Re: [Küldetés] Vadvízi evezés Leo Maxwelddel

by **Silica** Hétf. Nov. 23 2015, 09:03

A prof továbbra is csak mosolyog a bajsza alatt, persze ahogyan felébred az idomár lányka, takaróval és étellel kínálja. Nem a legjobb és legfinomabb sült, amit valaha ettél, avagy később ettetek, hiszen a többiekkel is ugyanígy jár el, de azért ehetőnek ehető. Kazura kérdései sem lepik meg túlzottan, de erre is székelyes nyugodtsággal reagál, lenyeli még a falatot, iszik még egy kortyot a kulacsából, és csak utána válaszol.
-Igaza van az úrfiknak, Kokoro. Tényleg te voltál a nap hőse, és miattad is vagyunk itt. Nem véletlenül a te kezedbe nyomtam az evezőt. A csónakos részt a kisunokám is tesztelte, és azt hiszem csak egy gyerek tudja megcsinálni. A többiek sorsolás útján kerültek ide, hogy meglegyen a küldetéshez a kellő létszám. Fura egy rendszer ez, de aki béta tesztelő volt... higgyétek el, az én időmben voltak ennél furább dolgok is. Például hallottatok arról, hogy Gandhi az egyik legvérengzőbb hadúr a világon?
És el is kezdene anekdotázni, ám Kazura szavai megakasztják, így inkább csak a fejét csóválja.
-Na de erről majd később. Az úti célunkhoz pedig elég közel vagyunk, Kazura úrfi, a kihívásokat meg majd sorsolja gondolom a rendszer. Tapasztalt játékosoknak tűnnek, úgyhogy ismerik a küldetéseket. Van egy rejtvény, egy ügyességi rész, egy gondolkodós rész, meg általában egy harc is annak, aki az ilyesmit kedveli. Vagy éppenséggel szociális skilleket kell előhalászni. Vacsorázzanak meg, és pár perc múlva indulunk. A növény nem találja meg saját magát.

by **Silica** Vas. Nov. 29 2015, 19:16

Első figyelmeztetés reagkorbács

by **Kokoro** Szer. Dec. 02 2015, 16:35

T... takaró? És süti? Elsápadok. A takarót értem. A sütit nem. Vagy nem kell dolgozni? Mondjuk, ez nem szoba... dolgozni pedig a szobában kellett mindig. Felváltva nézem őket. Végül előrenyúlok. Remeg a kezem, ahogy elveszem a sütit. Elveszem, de... ennyi. Csak nézem. Norm közben megpirít még egy pár cukrot. Kettő gondosan félre is rak egy kis tálkára. Akkor viszi körbe, mikor már mindenki felébredt. Én nem kérek semmit.
Majd megáll a szívem. Kerek szemekkel nézek fel. Kazurára. Még a szemébe is belenézek. El is feledkezem róla, hogy nem szabad. Meg... meg vagyok lepődve, igen. Kazura. Silver. A professzor. Én? A professzort nézem legtovább. Az arcát, a szakállát, a szemeit. A mosolygó szemeit...
Jaj ne! Gyorsan elkapom a tekintetem és a száját nézem inkább. Mit tettem? Nem lett volna szabad! Nem figyeltem oda eléggé, én buta! Nap hőse? Most... most okoztam mindannyiuk halálát az imént. Reszketve bújok bele a takaróba még jobban. Nem akartam! Édes Istenem, könyörgöm, bocsáss meg, én nem akartam, én tényleg igazán nem akartam, kérlek! Véletlen volt!
Jack megbök az orrával és nyüszít. Norm is egyszerűen az orromhoz vág egy mályvacukrot, ami ráragad. Úgy meglepődöm, hogy a pánik is abbamarad. Pánik az, mikor annyira megijedek, hogy... a másik részét nem értettem.
Leszedem a cukrot és rárakom a sütire. Már másról van szó azóta. Hallgatom csendben, és majszolom a sütit. Így... így nagyon jó. Finom a cukor. És kicsit puhábbá varázsolja a sütit is. Még van belőle, szóval... szóval szabad nyugodtan. Jack is elfalatozik pár szem sütikét. Ő cukor nélkül. Nem akarom, hogy összeragadjanak a fogai. És hát ő... morzsálva eszik.

by **Silica** Hétf. Dec. 07 2015, 08:31

A prof elégedetten, na meg persze öreges tempóban eszeget, és néha egy-egy biztató mosolyt küld Kokoro felé. A többiekre is rápislant néha, ám ha ő befejezi, akkor kizárólag a lányt és kicsit társait várja meg, ha esetleg ők még nem végeztek, és utána azonnal szedelőzködni kezd.
-Az urak tapasztalt harcosoknak tűnnek, tudnak séta közben is enni, úgyhogy indulunk. Van valamelyikőjüknek véletlenül látás jártassága? A fáklya most egy kicsit macerás lenne a sűrű növényzet miatt, gondolom maguk sem akarják, hogy lángoló aljnövényzetben kelljen barangolnunk. Mutassák, mit hoztak magukkal a túrára!

