Re: Déli rész

by **Tuki Mitsuki** Csüt. Jan. 03 2013, 12:05

Ahogy hallgattam Bornis történetét elcsodálkoztam azon milyen magabiztos. Nem azért mert úgy gondoltam, hogy túl sok önbizalma van, hanem azért mert még jobban rá kellett, hogy ébredjek nekem is talpra kéne állnom végre és csinálnom valamit. Különben örökre itt ragadok, és soha többet nem láthatom a családomat, a barátaimat és azokat, akik még fontosak nekem. Kicsit csodáltam Bornist azért, hogy ilyen kitartóan küzd a kijutásért. És úgy éreztem, hogy megtaláltam azt az erőt, amire szükségem volt, hogy végre meg tudjak mozdulni. "A való életben is sok ember volt, aki segített a fejlődésben, még ha ezt ők nem is tudták, és itt a játékban is ilyen emberekre lesz szükségem, hogy tovább tudjak fejlődni. Nem várhatom mindig, hogy kisegítsenek, hiszen segíts, magadon Isten is megsegít, tehát így fogok tenni." - gondoltam határozottan.
- Hogy, hova szeretnék menni... - méláztam kicsit a fiú kérdésén, miközben a fa levelei közt beszűrődő napfényt figyeltem. - Azt hiszem nekem mára ennyi elég is volt a városnézésből. Kicsit el is fáradtam, meg amúgy is eleget lógtam már a nyakadban. – jegyeztem meg tréfálkozva. - Talán visszamegyek Torubana városba, ahol megszálltam. - válaszoltam, miközben fölkeltem. - Nagyon örültem, hogy megismerhettelek remélem, még találkozunk. - mondtam mosolyogva, és lassan elindultam. „ Örülök, hogy végre valakivel sikerült összebarátkoznom itt a játékban. Remélem, még sok ilyen emberrel találkozhatok.” – gondoltam és újra megteltem élettel, valamilyen okból pedig mosolyognom kellett, habár nem tudtam miért. „Akkor a következő úti cél Torubana város, remélem ott is összefutok majd valakivel.” – gondoltam vidáman és dúdolgatni kezdtem.

[/color]

by **Shiel D. Lewis** Pént. Jan. 11 2013, 20:17

[Kimiko]

A kezdetek városának déli része. Sir Lewis legsűrűbb lelőhelye, ahol szabadidejének legtöbb részét tölti. Itt bizony lehet ezzel-azzal kereskedni, mindenféle cuccot vásárolni a sötét sarkokban támaszkodó rejtélyes fizimiskájú árusoktól, akik többnyire minőségi itemekkel látják el az erre "tévedőket".
Hősünk is ilyen eltévedés miatt járja a déli terület utcáit, már távozó módban, mert már a virtuális zsebében pihen a zöld, amiből aztán szuperhősi barlangjába (albérlet fogadóban) visszatérve megformál pár cigit. Legalábbis ezek voltak a tervei, amiket kieszelt. Mostanában nem volt sok magasra törő ambiciózus tette, ami miatt egy kissé szomorú is, de ha egyszer a gonosz pihen, akkor nincs mit tenni, pihi van.
Nemrég lett kinevezve a céh vezéri posztjára is, így szemét többször is körbejáratja közelebbi játékosokon, hogy megérezze azok hősi auráját, már ha van nekik... Céljának érzi, hogy összegyűjtse a minél erősebb és igazságosabb játékosokat, akikkel az oldalán ki bírja játszani a játékot. Vagy legalább úgy bír tenni, mintha nagyon le akarná verni az összes bosst és ki akarna jutni a valóságba. Az igazság ennél azonban messzebb van, mert ő legszívesebben itt maradna élete végéig, habár ez biztos elég gyenge életcél.
És akkor észreveszi őt. A xiaolin harcost, bizonyította hűségét a zöld iránt és harci képességeiből is bemutatót tartott. A lány nem messze ácsorog, ki tudja mit keres errefelé? Sir Lewis mellőzi ehhez kapcsolódó kérdéses gondolatait, helyette inkább egy sokkal jobb lépés pattan ki hősi elméjéből: Behívja a csajszit egy körre és meglátja, hogy mennyire lenne alkalmas a céhben való szerepléshez, mint a hősök egyik tagja.
- Jó látni téged, szerzetes! - mondja kedélyesen a lányhoz lépve. Remélhetőleg felhívta magára a lány figyelmét és az nem fogja levegőnek nézni. Közben zsebébe nyúl, melyben meg is ragad egy jointot, de még nem veszi elő, csupán a zsebében pihenteti.

by **Alicia** Kedd Feb. 05 2013, 20:52

//Anatole Saito//

Reggel van. Fölkelt már a nap… De jó apukám, hogy te velem vagy… Jó-jó. Nem éneklem tovább. De tényleg szép időnk volt, és reggel. Itt valamiért mindig felmertem ébredni hamar, de ha az a való életben lett volna, akkor még mindig ágyban lennék. Annyira sokan még nem is voltak odakinn, mindenki még aludt, pihengetett. Egy npctől hallottam, hogy itt vannak céhek. Meg azt is, hogy búsás bónuszok járnak céhbelépés mellett. Érdekesnek találtam a dolgot, csak nem tudtam, hogy hol kezdjem el a dolgot. Ezért elindultam hát, várost nézni, hátha találok valami érdekeset, esetleg egy céhvezérbe botlok, aki egy szürke lovon elvisz majd egy fantasztikus céhbe, és ott boldogan élünk amíg meg nem halunk. Nem mondom azt, hogy szőke herceg, mert a szőkéket annyira nem csípem. De ha helyes, akkor minden rendben van, a haja színe elhanyagolható faktor. A lényeg, hogy legyen vele miről beszélnem. Egyedül nem tudtam nekiindulni az utamnak, mert persze, Neko nem nagyon akart otthon ülni. Ő mindig velem akart jönni, és velem akart lenni, mindig, minden körülmények között. Na jó, talán mégsem, mert harckor mindig eliszkol valahová távolabb, nem mintha bánnám, mert csak zavarna. Egy macska nem tud harcolni. Édes kislány módjára, felvettem két macsak fület. Jártam a várost, közben Neko hol a vállamon gubbasztott, hol a karjaimban vittem, hol pedig magától ment a földön. Addig-addig bandukoltam, amíg el nem jutottam a déli részre. A déli részről lesi, hogy nem egyszerű játékosok élnek itt. Hanem igazán gazdag, igazi überkockavadállatok. Minden ki van építve, igazi labirintus ez a hely. Óriási házak. És mind ez az első szinten. Mi lesz majd tovább? Ki tudja… A frontharcosok mit érezhetnek ilyenkor? Milyenek is a fölsőbb szintek? Én ezt igazán nem tudhatom… Sose leszek frontharcos. Mivel kardforgató vagyok, ezért még ha eljutnék oda, akkor is valami oldaljátékos ként. Már rájöttem arra, hogy az igazán kemény csávók mindig az avantgárdban vannak. Ők kapják meg az ütéseket, nem félnek a halállal szonettet játszani. Azok aztán, a tökös fiúk. Menve az úton, és így elmélkedve, majdnem neki mentem egy kerítésnek. Addig-addig elmélkedtem, míg totál el nem tévedtem. Persze, megnézni a mapot az eszem ágában sem volt. Sőt, egy lélek sem volt mellettem. Igazán városias gondolkodásmóddal rendelkeztem, mivel a kinti világban, nincs legördülő map… De Nekoba ütött valami, valamiért nagy erővel kiugrott az ölemből, és elindult valamerre. Én persze, a bolond fejemmel megint követtem őt. Neko egy másik macskát fogott ki. Egy férfiúnak a macskáját. Biztos a szagát érezte, vagy valami ilyesmi. De hál istennek, nem támadta meg, csak közel ment hozzá, és a lábát kezdte el piszkálni a fiúnak. Én akkor betoppantam a képbe, és kissé lihegve mondtam előtte álva:
- Üdv.. he. Hee… he… Alicia vagyok… he.. hee. Hee .he… Bocsi, ez itt Neko, nem tudom mi ütött belé.
Befejeződött a kis lihegésem, mert egy macska után szaladni, nem leányálom.

by **Anatole Saito** Szer. Feb. 06 2013, 00:40

Kora reggel kaptam az üzenetet a cukrász-boltos alkalmazottamtól, hogy a Hanami kovácsműhelyben frissült az árukészlet és egy ritka fegyver is a kirakatba került. A srác egy kis bónusz fizetésért egy komplett besúgórendszert épített ki, aminek hála értesülhetek a legfrissebb árúkról. Így hát ma reggel nem lazsálhattam, jó szokásomhoz híven hagytam egy üzit Vionak, majd anélkül távoztam otthonról, hogy felébresztettem volna kedvesemet. Aldo viszont velem tartott, hű tappancsos társam türelmesen megvárt a bolt előtt, ami igazán nem vall rá... mármint az nem, hogy ilyen nyugodt és illedelmes legyen. Nem tudom mivel üthette el az időt, de mikor kiérek a kovácsműhelyből, a fekete bundája csupa mocsok. Egyelőre nem nyúlok hozzá, abban bízom, hogy nem kell bemocskolnom a kezem és a rendszer öntisztítóvá tette. Végül is a való világban is maguk mosakszanak a macskák.
A vásárolt zsákmánnyal az inventorymban és jó néhány aranyérmével könnyebben vágok keresztül a Déli negyeden, mivel itt keresztülhaladva kikerülhetem a Főtér nyüzsgő sokaságát. A minap történő toborzós incidens óta már leszedtem a régi hirdetést és semmi kedvem sem volt arrafelé menni. Félúton megkordul a gyomrom, s eszembe jut, hogy a nap legfontosabb étkezését, vagyis a reggelit kihagytuk. Megállunk így hát egy kellemes kis parknál és leheveredek egy padra. Addig viszont nincs kaja, amíg ilyen szutykos ez a jószág. Mutatóujjammal lehívom a macska menüjét, de sajnálatos módon csak a leírása olvasható ott, tisztításra nincs megadott fül. Így hát kénytelen vagyok ingem zsebéből kihúzni a zsebendőmet és azzal letörölgetni a macskámat. Persze ez nem tetszik Aldonak, így megorrol rám és leugrik a padról mellőlem. - Jól van, ha te így, akkor én is így! - vitatkozok a durcás szőrgolyóval, majd ezúttal a saját menümet hívom le és megterítek magamnak a reggelihez, persze anélkül, hogy neki is adnék. Persze az ördögfajzatja is megérzi a finom falatok illatát, s arra leszek figyelmes, hogy egy szőrös kis mancs kinyúl a pad két léce között és sutty, már oda is az egyik sonka a zsemlémről. Alattomos kis jószág, de értékelem az ügyességét és a leleményességét, és különben sem állhatok le birkózni a saját macskámmal. Na jó, le szoktam állni vele... de most inkább ráhagyom.
Miután nekilátok én is a falatozásnak, nem sokkal később arra leszek figyelmes, hogy valami cseszteti a lábamat. Persze rögtön arra gondolok, hogy Aldo kekeckedik velem vagy további sonkát követel, de tévednem kell, mert egy idegen macska játszik bújócskát a lábaim között, miközben az én egérzabálómmal kokettál. Nem telik bele fél perc és az idegen pet gazdája is megérkezik. Két lihegés között a nevüket is megtudom.
- Üdvözletem, szép kis pet, te vagy az idomárja? - érdeklődök a lánytól, majd mi is bemutatkozunk - Anatole vagyok, ő pedig itt Aldo - mutatok a pad alatt gubbasztó macskámra, aki élénk érdeklődét mutat az idegen állatka iránt. - Semmi gond, úgyis éppen végeztünk a reggelivel. Kegyedék ettek már ma? Ha gondolja szívesen felajánlom a maradék sonkás szendvicsemet - mosolygok rájuk barátságosan.

