Déli rész

Nem telik bele pár perc, mikor a közelben elkurjantja magát valaki. Ez magában magához vonzza a figyelmét, mert ezekben az esetekben kíváncsi az ember a hangnak a forrására. Megpillantja a srácot, aki ráadásul édességet emlegetett. Ettől több bíztatás neki sem kell. Karjaiban Bendővel indul meg felé, hogy édességet vásárolhasson tőle. Út közben kicsit hitetlenkedik, hogy pont a gazdag negyed szívében egy ilyen árussal fut össze.
~Mert miért ne?~ Ejti ki, aztán az ő könnyed lépéseivel ott terem az alaknál. Egyelőre nem foglalkozik az illetővel, mert rögtön a közepébe vág.
-Bocsáss meg a zavarásért, de te említetted meg az édességet? Mert én szívesen vennék tőled. Csupán két darabot, egyet nekem és egyet a petemnek. – Magyarázza neki, ám esze ágában sincs ismerkedni vele. Gyorsan megszerzi magának, ami kell és nyugodtan mehet tovább a napi teendőit elvégezni. A medvét sikerült annyira beidomítani, hogy ne morogjon rá minden jött mentre, azonban ugyanúgy bizalmatlan velük szemben. Állata szeme mindvégig a férfin tartja, hogy akár a legkisebb ellenséges mozdulatra reagáljon. Leteszi társát a lábához, aki ugrásra készen áll be.
-Milyen süteményeid vannak? Remélem nem drágák, mert nekem nincs sok pénzem. – Magyarán kezdő játékosról van szó, aki minden egyes aranyát begyben tart, s olykor akár elsírja magát, ha meg kell válnia tőlük. Szép szemével belenéz a másikéba, miközben bájosan elmosolyodik, ami jó hatással lehet az erősebbik nemre. Ekkor ér rá csak, hogy tüzetesebben végignézze a másik arcát, meg a vonásait. Viszont egyik pillanatról a másikra megrökönyödik, mikor pár pillanat erejére látja a vörös indikátort. Pár másodpercre dermedten áll, miközben mélyen lélegzik. Az előtte tisztán láthatja, hogy a formás domborulatok emelkedésében bekövetkezett némi változás.
-Te, tee…vörös indikátoros…vagy. – Beszéde sem a megszokott, mert sokkolja őt ez a tény. A kézikönyvben olvasott róluk, meg talán hallott pár történetet azokról az alakokról. Hirtelen nem tudja, mit tehetne ellene. Elszaladjon tőle, vagy hidegvérét meghagyva a vásárlás után lelépjen? Hogy csinos hölgy? Valóban, egy 25 éves nő lehet az. Lenéz Bendőre, aki nem néz fel, inkább az előtte levőt bámulja ugyanazzal az ábrázattal. Lehunyja pár pillanatra a pilláit, miközben kifújja hosszan a levegőt. Sikerül elcsendesítenie a benne feltörő félelem csírákat. Csak a mosolya tűnik el.
-Nos hogy vannak ezek a sütemények?

Készséges alakba fut bele, aki nagyon ügyesen próbálja eladni az édességeit. A kezdő mondatokkal nincsen gondja, sőt egészen megnyerőnek véli a srácot. Ezzel nincsen gond, hiszen próbál megélni ezen a helyen, vagy legalábbis értelmesen elfoglalni magát. De a lényeges része csak most következik, hogy milyen fajta sütemények kaphatóak. Elkezdi sorolni őket, amit türelmesen végighallgat. Megindul benne egy reflex, s máris összefut a szájában a nyál. S hogy leellenőrizze az alakot, akkor egy kérdést tesz fel neki.
-Nem lehetne csokoládés-krémes és eperdíszítéssel a tetején? – Erre várja a megfelelő választ. Vajon túl nagy kérés lenne vagy ebben a virtuális világban szintén lehetséges? Kissé elbizonytalanodik kissé, hogy lehet hamarosan kiderül, hogy csak egy nagyravágyó nő, akinek a kérését képtelenség elkészíteni. Ekkor történik a vörös indikátor felfedezése, majd a perceken át tartó sokk. Nevetés elhangzása oldja fel, miközben meghallgatja a szavait.
~Szóval egy vörös indikátoros srác akar velem lenni? ~ Vajon ezt hogyan érdemes kezelni? Persze nem az előtte álló volt vörös indikátoros, de úgy emlékszik, hogy a koboldos küldetésben szintén volt egy. Annak kedvesebb volt a kisugárzása, meg a megjelenése. De a jelenlegi?
