KezdőlapDéli rész
+37
Dr. Kayaba Natsuko "Nia"
Lieselotte Sherlock
Taka
Kuradeel
Eldrie
Kiwi
Drake Haru
Malcolm
Suzume
Tachibana Makoto
Ilsette
Kagome Sora
Shukaku
Utahime
Aeon
Amara
Tsu
Clark Corben
Askr
Taidana
Kusumi Ayani
Yurihime
Luv Delackrose
Alicia
Shiel D. Lewis
Allen Dante
Tuki Mitsuki
Kyrena Juurei
Ryuninji Ren
RenAi
Zhel T. Everett
Rita Hanami
Jun Yosai
Tatsuki Ranmaru
Anatole Saito
Shiro
Kayaba Akihiko
41 posters
8 / 10 oldal
8 / 10 oldal • 
1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10
Re: Déli rész
by Taka Csüt. Júl. 07 2016, 11:50
A magam részéről nem szerettem a fejtörőket. Benne volt a „fej” és a „törő”, tehát akár buksifájásig is agyalhattam volna. Oké-oké, a játékban nem jajveszékelhettem a migrén miatt, mert nem volt fájás. Ettől függetlenül akkor sem bírtam a kitalálósdikat, mert általában nehezebbet adtak, amit meg tudtam oldani. Persze amikor kezdett minden jó kilátásba kerülni, nem fogadta el a vicces bácsi a megoldást. A gyümölcsmadár nevű lány jót mondott, de neki nem volt elég kafa. Csalódottan fújtam fel arcomat és egy hosszú hümmögés közepette mellnél keresztbefontam karjaimat. Kicsit untam már az egyhelyben való toporgást, szóval kényelmesen lecsücsültem, hátha akkor több dolog jut eszembe. Fejemet cinkesen hol jobbra, hol balra billentettem. Ha az első próba ilyen, el sem tudom képzelni, a többi milyen lehet. Igazságtalan, mert mindenki nagyobb és érettebb volt nálam az ilyen talányokhoz. Aztán mint a derült égből villámcsapás, hangtalan nevetésre állt szájjal rávigyorogtam Kiwire ebben a szörnyű félhomályban. Jobb mutatóujjamat tanítómód emeltem meg, majd torokköszörüléssel igyekeztem véka alá rejteni túláradó lelkességemet. Ki tudja, az én megoldásom sem lehetett elfogadható. Ha meg nem nyerünk, az se gond. Legalábbis Aincrad nem fog tőle összedőlni, egy próbát viszont száz – sőt, ezer – százalékig biztos, hogy megért.
- Mi van, hogyha azt a két szót máshova kell berakni? – kérdeztem gondtalanul vidám hangomon. Szinte éreztem, hogy szemeim lelkes szikrákat vernek, még így, a sötétített teremben is. – Hmm… „Gondolkodjatok el ezen a feladaton, hol a hiba?” – Aztán újabb eltűnődő hümmögéssel meredtem magam elé, majd az eredményjelző tábla felé sandítva vártam a pozitív vagy a semmilyen visszajelzést. Ha a visszajelzés semmilyen, az rossz, mert akkor nem engedett tovább a játék. Engem nem zavart, hogyha nem lehettünk elsők, másodikak vagy harmadikak, csak utolsó nem akartam lenni. Na jó, utolsóelőtti sem. Szóval ujjaimat összekulcsolva nagyon szorítottam, hogy jó legyen a rejtvény megoldása.
- Mi van, hogyha azt a két szót máshova kell berakni? – kérdeztem gondtalanul vidám hangomon. Szinte éreztem, hogy szemeim lelkes szikrákat vernek, még így, a sötétített teremben is. – Hmm… „Gondolkodjatok el ezen a feladaton, hol a hiba?” – Aztán újabb eltűnődő hümmögéssel meredtem magam elé, majd az eredményjelző tábla felé sandítva vártam a pozitív vagy a semmilyen visszajelzést. Ha a visszajelzés semmilyen, az rossz, mert akkor nem engedett tovább a játék. Engem nem zavart, hogyha nem lehettünk elsők, másodikak vagy harmadikak, csak utolsó nem akartam lenni. Na jó, utolsóelőtti sem. Szóval ujjaimat összekulcsolva nagyon szorítottam, hogy jó legyen a rejtvény megoldása.
Taka- Íjász
- Hozzászólások száma : 156
Join date : 2016. Apr. 01.
Karakterlap
Szint: 5
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Déli rész
by Kiwi Hétf. Júl. 11 2016, 21:15
Hasonlón törtem a fejem én is, de egyszerűen nem jutottam előre, úgy éreztem megfejtettük, a fiúcska is tök magabiztos volt… és más megoldást el sem tudtam volna képzelni… Leült én pedig figyeltem a fiúcska mozzanatait, picit aggódtam, kellemetlennek éreztem magam hogy idősebb vagyok nála, mégsem tudok eredményes lenni… Legalább egy picike példát mutathattam volna, de nem… egyszerűen nem jutott más az eszembe, valamint az idő folyamatos csordogálása, és a táblán jelző győzelmi pontok aránya sem segített. Kezdtem pánikba esni, míg ő, kényelmesen helyet foglalt, majd megszólalt… Édes volt a fiúcska, ahogy próbálkozott és szorított, és én is hasonlóképp éreztem, remélve hogy ténylegesen sikerül eredményt elérnünk és feszülten figyeltem a táblát…
- Nem értem mi lehet a baj, hiszen csak össze vannak keveredve a szavak! – Csattantam fel, kicsit értetlenül, nem szerettem, ha valamit nem értek, és ezt nem értettem. Valamint az sem tűnt fel hogy betűk helyett szavakat mondtam… Idegesen rágni kezdtem a körmöm, majd éreztem, hogy lassan feladom magamban, viszont ha a Taka figyelt, feltűnhetett neki az is hogy a mondatom eső fele szokatlanul visszhangzott, amit ugyan Kiwi is észrevett, de nem tulajdonított neki túl nagy jelentőséget. Leült a fiú mellé, kissé összébb húzta az ajkait, még mindig cikázott a szeme a szavakon, de az utóbbi másodpercekben az új megfejtők pontjait bámulta és figyelte ahogy az időről, időre növekedik… Dobogósok már nem lesznek, de nem is ez zavarta, hanem hogy nem tudott mit kezdeni egy ilyen rejtvénnyel… ami elvileg csak bemelegítő… Elszomorító, hogy telnek a percek, a másodpercek és ötlete sincs mit mondhatna. Szégyellte magát a fiúcska előtt is, félt hogy butának ítéli meg... Talán tényleg nem neki való az efféle kihívás…
_________________
- Moments:
:.. Ozi féle adatlap ..:___:..Inventory..:__:..Avialany..:__:..Ruhatár..:
~ Háttér: |limegreen| ~ Kiwi: |lawngreen| ~ Pet: |peru|
Kiwi- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 777
Join date : 2015. Jul. 22.
Karakterlap
Szint: 30
Indikátor: Zöld
Céh: Jumpy Vigor
Re: Déli rész
by Tachibana Makoto Kedd Jún. 27 2017, 19:01
// Liese //
El sem tudom mondani, mennyire megkönnyebbültem, hogy vége ennek a... kalandnak. Bár rendkívüli élmény volt Liesével összeláncolva rohangálni, azért mégis inkább a szabadságot választanám, ha lehetséges, és az érzés, ami a béklyó elvesztésével járt, igazán felemelő volt. Nem véletlenül fejeztem ki az örömömet azzal, hogy megcsókoltam a lányt, és az ajkai íze csak még jobban feldobott. Különösen úgy, hogy ezúttal semmilyen hátsó szándék nem vezérelte, és így őszintén forrhattunk össze egy szenvedélyes pillanatban. Vagy sok pillanatban :] Amikor viszont nem egymás ajkán csüngtünk, azon voltunk, hogy a lehető leggyorsabban elhagyjuk a főtér alatt elterülő termet.
Odakint a nap már erősen a délutánba hajlott, szóval nem volt érdemes sokat pepecselni, ha tóparton szerettük volna látni a naplementét. Szerencsére az óriási mesterséges tó a tértől délre nem volt messze, úgyhogy miután Liese dereka a kezeim közé került, oda indultunk. Nem az igazi, nem lesz elég meghitt, és nem is leszünk úgy igazán kettesben, de így tapasztalatlanul nem mertem kivinni a városból egyelőre még úgy sem, hogy egészen biztosan meg tudnám védeni a véres szájú farkasoktól és egyéb hasonló veszélyektől :]
- Hallottad a városi legendát, miszerint egy csápos szörny lakik ebben a tóban? - kérdeztem, amikor már ő is láthatta, mi az úticélunk. A füves parton bármilyen program elképzelhető volt, meg is mártózhatunk, vízi szörnyek ide vagy oda, szóval univerzális helyszín volt a randink folytatásának. Vagy csak most kezdődik el igazán?
- Miért öltöztél át egyébként? - kíváncsiskodtam. Az a fekete ruha rendkívül csábító volt, érdekelt, hogy mi motiválta erre az egyszerűbb öltözetre. Amiben nem mellesleg ugyanolyan csinos, csupán azt sajnáltam, hogy a derekát eltakarja a felsője, szemben azzal a másik ruhával. De legalább cserébe szoknyát visel, és nem nadrágot, végül is nem rossz alku :]
El sem tudom mondani, mennyire megkönnyebbültem, hogy vége ennek a... kalandnak. Bár rendkívüli élmény volt Liesével összeláncolva rohangálni, azért mégis inkább a szabadságot választanám, ha lehetséges, és az érzés, ami a béklyó elvesztésével járt, igazán felemelő volt. Nem véletlenül fejeztem ki az örömömet azzal, hogy megcsókoltam a lányt, és az ajkai íze csak még jobban feldobott. Különösen úgy, hogy ezúttal semmilyen hátsó szándék nem vezérelte, és így őszintén forrhattunk össze egy szenvedélyes pillanatban. Vagy sok pillanatban :] Amikor viszont nem egymás ajkán csüngtünk, azon voltunk, hogy a lehető leggyorsabban elhagyjuk a főtér alatt elterülő termet.
Odakint a nap már erősen a délutánba hajlott, szóval nem volt érdemes sokat pepecselni, ha tóparton szerettük volna látni a naplementét. Szerencsére az óriási mesterséges tó a tértől délre nem volt messze, úgyhogy miután Liese dereka a kezeim közé került, oda indultunk. Nem az igazi, nem lesz elég meghitt, és nem is leszünk úgy igazán kettesben, de így tapasztalatlanul nem mertem kivinni a városból egyelőre még úgy sem, hogy egészen biztosan meg tudnám védeni a véres szájú farkasoktól és egyéb hasonló veszélyektől :]
- Hallottad a városi legendát, miszerint egy csápos szörny lakik ebben a tóban? - kérdeztem, amikor már ő is láthatta, mi az úticélunk. A füves parton bármilyen program elképzelhető volt, meg is mártózhatunk, vízi szörnyek ide vagy oda, szóval univerzális helyszín volt a randink folytatásának. Vagy csak most kezdődik el igazán?
- Miért öltöztél át egyébként? - kíváncsiskodtam. Az a fekete ruha rendkívül csábító volt, érdekelt, hogy mi motiválta erre az egyszerűbb öltözetre. Amiben nem mellesleg ugyanolyan csinos, csupán azt sajnáltam, hogy a derekát eltakarja a felsője, szemben azzal a másik ruhával. De legalább cserébe szoknyát visel, és nem nadrágot, végül is nem rossz alku :]
Tachibana Makoto- Lovag
- Hozzászólások száma : 1810
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 31
Tartózkodási hely : Aincrad
Karakterlap
Szint: 43
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: Déli rész
by Lieselotte Sherlock Kedd Jún. 27 2017, 21:32
Megnyugvást okozott, hogy a rejtély megoldódott.... De nem csak az volt az ami megnyugtatott és boldoggá tett....
Ki nem találjátok mi volt az
Najó segítek ha nem tudjátok 
Tachi volt az, akinek ölelése és ajkai úgy dobbantották meg az én pici felkészületlen szívem, ahogy ember még sosem előtte.... Szívemben melegség és nyugalom, mellette érzések tolongtak...
Hasamban úgyszintén.... nem tudom mi volt ez a fajta érzés, de nem akartam, hogy vége legyen....
Ez mind az oka volt, hogy a mellettem álló lovaggal tartsak aki meginvitált egy tóparti naplementés alkalomra.... Najó igen Randira na kimondtam....
Elhagytuk a rideg és zárt katakombát a főtér alatt, ahol az a két frász-kiver-tőlük alak volt... és egyenesen a főtéren landoltunk, majd ahogy elindultunk a padtól ő a derekamat kulcsolta át, ezen picit meglepődtem, de már nem zavart, inkább én is bátorkodtam ugyanezt tenni.... erre elpirultam, de nem bántam a dolgot és bátorkodtam neki dőlni a vállának, ami bár nem volt puha, mégis jól esett és kényelmes volt....
Az idilli hangulatot egy furcsa legendával törte meg
-Egy-egy szööörny?! és oda akarsz engem vinni?! tudhatnád, hogy nem szeretem az ilyeneket... bújtam hozzá szorosabban, így jelezve neki, hogy félek a nagy csápos
uuuuuuuhhhhh-rázott ki a hideg hirtelen a gondolattól is....
-Háát miért is öltöztem át... háát végülis így gondoltam kényelmesebbnek... tudod a fekete rucim, nos bármennyire meglepő inkább csini mint kényelmes...-rejtettem ezzel a szándékomat
Amikor a tavat megláttam, húztam hirtelen magam után le Tachit a vízpartra, nevetve szaladtam lefelé
-vééégre ide értüüünk! nem csodáás? és valóban izgultam, mert nem tudtam mi fog ma még történni, de azt tudtam, hogy itt egy kellemes este fog eltelni
-nham éhes vagy vaaagy esetleg lemenjünk a partra sétálni?-dobtam fel egy ártatlannak tűnő dolgot, és közben az egyiket nagyon reméltem választani fogja, de persze ha jobb ötlete lenne, nos nem ijedek meg remélem tőle...
Azon gondolkodtam közben, ahogy az ő arxát néztem, hogy is jutottunk el ide, és őszinte mosollyal és enyhén elpirulva idéztem fel a napot, nagyon jól éreztem magam.....
Ki nem találjátok mi volt az
Najó segítek ha nem tudjátok Tachi volt az, akinek ölelése és ajkai úgy dobbantották meg az én pici felkészületlen szívem, ahogy ember még sosem előtte.... Szívemben melegség és nyugalom, mellette érzések tolongtak...
Hasamban úgyszintén.... nem tudom mi volt ez a fajta érzés, de nem akartam, hogy vége legyen....
Ez mind az oka volt, hogy a mellettem álló lovaggal tartsak aki meginvitált egy tóparti naplementés alkalomra.... Najó igen Randira na kimondtam....
Elhagytuk a rideg és zárt katakombát a főtér alatt, ahol az a két frász-kiver-tőlük alak volt... és egyenesen a főtéren landoltunk, majd ahogy elindultunk a padtól ő a derekamat kulcsolta át, ezen picit meglepődtem, de már nem zavart, inkább én is bátorkodtam ugyanezt tenni.... erre elpirultam, de nem bántam a dolgot és bátorkodtam neki dőlni a vállának, ami bár nem volt puha, mégis jól esett és kényelmes volt....
Az idilli hangulatot egy furcsa legendával törte meg
-Egy-egy szööörny?! és oda akarsz engem vinni?! tudhatnád, hogy nem szeretem az ilyeneket... bújtam hozzá szorosabban, így jelezve neki, hogy félek a nagy csápos
uuuuuuuhhhhh-rázott ki a hideg hirtelen a gondolattól is....