//Ha a karaktered végignéz rajtuk, akkor így festenek: Anat világos, vajszínű nadrágot és fűzöld inget visel, rakoncátlan hajtincseit fejpántjával próbálta rendbe tenni, hogy ne lógjanak szemébe. Inge egyik gallérján egy kovács kitűző van, míg a másik oldalon egy "gildam dominatus" felirat díszeleg egy pici pajzson. Aldo koromfekete félperzsa macska, bundája még kis mértékben koszos. Anat életsávja mellett látható a kis rublikában a céhjelvénye is.//

by **Luv Delackrose** Pént. Feb. 08 2013, 06:34

Kicsi Momo-m sűrűn szedte a lábait mellettem, szinte alig bírt követni amit nem is csodálok, ugyanis én is sietősre fogtam. A legutóbbi küldetésem közepette ugyanis kifogytam abból a finom piros italokból, és úgy éreztem sürgősen be kell szereznem belőlük. Az üzlethez vezető utat már betéve tudom, a fogadó után egy balkanyar majd egy jobb és egy bal utána végig egyenesen, egy aprócska piros tetős ház lesz az. Amint ez a feladat díszeleg: A potion mester szaküzlet. Az ajtó előtt megálltam hogy a petem is beérhessen majd a kezembe vettem és beléptem vele együtt.
- Jó napot, a szokásosat! - Szólok oda az npc-nek. Még mindig nehezemre esik elhinni hogy ezek nem igazi emberek, hogy nincsenek érzései, hogy csupán beprogramozott gépek ember alakban. Többször kísérleteztem már velük és rá kellett jönnöm hogy tényleg nem emberek. Mint pl. ha oda állok elébük és intek nekik vissza intenek, de ha leguggolok vagy hasonló folytatják tovább a beépített szövegeiket, és nem azt kérdezik meg hogy:
- Jól érzi magát? vagy hogy: - Talán elejtett valamit? - Nem ezek ilyenkor folytatják a beépített mondataikat az árajánlataikról vagy hogy kérünk-e bővebb információt bizonyos termékekről. És ez van minden egyes npc-nél. Hátborzongató... Amint megkaptam a potionokat amiket kértem gyorsan elteszem a rakimba és lépek is kifelé az ajtón. Nem mondhatnám hogy tömeg van, jó mondjuk ez a hely kissé kívül esik a főtértől, de akkor is még rengeteg üzlet található erre, így lehetnének többen is. Mondjuk a múltkori után örülök egy kis magánynak. Ugyanis részt vehettem egy kis családi drámában...vagy miben. Nem fogott meg túlzottan így a részletekre szinte alig emlékszem, ugyanakkor arra hogy láttam Momo-t majdnem elpixeleződni annál inkább. Akkor nagyon megijedtem. Tényleg..pedig nem vagyok az a szívbajos fajta. A kis tigrisem dorombolással jutalmazta a kedvességem, miszerint a karomba tartva vittem még tovább egy ideig. Elértünk egy csendes kis parkba és le is pihentem az egyik padon. Ennyi séta után rám fér a pihenés, bezzeg Momo... alig várta hogy letegyem már rögtön szaladgált körbe-körbe és támadott le különböző madarakat, mókusokat és általa érdekesnek tartott mobokat. Viszont egy pont velem szembe lévő pitypang virágot is megtámadott. Először a mancsával megbökte, majd közelebb hajolt az elszálló kis fehér szirmokhoz amiket belélegezve hapcizott egy nagyot. Ebben a pillanatban elnevettem magam. Sosem gondoltam arra hogy az ilyen állatok tudnak hapcizni is így mókásnak találtam, nem is kicsit. Momo-chan rám nézett majd kissé megsértődve attól hogy kinevettem tovább állt, én meg csak hátradőltem a padon, és nézegettem miként játszadozik a szél a fák lombjaival és miként szűrődnek rajtuk át a nap apró sugarai. Valahogy megnyugtató volt a látvány. Pár perc után feleszméltem, hogy elfelejtkeztem a petemről. Ilyedten felpattantam majd körbenéztem. Nem is csatangolt el messzire, a mellettem lévő padra időközben egy vendég érkezett. Épp reggelizni készült, vagy talán már végzett is... ezt így nem tudtam megállapítani, és nem is volt lényeg. Oda mentem hozzá majd, majd megszólítottam:
- Szia! Luv vagyok és Ő Momo-chan. - Mutattam a csenevész cicusra. Majd Ő is köszönt és megkérdezte hogy én vagyok-e az állatidomárja. Igen, ebben a játékban ha valaki pet trainer könnyedén kiszúrják, ellentétben más kasztú emberekkel akik a fegyvereiket ki-be tehetik az invertoriukba. Bosszantó, kicst hülyén nézne ki ha Momo-t bedugnám oda. Ugyanakkor megtehetném, de biztos vagyok benne hogy nem nézné jó szemmel. Kísérleteztem már vele, és több napig teljesen ignorált engem,...a saját petem.
- Igen én! - Válaszoltam tömören, bár ez valahol egyértelmű is volt. Nem kellett sok Ő is bemutatkozott és a kis állatkáját is bemutatta, akit eddig én észre sem vettem. *-* Persze amint megpillantottam, rögtön kézbe vettem és elkezdtem fel-le mozgatni, majd megöleltem és pördültem vele párat. Legszívesebben elszaladtam volna vele...
- Szép kis cicaaaa! - Gyönyörű a szőre a kis koszfoltokat leszámítva is. Látszott rajta hogy godozva van. Momo irigykedve figyelte hogy a fekete cicusnak több figyelem jár mint neki, és úgy érezte ez ellen sürgősen tennie is kell valamit. Alattomos egy macska, és roppant okos. Úgy volt vele hogy ha én a fiú macskájával foglalkozok akkor Ő meg a macska tulajdonosával fog. Felpattant a padra onnan meg bele kuporodott Anatoale ölébe, és hangos dorombolásba kezdett miközben összegömbölyödött úgy hogy a fejével felém nézzen és láthassa mégis mi féle reakciót vált ki belőlem az Ő ellen hadjárata. Persze nem jutott vele sokra mivel én tökéletesen el voltam a kis sötét herceggel. Legalábbis ha fiú a macska, megnézni nem akartam, elég hülyén adta volna ki magát ott abban a helyzetben.
- Bocsánat hogy megzavartunk - cseréltem ki a macskákat a kezemben. Vagyis Aldo-t letettem a fiú mellé a padra, és bizony az én kis Momo-m került vissza jól megszokott helyére.
- Úgy látom te is állatidomár vagy, igencsak népszerű kaszt úgy veszem észre sokan választották. - Majd talán csak illemből fene tudja de biztosított arról hogy nem zavarom, sőt még reggelire is meghívott.
- Köszönöm nem kérünk! - Kordult meg a gyomrom, elég hangosan.
- Nah de Momo-chaaan! - Szidtam meg pici petem, hogy tereljem magamról a gyanút. Vigyorogva néztem vissza a srácra, elvégre gyanítom hogy nem hülye és hogy az előző mondatommal sikerült jól leégetnem magam. Jobban megnézve a fiút elég érdekes szerelésben volt, mind a ruhája mind az inge melynek egyik oldalán egy nem is tudom milyen nyelvű, talán latin felírat a másik oldalon pedig egy kitűző. A hajviseletét meg már meg sem merem említeni, ezek a mai fiatalok... már nincs büszkeségük, hajpánt egy fiúnak? Meg fülbevalót is gyakran látok.. mind-mind bajos gyerekek akiknek fogalmuk sincs mit kezdjenek magukna, és bedőlnek az idiótál álltal kikiálltott trendnek. De mindegy engem ez nem érint... De jobban megnézve a fiút az életcsíkja mellett egy furcsa jelecske is is díszelget. Hasolót láttam már de sosem tudtam eldönteni hogy mégis micsoda és hogy olyat hogy kell csinálni. Zavart hogy már vannak olyanok akiknek vannak olyan jelecskéjük míg én azt sem tudtam hogy mi az. De most itt az ideje ezt kideríteni, méghozzá információnak információ az ára, nemdeee?
- Amúgy tudod ugye hogy a macskádat meg tudod tisztítani, be lehet állítani a menüjében. Én is nehezen jöttem rá de ha előhívod jobb oldalt lesz egy aprócska ikon, az a neve hogy egyéb beállítások. Ott van különféle felsorolás, mint pl. pet etetése, pet elrejtése (invertory), pet tisztítása, pet hívása(ha elcsatangol, rákattintasz és visszatér a gazdájához)... csak tegyél egy pipát és máris kész. Ezután automatikusan tisztán fogja tartani. És ha már itt tartunk, megkérdezhetem hogy mi az a jelecske a fejednél? - Itt közelebb hajoltam hozzá nehogy bárki más is meghallja a fiún kívül. Kissé cikinek éreztem volna... Ha megkért rá, ha nem leültem mellé és figyelmesen hallgattam Momo-val az ölemben.

