[Küldetés] Kalandozás Leo Maxwelddel

Jelenleg éppen nem voltam a legeslegjobb formámban amit nem is bizonyíthatott volna jobban mint az erszényem. Ugyanis egy huncut vasam nem volt nálam és még mindig nem tudtam eldönteni mire fordítsam a legutóbbi szintlépés által elnyert kemény öt pontomat. Igaz, hogy gyors voltam azonban mindössze a Gyors talpalónak köszönhettem nélküle egy sima kezdő voltam. Az jutott az eszembe, hogy ki kéne próbálni egy másik stratégiát hátha azzal több sikert érhetek el. Próbáltam vissza emlékezni a régi filmekbe a kedvenc szereplőim mit tettek volna ilyen helyzetben. Természetesen az indiánokért voltam oda akik úgy osontak mint egy szellem és berántották a víz alá esetleg a bokrok mögé gyanútlan áldozatukat. Arra a következtetésre jutottam, hogy ki kellene próbálnom egy másik stílust. Állatidomárt sajnos nem tudnék utánozni ugyanis ahhoz egy állatra is szükségem lenne. Az íjászkodáshoz sem értettem valami nagyon ezért maradt az árny harcos kaszt. Szép csöndben járkálnak akár a szellő és késükkel akárkit felszabdalnak. Jól emlékeztem azokra a harcokra amiket Árnyharcosok ellen vívtam. Úgy döntöttem, hogy új kasztomat először ki kéne próbálnom, nehogy éles helyzetben derüljön ki mekkora hibát követtem el. Térdemet berogyasztva megnyújtott léptekkel haladtam az egyik fal mentén. Igyekeztem lábujj hegyen járni, hogy minél kevesebb zajt okozok haladás közben. Ezzel mindössze azt értem el, hogy több ember is azzal a tekintettel bámult rám, hogy, hogy szabadult ki ez a gyagyás a zárt osztályról. Kissé feldúltan gyors léptekkel elhagytam a helyszínt. Nem akartam felhagyni az ötletemmel miszerint ezentúl árnyharcosként fogok ténykedni. Miközben ezen agyaltam véletlenül nekimentem egy férfinek. Bocsánat kérés közben vettem csak észre, hogy nem egy hanem több tucat ember gyűlt össze egy csokorba. Nem tudtam mit tehetnék, hogy eltereljem az emberek figyelmét azonban a sors a kegyeibe fogadott. A tömeg közepén egy öregember beszélt és egy fiatal srác hangos előadásának hála alig figyeltek fel jelenlétemre. Mikor a fekete hajú szépfiú hármunkra bökött valaki csak akkor vette észre, hogy ott vagyok. Meglehet nem árnyharcosi képességeimnek volt hála hanem az, hogy minden erejével megpróbálta visszatartani a nevetését. Szó ami szó elég viccesen nézet ki ahogy a srác nagypapinak titulálta a csodabogarat. Nem ez volt a fontos hanem, az, hogy végre élesben is kipróbálhattam újonnan választott kasztomat.

Az öregember nagyon zavarba volt a fiatal gyerünk vég nélkül hablatyolásától. Az egyik kiválasztott játékos aki nem én voltam kedvesen segédkezet nyújtott a nagypapa elvezetéséhez. Én azonban máshogy képzeltem a segédkezést. Egy fasor szerűségen halattak végig tőlük néhány méterre fák és padok váltottak egymást. Én gyorsan elbújtam az egyik fa mögé és megvártam míg a fekete hajú ficsúr elkezdi odébb taszigálni szerencsétlen öregembert. Majd én is útnak indultam. Kilestem a fa takarásából nem a figyel valaki majd gyorsan leültem a mellettem lévő padra dudorászva mintha semmi dolgom nem lett volna. Szemem sarkából folyamatosan szemmel tartottam leendő ügyfelemet és annak kérdéses kíséretét. Egy pillanattal később felpattantam a padról és a következő fa árnyékába bújtam. Kilestem először jobbra majd balra nem-e jön valaki és megint csak egy padra dobtam le magam. A láthatatlanság illúzióját talán sikerült elérnem azonban újdonsült ügyfelem már jó messze járt és ezzel a sebességgel soha nem érhettem volna utol. Muszáj volt kitalálnom valamit ami egyszerre biztosítja a rejtőzködést és mégis nagy sebességgel tudom követni áldozatomat. Az ötlet egy pillanat alatt belém szállt mint egy villám csapás. Körbepillantva nem láttam senkit a közelben ezért fölpattantam és a következő fához rohantam. Ám ezúttal nem rejtőztem el hanem fölugrottam a padra és egy gyors tigris bukfencnek köszönthetően a másik fánál teremtem. Vagyis, hogy pontos legyek túl gyorsan gurultam és mikor föl akartam ugrani sikeresen bele fejelt egy szép nagy fába. Fájdalmat igaz nem éreztem azonban a fejem kongott mint egy templom harag és a fáról is lehullott pár levél. Szerencsémre a kis társaság a közelben állt meg így tántorgó léptekkel és a fejemet fogva odabotorkáltam hozzájuk és közben meg fogattam soha többé nem akarok árnyharcos lenni. Mire elmúlt a nagy bugás a fejembe csak annyit halottam, hogy induljuk hát én szót is fogattam. Még mindig a fejemet fogva követtem a többieket remélve egy darabig nem fogunk csetepatéba keveredni.