-Háát miért is öltöztem át... háát végülis így gondoltam kényelmesebbnek... tudod a fekete rucim, nos bármennyire meglepő inkább csini mint kényelmes...-rejtettem ezzel a szándékomat
Amikor a tavat megláttam, húztam hirtelen magam után le Tachit a vízpartra, nevetve szaladtam lefelé
-vééégre ide értüüünk! nem csodáás? és valóban izgultam, mert nem tudtam mi fog ma még történni, de azt tudtam, hogy itt egy kellemes este fog eltelni
-nham éhes vagy vaaagy esetleg lemenjünk a partra sétálni?-dobtam fel egy ártatlannak tűnő dolgot, és közben az egyiket nagyon reméltem választani fogja, de persze ha jobb ötlete lenne, nos nem ijedek meg remélem tőle...
Azon gondolkodtam közben, ahogy az ő arxát néztem, hogy is jutottunk el ide, és őszinte mosollyal és enyhén elpirulva idéztem fel a napot, nagyon jól éreztem magam.....
Lieselotte Sherlock- Harcművész
- Hozzászólások száma : 132
Join date : 2017. Jun. 07.
Tartózkodási hely : Aincrad
Karakterlap
Szint: 11
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Déli rész
by Tachibana Makoto Szer. Jún. 28 2017, 16:52
Éreztem, hogy ő még kevésbé mer megölelni, mint én őt. Kicsit félénken karolt át, láthatóan zavarban volt, de aztán engedett az érzésnek, amit én is tapasztaltam őt ölelve, és hozzám bújt. Elmosolyodtam... nagyon aranyos volt, akárhányszor ránéztem, egyfajta melegséget éreztem a bensőmben. Sokkal természetesebben jött ez az érzés, mint korábban bármikor, és bár halovány kételyeim akadtak a lelkem sötét sarkaiban, mégse vívódtam azon, hogy vajon szabad-e nekem ilyesmit tennem. Minden figyelmemet ennek a tündérkének kívántam szentelni, és lesni a kívánságait.
- Ugyan, ez csak legenda :] - nevettem fel, de a reakciója arra ösztökélt, hogy egyszer meglátogathatnánk egy kísértetházat a vidámparkban - Egyébként se tudna benned itt kárt tenni - igyekeztem megnyugtatni, majd nyomtam egy nagy puszit az arcára. Olyan édes, mindjárt megeszem :] Sokkal felszabadultabban éreztem magam most, mint akkor, amikor rajtunk volt a bilincs. Pedig már akkor se volt nyomott a hangulatom, hála Liesének.
- Szóval már úgy érzed, hogy nem is kell elbűvölnöd, jöhetnek a kényelmesebb darabok? :] - vigyorodtam el, nem titkoltan azzal a céllal, hogy kicsit ráijesszek, de nem sokáig hagytam kétségek között - Csak vicceltem, te így is nagyon csinos vagy - mosolyogtam rá. Persze minél lengébb az öltözet, annál kellemesebb látvány a szememnek, de egyben annál inkább szeretném azt a látványt megtartani magamnak. Önző lennék? Hogyne, ha egyszer egy ilyen szépséges kincsre akadtam.
- Szerintem nem jó ötlet testmozgás előtt megtölteni a bendőnket, úgyhogy utóbbi :] - feleltem a kérdésére, miután leértünk. Megint elragadt a lelkesedése. Mármint, szó szerint, hiszen úgy húzott magával szaladva, mint a cukrászdában reggel. Igazság szerint azóta nem is ettünk, csak egy fagyit. Lehet, érdemes lenne azzal a mozgással kezdeni. Egy kis gyakorlás, egy kis pancsolás... :]
- Ugyan, ez csak legenda :] - nevettem fel, de a reakciója arra ösztökélt, hogy egyszer meglátogathatnánk egy kísértetházat a vidámparkban - Egyébként se tudna benned itt kárt tenni - igyekeztem megnyugtatni, majd nyomtam egy nagy puszit az arcára. Olyan édes, mindjárt megeszem :] Sokkal felszabadultabban éreztem magam most, mint akkor, amikor rajtunk volt a bilincs. Pedig már akkor se volt nyomott a hangulatom, hála Liesének.
- Szóval már úgy érzed, hogy nem is kell elbűvölnöd, jöhetnek a kényelmesebb darabok? :] - vigyorodtam el, nem titkoltan azzal a céllal, hogy kicsit ráijesszek, de nem sokáig hagytam kétségek között - Csak vicceltem, te így is nagyon csinos vagy - mosolyogtam rá. Persze minél lengébb az öltözet, annál kellemesebb látvány a szememnek, de egyben annál inkább szeretném azt a látványt megtartani magamnak. Önző lennék? Hogyne, ha egyszer egy ilyen szépséges kincsre akadtam.
- Szerintem nem jó ötlet testmozgás előtt megtölteni a bendőnket, úgyhogy utóbbi :] - feleltem a kérdésére, miután leértünk. Megint elragadt a lelkesedése. Mármint, szó szerint, hiszen úgy húzott magával szaladva, mint a cukrászdában reggel. Igazság szerint azóta nem is ettünk, csak egy fagyit. Lehet, érdemes lenne azzal a mozgással kezdeni. Egy kis gyakorlás, egy kis pancsolás... :]
Tachibana Makoto- Lovag
- Hozzászólások száma : 1810
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 31
Tartózkodási hely : Aincrad
Karakterlap
Szint: 43
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: Déli rész
by Lieselotte Sherlock Szer. Jún. 28 2017, 21:50
A gondolat is elég volt a nagy szörnyről, hogy kizökkenjek és hozzá szorítsam magam.... nem szeretem a szörnyeket...sem a farkasembert, szellemet, mumust, rémeket és uhukat...
és még sorolhattam volna, de a legrosszabb mégis a PÓK!!!! (drámai zene a háttérben)
Nem nagyon nyugtatott meg az, hogy legenda, a kitsune, a démonok mind-mind legendák.... mégis létezhetnek.... vagyis a nagyim azt mondta....
-Ohh ez mondjuk igaz...védelmi zóna vagy minek is hívják....-mondtam neki a már nyugtatóbb válaszára de.....
-De itt van attól előttem a kép, hogy aza gusztustalan szőrős és csápos izzzéééééé megfog és összetapiz és megesz és aztán nyálasan.....ehhhh-kaptam szám elé a kezem a szörnyű hányinger kelltő érzésektől... de rögtön el is múlt a lovagom puszijától...hála a jó égnek, még az kellett volna kidobjam a tacchot Tachira
//bocsi muszály volt//
-Neem...másról van szóóó, de az titok.....-mondtam neki huncutan és szendén, hátha felcsigázza egy picit a rejtéllyel, aztán ahogy folytatta elpirultam és az egyik ujjam számba fogva feleltem:
-Kösönöm-mindig kihozta belőlem a szégyenlős kislányt, de nem tudom hogyan... most meg ott állok előtte illegve billegve az ujjammal a számban... Mit művelek én?!- ettől mégjobban csak elpirultam... de lassan legalább leértük a tóhoz....
-Hát akkor sétáljunk!-mondtam neki és karoltam is át a karját, nem törődve vele akarjae vagy sem....olyan meghitt pillanat volt ahogy a nap leszállóban és alatta egy pár sétál a parton, lábukat a homokos part simogatja.....
Annyira meghatódtam... egy dolog hiányzott csak....
Ekkor váltottam át hirtelen Tachit elengedve a fekete bikinimre és rohantam be a vízbe, hideg volt és sikítoztam....
de reméltem, hogy veszi a lapot a srác és utánam szalad.......
már derékig állt a víz amikor megálltam és felé fordulva fröcskölni kezdtem őt.....
Na így volt tökéletes a fejemben kialakult kép.... ekkor egy pillanatra megálltam és ragyogó arccal néztem bele Tachi szemébe, és a lenyugvó nap fényénél öleltem át a nyakánál, és egy forró érzelmekkel teli csókkal tettem tökéletessé a pillanatot ezzel helyezve fel a nap végére a pontot....
és még sorolhattam volna, de a legrosszabb mégis a PÓK!!!! (drámai zene a háttérben)
Nem nagyon nyugtatott meg az, hogy legenda, a kitsune, a démonok mind-mind legendák.... mégis létezhetnek.... vagyis a nagyim azt mondta....
-Ohh ez mondjuk igaz...védelmi zóna vagy minek is hívják....-mondtam neki a már nyugtatóbb válaszára de.....
-De itt van attól előttem a kép, hogy aza gusztustalan szőrős és csápos izzzéééééé megfog és összetapiz és megesz és aztán nyálasan.....ehhhh-kaptam szám elé a kezem a szörnyű hányinger kelltő érzésektől... de rögtön el is múlt a lovagom puszijától...hála a jó égnek, még az kellett volna kidobjam a tacchot Tachira
//bocsi muszály volt//-Neem...másról van szóóó, de az titok.....-mondtam neki huncutan és szendén, hátha felcsigázza egy picit a rejtéllyel, aztán ahogy folytatta elpirultam és az egyik ujjam számba fogva feleltem:
-Kösönöm-mindig kihozta belőlem a szégyenlős kislányt, de nem tudom hogyan... most meg ott állok előtte illegve billegve az ujjammal a számban... Mit művelek én?!- ettől mégjobban csak elpirultam... de lassan legalább leértük a tóhoz....
-Hát akkor sétáljunk!-mondtam neki és karoltam is át a karját, nem törődve vele akarjae vagy sem....olyan meghitt pillanat volt ahogy a nap leszállóban és alatta egy pár sétál a parton, lábukat a homokos part simogatja.....
Annyira meghatódtam... egy dolog hiányzott csak....
Ekkor váltottam át hirtelen Tachit elengedve a fekete bikinimre és rohantam be a vízbe, hideg volt és sikítoztam....
de reméltem, hogy veszi a lapot a srác és utánam szalad.......
már derékig állt a víz amikor megálltam és felé fordulva fröcskölni kezdtem őt.....
Na így volt tökéletes a fejemben kialakult kép.... ekkor egy pillanatra megálltam és ragyogó arccal néztem bele Tachi szemébe, és a lenyugvó nap fényénél öleltem át a nyakánál, és egy forró érzelmekkel teli csókkal tettem tökéletessé a pillanatot ezzel helyezve fel a nap végére a pontot....
Lieselotte Sherlock- Harcművész
- Hozzászólások száma : 132
Join date : 2017. Jun. 07.
Tartózkodási hely : Aincrad
Karakterlap
Szint: 11
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Déli rész
by Tachibana Makoto Csüt. Jún. 29 2017, 18:18
Sejtettem eddig is, de most bebizonyosodott, milyen élénk fantáziája van a lánynak. A kép az én lelki szemeim előtt is megjelent, de csak a tapizás részig volt izgalmas, és az se túlságosan. A csápos hentai élő változata nem különösen vonzott, mivel én is be tudnám tölteni a csápok szerepét, ha már van rá alkalom :]
- Nahát, azt hiszed hagynám, hogy egy nagyra nőtt polip előbb végigtapogasson téged, mint én? :] - vigyorodtam el szemtelenül, de egyben biztosítottam is, hogy nem engedném, hogy bántódása essen. Egy-két csápot egyébként sem nehéz dolog lecsapni az én szintemen már, szóval bátran tehetek ilyen "felelőtlen" kijelentéseket. Olyan helyre pedig nem megyünk, ahol komoly veszélybe kerülhetne. Addig nem, amíg nem tudja megvédeni magát legalább egy alap szinten.
A titkolózásán csak mosolyogtam, de legalább ez egy erős jelzés volt arra, hogy valamit tervez ő is, és nem csak nekem vannak ötleteim erre az estére. Tekintve, hogy eddig mennyi kellemes meglepetéssel szolgált, most is felcsillant a tekintetem, és fokozódott a várakozás bennem. Valahol sejtettem, hogy ezzel a sétával is van valamiféle terve, és azért ajánlotta fel. Most kicsit olyan volt, mint én, irányított választásokkal terelgetett a saját szája íze szerint. Örültem neki, hogy nem dől hátra, és várja a sült galambot, hanem ő is tevékenyen részt vesz abban, hogy jól érezzük magunkat. Így az igazi, amikor nem csak az egyik fél vállán van az összes teher. Ezt élveztem a legjobban. Na persze az sem egy utolsó érzés, ahogy átöleli a karomat, melyhez így finoman hozzányomódtak Liese puha keblei. Mégis inkább az járt a fejemben, hogy vajon mennyire rajonghat a romantikus pillanatokért, ha összerakott egy ilyet. Egymáshoz bújó fiatal pár mezítláb sétál a tó partján a naplementében, miközben a fű vagy a homok simogatja a talpukat? Mintha csak egy lányregényből ugrott volna ki a jelenet :]
Hát még ami ezt követte. Amellett, hogy számomra nagyon is tetszetős fordulatot vett a séta, hiszen megcsodálhattam a szőkeséget a bikinijében is, jött a vízparti móka a pancsolással és a fröcsköléssel, amiből én sem óhajtottam kimaradni :] Igaz, én csak a pólómat vettem le, úgyhogy félmeztelenül gázoltam be a vízbe, meg nem is siettem úgy, mint ő, de azért beszálltam a magam diszkrét, visszafogott módján. Őszintén szólva elképzeltem azt, ahogy idióta módon nevetgélek lassított felvételben, de a jelenet komikuma önmagában is elég visszatartó erő volt. Maradt a széles mosoly, ami már így nagy eredmény volt tőlem annak tükrében, hogy mikor beléptem ide, mire voltam képes. Liesétől azt vártam, hogy ő képes lesz belőlem kicsalogatni egyszer a kisfiút, aki képes idióta módon nevetgélni lassított felvételben, miközben vízcseppek repülnek körülötte.
Egyelőre azonban nagyfiú voltam, és éppen elvarázsolt az előttem álló lány ragyogó tekintete. Egy tekintet, amit régen, nagyon régen láttam utoljára. A gazdája ugyan más volt azoknak a szemeknek, de pont így csillogtak, és pont ugyanolyan elbűvölő volt a látvány. Nem pusztán azért, mert szépek voltak a szemei, vagy örömet okozott, hogy boldogságot láthattam bennük, hanem mert tudtam, hogy nem valamiféle maszkra néz ilyen szerelmetes módon, hanem valóban rám. Még akkor is, ha nem ismer még annyira, mint annak a nosztalgikus szempárnak a tulajdonosa.
Átkaroltam Liese derekát, és szenvedélyesen viszonoztam a csókját, legalább annyi érzelemmel, amennyivel ő is az ajkaimra tapadt. Semmilyen kisördög nem ugrált a vállaimon, képes voltam belefeledkezni az édes ajkak és a játékos nyelv okozta örömökbe, és őszintén viszonozni mindazt, amit most kaptam. Bár ha jobban belegondolok, egy másfajta kisördög csak ott lebegett, hiszen mégis csak úgy bújt hozzám a lány, hogy csupán egy, a bájait alig takaró fürdőruha volt rajta. Nagy volt a kísértés, hogy a derekát ölelő kezem lejjebb csússzon, azt hiszem a csípőjéig el is jutottam. Azonban volt annyi önuralmam, hogy ne rontsam el ezt az érzelmes, hovatovább romantikus pillanatot közöttünk. Pillanatot? Mennyi ideje is csókolózunk? Mindegy is, ha rajtam múlna, akár órákig is szívesen falnám az ajkait. Csak azért nem örökké, mert az már túl nyálas, nemde? :]
- Nahát, azt hiszed hagynám, hogy egy nagyra nőtt polip előbb végigtapogasson téged, mint én? :] - vigyorodtam el szemtelenül, de egyben biztosítottam is, hogy nem engedném, hogy bántódása essen. Egy-két csápot egyébként sem nehéz dolog lecsapni az én szintemen már, szóval bátran tehetek ilyen "felelőtlen" kijelentéseket. Olyan helyre pedig nem megyünk, ahol komoly veszélybe kerülhetne. Addig nem, amíg nem tudja megvédeni magát legalább egy alap szinten.