~Mit csinálok én!~ Kiált fel magában, mert kissé zavarban van. Válaszolni nem tud a továbbiakra, mert inkább a saját érzéseivel kezd el harcolni. Félelem, izgalom, kíváncsiság és megannyi más érzés cikázik benne. A bájos mosoly szövegre csupán egy félre sikerült vigyort sikerül az arcára ölteni, de az sem tart három másodpercnél. Válaszolnia kell, de azonnal.
-Tudod szívesen elfogadom, ám cserébe mindent akarok tudni, hogy miért vagy vörös indikátoros? – Kíváncsiság jól hallható lágy búja hangjában. Talán később megbánja ezt a döntését, sőt imádkozni fog, hogy ne találkozott volna össze vele. De lehet nem kell csalódnia benne. Nem rejti véka alá érzéseit, amelyek finoman kiülnek az arcának vonalaira. Kétségbe vonja a másik jóindulatát, mert egy gonosz terv részének véli.
-Ráadásul úgy gondolom, hogy szeretheted a szép nőket. – Teljesen tisztában van a saját szépségével, amit úgy visel, mint egy leheletvékony lepel. Kellően nőies ahol kell, ám nem az a mutogatós fajta.  Bár ha tudná, hogy a kezdőruha után még milyen öltözetek várják, akkor sikítva menekülne remeteségbe.

Fogalma sincs, hogy valójában mire megy ki a játék. A srác szórakozni akar vele? Vagy először elaltatja benne a kétségeket, hogy egyik pillanatban olyat tegyen, ami nem helyénvaló. Állandóan erre gondol, ráadásul nem tud tovább lépni. Egyhelyben áll, miközben pánikszerűen a félelmeiből veszi az erőt. Emellett található a kíváncsisága, ami nem tudja honnan került elő ebben a lehetetlen helyzetben. Határozottnak kellene lennie, hogy ezzel megmutassa az előtte állónak, hogy kemény nő valójában, ezért ne próbálkozzon nála. Csupán egy ravasz vigyort lát a beszélgető társa részéről, mikor rögtön számon kéri tőle a vörös indikátort.
~De hisz akármit mondhat! Hogyan tudnám eldönteni, hogy igazat beszél?~ Ordít fel benne egy hang, hogy e feladat nem lesz annyira könnyű, mint azt elsőre hitte volna. Homlok egyenest belegázolt a cuppogó mocsárba, ahol már csak idő kérdése a teljes elmerülés. Egy mentőöve van, ami nem más, mint az előtte álló vörös indikátoros alak. Szavai, mint a legédesebb méreg, ami lassan kúszva minden rejtett zugot elér.
~Nem adhatom fel ennyire könnyen! Hiába vagy egy törékeny virtuális világban! Erősnek kell lenned, vadnak és szeszélyesnek, mint egy igazi úrnő!~ További az a érzése támad, ha kellő időt tölt el a másik társaságában, akkor az indikátora átszíneződik. Gyerekes gondolat, de erről a kézikönyv egy szót sem mondott. Kísérleti nyúlnak érzi magát, ami az esélyeit tovább csökkenti. Sokáig marad csendben, közben a gondjai lassanként falják a szárazföldjének homokos partját.
-Egyelőre érd be azzal, hogy nem futottam el, mint más nők tennék. – Vész közepén a csöppnyi védelme a megfelelő pillanatban érkezik meg. Az emberi lélek néha annyira kiszámíthatatlan egyes helyzetekben. Valóban! Miért fél? Erre a kérdésre nem találja a választ.
-Vörös indikátorral egyenértékű dologra vágysz? Ha azt vesszük egy lány teste alapból vörös indikátoros. – Reméli a másik megérti, hogy ezzel mire szeretne kilyukadni. Rögtön beugrik neki, hogy talán egy ölelésre vágyik a beszélgető társa, s ettől rendezve lesz a számla. Meglepő, hogy a másik felveszi a szókimondó stílusát, ezért nem rejti el véka alá, hogy szerény személye pontosan a férfi esete. Egy közös pont? Talán sikerül megtalálnia a játékban a párját? Erre a képtelenségre egyszerűen elneveti magát hangosan hahotázva, ami segít abban, hogy az eddigi feszültségei csillapodjanak.
