Re: [Küldetés] Kalandozás Leo Maxwelddel

by **Hokushin** Szomb. Dec. 15 2012, 11:21

Gyanútlanul kutakodtam a mocsár szélén hátha találunk valamit ami használható lenne ebben a kényes szituációban. Más játékokban ilyenkor megjelent volna egy hajó ami segítségével gond nélkül által mehettünk volna eme ingoványos területen. Vagy egy gigantikus állat melynek lábai oly magasak, hogy szinte a felhőket verdesi a feje. Ilyen segítőkkel könnyedén átmehettünk volna ezen az akadályon azonban itt nem találtunk. Megnéztem minden bokrot fölfordítottam minden követ hátha mögötte rejlik a megoldás kulcsa ehelyett egy különös szituációba keveredtem. Éreztem ahogyan valami nekicsapódik a hátamnak és elkezdi azt simogatni. Hátra néztem és láttam az öreg embert mint a hátamat lapogatta és közben furcsa pofákat vágott. Elsőre az ugrott be, hogy megtetszettem neki és ekképpen akarja kifejezni az érzelmeit. Sajnos én nem voltam híve eme modern dolgoknak és kissé meg is ijedtem ezért egy kézzel ellöktem magamtól. Sajnos a csúszós talaj miatt mindketten a földre estünk ám a vénség nem hagyta magát négykézláb egy villám sebességével mászott oda hozzám és birizgálta tovább a hátamat. Ettől már tényleg megijedtem és ezt egy hatalmas sikítással jeleztem is melyet még egy vérbeli nő is megirigyelhetett volna. Gyorsan hátat fordítottam neki majd bal lábamat az arcába biggyesztve igyekeztem eltolni magamtól legújabb hódolómat.
-Hagy már békén te vén szatír. -
Kérésemre az öreg le is állt ami nagyon meglepett engem. Majd elmesélte, hogy csak a tüzet akarta eloltani a ruhám hátuljánál. Nem értettem miről van szó ám mikor megláttam az életerő csíkomat rögtön megvilágosodtam. Igaz a csata során beszereztem egy két maflást ám akkor sokkal több életerőm volt most meg a halál közelében álltam. Az igazság úgy ütött fejen mint egy halom tégla és teljesen szégyelltem magam a történtek miatt.
-Bo bo bocsánatot kérek. Nem is tudom mii ütött belém köszönöm-
Mondtam reménykedve, hogy a többiek nem látták ezt különben itt helyben nyugodtan lefejezhetem magamat. Folytatva a keresést egy meglehetősen szokatlan lényre bukkantunk. Az, hogy koszos volt nem zavart volna és nem volt egy szépségkirálynő ám ami rondává tette az az öregasszonyos smink és szemüveg. A gyomrom felfordult tőle valahányszor rá néztem. Legszívesebben kitekertem volna a nyakát aki kitalálta eme összeállítást. Szerencsénkre a lény jobban félt tőlünk mint mi tőle és barátságosnak bizonyult. Nem voltam biztos benne, de arra gyanakodtam ő a keresett segítség. Egy viszont nem volt világos. Ha az öreg járt már itt miért nem mondott semmit erről a kis fura lényről. Sőt túl sok mindent eltitkolt elölünk ami nagyon gyanússá tette a kilétét. Az is igaz, hogy megmentette az életemet így sem jogom sem bátorságom nem volt, hogy megvádoljam.

