajon az ő céhe milyen lehet? Tanakodtam hosszasan, de ez mégsem volt olyan hosszú, mert Maxweld egyenesen rám nézett, sőt nem is, hozzám beszélt. Ittam szavait és közben Sir Lewisre néztem és vissza Leo-ra. Majd újra.
- Értem szóval te is növénygyűjtő vagy érdekelnének azok a koordináták, de legfőképp egy növényhatározó és lehetőleg anyanyelvünkön. Az a nyugati, szavak, mind kimondhatatlan dolog számomra - húztam el szemöldököm, amolyan nem is értem, hogy lehet úgy beszélni.
- Szimplán mondjuk annak is örülnék, ha megismerkednénk itt, Joeyról már tudom bátor és merész lovag. Sir Lewis, rólad még semmit, azonkívül, hogy a professzor ismer téged. Bár ez elég indok, hogy jó ember légy - mondtam jobb kedvvel. Na de most másra kell koncentrálnunk, mindjárt nekirontunk a farkasoknak, és folytatjuk utunk a hegyre fel. Már épp lódulnék neki támadásomnak, amikor a prof szavai kibillentenek. Majdnem összeestem ott helybe a lendülettől. A prof kíváncsisága, viszont kicsit sem lepett meg, előbb még én magam is fel akartam deríteni ezt a helyet. Meg is indult, nem totojázott. Ez a professzor rendkívül vakmerő, és mennyi életkedv van benne. Én se tartom magam egy búvalbélelt lénynek, de sokkalta visszafogottabb vagyok tőle. Miközben néztem a távolodó hátát, ami mégsem ment túl messze. És az a kristály mikor került elő, csodálkoztam a tényen, de amit megvilágított az talán furább és kihívóbb. Egy nagy jóllakott denevér csüngött a plafonon, a Professzor egyenesen rá világított, így alakja mellett mérete is jól látszódtak, mint egy jól kifejlett ember. Mondhatni velem egymagas lehet az a teremtmény. Kayaba újabb teremtményeddel akarod útját állni, előrejutásomnak, na azt már nem! És mintha gondolataim igazolnák a denevér szavai, ő sem fogja könnyen adni magát. Vajon mire lehet képes, nagy a pocakja, tehát valószínű evett már. Vagy ha régen evett és nagyobb volt neki, akkor most éhes. Egy viszont biztos, megzavartuk szunyókálásában. Viszont van még itt egy dolog, ami zavaróbb, Joey néhány poénja. Az pedig nem más, mint a védett bejárat. Lehet ez a teremtmény állította fel és ez itt a rezidenciája, esetleg a család rezidenciája. Ebben az esetben..
- Leo, világítsd meg a plafon többi részét is! - próbáltam hangom előtérbe helyezni, és lehetőleg szótlan aggodalmam elűzni minél gyorsabban. Ránézek Sir Lewisre és Joeyra. Fürkészem mozdulataikat, de Joey újabb poénja inkább engem is nevetésre sarkall.
- Rovaroo..októl.. - a hahota közepette levegőt is alig kaptam - szóva.. val.. te itt laksz, denevér uraság? - kérdeztem némi komolyságot erőltetve arcomra. De minden szájrezzenése a denevérnek, nem a tűhegyes fogait jutatta eszembe hanem, ahogy gesztikulál és magam elé tudtam képzelni, kémia tanárom óráját Tsurugában, a kettő kép együtt nagyon hasonlított és nem bírtam ki újabb hahotában törtem ki.