Mikor sikerült odatántorognom a csapathoz az öreg rögtön leteremtett amiért én nem mutatkoztam be persze elég finom módon tette. Az egyik szépfiú is arról érdeklődött, hogy minden rendben van-e velem. Én természetesen válaszoltam kissé elhaló hangon mert még mindig zúgtak a harangok a fülemben.
-Elnézést kérek csak ki akartam próbálni az árnyharcos -féle lopakodás azonban nem jött össze a fa mellet való elsuhanás. A nevem Hokushin és kardforgató vagyok örülök a találkozásnak.- ezzel mindegyikük felé biccentettem egyet köszönés képen. Úgy gondoltam elég udvarias voltam és nincs szükség fölösleges szónoklatokra. Mikor befejeződött a bemutatkozás elmentünk az öregember házába. Mikor megszereztem a játékot olvastam, hogy saját házat lehet venni a kis viskótól egészen a hatalmas nagy palotáig. Sajnos anyagilag nem engedhettem meg magamnak, hogy saját lakásom legyen, de talán egyszer. Az álmodozást azonban félbe kellet szakítanom ugyanis ha csak képzelgünk és nem teszünk semmit z álmainkért akkor soha nem fognak valóra válni. Az öreg otthona tele volt mindenféle szerkentyűvel melyek közül egyetlen egyenek sem tudtam megfejteni a funkcióját. Nem is az eszemről voltam híres hanem arról, hogy egy csomó párbajban vettem részt és mindent el is vesztettem. Nem voltam másra jó mint élő pajzsnak hiába léptem szintet ugyanaz a középszerű játékos maradtam aki mindig is voltam. Ezen még azok a legendás surranok sem segíthettek amiket jó pénzért vásároltam és mások is fenték rá a fogukat. Kis idő után sikerül öszecihelödni az öregnek azonban mikor elindultunk volna hirtelen eszébe jutott valami. Mindannyiunknak küldött egy meghívót a csapatába amitől nem voltam elragadtatva. Eredetileg csak mellette akartam kalandozni némi tapasztalat pontot gyűjteni és kész másra nem vágytam. Azért nehogy ferde szemmel nézzenek rám elfogattam a felajánlást.

//Elnézést kérek a késésért.//

Az öreg figyelmeztetett, hogy legközelebb ne legyek ennyire könnyelmű ellenben megdicsért a gyorsaságom mit. Kicsit meglepődtem ezen ugyanis semmiféle jelét nem adtam arra miféle sebességre is vagyok képes. Talán volt vagy olyan rejtett képessége amivel láthatta más játékosok adatait. Megtudtuk róla, hogy béta tesztelő volt és az ő feladata a növények valósághűségének ellenőrzése volt. Majdnem mint a Jurasic Park című filmben csak ott dinoszauruszokat kellet hitelesíteni nem pedig holmi gyomokat. Elmondása szerint az első szinten sokkal könnyebb házat venni mert a következő szinteken minden sokkal drágább lesz. Azonban már csak egy kis ideig kell kibírnom a hontalanságot és meglesz a céh házunk. Ott valószínűleg mindenkinek lesz helye azonban ebben csak reménykedni tudtam. Azt is megtudtuk az öregről, hogy másodiknak a kovácsolást vette fel jártasság gyanánt. Én az érc látás, hogy némi profitra tehessek szert és így én mondhatom meg milyen alapanyagból legyen a fegyverzettem vagy egyéb felszerelésem. Hallgattuk volna tovább az urat azonban mintha csoda történt volna elnyelte a föld. Egy pillanatig hallottuk elnyúló kiáltását. Csak egy pillanatig tartott a sikoly amiből arra következtettünk, hogy nem zuhanhatott olyan mélyre. Gyorsan odasiettem és láttam egy hatalmas lyukba esett bele melynek ki volt kövezve az oldala. Tisztán éreztem a hűsítő levegőt ami a lukból áradt ám kicsit sem volt áporodott. Ahogy hallgattam a halk nyöszörgést valami megcsikordult a talpam alatt. Sajnos pillanatok alatt rájöttem ugyanis lassan elindultam lefelé a gödörbe. A talaj elég instabil volt a lábam alatt csak mint egy lassított felvétel úgy suhantak el a többiek előttem és közelített a fenék.