Határidő: December 13.
Kokoron kívül mindenki más 500 szóval pótolhat.

by **Kazura** Szomb. Dec. 12 2015, 21:50

A virtuális lángok jóleső melegséggel töltenek el.
Furcsa. Tisztára mintha a kinti világban lennénk. Ha becsuknám a szemem fel sem tudnám fedezni a különbséget. Akár egy álom. Minden olyan valósághű, egészen addig míg fel nem ébredsz. Akkor aztán szétpukkan az egész akár egy léggömb és pillanatokon belül már nem is érted, hogyan hihettél benne egy percig is. Majd szépen lassan feledésbe merül az egész, miközben visszatérsz a megszokott körforgásba. Az egyetlen különbség, hogy ebből az álomból nincs menekvés. Itt mi szabjuk meg, hogy mikor akarunk felkelni. Egyesek foggal körömmel harcolnak , minden vágyuk, hogy mihamarabb megszólaljon az ébresztő. Mások pedig élvezik a szabadságot, amit a valóság magunk mögött hagyása kínál. Kérdés, hogy a két csoport meddig tűri meg egymást, főleg ha majd karnyújtásnyira kerül az ébredés.
Az ábrándozásból a professzor felém tornyosuló alakja ránt ki. Egy köszönöm kíséretében átveszem a tálat, majd komótosan nekilátok a vacsorának. Végül a prof is nekilát a kérdéseim megválaszolásának.
Bólogatok miközben ő is megdicséri Kokorot, bár amikor arra lyukad ki, hogy mi többiek csak létszámnövelés végett kerültünk a csapatba felszalad a szemöldököm. Újfent elraktározom magamban az öreget a nem leginkább kedvelt alakok listájára, de sokadszorra is arra jutok, hogy túl messzire eljutottam ahhoz, hogy most itt hagyjam. Így hát szó nélkül hagyom a történteket figyelek tovább.
Persze, tapasztalt játékos vagyok. Láthatóan figyelt amikor bemutatkozásnál közöltem, hogy nemrég csatlakoztam be. Na mindegy. Szóval egy rejtvény, egy ügyességi és egy gondolkodós rész. Meg esetleg harc is. Az ügyességi részt valószínűleg letudtuk. A rejtvény szintén gondolkodást igényel, ezért nem tudom miért külön említette, de ezektől kevésbé tartok. Az már más tészta, hogy a harci potenciálunk jelentősen csökkent a játékosok felének eltűnésével. Tényleg, konkrétan az összes íjászunk felszívódott. Ennyit a távolsági előnyről. Ebben a helyzetben lehet, hogy Silverre kéne bízni a frontális támadást, míg én és Kokoro a profot védenénk. Hátulról jobban átlátnám a helyzetet és változtathatnánk a felálláson a körülményeknek megfelelően. Már ha végül sor kerül ilyesmire egyáltalán.
Mire Maxweld és Kokoro is befejezik az étkezés én már régen el is felejtem azt. A professzor egyből ezután az indulást szorgalmazza.
Hát, végül is azt mondta, hogy közel vagyunk, de arra számítottam, hogy az éjszakát itt töltjük. Na mindegy, ha úgy gondolja, hogy a sötétség nem rontja a növény megtalálásának esélyeit, rám biztosan nem kell várnia.
Mikor aztán felmerül a jártasság kérdése kissé restellve adok hangot hiányosságomnak.
-Öhm, én egyelőre nem rendelkezem semmiféle jártassággal és az inventorym is eléggé szegényes.
Közben a többiekre sandítok, remélvén, hogy valamelyikőjük nálam több kompetenciával rendelkezik az előttünk álló feladat megoldását illetően. Amennyiben mégsem így történne még óvatosan előhozakodnék egy ötlettel.
-Hát ez elég kellemetlen. Mikor korábban olvastam az új felszerelések listáját, talán volt egy ami alkalmas volt fény kibocsájtására. Nem tolakodásból, de a professzor úr véletlenül nem rendelkezik ezzel?
Elég kínos, hogy mindenben az öregre vagyunk utalva, de vagy ez vagy a vak vezet világtalant megoldás.

