[Küldetés] Vadvízi evezés Leo Maxwelddel

by **Rosalia** Hétf. Május 25 2015, 17:52

Leo Maxweld professzor expedíció az elmúlt évek során egyre közismertebbé váltak, számtalan zsoldos és gyámoltalan játékos kitanulhatta már mellette a növényi esszenciák és a kristályírás fortélyait. A flúgos feltaláló ezúttal újabb kalandra csábítja a vállalkozó szellemű játékosokat, melyről a Kezdetek Városának Főterén a hirdetőtáblára kitűzött plakát ad hírt:

Maxweld útitársakat keres!

Várom azokat a bátor lelkületű harcosokat, akik elkísérnének egy beszerzőútra. Pénzbeni fizetséget nem sokat tudok ígérni, de saját készítésű tárgyakat annál inkább, a jutalmazás végett eddig sem panaszkodtak a kísérőim. A megadott koordináták elvezetnek a házamig, érdeklődni személyesen lehet.
Prof. Arthur Leopold Maxweld

Határidő: 1 hét
Szólimit: 250 szó
Résztvevők: Aki ír határidőn belül

by **Maria Gonzalez** Szer. Május 27 2015, 14:03

- Entre flores, fandanguillos y alegrías... - dúdolta halkan, végigugrálva az utcán. Boldog volt, mert most fogadta el az első küldetését, de milyen küldetést! Egy külföldi adta fel, akiről már néhányszor hallott, és talán össze is futott vele az utcán - de személyesen még nem találkozott Maxweld professzorral.
Sokat gondolkodott, hogy mit is vigyen egy küldetésre, aminek bizonyos tárgyak begyűjtése a cél, ha minden igaz a professzor kísérleteihez, ami azt a kérdést veti fel, hogy mivel kísérletezhet. De ezt úgyis megkérdezi tőle.
A koordinátákat természetesen követte, így el is jutott a házhoz. Azonban bemenni nem mert.
Ennek az okát mérföldeken keresztül taglalhatnám, legyen elég annyi, hogy félénk, ha új dolgokról van szó. Ilyen a mi Almánk.
És mivel kora reggel volt, úgy döntött tesz egy újabb sétát a városban. Körbejárta az utcákat, beköszönt a boltosoknak, és szomorú volt, mert tudta: Ha magasabb szintű lesz, akkor nem fogja látni őket olyan gyakran. Lehet, hogy NPCk, de mégis megszerette őket.
No és a Bolhapiac! Ó, azok a relikviák, amiket oda kidobnak, bárcsak beszélni tudnának! Elmondanák, hogy min estek keresztül, milyen volt gazdájuk, mennyire szerették őket... De ők nem tudnak beszélni.
Azt viszont már most eldöntötte, hogy a Piacot mindig fogja látogatni. Nincs sok pénze az igaz, de ha jól megszedi magát, akkor nem fog üres kézzel távozni.
Az útja véget ért, és újból a Professzor háza előtt találta magát. Most mit tegyen? Úgy döntött, hogy a legegyszerűbb megoldást választja: Bekopog.
- Jó-jó napot. - köszönt az ajtót nyitó professzornak. - A küldetés miatt érdeklődnék... - közölte félszegen. Nem tudta, hogy milyen nyelven lenne illő megszólítani Maxweld Professzort, ezért japánul szólt hozzá - az NPCk is ezt beszélték. Ha a professzor beinvitálta a lakásába, Alma egy néma bólintással beleegyezett, és belépett. Ha azonban nem, akkor kint várakozott, és ha érkezett is valaki, nem foglalkozott vele, míg el nem kezdődött a küldetés.

/A Szóló játékosok Menedékében ezt dobtam: Egy általad választott küldetés befejezésekor 20%-al több aranyat kapsz. (A mesélőnek jelezni kell!)
Ebben a küldetésben szeretném felhasználni. Köszönöm. Embarassed

/

by **Kemabat** Szer. Május 27 2015, 17:28

Hangos korgással jelezte gyomra, hogy ideje enni valamit. Szétnézett, de már abból sem maradt, amit Shu készített neki a vadászat zsákmányaiból. Átnézte az egész szobát, és semmi. Muszáj lesz kimennie, és venni valami olcsót. Kevés volt a pénze, és sok mindenre szeretett volna költeni, bár sok csóró van ezzel így. Már a főtéren járt, a hirdetőtábla mellett, de nem lett figyelmes a kihelyezett plakátra, elment mellette. Visszafelé, száraz zsömlét majszolva szintén elment mellette, de visszafordult, mondván olyat látott, ami eddig nem volt még ott. Alaposan szemügyre vette a felkérést, majd hangosan hozzákezdett.
- Mi az, hogy nem sok a fizetség? Megőrült? Ki menne vele kockáztatva életét, kevés pénzért? Vagy ennyire értékes lenne a tárgyjutalom? – hitetlenkedett egy sort, majd ráment, hogy elfogadja. – Mindegy a kevés pénz is pénz, legalább több mint a semmi. Meg ki tudja, lehet, hogy le lehet húzni a fickót egy kis kajával. – vette halkabbra a hangerejét és győzködte magát, hogy nem fog kijönni ebből rosszul. Könnyű küldetés reményében indult el a megadott koordináták felé és a panaszkodós részen rágódott.
~ Nem panaszkodtak a jutalmazás végett. Ezt miért kellet kiemelni? Akinek nincs sok vagyona, a kevésre is ráharap. ~ itt főleg magára gondolt ~ Talán más miatt volt panasz? Talán azért kellet kihelyezni egy plakátot, mert akik eddig kisérték, nem hajlandóak újra vele tartani, kellő jutalom ide vagy oda? Áh, meghallgatom, és ha nem tetszik az ajánlata, úgy tűnök el onnan, mintha ott se lettem volna.
Nem tartott sokáig az út, meglepően hamar meglátta a célpontot. A ház az ő szemével kissé lakatlannak tűnt, félre is állt, és csak leste, van-e mozgolódás, nem esetleg egy csapdába megy bele. Kisvártatva megjelent egy lány, talán ő is a pénz miatt jött, és bekopogott. Erre már Kemabat-nak is reagálnia kellett, nem engedheti meg, hogy csak úgy lenyúlják a melóját, nem mintha csak egy személyt vennének fel, és ő is elindult az ajtó irányába.

by **Yoichi** Csüt. Május 28 2015, 00:47

Most, hogy vére elszántam magam és végre hajlandó vagyok játszani, már csak egy küldetés kell. Kaptam azt a csekélyke cócmókom és már rohantam is a Főtéri hirdető tábla felé. Mostanság nem igazán láttam semmi különöset a falon. Legalább is olyat, ami az én szintemnek is megfelelne, nem volt. Bár mostanság láttam valami plakátokat, amik egy kobold invázióra figyelmeztettek minket. Annak viszont még nem jártam utána, hogy már folynak e a harcok vagy még csak készülődés van e. Talán emiatt is lehet még az, hogy nem hemzseg a fal a küldetés felhívásoktól. Gondolom, aki tudja, meghúzza magát, aki pedig tud harcolni az pedig már készül a harcmezőkre vagy már ott vannak…

Most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy találja valami küldetést és fejlődjek, hogy legközelebb én is mehessek segíteni a többieknek, ha ilyesféle nagyobb megmozdulások lesznek. A kevés hirdetés között hamar kiszúrtam, egy Maxweld nevezetű úr felhívását. Miszerint útitársakat keres valami beszerző útra. A jutalmazás részével nem igazán törődtem, nem a pénz csörgésének a hangja az ami hajt.