~Miért érzem úgy, hogy ez a Tachi be akar hálózni?~ Ám ideje sem marad rá, hogy tovább a gondolatai között merengjen, mert megpörgetik a tengelye körül. Nem tesz ellenlépést, hanem a maga nyugodt stílusában odaveti a jóképűjének.
-Mohó vagy, az ilyen eset szintén vörös indikátoros. Hamar el akarod használni az egészet? – Hangja játékos, és egy kicsit incselkedő. Érezni, hogy most már nem egy pókhálóban vergődő szépséges pillangó. A következő lépése, hogy lágyan nekitolja a másikat a közeli kőkerítés falának. Miért csinálja? Mert rájött, hogy egy virtuális világban vannak, ahol jelenleg nincs a szigorú, elnyomó családja. Lázadozó korában állandóan elnyomták, s sosem engedték, hogy valami huligánnal legyen. Naphosszakat papoltak neki, hogy egy rendes normális férfit kell választania, ami ritka, mint a fehér holló. Ebben a szorult helyzetben ezen személysége áttörte a falát, hogy rávesse magát az áldozatára. Odasimul hozzá, miközben ajkai merészen közel vannak a másikéhoz. Szépséges íriszei belemélyednek a srácéba.
-Felhagyhatnál ezzel a nyálas stílussal, ráadásul cseppet sem vagyok nemes. De nő vagyok! – Még bármilyen módon beszélni tudna Tachi, akkor egy ujját odatapasztja a másik szájára. Szabadnak érzi magát, erősnek és tettre késznek. Mikor elnyomták, csak gyengének és ügyetlennek. Szórakozottan elkuncogja magát a helyzet komikussága miatt, míg végül ellép a fiútól.
-Törlesztettem a számlám. Nem mindenkit ölelek át így ehhez hasonlóan. Most rajtad a sor. – Egy bátorító mosoly, ami hívató és bátorító. Tán ezzel jelezi, hogy lehet ebből több is, mint amire elsőre látszik.

Ravasz rókával áll szemben? Ha jobban megnézi Tachi vonásait, akkor egyáltalán nem tartja rókaképűnek, ami azt jelentenék, hogy olyan a lelkülete. Jóképűnek lehet mondani, azonban a tudása ezzel kifújt. Ha tudná olvasni a férfi gondolatait, akkor most elcsodálkozna rajta. Az összecsapásukat illetően, szerinte nem ez a lenne rá a megfelelő szó.
-Nem futnak el előled ezek szerint? Akkor odamennek hozzád és megveregetik a vállad, hogy fel a fejjel Vöröském!? – Formálja a szavakat szórakozottan, miközben kuncog egyet e viccén. Nem tartja valószínűnek, hogy bárkiben kellemes dolgokat keltene a beszélgetőpartnere piros jelzése. Kettejük játéka elkezdődött, ami véget érhet rosszul, semlegesen vagy jól. Mindkét félen múlik, hol fognak kikötni és mit lesz a végeredmény. Szabadon, korlátok nélkül.
-Te nem tartogatnál későbbre. – Jelenti ki teljesen csalódott hangnemben, ami mesterien van kivitelezve. Az ajkai lefelé görbülnek, míg szeme összetörten néz fel Tachi írányába.- Olyan kecsetlen vadállat vagy. Nem értékeled az igazi finomságokat. – Mormogja lehangoltan, miközben folyamatosan figyeli, hogy az előbbi jelenet mennyire hatott rá. Hagyja, hogy mély csend üljön közéjük. Mikor megérezte a másik kezeit, akkor csupán a férfi mellkasára tapasztotta mindkét tenyerét. Nem tűnt fel neki, hogy nem árulta el a nevét, sőt egyenesen emiatt somolyog egy keveset.
-Jaj, de butuska liba vagyok! Vagy talán a közelembe levő alaktól ilyen forró a légkör? Huh de meleg van. – Teszi fel némileg gúnyos éllel, kellő költőiséggel. Mikor a beszélgető társa megdicsérte, hogy okos és merész, ráadásul tetszik neki, akkor semmitmondóan megvonja a vállát.
-Mondtam már nem vagyok nemes. – Ezzel egyetemben Tachi kezét elrendezi csípőjénél. Odanyúl a másik kezéhez, amit lazán kinyúlt. Végül a fejét feljebb tolja, hogy az állát szegje fel. Hátrébb lép, miközben Bendő követi. Távolabbról nézve elneveti magát, s hangos hahotázásba kezd.