by **Anatole Saito** Pént. Feb. 15 2013, 23:30

Mielőtt Alicia válaszolhatna, a mi két macskánk közé keveredik egy harmadik is, vagy hát nem is tudom, hogy ez a csíkos kis szőrmók tekinthető-e macskának, vagy valamilyen különlegesebb petről van-e szó. Nem is kell sokat várni, meg is jelenik a gazdája is, aki illedelmesen bemutatkozik, majd ahogy megpillantja Aldot, rögtön felkapja. Egy alig halható nyekergés szerűség hagyja el a torkomat, de különösebben nem tudok mit tenni az ellen, hogy a macskámat gyomrozzák. A kis bolhazsákomnak se nagyon tetszik, hogy nyúzzák, de hősiesen állja, anélkül, hogy megkarmolná az idomár lányt. Vagy fiút. Hűha, ennyire még sosem voltam gondban... nem fordult még velem elő, hogy ne tudtam volna valakinek a nemét megállapítani. Ráadásul ez a Luv név is elég uniszex. Mindenesetre kezet csókolni most nem fogok üdvözlésképpen, még a végén félreértené, ha mégis pasi. Majd valahogy kipuhatolom, hogy mi is a helyzet nála.
Mire szólásra nyithatnám a számat, a Momonak nevezett kis jószág fogja magát, és belemászik az ölembe, majd miután összegömbölyödik, máris dorombolni kezd. Eluralkodik rajtam a cicaimádat és csillogó szemekkel kezdem el simizni a macsek bársonyos bundáját. Aww, de kis édes. Aztán mire kiélhetném magamat és elkezdhetném dögönyözni, a gazdája kicseréli az állatkáinkat. Aldo megkönnyebbülve foglal helyet a padon, majd elkezdi szaglászni a lábamat, ahol az imént még Momo feküdt. Bemutatva, hogy ő is tud ám szépen dorombolni, s hogy csak neki van joga engem kisajátítani, Aldo is belefekszik az ölembe, és elkezd recsegni, mint egy kisebb atomreaktor. Elégedetten kezdem el simogatni a bundáját, mielőtt elkezdené rágcsálni ösztönzőleg a kezemet.
- Fogadd csak el bátran! - nyújtom át még mindig mosolyogva azt a bizonyos sonkás szendvicset, amit az imént korgó gyomorral, de annál nagyobb büszkeséggel utasított vissza. - Amúgy félreérted a helyzetet. Én nem idomár vagyok, hanem harcművész. Aldo csak hozzám szegődött, mert egy bélpoklos és tudja, hogy nálam mindig kaphat kaját, dögönyözést és pihe-puha ágyikót - Elkezdek vigyorogni, hol Luvra, hol a macskámra, Aldo pedig helyeslően nyaffint egyet. - Pont azért, mert ő nem pet, hanem csak egy NJK állatka, ezért nem rendelkezem a menüje felett. Legalábbis eddig azt hittem. De tegyünk akkor egy próbát... - Lehívom Aldo menüjét, de ismét csak a szokásost találom, vagyis a rövid leírását, amit már eddig is tudtam. Nincs egyetlen fülecske sem, amiből továbbléphetnék a fiú.. vagy lány által említett menüpontokra. - Látod? nekem nem működik. Gyanítom, hogy ha lennének idomár skilljeim, akkor aktivizálni tudnám ezeket a paneleket a menüjében, de én megelégszem azzal is, ha úgy viselkedik, mint egy átlagos macska a valóságban. Ő így is tökéletes. Ugye, rosszcsont? ^^ - vakargatom meg a füle tövét, aminek hatására kényes kis pofit vág, de roppant mód élvezi a kényeztetést. A témaváltást még ha "és ha már itt tartunk" szavakkal kezdődik, akkor is éles kanyarnak érzékelem, de semmi akadályát nem látom, hogy válaszoljak a kérdésére. És ha már itt tartunk, te fiú vagy lány vagy? Nemnemnem, nem szabad ilyet kérdezni Anat, fogd vissza a kíváncsiságod!
- Az a jelecske a fejemnél, az a céhlogóm. Egy újonnan alakult csapatnak vagyok a céhmestere, vagyis vezetője. Ha valaki belép hozzánk, vagy más konkurens céhhez, akkor azoknak is lesz ilyen kis jelecskéjük a fejük fölött. Persze az sok előnnyel is jár, ha az ember csatlakozik egy ilyen csapathoz, mert megosztunk egymással sok mindent, közös programokat szervezünk, együtt vonulunk csatába, meg jól érezzük magunkat egymás társaságában. Legalábbis nekem ez az álmom, de mint tudjuk, Aincradban nem minden csupa móka és kacagás. Érdekel esetleg a céhtagság, azért kérdeztél rá? - Közben körbepillantok, hogy Alicia és a macskája itt vannak-e még. Sikerült Luvval nagyon belemerülnünk a beszélgetésbe, de nem szeretnék a másik emberkéről sem megfeledkezni.

by **Luv Delackrose** Kedd Feb. 19 2013, 01:36

Egy közeli parkban szerettem volna egy kis nyugalmat találni, így hát ledőltem egy padra és elbambultam a fák okozta árnyékok játékán. Valahogy megnyugtatónak éreztem. Egy ideig még szemmel tartottam piciny tigrisem, de pár perc múlva teljesen meg is feledkeztem róla. Talán pár pillanatra még az álom is elnyomhatott. Mikor feleszméltem azonnal a kis petem "nyomait" kezdtem el kutatni, és pár pillanat múlva rá is leltem, méghozzá egy közeli pad alá lopakodott be, másik két macska mellé. A padon két állatidomár ülhetett, gondoltam ezt a két cicusból.
- Cicááák *-* Csillant fel a szemem. Nagy macska mán lévén nem bírtam megállni hogy oda ne menjek hozzájuk. Momo közelében megpillantottam egy cuki fekete kandúrt, legalábbis gondolom hogy az. Elkezdtem "szeretgetni" olyannyira hogy az én kis Momom bosszúból vagy nem is tudom miből, bele mászott a fiú ölébe összegömbölyödött és hangos dorombolásba kezdett. Meg tudtam volna pukkadni a méregtől, de ha Ő ilyen akk én sem leszek másmilyen. Időközben megtudtam a fiú és a cicus nevét is. Bár kicsit koszos volt kis fekete tünemény, mégis a sárga szemeivel szinte áthatolt az emberen a tekintetével. Legszívesebben elszaladtam volna vele, de inkább kicseréltem kettőnk petét, így már Momo pihent a karjaimba. A fiú mellett ott volt egy lányka is, majd a padra a fiú mellett helyet foglaltam én is. Megkínált egy sonkás szendvicsek, eleinte vissza utasítottam, de a hasam hangos morgással jelezte hogy Ő bizony igényt tartana rá. Persze az egészet megpróbáltam Momora fogni, hogy legyen egy kis értelme annak ha már velem van. Majd miután még egyszer megkínált vele, elfogadtam.
- Köszönöm szépen! - Haraptam bele nagyot, majd kinyitottam a szemem és azt vehettem észre hogy a kis tigrisem meg a másik oldalról harapott bele velem egyidejűleg. - Először morcosan tekintettem rá, majd rájöttem hogy az egy dolog hogy én nem reggeliztem de Ő sem. Így a falatom után, kedvesen oda adtam neki a többi is. Amit egy dörgölőzéssel meg is hálál.
- Ha már eszünk igyunk is! - Szólaltam meg, és mindkettőjüknek öntöttem egy kis édes nedüt. Átnyújtottam nekik, már ha elfogadták. Majd Antoale elmagyarázta hogy félre értem, mivel Ő egy harcművész. Itt kicsit gyanakodva néztem rá, elvégre még nem láttam harcművészt pettel szaladgálni. A szemem sarkából sandítva figyeltem, majd úgy döntöttem meg kell győződnöm róla.
- Ahh, tényleg? Az nagyszerű még nem találkoztam azzal a kasztal, milyen fegyvered van? - Kérdeztem meg tőle, ugyanis furcsának találtam azt a mit mondott. ~ Mi van ha ellopta valamelyik állatidomártól a macskát... ? ~ Gondoltam. És komolyan meglepődök ha tényleg egy harcművész fegyvert ránt elő. Azt már észre vettem hogy ápolt a kis cica és hogy Anat tényleg szereti, és én ennek örültem. Néha néha oda pillantottam a mellettünk lévő lánykára is. Anat folytatta a mondani valóját és elmagyarázta hogy az a jel a feje felett egy céh logo, ráadásul Ő a céh vezére. Sok mindenki feje felett láttam már hasonlót, de sosem volt alkalmam rákérdezni senkinél. A fiú mesélt a céhe elképzeléséről hogy mit is szeretne megvalósítani, sőt még a céhtagság lehetőségét is felajánlotta.
- Hümmm, győzzz meg! - Mondtam neki, majd felpattantam hogy szembe álljak vele. Már döntöttem hogy ki nem hagynám ha már lehetőséget kaptam rá. Ugyanakkor kíváncsi voltam mi olyat tud ajánlani ami miatt rögtön rábólinthatok.

