Déli rész

A lány, aki úgy tűnik figyelemmel követte az egyszemélyes műsoromat, matatni kezdett valamit a fején, miközben én a köszönéssel és hasonlókkal voltam elfoglalva. Mivel a hajigazító mozdulatom nem volt tudatos, ezért kellett egy teljes másodperc, mire leesett, hogy igazából azt mutatja, hol igazítsam meg még a hajam. Próbálva kicsit elvonni a figyelmet arról, hogy milyen lassan esett ez le, a mutatott helyen is rendeztem a rakoncátlankodó tincseket, míg visszaköszönt.
-Hát igen, azt hiszem nem mindennapi látvány lehettem - szélesítettem ki a mosolyom, válaszul a megjegyzésre és a kuncogásra, amit akrobatamutatványommal kiérdemeltem. Belegondolva tényleg vicces lehetett, és majdnem kiengedtem egy halk nevetést, amikor vizualizáltam, hogy is nézhetett ki, de visszafogtam magam, lévén nem szokásom magamon vihorászni. Segítségemre volt még az is, hogy a lány közben áttért egy másik témára.
-Mondhatjuk úgy is... igazából csak észrevettem, hogy nagy a tömeg, és gondoltam lecsekkolom miért. - válaszoltam. Persze, ha már itt vagyok, megvárom mi is sül ki belőle, szóval végül is tényleg az érdekel, még ha nem is tudtam amikor beléptem.
-Oh, igen? És tudod körülbelül mikor indul az event? - kérdeztem vissza. Arra, hogy valószínűleg nagy szintűeknek szól, kevéssé reagáltam, mert, legalábbis egyelőre, nem akartam elárulni a szintemet. Ugyan a lány a legkevésbé se tűnt olyannak, akitől félnem kéne olyan téren, hogy kihasználná az ilyen infókat, jobb az elővigyázatosság, főként figyelembe véve, hogy elég nagy a tömeg körülöttünk. Miközben ezen agyaltam, rájöttem, hogy a lánynál lévő tojást bámulom, amivel fel is hagytam, amikor tudatosult bennem. Ekkor persze már a tojás körül forogtak a gondolataim, mert bár csak hallomásból, de úgy tudtam, hogy az egyik kaszt pet-eket irányít, amik tojásokból kelnek ki. Persze nem láttam még ilyen tojást, úgyhogy a lánynál lévőről se tudhattam, hogy tényleg az-e, de mindent figyelembe véve valószínűnek tartottam. De gyorsan megszakítottam ezt a gondolatmenet is, amikor felhangzott a következő mondat.
-Én Eldrie vagyok - mutatkoztam be én is. Csak a lány, Kiwi bemutatkozásakor jöttem, rá hogy a bemutatkozásról teljesen elfelejtkeztem, valószínűleg a nem mindennapi betoppanásom eredményeképpen.

Az eventről nem derült ki sok minden, de végül is nem volt nagy veszteség, mindent a maga idejében, és végül is amúgy csak sima kíváncsiségból érdekel, úgyhogy ha nem sül ki belőle semmi, akkor se zavarna különösebben.
A beszélgetés ezen a vonalon haladva elterelődött az eddigi hasonló tapasztalatokra. Nos, nekem ilyen egyáltalán nem volt, de még mielőtt kisebbségi komplexusom támadt volna, kiderült hogy beszélgetőpartnerem sem jár annyira előrébb. Nem mintha hagytam volna bármiféle hasonló komplexust kialakulni... Már nyitottam a szám, hogy válaszoljak és beszámoljak a saját tapasztalataimról ilyen téren, vagyis inkább a hiányáról, de félbehagytam. Aztán végül úgy voltam vele, hogy a lány, Kiwi nem tűnik olyannak, akitől félnem kéne, úgyhogy az időközben meghozott rágcsálnivalóhoz hajolás ürügyén kicsit közelebb hajoltam, majd miután megköszöntem és vettem egyet, az eddiginél kicsit hallkabban tértem vissza a témához.
