[Küldetés] Kalandozás Leo Maxwelddel (vol. 4)

by **Rosalia** Kedd Dec. 16 2014, 23:05

Résztvevők: Nox, Arata, Shu&Timi (nem kap jutalmat)
Határidő: ahogy jólesik, de heti 1 kör legyen meg
Sorrend: nincs

Spoilerben tüntessétek fel az első postotokban a statjaitokat, felszereléseteket, elsődleges, másodlagos és harmadlagos jártasságotokat is szintekkel!

____________________________________________________________________________________________

Leo Maxweld közismert természettudós a Kezdetek Városában. Legjelentősebb tevékenységei közé tartozik, hogy ő kezdett el először kísérletezni olyan növényi eredetű folyadékokkal, amik kristályírásra alkalmasak. Most ismét arra kényszerül, hogy maga induljon egy ritka növény beszerzésére, s ehhez társakra, ha úgy tetszik zsoldos testőrökre van szüksége. A Kezdetek városa főterén álló hirdetőtáblán a következő felhívást olvashatjátok, ha kíváncsiságotok, avagy a szükség arra hajt:

Maxweld utitársakat keres!

Várom azokat a bátor lelkületű harcosokat, akik elkísérnének egy beszerzőútra. Pénzbeni fizetséget nem sokat tudok ígérni, de saját készítésű tárgyakat annál inkább, a jutalmazás végett eddig sem panaszkodtak a kísérőim. A megadott térkép elvezet a házamig, érdeklődni személyesen lehet.

Prof. Arthur Leopold Maxweld

Amennyiben felkeltette érdeklődéseteket a felhívás, nincs más dolgotok, mint rábökni a küldetés elfogadására, ami automatikusan integrálja a térképetekre a célhely koordinátáit. Ezt követve fél órányi séta alatt eljuthattok ide:

[Küldetés] Kalandozás Leo Maxwelddel (vol. 4) 10068867

Hogy a hirdetőtáblánál találkoztok össze, vagy útközben, esetleg csak a háznál, az rátok van bízva. Sőt, nekem az is belefér, ha csak a távolból megfigyelőként vesztek részt és egyelőre nem is csatlakoztok. A kertes ház kívülről nézve rendezett, takaros kis épület, gondozott kerttel, telis-tele ritka növényekkel. Ám ahogy átléptek a küszöbön, kaotikus rendetlenség fogad. Mindenfelé iratok, kutatási anyagok, térképek, makettek, találmányok sokasodnak a dolgozóasztalán, a földön szerteszét és a szekrények polcain. Érdekesség, hogy a használati tárgyai és a kézzel készített eszközei mind mechanikus, steampunk stílusúak. Egyes darabok működési elvére, sőt használati módjára sem sikerült első ránézésre rájönnötök. Arra lehettek figyelmesek, hogy valaki motoz egy polcos szekrény takarásában, majd hatalmas puffanás és a felkavarodott por ahogy elkezd eloszlani, úgy rajzolódik ki egy nagy kupac holmi, ami betemette az öreget. Kilógó keze mocorgása árulja el pontos hollétét.

by **Shukaku** Kedd Dec. 16 2014, 23:25

A lányka úgy robogott vissza a kávézó teraszára, mintha az életéért loholna, ráadásul a hangoskodásával igencsak megzavarta a nyugodtan iszogató és sütizgető vendégek nyugalmát, de jelenleg ez érdekelte a legkevésbé.
-Timiduuuuus! Timidus gyere gyorsan! Képzeld, küldetésre fogunk menni! Már jelentkeztem is, indulunk azonnal!
Páran húzták ugyan az orrukat, meg pisszegtek, de az ott tartózkodók jórésze inkább csak megmosolyogta azt a lelkességet és energiát, amivel Shu igyekezett elrángatni a sárkányt a kekszek mellől. Csak egy percre ment el, körülbelül húsz méterre a terasztól, hogy megnézze, milyen küldetéseket kínálnak a táblák. Itt, a Kezdetek városában általában kezdőknek szóltak a játékok, Shu pedig, legújabb képességével felruházva már régóta legyeskedett itt, hogy segítse a piciket. Akadt is jó pár jelentkező, de ennyire lelkes még sohasem volt, így Timidus meg is ejtett egy kérdő csipogást, hogy kiderítse ennek mibenlétét.
-A professzor írt ki újra küldetést! Jajj nem Yoshiaga, hanem Maxweld! Tudod, hogy milyen régóta várom már, hogy én is elmehessek a küldetésére? Jujj Timidus annyira de annyira jó lesz!
A sárkány bólintott, elfogyasztotta az utolsó darab halas kekszeket, legalább is azokat, amiket Shu nem markolt fel, hogy majd útközben megeszi, mert sietniük kell, majd elindultak a professzor háza felé. Shunak természetesen nem kellett térkép, jól ismerte az utat, hiszen számtalan alkalommal segített ő már az öregnek küldetés nélkül is. Ha talált valami érdekes növényt, vagy új állatfajt, akkor mindig beszámolt róla neki, és a Fotókristályok is emiatt voltak annyira fogyó cikkek az eszköztárában. Persze nem akart egyedül menni, kisajátítani egy ilyen jó kis küldetést, így amikor odaért, akkor úgy döntött, hogy nem kopog, hanem vár még egy picit az ajtóban, hátha érkeznek még szerencsés vállalkozók.

Datas:

by **Nox** Szer. Dec. 17 2014, 01:26

Nox azután, hogy lerohanta Arata-kunját az érzéseivel úgy döntött, hogy lassabbra kell fognia a dolgokat, ezért erőltetés és agresszió helyett csábításra adta a fejét. Ez utóbbihoz nem igazán értett, inkább küzdött volna meg igazi sárkánnyal, talán pont ezért nem igazán tudott a való életben Tatsuya-kunjához közeledni. Annyit tudott, hogy a ruhának is szerepe van a csábításban, meg a mosoly nagy fegyver, meg utalgatni kell. Mosolyogni bármikor tudott, de az utalgatós részben kétségei voltak, míg ruhája csak az volt, ami eddig.
Még emlékezett, hogy a Kezdetek Városában látott ruhaboltot, ezért nem is habozott és amilyen gyorsan tudta felkereste a város összes ruhaárusát. Végül egy angyalkosztümöt vett meg, mert úgy emlékezett, minthogyha Tatsuya-kunt is érdekelte volna régebben egy ilyesmibe bújt nőstény róka.
Ebben a miniszoknyás, angyalszárnyas, furán dekoltált és glóriás öltözetben sétált a tér felé, mikor meglátta egy bizonyos Maxweld hirdetését.
Rókához hasonló mosoly ült ki az arcomra, ahogy egy terv bontakozott ki előttem. Ez a kihívó ruha és a küldetés, amit lehetőleg csak mi ketten fogunk elvállalni, úgy éreztem tökéletes lesz Arata-kun elcsábításához. Miután elfogadtam a küldetést, rögtön le nyitottam a menüt és küldtem is az üzenetet a szerelmemnek.

Kedves Arata-kun!

Kérlek, amilyen gyorsan csak tudsz, gyere a Kezdetek Városába. Egy meglepetéssel várlak.

Ahogy elküldtem rohantam is a portálhoz, hogy ahogy megérkezik lehetőleg én legyek az első, amit meglát. Izgatott voltam, hogy mégis mennyire fogok tetszeni neki ebben a ruhában. Alig bírtam egy helyben állva.
- Arata-kun! – Integettem az egyetlen embernek, akit igazán szeretni tudtam, aki színt hozott az én szürke életembe. – Mit szólsz az új ruhámhoz? – Fordultam körbe előtte, de még mielőtt válaszolhatott volna megragadtam a kezénél fogva és a hirdetés felé vittem.
- Velem tartasz erre a küldetésre? – Mutattam egyik kezemmel a hirdetésre, közben kérlelően néztem Arata-kunomra, és a kezét a másik kezemmel a kebleimhez szorítottam. Valahonnan régebbről rémlett, hogy egy anime lány is így kért valamit egy fiútól… vagy egy másik lánytól… szóval a lényeg, hogy neki igent feleltek, reméltem, hogy kedvesem is igent mond nekem.
Ahogy azt felelte, hogy még van dolga és megkért, hogy menjek előre oldalra hajtottam a fejem, és egy kedveskedő mosollyal az arcomon közelebb léptem hozzá. Közben igyekeztem a kezét a kebleimhez szorítva tartani, mert… hát neki is biztosan jó lehetett, és nekem se volt rossz.
- Veled tartok, segítek a dolgod elintézésében. – Igen, a küldetés még ráért, az nem volt annyira fontos. Inkább Arata-kunomnak akartam segíteni, és ennél semmi sem lehetett fontosabb, és így talán még sikeresebb lehet a csábításom, hiszen úgy véltem, hogy így hasznosnak is gondolhat.
- Én már elfogadtam, egy cseppnyi késés sosem baj, örülök, hogyha segíthetek neked! – Feleltem az aggodalmára, hogy elorozhatják előlünk a küldetést, de amit erre mondott, elszomorított, mert olyan magasan volt a dolga, ahova nem mehettem fel.
- Tudod jól, hogy nem tudok még olyan magasra menni, már az elején is mondhattad volna. Szóval siess utánam. – Azzal a térképet megnyitva a megadott helyre tartottam.
Boldog voltam, majdnem szökdelve haladtam, na jó ez talán túlzás, inkább az érzés bennem olyan volt, amitől mások talán szökdelnének. Sajnos nem tartott sokáig az önfeledt boldogságom. A ház előtt, ahova a térkép szerint tartottam egy aranyos kislányt és undok tollas gyíkját láttam.
Nox-ban felrémlettek az emlékek, hogy az a pikkelyes program, bár gyengén, de megpróbálkozott közé és Arata-kunja közé állni. Az ellenszenv hatására felmerült benne a gondolat, hogy az a program a kislányt manipulálva direkt ide követte, hogy újra próbálkozzon. Mikor meglátta őket arcáról a boldogság lehervadt, kizökkent a kellemes érzésből. Viszont mikor odaért hozzájuk az illem üres mosolyát magára öltötte, és a kislányra nézve tette fel a kérdés:
- Sziasztok! Ti is Maxweld hirdetésére jöttetek? – Talán fölöslegesnek tűnhetett, de egyáltalán nem volt az, hiszen rengeteg már magyarázat is lehetett arra, hogy itt állnak. Talán ők akarnak valamit Maxweld-től, vagy áldozatra lesnek, vagy pont Nox és Arata-kkun közé akarnak állni, vagy az itt lakó emberke barátai és csak látogatóba jöttek, vagy csak megálltak pihenni. És még sok más lehetőség.
Noxnak egyelőre nem állt szándékában bemenni, meg akarta várni az ő Arata-kunját, hiszen csak azért vállalta el ezt a feladatot, hogy vele lehessen együtt egy küldetésen, ezért miközben a kislány és esetleg Timidius válaszát hallgatta a térképen elkezdte Arata-kunt keresni, mert ott biztosan hamarabb észrevette volna, mint hogyha csak a távolba bámult volna.