-Majd a tükörben próbálgasd ezt a beállást. Jól áll neked. – Ugratja természetesen, mint minden cserfes nő. Ezután jelez neki, hogy indulhatnak. Felhúzza a szemöldökét, mikor meghallja a sráctól, hogy meghozta az étvágyát és ragaszkodik a repetához. Bevárja, míg mellé ér, aztán fog hozzá a lapjai kiteregetéséhez.
-Ha repetázni akarsz, ahhoz ajánlj fel valamit. Majd meglátom, hogy mennyire érdemes.

Őt megélné ez a vörös indikátoros? Lehet, azonban azt érné el, hogy egy kellemes, és egyben helyes nőt veszítene el mellőle. Nem tudna jóízűen szórakozni, sőt megveszne az unalomtól. Azt el tudja képzelni, hogy az unalom annyira kínozná, hogy szinte eltorzult arccal azt mondaná: Egy szép és vicces nőt ide! Hogy a mai alkalom a sors szüleménye, vagy a véletlen neveletlen játéka, azt döntse el mindenki a saját módján.
-Összekötni a lábaikat? Időigényes, mellesleg lehet gyorsabban futnak nálad, mert jobb a kondíciójuk. Hogy én miért nem futok el? Hát… - Megint megjátssza, hogy gondban lenne a válaszadással. A fejében régen megvan rá a válasz, de annál élvezetesebb a beszélgetés, ha minél inkább húzzák a szavakat és a válaszolást.
-Mert nem vagyok homokozóban vihorászó kislány. – Ejti ki nemes egyszerűséggel, minden köntörfalazás nélkül, sem masnival átkötve, sem ajándékdobozba rakva. Megered Tachinak a nyelve, amitől különlegessé válik a mi beszélgetésük. Cseppet sem zavarja, hanem csipkelődik vele addig, míg bírja. Szóval a férfinek vannak rejtett tartalékai, amitől leginkább a titok szóra tud gondolni. Halad a beszélgetés, így taktikát vált. Van amire fog válaszolni, azon előfordul, hogy valamiről hallgatni.
-Különben az igazi nevem Ilsette, becézve Ilsy. A játékos nevem meg Föld Úrnő – Eddig ez a második személy, akinek elmondta igazi nevét, és annak becézett formáját. Csak somolyog rendesen, mikor a srác a szemét szeretné tükörnek használni.
-Úgy vélem, ha ilyen szavakat használsz, akkor én nyertem. – Pimaszsága arra vezérli, hogy pár pillanatra gyerekessé váljon. Kiölti a nyelvét, aztán visszatér az eredeti helyére. Beéri az ifjú a lépésekkel, amire nem tesz megjegyzést. Ránéz Bendőre, hogy nem hagyták e el az állatot, de az simán tartja az iramot.
-Moziba nem akarsz vinni? Utána meg egy vidámpark és végezetül egy állatkert horror kastéllyal. – Adja meg a válaszát, miközben kétszer váltanak irányt. Tekintete rögtön megpillantja a cukrászdát. Szép cégére van, ami biztosan vonzza az itt élő játékosokat, hogy fogyasszanak bátran.
-Elég lesz egy szelet csoki torta. Mellesleg emlékeztetnélek, hogy te nem kezdtél bele a mesédbe. Így nem garantálom azt, hogy kapsz még ölelést tőlem.

Tachi ezúttal lebukott. Különösebben nem tudja eldönteni, hogy ténylegesen igazat beszél, vagy lódít. Végig szemmel kíséri a srác minden egyes fejingatását. Föld Úrnőről sem lehet elmondani, hogy olyan titkos vágyai lennének, mint az előtte leborulás vagy kézfejcsókolás. A jelleme nem engedi meg, hogy ehhez hasonló dolgokat csináljon, főleg ha kezdő a játékos. Mikor a másik felvázolja a helyzetet, hogy ő milyen személyek után kutakodik, akkor egy halvány somolygással válaszol.
-Neked kell tudnod, hogy milyen nőket kedvelsz, nem? – Húzza el a végét szándékosan, aztán újra nyílnak bársonyos ajkai. Három másodperc erejéig nem jön ki hang a száján, de mikor látni, hogy valami bevillant neki, akkor rögtön hozzáfog.