-Ismerem az érzést, már ami az ébredést illeti... Igazából velem ugyanez a helyzet, csak az a "nem rég" nálam pár napot jelent... - mondtam, továbbra mosolyogva. Kicsit izeg-mozogtam a széken hogy kényelmesebb pozícióban üljek, és felvettem egy, a mondanivalómhoz képest talán kissé túl laza testartást.
-És azt a pár napot is azzal töltöttem, hogy megtudjam nagyjából mi van körülöttem, úgyhogy mondhatjuk hogy küldetések és event-ek terén teljesen kezdő vagyok..., röviden, még egyen se voltam - mondtam. Nem néztem félre szendén, vagy hasonlók, nem illik az hozzám, az eddigi élénk stílusban folytattam, miközben próbáltam minél tárgyilagosabb is lenni.
-De lassan azt hiszem megtudtam amit lehet, úgyhogy már gondolkodom menni valamire... Úgyhogy ha esetleg lenne valami hasznos tanácsod vagy valami, azt értékelném, Kiwi-senpai - tettem még hozzá egy kissé pajkos vigyorral, a megszólítás miatt. A szemem egy pillanatra újra a tojásra tévedt, de továbbra se említettem, amolyan udvariasság miatt. És mert amúgy se tudtam hogyan kezdhetnék bele egy olyan témába, amihez kapcsolódan csak sejtéseim vannak. Ehelyett vettem még egyet a rágcsából és számba pattintottam.

Közelebbra hajlásomra elhajlás lett a válasz. Hát ez van. Ezután nem hajoltam se közelebb, se hátrébb, és bár a hangomon nem erősítettem, azért figyeltem hogy érthető legyen.
-Csak próbálok óvatos lenni.... lehet hogy sok idő telt el igazából, de nekem mintha még csak pár napja történt volna az egész nyitó rendezvény. És igazából, ilyen helyzetben sokaknak megváltozik a személyisége, és sajnos nem a jó irányba - mondtam komor arccal. Elég sokat gondolkoztam ezen, amikor azon rágódtam, hogy is induljak neki az infógyűjtésnek. Nem mindenki jó ember a világban, ez egyértelmű, az online környezet pedig, ahol van egy bizonyos fokú anonimitás néha jobban oldja a gátlásokat mint mondjuk az alkohol. Ezen felül még az életünk is veszélybe kerülhet, valamivel könyebben, mint a valóságban, ami egyeseknek biztos.... imponál. Ezzel szembeállítva elég naívnak hangzott amit Kiwi mondott, ellenben ő több ideje van ébren, és több mindent is tapasztalt. Újabb kis mozgolódás után, mire felvettem egy más pozíciót, komor ábrázatomat már felváltotta egy vidám ábrázat.
-De ha te mondod, azt hiszem nincs más választásom mint kicsit felengedni - nem mintha annyira le lettem volna stresszelve, vagy legalábbis nem annyira, mint amennyire lehettem volna. De talán egy kicsit tényleg védekezőbb voltam a szokásosnal. A következő rész ami megragadta a figyelmemet, a "kiképző" volt. Nem mintha ez annyira meglepetés lett volna, de nem hallottam még ilyesmiről.
-Kiképző? Mi az a kiképző? - kérdeztem, miután a lány befejezte a mondatot a boltokról. Ez is nagyon hasznos infó volt persze, de ezt értettem, így inkább arra kérdeztem vissza, amiről nem tudtam. Ezután pedig visszatértünk egy kicsit a küldetésekre.
-Köszönöm a meghívást, és élnék is vele. Meg persze köszönök minden infót - hajtottam meg a fejem, megerősítve hogy mennyire hálás vagyok. A "senpai"-ra való visszakérdezésén, széles vigyorral bólintottam.
-Mindent figyelembe véve tapasztaltabb vagy mint én, és többet is tudsz arról hogy mi folyik itt, mondhatjuk hogy rangidős vagy. Persze, nem szokás ezt a formát online használni, és ha zavar akkor persze abbahagyom - teszem hozzá. Bár félig viccből használtam, félig mégis komolyan, így nem zavart igazából egyik lehetőség sem. Ellenben másodszorra is "lebuktam" hogy a tojást nézem.