A titkolózásán csak mosolyogtam, de legalább ez egy erős jelzés volt arra, hogy valamit tervez ő is, és nem csak nekem vannak ötleteim erre az estére. Tekintve, hogy eddig mennyi kellemes meglepetéssel szolgált, most is felcsillant a tekintetem, és fokozódott a várakozás bennem. Valahol sejtettem, hogy ezzel a sétával is van valamiféle terve, és azért ajánlotta fel. Most kicsit olyan volt, mint én, irányított választásokkal terelgetett a saját szája íze szerint. Örültem neki, hogy nem dől hátra, és várja a sült galambot, hanem ő is tevékenyen részt vesz abban, hogy jól érezzük magunkat. Így az igazi, amikor nem csak az egyik fél vállán van az összes teher. Ezt élveztem a legjobban. Na persze az sem egy utolsó érzés, ahogy átöleli a karomat, melyhez így finoman hozzányomódtak Liese puha keblei. Mégis inkább az járt a fejemben, hogy vajon mennyire rajonghat a romantikus pillanatokért, ha összerakott egy ilyet. Egymáshoz bújó fiatal pár mezítláb sétál a tó partján a naplementében, miközben a fű vagy a homok simogatja a talpukat? Mintha csak egy lányregényből ugrott volna ki a jelenet :]
Hát még ami ezt követte. Amellett, hogy számomra nagyon is tetszetős fordulatot vett a séta, hiszen megcsodálhattam a szőkeséget a bikinijében is, jött a vízparti móka a pancsolással és a fröcsköléssel, amiből én sem óhajtottam kimaradni :] Igaz, én csak a pólómat vettem le, úgyhogy félmeztelenül gázoltam be a vízbe, meg nem is siettem úgy, mint ő, de azért beszálltam a magam diszkrét, visszafogott módján. Őszintén szólva elképzeltem azt, ahogy idióta módon nevetgélek lassított felvételben, de a jelenet komikuma önmagában is elég visszatartó erő volt. Maradt a széles mosoly, ami már így nagy eredmény volt tőlem annak tükrében, hogy mikor beléptem ide, mire voltam képes. Liesétől azt vártam, hogy ő képes lesz belőlem kicsalogatni egyszer a kisfiút, aki képes idióta módon nevetgélni lassított felvételben, miközben vízcseppek repülnek körülötte.
Egyelőre azonban nagyfiú voltam, és éppen elvarázsolt az előttem álló lány ragyogó tekintete. Egy tekintet, amit régen, nagyon régen láttam utoljára. A gazdája ugyan más volt azoknak a szemeknek, de pont így csillogtak, és pont ugyanolyan elbűvölő volt a látvány. Nem pusztán azért, mert szépek voltak a szemei, vagy örömet okozott, hogy boldogságot láthattam bennük, hanem mert tudtam, hogy nem valamiféle maszkra néz ilyen szerelmetes módon, hanem valóban rám. Még akkor is, ha nem ismer még annyira, mint annak a nosztalgikus szempárnak a tulajdonosa.
Átkaroltam Liese derekát, és szenvedélyesen viszonoztam a csókját, legalább annyi érzelemmel, amennyivel ő is az ajkaimra tapadt. Semmilyen kisördög nem ugrált a vállaimon, képes voltam belefeledkezni az édes ajkak és a játékos nyelv okozta örömökbe, és őszintén viszonozni mindazt, amit most kaptam. Bár ha jobban belegondolok, egy másfajta kisördög csak ott lebegett, hiszen mégis csak úgy bújt hozzám a lány, hogy csupán egy, a bájait alig takaró fürdőruha volt rajta. Nagy volt a kísértés, hogy a derekát ölelő kezem lejjebb csússzon, azt hiszem a csípőjéig el is jutottam. Azonban volt annyi önuralmam, hogy ne rontsam el ezt az érzelmes, hovatovább romantikus pillanatot közöttünk. Pillanatot? Mennyi ideje is csókolózunk? Mindegy is, ha rajtam múlna, akár órákig is szívesen falnám az ajkait. Csak azért nem örökké, mert az már túl nyálas, nemde? :]
Tachibana Makoto- Lovag
- Hozzászólások száma : 1810
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 31
Tartózkodási hely : Aincrad
Karakterlap
Szint: 43
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: Déli rész
by Lieselotte Sherlock Pént. Jún. 30 2017, 10:17
A hatalmas polip igenis rémisztő gondolat volt, és Tachi azzal próbált megnyugtatni, hogy helyette ő tapiz össze? Király.... -,-
-ha választani kéne kettőtök közül nem is tudom melyiket választanám...-játszottam el Tachival hiszen még őt sem engedném annyira közel magamhoz, két okból sem: egy még csak a mai nap ismertem meg és nem akarnám azzal elrontani a napot.... kettő nos kettő nem nagyon van mondjuk, mert az egyes nagyon nyomós....
Mintha az orránál fogva vezettem volna, úgy jött utánam és jól esett, hogy annak ellenére, hogy végülis egész nap ő vezetett, végülis csak eljutottunk oda, hogy hallgatott rám és kijött a partra, majd amikor én berohantam a vízbe, kicsit megijedtem ő nem jön utánam, de végül mégis kis habozás utánam jött....
Amikor lekapta a felsőjét, kicsit elpirultam a láttán, de a pancsolás hamar elvitte róla a figyelmem, de azért mégis megigézett egy kicsit....
Minden tökéletesen alakult és amikor a romantikus pillanat eljött, a csók volt az ami teljessé tette a képet...
Szívem hevesen vert, és nem tudtam leállni, amíg a nap lenem ment teljesen addig biztosan egymás ajkait kényeztettük, majd én szakítottam meg a pillanatot ami csak a miénk volt...
-Köszönöm ezt a csodaszép napot Tachi, nagyon jól éreztem magam!-öleltem át őt a mellkasánál
-ha választani kéne kettőtök közül nem is tudom melyiket választanám...-játszottam el Tachival hiszen még őt sem engedném annyira közel magamhoz, két okból sem: egy még csak a mai nap ismertem meg és nem akarnám azzal elrontani a napot.... kettő nos kettő nem nagyon van mondjuk, mert az egyes nagyon nyomós....
Mintha az orránál fogva vezettem volna, úgy jött utánam és jól esett, hogy annak ellenére, hogy végülis egész nap ő vezetett, végülis csak eljutottunk oda, hogy hallgatott rám és kijött a partra, majd amikor én berohantam a vízbe, kicsit megijedtem ő nem jön utánam, de végül mégis kis habozás utánam jött....
Amikor lekapta a felsőjét, kicsit elpirultam a láttán, de a pancsolás hamar elvitte róla a figyelmem, de azért mégis megigézett egy kicsit....
Minden tökéletesen alakult és amikor a romantikus pillanat eljött, a csók volt az ami teljessé tette a képet...
Szívem hevesen vert, és nem tudtam leállni, amíg a nap lenem ment teljesen addig biztosan egymás ajkait kényeztettük, majd én szakítottam meg a pillanatot ami csak a miénk volt...
-Köszönöm ezt a csodaszép napot Tachi, nagyon jól éreztem magam!-öleltem át őt a mellkasánál
Lieselotte Sherlock- Harcművész
- Hozzászólások száma : 132
Join date : 2017. Jun. 07.
Tartózkodási hely : Aincrad
Karakterlap
Szint: 11
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Déli rész
by Tachibana Makoto Pént. Jún. 30 2017, 11:44
Méltó visszavágás volt, el is nevettem magam rajta. Nem volt kérdés persze, hogy a polip győzne-e vagy én, ha sor kerülnie erre a "harcra". Már csak azért is, mert Liese tőlem egyáltalán nem undorodott. Vagy csak nagyon jól titkolta? :] Elvégre köztem és a polip között nincs sok különbség, mindketten gerinctelenek vagyunk, szeretünk lányokat tapizni, meg összenyálazni. Na jó, én nem húzok le hajókat a víz alá, szóval ebből a szempontból az óriás vízi szörny nyert. De legalább én helyesebb vagyok, nem? :] Akárhogy is, a hasonlóságokra egyelőre nem fog fény derülni, egyrészt mert se csápos szörnnyel nem fogunk találkozni, másrészt pedig azért, mert a csóknál messzebb nem nagyon fogunk ma jutni. Eddig se tettem semmit azért, hogy ma levetkőztessem, és ezután se fogok. Magam sem tudom miért, de egyáltalán nem éreztem szükségét, nem éreztem azt a félelmet, hogy elszalasztok egy esélyt. Talán azért, mert Liesére nem úgy tekintettem, mint más lányokra. Egész nap roppant különösen viselkedtem a közelében, szinte semmit sem úgy csináltam, ahogy szoktam. Láttam valamit abban a mosolyban, abban a káprázó szempárban, ami előhúzta belőlem azt a különc, de ártalmatlan suhancot, aki tinédzser koromban voltam.
Mire a lány megszakította a csókunk, már csak az ég alja vöröslött, és a város fényei világítottak meg minket inkább. Gyengéd pillantással illettem a szőkeséget, majd halvány mosoly került az ajkaimra. Könnyűnek éreztem magam, és végtelenül boldognak. Igen, én is úgy véltem, hogy ez egy tökéletes pillanat volt, amit nem nagyon lehet fokozni semmivel. Én azonban még nem szerettem volna, ha ez az este véget ér. Nem tudtam volna elszakadni a társaságától, hiába töltöttük együtt az egész napot. Elvégre nagyrészt össze voltunk láncolva, most pedig, hogy újra szabadok voltunk, ki szerettem volna fejezni a ragaszkodásom így is.
- Én köszönöm, hogy bearanyoztad a napom :] - válaszoltam végül, és ahogy átölelt, megtámasztottam hátul a fejét, és úgy simogattam a selymes haját - Szeretnéd, ha megmutatnám a harc alapjait, amit délután ígértem? - vagy délelőtt? Összemosódnak a pillanatok - Utána pedig haraphatnánk valamit - kezdeményeztem a folytatást, ha ő is benne van. Nagyon sajnálnám, ha most mégis elbúcsúzna, szerettem volna vele beszélgetni, és többet megtudni róla.
Mire a lány megszakította a csókunk, már csak az ég alja vöröslött, és a város fényei világítottak meg minket inkább. Gyengéd pillantással illettem a szőkeséget, majd halvány mosoly került az ajkaimra. Könnyűnek éreztem magam, és végtelenül boldognak. Igen, én is úgy véltem, hogy ez egy tökéletes pillanat volt, amit nem nagyon lehet fokozni semmivel. Én azonban még nem szerettem volna, ha ez az este véget ér. Nem tudtam volna elszakadni a társaságától, hiába töltöttük együtt az egész napot. Elvégre nagyrészt össze voltunk láncolva, most pedig, hogy újra szabadok voltunk, ki szerettem volna fejezni a ragaszkodásom így is.
- Én köszönöm, hogy bearanyoztad a napom :] - válaszoltam végül, és ahogy átölelt, megtámasztottam hátul a fejét, és úgy simogattam a selymes haját - Szeretnéd, ha megmutatnám a harc alapjait, amit délután ígértem? - vagy délelőtt? Összemosódnak a pillanatok - Utána pedig haraphatnánk valamit - kezdeményeztem a folytatást, ha ő is benne van. Nagyon sajnálnám, ha most mégis elbúcsúzna, szerettem volna vele beszélgetni, és többet megtudni róla.
Tachibana Makoto- Lovag
- Hozzászólások száma : 1810
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 31
Tartózkodási hely : Aincrad
Karakterlap
Szint: 43
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: Déli rész
by Lieselotte Sherlock Pént. Jún. 30 2017, 12:14
Éreztem, hogy érteni fogja a viccet, és még szerencse, hogy nem látok a gondolataiba mert akkor most kapott volna a fejére Egyáltalán nem gondoltam gerinctelennek, egész nap rendes volt velem és szere... vagyis khm kedvesen bánt velem, nem lett volna okom ilyet mondani rá.....
Még szerencse, hogy ez a téma nem került szóba, sőt jobb, hogy a tökéletes pillanatig nem volt ilyenről szó.... megnyugtató volt vele lenni.....
Éreztétek már azt a finom meleg és kellemes érzést amikor olyannal vagy aki tudod, hogy sosem bántana, sőt inkább akit szeretsz? Igen erről volt szó, ekkor már úgy éreztem a hosszú nap végére, hogy beleszerettem, persze ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne más is és hogy ő nem tudná elrontani De igen be kellett magamnak vallanom az érzéseimet ez a lovag iránt....
Pszt!!! csak ezt ő meg ne tudja!
Beleremegtem amikor ölelésemkor hajamat kezdte simogatni, nem sokan tettek még ilyet velem, de nagyon jól esett.... Ellazultam és nagyon jól éreztem magam.... mintha cukorból lennék, majdnem elolvadtam, aközben hogy a szívverését hallgattam...
-Ohh az nagyon jó lenne... de már sötét van az nem gond?
-bólintottam az ajánlatára és bár előző szavaim búcsúzónak hathattak nem az volt a célom, csak érzéseim akartam kifejezni neki...
És bár láttam ő indulni akarna edzeni, én még nem engedtem el egy pár percig... aztán amikor mégis szégyenlősen néztem rá elpirulva....
Talán gyanakszik mit is érzek iránta? Erre lennék kíváncsi-gondoltam
Egyáltalán nem gondoltam gerinctelennek, egész nap rendes volt velem és szere... vagyis khm kedvesen bánt velem, nem lett volna okom ilyet mondani rá.....Még szerencse, hogy ez a téma nem került szóba, sőt jobb, hogy a tökéletes pillanatig nem volt ilyenről szó.... megnyugtató volt vele lenni.....
Éreztétek már azt a finom meleg és kellemes érzést amikor olyannal vagy aki tudod, hogy sosem bántana, sőt inkább akit szeretsz? Igen erről volt szó, ekkor már úgy éreztem a hosszú nap végére, hogy beleszerettem, persze ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne más is és hogy ő nem tudná elrontani
De igen be kellett magamnak vallanom az érzéseimet ez a lovag iránt....Pszt!!! csak ezt ő meg ne tudja!
Beleremegtem amikor ölelésemkor hajamat kezdte simogatni, nem sokan tettek még ilyet velem, de nagyon jól esett.... Ellazultam és nagyon jól éreztem magam.... mintha cukorból lennék, majdnem elolvadtam, aközben hogy a szívverését hallgattam...
-Ohh az nagyon jó lenne... de már sötét van az nem gond?
-bólintottam az ajánlatára és bár előző szavaim búcsúzónak hathattak nem az volt a célom, csak érzéseim akartam kifejezni neki...
És bár láttam ő indulni akarna edzeni, én még nem engedtem el egy pár percig... aztán amikor mégis szégyenlősen néztem rá elpirulva....
Talán gyanakszik mit is érzek iránta? Erre lennék kíváncsi-gondoltam
Lieselotte Sherlock- Harcművész
- Hozzászólások száma : 132
Join date : 2017. Jun. 07.
Tartózkodási hely : Aincrad
Karakterlap
Szint: 11
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Déli rész
by Tachibana Makoto Pént. Jún. 30 2017, 13:00
- Elég fényt adnak a lámpakristályok :] Van, amikor éjjel érdemesebb harcolni - válaszoltam az aggodalmára, miközben a fejemmel a magas oszlopokon ülő fényforrások felé intettem. Bár feltételezem nem látta, elvégre hozzám bújt. És... nos, nem is nagyon akartuk elengedni egymást még, percekig öleltük egymást. Nekem is jól esett, hogy a karjaim között tarthattam a törékeny testét, és gondolom ő is szívesen támaszkodott rám. Azonban itt volt az ideje, hogy egy kicsit elváljunk egymástól, úgyhogy megpaskoltam a hátát, és finoman eltoltam magamtól a vállainál fogva. Fájdalmas dolog volt, de nincs mit tenni, ha egyszer már eldöntöttük, hogy mit kívánunk tenni :]
- Vedd elő a fegyvered - kértem meg, miközben hátráltam egy-két lépést. Ez a laza talaj még jól is fog jönni, egy kicsit nehezebb rajta mozogni. Miután kezébe került az ócskaság, újra közelebb léptem hozzá, csak ezúttal mögé álltam, és finoman megfogtam a karját, hogy irányíthassam a mozdulatait.