Adatok:

by **Benedict Arata** Kedd Dec. 23 2014, 23:18

Elég jól sikerültek a dolgok. Vadászattal, ha sokra nem is, de azért viszonylag mennyiségi alapanyagra tettem szert, sőt egy kevés el is lett készítve belőle. Az italkészítésem is jól fejlődik, már teákat, és limonádét is jól készítek, annak ellenére, hogy még pár másikkal meggyűlik a bajom. Arról nem is beszélve, hogy a kaszástól kapott itemem szép áron passzoltam el, és sikerült pár remek felszerelésre is szert tennem vele. Sikeresen betankoltam teakészlettel, teafüvekkel, és vízforralóval, meg vízzel is. Remek kis rendszer, bár nem volt egyszerű egy ilyen hordozható remekművet találni. Kísérletezésnek álltam volna épp neki, amikor egy levelet kaptam Nox-tól.
~Nah, remek… Megint bezsongott valamitől… problémás…~
Szép lassan elkészülődtem, nem volt hova sietni, sőt talán jobb is így, hogy kicsit lassabban érkezem, talán addigra lenyugszik egy picit. Valamiért elüt attól, amire emlékszem a való világban, már amire emlékszem. Ahogy megérkeztem az első szintre, rögtön észre is vettem valamit, amit egyszerűen nem lehetett szó nélkül hagyni. Egyenesen Nox válla felett elnézve szólaltam meg.
-Jé, ilyen petet még nem is láttam…
Aztán megláttam Nox-ot is. Az első gondolatom az volt, hogy: ~Ez problémásabb lesz, mint sejtettem…~ A többi csak úgy kavargott, nem is tudtam mivel kezdjem, a kinézettel, a divatbemutatóval, vagy egyszerűen azzal, hogy miért problémázik, vagy mit is akart. Amikor kézen fog jutottam el odáig, hogy szóvá tegyem észrevételemet.
-Mégis milyen fogadást vesztettél? Jobban át kéne fontolnod mikre vetemedsz…
Aztán szinte azonnal a kérdés feltevése után válaszoltam, fel se fogva a mondat felét.
-Nem…Vagyis had olvassam el…
Fordultam oda a táblához, és kezdtem bele az olvasásba, de alig jutottam a második mondat végére, mikor ismét felé fordultam.
-Te meg mit csinálsz? Nagyon…fura vagy…lehet pihenned kéne.
Majd vállat vonva visszafordulok. Hümmögök kettőt-hármat, majd úgy döntök, hogy ez így ennyivel túl macerás ahhoz, hogy csak úgy belecsöppenjek pont Nox-al.
-Öhm, nekem dolgom van, de menj csak előre… De tényleg, a végén elhappolják előlünk… hmm… ehh… jó akkor irány a tizenharmadik szint!
Elég nehéz lerázni, meglehetősen makacs, és nem tudom hogy honnan vette ezt az iszapbirkozó tutifogást, el kéne vágni a nettől, bár nem most… majd később… Meglehetősen nagy ingerem volt rá több szempontból is, hogy alaposan megcsöcsörésszem, de aztán a nem mellett döntöttem, mert kinézem belőle, hogy problémás dolgot hozna ki az egész helyzetből.
~Egyrészt mi a fene volt ez a melllock, másrészt, ha így ajánlgatja valaki magát általában az a vége, vagy „tovább is van mondjam még?”… nah nem kezdek rappelni nyugi van. Azzal, hogy nyilvánvalóan a szintje fölé lőttem a dolgomat sikerült pattintanom, de csak hajszál híja volt, hogy bebukjam, és megvárjon a teleportkapunál…~
Integettem neki, ahogy elindultunk a két irányba. A kapuhoz érve megnyitottam a menümet, és privát módra kapcsoltam a térképjelzőmet. Tehát a kéretlen szemek nem látnak a térképen. Enélkül nem sokat érne a lopakodás, meg ilyen olyan kis szervezkedés. Mindenesetre viszonylag gyorsan indultam meg Nox követésére, térmészetesen lopakodva, elsurranva emberek között, akik talán észre se vették, hogy valaki elment mellettük, majd amint ritkásabb terepre értünk kicsit nagyobb távolságot tartottam óvatosabb kezdtem lenni, és fedésben maradtam. Nem kerülte el a figyelmem Shu-chan sem, és a sárkánya. Hasznos volt a kis játék velük, hisz most nem kell attól tartanom, hogy frontjátékosok, a lopakodásomon nem látnak át. Egyelőre távolról figyeltem, és most így nézve Nox-ot, inkább hasonlított önmagára. Amikor bementek közelebb lopóztam, és kívülről hallgatózva próbáltam mindenre figyelni, hogy ne maradjak le sok dologról.
~Mégis miért csinálom ezt? Egyértelmű. Mert vicces, és szórakoztató. Persze ott van az is, hogy így visszarázódom a kémkedésbe is, ez fontos. Annyira izgatott vagyok, így sokkal jobb minden, hogy az ember arról tud amiről szeretne, és nem arról, amit mutatnak neki. Persze ez képességek kérdése is, hisz a hallgatózásomnak még jócskán akad korlátja.
Akkor kezdődjék hát a játék, hahahaha~

pontozás::

felszerelés::

képességek::

1. Képesség:

Legenerált Szerepek:

2. Képesség:

by **Rosalia** Szer. Dec. 24 2014, 20:50

Egy elhaló felkiáltás, majd nagy puffanás hangja hallatszódik odabentről, ehhez hallgatózás sem szükséges. /Magyarul még mindig ti jöttök Very Happy

/

by **Shukaku** Szer. Dec. 24 2014, 21:07

Nox. Már eleve nem volt egy kedvelhető valaki, hiszen Shut állandóan Judyra emlékeztette, akinek tudvalevőlegesen szintén Nox volt a neve. Vagy Noxi. Vagy valami ilyesmi. A céhvezér sem volt a szíve csücske, ráadásul azóta még meg is halt, szintén elég rejtélyes és fura módon, ami megint a vörivadászatba sodorta a kicsiny párost. Emellett Nox semmit sem tett azért, hogy a neve által keltett előítéletet csökkentse, amire amúgy Shu nem figyelt volna, de így, hogy azon a bizonyos minibosson ügyesen kikelt Timidus ellen, amik a sárkány teljes kedvességét latba vetve akart nekik segíteni. Persze ha az életét mentette volna meg, mint jó pár másik kezdőnek, akkor talán máshogyan állt volna hozzá, de hát sajnos úgy tűnt, hogy a mai fiatalok nem tanultak semmi illemet, és nem értik, hogy a kis szinteken nekik azért vigyázniuk kellene, mert sokan vadásznak rájuk. De hát Shu vállalta ezt a néha hálátlan feladatot, és akkor is a segítségükre volt, ha éppenséggel nem kértek belőle. Cearso kedvelte őket, Akairo is kedvelte őket, és rengeteg sokan kedvelték még őket, ráadásul az előbb említett íjász, és Jun, még Timidust is nagyon kedvelte, azt pedig még Shu is tudta, hogy az nagy feladat. Persze nem azért, mert nehéz lett volna szeretni a sárkányt, csak a buta emberek első ránézésre ítéltek, és nem akarták megismerni. Hát most majd lesz rá alkalma, és mivel ilyen mosolygósan üdvözölte őket, a kislánynak sem volt oka rosszul reagálni.
-Szia Nox! Igen, mi is a küldire jöttünk, csak gondoltuk, hogy még várunk pár embert, hogy ne kelljen megvárakoztatni a professzort. Tudod neki rengeteg dolga van, és emiatt…
Ekkor azonban félbeszakította a mondandóját a felkiáltás és a puffanás, és ez a kettő pont elég volt Timidusnak ahhoz, hogy berontson a házba. Nem kellett sokáig keresni, még a rendetlenségben sem, hiszen meglátta, hogy merről száll a por, a kis csapat pedig azonnal odarohant, hogy kiszabadítsák az öreget.
-Jajj professzor! Ugye nem történt semmi baja?
-Védett területen belül vagyunk, Shu.
Nyugtatta meg azonnal a társát Timidus, miközben sürgető csipogással jelzett a másik lánynak, hogy ha nincs ellenére, akkor esetleg ő is segíthet.

by **Nox** Vas. Dec. 28 2014, 18:27

A kislány igazán kedvesnek tűnt Nox számára, és kicsit sajnálta, hogy egy műsárkánnyal verte meg Kayaba Akihiko. Viszont ennek semmi látszata nem volt, az illem mosolya láthatóan a lánykát, sőt még a programot is sikeresen megtévesztette. Nox úgy gondolta, hogy a pici lány már sokszor dolgozhatott a professzorral, méghozzá onnan, ahogy a kislány a Maxweld-ről beszélt, vagyis beszélt volna. A zajra természetesen ő is felfigyelt, bár azt hitte, hogy valami vagy valaki rátámadhatott a professzorra, ezért kivont nodachival, s az illem mosolyát elhagyva rontott be az épületbe a kislányt követve.
Egy semmi sóhaj után el is tette a fegyverét, hiszen láthatóan ártalmatlan könyvek támadtak a férfira. A tollas gyík csipogásával mit sem törődve, minden kapkodást mellőzve igyekezett kiszabadítani az eltemetődött professzort.
- Talán nagyobb rendet kellene tartania, Maxweld professzor. – Jegyezte meg az illem mosolyával, és kezet nyújtott neki, hogy felsegítse a földről. – Nox vagyok, a hirdetésére jöttem, amit a téren olvastam, és a barátom, Benedict Arata-kun szintén csatlakozni fog hozzánk, de még van némi elintézni valója, de azután már csatlakozni fog hozzánk. – A végét, akár csak a teljes, dőlt betűvel jelzett részt fanatizmusra hasonlító, eufórikus hangsúllyal ejtette ki, ami a szerelem árnyékától volt kísértve.
- Jut, is eszembe ráírok, hogy már várunk rá. – Mondta csillogó szemekkel és már nyitotta is le a menüjét, hogy az alábbi üzenetet küldje Arata-kunjának.

Kedves Arata-kun!

Már itt vagyok a professzor házánál és egy kedves kislány, akit egy undok tollas gyík kísért. Várunk már rád, ezért kérlek, épségedet nem kockáztatva siess.

Noxod.

Miután elküldte az üzenetet a csillogás is eltűnt a szeméből olyan gyorsan, akár a menüjéből az üzenet. Eztán a többiekhez fordult.
- Elnézést, csupán írtam neki, hogy már várunk rá, addig kicsit részletezné a feladatunkat? Előre is köszönöm.

Spoiler:

by **Benedict Arata** Kedd Dec. 30 2014, 14:39

Kicsit nehézkesen indultak be, de szerencsére egy kisebb galiba adódhatott bent, ami meggyorsította ezt a folyamatot. Először a kivont Nodachira kinyíltak a szemeim, aztán nyugtáztam egy:
~Noxy… Heves, mint mindig…~
Gyors lopakodással közelítettem meg a házat. Nem volt sok választásom, lehet nem a város kellős közepén vagyunk, de így még nehezebb egy picit a dolog. Nincsenek emberek akik között el lehetne vegyülni, de figyelnem kell a kíváncsiskodókra, hisz hiába a lopakodás, ha nyílt terepen mozgok át az könnyen előfordulhat, hogy gyanúsabb, mintha csak átsétálnék. Sikeremet egy pillanatnyi nyugtázás után félretettem, s befüleltem, hátha valami érdekeset is hallok. Mintha Timidus hangját hallottam volna, de éppen lecsúsztam a végét. Nox intésére csak magamban kuncogtam, ez rá vall, ha nem is szokott ennyire nyílt lenni, de időről időre még én is kaptam kiokítást, azt hiszem… bár nem lehettek valami nagyok, ha egyre sem emlékszem konkrétan. Nem sokkal később valami egészen más futott végig a hátamon, s villant be az agyamba egy képként. Ezzel a meglehetősen furcsa és változatos érzéseket keltett. Nem tudtam eldönteni, hogy a hátamon lévő borsózás, vagy a bevillanó hasonlat miatti röhögő görcsszerű kitörés ellen küzdjek.

Mi ellen?:

Nem kellett sokat várni a felmentésre, ugyanis a kis üzenet ablakom bejelzett, s rögtön el is terelte a figyelmem. Elfojtottam egy kuncogást a tényre, hogy itt vagyok cirka 5-10 méterre tőle, és még csak nem is sejtik. Jó, válaszoljunk rá.

Heyho!

