Re: Déli rész

by **Lieselotte Sherlock** Vas. Szept. 10 2017, 10:42

~Hát akkor tudalattim akarata volt, hogy ide kerüljek? Gyerekek nagyon okos vagyok még ilyenkor is! Razz

~
-Én is örülök neki, hogy látlak, de amúgy az a ruci nagyon nem áll jól neked-de mintha meg se hallotta volna mondta tovább, ahogy én is:
-végülis a sötétbe jó, de nem emeli ki az alakodat és ha leveszed a maszkod akkor meglehetősen világít az arcod tőle és kiráz a hideg ha lebegő fejeket látok ebben az erős kontrasztban-majd ahogy Nia is befejezte a mondandóját picit felnevettem
Körbelengett, mintha egy szerelmes lány mesélne a pasijának és még a fenekemet is megpaskolta Embarassed

nem is tudtam erre mit mondani, csak elpirult arccal néztem rá….
-Öm ugye vágod, hogy ebből semmiképp nem hagyhatsz ki!-na igen a múltkor amikor találkoztunk tudtam hogy rosszlány, de ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy vele fel tudom dobni az amúgy unalmas napjaimat!
-és akkor merre menjünk Tolbanai Cápafőni Razz

őőőő azt tudod nem Tolbanaban vagyunk ugye?-tettem fel a gonosz kérdést~ végülis velem is volt már, hogy máshol ébredtem fejfájással, bár belőle ezt most nem nézném ki
Izgatottan kezdtem a friss mű előtt sétálgatni: -bandázás ezen a szép estén, és még csak alig tettem valamit, nem is rémlik, hogy láttam volna grafitit vagy bandákat, kezd azthiszem izgi lenni-játszottam a gondolattal a monológomban és közben vártam, hogy az új főnök eldöntse merre menjünk, elővettem az Ördög Kaszáját a rosszalkodáshoz dílik a szarv azthiszem és ránéztem:
-mit szólsz akkor menjünk játszunk el valakivel? Ismersz egy jó helyet?-persze abban biztos vagyok, hogy már van terve a mai estére

Olyan széles mosoly terült el az arcán, amilyet pengével sem vághattak volna nagyobbra. Mintha meg is szólalt volna egy hangeffekt a fülében, meg az arca előtt lebegett volna, valami olyasmi: „Mission Accomplished. +500 Respect.”
Na igen, most kezdődik majd az igazi mókázás. Valami, amiben még sosem volt része itt, de mióta elkezdte a játékot, azóta vágyott rá.
– Még nem vagyok beállva úgy, hogy ne tudjam. – Vigyorgott a kérdésre, majd abbahagyta a körözést. Ahogy pedig a nyomozó druszája nekifogott vizslatni a graffitit eldöntötte magában, hogy ezzel a csajjal bővíti két és fél főre a csapatot. Ironikus, hogy mindhárman szőkék voltak, csajok, ráadásul gyönyörűek. Ez még hasznukra válhat. Összecsapta a tenyereit, majd belekezdett az újabb hosszú lépésekbe. – Hogy a francba ne lenne ötletem? – Ezzel átkarolta az újonnan szerzett bandatagját, irányba állította magukat, aztán megindult arra, ahol sok pénzt sejtett. Jó orra volt kiszagolni, hogy hova van értelme betörni, úgyhogy csak korzózott, az oldalán a csajjal, akit úgy karolt át, hogy a velük szembe jövők ne tudják majd eldönteni, két nagyon jó barátnőt látnak, vagy egy andalgó párt. Adott a külsőségekre, mert sok bajt el lehetett vele kerülni, még a megfoganása előtt.
– Amúgy attól, hogy mi vagyunk a Tolbanai Cápák, még nem kell oda korlátoznunk magunkat. A cápák otthona Tolbana, azt meg illik megtisztelni. Majd áldozunk is a banda templomában, mikor végeztünk. – Ezzel kacsintott, hiszen ő pontosan tudta mire gondol, de a másiknak még lövése sem lehetett róla. Így kicsit még ködösebb lesz a dolog. – Most viszont belevetjük magunkat abba a házba. – Egy távolabbi épületre mutatott, majd ismét megpaskolta a másik hátsóját, mintegy biztatásként. Sokan nem tudták róla, hogy ez neki olyan baráti gesztus, amit kb. bárkivel szemben megengedett magának. Aztán, mikor rájöttek, akkor már késő volt, hiszen Niára csavarodtak menthetetlenül.
Kicsit távolabb, a sötétben közelítették meg a kiszemelt prédát, így ő a másik kezébe nyomott egy festék kristályt, aztán belekezdett a terve ismertetésébe.
– No, te most kiválasztasz magadnak egy szimpi falat, és elkezded rá felfújni, hogy itt jártunk, mi a cápák. Én meg addig meglesem mi a helyzet a házzal, hol lenne jó bemenni, meg nyitok is. – Ezzel felrakta a fejére a maszkot, fél kézzel pedig megveregette Sherlock vállát. – Válassz magadnak valami szép nevet, és tartsd nyitva a szemed, meg a füled. Ha egy órán belül nem vagyok itt, kezdj el visszacirkulálni az én graffitimhez. – Itt megemelte a kezeit, és megérintette a lány összes érzékszervét, ahogy elkezdte őket felsorolni. – Szem kinyit, fül hegyez. – Aztán megpaskolta Liese combjait. – Nyúlcipő készenlétbe. Nemsokára jövök. – Ezzel megfordult és elkezdte felderíteni a házat.
– Rosszabb vagy, mint egy rajzfilm főgonosz. – Megvárta, míg kiér hallótávból, majd suttogva válaszolt a szellemlánynak.
– Chill kicsim, ügyesen kell kezdeni, és jó lesz a folytatás is. Különben is, te azzal foglalkozz, hogy milyen színű ruhánk lesz, meg hogy fogunk kinézni.
– Pöpecül. – Tette hozzá a Hentes egyetlen Kagurája, míg a dokinéni felderítette a lehetséges bejáratokat. Amiről úgy ítélte meg igencsak hangosak lennének, inkább kijáratnak jegyezte fel a fejében épülő térképre. Szétáradt a fejében az adrenalin.