Gyorsan lementettem a koordinátákat és a mini térkép segítségével el is indultam a Prof háza felé. Kissé izgultam, hisz nem igazán tudom, hogy mire is számíthatok majd, de valahol mindent el kell kezdeni. Csak is magamra vethettek azért, hogy eddig nem fejlődtem. Nem is volt olyan hosszú a mentelem a célállomásomig vagy csak nekem tűnt fel az idő telése.
A távolban már láttam, hogy valami alakok mozgolódnak a háznál. Ekkor kicsit gyorsabbra vettem a lépteim és igyekeztem felzárkózni a többiekhez. Amint oda értem, hangosan köszöntöttem is mindenkit.
-Üdv! Én Yoichi vagyok és a felhívás miatt jöttem én is!

by **Silver** Pént. Május 29 2015, 20:38

Ki ne ismerné Mister Leo Maxweldet, pláne azokban a körökben, ahol én is mozgok? Már egy ideje, egészen pontosan azóta, hogy Miss Hime tanítványa lettem, vadásztam az expedícióira, hátha lehetőségem adódik részt venni valamelyik kalandján, és tanulni tőle is. Of course, nem mentorom képességeit kérdőjeleztem meg ezzel a vágyammal, egyszerűen csak ez a olyan szakma volt, ahol minél több receptet és trükköt ismersz, annál nagyobb esélyed van növelni a saját találmányaid hatékonyságát. Én ugyan nem kevertem se potionokat, se kristályokat nem írtam, azonban a gyógyitalok készítése is egyfajta művészet volt, a gyógynövények kombinációja lehetett mérgező és gyógyító hatású is, attól függően, hogy milyen keveréket raktunk belőlük össze.
Az esély pedig elérkezett, a nap, melyre ma virradtam, megadta nekem. Ott volt a faliújságon a kiírás, a hirdetés, az ajánlat, én pedig lelkesen jegyeztem fel a koordinátákat. Finally, my time has come! Hazaszaladtam a kastélyba, és miután az útravalót összeszedtem, egy kisebb táskával indultam neki a kalandnak. Ebbe könnyedén gyűjthettem növényeket, direkt úgy volt kialakítva. Szaporáztam a lépteimet, ha létezett volna fájdalom, a lábam biztosan megsínylette volna az erőltetett tempómat, amivel megrohamoztam a házat. Még sietségem ellenére sem voltam első azonban, ami egy kicsit bántott. Pláne, mivel nem is második lettem, hanem... sokadik.
- Hey! Én is jöttem kísérőnek, még elférek, ugye? Silver vagyok, gyógynövény-specialista! - mutatkoztam be rögtön. Bátor is voltam, harcos is voltam, megfeleltem minden feltételnek és még a mosolyom is ezerwattos volt. Intettem a többieknek is, a Miss előtt pedig elegánsan meghajoltam.

by **Kokoro** Szomb. Május 30 2015, 18:10

Bátor. Bátor lelkű harcosokat keres. Kíséretre, egy beszerzőútra. Az milyen út lehet vajon? Olyasmi, mint a piac? Ahol mindenhol árusok vannak? Nem hiszem... akkor nem hívnák másként. Miért kéne két név ugyanannak az utcának? És akkor miért kéne neki kísérő? Talán nagyon sok dolgot akar venni. De bátrakat keres. Bátor lelkű harcosokat. Tehát harcolni is kell majd vajon?
Jackalra pillantok. Nyelvét nyújtva, csillogó szemekkel néz vissza rám. Nem tud olvasni. Nem tudja, miről lehet szó. Vagy talán olvas a gondolataimban? Nem, egy állat nem képes rá. Vagy... mégis?
Jack vakkant egyet. Norm sípol, ahogy szokott. Felemeli a kis lábacskáját, mintha bátorítana.
-Fogadjam el? Azt mondjátok?
A papírra nézek ismét. Vajon Atoru büszke lenne rám, ha elmennék? Ha segítenék neki? Vagy Mirika? Ayani? És az új lány? Egyszer láttam talán. Vagy még akkor se. Csak az ikont láttam a neve mellett. Nem tudom, ki lehet. Majd meg kell ismernem.
Megrázom a fejem. A vörös hajú jut az eszembe. Bátor. Én is bátor akarok lenni. Vajon az vagyok már? Ki kell próbáljam. Leo Maxweld pedig ilyet keres. És ha nem leszek bátor? Ha nem sikerül? Akkor vajon ki fog dobni? Üvöltözni fog velem...?
Meg kell próbáljam! Ahogy a könyvtáros mondta már: nem tudhatom, amíg nem próbáltam.
Lekérem a koordinátákat és elindulok. Jack és Norm mindig előttem jár. Tudják, merre megyünk. Állati ösztön lehet? Ez a "digitális világ". Nem lehet ösztön. Talán csak tudják. Talán ők is megkapták a koordinátákat.
Végül elérkezünk. Már vannak itt páran. Szinte átesek a küszöbön. Alig bírok talpon maradni. Várok egy kicsit, de nem bukok orra. Sikerül megmaradnom. Behunyom a szemem végig. Vajon furcsán néznek rám? Kiegyenesedem végül, még dülöngélek picit. Megijedtem Embarassed

Túl sok itt az ember...
-Jó... jó napot...
Pipacspiros az arcom. Félek.
Vajon... sikerül majd bátornak lennem?

by **Kazura** Hétf. Jún. 01 2015, 13:30

Visszaérve a Főtérre utam egyenesen a hirdetőtábla felé vezet.
No nézzük miből élünk.
Kissé meglepődök a tényen, hogy várakozásom ellenére egészen sokféle küldetésből lehet válogatni.Tekintetem végül megakadt a professzor hirdetésén, amit gyorsan át is futok.
Ahogy Shukaku mondta, valószínűleg ez nem egy harc orientált küldi. Tehát pénzre nagyon nem számíthatok, de a saját készítésű tárgyak nem hangzanak rosszul. Arra biztos jó lesz, hogy belerázódjak egy kissé a játékba, meg talán hozzám hasonló szintűekkel is találkozhatok. Végső soron meg azt is megtudhatom mit is érdemes begyűjteni a környéken. Úgy tűnik ehhez a küldihez a keresés jártasság lenne jó. És ki tudja, ha úgy hozza a helyzet talán kipróbálhatom a vadászatot is.
Végül a határidőre téved tekintetem.
Ez csak nem a mai nap?! Na akkor irány a koordináták, hátha még nem indultak el.
Megszaporázom lépteim így hamarosan a város eddig ismeretlen részén találom magam. Már épp azon aggódnék, hogy eltévedtem, mikor meglátom a kis csoportosulást az egyik ház körül.
Bingó! Úgy látom még épp időben. Elvégre utolsóként is kell érkeznie valakinek-mosolyodom el saját szellemességemen.
Velem együtt hatan, ha jól számolom. Mondjuk amúgy sem volt létszámhatár említve, gondolom a professzor a több szem többet lát logikát követi. Vagy, ha szerencsém van mégiscsak számíthatunk némi társaságra a küldetés során. Na majd meglátjuk.
Elindulok a társaság felé, majd ha már a közelükbe értem megszólalok:
Üdv mindenkinek! A nevem Kazura. Ugye ez itt Maxweld professzor háza?
A prof megérkezéséig hátamat a ház falának vetem és a többieket figyelem.