-Sértés? Ne mond, hogy ennyitől görbülni fog lefelé a szád? Engem nem fogsz megtéveszteni, mert jól tudom, hogy ott belül kutyára remekül érzed magad. Az arcod sugárzik. – Vázolja fel a meglátását a témával kapcsolatban. Tachi réges-rég elhurcolta volna egy olyan helyre, ahol lenullázhatta volna az életpontját. Akkor meg búcsút inthetett volna itteni karrierjének, sőt az életben szintén. A névadásra nem fog megsértődni, mert csak ebben a játékban lesz érvényes. Felvont szemöldökkel látja a másik csillanó szemét.
-Lássuk csak! A szabály egyszerű. Ha mindent elmondasz, amit eddig tapasztaltál és láttál, akkor utána búsás kinccsel leszel megjutalmazva. Gondolok itt arra, hogy bármi miatt vagy vörös, attól függetlenül a társaságodban maradok. Lehet túl sokat kérek, de kezdő játékosként célom a beilleszkedés. – Magyarázza el lassan, ráadásul határozottan. Mikor megemlíti neki a sötét múltú kastélyt, akkor nem hatja meg. Lágyan dobol kezével az ajkain, miközben gyönyörű tekintete várakozóan tekint rá. Megérkeznek végül a cukrászdába, ahol helyfoglalás után két szelet csoki tortát rendelnek. Elégedetten dől hátra, mikor hallja belekezd a történetébe, de túlságosan röviden vázolja fel.
-Pedig reménykedtem benne, hogy adhatok értékesebb dolgot is pusztán ölelésnél. – Lemondó sóhajjal távozik a levegő a tüdejéből. Mikor megérkeznek a szeletek, akkor rögtön hozzálát a finomság elfogyasztásához. A végén ad belőle Bendőnek is. A kényeztetés után megtörli a szája szélét, aztán újfent elhelyezkedik a székében.
-De ha ennyire rossz volt, s nem kérsz repetát, akkor nem tudok mit kezdeni. – Széles mosoly jelenik meg a száján, ami aztán lehervad róla. Arckifejezése megkomolyodik, mert nem akar tovább játszadozni. Szeretné jobban megérteni az itt uralkodó helyzetet. Ha sikerülne sok emberrel beszélni, akkor nem csak ismerősei lennének, hanem egy csomó felhasználható információ. Előveszi a jegyzetét.

Figyeli Tachi arcvonásainak apró rezdüléseit, hátha elárul valamit annak játékossága. Leginkább mosolyog, de azzal csak jókedvét nyilvánítja ki. Különösebben nem érdekli, hogy hány jó pontot szerzett az ifjúnál, ráadásul az sem, hogy mennyire csigázta fel. Szeretne többet megismerni a SAO-ból, így olyan játékosokkal kell összefutnia, akik már jó ideje itt vannak. El kell velük beszélgetni, hogy rájöjjön mennyire fásultak be az idő során, vagy még mindig tombol bennük a kalandvágy? Mennyire elszántak? Mikor kimondja a férfi, hogy telitalálatot ért el a fejtegetésével, akkor halvány mosoly jelenik meg az arcán, aztán rögtön kuncogássá változik. Nem kerüli el figyelmét, hogy merre kalandozik a tekintetével, ráadásul megállja egy szó nélkül.
~ Pasik! ~ Ingatja meg a fejét, közben Tachi nyilvánvalóvá teszi a nagyra vágyását. Ízlelgeti magában a következő mondatot, aminek első fele érdekesen hangzik.
-Szóval feltételek nélkül, csak úgy, mint egy kabala? Vagy tán nem barátnőt keresel? – Ötlik fel benne ez az eshetőség, mert igazából egészen belemelegedtek egymás piszkálásba, miközben jóízűen elpletykálkodnak. Hangosan elneveti magát a fiú megjegyzésén, hogy miszerint amit nem oda, az elveszi.
-Hoho! Ne olyan hevesen ifjú cowboy. Mindent a maga idejében. – Válaszol rá somolyogva, miközben a süteményeket kezdik el kóstolni. Csendesen étkeznek, azonban feltűnik számára a másik dobolása. Sosem nézte jó szemmel az eféle mozdulatokat.
