Re: [Küldetés] Vadvízi evezés Leo Maxwelddel

by **Yoichi** Hétf. Júl. 06 2015, 12:49

Elég érdekes ki csapatnak sikerült itt összegyűlnie. Bár amíg csak ketten vannak a csapatmunka ellen, nem lehet nagy gond. Én szintúgy remélem, hogy megenyhülnek, mint a Prof. Viszont a külföldi lányon kívül senki sincs olyan nagy hanggal. Bár ez sem olyan furcsa, hisz még is csak mindenki idegen a másiknak és az íjász lány is többnyire csak Profnak beszél, mindenki mást meg vagy figyelmen kívül hagy vagy leszólja. Bár attól, hogy kissé nehezen indulunk be, még alakulhatnak jól is a dolgok és lehet a végére egész jó móka ként fogunk erre az egészre visszatekinteni.
-Én is voltam kiscserkész Alma-san. Tehát én se leszek hasznavehetetlen. A tájékozódó képességem is jó, hamar megjegyzek egy utat és térkép alapján is jól tájékozódom, még versenyt is nyertem. Az útjelzéseket is tudom, bár nem hinném, hogy ezek jelen lennék itt bent, viszont azokat a jeleket is ismerem, amiket a cserkészek szoktak használni egy útvonal megjelöléséhez. Tehát, ha szükséges lesz, akkor azokkal megtudom majd jelöni az utat, amin jöttünk és így kicsi lesz az esély arra, hogy eltévedjünk, majd visszafelé.
Ahhoz képest, hogy a lány spanyol elég ellenséges. Bár én nem sok spanyolt ismerek, csak egyszer volt szerencsém néhány cserediákhoz, viszont ők kedvesek voltak és barátságosak. Bár az is igaz, hogy ha sikerült kihozni őket a sodrukból, akkor elég ijesztőek tudtak lenni és hevesen helytálltak az álláspontjuk mellet.
-Kicsit furcsa, hogy ennyire barátságtalan vagy. Én ismerek néhány spanyolt, akik anno cserediák ként jöttek az iskolámba, viszont ők mindig jó kedélyűek voltak és túlzottan is barátságosak. Furcsa volt megszokni azt, hogy mindenkit teljesen közvetlenül és öleléssel üdvözölnek. És ők azt mesélték, hogy a hazájukban ilyenek az emberek. Viszont te a szöges ellentétjük vagy.De végül is mindig kellenek a szabályt erősítő kivételek. Bár kissé csalódottá tesz az, hogy pont most és pont a te személyedben kell találkoznom ezzel a kivétellel.
Itt be is fejeztem a beszédet, hisz a Prof is indulásra kész volt, így utána is léptem és a figyelmem hamar le is foglalt a hirtelen megjelenő zeppelin. Hirtelen izgatottá is váltam, hisz sose utaztam még ilyen járművel és nem is hittem volna, hogy valaha is fogok és most még is itt van előttem egy és esélyem nyílik arra, hogy a felhők közé emelkedhessek vele.

by **Kemabat** Kedd Júl. 07 2015, 13:04

Még kettő bemutatkozás. Végre vége. Unalmas, felesleges duma az egész, legalább is Kemabat gondolataiban. Ez persze nem azt jelentette, hogy minden szót elengedett volna a füle mellett, de az sem mondható el, hogy mennyire meghatotta a hallottak. A béta tesztelőn szavai nem lepték meg, sőt mondhatni nem is számított másra.
- Ahogy gondolod, Alma-chan. – válaszolta széles mosollyal. – Bár nem értek teljesen egyet veled, de felesleges lenne megpróbálnom meggyőzni téged, meg kedvem sincs hozzá. Majd a későbbiekben kiderül, melyikünknek is van igaza. – mosolyát még szélesebbre húzta, nem is mosoly volt már, hanem vigyor. – Ha a véletlen mégis úgy hozná, hogy szükséged lenne a segítségre, vagy csak a társaságomra, össze tudom hozni az érdekeimmel.
A harmadik íjász mondandójára hősünk nem bírta tovább, és hangos nevetés tőrt ki belőle.
- Ezt most komolyan gondoljátok? A kinti világ dolgaival akarjátok reklámozni magatokat? A behozott tapasztalatok határoznák meg, ki mennyire hasznos? Nem kellene elfelejteni, hogy ez nem a kinti világ, ez a Sword Art Online világa. Itt felesleges, hogy meg tudod jelölni az utat, hogy visszafelé el ne tévedjünk. Szerintem mindenki tudja használni a mini térképet, lehetetlen, hogy bárki is ne találjon vissza! Ha valaki meg elveszti a kapcsolatot a professzorral, az meg is érdemli, és búcsút is mondhat a fizetségének, hiszen nem tudja teljesíteni a feladatát, hiszen a profot addig kell megvédeni, amíg haza nem ér, és nem addig, míg megtalálja azt a növényt, amit keres. – hangja egész végig nyugodt volt, talán némi gúnyt csempészet bele, de nem vitte túlzásba.
Yoichi későbbi megnyilvánulásán is elmosolyodott, de nem szólt hozzá, de remélte, hogy Alma-chan közli, hogy ő nem spanyol, hanem valamelyik spanyol ajkú dél-amerikai országból származik. Poén lett volna.
Végre elérkezett az indulás pillanata is, mindenki kiment a kertbe, majd a prof hírtelen egy hatalmas léghajót teremtett a zsebéből. Kemabat álla a földet súrolta a hatalmas jármű láttán, és miután összeszedte magát, rögtön a professzorral próbált üzletelni.
- Mondja drága Maxweld professzor, nem lehetne megoldani, hogy a recept nélküli felszerelés helyet egy ehhez hasonló, talán egy kicsit kisebb zeppelint kapni jutalmul? Ha kell több ilyen beszerző körúton is segítek, meg bármilyen másban is szívesen segítek.