/Elnézést Saru mégsem tartok igényt tűzoltói szolgálataidra./

by **Taidana** Vas. Dec. 16 2012, 18:34

Meglepve figyelek fel a hangra, szint mint egy anyuka, aki totál rá van fixálódva gyermeke ijedt hangjára, úgy kaptam fel a fejem, amint meghallottam Susaya rémült visítását. Karomat kitárva fordultam az irányába, hogy rajtam keressen nyugalmat. Hát nem édes?
Fogalmam nem volt, hogy mégis mi a fene rémiszthette meg ennyire az én kis oroszlánszívű, bivalyerejű aranymajmomat, de örömmel konstatáltam, hogy végre nyugodtan alakíthatom gyermekvédelmi üzemmódba kapcsoló erős apukát, aki bizony minden baj árán hajlandó megvédeni csöppségét. Simogattam kicsit a hátát, meg stuff, miközben büszke pillantásokat vetettem körbe a többiekre, már ha bárki is figyelt ránk, hogy én milyen rohadt empatikus idomár vagyok már, majd próbáltam kicsit oldani Susaya hangulatán:
– Mi a baj? Jól van az én kis… Pirossegű Páviánom? – tettem fel a teljesen ártatlan kérdést, ami igazából nem tartalmazott több becézést, mint amennyit egyébként bármikor máskor alkalmazni szoktam. Bár tény, hogy a Pirosseggű Pávián egy teljesen új, és mint ilyen, kipróbálatlan forma volt, de az eddigieket is „jól” fogadta, már amennyire annak vehettük, hogy teljesen ignorálta őket, és minden mást is, ami még annak a szövegkörnyezetében hangzott el. Biztos, ami biztos.
Nagyon úgy tűnt, hogy PP-t viszont Susaya már nem volt hajlandó lenyelni. Tekintete vörösen villant, már amennyire ez lehetséges volt az állandóan szemére csúszott homlokpánt mögül, majd azon nyomban mozdult: gyorsaságunk egyezett, de mivel volt egy olyan helyzeti előnye, hogy közvetlenül rajtam közlekedett, és neki volt akrobatikája, nekem meg semmi ilyesmim, ezért minden további nélkül vitte véghez sikeres akcióját: így került le a seggemről a nadrág. Addigra én már álltam. Mármint hogy nem ültem, hanem felálltam guggoló helyzetemből. És mivel próbáltam Susaya után fordulni, ezért következetesen háttal álltam a többieknek abban a pillanatban, amint az aranymajmom lekapta rólam a nadrágot. Ott álltam egy szál semmiben, etikus módokat megszégyenítő alsótáji fedetlenségben, miközben Susaya éppen eltángált, én meg ordítottam:
– Hagy abba, te állat, hagyd abba! – Majd rántottam is fel a nadrágomat, miközben Susaya azzal a lendülettel bucskázott le rólam. Belefagytunk a pillanatba: ő kihívóan méregetett engem, én dühödten néztem vissza rá, hogy aztán teljes szinkronban forduljunk el sértődötten a másiktól, kezünket mellkasunk előtt fonjuk össze, majd induljunk el más-más irányba. Susaya a Papához ment, én meg Pánciékhoz: erre mi a helyzet, skacok? – próbáltam feldobni a témát. – Víí – summáztam undorodva röviden a véleményem a furcsa lényről.

by **Shiel D. Lewis** Hétf. Dec. 17 2012, 20:51

Ahogy Sir Lewis szemével fürkészte a mocsár rengetegét, úgy jött meg a kedve egyre jobban egy kis Krokodil Dundee féle nagytestű gyík lebirkózásához. Biztos találna egy-két krokodil mobot odabent, csak inkább nem mozdul el a többiektől, jobb neki itt. Ugyan is hiába bízik lovagias erejében, attól fél az még nem elegendő egy nagy testű állat lenyomására, tekintve, hogy súlyemelés jártasságát valószínűleg nem tudná aktiválni az állaton.
A magas füvekben sem talál semmi izgalmasat, pedig legalább egy hófehérke ücsöröghetett volna magányosan. Csalódottan, de ugyan akkor daliásan tér vissza a többiekhez, ahol az öreg éppen vízzel locsolta a kardforgató srác. Ejnye! Itt fröcskölnek, vizipólóznak meg stuff, de a lovagnak meg nem szólnak? :S Sir Lewis már nem csak csalódott volt, hanem szomorú is.
A majmos srác meg a sipákoló-szaladgáló majmát ölelgette, meg becézgette, amíg az le nem húzta a nadrágját. Persze a srác egyből a többiek felé fordul, miért is ne. Na semmi gond, Sir Lewis hősiesen tűri a látványt, majd a srác felkapja a ruhaneműt, s gesztusolnak a petjével. Valahogy mindenki olyan jól elven.
A lovag odasétál a kardforgatóhoz, hátha annak eszébe jutott valami, mire az állatidomár is odabattyog. Ekkor veszi észre hősünk azt a furcsa teremtményt, ami a közelben lapul. Csúf teste kilógott a növényzet közül, arcát pedig olcsó smink próbálta elfogadhatóbbá varázsolni. Nem sikerült.
Még Maxweld is hitetlenkedve figyelte a fura szerzetet, amire Pánci semmit sem tudott kinyögni, csupán lekapta a hátáról a buzogányt, s fenyegetően közelebb lépett a szerzethez. Az öreg mondatára reagált, miszerint esetleg segítségükre lehet. A lovag jelezvén, hogy támogatja az apót, egyenesen rákérdezett a csúf teremtménynél:
- Hősi expedíciónk célja egy ritka növény felkutatása... Segíts nekünk! - mondja erősen megnyomva a "segíts" szót, közben pedig megforgatta a fegyverét kezében. Gyanús volt neki a furcsa szerzet és nem akart kockáztatni, hogy az öregnek bármi baja essen amiatt, hogy túlságosan megbíznak a jött-ment izében.
Egy kicsit azonban félreállt, hogy ha akart Maxweld, akkor tudott egy gyorsa előadást tartani a sminkes valaminek a növényről, amit kerestek...