by **Rosalia** Vas. Jún. 07 2015, 16:14

Maxweld háza
[Küldetés] Vadvízi evezés Leo Maxwelddel 10068867

- Igen-igen, jó helyen jártok, gyertek csak beljebb! - Invitál a házába mindannyiótokat az öreg érkezési sorrendben. A kertes ház kívülről nézve rendezett, takaros kis épület, gondozott kerttel, telis-tele ritka növényekkel. Mióta Shukaku kvázi bejárónőként segédkezik a professzor mellett, a korábbi kaotikus rendetlenségnek nyoma sincs, bár néhány random, oda nem illő item azért még sejteti, hogy az öreg igencsak rendetlen tud lenni. Mindenfelé iratok, kutatási anyagok, térképek, makettek, találmányok sokasodnak a dolgozóasztalán és a szekrények polcain is. Érdekesség, hogy a használati tárgyai és a kézzel készített eszközei mind mechanikus, steampunk stílusúak. Egyes darabok működési elvére, sőt használati módjára sem sikerült első ránézésre rájönnötök. A prof a nappaliba vezet benneteket, ahol már behűtött italok és némi harapnivaló vár benneteket. Néhány szendvics, gyümölcs és sajttál. Ha mindannyian leültök, akkor hagy egy kis időt a falatozásra, majd belekezd mondandójába.
- Professzor Arthur Leopold Maxweld vagyok, örvendek a szerencsének fiatalurak és kisasszonyok! Mielőtt a küldetésről esne szó, röviden beszélnék egy kicsit magamról is. Még a játék kezdete előtt béta tesztelő voltam. Az volt a feladatom, hogy Aincrad növényállományát ellenőrizzem, s elégedetten nyugtáztam, hogy a valósághűség kielégítő. Akkoriban rengeteg olyan helyet és növénytípust fedeztem fel, ami hasznosítható lett az éles játék során is. Miután bent ragadtunk, úgy döntöttem folytatom tovább a munkám, s igyekszem némi hasznot is kovácsolni belőle. Magam, meg természetesen mások számára is. Történetesen kristályírásra alkalmas folyadékokat állítok elő. - Hagy lehetőséget az esetlegesen felmerülő kérdésekre, majd rátér a küldetés részleteire.
- Következő tervezett expedícióm során az első szinten a Nymphaea, ismertebb nevén a Tündérliliom nyomára kívánok bukkanni. Ám ez a ritkaság nem nő minden bokorban, csupán a hegyvidéki friss forrásvizekben. Az a kérdés, hogy vállaljátok-e a kísérők szerepét annak függvényében is, hogy megerőltető túrának nézünk elébe? Remélhetőleg utunkat nem keresztezik mobok, bár erre sajnálatos módon igen csekély az esély, ismerve Kayaba groteszk humorát. Ami pedig a fizetséget illeti: választhattok majd magatoknak valami felszerelésfélét a kínálatomból. Huhujj, az lenne ám az igazi, ha új fajokat is felfedeznénk! - Maxweld professzor lelkesedése igazán magával ragadó, első blikkre szimpatikus, jókedélyű öregnek tűnhet, szóval mindenképpen jó társaságna ígérkezik. Csupán egyetlen bökkenő van vele, mégpedig az, hogy tudós lévén alkalmatlan a harcra. Nem véletlenül adott fel hirdetést. Innentől kezdve a ti jóindulatotokra és vakmerőségetekre van bízva az ügy.

A professzor
[Küldetés] Vadvízi evezés Leo Maxwelddel Cap009

Határidő 1 hét!

by **Maria Gonzalez** Hétf. Jún. 08 2015, 19:13

Nem kellett sokat várni, hogy a következő játékos is befusson. Majd még egy. És még egy...
Alma lassan maga sem tudta elhinni, hogy ekkora csőcseléket idevonzott egy egyszerű küldetés híre. Hat játékos? Bőven sok egy ilyen egyszerű feladathoz. - gondolta magában. De ő volt itt az első, így nem fog elmenni. És talán így nagyobb jutalomban is részesülhet. Többen is bemutatkoztak, de nem vesztegette idejét a nevek megjegyzésével. Ehelyett általa kitalált becenevekkel fogja illetni a játékostársakat. Ezután amúgy sem fog velük találkozni, nemde? Teljesen felesleges dolog megjegyezni.
És elmondani is. Alma észrevette, hogy nem ő az egyetlen, aki nem árulta el a nevét, de ezek is köszöntek a maguk módján. A kérdésekre egyáltalán nem reagált. Úgy tett, mintha elgondolkodna, de az esélyeit latolgatta. Kettő lány, négy férfi. Az ezüsthajún kívül az összesnél fennáll, hogy japán az illető.
A kasztokat sajnos nem tudta megállapítani. Erre később még rákérdez.

Maxweld Professzor háza olyan lakályos volt, amilyennek képzelte. Rendezett, takaros, de a zseni káosza is látszódik néhány helyen. A szerkentyűket közelebbről is megtekintette, de a működési elvükre nem tudott rájönni. Kár. Pedig szívesen kipróbált volna néhányat.
- Beta-tester? En serio? - ragyog fel a lány szeme. Végre találkozhat egy másikkal is. Már régóta várta az alkalmat, de nem hitte volna, hogy ilyen gyorsan megtörténik az aktivizálódás után. - Akarom mondani... Komolyan? - váltott félénkebb hangnembe. Ha felizgatja magát sokszor elfeledkezik arról, hogy milyen nyelven is kéne beszélnie. - Én is az voltam! - húzza ki magát büszkén, és egy nagy mosoly jelenik meg az arcán. - Sok helyen jártam már az egyes szinten, és én voltam az íjász kaszt egyik tesztelője is. - magyarázza, és ezt követően kíváncsian megkérdezi: - És milyen folyadékokat Maxweld professzor? Számunkra ismeretlen receptek is állnak a rendelkezésére? Esetleg megmutatja őket? - a professzor láthatja, hogy a lány nem zavartatja magát, amiért a többieket nem hagyja szóhoz jutni, és egymás után teszi fel a kérdéseket. Végül azonban lenyugszik, és arrébb lépdel, az egyik sarokba. Később még tehet fel kérdéseket a profnak. Most a bugrisokon a sor.
A kérdések után következett a küldetés leírása. Alma szája ravasz mosolyra húzódott, de a következő pillanatban el is tűnt róla. - És mondja professzor, milyen felszerelésekre gondolt? Ha megtudjuk, talán a motiváció is nagyobb lesz. - kacsintott az idős emberre. Őt nem érdekelte, hogy mit kapnak. Végre kimozdulhatott a Kezdetek Városából, és csak ez számított. Remélte, hogy minél nagyobb kalandban és izgalomban lesz részük. Ha nem... Akkor majd tesz róla, hogy legyen.~

by **Kazura** Kedd Jún. 09 2015, 17:09

Miközben vendéglátóm a nappaliba invitál van alkalmam megcsodálni szerkentyűit.
Fú, nem semmi az öreg. Le se tagadhatná, hogy tudós. Úgy látszik, mindegy milyen a környezet az ügyes feltaláló utat tör magának. Kezd egyre jobban hangzani az a saját készítésű tárgy.
Miután a nappaliba érünk elfoglalom az egyik még üresen tátongó ülőalkalmatosságot a többiek társaságában, majd a szendvicsek felé nyúlok. Miután végeztem kettővel leöblítem egy kis hideg narancslével, majd végighallgatom a professzor mondanivalóját.
Kristályírás? Ha jól tudom az egy másodlagos jártasság. Shu azt mondta azt inkább céhbe lépés után érdemes felvenni, de nem árt utána járni, mégis miféle kristályokat is lehet vele készíteni. Esetleg majd útközben megkérdem erről a profot, gondolom tőle bővebb információhoz juthatok.
Ekkor szólal meg a sötét bőrű lány és felteszi helyettem is a kérdéseim.
Jé, egy külföldi. Nem sokkal találkoztam még ezelőtt, gondolom mivel a játék még csak Japánban ért el népszerűséget. Ráadásul béta teszter volt. Ez esetben, ha tippelnem kéne azt mondanám meg is tartotta az általa tesztelt íjász kasztot. Nekem nem igazán jött be a távharcos szerepe, de kíváncsi lennék, harcban hogy szuperál.
Miután Maxweld ismertette a küldetést elmosolyodtam.
Megerőltető túra? Álmos ugyan szoktam lenni, de igazán el még nem fáradtam a játék során. Na meg nem hinném, hogy amúgy is hamarabb fulladnék ki, mint ez az öreg. Ó és ő is számít támadásra, akkor mégsem egy unalmas túra az egész. És gondolom nem holmikacatokat akar, majd ránk sózni, szóval mindenképp csak nyerhetek ezen a küldin.
-Kardom a rendelkezésére áll-emelem poharam az öreg felé, majd kíváncsian várom, hogy visszakozik-e valaki a hallottak után. Ezután felmerült az ötlet, hogy vessünk a kínálatra egy pillantást, ami az én fejemben is megfordult így érdeklődve hallgatom a professzor válaszát.

by **Kokoro** Szer. Jún. 10 2015, 00:19

Egy... egy... bácsika talán? Nem tűnik fiatalnak. Hozzánk mindig fiatalabbak jöttek. Biztos nem vendég már. Viszont... kedves Embarassed