by **Silica** Hétf. Dec. 14 2015, 07:05

Kérésre kaptok egy hét haladékot. :3

by **Kokoro** Kedd Dec. 15 2015, 13:05

Felállok én is. Kicsit sután, de megteszem. Indulni kell lassan, a professzor is megmondja. A virágot keressük, mi négyen. És Jack meg Norm. Jack mondjuk jó szagló. Nagyon ügyes az orra. Norm meg... aranyos. Meg... optikus. Nem, optimista. Azt jelenti, hogy mindenben a jót látja. Vagy mindenben meglátja a jót? Már nem is tudom pontosan. De olyasmi, olyan jó. Az ellentétére nem emlékszem, minek nevezik.
Kicsit elsápadok. Tehát... akkor én ahhoz nem vagyok tapasztalt, hogy... hogy is mondta? Séta közben enni? Én nem tudok séta közben enni? Még van a kezemben egy sütidarabka. Kérdőn ránézek, felemelem, majd a lábam is. Megindulok előre, körbe-körbe a tűz körül. Közben majszolom a sütim. És nem értem. Tudok enni séta közben. Otthon is néha kellett. Takarítás közben szendvicset ettem. Persze óvatosan, és ha leesett a morzsa, azt felsöpörtem rögtön. Mert hát mosolyogtak ugyan, és azt mondták, semmi baj... de azokon az estéken mindig rengeteget kellett dolgoznunk.
Kérdőn nézek a professzorra is, de már nagyon indulunk. Jack és Norm is előre lovagoltak. Sakálgoltak. Közben egy kérdés is érkezett. Kicsit pislogtam.
-Hát... én... én látok...
Kicsit hunyorgok előre, de igen, látok. Aztán eszembe jut ám valami. Le is nyitom és megnézem. Igen, Látok is. Látok amúgy is, meg Látok is, első szinten. Szóval bólintok és kicsit bátrabban szólalok fel.
-Nekem van... első... -aztán meg is bánom. Túl hangos voltam. Nagyon hangos voltam. Mondjuk, alig hallható, de túl hangos. Talán most ki fogok kapni. Vagy ez és a szemükbe nézés miatt most katasztrófa fog történni. A katasztrófa az nagyon rossz esemény. És én nem szeretnék katasztrófát okozni. Embarassed

by **Silica** Hétf. Dec. 21 2015, 14:37

A prof mosolyogva nézi Kokorot, és talán elgondolkodik azon, hogy máshogy kellett volna fogalmaznia, de nem ad ennek hangot, hiszen nem tűnik úgy, mintha a lány megsértődött volna. Az viszont úgy tűnik azonban, hogy a legtöbb figyelmét a kis idomár köti le. Talán az unokájára emlékeztetheti, vagy valami. Silver szótlanságára nem reagál, nem is nagyon böködi a férfiút, Kazura kérdésére azonban el kezd kutatni az inventoryjában, majd előhúz egy Bányász Sisakot.
-Ja? Erre gondol az úrfi? De, rendelkezem.
Ezzel vissza is teszi az eszköztárba, és széles mosollyal Kokoro felé fordul.
-Remek, Kokoro! Akkor te fogod vezetni a csapatot! Szervezd meg, hogy milyen sorrendbe menjünk, mindenki szépen megfogja egymás kezét, és mi követünk téged. Ne aggódj, mindenki teljesen megbízik benned. Ugye úrfik?
A sűrű sötétséget a sűrű sötét erdő még sötétebbé teszi. Az orrotok hegyénél azért messzebb láttok, de igencsak botladozni kellene, kivéve persze Kokoronak. De legalább semmi fura zajt nem hallotok. Vagy ahhoz meg hallgatózás kellene? Még szerencse, hogy Kazura rendelkezik ilyennel, és ha be van kapcsolva, akkor a fiú horkolásra lehet figyelmes, egészen közelről.

Silver 750 szóval pótolhat, különben kiesik.
Határidő: December 27.