Akinek nem inge...:

by **Silver** Szer. Júl. 08 2015, 11:54

Sóhaj. Mindenki olyan heves volt, élénk vitát folytattak, de miért? Minek? Semmi értelme nem volt azon vitatkozni, hogy képesek leszünk-e csapatként összedolgozni, ehhez először is szándék kell, aztán meg kell próbálni, hogy működik-e. Előre nem tudhatjuk, legfeljebb az, aki nem szeretne részt venni a csapatmunkában, mint Miss Alma.
- Elég időnk lesz átbeszélni az út alatt, hogy ki mire képes és milyen szerepre alkalmas - fűztem hozzá az éppen aktuális témához. Most nem fordítottam akkora energiát rá, hogy belefolyjak az értelmetlen diskurzusba, inkább Miss Kokorora figyeltem, és arra, hogy biztosan megigya a vizet. Szerencsére néhány perc múlva már jobban festett, így én is megnyugodtam egy kicsikét.
- Egyes szinteken vannak olyan helyek, ahol nem működik a térkép. Felfedezetlen helyeken sem fogsz tudni minimapon tájékozódni. Jó, ha van egy alternatív módszered a tájékozódásra - mondtam Mr. Batmannek, majd mivel lassan indulásra készen álltunk, én is kibotorkáltam az udvarra, mármint akkor, amikor Miss Kokoro is összeszedte magát. Kint egy hatalmas repülő szerkentyű fogadott minket, ami olyan volt, mint egy helikopter és egy hajó torzszülött lánya, de azért egy elismerő füttyentést kicsalt belőlem.
- Erm... ezen ugye... nem leszek tengeribeteg? - kérdeztem tétován a professzort, ha már mindenki megrohamozta kérdésekkel. Én is így tettem, engem leginkább ez aggasztott. Pedig már azt tervezgettem, hogy megpróbálok kicsalni mindenkiből valami infót azzal, hogy elkezdem sorolni az erősségeimet. Mármint azt, ami hasznosítható lesz egy ilyen expedíción, mint a harctudás vagy a növényismeret.

by **Silica** Szomb. Júl. 11 2015, 07:40

A prof mosolyogva bólint Kokorora, és elmormol egy szívesent, olyan nagypapás, kedves dörmögéssel, és ha kell, még terelgeti is a lányt egy picit. Gépére hatalmas büszkeséggel tekint, és már fel is lépdel a fedélzetre, úgy válaszol a felmerülő kérdésekre.
-Áh, semmiség! Nyugdíjas vagyok, szabadidőmben barkácsolgatok ezt-azt. Bizonyára tudja, hogy van ez. De szintek között nem lehet utazni, higgye el. Próbáltam. És jól mondja a Senorita, a vérbeli feltaláló szembenéz a problémákkal, de nem kever bele másokat, és egyébként is, már van segédem.
A cserkészes témára csak bólint, a rendszer szintű kérdéseket pedig elengedi a füle mellett… már csak azért is, mert fogalmam sincs, hogy Rosi milyen hatalmat adott a beta-testereknek. Kemabat szavaira viszont egyértelműen megrázza a fejét.
-Ha a helyzet úgy hozza, használom a gépeimet, ám a világban maguknak kell boldogulniuk a saját eszközeikkel. Ez a szabály.
Ha valaki nem tartott vele a hajóra, ezt a mondatot már nem hallhatja, hiszen az öreg korát meghazudtoló szökkenéssel már a fedélzetre is ugrott.
-Igen, lesz még idő beszélgetni az út alatt, ám kettejüknek lapátolnia kell a kristályport a kazánba, mert addig nem megyünk sehova. Döntsék el, hogy ki legyen. A fiatalúrnak pedig figyelmébe ajánlom azt ott.
Mutat egy vederre az egyik sarokban, majd a kormányhoz lép.
-Mindenki kész?!

by **Kazura** Pént. Júl. 17 2015, 21:23

Alma újabb megnyilvánulására kissé felszökik a szemöldököm, de hangot nem adok a véleményemnek.
Hmm. Addig rendben van, hogy az ember inkább egymagában szeret játszani, a legtöbb játékban túlnyomó részt vannak a szólósok. De hogy valaki ezt ennyire erősen hangoztassa. Inkább a „csöndben megbújok és eltűröm a többieket amíg muszály” típussal találkoztam eddig. Még akár magamat is ebbe a kategóriába soroltam volna a SAO előtt. Biztos van valami ennek a hátterében. Valószínűleg mint mindenki másnál is ez a kinti világból hozott személyiség megnyilvánulása. Ez ellen pedig nem hinném, hogy a küldetés időtartama alatt sokat változtathatnánk, szóval marad a megtűrés. Ahogy a prof is mondta, már három ember is alkothat csapatot és van módszer arra is, hogy valaki a tudta nélkül is a csapat malmára hajtsa a vizet. Csak ki kell eszelni.
A kialakuló szóváltásba nemfolyok bele, gondolataim már az utazás körül forognak. Kissé lelomboz a hír, mely szerint a léghajónak csak a mostani utunk során vesszük hasznát, de hamar túlteszem magam rajta. Azt azért lenyűgözőnek találom, hogy kellő idő ráfordításával milyen újításokat enged a rendszer az egyszerű játékosoknak is.
Maxweld kérésére végigtekintek a csapat férfi tagjain.
-Négyen vagyunk, szóval akár megoldhatjuk váltásban is. Persze csak ha Silver nem tervezi az utat a korláton kifelé hajolva tölteni-vigyorgok az említett srác irányába. Bár remélem, hogy a rendszer nem megy ennyire messzemenően a valóság utánozásába. Én mindenesetre vállalom az egyik lapátot.
Megvárom, míg társam kiléte kiderül, majd megkérdezem a profot, hogy merre is van az a bizonyos kazán. Remélhetőleg gond nélkül megtaláljuk és nem fog fejtörést okozni a feladat végrehajtása sem.