Óvatosabban lépdelek. Lehajtom a fejem, nem nézek semerre. Nagyon érdekel pedig minden. De nem szabad. Nem akarok büntetést. Nem akarok kockáztatni. Nem akarom, hogy kikapjak. Nem is tudom, hol megyek, kik között. Mikor meglátom az asztalt, leülök oda. A kezeim az ölemben, feszesen. Kiegyenesítem a hátam, de a fejem lehajtva marad. Hallgatom a professzort. Mi lehet az a béta-tesztelő? Jackal a farkát csóválva figyeli, boldogan.
Mikor az első szünet ideje jön, mikor az idegen lány is beszélt, én felemelem a kezem. Várok picit. Lesem, rám figyel-e Ha igen, akkor leteszem. Azt hiszem, az iskolában csinálják így.
-Bocsánat... mi az a béta... béta tesztelő?
Kristályírás. Olyan szép ez a szó. Találkoztam már vele. A választópanelen. Hogy mi akarok lenni. Én páncélkészítő vagyok. És már... elég szépek a gyűrűim Embarassed

Ha szabad ilyet...
Végül elmondja, miért vagyunk itt. Tündérliliom. Nymphaea. Milyen szép szavak. Szinte dobban a szív, ha meghallom őket. Meg akarom látni. Meg akarom szagolni. Érinteni. Bizonyára csodaszép lehet. Elpirulok a gondolatra. Ha fel is nézek, nem nézek a szemekbe. Csak az állak vonala a maximum. Mert nem szabad a szemekbe nézni. A legutóbb is... feketévé váltak.. egyszer...
Nem akarok rá gondolni. Kicsit megremegek és összehúzom magam. Majd ismét a környezetre figyelek. Sok kérdés. Sok válasz. Megjegyzem mindet. Amit csak lehet. Tanulok, mint eddig. Főleg akkor, mikor a felszerelést mondja. Vajon mik lehetnek azok? Vajon Mirikának tetszenének? Vagy érdemes lenne? Mondjuk, nekem nem feltétlenül kellenek. Én csak szeretném látni a liliomot. Azt a csodaszép nevűt.
Mikor indulunk vajon? Még sokára? Biztosan. Előrenyúlok, felcsippentek egy sajtdarabot. Óvatosan a számba veszem.
Finom.

by **Kemabat** Csüt. Jún. 11 2015, 16:15

Kemabat után sorra szállingóztak az emberek, hősünk kezdte már sokallni is, nem akart ennyi játékossal osztozkodni. Nem foglalkozott a köszönésekkel, a bemutatkozásra sem fordította figyelmét. Egyszerűen nem tudták érdekelni az itt lévők, ha lett volna köztük vörös indikátoros, akkor persze más lett volna a helyzet. Maga a ház nem tetszett neki, nem tudta volna elképzelni magát egy olyan házban, ahol a tetőt is befutotta már a gaz.
Az öreg beinvitálta őket, Kema meg forgolódva vette tudomásul, hogy nem illik egy tudóshoz egy ilyen hely. Képzeletében a tudósok a legrendetlenebb emberek közé tartoztak, itt meg alig volt valami jele, hogy dolgozott volna a prof. Tisztaság mindenütt. Persze mikor meglátta a találmányokat, majd elállt a lélegzete.
- De király! Ezeket ki lehet próbálni? – érdeklődött is, hangjából csak úgy sütött a lelkesedés. Mindig tetszettek neki a steampunk eszközök, bár nem tudta eldönteni, hogy melyik mire jó. Beérve a nappaliba szemei csillagokat szórtak a gyönyörtől, mikor a szendvicsekre pillantott. Rögtön hozzá is kezdett, degeszre tömte magát, és ferde szemmel nézet azokra, akik szintén fogyasztottak belőle, és az „Éhenkórász banda!” kifejezést mondta rájuk gondolatban.
A prof végre elkezdte mondandóját, Kemabat is csendben figyelt, bár nem igazán érdekelte, mi fia borja ez a Maxweld, de nem sürgette. Mikor a lány, aki megelőzte kijelentette, hogy ő is béta tesztelő volt, íjászunk csak a szemeit fogatta.
~ Persze, azért vagy még mindig egyes szintű, mi? Ha te béta tesztelő voltál, akkor én vagyok Kayaba eltitkolt fia!
Végre a lényeg következett.
~ Egy gaz a küldetés célja? Ugye ez valami rossz vicc? Mindegy, megyek, hátha valami szuper kütyü lesz a jutalom, azok közül, amiket az előbb láttam. ~ morfondírozott magában, közben azért figyelt. Kazura megnyilvánulásán még jót is mosolygott, bár kissé ódivatúnak tartotta. A csapat béta tesztelőjének kérdésére viszont felkapta a fejét. Végre valami, ami tényleg érdekelte, a kínálat.

by **Silver** Szomb. Jún. 13 2015, 12:59

Mint a kisgyerek a játékboltban. Legszívesebben maradtam volna a kertben, és a növényeket tanulmányoztam volna. Egy-kettőt felismertem, ritka, nehezen beszerezhető és nehezen kinevelhető fajták voltak. Ha a többi is hasonló, akkor ez a hely maga a mennyország! Miss Hime gyűjteménye ehhez képest olyan, mintha egy ötcsillagos éttermet hasonlítanánk össze egy McDonalds-cal. Vagyis... hát, talán ez egy kicsit túl durva különbségtétel, de you know what I mean. Az enyém meg egy sarki kifőzde, az találó.
Na de megpróbáltam elszakadni a virágoktól, elvégre a professzort is meg szerettem volna ismerni. Velem együtt hatan gyűltünk össze, a bemutatkozás után érdeklődve néztem végig a jelentkezőkön. Nyilván a lányokon akadt meg a szemem elsősorban, különösen a sötétebb bőrű szépségen. Kellemes érzés volt legeltetni rajta a szemem, persze szigorúan csak akkor, amikor nem erre figyelt, bár... lehet, hogy elcsíphette néhány pillantásom. A másik lány viszont egyenesen aggasztott, így mikor leült, odamentem hozzá, és az ülőhelye mellé guggoltam.
- Izé... jól vagy? Sápadtnak tűnsz kicsit - kérdeztem is rögtön, és próbáltam belesni az arcát eltakaró haja alá, hogy legalább az arcába nézhessek és rámosolyoghassak. Közben a prof bemutatkozott, mesélt kicsit magáról és arról, hogy mi vár ránk, én pedig érdeklődve hallgattam.
- A béta-teszterek azok a játékosok, akik már a megjelenés előtt kipróbálhatták a játékot, és az volt a dolguk, hogy megtalálják és jelentsék a hibákat a fejlesztőknek, akik aztán kijavították őket - magyaráztam közben halkan. Kicsit zavart, hogy rajtunk kívül senki se törődött a másikkal, úgy fest nehéz lesz csapattá kovácsolni ezt a társaságot. Mindenki ilyen magának való ember?
- Én örömmel vállalom, legyen akármekkora a kihívás, állok elébe! - emeltem fel a hangom kissé Professor Maxweld kérdésére, lelkesen és határozottan, még a mellkasomra is rácsaptam az öklömmel, hogy jelezzem, rám számíthat.