by **Silver** Vas. Dec. 27 2015, 20:51

Meg kell valljam, még kába voltam egy jó darabig. Olyan jótékony, békés köd borult az elmémre,vagy ahhoz is hasonlíthatnám, amikor a tengerparton fekszem, és becsukott szemmel hallgatom a tenger zúgását. Olyankor csak azt hallod, semmi mást. Kitölti a fejedet, ránehezedik és ellazít. Meg el is álmosít. Víz itt is volt, a folyó vize folyamatosan nyaldosta a partot, de ez csak kellemes csobogás volt, vidám és játékos. Elmosolyodtam, és csak néztem magam elé, hagytam, hogy a különféle hangok összekeveredjenek, mint a festő palettáján a színek. A csobogás, a fák leveleinek zörgése, a talaj súrlódó hangja, a beszédfoszlányok, a tűz pattogása, mind-mind összeálltak egy különös és békés szimfóniává, amiben olyan kellemes, jó érzés volt elsüppedni kicsit. I don't know why, talán beüthettem a fejemet kicsit, és ezért kapcsoltam ki. Vagy csak a fáradtságomat kellett kihevernem, hiszen mit tagadjam, megerőltető volt ez a túra. A léghajón a rosszullétemet se tudtam kiheverni, és máris csónakba kellett ugrani, ahol meg aztán kapaszkodni kellett serényen, ráadásul végig igyekeztem odafigyelni Miss Heartra is. Rengeteg feszültség és félelem dúlt benne, kellett mellé valaki, aki folyamatosan nyugalmat sugároz, meg magabiztosságot. Mert hát a félelem az dühöt szül, a düh gyűlöletet, a gyűlölet meg kínhoz és szenvedéshez vezet. Azt pedig a világ minden kincséért se akarhattam volna, hogy valaki szenvedjen a saját kétségei miatt.
Szórakozottan üldögéltem, és ugyanilyen szórakozottan nyammogtam az ételen. To be honest, akármit a kezembe adhattak volna, én azt jóízűen elfalatozom, éppen annyira nem figyeltem rá, mivel táplálnak, meg azt sem, hogy ki. Az íze nem zökkentett ki a bódult állapotomból, elmerültem a harapás és a rágás monoton tevékenységében, miközben a táncoló lángnyelveket figyeltem, melyeknek hatására furcsa fények illegették magukat a szemem előtt. Olyasmi volt ez, mint egy nyári kirándulás, amikor este, sötétedés után tábort verünk, és a tüzet körbeülve melegszünk, beintve a hűvösnek. Már csak azért is maradt meg ilyen erősen bennem az élmény, mert alig-alig tapasztaltam. Különleges volt. Legtöbbször a kirándulások a szokásos turistacsalogató helyekre, vagy meleg vizes forrásokra épített fogadók felé vittek el, és olyankor mindig volt fedél a fejünk felett. Ha a csapattal mentünk valahová versenyezni, akkor pedig pláne, olyankor ráadásul csak az edzésre és a mérkőzésekre volt időnk, ha meg pihentünk, akkor azt a szobánkban. Regenerálódtunk, hogy frissek és fittek legyünk a következő meccsünkre. Különösen nekem volt ez a sorsom, aki rendszerint sokáig jutott ezeken a tornákon. A folyamatos koncentrálás és az intenzív mozgás sokat kivett belőlem, talán többet is, mint másokból, hiszen én sokkal több részletre oda tudtam figyelni játék közben. Ha top formában voltam, akkor gyakorlatilag előre tudtam, hová fog érkezni a labda, én voltam az, aki minden ütést meg tudott támadni. Pedig a védekezés sokszor sokkal könnyebb lett volna, csak én nem az a típus voltam. És nem csak azért, mert olyan látással áldott meg a sors, mint amilyen nekem van.
Csak akkor zökkentem ki egy kicsit az eddigi állapotomból, amikor körülöttem intenzívebbé vált a mozgás. Felpillantottam, és a kicsit zavaros pillantásom is lassacskán helyreállt, persze csak miután a lángnyelvek okozta szemkáprázás elmúlt. Szedelődzködtek, a professzor vezetésével. Miss Kokoro a tűz körül járkált, miközben Mr. Kazura élénken diskurált az öreggel. Némi homlokráncolás kíséretében igyekeztem bekapcsolódni. A lány vezetne minket a sötétben, amikor az orrunkig is alig látunk? Ráadásul a sűrű erdőben? Rázni kezdtem a fejemet, már csak azért is, hogy az utolsó néhány morzsáját eltüntessem a bambaságomnak.
- I think okosabb lenne inkább itt tölteni az éjszakát, mint éjjel, vakon botorkálni tájékozódási pontok nélkül! - szólaltam fel eleinte halvány, távoli, majd egyre erősödő hangon, és még a kezemet is felemeltem, hogy biztosan felfigyeljenek rám.
- Frissen, kipihenten és nappali fényben sokkal gyorsabban megtalálhatnánk a virágot. Mr. Kazura és én vállaljuk az éjjeli őrködést, aztán hajnalban indulhatnánk - néztem rá a másik férfira, egyetértést keresve nála. Ez a kettőnk feladata kéne legyen, és ha őrködünk olyan négy-négy órát, akkor ki is tudjuk magunkat pihenni, és közben Professor Maxweld és Miss Kokoro is biztonságban lennének.

by **Kokoro** Vas. Dec. 27 2015, 23:14

Hogy... hogy... hogy mi? Vezetni? Azt vajon hogy kell? Már hallottam ezt a szót... de... én nem vagyok benne biztos. Nekidőlök egy fatörzsnek is. Mert hát a világ az kicsit olyan fura lett. Olyan megfordult. A professzor is eltűnt kicsit a szemem elől, pedig nem mozdultam egyébként. Csak mikor a fának dőltem. Mert amúgy máshova akartam dőlni már szinte. Kicsit le is hunyom a szemem. Nem értem. Mi lehet az, mit kéne csinálnom? Nem akar az eszembe jutni. Pedig tudom, biztosan tudom, de most valahogy nem...
-Szervezni...? Az mit....? -kérdezném, de egy hang szól közbe. Silver. Nem rám néz, a professzorra. Ő... ő adott vizet az elején, igen. Emlékszem. Most is ő ébredt utolsónak. Biztos nagyon elfáradt már. Mindig segít mindenkinek. Abban nagyon el lehet fáradni. Nekünk is mindig segíteni kellett mindenkinek. És mindig nagyon ki voltam már merülve a végén. Kimerülve, tehát el voltam fáradva. És akkor nagyon tudtam volna sokat aludni. Nem hagyták, mert ott volt a házimunka. Meg kellett csinálni.
Nem értettem, mit is akar pontosan. Vagyis, azt hiszem, egy részét nem értettem. Kipihenni, azt értem. Utána nem leszünk fáradtak. És őrködni? Azt viszont már nem tudom. Mármint, hogy mi lehet az és hogy csinálják. Nagyon nehéz? Mert akkor besegíthetek én is. Mondjuk biztos nem engednék. Lehet, hogy nehéz. Vagy a férfiaknak kell. Szóval, én csak leguggolok, és Jackal-t simogatom. Meg Normot, mert Norm mindig féltékeny, ha csak Jack kap simit. Féltékeny, az azt jelenti, hogy ő is azt akarja, ami a másiknak van, vagy amit a másik kap. Szóval, egyik kezem az övé, a másik a másiké. És akkor így jól el van osztva. És mind a ketten boldogok, tehát én is az vagyok, és hárman vagyunk így boldogok.
És hát várom a döntést is, hogy most akkor mi van.