-Bocs, de még nem láttam ilyen tojást... - védekeztem kissé szégyenlősen vigyorogva, miközben a lány az asztalra tette az említettet, valószínűleg hogy normálisan is láthassam. Meg is néztem kicsit behatóbban mint az eddigi félpillantások, amikkel illettem, és Kiwi meg is erősítette, hogy az bizony egy olyan tojás, amiből a petek származnak.
-És az normális? Mármint hogy később kel ki? - kérdeztem. A tudásom kb. addig terjedt, hogy körülbelül meg tudtam tippelni, hogy mi is az a tojás, de más tekintetben teljesen a sötétben vagyok. Ez persze nem gátol meg abban, hogy érdeklődve szemléljem.

Érdeklődve hallgattam a további magyarázatot a helyzet veszélytelenségéről. Kicsit átment ugyan egy emberre a fókusz a közepén, de végül visszatértünk az alap témához. Az utolsó gondolatokra mosolyogva bólintottam egyet, értem én, és ammenyire lehet, el is fogadom hogy nem olyan rossz a helyzet, mint gondoltam, de teljesen úgyis csak a saját tapasztalotomon alapulva fogok alkalmazkodni. Addig meg lesz ami lesz.
Ezután megkaptam a magyarázatot arról a "kiképzőről". Tényleg úgy tűnt, hogy ez a mechanizmus az újonnan ébredők érdekeit szolgálja , és az említett ellenszenv a kezdetektől harcolóktól végül is érhető, hisz amíg ők megoldgoztak a szintekért, egyesek csak úgy megkapják a nagyját minden munka nélkül. Persze, másik oldalról nézve ez az ellenszenv kicsit fura, hiszen aki csak most "került elő", az nem tehet róla, és nincs sok módja leküzdeni a hendikepjét (és amúgy eléggé fair play-nek tűnik ez a kiképző, mint ahogy az SAO is elég fair, persze, a saját szabályaihoz képest). De ilyen az emberi természet.
-Azt hiszem értem. Végül is érthető miért nem tetszik egyeseknek, de szerintem akkor is egy jó lehetőség ez a kiképző, és tényleg nem úgy tűnik hogy előnyt adna, inkább csak... felzárkóztat - értettem egyet és tártam fel a gondolatmenetem egy részét, de egyelőre félre tettem ezt az infót. Majd később még elgondolkodok rajta, hogy igénybe vegyem ezt a kiképzőt vagy sem, és satöbbi. Miután a küldetésre meghívást elfogadtam, Kiwi az említett barátjának kezdett írni.
-Rendben, akkor rád bízom magam - mondtam egy mosollyal miközben az üzeneten dolgozott. Nem néztem bele az üzenetbe, meg sem kérdeztem mit ír. Ha már ennyit dolgozott azon, hogy meggyőzön hogy sokkal kisebb a veszély, mint gondoltam, akkor már feltételezhetem, hogy nem éppen egy támadást készít elő nekem. Persze, lehetne hogy pont ezzel akarna rászedni, de nem voltam paranoiás, még ha első benyomásra annak is tűnhettem, és általában nem voltam rossz emberismerő amúgy sem, így betartottam az etikettet és nem üttöttem bele az orrom más privát üzenetváltásába. Rövidesen vissza is tértünk a megszólításokra, és az "akkor én is sempai-ozlak" résznél halkan felnevettem.
-Az eléggé fura lenne - mondtam. Egyszerre nem lehetünk egymás fölött és alatt is a "ranglétrán", de amikor elképzeltem a helyzetet, nem tudtam visszafogni egy kis nevetést.
-De rendben, akkor maradjunk simán a neveknél - egyeztem bele vigyorogva. Gondolkodtam hogy még elsütök egy viccet ezzel kapcsolatban, de inkább visszafogtam magam, és inkább "senpai"-ozással kapcsolatos aggályaira válaszoltam. Talán majd később, ha még egyszer feljön valami hasonló...
-Igazából félig csak vicceltem, de technikailag illene - mondtam ki végül hangosan is.  Ez persze nem jelentette azt hogy nem gondoltam bizonyos szintig komolyan, de azért nem akartam hogy a lány ezen idegeskedjen.