by **Rosalia** Vas. Jún. 14 2015, 15:01

A professzor végighallgatja mindannyiótok kérdését, közben szépen sorjában meg is válaszolja azokat, bár egy-két alapvető kérdést furcsáll. No de megszokhatta volna már, hogy hozzá inkább kezdők szegődnek segítőnek, mondjuk ezt nem is bánta annyira, mert legalább kiélhette rajtuk a pedagógiai vágyait.
- Igen, komolyan. Sületlenségeket és hazugságokat nem szokásom mondani. Örvendek kis hölgy, hogy egymásra találtunk. Az expedíciót követően szívesen venném, ha megosztaná velem a tapasztalatait, esetleg ha vannak, akkor a jegyzeteit is. Mindenféle ismeretanyagot gyűjtök, amit megosztanak velem a játékosok, abból építem az adatbázisom, a közérdekűeket pedig feljegyzem a Guide bookban is. - Kokoro kérdését pedig Silver már meg is válaszolta.
- Úgy van, ahogy a fiatalember mondja. Én nem a harci részleget fejlesztettem, ami azt illeti, soha nem vettem részt egy kazamata kitisztításában sem. Távol áll tőlem az erőszak, én tudós ember vagyok. Éppen ezért van rátok szükségem. Nektek pedig bizonyára nem fog rosszul jönni egy beszerző út. Van köztetek növény- vagy érclátó? Merthogy olyan terepre megyünk, ahol lesz lehetőség a gyűjtögetésre, szívesen mutatok pár lelőhelyet. Egyrészt ezt tudom felajánlani hálám jeléül. - Aztán visszafordul Mariahoz, hogy megválaszolja a többi kérdését is.
- Folyamatosan kísérletezem, azonban a kutatási anyagaim titkosak, sajnos arról nem beszélhetek. Mindennek biztonsági okai vannak, nem akarom, hogy kísérleti fázisban lévő kristályok besüljenek és megsérüljenek a használóik. Remélem ezt megérted. - Na meg persze az igazsághoz az is hozzátartozott, hogy az öreg mindig is egymaga kísérletezett és kissé irigy megosztani a felfedezéseit másokkal. Égette már meg magát amiatt, hogy megbízott valakiben,aki visszaélt a belé fektetett bizalommal, ti pedig még csak 10 perce ismeritek amúgy is.
- Ami pedig a jutalmat illeti: Mint ahogyan a hirdetésben is írtam, minimális mennyiségű pénzt tudok fizetni,viszont megtoldom a fizetséget 1-1 itemmel is. Bizonyára olvastátok már a rendszerüzenetet az újonnan megjelenő recept nélküli felszerelésekről. Nos, ezekből rendelkezem pár darabbal, ezeket szívesen megosztom veletek. Az út végén válogathattok majd közülük. Remélem ez így korrekt ajánlat és megfelel nektek is. Mielőtt azonban útnak indulnánk, arra kérlek benneteket, hogy legyetek szívesek bemutatkozni és röviden jellemezni saját magatokat. Mi a kasztotok? Mik az erősségeitek? Mik a gyengeségeitek? Mi a célotok a SAO-ban? Bármi, amit megosztanátok saját magatokról, illetve a petről. Esetleg ha van kérdésetek, azt most tegyétek még fel. Úgy szeretnék útnak indulni, hogy összekovácsolódott társaság legyünk, ne idegenek egymás számára, akik csak zsoldos katonák. Én meséltem magamról, most szeretnék én is többet megtudni rólatok.

Yoichi 500 szóval pótolhat.
1 hét!

by **Maria Gonzalez** Kedd Jún. 16 2015, 14:18

Már most meg tudta állapítani, hogy ki milyen figura lesz. Lelkes újoncok, hősies lovagok... Bah! Nevetségesnek találta, hogy vannak olyan emberek, akik valóban beleélik ebbe magukat. A XXI. században élünk, és a barbarizmusnak semmi keresnivalója nincs itt. Még az ezüsthajú ifjúra is vetett néhány szúrós pillantást. Tudta, hogy teste mit ébreszt a férfiakban... Azonban ezt egyedül bérgyilkosként tudná megfelelően kamatoztatni. Erre pedig nem vetemedne.
A kijelentését miszerint béta tesztelő volt, nem fogadta akkora ováció, mint számította. A rózsaszín lány még azt is megkérdezte, hogy mi az... Vajon miért csodálkozik ilyeneken még mindig? Hiszen ez Japán, a kulturált barbárság melegágya. És a tudatlanságé is.
- Örömmel, professzor úr! - lelkendezett továbbra is. Hadd higgyék a többiek is, hogy csak egy hiperaktív lányka vagyok. És a szerephez tartozik a túldramatizálás is.
- Comprendo. Ha a professzor úr nem tart minket megbízhatónak. - biggyesztette le az ajkát. Még a fejét is lehajtotta és körözni kezdett a lábával. Érdekelték a fejlesztések és újdonságok. A professzor pedig teli volt velük.
És most került sor a csapatépítésre. Maria, mivel a lelkes amatőrt kellett játszania, jelentkezett elsőnek. Beállt egy olyan helyre, ahol mindenki jól láthatta és belekezdett.
- Er... Alma vagyok. - hezitált. Nem tudta, mit is kéne tennie, de végül meghajolt. - Mint említettem, béta tesztelő voltam régebben, azonban... Azonban a szintem nem magas. Az okokat nem sorolom, ha bánjátok, ha nem. Íjász vagyok. Nincs érclátásom, sem növénylátásom, de remek megfigyelőképességem van és hamar rájövök dolgokra... - Let the show begins... - Ezért kijelenthetem, hogy csapatmunkára nincs eshetőség. - a hangja határozott volt, már-már tekintélyt parancsoló. - Túlságosan különbözünk, és mindenki a saját hasznát fogja szem előtt tartani. Igen, én is. - nézett végig a társaságon. Kíváncsi volt a reakciókra. A hevességre, az egyetértésre... Az indulatokra. - Most ellenkezhettek, ha akartok. De így fog történni. - vonta meg a vállát, és visszaugrándozott a sarkába. A professzor süteményeiből elvből nem vett. Így is eleget fognak kapni tőle, nem kell lehúzni még ezzel is.

by **Kazura** Szer. Jún. 17 2015, 14:48

Rajtam kívül csupán az ezüsthajú adott hangot jelentkezésének. Sebaj, gondolom akinek nem tetszik a túra ötlete már úgy is lelépett volna. Érc vagy növénylátó? Való igaz ha egy ritka növény után fogunk kutakodni jól jönne az ilyesmi. De még mindig nem vagyok biztos, melyik jártasságot érné meg fejleszteni, szóval ezt most buktam.
Eközben a professzor a várható jutalmat konkretizálta kissé.
Új, recept nélküli felszerelések? Jól hangzik, gondolom ezeket amúgy is nehéz lenne beszerezni, ha még nemrég jelentek meg.
A bemutatkozás ötlete tetszett, legalább megtudok néhány dolgot a többiekről. Már az is megkönnyebbíti a helyzetet, ha a csöndesebb tagok neveire fény derül. A külföldi lány vállalta fel a kezdés lehetőségét.
Szóval íjász. Nem meglepő. Valószínűleg Ő is nemrég kezdhette, nem hinném hogy bárki is a jártasságokat tekinti elsődlegesen fejlesztendőnek ilyenkor. És egy kőkemény szólós. Egyáltalán nem ritka ez a hozzáállás, bár valószínűleg a küldetést nehezíti majd. Legalábbis ha harcra kerül a sor. Mondjuk a kasztjának úgyis megvan a különlegessége, hogy az elől harcolókat túlzottan nem zavarják. Hát, majd meglátjuk. Kérdés, hogy a prof mit szól ehhez-sandítok az irányába. Jómagam egyéb iránt nem lepődök meg túlzottan az elhangzottakon, egykedvűen hallgatom végig a lány mondanivalóját.
Mindenki úgy játssza ezt a játékot, ahogy jónak látja. Ha majd cselekvésre kerül a sor úgyis kiderül, ki mennyire eltökélt.
Végignézek a többieken, majd mikor látom, hogy nem verseng senki a második helyért felállok a székemről.
-Az én nevem Kazura. Örülök a találkozásnak. Kardforgató vagyok és ugyan nemrég csatlakoztam be, de célom hogy mihamarabb felzárkózzam a fronton harcolókhoz. Növény vagy érclátással én sem rendelkezem, de ha bármiféle harcra kerül a sor az első sorban megtalálhattok-mosolyodom el.
-Remélem hátráltatni nem foglak titeket, bár még nem igazán vettem szemügyre a növényvilágot a környéken, így előre is bocsánat, ha néha összekeverek pár fajt.
-Kérdésem csupán annyi lenne professzor úr, hogy mit gondol mennyi idő alatt érjük el az átfésülendő területet?Megvárom az öreg válaszát, majd visszahuppanok helyemre és átadom következő társamnak a szereplés lehetőségét.