by **Silica** Hétf. Dec. 28 2015, 14:53

Kazura

by **Kazura** Szer. Dec. 30 2015, 16:13

Mint kiderül, kis társaságunkból csak Kokoro rendelkezik Látás jártassággal. Ez elég kínosan alátámasztja a professzor korábbi kijelentését. Viszont a szintje nem túl meggyőző.
Ha jól emlékszem az első szint épphogy csak körvonalakat jelenít meg a sötétben és azt is csupán pár méterig. A semminél ugyan jobb, de nem sokkal.
Majd következik a professzor sisakmutogatós akciója. Szinte már meg sem lepődöm, csak egy halk sóhaj hagyja el a szám.
Ha ezt az utat választja, hát legyen. Elvégre mindannyian saját akaratunkból vagyunk itt, nem lehet miért panaszkodnom. A rossz tapasztalat is tapasztalat.
Már éppen nekikezdenénk felállítani a sorrendet, mikor felszólal Silver. Elég csöndben volt az elmúlt időben, de hallhatóan ő sincs teljesen megelégedve Maxweld gondolatmenetével.
-A professzor a megbízónk, így az ő szava dönt. Mindemellett természetesen én is vállalom az őrséget ha mégis letáborozunk-nézek a professzorra, várva, hogy meggondolja-e magát.
Hmm érdekes lenne az éjszakai harc a mobokkal. Kérdés, hogy a sötét mennyire befolyásolja az ő harcmodorukat. Vajon vannak olyanok, amik rendelkeznek a Látáshoz, meg a Hallgatózáshoz hasonló tulajdonságokkal? És mi van a szaglással? Pár körre talán tudnék némi fényt kreálni, de nem valószínű, hogy az elég lenne. Bár, ha itt tartunk…
Közelebb megyek Kokorohoz és leguggolok vele szemben.
-Mond csak, Jackal és Norm nem boldogulnak a sötétben? Úgy értem lehet hogy ők segíthetnének megtalálni a biztonságos ösvényeket. Talán jobbak az érzékszerveik, mint a mieink. Persze ez csak egy feltételezés. Te mit gondolsz?-fürkészem érdeklődve a lány arcát.
-Ami pedig a professzor korábbi kijelentését illeti, arra utalt, hogy mondd meg ki menjen mögötted, ki kövesse őt és ki zárja a sort.

by **Silica** Hétf. Jan. 04 2016, 09:54

-Ejnye fiatalúr! Csak nem elvenné Kokorotól az expedíció dicsőségét? Vagy esetleg nem olvasta a liliomokról szóló briliáns könyvemet? Nofene!
Az öreg megvakarja a bajszát az orra alatt, hümmög egyet, majd fejcsóválva kezd magyarázni.
-Mint említettem, a Tündérliliom a hegyvidéki friss forrásvizekben található, ám nekünk csak zárt állapotában megfelelő. Reggelente kinyitja a szirmait, és kilövelli a tündérport, amit a Tébolyult Vízitündér mobok összegyűjtenek. Mint egy tündérmesében. Nekünk viszont tündérporral együtt kell, szóval este kell megszereznünk.
És ha nem lennének elég meggyőzőek számotokra a szavai, akkor el is indul valamerre. És mivel tovább nem jutottatok, a mese innentől ugyanaz, egy csöppnyi változással. A sűrű sötétséget a sűrű sötét erdő még sötétebbé teszi. Az orrotok hegyénél azért messzebb láttok, de igencsak botladozni kellene, kivéve persze Kokoronak. De legalább semmi fura zajt nem hallotok. Vagy ahhoz meg hallgatózás kellene? Talán a szerencse is elég, ami most Kazurára mosolygott, így a fiú horkolásra lehet figyelmes, egészen közelről.