by **Rosalia** Pént. Dec. 21 2012, 15:18

[off] Bocsánat a késésért, de a héten mesélői alkotói válságban voltam. [/off]

A gollamina félszegen elhúzódik a lovagtól, mert igencsak baljósan hat a fiú kezében az a fegyver. Nem szeretné megkockáztatni, hogy bármi végett kapjon egy nyaklevest azzal a buzogánnyal. Maxweld prof Hokushin magánakciója és arcbarúgása után veszít némi életpontot is, majd a bocsánatkérést elfogadva azért ő is tisztes távolságba igyekszik kerülni a fura kardforgatótól. Figyelme az idomárra és a petjére terelődik, s nagyot sóhajtva konstatálja, hogy igencsak érdekes csapatot sikerült összeverbuválnia. A melléje szegődő Susaya buksiját megsimogatja, persze csak ha hagyja, de minimum megdícséri, jelezvén ezzel, hogy az ő pártjára áll az idomáré helyett. Ezután odalépked a lovaghoz és annak fegyverére helyezi a kezét.
- Úgy vélem erre semmi szükség, nem kell erőszakhoz folyamodnunk. Kérlek, tedd el! - Ezután az ocsmány kis lény felé fordul úgy, mintha egy gyerekkel beszélne, s próbál nem elfintorodni a látványától - Megtennéd nekünk, hogy elvezetsz bennünket ahhoz a növényhez, amely a legkülönlegesebb ebben a mocsárban? Biztosan ismersz ilyet, bízunk benned! - próbál az öreg hatni negédes szavakkal a nagyi sminkesre. Úgy tűnik próbálkozása hatásosnak bizonyul, mert a lény először még bátortalanul bólint egyet, aztán az öreg mosolya láttán felbátorodik, és ronda fogsorát megvillantva elvigyorodik és úgy bólogat tovább.
- Szegítünk, persze, hogy szegítünk! Ha megkímélitek kis életkénket, akkor elvezetünk benneteket! - ekkor ismét Lewisra pillant, hogy eltette-e már a fegyverét. Amint ez megtörténik, int nektek csontos kis ujjaival, hogy kövessétek.
- Vigyázni, hogy hova léptek! Csak a nyomomba haladni! - s úgy, ahogy az a nagybecsü Gyűrűk ura film mocsaras jelenétben látható, megindultok libasorban gollamina után, legelöl a sorban a professzorral //további sorrendet alakítsátok ki, de legegyszerűbb ha a postírások sorrendjében követitek a professzort, tehát Gollam, prof, Hoku, Saru, Pánci//
Utatok ingoványos talajon vezet, s mintha kis ösvényeken haladnátok végig, de a bűzös, kátrányszagú ködön aligha láttok keresztül, tehát eleve azt ajánlja föl az öreg, hogy az inventoryjából előszedett kötéllel kössétek össze magatokat a derekatoknál. Ígyis marad 1-1 méter köztetek, de az utolsó már nem látja, hogy az első merre halad. Nem kell csalódnotok az ocsmány kis lényben, ahogy ígérte, valóban elvezet benneteket a keresett növényhez. Élénk zöld színe már messziről pislákoló fényként hat, odaérve hozzá pedig szemkápráztató csillogással hat. Egyetlen egy példány van belőle, amelyre ugye a professzor tart igényt, ám a környezetében számos más növény is nyílik, amiből van lehetősége Sarunak és Lewisnak is "legelni". Very Happy

Ám amíg ti azzal vagytok elfoglalva, hogy begyűjtsétek amiért jöttetek, gollamina szőrén szárán eltűnik. Azt ugye nem kértétek tőle, hogy vezessen is ki benneteket, ezért meglóg még mielőtt újra előkerülne az a buzogány. Hogyan fogtok most kijutni? Próbáljatok minél ötletesebb kijutási kísérleteket leírni, fűzhettek bele balszerencsés fordulatokat is, most szabad kezet adok, ti lesztek a mesélők! Az összekötözött haladási sorrenden is változtathattok, ha szeretnétek. Természetesen a térkép rendelkezésetekre áll, de az ingoványos talajon idejövet össze-vissza kanyarogtatok, aminek útvonalát persze nem húzta be a térkép. Csak azt tudjátok, hogy most a mocsár közepén vagytok, és hogy nagyjából hol a kijárat 50-60 méterre.

