Déli rész

// Chanchery - 1.szintes Szafari küldi //

A nap most van fent az ég peremén leginkább, mégse érzem a meleget. Lehet, hogy dél körül jár az idő, de az őszi időjárás, sajnos megmutatja, hogy bizony közeleg a tél, vége a nyárnak. De nagyon nem bántam eme hideg évszak közeledte. Egyrészt, Tűzrózsa bocsájt ki elég hőt, hogy közelébe felmelegítsen, másrészt viszont jön a hó, és ez azt jelenti, hogy jön a szánkózás, és a hó csaták ideje. Azért mégis felvettem a pulóverem, mert már nem volt olyan jó idő. Mindenesetre azért itt álldogálok a kezdetek Városában egy ismerőst várva. Nemrégiben Chantól kaptam egy üzenetet, hogy legyek itt délre a Kezdetek Városának déli részén található kútnál… viszont nem sok mindent tudtam ez ügyben, hogy vajon mi a fenét akarhat tőlem, pont most… De végül is, ha jobban visszagondolok nem sokat találkoztam a lánnyal, és kíváncsi vagyok milyen hatással volt rá az a tény, hogy a kövi bossrendezés az Ő felelőssége lesz. Remélem minden rendben fog zajlani, nagyon sajnálnám szegény lányt, ha valami rosszul jönne ki a bosson… nem éppen a leg teherbíróbbnak tartom, bár a külső sokat téveszt. Azért itt lehetne már, lassan fél órája, hogy itt kéne lennie. De nem baj, ha lúd legyen kövér. Elő is varázsoltam a pecabotomat, és hogy addig is ne unatkoztam csalizok egy kicsit a kútból, hátha kifogok valami érdekeset. Azért remélem nincs semmi veszélyes ebben a kútban… mármint sebezni nem tudnának, de a kútba nem örülnék, ha valami behúzna. Bár kicsit beteg gondolatnak tűnik, a mostani harcaim mutatta szerencsémtől kitelne egy ilyen mob, méb védett övezeten belül is.

Reggel meglehetősen korán, a nappal együtt keltem. Gondolatban végigfutottam az eddig történteken, ez nem volt túl hosszú, és azt amit sikerült kiderítenem a jelenlegi helyzetemről, ami szintén elég rövid volt. Ezután már nem sokat kellett gondolkodnom azon, hogy lustálkodjak-e vagy kezdjem a napot minél előbb.
Egy gyors reggeli után, ami ízre elég semmilyen volt, ki is léptem a fogadóból, ahol szobát foglaltam, és nekivágtam a városnak. Az úgynevezett "nyomozásom" azzal kapcsolatban, hogy minél többet, minél előbb megtudjak a jelenlegi helyzetről, nem állt különösebben sok mindenből: NPC-k és játékosok mondanivalóját meghallgatni, játékosok közötti beszélgetésekbe belehallgatni. Lévén ilyen irányú skill-em nem volt (és már irányú se nagyon, szintemből kifolyólag), ezért próbáltam inkább az emberi faktorra hagyatkozni: minél NPC-sebbnek, de legalábbis ártalmatlannak tűnni, olyannak, akivel senki sem foglalkozik. Ez hol összejött, hol nem (de legtöbbször nem), ellenben valamennyit azért haladtam, még ha csak alap infókat tudtam is meg, amik a legtöbb játékosnak egyértelmű. Gondolkoztam azon, hogy egyszerűen csak megkérek valakit, hogy magyarázza el mi a helyzet, de emlékeztem még az ún. "PK"-zásra, és így végül túl veszélyesnek ítéltem ezt a lehetőséget, hiszen könnyen csapdába sétálhatok. Maradt tehát a magánnyomozás.
Már éppen úgy döntöttem, hogy tartok egy kis szünetet, amikor egy fogadó került a szemem elé. Folyamatosan tértek be emberek, és meglehetősen nagy tömeg volt bent, mintha készülne valami, ami felkeltette a figyelmemet. Végül ez, valamint az, hogy a nagy tömegben elvegyülve talán kihallok valami érdekeset, meggyőzött arról, hogy betérjek.
Beérve a tömeg még nagyobbnak tűnt mint kívülről. Vagy csak időközben is folyamatosan nőtt. Belevetettem magam a tömegbe, elvegyülési célzattal, azonban nem sokáig sikerült megmaradnom a tömegben. Történt ugyanis, hogy egy különösen vehemens valaki úgy meglökött hátulról, hogy teljesen elvesztettem az egyensúlyom. A jó hír az volt, hogy egy üres szék felé estem, nem olyan felé, ahol már ültek, a rossz az, hogy arccal a támla felé... Arra még épp volt időm, hogy megpördüljek, de másra nem. Valami csoda folytán azonban nem "letarkóztam" a széket, vagy valami hasonló, hanem nagy lendülettel leültem, és bár a szék a hátsó két lábára állt egy pillanatra, gyorsan visszalendült a helyére. Persze, ha lett volna fájdalomérzet, ez nem sokkal kevésbé fájt volna, mintha lefejeltem volna, így azonban mondhatni megúsztam. Vetettem még egy szúrós pillantást arrafelé, ahol "támadóm" lehetett, majd vettem egy nagy levegőt és megigazítottam a hajam. A körülmények között azt hiszem érthető módon csak ekkor vettem csak észre, hogy ülnek mellettem. Vagyis inkább én repültem be valaki mellé. Hopsz. Egy zöldhajú, kinézetre nagyjából korombelinek saccolható lány egy tojást szorongatva ült a nemrég még üres szék mellett, amit elfoglaltam.
-Heló! - mondtam első meglepetésemben. Persze, nem én lettem volna, ha nem teszem túl magam gyorsan az első meglepetésen, és gyorsan meghajtottam a fejem egy kissé.
-Elnézést a.... dinamikus belépőmért - egyenesedtem vissza, miközben egy félig bocsánatkérő, félig bizalomgerjesztőnek szánt mosolyt villantottam meg.