Déli rész

-Hát öhm, én nem tudom, nem vagyok ebben biztos, ma láthattad milyen ügyetlen vagyok, és tudom, hogyha magasra akarsz menni én visszahuzlak, csak ezért mondom....
Jól esik hallani, hogy szívesen segítene, őszinte srác Tachi, és tényleg úgy hiszem, hogy ha ilyen kérésem lenne ugrana, de nem ilyenre nem kérhetem meg, és ő ezt valószínűleg tudja, hogy nem fogok kérni ilyet....

-Hát azt mondtad pont olyan mint én, úgyhogy kiváncsi lettem...bocsi....
Tényleg így volt, azóta furdalt a dolog, ha olyan vagyok, mint ő... akkor az azt jelenti, hogy megegyezünk valamiben... oh csak a választ győzzem kivárni...

Bólogatva és mosollyal hallgattam a szavait, intelligens, szeret olvasni, mintha kis könyvmoly lenne, én is az voltam hehe, bár engem nem bántottak....
Aztán ahogy szomorúbb lett a sztori én is az lettem...szegény Tachi....
-szóóóval én is ijesztőőő vagyok mi??-próbáltam feldobni a hangulatot ekkor pattant ki a fejemből egy kósza ötlet:
-Tachi! van egy jó ötletem, mit szólsz hozzá, ha játszunk kérdezz-feleleket? Nincs tabu téma és muszáj válaszolni is vagy bünti feladat lesz, persze határokon belül....-tudtam ezt muszáj beletenni, mielőtt kiugrik belőle a perverzebb fele... azt nem akartam...
-és mondjuk kezdhetnél te is vaaaagy inkább én is hihi-kezdtem kuncogni, és azon kezdtem filózni mit lehetne kérdezni tőle, ami jó hangulatot keltene, ne így legyen már vége a napnak, hogy mindünk szája lefelé konyul....
-hááát nem is tudom hol kezdjem a kérdéseket, most, hogy gondolkodhatok rajta van annyi időm ráááá..... ohh meg is van! Mi a kedvenc ennivalód? Lehet édesség, sós, főtt vagy sültétel... bármi ami eszedbe jut és kedvenced tényleg!-majd motyogva folytattam:-akkor azt készítek majd neked, ha tudok

-Hát...öhm igen nincsen tabu!- mondtam neki gyorsan határozottan, és bár tudtam így korai volt ezt kijelenteni.....

Majd meglepett, hiszen ellopott egy csókot tőlem és a combomra tette a kezét.... én hirtelen nagyon elpirultam és csak pislogtam, de amikor hozzátette a szavait.... na attól teljesen zavarba jöttem és elolvadtam... nem erre számítottam tőle, hanem mondjuk, hogy rizs vagy krumpli valami hússal.... nem is nagyon hallottam már a másik válaszát, najó de, de az nem volt már annyira figyelemfelkeltő....
Hát ennyire megkedvelt volna?- gondoltam, bár tény ami tény ő sem volt pont semleges a számomra
Majd nagynehezen jött az ő kérdése.... Mármint nem mintha nem tetszett volna a válasza, dede nagyon is, csak nagyon meglepett, szerintem látta, hogy nagyon elpirultam, és érezte is, hogy a lábam remeg is egy picit.....

Majd feltette a kérdést is, amire én mégjobban elpirultam, és és makogva feleltem neki:
- Hát-hát öhm, tudod nem is igazán vagyok benne biztos melyik az igazi énem..... tudod szüleim tanítottak rá, mi az illetlen és mi nem az.... Éshát ugye a másik dolog, amikor játszom veled és ellazulok.... hát olyankor érzem magam nagyon jól... csak mintha-néztem fel az égre- lenne bennem egy kapcsoló ami visszatart, talán nem is baj, hogy így van, sok bajtól megvédhet engem.... Ne érts félre-döltem előre és széles mosollyal folytattam- nagyon kedvellek téged, de nem akarom elsietni-fogtam meg a kezeit- remélem értesz engem....-majd a vállaimra tettem a kezeit és szenvedélyesen megcsókoltam, pár percig így is voltunk.... nagyon kellemes érzés volt és elöntött a szenvedély és a melegség....