by **Anatole Saito** Vas. Feb. 24 2013, 21:34

Ez az Alicia nevű leánygyermek úgy tűnik kámforrá vált, pedig igazán szemrevaló cicája volt. Hát üsse kő, elleszek én itt ezzel a fiúval... vagy lánnyal. Ajj, miért idegesít ennyire, hogy nem tudom a nemét? Talán azért, mert normális dolog, hogy az emberek meg tudják állapítani első ránézésre a másikról, hogy fiú-é vagy leány... Nem, akkor sem fogok rákérdezni. Az orbitális nagy udvariatlanság lenne, bizonyára meg is sértődne, és vége is szakadna az eddig kialakult kellemes kis beszélgetésnek. Viszont megjött végre a magához való esze, és elfogadja a felkínált szendvicset, cserébe pedig valami zamatosnak tűnő piros nedűvel kínál. Először beleszaglászok, és reménykedem benne, hogy nincs alkohol szaga. Ha orromat megcsapja az összetéveszthetetlen szúrós szag, akkor kénytelen vagyok visszautasítani, ha viszont nem, akkor érdeklődve kóstolgatni kezdem. Kicsit váratlanul ér a kérdése, pedig tök jogos, mármint ami a fegyveremet illeti.
- Öhm, lándzsám, még pedig igen míves, szép darab. Gondolom szívesen megnéznéd ennyi ajnározás után - vigyorodok el, és már le is hívom a menümből a fegyverem. Elég kíváncsi alkatnak tűnik ez a Luv, én meg nem ellenkezem. Nem hiszem, hogy kicsavarná a kezemből vagy elszaladna a lándzsámmal, ha meg igen, akkor is elég fürgének érzem magam, hogy elcsípjem. Bébi még a petje, szóval nem lehet valami űber magas szintű, főleg, ha az életsávom melletti céhlogó ikont sem ismeri. De nem nézem le emiatt, legyen is csak kíváncsi, szívja csak magába az információt, én meg szívesen csacsogok vele. Szóval lehívom a fegyverem, majd átnyújtom neki. Ha valóban alacsony szintű, na meg állatidomár is kevés erő ponttal, akkor biztosan le fogja húzni a kezét a fegyverem súlya. Kivéve persze, ha van súlyemelése. Igazság szerint meglepődnék, ha nem ez történne, így bátran és kicsit öntelt mosollyal nyújtom át a lándzsám neki, miközben őt magát méregetem. Elég lapos... mondjuk sok japán lány híján van a dús kebleknek... Váhh, már megint a nemét találgatom, Anatole hagyd abba!
- Győzzelek meg? Hmm, nem neked kellene engem meggyőznöd, ha már szeretnél bekerülni? - kuncogok, de hamar beadom a derekamat - Van 2 sida köved meg 3 halvány rubintod esetleg? Érclátásban vagy növénylátásban utazol? Esetleg nem is vagy gyűjtő? - Ha meglennének neki az imént említett ércek, az két szempontból is nagyon szuper lenne. Egyrészt villoghatnék előtte, hogy itt helyben legyártok neki egy kapcsolat gyűrűt, ingyen és bérmentve. Másrészt ilyen érceket nem lehet könnyen beszerezni, csak látással, s ha neki birtokában vannak ilyenek, az nagyon hasznos lehetne a céh számára is. A biztonság kedvéért rákérdeztem a látásaira is, nem hiszem, hogy tabu témát csinálna belőle.

by **Luv Delackrose** Pént. Márc. 01 2013, 01:45

Elfogadtam a fiú által felkínált szendvicset és Momo-val ketten meg is ettük, vagyis inkább Momo de imádni valónak találtam a macskusz viselkedését, ráadásul biztos nagyon éhes is lehetett elvégre reggel óta nem ettünk semmit és lassacskán már dél van. A velünk lévő lánynak egyszer csak nyoma veszett észre sem vettem mikor távozhatott persze gondolom azért mert végig a fiúval beszélgettem. Érdekesnek találtam és ahogy elnézem sokat is tudhat a játékról, ami jó is mert az én tudásom eléggé fog héjas… legalábbis egyenlőre. Azt hittem tudok majd segíteni a fiúnak a macskája megtisztítását illetően de mint kiderült elvileg nem is állatidomár, kicsit nehezemre esett ezt elhinnem mivel egy macskával szaladgál és a ha van a fegyverét sem tartja elől, így ezek után gondolom jogos a kérésem hogy mutassa meg a fegyverét. Egy kis dicsekvés után meg is tette, és eléggé meg is lepett, mikor egy elég nagydarab fegyvert pillantottam meg a kezében. Fel is ajánlotta hogy megfoghatom én meg persze hogy kaptam az alkalmon.
- Tényleg? – És már nyúltam is felé, amint a kezemben tartottam szinte abban a pillanatban le is húzta a súlya. Nem is gondoltam volna, próbálkoztam még párszor a felemelésével de amint elért pár centit szinte rögtön vissza is zuhant, közben érdekes erőlködő hangokat hallattam majd úgy döntöttem ha felemelni nem bírom akkor is húzom pár centit a földön, persze a végén mint aki ügyesen forgatta párat adtam vissza a gazdájának.
- Nem gondoltam volna hogy ilyen erős vagy. – Mondtam rácsodálkozva, de azért halkan ha esetleg erre járna valaki nehogy meghallja. Majd rátértünk a feje fölötti jelecske témájára, láttam már pár embert akin van hasonló de nem tudtam hova tenni ugyanakkor megkérdezni meg nem szerettem volna, tanár létemre. Meg amúgy is most is úgy tettem fel a kérdést hogy információt adtam infóért, arról meg nem tehetek hogy ez a játék túl bonyolult nekem, nem is egy tanárnak való… Gondolom azok a kis nyomoroncok is azért zártak be hogy itt vesszek, de megszívták amint kijutok innen estküszöm kinyírom őket. Tüzeltem fel kissé ismét magam… Majd mikor elmagyarázza hogy az egy céh-jel és hogy Ő a céh vezére, még lehetőséget is felkínál a csatlakozáshoz. Persze nem olyan egyszerű az megkértem rá hogy győzzön meg, majd visszakérdezett hogy ezt nem fordítva kéne?... Nagyot nevettem, de nem kinevettem hanem mókásnak találtam hogy ennyire ellentétesen gondolkozunk.
- Igen meg kéne győznöd, hogy miféle kötelezettség járna vele, ugyanis nem leszek senkinek sem a kutyája akit mások álltál kreált ostoba harcokba rángatnak… én a magam ura vagyok és csakis azt vállalom el ami nekem is tetszik vagy hasznom van belőle. - Toltam fentebb a szemüvegem, egy eléggé önelégült mosollyal meghintve.
- Hmm, ijesztő vagy picit, túl sok dologra hibáztál rá ilyen rövid ismeretség után. Mondhatni, hogy mindenre, azok az itemek is megvannak ráadásul igen gyűjtő vagyok sőt a növény és érclátásom is ki van fejlesztve. De mégis miért kérded? – Néztem rá kicsit értetlenkedve, el sem tudom képzelni hogy ez most neki miért is olyan fontos. Majd kíváncsian vártam mit fog válaszolni.

by **Anatole Saito** Pént. Márc. 01 2013, 13:09

- Eszem ágában sincs bilincset rakni a tagok csuklójára, vagy bármi olyasmit kérni, ami ellenkezik a habizusukkal. Nézd, a stílusod alapján beleillenél a céh profiljába, de nekem is többet kell megtudnom rólad. Gondolom ez érthető, de mielőtt rád terelődne a szó, eleget teszek a kérésednek és próbállak meggyőzni.
Ezután hezitálás nélkül lehívom a menümben a céhem leírását, szabályzatát, listázva a raktárunkban pihenő felszereléseket és pénzt, illetve a taglistán szereplő neveket is. Nem akarok kérkedni, de titkolózni sem, már csak azért sem, mert nincs takargatnivalóm, viszont szeretném, ha teljesen tisztán látna. Ha bármelyik szabályunk nem megfelelő számára, az most még kiderülhet. Felé fordítom a panelt, hogy könnyedén tudja szemeivel követni a szöveget. Ha ez nem elég meggyőző, akkor tényleg óriásiak az elvárásai. Persze tartogatok még rveket a tarsolyomban, ami neki is megérné, ahogy mondta, de nem szabad minden puskaport ellőni az elején.
- Figyelj, itt a céhem leírása. Fusd át és ha valami nem egyértelmű vagy nem tetszik, akkor kérdezz rá. Amíg te olvasgatsz, addig én varázsolok neked, persze csak ha rendelkezésemre bocsájtod az előbb említett érceket. Bízz bennem, a javadat akarom szolgálni, de nem akarom lelőni a poént! - rákacsintok és bíztatólag mosolygok. Aztán eszembe jut, hogy ez a kacsintás nem biztos, hogy jó ötlet volt, elvégre férfiaknak szokása félreérteni az ilyesmit, de már mindegy. Meg lehet, hogy nem is pasi, hanem nő. Ááá, már megint ezen agyalok, már magamat idegesítem vele. Közben az én kis szőrmókom kiváló játszótársra talált Momo személyében és vad birkózást kezdeményez Luv petjével, hogy megcsócsálhassa a nála nagyobb állatka fülét. Hát igen, bátor kis fenevad az én Aldom, nem retten vissza a nagy falatoktól, még ha bizonyára mindjárt pórul is fog járni, mert Momo tuti legyűri.

by **Luv Delackrose** Hétf. Márc. 04 2013, 17:01

- Eszem ágában sincs bilincset rakni a tagok csuklójára, vagy bármi olyasmit kérni, ami ellenkezik a habitusukkal. Nézd, a stílusod alapján beleillenél a céh profiljába, de nekem is többet kell megtudnom rólad. Gondolom ez érthető, de mielőtt rád terelődne a szó, eleget teszek a kérésednek és próbállak meggyőzni. – és némi sértettséget véltem felfedezni a hangjában, talán feszegetem nála a határokat? De még nem adta fel, megnyitotta maga előtt a céhe menüjét hogy olvasgassak kedvemre, majd elkérte a nem rég említett itemeket, mondván hogy majd Ő varázsol nekem egyet. Kicsit meglepődtem a varázslat szó hallatán, fogalmam sincs mit is akarhat, így kicsit félve de átnyújtottam neki, a kíváncsiság nagy úr. Míg Anat bütykölt valamit addig én olvasgattam, legalábbis úgy tettem, mivel eléggé furdalta az oldalam a kíváncsiság hogy mégis mit csinálhat így fél szemmel a fiút pásztáztam. Amikor megemlítette a dolgot még kacsintott is egyet. Legelőször nem tudtam mire vélni, mivel nem vagyok hozzá szokva a hasonlókhoz, így picit megdöbbenve meredtem rá, majd bele is pirulta. Pedig nem szoktam olyat, jobban megnézve nem is néz ki rosszul ez a srác, pirultam bele még jobban. Olyannyira hogy az arcom színe szinte megegyezet a tűzvörös hajammal. Azt hiszem tetszik nekem ez a srác… Majd mikor észre vettem lehajtottam a fejem és gyorsan átfutottam, a szabályzatot és a leírást.
- Hmmm, tetszik! – Jelentettem ki, majd a fiúra néztem.
- Szeretnék csatlakozni és bővíteni a céhetek ékes jelenlétemmel. Találkozások, közös küldik vagy hasonlóak szoktak lenni? Anat mester Razz

– Érdeklődtem, bár már az elején tudtam hogy bele fogok menni a csatlakozásba épp csak szerettem volna előtte némi információhoz jutni, arról nem is beszélve hogy a fiú társaságát is ki akartam használni. Míg mi intéztük ügyes bajos dolgainkat addig a peteink is elfoglalták maguk, méghozzá egy édes mini pvp-vel. Anat macskája minden áron rá akart akaszkodni a fülére amit Momo nem igazán szívlelt, és halk de inkább csak figyelmeztető morgással jelezte hogy a füle az Ő tulajdona és egy könnyed mancs mozdulattal arrébb tessékelte, persze csak játékos formában.