by **Lieselotte Sherlock** Vas. Okt. 15 2017, 09:18

-waaa megnyugtattál... azthiszem.-és ahogy ezt kimondtam már rángatva is lettem... najó nem mintha baj lett volna, és nagyon is tetszett, hogy a mélyvízbe belekerültem, sőt kapásból az izgis oldalon lébecolhatok egy igazán megnyerő vagány lánnyal.
~Elindultunk a sötétség leplében azzal a szánt szándékkal, hogy komoly nyomot hagyunk az emberek szívében~forogtak a gondolataim mielőtt sokkoló dolgokat hallottam volna.
-Á-Á áldozat? de mégis milyen áldozat-aggódtam hiszen tudtam, hogy odafent pici vörös kavics lebegett nem zöld mint nekem... remélem tévedek deha emberáldozatra gondol..-ugye nem játékosokat akarsz? ugye nem? neeeem tuti nem nem tennél ilyet...remélem...ugye?-kezdtem kicsit pánikolni ezzel eggyütt elbizonytalanodtam, mert ha ember áldozat lesz akkor biza ott sem vagyok...

Nem tudtam ellenállni.. hiába rúgozott az agyam az emberáldozat lehetőségén is, egyszerűen nem tudtam megállni, hogy ne tartsak vele, lehet a bíztatása, lehet a szavai... lehet csak a vágy az izgalom után hajtott, hogy vele tartsak abba a bizonyos házba. Amikor aztán megálltunk előtte, én kaptam az egyik leguncsibb feladatot... felfesteni az ábrát hogy itt jártunk
-nemááár komolyan kint akarnál hagyni? felfestem én szívesen de akkor be is akarok menni! Ne hagyj ki a legjobból!-talán túl akaratos vagyok... nem kéne lehet vele ezen fennakadni, de na hamár belemegyek jogos...nem?-felöltöttem a hozzá íllő durcás vagyok arcot is, hogy várjon meg a zárnyitással is, nemám már....

Aztán amikor ezt megbeszéltünk szép rózsaszín festékkel kezdtem el felfesteni
"Itt jártak a Tolbanai Cápák!!" mellé egy cuki cápa képét készítettem el, remélem Főfőninek tetszeni fog....
~hüm hüm hüm hüm~dalolásztam magamban a boldogságtól~mi is le-gyen az én ne-vem?~majd amikor végeztem a tökéletes grafitivel Nia után ugráltam és mögötte erősen landoltam
-Bu!-próbáltam ráijeszteni, de persze nem sikerült nagyon.... gondolom tudta jövök és ezért... nade mindegy...
-szóóval Főfőni cápafőni főcápani! most hogyan továább?-még mindig picit dalolászva mondtam neki, várva hogy bemenni vagy neme menni be...