De elengedtem...volt egy kérdésem hozzá:
- Tachi, fura kérdés lesz, nem muszály válaszolnod rá, deha te is belekérdeztél a közepébe....talán nem harapsz meg érte..... Szóóóóval- bökdöstem össze egymásnak két mutató ujjam- szóóval am mennyire kedvelsz engem?

-Várj akkor megpróbálom mégegyszer.... am.... szóval izéééé. hát am szóval az a lényege, hogy ugye vannak dolgok amiket egy lánynak nem illik megtennie vagy csinálnia, és sokan megvetnének érte ha mégis megtenném, de nem vagyok az az emberke aki visszafogja magát, vagyis nem szívesen, ezért láthatod, hogy van amikor szabadabb vagyok, akkor nem érdekelnek ezek a dolgok

Éreztem, hogy valami nagy dolgot fog nekem erre mondani, végülis nem baj ha kitálaljuk egymásnak mit is érzünk, sőt úgy hiszem az a legtisztább és a legjobb dolog amit tehetünk... Fura nekem ez az egész a való világban sosem álltam ilyen közel senkihez és most.... most meg nem tudom mit kéne tennem...

Aztán amit mondott nekem az ólomajtóról... teljesen megdöbbentem és nem is tudom mit tudnék neki erre mondani, de lehet a szavak helyett másnak kéne beszélnie
Amikor ott tartott, hogy én kidönthetem az ajtót átöleltem és a fejét magamhoz szorítva hallgattam mit mond utána és a meghatódottságtól könnyezni kezdtem....
-Annyira sokat jelent ez nekem Tachi! Én is akarom, hogy legyen még sok-sok ilyen napunk együtt! És annyira akarom, hogy ez a nap ne érjen véget sose és átélném szívesen újra és újra és újra!
Elengedtem és ekkor magam előtt láttam az arcát, láttam zavarban van, de ekkor nem tudtam mást tenni és teljes szívemből adtam neki a csókot, melyben minden érzésem benne volt, igen azthiszem ellopta a szívem egy darabját....

Sosem leszek a régi ezután a nap után ebben biztos vagyok, nem is tudom mi lesz velem így.....

Amikor a csókunk véget ért, szenvedélyes és meghatódott, könnyes arccal néztem rá Tachira, későre járt már, nagyon későre, de nem akartam elrontani a pillanatot. De tudtam, hogyha így folytatódik, akkor megbánnám a dolgokat amik ezután jönnek... nem még nem állok készen rá..... de nem tudom mit mondhatnék neki.... így hát csak a nyakánál átkarolva néztem a szemeit.....

Elpirultam! elpirultam! és elpirultam!
Nem is vagyok perverz azthiszem... vagyis én nem tudok róla, hogy emiatt az lennék és merőben zavarónak érzem, hogy annak vél....
-Nem is vagyok perveerz naa... Tudod nem úgy van az, hogy csak úgy fogom magam és elengedem és levetem minden gátlásomat... arra nem hiszem képes lennék....
Teljesen őszinte voltam vele, bár nem szerettem a gátlásokat és a szabályokat sosem, inkább vagyok magam ura és én eldöntöm mi jó mi rossz, és azt ne a társadalom mondja meg, muszáj mégis őket betartani, mert csúnyán megbánhatjuk....
Ezaz amit nem mondok el senkinek, de szerintem anélkül is tudják, nem tudom mások, hogy látják ezt az egészet.....
Itt a SAOban például a pirosokat gyűlölik emiatt, de engem ez nem érdekel....
Tachiban ezt a részét nem értem, hogy vajon ő miért lett piros, érdekelne a története, de nem merem megkérdezni tőle....
sebaj....