by **Shiel D. Lewis** Csüt. Júl. 04 2013, 18:38

- Az elmúlt napokban nem volt sok időm gyűjteni, így most hiányt szenved néhány készletem, de aggodalomra nincs ok, minden megy a maga rendjén és módján. - válaszolok a professzornak legjobb tudásom szerint. A helyzetem talán korán sem olyan rózsás, mint most lefestettem, hisz' jobban lefoglal a céh fejlesztése, a tagok ellátása, mint az, hogy a boltomat tegyem Aincrad legjobban ellátott helyévé, ahol főzeteket lehet venni. Valamelyik nap inkább belenyomtam a bankunkba ezer aranyat, semmint hogy növényeket vegyek, szóval nem áll rózsásan a Hero Potion. Sebaj.
- Áhh igen, éppenséggel van pár hely, amit érdemes meglátogatni..! - fordulok a magát Yuichi néven bemutató férfi felé. A professzor azt állítja feltörekvő. Az ő szavában pedig megbízom, így látok esélyt arra, hogy megosszam vele a legtöbb helyet, melyen én is végzem a betakarítást. Persze nem most, mert ezt jobb megbeszélni nyugodt körülmények között. Most arra kell koncentrálnunk, hogy hogyan jussunk ki innen.
Leo Maxweldd szerint nem érdemes a barlang kijáratánál próbálkozni, inkább vegyük be magunkat annak a belsejébe. Összevont szemöldökkel tekintek a barlang belseje felé. Ki tudja, hogy mi lehet ott..? Ennek ellenére délceg léptekkel battyogok az öreg mögött, fegyveremet és pajzsomat készenlétbe helyezve, bármilyen eshetőségre felkészülve.
Rövidesen be is üt a ménkű, hősi vészjelzésem megbízhatónak könyvelődik, mikor a lámpa fénye egy nagydarab denevérszerű alakra vetődik. Eléggé hasonlít ahhoz a lényhez, kivel egy másik barlangban találkoztam még anno Peter oldalán. Biztos rokonok.
Rohamlépésben vetem be magamat a professzor elé, teljes testemmel védve őt az esetleges támadás elől. Pajzsomat a magasba emelem, jelezve, hogy védelmem felkészült arra, hogy megütközzek vele. Mégsem kívánom azt, hogy ezen felfedező út harcba torkolljon, elvégre a denevér beszédesnek tűnik, talán rávehető arra, hogy átengedjen minket, ha a megfelelő diplomata szavakat alkalmazom hősi szókészletemből.
A másik lovag poénkodásától a falra tudnék mászni, bár hősi karjaim nem arra lettek tervezve, hogy fentről lógjak lefelé, így inkább kihagyom, s őt kommentárt sem fűzök a megjegyzéséhez. Yuichi kérdése sem úgy tűnik, hogy megoldaná a helyzetet, így én is belekezdek.
- Nem akarunk bántani..! Mit kérsz azért, hogy átengedj? - támasztom a kérdést a plafonon csüngő alaknak, s várom hátha lesz valami teljesíthető kérése, vagy legrosszabb esetben meg kell ütköznünk vele...[/b]

by **Rosalia** Szomb. Júl. 06 2013, 00:42

- Majd akkor szórakozzál rajtam fiacskám, mikor a vérszipkázó fogacskáimat méllyesztem a popoóodba! - Villantja rá sárga szemeit Joeyra DD (dagi denevér), majd pedig a hahotázó Yuichi felé les sanda tekintettel - Téged is megkóstálhatlak vigyorihihi! - Leo közben az őt védelmező Lewis mögé bújva eleget tesz Yuichi kérésének, s fénytadó kristályával bevilágítja a barlang további sötét részeit is. Az eredmény megnyugtató, ez a megtermett denevér az egyetlen, aki itt állomásozik, társai nincsenek, legalábbis a fény által belátható területen egy sem. - Fiúk, szerintem ne hergeljétek... - szűri fogai között az öreg hátrapillantva Joeyékra. Viszont arra is fény derül immáron, hogy az út elágazik, DD pedig a jobb oldaliban lóg le.
- Okos fiú, okos. Kulcs nélkül úgyse juttok tovább, akkor sem, ha átjuttok rajtam. De mit is kérek, mit is? - Kis szünetet tart a beszédben, majd széttárva méretes szárnyait, fejjel lefelé lógás helyett inkább Lewis elé libben. Pupillái ijesztően kitágulnak az erősebb fényben, fejével és bőzös lehelletével egészen közel hajol a lovag arcához. Kerekedő szemekkel méregeti, majd újra megszólal. - Túl sovánka vagyol... a többi pedig még nálad is csenevészebb. Nem gyó ez így. Megígérni, hogy betartja a szavát? Mer' ha hoz nekem onnan - int a bal oldali folyosó felé - zabát, akkor ottan megleli a kúcsot is és én is nagykegyesen általengedem itten. Megyegyeztünk? - villantja meg tűhegyes fogait, bár lehet csak mosolyogni próbál.