by **Kokoro** Csüt. Jún. 18 2015, 13:23

Kicsit megijedtem. Hisz valaki megjelent előttem. Ezüst haj. Kedves tekintet. Csak egy pillanat volt, esküszöm! Véletlen! Nem akartam a szemébe nézni, csak úgy sikerült, mert megijedtem, de rögvest sütöttem is le a sajátom. Talán nem fogok kikapni, ha bűnbánást mutatok.
Bólintok. Persze, jól vagyok. Csak nagyon izgulok. A gyomrom egy aprócska gombóc. A szívem pedig egy repeső kismadár. De semmi bajom. Aztán magyaráz. Ekkor már ránézek. A szájára, elsősorban. És bólogatok. Aztán lehajtom a fejem és halkan suttogom:
-Köszönöm...
Jack és Norm viszont csillogó szemekkel nézik az idegent. Minden idegent. Almánál nem csóválja a farkát mondjuk. Miután a lány megfenyeget minket. Még jobban elsápadok tőle, morzsolgatom a kezeimet. Miért ilyen? Miért viselkedik így? Én tettem talán valami rosszat? Én nem tetszem neki?
Páran be is mutatkoztak. Mert a professzor kérte. Végül felálltam én is. Mély levegőt vettem, nyitottam a szám, majd becsuktam. Körbenéztem. Nem akarok félbeszakítani senkit. De mindenki csak néz rám. Vagyis, már aki. Kicsit félek. Végül a professzor mellkasát kezdem nézni. A mellkasát és a szakállát. Kedves öregember, látom a mosolyán. Nagyon... kedves mosolya van.
-Én... én Kokoro vagyok. Houseki no... Kokoro. Idomár. Ők Jackal és Norm. A... a sakál és a pók. -hebegek, habogok, megakad a nyelvem, reszketek, tördelem a kezem, félek. -Én... nem vagyok erős. Még nem. És érclátásom az van. Mert csinálok páncélokat. És...
Mit is kéne még mondanom? Nem tudom, elfelejtettem. Kéne még egyáltalán vajon mást is? Elszédülök, nem bírom. Visszahuppanok a székemre és lehajtom a fejem. A sírás kerülget, de nem mutatom. Igyekszem nem mutatni. Csak remegek. Behunyom a szemem, erősen, és várok. Most vajon.. le fognak majd szidni?

by **Kemabat** Pént. Jún. 19 2015, 13:57

Enyhén csalódott hangulatba került Kemabat, amikor megtudta, hogy nem a kiállított találmányok közül kerül ki a jutalmuk a munka elvégzéséért, de a recept nélküli tárgyak is elég jól hangoztak ahhoz, hogy maradjon.
A prof kérése, hogy mutatkozzanak be, meséljenek magukról, nem igazán nyerte el a tetszését. Felesleges időpocsékolásnak tartotta, ettől még nem lesznek egy csapat, és ráért volna út közben megosztani ezeket az adatokat.
A béta tesztelő lány kezdte a bemutatkozást, és mondandója második felén elmosolyodott a fiú, tudta, hogy ha rá kerül a sor, mindenképen hozzá fog fűzni néhány dolgot. Őt követte a túlbuzgó Kazura, el is határozta, hogy ha a helyzet úgy hozza, abból az ifjú kardforgatóból csinál pajzsot magának. Úgyis az első sorban küzd, neki is jól jön egy íjász támogatása, és talán főhősünk is biztonságosabban mozoghat. Harmadiknak az idomár kislány vett magán bátorságot, és ahogy Kemabat elnézte, nem kevés kellett neki, gondolkodott is, hogy mi lesz vele, ha egy aprócska bajba kerülnek? Nyilván nem kell annyira félteni, hiszen elmondása ellenére neki volt a második legmagasabb szintje, valószínűleg nem a hangyák hordták össze neki, de a személyiségének még van hova fejlődni. Koko-chan után rávette magát, hogy ő is bemutatkozzon.
- Kemabat vagyok, kezdő íjász. Hogy miben vagyok jó, még nem tudom, de a csapatmunka nem hiszem, hogy közéjük tartozik. Alapból nem hiszem, hogy ezzel a pár információval, amit megosztunk magunkról, összekovácsolódnánk. Nem a beszéd tesz csapattá egy csapatot, hanem a tettek, ha eljön az ideje az összedolgozásnak. Az meg, hogy mindenki különbözik, és a saját hasznát nézi csak, nem zárja ki a csapatmunkát. – tekintetét Alma felé fordítja, és úgy folytatja tovább. – Meglepődnél, hogy milyen sokszor előfordulnak közös érdekek. Most is gondolom, a prof megvédése mondható annak, ellenkező esetben nincs fizetség, csak bukás, ami szerintem egyikünknek sem hiányzik. – mély levegőt vett és még egy mondattal lezárta szövegelését. – Egyébként semmilyen jártassággal nem rendelkezem, még.

by **Silver** Szomb. Jún. 20 2015, 19:50

Bólintott, de az aggodalmam nem múlt el ettől még. Úgy éreztem, bármelyik pillanatban összeeshet vagy elájulhat a Miss, nagyon rosszul festett. Szóval ott is maradtam mellette, nem tágítottam. Vigyázni szerettem volna rá, ezt sugallta mindkét bennem bujkáló énem. Közben pedig figyeltem a professzorra, aki bő lére eresztette a mondandóját, de már láttam, miért szeretik annyira, és mivel szerzett magának hírnevet. Szimpatikus figura volt, nem kellett kétszer mondani, hogy segítsek neki, legyek a testőre. Nem is a jutalomért, hanem mert kíváncsi voltam a munkásságára.
- Professor Maxweld, egy pohár vizet tudna hozni a kis hölgynek? - kérdeztem. Remélem nem sértődik meg a kis hölgy megszólításon, igazából nem lehetett nagy korkülönbség közte, és a másik lány között, de mégis olyan volt. Ha megkaptuk, akkor át is adtam neki, ha kellett, segítettem meginni is.
A bemutatkozások hallatán aztán eltűnt az a halvány mosoly az arcomról, ami eddig jelen volt. Nem véletlen, hogy nem igazán kommunikáltunk egymás között. Két magának való alak és egy ilyen félénk teremtés mellett csoda lett volna. Rátettem a kezem Miss Kokoro fejére, és finoman simogattam, hátha úgy nem fog így reszketni. Remélem tényleg csak lámpalázas. A többiekkel ellentéten nem mozdultam a helyemről, teljesen felesleges volt kiállni a szoba közepére, így is lát és hall mindenki.
- Silver vagyok, tapasztalt kardforgató, mostanában értem utol a frontharcosokat. Fegyvereket és speciális gyógyitalokat készítek egy céhtársam segítségével, azért vagyok itt, mert szeretném a professzor munkásságát megismerni, és tanulni tőle. Szeretek segíteni a rászorulókon, éppen ezért, mivel számomra ezek az új, recept nélküli felszerelések nem jelentenek előrelépést, szeretném fel is ajánlani az én részem valamelyik kevésbé magas szintű társamnak. Egy feltételem van csupán: próbáljuk meg azt a csapatként működés dolgot. Mindenki jobban fogja élvezni, ha együtt érünk el valamit, és nem egyénenként - mondtam el az én részem, a végén kikacsintva Miss Almára. Két íjász, két kardforgató és egy idomár... ebből olyan szép csapatot lehetne építeni, nem is értem, miért akarják az íjászok kivonni magukat alóla. Pont nekik van leginkább szükségük rá, hogy legyen segítségük.