Amikor újra a tojásra terelődött a szó, önkéntelenül is arra terelődött a pillantásom. Újra. Nekem újdonság volt, úgyhogy végül is annyira nem meglepő hogy ennyire nézegettem, de úgy tűnik mások is hasonlóan vannak vele.
-Nem hiszem hogy probléma lenne, főként ha tényleg volt akinek egy hónapba telt... Ahogy elmondtad, az alapján mindenkinél változó hogy mikor jönnek elő, szóval valószínűleg csak idő kérdése - próbáltam megnyugtatni Kiwit. Sajnos lévén most hallottam ilyesmikről először, ez elég nehéz volt, de amit mondtam, az alapján amit tudok, logikusnak hangzott.
-Bocs, nem akartam kényelmetlen dolgokba belemenni - szabadkoztam egy bocsánatkérő mosollyal, amikor szavakba öntötte, hogy nem szeretne erről beszélni. Próbálva el is tereleni a témáról a figyelmet, feltettem az első kérdést ami eszembe jutott.
-És ki is ez a barátod, akit említettél?  - nem éppen a legértelmesebb vagy hasznosabb kérdés, de hirtelen nem jutott eszembe jobb.

Miközben a küldetésről cseréltünk eszmét, meg is érkezett a válasz Kiwi korábban küldött üzenetére.
-Kiváló! Én is remélem hogy jól alakul - bólintottam vigyorogva az energikus kijelentésre. Röviden még visszatértünk a megszólításokhoz, és egy pillanatra úgy tűnt, mintha a lány elpirult volna valamiért, de utána elkezdett nevetni ő is, úgyhogy lehet csak rosszul láttam. Vagy talán a nevetés akarta visszafojtani, és attól vörösödött el. Vagy nem, nem ismerem még eléggé Kiwit hogy le tudjak vonni pontos következtetéseket, szóval inkább nem is vonok le semmilyeneket. Mindenesetre kiegyeztünk, hogy maradunk simán a neveknél, amikor pedig mindenestre egyértelműsítettem, hogy vicceltem, vissza is kaptam rögtön, egy játékosan rosszalló pillantás keretében. Ilyenkor szerintem két lehetősége van az embernek: vinni tovább a poént, vagy hagyni és aladni tovább. Én az elsőt választottam, és felemeltem a kezem, és túljátszottan rémült képet vágtam, de a szám szélén továbbra is mosoly játszott.
-Bocsánatodért esedezem, hime - mondtam, kissé kihangúlyozva az utolsó szót. Arra építve, hogy már "senpai"-t is "lealkudta", gondoltam, ha gyakorlatilag lehercegnőzöm, azt még kevésbé szeretné megtartani majd. Persze, ezúttal sokkal egyértelműbbé is tettem, hogy viccelek, és reméletem, hogy venni is fogja a lapot.
Ezután újra a még igazak álmát alvó petre terelődött a szó. Úgy tűnik, valaki, akinek a neve természetesen semmit nem mondott nekem, egyetértettem velem abban, hogy csak idő kérdése. Ettől függetlenül Kiwi nem úgy tűnt, hogy teljesen megnyugodott volna. Ezt a megfigyelést meg is erősítette ő maga is, hiszen miután szabadkozva rövidre próbáltam zárni a témát, kissé hebegve elmagyarázta, hogy "csak" aggódik. Erre nem reagáltam egy megértést mutató bólintáson kívül, hiszen a lány vette lapot, és elterelődött a téma a tojásról és körülményeiről. Áttértünk az korábbi üzenet címzettjére, akiről kérdeztem. Kiwi mesélt egy kicsit, elmondta a nevét, hogy valami "Sweet Dreams" cukrászdában találkoztak, és hasonlók, majd lezárta azzal, hogy majd meglátom.
-Igaz, a többit majd kitapasztalom magam - bólintottam. Ezek szerint a lány úgy érzelmezte a kérdést, ahogy szerettem volna: mint egy kis bemutatást, hogy nagyjából mire számítsak. Rövidesen át is tértünk más témára, méghozzá arra, hogy mit csináltam az első pár napban, azaz, körülbelül mostanáig.