-Szentimentalitás? Ohh hát ha nem ezt akartad, hallani akkor bocsi *fancsalodtam el, azthittem örülni fog neki, elis távolodtam picit és másfelé nézelődtem...

-én élveztem minden pillanatát- motyogtam, majd hamar kizökkentem és rák vörös lettem

-Heeeeeeee? Most te ugye?- megráztam a fejem nagyon gyorsan-ne haragudj Tachi Lovagom, de nem mehetek még el veled ilyen helyre
Álltam fel és egy nagy csókot adtam neki a finom ajkaira
-Még korai lenne ilyenhez Lovagom....
Igen tényleg korai még, hiszen ma reggel ismertem még csak meg, és máris beleszerettem? Nagyon fura és szokatlan.... legutóbb... nem ez még nektek is titok, csak én tudhatom

A lényeg, hogy furán gyors volt a haladás és nem állok készen... lehet hogy haza kéne mennem?

Hát ha egyszer belelátnék a fejébe Tachinak most a gondolataira azt mondanám neki:
-Te rossz példa vagy Tachi...vannak helyzetek amikor inkább jobb emögé a falak mögé elbújni, hiába hiszed, hogy jobb ha elengeded magad.... nem én nem merem megtenni, lehet egyszer igen, majd, de most még biztosan nem....
Milyen jó, hogy nem látok a fejébe ugye?


-Nem, nem is sírtam el magam...csak oolyan dolgokat mondasz..mintha...mintha....- nem is folytattam tovább úgysem érti meg... én nagyon élveztem a nap minden pillanatát a reggeltől estéig mindet! És néha amikor ilyet mond, akkor úgyhiszem mintha ő nem is élvezte volna.... igyekeztem pedig jót tenni meg vidítani, de akkor ezek szerint nem mindig sikerült? Hiába volt a süti, a fagyi, a nyuszi ruha, a tengerpart? Nagyon összetörnék ha tényleg így lenne... Remélem azért nem... elég bántó dolog még a gondolat is....

Majd megint elpirultam rettenetesen.... Azthiszem néha elkalandozó gondolataimat ő elkapja, mintha csak rádió jel lenne felé, és úgy rákap, mint a hal a horogra.... Komolyan zavarba hoz megint a szavaival és nem is tudom mit mondhatnék rá neki így csak csendben nézek rá, még mindig rák vörösen, de a kezét nem utasítom vissza és megfogom...
Bár kissé bizonytalanul és habozva, nem tudom most mi jön....
Lassan bizonytalanul ragadtam meg a kezét, és reméltem nem akar rosszba vinni megint....

Egyben biztos vagyok még mindig viszont, nem ismerem őt eléggé és félek tőle, félek tőle és attól ami velem lesz, ha nagyon beleszeretek és mindent odaadok neki és ne adja isten, ha már nem kellek neki, akkor mi tévő leszek.... Nem még ezen a szálon nem akarok végigmenni nem állok készen rá....

-hát tudod régen volt már ilyen szép napom, és nem lenne jó ha neked nem tetszik, nem érezted volna jól magad velem... az eléggé eléggé kellemetlen... és tudod azthiszem kihoztál belőlem olyat amit senki más, őszinte öröm volt a szemeben szerintem
Tachi talán nem is tudja, de ő az első férfi aki iránt így érzek, és ilyen jól érzem magam mellette, lehet egy nap elengedem magam az ösztönzésére és nem lesz semmi rejtegetni valóm előtte... Az egy csodás nap lenne igen....

Kezdem úgy érezni magam néha Tachi szavainak hallatán mintha valami fura dolog alakulna, őszinték vagyunk egymással, sőt én szeretem őt, de hogy belém bolonduljanak... nah ilyet sem hallok minden nap ám

És megsúgom nektek, hogy nagyon jól esett hallani tőle ezt, nem tudom merre fog haladni kettőnk közt ez a dolog, de úgy érzem őszintén, hogy ő egy rendes pasi, és megbízok benne teljesen....