by **Anatole Saito** Szer. Márc. 06 2013, 19:05

No, lássuk csak, sida kő és halvány rubint, igen, mind megvan maradéktalanul. Remek, elő a kovács kesztyűt és a kalapácsot. Kicsit furán hathatok a járókelők és Luv szemében, ahogy az izmoktól alig dagadó karommal megemelem azt a méretes kalapácsot. Súlyemeléssel meg se kottyan, na meg kovács vagyok, vagy mi a szösz, szóval nem kellene, hogy problémát jelentsen a munkaeszközöm lóbálása. A helyszín viszont nem éppen szokványos a munkálkodásra, de a macskaköves járda is megteszi, kellően kemény felület. Lehelyezem a nyersanyagokat, majd suhintok is rájuk a kalapáccsal, egyszer, kétszer, s végül harmadjára is. Az ércek felizzanak, hevítés nélkül persze, amolyan pixeles fénnyel, majd alakulni kezd a kezem alatt a dolog, s végül egy pár gyűrű terem előttem. Kezembe veszem őket, majd miközben visszacsüccsenek Luv mellé, még ellenőrzöm a termék statjait és hogy megfelelő-e a külleme is. Végül elhelyezem a belső oldalán a macskás kovács emblémámat.
- Parancsolj, itt a varázslat eredménye. Használjátok ügyesen! - vigyorgok rá ezer wattos mosollyal és bizony ám, rohadtul elégedett vagyok magammal és a munkámmal. Remélem ez a kis csecsebecse tényleg kellően meggyőző lesz arra, hogy valóban jófej vagyok, hiszen másnak ezt a kis mutatványt 100 aranyért produkálnám. Nem nagy dolog ez a kovácsolás, de a receptekért sokat melózok. Nagy örömmel tölt el, mikor csatlakozási szándékát emlegeti a fiú/lány, szimpatikus figura nekem, az meg hogy nem nekem kell loholnom utána, hanem magától jelentkezik, az külön megnyerő. Na ugye, hogy ha nem feszül rá az ember, akkor minden megy, mint a karikacsapás.
- Anat mester. Hehe, ez tetszik! Bezony, szervezek majd találkozókat is, hogy a tagok jobban megismerhessék egymást és süteményzabálós partikat tartsunk. Közös küldetésekre is van már pár tervem, csak még kevesen vagyunk hozzá. Szóval különösen nagy örömmel tölt el, hogy jelentkezni szeretnél hozzánk. Szerintem jól éreznéd magad közöttünk. Viszont mielőtt elküldeném a tagfelkérőt, szeretném még megkérdezni, hogy szerinted mivel tudnál hozzájárulni a céh fejlődéséhez? Milyen szerepet vállalnál szívesen? Frontharcosként is kipróbálnád magad 1-2 boss ellen, vagy csak küldetéseken vennél részt, esetleg teljesen más terveid vannak itt, Aincradban? Gondolom azért szeretnél belépni, mert fejlődni akarsz, nem csak a Kezdetek városában tengődni a peteddel - Igen, közben figyelmem erősen az egymással játszó szőrmókokra terjedt. A kis tigrist elkapom a grabancánál fogva, mielőtt Aldo kifilézné, jobban mondva inkább a pet szedi miszlikbe az én macskámat. Egészen az arcom elé emelem, miközben a hóna alatt fogom meg mindkét kezemmel. - Aww, Momo, mindjárt megzabállak! Rettentő aranyos ez a pet *.* Jó kis játszótársa lennél Aldonak és Aikonnak! - Macskaőrült Anatole aktivizálja magát Very Happy

- Jaj és majdnem elfelejtettem! Megkérdezhetem, hogy mik a képességeitek?

by **Luv Delackrose** Vas. Márc. 24 2013, 19:55

Átadtam neki a kért itemeket, és feszült idegekkel hogy mégis mit kezd majd velük a fiúcska. Vöröslő haját lágyan fújdogálta a szél, ami ha fordult egyet az én hajam libbentette közelebb hozzá. A macskaköves járdán kezdte el megmunkálni az itemeket egy hatalmas kalapáccsal. Mikor először előhívta az invertoryjából kicsit meglepődtem hogy mégis mihez akar vele kezdeni, féltem hogy össze fogja törni vagy tönkre tenni, így fel is szólaltam.
- Neh várj, azok még kellhetnek! – Próbáltam magam közelebb fúrni de amint láttam hogy igenis van értelme annak amit csinál, hátráltam és még mindig kissé idegesen de feszült kíváncsisággal vegyítve vártam a fejleményeket.
- Parancsolj, itt a varázslat eredménye. Használjátok ügyesen! - … Varázslat… igen számomra tényleg annak tűnt, mikor egy fogpiszkáló karokkal rendelkező fiatal srác méteres kalapáccsal veti bele magát a munkába. Egy ideig csak azt néztem hogy mégis mi sülhet ki a munkásságából, majd tekintetem az arcára terelődött, ahogy a vörös haja hozzátapadt a homlokához az izzadtságtól, és igazi szenvedéllyel és szaktudással veti bele magát a kovácsolásba. Én szándékosan nem fejlesztettem ki, azt hittem hogy ha csak gyűjtögetek és eladosgatom a dolgokat abból is meg tudok élni, gyönyörű virágokat és csillogó ékköveket kapni egy küldetés után… igen azt hittem ez lesz nekem való, de most látva hogy mégis milyen eredményesen használhatja valaki a kovácsolás képességét kicsit sajnálom hogy nem próbáltam ki én is.
- Ohhh… köszönöm… - vettem át a gyűrűt. Amit jobban megnézve még egy embléma is díszített, igen pont az az embléma amit már láttam pár emberke felszerelésén. Ezek szerint nagyon híres egy kovács lehet. A nagy örömbe egy hatalmas és erős ölelést is kapott tőlem, szinte abban a pillanatban a nyakába ugrottam amikor megpillantottam a gyűrűt. Egyre csak erősödött bennem a tudat hogy megéri csatlakoznom hozzájuk. Hátha elleshetek és elsajátíthatok valamicskét ebből a furcsa világ rendszeréből. Amint magamra vettem rögtön rápillantottam a stat pontjaimra, mivel tudtam hogy bizonyos itemek igencsak meg tudják dobni az ember képességét. Plusz tizenkettő irányítás?! Kerekedett el a szemem. *-* Ezzel már tényleg nagyot csaphatok. Plusz Momo képessége, ha így haladok legyőzhetetlen leszek! *Belső gonosz kacaj*
- Hi..hihi..hi… - Mutatkozott meg némi kacaj kívülre is, bár inkább hülye és zavart nevetésnek tűnt mintsem gonosz kacajnak.
Majd pár kérdés után meg is kaptam a válaszokat és ismét rajtam volt a sor hogy bizonyítsak.
- Hogy mivel is?... Hmm… Nem tudom! - Vakartam meg a fejem zavartan. Azt hiszem már a puszta jelenlétem, mármint egy szám ami bővíti a céhtagotok létszámát is sokat jelenthet, de szólj ha tévedek. - Igen, így lehet, elvégre Ő maga mondta hogy nincsenek sokan. A második kérdésedre a válasz az hogy igen, sokat kell fejlődnöm, mint szintben mint tudásban, így az egyik legjobb megoldás erre ha csatlakozok egy céhez ahol az emberektől tanulhatok és Ők szintén tanulhatnak tőlem. A képességeink.. hmm.. az enyém az irányítás, képes vagyok mobok emberek tudatát manipulálni, akár teljesen az irányításom alá venni, vagy esetleg csak érzelmeket generálni bennük, persze a hátulütője az hogy csakis addig hatásos ez míg az meg nem sérül. Az én pici Momo-m képessége pedig a mérgezést. Nagyon ügyes az én kis csöppöm, nem csak erős de ügyes is, ráadásul igencsak hosszan tart a képessége elvégre amint megharap vagy megkarmol valakit a mérgezése a meccs végéig tart. *Gonosz pillantás*

by **Anatole Saito** Szer. Márc. 27 2013, 02:22

- Szívesen - nyögöm ki a szorítás közepette. Nem gyengén meglepődök, amikor Luv, ez a számomra még viszonylag ismeretlen, kicsit fura, de egyébként nagyon szimpatikus emberke megölel. Hirtelen nem tudom, hogy mit kellene tennem. Viszonozzam az ölelését? De ha fiú, akkor azért mégsem kellene annyira belemerülni, még valaki, vagy akár ő is a végén félreértené. Így hát hagyom, hogy kiörömködje magát, de egy zavart, pironkodó mosolyt azért kiszuszakolok magamból. Az viszont mindenképpen elégedettséggel tölt el, hogy Luv ennyire oda van a frissen kovácsolt gyűrűért. Ahogy elenged, ismét a szőrgolyóinkra tekintek, legalább addig sem agyalok már megint a fiú avagy lány neméről. Aldo eljut végre arra a szintre, hogy kezd megbarátkozni Momo közelségével, s önző felsőbbrendűsége helyett elkezd barátkozni. Kíváncsi a kis drágaságom, na meg Aikonon kívül nem igen van olyan, akivel birkózhatna és aki ráadásul még élvezné is ezt. A kilóméteres sorban kígyózó kérdéseimre igencsak kielégítő válaszok érkeznek. A frontharcososdi bevallom kissé még korai téma volt, de a többi tetszetős.
- Aztamindenit, ez ám a képességpár! Az Artes Liberales igencsak nagy hasznotokat venné, mi pedig segítségedre lehetnénk a fejlődésben. Veheted amolyan ízelítőnek is azt a gyűrűcskét. Elnézést, hogy ennyi kérdéssel bombáztalak, főleg így elsőre, de tudod, céhvezérként kötelességem alaposnak lennem. Figyelj, nem kertelek. Nekem nagyon szimpatikus vagy, a kisállataink is jól elvannak egymással. Én adnék neked egy esélyt. Itt a céhmeghívó! - Pár pillanat múlva érkezik a menüjébe az üzenet - Ha elfogadod, akkor rövid időn belül kapsz egy invitálást tőlem az első céhgyűlésre. Ott találkozhatnál a többiekkel is, megismerhetnétek mindannyian egymást, csapnánk egy jó kis nyitóbulit és házavatót is egyben, mivel éppen azon vagyok, hogy megvegyem a házacskánkat. Szóval ha esetleg szállásra szorulnál, akkor nálunk azt is találhatsz.
Még magamon is meglepődök, hogy milyen könnyedén nyitok Luv felé. Másokat valószínűleg sokkal inkább vizsgáztatnék, próbára tennék, de esetében valami azt súgja, hogy nem kellene elszalasztani a lehetőséget. Jó szokott lenni a szimatom, kiváló emberismerőnek tartom magam, és ez a való életbeli képességem Ren megítélésben sem mondott csődöt. Lényeg a lényeg, hagyatkozom a megérzéseimre és abból aztán tényleg nem lehet ám semmi baj, ha egy újabb erős idomárral gazdagodik a csapat!