Kicsit macerásabb a dolog, el fog húzódni. Nyugodtan menjetek előre, majd utolérlek titeket!
UI.:Azért próbálj meg kedves lenni Shu-channal, és eltűrni Timidust…
És ne aggódj, jól elvagyok.
Arata

Körül nézek, és egy-két tereptárgyszerűség mellett meghúzom magam, hogy azért ne maradjak le a benti dolgokról se, azonban ha eszébe jutna kinézni se bukjak le. Illetve elkezdtem tervezni a fedezékeket arra az esetre, ha másik irányba indulnának el, mint eredetileg sejtettem.

by **Rosalia** Vas. Jan. 04 2015, 13:49

A segítség jól jön Leonak, s így hárman már könnyedén ki tudjátok szabadítani a könyvek fogságából. Milyen ironikus is lenne egy profnak: könyv általi halál. Persze nem ilyen vészes a helyzet, egymaga is kijutott volna a kupac alól, de így azért mégiscsak egyszerűbb. Hálás tekintettel pillant körbe, majd leporolja ruháját. Nox kijelentésére, miszerint nagyobb rendet kellene tartania, csak pironkodva mosolyog, nem veszi sértésnek a kioktatást, hiszen a lánynak valóban igaza van. A férfi 60-70 év között járhat, viszont fizikumán látszik, hogy aktív életet élt kint is és csöppet sincs elmacskásodva. Ruhája alapján úgy néz ki, mint aki most csöppent ide egy afrikai szafaritúráról, lábán is túrabakancs van. Kezeivel hevesen hadonászik, minden porcikája együtt él gesztikulációival és mimikájával.

[Küldetés] Kalandozás Leo Maxwelddel (vol. 4) Cap009

- Professzor Arthur Leopold Maxweld, örvendek a szerencsének Nox kisasszony. Szervus Shukaku, Timidus! Mi járatban errefelé? Mert bizonyára nem azért tértek be hozzám, hogy kiszabadítsanak egy vénembert. Nos? Ó, de botor kérdés, hiszen a beszerzőút miatt vagytok itt! Szívesen hellyel kínálnálak benneteket, de ahogy azt láthatjátok, bejárónő híján azzal jelen pillanatban szűkölködök. - Kelletlenül nevetgél egy kicsit, majd miközben többször végigsimít elgondolkodva a szakállán, végül döntésre jut.
- Arra kérlek benneteket, hogy fáradjatok ki a konyhába, s javaslom egy csésze tea elfogyasztását. Mindjárt én is utánatok megyek, csak viszek valami harapnivalót. - S ha eleget tesztek a kérésének, akkor pár perc múlva egy sajttállal érkezik meg, amit lehelyez elétek a teával egyetemben. Hagy némi időt a falatozásra, majd belekezd a mondandójába, elsősorban Noxnak címezve.
- Pár szót mégis arról, hogy ki vagyok, mi vagyok én. Még a játék kezdete előtt béta tesztelő voltam. Az volt a feladatom, hogy Aincrad növényállományát ellenőrizzem, s elégedetten nyugtáztam, hogy a valósághűség kielégítő. Akkoriban rengeteg olyan helyet és növénytípust fedeztem fel, ami hasznosítható lett az éles játék során is. Miután bent ragadtunk, úgy döntöttem folytatom tovább a munkám, s igyekszem némi hasznot is kovácsolni belőle. Magam, meg természetesen mások számára is. Történetesen kristályírásra alkalmas folyadékokat állítok elő. Következő tervezett expedícióm során a Gelomnicus Folium, ismertebb nevén a Fagylevél nyomára kívánok bukkanni. Ám ez a ritkaság nem nő minden bokorban, csupán a havas hegycsúcsokon. Hehe, nyilván nem is vulkánok lábánál. Na szóval, az a kérdés, hogy vállaljátok-e a kísérők szerepét annak függvényében is, hogy megerőltető túrának nézünk elébe. Remélhetőleg utunkat nem keresztezik mobok, bár erre sajnálatos módon igen csekély az esély, ismerve Kayaba groteszk humorát. Ami pedig a fizetséget illeti: választhattok majd magatoknak valami felszerelésfélét a kínálatomból. Huhujj, az lenne ám az igazi, ha új fajokat is felfedeznénk! - Maxweld professzor lelkesedése igazán magával ragadó, első blikkre szimpatikus, jókedélyű öregnek tűnhet, szóval mindenképpen jó társaságnak ígérkezik. Csupán egyetlen bökkenő van vele, mégpedig az, hogy tudós lévén alkalmatlan a harcra. Nem véletlenül adott fel hirdetést. Innentől kezdve a ti jóindulatotokra és vakmerőségetekre van bízva az ügy.

by **Shukaku** Vas. Jan. 04 2015, 17:38

Hogy mi volt a legérdekesebb? Mi keltette fel nagyon Shu figyelmét? Nos semmi. A professzortól elvárható volt a habókosság és a szétszórtság, hiszen ezért professzor. Ja nem! Volt egy nagyon fontos, ami sokkal de sokkal fontosabb volt akármelyik buta küldetésnél, meg még a nem buta küldetéseknél is. Na jó, a találkozzunk Kayaba Bácsival, vagy mentsük meg a világot küldetésnél talán nem volt fontosabb, de mindenesetre egy nagyon lényeges dologra megtaníthatta az embereket. Ugye tudvalevőleges, hogy az emberek nemcsak a peteket nézik le, hanem szegény falusiakat és városlakókat is, mondván, hogy ők csak NPC-k, arra valók, hogy küldetéseket adjanak, meg megadott séma szerint válaszolgassanak a kérdésekre. Azt persze egyikük sem tudja, hogy néhány NPC-nek ez a megadott sémája sokkal értelmesebb beszélgetést tesz lehetővé vele, mint jó pár idióta emberrel a kinti világból… de hát most nem is ez volt a lényeg. Az volt a lényeg, hogy az embereknek példát kellett mutatni, és bár számos külsős vállalt ebben a világban is hagyományos munkát, mint például a professzor, vagy Adrian, és Shu is foglalkozott eddig is a pet eledelek gyártásával, de itt volt a tökéletes alkalom, hogy még valamivel példát mutasson.
-Ha a professzor szeretné, akkor szívesen leszek én a bejárónője. Péntekenként úgyis ráérek, beugorhatnék rendet tenni meg picit kitakarítgatni, és akkor tudná hellyel kínálni a vendégeit. Úgyis sokat vagyok itt, és igazán nem jelentene semmi vesződséget, és szívesen segítek, és biztos Ön is otthonosabban érezné magát, ha kicsit nagyobb rend lenne.
Na persze azt is hozzá kellett volna még tenni, hogy semmilyen titkot nem kotyog ki, de Shu nagyon remélte, hogy ez egyértelmű, így hát talán elég volt a segítőkészsége, és az ártatlan, lelkes mosoly az arcán. Türelmesen megvárta természetesen mind a választ, akkor is, ha még nem érkezett, mind pedig a professzort a konyhában, bár arra figyelt, hogy ha esetleg újra megbotlana az öreg, akkor ott legyen és elkapja… Timidus meg mondjuk a tálcát. Szerencsére azonban semmi baj nem történt, úgyhogy boldogan eszegette a sajtot, egyet magának, egyet Timidusnak, de szigorúan csak akkor egyet, ha már mindenki más is vett egyet, akiről úgy tűnt, hogy venni akar. Amikor pedig a prof befejezte a mondandóját, akkor körbenézett, és ha más nem akart megszólalni, akkor ő nyitotta meg a térképeit.
-Hááát… ha az egyes szinten maradunk, és gondolom ott maradunk, akkor ott csak pár ilyen nagyobb hegység van, és az egyik pont az, amin Carla és Seshu lakott. Ha oda szeretne menni Maxweld professzor, akkor arról a területről már van térképem a mobok útvonalával, mert ott kerestük Timivel a jégsárkányt. Szóval ha oda megyünk, akkor ott kevesebb eséllyel kell harcolnunk.
Az persze egyértelmű volt, hogy ilyesmiért, minthogy a professzor elviszi őket egy csodálatos érdekes túrára nem kérnek jutalmat... kivéve, ha valami nagyon szupi nagyon idomáros... azt talán igen... ha megérdemlik...

by **Nox** Hétf. Jan. 05 2015, 15:05

Egyelőre csak sodródott az árral és csak figyelt. Szótlanul Shukaku után ment a konyhába, s ott elolvasta Arata-kunja válaszát, míg a professzorra vártak.
A kislánnyal, akit Arata Shu-chan néven illetett Noxnak semmi baja nem volt, sőt még sajnálta is, amiért ezzel a tollas gyíkkal verte meg Kayaba Akihiko. Ezért a szerelme kérésének azon részét örömmel tudta teljesíteni, hogy a lánykával kedves legyen, még nehezére sem eshetett. A másik része, hogy a program szörnyet elviselje, nos esze ágában sem volt teljesíteni, helyette, ahogy eddig továbbra is levegőnek nézte, minthogyha ott sem lett volna.
Az események sodrásának engedelmeskedve egy sajtdarabot ő is elrágcsált, közben gondolatai elkalandoztak, hogy Arata-kunja mit csinálhat. Gondolt arra, hogy egy számára könnyű kazamatában játszik, vagy talán üzletelget valahol, vagy vadászik. Még arra is gondolt, hogy talán fogadásból párbajozik, vagy egy információnak jár utána. Hogyha a professzor hangja nem ébresztette volna fel a kalandozásból, akkor a végén talán vadabb gondolatok is az eszébe juthattak volna, mint hogy egy gonosz nőstény róka karmaiból próbál visszamenekülni hozzá, vagy ami még rosszabb a nőstény róka akarna Arata-kunja markaiból menekülni. Viszont szerencsére semmi butaságra vagy rosszra nem volt ideje gondolni.
Első hallásra furcsának találta, hogy egy ember nem akar harcolni. Eddig azt hitte, hogy mindenki azon fáradozik, hogy minél erősebb legyen és, hogy minél előbb kijuthasson. Viszont kisvártatva olyasmire gondolt, hogyha Kayaba Akihiko nem a saját képükre formálta volna a játékosokat, akkor ezt az öregemberből kinézné, hogy egy gyermek igazából. Maxweld professzor lelkesedése még Noxra is át ragadt, már érezte magában, hogy igen, irány a túra, felfedezésre előre. Még azt is vállalta volna, hogy a növényt keresse, és úgy segítsen, valamint a jutalmazás lényegtelenné vált, vagyis sokadlagos dologgá vált. Ez a nagy izgalma jelenleg a külső szemlélők számára abban volt látható, hogy egy halvány félmosoly jelent meg a szája szegletében, hiszen ez semmi volt ahhoz az érzéshez képest, mit a szerelme, Benedict Arata iránt érzett.
- Professzor, hogyan néz ki ez a fagylevél? Nem szeretnék egy harc során véletlenül megsemmisíteni. – Szólalt meg nyugodt, semmit mondó hangján, miután az öregember befejezte a mondandóját. – Valamint szólnék, hogy Arata-kunom azt kéri, hogy nélküle induljunk, mert tovább fog tartani a dolga, mint ahogy eddig látta, ezért, ahogy felkészült szerintem indulhatnánk is. – Bár hangján és mimikájában ne látszódott, azért egy nagyon kicsit örült már annak, hogy nem kell a szíve szerelmére várniuk, és olyan gyorsan indulhatnak az útra, amilyen gyorsan csak lehet. Kíváncsi volt, hogy mivel kell szembe nézniük. Mivel tudta, - ki tudja honnan, talán a szerelméből, - hogy Arata könnyen utoléri őket, ezért nem zavarta, hogy az izgalma és a kíváncsisága kicsit ellentétes Arata-kunjával.