by **Hayashi Yuichi** Hétf. Júl. 08 2013, 13:31

Sir Lewis szavai fakarónként szúrták át vámpír testem a szívem helyén. Igaza van, csak úgy ha elviccelődünk egy szörnnyel, ráadásul úgy hogy még csak meg sem küzdöttünk egy ilyennel. Az elég nagy bárgyúságra vall és igen jól látta meg a helyzetet, tetszik a vérmérséklete, nem olyan mint Zakuro-é volt. Igen talán ő vitt el minket ebben az irányban, na de most már álljál le, ne kenjél mindent olyanra, aki már nincs is itt. Én is ugyanolyan hibás vagyok a farkasokkal kialakult perpatvarért is. Elsőnek Leo állított le minket, hogy ne törődjünk a farkasok elleni harccal, most pedig Sir Lewis, hogy ne nézzünk le egy teremtményt adottságai miatt. Ha így folytatom akkor pixelekként végzem és nem egy fagylevéllel a kezemben. A cél a fontos az odatartó út csak nehézségeket rejt, mást nem. Azokat pedig vállvetve a többiekkel kell legyűrni.
- Én nem vagyok finom, ezzel egyetértek, de neked milyen "zabát" hozhatunk? - ha agyafúrt lennék, talán úgy kérdeztem volna, de én egyszerű vagyok mint az egyszer-egy ezt tudtam mindig is, néha azonban ha beindul agyam, akkor nincs megállás, és összefüggés erdők és kész tervek is képesek lennének elhagyni szám börtönét. Azonban maga a denevér tényleg kövér, látható helyen nem látok semmiféle kulcsot, és magát az ajtót sem amibe illene. Lehet az a kis kanyarulat mögötti térben van. Tehát még ha azt a vicsort be is vágta arcára, lehet igazat mond a szörnyeteg. Ha vesztünkbe küldene, abból csak abban az esetben lenne haszna, ha olyan csapdába küld minket, ami ugye letaglóz, elkábít, vagy lefog minket. Minden más csapda veszélyeztetheti érdekeit. Egy olyan csapdát tudok amivel mindhármónkat kénye kedvére elkaphatna és élve felzabálhatna. Még mielőtt pixelekre hullanánk. De arra a csapdára ez a hely alkalmatlan. Saját magát is veszélyeztetné. A saját élete meg minden bizonyára csak nem elvetendő, hisz utána hová növesztené a pocakot?

by **Joey Chrome** Hétf. Júl. 08 2013, 17:51

- Majd akkor szórakozzál rajtam fiacskám, mikor a vérszipkázó fogacskáimat méllyesztem a popoóodba! - Váá, ez a denevér vámpír!X_X Még hozzá a seggbeharapós, rohadt Alkonyat!X_X Tuti Kayaba is látta, és onnan merített jellemet ennek a denevérnek!X_X Mégis ki a fene találta ki azt a szarságot!X_X És még Yuichi-t is befenyítette, amiért mi ketten elviccelődtünk a kinézetével. De Sir Kretén meg megint játszotta a nagy hőst, miközben a prof jobban világított, hogy van-e még több. Hála Istennek nem volt. A Prof szólt is, hogy ne hergeljük már fel. Oké, én abbahagyom, mert nem akarok Drakula lenni. X_X Bezzeg ez a mob is már dicsőíti Sir Kreténként, aki megint játssza a hőst! Pff, remélem, többet nem kalandozok vele!>( Majd DD kijelenti, hogy Sir Lewis túl sovány, én meg már röhögtem volna, mikor kijelentette, hogy Yuichi és én még izébbek vagyunk!
- Hé, ez itt mind izom! – Mutatom a karomat, ami nem túl izmos, de nem is sovány, hékás! De DD, miután belehajolt nagyon Lewis arcába, megjegyzem, HEHEHEH!XD Na, szóval, DD azt mondta, hogy ha húzunk neki zabát baloldalról, akkor meglesz valami kulcs is, és átenged minket.
- Én nem vagyok finom, ezzel egyetértek, de neked milyen "zabát" hozhatunk?
- Szerintem valami véreset. – Jegyeztem meg. Hát remélem, hogy nem mégis minket szánt zabának!X_X Még csak az hiányozna, hogy vámpírkaja legyen belőlünk, aztán mi is vámpírokká váljunk, és kiszívjuk a többi játékos virtuális vérét!X_X Várjunk, hiszen nincs is ebben a játékban vér! Very Happy