-Ideges vagy miattam, hogy dobolsz? – Teszi fel nyílegyenesen a kérdést. Eltűnnek az arcáról a bájos vonások, de ez nem rontja el a természetes szépségét. Nincs kicicomázva, hanem úgy van ott a másik előtt, ahogy megalkották. Belekezd végül a mondókájába a partnere, ezért mindent legyez a kis füzetecskéjébe.
-Szóval úgy véled, hogy csak egy ostoba vicc, és csupán kísérleti egerek lennénk egy virtuális valóságba zárva? Hmm – Áll le az írással, hogy pár pillanat erejére kinézzen az ablakon, és a kinn beszélgető ismeretlen személyekre nézzen. Nem szabad elhamarkodottan döntenie, hanem valamilyen úton és módon meg kell bizonyosodnia ezekről a dolgokról. A szemöldöke felszalad, mikor Tachi elmondja, hogy milyen hivatást választott magának. Próbálja megérteni az álláspontját, ami részben jó, ám vannak hátulütői.
-Pedig a NerveGeart a fejedre rakod, ahol sok-sok sérülékeny ideg található. Nem vagyok biológus, sem agysebész, de pusztán a kütyü tere ártalmas, és befolyásoló hatással van ránk. Innen bentről nem tudjuk bebizonyítani, hogy a halállal végződik-e a dolog vagy sem. – Elcsendesedik, mert át kell gondolnia az egészet. Másik székéhez tolja a székét, így egymás mellett vannak. Merészsége mutatkozik meg, ahogy a srác állához nyúlva egy teljesen váratlan kérdést tesz fel.
-Ha engem alkalmatlannak látnál, akkor velem szintén végeznél? – Több ok miatt dönt e kérdés mellett, aztán fűzi tovább a saját véleményét.
-Magyarán önkéntes mesterséges természeti jelenségnek képzeled magad. A természetben ugyebár ezt szelekciónak nevezzük. Az erős megmarad, míg a gyenge meghal. Csak tudnám, hogy mi alapján tudsz dönteni? Megérkezik egy új játékos, s megriasztja mindaz, ami itt történik. Elveszti saját magát, s érzelmileg és cselekedetileg megváltozik. De sosem tudhatod, hogy később nem e ő lesz a legújabb frontharcos vakmerő bátorsággal. Gondoltam, hogy nem jó szándékból teszed, hanem meggyőződésből. Ez a saját hited. – Itt elhallgat, de azért ne maradjon el az a jutalom, akkor odahajol Tachi arcához, majd megpuszilja hosszan. Hátradűl a székében, aztán megjegyzi.
-Gondolom nem akarsz erről a címedről, cselekedetedről lemondani.

-Valóban, egy kabalának csak ennyi funkciója van. Ha olyan a gazdája, akkor megpuszilja, amikor szükséges. – Kíváncsian felvonja a szemöldökeit, mikor a férfi arról beszél, hogy tervei vannak vele kapcsolatban. Elsőre nem tudja, hogy pontosan mire gondol. Egyelőre kezdő játékos, sőt gyakorlatilag, alig lehet hasznát venni tudásának. Kellő tanulással viszont egy napon akár frontharcos válhat belőle. Mikor elkezd viccelődni vele egy kicsit, akkor édesen somolyog Tachira.
-Szóval pótcselekvés. Én az ilyeneket idegességnek tudom be. Mellesleg ha ideges lennék, akkor legalább letépném rólad a ruhát. - Kuncogja el végét, mert ha a felvázolt eset megtörténne, akkor a végén mindketten nagyot néznének. Talán nem jár messze az igazságtól, ha azt véli, hogy a nő nem engedi el addig, míg egy kis információ morzsát ki nem szed belőle. Az viszont rossz feltételezés, hogy maga mellett akarná tartani a srácot. Nem utasít el senkit, mert más a gondolkozása, inkább meghallgatja, hátha tanulhat belőle. Elengedhetetlen a bölcsesség eléréséhez.
-Szóval van gyengéd, s az a nők és ráadásul a szépek. Nem kellett volna visszafognod magad, de el tudom képzelni, hogy mit akartál mondani. – Egyelőre bizonytalan egy darabig, azonban ha sikerül biztos talajt kifogni, akkor meg fog állni a lábán. Hallgatta tovább a fiú szavait, miközben folyton azon járt az agya, hogy miféle terveket szövögethet magában. S miért ő lenne a terve része?