//Részemről ennyi lett volna a játék, s mivel tudom, hogy te is elfoglalt vagy, szerintem itt be is fejezhetjük Smile

Köszönöm, egy élmény volt Very Happy

Folyt. köv. az Artes Limenben hamarosan! //

by **Yurihime** Pént. Ápr. 19 2013, 21:33

Valódi kincsvadásznak érzem magam! Nem is olyan régen még a kalózok kincse után kutattam, és megtaláltam a legendás X-et is, ami ugyan nem kincsesládát rejtett, de egy nagyon szépen megmunkált bőrből készült páncélt azért találtam, ami azóta már a Justice League céhbankjában pihen, hiszen kaptam előtte egy legjobb tudomásom szerint erősebb vértet egy kedves boltostól ^.^ Igencsak izgatottá tett ez a játék az előre berendezett helyszínekkel, így tegnap visszamentem abba a süteményes boltba, és vásároltam még egy olyan sütit. Ha nem tévedek, az volt az utolsó darab, azt hiszem szerencsém volt. Így újra átélhettem a kincskeresés minden izgalmát *.*
"Ha rád mosolyog a szerencse, ne félj használni" - írta a cetli a süteményben, én pedig hallgattam rá, és a megadott helye igyekeztem. A Kezdetek Városa jóval ismerősebb volt, kíváncsi voltam, hogy milyen felszerelést rejthettek el itt, hiszen a papír hátoldala arról beszélt. Szaporán szedtem a lábaimat, jó hogy fel nem buktam bennük, ám azt hiszem, legalábbis ha jól tudom, ennek már kevesebb volt az esélye valami jártasság miatt, amit megvettem a rendelkezésemre álló aranyból. Még mindig olyan sok volt, nem is igazán tudtam mit kezdeni vele Embarassed

Lehetséges, hogy azt is odaadom majd Lewis-samának, mint azokat a szép növényeket, amiket fel tud használni az életmentő főzeteihez, gyógyszereihez, amivel kiszolgálja a hősöket, akik bátran szembeszállnak mindennel és mindenkivel ^.^
Végül rátaláltam a megadott helyre, ahol az eltemetett kincset sejtettem. Megint megrohant az érzés, hogy amit teszek, az helytelen, de igyekeztem magam megnyugtatni, hogy csupán megrendezett a helyszín, és egyetlen holt lelkét sem bolygatom azzal, ahogy a sírfedelet odébb tolom. Nem volt könnyű, szerencse, hogy immár több erőt tudok kifejteni ^.^ Kíváncsian kukucskáltam be, bíztam benne, hogy nem csontokat fogok találni ^.^"

Egy Szakadt Köpenyt találtál.

by **Kusumi Ayani** Kedd Ápr. 30 2013, 08:23

Nem hittem el, hogy erre fogok kanyarodni, de hát volt nincs már a régi mivoltom. Csendben álldogáltam egy ismeretlen személlyel szemben a Kezdetek Városának határán. Idegesen vettem a levegőt. Nem örültem, hogy ilyen közel vagyok a városhoz, ráadásul egy vadidegennel nézek farkasszemet, akinek csak a foglalkozását tudom. Ugyanis az ismeretlen egy Besúgó volt, aki információkat közöl mivelünk JK-kal. Nehezen sikerült megtalálnom, de megbántam már, hogy kerestem, ám ilyen közel a célhoz nem adhatom fel. Előhívtam munkapanelomat, és kikerestem a szükséges dolgokat. Megnyitottam a csere ablakot, és szépen átpakoltam a szükséges vagyont, ám mielőtt rányomtam volna, a mehet, gombra ismét elmondtam mit szeretnék.
- Akkor egy mob infó, és ha van, akkor miniboss! Igen?
Megvárom, hogy reagáljon rá, majd rányomok a mehetre, és pár másodpercen belül már el is küldte az aranyaimat. Nagyon reméltem, hogy sikerül kicsikarnom belőle valami infót, mert állítólag ne mindig tud infóval szolgálni. Tűzrózsát kezdem el simogatni, aki viszonylag hosszú ideje nyugodt maradt, ám még mindig gyanakodva nézi a Besúgót. Akárhogy is legyen, remélem nem nyúl túl hosszúra ez a beszélgetés, mert szeretnék már magam útjára menni, hogy minél messzebb legyek bátyámtól, aki minden miatt kioktat, és mindig megpróbálja, hogy megmásítsa viselkedésemet. No, azt majd lesheti. A Besúgót nézem, és várok, ám amint megkapom, amit szeretnék, akkor köszönök, és szaladok is az erdőmbe, hogy ott majd küldjek egy levelet Mirikának és Zhelnek arról, hogy mit tudtam meg, és reméltem, hogy valamennyire boldogabbak lesznek a hír hallatán. Elsőre csak a céhet akartam értesíteni, de úgy fair, ha bátyám is tud róla.

A következő minibosst fedezted fel: Darázskirálynő. A miniboss felfedezése 100 aranyat hozott neked.

by **Taidana** Hétf. Május 13 2013, 22:49

//Askr-nek és Corbennek//

Egy céhház! Halálosan biztos voltam benne, hogy nekünk baromi gyorsan kelleni fog egy ilyen. Nyilvánvaló, hiszen fiatal, de feltörekvő céh vagyunk, akiknek ott a helye a legnagyobbak között. A Felszabadítók bénák voltak, ültek az árnyékaikban, a székeiken, és onnan mozgatták a szálakat. Pff, gáz, nem is értem, hogyan lehetett közöm hozzájuk. Ez viszont most már a YJ, akikre vár a jövő, akik fiatalok és energikusak, és akik… nem sétálhatnak állandóan csak a petjeikkel! Szóval úgy döntöttem, hogy Susaya mellé más sétálótársat is keresek magamnak, és kerek-perec megírtam Ash-nek, hogy…

Szevasz!

Figyelj csak, bárhol is üldögélsz most éppen, vagy bármit is csinálsz, az gáz, mert helyette velem is lóghatnál! Arra gondoltam, hogy nézek a YJ-nek valami céhházas helyet, de Susaya társaságát már unom… tudod, folyton csak vigyorog. A bölcsességeivel is tele a padlás. Valaki értelmes arc kéne nekem. Arra gondoltam, hogy… szóval Hati elég jóképű… micsoda is? Farkasdémon? Szellemkutya?
Mit szólnál, ha elkísérnétek? Írj vissza, megbeszéljük a részleteket!

Persze a részleteket én nagyon jól tudtam akkor már. Nem egy helyet kinéztem magunknak, ahová bevágódhatunk. A szempontokat is összeírtam. A fejemben volt mind, nem papíron! Szóval jó előre szépen kiakasztottam egy táblát, hogy ma délután a boltom nem lesz nyitva. Reméltem, hogy Susaya becsatlakozik valamikor a sétánkba, és Askr-rel is sikerül egyezségre jutnunk. Csak nem lehet annyira nagy kunszt összehozni egy ilyet. Időben zártam a boltot, addigra Susaya is a nyomomban loholt. Elmondtam neki, hogy mi a cél. Mire Ash-sel találkozhattam volna, dugig voltam olyan bölcseletekkel, minthogy a „a Fény ÖRömÖT HoZ a szÍVbe is”, vagy „PUdváS fÁbA KÁR odÚT farAGNi.” Eddig is iszonyatosan idegesítő volt Susaya hangja, de mióta kamaszosan vándorolt állandó jelleggel a hangszíne, közel lehetetlen volt kibírni. Masszívan kussoltattam, mire ő persze besértődött. Jellemző! Így érkeztünk meg a találkahelyre.

by **Askr** Kedd Május 14 2013, 16:40

[Saru Taidana, Clark Corben]

Megvolt a napi programunk Hatival: délig aludni. Komolyan, nem is tudom, mikor húzhattam a lóbőrt a harangszóig, de az biztos, hogy még kint, évekkel ezelőtt anno. Fogalmam sincs, miért fosztottam meg magamat ettől a lehetőségtől. Egyszerűen túlságosan fáradt voltam a szokásos keléshez és Hati se akart nagyon kikászálódni az ágyból, szóval "kicsit" továbbaludtunk a kelleténél. Nálunk volt egy szabály: minél továbbalszol, annál nehezebb lesz a felkelés. Rám és Hatira ugyanúgy bebizonyosodott, mikor valamiért csak felkeltünk. Külön-külön okunk volt rá. Engem egy hülye darázs ébresztett fel, ami az ablak üvegén kopogva be akart jönni, hogy társaságát zavartalanul élvezhessük. Egy fittyfenét. Elég volt megdobnom egy félpár cipővel az ablakot és már el is vettem a kedvét a látogatástól. Kábán néztem Hatira. A kis fekete démonfarkas nyüszítve rebegtette meg szempilláit, miközben pofáját nyalogatta. Nagyot nyögtem fel a pet azonnali követelésénél. Felkelésnél le is estem az ágyról, amin Hati nagyon jót kuncogott. Leszökkent az általam felgyűrt takaróról és mellettem ért földet. Oldalamat bökdösve sietségre sarkalt. Egy "Jólvan már na!" felszólítás megtette a magáét, legalábbis egy ideig. Hati eszeveszetten tépkedte a nadrágom szárát, mint ahogy azt tenni szokta. Mielőtt bármit is tehettem volna, kénytelen-kelletlen, de előtte őt kellett megetetnem. Szárított gyümölcsöt adtam neki, ami egyébként rendes, fogságban tartott farkasoknál is lenni szokott. Hogyha Hatin múlna, még a kisfiúhúst sem vetné meg, de az egészséges kosztot rühelli. Addig viszont egy tapodtat sem mozdulhatott, amíg el nem majszolta. Legalább kényelmesen szürcsölhettem reggeli-ebéd teámat és én is falatozhattam a kedvenc lekváros fánkjaimból. Hátradőltem a székemben és elégedetten hümmögtem, mindaddig, amíg üzenetet nem kaptam. Taitól jött, a céhtársamtól, szóval már rosszat sejtettem, pedig amint el kezdtem olvasni, nem az jött le belőle. A céhnek valami főhadiszállás-szerű dolog kellett vagy mi és ennek okából meginvitált egy sétára, na meg érthető, hogy már unja Susaya társaságát. Első benyomásra az aranymajmocska kifejezetten ijesztő és idegesítő volt. Egy ideig elgondolkodva hümmögtem, majd rászántam magamat és megírtam rá a választ...