by **Kemabat** Szer. Júl. 22 2015, 01:06

Az ezüst szamuráj megjegyzése nagyon meglepte a mi kis íjászunkat, az igazat megvallva csalódott benne. Sok mindenkitől elfogadta volna azokat a szavakat, de egy tapasztalt, sőt, közülük a legtapasztaltabb játékostól mást várt. Nehezére esett elhinnie, hogy már elérte a fontos emberek szintjét, hiába látta két szemével, mégis kételkedett. Csalódottságának persze hangott is adott, nem is Kemabat lett volna, ha így tett volna.
- Ez baromság! Lehet, hogy nincs minden felfedezve a szinten, lehet, sőt biztos is, hogy sok mindenben tévedek, de ne próbáld bemagyarázni nekem, hogy nem biztos, hogy használni tudjuk a térképet csak azért, mert olyan területre tévedtünk, ahol még senki sem járt. Ha már egyszer ott voltunk, akkor a bejárt részt látjuk a térképen, hiszen mi magunk fedeztük fel. Ha más nem, az ösvény, amin haladtunk látható lesz, mint oly sok másik játékban, nem lehet így eltévedni. Vagy ha a fel nem fedezett részekhez kell valamit csinálni, a bejárásán kívül, hogy láthassuk a térképen, akkor, ha sikerül, biztosan jutalom jár érte, mint oly sok másik játékban. Nehéz lenne elhinni, hogy ez a pár év alatt, ne lehetett volna minden egyes zugot felfedezni, hiszen még motiváció is akadna. Mint mondottam korábban tévedhetek, de ebben akkor sem tudsz a szavaiddal meggyőzni!
A léghajó fedélzetén remek érzés fogta el Kemabat kicsiny szívét, és bár sajnálta, hogy neki sosem lesz még csak hasonló járműje sem, csak megértően bólogatott. A prof lapátolós munkájára rögtön ráharapott, abban biztos volt, hogy az neki is menni fog, így nem lesz teljesen haszontalan. Jelentkezett is a posztra, de Kazura megelőzte, még jó, hogy kétemberes a meló.
- Ugyan már, Zura! Váltás? Félsz, hogy elfáradsz? Mit szólnál egy versenyhez? Ki bírja tovább? – vigyorgott a kardforgatóra, és várta a válaszát.

by **Silica** Szer. Júl. 22 2015, 01:26

by **Kokoro** Csüt. Júl. 23 2015, 12:22

-De... nincs is itt tenger... Embarassed

Tengeribetegség? Olvastam már a szót. Mármint, ilyen hajós könyvben. Regényben. Már nem emlékszem a címére. Ott volt tengeribeteg egy szereplő. Kihajolt a korláton, de nem tudom, mit csinált. Élőben pedig még sosem találkoztam tengeribetegséggel. Itt viszont nincs tenger. És ez léghajó. A levegőben fog repülni. Vagy az légbetegség lenne, csak félreértettem?
Norm fürgén felkapaszkodik a hajó oldalán. Jack nem ilyen ügyes. Nyüszítve leül a földön és néz felfelé. Odalépek hozzá, és a karjaimba kapom. Majd én segítek neki felmászni. Fél kézzel őt fogva felkapaszkodom a hajóra. Odafent elengedem, mire megrázza magát, majd lógó nyelvvel szalad is körbe mindent megszimatolni.
Norm felpattan a feje tetejére és utazik vele.
Olyan sok az új információ @.@

Mi lehet a kiscserkész? És a nyugdíjas? Milyen csomó? Tábortűz? Olvastam ezeket könyvekben, de nem tudom magam elé képzelni őket. Tábortűz körül például ülni meg énekelni szokás. Meg valamit sütni, amit nem jegyeztem meg. Tehát akkor vajon ide lehet rakni tábortüzet?
És kéne lapátolni. Már mennék is arra, de megelőztek. Két fiú. Pipacspirosra gyúlok. Morzsolgatom a kezeimet. Kinyitom a szám, de végül inkább becsukom. Ők jól szórakoznak... hisz mintha nevetnének. Vigyorog. Meg hát, biztos erősebbek nálam. Énnálam mindenki. De erős akarok lenni.
Ökölbe szorítom a kezeimet és nyelek egy nagyot. Megpróbálok bátor hangot adni magamnak.
-Elnézést. Majd ki szeretném próbálni... -mutatok a kazán irányába mellettük. A hangom? Nem sikerült. Halk vagyok. Nagyon halk. Halkabb... Embarassed

Meg se kellett volna szólalnom pale

De... én is hasznos akarok lenni ˇ^ˇ

És hát... kovács is vagyok... a rendszer szerint.