-Am Tachi, mit is akarsz a fogadóban? Mert nekem van házikóm ám itt a városban.... és am ha hazakísérsz lassan az bőven elég nekem....

Nem tudom a srác mit talált ki és mit forgat a fejében, de tudni akarom, addig kissé visszahúzom amennyire tőlem telik, nem is nagyon tudnám megállítani őt, ha akarná... annyira kis esetlennek és gyengének érzem magam mellette.... kissé klisés a dolog, mintha egy animében vagy egy rossz románcos sztoriban lennénk...

Nem is baj mondjuk, szeretem mindkettőt, és ha benne lennénk akkor az, am nem is tudom, hogy mondjam... életem legszebb napja lenne

Yaaay várjunk csak.... am nem nem min is jár az eszem....

Teljesen összezavar a srác engem... folyton fojvást meglep és összezavar és én meg elpirulok tőle....
Mintha régi álmom teljesült volna....
Tudjátok kislány koromban, mint minden lány arra vágytam, hogy egyszer megtalál egy daliás lovag és szeretni fog és meglep mindig és minden vágyamat és gondolatomat kitalálja... Lovagom Makoto-san pedig pont ilyen volt.... félek tőle és mégis vele akarok lenni.... elszaladnék tőle, de mégis átölelném... meglátom tekintetét és igéző szemeit egyszerre lassul szívem és ver is sebesen, elveszek bennük és nem akarok szabadulni tőle.... Nem tudom minek hívják ezt a dolgot, de annyira jó érzés...
Elpirulok megint és dadgova mondom neki
-Am am am TaTachi-kun akkor mehetünk o-o-oda is szerintem- rettenetesen zavarban vagyok
Nem mondhatok nemet, ha kedveskedni akar és egyébként is nagyon szeretem az ajikat *,* vajon mi lehet az?
Nagyon izgatott leszek és egyben zavarban is vagyok...
Próbálok magamban küzdeni magammal... igen magammal magamban

nehéz volt rávenni a szívem a lazításra, de sikerült és így pár percre rá már ezt úgy jeleztem páromnak, hogy elé sétáltam és az út közepén megcsókoltam érzékien, hosszan, szívből....
Majd vállára dőlve és átkarolva sétáltam vele tovább.... nem törődve a többi játékossal, a szociális szorítással...
Mit gondolnak? Vajon kinéznek emiatt? Ennyire nyitottan nem lesz bajom belőle? NEM! Nem érdekel elengedem....
-Tachi tudod.... már ma változtam... veled....miattad....

Bár azt hiszem Tachi valamitől fél, vagy inkább visszatartja nem akarom őt azzal terhelni, hogy kiszedem belőle, láttam rajta, sőt hallottam amikor a mondandóját hirtelen lecsapta...

Nem még nem kéne faggatnom őt, aztán még elijesztem vele, nem akarom elrontani és elsietni, csak hagyom a dolgokat folyni most úgy ahogy ők azt engedik, és meglátjuk mit hoz ki belőle a nagybetűs SORS..

Erre gondoltam, de közben azért az arcom teljesen mást mondott, kíváncsi és türelmetlen voltam.... tudni akartam, mi az amire gondol, mit érez és miért olyan néha mint egy kagyló vagy csigusz

-Tachi, tudod én igyekszem magamban a dolgokat rendbe rakni és tudni mivan és hogy, de veled most nem sikerül...
Mondtam neki amikor a fejemre adott egy puszit, majd folytattam
-tudod azt hiszem....-kezdtem motyogni, így talán az utca hangjai miatt nem is hallotta a végét, én pedig utána elpirulva fogtam a kezét és húztam indulásra.

Igen, azt hiszem nem a sok stand között ahol állandóan kiabálnak kellett volna mondanom amit, lehet nem is hallotta... de ha kicsit olvas a fejemben tudja mit is mondhattam

Ekkor döbbentem rá a viccre... hiszen ő tudja hova akar vinni miért nem ő vezet? Így felismerve a dolgot lelassítottam és hátrafordultam:
-Merre is megyünk Tachi? Nem tudom errefelé merre vannak a tavernák....