Még jó, hogy Kayaba erről megfeledkezett, BEEE!XP Még sem olyan ügyes, mint elsőre gondolná az ember róla!XD

by **Shiel D. Lewis** Pént. Júl. 12 2013, 20:44

Szavaim és biztos magatartásom meghozzák a kívánt eredményt. A denevért rávettem arra, hogy diplomatikusan járjunk el egy olyan helyzetben, mely akár vérontással is járhatott volna. Hisz' miért öljek meg valakit, ha van más mód is..? Még akkor is, ha az a valaki egy program, egy mob, vagy mifene. Nem sok mobbal találkoztam eddig hősi utamon, kik beszélni tudtak, így aztán nem igen tudom hova sorolni. Az is lehet, hogy egy küldetés elem, melyet egy programozó ide helyezett ki arra az esetre, ha valaki erre téved. És itt is vagyunk mi.
A barlangot bevilágítva nyomban felfedezek egy ajtót, melyen bizonyosan tovább juthatunk. Na de hova vezethet az az út? Még több denevérhez, vadállathoz, szörnyűséghez..? Hisz' olyan fiatalok még ezek a játékosok, kár lenne értük, ha nem bírnám megvédeni őket és elesnének a csatában.
A gringó leereszkedik hozzánk a földre és elém áll. Fejét közel nyomja enyémhez, szemét pedig rám mereszti. Homlokom nyomban árkolódni kezd, s egy pillanatra még az is megfordul a fejemben, hogy csak a bolondját járatta velünk és most fog lecsapni ránk. Yuichi meg furalovag nem volt neki megfelelő falat, no de az, hogy hősi testalkatomat is így leminősítette. Egy kissé sértő... Ha nem minket akar megenni, akkor vajon mi esne neki jól..?
Yuichi nyomban át is veszi tőlem a szót, s fel is teszi a gondolataimban lebegő kérdést. Gyorsan kapcsolt, ez tetszik. Ennél már csak az lenne jobb, ha alapból úgy állna hozzá egy szituációhoz, hogy nem figurázza ki az ellenfelet, avagy nem neveti ki. Egyéb iránt még jó Justice League alapanyag is lehetne belőle. Habár elhivatottsága az igazság és a jóság felé még nem nyert bizonyosságot.
- Jól van hát, legyen így! - bólintok rá a denevér ajánlatára, mely a mi felünkről annyi, hogy ételt kell neki hozni. Csak találunk valami nagy bestiát, melyet levághatunk vacsorára...
- Érdemes tudnunk még valamit arról a barlanagról, mielőtt bemennénk? - kérdezem partnerünktől, s egyenesen a járatra mutatok. Nem akarok meglepetésekbe botlani, főleg akkor, ha az meg akarna enni. A professzorra is vigyázni kell, óvatosnak kell lennünk...

by **Rosalia** Szomb. Júl. 13 2013, 23:24

- Én nem zabbantok véreset! - ripakodik rá DD Joeyra- Vegetáriánus vagyok, csak zöldet eszek. Szöcskét! - Valószínűleg sosem tudnátok neki megmagyarázni, hogy más állatok megevése nem egyenlő a vegetarianizmussal - Én aztán nem tudni ám sokat arról a barlandról, csak hogy onnan gyünnek a szöcskék. Fínom, vaskos szöcskék, a pocakocskámnak az való! - nyalja meg száját nyelvével, miköben kivillannak hegyes fogai.