by **Silica** Szomb. Júl. 25 2015, 19:39

Holnap mese, ha ennyi embernek, akkor ennyi embernek. Razz

by **Silver** Szomb. Júl. 25 2015, 22:34

Honestly, a heves reakció meglepett, eggyel hátrébb is léptem Mr. Batman felhorkanására. Kicsit ráncoltam a szemöldököm, majd felsóhajtottam, és megvakartam a tarkóm. Hogy is kezdjek ennek hozzá...?
- Look, attól még, hogy valamit nem hiszel el, az biztosan azt jelenti, hogy nem is létezik? - vontam kérdőre - Ahogy megnyílnak új szintek, úgy nyílnak meg új területek is az eddigi szinteken. Van, hogy olyanok, amik blokkolják a térképet, és olyanok is vannak, amik periodikusan változnak. Hihetsz nekem, én már tapasztaltam olyat, hogy egy folyosó nem ott volt, ahol lennie kellett volna - egészítettem ki egy konkrét példával, hogy alátámasszam, amit mondtam. Nem mintha olyan nagyon common lenne az ilyen map, de ha egyszer találkoztam vele, akkor többször is fogok: a játékmechanika olyasmi, hogy egy ideát nem csak egyszer használ fel a programmer.
A léghajó láttán azonban csak vakartam a fejem, és bizonytalanul léptem a fedélzetére. Amellett, hogy magnificent spectacle volt, korántsem voltam benne biztos, hogy jó ötlet ezzel utaznom. Őszintén szólva eszembe jutott az is, hogy egy ilyen géppel nincs is szüksége a Professzornak segítségre, hiszen ezzel akárhová el lehetne jutni anélkül, hogy szörnyekkel kéne bajlódni útközben. Közben Miss Heart halk hangját is hallani lehetett.
- Mondjuk úgy, hogy motion sickness, és máris nem kell hozzá tenger - mondtam neki, de a kacsintásomon túl már görcsben volt a gyomrom. Voltak olyan járművek, amiken nem jött elő, de hogy ez is azok közé fog-e tartozni... jó lett volna. Megjegyeztem alaposan, hol van az vödör, és bár a szívem azt diktálta volna, hogy beszálljak a két mister versengésébe, nem mertem megtenni azzal a kockázattal a fejem felett, hogy esetleg rosszul leszek. Elvégre milyen dolog lenne már, ha valakinek az én munkám kéne elvégeznie? Nem, majd ha már kiderült, hogy jól vagyok-e, akkor beszállok és legyőzöm őket. Hm-hm, igen, ez jó terv. És én szeretem, ha egy terv sikerül [Küldetés] Vadvízi evezés Leo Maxwelddel - Page 2 15_8_100

[Küldetés] Vadvízi evezés Leo Maxwelddel - Page 2 15_8_100

by **Silica** Vas. Júl. 26 2015, 20:48

A prof csak bólogat, miközben a kormányhoz lép, és hüvelykujjával hátrabök. Egy kis csapóajtó vezet a hajó aljába, ha pedig lementek, ott találhatjátok meg a kazánt is. Forróság, gőz, két lapát, egy halom kristálypor, na meg persze a kazán.
-A senoritának más dolga lesz, úgyhogy a váltás nehezen fog menni, ha a fiatalúr fel nem gyógyul hamarost. Persze a kishölgy majd válthatja önöket.
Válaszol Kazura felvetésére, majd a spanyol hölgyeményt a teleszkóphoz küldi, hogy figyelje, nehogy valami repülő mob megtámadja a gépet.
-Van íjász a csapatban, de jobb az óvatosság, és persze kell valaki, aki jelez, ha baj van.
A kibontakozó vitába nem szólt bele, ám nagy vigyor ül ki az arcára, hogy ennyien versengenek a kazánért.

Írjátok le a feladatvégzés menetét az út alatt!
Az esetleges közbenső történéseket a fantáziátokra bízom. :3

by **Kazura** Szer. Aug. 05 2015, 07:08

-Igazság szerint a feladat monoton mivolta és hamar unalmassá válása miatt aggódtam, de ezennel megoldottad a problémát. Ha gondolod versenyt is csinálhatunk belőle, bár a végeredmény valószínűleg már most eldőlt. De amíg nem tudjuk egymás kitartásának értékét még izgalmas is lehet.
-Csak utánad- engedtem előre Kemabat-ot.
A prof kijelentésére megfordultam és Kokoro-ra pillantottam.
Meg is feledkeztem róla. Illetve nem megfeledkeztem, hanem nem gondoltam volna, hogy egy lánynak kedvére lenne lapátolni. Talán említette is. Vagy csak beképzeltem? Mindenesetre úgy tűnik, hogy akarva akaratlanul képes átsiklani a tekintetek alatt. Ami bizonyos helyzetekben akár előnyt is jelenthet. Bár nem hinném, hogy ő ezt valaha is kihasználná.
-Bocsi, nem gondoltam, hogy téged is érdekelne a lapátolás. Nem igazán lányoknak való feladat azért nem is számoltalak be téged vagy Almát. De ha van kedved pár óra múlva, mikor meghallod Kemabat hangos fújtatását lejöhetsz besegíteni-nevettem el magam remek poénomon, majd együttesen megindultunk a csapóajtó irányába. Egy lépcsősor vezet le a mélybe, útközben pedig az egyre fokozódó meleg jelzi, hogy jó helyen járunk. Odalent félhomály fogad, a fény nagy része a kazánból áramlik ki a hővel egyetemben. Ahogy gondoltam, nem egy nagy észmunkáról van szó, így hamar fel is kapok egy lapátot, a másikat pedig segítőtársam felé nyújtom.
-Nos a terep adott, úgy látom ezzel pedig órák hosszat el leszünk, úgyhogy akár neki is vághatunk. Kíváncsi leszek hány óra is lesz az út, elvileg ennek kell lennie a leggyorsabb közlekedési módnak, ha a teleportációt nem vesszük.
Nekigyürkőzöm a feladatnak és egy lapátnyi kristályport dobok a kazánba. Az felizzik, majd még jobban gőzbe borítja a helyiséget. Szerencsére a gőz hamarosan csillapodik és egy idő után valamennyire bírhatóvá válik a lenti klíma. Majd jön a következő lapáttal. És az azutánival. Rövid idő elteltével a léghajó érezhetően emelkedni kezd. Kezdetben kissé furcsa érzés, de hamar megszokom. Majd az emelkedés egy idő után megáll és mozgásba lendülünk. Ugyan kettőnknek nem kell túlzottan kemény tempót diktálnia, de a lazsálás magában rejti a magasságunk csökkenését, ami mivel nem látjuk a terepet akár veszélyes is lehet. Ahogy gondoltam verseny ide vagy oda a feladat hamar monotonná válik, így próbálom elütni az időt a legnyilvánvalóbb elfoglaltsággal.
-Szóval Íjász, mi? Nem gondoltam, hogy annyira felkapott kaszt lenne, hogy egyszerre hárommal is találkozom a küldetés során. Na és milyen tapasztalataid vannak vele harctéri szempontból? Gondolom egy jó csapatban megfelelő pozicionálás mellett nem lehet nehéz dolga a hátsó sorból, de egyedül küzdeni például mobok ellen már nehézkesebb, nem?