Hiya!

Jelenleg nincs túl sok tennivalóm, szóval szívesen elmegyek veled. A pet miatt meg... hát... részvétem, tesó. Nekem is tele van a cipőm Hati démonfarkashoz hű erőszakosságából, kéne egy kis kiruccanás, gőzkieresztésnek.
Akkor hol lenne aktuális?

Miután végeztem, Hati "nagyjából" kivégezte a szárított gyümölcsöt. Azaz a felét otthagyta. Összeszűkült szemmel figyeltem, ahogyan az orrával túrja a rakásnyi gyümölcsöt és szerencsétlenkedik azzal.
- Látlak téged. - mondtam, majd odaléptem hozzá és a szemébe néztem. - Kössünk egyezséget: holnap új adagot kapsz és azzal együtt ezt is meg kell enned! Utána egy hétig nincsen ez, és kapsz valami jót. Rendics?
Hati nagy rubinvörös szemei megcsillantak a "valami jó" hallatán. Hevesen bólogatott. Elégedetten ültem vissza a székembe és izgatottan topogva vártam Taidana válaszát.

by **Clark Corben** Szomb. Május 18 2013, 14:16

Megint nem csinálta semmit ma. Próbáltam szóra bírni a pandát, hogy ne csak nyifogásokat halljak tőle, hanem végre egy értelmes szót ki tudjak sajtolni. Azt tudtam, hogy megért, tehát valahogy meg kell tanítanom rá, hogy még jobban értsem, és társaloghassunk is akár. De egyelőre nincs semmi látható, illetve hallható eredmény.
- Hel-ló! – szótagoltam neki el, artikulálva és minél tovább kitartva a szótagokat, hogy be tudja fogadni az agya. Egyelőre nem sok sikert értem el, és inkább feladtam erre az időre legalábbis. Elnyúltam az egyik padon, és a magas, kastélyszerű épületeket figyeltem. Franc se hinné, hogy már az elején ilyen épületeket húztak ide fel, mi lesz a felsőbb szinteken akkor? Már rég elhatároztam, hogy el kéne indulni, de valami gravitációszerű erő mindig visszahúz, és tojok az egészre. Bragi nem totojázott sokat, ahogy nem figyeltem rá, már támadott is. Odatotyogott hozzám, nagy nehézkesen felmászott rám, ezen végig kuncogtam, nagyon vicces volt, ahogy próbálja felszenvedni gömbölyű testét, ám mikor felért, fogta és egy szó nélkül állon rúgott.
- Hé! – szóltam rá, de nem zavartatta magát, hátrébb ugrott a hasamra, és most ő vette át a kuncogó szerepét. Ezek szerint nyíltan bosszút állt az előző megnyilvánulásomért.
- Te átokfajzat! – mondtam egy erős mosoly közepette. Felkeltem és letettem Bragi-t magam elé a földre, és csak néztem.
~ Mi a fenét kéne csinálnom veled? – még mindig azon agyaltam, hogy képes-e egyáltalán valamire, vagy csak úgy van kilóra. Lassan indulni kéne, ha még valami érdemlegeset is csinálni akarok, bár fogalmam nincs mi lesz az, de biztos akad valami. Felálltam, és lenyújtottam a kezem a pandának, hogy pattanjon fel. Ritkán ajánlom fel neki, jobbára magától is megteszi, így most ennek a gesztusnak különösen örült. A tarkómnál állapodott meg, és a fejét a fejemre téve figyelte az utat előttünk, hogy merre megyünk.

Spoiler:

by **Taidana** Szomb. Május 18 2013, 22:58

Hát, ez most elég random lesz haver, de tíz perc múlva a Kezdetek Városában? Első szint. Joh, ha nagyon muszáj, akár fél órát is várok itt rád. A Főtérnél találkozunk!

Bele akartam tűzni egy vigyorgó szmájlit, hogy tudja, nem gondolom ám egészen komolyan ezt a határidős cuccost, de végül hagytam a fenébe. Kemény vagyok, nem fogok én holmi szmájlikat írogatni, ha egy sráccal PM-ezek.
Addig is viszont… hát, ezt elszúrtam, meg én már itt voltam. És itt volt Susaya is. Nem gondoltam volna, de annyira megszoktam, hogy nincs is velem ez az állandó vigyorgó és már majdnem embermagasságú bölcseletforrás, hogy ezúttal már kezdett lassan az idegeimre menni. Viszont azokra az időkre is nagyon jól emlékeztem, amikor a közelembe se akart menni, így ezúttal hagytam, hadd lásson el temérdek teljesen homályos és egyébként is érthetetlen jótanáccsal a lehetséges céhházunkról. Legalább ha másból nem is, ennyiből kiderül nekem, hogy igenis neki is fontos ez az egész. Szóval bosszankodtam, igen, és ahol tudtam, ott letorkoltam, de attól még a világ minden kincséért sem engedtem volna, hogy magamra hagyjon megint.

Jobb ötletem nem lévén fogadókba kopogtattam be, amíg Askr vissza nem jelzett, és mi nem találkozhattunk a Főtéren. Az ötletem igen egyszerű volt: megkérdezem az ott lebzselőktől, hol szeretnék aludni. És erre nyilván a legjobb helyszín a fogadó volt, ahol utolérhetek JK-ket. Ahol jó aludni, az tökéletes helyszín volna céhháznak is! Igen! Az ilyen elhatározások mentén haladva csörtettem is be az egyik ilyen helységbe. Előtte még egy utolsó PM-et hagytam Ashnél, hogy hol keressen majd, ha megérkezett.
Susaya testőrként feszített mellettem, ahogy betérve az egyikhez, egy olyan társ után érdeklődtem, aki hajlandó kicsit körbevezetni, elmondani a véleményét a környékről… – Lehetőleg egy idomár kéne nekem – hangoztattam, hátha valaki felfigyel rám.

by **Askr** Kedd Május 21 2013, 19:22

Már-már "nagy" unalmamban elkezdtem hintázgatni, miközben vártam Tai levelére. Nagy meglepetésemre meg is jött és a váratlan eseménytől szépen hátraestem a székemben. Szándékosan úgy tettem, mintha nem hallanám Hati önelégült, ördögi kuncogását és inkább olvastam a levelet. Tíz perc múlva, a Kezdetek városában? Nekem éppenséggel megfelelt, csupán kissé megijedtem a fogalmazástól. Fél órás várakozás? Egy picikét mintha számon kérő lett volna, bár eddig is tudtam, hogy Taidana nem teljesen ép elméjű. Nem volt meglepő, de egy pet vajon tényleg képes ennyire hatni az idomárra? Az a Susaya nevezetű aranymajmom enyhén szólva furcsa volt... enyhén szólva. Első találkozásunkkor is mennyire megrémítette Hatit, aki egyébként sosem szokott rettegve hátrálni. Főleg, ha más kisállatokról volt szó. Akkor aztán tudja a nagymenő alfát játszani és vicsorítani. Ennyiben sajnálom is Enheriel Villámlását is. Nem tett túl jó benyomást a griffmadárfiókánál, az volt a sanda gyanúm. Pillantást váltottam a démonfarkaskával. Kérdően billentette oldalra fejét, miközben széles vigyor szökött az arcomra. Fejemet rázva intettem le és inkább pötyögtem a választ Tainak, nehogy belehaljon az unalomba, miközben én mennyire jól szórakozok.

Rendben van, tíz perc múlva a Főtéren. Már indulok is!

Mihelyst végeztem a magvas tartalmú szöveg bepötyögésével, füttyentettem Hatinak, aki már vetődött is az ajtó felé. Orrát kidugva sejtelmes nyüszítésbe kezdett. Miután mindketten kiléptünk a szabadba, nagyot nyújtózva és ásítva indultam meg, Hati pedig mócsingos léptekkel követett. A tíz percnyi idő elegendőnek bizonyult arra, hogy a találkozási pontra jussak és még alaposan át is gondolhattam, vajon szerény véleményem szerint milyen céhháznak örülnék és közben a többieknek is tetsszen. Nem egy fényűző, kacsalábon forgó palotára gondoltam. Nem kellett a luxus, legalábbis szerintem, mert valószínű, hogy állataink igényeihez kellene alkalmazkodnia. Ettől függetlenül az idealizált hely lehetett szép és jó, már csak meg kellett találni. Ez minden, amit gondoltam, miközben lassan, de tíz percnyi idő alatt megérkeztem Hatival a főtérre. Már csak Tait kellett megtalálnunk.

by **Clark Corben** Szomb. Jún. 08 2013, 01:49

Lassan beértünk a főtér közepére, ahol rengetek játékos és más mobok is voltak. A tér telis-tele volt különféle boltokkal, fogadókkal.
- Kajáljunk. – szóltam Bragi-nak, aki egyetértően morgott egyet, majd utam irányát a legközelebbi fogadó felé módosítottam. Amíg odaértem, lecsekkoltam, mennyi aranyam maradt, amit még el tudok költeni, és örömmel konstatáltam, hogy bőven van még, hisz alig költöttem szinte bármire is.
- … már kéne nekem – léptem be a fogadóba, és egy éppen befejezett mondat fogadott.
- Nekem is kéne már, tesó. – haladtam el mellette, és közben meglapogattam a hátát, ahogy a világi haverok szokták, majd leültem egy közeli asztalhoz, és elkezdtem átnézni az étlapot, hogy mit szolgálnak fel, és mi a választék egyáltalán. Bragi-nak sem kellett több, lemászott mellém, és ő is meg akarta nézni. Csak remélni mertem, hogy az érdekli, én mit eszek, és nem akarja megint felfalni az egész gyümölcs készletet.
- Nyugi, pajti, kapsz te is, de most én osztom be az adagod. – fordulta a pandához, mire az dühösen hátradőlt a székén. Alig egy perccel később leadtam a rendelést egy mob pincérnőnek.
- Ebből a gyümölcstálból kérek kettő, és egy nagy tál gyrost. Meg jó fajta gyümölcslevet. – Bragi-nak szinte felcsillant a szeme, mikor meghallotta, hogy két tálat rendeltem neki.
- Látod, ha megszólaltál volna, most hármat kapnál. Vagy négyet, ki tudja? – nevettem el magam, ami nem igen tetszett neki, és a combomba öklözött.
- Ezzel mostmár állj le, jó?! – szóltam rá, mert sokadik alkalom, hogy nekem esik, és általában az valamilyen sérüléssel végződik. Előre félek, mi lesz akkor, amikor felnő majd. Akkor ő lesz előnyben, szóval valamit ki kell találnom.
~ Birkóznom kell egy pandával. Úristen! – hasított belém a felismerés, és még ha ma neki kezdenék az edzésnek, akkor sem lenne esélyem a kifejlett Bragi ellen.