- Először is a markolat... a jobb kezed helyezd el feljebb, egészen a keresztvas tövében, de ne támaszd hozzá. A bal kezed kerüljön a markolatgombhoz minél közelebb. Elsősorban a bal kezeddel tartsd a fegyvert, a jobbodat arra használod, hogy irányítsd a mozdulataidat - mondtam, majd vártam, hogy nagyjából a helyes pozícióban fogja meg a markolatot. Utána instruáltam tovább - A karjaidat tartsd egyenesen, a penge pedig nagyjából a torokmagasságba érjen, amikor tartod a fegyvert. A lábaidat tartsd enyhe terpeszben - igazítottam meg a kezét, illetve toltam előre a lábammal a bal lábát picit, miközben hátulról hozzásimultam, és nem bírtam megállni, hogy ne adjak egy apró csókot a lány nyakára. Ezután viszont elengedtem, és elébe mentem néhány lépéssel.
- Ahhoz, hogy harcolni tudj, aktiválnod kell az úgynevezett sword skilleket. Ebből a helyzetből indítva emeld a fegyvered a fejed fölé - utasítottam, és ha jól csinálta, akkor felfénylett a fegyver pengéje - Ez egy aktiváló mozdulat. Innentől kezdve annyi dolgod van, hogy előrelépsz, és hagyod, hogy a rendszer vezesse a kezedet :] - mondtam neki mosolyogva. Felkészültem rá, hogy félre lépek a támadása útjából, vagy hárítom a pajzsommal. Na meg arra is, hogy esetleg nem fejezi be a mozdulatot, mert nem mer rám támadni :]
- Vedd elő a fegyvered - kértem meg, miközben hátráltam egy-két lépést. Ez a laza talaj még jól is fog jönni, egy kicsit nehezebb rajta mozogni. Miután kezébe került az ócskaság, újra közelebb léptem hozzá, csak ezúttal mögé álltam, és finoman megfogtam a karját, hogy irányíthassam a mozdulatait.
- Először is a markolat... a jobb kezed helyezd el feljebb, egészen a keresztvas tövében, de ne támaszd hozzá. A bal kezed kerüljön a markolatgombhoz minél közelebb. Elsősorban a bal kezeddel tartsd a fegyvert, a jobbodat arra használod, hogy irányítsd a mozdulataidat - mondtam, majd vártam, hogy nagyjából a helyes pozícióban fogja meg a markolatot. Utána instruáltam tovább - A karjaidat tartsd egyenesen, a penge pedig nagyjából a torokmagasságba érjen, amikor tartod a fegyvert. A lábaidat tartsd enyhe terpeszben - igazítottam meg a kezét, illetve toltam előre a lábammal a bal lábát picit, miközben hátulról hozzásimultam, és nem bírtam megállni, hogy ne adjak egy apró csókot a lány nyakára. Ezután viszont elengedtem, és elébe mentem néhány lépéssel.
- Ahhoz, hogy harcolni tudj, aktiválnod kell az úgynevezett sword skilleket. Ebből a helyzetből indítva emeld a fegyvered a fejed fölé - utasítottam, és ha jól csinálta, akkor felfénylett a fegyver pengéje - Ez egy aktiváló mozdulat. Innentől kezdve annyi dolgod van, hogy előrelépsz, és hagyod, hogy a rendszer vezesse a kezedet :] - mondtam neki mosolyogva. Felkészültem rá, hogy félre lépek a támadása útjából, vagy hárítom a pajzsommal. Na meg arra is, hogy esetleg nem fejezi be a mozdulatot, mert nem mer rám támadni :]
Tachibana Makoto- Lovag
- Hozzászólások száma : 1810
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 31
Tartózkodási hely : Aincrad
Karakterlap
Szint: 43
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: Déli rész
by Lieselotte Sherlock Pént. Jún. 30 2017, 13:46
Kissé kiábrándító volt, hogy eltolt magától, de megértettem és csillogó szemmel néztem a szemébe.... mielőtt elővettem volna a pengémet még egy puszit megengedtem neki az arcára....
Cupp~adta ki a jellegzetes hangot és én kuncogva kérdeztem tőle:
-biztos itt a vízben akarod?
Majd az eszköztáramat megnyitottam és elővettem a pici kardomat, magam előtt kitartottam persze, hogy ügyetlenül...
Ahogy mögém bújt és segített tartani a kardot, jól esett és akarva akaratlanul is elolvadtam tőle...
Amikor aztán ő komolyan az instrukciókat kezdte sorolni, én azon gondolkodtam, hogy kész csoda, hogy anno legyőztem azt a fiút, ha még a kardot is rosszul tartom...
Aztán visszatértem a valóságba és figyeltem mit mond igyekezve követni amit mond:
-keresztvasig a kezemet.. ühüm -elhelyeztem amilyen közel tudtam- markolatgombhoz a balt és azzal tartani-ismételtem amit mond és helyezkedtem tovább
-lábak terpeszbe-tartottam kacskán lábaim-kéz egyenes és nyak magasságig a penge.... Így?-álltam be határozott arccal, bár nekem ez elég komolytalanul hatott... biztos gagyin néztem ki fekete bikiniben kacskán álló lábakkal a parton.... amikor elém állt és engem nézett elpirultam és meginogtam egy pillanatra a kard is majdnem kiesett a kezemből, úgy kaptam utána, majd már nem olyan magabiztosan vörös arccal csináltam tovább...
Felemeltem a kardot a fejem felé ami felfénylett kéken egy pillanatra, annyira megörültem felugrottam és átöleltem őt egy pillanatra, majd vissza is álltam a helyemre a pózba
-bocsi, csak örülök, hogy sikerült
Aztán amikor mondta, hogy előre lépek és a rendszer csinálja amit kell....
-Hát készülj fel te gonosz polip most lecsaplak!-mondtam Tachinak és komolyan gondoltam.... a helyére a csúnya polipot képzeltem és úgy rugaszkodtam neki a csapásoknak
Nemám azthiszi nem merném megtámadni
Cupp~adta ki a jellegzetes hangot és én kuncogva kérdeztem tőle:
-biztos itt a vízben akarod?
Majd az eszköztáramat megnyitottam és elővettem a pici kardomat, magam előtt kitartottam persze, hogy ügyetlenül...
Ahogy mögém bújt és segített tartani a kardot, jól esett és akarva akaratlanul is elolvadtam tőle...
Amikor aztán ő komolyan az instrukciókat kezdte sorolni, én azon gondolkodtam, hogy kész csoda, hogy anno legyőztem azt a fiút, ha még a kardot is rosszul tartom...
Aztán visszatértem a valóságba és figyeltem mit mond igyekezve követni amit mond:
-keresztvasig a kezemet.. ühüm -elhelyeztem amilyen közel tudtam- markolatgombhoz a balt és azzal tartani-ismételtem amit mond és helyezkedtem tovább
-lábak terpeszbe-tartottam kacskán lábaim-kéz egyenes és nyak magasságig a penge.... Így?-álltam be határozott arccal, bár nekem ez elég komolytalanul hatott... biztos gagyin néztem ki fekete bikiniben kacskán álló lábakkal a parton.... amikor elém állt és engem nézett elpirultam és meginogtam egy pillanatra a kard is majdnem kiesett a kezemből, úgy kaptam utána, majd már nem olyan magabiztosan vörös arccal csináltam tovább...
Felemeltem a kardot a fejem felé ami felfénylett kéken egy pillanatra, annyira megörültem felugrottam és átöleltem őt egy pillanatra, majd vissza is álltam a helyemre a pózba
-bocsi, csak örülök, hogy sikerült
Aztán amikor mondta, hogy előre lépek és a rendszer csinálja amit kell....
-Hát készülj fel te gonosz polip most lecsaplak!-mondtam Tachinak és komolyan gondoltam.... a helyére a csúnya polipot képzeltem és úgy rugaszkodtam neki a csapásoknak
Nemám azthiszi nem merném megtámadni
Lieselotte Sherlock- Harcművész
- Hozzászólások száma : 132
Join date : 2017. Jun. 07.
Tartózkodási hely : Aincrad
Karakterlap
Szint: 11
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Déli rész
by Tachibana Makoto Pént. Jún. 30 2017, 18:50
- A víz egy magasabb nehézségi fokozat :] De természetesen inkább a parton - egy pillanatra el is feledkeztem róla, hol vagyunk. Én, aki mindig, minden körülmények között odafigyel a környezetére. Liese tényleg ijesztő mértékben el tudja vonni a figyelmem :] Mindenesetre kievickéltünk a partra, ahol már előkerült a lány fegyvere is. Meglehetősen csálén állt a kezében,de azért voltam itt, hogy kijavítsam a hibáit és a helytelen tartását. Szerencsére rendkívül könnyű volt megtanulni a rendszer tulajdonságait, a legügyetlenebb játékosok is elsajátíthatják cirka öt perc alatt. Liese reakciója nem lepett meg, sok sikerélményt lehet szerezni így, de egy mosolyt kicsalt belőlem az öröme. Nem, nem állt neki jól a fegyver, talán egy kicsit harciasabb ruhában... azonban a látvány így is vonzotta a tekintetem :]
- Gonosz polip... - ismételtem meg a szavait beletörődve a jelzőbe. Bevallom, ezen a ponton egy kicsit alábecsültem őt, és pillanatokkal később meg is bántam, hogy nem vettem komolyan a határozottságát. A suhintása majdnem meglepetésként ért, csak az utolsó pillanatban tudtam aktiválni a pajzsomat, hogy a pengéje azon koppanjon, és elérte, hogy hátralépjek egyet és ki kelljen támasztanom. Volt érzéke hozzá, sokan kiesnek az első néhány alkalommal a rendszer irányítása alól, elvégre meglehetősen szokatlan érzés, ahogy rásegít a mozdulatodra. Liese azonban nem ingott meg, a csapása határozott és pontos maradt. Még szerencse, hogy a felszerelésem nem volt rajtam, azzal a passzívom is működött volna, és nem lett volna kellemes, ha fenékre huppan, mert visszadobja a pajzsom stabilitása.
- Nahát, ez szép volt :] - dicsértem meg, amint felocsúdtam, a pajzsom pedig gyorsan visszatért karperec alakjába - Az elején van néhány támadás, ami a rendelkezésedre áll, mindegyiket felsorolja és részletesen leírja a menüdben. Ha megtanulod a kezdőmozdulatokat, máris lesz egy arzenálod :] Mivel a rendszer segédkezik a harcnál, neked az a fő feladatod, hogy a tartásodra figyelj. Egyenes hát, nyújtott karok, megfelelő súlypont - soroltam, miközben tettem néhány lépést féloldalasan körülötte.
- Mielőtt megküzdesz a polippal, kapsz pár percet, hogy ismerkedj a támadásaiddal. Ha készen állsz, kihívhatod a gonosz vízi szörnyet. Ha három csapáson belül meg tudsz ütni, vagy eléred, hogy újra használjam a pajzsom, akkor a csápjaim nem érnek el. Ellenkező esetben... :] - vigyorodtam el pajkosan. Sejtheti, hogy nem fogom kímélni, ahogy azt is, hogy ha csak vagdalkozik, azzal nem megy semmire. A szintkülönbség olyan magas köztünk, hogy a legjobban kivitelezett támadását is könnyedén ki tudom védeni, ha odafigyelek. Ha odafigyelek... Lássuk, milyen praktikákkal próbál elérni engem :]
- Gonosz polip... - ismételtem meg a szavait beletörődve a jelzőbe. Bevallom, ezen a ponton egy kicsit alábecsültem őt, és pillanatokkal később meg is bántam, hogy nem vettem komolyan a határozottságát. A suhintása majdnem meglepetésként ért, csak az utolsó pillanatban tudtam aktiválni a pajzsomat, hogy a pengéje azon koppanjon, és elérte, hogy hátralépjek egyet és ki kelljen támasztanom. Volt érzéke hozzá, sokan kiesnek az első néhány alkalommal a rendszer irányítása alól, elvégre meglehetősen szokatlan érzés, ahogy rásegít a mozdulatodra. Liese azonban nem ingott meg, a csapása határozott és pontos maradt. Még szerencse, hogy a felszerelésem nem volt rajtam, azzal a passzívom is működött volna, és nem lett volna kellemes, ha fenékre huppan, mert visszadobja a pajzsom stabilitása.
- Nahát, ez szép volt :] - dicsértem meg, amint felocsúdtam, a pajzsom pedig gyorsan visszatért karperec alakjába - Az elején van néhány támadás, ami a rendelkezésedre áll, mindegyiket felsorolja és részletesen leírja a menüdben. Ha megtanulod a kezdőmozdulatokat, máris lesz egy arzenálod :] Mivel a rendszer segédkezik a harcnál, neked az a fő feladatod, hogy a tartásodra figyelj. Egyenes hát, nyújtott karok, megfelelő súlypont - soroltam, miközben tettem néhány lépést féloldalasan körülötte.
- Mielőtt megküzdesz a polippal, kapsz pár percet, hogy ismerkedj a támadásaiddal. Ha készen állsz, kihívhatod a gonosz vízi szörnyet. Ha három csapáson belül meg tudsz ütni, vagy eléred, hogy újra használjam a pajzsom, akkor a csápjaim nem érnek el. Ellenkező esetben... :] - vigyorodtam el pajkosan. Sejtheti, hogy nem fogom kímélni, ahogy azt is, hogy ha csak vagdalkozik, azzal nem megy semmire. A szintkülönbség olyan magas köztünk, hogy a legjobban kivitelezett támadását is könnyedén ki tudom védeni, ha odafigyelek. Ha odafigyelek... Lássuk, milyen praktikákkal próbál elérni engem :]
Tachibana Makoto- Lovag
- Hozzászólások száma : 1810
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 31
Tartózkodási hely : Aincrad
Karakterlap
Szint: 43
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: Déli rész
by Lieselotte Sherlock Vas. Júl. 02 2017, 17:16
Nem vagyok egy kardforgató mester, de jól esett látni, hogy Tachi ennyire meglepődött rajtam, nem tudom igazából, hogy engedette vagy nem, de szerintem így volt....
Persze ezt akkor nem tudtam, és nagyon jól esett, hogy a hatalmas férfiút aki előttem volt, hátrálásra tudtam kényszeríteni. Akaratlanul is kidőlt bennem a nevetés mielőtt akármit is mondott volna, annyira őszinte és hangos nevetés volt, még páran rám is néztek mit nevetek annyira....
Persze igyekeztem számat befogni és abbahagyni, és közben Tachi elkezdte mondani azokat a dolgokat, am a rendszerről... Nem figyeltem....
Csak amikor elkezdett körözni körülöttem, addigra nyugodtam meg annyira, hogy megint tudjak figyelni, persze azért a kuncogás megmaradt
Vicces volt, hogy ő tapasztaltabb meg minden, én meg első támadásommal lesújtom őt, bár szokás mondani, hogy kezdők szerencséje...
Akkor esett le lehet figyelni kellett volna.... Mit is mondhatott eddig? Elég komolynak tűnt, mármint ahogy kinézett.... ebből lehet baj lesz....
-Öhm Gonosz polip bácsi?! elmondaná újra?
Majd figyeltem és ahogy mondta az eszköztáram kezdtem túrni a képességek után és hamar átnéztem őket és amikor megint elmondta mi vár rám.....
Hogy én támadjam meg, hogy felkészült és, ha nem tudom megütni akkor meg tényleg olyan polip lesz?!
-Miiiii?!?!? Hentai! Nem nem nem! Ez így nem fer! Össze akarsz fogdosni és... Hentai!-takartam el magam amennyire tudtam vörös arccal.... Kezeim keresztbe mellem előtt combom magam elé húzva... ez már ismerős látvány lehetett neki, reggel hasonlóan helyezkedtem...
-Ne-nem gondolod komolyan így belemegyek ugye?
Mondtam már remegő hangon, de éreztem nehéz lesz lebeszélnem.....
Mit tegyek ha nem sikerül őt lebeszélnem?! Akkor annak nem lesz jó vége! Szaladjak el? Igen-igen az jó ötlet lenne, de hova is szaladhatnék? Végülis a házamhoz nem vezethetem el! Ez így nagyon nem lesz jó... esélyem nincs ellene...-gondoltam
Persze ezt akkor nem tudtam, és nagyon jól esett, hogy a hatalmas férfiút aki előttem volt, hátrálásra tudtam kényszeríteni. Akaratlanul is kidőlt bennem a nevetés mielőtt akármit is mondott volna, annyira őszinte és hangos nevetés volt, még páran rám is néztek mit nevetek annyira....