by **Hokushin** Vas. Dec. 23 2012, 10:12

A végén mégis csak életben maradtam hála a gazmániás öregembernek. Igaz nagyon rám hozta a frászt, hogy a valamiféle vonzalmat érzett irányomban. Nagyon bosszantó tudott lenni ez a fájdalom nélküli világ. Ha egyedül lettem volna biztosan már a másvilágon szedhetném az ibolyát vagy egy kellemes üstben fortyogtam volna. A lényeg az, hogy megmenekültem a szörnyű halál karmaiból hála mi munkaadónknak. Én pedig azzal háláltam meg, hogy keményen az arcába rúgtam. Ha a való világban lettünk volna biztosan eltörött volna az orra vagy legalábbis erősen vérzett volna. Nem győztem szegény vételen öregtől bocsánatot kérni. Úgy tűnt nem haragudott rám azonban pár lépéssel arrébb ment tőlem és elég furán nézett rám. Mintha valami borzalmas dolgot tettem volna pedig ő volt az aki figyelmeztetés nélkül rám vetette magát. Ha azt kiáltotta volna, hogy lángol a feneked nem lett volna semmi gond. Azonban semmit nem érünk azzal, hogy folyton a rossz dolgokat hánytorgatjuk fel. Szóval találkoztunk egy rendkívül rondára kreált apró lényecskét aki nagyon hasonlított egy régi filmbeli lényre. Egy eléggé régi film volt amely jóval a születésem előtt készült. Még a beszéde is pont olyan volt mint annak a lénynek. Hiába törtem a fejemet nem jutott eszembe annak a gurgulázó rosszaságnak a neve. Szóval a mi csúfságunk belegyezett, hogy elvezet minket a keresett növényhez. Az öregember elővett egy kötelet amivel szépen egymáshoz kötöttük magunkat és szép libasorban haladtunk a mocsárban. Kis idő múlva megérkeztünk a növényhez ám a kalauzunk eltűnt mint szürke szamár a ködben. Eddig bejutni nem tudtunk most meg a kiút volt kétséges. Próbáltam a fejem törni azonban semmi értelmes nem ugrott be. Éppen ellenkezőleg ugyanis úgy elgondolkoztam, hogy nem vettem észre egy nagyobb kődarabot amiben elbotlottam.
Magamban szitkokat szórtam önmagamra amiért ilyen vaksi voltam és ekkor beugrott egy ötlet.
-Van egy ötletem, de maradjatok itt.-
Ezzel elővettem a kardomat majd elkezdtem a talajt döfködni hasonlóan, ahogyan a vakok a pálcájukat használták. Ez egy elég kétségbeesett terv azonban semmi kedvem nem volt a többiek életét veszélyeztetni ezért egyedül készültem a próbára. Ha bejön egészen végig én vezetem őket a biztonságot jelentő kiinduloponthoz.

by **Taidana** Hétf. Dec. 24 2012, 11:17

Susaya úgy került megint a nyakamba, hogy észre se vettem, mikor békültünk ki. Egyszerűen hirtelen már megint ismerős súly nyomta a vállamat, de ez most olyasmi volt, amit hálásan fogadtam. Automatikusan nyúltam fel, és vakargattam meg a nyaka mentén selymes kis bundáját.
Így, hogy a nyakamba tehénkedett, legalább nem kellett aggódnom miatta, hogy egy rossz pillanatában magába szippantja a mocsár. Biztonságban tudtam, és ez így volt jó. Araszolva haladtunk az ingoványos talajon. Nem tudtam, hogy ez rosszabb-e, mint különleges mobok ellen küzdeni. Itt is, most is az életünkkel játszottunk. Bár nem tudtam, hogyan lehet a SAO-ban elsüllyedni egy mocsárban, de valami olyasmit tudtam elképzelni, hogy hasonló jelkép megjelenik, mint a csonkolások esetén, csak ezúttal a paralízis szimbólumával keverve, és onnantól kezdve az a testrész béna, mozgathatatlan. Így aztán különösen nehéz volna kikecmeregni, ha egyszer az ember elkezd süllyedni. Milyen jó, hogy mi nem voltunk egyedül.
A kötél egyre jobb ötletnek tűnt.