-Számító és haszonleső. – Fogadja a kézfejének a simogatását, amit csak egy darabig hagy, aztán határozottan elhúzza. Elégedjen meg ennyivel. A másik felvetése, hogy miszerint találkozott már olyan játékosokkal, akik már egyszer meghaltak és mégis itt sétálnak közöttük, arra csak megvonja a vállát.
-Akkor szerintem elment az eszük. Ha egyszer már kinn lehettek, akkor miért jönnének vissza? Főleg ha két évig raboskodott egy hülye világban. Persze vannak számítógép és játék őrültek.  – Ennyit tesz hozzá saját kútfőjéből. Mikor a másik megint csak viccelődik, sőt ezzel kapcsolatban felteszi a kérdését, akkor röviden és tömören válaszol.
-A következő nem lesz. Elégedj meg ezzel. Talán jobban fogod értékelni. Ami pedig a nézeteidet illeti, én biztosan nem fogok beleszólni a dolgaidba. A terveiddel kapcsolatban, ha kikristályosodott minden, akkor meghallgatom és döntök felőle. – Feláll a helyéről, hogy megmozgassa mindkét lábát. Látja Bendő elaludt az asztal alatt a lábuknál.

Részben felkeltette a másik az érdeklődését, de nem teljesen. Nem ismerik egymást, hogy belelássanak egymás fejébe, vagy tudják ösztönösen, hogy mit fog reagálni a másik. Talán idővel megtörténhet ez a csoda, ha idejük engedi. Lehet jelenleg információ helyett mással fizet, de az esetében tán elfogadható. Nem a leggazdagabb, ha pénzügyileg nézzük. Hetven arany édes kevés lenne. Azonban Tachi még nem könyvelheti el teljes győzelemnek a helyzetet.
-Jaj olyan vagy mint a kiskutya, aki várja a finom csontot a gazdájától. – Vág vissza egyből, mert a szavai teljesen megfelelnek a felvázolt helyzetre. Ha pedig úgy érzékeli, hogy az a bizonyos él hiányzik, akkor jó látja. Nem lehet állandóan valaki vérét szívni, mert az ízléstelen. Legyen valaki stílusos és változatos.
-Melyik férfinak? A vérszomjasnak. Az nem fogja látni a nőt, csak a pusztítható élőlényt. – Nincs szerencséje a férfinek, mert a bók hallatára cseppet sem pírul el, hanem egyszerűen somolyog a nem létező bajsza alatt. Tovább hallgatja beszélgető partnere szavait, hogy mit rak hozzá a témához vagy mit vesz el. Gyorsan leírja a másik gondolatait, aztán később elgondolkozhat ezeken, ahol kettesben lehet Bendővel. Megvárja, míg kifizeti a két csoki torta szelet árát, majd várja milyen tervvel vagy szavakkal fogja őt bombázni.
-Követni? Jó lenne, de nekem ennyi kikapcsolódás elég volt. A gyakorlatozással meg nem állhatok le, mert Bendőt rendesen ki kell képeznem. Össze kell szoknom vele, s csupán jelzésekkel beszélgetünk egymással. Tud már köszönni, ha azt mondom és még pár apró dolgot. – Jelenti ki, miközben a bundarengeteget felkölti, hogy ébredjen fel. Kissé morcosan néz felé, de látszik rajta, hogy szereti gazdáját. Idomár és pet közti erős kötelék. Beáll egy kihívó pózba, miközben mutatja, hogy mennyire gondolkozik a repeta kérdésén. Beadja a derekát, ezért odalép Tachihoz, aztán lágyan megöleli. Hogy incselkedjen vele, sőt egyenesen rá gondoljon, akkor kap egy másik puszit az arcára. Gyorsan elvégzi a műveletet, ami szintén boszorkányság lehet a részéről.
-Következő alkalommal, ha találkozunk, akkor nem kapsz ilyen finomságokat. Szóval becsüld meg. – Árulja el, hogy ez az ölelés és puszilás csak erre az alkalomra volt érvényes. Teljesen komolyan ejti ki a szavakat, de talán a szemének huncut csillogása mást mond.
-További kellemes napot neked. Ohh igaz is! – Jut eszébe a dolog, hogy felveszi a piros indikátorost a baráti listájára. Elküldi a meghívót, aztán ha elfogadja a másik, akkor kap egy bájos mosolyt. Integet neki, aztán eltűnik a medvéjével együtt a városban.

//Köszönöm a játékot //

// én is köszönöm :] //