Re: [Küldetés] Vadvízi evezés Leo Maxwelddel

by **Kazura** Csüt. Feb. 25 2016, 15:50

Nincs hát ellenvetés a felesleges sidequestek kihagyását illetően, így folytatja útját a kis csapat. Úgy néz ki a felállás is működik, legalábbis megyünk valamerre és valamennyire összehangoltan is. Jómagam a továbbiakban is a hallásomra hagyatkozva koncentrálom kiszűrni az esetleges veszélyforrásokat, miközben a professzor hátának sötét sziluettjét követem. Egészen addig, míg meg áll. Szerencsére nem ütközünk egymásnak, de mivel továbbra sem mozdul előlem jómagam is előretolakodom, hogy rálássak a korai pihenő okára. Örömömben hirtelen majdnem fel is kiálltok. Hiszen a szemünk előtt elterülő kis tavacskában csupán egyetlen növény látható.
Ezek szerint a mostani esetben maga az út volt a neheze, mint a végrehajtandó feladat. Mondjuk így nem igazán értem mire fel olt az a nagy hajcihő a Növénylátás miatt. Elvégre az az amit kerestünk nemde?
A professzorra pillantok és bólogatását feltételezésem igazolásának veszem. Visszatekintek a Tündérliliomra és ekkor észreveszem a két kis apróságot.
Öhmmm, mintha kissé több járna ehhez a virághoz, mint ami nekünk kell. Csak lesz itt némi konfrontáció. Bár van némi előnyünk, jó lenne ki is használni.
Suttogva teszem fel a kérdést a profnak.
-Izé, professzor úr, ezek lennének a Tébolyult Vizitündérek akiket korábban említett? Ha igen akkor le kell őket győznünk, mielőtt begyűjthetnénk a jutalmunkat? Vagy elég a meglepetés erejét kihasználva letépni alóluk a virágot? Mindenesetre szerintem használjuk ki az előnyünket és ne keltsünk túl nagy zajt.
Miközben várom a professzor és esetleg a többiek megjegyzését teszek pár óvatos lépést a tavacska széle felé, majd azon kezdek tűnődni, hogy egyetlen ugrással és egy gyors mozdulattal megszerezhető lenne-e a kincse.
Még ha történne is bármiféle veszélyes a megkaparintását követően, onnantól már csak gyorsan vissza kell teleportálnunk a Kezdetek Városába és jöhet is a jutalmazás a sikeres feladat végrehajtás végett. Legalábbis remélem, hogy nem bonyolódik jobban a dolgunk.

by **Silica** Kedd Márc. 01 2016, 07:03

Utolsó figyelmeztetés reagkorbács

by **Kokoro** Hétf. Márc. 07 2016, 19:54

Jackal nem tudom, tud-e bármit is. Mondjuk ő nagyon okos. Okosabb, mint én. Vagy valami ilyesmi. Legalábbis néha úgy érzem. És a könyvtáros szerint ez jó. A megérzések. Érdemes rájuk hallgatni, azt mondja. Az ajkamba harapok és tördelem a kezeimet. Figyelek előre és igyekszem Látni. Látni bármit, amit észre kell vegyek. Jackal farka zászlóként lobog előttem. Zászló az textil, nagy és téglalap vagy négyzet alakú általában. Címerek, vagy színek vannak rajta, jelképként.
Kicsit elkalandoztam. Megállunk. Nézek előre, de már a Látás sem kell. Olyan... gyönyörű. A kezeim tördelését is abbahagyom. Az ajkaim egy kissé szétnyílnak. A szemeimet nem tudom levenni róla. Olyan szép. Olyan tökéletes. Olyan fényes. Ó, mennyei liliom.
Jack büszkén kihúzza magát a lábaimnál. Norm dicséretképp megsimogatja a buksiját és csippant egyet. Én nem merek megmozdulni. Olyan elképesztő a látvány, és azok a kis tündérek...
Nem szabad felébreszteni őket. Olyan aranyosan alszanak.
Kedvesen kell velük bánni.
És csak egy szó üti meg a fülem.
-Letépni?
Csak kicsit fordítom el a fejem. Kazura akkor is a látóteremben van. És még azt is elfelejtem, hogy ne nézzek a szemébe.
-Szerintem nem kell letépni.
Visszafordulok a növény felé. Kicsit közelebb lépek hozzá, csak lassan. A vízhez érve leguggolok. A kezemet belemerítem óvatosan, hogy mi történik.
Aztán dúdolok. Azt, amit a könyvtáros is szokott. Aki szerint jó hinni a megérzésekben.