Megigézve bámultam a növényt. OK, végül nem az enyém lett, de ennyi engedményt adtam a Tatának… ha már ő a Tatám. Főleg, ha már a környéke is dugig volt mindenféle más növényekkel: gyorsan felszedtem annyit belőlük, amennyit nem szégyelltem. Elégedetten vigyorogva álltam fel a gyűjtögetésből, mint aki épp egy igen egzotikus numerán van túl. – Egy élmény volt, Uraim! – kezdek is bele a búcsúzkodásba, hiszen akkor most kalap-kabát, amikor az események hirtelen fordulatot vesznek. Nem létező borostámat kell vakargatnom, hogy gondolkodásra bírjam az agyam: most hogyan tovább.

Nálam is bepattant egy ötlet, ha a srácé nem válna be, akkor felvetem: átváltoztatom Susayát, így a súlya annyi lesz, mint az enyém. És valahányszor elkezd süllyedni, visszaváltoztatom, majd a kötéllel kihúzzuk. Nem túl humánus, így ha be kell vetnem, próbálom a legszebb módon megkérni, hogy segítsen. Értelemszerűen ezúttal nem a Pirosseggű Páviánnal próbálkozom, hanem amelyiket mintha a legjobban szeretné: Kicsi Mester. És jé, működik!

by **Shiel D. Lewis** Hétf. Dec. 24 2012, 21:00

A lovag vonakodva engedi le a fegyverét, ahogy az öreg szavai elérik a kellő hatást, de még nem teszi vissza a hátára, inkább csak úgy tartja, hogy ne sugallja a közvetlen veszélyforrás imidzsét. Hátrébb lép, hogy a furcsa szerzet figyelme az öregre terelődjön, aki máris nekikezd a lény puhításának. Na persze nem jobb meg bal horgokkal, hanem szavak erejével. A lovag egyébként támogatta volna az előbbi rábeszélő formulát.
Az idegen rábólint a vezetői szerepkörre, de továbbra is a lovagot szemléli. Sir Lewis fintorogva, de a hátára helyezi a buzogányt. Nem bízik a furcsa lényben és a védelméből nem adna alá. Azt is hozzátenném még, hogy nem maga miatt aggódik, hanem a professor miatt, aki egyeneset a dög után megy, s így a lovag az utolsó helyre került a többiek mögött.
Szépen követi az előtte haladó majmos csávót, s közben végig a majmot lesi annak a vállán, de amint szeme sarkában megcsillan valami, egyből odaveti tekintetét: Habár a köd látása útjában áll, egy erős zöld fény így is áthatol az akadályokon, s eljut szembogarába. Sir Lewis megigézve tekint a fényre, melyhez egyre közelebb érnek. Nem elég, hogy valószínűleg az a keresett növény, de ráadásul még zöld is..!
Mikor odaérnek, majdhogynem leborul a zöldség előtt, de mikor a professzor magához ragadja azt, felébred tévhites álmából, melyben már magához ölelte, s elkezdte sodorni... Ébredése után egyből észreveszi, hogy a majmos srác nekiveselkedett a gazok begyűjtésének, mely korábban az ő eszében nem fordult meg. A nemrég átélt támadás, meg a furcsa lény és az egyéb dolgok miatt teljesen kiment a fejéből, hogy ő bizony el bír tenni magához növényeket is, így a zsebében lévő korábbi zöldséghez hozzányom még egy csomót. Szinte berohan a legnagyobb bozótosba, hogy a különösebbnél különösebb egyedeket szakajthassa le zsebe tartalmának bővítéséhez.
Amint megvolt ezzel, visszatért a többiekhez, akik tanácstalanul néztek körbe. Meglépett az a kis mocsok lény. Hát igen, a lovag pont ezért nem akart megbízni benne, de hősi megérzéseire sosem hallgatnak az emberek. Igaz egy szóval sem mondta, hogy van megérzése, sőt ő sem volt benne biztos, hogy amit érez, megérzés. Persze nem női megérzés. Ez inkább hősi sugallat!
A kardforgató bökdösni kezdi kardjával a sarat, a majmos srác gondolataiba pedig bele sem mert nézni, így inkább az itteni legbölcsebb emberhez fordult.
- Van ötlete, professzor úr? - méltóságteljesen kérdezi az öreget. Szinte biztos abban, hogy neki lesz egy jó terve.