by **Yoichi** Vas. Jún. 21 2015, 14:31

Elég szép számban sikerült összegyűlnünk a feladatra. Rengeteg növény volt fellelhető a ház előtti kertben és minden szép takaros is volt. A tekintetem végig futott a kertben felsorakozó növényeken, hisz még nem volt szerencsém látni őket, annak ellenére, hogy a jártasságom meg van ahhoz, hogy felelhessem és begyűjthessem őket. Bár az is igaz, hogy eddig még csak a jártasságaimat szereztem meg, de még nem kerítettem alkalmat arra, hogy ki is használjam azokat. Időközben a Prof is beinvitált minket és röviden össze is foglalja, hogy mivel is foglalatoskodik pontosan. A házban kissé furcsálltam azt a nagy rendet, ami várt minket, hisz a tudósokra nem igazán jellemző az, hogy rendben tartják a dolgaik, az ilyen emberek általában a káoszban szoktak eligazodni és abból varázsolják elő az általuk megalkotott ketyeréket. Viszont ezzel az aprósággal nem is foglalkoztam sokáig. Hamar lekötötte a figyelmem a sok érdekes találmány és sikerült is belemélyednem azok megszemlélésébe. Minden egyes furcsa ketyere előtt megálltam és igyekeztem rájönni a működési elvükre és arra, hogy pontosan mi célt is szolgálna a tárgy funkciója. Kisebb nagyobb sikerekkel sikerült is kisilabizálnom egy-két dolog funkcióját, bár többnyire csak feltételezni mertem, hogy mire is lehet jó és nem mondtam volna biztosra azt sem. Sőt még csak kijelenteni se merném a megállapításaim, hisz lehet, nem lenne tragédia abból, hogy balgaságot mondok és csak egy jót nevetnének a buta megjegyzésemen. De most nem is ezek miatt vagyunk itt. Csak is akkor zökkenek ki a nagy nézelődésből, mikor a Prof beszél és ismerteti velünk a számunkra szükséges információkat. Lehet, nem igazán a legjobb dolog, hogy ennyire elvagyok magamnak és nem igazán foglalkozom az összegyűltekkel, de mindig is érdekeltek a fura szerkezetek és azoknak működési elveik, szóval most bőven van mivel kiélnem a hóbortom. Némelyik találmány még meg is piszkálom kicsit és óvatosan mozdítva megpróbálom kissé jobban feltérképezni őket. Nem szeretnék semmit sem elrontani vagy ne agy isten működésre bírni, hisz kitudja, hogy mi fog történni akkor, ha ezen találmányok egyike véletlenül öntudatra ébred. Persze a nagy felfedezés közben azért figyeltem a Profot is. Ha azt véltem felfedezni, hogy nem egészen nézi jó szemmel azt, hogy valamit megpiszkálok, akkor felhagyok a tevékenységemmel és csak tisztes távolból figyelem meg. A jutalom említésére nem is igazán figyeltem, nem amiatt vagyok itt. Pusztán csak szeretném kicsit jobban feltérképezni ezt a világot és ez a küldetés alkalmasnak tűnt erre a feladatra. Nekem bőven elég nagy jutalom már az is, hogy több tudásra és tapasztalatra tehetek szert. Egy ideje már sikerül elvesztenem a beszélgetés fonalát és csak arra kaptam fel a fejem, hogy hirtelen mindenki elkezdett bemutatkozni és röviden mesélni magáról. Ekkor hirtelen haptákba vágtam magam és neki láttam én is ennek a bemutatkozós feladatnak.
-Yoichi vagyok és íjász. A szintem szerint kezdőnek számítok, de az íj használatát már a kint megtanultam, csupán csak a harci tapasztalat hiányzik a tudásom mellé. Rendelkezem növény és érclátással, bár még eddig ténylegesen alapanyag beszerző utakra nem mentem el. A jelenlegi célom, hogy minél többet tudjak meg erről a virtuális világról és pont emitt is jelentkeztem erre a feladatra… - hirtelen kicsit elakadtam, már csak azért is mert a hirtelen hadarásban kifogyott belőlem a szusz és szükségem volt egy levegő vételnyi szünetre. Meg persze egy kis gondolkodási időre is, bár egyelőre elég lesz ennyi – A csapat munkában is jó vagyok. Könnyen tudok alkalmazkodni másokhoz és gyorsan feltudom venni az iramot is másokkal. Mindig igyekszem hasznos fogaskerékként működni egy adott csoportban.
Még ezt fontosnak tartottam hozzátűzni a végére. Hisz gondolom, azért kellet kicsit előadnunk magunkat, hogy megtudjuk állapítani azt, hogy hogyan is tudnánk a leghatékonyabban együtt működni, mint csapat. Bár a másik két íjász, már tudta velük, hogy nem a csapatmunka az erősségük. De azért remélem, hogy nem lesznek problémák és jól együtt tudunk majd működni a küldetés során.

by **Rosalia** Kedd Jún. 23 2015, 09:21

A küldetés mesélését Silica fogja átvenni. Megértéseteket köszönöm!

by **Silica** Szer. Jún. 24 2015, 11:05

-Ejnye señorita, ne keseredjen el. Nem magukban nem bízom, hanem a kísérleti stádiumban lévő találmányaimban. Ezt meg kell értenie, tudja, hogy a teszt fázisban milyen balesetek lehetnek…
A bemutatkozó végére csak csóválta a fejét, és kezeit összekulcsolva pihentette az ölében, majd tekintete a következő segítőre vándorolt, és itt már mosolyra húzódott a szája a bajusza alatt.
-Hamar, Kazura, hamar… persze csak ha szépen tudnak együtt dolgozni, fiatalok.
Kokoro viszont már sokkal kevésbé lelkes, úgyhogy a mondandója végére a professzor már az egyik fiókjában kutat, majd meg is találja amit keresett.
-Oooh! Szóval egy páncélkészítő! Majd az út során mesélhetne nekem a szakmájáról, mert nagyon érdekesnek hangzik! A sakálról jut viszont eszembe…
Tovább nem folytatja, csak letesz a lány elé egy kis figurát. Mechanikusnak mechanikus, bár kevésbé steampunk mint a többi. Egyszerű nyomogatós állatfigura, aminél ha megnyomod a talapzatot, akkor mozog… és sakál. Kemabat, Soichi és Silver felszólalásánál már újra bőszen bólogat, és össze is csapja a tenyerét.
-Akkor meg is van a csapat! Ha már hárman akarnak együtt dolgozni, az már csapat, és majd bevonják a többieket is. És…
Itt már feláll, és kezébe veszi a túrabotját, fejébe nyomja a kalapját.
-És majd én is igyekszem megfelelni az elvárásoknak. Mindenki a fedélzetre!
Ezzel kinyitja a hátsó ajtót, majd a hatalmas kert közepére egy itemet dob le, ami pár másodperc alatt egy méretes zeppelinné változik.

by **Kokoro** Szomb. Jún. 27 2015, 13:28

Jaj, mi ez? Víz, nekem? Nem is igazán vagyok szomjas. Akkor vajon miért? Talán ez is egy olyan furcsa kérés? Mint még otthon, munka közben? Kérdőn nézek az ezüsthajú állkapcsára. Orrára. Nem, nem lehet. Hisz nem dolgozom. Azt hiszem...
-K... köszönöm? -fogom két kezembe a poharat. Érzem magamon a tekintetét. Vajon milyen lehet? Eddig csak háromszor néztem ember szemébe. Egyszer Atoru-éba. Elpirulok a gondolatra is. Atoru szemei. Egy angyal szemei.
Aztán Joey. Akinek nem volt szeme.
És most ő. Silver, bemutatkozott. Megjegyzem. Megjegyzem mindenkiét. Ismételgetem is magamban. Silver, mint ezüst. Mint a haja színe. Ő volt a harmadik. Ugye, az ő szemei nem fognak eltűnni? Ismét elsápadok, mikor erre gondolok. Gyorsan megiszom a vizet. Talán ezért adta. Hogy ne legyek rosszul.
A professzor is figyel rám egy kicsit. Elmosolyodom, félszegen. Tudom, hogy már szabad mosolyogni. Ha nagyon szeretnék. De talán mégse, nem tudom. Nem vagyok benne biztos. Otthon... az Angyaltoronyban lehet. Meg Atoru... meg a házunkban is. De vajon azokon kívül? Majd félbehagy egy mondatot. Mi lehet a sakállal? Jack is izgatottan feláll, farkát csóválva nézi a prof minden mozdulatát. És végül előbukkan. Egy másik sakál. Egy nem-igazi. Egy aranyos mini-Jack.
-Gyönyörű... -elhaló hangon nyúlok felé. Mozog. A két kezem közé veszem, forgatom, megnézem. Majd kérdőn fel, ismét a szakállra. -Ez gyönyörű.
Még beszélnek a többiek is. Addig játszom a sakállal. És mosolygok. Magam sem veszem észre. Figyelek rájuk is. De el is merülök kissé. Jack is megpöcköli orrával a figurát. Norm felmászik az asztalra és táncikál körülötte. Kis csipogó hangot ad közben, mint egy mókus. Akkor hagyjuk abba, mikor mindenki végez. Mikor a professzor indulásra szólít fel. Felveszem a kis figurát. Remélem, nem bánja, ha magammal hozom. Aztán majd visszaadom...
Mire kiérek, már ott a zeppelin. Ez hatalmas! Ebbe kéne felszállni? És tulajdonképpen mi ez? Még sosem láttam hasonlót sem életemben. Össze vagyok zavarodva. Szóval csak követem a többieket. Ha felszállnak, felszállok én is. Kérdőn ránézek mindenre, amit látok. Ismét egy új világ. Azt hiszem, ismét... nagyon sokat fogok tanulni.