Mit nem mondjak elég nagy port kavart az, hogy beestem abba a lukba. Az öreg valószínűleg észrevettem érkezésemet mert valami keményen landoltam hatalmas porfelhő kíséretében. Először nem láttam semmit csak azt halottam, hogy valaki nagyon csúnyán köhög előttem. Mikor kezdett elülni ez a különös takarás vettem észre, hogy a mi ügyes vezetőnkkel és bátor lovagunkkal nézek farkas szemet. A gödör elég nagy volt ahhoz, hogy elférjünk benne mind a négyen vagyis öten h a majmot is külön számoljuk. A falnak támaszkodva fölkeltem miközben bal kezemmel a nem sajgó fenekemet vakartam. Közben szememmel elkezdtem keresni a fekete hajú fiút mert nem láttam az öreg közelébe. A vezető meg is pillantotta és görbe újával rá is mutatott miközben valami érthetetlen szöveget kezdett hadarni. Először azt gondoltam a fiúról beszél valamit azonban a tekintette oly lelkes volt, hogy erről a feltevésemről azonnal letettem. Olyan arcot vágott a növény szakértő mintha valami új egészen hihetetten dolgot fedezett volna fel. Mikor az állatidomár mögé tekintettem rá kellett jönnöm, hogy ez történt. Valami túlméretezett piros színű gyík állt Sarú háta mögött és egyáltalán nem tűnt barátságosnak. Mikor megtudtam, hogy mérgező a harapásuk még kevésbé akartam megismerkedni vele. Rögtön a fekete hajú srác elé álltam és mélyen a szemébe néztem miközben lassan beszéltem hozzá.
-Figyelj most szép lassan gyere ide hozzám csak ne csinálj semmilyen hirtelen mozdulatot. -
Amint úgy érzem kellő távolságra van a dögtől rögtön a hátam mögé rántom így én kerül a tűzvonalba. Gyorsan elő rántom a kardomat azonban valami furcsa dolog történik. Elkezd különös módon remegni majd a megszokott kardom helyett egy görbe pengéjű kardot szorongattam. Éppen meg akarok lepődni mikor átvált egy ében fekete pengéjű szamuráj kardra. Valószínűleg ez a változás felingerli a vadállatot ezért megelőző csapásként megpróbálom ketté szelni a bestiát. Azonban mire a fejét vagy annak helyét elérné a fegyver megint alakot váltott. Egy kis csörgős játékká változott át amilyenekkel a csecsemők szoktak játszani. Így ha sikerül eltalálnom nagy csörgés közepette csak a fejét tudom megütni mivel a fegyver jóval kisebb lett.

/Változások ellenére a sebzése ugyanaz marad/

Két tizes kockával kidobom a viperagyík HP-ját. A két kapott érték összege adja majd meg a HP-t, aminek a csökkenését a karakterek is láthajtják, amint Hoku megsebzi. Lássuk:

The member 'Rosalia' has done the following action : Kockadobás

'10-es Kanának' :