by **Rosalia** Hétf. Dec. 24 2012, 21:49

- A csudába, hát nem meglógott! - kiált fel az öreg, amikor a megtalált növény iránt érzett elragadtatásán túl realizálódik benne, hogy vezetőjük eltűnt. A szerzeményét elteszi jó helyre, mélyen a menürendszerébe, hisz ott van a legnagyobb biztonságban, majd a lovaghoz fordulva, annak kérdésére igyekszik válaszolni:
- Nos, ami azt illeti, fogalmam sincs mitévők legyünk. Had gondolkozzam... - vallja be őszintén a prof, közben elkezdi simogatni kecskeszakállát, és elgondolkodva hümmög - Azt hiszem fiam, nem a leghumánusabb módszer a majmoddal kísérletezni, de talán beválhat. Legyetek nagyon óvatosak, és dolgozzatok össze a kardforgató fiúval, több szem többet lát. Maradjunk együtt és lépjünk egymás nyomaiban, mint eddig!
Aztán ismét libasorba állít benneteket, de ezúttal úgy, hogy Hoku és Saru a petjével tudjon elől haladni, aztán Lewis, hogy a súlyemelés jártasságával bármikor ki tudja őket húzni, ha tévesen próbálkoznak és mégis elsüllyednének. Leghátul halad most a professzor, hagyva kibontakozni a fiúket. Az ilyen szituációkra sajnálatos módon nem létezik egyetle steam-punk eszköz sem, amely kihúzna benneteket a csávából. Igaz, hogy kétszer annyi időbe telik kijutnotok, de a három segéd együttes munkája az immáron összekovácsolódott csapat sikeréhez vezet. A mocsárból kijutva leoldja rólatok a kötelet, majd elégedetten felsóhajt.
- Engedjétek meg fiúk, hogy megdícsérjelek benneteket, rendkívül jó ötletekkel álltatok elő! Fantasztikus csapat vagytok, bármikor nyugodt szívvel fordulnék újra hozzátok, hogy a kísérőim legyetek! - majd kezét nyújtja mindannyiótoknak - A kalandnak vége, sikerrel jártunk!

[off] Zárókör srácok, lehetőségetek van elvarrni a szálakat, elköszönni, levonni a konklúziót vagy leírni a karakterek küldetéssel kapcsolatos érzéseit. Utána jutalomosztááás Very Happy

[/off]

by **Shiel D. Lewis** Hétf. Dec. 24 2012, 22:26

Lewis kissé elszomorodik, mikor az öreg negatív választ ad neki, vagyis hogy nincsen használható ötlete. Ennek ellenére a lovag egy szót sem szól, mert igazából nekik kellene valami tervet kiötleniük, elvégre őket kérték fel segítőnek és nem fordítva.
Aztán mégis csak megszületik valami plán, ami a következőt takarta: A kardforgató ment elöl a földet szurkálva, mellette pedig a majmóca és röviddel mögötte az idomár. Őket követte a sorban hősünk, s tőle is kicsivel mögötte az öreg. Sir Lewis próbálta minden figyelmét és hősies reflexét összeszedni, hogy ha valamelyik jómadár nyakig merülne a dagonyában, akkor ő csak egy karnyújtásnyira legyen, s egyből kimenthesse a segítségre szorulót. Ez igen hősies feladatnak minősült, habár nem pont így képzelte el a rászorulóknak szánt segítséget, ebben a helyzetben mégis ez a volt az a feladat, amit egy hősnek el kellett végeznie. De abban is biztos volt, ha legközelebb találkozik a meglógott gollam-izével, a bokájáig belenyomja azt a sárba, fejjel lefelé!
A sikeres együttműködésnek lassan beérik a gyümölcse, s akkor lesz a legfényesebb, mikor mind az öten épségben kiérnek a mocsárból, s már a szilárd alapokon álló talajra teszik a lábukat. Sir Lewis boldogan húzza ki magát, hogy a csapat újabb sikert ért el, hála az összedolgozás hatalmának.
A professzor is iszonyat le van nyűgözve, olyan dicséretet ad nekik, amibe a lovag egy pillanatra belepirul, habár ez tényleg csak egy pillanatig látszik rajta, gyorsan elrejti, nehogy azt higgyék már, hogy csak erre utazott!
- Akkor tegyen így, professzor úr! Ugyan csak a magam hősies nevében beszélhetek, de afelől biztosíthatom, hogy lovagias erőmre bármikor igényt tarthat..! - mondja ezen szavakat a professzornak, válaszul előbbi mondatára, majd a csapat másik két tagjához fordul.
- Uraim, mi egy igen erős, hősies csapatot alkottunk, örültem, hogy együtt dolgozhattam önökkel! Engedjék meg, hogy barátnak jelöljem valamennyiüket..! - mondja délcegen, s megnyitja a menüjét, majd pötyögni kezd benne. [Mind a ketten kaptok egy baráti felkérést, amit a fórumon is el bírtok fogadni a beállításoknál! Így tudni foglyuk, hogy a karakterek barátok, sőt mindenki tudni fogja! A professzornak is megy egy in game!]
Sir Lewis boldog, s büszke is egyben, hogy ismét egy sikerekben gazdag küldetést tudhat a háta mögött. Magában gyorsan hősies esküt tesz, hogy ha ezen úriembereknek valaha szüksége lesz a segítségére, ő jön és segít!