by **Chakna** Csüt. Okt. 11 2018, 00:13

Sok idő eltelt… Kicsit már el is feledkeztem az inventorym elrejtett zugában pihenő kristályról.
Aztán… Ahogy eljött az események évfordulója, eszembe jutott… Még mindig nem ismerem a teljes képet…. A kutakodástól eddig visszatartott, hogy Makoto tudatosította bennem, amikor a józan eszem és ítélőképeségem cserbenhagyni készült, hogy nem csak rám lenne veszélyes fejest ugrani abba, amiről ennyire keveset tudok.
Most viszont valahogy…. Kit veszélyeztethetnék? A saját biztonságomat nem félek kockára tenni, mióta hozzám került, már így is magamra vontam egy kellemetlen társaság figyelmét.
Nem, nem hallgatam újra. Nem tudtam… Éreztem, hogy még feltépnék vele nem is egy sebet, ami lassacskán beforrna… Ugyan már, kinek akarok hazudni… Valószínűleg soha nem fognak beforrni teljesen. Örökre maradni fog valamilyen nyomuk, mint ahogy egy műtétnek is mindig marad nyoma, mégha halovány is.
Az emlékezés szinte természeted módon az első szintre vezetett., a Kezdetek Városába. Nem is csak amolyan kiruccanásra. Napokra. Visszaköltöztem abba a szobába, amit egykor a főtér közelében. Szomorú volt látni, hogy még mindig ugyanolyan… Élettelen… Éppen ugyan úgy néz ki, mint amikor beköltöztem… Pont ugyan úgy, mikor első vendégemként itt Makotot meghívtam ide… Éppen ugyan úgy, amikor lelkesen, és nagy reményekkel felköltöztem a tizedik szintre a céhházba… Régen nem jártam ott…
Elgondolkozásom közben egy cégéren megakadt a szemem. Egy magándetektív hirdette vele szolgálatait.
Gyorsan átgondoltam a dolgokat. Nem. Nem akarom revansot. Felesleges, és értelmetlen… Már arra sem vágyom, hogy a teljes történetet tudjam… Nincs rá szükségem.
Azt akarom tudni, ki az, aki képes volt ezt tenni, és tenni valamit, hogy másoknak ne árthasson.
Reménykedve, és kicsit izgatottan lépek oda a cégér alatti ajtóhoz, és kopogok be.

by **Victor** Pént. Okt. 12 2018, 14:37

Bezártam magam mögött az ajtót. Tizenhat, negyvennégy. Nadrágom jobb zsebébe raktam az órám, majd felakasztottam kabátomat. Ma kicsit korábban értem vissza az arénából, de ennek csak örültem. Bár nem terveztem semmilyen további programot az estére azon kívül, hogy kényelmesen hátradőlök egy csésze forró tea társaságában. Ennek fényében be is gyújtottam a kandallót, és felraktam a vízforralót. Ekkor kopogtak az ajtómon. Nem vártam ma senkit, így valószínűsítettem, hogy egy új feladatról lesz szó. Elindultam kulccsal az egyik, és órával a másik kezemben. Tizenhat, ötvenkilenc, huszonnégy. Lehetne kerekebb. Visszasüllyesztettem a zsebembe az órát, majd félig ajtót nyitottam. Egy lány volt az. Vagy tíz centivel alacsonyabb nálam, külsőre talán húsz év körüli lehet, barna szemek. Izgatottság, feldúltság? Válaszokat keres. Mindenesetre ráérek még ezen gondolkozni. Inkább nem nyújtottam kényelmetlenre a csendet és nem is vártam meg míg megszólal.
– Üdv! Victor Doyle vagyok, de bizonyára láttad a táblát. - legyintettem mosolyogva. - Fáradj beljebb, helyezd kényelembe magad. - invitáltam be, és ha jött be is csuktam mögötte az ajtót. A ház belseje már valószínűleg egy fokkal hívogatóbb volt mint a külseje, bár a padló minden lépéstől recsegett a szőnyeg alatt, és a falak sem voltak kifogástalan állapotban, ha az ember közelebbről is megvizsgálta őket, de a berendezés már kifejezetten jól mutatott, ha valaki kedveli a kissé tizenkilencedik századi beütést. A kandalló melletti kis asztal felé tereltem a lányt, ha nem találta volna helyét, majd fel is tettem az ilyenkor tőlem elvárható kérdést.
– Egy teát? - ha elfogadta akkor nem egész egy perc múlva már ott gőzölgött előttünk két csésze, de ha esetleg vissza is utasította, magamtól akkor sem tagadtam meg a forró italt.