Persze igyekeztem számat befogni és abbahagyni, és közben Tachi elkezdte mondani azokat a dolgokat, am a rendszerről... Nem figyeltem....
Csak amikor elkezdett körözni körülöttem, addigra nyugodtam meg annyira, hogy megint tudjak figyelni, persze azért a kuncogás megmaradt
Vicces volt, hogy ő tapasztaltabb meg minden, én meg első támadásommal lesújtom őt, bár szokás mondani, hogy kezdők szerencséje...
Akkor esett le lehet figyelni kellett volna.... Mit is mondhatott eddig? Elég komolynak tűnt, mármint ahogy kinézett.... ebből lehet baj lesz....
-Öhm Gonosz polip bácsi?! elmondaná újra?
Majd figyeltem és ahogy mondta az eszköztáram kezdtem túrni a képességek után és hamar átnéztem őket és amikor megint elmondta mi vár rám.....
Hogy én támadjam meg, hogy felkészült és, ha nem tudom megütni akkor meg tényleg olyan polip lesz?!
-Miiiii?!?!? Hentai! Nem nem nem! Ez így nem fer! Össze akarsz fogdosni és... Hentai!-takartam el magam amennyire tudtam vörös arccal.... Kezeim keresztbe mellem előtt combom magam elé húzva... ez már ismerős látvány lehetett neki, reggel hasonlóan helyezkedtem...
-Ne-nem gondolod komolyan így belemegyek ugye?
Mondtam már remegő hangon, de éreztem nehéz lesz lebeszélnem.....
Mit tegyek ha nem sikerül őt lebeszélnem?! Akkor annak nem lesz jó vége! Szaladjak el? Igen-igen az jó ötlet lenne, de hova is szaladhatnék? Végülis a házamhoz nem vezethetem el! Ez így nagyon nem lesz jó... esélyem nincs ellene...-gondoltam
Lieselotte Sherlock- Harcművész
- Hozzászólások száma : 132
Join date : 2017. Jun. 07.
Tartózkodási hely : Aincrad
Karakterlap
Szint: 11
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Déli rész
by Tachibana Makoto Vas. Júl. 02 2017, 19:08
Nem voltam benne biztos, miért találta ennyire viccesnek a köztünk lezajló jelenetet, de ha már így alakult, mosolyogva hallgattam a nevetését. Tiszta, csilingelő, vidámságot árasztó hangja volt, amit szívesen hallgattam volna még sokáig. Mondanám, hogy órákon keresztül, de nincs miért túlzásba esnem :] Bár néha nem sikerül, azért igyekeztem elkerülni ezeket a kliséket. Nem esik jól, ha olyasmit mondok egy lánynak, amit már huszonötször hallott a tévéből vagy más fiúktól. Különösen akkor, ha az a lány fontos nekem. Annyi biztos, hogy Liese személye fontosabb nekem, mint az ő számára az, amit magyaráztam éppen, ugyanis láthatóan nem figyelt oda rám. Nem, nem sértődtem meg rajta, egyszerűen mondtam tovább, amit közölni kívántam vele, de már felkészültem rá lelkileg, hogy el kell ismételnem. Mással lennék olyan gonosz, hogy nem teszem meg, de a szőkeséget nem kívántam megbüntetni a figyelmetlensége miatt. Már csak azért sem, mert ha komolyan veszi, amit a nap folyamán mondott, akkor ezek a tanácsok az egyszerűségük ellenére is életet menthetnek, amíg bele nem jön a harcolósdiba.
Szóval nem maradt más, mint hogy elismételtem mindent, amiről úgy véltem, hogy nem figyelt oda rá. De egyébként is küzdelem közben lehet a legjobban megtapasztalni mindazt, amit most tanácsoltam neki :] Mindenesetre most én nevettem fel hangosan a reakciójára. Azok után, ami ma történt, különösen mókás volt, ahogy zavarba jött. Talán tényleg nem is veszi észre, mennyire nyíltan viselkedik, milyen könnyen megérint engem, de ha arról van szó, hogy én érinteném meg, akkor egyből rám csapja a képzeletbeli ajtót :]
- Nos, mondhatjuk azt is, hogy három helyett öt csapást kapsz - töprengtem félig hangosan - ...de a legjobb ötleteidet úgysem hagynád olyan későre - állapítottam meg - Remélem tisztában vagy vele, mennyire aranyos vagy, amikor így tiltakozol :] - mondtam vigyorogva neki, majd egy pillanat alatt eltüntettem a távolságot kettőnk között, és átöleltem a lányt - Ne félj, semmi olyasmit nem teszek, amit nem szeretnél. De ha van tétje, akkor te is motiváltabb leszel. A legfontosabb az, hogy higgadt maradj, ha elveszíted a fejed, hibázni fogsz - súgtam a fülébe, majd elengedtem és léptem néhányat hátra - Nos, kihívod a tengeri szörnyet, Liese kisasszony? - tettem fel a kérdést színpadias hangnemben.
Szóval nem maradt más, mint hogy elismételtem mindent, amiről úgy véltem, hogy nem figyelt oda rá. De egyébként is küzdelem közben lehet a legjobban megtapasztalni mindazt, amit most tanácsoltam neki :] Mindenesetre most én nevettem fel hangosan a reakciójára. Azok után, ami ma történt, különösen mókás volt, ahogy zavarba jött. Talán tényleg nem is veszi észre, mennyire nyíltan viselkedik, milyen könnyen megérint engem, de ha arról van szó, hogy én érinteném meg, akkor egyből rám csapja a képzeletbeli ajtót :]
- Nos, mondhatjuk azt is, hogy három helyett öt csapást kapsz - töprengtem félig hangosan - ...de a legjobb ötleteidet úgysem hagynád olyan későre - állapítottam meg - Remélem tisztában vagy vele, mennyire aranyos vagy, amikor így tiltakozol :] - mondtam vigyorogva neki, majd egy pillanat alatt eltüntettem a távolságot kettőnk között, és átöleltem a lányt - Ne félj, semmi olyasmit nem teszek, amit nem szeretnél. De ha van tétje, akkor te is motiváltabb leszel. A legfontosabb az, hogy higgadt maradj, ha elveszíted a fejed, hibázni fogsz - súgtam a fülébe, majd elengedtem és léptem néhányat hátra - Nos, kihívod a tengeri szörnyet, Liese kisasszony? - tettem fel a kérdést színpadias hangnemben.
Tachibana Makoto- Lovag
- Hozzászólások száma : 1810
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 31
Tartózkodási hely : Aincrad
Karakterlap
Szint: 43
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: Déli rész
by Lieselotte Sherlock Hétf. Júl. 03 2017, 00:21
Kissé aggódtam mit akar velem tenni.... de a tervem még mindig elfogadhatónak tűnt....
-Mert-Mert! butaságokat beszélsz!-mondtam neki hangosabban, hátha érti milyen kellemetlen is egy lánynak, ha azt mondják neki, hogy megtapizzák és hasonló arcátlan dolgok....
Nem jó nem jó.... Najó legyen belemegyek majd azthiszem....-gondoltam, de megint meglepett és átölelt engem, amitől megijedtem, és a lábam remegni kezdett, de nagyon..., így muszály volt bele kapaszkodnom.... Igen azthiszem félek tőle.... nem állok erre készen
A tét volt az amitől pont tartottam.... túl soknak éreztem, és ekkor ami belém öntötte a lelket az Tachi szavai voltak:
-ha elveszíted a fejed hibázni fogsz?
néztem rá a kardomra, majd eszembe jutott a miért....
Akane arca az érzések, a düh, a harag.... és a bánat...
Arcom komollyá vált, lábam egyenessé...
-Köszönöm Tachi..... Adj egy kis időt átfutom a listát és készülj fel addig.-mondtam komoly hangon és már mire befejeztem a beszédet a képességeket kezdtem átfutni...
-Hasítás, sújtó döfés, taglózás....
soroltam félhangosan és amíg olvastam sorra mit tudnak Tachit figyeltem mit csinál....
-Fegyver felvétel.... Speciális képességek...hmmm-folytattam magamban
Ekkor láthatta először Tachi, de talán nem utoljára....
Félszemmel néztem rá, mintha egy démon lenne és szám a fülemig ért, fogaim is kilátszódtak..... Igazi gonosz vigyor volt....
Majd jobb kezembe kitartottam kardom előre:
-Ám legyen! Kihívlak téged Tengeri szörny egy párbajra!
Öltöttem magamra a fekete ruhámat ami eredetileg rajtam volt
Majd felvettem a pozíciót és először egyszerűbbekkel csaptam rá....
Hasítás, amivel hirtelen csapok rá az oldalára amivel megpróbálom felhasítani az oldalát....
Ha nem volt jó utána Sújtó döfésemmel egy gyenge pontra irányzott gyors döfés
Utána ha ez sem volt jó akkor megpróbáltam taglózással rácsapni, ami erős ütés volt, azzal kissé megbénítva és utána egy gyors szúrás egy fedetlen helyre....
Negyediknek mivel másom nem maradt Speciális képességem vetettem be de előtte rákészültem...
-Hát Tachi nagyon erős ellenfél vagy... én meg kimelegedtem....
Felkészültem, hogy a felsőmet szétnyissam, már csak egy apró gombocska tartotta a melleimen a felsőmet, ívei szépen kirajzolódtak.... Sejtettem erre fennakad a szeme és így.... a speciális képességemmel hirtelen gurultam mellé és és böktem meg a hátát szólva neki:
-Most megvagy!
Egyik kezemben a fegyver ami Tachi hátánál volt, a másik kezem már a ruhámat fogta össze...
Ahogy visszatértem helyemre, kissé önelégülten néztem rá fegyverem a vállamon volt másik kezemmel már gyorsan összegomboltam a ruhám és a csípőmre tettem:
-Győztem Te szörnyeteg! hehehe Lieselotte Sherlock legyőzött! -hajoltam meg a drámai hatásért, és kárpótlásul a lovagomnak, talán kis látványt is adva naki
-Mert-Mert! butaságokat beszélsz!-mondtam neki hangosabban, hátha érti milyen kellemetlen is egy lánynak, ha azt mondják neki, hogy megtapizzák és hasonló arcátlan dolgok....
Nem jó nem jó.... Najó legyen belemegyek majd azthiszem....-gondoltam, de megint meglepett és átölelt engem, amitől megijedtem, és a lábam remegni kezdett, de nagyon..., így muszály volt bele kapaszkodnom.... Igen azthiszem félek tőle.... nem állok erre készen
A tét volt az amitől pont tartottam.... túl soknak éreztem, és ekkor ami belém öntötte a lelket az Tachi szavai voltak:
-ha elveszíted a fejed hibázni fogsz?
néztem rá a kardomra, majd eszembe jutott a miért....
Akane arca az érzések, a düh, a harag.... és a bánat...
Arcom komollyá vált, lábam egyenessé...
-Köszönöm Tachi..... Adj egy kis időt átfutom a listát és készülj fel addig.-mondtam komoly hangon és már mire befejeztem a beszédet a képességeket kezdtem átfutni...
-Hasítás, sújtó döfés, taglózás....
soroltam félhangosan és amíg olvastam sorra mit tudnak Tachit figyeltem mit csinál....
-Fegyver felvétel.... Speciális képességek...hmmm-folytattam magamban
Ekkor láthatta először Tachi, de talán nem utoljára....
Félszemmel néztem rá, mintha egy démon lenne és szám a fülemig ért, fogaim is kilátszódtak..... Igazi gonosz vigyor volt....
Majd jobb kezembe kitartottam kardom előre:
-Ám legyen! Kihívlak téged Tengeri szörny egy párbajra!
Öltöttem magamra a fekete ruhámat ami eredetileg rajtam volt
Majd felvettem a pozíciót és először egyszerűbbekkel csaptam rá....
Hasítás, amivel hirtelen csapok rá az oldalára amivel megpróbálom felhasítani az oldalát....
Ha nem volt jó utána Sújtó döfésemmel egy gyenge pontra irányzott gyors döfés
Utána ha ez sem volt jó akkor megpróbáltam taglózással rácsapni, ami erős ütés volt, azzal kissé megbénítva és utána egy gyors szúrás egy fedetlen helyre....
Negyediknek mivel másom nem maradt Speciális képességem vetettem be de előtte rákészültem...
-Hát Tachi nagyon erős ellenfél vagy... én meg kimelegedtem....
Felkészültem, hogy a felsőmet szétnyissam, már csak egy apró gombocska tartotta a melleimen a felsőmet, ívei szépen kirajzolódtak.... Sejtettem erre fennakad a szeme és így.... a speciális képességemmel hirtelen gurultam mellé és és böktem meg a hátát szólva neki:
-Most megvagy!
Egyik kezemben a fegyver ami Tachi hátánál volt, a másik kezem már a ruhámat fogta össze...
Ahogy visszatértem helyemre, kissé önelégülten néztem rá fegyverem a vállamon volt másik kezemmel már gyorsan összegomboltam a ruhám és a csípőmre tettem:
-Győztem Te szörnyeteg! hehehe Lieselotte Sherlock legyőzött! -hajoltam meg a drámai hatásért, és kárpótlásul a lovagomnak, talán kis látványt is adva naki
Lieselotte Sherlock- Harcművész
- Hozzászólások száma : 132
Join date : 2017. Jun. 07.
Tartózkodási hely : Aincrad
Karakterlap
Szint: 11
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Déli rész
by Tachibana Makoto Hétf. Júl. 03 2017, 10:20
Pár szó, és a remegő nyárfalevél megnyugszik, majd mutat egy olyan vigyort, ami akár még félelmetes is lehetne, ha egy, megijednék ilyesmitől, kettő, nem Liese ajkain formálódnának, aki minden, csak nem ijesztő. Nos, arra kíváncsi voltam, hogy mitől állt be ez a hirtelen változás, elvégre az egyszerű bátorításom és ez a drasztikus fordulat a viselkedésében nem igazán illettek össze. Valamit felidézhettem benne, és volt is egy halvány sejtésem, hogy miről lehetett szó. De akár valami teljesen más is lehetett, sajnos vajmi keveset tudtam a lányról egyelőre.
Mindenesetre az én készülésem abból állt, hogy mosolyogva néztem, amit csinál. Nem vettem elő se a fegyverem, se a pajzsom. Nem volt rájuk szükség. Tisztában voltam vele, mik azok a mozdulatok, amikkel éppen ismerkedett. Azonban ez nem jelentette azt, hogy nem vettem komolyan őt. Erre rá is jöhetett, amikor végül rám támadt. Az első csapása elől oldalra tértem ki, így csak a levegőt hasította fel, a döfése elől pedig hátra szökkentem, éppen csak annyira, hogy ne érhessen el a pengével. Ami az utolsó támadását illeti, az a homokos földbe csapódott. Azt hittem eleget utaltam rá, hogy ennél rafináltabbnak kell lennie. Alaptámadásokkal nem fog tudni elérni, ahhoz túl nagy köztünk a szintkülönbség.
Aztán végül csak eljött az a pont, amikor erre ő is ráébredt. Csakhogy itt is a legolcsóbb trükköt vetette be, amit el tudok képzelni. Fájdalmasan átlátszó volt, bár tény és való, ha nem én állok vele szemben, akkor könnyen vezethetne sikerre ez a taktika. Ám legyek bármilyen nagy rajongója a női bájaknak, én nem az vagyok, akinek harc közben el lehet terelni ilyesmivel a figyelmét. Épp ellenkezőleg, egészen könnyen ellene tudtam volna fordítani a ledérségét. Lieséről pedig már eleve tudtam, hogy a céljai eléréséhez nem rest hasonló módszereket választani. Még emlékszem, hogy használta fel a csókját arra, hogy a fülembe súgjon :] Mindettől függetlenül meg tudott érinteni, ugyanis ezúttal nem tértem ki előle. Látszott rajta, hogy nagyon büszke magára, én pedig egészen bunkónak éreztem magam, amiért el fogom rontani az örömét.