Határidő: Január 10.

by **Silica** Hétf. Jan. 11 2016, 15:51

by **Silica** Kedd Jan. 19 2016, 09:55

Utolsó figyelmeztetés.

by **Kazura** Szer. Jan. 20 2016, 13:56

Nem érkezik válasz. Persze lehet, hogy túl közvetlen voltam, vagy túlzottan belemásztam a lány személyes terébe. Mindenesetre amit akartam közöltem, illetve megpróbáltam rávezetni pár dologra, de a professzor hirtelen nekilódulása nem hagyott sok választani valót. Felpattanok és sietősen az öreg után indulok.
Az kéne még hogy lehagyjon. Aztán meg majd kereshetjük itt égre földre.
Mielőtt azonban még én is eltűnök a dzsungel rengetegében még hátraszólok.
-Ne maradjatok le nagyon. Igyekszem egy irányba vezetni a professzort.
Ezek után hamarosan sikerül felzárkóznom.
-Elnézést professzor úr, ideiglenesen mehetnék előre, amíg a többiek is beérnek minket? Addig is igyekszem megtisztítani előttünk az utat-mondom, majd előre lépve és kissé hosszabb ideig matatva a sötétben előhívom a fegyverem.
Ugyan nem egy macséta, de a célnak megfelelő.
Innentől kezdve az utamba kerülő aljnövényzet nem jelent akkora kihívást, egyszersmind a karom meghosszabbításaként a tapogatózás is valamennyivel sikeresebbnek bizonyul. Persze elnyomok egy-két szitokszót, mikor éppen képen csap egy ág, de viszonylag gondtalanul haladok előre, figyelve, hogy a professzor ne maradjon le mögöttem és mint ígértem ne kanyarogjunk jobbra balra.
Egészen addig amíg meg nem csapja egy furcsa zaj a fülem. Vagy talán csak képzelődöm? Mindenesetre megállok és a professzort is erre ösztönzöm.
-Mintha hallanék valamit-suttogom.
Pár szívdobbanásnyi koncentrálás meggyőz igazamról.
-Horkolás, vagy valami hasonló. Egészen közelről, jobbról-osztom meg a hallottakat.
-Mit gondol professzor úr, kikerüljük, vagy utána nézzünk?
Állatok nem túl gyakran szoktak ilyen hangot hallatni, de az sem túl valószínű, hogy NPC-re vagy játékosra bukkannánk ilyen helyen. Kíváncsinak kíváncsi vagyok, de a korábban átgondoltak alapján jobb lenne ha kerülnénk bármiféle konfrontációt. Persze kétlem, hogy a prof is hasonlóképp gondolkodna. Na mindegy, ráérek megoldáson agyalni, ha már elénk tárult a probléma.

by **Kokoro** Csüt. Jan. 21 2016, 16:39

Jaj, nem... vagyis... vagyis lett volna válasz, csak... én nyitottam is a szám. Igen, már nyitottam, csak sötét van. Ő meg már elfordult. Nem is hozzám beszélt volna? Megfordulok, hátranézek. De senki sincs ott. Csak én vagyok itt. Akkor hozzám beszélt. De akkor miért nem várt meg? Kérdést tett fel. Arra nem válaszolni kell? Vagy megint elrontottam valamit?
Aztán mindenki elindul. Vagyis azt hiszem, mindenki. A professzor és Kazura biztos. Én még eszegetek egy kicsikét. Hisz itt maradtunk. Nézem, ahogy eltűnnek a növényzetben. Nagyra nyílnak a szemeim. Most mit kéne csinálnom? Nem mondtak nekem semmit. Most maradjak? Menjek? Sisak? Én nem kaptam sisakot. Vagy kaptam? Már nem tudom. Már nagyon összezavarodtam. Segítség @.@

Még jobban összehúzódom a földön. Jack nyüszítve bököd az orrával. Norm a fején ücsörög és engem figyelnek. A kis sakál néha megugrik arra, amerre a professzorék mentek.
-Nekünk is menni kell?
Vakkant egyet. Csahol egyet. A farkát csóválja jókedvűen. Aztán megugrik, és szalad utánuk.
-Hé, várj meg Surprised

Felpattanok én is. Megindulok, és megtorpanok. Biztos menjek? Biztos szabad? Kazura is félrenézett végül. Tehát nem kellek. Vagy kellek? Mit tegyek? De Jack nem jön vissza. Meg Norm sem. A szívem egyre jobban dobog. Egyre jobban reszketek. Egyre jobban félek. Végül összeszorítom a fogaimat. Előrevágtatok. Még látom a fényeket, azokat követem. Legalábbis remélem, azokat követem.