by **Silver** Szomb. Márc. 12 2016, 19:49

Helplessnek éreztem kicsit magamat, hiszen másra kellett támaszkodnom, ha előre akartam jutni ebben a sötétben. A védtelenség érzése azonban megacélozta a figyelmemet, ami így egy pillanatra sem kalandozott el, végig éberen követtem a környezet változásait, és ugrásra készen vártam, hátha történik valami. Well, nothing happened. In the end, épségben és egészben megérkeztünk a tóhoz és a virághoz, amit kerestünk. Na meg a vendéglátóinkhoz, egy pár vízitündérhez, akik pont rossz helyen aludtak, ha mi azt a növényt el szerettük volna csenni. Mr. Kazurára pillantottam, aki nagyjából ugyanazokat a gondolatokat dédelgette, melyeket én is, kezem pedig nyomban a kardom markolatára tévedt. Ezeket a lényeket az én szintemen nem volt nehéz legyőzni, ha harcra kerülne sor, akkor a comrade-jeim megbízhatnának az erőmben és a tudásomban. Azonban Miss Heart valamiért másképp gondolta, mint mi, az erőszakos férfiak, és talán kicsit óvatlanul is közeledett a virághoz. Tény és való, ő beast tamer, ha valaki, akkor Kokoro megoldhatja ezt a helyzetet békés úton is, és talán ezért is gondolkodik teljesen másképp, mint mi, akik egy darab pengét forgattunk. Ettől függetlenül a hüvelykujjammal elválasztottam a kardom markolatát a hüvely végétől, így ha netán agresszív véleménycserére kerülne sor, akkor villámgyorsan támadásba tudok lendülni, és lekaszabolhatom a tündéreket két fürge mozdulattal, mielőtt megsebezhetnék Miss Kokorot vagy akár Mr. Kazurát, esetleg magát a Professort.
- Be careful - suttogtam a lánynak aggódón, a kis hősnek, aki ma vállára vette világtalan csapatunkat. A mi feladatunk az volt, hogy vigyázzunk rá, mint egy törékeny virágszálra. Érdeklődve, és talán kicsit feszülten figyeltem, mi fog történni, kell-e a közbeavatkozásom, avagy sem, hogyan szerezzük meg a virágot, hogy ezzel teljesítsük a küldetésünket és visszatérhessünk a város fényei közé, ahol legalább már mindannyian tisztán fogunk látni.

by **Silica** Vas. Ápr. 10 2016, 13:13

Végtelennek tűnő lomhasággal csoszognak a másodpercek, de egyelőre semmi nem történik. Néma csönd honol a tájon, csak a halk csobogás hallik, ahogyan Kokoro a vízbe gázol, majd a tündéri hangra a tündérkék is felébrednek, kidörgölik szemükből az álmot, és rámosolyognak az idomárra, majd egyszerre kezdenek el beszélni, csilingelő hangon.
-Mivel nem bántottál minket, jó tett helyébe jót várj, megjutalmazunk.
Csettintenek az ujjaikkal, mire Kokoro eszköztárában tíz stack liliom jelenik meg.
-Ezért jöttetek, ugye?
Kérdezik mosolyogva, majd meghajolnak, és visszafekszenek szunyókálni a virág kelyhébe. Kokoronak hála sikeresen megúsztatok egy harcot, és a professzor is rendkívül boldog. Innentől már valóban csak haza kell teleportálni, és letisztázni magatokban a kaland tanulságait, na meg persze örülni a fizetségnek, amit kioszt nektek a prof. Rengetegszer megköszöni a segítségeteket, egy idő után azonban érződik a hangjában, hogy nagyon türelmetlen, és a virágokkal szeretne dolgozni, de nem akar kizavarni titeket, és válaszolgat a kérdésekre, ha vannak.