Spoiler:

by **Chakna** Pént. Okt. 12 2018, 15:36

Talán elment az eszem...Talán csak most jött meg... Talán mind a kettő egyszerre. De akkor is bekopogtam, és már nem fogok viszakozni.
Nem kellett sokat várnom. Hamarosan nyílik az ajtó, és az első kérdésre, amit feltennék, már választ is kapok. Nem rossz, használja az eszét. Ez első jelnek mindenképpen bíztató, akkor is, ha egy ilyen tábla sejteti, hogy nem fog rákérdezni, milyen céllal kerestem fel (Ha mégis megtette volna, valószínűleg mégsem tőle kérnék segítséget.)
Bólintok, hogy természetesen, a tábla miatt kopogtam be.
- Köszönöm. Remélem nem zavarom ilyen délutáni órán - futok egy udvariassági kört, ami azért nem is teljesen felesleges. Alkalmat ad figyelni, és valamiféle képet alkotni. Nem szeretnék olyat belerángatni ebbe az egészbe, aki nem elég képzett, és nem megfelelően felkészült ilyen helyzetekre.
A ház belülről is arról árulkodott, hogy nem volt sok pénze mikor kezdte... Ráférne valószínűleg egy felújítás, ami arra utal, hogy vagy még mindig nincs elég pénze, vagy fontosabbnak tart mást mint a makulátlan kényelmes.
Nem sokat kell terelgetni, megtalálom melyik hely lehet az ügyfelek fogadására fenntartva.
- Köszönöm szépen, jól esne egy tea -bólintok a kérésére, és azt a nagyjából egy percet is, ameddig elkészíti azzal töltöm, hogy felmérjem a házat. Magának az épületnek valóban lehetne jobb az állapota, a bótorok viszont úgy néz ki nagy gonddal lettek kiválasztva. Kifejezetten kellemes hangulatot teremt, és nem is nevezhető kényelmetlennek.
Szerettem volna tudni, milyen következtetésre jutott magától, illetve, hogy ezeket el is mondja, vagy a triviális kérdést fogja feltenni, ezért a kandalló és a tea melegét élvezve vártam, mi lesz az első mondata. És figyeltem, mi mindent árul el a testbeszédével

by **Victor** Hétf. Okt. 15 2018, 15:22

– Igazából épp jókor zavarsz. - válaszoltam őszintén, nem sokra rá már a készülő teát felajánlva. Nem próbált siettetni, így aztán én is megmaradtam a kényelmesen kimért tempónál. Teakészítés közben egy-egy futó pillantást vetettem csak felé, de ez is elég volt ahhoz, hogy több dolgot is megállapíthassak a vendégemről. Látszólag nagy érdeklődéssel nézte, vagy sokkal inkább mérte fel a berendezést. Csendes volt és türelmes. Bármivel is jött ide, nem volt sürgős, de a tekintete és a viselkedése komolyságról árulkodott. Töprengtem szinte gépies pontossággal töltve ki a teákat, majd az asztalhoz léptem finoman lerakva elé az egyiket a másikkal pedig leültem az üresen maradt székre. Továbbra sem szólalt meg, és bár nem néztem rá, szinte éreztem hogyan lesi minden mozdulatomat. Felmér - vontam le a logikus következtetést. Nem bántam a dolgot, de ez egyben sok mindent el is árult. Nyugodt, határozott mozdulattal kevertem hármat a teámon, nem azért mert bármit is hozzáadott, inkább csak egy régi beidegződés része volt, talán még időhúzásnak is lehetne mondani.
Kíváncsi voltam megteszi-e az első lépést, vagy pedig türelmes marad továbbra is. Kivettem a kanalat a csészémből és a bal kezemben tartott alátétre raktam, majd pedig jobbal felemelve a csészét belekortyoltam. Kissé erős, nem túl édes, pont ahogy szeretem. Ezek után leeresztettem a csészét és az alátétet majdnem az ölemig. Végül a türelmét elismerve úgy döntöttem belemegyek a játékba.
– Nos akkor kezdjünk hozzá. - mosolyodtam el kissé. - Nyilván kíváncsi vagy megfelelő választás vagyok-e a feladatra amivel betértél hozzám. Az is nyilvánvaló, hogy nem azonnali sürgősségű az eset, vagy pedig nagyon meg kell válogatnod kiben bízhatsz. Gondolhatnám, hogy csak félénk vagy, de akkor inkább lesütnéd a szemeidet, és nem követnéd minden mozdulatomat. Mindez azt árulja el nekem, hogy bármiről is legyen szó, kiemelten fontos a számodra. Tehát, vagy egy nagy értékről, vagy egy közeli ismerősről van szó. Személy szerint az utóbbi felé hajlanék, ugyanis első pillantásra nem tűnsz túlzottan anyagias típusnak. Szóval a legjobb tippjeim... - tartottam egy pillanatnyi szünetet míg fejben újra átgondoltam a megfigyeléseimet. - ...eltűnt ismerős, vagy gyilkossági eset. Bármelyik is legyen, nem most történt. A végső kérdésem persze így is ugyanaz, mint mindig. Ki, mikor, hol és mit? - néztem az arcára, ezúttal már nyíltan vizsgálva a legapróbb rezdüléseit is.
– Megfeleltem? - kérdeztem, ismét belekortyolva a teámba.