by **Silica** Szer. Aug. 05 2015, 11:13

Tájékoztatjuk az utazóközönséget és a vonatra várakozókat, hogy a küldi határidejei egy hetesek.

by **Kemabat** Pént. Aug. 07 2015, 11:20

Hogy Kemabat elfogadta-e Silver magyarázatát? Nem az én dolgom eldönteni, de biztos, hogy nem reagált rá. Lehet, hogy csak azért, mert Maxweld már a fedélzeten volt, és nem akart lemaradni, lehet, hogy sikeresen meggyőzték, nem tudom. Egy biztos, nem értette, hogyan kerülhetnének olyan terepre, ami csak akkor jelenik meg a térképen, ha a fontos emberek legyőztek egy magasabb emeleten lévő bosst. Az ő fejében alapból nem lehet arra a területre lépni.
Kazura válaszán is pislogott egy párat. Úgy néz ki, ez a küldetés tele van meglepetésekkel számára. A munka monotonitása nem múlik el a versennyel. Színtiszta erőfitogtatás miatt hívta ki a kardforgatót, és biztos volt benne, hogy unni fogja, mint ahogyan egy bélyeggyűjtő előadását is az egyik ritkaságról, de ezt nem is akarta eltörölni. Minden munkája unalmas volt eddig.
Koko-chan ajánlatára csak legyintett, de nem engedte el szó nélkül.
- Nem lesz rád szükség! És ha már akarsz valamit, akkor erőltesd meg a hangodat, bátrabban használd. Hogy várod el, hogy komolyan vegyenek, ha nem mutatod meg, hogy magabiztos vagy?
Mivel előre engedték, határozottan masírozott a kazán felé. A hőség kellemetlen volt, akárcsak a gőz, de dolgozott már pékségben is a sütő mellett, annyira nem viselte meg. Amikor megpillantotta a kazánt, és jobban szemügyre vette a teret körülötte, kicsinek találta, mármint a teret, nem a kazánt. Képességét használva még gyorsan ellenőrizte riválisa kitartását, majd széles mosollyal ragadta meg a felé nyújtott lapátot, hiszen veszteni nem veszíthet, legrosszabb esetben is döntetlen lesz a kis versenyük eredménye. El is kezdte lapátolni a kristályport, szép, egyenletes tempóban, aminek meg is lett az eredménye, a léghajó elindult. Csendben ment a munka, a hőség hatalmas, a gőz fullasztó, de legalább csend volt, áldott jó csend. Kemabat bánatára nem mindenki díjazta ezt az állapotot, Kazura ugyanis megtörte, ahogy próbált beszélgetésbe elegyedni hősünkkel. Kemabatnak nem volt kedve válaszolni, de rájött, hogy hasznos is lehet, ha megismeri azt, akit pajzsnak nézett ki.
- Igen, íjász. Nem is az, eddig nem igazán találkoztam másokkal az ittlévőkön kívül. Harci tapasztalat? Hmm, nem nekem való! Jó kaszt, nem azt mondom, hogy nem az, de nem az én stílusom tartani a távolságot, megfelelő pozíciókat keresni, ahonnan jó a rálátásom, de nem könnyű elérni. Látom az érdemeit, hogy hogyan lehetne jól használni, de nekem nem tetszik, legalábbis eddig. És mielőtt még megkérdeznéd, hogy miért választottam ezt, megvan rá az okom, amit talán később el is mondok, most legyen elég annyi, hogy személyes okokból. És veled mi a helyzet? Miért lettél kardforgató? Hiszen rengeteg van belőlük. Ennyire jó lenne?