- Kezdésnek nem volt rossz :] - tapsoltam meg mosolyogva - A támadásaidat hibátlanul hajtottad végre, a fegyvered pedig magabiztosan használod, nem ijedtél meg tőle - kezdtem a dicsérettel. De... - De a védekezésre egyáltalán nem figyeltél. A harmadik támadásod után különösen sebezhető voltál. A taglózás egy erős, de lassú skill, ha nem találsz vele célt, biztosan bajba kerülsz. Csak akkor használd, ha már megtörted az ellenfeled egyensúlyát - magyaráztam afféle apai szigorral a hangomban - Ami pedig az utolsó próbálkozásod illeti... Nos, tankönyvbe illő volt. Olyan értelemben, hogy az Amazonok harci praktikái című könyv első oldalán megtaláljuk :] - vigyorodtam el, nyíltan ugyan nem mondva ki, hogy átlátszó volt, de ha olvas a sorok között, rájöhet, hogy hagytam magam elérni.
- Tudod, elszalasztottál egy óriási esélyt arra, hogy legyőzz. Amikor megöleltelek. Ha ott rám támadsz, nem tudtam volna védekezni. Ha erősebb ellenféllel harcolsz, az ilyen lehetőségeket kell megragadni és kihasználni :] - fedtem fel, hol és mikor adtam neki egy valós esélyt arra, hogy ténylegesen legyőzzön.
- Nos, egyébként az alapokat elsajátítottad. Egy vaddisznót vagy farkast már könnyedén megversz :] - mosolyodtam el, majd közelebb léptem hozzá, és megfogtam a kezét - Én éhes vagyok, te hogy vagy vele? - kérdeztem, már arra készülve, hogy kicsit távolabb a parttól letelepszünk a fűbe enni. Nem egy gyertyafényes vacsora, de mondjuk a holdfényes piknik se hangzik olyan rosszul.
Mindenesetre az én készülésem abból állt, hogy mosolyogva néztem, amit csinál. Nem vettem elő se a fegyverem, se a pajzsom. Nem volt rájuk szükség. Tisztában voltam vele, mik azok a mozdulatok, amikkel éppen ismerkedett. Azonban ez nem jelentette azt, hogy nem vettem komolyan őt. Erre rá is jöhetett, amikor végül rám támadt. Az első csapása elől oldalra tértem ki, így csak a levegőt hasította fel, a döfése elől pedig hátra szökkentem, éppen csak annyira, hogy ne érhessen el a pengével. Ami az utolsó támadását illeti, az a homokos földbe csapódott. Azt hittem eleget utaltam rá, hogy ennél rafináltabbnak kell lennie. Alaptámadásokkal nem fog tudni elérni, ahhoz túl nagy köztünk a szintkülönbség.
Aztán végül csak eljött az a pont, amikor erre ő is ráébredt. Csakhogy itt is a legolcsóbb trükköt vetette be, amit el tudok képzelni. Fájdalmasan átlátszó volt, bár tény és való, ha nem én állok vele szemben, akkor könnyen vezethetne sikerre ez a taktika. Ám legyek bármilyen nagy rajongója a női bájaknak, én nem az vagyok, akinek harc közben el lehet terelni ilyesmivel a figyelmét. Épp ellenkezőleg, egészen könnyen ellene tudtam volna fordítani a ledérségét. Lieséről pedig már eleve tudtam, hogy a céljai eléréséhez nem rest hasonló módszereket választani. Még emlékszem, hogy használta fel a csókját arra, hogy a fülembe súgjon :] Mindettől függetlenül meg tudott érinteni, ugyanis ezúttal nem tértem ki előle. Látszott rajta, hogy nagyon büszke magára, én pedig egészen bunkónak éreztem magam, amiért el fogom rontani az örömét.
- Kezdésnek nem volt rossz :] - tapsoltam meg mosolyogva - A támadásaidat hibátlanul hajtottad végre, a fegyvered pedig magabiztosan használod, nem ijedtél meg tőle - kezdtem a dicsérettel. De... - De a védekezésre egyáltalán nem figyeltél. A harmadik támadásod után különösen sebezhető voltál. A taglózás egy erős, de lassú skill, ha nem találsz vele célt, biztosan bajba kerülsz. Csak akkor használd, ha már megtörted az ellenfeled egyensúlyát - magyaráztam afféle apai szigorral a hangomban - Ami pedig az utolsó próbálkozásod illeti... Nos, tankönyvbe illő volt. Olyan értelemben, hogy az Amazonok harci praktikái című könyv első oldalán megtaláljuk :] - vigyorodtam el, nyíltan ugyan nem mondva ki, hogy átlátszó volt, de ha olvas a sorok között, rájöhet, hogy hagytam magam elérni.
- Tudod, elszalasztottál egy óriási esélyt arra, hogy legyőzz. Amikor megöleltelek. Ha ott rám támadsz, nem tudtam volna védekezni. Ha erősebb ellenféllel harcolsz, az ilyen lehetőségeket kell megragadni és kihasználni :] - fedtem fel, hol és mikor adtam neki egy valós esélyt arra, hogy ténylegesen legyőzzön.
- Nos, egyébként az alapokat elsajátítottad. Egy vaddisznót vagy farkast már könnyedén megversz :] - mosolyodtam el, majd közelebb léptem hozzá, és megfogtam a kezét - Én éhes vagyok, te hogy vagy vele? - kérdeztem, már arra készülve, hogy kicsit távolabb a parttól letelepszünk a fűbe enni. Nem egy gyertyafényes vacsora, de mondjuk a holdfényes piknik se hangzik olyan rosszul.
Tachibana Makoto- Lovag
- Hozzászólások száma : 1810
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 31
Tartózkodási hely : Aincrad
Karakterlap
Szint: 43
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: Déli rész
by Lieselotte Sherlock Hétf. Júl. 03 2017, 12:18
Megtámadtam Tachit és ahogy vártam nem tudtam megérinteni.... Speciális képességem is nagyon kevés volt ellene ezt éreztem, de csak sikerült valahogy......
Najó elismerem túlságosan alábecsültem őt.... azt hittem nőcsábász énjét elő tudom hozni és azt feltudom használni ellene
Egy pillanatra örültem neki, hogy sikerült és éjjeneztem....
Aztán leesett mi is történt és amikor felegyenesedtem elpirultam.....
-Engedtél mi?-vallottam be tulajdonképpen magamnak....
Kissé kiábrándító volt, de végülis nem szégyen annyira, hogy egy nagy játékos ellen kaptam ki tulajdonképpen, inkább azt éreztem zavarba ejtőnek, hogy azt hittem akár egy pillanatig is, hogy saját erőből tudtam legyőzni....
Elszégyenlettem magam... rettenetesen, elpirultam és a homokba ültem.... Hallgatva mit mond nekem.....
-Igeen tudom, de most arról volt szó, hogy én nekem csak támadnom kell....
Amikor aztán a végső csapásomat kezdte magyarázni, tulajdonképpen elmondta, hogy engedett és azt is, hogy butus vagyok és kiszámítható... nem esett jól megmondom, és tényleg butának is éreztem magam.....
-Amazonok tankönyve első oldal..... nem is gondoltam, hogy akkor támadjalak meg, bár kézenfekvő lett volna, ne haragudj rossz tanítvány vagyok....
Összekuporodtam és térdemet magamhoz húzva előtte kulcsoltam össze a kezemet....
-Farkast és disznót.... igen messze vagyok még akkor az alap harcostól is.... -kissé összetört a tudat, hogy a legjobb csapásom is tulajdonképpen neg sem tudná karcolni sem, és az sem segített, hogy testem bájai egy pillanatra nem tudták kizökkenteni....
Gyorsan felvettem a szoknyám és felsőmet, rá a már ismerős kabátot.... Amikor a keze felém nyúlt, csak ránéztem, nem fogtam meg...
Így néztem rá egy jó percig, amíg túltettem magam a hatalmas bukásomon, már majdnem pityeregtem..... Ezt talán ő is látta rajtam, de igyekeztem elűzni a gondolatot, és megragadtam a kezét
-Rendben... menjünk...-mondtam még kicsit megbicsakló hangon, de amikorra felálltam már megint mosolyogtam...
-Merre akarsz menni Tachi?
Dőltem neki a vállának és engedtem hadd vigyen valamerre, amerre ő szeretne, persze azért ha nem tetszik visszarántom
Najó elismerem túlságosan alábecsültem őt.... azt hittem nőcsábász énjét elő tudom hozni és azt feltudom használni ellene
Egy pillanatra örültem neki, hogy sikerült és éjjeneztem....
Aztán leesett mi is történt és amikor felegyenesedtem elpirultam.....
-Engedtél mi?-vallottam be tulajdonképpen magamnak....
Kissé kiábrándító volt, de végülis nem szégyen annyira, hogy egy nagy játékos ellen kaptam ki tulajdonképpen, inkább azt éreztem zavarba ejtőnek, hogy azt hittem akár egy pillanatig is, hogy saját erőből tudtam legyőzni....
Elszégyenlettem magam... rettenetesen, elpirultam és a homokba ültem.... Hallgatva mit mond nekem.....
-Igeen tudom, de most arról volt szó, hogy én nekem csak támadnom kell....
Amikor aztán a végső csapásomat kezdte magyarázni, tulajdonképpen elmondta, hogy engedett és azt is, hogy butus vagyok és kiszámítható... nem esett jól megmondom, és tényleg butának is éreztem magam.....
-Amazonok tankönyve első oldal..... nem is gondoltam, hogy akkor támadjalak meg, bár kézenfekvő lett volna, ne haragudj rossz tanítvány vagyok....
Összekuporodtam és térdemet magamhoz húzva előtte kulcsoltam össze a kezemet....
-Farkast és disznót.... igen messze vagyok még akkor az alap harcostól is.... -kissé összetört a tudat, hogy a legjobb csapásom is tulajdonképpen neg sem tudná karcolni sem, és az sem segített, hogy testem bájai egy pillanatra nem tudták kizökkenteni....
Gyorsan felvettem a szoknyám és felsőmet, rá a már ismerős kabátot.... Amikor a keze felém nyúlt, csak ránéztem, nem fogtam meg...
Így néztem rá egy jó percig, amíg túltettem magam a hatalmas bukásomon, már majdnem pityeregtem..... Ezt talán ő is látta rajtam, de igyekeztem elűzni a gondolatot, és megragadtam a kezét
-Rendben... menjünk...-mondtam még kicsit megbicsakló hangon, de amikorra felálltam már megint mosolyogtam...
-Merre akarsz menni Tachi?
Dőltem neki a vállának és engedtem hadd vigyen valamerre, amerre ő szeretne, persze azért ha nem tetszik visszarántom
Lieselotte Sherlock- Harcművész
- Hozzászólások száma : 132
Join date : 2017. Jun. 07.
Tartózkodási hely : Aincrad
Karakterlap
Szint: 11
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Déli rész
by Tachibana Makoto Hétf. Júl. 03 2017, 15:41
Szegény lány. Magától is rájött végül, nem nagyon kellett semmi sem sugallnom. Mégis egy kicsit rosszul éreztem magam, amiért elrontottam az örömét. Úgy elszontyolodott, legszívesebben jó szorosan átöleltem volna. Azonban mégse tettem, tehettem meg. Azzal nem megy semmire, ha tömjénezem, mert ha elbízza magát, akkor túl nagy fába fogja vágni a fejszéjét, és ha ott jönnek ki a hibák, az sokba kerülhet. Akár az életébe is. Jobb volt így, ha egyelőre gyenge kezdőként gondol magára, és a leggyengébb szörnyeket támadja csak meg. Velük lehet a legjobban gyakorolni, önbizalmat és magabiztosságot szerezni, és úgy ő maga is érezni fogja, ha már feljebb léphet egy szintet. Inkább óvatos legyen, mint túl vakmerő.
- Ne érezd magad rosszul, ez csak egy játék volt :] - mosolyogtam rá - Kezdő létedre nagyon ígéretes vagy, sok játékost láttam, akik megijedtek még a fegyvertől is a kezükben - tettem hozzá, csak hogy ne gondolja magáról azt, hogy esetleg ügyetlen, mert nem volt az - Különben meg akkor vagy a legszebb, amikor mosolyogsz :] - pöccintettem finoman homlokon, hogy kirángassam kicsit ebből a negatív hullámból. Remélem amiatt nem szomorkodik, hogy nem tudott hatni rám, férfi vagyok ugyan, de van némi önkontrollom. Egész nap láthatta, mennyire eláll tőle a lélegzetem.
Végül aztán csak megfogta a kezem, úgyhogy sétálhattunk úgy ötven métert egy olyan területre, ahol nem üldögélt senki a környéken. Bár ilyenkor naplemente után már messze nem olyan népszerű ez a tó, mint fényes nappal, azért egy-két romantikára vágyó pár még lézeng erre.
- Csak ide - mondtam, és mutattam az előttünk elterülő füves területet. Nem volt nagy és széles, de arra pont elég volt, hogy le lehessen ülni még úgy, hogy az utca forgalma nem zavarja az embereket. Elővettem egy plédet, és leterítettem a földre, majd előhívtam némi elemózsiát is a tartalékomból. Jó minőségű, házilag készített szendvicsek voltak, épp tegnap kaptam őket. Letelepedtem és megpaskoltam magam mellett a földet, hogy üljön le mellém.
- Liese... te hogy kerültél a játékba? - kérdeztem, hiszen azt már tudtam, hogy ki szeretne jutni, de azt még nem, hogy miért van itt. Kicsit ideje volt komolyabb témákra evezni, kiszórakoztuk magunkat, jöhetett a pihenés :]
- Ne érezd magad rosszul, ez csak egy játék volt :] - mosolyogtam rá - Kezdő létedre nagyon ígéretes vagy, sok játékost láttam, akik megijedtek még a fegyvertől is a kezükben - tettem hozzá, csak hogy ne gondolja magáról azt, hogy esetleg ügyetlen, mert nem volt az - Különben meg akkor vagy a legszebb, amikor mosolyogsz :] - pöccintettem finoman homlokon, hogy kirángassam kicsit ebből a negatív hullámból. Remélem amiatt nem szomorkodik, hogy nem tudott hatni rám, férfi vagyok ugyan, de van némi önkontrollom. Egész nap láthatta, mennyire eláll tőle a lélegzetem.
Végül aztán csak megfogta a kezem, úgyhogy sétálhattunk úgy ötven métert egy olyan területre, ahol nem üldögélt senki a környéken. Bár ilyenkor naplemente után már messze nem olyan népszerű ez a tó, mint fényes nappal, azért egy-két romantikára vágyó pár még lézeng erre.
- Csak ide - mondtam, és mutattam az előttünk elterülő füves területet. Nem volt nagy és széles, de arra pont elég volt, hogy le lehessen ülni még úgy, hogy az utca forgalma nem zavarja az embereket. Elővettem egy plédet, és leterítettem a földre, majd előhívtam némi elemózsiát is a tartalékomból. Jó minőségű, házilag készített szendvicsek voltak, épp tegnap kaptam őket. Letelepedtem és megpaskoltam magam mellett a földet, hogy üljön le mellém.
- Liese... te hogy kerültél a játékba? - kérdeztem, hiszen azt már tudtam, hogy ki szeretne jutni, de azt még nem, hogy miért van itt. Kicsit ideje volt komolyabb témákra evezni, kiszórakoztuk magunkat, jöhetett a pihenés :]
Tachibana Makoto- Lovag
- Hozzászólások száma : 1810
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 31
Tartózkodási hely : Aincrad
Karakterlap
Szint: 43
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: Déli rész
by Lieselotte Sherlock Kedd Júl. 04 2017, 10:35
~ÁUCS~ ez nem volt szép tőled....fájt ám....-mondtam neki a fejemhez kapva a pöckölése után, majd elvitt egy picit arrébb....
~Kettesben akar velem lenni, este egy pici pléden?!~gondolataim hatására elpirultam.... de nem álltam ellen, hátha csak én vagyok túlon-túl aktív megint....
Majd pár pillanat múlva leültem mellé a plédre és kényelmesen elhelyezkedtem, hátradőltem és néztem a csillagokat, majd egy pici szendvicset elvéve kezdtem falatozni, aztán jött a nem várt kérdés....