Spoiler:

by **Tsu** Kedd Aug. 13 2013, 11:41

”Régi” ismerősök (Tsu & Amara)

Sötét zugomból kivételesen először a jobb lábamat lendítve keltem. Nem szeretem az itteni napsugarakat, ugyanis, megzavar a pihenésben az egyértelműen digitális hatás! Emlékeztet arra, hogy be vagyok zárva ebbe a hülye világba! Sosem szerettem az ilyen kamu dolgokat, csakis az egyértelműen valódiakat! A kiömlő vér, a törő csontok és természetesen a fájdalomtól sikoltó áldozatok! Ezeket szeretem a valódi létsíkon! Itt ebben a világban viszont ölni sem érdemes a hullát, ugyanis amellyel végeztél nem csodálhatod napokon át, s az illata sem ugyanolyan egy itteni esetnek, mint odakinn!
Azonban a mai napon eme probléma miatt nem fogok siránkozni, mert mára valami nagyot terveztem! Méghozzá egy gyilkosságot! Bár egyértelműen nem lesz olyan hangulatos, mint odakinn, mégis szeretném kipróbálni, hogy itt ez hogyan működik. Ezelőtt ugyanis sosem voltam még csak szemtanúja sem hasonlónak, annak ellenére, hogy odakinn lételemem az öldöklés!
Arcomon a szokásos mosolyommal végeztem el a reggeli teendőket, majd egy keveset dumálva a recepciós hölggyel, távoztam az épületből! Ahogy kiléptem az utcára emberek sokasága fogadott, én pedig megfelelő áldozat után kutattam. Figyelek arra, hogy a kiszemelt, körülbelül velem egykorú legyen, így be tudom adni, hogy egy suliba, oviba vagy hasonlóba jártunk, ezzel megadva a beszélgetés kezdő löketét. Valamint, arra is ügyelek, hogy természetesen nő legyen az illető, hiszen egy ilyen helyen ahol ismeretlen vagy, mindig a gyengébbekkel kell kezdeni, hogy lásd, hogy megy ez.
Rögtön legalább három egyed tűnt fel a színen, akik pont megfelelőek lettek volna áldozatnak, azonban úgy véltem, hogy jobb lenne inkább egy kicsit várni. Eddigi tapasztalataim alapján ugyanis az első megérzéseim mindig rosszul sülnek el. Így hát vártam még körülbelül öt percet mire megpillantottam a kiválasztottamat.
Egyedi, s egyértelműen punkos stílusa arról árulkodik, hogy nem fél az emberektől, ami jól jön majd, amikor egy sötét helyre kell vezetnem. Ráadásul nem is olyan csúnya, vagy épp visszahúzódó, hogy meglepődjön azon, hogyha leszólítom! Rögtön lefuttatom a kutatást vele kapcsolatban. Mivel egyidősek vagyunk alkalmas arra, hogy régi osztálytársamként mutatkozzak be neki, s avval takarózzak, hogy csak egy évig jártam az ő osztályába, utána elkerültem egy másik városba. Azonban csak első szintű, tehát remek alapanyag lenne első társamul. Na, mindegy, majd attól függően, hogy hogyan reagál rám, eldöntöm, hogy mi lesz vele.
Óvatosan mögé lopóztam a tömeget kihasználva, majd egy váratlan pillanatban, letakartam a szemét és feltettem azt a bűvös kérdést.
- Na, ki vagyok? – Hangomban pajkos játékosság csengett, amely kicsit talán túl jól sikerült, mivel a hölgy eléggé agresszíven reagált rám. Természetesen rögtön hátráltam egy lépést, amikor éreztem, hogy egy agresszív libával hozott össze a sors. Elszaladhattam volna, azonban nem vagyok az a fajta aki egy kis nehézség miatt feladja a próbálkozást. – Elég durva üdvözlése ez egy régi ismerősnek Stevenson-san – Panaszolom el neki a sérelmemet, miközben a fájó részemet szorongatom.

by **Amara** Kedd Aug. 13 2013, 16:59

"Ismeretlen" Ismerősök (Tsu & Amara)

A mai reggelem egész lazán indult. Talán kicsit kevés PVP-vel, de végül is beindult, és ez a lényeg. Valahogy azonban most nem tudott lekötni a városban való mászkálás. Egyszerűen senki olyat nem láttam, aki említésre méltó lett volna egy jó csatára. Sok betojt galamb mászkál itt, és semmi több. Már erősen kezdtem azon agyalni, hogy ivászatba fojtom a bánatom, de erről hamar letettem. Tudván, hogy milyen vagyok részegen, ezt most inkább felejtősnek tartottam, mint jó ötletnek. Righty-t és Lefty-t igazgattam, miközben komolyan elgondolkodtam, hogy ideje lenne elhúzni a frontharcosok orra előtt, már ami a szinteket illeti. Róluk azt hallani, hogy minden napjukat henteléssel, és kazamaták kipucolásával töltik, ami kifejezetten csábító ötlet volt. Azonban nem merülhettem bele ebbe sokáig, mert hirtelen elsötétült a világ, és egy fura, de ismeretlen hang ütötte meg a fülem. Reflexszerűen hátracsaptam Leftyvel, s hallottam, ahogy a páncélkesztyűm jókorát csattan a srác homlokán. Ahogy vigyorogva megfordulok, hogy a jobbommal is megismertessem a zaklatóm, furcsa dolog üti meg a fülem. A vezetéknevemen szólít, amin hangyányit meglepődök. Ökölbe szorított kezem megáll a levegőben, s gyorsan körbekémlelve magam körül, elkapom a fiú grabancát, és berángatom a legközelebbi sikátor egyik sötét zugába, majd a halhoz vágom, s ráförmedek.
- Honnan tudod a nevem? - Kérdeztem, miközben bevittem egy figyelmeztető gyomrost a srácnak. Ritkán viseltem el, hogyha olyanok szólítanak a vezetéknevemen, akiket életemben nem láttam még. Érthető volt tehát az agresszióm. A srácot talpra állítva, a ruháját megragadva néztem a szemébe, fortyogó dühvel. - Ki vagy kölyök? És honnan tudod a nevem? Ne kelljen újra kérdeznem! - Eresztettem el, s karba tett kézzel hátrébb lépve, villámokat szóró szemekkel néztem a szemébe. Ez egy olyan pillanatom, mikor alaposan meg kell gondolnia, hogy mit válaszol. Szerencsémre a játék kicsit bugos volt, így ezeket az ütéseket nem volt szokása sebzésként felfogni, de a fizikai kontaktust elérhettem vele, és még így is eléggé hatásos voltam. Ami azonban elvette tőle kissé a kedvem, hogy nem vette le a HP-t attól, akit ily módon ijesztgettem. Na persze, ez legyen a legnagyobb problémám az életben, gondoltam.

by **Tsu** Pént. Aug. 16 2013, 12:35

”Régi” ismerősök (Tsu & Amara)

A lány, mentegetőzésem ellenére is erőszakosan bánt velem. Egyértelműen valamiféle betegsége lehet, amiért ennyire nehezen bánik a szavakkal, s a legkisebb problémára is ilyen rosszul reagál. Valószínűleg nem fogok vele barátságot kötni, hiszen nem kedvelem a felesleges cselekedeteket. Ráadásul az ilyen embereket sokkal nehezebb irányítani, mint az ésszerű, vagy hűséges társaikat!
A leányzó ütéseiből a fájdalomérzet hiánya miatt semmit nem éreztem, de tudom, hogy ha lenne is hasonló ebben a közegben, akkor sem fájt volna. Ráadásul az életcsíkomból sem esett le semmi, hiszen pve területen vagyunk, ahol ütlegelhetjük egymást, ahogy akarjuk, azonban teljesen hasztalan. Remélem, nem hiszi, hogy majd ettől a kis bemutatótól berezelek.
Elmosolyodtam, amikor meghátrált a nő, majd válaszoltam neki.
- Hmm… hogy szoktad ejteni Sztefenszon, vagy Szetevenszon esetleg Sztivinszon? – Szavaim után a leányzóra kacsintottam, azonban még folytattam. – Olyan vagy, mint a többi átlagos marha. Azt hiszed, olyan vagyok, mint a többi! Annyira együgyűek vagytok mindannyian! – Itt a földre köptem, s a szikrázó szemekre egy lágy mosollyal válaszoltam. – Úgy véled, hogy én hozzátok hasonló málészájú elkényeztetett kölyök vagyok, akinek elég egy-két pofon és jár a szája? Ha azon a szinten tartózkodnék, mint ti, hát most nagyon meg lennék sértődve! – Itt egy nevetést megengedtem magamnak, majd folytattam a velem szemben álló osztását. – Tudod az eredeti világban, közületek senki sem találkozna velem, vagy ha netalántán mégis, nem élnétek túl a találkozást! Én egy bérgyilkos vagyok, szörnyű múlttal és kifinomult harci stílussal! Ezer meg egy alkalommal kínoztam az embereket és megesett már, hogy jómagamnak is kínokat kellett átélnem! – Mosolyom lelohadt, mert eszembe jutottak a régi emlékek, azonban nem sokáig. Mert eszembe jutott a gyilkolás élménye. Tekintettel arra, hogy ez a balga belém merészelt kötni, megjutalmazom egy kis mesével. – Tudod, az én világomban már csak egy dolog számít. A kifolyt vér! Senkit nem érdekelnek az észérvek, vagy a kedves szavak. A gyilkolás visszafordíthatatlan és vad mivolta az, ami irányít. A hirtelen kifröccsenő vér, amely az arcomat éri! A hideg acél, amely belemarkol az ellenfél testébe és kíméletlenül áthatol rajta, ezzel kioltva életét! Ezek azok a dolgok, amik engem érdekelnek, nem egy ehhez hasonló gyerekes játék!

by Ajánlott tartalom