Valóban, a gyíkot igencsak felingerli Hokushin kardjának többszöri változása. Ám még mielőtt támadásra nyithatná száját, hogy megvillantsa vészjósló fogait, már érkezik is a csapás a kard... öhm... csörgő által. A vágás ígyis betalál, a mob életcsíkja rögtön a piros sávba kerül. Ekkor érkezik Susaya is, s végérvényesen eldünti a helyzetet. Sebzésével könnyű szerrel pixeljeire tépi a gyíkot, így elhárul minden veszély a mérgezést illetőleg. Még csak meg sem izzadtatok. Csak kinyírtatok egy védtelen jószágot, akinek felbolygattátok a fészkét.
Lewis tevékeny közreműködésének hála a professzor is kiszabadul a kőtörmelék alól. Talpra áll az öreg, ha a lovag felsegíti, azt külön köszönettel elfogadja, s leporolja magát. Hálásan megköszöni a segítséget a fiúknak, de kicsit csalódottan tekint a gyík utolsó csillámló darabjaira.
Amikor összegyűjtitek a bátorságot, hogy bemerészkedjetek abba a járatba, amelyikből a gyík az imént előmászott, akkor csalódnotok kell a látványban. Zsákutca. Egyedül Hokushinnak lehet némi öröme a helyzetben, mert ha alaposabban szétnéz a fészekben, akkor ércekre bukkanhat. Kijutni viszont csak egyetlen módon lehet: ott, ahol be is jöttetek!

Emlékeztetőül, csak hogy ne kelljen kikeresnetek: A kürtő, aminek az aljára kerültetek, olyan, mintha egy kikövezett falú, kör alakú kút lenne, csak jóval szélesebb az átmérője - mintegy 2 méternyi - a hagyományos kutakhoz képest. Kb. 3 és fél méter mélyen vagytok jelenleg a földfelszíntől mérve, a beszakadt kürtő széle viszont a kikövezett fal miatt már nem rejt további omlásveszéjt. Lewis tett róla csúszásával, hogy az utolsó adag porhanyós föld is a többieken landoljon, ezért már nem ingoványos a talaj fent. Mit tesztek a kijutás érdekében? Köteletek nincs, magatoknak kell megoldani a helyzetet. Ha nem sikerül, akkor végül a professzor fog valamilyen steam punk cuccával segíteni

Hoku: Az talált érc majd a küldetés végén a jutalmazásnál lesz meghatározva, már ha a karaktered elég szemfüles, illetve ha egyáltalán bemegy a fészekig. Bár nyilván megteszi

Kissé megtermett a fekete hajú srác azonban végül sikerült magam mögött tudnom. Nem lett semmi baja így szemtől szembe nézhettem a fenevaddal. Sajnos mint kiderült az olcsó dolgok nem mindig tökéletesek. Ingyen szereztem meg a játékot mikor elcsentem azoktól a tolvajoktól, de nem tudtam, hogy valami nincs rendben vele. Bizonyára valami rendszer hiba lehetett ugyanis amint kirántottam fegyveremet a mérgező hüllőre az elkezdte változtatni az alakját. Egyáltalán nem tetszett a lénynek ez az összevisszaság és mérgesen meg is morgott. Azonban mielőtt rám támadott volna én lecsaptam az életerejének nagy részét egy csörgővel. Elég ostobán éreztem magamat és nem is sikerült teljesen lenulláznom a pontjait szerencsémre a kis majom ott termett és egy jól irányzott támadással végleg elküldte csicsikálni. Éppen meg akartam neki köszönni mire a fegyverem újabb alakot öltött és egy csokor virágot szorongattam a kezemben. Elég furcsán nézhettem ki miközben a majom felé tartottam a növényt.
-Izé köszönöm, hogy segítettél.-
Mondtam a csöppségnek ezzel bementem a kis barlang szerűségbe. Sajnos mint kiderült nem z volt a kijárat csak egy búvóhéj. A földön kisebb nagyobb föld halmokat találtam és valamit ami csillogott. Jobban szemügyre vettem mert nem tudja az ember mikor bukkan a szemét között kincsre. Valami fémes dolgot találtam amiről kiderült kovácsolásnál használatos fém volt. Nagyon megörültem, hogy van alapanyagom már csak egy kiút és egy kovács kellett. A lyuk viszont túl magas volt arra, hogy kimásszunk. Próbáltam törni a fejemet viszont semmi használható nem ugrott be. Ekkor fegyverem megint önállósította magát és egy étkező asztallá. Gyorsan kellet cselekednünk mert nem tudhattuk mikor van a következő váltás.
-Te lovag segíts a lyukhoz vinni majd menj ki rajta.-
Az volt a tervem, hogy ő kimászik és kívülről felhúz minket mivel neki van ereje és képessége különben nem hordhatta volna el a sok követ.

/Azért irjatok alternatívát is mert csak a jó ég tudhatja beválik-e vagy sem/