by **Chakna** Hétf. Okt. 15 2018, 16:19

Nem kell sokáig várnom. És én is észreveszem, hogy figyel, és rakosgatja össze a darabkákat.
És nem is próbálja elfedni, hogy mit figyelt meg, ami fontos nekem, mert lehetőséget ad pontosítani a következtetéseit, ha szükséges.
Nem kezdővel van dolgom. Ez megnyugató. Meg fogja érteni, ha azt mondom veszélyes lehet, és nem fog hülyének és paranoiásnak nézni.
Ternészetesen semmi egetrengető nincs, én is tudom, hogy mindezt meg lehet állapítani ha figyel az ember a másikra... Ami meglep az az, hogy én viszont ennyire könnyen olvasható vagyok... Meg kellene tanulnom nem csak értelmezni, hanem elrejteni is a testbeszéd árulkodó jeleit...
Kíváncsi vagyok... De még mennyire.. Jobban, mint általában. Nem akarok senkit veszélybe sodorni a saját ügyem miatt.
Majdnem 2 éve történt az eset... Ha eddig várt, mostmár igazán ráér... Nem sietek sehova.
Hogy fontos-e?... Nem tudnám megmondani mennyire, de éppen eléggé, hogy mindenképpen megpróbáljak a végére járni.
És jó a megérzése is... Nagyon közeli ismerősről van szó...
Már aközben, hogy az utolsó mondatokat mondja néhány mozdulattal előhívtam a kezembe a kristályt.
- Halott ismerős. - szögeztem le. - Egész pontosan a vőlegényem volt. Két éve, nem tudom hol ölték meg Aincardon belül. A legnagyobb kérdésem nekem is az, hogy ki? -átadtam a kristályt. A többi kérdést megbeszélhetjük azután is, hogy meghallgatta. Azokkal a plusz információkkal együtt, amit Makototól már tudok... És ami nem nevezhető soknak...
Ameddig ez megtörténik, őt figyelem, és megpróbálom előre kitalálni, hogy rájött-e valamire, ami nekem elkerülte a figyelmemet. Már nem esik olyan nehezemre újra meghallgatni... De nem is segít az egyébként sem vidámnaknevezhető hangulatomon.

by **Victor** Kedd Okt. 23 2018, 19:16

Úgy látszik a meglátásaim helyesek voltak, ami valahol talán szomorú is volt. Mondjuk inkább számítottam jó barátra, mint vőlegényre, ráadásul már két éve... ez bizony nem lesz könnyű eset. Közben persze a kezében megjelenő kristály sem kerülte el a figyelmemet. Leraktam az asztalra a már félig kiürült csészémet, és míg beszélt elővettem az órámat és kinyitva letettem magam elé az asztalra. A rendszer segítségére sem volt szükségem, hogy megállapítsam milyen kristály volt a kezében. Sok hasonlóval volt dolgom az utóbbi évek alatt, és sosem csalódtam bennük ha több információra volt szükségem. Úgy is vettem át tőle, mintha csak egy értékes kincset nyújtott volna át nekem.
Végül hátradőltem, és szemmel hol a lány arcát figyelve, hol pedig az óra mutatóit követve elindítottam. Ezúttal kevésbé figyeltem a kristályból előtörő hangokra, a figyelmemet sokkal jobban lekötötte a lány, és a mutatók alig hallható kattogása. Láthatóan nem először hallotta, és nem is csak kétszer, ha tippelnem kéne. A fájdalmát az idő enyhíthette valamelyest, de koránt sem tűnt az el. Ugyan semmi okom sincs a lány szavaiban kételkedni, de foglalkozásbeli ártalom, hogy mindent egy marék sóval veszek. Ha egészen őszinte is velem, akkor is ott a lehetőség, hogy a személyes érzései miatt más színben tünteti fel az eseményeket, mint amilyenek valójában lennének. Mikor a végére értünk megvártam hátha akad hozzáfűznivalója. Majd újra elindítottam. Ezúttal becsuktam a szemeimet, és minden idegszálammal a kristályra koncentráltam. Lehetséges helyszínek, indokok sora zakatolt a fejemben. Sok kérdésre választ kaptam, de még több lépett a helyébe. Végül a kristály elhallgatott, és kinyitottam a szemem. Nem szólaltam meg rögtön. Az órát néztem némán, még több mint két percig.
– Tudta, hogy nincs biztonságban... - morogtam halkan a mutatóknak. - mégis veszélybe sodorta magát. - felnéztem a lányra. - Chakna? - beszéltem ezúttal már határozottan hozzá, valahol kérdés és kijelentés között kimondva a nevet. Ugyan még nem mutatkozott be, de elég magabiztos voltam benne, hogy a vőlegénye miatta kockáztathatott ennyit.
– Van sejtésed róla mibe keveredhetett? Illetve megtudhatnám a kristály történetét? - tettem le az említett tárgyat kettőnk közé, egy ujjal még a sarkán egyensúlyozva.