-Nincs túl sok mindent elmondani... Miután átestem az első meglepetésemen, ami körülbelül egy fél napba telt, elgondolkoztam, mit is kéne csinálnom. Rájöttem, hogy bármi is vár rám, inkább cselekszem mint hogy egy fogadó szobájában üljek várva valamit. Szóval úgy döntöttem körbejárom a várost, körbeszimatolok mi a helyzet. Mondjuk ez igazából abból állt, hogy próbáltam minél több emberrel meg NPC-vel beszélni, meghallgatni egy-két hírt meg pletykát és kitalálni mi az igazság ezekből. Tehát végül is össze-vissza jártam a városban, és hallgattam hol mondanak érdekes dolgokat. - foglaltam össze mosolyogva. Gondolkodtam még egy pillanatot, de más nem nagyon volt, ennyi.
-Valamennyi fogalmam volt a dolgokról, mert szerencsémre még a megnyitó előtt találkoztam két béta teszterrel, akik az alapokat elmagyarázták. Így miután felébredtem és elkezdtem kutatni, nagyjából tudtam milyen infókat keresek.... Persze csak ilyen alap dolgokat tudtam meg, mint hogy éppen körülbelül hol van a front, és hasonlók. Semmi olyat ami a legtöbb játékosnak nem lenne magától értetődő, de legalábbis közismert. És persze vannak dolgok amiket nem tudtam, mint például a kiképzőről is most hallottam először. Ezután még úgy gondoltam egy napot infót gyűjtök, hátha feljön valami, és itt is vagyunk - mutattam körbe, jelezve, hogy itt a vége, a jelenhez értünk. Nem túlságosan izgalmas sztori, bár az igazi sztori még csak itt kezdődik, ez még csak a "bevezetés része", legalábbis számomra. Még utoljára elgondolkodtam, hátha van valami, amit kihagytam, és érdekes lehet, de nem.
-Ennyi lenne részemről. És te? Te mit csináltál? - dobtam vissza a labdát. Amúgy is gondolkodtam rajta, mások hogy töltötték ezt az első pár napos időszakot, miután pedig így fel is jött, ki is használtam az alkalmat, hogy megkérdezzem.

Az " Én nem aggódok"-ra kissé megvontam a vállam. Kimondottan én se aggódtam, de hát nem voltam még küldetésen, így az izgatottság mellé természetesen egy kis félsz is volt bennem, plusz nem tudtam mire is számítsak, így nem mertem erősebben fogalmazni, mint hogy remélem.
Ha azt vártam, hogy a lány a "hime" megszólításra hasonló reakcióval reagál, mint a "senpai"-ra, akkor jól mellé fogtam, az biztos. Ahelyett amit vártam, csillógó szemekkel ismételte el a megszólítást. Kellet egy fél pillanat mire mind non-verbális jelekből, mind az eddigi beszélgetésből rájöttem, hogy egyszerűen csak "ellenem fordította" a viccet, mire persze egy széles vigyor terült el az arcomon.
-Kiwi-hime.... van egy egyedi csengése.... - mondtam próbálva elgondolkodó arcot vágni. Ez elég nehezen jött össze, lévén az arcom alsó felét takarnom kellett hozzá, mert a vigyorgást nem tudtam elég gyorsan abbahagyni. Miután nagyjából kontroll alá vontam az arcvonásaim, bólintottam kettő, komolyságot tettetve.
-Ahogy kívánja, hime - hajtottam meg a fejem egy kissé, bár kicsit ronthatta a hatást, hogy a szám széle felfelé görbült. Úgy gondolkodtam, hogy kicsit húzom még ezt a poént, nem túl sokáig, de még egy kicsit. Csak nehogy ráragadjon végül a megszólítás.
Ezután a lány válaszolt a visszadobott kérdésre, lévén hogy mit csinált az első pár napban. Megértően bólogattam közben, meg tudtam érteni az érzést, egyértelműen, a különbség az én esetemben nagyjából annyi volt, hogy gyorsabban reagáltam a dolgokra. Ezután elővett két újságot, majd elém tette őket. Gyorsan beléjük lapoztam, ha már egyszer elém lettek téve, de nem kezdtem el őket betevően tanulmányozni.