by **Kokoro** Vas. Aug. 09 2015, 16:47

Hát... elpirulok. Aztán elsápadok. Az-az íjász. Kemabat? Igen, aki majd hangosan fog fújtatni. Véletlenül még a szemébe is belenézek. Tényleg csak véletlen volt! Nem szándékos! Én nem akartam! A szám elé kapom a kezem. Mormogok valamit, hogy "bocsánat". És remegek. Nagyon remegek.
Pedig nem is tudom már, mit mondott. A hang. A hang tehet róla. Ő egy Nevelő! Csak biztos még új. Vagy helyi. És azért nem láttam eddig. Tiszteletlen voltam egy Nevelővel!
Tiszteletlen... voltam... egy... Nevelővel!
Engedném, hogy megbüntessen, de elmegy. Akkor valószínűleg vacsoramegvonás lesz. Vagy szobafogság. Vagy mindkettő. Az nagyon gyakori volt. Mikor eltűntek a kazán irányába, elkezdek hátrálni. Egészen a hajó széléig. Mikor beleütközöm a fába, lezuhanok a padlóra. A térdeim nem akarnak megtartani. Még mindig erősen szorítom a tenyereimet a számra. Nem szabad megszólalnom. Mostantól nem szabad megszólalnom.
Ennyi volt minden. Nem lesz belőlem angyal. Mert itt egy Nevelő. Hiba volt elfeledkeznem róla. Az otthonomról. Atoru. Én sajnálom.
Nem sírhatok. Potyognak a könnyeim, de esküszöm, nem sírok! Ez csak por! Mondjuk mindegy is. Már úgyis kikapok, nem? Nem sírok, úgy teszek, mint aki nem sír. Nem szívom az orrom, meg semmi, idővel a könnyek is abbamaradnak. De nem nézek senkire. Nem nézek fel. Csakis a padlót és a cipőimet nézem. A cipőimet és a szoknyám szélét. Még Jack is kívül kerül. Pedig aggódón köröz körülöttem, úgy-ahogy. Hisz a hátam mögé nem tud kerülni. Nyüszít és néha megáll, majd tovább trappol félkörívben. De nem szabad rá figyelnem. Nem akarom, hogy a Nevelő elvigye, csak mert törődöm vele.
És akkor én most csak vagyok. És létezem. Nem tudom, mit tegyek. Majd önkéntesen nem fogok vacsorázni. Vagy enni. Egyáltalán enni. Akkor talán látni fogja. Hogy én tudom, milyen a rendszer. És akkor talán engednek egy kicsit. Megesett már, tudom. Láttam. Tapasztaltam. Szófogadó vagyok... és még mondani sem kell semmit. Csak remélem, hogy jól gondolom a dolgokat.

by **Silica** Vas. Aug. 09 2015, 17:50

Silver "kérésére" keddig várunk.

by **Silver** Kedd Aug. 11 2015, 14:54

Ráncoltam a homlokom. Na, ez az amire igazán nem volt szükség. Miss Heart nem volt már kislány, csak szimplán félénk és visszahúzódó, ilyen goromba módon elutasítani, csak mert segíteni akar... Felháborító!
- Hey, válogasd meg jobban a szavaidat, Mr. Archer! Nyisd ki jobban a füledet, ha nem hallod, amit mond! Sok szerencsét a lapátoláshoz, remélem jól elfáradsz benne, és nem lesz, aki segítsen! - ripakodtam rá. Én Mr. Kazura helyében hagynám, hadd csinálja egyedül. Aki így bánik egy ártatlan, segíteni kész, ráadásul bátor lánnyal, az megérdemli, hogy kétszer annyit kelljen dolgoznia! Miss Heart ráadásul nagyon megilletődött, talán meg is ijedt az erélyes hangtól. Míg a többiek szétszéledtek a maguk feladatára - apropó, ha mindenki máshol lesz, akkor hogy ismerjük meg egyáltalán egymást? -, addig én a lányhoz siettem. Mire ott termettem mellette, már a földön pityergett, és mindent megtett azért, hogy ne lássuk sírni. Gyorsan előkaptam egy zsebkendőt, és leitattam a sós cseppeket az arcáról és a szeme sarkából. Rámosolyogtam, és átöleltem, csitítgattam, ringattam.
- Ne is törődj vele, ő csak egy mogorva, megkeseredett, pesszimista és szűk látókörű hatökör. Nem is szabad odafigyelni arra, amit mond - vigasztaltam derűs hangon, és akkor már megpróbáltam rávenni egy kis csevejre is.
- Azt mondtad páncélokat készítesz. Mi vett rá, hogy kovács legyél? - kérdeztem, miközben megmozdult a hajó. És addig nem is volt gond, amíg alacsony magasságban emelkedtünk, de ahogy egyre feljebb kerültünk, úgy lettek a széllökések is egyre erősebbek, és a jármű billegésével együtt megjelent az ismerős rosszullét is. Próbáltam legyűrni, de ez nem rajtam múlott, a szédülés és a fejfájás gyorsan elrontotta a közérzetem, így kicsit görcsösebben kapaszkodtam Miss Heart ruhájába, és azt hiszem el is sápadtam pale

by **Silica** Szer. Aug. 12 2015, 05:58

Azért ahhoz képest is nagyon jól megy az "ismerkedés", hogy szét vagytok szedve. Razz

Az út a hajón kívül eseménytelenül zajlik, Maxweld professzor végig a kormányzással van elfoglalva, és motyog magában, semmit nem vesz észre a körülötte zajló dolgokból. Kissé szórakozott az öreg.

Kérésre tölthetünk még egy kört a levegőben, ha tovább szeretnétek ismizni.
Ez esetben innentől ez a kövi kör mesélése. Ezt döntsétek el magatok között.