by **Chakna** Hétf. Nov. 05 2018, 01:51

Valószínű, hogy nem ugyanazért, de ez a kristály mindkettőnknek értékes volt. Ennek örültem, mert valahol igazolást adott, hogy nem volt részemről bolondság megtartani, mint a múlthoz láncoló, kézzel fogható kötelet.
Először érezhetően inkább engem figyelt… Nem baj, valószínűleg ez is része a módszerének, aminek a megkérdőjelezésével akkor sem fogom húzni az időt, ha egyébként nem sietünk sehova.
Ennek tudatában viszont lehunytam a szememet, és megpróbáltam magam elé képzelni a jelenetet, Takeshi arcát, a támadóit… Nem túl sok sikerrel.
Vártam, miután vége lett a hanganyagnak, végül újból elindította. Ezúttal arra koncentrált, ami elhangzik, én pedig figyeltem. Sajnos nem volt túlságosan megnyugtató… Leginkább azt tudtam megállapítani az arckifejezéséből, hogy rengeteg kérdés van…
Amikor elhallgatott a kristály még vártam. Nagyjából egy percig.
-Annyit sikerült eddig megtudnom, hogy a két gyilkosból az, amelyik másodszor szólalt meg, vörösök között közvetített, és azóta már halott. A vőlegényem, Takeshi pedig szintén vörös játékos volt. - egészítettem ki az információkat azzal, ami a kristályon kívül rendelkezésemre állt.
Még ennyi idő után is belém mart a bűntudat, ahogy kimondta… Én vagyok az oka… Miattam engedte lejjebb a védelmét…
-Elnézést, még nem mutatkoztam be. A játékban Chakna néven ismernek.- szabadkozom bólintva. A helyzet sodrában a bemutatkozásról elfeledkeztem…
-Sajnos nincs… Abban az egy hétben, amikor próbáltam megtalálni őt a játékban az indikátora színe volt az egyetlen biztos információ, amit találtam róla, minden más utcai pletyka vagy amolyan városi legenda volt, aminek nem tudtam megállapítani mennyi a valóságalapja, még őt jól ismerve sem. - válaszolok az első kérdésére, amit követ a második is.
-A kristályhoz tulajdonképpen egy hiba miatt jutottam hozzá… Itt az első szint erdejében kerestünk menedéket az eső elől a fogadott húgommal, és belefutottunk egy sárga és vörös játékosokból álló bandára. Miután sikerült visszateleportálnunk a főtérre , egy csuklyás alakba botlottunk, aki átadta a kristályt. Később sem tudtuk meg, hogy ki, vagy mi volt, még kevésbé, azt, hogy miért adta oda a kristályt. - eddig is tudtam, de most valahogy még erősebben mellbevág a felismerés, hogy milyen keveset tudok annak ellenére, hogy nagyon úgy néz ki, hogy nyakig benne vagyok
-Tudom, hogy sajnos nem tudok túl sok támpontot adni - szabadkozom, leginkább magamnak.