Közben már azon járt a fejem, hogy utána elmenjünke a házamhoz vagy sem, mert végülis akkor tudná hol lakok és bármikor meglephetne én meg nem szoktam nagy nagy rendet tartani magam körül

Éreztem, hogy érzi, hogy tudni akarom, de azért jó tudni, hogy ettől függetlenül ő tud előttem titokzatos lenni, az arca egészen megváltozott viszont reggel óta.

Reggel zárkózott és szomorkás volt, most pedig mint egy virág, fénylett és mosolygott, ettől pedig én úgy éreztem magam, mint egy buja méhecske és csak öleltem volna a gyönyörű jókedvű pasit. Ám mégis sietve akartam elindulni, mert kíváncsi voltam, nagyon is kíváncsi mi az amivel meg akart lepni engem.

De ő ekkor mohón visszahúzott a szavaim hallatán, és a nap leghevesebb csókját adta nekem, amitől lábaim is megremegtek.
Mi ez a furcsa érzés a lábaimban, a hasamban, a szívemben? Még soha nem éreztem ilyet, és nem akarom, hogy vége legyen És tényleg így volt....

Lábamon alig bírtam állni, szívem meg hasam meg mintha pillangó lenne... Úgy éreztem ha akkor nem fog még szorosan egy ideig menten elszállok és akkor kitudja mikor térek vissza a földre....

Igen lehet őrült vagyok, de legalább jó helyen vagyok jókkal, vagy inkább jó emberrel.
-Eddig azthittem odamegyünk-mondtam elpirulva-csak csak mert arra lakok-mutattam az ellenkező irányba

Isten bizony úgy emlékeztem, hogy egy helyet keresünk... de akkor rosszul emlékeztem volna?

Nem most az egyszer igazam volt, de akkor ezek szerint a lovagomnak ment ki a fejéből, hogy végül engedtem neki
Sebaj így akkor eldőlt mi következik....
Ha akkor hozzám megyünk én elpirulva vezettem a házam felé, szinte keresztül a városon, mert valaki rosszfelé indult el

Hát igen, a hosszú séta kellemes volt, megnyugtató és kicsit jó is volt, főleg, hogy végig neki dőlve mászkálhattam, néha néha picit megálltam megnézni ezt azt egy cipőt egy ruhát, egy kardot, mikor mit....

Aztán sajna csak vége lett a sétának és a házam előtt kötöttünk ki, ami ajtaja a klasszikus fa rönk ajtó volt, egy nagy bronz kilinccsel... de nem nem akartam még megfogni, inkább Tachit karoltam át helyette, aki pötyögni kezdett valamit...

Hosszú perceken át öleltem őt, nem engedtem neki, hogy a felület miatt elengedjen....
Majd amikor hátradőltem egy elfogadot kellett nyomnom, tőle kaptam valamit....
Amikor belenéztem elpirultam és billegni kezdtem
-Annyira cukiiii- mondtam neki elpirulva és ugrottam a nyakába egy csókért... Ha-ha nem mondta volna amit, akkor rögtön felkaptam volna....
-Köszönöm én lovagom! Tudod majdnem felkaptam rögtön, de a kérésed teljesítem szívesen- mondtam kicsit meghatódva neki.... szívesen behívtam volna, vagy sétáltam volna vele tovább, de csak ölelni és csókolni tudtam őt...
-Várom a következő randinkat! És ÉS ÉS! akkor ebben foglak meglepni! okkés?
Szinte lebegtem az örömtől és nem is tudtam kinek kéne megköszönnöm... Talán Tachinak vagy a két kópénak? nem tudom, de egyben biztos voltam, valamilyen folytatást én is akarok tőle....
-Tachi... tudod... tudod....-csókoltam meg megint... nem bírok magammal már szinte... az ajkai a tekintete, a nap, nem is! a napunk pillanatai elöntöttek és emiatt könnyezni kezdtem..
Igen ezek öröm könnyek voltak, de még milyenek!