by **Benedict Arata** Pént. Jan. 09 2015, 22:31

~Úgy tűnik nagyon nem kellett aggódnom, jól elvoltak ők magukban. Az apró kis beszélgetések ugyan nem a legérdekesebb dolgok a világon, de akkor sem mondható annyira érdektelennek, valamint nem épp női sminkelési módszerekről beszélgettek, bár talán még azt is hajlandó lennék végighallgatni, vagyis... Pár órát biztos kibírnék. Azonban annyira nem is rossz, bár általános információ amit megtudok, szóval semmi különleges, és eladható, mégis értékes. Persze, hogy az, hisz minden információ értékkel rendelkezik.
Szóval a Prof bétás volt, és ténylegesen a szakmában van. Ez nem rossz, talán megtudhatok tőle pár dolgot, mielőtt nagyon belevetném magam a másodlagos jártasságokba. Ezt leszámítva sem érdektelen a fószer tudása, hisz az itteni növényvilágot számos dologra fel lehetne használni, majdnem, mint a valóságban. Ami viszont nem enged elkalandozni az a "ritkaság" szó.~
Halvány fény csillan a szememben, és egy apró vigyor is társul mellé. Picit módosítok a helyzetemen, hogy egy fokkal jobban halljam a dolgokat. Jártasságomnak köszönhetően erre nagyon nincs szükség, de azért biztos ami tuti alapon belefér.
~Nem is lenne olyan nagy baj, ha többet találnánk belőle a kelleténél, nálam is jó helyen lenne. A mobok emlegetése annyira nem tetszik, lévén még mindig kezdő felszerelésemet hordtam, és nem nagyon akartam megvillogtatni azt az egy-két darabot, amit már beszereztem az aktív életem folytatására. Szintem miatt ugyan ezen az első néhány emeleten nem kellene aggódnom, valamint Shu-chan is valószínűleg magas, sőt szinte biztos, hogy magasabb szinten van, mint én. A térképe, és az ötlete is megnyugtató, így a felesleges csetepaték elkerülése egy igazán jó dolog, talán tovább is tudom őket lesből követni, mint abban az esetben, ha veszélyesebb terepen járkálnánk. Persze azért be kell majd csatlakoznom, hisz az utólagos jutalomból sem akarok kimaradni, és Nox is meglehetősen csalódott lenne, ha nem tenném. Egy haverra pedig lehessen már számítani, legalább valamennyire. Viszont talán nem is rossz ötlet kicsit hagyni magában velük...
Halványan elmosolyodtam a gondolataimra.
~Talán ha barátokra tesz szert, még ha arra a házisárkányra nem is, az talán TAlán segít neki kevésbé elszállnia a magányos viccekkel. Hisz értékelem én a humor sok oldalát, de azért haverok azok haverok, és bizonyos keretek is vannak. Ugye a "túl a barátságon" egy teljesen más kérdés, de lehet nincs tisztában ezzel...amilyen kis visszahúzódó volt, egész valószínű hm.hm. Ennek kell lennie, hoppá, ideje lenne helyezkedni.~
Fejezem be a dolgok túlgördítését a gondolataimban, majd pozíciót váltok, és csak fél fülemet hagyom ott náluk, hátha még lesz valami érdekes, de már kezdem felmérni a terepet követés szempontjából. Azt nem fogom kockára tenni, hogy lebukjak azzal, hogy a nyomukban lopakodom, így ennek túlzott veszélye esetén inkább "felbukkanok" majd a semmiből, hogy " 'hoy megérkeztem...", viszont amíg erre nincs szükség ezt hanyagolom, sokkal jobban élvezem ezt a szituációt, és így talán több dolgot is megtudhatok, mintha rendesen betársulnék.

by **Rosalia** Szomb. Jan. 10 2015, 09:36

- Ehhehehe, ez igazán kedves tőled - kezd bele kínos nevetgélésébe a professzor Shu szavai hallatán - És nem, nem fogok szabadkozni, meg kötelezú udvariassági köröket járni, egyszerűen csak elfogadom a felajánlásodat gyermekem. Igazán köszönöm, elkél a segítség, ahogy láthatjátok, ehhehehe. - Na igen, egy habókos feltalálónak nem igazán jut arra ideje és kapacitása, hogy olyan badarságokkal foglalkozzon, mint a rendrakás és takaraítás. Pedig igazán feltalálhatott volna már erre egy szerkezetet...
- Nem, nem oda megyünk. Viszont hallottam, hogy szegény jószágok kimúltak, de hát ez a játék rendje. Valahol nekem ez még jó is, mert feltérképezhetem a terepet anélkül, hogy tartanom kellene attól a két megtermett mobtól, de mégis csak nagy veszteség az ilyen szép jószágokért. Ellenben ha nem bánnád Shukaku, akkor szeretném elkérni a jegyzeteidet és betáplálni az adatbázisomba. - Aztán igyekszik minél kimerítőbb választ adni Noxnak is.
- A fagylevél az egyik legcsodálatosabb kettes tier jelzésű növény, igen ritka, nehezen beszerezhető, éppen ezért roppant értékes is. Nagyon apró virág, könnyen megbújhat akár a hó alatt is. Onnan lehet mégis észrevenni, hogy enyhén kék derengés övezi a jégkék szirmait, amit hópehelyszerű pöttyök mintáznak. Ez a derengés még a hófúváson vagy a leesett havon keresztül is észrevehető, látás és keresés jártassággal pedig egyszerűbb meglelni. Jut eszembe! Egy valamiről megfeledkeztünk! Igaz, hogy Shukakuról már tudok egysmást, de hogy egymást is jobban megismerjétek, legyetek szívesek bemutatkozni és röviden jellemezni saját magatokat. Mi a kasztotok? Mik az erősségeitek? Mik a gyengeségeitek? Mi a célotok a SAO-ban? Bármi, amit megosztanátok saját magatokról, illetve a petről. Esetleg ha van kérdésetek, azt most tegyétek még fel. Úgy szeretnék útnak indulni, hogy összekovácsolódott társaság legyünk, ne idegenek egymás számára, akik csak zsoldos katonák. Én meséltem magamról, most szeretnék én is többet megtudni rólatok.
Megvárja Shu és Nox beszámolóit magukról, majd ha útra kész a társaság, akkor a ház hátsó udvarába invitálja őket. Arata is tudja követni őket, nincs zárt kapu, kerítés vagy bármi más, mi megakadályozná a haladásban.
- Sajnálom, hogy elszólítja a kötelesség a fiatalurat. Nade... Úgy számolom, hogy legalább két órás csak az odaút, azonban van valamim, ami megkönnyítheti az odajutást, viszont meredek terepen, tehát a hegyoldalban már nem tudunk manőverezni vele, sík terepen tudom letenni... - és lehúzza a védőtakarót a hátsó kertben állomásozó ördögi szerkezetről, mely leginkább egy léghajóra hasonlít.

[Küldetés] Kalandozás Leo Maxwelddel (vol. 4) Zeppelint

by **Shukaku** Szomb. Jan. 10 2015, 10:59

Shunak hatalmas, elégedett mosoly ült ki az arcocskájára, és szépen megköszöni a lehetőséget. Eddig is imádott a professzor körül legyeskedni, figyelni, ahogy építi a szerkezeteit, meg hallgatni a történeteit, meg beszámolni neki az új fajokról, a lehető legtökéletesebbre csiszolni a kristályírását, hogy az itemek ne csak működjenek, hanem gyönyörű szépek legyenek. Igazából a küldetés nélkül is szeretett volna találkozni vele, hiszen megérkeztek az új kazamatás kristályfejlesztő alapanyagok, és mindenképpen ki szerette volna őket próbálni, és valószínűsítette, hogy ebben is a prof keze van. Ott volt a bökkenő, hogy nem nagyon tudta, hogy mennyire zavarja az idősödő urat a munkájában. Mindig igyekezett inkább kéz alatt lenni, mint láb alatt, de nem tudta, hogy Maxweld csak azért nem szól rá, mert egy lelkes kislány, vagy tényleg hasznos is. Most azonban kiderült, hogy ha még bejárónő szerepet is játszhat, akkor tuti, hogy nem csak kedvességből engedi itt tenni-venni a prof. A szegény madárkákra egy perces néma csönddel emlékezik meg. Ő is részt vett az anyamadár legyőzésében, ám egyrészt Timidus miatt, másrészt azért, hogy szegényke újra együtt lehessen a fiókáival. A kérésre természetesen bólint, és már matat is a menüjében, majd kisvártatva meg is jelenik az üzenet Maxweld professzornál, amiben minden megszerzett információ és feltételezés benne van, az is, amiről Lancer számolt be, és az is, amit ők tapasztaltak. A Fagylevél kérdésénél egy pillanatra Shu a sárkányra néz, ám Timidus nemet int a fejével. Nincs az Artes bankjában, így nem tudja Noxnak megmutatni, és elmondani is csak ugyanazt tudná, mint Leo professzor, szóval csak bólogat. A bemutatkozós részt már nagyon várta, és erre még Timi is elismerően bólint, hiszen végre valaki erre is gondol rajtuk kívül. Szóval Shu azonnal előrelép, persze csak ha más nem szeretné megelőzni, és meghajol Nox felé.
-Shukaku vagyok, idomár… harmincötödik szint körül.
Timidus már a lelkére kötötte, hogy ne ossza meg senkivel a szintjeit, szóval ezt most is elkerüli.
-Erősségem… hát… sokat tudok az állatokról, rengeteget szafarizom és túrázok, meg a jártasságaimat is az állatok felfedezésére húztam ki, és… hát ez is a célom. Szeretnék én lenni az aincradi David Attenborough… persze csak a professzor után. Ezen kívül a kis szintű harcosoknak is szoktunk segíteni, adunk nekik felszerelést, meg pénzt szállásra meg ételt, meg gyakorlunk velük, meg elmondjuk azokat a dolgokat, amiket mi már tudunk, de mondjuk ők nem... természetesen teljesen ingyen. És… gyengeség… hát… eddig minden küldimet teljesítettem… azt mondják, hogy sokat beszélek, meg okoskodom… de Jun szerint meg nem… szóval nem tudom…
Ekkor lép előre a sárkány, és dönt úgy, hogy átveszi.
-Shu, szerintem a professzor nem erre gondolt. Timidus vagyok, tollas sárkány. A lány statjait kiegyensúlyozottan osztottam el, felszereléssel igyekeztem megtartani, és kissé glass canon irányba elhúzni, aki látta már egyetlen Arénaharcunkat is, az tudja, hogy miről beszélek. Magas fegyverkezelés, irányítás és spec, a többi stat átlagos. Képességeink vegyesek, van offenzív, defenzív és obstruktív is. Elsődleges jártasságaink valóban a préda felkutatására irányulnak, harmadlagosból pedig mester szinten van a vadászat, halászat, főzés, italkészítés és a kertészkedés is, a lovaglás pedig profi szinten. Igen magas tapasztalattal rendelkezünk küzdőteres csaták terén, a győzelmi arányom negyvenhárom a háromhoz, az Arénában jelenleg kilencszeres egyéni győzelemmel, veretlenül, öt hónapja vezetjük a ranglistát. Mobok ellen, vagy csapatban ritkán harcolunk, ám képesek vagyunk kooperatív tevékenység végzésére, amennyiben a csapat többi tagja erre alkalmas. Külön felszerelést állítottunk össze a hosszú, védett területen kívüli tartózkodásra, ebben igen nagy gyakorlatot is szereztünk. Itemkészletünk friss és viszonylag megfelelő számú áll rendelkezésünkre, azonban nem valószínűsítem, hogy a túra alkalmával majd használni kellene.
Beszédje végeztével ő is meghajolt, majd visszalépett a társa mellé.
-Mint pet, célom természetesen az idomár védelme.
Ezután pedig minden tekintet Noxra szegeződött, hogy ő mit is tud elmondani magáról. Miután ez is megtörtént, szépen követik a professzort, majd Shunak a szája is tátva marad a csodálkozástól, és csak akkor tud megszólalni, miután Timidus egy kérdő csipogást intézett felé.
-Ez… ez egy repülőgép, Timidus… beszállsz, és felszáll… és repül… mint te. Mondtam, hogy az emberek is képesek rá… de sohasem hittem, hogy a papírrepülőn kívül mást is mutathatok neked… ez egyszerűen elképesztő, professzor!