-Van ami sose változik.... Ha úgy vesszük, egy külön kis világba kerültünk, annak minden előnyével és hátulütőjével - mondtam a médiával kapcsolatos megjegyzésre reagálva. Aztán visszatértünk az elsőnapos élményekre.
-Én is csak a legelső nap, mielőtt a egész komolyra fordult volna, találkoztam velük. Azóta nem is hallottam róluk, bár az igaz, hogy nagy szerencsém volt, hogy pont velük találkoztam - fűztem hozzá gyorsan, majd bólogatva hallgattam tovább a lányt.
-Mindenknél változó mennyi időbe telik egy ilyet feldolgolzni. - tettem hozzá, csak úgy mert miért ne. Ezután egy kissé filozófikus kérdést szegezett nekem, ami akár költői kérdés is lehetett, de én mindenestre egy pillanat gondolkozás után válaszoltam.
-Persze ez csak a saját véleményem, de... úgy látom nincs túl sok más lehetőségünk, mint alkalmazkodni a szabályokhoz, és a saját játékban legyőzni a főkolompost. Persze, ez közel sem egyszerű, de én nem szeretnék azzal a gondolattal ülni, hogy mások a fronton harcolnak, míg én kivárom a végét szép nyugodtan, biztonságban. Szóval az én válaszom erre a kérdésre az lenne, hogy a képességeinkhez mérten mindent megtenni, és nem egyszerűen beletörődni, hanem habár alkalmazkodva a környezethez, mégis aktívan részt venni a kijutásban - csak reméltem, hogy érthetően mondtam el, amire gondoltam. Aztán még gyorsan hozzá tettem.
-Persze, nem lehet csak eszerint.... élni itt, mert ha mindent csak ennek szentelsz, és nem szórakozol, akkor gyorsan kiéghet az ember.... meg persze tőlem még messze is van, hogy bármi hasznosat hozzá tudjak majd tenni, de lényegében ez a véleményem. - fejtettem ki tovább az álláspontomat. Alapesetben nem vagyok az a borongós, mindent csak komolyan vevő típus, inkább pont fordítva, néha már csak akkor veszem komolyan a dolgokat, amikor a közepében vagyok, de ez a helyzet van annyira eltérő a szokásostól, hogy más is legyen a hozzáállásom, mint általában.
-Nos, mit gondolsz? - kérdeztem rá direkten is, hogy mi a reakciója a véleményemre, vagy úgy erre az egészre, egyben.

Úgy tűnik a lány élvezte a sikeres megtévesztő hadműveletét, mert mindketten szélesen vigyorogtunk, ami távolabbról tényleg furán nézhetett ki. Már persze ha bárkit is érdekeltünk a legkisebb mértékben is, amit kétlek, lévén nagy volt a tömeg, és egyre hangosabban is morajlott, ezen felül mindenki a saját dolgával volt elfoglalva amúgy is. Mindenesetre vicc ide vagy oda úgy tűnt, tetszett neki a megszólítás, persze kevés hölgynek nem tetszene, az is igaz.
Kissé komolyabb vizekre eveztünk ekkor, pontosabban az eddig történtekre, ami nekem pár napban merült, míg Kiwinek több élménye volt. Ezen felül szóba került a véleményem, miszerint "Media..., media never changes", amire a lány kicsit elhúzta a száját, bár ez nem az egyet nem értés jelének tűnt, inkább pont fordítva. Szóval említettem a két béta tesztert, akik elmondták az alapokat, még mielőtt megtudtuk volna, hogy nem babra megy a játék, és hogy emiatt nem voltam annyira elveszve, mint amennyire el lehettem volna. Biztos máshogyan alakult volna a helyzet, ha nem találkozom velük, talán még mindig a fogadóban ülnék és azon gondolkoznék, hogyan tovább, nem tudván felét sem annak, amit most. Persze, most se mondanám hogy szakértő lennék, de ahhoz képest, hogy mennyi ideje vagyok aktív, lehetnék rosszabban is informálva. Míg én ezen a gondolatmeneten futottam végig, Kiwi is úgy tűnt hogy erősen gondolkozik valamin, és végül Kayaba-nál lyukadtunk ki.