by **Kazura** Hétf. Jún. 29 2015, 00:07

Szépen sorban jöttek a többiek egymás után. Különböző játékosok különböző személyiségekkel. Egyáltalán nem meglepő. Mikor Yoichi is befejezte a bemutatkozást magamban összegeztem a hallottakat.
Szóval hatan vagyunk, túlnyomórészt kezdők. Ha harcra kerülne a sor a hátvédet az íjászok fogják alakítani. Közülük ketten nem a csapatmunka hívei. Ez Yoichi számára kissé nagyobb terhet jelent, már ha tényleg tartják magukat ehhez harci szituáció során is. Kokoro nem tűnik harciasnak, de remélhetőleg a petjei megvédik a harc során így talán középen a professzor mellett lenne a legjobb helyen. Onnan beláthatja a csatateret és jelezhet előre hátra is, így viszonylag biztonságos helyről, de mégis fontos tagként vehet részt egy küzdelemben. Már ha felenged addig kissé. Marad a sűrűje. Elég rosszul hangzana alapból, de úgy látszik egy frontharcost is tudhatunk a soraink között. Ami akár annyit is tehet, hogy egyedül is képes lenne a testőrség szerepét ellátni. Viszont gondolom nem lenne ellenére, ha mi kezdők is gyakorolnánk egy kicsit, így ha viszi a tank szerepét nagy baj nem lehet és talán mi is fejlődünk valamennyit. Ha lesz egyáltalán harc. Viszont ha jól értettem egyedül Yoichi rendelkezik növénylátással, úgyhogy mindenképpen érdekes utunk lesz. Így vagy úgy. Gondolom a tárgy pedig amit Silver felajánlott annak jár majd aki a legtöbbet teszi a küldetésünk sikeréért. Szóval nem árt belehúznom.
Eközben a prof láthatóan meg van elégedve a felhozatallal és teketóriázás ki is tessékel minket a hátsó udvarba. Ott aztán tátva marad a szám mikor elővarázsolja a monstrumot.
Nem mondod, hogy ilyesmit is beletettek a játékba??!! Még hogy hamar odaérünk. Hát, ha más nem már ezért megérte ma felkelni.
-Mondja csak professzor úr, honnan szerezte be ezt a gépet?-kérdezem miközben csatlakozom felszállingózó társaimhoz. És milyen magasságot képes elérni? Esetleg nem megoldható vele a szintek közti utazás?
Gondolatban már Aincrad teteje felé tartok a fedélzetén. A professzor válaszaitól függetlenül igyekszem a közelében maradni és megszemlélni, hogyan is hozza működésbe és irányítja a járművünket.
Kezdem már érteni, miért is örvend ekkora népszerűségnek a professzor. Ha mindig ilyen felhajtás mellett vág neki az expedícióinak nem csodálnám, ha többen várnák hogy útitársul szegődhessenek mellé. Még a végén kiderül, hogy csak a szerencsének köszönhető hogy itt lehetek.

by **Maria Gonzalez** Kedd Jún. 30 2015, 20:28

- Egy vérbeli feltaláló nem törődik az ilyen problémákkal, hanem elviseli a tudomány nevében. - kacsintott a professzorra. - Én mindenesetre szembenéznék ezzel, és lennék kísérleti alany, ha ön nem bánja. - ajánlotta fel szolgálatait.
A bemutatkozás során végig fancsali képet vágott. Túl sokat gondolt volna a japánokról? Azt remélte, hogy a büszkeségük nagyobb lesz és azért is összetartanak majd... Csalódnia kellett. Nem ez lett volna az első alkalom. És nem is az utolsó.
Viszont Kemabat megütötte a mércét, amit elvárt. Kimondta amit gondolt, és nem félt véka alá rejteni azt sem, hogy neki szánja a megjegyzést. Nem tudott nem kacagni.
- A közös érdek nem jelenti azt, hogy együtt is működünk miatta. Esetleg te el tudnád képzelni, hogy a tankok, a supportok és az adc-k teljesen összhangban dolgozzanak? No ugye. - jelent meg egy fölényes mosoly az arcán. - Amíg erre nem vagyunk képesek, addig nem beszélhetünk csapatmunkáról. Nem ismerjük a képességeket, és azt sem, hogy kinek mi az erőssége. Sziklamászás? Csomókötés? Táborhely készítés? Egy ilyen küldetésre pont ezekkel kéne tisztában lennünk... Ön nem így látja, Maxweld Professzor? - villant rá egy kislányos mosolyt. - Pedig én voltam még kiscserkész és ezekhez pont értek. Szóval ne higgyétek, hogy hasznavehetetlen leszek. - fordul a többiek felé komolyabb arccal. - Azonban segíteni továbbra sem fogok önszántamból nektek. Próbáljátok túlélni. - zárja le mondandóját és újból visszatér szófukar magatartásához. Silver kacsintására is csak egy szúrós tekintettel válaszol, mi végül megenyhül. Ő volt az egyetlen aki segített a kislányon. Belé szorult elég éleslátás. Végül még egy hálaadó mosoly is megjelenik az arcán.
Végül az összegzést is leszűri: Három túlbuzgó, egy félénk és kettő önérdek hajhász. Igen, ez így jó csapateloszlás lesz. Amikor a feltaláló ad az idomár kislánynak egy robotállatkát, akkor újból megjelenik arcán egy hálaadó mosoly. Az a kislány megérdemli, hogy kedvesek legyenek vele. Őt még nem rontotta meg az élet.
Kiérve őt is lenyűgözte a látvány, amit a zsebben hordozható léghajó okozott. Nem mindennap látni ilyet.
- Es muy increíble! - nyilvánította ki hangosan. A túlbuzgó - Kazura - válaszára pedig megvetően válaszolt. - Ő egy feltaláló, Estúpido. Ő csinálta... Arra viszont kíváncsi lennék, hogy hogyan tud új dolgokat hozzáadni az adatközponthoz, Senor Maxweld? - tette fel kérdését félredöntött fejjel. Ezután a többiekkel együtt várt az indulásra és - ha lehetett - a zeppelinre is felszállt.

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Vadvízi evezés Leo Maxwelddel

[Küldetés] Vadvízi evezés Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Vadvízi evezés Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Vadvízi evezés Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Vadvízi evezés Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Vadvízi evezés Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Vadvízi evezés Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Vadvízi evezés Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Vadvízi evezés Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Vadvízi evezés Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Vadvízi evezés Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Vadvízi evezés Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Vadvízi evezés Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Vadvízi evezés Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Vadvízi evezés Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Vadvízi evezés Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Vadvízi evezés Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Vadvízi evezés Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Vadvízi evezés Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Vadvízi evezés Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Vadvízi evezés Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Vadvízi evezés Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Vadvízi evezés Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Vadvízi evezés Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Vadvízi evezés Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Vadvízi evezés Leo Maxwelddel

Re: [Küldetés] Vadvízi evezés Leo Maxwelddel