by **Nox** Szomb. Jan. 10 2015, 13:14

Érdeklődve hallgatta a professzor leírását a fagylevélről, bár ez az érdeklődés egyáltalán nem volt látható rajta. Viszont a figyelem jelei igen, vagyis a tekintetét mindvégig Maxweldden tartotta, és ahogy azt a japán illem megkívánta, bólintással, és halk „eh”-ekkel jelezte a figyelmét. Így a profeszor elmondása alapján szépnek gondolta a növényt, aminek a felkutatása alatt a testőr szerep hárult rájuk. Sajnálta is egy kicsit, hogy jóformán semmi jártassága nincs egyáltalán. A lelkesedéséből valamennyit letört az, hogy a vörös listás tollas gyík előtt újra bármit is mondania kell magáról.
A kislányt türelmesen hallgatta, és valamiért olyasmi gondolata támadt, hogy miután Arata-kunját sikerült megszereznie véglegesen, talán rávehetné, hogy aincardi gyerekükké fogadják. Aranyosnak és kedvesnek gondolta Nox a lánykát, és sajnálta, hogy egy tudálékos és talán gonosz szándékú tollas gyík zsarnokoskodik rajta, valamint úgy vélte Arata-kunja is örülne, hogyha teljes családjuk lenne, gyerekkel, vagy gyerekekkel együtt.
Timidius nevezetű idomármobot, amit általában petnek mondanak legszívesebben kijavította volna, hogy nem sárkány, hanem gyík, de egy alig észrevehető sóhajjal leküzdötte ezt az ingerét. Viszont azt el kellett ismernie, hogy magas szinten és nagy harci tapasztalattal rendelkeznek.
- Örvendek a találkozásnak, Shukaku-chan, – Hajolt meg a kislány felé, aztán a professzor felé is. – és Maxweld-sensei. Shukaku-chan, talán emlékszel az első találkozásunkra, de a teljesség miatt én is újra bemutatkozok, Nox a nevem, és a szintem a tízest biztosan eléri, hiszen legutóbb a tizedik szinten találkoztunk a miniboss dojo-ja előtt. – Bár a játék nagy részét hibernálásban töltötte, azért volt annyi rálátása már a játékra, hogy a szintet csak úgy nem szabad kiadni, főleg, hogyha olyan előtt beszél, aki a vörös listáján van, de az eddigiekkel már semmi újat nem mondhatott. – Harcművész vagyok. Itt Aincardon kettő célom van, ami publikus: a kedvesemet kijuttatni, és minél erősebbé válni. Erősségemnek talán azt mondanám, hogy az igazi életemből is van jelentős harci tapasztalatom, ezért pszichikailag valószínű, hogy sokaknál jobban bírom az ütközeteket. Gyengeségemnek kettő dolgot jelölnék meg, a jártasságaim nem teszik lehetővé, hogy magban a növény kutatásában is érdemben segítsek, a másik, hogy nem vagyok elég erős, hogy kitisztítsam a vörös listámat. – Egy pillantást vetett a tollas gyíkra, de ugyan abban a pillanatban az ablak felé tekintet. Aggódott Arata-kunjáért, és vágyta már, hogy végre megérkezzen. – Csak a kedvesem miatt vagyok a játékban, vele akarok eltölteni minél több időt. – Az utóbbi mondatánál az eddig közömbös hangja végre valami érzelmet hordozott, valami erős és pozitívet, de, hogy mit, azt valószínűleg csak sejthették a többiek. Míg Nox majdnem úgy érezte, hogy a szavait túlzottan is átitatta a fanatikus szerelem. – A küldetés idejéig végig számíthat rám. – Fordult vissza a professzor felé és az illem üres mosolyával az arcán meghajolt felé. Ezzel részéről le is zárta az ömlengő bemutatkozást.
Ő is sajnálta, sőt igazából ő sajnálta a lehető legjobban, és ez talán egy normális emberen egyértelműen meg is látszott volna, de jelenleg Noxról beszélünk, szóval aki nem ismerte eléggé, vagyis nagyjából senki se vehette ezt észre rajta.
A meglepődéstől, amit a repülő szerkezet okozott tágra nyíltak a szemei, eltátotta a száját, legalábbis Nox mértékben, ami átszámítva emberi mértékbe annyit tett, hogy egy-két pillanatra feljebb húzódtak a szemöldökei és résnyire nyílt a szája. Érdekesnek és a maga nemében szépnek gondolta ezt a „léghajót”, bár ő nem monda volna rá, hogy repülőgép, inkább csak azt, hogy repülőszerkezet, de ezért kellemesnek találta, hogy Shukaku-chan magyaráz a petjének. Ellenben az ő fejében kicsit más dolog ötlött fel, aminek köze volt a repülő mobokhoz.
- Elnézést, professzor! Van a repülőszerkezetén védelmi fegyver, ami hatásos lehet repülő mobok ellen? Vagy legalább valami, amivel elriaszthatnánk azokat? Vagy talán valami pajzs védi a szerkezetet? – Végül is a professzor azért bérelte fel őket, hogy megvédjék, ezért ez teljesen logikus kérdésnek hatott, lévén sehol se látott rajta fegyvert. – Vagy talán van elfekvőben íja? Mert a nodachim odafent nem sokat ér. – A tőle telhető legteljesebb védelmet meg akarta adni Maxweld-sensei számára, és már annak a gondolata is, hogy tétlenül nézzen egy légi támadást majdhogynem fizikailag fájt neki.

by **Benedict Arata** Hétf. Jan. 19 2015, 23:29

Mikor már majdnem kezdtem unatkozni a sok apróság meg alsóbb rendű beszélgetéstől végre érkezett valami érdekfeszítőbb is. Ugyan minden információ értékes, de akkor is vannak határok. Az, hogy ki miként nem tud rendet rakni, nem éppen hasonlítható össze azzal, hogy hol található fagylevél, és miként lehet azt felismerni. Természetesen az is jó része volt a hallgatózásnak, hogy magukról talán fesztelenebbül meséltek, mintha én is ott lettem volna. Ahogy elnéztem a csapatot, ez egy kicsit megingott. A prof egyenes egy embernek tűnt így első ránézésre, ha meg nem az, akkor amúgy is szemrebbenés nélkül hazudott volna. Shu-chan hát még gyerek ahhoz, hogy így viselkedjen, szóval őt inkább sorolnám az ártatlankák közé, akik már csak őszinték. Nox, nos talán ő volt az aki biztos nem mondott volna ilyeneket, ha én, mint az egyik haverja aki kintről ismeri ott van. Tehát van valakije akibe szerelmes. Jó ez így jó ez így, lehet ezért ugrat, mert én nem állapodtam meg senki mellett, de mit tegyek, nem az én stílusom, főleg nem itt a játékban. Utána kevesebb ingert érzek, hogy kémkedjek, szóval majd bemutat neki egyszer. Azonban térjünk a lényegre, elindultak tehát nekem is mozdulni kell.
Amint befészkeltem magam a következő helyre elkezdtem magammal is foglalkozni picit. Átfésültem a hajam jobb oldalra, bár így szokatlanul állt, de valahogy ehhez éreztem hangulatot. Miután ezzel végeztem a cuccaim között kezdtem el pörgetni, és viszonylag gyorsan felkaptam magamra egy zártabb öltözetet. Egyelőre semmi komoly, csak a szokásos tág-nyitott-tól eltérően szűkebb hosszú szárú nadrágot, és rendes hosszú ujjú inget, ám mielőtt tovább haladhattam volna köpenyre, vagy egyéb kiegészítőre lehullt a lepel valamiről, ami egy...
Aztajóédesfa... Ez most csak egy rossz vicc lehet, ugye nem működik az a sz.. jézusom miféle cheater öreget fogtunk magunknak. Ha az beindul nem, hogy lépést nem fogok tudni tartani, de légből úgy szúrnak ki, ahogy nem akarnak. Esetleg, ha előre indulok, de nem volt pontosan megbeszélve, hogy hova nem? Hisz a prof lelőtte Shu ötletét, meg aztán egy kis előnnyel ledolgozhatok annyit amit az beszed? Vagy figyeljem Nox-ot a térképem, az is egy megoldás, de akkor sok dologról fogok lemaradni, amit meg nagyon nem akarok. Tehát... Akkor egyvalami maradt.
Hátrébb lopózom, de az izzadságcseppeket amit a hirtelen kitörésem és túlgondolásom okozott nem törlöm le. Elkezdek gyorsan levegőért kapkodni halkan, hogy felturbózzam a légzésemet, majd fogom magam és hátrakocogok, mintha régóta siettem volna ide.
-Heyho, dejó, hogy még elértele...Jézus! Ez ugye nem működik
Idéztem fel magamban az érzéseket, amik átfutottak rajtam, amikor megláttam. Fújok párat, hogy visszatérjek egy picit az átlagos magatartásba, nehogy túljátszás üssön be, majd megpróbálok nem bunkón félbeszakítani senkit, de még azelőtt felszólalni, hogy valaki komolyabban beszélni kezdjen.
-Még nem mutatkoztam be, Benedict vagyok. Gondolom maga Maxwell Professzor megtiszteltetés, és ha nem csal az emlékezetem Shu-chan meg a sárkánya. Nem gond, hogy le Shu-chanozlak ugye? Még csak hallottam rólad, szintúgy örvendek.
Amennyiben Nox kérdezné, hogy hogyhogy előkerültem azt válaszolom, hogy sikerült rövidre vágnom az ügyet, és végül is ezen a szinten kötöttem ki, majd idesiettem.