[utóirat]Köszönöm a játékot srácok, nagy klassz volt! A felkérés ott lesz, rajtatok múlik, hogy elfogadjátok-e. Továbbá köszönöm szépen a kalandot főleg Rosalianak! Ez volt veled a második kalandom és már alig várom a harmadikat! Very Happy

[/utóirat]

by **Hokushin** Hétf. Dec. 24 2012, 22:56

Az állatidomárnak meglehetősen hasonlóan forogtak az agytekervényei mint az enyémek egy apró eltéréssel. Mégpedig azzal, hogy én nem egy élőlényt használtam arra megtudjam melyik a járható út. Igaz az állatidomároknál a társuk a fegyverek és ez egy játék vagyis nem igazi játékról volt. Ennek ellenére én nem veszélyeztettem volna a társsal tepsi épségét ennek ellenére sem. A lovag az öregtől kért tanácsot aki miután kiesett a gaz bűvöletéből fejét vakarva gondolkodni kezdett a megoldáson. Végül közölte velünk zseniális tervét mely szerint nekem az állatidomár duóval kellene elől haladnom míg dicsőséges lovag cimboránk hátulról fedez minket. A fejemet fogtam ettől a tervtől és azon gondolkoztam ezt saját kútfőből találta ezt ki. Ez olyan egyértelműnek kellett volna lennie mint, hogy szánkon vesszük a levegőt és nem a fülünkön keresztül. Veszekedés helyett inkább elfoglaltam vezető helyemet a kötél élén és elindultam a nagy útra. Úgy éreztem magamat mintha azokban a régi háborús filmekbe csöppentem volna ahol a katonák egy kés segítségével jutottak keresztül az aknamezőn. A különbség csak az volt, hogy egy akna sokkal gyorsabban végez áldozatával mint egy mocsár. Bár az is meglehet, hogy tudnék lélegezni a víz alatt nem fulladoznék csak a kevéske életerőm csökkenne a végzetes pontig. Miközben araszoltam előre fél szememmel a majmon és az ő idomárján tartottam. Mondhatni araszolva lépdeltem előre azonban nem volt kedvem senki életével kacérkodni. Úgy éreztem ezer év telt el mióta elindultunk a biztonságos ösvény felé, de végül sikerült. Az öreg megdicsért mindannyiunkat és közölte velünk, hogy máskor is szívesen látna minket segéd ként.
-Én is segítek azonban ha kérhetem máskor közölje mi vár ránk, hogy felkészülhessünk rá. Ne úgy ahogyan most történt.-
A lovag bejelölt barátnak amit örömmel elfogadtam. Bárgyú legénynek tűnt, de ennek ellenére rendes volt és jól tudtam nem maradhatunk életben összefogás nélkül. Kicsit furcsa volt, hogy szokásos magányom ellenére emberek közelségére vágyom azonban pont ezért léptem bele SAO világába.

/Mindenkinek nagyon köszönöm a játékot szuper volt elnézést kérek a gyulladásos baklövésem miatt./