A landolás után ugyanúgy pakolja be egy mozdulattal a hatalmas szerkezetet az inventoryjába, ahogyan előszedte, majd kettő darab három személyes kajak kerül elő, és már azt is láthatjátok, hogy miért nem a léghajóval vágott neki az útnak. Egy sebes folyam partján landoltatok, ami egy sűrű erdőbe vezet be. Akárcsak az Amazonas.
-Ott bent lesz a növény. A csónak megfelelő irányításához lovaglás jártasság szükséges, és egy kis akrobatika sem árt. Melyikőjük jártas az ilyesmiben?
Emeli fel az evezőket, és kérdőn néz rátok, hogy kinek a kezébe nyomja.

by **Kokoro** Szer. Aug. 19 2015, 15:05

Valami a szemem elé kerül. Valami fehér. És árnyék is vetült rám. Mikor jöhetett vajon ide? Kicsit felpillantok végül. Hiába mondtam magamnak, hogy nem fogok, felpillantok. Jack is engedelmesen félreállt, és végig őt figyelte. Silver-sama az. Aki a vizet is adta. Most valami furcsa tárgyat tart elém. És aztán meg is törli vele az arcom. Mi lehet ez?
Átölel meg ringat. Megijedek tőle. Megfeszülök és hagyom. Vagy talán el kéne feküdnöm? Most? Pedig ágy sincs. Meg nem is szoba. Odahaza szobában voltunk olyankor. Itt vajon másképp mennének a dolgok? Ez akkor egy ugyanolyan hely, mint otthon? Nem tudom, mit tegyek. Már mondanám bocsánatkérőn, de elenged. És ő beszél. Egy, kettő, három, négy szót nem értek. Mogorva az rendben. Mogorva az, akinek rossz a kedve. Aki másokat bánt. De a többi? Megkeseredett? Pesszimista? Szűk látókörű? Az az lenne, hogy nem lát rendesen? És hatökör? Nem ember?
-Én... én nem tudtam, hogy rosszul lát... -pirulok el és lehajtom a fejem, majd meg is rázom egy kicsit. -És... és biztos Nevelő. Ugye Nevelő? Ők szoktak így beszélni. Én meg tiszteletlen voltam. Meg leszek büntetve.
Szorítom meg jobban a ruhám. Kérdőn nézek Silver-sama nyakára. -Téged is meg fognak büntetni. Amiért itt vagy velem.
De marad. Nem megy el. Sőt, még kérdez is. Jack boldog mosollyal nyújtja ki a nyelvét. És csóválja a farkát. Végül közelebb húzódik, és megböki orrával Silver-sama kezét. Én meg válaszolok neki.
-Hát... Mirika-sama... csak megkérdezte, szeretném-e. Én meg kipróbáltam, és... és... fura volt, de jó. Nem tudom. Csak csináltam. Mert Mirika büszke volt rám. Azt hiszem...
Fülig pirulok. Olyan jó volt látni. Mindig mosolyog, de akkor nagyon. És Atoru is. Meg Ayani is. És azóta nagyon sokat csináltam. Főleg gyűrűket. És egyre jobbakat. És az nekem is olyan jó érzés volt...
Kezdem elfelejteni a büntetést, ez nem jó! Nem szabad elfelejtenem!

by **Silica** Pént. Aug. 21 2015, 05:30

by **Kazura** Vas. Aug. 23 2015, 04:48

-Nos, hogy jó lenne az eléggé relatív. Minden kasztnak jónak kell lennie valamilyen szerepre egy jól elkészített játékban. Én személy szerint egyrészt kizárásos alapon, másrészt egyéb eddig általam játszott mmorpg-k tapasztalatai alapján döntöttem. Például a közelharci kasztokat kedvelem, így számomra az íjász szóba sem jöhetett. Emellett tetszett a kaszt gyorsaságra fektetett hangsúlya, na meg a szabad kézben rejlő szabadság ami a legtöbb másik kasztnál nincs meg. Végül pedig számszerű előnyben is van a többi kaszttal szemben tekintve az öt szintenként elosztható plusz egy pontot. Ami ugyan kevésnek tűnhet kezdetben, de főleg a pontrendszeren alapuló játékokban igaz a sok kicsi sokra megy mondás. Később akár egy szintnyi különbségre is szert tehetek ilyen módon. Nagyjából ezen okok miatt-zárom le fejtegetésem.
A későbbiekben majd kiderül mennyire is számít jó döntésnek. Ha majd sikerül utolérnem a frontosokat úgyis meglátom a kasztok eloszlásának arányát a körükben. Addig pedig reménykedem, hogy nem lőttem túl nagy bakot a kardforgatóval.
-Na és miféle célok vezérelnek, most hogy ebben a számítógépes világban ragadtunk?- vetem fel az új témát, két lapát kristálypor kazánba juttatása közben.
-Gondolom te is fejlődni kívánsz, elvégre különben minek jelentkeztél volna küldetésre. De mik a hosszútávú terveid? Mondjuk, ha valaki komolyan veszi ezt a játékot és csak a tapasztalati pont szerzésre koncentrál előbb utóbb úgyis a frontharcosok mellett köt ki. Ilyen szempontból eléggé korlátozottnak tűnhetnek a lehetőségek. Ölj meg minden eléd kerülő ellenfelet és törj előre. Olyan egyszerű szabály, hogy szinte nevetséges. Mégis talán ebben az egyszerűségben rejlik a játék szépsége. Mindegy, hogy honnan jöttél és ki vagy az alapvető szabályok ugyanúgy vonatkoznak mindenkire. Bárki az élre juthat kellő elhatározás és kitartás mellett. Bár lehet, hogy mi fogtuk ki a legunalmasabb módját az élre jutásnak, így hogy mint valami gyári munkások lapátolunk egész úton-nevetem el magam a helyzet abszurditásán. Majd hagyom szóhoz jutni versenytársam is.

by **Silica** Hétf. Aug. 24 2015, 07:45

Szerdáig várok, utána mese.