by **Rosalia** Vas. Jan. 25 2015, 19:58

- Célkitűzéseitek nemesek, karotok erős, szívetek bátor, a tudás pedig itt az én kobakomban. - kopogtatja meg a fejét szórakozottan Leo, majd a hátsó udvarba invitál benneteket a légi masinához. Még indulás előtt igyekszik megválaszolni az őt záporozó kérdéseket.
- Lesz alkalmatok tanulni bőven, ha késztetést éreztek rá. Ha valamelyikőtök érceket, esetleg növényeket gyűjt, akkor most igazán megtömheti az inventoryját. Igen, ez pedig egy léghajó, az egyszerűség kedvéért nevezzük így. Aeroplán, ami kristálytörmelékkel működik. Azok a kristályok, amelyek nem alkalmasak írásra, mert mondjuk hibásak, vagy nem elég tiszták, azokkal jól megetetjük a kis masinát és már suhanunk is. Nem védi semmilyen burok, de elég masszív darab, ahogy magad is láthatod. Nem rendelkezem íjjal, de talán a társad ki tud segíteni ez ügyben. Nem találkoztam eddig még nagy testű repülő mobbal, ami árthatott volna az aeroplánnak repülés közben, de teljesen jogos a felvetésed, Nox. Ezt a hibát minél előbb orvosolnom kell! Viszont... megkérhetnélek benneteket, hogy felváltva lapátoljatok majd, amíg én navigálok a kormánynál? - s miközben a válaszra vár, ő maga már be is pattan a járműbe és előkapja az iránytűjét - A drágaságommal megjárjuk az utat oda-vissza 1 óra alatt, viszont a hegynél bandukolni kell egy ideig. Hogy pontosan mennyit, azt én sem tudom. Ideje indulni, beszállás! - paskolja meg a hajó oldalát, melyre a "Selene" név van felfestve. Arata pedig végszóra érkezik meg, a prof már érdeklődni akart a holléte felől.
- Professzor Arthur Leopord MaxwelD - nyomja meg a D betűt bemutatkozáskor a neve végén az öreg, de a szívélyes mosolygós üdvözlés nem marad el az új csapattagot illetőleg sem. - Pattanj be fiam, aztán téged is arra kérlek, hogy mutatkozz be és mondj pár szót magadról. Kasztod, erősségeid, gyengeségeid, hasznos jártasságaid. Miegymás. A Fagylevelet indulunk keresni a szint szélén lévő hegyen. Onnan ismered majd fel, hogy enyhén kék derengés övezi a jégkék szirmait, amit hópehelyszerű pöttyök mintáznak. Ez a derengés még a hófúváson vagy a leesett havon keresztül is észrevehető, látás és keresés jártassággal pedig egyszerűbb meglelni. No de melyikőtök vállalja először a kazán táplálását?
Maga a felszállás és a légi út zökkenőmentesen zajlik. Lenyűgöző látványt nyújt az első szint pár száz méterrel a talaj fölött a levegőből. A prof csak úgy sürög-forog a hajón. Hol a menüjében végez számításokat, hol az iránytűjét nézi és a kormányt forgatja, hol pedig a látcsövével méri be a terepet. Amikor elérkezettnek érzi az időt, akkor kinyit egy ládát, amiből bundabéléses köpenyeket vesz elő, ezekből egyet-egyet átad nektek is.
- Igaz, hogy itt nem érezzük olyan vérfagyasztónak a hideget és nincs ránk olyan fizikai és biológiai hatással, mint az igazi tél, tehát nem fogtok megfázni, de azért nem kell fagyoskodnunk sem. Készültem jó előre. - S látszik is a ládában, hogy akad még benne köpeny és pár üres, íratlan kristály is. A prof lehívja a menüjét, majd kis fiolákat vesz elő az inventoryjából és egy írókát, majd cirkalmas betűket kezd el felfesteni a kristályokra a fiolák mindenféle színű festékeivel. - Ezek itt növényi kivonatok, amik kristályírásra alkalmasak. Ugyanezekből lehet potikat és mérgeket is készíteni, de lényegesen egyszerűbb módon, üstben összefőzve. Persze ezzel nem arra kívánok utalni, hogy a potifőzés haszontalanabb tevékenység, de a kristályíráshoz kifinomultabb technika kell, ha értitek mire gondolok. - Jegyzi meg az öreg a bajsza alatt somolyogva, s bízik abban, hogy nem csak Shut ragadja majd magával a tevékenysége. Ahogy a festékek beivódnak a kristályokba, nyomuk felizzik a kristály színével megegyező fényben, majd készen is vannak a remekművek. - Ez a kristályírás "ősi" módja

Részletezzétek milyen érzésetek támad a repüléstől és a kilátás kapcsán!

by **Shukaku** Vas. Jan. 25 2015, 20:43

Shu csak nagyokat bólogatott Nox beszámolójára. Igazából csak annyi érdekelte, hogy ezek a részek mind Timidusra tartoznak, kivéve a vörös lista, aminél egy pillanatra felhúzta a szemöldökét, de nem kérdezett rá. Majd később. Timidus ezzel szemben természetesen mindent nagyon megjegyzett, bár jelentős új információkat nem mondott neki a harcművész. A harci tapasztalat fontosságát már ismerte Akairotól. Azt, hogy az embereket a kapcsolataikon keresztül lehet legjobban zsarolni, azt Kuromajotól tanulta meg. Azt is megjegyezte, hogy a másik külön kiemelte, hogy kizárólag a küldetés ideje alatt lesz a segítségükre, ami igen jelentős megszólalás volt a későbbi kapcsolatépítés szempontjából. Az is rendkívül fontos volt, hogy a hajó védelméről miként gondoskodott a professzor, ám szerencsére Timidusnak ezzel nem kellett foglalkoznia, hiszen Nox feltette a kérdést. Ezután megérkezett a késő is, akit szintén üdvözölnek, és az idomár biztosítja arról, hogy semmi baja a Shu-channal és Timidus is lehet megasárkány, de semmiképpen nem Shu sárkánya, hanem barátok. Hányszor kell ezt még vajon elmondania, amire mindenki megtanulja? Lányeg a lányeg, hogy a petnek sikerült az ámuló-bámuló Shut feltessékelni a hajóra. Még pont időben. Az idomárt annyira lenyűgözte az, hogy van egy léghajó Aincradban, és megmutathatja Timinek, meg az, hogy Maxwled professzorral tölthet egy egész napot, hogy le se esett neki, hogy a léghajó egyébként repül, még akkor sem, amikor ezt elmondta Timinek… vagyis éppenséggel nem az volt a baj, hogy a léghajó repül, hanem az, hogy vele együtt akar repülni. Olyan megszeppent arcot vágott, amikor ez tudatosult benne, hogy a sárkány azonnal a kezei közé fúrta magát.
-Arra a helyre szeretnénk menni, ahonnan a legkevesebb kilátás nyílik a külvilágra.
Jelenti ki Timidus, lévén Shu nemigazán tud megszólalni, de még remegni is elfelejt, csak lehunyt szemekkel ácsorog kővé dermedve. Szerencsére Maxweld beszéde valamennyire eltereli a figyelmét, és mivel nem akarja megsérteni a professzor urat, azért mutatja is, hogy figyel, bár új dolgokat jelenleg nem tanul, hiszen ő maga is így ír kristályokat. Összezúzza a növényeket, tintát készít belőle, majd szépen a pennával felviszi az üres darabra. Nem is nagyon tud arról, hogy ha ez az ősi mód, akkor milyen lehet az újabb… mindig is így csinálta, és nem is akarja máshogy, mert ezzel érzi azt, hogy törődést visz bele az itemekbe, amit azok legtöbbször meg is hálálnak neki. Igen. Ez egy szép gondolat. Bár jelenleg minden gondolat szép, ami nem akörül forog, hogy egy repülő masinán ácsorog, ami bármelyik pillanatban lezuhanhat…

by **Nox** Vas. Feb. 01 2015, 13:46

Nox egyáltalán nem örült annak, hogy a gépezet nem volt ellátva semmiféle védelmi rendszerrel. Hogyha legalább egy forgatható balliszta, vagy kettő – egy-egy a két oldalon – annak is jobb örült volna, még akkor is, hogyha csak neki kellett volna kezelnie. Harcművész volt, ez a kaszt biztosította számára, hogy bármilyen fegyvert kezelhessen, de hogyha nincs fegyver, akkor nincs mit forgatni, nincs mivel védekezni.
Ránézett a kicsi lányra, talán őrá gondolt volna a professzor? ~Shukaku-channak petje van, egy undok tollas gyíkja, de mégis csak pet. Vagy talán a professzor Timidius nevezetűre gondolt? Végül is sárkánynak mondja magát, szóval csak használható légi csatában.~ Futottak végig a gondolatok Nox agyán.
- Lapát, ugye van a hajón? Valamint elegendő lapátolni való, nekem nincs kedvem lezuhanni. – Nox még mindig közönyös hangon beszélt, attól függetlenül, hogy tényleg nem állt szándékában lepotyogni az égből, főleg, mert akkor nem láthatná többé Arata-kunját. Inkább vállalta volna a hosszú gyalogtúrát, semhogy megkockáztassa szíve választottjának elvesztését.
- Mégis ide értél? Hogyan sikerült? – Vetültem széles mosollyal szerelmem nyakába, hogy jól megölelgessem, de nem túl sokáig, nehogy megint butaságokat fecsegjen, és azt higgye, hogy el akarom ijeszteni. – Még szerencse, hogy sikerült hamarabb végezned, főleg, hogy pont idelent, így nem maradtál le Maxweld professzor aeroplanjáról. Tényleg, Arata-kun van egy plusz íjad nekem? Mert sajnos a professzor még semmi fegyvert nem szerelt a gépére. – Közben kézen ragadtam, hogy ő is felszálljon, hogyha már ide ért, nem lenne jó hogyha pont az indulásnál lemaradna, főleg, mert akkor nekem ki kellett volna ugranom, hogy vele maradhassak, hiszen én VELE akartam a küldetésen lenni, nem mással!
- Arata-kun, te még pihenj. Én vállalom az első lapátolgatást. – Mondtam még mielőtt kedvesem véletlenül is magára vállalta volna. – Hol van Selene-maru Kazán-kunja? – Kérdeztem mosolyogva.
A felszállás fura volt. Bár már ültem repülőgépen, de így, hogy állva voltam és nem olyan gyorsan szállt fel, eddig ismeretlen érzés volt számomra. Viszont egyáltalán nem kellemetlen. Az elénk táruló látvány magával ragadó volt, bár koránt sem volt hasonlítható ahhoz az érzéshez, mikor Arata-kunomra nézhettem. Most is a tájban való gyönyörködés helyett inkább odafordultam szívszerelmem felé, ő sokkal szebb látvány volt, hiszen ő volt az, aki színt hozott szürke életembe.
Természetesen a kristálytöredékek lapátolásáról sem feledkeztem meg még véletlenül sem. Most már a levegőben voltunk, és Kedvesem is itt volt a fedélzeten, szóval nem hagyhattam, hogy lezuhanjunk, nem eshetett Neki bántódása, valamint a professzornak sem eshetett baja, hiszen ez volt a feladatunk, nem? Az ő védelme.
A bundát leginkább azért vettem fel, mert hogyha a kezemben tartottam volna, akkor nem tudtam volna Arata-kunt lelni, vagy lapátolni. A kristályírást, bár inkább kristály festésnek neveztem volna, szóval azt kíváncsian figyeltem, és biztos voltam benne, hogy a professzor igazi kalligráfus is.
- Olyan ügyes, a professzor, igaz Arata-kun? – Kérdeztem mosolyogva kedvesemtől, miközben szorosan magamhoz öleltem a kezét, s az még mindig ölelve a professzorra néztem. – Ugye a kalligráfiához is rendkívül ért. Az ecsetmozgásából következtettem erre. Véletlenül nem folytatja a kendo hagyományokat is? – A szüleim nem csupán a kard forgatását tanították, hanem az írás művészetét is, bár ebben tényleg csak tűrhető voltam, bennem nem volt meg az a tehetség, mint a nővéremben. Ő ügyes ecset forgató, fakanál forgató és kard forgató is, bár ez utóbbiban szerintem én még a bátyámnál is jobb voltam, mielőtt Kayaba Akihiko elrabolt volna bennünket. Majd, hogyha kijutunk, akkor sokat kell majd dolgoznom azon, hogy újra úgy működjenek az izmaim, ahogy kell, hogy majd odakint mindentől megvédhessem szerelmemet, nem úgy, mint a játék első két évében, amikor cserben hagytam és sehogy se tudtam a segítségére lenni.

by **Benedict Arata** Szomb. Feb. 14 2015, 15:49

Mosolyogva biccentek a fejemmel amikor megnyomja a "D"-t. Nem nagyon sajnálom a dolgot, és ezt most nem is nagyon tudnám rejteni, hisz nincs rá semmilyen késztetõ érzés. Azonban bunkó sem akarok lenni, így még is csak mutatom valami jelét, hogy azért vettem az adást. A felszólításra bepattanok a léghajóba. Kicsit óczkodom a dologtól, de annyira csak nem lehet vészes.A kérésre kicsit elgondolkodok, hogy miket is mondjak magamról.
-Benedict Arata vagyok. Hm... mit is mondjak... hm.. Íjász vagyok, és mondjuk van látás jártasságom, meg legyen még akrobatika, bár nem túl magas szintûek. És természetesen, akkor Shu-chan meg a sárkány. Nox-al meg régi jó haverok vagyunk, bár hajlamos kicsit túlviccelni néha dolgokat. Igaz nem vagyok alacsony szintû, de nem rendelkezem mérvadó harci készségekkel.
Amikor elindulunk, akkor elkezdek az inventorymban keresgélni, bár a környezetemrõl nem veszem le a figyelmem, így kicsit lassabban találom meg a kívánt tárgyat, mint terveztem. Nox épp indulna lapátolni, amikor megfogom a vállát, majd amikor felém fordult kezébe nyomtam az íjamat.
-Ugyan csak egy alap íj, de talán több, mint a semmi. Menj õrködni, biztos több hasznod lenne ott, mint nekem. Majd én megyek lapátolni.
Nem kerülte el a figyelmem Shu-chan feszengése, és a sá... meg a sárkány szövege. Amennyire tudom jó összhangban vannak. Tehát volt egy jó ötletem.
-Shu-chan, nem jöttök le társaságnak, amíg lapátolok?
Reméltem, hogy bele megy, s talán még mesél is majd pár érdekességet, ami hasznos lehet.
Kõsõbb a köpenyt elfogadom, hisz a fene se akar felesleges kellemetlenségeket átélni, minek fázzak feleslegesen, nem vagyok én mazoista. Maga a kristályírás annyira nem lep meg, hisz én is elkezdtem ezt a jártasságot fejleszteni, bár még jócskán szorul gyakorlásra, és grindelésre. Shu sem tûnik meglepettnek, ellenben Noxxal, aki oda van a dologért. Részben meg is tudom érteni, azonban nem akarom bíztatni arra, hogy megint elkapassa magát, tehát csak egy bólintással nyugtázom az igazát.