by **Taidana** Hétf. Dec. 24 2012, 23:41

Nekem kicsit lassú és tötyörgős lezárása volt ez egy remek kalandnak, ahogy Susayát be-beáldozva araszoltunk kifelé a mocsárból. Ha éppen nem drágalátos petemet féltettem, akkor gondolatban több fél módon végeztem a lénnyel, ami ilyen jól itt hagyott minket az ingovány közepén. Szidtam egy ideig a felmenőit, majd rá kellett eszmélnem: bakker, valszeg egy NPC cseszett ki velünk! Akkor még felmenői sincsenek. Majd hamarosan rá kellett jönnöm, ha ő NPC, akkor nem csak szülei nincsenek, hanem nemi élete sem. Innentől kezdve boldogan vigyorogva folytattam utamat, úgy éreztem, bosszúmra szükség sincs, a sors már megszívatta.
Ahogy magunk mögött tudjuk az ingoványos talajt, úgy tűnik, hogy remek csapatunk is bomlani kezd. Hiszen végeztünk a feladatunkkal. Először a Tatától búcsúzom, igen sietősnek tűnnek a léptei:
– A való életben is van Papám, bírom az öreg búráját, de azért maga sem rossz felmenő – mosolyogtam nagy bőszen. – Csak ne hangoztassa, hogy béta-tesztelő volt, mert lehet, hogy másnak is viszketni kezd tőle a tenyere, nem csak nekem. De most segített, szóval hála és boldogság. Vigyázzon magára, Papa! – Direkt nem Tatázom, ennyi tiszteletet már csak kapjon, ha szinte a kezünkbe nyomta ezt a rakat növényt. A Tata.
Csodált hős lovagom barát felhívást küldött. Csillogó szemekkel fogadtam el, egészen az ajkán lógtam lelkesítő beszéde nyomán.
– Igen, igen! – nyekegtem fangirlöket megszégyenítő áhítattal, majd követve a mintáját, én is küldtem meghívót a fura srácnak.
– Ez egy élmény volt, srácok! Látogassatok majd meg a Second Life kristályboltban, az a miénk! – nyúltam fel a fejem tetején terpeszkedő Susayához, hogy megkavarjam az álla tövét. – Meg bármi van, ne felejtsetek el írni, és én ugrok is, oks? – lestem körbe lelkesen, de mivel már alig vártam, hogy feltöltsem a készleteimet, búcsúzkodtam – Kafa volt, most lépek, csősztök! –, és indultam is, hogy megírjam egy-két új szerzeményem.

(off)H A T A L M A S V O L T! - Igen, ez most Susaya véleménye volt. Meg kicsit az enyém is. Ezer hála érte, ez egy tök jó csapat volt, később hozzunk össze esetleg még ilyet! Very Happy

(/off)

by **Rosalia** Kedd Dec. 25 2012, 00:13

Gratulálok, a küldetést sikeresen teljesítettétek!

Mivel teszteltétek velem együtt az új harcrendszert, amit Diabellel dolgoztunk ki, plusz jócskán használtátok a jártasságaitokat és képességeteiket, sőt még ördögöket is kijátszottatok, ezért magas exp jutalomban részesítelek benneteket. Mivel a professzor csekélyebb pénzjutalommal tud szolgálni, ezért kevesebb az arany mennyisége. Viszont megkérném KA-t, hogy nagy mennyiségű érccel és növénnyel jutalmazzon benneteket, hiszen tulajdonképpen ezek szerzésére épült az egész küldetés.

Jutalmatok fejenként:

50 exp
20 arany

Sarunak pedig gratulálok a szintlépéshez!

Céhbónuszok:
Az Ököl és a Voice céhbankjába is 2-2 arany száll, továbbá mindkét céh 3 leggyengébb tagja is kap 1-1 expt, név szerint: Violeta, Ayani, Shui, Lewis, RenAi és Peter.

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Dec. 27 2012, 13:24

Na akkor jöttem is osztani és Rosalia kérésére kétszer annyi növényt/ércet kaptok. Természetesen ez azt jelenti, hogy az én kis ismeretlen rendszeremben 20 értéknyi helyett 40 értéknyit kaptok.

Saru Taidana: Növénylátás: 6->18, Denevér Kristály Recept, Gyenge Anti-boss Kristály Recept, 2 Örökké Lángoló Tulipán, 1 Kristálylevél, 8 Vörös Pitypang, 5 Kis Tövisgyökér, 3 Tövisgyökér, 2 Faeno Levél, 8 Barna Gomba

Hokushin: Érclátás: 6->18, Növénylátás: 6->18, 1 Holdkő, 3 Rubint, 4 Sida Kő, 10 Bronzérc, 2 Vasérc, 6 Munkálatlan Bőr, 5 Kis Tövisgyökér, 10 Faeno Levél, 15 Barna Gomba, 4 Vörös Pitypang, 6 Tövisgyökér

Shiel D. Lewis: Növénylátás: 7->19, Röhögőgörcs Méreg Recept, Rövid Specialitás Potion Recept, 1 Örökké Lángoló Tulipán, 4 Kristálylevél, 14 Barna Gomba, 9 Faeno Levél, 7 Vörös Pitypang

by Ajánlott tartalom