by **Kemabat** Hétf. Aug. 24 2015, 10:12

- Nyilván a te véleményed érdekel a kasztról, ami nem hiszem, hogy annyira relatív lenne. – mondta hidegen Kazura első mondatára, amit egy sablon szöveg követett, mintha csak bemagolta volna. Hm… a bemagolt nem a legjobb szó, Kemabat inkább száraznak érezte, nem érezte benne az érzelmeket, a lelkesedést. Volt benne vélemény, de azt az értetett adta, mintha egy statisztika alapján döntött volna a kardforgató mellett. Ennek persze Kem nem adott hangot, csak csendesen figyelte, miközben dobálta a kristályport a kazánba.
- Szerintem mindenki fejlődni szeretne, csak van, aki elnyomja ezt magában, mert bemeséli, hogy akkor veszélybe kerül. Inkább legyen veszélyes a helyzet, mintsem unalmas. Hosszú távú terveim igazából nem nagyon vannak. Szeretnék nagyon, de nagyon gazdag lenni, a front annyira nem érdekel. Teljesítem a fő küldetésem, és utána bejárom az összes szintet, felfedezve minden eldugott négyzetmilliméterét. Lehet, hogy egyszerűnek tűnik, de annál nehezebb. Mindig így van, és így is lesz, sokat kell küzdeni, hogy az élre juss, és még úgy is mindig lesz valaki, aki erősebb nálad.
Folytatta a munkát, közben fel-felelevenedtek benne Silver szavai, hiába próbálta elnyomni őket, a dühe csak gyűlt, míg ki nem robbant belőle.
- Neked egyébként mi a véleményed a csapat többi tagjáról? Szerintem nem lenne rossz ez így, ha nem lenne itt az az ezüst majom. Hiába ő a legerősebb közülünk, és bizonyára nagyon hasznos, de le sem szarja a kezdőket. Csak Koko-channal foglalkozik, aki a második legerősebb. Lehet, hogy gyámoltalannak tűnik, de nem hiszem, hogy ennyire alá kellene becsülni. Az imént is hogy leteremtett már. Mintha ő lenne itt az isten. Pedig semmi rosszat nem tettem. Csak közöltem, hogy nem kell lapátolnia az apró idomárnak, mi azt elintézzük. Lehet, hogy kicsivel finomabban is fogalmazhattam volna, de akkor is. Utána meg mondtam pár bátorító szót, hiszen ha nagyobb az önbizalma, könnyebben meri majd használni a képességeit, ami mindenféle képen a hasznunkra válna. Erre az a paraszt meg beszól. Mintha direkt rombolni akarná a csapatmunkát, amit próbáltam összekovácsolni. Nem hiszem, hogy csapatban szeretne dolgozni. Akkor jobban oda kellene figyelnie a többiekre, mindenkire, nem csak egyre. Ha valami nem is tetszik neki, meg lehet beszélni, megismerni a másik okait, és nem rögtön elítélni. – kicsit elgondolkozott. – Lehet, hogy most úgy tűnik, én is csak elítélem, de ki mit vet, úgy arat. Ne várja, hogy megpróbáljam megérteni, ha ő sem erőlködik e téren. Az ő szemében a csapat az belőle és az idomárból áll. Én mondom, mi nem tartozunk bele.

by **Silver** Kedd Aug. 25 2015, 13:55

Kezdtem tényleg rosszul lenni. Valahogy ezek a nagy szállítási eszközök nem tetszettek a szervezetemnek. A busszal kezdődött, aztán azóta utaztam már repülővel és hajóval is, ami még rosszabb volt. Volt egy olyan gyanúm, hogy összefüggésben állt az érzékeny látásommal ez a tengeribetegség, és ha túl nagy tér volt körülöttem, akkor elő is jött. Ha autóban ültem, vagy ha bicajoztam, akkor sose volt semmi bajom, egy idő után a buszozás helyett rá is szoktam a kerekezésre. Az egészségesebb is volt, az egyetlen alkalom az osztálykirándulás volt, amikor el kellett engednem a kerékpárt. Aztán ahogy véget ért a suli, úgy az utazgatásaim száma is a nullához konvergált, szóval egy ideje nem tapasztaltam ezt az érzést, de most... repülő és hajó kombinálva. At least nem volt kétszer rosszabb, mint szokott lenni.
- Dehogy... fog megbüntetni. Annyira nem... bunkó, hogy bántson... is - nyökögtem már halványabb hangon. Mondtam én, de csak reménykedtem benne, hogy ennyire nem súlyos a fickó. Nem tűnt olyannak, meg amelyik kutya ugat, az nem harap. Ugyanakkor nem tudtam mivel magyarázni, hogy büntetést vár. Why? Kezem reflexszerűen simogatta meg a nedves orrocska gazdáját.
- Lényeg... hogy élvezd - mosolyodtam el halálra váltan, immár teljesen lesápadva. Mozdulatlan igyekeztem maradni, hátha az valamelyest csökkenti a háborgó gyomrom liftezését. Mikor érünk már oda? Túl sokáig tart az út, melyik világ végére megyünk? Szerintem már túl vagyunk ennek a végén, lehet Narniában fogunk kikötni, csak előbb kell egy gigantic szekrényajtó.

by **Silica** Szer. Aug. 26 2015, 07:08

Ezt ugyan csak a végén lehet jutalmazni, de már itt is nagy dicséret az interakciókért. :3

A landolás után ugyanúgy pakolja be egy mozdulattal a hatalmas szerkezetet az inventoryjába, ahogyan előszedte, majd kettő darab három személyes kajak kerül elő, és már azt is láthatjátok, hogy miért nem a léghajóval vágott neki az útnak. Egy sebes folyam partján landoltatok, ami egy sűrű erdőbe vezet be. Akárcsak az Amazonas.
-Ott bent lesz a növény. A csónak megfelelő irányításához lovaglás jártasság szükséges, és egy kis akrobatika sem árt. Melyikőjük jártas az ilyesmiben?
Emeli fel az evezőket, és kérdőn néz rátok, hogy kinek a kezébe nyomja.

by Ajánlott tartalom