-ide a SAOba? Hát tudod az egy nagyon hosszú történet, de elmesélem nem titok.....
Az egész pár éve kezdődött amikor a bátyámmal összevesztünk és eltávolodtunk egymástól.... ő informatikusnak tanult és kiváló lett a saját szakán.... én pedig a középsulimban tanulgattam és gyakran találtam magam Akane barátnőm mellett, szóval ő volt az akivel rengeteg időt töltöttem, éjjel nappal együtt voltunk, sőt még talán többet is -egy apró mosoly jelent meg az arcomon- vele egyre több dolgot csináltunk együtt, mint a valóságban, mint a virtuálisban, ekkor szerettünk bele mind a ketten a szerepjátékokba, biztos te is ismersz jópárat....
És hát így került hozzánk egy-egy Nervgear amit kihasználtunk rendesen, és amikor a SAO-t reklámozni kezdték.... Nos nagyon rázsongtunk a témára....
Ekkor került a bátyám a céghez, és a játék indulása előtt kiengesztelésül hozott nekünk egy-egy példányt a csodálatos Sword Art Online játékból, amit mi ketten Akanéval haladéktalanul kipróbáltunk-majd egy pici könnycsepp jelent meg az arcomon- tudod nagyon megijedtünk a halál valós lehetőségén és pár hónappal ezelőttig nem is mertünk kimozdulni.... aztán Akane.....-hirtelen hagytam abba a történetet, arcomon szomorúság és egy aprócska könnycsepp volt ami hamar futott végig orcámon....
-innen már te is tudod mi történhetett.... veled mi a helyzet Tachi? Miért vagy idebent?
~Kettesben akar velem lenni, este egy pici pléden?!~gondolataim hatására elpirultam.... de nem álltam ellen, hátha csak én vagyok túlon-túl aktív megint....
Majd pár pillanat múlva leültem mellé a plédre és kényelmesen elhelyezkedtem, hátradőltem és néztem a csillagokat, majd egy pici szendvicset elvéve kezdtem falatozni, aztán jött a nem várt kérdés....
-ide a SAOba? Hát tudod az egy nagyon hosszú történet, de elmesélem nem titok.....
Az egész pár éve kezdődött amikor a bátyámmal összevesztünk és eltávolodtunk egymástól.... ő informatikusnak tanult és kiváló lett a saját szakán.... én pedig a középsulimban tanulgattam és gyakran találtam magam Akane barátnőm mellett, szóval ő volt az akivel rengeteg időt töltöttem, éjjel nappal együtt voltunk, sőt még talán többet is -egy apró mosoly jelent meg az arcomon- vele egyre több dolgot csináltunk együtt, mint a valóságban, mint a virtuálisban, ekkor szerettünk bele mind a ketten a szerepjátékokba, biztos te is ismersz jópárat....
És hát így került hozzánk egy-egy Nervgear amit kihasználtunk rendesen, és amikor a SAO-t reklámozni kezdték.... Nos nagyon rázsongtunk a témára....
Ekkor került a bátyám a céghez, és a játék indulása előtt kiengesztelésül hozott nekünk egy-egy példányt a csodálatos Sword Art Online játékból, amit mi ketten Akanéval haladéktalanul kipróbáltunk-majd egy pici könnycsepp jelent meg az arcomon- tudod nagyon megijedtünk a halál valós lehetőségén és pár hónappal ezelőttig nem is mertünk kimozdulni.... aztán Akane.....-hirtelen hagytam abba a történetet, arcomon szomorúság és egy aprócska könnycsepp volt ami hamar futott végig orcámon....
-innen már te is tudod mi történhetett.... veled mi a helyzet Tachi? Miért vagy idebent?
Lieselotte Sherlock- Harcművész
- Hozzászólások száma : 132
Join date : 2017. Jun. 07.
Tartózkodási hely : Aincrad
Karakterlap
Szint: 11
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Déli rész
by Tachibana Makoto Szer. Júl. 05 2017, 00:40
A pokróc pont elég nagy volt ahhoz, hogy kényelmesen elférjünk rajta, de pont elég kicsi, hogy ehhez a kényelemhez érdemes legyen összebújni :] Különösen úgy, ha egy ételtároló is foglalja a helyet. Én azonban nem kívántam tolakodó lenni, úgyhogy megvártam, hogy a lányka támaszkodjon meg rajtam, ha esetleg meg szeretné tenni. Én is elvettem egy szendvicset, és amíg belekezdett a mesébe, el is majszoltam azt. Meglepően éhes voltam, bár tekintve, hogy reggel ettem utoljára...
Egyébként nem számítottam rá, hogy ilyen messziről fog indítani, de valóban vannak ilyen emberek, akik a fél életüket elmesélik, miközben csak egy néhány szavas, esetleg két mondatos választ vártak tőlük. Így azonban nyertem némi betekintést abba, hogy Liese honnan jött. Elgondolkodtam kicsit rajta, hogy én miféle választ adjak, de ahogy eddig, úgy most sem éreztem úgy, hogy maszkok mögé kéne rejtőznöm. Más esetben adnék egy kurta, titokzatosnak ható választ, és ezzel elintézettnek tekinteném a témát, de valahogy ilyesmi nem jött a számra most.
- Nos... nekem is voltak családi gondjaim. Az MMO-kat arra használtam, hogy levezessem a feszültséget, ami ért, és kicsit el tudjak zárkózni attól a világtól, ami a szobám ajtaján kívül várt. Sose voltam az a békés, simsezős játékos, utaztam a gyengébbekre, megloptam őket, karaktereket hánytam a kardélemre, és így tovább. A SAO ebből a szempontból egészen új élményt kínált. Büntetlenül kipróbálni a legsötétebb gondolataim tárgyát... - mondtam a magam sztoriját, igyekezve olyan hangsúlyt használni, amitől nem ijed meg. Beismerem, elég... félelmetes dolgokat mondhattam - Ugyanaz volt a terv, mint a többi új szerver esetén. Tápolás az elején, aztán vadászat a gyengébbekre, amíg meg nem unják és ki nem nyírnak engem is. Csakhogy Kayaba keresztül húzta a számításaimat - mosolyodtam el - Említetted, hogy kétkedsz abban, hogy amit mondott, az igaz. Én se hittem el - böktem a fejem fölé, ahol a vörös indikátorom villódzott - Sokszor beszéltem erről másoknak, néhány embert meg is győztem, és ugrottak. Te ne tedd meg. Nem éri meg a kockázatot - néztem rá komolyan. Sok esetben megbántam, hogy megemlítettem, egy kicsit féltem is attól, hogy esetleg Liese is tesz valami butaságot.
- Remélem, nem ijesztettelek meg :] Én nem vagyok szent, magamon viselem az emberi lét minden stigmáját - mosolyodtam el. Még az is lehet, hogy gyilkos vagyok. Sőt, nem is csak lehet.
Egyébként nem számítottam rá, hogy ilyen messziről fog indítani, de valóban vannak ilyen emberek, akik a fél életüket elmesélik, miközben csak egy néhány szavas, esetleg két mondatos választ vártak tőlük. Így azonban nyertem némi betekintést abba, hogy Liese honnan jött. Elgondolkodtam kicsit rajta, hogy én miféle választ adjak, de ahogy eddig, úgy most sem éreztem úgy, hogy maszkok mögé kéne rejtőznöm. Más esetben adnék egy kurta, titokzatosnak ható választ, és ezzel elintézettnek tekinteném a témát, de valahogy ilyesmi nem jött a számra most.
- Nos... nekem is voltak családi gondjaim. Az MMO-kat arra használtam, hogy levezessem a feszültséget, ami ért, és kicsit el tudjak zárkózni attól a világtól, ami a szobám ajtaján kívül várt. Sose voltam az a békés, simsezős játékos, utaztam a gyengébbekre, megloptam őket, karaktereket hánytam a kardélemre, és így tovább. A SAO ebből a szempontból egészen új élményt kínált. Büntetlenül kipróbálni a legsötétebb gondolataim tárgyát... - mondtam a magam sztoriját, igyekezve olyan hangsúlyt használni, amitől nem ijed meg. Beismerem, elég... félelmetes dolgokat mondhattam - Ugyanaz volt a terv, mint a többi új szerver esetén. Tápolás az elején, aztán vadászat a gyengébbekre, amíg meg nem unják és ki nem nyírnak engem is. Csakhogy Kayaba keresztül húzta a számításaimat - mosolyodtam el - Említetted, hogy kétkedsz abban, hogy amit mondott, az igaz. Én se hittem el - böktem a fejem fölé, ahol a vörös indikátorom villódzott - Sokszor beszéltem erről másoknak, néhány embert meg is győztem, és ugrottak. Te ne tedd meg. Nem éri meg a kockázatot - néztem rá komolyan. Sok esetben megbántam, hogy megemlítettem, egy kicsit féltem is attól, hogy esetleg Liese is tesz valami butaságot.
- Remélem, nem ijesztettelek meg :] Én nem vagyok szent, magamon viselem az emberi lét minden stigmáját - mosolyodtam el. Még az is lehet, hogy gyilkos vagyok. Sőt, nem is csak lehet.
Tachibana Makoto- Lovag
- Hozzászólások száma : 1810
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 31
Tartózkodási hely : Aincrad
Karakterlap
Szint: 43
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: Déli rész
by Lieselotte Sherlock Szer. Júl. 05 2017, 18:03
Hirtelen minden komoly lett.... nem is tudom hova tenni ezt a nagy váltást, de azt hiszem úszom az árral....Sok dolog van amiről beszélhetnénk és mégis ilyet választ ami kicsit fura, de rendes srácnak tűnik....
Hallgattam a történetét, bár ő máshonnan kezdte.... mintha Gamer lett volna a Valóvilágban is, ellenben velem és húgommal... mi inkább a szomorúság elől futottunk el, és bár vele nem tudom mi lehet most, én sajnos vagy talán nem sajnos ide kerültem... -majd folytattam hangosan: végülis a külvilág minden gondja elszállt...- kezdtem rájönni milyen ember is Tachi valójában... megölt pár játékost....
-Szóval az a piros azt jelenti, hogy-hogy te öltél másokat és-és nem is rég?
Ekkor esett le, hogy tulajdonképpen a nagyon alapok sincsenek meg...
és tippeljetek mi történt... zavarba jöttem... két dolog miatt is
-nagyon gáz, hogy öt éve vagyok itt körülbelül és az alapokat sem tudom?
Dörzsölgettem karomat és az égre néztem fel....
-tudod nem zavar, hogy másokat megöltél, mert én is bántottam egy embert..... de nehezen hiszem el, hogy akár engem csak az eszközeimért megölnél.... Helyesbíts ki ha tévedek, de nem hiszem, hogy élveznéd a dolgot.... És idebent a SAOban mégiscsak olyan mintha odakint lennénk egy kiterjesztett valósággal, ha leszúrnak és itt ez lemegy a végéig.... nincs visszaút, vagyis ezt repesgetik...-mutattam rá az életerő csíkomra
-És úgy hiszem, hogy van azután a pillanat után más is.... ha tényleg meghalunk akkor....nos akkor újra látjuk rég elhagyott szeretteinket. Tényleg nem is kérdeztem te mióta vagy idebent?
Majd a válasza után folytattam:
-tudod én az öt év alatt egy dolgot bántam meg nagyon.... ha egyszer innen kijutunk ezt azonnal kijavítom, mondtad van kint kishúgod..... Nos nekem is van és nagyon hiányzik, ahogy a bátyám is, de -lesütöttem a fejem- velük nem volt jó kapcsolatom, elhanyagoltam a családomat és ez most nagyon fáj....Akivel pedig nagyon jóban voltam, most itt hagyott és így egyedül maradtam
Tachi a második volt ekkor akinek ezt elmondtam.....
Könnycseppek gördültek le az arcomon, igen, nagyon fájt mindez és a lelkemet nyomta az egész dolog... De jól esett végre kiadni az egész történetet magamból, és az is jól esett, hogy végighallgatnak, ha nem is figyel nem baj.... sőt azt sem vártam el tőle, hogy majd emlékszik.... Csak-csak elkellett mondanom neki...
-Ne haragudj elrontom a hangulatot-töröltem meg szipogás közben gyorsan a szemeimet- ne érts félre nem szoktam sokat lelkizni, de azért köszönöm, hogy meghallgattál, ha bármi nyomja a te szívedet tudd meghallgatlak-még mindig folyt a könnyem, de igyekeztem abbahagyni a sírást....
Hallgattam a történetét, bár ő máshonnan kezdte.... mintha Gamer lett volna a Valóvilágban is, ellenben velem és húgommal... mi inkább a szomorúság elől futottunk el, és bár vele nem tudom mi lehet most, én sajnos vagy talán nem sajnos ide kerültem... -majd folytattam hangosan: végülis a külvilág minden gondja elszállt...- kezdtem rájönni milyen ember is Tachi valójában... megölt pár játékost....
-Szóval az a piros azt jelenti, hogy-hogy te öltél másokat és-és nem is rég?
Ekkor esett le, hogy tulajdonképpen a nagyon alapok sincsenek meg...
és tippeljetek mi történt... zavarba jöttem... két dolog miatt is
-nagyon gáz, hogy öt éve vagyok itt körülbelül és az alapokat sem tudom?
Dörzsölgettem karomat és az égre néztem fel....
-tudod nem zavar, hogy másokat megöltél, mert én is bántottam egy embert..... de nehezen hiszem el, hogy akár engem csak az eszközeimért megölnél.... Helyesbíts ki ha tévedek, de nem hiszem, hogy élveznéd a dolgot.... És idebent a SAOban mégiscsak olyan mintha odakint lennénk egy kiterjesztett valósággal, ha leszúrnak és itt ez lemegy a végéig.... nincs visszaút, vagyis ezt repesgetik...-mutattam rá az életerő csíkomra
-És úgy hiszem, hogy van azután a pillanat után más is.... ha tényleg meghalunk akkor....nos akkor újra látjuk rég elhagyott szeretteinket. Tényleg nem is kérdeztem te mióta vagy idebent?
Majd a válasza után folytattam:
-tudod én az öt év alatt egy dolgot bántam meg nagyon.... ha egyszer innen kijutunk ezt azonnal kijavítom, mondtad van kint kishúgod..... Nos nekem is van és nagyon hiányzik, ahogy a bátyám is, de -lesütöttem a fejem- velük nem volt jó kapcsolatom, elhanyagoltam a családomat és ez most nagyon fáj....Akivel pedig nagyon jóban voltam, most itt hagyott és így egyedül maradtam
Tachi a második volt ekkor akinek ezt elmondtam.....
Könnycseppek gördültek le az arcomon, igen, nagyon fájt mindez és a lelkemet nyomta az egész dolog... De jól esett végre kiadni az egész történetet magamból, és az is jól esett, hogy végighallgatnak, ha nem is figyel nem baj.... sőt azt sem vártam el tőle, hogy majd emlékszik.... Csak-csak elkellett mondanom neki...
-Ne haragudj elrontom a hangulatot-töröltem meg szipogás közben gyorsan a szemeimet- ne érts félre nem szoktam sokat lelkizni, de azért köszönöm, hogy meghallgattál, ha bármi nyomja a te szívedet tudd meghallgatlak-még mindig folyt a könnyem, de igyekeztem abbahagyni a sírást....
Lieselotte Sherlock- Harcművész
- Hozzászólások száma : 132
Join date : 2017. Jun. 07.
Tartózkodási hely : Aincrad
Karakterlap
Szint: 11
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Déli rész
by Tachibana Makoto Szer. Júl. 05 2017, 19:30
- Nos, az utolsó... évekkel ezelőtt volt. Ez a jel viszont nem tűnik el, nincs elévülés. Nem is baj, nincs miért titkolnom, hogy mit tettem :] - feleltem a lánynak könnyed hangnemben. Ha választani lehetne, én akkor is megtartanám, hiába korlátoz a mozgásteremben, és hiába ítélnek meg bizonyos játékosok anélkül, hogy ismernék a döntéseim hátterét. Aki megismer, az nem fél tőlem még akkor se, ha relatíve gonosz dolgokat teszek vele. Igazából különös, mennyire meg vannak győződve róla az ismerőseim, hogy ártalmatlan vagyok.