Spoiler:

by **Rosalia** Hétf. Feb. 16 2015, 21:30

- A lapát ott van ni - mutat a kazán mellé döntött eszközre - és természetesen van elegendő kristálytörmelék. A számításaim pontosak, tartalékkal is rendelkezünk és nem is ez lesz az első útja a kicsikének.

- Minden segítségnek hasznát vesszük, a távolsági harcosoknak meg pláne. Az íjak birtokában pedig talán Nox is megnyugodhat, hogy kellő védelemmel leszünk ellátva. De továbbra is tartom, hogy nem kell tartanotok szárnyas moboktól, mivel olyan magasságban közlekedünk, ahova már nem jönnek fel.

- Minimális kalligráfiai ismereteim vannak a kinti világból. A béta teszt és az éles játék között nem telt el annyi idő, hogy kellően képezhettem volna magam e téren, így a mesteri írást már Ainradban sajátítottam el. hiszem azt, hogy minél nagyobb igényességgel készül el egy kristály, annál hatékonyabb.

A célhelyszínhez közelítve Leo összetrombitál benneteket, majd megfelelő navigálással szépen, egyben leteszi a repülő masinát a havas csúcsú hegy lábánál. Amint kiszálltok mindannyian, a professzor eégedetten megpaskolja Selene oldalát, majd megérint rajta három pontot, azok zölden felizzanak, s az egész aeroplán nanopixeljeire zsugorodik és Leo menüje beszippantja. Elégedetten csapja össze a tenyerét, majd felétek fordul.

- Nos, akkor indulás fel a hegytetőre! Nyissátok ki jól a szemeteket, hátha ráakadunk valamilyen barlang bejáratára. Éjjelátása vagy észlelése van valamelyikőtöknek? Ó, és majd elfeledtem, nem ártana megbeszélni ki megy elöl és ki hátul. Elölre úttörő típus kellene, hátulra pedig olyan, aki meg tudja menteni azt, aki esetleg megcsúszik a hegymászás közeperre. Javaslatokat várok fiatalurak.

by **Shukaku** Kedd Feb. 17 2015, 05:30

Nox mondandójára nem igazán lehetett mit mondani, hiszen Shu tudta jól a választ. Ő külön szépíró füzetet tartott fent a kalligráfiáknak. Lemásolta egy vékonyabb lapot fölé helyezve a receptről a jeleket, majd amiképpen első osztályban az írásórákon, úgy gyakorolgatta a kalligráfiát. Mi sem bizonyította ennek hasznosságát jobban, hogy ő is ugyanúgy gondolkodott a szakmájáról, mint amiképpen a professzor. A Kristályokat helyben készítette el a megrendelőknek, hiszen akkor az esetek többségében direkt módon annak lett írva, aki azt használni fogja. A kristályírás művészet, és mint olyan, végtelen odaadással és törődéssel kell elkészíteni. A pofesszor és Arata szavaihoz viszont már hozzá tudott szólni, és erő is vett magán, bár a hangja most sokkal halkabb volt, mint amikor még a földön voltak.
-Izé… Arata… nagyon hízelgő, hogy Timidust mega-sárkánynak hívod, de elég lesz a Timidus is.
Már igyekezett leszokni arról, hogy kikérjen magának ilyeneket. Az emberek legtöbbször csak tudatlanságból voltak bunkók Timivel, és ekkor szelídebb volt egy kis viccelődéssel rávezetni őket a hibájukra, mint azonnal rosszat feltételezni. Remélte, hogy az íjász azért veszi a lapot. Azon pedig elcsodálkozott, hogy Nox akar lapátolni… nem nézte volna ki belőle a fizikai munka szeretetét, de Arata már ajánlkozott is, ő pedig bőszen bólogatott segítőnek jelentkezni. A kazánházak általában nem panorámaablakok mellett vannak. Ám előtte még egy kérdést fel kellett tennie.
-Professzor… van esetleg valami táblázata arról, hogy melyik mob milyen magasra tud repülni? Timidussal már kipróbálgattuk, hogy ő milyen magasságban mennyi időt tud fent lenni, és hasznos lenne, ha tudnánk, hogy hol nem kell számítania támadásra.
Pontosan. Első a társa védelme. Ha rengeteg mindenben nem is hasonlítottak, ebben az egy dologban rendkívül. Megfelelő kitartás jártasság mellett az sem okozott gondot, hogy súlyemelés jártasságnak a hiányában volt a lány, hiszen egyszerűen kisebbeket lapátolt. Igenis lapátolt, ne gondolja senki, hogy csak ott állt, és nézte ahogyan az íjász dolgozik. Még Timidus is besegített, ha tudott valamit tenni. Na meg persze ezzel is gyorsabban telt az idő, azaz még így is csigalassúsággal… a levegőben voltak… magasan… túl magasan. Ami azonban felmegy, az le is jön, és Maxweld professzor gépe ezúttal ismét a tervezett módon hajtotta ezt végre. Shu szinte kiszáguldott az ajtón, hogy a lába földet érinthessen végre, és még akkor is Timiduson támaszkodott kissé, amikor már a többiek is kiértek. A baj ott volt, hogy ekkor tudatosult benne, hogy cseberből vederbe került. A hegyi túrázással sohasem volt gondja, ha nem volt meredek semmibe vesző sziklafal, vagy túl szép kilátás… nagyon remélte, hogy még előbb megtalálják a növényeket, mielőtt tényleg fel kellene érni a csúcsra. A professzor trükkjén nem lepődött meg, és igazából várt is valami ilyesmit. Sokszor látogatta meg már az idősödő urat, de ezt a gépet még sohasem látta a hátsókertben, pedig ehhez még észlelés jártasság sem kellene. Na de most jött valami, amit viszont már imádott. A túra, ahol végre használhatta a tudását. Azonnal elő is vett pár fáklyát az eszköztárából, és kiosztotta.
-Ezek olyanok, amik soha nem alszanak el. A katakombákból szereztem őket, szóval majd lécci adjátok vissza a végén, mert nehéz volt hozzájutni. Csak rá kell nyomni, hogy aktivál, és akkor nem kell éjjellátás. Az észlelés szintem pedig…
-Valószínűsíthetően elegendő a veszély felismeréséhez.
Vágott közbe Timidus, hiszen Shu ismét képes lett volna hasznos infót kiadni magáról, és mivel a sorrendre sem volt semmi ötlete, így innen a sárkány folytatta.
-A megcsúszók megmentéséhez súlyemelés jártasság kell. Nekünk nincs. Arata elég magas szintű, feltételezem, hogy már ő is kiválasztotta mind a négy jártasságát. Ha ezek között nincs súlyemelés, akkor egyedül Nox maradt. Amennyiben egyetlen jártasságot sem választottál ki, akkor javaslom, hogy legalább a küldetés idejére aktiváld a súlyemelést. Ennek anyagi költségeit természetesen álljuk, amennyiben nincs rá elegendő kereted.
-Izé… mi lenne, ha egymáshoz kötnénk magunkat, mint a hegymászók? Akkor ha valaki megcsúszik, négyen már biztosan meg tudnánk tartani súlyemelés nélkül is.
-Rendben. Azonban továbbra is ajánlatos legalább egyvalakinek ilyen képességgel rendelkezni a csapatban. Javaslom, hogy mi ketten menjünk elől, mint legtapasztaltabbak. Mögöttünk legyen a professzor, hiszen az ő védelme a feladatunk. Ezután Arata, hiszen ő nem alkalmas közelharcra, tehát nem lehet az oszlop szélén, végül pedig Nox, az előbb említett okból kifolyólag.
-Ennyire támadástól kell tartanunk, Timi?
-Mindig felkészültnek kell lenni.

by **Nox** Csüt. Feb. 19 2015, 22:48

Arata-kun nekem adta az egyik íját! Ennek nagyon örültem, rögtön fel is szerelkeztem vele, miáltal a nodachim eltűnt és az íj marat, amit Tőle kaptam. Csillogó szemekkel néztem kedvesemre és az íjra, amit tőle kaptam.
- Ne erőltesd meg magad, és hogyha fáradsz akkor szólj és leváltalak! – Mosolyogva és az íjat a mellkasomnak szorítva mondtam neki. Már nagy fiú volt, és hogyha ő kért meg rá, hogy lapátolás helyett őrködjek, akkor meg is tettem, az Ő kedvéért bármit megtettem volna akkor és bármikor. Figyeltem, ahogy a kazánhoz megy, és olyan kedves volt tőle, hogy a kicsi Shukaku-chant is elhívta magával, olyan apás volt tőle. Ettől egy ötlet pattant a fejembe, hogy akár örökbe is fogadhatnánk idebent egy magányos kisgyereket, akár ezt a kislányt is, ha nincs már neki valaki, aki szűlősködne és féltené és gondoskodna róla. Úgy véltem, amint sikerül elcsábítanom Arata-kunt, felvetem neki, biztosan örülne is, de lehet, hogy nem kellene sokáig várni, nehogy baja essen valamelyiküknek.
Ahogy a professzor is mondta nem voltunk moboktól fenyegetve, de mégis csak jobb volt félni, mint megijedni, főleg, hogy Szerelmem is velünk utazott, no meg mégis csak a professzor védelme volt a feladatunk. Egyik ilyen üres, és veszély mentes köröm után oda oldalaztam a professzorhoz és kicsit irulva-pirulva, kicsit félénken feltettem neki egy kérdést.
- Elnézést, Professzor, egy kicsit zavarhatom? – Csak azután folytattam, miután jelezte, hogy zavarhatom. – Izé… Említette, hogy lesz tanulásra is alkalmunk… meg azt is, hogy ilyen magasan nem kell moboktól tartani, ezért… tudna segíteni nekem… tanulni? Izé… Szerelmemmel még… nem alkotunk párt, ezért… csábítással kapcsolatban tudna tanítani? Ezt az angyal cosplayt is csak miatta vettem fel… hogy… elcsábítsam. Tudna nekem segíteni? – Reméltem, hogy igen, és hogy tud is segíteni, hogyha Tatsuya… Arata-kun az enyém lenne, azt el is fogadnám fizetségnek, sőt még meg is kérdezném, hogy mit tehetnék érte, mert ennyit, amennyit tennem kell nem érezném elégnek a Kedvesemért cserébe.
Kicsit sajnálva néztem, ahogy Shukaku-chan lerohant a gépezetről. A leszállást én nem siettem el, szépen megvártam szerelmemet, és vele együtt szálltam le. A professzort nem állt szándékomban előre engedni, hiszen a kapitány hagyja el utoljára a hajóját, nem? Közben Arata-kunomtól kapott íjamat visszacseréltem a nodachimra, mert mégis csak annak forgatásához értettem jobban.
- Vissza fogom adni, nem kell féltened a fáklyádat. – Borzoltam meg mosolyogva Shukaku-chan haját miután átvettem a fáklyát tőle.
Hogyha odakint lettünk volna, akkor mindenképpen én haladtam volna elöl, senki másnak nem hagytam volna,mert magamban jobban megbíztam, meg valószínűleg csak én rendelkeztem igazi harci tudással közülünk, vagy legalábbis a legnagyobbal, bár nem gondoltam, hogy Shukaku-chan gyakorolt volna bármilyen harcművészetet is. Viszont idebent voltunk, és idebent amatőrnek számítottam, egyelőre. Szóval miután a tollas gyík előadta a maga ötletét kérdőn néztem szívem választottjára, hogy Neki mi a véleménye, és hogyha más volt, mint a pixelszörnynek, akkor teljes vállszélességgel Őt támogattam, hogyha Ő elfogadta a csipogó javaslatát, akkor én is, bár a jártasságos dologról "véletlenül" elfeledkeztem itt a nagy kavarodásban.
- A kötél nem fog minket akadályozni, hogyha harcra kerül a sor? – Kérdeztem, mint egy mellékesen miután már láncba lettünk fűzve a kötéllel és legalább tíz métert haladtunk. Bár hamarabb is megkérdezhettem volna, de így viccesebbnek tűnt. És biztos voltam benne, hogy szívem választottja is annak gondolta.