by **Silver** Pént. Jan. 22 2016, 20:22

Megvakartam az államat, miközben a homlokomat ráncoltam. Csupa jót hallottam Professor Maxweldről, a misterről, aki jobban érti a növényeket, mint bárki más ebben a világban, de így szemtől-szemben, minél több idő telt el, annál kevésbé volt... meggyőző. A tudásával biztosan nincs baj, sőt... de teljesen máshogy képzeltem el őt. Nem éreztem azt, hogy ettől az embertől érdemes lenne tanulnom, nem ébresztett bennem tiszteletet iránta a viselkedése, inkább egy... nagy gyerek volt, akire vigyázni kellett, mert ha nem figyelünk oda egy pillanatig, akkor összetör valamit... worst case scenario saját magát.
Szólásra nyitottam a szám, de végül inkább csak megcsóváltam a fejem, és magamban tartottam, amit mondani szándékoztam. Nem éri meg kritizálni, nem változtatok vele semmin. Ha korábban ideérünk, és megkeressük a virágot a nappali fényben, sötétedés után könnyedén begyűjthettük volna, aztán hajnalban irány haza. Ehelyett botorkálhatunk a pitch black éjszakában. Felpillantottam a holdakra, és ahogy említettem, ha egy pillanatig nem figyelsz oda, a prof bajt csinál. Most például meg se várva minket betörtetett az erdőbe. Mr. Kazura reagált rá a leggyorsabban, én pedig egy hevenyészett fészpalmot követően utánuk indultam sietős léptekkel, csak mikor hátra néztem és a tétovázó Miss Kokorora esett a pillantásom, akkor álltam meg. She's not coming. Why?
-Hey, Miss Heart! Come! - intettem széles mozdulattal a lánynak, de aztán inkább visszafordultam. Jobb, ha közel maradunk egymáshoz, akkor semmiképp sem fogunk egyedül eltévedni. Arról nem is beszélve, hogy ő sokkal jobban látott, mint én. Kéne egy Tracking skill...
- Gyere, siessünk utánuk. Ha már nem látod őket, kövesd a növények mozgását. Én mögötted leszek - mosolyogtam rá biztatóan és barátságosan.

by **Silica** Hétf. Jan. 25 2016, 10:33

Na akkor mégis csaj sikerült valamennyire visszaadnom a professzort. A sűrű növényzetben nem tudnak gyorsan mozogni az elől haladók, így Silver és Kokoro hamar beérhették őket. Újra együtt a csipet csapat, és ezúttal a professzor is nyugton marad. Egészen addig, amíg ő is meg nem hallja a hangot. Közelebb hajol hozzátok, és halkan, de izgatottan suttogni kezd.
-Ez a híres sus scrofa sennaarensis hangja. Könnyen összetéveszthető egy hortyogó emberével. Nagyon ritka állat, és nagyon finom a húsa, ráadásul az a növény a kedvence, ami a Nymphaea közelében terem. Jó úton járunk, fiatalok! El akarják kapni, vagy haladjunk tovább?

by **Silica** Hétf. Feb. 01 2016, 15:15

Első Figyelmeztetés reagkorbács

by **Kazura** Kedd Feb. 09 2016, 09:53

Nem telik el sok idő, miközben töretlenül haladunk előre és meghallom a hátunk mögül a neszezést. Reménykedvén, hogy hátrahagyott társaink azok kissé lelassítok és valóban pillanatokkal később elő is bukkannak. Bár nem sokat tudok kivenni belőlük a sötétségnek hála, kissé azért megnyugszom.
Kettesben azért jóval nehezebben ment volna.
Mielőtt azonban Kokorot előretessékelhetném, hogy végre olyan menjen legelöl aki továbblát az orra hegyénél felhangzik az a bizonyos hang. Amint a professzor is meghallja, fel is világosít minket a forrásáról.
Szóval mégis csak egy Mob. Persze szívesen megkóstolnám, ha tényleg annyira íncsiklandozó a húsa, mint ahogy a prof említi, de amúgy is nemrég ettünk és továbbra is aggasztóan rosszak a látóviszonyok bármiféle rajtaütéshez, szóval erről ennyit. De az biztató, hogy a célállomásunk közelségét jelzi a jelenléte, remélem ha minden jól megy ezek szerint már a reggelt egy kényelmes ágyban tölthetem a megszerzett exp elosztásán agyalva.
Reménykedve, hogy a többiek is osztoznak véleményemben hangot is adok aggályaimnak.
-Én passzolnám a lehetőséget, hogy az orromig sem látva nekiálljak becserkészni valamit, részemről mehetünk tovább. Kokoro, Silver, ti mit gondoltok?-kérdezem az újonnan érkezetteket.
Amennyiben egyetértünk a tovább haladásban finoman Kokorot tessékelném előre a Lását jártasságára hivatkozva, én pedig sereghajtóvá avanzsáltatom elő magam. Csendben követem hát az előttem haladókat.
Akkor, ha minden igaz közeledünk a küldetés befejező szakaszához. A professzor helyvidéki forrást említett, mint a növény előfordulási helye, úgyhogy nem árt ha továbbra is hegyezzük a fülünket. Bár ez esetben arra is rákérdezhetett volna, hogy valaki rendelkezik-e Hallgatózás jártassággal. Valószínűleg ezt is elfelejtette. Na mindegy, csak feltűnik valamelyikőnknek. Ha pedig forrás, akkor remélhetőleg valamiféle tisztás is lesz a környékén, ahová jut majd némi holdfény. Onnantól kezdve pedig csak nem lesz annyira nehéz dolgunk a felfedezésével. Legalábbis bízom benne, hogy nagyobb akadályba már nem fogunk ütközni. Így sem volt egy leányálom az eddigi utazás…