Nem tudom mivan velem.... ilyen hamar ennyi érzés nem jött belőlem ki soha és abban is biztos vagyok, hogyha nincs aza lánc reggel én öt perc és ott sem vagyok, milyen jó is hogy mégsem tudtam megtenni, mert úgy érzem, hogy eddigi életem legszebb napja volt....

Minden álmom teljesült, minden fantáziám és vágyam, pedig csak egyszerűen hagytam folyni a dolgokat és ez a fiú itt, nem is ez a férfi úgyhiszem többet adott, mint amire reggel számíthattam volna....
-Hogy szeretlek. -kimondtam végül és azthiszem ez volt az utolsó szavam hozzá, egy hosszú csók és utána mosollyal az arcomon és fájdalmasan integetve tolattam be a házikómba. Éreztem nem itt lesz ennek vége és hogy nagy hibát követtem el azzal, hogy bementem...

Szívem zakatolt és amikor a zár lassan kattant előttem még pár másodpercig vagy inkább percig fogtam a kilincset. Lábam megremegett és amikor úgy éreztem ennyi elfogyott, hirtelen fordultam és ültem le az ajtóba a plafon fele nézve...
Egy párnát vettem elő az inventorymból és az arcomat belenyomva toporzékolva üvöltöttem
-JUUUUUUUJJJJJJ!-sosem éreztem még így magam, de tudom azt is, hogy valamit elfelejtettem....

Egy valamit ami fontos!

Liese írta:Tachi
Köszönöm a mai csodálatos napot!
Puszil: Liese

Emellé egy ismerős jelölés is elmegy Tachinak....

Tudni akarom mindig merre jár és mit csinál.
Hűűű ez picit betegül hangzik, de ez így igaz... Gome Gome

Egy furcsa nap végén jártam, úgy két órája egy bárban voltam még azt hiszem két másik lánnyal, akik már azóta hazafelé elindultak. A déli részen ezt az egy jó helyet tudtam és sajna az én házam a város másik felében van így egyedül a sötétben, már majdnem kábán gyalogoltam.

A város éjjeli fényei az első pár percben úgy táncoltak előttem mintha csak egy disco közepén lettem volna, lehet nem kellett volna az az utolsó itóka....
Így mentem lefelé sokáig, de hála a tiszta levegőnek vagy inkább az effekt lejáratának....
Lassan tisztult ki a fejem és haladtam is amikor valami halk susogást hallottam az egyik utcából. Félve lépkedtem arrafelé, mert csak benne van az emberben a félhetnék amikor minden sötét és egyedül van.

Halk léptekkel sétáltam arrafelé, de az utca kövezésében megbotlottam mielőtt a sarkon fordultam volna be és nagy nyekkenéssel terültem el egy rövid percre.
Térdem és könyökeim az ismerős bizsergéssel jelezték, hogy nagyot estem...

Felállva a sarkot megtámasztva szedtem össze magam és léptem át a bűvös sarkon ahol megláttam egy talpig bőrben lévő alakot amint épp egy grafiti mellett álldogált.

Sokáig döbbentem néztem rá, nem tudva mit kéne tennem. Aztán a rémült pillanatot a bőrrucis törte meg, ugyanis elindult felém nagy lendülettel.

A fejemben ekkor soksok gondolat forgolódott, hogy vajon miért jön ilyen bátran és mit kéne tennem... Pánikoltam nem is kicsit.

Nem telt el sok idő viszont amíg a maszk lekerült és a szemüveg is, egyben ezzel az idegességem is elmúlt és boldog mosollyal integetve szólaltam meg a már ismerősnek:
-Halihó! Mi járatban ilyen későn errefelé? -néztem mögé az alkotásra- az micsoda am?
Hangomon hallhatta, hogy nem vagyok éppen tiszta, mellé még a kicsi szédelgés és dülöngélés... Szerencsére hamar elmúlik majd azt hiszem.