by **Benedict Arata** Hétf. Feb. 23 2015, 04:59

Nox megint kezdte túlreagálni a dolgokat, kezdve az íj iránti ujjongással, de még tűrhető kereteken belül maradt. Talán fejlődne? Biztos, csak képzelgek… A fáradok, majd leváltra csak bólintottam. Azonban legfőképp Shu-chant akartam szem előtt tudni. Amíg ez megvan, addig a legnagyobb haszon és veszélyforrást viszonylagos kontroll alatt tudhattam.
-Hát, őszintén szólva, nem épp mega sárkánynak hívtam, de akkor legyen Timidus, a kedvedért.
Mosolyok rá. Aranyos kis lány, ám nem feledkezem el arról, hogy félelmetes ellenség is lehetne. Hiába fiatal, hiába lány. Ez a játék kiérdemelte magának az igazán jellemfejlesztő megnevezést. Aki nem roppant össze-őrült meg, vagy volt zakkant alapjáraton, ez utóbbira remek példának számítok. Az vagy átlagos életet próbál itt élni a minimumon, olyan dolgokat csinálva, amik hétköznapi vagy a „jó”-ra emlékeztetnek, s megpróbálja nem tudomásul venni, hogy hol is van. Avagy olyan, aki megkeményedett, akár hetek-hónapok elmúlásával több évet is öregedett személyiségileg. Felnőtt, vagy legalábbis érettebb lett. Ez különösképp igaz az élvonalban haladó fiatalokra. Az elmefuttatást is csak egy igazán remek ötletet adó megszólalás szakítja félbe.
-Remek kérdés Shu-chan. Engem is érdekelne, sőt engem minden érdekesség, hasznos információ érdekelne, persze ha lehet róla szó, hogy pár dologgal kisegítenek. Természetesen, ha ellenértékre lenne szükség talán tudok valamennyit szűkíteni a pénztárcámon.
Még talán be is jöhet, és kapok pár dologról értékes információt. Kis lapátolás után már indultam is vissza a profhoz, hogy kérdezzek valamit, ekkor hallom, ahogy Nox tanácsokat kér.
-Há’? Má’ megin’ miket beszélsz? Az okés, hogy tanácsot kérsz, de mi értelme ebben a cosplayben rohangálni, ha meg sem mutatod neki? Amúgy Prof… Folyamatos lapátolás kell, vagy elég időről időre feltölteni a kazánt?
Amint megkaptam a válaszom, már mentem is vissza, ne Shu-chan nyúzza magát. Bár a számok és adatok alapján talán inkább attól kellett tartanom, hogy kiderül jobban bírná a lapátolást, mint én. Nah, az egy igazán kegyetlen döfés lenne, akkor is, ha jelen pillanatban nem kéne, hogy szégyen legyen.
Amikor megérkezünk Shu-chant látván vegyes érzelmek fognak el. Részben megértem, ahogy egy gyerek fél a magas repüléstől, de ott van az az izgató huncut érzés, hogy megtudtam egy gyenge pontját, arról nem is beszélve, milyen jól lehetne szórakozni vele. Azonban nem vigadhatok sokáig, mert a prof elég látványosan zsebre vágja a repülőgépet.
-Najóvaná~m. Ez azért már sok. MaxwelD-prof, maga mi a jó programozást művel úgy mellékállásban, ha nem fedőmeló a növénykutatás?
A kis bemutató-vita-tervezés után hümmögök kettőt, majd visszautasítom a fáklyát. A jártasságaim irányába érkező kérdésekre csak felteszem a kezem, és annyit fűzök a mozdulathoz, hogy ”nem igazán értek hozzá”. Természetesen a többit sem hagyhatom szó nélkül.
-Köszönöm, de a fáklyát nem fogadnám el, lesz így is elég köztünk. Ami a jártasságot illeti nem hiszem, hogy megoldható a súlyemelés. A felállást illetően meg, azt hiszem nekem nincs vele gondom. Nox-ra rá merem bízni a hátunk fedezését, és úgy gondolom, hogy Shu-chanon meg a Timiduson kívül nem nagyon van köztünk más, aki a frontot jobban tudná tartani. A profnak is viszonylag elől a helye, hogy rendesen szemrevételezhesse, és tájékoztathasson minket a tények, vagy a helyzet alakulásáról. Én meg a több szem többlet lát elve alapján majd igyekszem. A kötelet sem ellenzem, de azért hagyjunk kellő anyagot két ember között, nehogy véletlen lerántsuk a másikat a nem megfelelő közlekedéssel. Aztán részemről uccu neki.

by **Rosalia** Kedd Márc. 03 2015, 20:28

- Táblázatom erről nincs, de az ötlet kiváló, megfontolom a létrehozását. Csupán az eddigi repülési tapasztalataimra hagyatkozom, s bár tudós ember nem mond ilyet, de mégis csak ösztönösen, már-már zsigerből érzem, hogy mi az ideális magasság. - és jól ki is húzza magát az öreg büszkélkedve. Arata pénztárcájával kapcsolatos eszmecserére meg nem igazán tud mit válaszol, nem teljesen tudja hova rakni a fiú mondandóját. Ezután diszkréten félrevonul Noxszal, hogy diskurálhassanak a szerelem kifürkészhetetlen útjairól.
- Sajnálom gyermekem, én a tudomány embere vagyok, nem hiszek az ilyen bájolásokban meg bűvölésekben. Viszont... annyit megígérhetek, hogy gondolkozni fogok olyan kristály feltalálásán, ami akár még a te segítségedre is lehet. Csak aztán ügyesen és ésszel használd ám! - s a prof játékosan rákoppint a lány orrára. Közben Aratának is válaszol: - Nem kell folyamatosan, csak ha már látod, hogy nem izzik eléggé a kristálytörmelék.
Leszállás után csakhamar kialakul a további menet felépítése, Leo senkit sem szeretne eltántorítani a választásától, hiszen az ifjak csak jobban tisztában vannak a saját képességeikkel, mint a prof az övéikkel 2 órányi ismertség után.
- Nincs itt semmilyen "fedőmeló". Kutató vagyok, voltam és leszek is, az hogy mellékesben barkácsolok is, az lényegében hozzátartozik a munkámhoz. No de ideje indulni, még virágzás előtt oda akarok érni! Viszont ha elfáradtatok, ne szégyelljetek szólni, hogy álljunk meg! A sorrend pdig nekem megfelel. - Ezután lehívja inventoryjából a hegymászó sétaborját és kellő hosszúságú kötelet is arra az esetre, ha mégis össze akarjátok magatokat kötözni. Ezután botjára támaszkodva megindul ő is hegynek fölfelé.
Az út kezdeti szakasza még erdős övezet sűrűn növő fákkal, de az aljnövényzet alkalmas a kényelmes közlekedésre és megannyi begyűjteni való növényt rejt. A professzor kérés nélkül is sorolja hogy miket válogat össze magának, akkor sem zavartatja magát, ha már kezd az agyatokra menni a sok latin megnevezés. Elkapta az ékszíj, s örömét leli, hogy munkáját ilyen magas fokon kiélheti most ezen az expedíción. Lehetőségetek van nektek is begyűjteni növényeket, ha rendelkeztek növénylátással, vagy ha kellően figyeltek Maxweldre, ti magatok is kitanulhatjátok a jártasságot. //Persze ooc meg kell vásárolni a jártasságot, itt csak bemesélem a lehetőséget.//
Fél órányi séta után egy kaptatóra értek, ahol szükségetek van egymás segítségére a továbbhaladáshoz. Ugyanis vagy visszafordultok és kerülőúttal haladtok tovább, ami igen sok elvesztegetett időbe kerülne, vagy pedig megpróbáltok a két méter magas oromfalra felkapaszkodni. Túl meredek ahhoz, hogy fel lehessen kúszni rajta, mint mondottam szükség van az összmunkára. Ám mivel a növényzet itt túl sűrű ahhoz, hogy Timidus elég helye legyen és biztonsággal tudjon repülni hátán egy emberrel, ezért más megoldást kell keresnetek. Miként tudjátok feljuttatni a professzort és magatokat is a fal tetejére? Onnan már egy kevésbé meredek ösvény vezet tovább.

by Ajánlott tartalom

	Pontok	Felszerelés
Élet	26	+4
Fegyverkezelés	35	+15
Erő/Irányítás	5/20	-/+35
Kitartás	20	+11
Gyorsaság	25	+13
Speciális képesség	35	+16
Páncél		+45

[Küldetés] Kalandozás Leo Maxwelddel (vol. 4)

[Küldetés] Kalandozás Leo Maxwelddel (vol. 4)

Re: [Küldetés] Kalandozás Leo Maxwelddel (vol. 4)

Re: [Küldetés] Kalandozás Leo Maxwelddel (vol. 4)

Re: [Küldetés] Kalandozás Leo Maxwelddel (vol. 4)

Re: [Küldetés] Kalandozás Leo Maxwelddel (vol. 4)

Re: [Küldetés] Kalandozás Leo Maxwelddel (vol. 4)

Re: [Küldetés] Kalandozás Leo Maxwelddel (vol. 4)

Re: [Küldetés] Kalandozás Leo Maxwelddel (vol. 4)

Re: [Küldetés] Kalandozás Leo Maxwelddel (vol. 4)

Re: [Küldetés] Kalandozás Leo Maxwelddel (vol. 4)

Re: [Küldetés] Kalandozás Leo Maxwelddel (vol. 4)

Re: [Küldetés] Kalandozás Leo Maxwelddel (vol. 4)

Re: [Küldetés] Kalandozás Leo Maxwelddel (vol. 4)

Re: [Küldetés] Kalandozás Leo Maxwelddel (vol. 4)

Re: [Küldetés] Kalandozás Leo Maxwelddel (vol. 4)

Re: [Küldetés] Kalandozás Leo Maxwelddel (vol. 4)

Re: [Küldetés] Kalandozás Leo Maxwelddel (vol. 4)

Re: [Küldetés] Kalandozás Leo Maxwelddel (vol. 4)

Re: [Küldetés] Kalandozás Leo Maxwelddel (vol. 4)

Re: [Küldetés] Kalandozás Leo Maxwelddel (vol. 4)

Re: [Küldetés] Kalandozás Leo Maxwelddel (vol. 4)

Re: [Küldetés] Kalandozás Leo Maxwelddel (vol. 4)

Re: [Küldetés] Kalandozás Leo Maxwelddel (vol. 4)

Re: [Küldetés] Kalandozás Leo Maxwelddel (vol. 4)

Re: [Küldetés] Kalandozás Leo Maxwelddel (vol. 4)

Re: [Küldetés] Kalandozás Leo Maxwelddel (vol. 4)