by **Brooklyn** Csüt. Júl. 25 2019, 20:19

/Skazuo/

~ Már megint lehetetlen kérsz. ~ Méltatlankodik Brook a gondolatai között. Bár azt nem tudjuk meg mire, hiszen mindkettőjük figyelmét a hirdetőtábla terelte el, szinte teljesen egyszerre. Lazara még mielőtt tüzetesen végig olvasta volna, fogadta volna el a kihívást és lelkendezve pattogott a fiú koponyaterében.
~ o(^∀^*)o Megbocsájtok mindent, ha megyünk!~ A fiú pedig még csupán a részleteknél tart.
~ Egy rejtett event volna? ~ Az eventeken jókat lehet kaszálni, viszont ebben nem lehetet biztos, szinthatár nem volt megjelölve, de a kezdetek erdejéhez közel tűzték ki. Majd a példafeladatokat elolvasva el is dőlt...
~ Nincs kedvem bohóckodni... ~ Azzal tovább is lépet, Lazara pedig érezhetően csalódott, hisz már beleélte magát a szórakoztató feladatokba. A lány már kezdte kitapasztalni, hogy hisztivel nem sokra megy a fiúnál, pedig kényelmes és könnyű megoldás, de mivel már nincs fizikai teste, így a nyilvános picsogás mint titkos fegyver bevethetetlen Brook ellen. Míg a fiú hosszú lábaival szedte a távot addig, Lazara felsóhajtva kezdett neki lassú gondolatmenetének.
~ Bevallom én csak előnyét látnám a dolognak. Egyrészt, jól érezhetjük magunkat, mintha csak randiznánk. ~ De folytatta még mielőtt a fiú válaszolhatott volna.
~ Másrészt, kapcsolatépítő hatása is volna, nem ártana ha a játékosok a piros indikátorod ellenére, lazábbnak gondolnának, jót tenne a nyomozó üzletnek is. ~ Brook tudta magáról, hogy a jelleme kissé merev, vagy legalábbis normális Lazara túlzott közvetlenségéhez képest. De egy dologban igaza volt a lánynak, a piros indikátora miatt többen kerülik manapság és a megnyerő kapcsolatok kifizetődőek, hosszú távon legalábbis. Ámbár sok kedve bohócot csinálni magából tényleg nem volt.

Nem szólt semmit, csupán elővette a teleportkövet és:
- Kezdetek városa. - Hangzott el a kijelölt útvonal.
~ (((o(*ﾟ▽ﾟ*)o))) Yatta! ~ Lelkendezett a koponyalakó és ugyan nem az ő érzései voltak, te tisztán végigjárta a lány kicsapongó öröme. Ezt meg is mosolyogta. A kezdetek városától délre volt található a megadott hely. "Szafari Stand – Játékok újragondolva" Futott végig a szalagcím egy kisebb elkerített területen. Brook ismerte ezt a helyett, így tudta hol van és azt is, hogy belül egy tágasabb tér, valamint egész hátul a tó egy elkerített partja fogadja majd őket. A stand belépős... alacsony áron fut, de a fiúnak mégis mintha a fogát húzták volna, úgy pengette ki a 20 aranyat..
- Lehúzás...- Persze cserébe minden eszközt, játékot szabadon használhat, valamint egy adag étel is levásároló a jegyből. Belépve a várható nyüzsgés fogadta. A felszerelésekből ítélve főleg kisebb szintű játékosokat vonzott a felhívást. Még inkább kívülállónak érezte a megjelenését, de talán egy kis csíny még szórakoztatóvá is teheti a napját. Egy eldugottabb helyre húzódott és felvette a régi kezdő felszerelését. Majd amikor megpillantotta az egyik standot, gyorsan el is fordult, még mielőtt a fejében élő lány felfogja a látottakat.
~ Mohito!! ~ Elkésett.Megadva magát fordult meg ismét, és kérte ki a hűsítő nedűt. Valójában neki is jól esett, de az itteni árak nem kifizetődőek... Belekortyolva lépegetett a standok között és keresett valamit, ami számára is izgalmas lehetett. Ekkor lökte meg valaki, aki miatt kis híján kiejtette a kezéből a drága italt. Mérgesen fordult utána, de inkább nem csinált ügyet belőle. Főleg, hogy pont az a cél, hogy jó kapcsolatokat építsen ki, így lenyelte az indulatát és folytatta az útját.
~ Nézd, de helyeees. ~ Forgatta a fejét, de nem tudott rájönni, hogy mire is mondja a lány.
~ Már megint pasizol? ~ Kérdezte némileg incselkedve.
~ Neem, a halak abban a medencében. ~ Majd sikerült kiszúrnia, és a mellette lévő fiút is. Ismerte ugyan a játékot, de kíváncsi volt, mégis mennyi segítséget kaphat másoktól, ha úgy vélik még csak most vette fel a kesztyűt a világ ellen.
- Szia, új vagyok itt. Érdekesnek tűnik ez a játék, de... micsoda és mit a jutalom pontosan? - Majd úgy tesz mint aki észbekap.
- Ohh, ne haragudj, be sem mutatkoztam. - Vette le jobbjáról a kesztyűt és nyújtotta oda a fiúnak a kezét.
- A nevem Brooklyn. - Vette elő a legmegnyerőbb mosolyát.