by **Kokoro** Kedd Feb. 09 2016, 18:00

//Hát, ez most elég vacak lesz. *mindene nullán áll* //

Ouch. Majdnem beleütköztem. De csak majdnem. Nem történt meg, csak majdnem. Vagyis... szóval majdnem. Mi is a leírása? De-fi-ní-ci-ó-ja? Nem emlékszem. A mellkasát nézem, de látom a szemem sarkából, hogy lóbálja a kezeit. Pedig elég közel vagyok. Persze, megyek, megyek már. Csak... csak...
Nem emlékszem a szóra. Vagy ismerem vajon az adott szót? Nem tudom. Csak azt, hogy nem tudtam hirtelen, mit is csináljak. De már tudom. Követni kell őket. Bólintok sután és félszegen. Talán hümmögtem is egyetértően, nem tudom. Nem vagyok biztos semmiben. Megyek előre és utolérem őket. Meg is vártak minket. Jack előretrappol, a hang sem izgatja annyira. Csak akkor áll meg, mikor mi is. A professzor izgatottá válik. Én megszorítom a szoknyám szegélyét. Nem értettem egy pár szót. Mintha más nyelven lennének. És akkor a professzor ránk néz. Egy kérdést tett fel. Mit is pontosan? El akarjuk-e kapni? És miért néz rám mindenki? Elsápadok és még szorosabban fogom a szoknyám. Megrázom a fejem egy kissé, aztán megpróbálok egy fa mögé bújni. Ne nézzenek ennyire. Kérem, ne bámuljanak rám. Vagy ez...?
Vagy ez ilyen... rejtett jelzés volt? Hogy... hogy... dolgoznom kéne?
Nem... Kazura-sama máris előre tol. Hogy mivel látok, menjek. Én pedig nem értem. Ők miért nem látnak? Miért nekem kell előre menjek? Nem tudom, merre kell menni. pale

Tényleg nem tudom, miért nekem kell akkor? Jack szalad előre, én pedig megint reszketek. Nagyon remegek. A szemeim egyre... telibbek. Valamivel megtelnek. Megyek előre, követem a sakálom. Nem tudom, merre.

by **Silver** Vas. Feb. 14 2016, 22:20

Phew, lucky! Szerencsére a vénséges professor annyira azért nem energikus, hogy le tudjon hagyni minket, egy fiatal lányt és egy életerős gentlemanust, úgyhogy némi botorkálás után sikerült utolérni az előre szökött párost. Nagyon annoying volt, hogy a holdfényt szinte teljesen kitakarta a sűrű növényzet, úgyhogy tényleg az orromig láttam csupán, annyira, hogy Miss Kokorót valahogy követni tudjam. Igyekeztem az ő nyomaiba lépni, hogy még véletlenül se találjak meg egy kósza kiálló gyökeret, ami ilyenkor életveszélyes lehetett volna. Ha hasra esek, valószínűleg le is maradtam volna végleg, már mentünk annyit, hogy vissza se találjak. Ennyin múlott, hogy én legyek a Lost következő ázsiai szereplője.
Na de most, hogy újra együtt volt a kis csapatunk, már mindenki biztonságban volt. Miss Heart volt a szemünk, Mr. Kazura és én a védelmező karjaink, a prof pedig az eszünk. Na most, ennyi probléma és nehézség után talán egy kicsit meredek lett volna side questekkel bonyolítani a feladatunkat, úgyhogy amikor felvetődött a possibility egy ritka lény becserkészésére, nem sokat gondolkodtam a válaszon, és nagyban bólogattam a másik fiú szavait hallva.
- Szerintem is kihagyhatjuk a lehetőséget, ez nem az a team, hogy megérje - helyeseltem, majd besoroltam a lány mögé. Úgyhogy amíg Kokoro vezet minket, én és a másik fiú közrefogjuk a professort, és megvédjük, ha valami ránk támadna. Csak nehogy egyszer csak eltűnjön Mr. Kazura a sor végéről, mint egy rossz jungle adventure movieban, ahol a rettenetesen veszélyes pók, kígyó, vagy bármi más állat egyenként falja fel a csapat tagjait, amíg a főhős fiú és lány egyedül nem maradnak.

by **Silica** Hétf. Feb. 15 2016, 05:57

Úgy tűnik akkor, hogy vezetővé Jackal lép elő. Vajon tudja, hogy forrást kell keresni? Vajon amikor megérzi a friss víz illatát, és meghallja a csobogást, akkor arra veszi az irányt? A holdfény ugyan nem világítja be a kis tavacskát, amit akár pocsolyának is nevezhetnétek, helyette azonban a víz maga világít a virág körül. Igen, egyetlen virágot láthattok, egy körülbelül két méter átmérőjű, kör alakú tavacskában, amiből egy forrás indul el kanyargód útjára. A virág körülbelül akkora, mint egy tavirózsa, és úgy is néz ki. Kelyhében két tündérke szunyókál, egy fiú és egy lány. A moboknak általában egy alakjuk van, ők azonban jól láthatóan különböznek. Nem ébrednek fel jöttötökre, szóval a kezdeményezés a tiétek. A proff mindössze csak bólint, hogy ez az, megtaláltátok, amit kerestetek.

Határidő: Február 22.

by **Silica** Kedd Feb. 23 2016, 07:40

by Ajánlott tartalom