Azaz elméletileg zárókör következik, utána pedig jutalomosztás.
Köszönöm szépen a türelmet!

by **Kokoro** Vas. Ápr. 10 2016, 22:59

Felébredtek. Jackal kicsit vakkant, halkan, visszafogottan. A farkát sem csóválja, feszülten figyel. Fülei kissé hátra lapulnak, fejét lejjebb hajtja. Norm a nyakára húzódik és ott kapaszkodik bele a bundájába.
Nem megyek tőlük túl messzire. Nem tudom, mik lehetnek ezek. Igen, lehet, hogy támadnak. Nem tudom. Nem tudhatom. Figyelnem kell és... mit is? Nem jut eszembe. Dúdolok tovább, a tündérkék pedig mocorognak. Nyújtózkodnak és ilyesmi. Én is szoktam, mikor felébredek. Még odakint más érzés volt, mint itt bent. Kint nem szerettem felébredni. Mindig fáradt voltam. Itt bent másmilyen. Itt mintha simogatna a napfény olyankor. És a szobám is szebb. Talán azért szeretek itt ébredni jobban. És nem kell azonnal felkelni. Volt már, hogy ágyban maradtam. Vittem egy könyvet és olvastam inkább. Vagy párnacsatáztunk Jack-el. Norm-ra akkor nagyon figyeltünk, ne nyomjuk össze. Nem lenne jó dolog.
Abbahagyom a dúdolást, mikor megszólalnak. Pislogok kettőt. Tehát akkor... működik? Akkor tényleg nem kell letépni a virágot? Kicsit megrezzenek, mikor csettintenek. Mi ez a hang? Hogy csinálják? De semmi gond. Virágot kaptam. Liliomokat. Amiket a professzor is várt.
-I... Igen...
Alig jön hang a torkomon. Meghajolok én is. Nagyon halkan meg is köszönöm. Nem tudom, hallották-e egyáltalán. Aztán kihátrálok a vízből. Látom, hogy visszaaludtak. Nem akarom őket zavarni. Olyan csendes próbálok lenni, amennyire csak tudok. Jack addig nem moccan, amíg ki nem jutok a vízből. Akkor elkezd ugrálni, körbe-körbe körülöttem. Mancsával néha a szoknyámat tépi. Farka ide-oda jár. Norm is feljebb mászik és a füleibe kapaszkodik, meg halkan, de boldogan csipog. Én a férfiak felé fordulok. Olyan forró az arcom.
-Te... tessék.
Küldöm át a professzornak a virágokat.
Hazatérünk. Én a mechanikus kis sakálszoborral vagyok. És a virágokat is nézem olykor-olykor, amíg még lehet. Egyébként nem kérdezek. Hagyom a férfiakat. Én csak gondolkodom. Vajon kell itt dolgoznom? De úgy tűnik, nem. Mert egy idő után elbúcsúzunk és megyünk. Nem kellett még dolgoznom.
Szóval hazamehetek.

by **Kazura** Csüt. Ápr. 14 2016, 17:05

Csend. Eddig fel sem tűnt, de mióta a kis tavacska partjára értünk, mintha az összes eddigi zörej elhalt volna. A fehéren szikrázó víztükröt bámulom, majd mielőtt a professzor válaszolhatna(ha akar egyáltalán) Kokoro lépdel el mellettem. Visszatekintve összefut a tekintetem Silverével, biccentve felé nyugtázom felkészültségét, egyszersmind én is kis terpeszbe állok, kardom ugyan még magam mellett tartva. A szótlan idomárlány ekkor fejti ki ellenvetését a tervem iránt, majd dudorászni kezd. Mielőtt csöndre inthetném a lányt a két mob felkel.
Csak nem fog összejönni az egyszerű befejezés. Aranyosak, meg minden, de nincs az az isten, hogy az eddigiek után itt hagyjam ezt a gazt-fut át a gondolat az agyamon és már éppen lendülnék előre, mikor a tündérpár megszólal.
Kissé meglepetten engedem le a pengém, látszik rajtam, hogy erre nem számítottam. Nem őrlődöm azonban tovább, gyorsan előkerítem a Teleport Kristályom és amennyiben a társaság többi tagjának nem sikerülne hasonló konklúzióra jutnia finoman rávezetem őket, arra hivatkozva, hogy a megbeszélnivalót a Kezdetek Városában is megejthetjük. Pár pillanattal később az ismerős helyen lyukadunk ki a prof vityillójában.
Na végre, már azt hittem sohasem lesz vége ennek a küldinek. Tanulságos volt, az biztos, de egyelőre bőven elég is volt az ilyesfajta kalandokból. Lehet ki is kéne mennem a város elé levezetni a felgyülemlett feszültséges, némi henteléssel.
Jómagam sem húzom túlzottan az időt a szócsépléssel, mindenki oda teszi ezt az utazást ahová akarja. Természetesen indulás előtt nem maradhat el a jutalmazás sem, majd miután kiválasztom a beígért itemek közül a nekem tetszőt búcsút intek a hóbortos Maxweldnek, kezet rázok Silverrel, majd egy széles mosoly kíséretében Kokoronak is megköszönöm a segítségét, míg végül nem marad más, mint hogy nekiinduljak kiélvezni az első sikeresen teljesített küldetésem gyümölcsét.