by **Sakuzo** Csüt. Júl. 25 2019, 21:46

Mi is a rutinos RPG játékosok kedvenc időtöltése?
Hát az Achievement farmolás. Hogy miért is mondom ezt? Nos elég egyszerű: sok játékban lehet különféle dolgokat teljesíteni, mint mondjuk a stratégiaiakban kivinni időre a pályát, vagy valamilyen egységeket használva szabad lerohanni a területet. Ellenben az RPG ezt teljesen más szintre emelte. Sok-sokféle dologra lehet szerezni Achikat. Ilyen például a kinézeti elemek ritkasága, annak száma, beszerzésének módja. Na meg persze vannak a különleges teljesítmény jutalmak és a küldetés teljesítési achievementek is. Szóval amikor beléptem a játékba először ez volt amit lecsekkoltam. Nem mondom meg pontosan mennyi achi van ebben a játékban, de rengeteg. Van mondjuk boss ölésért. Azért pont 100, meg ugye, hogy hányon vettél részt egymás után. Na ebből nekem nem tudom mikor lesz meg az első... Van itt is a beta tesztelőknek járó. Meg van a saját lakás/ház/kúria/villa megszerzéséért is. Ebből nekem megvan a legjobb. Szerencsére a csajokkal beszedtük. Bár azért, hogy a télen ne fagyjunk meg, de ez részletkérdés.
Szóval most ami jön a vicces. Vannak jártasságok és készségekért járók is. Ebből nekem még az új kasztommal nem volt még egy sem felvéve, most hogy céhtag lettem lehet hasznossá teszem magamat, mondjuk levesfőzéssel. De lényeg ami lényeg, hogy aki figyelte a gondolatmenetemet az észrevehette, hogy egyre jelentéktelenebbek a dolgok. Így az egész tábla csúcsán ott vannak a hétköznapiak, mint az első szafari, az első halászat és hasonlóak. Szóval ezeket kezdtem el mostanában beszedegetni. Eiki-kunnal sikeresen elmentem vadászni, úgyhogy a mai napra a halászatot szántam.-indultam el ekkortájt a házunkból és bár az út hosszú volt, mégis elterelte pár csinos kerek idom a gondolataimat. A felhők az égen ma valahogy egészen csábítóak voltak. Így történt meg, hogy a gondolataimmal teljesen elveszve mentem neki valakinek. Hirtelen fordultam meg és kértem elnézést tőle, de nem törődve a dologgal tovább is mentem.
-Elnézést!-persze ennyivel intéztem el, mit vártatok?-de nem is olyan sokára a gondolataimtól ismét elcsalván zavartak meg.
Vajon miért zaklatnak ma ennyien? Ó értem már. Vagy a céhlogóm az oka, vagy szimplán az, hogy egy kezdő horgászhelyen vagyok egy nem túl rossz felszereléssel.-kezdtem el magamban gondolkodni miközben a kérdését figyeltem a tagnak. Furának tűnt nekem, főleg amiatt, hogy nem tűnt olyannak, aki annyira nyitott lenne, pláne nem olyan aki esetlen. Egyszerűen túl idős volt hozzá. Mindenesetre ragadtam meg a kezét és én is bemutatkoztam:
-Sakuzo vagyok, üdv...-gondolkodtam el a kezének szorításán és azon, hogy mit feleljek neki.
-Jó erős a markod. Harcosféle vagy mi? Na szóval ez itt elvileg egy szafari rezervátum vagy mi... én speciel horgászni indultam... nem lenne kedved velem jönni?-néztem végig rajta és bár vörös indikátora van, mivel ennyien vannak mellettem nem törődtem ezzel túlságosan. Van egy jópár tag aki az évek alatt összeszedett ezt meg azt, mondjuk egy "First Blood" Achit. És csak lenne annyi esze, hogy... na váááárjunk csak. Ha már ölt. Hogy lehet hogy első szintű?! Ez egy rejtély...

by Ajánlott tartalom