-Ki tudja mit gondolhatott... a zseni és őrült között néha homályos a határvonal, és belegondolva hogy ezt az egészet gyakorlatilag ő hozta létre...., hát azt hiszem a zseni része már megvan - mondtam körbemutatva. Belegondolva tényleg nagy teljesítmény volt az SAO, de miért rombolna mindent amit eddig elért egy ilyen halálos megvalósítással? És mi a célja ezzel? Az egyetlen amire gondolni tudok, az természetesen az, hogy nem teljesen százas. Persze nem az intelligenciájára gondolok, hanem inkább arra hogy valami érzelmi szinten nem stimmel. Durván fogalmazva arra utalok, hogy szociopata vagy esetleg pszichopata, az ide bezárt embereket többnyire csak tárgynak tekinti.
-A miértekre pedig... valamiért az az érzésem, hogy valami célja van ennek az egésznek, de hogy mi az, arról fogalmam sincs. Azt pedig hogy ússza ezt meg..., nem tudom, de figyelembe véve hogy Kayaba meglehetősen intelligens, és ez az egész eléggé végiggondoltnak tűnik... talán nem is akarja megúszni - persze ez az egész feltételezés, igazából fogalmam sincs, csak eszmét futtatok. Gondolkodtam hasonlókon párszor, a különbség most annyi, hogy hangosan teszem. Aztán tovább haladtunk, az amolyan "hogyan tovább" témára. Úgy tűnt a lánynak komolya aggályai vannak ezzel kapcsolatban, legalábbis a reagálásaiból nekem ez az érzésem lett. Amikor a harcot említette, az elején egy komoly bólintással erősítettem meg, hogy megértem, majd a mondat végére elmosolyodtam. Persze a gyors kitérő után, ami valószínűleg arra szolgált, hogy kicsit elvonja a figyelmet az amúgy elég komoly témáról, visszatértünk a harcra. Kiwi láthatólag idegenkedett ennek még a gondolatától is. Szavakba nem öntöttem, de amíg beszélt, kis bólintásokkal biztosítottam arról, hogy figyelek és értem. Bár összességében én magától a harctól nem félek, de legalábbis még nincs miért, inkább attól, hogy egyszer kénytelen lennék halálig vinni egy harcot. Így végül is nem teljesen, de valamennyire megértem a lány álláspontját is.
-Nos, csapatok terén még nincs nagy tapasztalatom, úgyhogy egyelőre kénytelen vagyok elfogadni amit mondasz - mondom végül, egy halvány mosollyal. Persze, nem csak csapatok terén nincs tapasztalom ilyen téren, hanem amúgy is, de ezt már említettem, úgyhogy most csak a csapatokra korlátoztam a kijelentést. Aztán a várt event is felbukkant végül, és kissé ironikusan, pont csaptoknak szól, főként tízes szint felett, szóval nem tudunk vele mit kezdeni.
-Nem, úgy tűnik tényleg nem - állok fel én is, majd bólintok a lány felvetésére, keressünk máshol küldetést. Elindultunk kifelé, bár a tömeg nem tette egyszerűvé ezt. Végül kicsit lökdösődve, de kiértünk. Kilépve a lány nagy levegőt vett, és úgy tűnt, mintha önfeledtebb lenne, valamint ezt szóban is a tudtomra adta.
-Kezdett már egy kicsit nyomasztó lenni a tömeg - bólintottam rá. Bár nálam nem is a tömeg volt a probléma, inkább az, hogy a kijutásban akadályozott kissé, de ez a kijelentés szempontjából ugyanaz. Mindeközben Kiwi a főtér felé mutatott, jelezve hogy arrafelé tartunk, valamint egy üzenetet is küldött, gondolom a már említett barátnak, Cearsonak a találkozási helyről, mint ahogy mondta. Ezt még kivártam, majd gesztikuláltam a kezemmel az előbb mutatott hely felé.
-Szépek előre - mondtam mosolyogva, majd miután elindult, felzárkóztam mellé.