A professzor elégedett ábrázattal nyugtázza, hogy a helyzet félig már meg is oldódott, s neki még csak közbe sem kellett avatkoznia. Ideje hát a bal oldali útszakaszt felfedezni. Nem kell sokáig barangolnotok, ráadásul Leo rendületlenül menetel elöl gyertya kristályával, hogy bevilágítsa nektek az utat. Természetesen nem távolodik el tőletek, igyekszik bevédve lenni valamelyikőtök által. Aggodalomra azonban semmi ok, eddig legalább is úgy tűnik, hogy nem valami halálverembe küldött benneteket az éhes denevér. Mobok sehol, csupán egy ajtó pár száz méter megtétele után. Ajtó, egy barlang mélyén? Ráadásul milyen! Minél közelebb értek hozzá, annál inkább összébb megy, végül olyan méret elérésénél állapodik meg, amin már csak egy egér férhetne keresztül. Ki tudjátok nyitni, de mégis hogyan fogtok átmenni rajta? Ám valami extrát még ésrevehettek, ahogy a professzor körbevilágítja az ajtó környékét. Egy "Egyél meg!" feliratú, konzervdobozra hasonlatos tárgy van a sarokban, melynek tartalma, kiváltképp annak szaga a spenóthoz hasonlít. Milyen megoldásra juttok? A Professzor egyelőre csak méregeti az ajtót egyik szemével hunyorogva.

Spoiler:

by **Hayashi Yuichi** Vas. Júl. 14 2013, 14:10

A denevér is lement arra a szintre, amit a lovag képvisel, ami nem baj, így egyre mókásabb a helyzet annak ellenére, hogy a denevér, minden szavával megvillantja tűhegyes agyarait. És választ is kaptunk mindhármunk kérdésére ezt egyet jelent, ami Sir Lewist igazolja, alku kész a mob. Tovább nem is várakoztunk, még egy annyit hátra kiáltottam a pocakos csüngő teremtménynek.
- Egy tál szöcske rendel - és könyökömmel vállba küldtem Joey-t. Odasuttogtam neki - félig átsütve, véresen. Ettől ismét nevethetnékem támadt, de még türtőztettem magam. Maxweld halad elől, ő adta nekünk a fényt. Ha praktikusabb lenne a Niji, most azzal is megvilágíthatnám ez előttünk lévő utat, de csak harcban tudnám használni, így ez a megoldás kiesett. Igyekeztem leghátul haladni, és hátrafelé tekintgetni. Bizony a barlangokban kétfelől lehet támadni, szemből és hátulról. Míg szemből valószínűleg egy egész sáskahad van, mögöttünk meg egy vegetáriánus denevér. Aki sáska omlettet akar kajálni. Ekkor szisszenésnyi nevetés csak elő tört, nem bírtam már tovább tartani. Látszólagosan és saját hallásomnak megfelelően egyik irányból sem hallottam elégetlenkedő, vagy akármilyen morranást. Azért jobb lesz vigyázni, és továbbra is óvatosan lépkedni. Kevesebb zaj, kevesebb probléma. Egy ideje már meneteltünk és a szemem is kezdett hozzászokni a félhomályhoz, Joey és Sir Lewis alakja sokat kitakart a fényforrásból így nem láttam túlontúl rajtuk. Lassítottak. Már meg is érkeztünk volna, néztem érdeklődve. Leszakadva a hátsó védelem szerepéről, melléjük értem.
- Mi az mit találtatok? - kérdésem, azonban ha tényleg hármójuknak szántam, értelmetlen lett volna így is, úgy is. Egy piciny ajtó és mellette sokkal a sarokban egy konzerv. Füleltem semmit nem halottam. - Ha valamelyikkőtöknek van hallgatózása megpróbálhatnátok kideríteni a szomszédos terem zajait. Azonban volna egy ötletem, vázolom is. A barlang falára rápróbáltam, szerencsére könnyebben omlik a kövezet. még az ujjam érintésére is. Kardom előhúztam, ami ahogy eddig is matt színnel rendelkezett, egy átlagos hétköznapi fényezetlen kard. Szavaim mellé fogtam bele némi firkantgatásba a falon.
- Szóval, van ez a konzerv a felirattal, és az az apró ajtó. Úgy látom, még kilincs is van rajta így biztosan nyitható. Nyissuk ki és tegyük elé a konzerv tartalmát. Ami az ajtó túloldalán van, ha van egyáltalán ott valami, teszem fel bízhatunk-e a denevér szavaiban.. - kis szünettel folytattam - .. ha van ott valami átjön és elkapjuk. Egyikünk az ajtó becsukására összpontosít, míg a másik kettő a vadászatra esetlen a teremtmény leölésére. - tekintettemmel hármójuk helyeslő vagy hahotázó arcát kerestem. A falra közben ránéztem és elszörnyűködtem, a tervem láttán.

[Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel - Page 3 Bu74

by **Shiel D. Lewis** Szer. Júl. 17 2013, 16:52

Szöcske. Szóval a nagy denevérek ilyen együgyű állatokat esznek. Vagyis a vérüket szívják. Van a szöcskének egyáltalán vére? Azt hittem, azoknak csak úgynevezett testnedve van, már ha jól recallolom a iskolában tanultakat. Sajnos biológia órán nem figyeltem oda kellőképp. Persze ez Aincrad, itt a szöcskének kardja is lehet, nemhogy vére. Szóval kételynek helye nincs.
- Hozunk neked szöcskét. - biztosítom egyszerűen a denevért, majd a többiekkel együtt megindulok a barlang irányába. A professzor úgy menetel elöl, mintha legalább csatába készülődnénk. Igyekszem mellette haladni, hogy hősi pajzsommal bármikor megvédhessem, ha a helyzet úgy hozza, bár nem tudom védelmem mennyire lenne kitartó egy szöcskehad ellen. Ráadásul azt sem tudom mekkorák, de ha egy ilyen nagy méretű alak akarja elfogyasztani, mint útbaigazítónk, akkor nem a normál méretről beszélünk, hanem a többszöröséről. Már pedig egy kutyaméretű szöcskehad akár fenyegető is lehet ránk nézve.
Fogcsikorgatva trappolok Leot követve, majd homlokomat ráncolva állok meg az ajtó előtt.
- Egy ajtó, itt..? - mondom döbbenten, elsődlegesen nem is azt kérdőre vonva, hogy miért olyan kicsi a bejárat. Vagy kijárat? Közelebb hajolva átvizsgálom az emlegetett dolgot. Egy teljesen hétköznapi ajtó, csupán apró mérete az, ami megkülönbözteti a többitől, plusz egy konzervdoboz is helyet foglal nem messze tőle. "Egyél meg" - olvasható az edényen. Oh, egyem meg..? Mi sem egyszerűbb!
Azonban mielőtt ledönthetném a tartalmát, Yuichi szólal meg, s kezd el felvázolni valamit, ami igen érdekfeszítően hangzik. Tegyük a spenótot az ajtó elé, várjuk meg míg átjön valami és vadásszuk le. Egyszerűen hangzik, bár nem vagyok benne biztos, hogy el lenne a megoldás. Mi van akkor, ha megesszük a zöld pasztát és összemegyünk, mint Aliz csodaországban? Nem fűlik hozzá a fogam, mert törpehősként aligha tudnék érvényesülni a világunkban, így inkább adok egy esélyt a kardforgatónknak.
- Jól van, próbáljuk meg! - kurjantom, s felmarkolom a dobozt, mit nyomban be is rakok az ajtó elé, aminek pedig kilincsére rámarkolok, nyitásra készen állva...

by **Rosalia** Csüt. Júl. 18 2013, 22:34

//Joey igazoltan hiányzik, nem fog a végelszámolásnál kevesebb jutalmat kapni azért, mert az előző körből kimaradt! Bár hozzáteszem, örülnék, ha egy 500 szavas reaggal pótolnál, de nem kötelező.//

Yuichi megoldása sikeresnek bizonyul, ugyanis ahogy kinyitjátok a pöttöm ajtót, pár percnyi csalogatás után egy normál méretű, normál küllemű, egyszerű szöcske mob bújik ki az ajtón át ki tudja honnan érkezve, s ráveti magát a csali spenótra. Aonban arra lehettek figyelmesek, hogy amint beleeszik a zöld trutyiba, úgy kezd el egyre inább növekedni az állatka. Már eléri egy kifejlett kuvasz kutya méretét, mikor a Professzor az ijedtség adta adrenalintól felbátorodva bír annyi lélekjelenléttel, hogy elkapja előle a konzervet. A kicombosodott szöcske megnövekedett rágóit ingerülten csattogtatja felétek. Megtámadjátok, vagy valamilyen más módszerrel próbálkoztok eledelként felszolgálni őt a pocakos denevérnek?

by Ajánlott tartalom