- Ugyan, több ezer olyan játékos van, aki még sose mozdult ki a városból :] - nyugtattam meg. Érthető volt, ha valaki nem akarja az életét kockáztatni, itt inden megvolt, amire szükség van az élethez. Étel, ital, tető a fej felett, munkalehetőség, szórakozás. Teljes életet lehet itt is élni, ha eltekintünk attól, hogy nullák és egyesek halmazából állunk, és be vagyunk zárva egy virtuális térbe.
- Bántottál? Mármint arra gondolsz, hogy...? - nem fejeztem be a kérdést, de ha a sejtésem beigazolódik, az elég komoly felfedezés volna. Nem tudtam elképzelni erről a lányról, hogy képes bárkinek is ártani. Az még csak meg se lepett, hogy nem zavarja, amit tettem, itt valahogy nincs olyan súlya az ilyesminek. Meg egyébként se valami fenyegető a kisugárzásom, ugye? :]
- Én az első naptól kezdve játszok, bár egy ideje nem túl komolyan - feleltem a kérdésére is. Mégis majdnem negyvenes szintű vagyok. Mi lenne, ha olyan komolyan venném a játékot, mint a frontosok többsége? Nem hinném, hogy azzal a plusz tíz szinttel sokkal erősebb lennék ennél. Azt, ami most a kötelességem volt, ezen a szinten is vígan meg tudtam tenni. Magamhoz húztam és átöleltem a lányt. Családi kapcsolatok... nos, azok nálam se voltak rendben, sőt, aki egy virtuális világban keres menedéket, annak valószínűleg nincs kiegyensúlyozott, boldog élete.
- Akkor azt hiszem a mai naptól kezdve nem leszel többé egyedül :] - búgtam halkan neki, és adtam egy hosszan tartó puszit az arcára. Benne volt a pakliban, hogy a komolyabb téma előhozza a könnyeket is, de persze nem ez volt a célom, és engem is kicsit mélabússá tett, hogy sírni látom Liesét.
- Semmi baj. Mindent tudni kívánok rólad, abba ez is beletartozik. Sőt, ez tartozik bele igazán, olyan oldaladat látni, amit másnak nem mutatsz :] - simogattam meg a fejét, majd a homlokára is nyomtam egy csókot - Itt a lehetőség, hogy vidámabb vizekre tereld a szót, gyorsan-gyorsan! - sürgettem, mintha tényleg sietnie kéne, és ez lenne az egyetlen esélye. Amúgy is kíváncsi voltam rá, hogy ő mit szeretne tudni rólam, és ha kapkodnia kell, akkor nincs ideje gondolkodnia rajta, vagyis olyasmit fogok hallani, ami tényleg érdekli :]
- Ugyan, több ezer olyan játékos van, aki még sose mozdult ki a városból :] - nyugtattam meg. Érthető volt, ha valaki nem akarja az életét kockáztatni, itt inden megvolt, amire szükség van az élethez. Étel, ital, tető a fej felett, munkalehetőség, szórakozás. Teljes életet lehet itt is élni, ha eltekintünk attól, hogy nullák és egyesek halmazából állunk, és be vagyunk zárva egy virtuális térbe.
- Bántottál? Mármint arra gondolsz, hogy...? - nem fejeztem be a kérdést, de ha a sejtésem beigazolódik, az elég komoly felfedezés volna. Nem tudtam elképzelni erről a lányról, hogy képes bárkinek is ártani. Az még csak meg se lepett, hogy nem zavarja, amit tettem, itt valahogy nincs olyan súlya az ilyesminek. Meg egyébként se valami fenyegető a kisugárzásom, ugye? :]
- Én az első naptól kezdve játszok, bár egy ideje nem túl komolyan - feleltem a kérdésére is. Mégis majdnem negyvenes szintű vagyok. Mi lenne, ha olyan komolyan venném a játékot, mint a frontosok többsége? Nem hinném, hogy azzal a plusz tíz szinttel sokkal erősebb lennék ennél. Azt, ami most a kötelességem volt, ezen a szinten is vígan meg tudtam tenni. Magamhoz húztam és átöleltem a lányt. Családi kapcsolatok... nos, azok nálam se voltak rendben, sőt, aki egy virtuális világban keres menedéket, annak valószínűleg nincs kiegyensúlyozott, boldog élete.
- Akkor azt hiszem a mai naptól kezdve nem leszel többé egyedül :] - búgtam halkan neki, és adtam egy hosszan tartó puszit az arcára. Benne volt a pakliban, hogy a komolyabb téma előhozza a könnyeket is, de persze nem ez volt a célom, és engem is kicsit mélabússá tett, hogy sírni látom Liesét.
- Semmi baj. Mindent tudni kívánok rólad, abba ez is beletartozik. Sőt, ez tartozik bele igazán, olyan oldaladat látni, amit másnak nem mutatsz :] - simogattam meg a fejét, majd a homlokára is nyomtam egy csókot - Itt a lehetőség, hogy vidámabb vizekre tereld a szót, gyorsan-gyorsan! - sürgettem, mintha tényleg sietnie kéne, és ez lenne az egyetlen esélye. Amúgy is kíváncsi voltam rá, hogy ő mit szeretne tudni rólam, és ha kapkodnia kell, akkor nincs ideje gondolkodnia rajta, vagyis olyasmit fogok hallani, ami tényleg érdekli :]
Tachibana Makoto- Lovag
- Hozzászólások száma : 1810
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 31
Tartózkodási hely : Aincrad
Karakterlap
Szint: 43
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: Déli rész
by Lieselotte Sherlock Csüt. Júl. 06 2017, 18:26
-igen, leszúrtam egy játékost és szétesett tőle.... de nem bántam meg a dolgot, sőt jól esett azt hiszem.... ez baj?
Igen félek a bennem rejtőző embertől, vagy vagyis inkább a szörnytől, attól, hogyha olyan erős lennék és a fronton harcolnék, nem állnék-e be a Nevető Koporsók közé ha lenne lehetőségem....
Néztem...meredtem a kezemre, félve magamtól..... majd Tachira néztem újra.... Ő is rég itt van, de ő mert is cselekedni anno... saját tükörképem lenne ha akkor úgy döntök....
Aztán meghatott amit mondott, soha nem leszek többet egyedül..... ha nem tudnám miről beszél ez elég perverz lenne, de így ebben a szituációban megható....
-kö-köszönöm Tachi, nagyon jól esik ezt hallani, de nem akarok a terhedre lenni...Túl kicsi vagyok melléd és nem akarlak a céljaidban meggátolni....
Ami viszont kíséretként jött teljesen meghatott....
A puszi meleg volt és kellemes, a csók pedig mintha a lelkéből jött volna....
Aztán kizökkentett a komoly témából... hirtelen durván és kegyetlenül
-öhm öhm, nem is tudom...-kezdtem hajamat igazgatni nyakamat behúzva....
-mondtad van húgod, remélem vidámabb téma-mondtam hirtelen, és érdekelt ő milyen, mert azt mondta olyan mint én... vajon tényleg így van?
Bár kicsit féltem attól amit mondani fog, hiszen ha tényleg olyan mint én, akkor tükör elé állít, és attól néha megrémülök milyennek látnak mások, igyekszem mindig vidám és jókedvű lenni, de mint most sem, néha nem sikerül.... akkor futok bele buta és ostoba csapdákba.... A való világban legalább volt aki kihúzott a hülyeségből amibe kerültem, de itt nem nagyon van aki ilyennel foglalná el magát....
Igen félek a bennem rejtőző embertől, vagy vagyis inkább a szörnytől, attól, hogyha olyan erős lennék és a fronton harcolnék, nem állnék-e be a Nevető Koporsók közé ha lenne lehetőségem....
Néztem...meredtem a kezemre, félve magamtól..... majd Tachira néztem újra.... Ő is rég itt van, de ő mert is cselekedni anno... saját tükörképem lenne ha akkor úgy döntök....
Aztán meghatott amit mondott, soha nem leszek többet egyedül..... ha nem tudnám miről beszél ez elég perverz lenne, de így ebben a szituációban megható....
-kö-köszönöm Tachi, nagyon jól esik ezt hallani, de nem akarok a terhedre lenni...Túl kicsi vagyok melléd és nem akarlak a céljaidban meggátolni....
Ami viszont kíséretként jött teljesen meghatott....
A puszi meleg volt és kellemes, a csók pedig mintha a lelkéből jött volna....
Aztán kizökkentett a komoly témából... hirtelen durván és kegyetlenül
-öhm öhm, nem is tudom...-kezdtem hajamat igazgatni nyakamat behúzva....
-mondtad van húgod, remélem vidámabb téma-mondtam hirtelen, és érdekelt ő milyen, mert azt mondta olyan mint én... vajon tényleg így van?
Bár kicsit féltem attól amit mondani fog, hiszen ha tényleg olyan mint én, akkor tükör elé állít, és attól néha megrémülök milyennek látnak mások, igyekszem mindig vidám és jókedvű lenni, de mint most sem, néha nem sikerül.... akkor futok bele buta és ostoba csapdákba.... A való világban legalább volt aki kihúzott a hülyeségből amibe kerültem, de itt nem nagyon van aki ilyennel foglalná el magát....
Lieselotte Sherlock- Harcművész
- Hozzászólások száma : 132
Join date : 2017. Jun. 07.
Tartózkodási hely : Aincrad
Karakterlap
Szint: 11
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Déli rész
by Tachibana Makoto Pént. Júl. 07 2017, 21:18
- Nos, ha az történt, amire gondolok... - vakartam meg a fejem - ...akkor semmi baj sincs azzal, hogy így érzel - fejeztem be. Tehát jó volt a sejtésem, és így összeállt a kép is, hogy mire fel ez a nagy motivációja a lánynak a fejlődésre. Noha jómagam sose éreztem késztetést bosszút állni, ahogy az indulatok se ragadnak el túl gyakran, úgy éreztem, meg tudom érteni Liese érzéseit. Azonban ha ekkora terhet cipel a vállán, az merőben változtat azon, hogy tekintek rá. Ő nem csak egy energikus, csupa jókedv lány, hanem a lelkében sötét pillanatokat is hordoz. Végül is, nem meglepő. Itt ritka az a játékos, akit elkerülnek a tragédiák, még akkor is, ha egész idáig ebbe a városba zárkózott. Hiszen bárki megismerhet egy kalandort, aki aztán soha nem tér vissza egy kazamatából.
- Haha, nincsenek nekem olyan céljaim, amiben meg tudnál gátolni :] - mosolyodtam el - Boldoggá tennél, ha a segítségedre lehetnék a felzárkózásban, és egy nap együtt harcolhatnánk a fronton - mondtam neki, bár igazság szerint most még ott tartottam, hogy nem szívesen láttam volna a csatatéren. Azonban mire utolér minket, addigra sokat fog erősödni. Mind pontokban, mind mentálisan. Nem mondom, hogy nem fogok aggódni érte, de anno Szophie-t se féltettem túlságosan, mert meg tudtam bízni benne és az erejében.
- Szóval a húgom érdekel a leginkább? - tettem fel a költői kérdést. Kicsit másra számítottam, legalább arra, hogy velem kapcsolatban kérdez valamit. Így viszont gondolkodóba estem. Nem volt vidám téma, és nem is tudtam, mit mondjak. Nem szívesen beszéltem róla, most azonban nem terelhettem, nem kívántam megkerülni a kérdést, ha már ő is megosztott velem valami fontosat. Elengedtem Liesét, és a hátam mögött megtámaszkodva felnéztem az égre.
- Emlékszel, hogy azt mondtam, régen szerettem olvasni? - kérdeztem, mintegy bevezetésnek - Ő az oka annak, hogy már csak múlt időben beszélhetek ilyesmiről - mondtam halkan, majd újra rápillantottam Liesére, és a gyönyörű szemeire - Nagyon magas az intelligenciája, ezért az osztálytársai mindig bántották. Sőt, nem csak ők, de a tanárok is, akiknek kijavította a hibáit. Egyedül volt, és én nem tudtam mindig mellette lenni. Én akkor rengeteget olvastam, főleg krimiket és detektívsztorikat. Megismertettem velük, hogy el tudja foglalni magát, amikor nem tudtam vigyázni rá - meséltem lassan, itt pedig egy picit meg is akadtam - Teljesen elvarázsolta a könyvek világa, onnantól szinte nem is láttam könyvek nélkül, de egy-két év után... nos, megterhelő lett olyan könyveket találni neki, amiket nem dobott el ötven oldal után. Képessé vált arra, hogy nagyjából megjósolja, mi fog történni a maradék 350 oldalon... Kiszámíthatóvá váltak az írói fordulatok a számára, és nem tudtam az éhségét csillapítani, így aztán el is fordult az olvasástól. Ahogy én is - fejeztem be a kis történetet komoran - A húgom ijesztő, Liese - vallottam be végül, és lehajtottam a fejem. Azt hiszem túl sokat mondtam, sőt nem is csak hiszem. Tudom. Nem szabadott volna...
- Haha, nincsenek nekem olyan céljaim, amiben meg tudnál gátolni :] - mosolyodtam el - Boldoggá tennél, ha a segítségedre lehetnék a felzárkózásban, és egy nap együtt harcolhatnánk a fronton - mondtam neki, bár igazság szerint most még ott tartottam, hogy nem szívesen láttam volna a csatatéren. Azonban mire utolér minket, addigra sokat fog erősödni. Mind pontokban, mind mentálisan. Nem mondom, hogy nem fogok aggódni érte, de anno Szophie-t se féltettem túlságosan, mert meg tudtam bízni benne és az erejében.
- Szóval a húgom érdekel a leginkább? - tettem fel a költői kérdést. Kicsit másra számítottam, legalább arra, hogy velem kapcsolatban kérdez valamit. Így viszont gondolkodóba estem. Nem volt vidám téma, és nem is tudtam, mit mondjak. Nem szívesen beszéltem róla, most azonban nem terelhettem, nem kívántam megkerülni a kérdést, ha már ő is megosztott velem valami fontosat. Elengedtem Liesét, és a hátam mögött megtámaszkodva felnéztem az égre.
- Emlékszel, hogy azt mondtam, régen szerettem olvasni? - kérdeztem, mintegy bevezetésnek - Ő az oka annak, hogy már csak múlt időben beszélhetek ilyesmiről - mondtam halkan, majd újra rápillantottam Liesére, és a gyönyörű szemeire - Nagyon magas az intelligenciája, ezért az osztálytársai mindig bántották. Sőt, nem csak ők, de a tanárok is, akiknek kijavította a hibáit. Egyedül volt, és én nem tudtam mindig mellette lenni. Én akkor rengeteget olvastam, főleg krimiket és detektívsztorikat. Megismertettem velük, hogy el tudja foglalni magát, amikor nem tudtam vigyázni rá - meséltem lassan, itt pedig egy picit meg is akadtam - Teljesen elvarázsolta a könyvek világa, onnantól szinte nem is láttam könyvek nélkül, de egy-két év után... nos, megterhelő lett olyan könyveket találni neki, amiket nem dobott el ötven oldal után. Képessé vált arra, hogy nagyjából megjósolja, mi fog történni a maradék 350 oldalon... Kiszámíthatóvá váltak az írói fordulatok a számára, és nem tudtam az éhségét csillapítani, így aztán el is fordult az olvasástól. Ahogy én is - fejeztem be a kis történetet komoran - A húgom ijesztő, Liese - vallottam be végül, és lehajtottam a fejem. Azt hiszem túl sokat mondtam, sőt nem is csak hiszem. Tudom. Nem szabadott volna...
Tachibana Makoto- Lovag
- Hozzászólások száma : 1810
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 31
Tartózkodási hely : Aincrad
Karakterlap
Szint: 43
Indikátor: Vörös
Céh: -
8 / 10 oldal • 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10
Similar topics» Északi rész
» Keleti rész
» Nyugati rész
» Chakna meséi
» Legendák nyomában 2. rész: Gyógyír a halhatatlanságra
» Keleti rész
» Nyugati rész
» Chakna meséi
» Legendák nyomában 2. rész: Gyógyír a halhatatlanságra
8 / 10 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.