by **Silver** Pént. Ápr. 15 2016, 16:17

Ahogy mocorogni kezdtek, úgy szorultak az ujjaim a kard markolatára. Talán egy-két milliméterrel kijjebb is húztam. Megfeszültek az izmaim, a súlypontomat előre helyeztem, hogy minél nagyobb lendülettel tudjak előre vetődni. Nem volt rá szükség. Végül nem, mert a tündérek nem akarták bántani a lányt. Miss Heart bátor volt, és a hősiessége meghozta a megérdemelt jutalmat, mind az övét, mind a miénket, mind a professzorét. Felsóhajtottam, majd kiegyenesedve visszatoltam a pengét a helyére, és mosolyogva figyeltem, ahogy Maxweld megkapja a virágokat, amiket keresett. Ezért a momentumért megérte a teljesen értelmetlennek és agyonbonyolítottnak tűnő questünk. Legközelebb sokkal egyszerűbben meg tudjuk majd oldani. Ha lesz legközelebb, de akármennyire is zseniális az öreg tudós, annyira nehéznek találtam őt elviselni. Miss Hime sokkal kellemesebb mentor volt, a kedves, lágy kisugárzása össze sem hasonlítható a szeleburdi Professor karizmájával. Noha az én mesteremnek is megvannak persze a maga hibái, enélkül nem mehetünk el szó nélkül.
Mr. Kazura ajánlására jómagam is a teleport kristály használatához folyamodtam, persze gondosan meggyőződve róla, hogy Miss Heart és a küldetésadónk sem marad le, így utolsónak suttogtam magam elé a kívánt város nevét, csak hogy a tündéreket fel ne keltsem. Aztán az úti célunkhoz érve jöhetett a búcsúzás, hiszen teljesítettük a küldetést. A kézfogások után a lányt még meg is öleltem, bízva benne, hogy azért nem ijed meg tőlem.
- Good job, Miss Heart! - dicsértem meg szóban is a kis hero-t, hozzátéve a szokásos kis kacsintásom, majd útra keltem, hogy tapasztalataimról mesélhessek Miss Himének egy finom - vagy ha én készítem, akkor kevésbé finom -, tea mellett.

by **Silica** Szer. Ápr. 27 2016, 16:27

Gratulálok, sikeresen teljesítettétek a küldetést!

Kokoro: 140 Exp, 150 arany
Kazura: 140 Exp, 150 arany
Silver: 140 Exp, 150 arany

Angelic Voice: 75 arany; Mirika 14 Exp, Ayani 14 Exp, Atoru 14 Exp, Kokoro 14 Exp, Sou 14 Exp
Eternal Flame: 75 arany; Kazura 18 Exp, Danee 17 Exp, Miu 17 Exp, Kemabat 18 Exp
Justice League: 75 arany; Hinari 20 Exp, RenAi 20 Exp, Yuuki 20 Exp, Silver 20 Exp, Alex 20 Exp, Ozi 20 Exp, Nio 20 Exp

by **Cardinal** Szomb. Ápr. 30 2016, 10:25

Silver
30 -> 31. szint
[T3] Fegyverkészítés: Duplaélű Szablya Recept, Aranyszálas Kesztyű Recept
[T3] Érclátás (235 -> 255): 3 Halvány Holdkő 5 Jeti Bőr 6 Topáz 2 Opál 4 Aranyérc

Kazura
12 -> 13. szint
[T2] Poti- és méregfőzés: Páncélbőr Potion Recept, Gyenge Altató Méreg Recept
[T2] Növénylátás (100 -> 120): 8 Vastag Tövisgyökér 1 Faeno Ág 2 Vörös Gomba 4 Nihil Levél 1 Óriás Pitypang 1 Fagylevél

Kokoro
16 -> 18. szint
[T2] Páncélkészítés: nincs felfedezhető recept
[T2] Érclátás (112 -> 132): 2 Fémkő 9 Vastag Bőr 1 Drágakő 2 Tömény Rubin 6 Acél

by Ajánlott tartalom